-
1 υπερβάλλειν
-
2 ὑπερβάλλειν
-
3 Exceed
v. trans.P. and V. ὑπερβάλλειν, ὑπερέχειν (gen.), ὑπερφέρειν (acc. or gen.), P. ὑπερβαίνειν, ὑπεραίρειν; see Surpass.Exceed all limits, go too far: P. and V. ὑπερβάλλειν, ἐξέρχεσθαι, ἐπεξέρχεσθαι, V. ἐκτρέχειν.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Exceed
-
4 Excel
v. trans.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Excel
-
5 Surpass
v. trans.P. and V. κρατεῖν, ὑπερβάλλειν, προὔχειν (gen.), ὑπερέχειν (gen.), ὑπερφέρειν (acc. or gen.). ὑπερθεῖν, P. διαφέρειν (gen.), περιεῖναι (gen.), ὑπεραίρειν, Ar. and P. περιγίγνεσθαι (gen.). V. ὑπερτρέχειν.Go beyond: P. and V. παρέρχεσθαι (acc.).Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Surpass
-
6 Transcend
v. trans.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Transcend
-
7 πέντ-αθλος
πέντ-αθλος, ὁ, ion. πεντάεϑλος, der den Fünfkampf, πένταϑλον, Treibende od. Uebende, πεντάεϑλος ἀνήρ, Her. 9, 75; πένταϑλον αὐτὸν δεῖ εἶναι καὶ ὕπακρον, Plat. Riv. 138 d; übertr. sagt Xen. Hell. 4, 7, 5 ὥςπερ πένταϑλος, πάντῃ ἐπὶ τὸ πλέον ὑπερβάλλειν ἐπειρᾶτο, mit Hindeutung darauf, daß der das Pentathlon Uebende zwar alle fünf Kampfspiele treibt und in der Gesammtheit den Sieg davonträgt, aber im Einzelkampf denen, die nur diese eine Kampfart treiben, nachsteht; vgl. Plut. Symp. 9, 2, 2 u. D. L. 9, 37.
-
8 καιρός
καιρός, ὁ, das rech te Maaß, μέτρα φυλάσσεσϑαι· καιρὸς δ' ἐπὶ πᾶσιν ἄριστος Hes. O. 692, vgl. Hierax. bei Stob. Fl. 10, 78; καιροῦ πέρα, über das rechte Maaß hinaus, Aesch. Prom. 506; ὑποκάμψας καιρὸν χάριτος Ag. 761, vgl. Suppl. 1046; Theogn. 401; μείζω τοῦ καιροῦ τὴν γαστέρα ἔχων, μετριωτέραν ποιῆσαι αὐτήν Xen. Conv. 2, 19; ὑπερβάλλειν τῇ φιλοτιμίᾳ τὸν καιρόν, das rechte Maaß überschreiten, Plut. Ages. 8; – übh. das rechte Verhältniß, bes. der rechte Zeitpunkt zu Etwas, die passende, günstige Zeit, gute Gelegenheit; καιρὸς ἔχει παντὸς κορυφάν Pind. P. 9, 81 (vgl. Soph. El. 75); νοῆσαι κ. ἄριστος Ol. 13, 46; κατὰ καιρόν I. 2, 22; παρὰ καιρόν Ol. 8, 24 P. 10, 4; ἐν καιρῷ Aesch. Prom. 879, zur rechten Zeit; τὸν δ' οὐδαμῶς καιρὸς γεγωνεῖν Prom. 521; καὶ τῶνδε καιρὸν ὅςτις ὤκιστος λαβέ, nütze so schnell wie möglich die rechte Zeit, Spt. 65; καιρὸς καὶ πλοῦς Soph. Phil. 1436; ὑμῖν δ' ἂν εἴη τήνδε καιρὸς ἐξάγειν O. C. 830; ἵν' οὐκέτ' ὀκνεῖν καιρός El. 22; öfter πρὸς καιρόν, λέγειν, ἐννέπειν, wie oben καίρια, Phil. 1263 Tr. 59; auch ἐν καιρῷ u. ἐς καιρόν, O. C. 813 Ai. 1147; auch mit dem bloßen acc., καιρὸν δ' ἐφήκεις Ai. 34. 