-
1 ομολογιάν
-
2 ὁμολογιᾶν
-
3 ομολογίαν
-
4 ὁμολογίαν
-
5 ὁμολογίαν
признаниепризнаниемΕλληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > ὁμολογίαν
-
6 ὁμο-λογία
ὁμο-λογία, ἡ, die Uebereinstimmung, συμφωνία δὲ ὁμολογία τις, Plat. Conv. 187 b; Uebereinkunft, bes. im Disputiren, wenn der Eine dem Andern Etwas als richtig zugiebt, das Zugeständniß, Gorg. 461 c Charm. 175 c; ἡ πρὸς Σωκράτη ὁμολογία, Phil. 12 a; neben ξυνϑήκη, Crat. 384 d; παρὰ τὰς συνϑήκας τε καὶ ὁμολογίας, Crit. 52 d, vgl. 54 c; – im Kriege, Ergebung an den Feind auf gewisse Bedingungen, Capitulation, ἐς ὁμολογίην προςεχώρησαν, Her. 7, 156, λόγους προςφέρειν περὶ ὁμολογίης, 8, 52, öfter; βουλόμενοι ὁμολογίᾳ τινὶ ἐπιεικεῖ αποπέμψασϑαι τὰς ναῦς, unter billiger Bedingung, Thuc. 3, 4; καὶ χρόνῳ ξυνέβησαν καϑ' ὁμολογίαν, 1, 98; ὁμολογίαν ποιεῖσϑαι, 4, 65; Sp., ὁμολογία τίς ἐστι πᾶσι πρὸς ἅπαντας, Luc. Paras. 30.
-
7 ὁμολογία
2 assent, admission, concession,τῶν ἐπικαλουμένων Isoc.11.44
, cf. Pl.Grg. 461b, al. ; κατὰ τὴν ἐμὴν ὁ. by my admission, Id.Prt. 350e ;ἡ ὑπέρ τινος ὁ. Id.Tht. 169e
; ἐξ ὁ. διαλέγεσθαι argue from premises agreed upon or granted, Arist.Top. 110a33.3 agreement, compact,συνθήκη καὶ ὁ. Pl.Cra. 384d
;ἐμμένειν τῇ ὁ. Id.Tht. 145c
, Lg. 840e : pl., ὁμολογίας παραβαίνειν, διαλύειν, Id.Tht. 183d, Isoc.4.175 ;τὰς ὁ. διαφυλάττειν Id.9.44
;κατὰ τὰς ὁ. Pl.R. 443a
;παρὰ τὰς ὁ. Id.Cri. 52d
.b esp. in war, terms of peace, truce, or surrender, Hdt.8.52 ; ὁμολογίῃ ἐχρήσαντο, of the conquered, Id.1.150, cf. 4.201 ;ἐς ὁμολογίην προσεχώρησαν Id.7.156
;τὴν ὁ. δέξασθαι Th.6.10
; ἐς ὁμολογίην προκαλέεσθαι, of the conquerors, Hdt.3.13 ;ἡ ὁ. ἡ πρός τινα γενομένη Id.1.61
, cf. And.1.120 ; , cf. 1.107.c in Law, contract, agreement,συγγραφὴ καὶ ὁ. PEleph.2.2
(iii B. C.) ;ὁ. τινὸς πρός τινα PFay.91.1
(i A. D.), etc.5 in Stoic Philos., conformity with nature, summum.. bonum, cum positum sit in eo quod Stoici, nos appellemus convenientiam,Cic.