1295; ἀφῖξαι εἰς καιρὸν κακῶν Eur. Or. 384; εἰς καιρὸν ἦλϑες Troad. 739 u. öfter; καιρὸν εὐλαβούμενος, den rechten Zeitpunkt wahrnehmend, 698; παρὰ καιρόν I. A. 800; ὡς ὁ καιρὸς οὐχὶ μέλλειν, ἀλλ' ἔστ' ἐπ' αὐτῆς τῆς ἀκμῆς Ar. Plut. 255; ἡμέας ἐστὶ καιρὸς προςβωϑῆσαι Her. 8, 144; καιρὸς ἤδη διαλύειν τὴν στρατιάν Xen. Cyr. 5, 5, 43; καιρὸν παριέναι, den rechten Zeitpunkt vorbeilassen, Thuc. 4, 27; οὐ παρεὶς τοὺς καιρούς Plat. Rep. II, 374 c; καϑυφιέναι Dem. 19, 6; τηρεῖν, ihn wahrnehmen, Arist. rhet. 2, 6; καιρὸν εἰληφέναι ἐνόμισαν Lys. 13, 6, sie glaubten einen günstigen Zeitpunkt getroffen zu haben; καιροῦ λαβέσϑαι Luc. Tim. 13; – dem σχολή entsprechend, Muße, Strab. V, 3, 5; καιρῷ χρῆσϑαι Plut. Pyrrh. 7; ἐς καιρόν, wie ἐν καιρῷ, zur rechten Zeit, Tragg. (s. oben); Her. 7, 144; ὥς οἱ κατὰ καιρὸν ἦν, wie es ihm bequem war, 1, 30; Thuc. 4, 59; Plat. Crit. 44 a; ἐπὶ καιροῦ Dem. 19, 258; Plut. Sert. 3; σὺν καιρῷ Pol. 2, 38, 7; – ἀπὸ καιροῦ, außer der Zeit, zur Unzeit, Plat. Theaet. 187 e; ἄνευ καιροῦ Ep. VII, 339 c; eben so παρὰ καιρόν, Plat. Polit. 277 a u. sonst; ἐκ καιροῦ, plötzlich, Pol. 6, 32, 3; ἐπὶ καιροῠ, ex tempore, Plut. Dem. 8. – Uebh. Zeitpunkt, Zeit, χειμῶνος Plat. Legg. IV, 709 c, u. so bes. Sp., dah. Moeris dies als hellenistischen Sprachgebrauch, statt ὥρα, bezeichnet; – οἱ καιροί, Zeitumstände, bes. schlimme, Xen. Hell. 6, 5, 33; – ὁ ἔσχατος καιρός, Pol. 29, 11, 12 Plut. Syll. 12. – Auch vom Orte, ἐναυλισάμενοι τῶν χωρίων, οὗ καιρὸς εἴη, wo es passend war, Thuc. 4, 54; ἐς καιρὸν τυπείς = καιρίαν, Eur. Andr. 1120; προσωτέρω τοῦ καιροῦ, weiter als recht, gut ist, διώκειν, προιέναι, Xen. Hell. 7, 5, 13 An. 4, 3, 34 u. Sp., wie D. Cass. 36, 30. – W. Einem zu Statten kommt, Vortheil, Nutzen, τὸ νὸν φρουρεῖν ὄμμ' ἐπὶ σῷ μάλιστα καιρῷ Soph. Phil. 151; τὰ δ' ὑπερβάλλοντα οὐδένα καιρὸ δύναται ϑνατοῖς Eur. Med. 128; ἐς καιρὸν ἔσται, es wird nützlich sein, Her. 7, 144; ἐν καιρῷ γίγνεσϑαί τινι Xen. Cyr. 5, 1, 17; vgl. Dem. μάλιστα δ' ἐπὶ καιροῦ τοῦτο γένοιτ' ἂν καὶ πάντας ὠφελήσειεν ἀνϑρώπους 19, 258; – μέγιστον ἔχετε καιρόν, ihr habt den meisten Einfluß, das größte Gewicht, Xen. An. 3, 1, 36. – Wahrscheinlich hängt es mit κάρα zusammen, was die Sache auf den Kopf trifft, den rechten Fleck trifft. Vgl. καίριος.
-
9 ἀπο-δέω [2]
ἀπο-δέω, ermangeln, τινός, bes. bei Zahlenangaben, τριακοσίων ἀποδέοντα μύρια (d. i. 9700) Thuc. 2, 13; ὀκτὼ ἀποδέοντες τριακόσιοι, 300 die 8 ermangeln, 300 weniger 8 (d. i. 292), 4, 38; ἔτη ἑνὸς ἀποδέοντα ἑκατόν, 99 Jahre, Luc. Macrob. 23; – nachstehen, ὀλίγον ϑεῶν ἀποδέοντες, d. i. die beinah Götter sind, Luc. Hermot. 22; ἀποδέοντες τοσούτῳ πλήϑει Plut. Luc. 28; τὸ ἐπέτειον ἀπέδει τῶν παλαιοτάτων οὐκ ὀλίγον Plut. def. orac. 4; τὸ ϑῆλυ τοῦ ἄῤῥενος οὐδὲν ἀποδεῖ, c. inf., Gryll. 4; Ggstz ὑπερβάλλειν de an. procr. e Tim. 15; wie tantum abest, τοσοῦτον ἀποδεῐ τοῦ νομίζειν adv. Col. 4; τοσοῦτον ἀποδέω τινός Plat. Ax. 368 a.
-
10 ἐπί-νοια
ἐπί-νοια, ἡ, Gedanke, Einfall, Erfindung; πολλαὶ ἐπίνοιαι καὶ εὐμήχανοι εἰς τέχνας Plat. Rep. X, 600 a; ϑαυμασταί, ἀστειόταται Ar. Equ. 539. 1322 u. öfter; οἶνον σὺ τολμᾷς εἰς ἐπίνοιαν λοιδορεῖν, in Beziehung auf das Erfinden, die Erfindungskraft, 90; das Vorhaben, die Absicht, Eur. Phoen. 408; Xen. Cyr. 2, 3, 19; εἰς ἐπίνοιάν τινος ἰέναι, über Etwas nachdenken, Thuc. 3, 46. 4, 42; οὐδὲ ἐπίνοιαν ποιεῖσϑαί τινος, auch nicht daran denken, Pol. 1, 20, 11; πάσαις ταῖς ἐπινοίαις γίγνεσϑαι περί τι 5, 110; κατ' ἐπίνοιαν, in der Vorstellung, Sext. Emp. adv. phys. 2, 348; πᾶσαν ἐπίνοιαν ὑπερβάλλειν, alle Vorstellung übersteigen, Plut. adv. stoic. 14; ἐπίνοιαι neben τολμήματα Luc. Alex. 1; Kunstgriff, 21. – Bei Soph. Ant. 385 ψεύδει γὰρ ἡ 'πίνοια τὴν γνώμην, die spätere Ueberlegung. – Uebh. Einsicht, ἡ κοινὴ ἐπ. Pol. 6, 5, 2.
-
11 θριγκος
ὅ1) венечный карниз, зубчатый верх стены(οἰκίας Arst.)
ἐπήσκηται αὐλέ τοίχῳ καὴ θριγκοῖσι Hom. — двор обнесен (был) зубчатой стеной;δῶμα περιφερὲς θρίγκοις Eur. — дворец с зубчатой стеной2) стена, ограда(χωρίοις θριγκοὺς προβάλλειν Plut.)
τοῦ θριγκοῦ ὑπερβάλλειν πόδα Eur. — переступать ограду;πελάθειν θριγκοῖς Arph. — приближаться к ограде3) высшая степень, верх, завершение(ἀθλίων κακῶν Eur.)
θ. τοῖς μαθήμασιν ἥ διαλεκτική (sc. ἐστιν) Plat. — венцом (всех) наук является диалектика -
12 σιμον
τό1) подъем, крутизнаπρὸς τὸ σ. Xen., Arst. — в гору;
ὑπερβάλλειν τὰ σιμά Xen. — преодолевать подъемы2) вздернутость или приплюснутость(τῆς ῥινός Xen.)