Fin.3.6.21 ;ψυχὴ πεποιημένη πρὸς ὁμολογίαν παντὸς τοῦ βίου Stoic. 3.11
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὁμολογία
-
8 ὁμολογέω
ὁμολογέω (ὁμόλογος ‘of one mind’) impf. ὡμολόγουν; fut. ὁμολογήσω; 1 aor. ὡμολόγησα. Pass.: aor. 3 sg. ὡμολογήθη (Just.); pf. ὡμολόγηται (Just.) (Soph., Hdt.+)① to commit oneself to do someth. for someone, promise, assure (Hdt., Pla. et al.; IGR IV, 542, 6f [Phryg.] εὐχὴν …, ἣν ὡμολόγησεν ἐν Ῥώμη; Jos., Ant. 6, 40 ‘consent’) ἐπαγγελίας ἧς (by attr. of the rel. for ἥν) ὡμολόγησεν ὁ θεὸς τῷ Ἀβραάμ promise that God had made to Abraham Ac 7:17; μεθʼ ὅρκου ὁμ. w. aor. inf. foll. (B-D-F §350; Rob. 1031f) promise with an oath Mt 14:7. Solemnly promise, vow ὁ … ὁμολογήσας μὴ γῆμαι ἄγαμος διαμενέτω Agr 18.② to share a common view or be of common mind about a matter, agree (Hdt. 2, 81 of similarity in cultic rites; Pla., Sym. 202b ὁμολογεῖταί γε παρὰ πάντων μέγας θεὸς εἶναι=there is general agreement that [Love] is a great god; prob. Cleanthes in his definition of τὸ ἀγαθόν: Coll. Alex. p. 229, no. 3, 7; 4 Macc 13:5 reach a conclusion together; pap; Sext. Emp., Adv. Eth. 218 agreement on a subject; Iren. 1, 26, 2 [Harv. I 212, 5] οἱ … Ἐβιωναῖοι ὁμ. μὲν τον κόσμον ὑπὸ τοῦ ὄντως θεοῦ γεγονέναι; Theoph. Ant. 2, 4 [p. 102, 10]) ὁμολογοῦσιν τὰ ἀμφότερα they agree (with one another) on all of them Ac 23:8 (but s. 3a below). This meaning readily shades into③ to concede that something is factual or true, grant, admit, confess (Just., D. 80, 1 admission of someth. in an argument; sim. 110, 1)ⓐ gener., to admit the truth of someth. (Pla., Prot. 317b ὁμολογῶ σοφιστὴς εἶναι; Jos., Ant. 3, 322 an admission of factuality by enemies; Just., D. 2, 5 ὡμολόγησα μὴ εἰδέναι admission of ignorance) agree, admit καθάπερ καὶ αὐτὸς ὡμολόγησας Dg 2:1. ὁμολογήσαντες ὅτι ξένοι εἰσίν admitting that they were (only) foreigners Hb 11:13. ὁμολογοῦμεν χάριν μὴ εἰληφέναι we admit that we have not received grace IMg 8:1. For Ac 23:8 s. 2 above.ⓑ w. a judicial connotation: make a confession, confess abs. MPol 6:1; 9:2. τί τινι: ὁμολογῶ δὲ τοῦτό σοι, ὅτι Ac 24:14. Foll. by acc. and inf. ὡμολόγησεν ἑαυτὸν Χριστιανὸν εἶναι MPol 12:1 (cp. w. inf. foll.: Just., A II, 13, 2 Χριστιανὸς εὑρεθῆναι … ὁμολογῶ; Theoph. Ant. 2, 8 [p. 118, 7] ὁμ. αὐτὰ τὰ πλάνα πνεύματα εἶναι δαίμονες). Cp. John the Baptist’s action in reply to questioning by the authorities καὶ ὡμολόγησεν καὶ οὐκ ἠρνήσατο καὶ ὡμολόγησεν ὅτι (dir. disc. follows) J 1:20 (cp. Plut., Mor. 509e in interrogation; the contrast ὁμ. and ἀρνεῖσθαι as Thu. 6, 60, 3; Phalaris, Ep. 147, 3 ὁμολογοῦμεν κ. οὐκ ἀρνησόμεθα; Aelian, NA 2, 43; Jos., Ant. 6, 151; cp. MPol 9:2 and many of the passages given below).ⓒ w. focus on admission of wrongdoing (X., An. 1, 6, 7; Ps.-Aristot., Mirabilia 152 ὁμολογοῦντες ἃ ἐπιώρκησαν; Arrian, Anab. 7, 29, 2 [s. ἴασις 2]; Jos., Ant. 6, 151) ἐὰν ὁμολογῶμεν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν if we confess our sins 1J 1:9 (cp. Appian, Liby. 79 §369 ὁμολογοῦντες ἁμαρτεῖν; Sir 4:26; ApcSed 13:3 [abs.]; ὁμ. τὸ ἁμάρτημα Did., Gen. 93, 6; ins fr. Sardis: ὁμολογῶ τ[ὸ| ἁμάρτημ]α Μηνί=I confess my sin to Men, s. FSteinleitner, Die Beicht 1913, p. 46 no. 20, 4f=ILydiaKP p. 15, no. 25). S. ἐξομολογέω 2a.④ to acknowledge someth., ordinarily in public, acknowledge, claim, profess, praiseⓐ of a public declaration as such (Herodian. 4, 4, 5 [fr. Steinleitner, p. 109, s. 3c] expression of thanks) ὁμολογήσω αὐτοῖς ὅτι (w. dir. disc. foll.) I will say to them plainly Mt 7:23. W. inf. foll. (X., Mem. 2, 3, 9; Jos., Ant. 9, 254) θεὸν ὁμολογοῦσιν εἰδέναι they claim to know God Tit 1:16 (opp. ἀρνεῖσθαι, s. 3b).ⓑ of profession of allegiance (ὁμολογῶ εἶναι χριστιανός Theoph. Ant. 1, 1 [p. 58, 11])—Esp. of confessing Christ, or the teaching of his community/church; w. double acc. (B-D-F §157, 2; 416, 3; Rob. 480.—Jos., Ant. 5, 52; Just., A II, 5, 1 εἰ θεὸν ὡμολογοῦμεν βοηθόν, D. 35, 2 Ἰησοῦν ὁμολογεῖν καὶ κύριον καὶ χριστόν) ἐὰν ὁμολογήσῃς κύριον Ἰησοῦν if you confess Jesus as Lord Ro 10:9 (cp. τὸν Δία ὁμ. θεόν Orig., C. Cels. 5, 46, 7). αὐτὸν ὁμ. Χριστόν confess that he is the Messiah J 9:22. ὁμ. αὐτὸν σαρκοφόρον ISm 5:2. ὁμ. Ἰησοῦν Χριστὸν ἐν σαρκὶ ἐληλυθότα acknowledge that Jesus Christ has come in the flesh 1J 4:2; cp. 2J 7. W. acc. and inf. (Isocr., Or. 4, 100, 61d; Aelian, VH 1, 27; Orig., C. Cels. 1, 41, 9) ὁμ. Ἰησοῦν Χρ. ἐν σαρκὶ ἐληλυθέναι Pol 7:1a; 1J 4:2 v.l. ὁμ. τὴν εὐχαριστίαν σάρκα εἶναι τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰ. Χρ. ISm 7:1. W. ὅτι foll. (Isocr., Or. 11, 5, 222d, but w. mng. 2; Just., D. 39, 6) ὁμ. ὅτι Ἰησοῦς ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ 1J 4:15. ὁμ. ὅτι κύριον ἔχετε Hs 9, 28, 