-
13 δευτερεῖος
II neut. pl. [full] δευτερεῖα (sc. ἆθλα), τά, second prize in a contest, hence second place or rank,δ. νέμειν τινί Hdt.1.32
; votes for second place,Id.
8.123, cf. Pl.Phlb. 22c, etc.:—later in sg., CIG2360.29 ([place name] Delos), 2759 ([place name] Aphrodisias), D.L.2.133.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > δευτερεῖος
-
14 περιλάμπω
A shine around or brightly, Id.Cam. 17;πρὸς τὴν σελήνην Id.Arat.21
, etc.:—[voice] Med., ;τῷ χρυσῷ Luc.Ind.9
.II c.acc., light up, πολεμίῳ πυρὶ τὴν Ἑλλάδα π. Demad.39 ; illuminate, ; shine around, Plu.Cic. 35;φῶς π. τινά Act.Ap.26.13
, cf. Ev.Luc.2.9:—[voice] Pass., to be illumined, φωτί, ὑπὸ τῆς φλογός, Plu.Per.39, Dio 46;ὑπὸ τῶν ἀστέρων Luc.Dom. 8
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > περιλάμπω
-
15 σιμός
A snub-nosed, flat-nosed, of the Ethiopians and their gods, Xenoph.16; of the Scythians, Hdt.4.23, cf.Ar.Ec. 617 ([comp] Comp.), 705, Theoc.3.8; represented as giving an arch, pert look,σιμός, ἐπίχαρις κληθείς Pl.R. 474d
; Arist. says that all children are σιμοί, Pr. 963b15; of dolphins, Arion 1.7; of dogs, X.Cyn.4.1; of the hippopotamus, Hdt.2.71, Arist.HA 502a11; of the ponies of the Sigynnae, Hdt.5.9; of bees and goats, Theoc.7.80, 8.50.2 of the nose, snub, flat, opp. γρυπός, Pl.Tht. 209c; τὸ σ. τῆς ῥινός,= σιμότης, X.Smp.5.6, cf. Arist. Pol. 1309b24.—As this kind of nose gives a pert expression, we findσιμὰ γελῶν AP5.176
(Mel.); σιμὰ σεσηρὼς μυχθίζεις ib. 178 (Id.); cf.σιμόω 1
.II metaph., bent upwards, like the slope of a hillside: hence, up-hill, opp.κατάντης, χωρίον Ar.Lys. 288
, ubi v. Sch.; πρὸς τὸ σ. διώκειν pursue up-hill, X.HG4.3.23;πρὸς τὸ σ. ἀνατρέχειν Dionys.Com.4
, cf.Arist.Pr. 870a30; σ. [ὁδός] X.Cyn.6.5; ὑπερβάλλειν τὰ ς. ib.5.16; σίμαι (sic cod.) the ends of the lyre, Hsch.; also, parts of the cornice, Id., cf. Vitr.3.5.12.2 generally, hollow, concave, opp. κυρτός, ἡ γαστὴρ τῶν ἀδείπνων ς. X.Cyr.8.4.21; τὰ σ. τοῦ ἥπατος the bottom of the liver, Poll.2.213, Gal.11.93; χεὶρ ς. Ath.14.630a; of splints, νάρθηκες ς. Hp.Off.12, acc. to Gal.18(2).833 rounded and tapering off towards the end, so as gradually to diminish the pressure; also, of a kind of bandage, Hp.Off.7.III σιμός· τυφλός, Hsch. -
16 ἐλλείπω
A leave in, μόνον.. ἐλλελειμμένον left in a race, S.El. 736; leave behind,οὐδ' ἐλλέλοιπας ἐλπίδα E.El. 609
;τοῖόν σφιν ἐνέλλιπε θέλκτρον ἀοιδῆς A.R.1.515