7 (opp. ἀρν.). W. a single acc. of the pers. whom one confesses, or whom one declares to be someth. that is revealed by the context (Just., D. 35, 1, 2 Ἰησοῦν … ὁμολογεῖν; Did., Gen. 176, 13 ὁ γὰρ ὁμολογῶν τὸν θεὸν ἐν Χριστῷ τοῦτο ποιεῖ; Theoph. Ant. 3, 9 [p. 222, 13] θεὸν ὁμ.): ὁμ. τὸν υἱόν 1J 2:23 (opp. ἀρν. as Mel., P. 73, 537 ἀπαρνήσω τὸν ὁμολογήσαντά σε). μὴ ὁμ. τὸν Ἰησοῦν 4:3 (s. λύω 4, end). Cp. 2 Cl 3:2a. τινὰ ἔν τινι someone by someth. ἐν τοῖς ἔργοις 4:3; cp. 3:4. ἐὰν ὁμολογήσωμεν διʼ οὗ ἐσώθημεν if we confess him through whom we were saved 3:3. The acc. (αὐτόν) is supplied fr. the context J 12:42; cp. Hs 9, 28, 4.—W. acc. of thing ὁμ. τὸ μαρτύριον τοῦ σταυροῦ Pol 7:1b. ὁμ. τὴν καλὴν ὁμολογίαν 1 Ti 6:12 (ὁμ. ὁμολογίαν=‘make a promise’: Pla., Crito 52a; Jer 51:25; but = ‘bear testimony to a conviction’: Philo, Mut. Nom. 57, Abr. 203).—Instead of acc. of pers. we may have ἔν τινι confess someone, an Aramaism (s. Mlt-H. 463f; B-D-F §220, 2; EbNestle, ZNW 7,1906, 279f; 8, 1907, 241; 9, 1908, 253; FBurkitt, Earliest Sources for the Life of Jesus 1910, 19f). ὅστις ὁμολογήσει ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων whoever confesses me before people Mt 10:32a; sim. Lk 12:8a. But 2 Cl 3:2 uses the acc. when it quotes this saying (s. above.—In these last three pass. opp. ἀρν.). Jesus’ acknowledgment of the believer on judgment day complements this confession: ἐν αὐτῷ Mt 10:32b; Lk 12:8b. αὐτόν 2 Cl 3:2b (opp. ἀρν. in all these pass.—GBornkamm, D. Wort Jesu vom Bekennen [Mt 10:32]: Pastoraltheologie 34, ’39, 108–18). τὸ ὄνομα αὐτοῦ Rv 3:5.—Abs. pass. στόματι ὁμολογεῖται with the mouth confession is made Ro 10:10.ⓒ praise w. dat. ( Dio Chrys. 10 [11], 147; B-D-F §187, 4; Rob. 541. In the LXX ἐξομολογεῖσθαι τῷ θεῷ. S. ἐξομολογέω 4.) καρπὸς χειλέων ὁμολογούντων τῷ ὀνόματι αὐτοῦ the fruit of lips that praise his name Hb 13:15.—B. 1267. DELG s.v. ὁμό. M-M. TW. Sv. -
9 convenientia
convenientia, ae, f. (conveniens), die Zusammen-, Übereinstimmung, die Harmonie, die Sympathie, id quod ὁμολογίαν Stoici, nos appellemus convenientiam, si placet, Cic. – m. Genet., quaedam c. et coniunctio naturae, quam vocant συμπάθειαν, Cic.: in ea (in virtute) est c. rerum (Üb. in allen Dingen, d.i. völlige Harmonie), Cic.: c. partium, völlige Symmetrie, Cic. – m. cum u. Abl., c. naturae cum extis, Zusammenhang, Cic.
-
10 πείθω
πείθω, fut. πείσω, aor. ἔπεισα (wovon Hom. nur optat. πείσειε, Od. 14, 123 hat) u. poet. ἔπιϑον, bei Hom. immer mit der Reduplication, πεπίϑω, πεπιϑών, πεπιϑεῖν, πεπίϑοιμεν, πέπιϑε; Pind. πεπιϑών, I. 3, 90, πιϑών P. 3, 28; πιϑών auch Ar. Ran. 1168; πεπιϑήσω = πείσω, Il. 22, 223, eigentl. ich werde machen, daß er Vertrauen hat; perf. πέπεικα u. πέποιϑα (s. unten); med. fut. πείσομαι, aor. II. bei den Ep. ἐπιϑόμην, ἐπίϑοντο, πιϑέσϑαι, u. mit der Reduplication πεπίϑοιτο, Il. 10, 204. Die Nebenformen des fut. u. aor. πιϑήσω u. πιϑήσας bei Hom. sind intrans., wie πιϑήσας Pind. P. 4, 109 u. πιϑήσασα δώροισι Μίνω Aesch. Ch. 609; – 1) Activ., durch gütliche Mittel, bes. Worte od. Zureden, bewegen oder gewinnen, überreden; πείϑεις δή μευ ϑυμόν, Od. 23, 230, u. oft so φρένας, ϑυμόν, ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν. Bes. erbitten, durch Bitten bewegen, Il. 24, 219 Od. 14, 363; besänftigen, begütigen, zufriedenstellen, Il. 1, 100. 9, 112. 181. 386; Hes. Sc. 450; Ζηνὸς ἦτορ λιταῖς ἔπεισεν, Pind. Ol. 2, 88; bes. durch die Rede bewegen, Etwas zu thun, τόνδε – πεπιϑήσω ἐναντίβιον μαχέσασϑαι, Il. 22, 222; δᾶμον πείσας λόγῳ, Pind. Ol. 3, 17; γνώμᾳ πεπιϑών, I. 3, 90; πείσαισ' ἀκοίταν βουλεύμασιν, N. 5, 28; νὶν πίϑον παρασχεῖν, P. 3, 65; π. τινὰ ὥςτε δοῦναι, Her. 6, 5; πιϑεῖν Τιτᾶνας οὐκ ἠδυνήϑην, Aesch. Prom. 204; πείϑω νιν λόγῳ, Ag. 1022; ἔπειϑον οὐδέν' οὐδέν, 1185; πρὸς τοῦ δ' ἐπεί. σϑης καὶ τίνος βουλεύμασιν, Eum. 563; ταῖς ἐμαῖς γνώμαις πεισϑείς, überredet, Soph. O. R. 570; ἐκ τοῦ φίλων πεισϑεῖσα, El. 401; ἐννύχοις πεπεισμένη ὀνείροις, Eur. Hel. 1206; πείϑει Ὀρέστην μητέρα κτεῖναι, Or. 29; u. mit doppeltem accus., τίνα δοκεῖς πείσειν τάδε, wen meinst du davon zu überreden? Hec. 1205; vgl. Her. 1, 163; Xen. Hier. 1, 16; Plat. Apol. 37 a; κεναῖσιν ἐλπίσιν πεπεισμένος, Aesch. Pers. 790; τί δ' ἐν δόλῳ δεῖ μᾶλλον ἢ πείσαντ' ἄγειν, Ar. Plut. 102; ἢ λόγῳ πείσαντες ἄξειν ἢ πρὸς ἰσχύος κράτος, 590, u. in Prosa überall, τὸ πείϑειν οἷόν τ' εἶναι τοῖς λόγοις δικαστάς, Plat. Gorg. 452 e; καταδέσμοις τοὺς ϑεοὺς πείϑοντές σφισιν ὑπηρετεῖν, Rep. II, 364 c, u. A.; auch τοὺς πολλοὺς εἰς τὴν ὁμολογίαν, dazu bewegen, Thuc. 5, 76; im schlechten Sinne, τοὺς δικαστὰς ἀργυρίῳ πείϑειν, die Richter durch Geld bewegen, bestechen; ξεῖνόν τινα χρήμασι πείσας, Her. 8, 134; μισϑῷ, 9, 33, für Sold wozu dingen, wie Thuc. 1, 31; δώροις, 4, 65, χρήμασι, 1, 137 u. öfter; vgl. δῶρα ϑεοὺς πείϑει, Hes. frg. bei Plat. Rep. III, 390 e; u. Lys. 7, 21; auch bereden, beschwatzen, durch List, milderer Ausdruck für betrügen, täuschen, Il. 1, 132. 