.2 leave out, leave undone, freq. with neg. Pron. neut.,μηδὲν ἐ. ὅσων χρὴ πονεῖν S.Aj. 1379
;οὐδὲν ἐλλείψουσι.. χειρουργίας Ar.Lys. 673
;λέγε μηδὲν ἐλλείπων Pl.Plt. 269c
, cf. Ti. 17b, X.Mem.4.3.17;ἐ. τι τῶν νομίμων Id.Cyr.1.2.14
; τοῦτ' αὐτὸ ἐ. Pl.Plt. 267c, cf.R. 362d; ἔνια, σμικρά, Id.Cra. 431c, 431d, etc.:—[voice] Pass., Id.Phlb. 18d;τῆς προθυμίας οὐδὲν ἐλλέλειπται Lys.12.99
;εὑρήσει οὐδὲν ἐλλειφθέν D.18.303
.b fail to pay, leave unpaid,ἐλλελοιπότες εἰσφοράν Id.24.172
, cf. Arist. Ath.48.1;τινὰ τῶν ὀψωνίων τοῖς μισθοφόροις Plb.4.60.2
.3 intr., fall short, fail, ;ἄτας οὐδὲν ἐλλείπει S.Ant. 584
(lyr.);ἤνπερ μὴ 'λλίπωσιν αἱ δίκαι Ar.Pl. 859
;ἐ. ἐν τῷ ἔργῳ Th.1.120
;τοῖς ἱππικοῖς Plb.15.3.5
; opp. περιγίγνεσθαι, Pl. Lg. 740d; opp. πλεονάζειν, Isoc.2.33; opp. ὑπερβάλλειν, Pl.Lg. 719d, Arist.EN 1108b18; fail in duty, X.HG7.5.8, Eq.8.5; τὸ ἐλλεῖπον [τῆς ἐπιστήμης] a deficiency of.., Th.6.69;τὸ ἐ. ἐκπληρώσατε X.Cyr.4.5.39
, etc.; to be too small, Id.Cyn.5.26; ἐλλείπων, ὁ, name of a throw of the dice, Eub.57.4.b Geom., fall short, χωρίῳ by an area, Pl.Men. 87a, cf. Euc.6.27, al.4 c. gen. rei, to be in want of, fall short of, lack,τὸν ἐλλείποντ' ἔτι ἥβης ἀκμαίας A.Th.10
; ἐ. [χρημάτων] Th.1.80;τῆς δόξης Id.2.61
;τὰ τῶν ἱκανῶν ἐλλείποντα X.Hier.4.8
; τὸ τίμημα ἐνέλιπε τῶν ἑξακισχιλίων διακοσίοις ταλάντοις fell short of the 6000 by 200, Plb.2.62.7; τοσοῦτον ἐλλείπει τοῦ λυπεῖσθαι so far does he fall short of feeling pain, Arist.EN 1108b5; πολλοῦ γε καὶ τοῦ παντὸς ἐλλείπω (sc. τοῦ ταρβεῖν) A.Pr. 961: with a neg., προθυμίας γὰρ οὐδὲν ἐλλείπεις ib. 341, cf. Pl.Ti. 20c; : impers., ἐλλείπει πωμάτων there is lack of drink, Id.Lg. 844b; οἷς ἂν τῆς γενέσεως ἐλλείπῃ ib. 740c;ὧν δ' ἐνέλειπε τῇ πόλει.. D.18.302
.5 c.gen.pers., to be inferior to, Pl.Alc.1.122c; ἐμπειρίᾳ μηδὲν ἐκείνων ἐ. Id.R. 484d: also c. gen. rei, τἀνθάδε τῶν ἐκεῖ ἐ. Id.Alc.1.122d.6 folld.by μή c.inf., τί γὰρ ἐ. μὴ παραπαίειν; in what does it fall short of madness? A.Pr. 1056 (anap.);οὐδὲν ἐλλείψω τὸ μὴ.. πυθέσθαι S.Tr.90
.7 c. part.,ὅτι ἄν τις ἐλλείπῃ λέγων Pl.Phdr. 272b
; οὐκ ἐλλείψει εὐχαριστῶν will not fail to give thanks, Decr. ap. D.18.92: abs., οἱ ἐλλείποντες defaulters, Id.22.44.8 of things, to be wanting or lacking to.., c.dat., X.Mem.2.1.8.II c. acc. pers., ἐλλείπει τινά τι something fails one, Plb.9.41.11;ἵνα μηδὲν αὐτὰς ἐλλείπῃ τῶν ἐπιτηδείων Id.10.18.11
.III [voice] Pass., to be surpassed,ἐλλείπεσθαι εὖ ποιῶν X.Mem.2.6.5
.2 to be wanting, fail, Id.Cyr.6.2.37, Eq.3.8, etc.; to be inferior, Pl.R. 484d: c. gen.,τινὸς εἰς σύνεσιν Id.Amat. 136a
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐλλείπω
-
17 ἐπίνοια
ἐπίνοια, ἡ,A thinking on or of a thing, thought, notion, οὐδ' ἐς ἐπίνοιανἰέναι τινός Th.3.46
;ὡς.. Id.4.92
;οὐδ' ἐπίνοιαν ποιήσασθαί τινος Plb.1.20.12
;τὰς ἐ. εἴς τι φέρειν D.H.Pomp.1
; πάσαις ταῖς ἐ. γίγνεσθαιπερί τι Plb.5.110.10
; conception, idea, ἐναργὴς τοῦ πράγματος ἐ. Epicur.Fr. 255, cf. Phld.D.3.8, al.; κατ' ἐπίνοιαν in idea, opp. κατὰ περίπτωσιν (q.v.), Stoic.2.29; κατ' ἐ. ψιλὴν ὑφεστάναι ib.159; πᾶσανἐ. ἀτοπίας ὑπερβάλλειν Plu.2.1065d
.2. power of thought, inventiveness, οἶνον σὺ τολμᾶς εἰς ἐ. λοιδορεῖν; Ar.Eq.90, cf. X.Cyr.2.3.19;κατὰ τέχνην καὶ ἐ. γίγνεσθαι Thphr.Od.7
.3. invention, device, conceit,ἐ. ἀστειοτάται Ar.Eq. 539
; ζητεῖν καινὴν ἐ. Id.V. 346; θαυμαστὰς ἐξευρίσκων ἐ. Id.Eq. 1322, etc.;τέχνης ἐπίνοιαι Arist.Mu. 399b17
;πενία ἐπινοιῶν διδάσκαλος Secund.Sent.10
.4. purpose, design,τίν' ἐ. ἔσχεθες; E.Ph. 408
, cf. Med. 760 (lyr.); τίς ἐ.; Ar.Th. 766, cf. Av. 405 (lyr.); , cf. Pl.45; κατὰ τὴν ἐκφορὰν καὶ τὴν ἐ. Stoic.2.128;ἡ ἐ. τῆς καρδίας Act.Ap.8.22
: pl., ἐξ οἰκείων ἐ., = sua sponte, OGI580.7 (Cilicia, iv A.D.).II. afterthought, second thoughts, .III. intelligence, κοινὴ ἐ. Plb.6.5.2, cf. Longin. ap. Eus.PE 15.20.2. Psychol., reflection on experience, retrospection, Plot.2.9.1, 6.8.7.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπίνοια
-
18 ἐπίνοια
ἐπί-νοια, ἡ, Gedanke, Einfall, Erfindung; οἶνον σὺ τολμᾷς εἰς ἐπίνοιαν λοιδορεῖν, in Beziehung auf das Erfinden, die Erfindungskraft; das Vorhaben, die Absicht; εἰς ἐπίνοιάν τινος ἰέναι, über etwas nachdenken; οὐδὲ ἐπίνοιαν ποιεῖσϑαί τινος, auch nicht daran denken; κατ' ἐπίνοιαν, in der Vorstellung; πᾶσαν ἐπίνοιαν ὑπερβάλλειν, alle Vorstellung übersteigen; Kunstgriff; ψεύδει γὰρ ἡ ' πίνοια τὴν γνώμην, die spätere Überlegung. Übh. Einsicht -
19 πένταθλος
πέντ-αθλος, ὁ, der den Fünfkampf, πένταϑλον, Treibende od. Übende; ὥςπερ πένταϑλος, πάντῃ ἐπὶ τὸ πλέον ὑπερβάλλειν ἐπειρᾶτο, mit Hindeutung darauf, daß der das Pentathlon Übende zwar alle fünf Kampfspiele treibt und in der Gesamtheit den Sieg davonträgt, aber im Einzelkampf denen, die nur diese eine Kampfart treiben, nachsteht -
20 Beat