6, 360 Od. 2, 106. 14, 123. – Auch von leblosen Dingen, ϑυέλλας, erregen, Il. 15, 26. – Πείϑω ἐμαυτόν, ich überrede mich, d. i. ich bin überzeugt, glaube, Plat. Gorg. 453 a u. öfter; ὥς γε ἐμαυτὸν πείϑω, Dem. 24, 6, u. A. – Das part. πείσας heißt oft durch gütliches Zureden, durch Unterhandlungen, auf dem Wege der Güte, πείσας ἄγει τὸ στράτευμα, er führt das Heer mit dessen Einwilligung; οὐ πείσας τὸν δῆμον, ohne das Volk beredet zu haben, ohne Beistimmung des Volks, Aeschin. u. A., bes. Plut.; vgl. τὰς πόλεις ἑκούσας ἔπεισε ποιεῖν τὰς ὁδούς Xen. An. 5, 1, 14, u. Hell. 6, 1, 14. – Das impf. kann auch durch zureden übersetzt werden, ἕκαστός τις ἔπειϑεν αὐτὸν ὑποστῆναι τἡν ἀρχήν, Xen. An. 5, 9, 19, vgl. Hell. 6, 5, 23; Pol. 4, 64, 2. 5, 63, 3. – 2) Im pass., fut. πείσομαι, auch πιϑήσω, Od. 21, 369, aor. ἐπείσϑην, bei Hom. ἐπιϑόμην u. πιϑήσας, Il. 9, 119, sich durch gütliche Mittel, bes. durch Worte gewinnen lassen, sich überreden, überzeugen lassen, überredet, überzeugt sein, gehorchen (vgl. S. Emp. pyrrh. 1, 2301; Hom. u. Folgde überall; mit folgdm accus. c. inf., εἰ μὴ πέπεισϑε ἀδικίαν δικαιοσύνης ἄμεινον εἶναι, Plat. Rep. II, 368 a; mit folgdm ὡς, Legg. VII, 801 b; – c. inf., ὑπὸ χρυσοῦ πεισϑῆναι πλούσιον ἄνδρα ἰάσασϑαι, Plat. Rep. III, 408 c; – gew. τινί, gehorchen, folgen, μηδὲ ἄρξειν μηδὲ ἄρχοντι πείσεσϑαι, Critia 120 a; καὶ παρεικαϑεῖν, Soph. O. C. 1336; mit folgdm inf., πείϑεσϑέ μοι ῥαβδοῠχον ἑλέσϑαι, Plat. Prot. 338 a, folget mir und wählet, u. A. – Die Sache, wozu Einer überredet wird, oder in der er einem Andern folgt, steht auch im accus., wie das act. mit doppeltem accus. vrbdn oben erwähnt ist. πάντα πιϑέσϑαι, in allen Dingen folgen, Alles befolgen, Od. 17, 21; σημαίνειν, ἅ τιν' οὐ πείσεσϑαι ὀΐω, worin Niemand, wie ich meine, gehorchen wird, Il. 1, 289; u. so ist auch 20, 466 Od. 3, 146, οὐδὲ τὸ ᾔδη, ὃ οὐ πείσεσϑαι ἔμελλεν, zu erklären, worin Jener ihm nicht nachgeben werde, wo man gew. πείσεσϑαι als pass. für πεισϑήσεσϑαι erklärt; πείϑεσϑε τούτῳ ταῠτα, Ar. Th. 595; τί σοι πιϑώμεσϑα, Av. 164; auch σοῖς ταῠτα πείσομαι λόγοις, Aesch. Ch. 770; 'Αϑηναῖοι ταῠτα Αἰσχίνῃ πείϑονται, Her. 6, 100; – εἰς ἀγαϑόν, Il. 11, 799; Hom. vrbdt es auch mit dem doppelten dat., τινὶ ἔπεσι, μ ύϑοις, Il. 1, 150. 