v. trans.Strike: P. and V. κρούειν, τύπτειν, κόπτειν, συγκόπτειν (Eur., Cycl. 228), πατάξαι ( 1st aor. of πατάσσειν), Ar. and V. παίειν (rare P.), θείνειν, ἀράσσειν.Strike noisily: P. and V. κροτεῖν.Flog: Ar. and P. μαστιγοῦν.Beat to death: P. ἀποτυμπανίζειν.Beat metal: P. συγκροτεῖν.Conquer: P. and V. νικᾶν, χειροῦσθαι.V. intrans. Of the pulse, etc: P. σφύζειν, P. and V. πηδᾶν.Of the heart: V. ὀρχεῖσθαι.Beat the breast: P. and V. κόπτεσθαι (absol.).Beat a retreat: see Retreat.Beat up, procure: P. παρασκευάζεσθαι.Beat upon: see Strike.The breath of the horses beat upon them: V. εἰσέβαλλον ἱππικαί πνοαί (Soph., El. 719).——————subs.Noice of the foot, etc.: P. and V. κρότος, ὁ.Of the heart: V. πήδημα, τό. P. πήδησις, ἡ.Rhythmic motion: V. πίτυλος, ὁ.With beat of plashing oar: V. κωπῆς ῥοθιάδος συνεμβολῇ (Æsch., Pers. 396).Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Beat
См. также в других словарях:
ὑπερβάλλειν — ὑπερβάλλω throw over pres inf act (attic epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
υπερβάλλω — ὑπερβάλλω ΝΜΑ [βάλλω] 1. υπερβαίνω, υπερέχω, είμαι ανώτερος από κάποιον, ξεπερνώ κάποιον (α. «υπερβάλλει τους συναδέλφους του σε αποδοτικότητα» β. «μήτ ἄρ ὑπερβάλλων βοὸς ὁπλὴν μήτ ἀπολείπων», Ησίοδ.) 2. (η μτχ. ενεστ. ως επίθ.) υπερβάλλων, ουσα … Dictionary of Greek
Hyperbel (Mathematik) — Hyperbel in der Architektur: Kathedrale von Brasilia In der ebenen Geometrie versteht man unter einer Hyperbel eine spezielle Kurve, die aus zwei zueinander symmetrischen, sich ins Unendliche erstreckenden Ästen besteht. Sie zählt neben dem Punkt … Deutsch Wikipedia
Hyperbel (Sprache) — In der Literatur bezeichnet man mit einer Hyperbel (griech.: ὑπερβολή hyperbolé „Übertreffung, Übertreibung“, von ὑπερβάλλειν hyperballein „über das Ziel hinaus werfen“) einen Tropus. Bei einer Hyperbel wird über das Glaubwürdige hinaus… … Deutsch Wikipedia
ДИСК — • Discus, δίσκος, правильный или продолговатый метательный кружок, толщина которого уменьшалась в направлении к его окружности, без рукоятки; если сделан был из камня, то в собственном смысле назывался δίσκος, а также λίθος или λα̃ς… … Реальный словарь классических древностей
επίνοια — η (AM ἐπίνοια) 1. σκέψη, ιδέα, γνώμη («οὐδ’ ἐπίνοιαν ποιήσασθαι», Πολ.) 2. αντίληψη, ιδέα («πᾱσαν ἐπίνοιαν ἀτοπίας ὑπερβάλλειν», Πλούτ.) αρχ. 1. η ικανότητα να επινοεί κάποιος, η εφευρετικότητα («oἶvov σὺ τολμᾷς είς ἐπίνοιαν λοιδορεῑν», Αριστοφ.) … Dictionary of Greek