23, 157; γήραϊ πείϑεσϑαι, dem Alter gehorchen, sich in die Nothwendigkeit des Alters geduldig fügen, Il. 24, 345; στυγερῇ δαιτὶ πείϑεσϑαι, sich in den Gebrauch des traurigen Mahles fügen, 23, 48; πείϑεσϑαι νυκτί, der Einladung der Nacht zum Schlafe folgen, 8, 502. 9, 65. – Seltener ist dabei der gen., πείϑεσϑαί τινος, Her. 1, 126. 5, 29. 33. 6, 12; als v. l. auch Il. 10, 57; Thuc. 7, 73, u. öfter bei sp. D., wie An. Rh. 3, 308. – Πείϑεσϑαί τινι, Jemandem glauben, trauen, woran glauben, μύϑῳ, oft Hom; ταῠτ' ἐγώ σοι οὐ πείϑομαι, darin traue ich dir nicht, das glaube ich dir nicht, Plat. oft. – 3) Das perf. πέποιϑα, πεποιϑέναι, plusquampf. πεποίϑεα, Od. 4, 434. 8, 181, hat die Bdtg sich haben überzeugen lassen, vertrauen, seine Zuversicht worauf setzen, mit dem dat. der Person oder der Sache, auf die man vertraut, Hom. u. Hes., auch wird noch ein inf. hinzugesetzt, ὔμμιν ἔγωγε μαρναμένοισι πέπ οιϑα σαωσέμεναι νέας ἁμάς, Il. 13, 95, ich vertraue euch, daß ihr die Schiffe retten werdet, vgl. 16, 171 Od. 16, 71. 21, 132; auch absol., ὄφρα πεποίϑῃς, auf daß du Zutrauen fassest, Il. 1, 524 Od. 13, 344; τῇ σῇ πέποιϑα χειρὶ δεξιᾷ, Eur. Alc. 1118; χρησμοῖς, τύχῃ, Aesch. Ch. 295 Ag. 654; Ζηνί, 790; πεποιϑοίη, Ar. Ach. 904; auch c. acc. c. inf., ἔπεμψα τοὺς πέποιϑα μὴ ματᾶν ὁδοῠ, Aesch. Spt. 37, vgl. 426. 503; u. c. inf., καὶ δίχα κείνων πέποιϑα ταῠτ' ἐπισπάσειν κλέος, Soph. Ai. 756, ich hege die Zuversicht, diesen Ruhm zu erringen; vgl. χρήμασιν ἐπεποίϑεσαν διωϑέεσϑαι, Her. 9, 88; διὰ τὸ αὑτῷ πεποιϑέναι, Plat. Menex. 248 a; einen imperat. πέπεισϑι hat Aesch. Eum. 599, Hom. die syncop. Form ἐπέπιϑμεν, Il. 14, 55; so ist auch πιϑήσας gebraucht, Il. 22, 107; vgl. auch πεπίϑοιτο, Il. 10, 204; γνώμᾳ πεπιϑὼν πολυβούλῳ, Pind. I. 3, 90. – Sp, wie N. T., verbinden auch πεποιϑέναι ἐπὶ τὸν ϑεόν. – Adi. verb. πειστέον, man muß gehorchen, Plat. Phil. 28 b u. A.
-
11 χθές
χθές, advb., wie ἐχϑές (s. Lob. Phryn. 323), gestern; H. h. Merc. 273; Plat. Conv. 174 a u. sonst oft bei den Att.; πρώην τε καὶ χϑές, auch χϑὲς καὶ πρώην, gestern und vorgestern, d. i. jüngst, neulich, überh. eine nahe Vergangenheit dezeichnend, Her. 2, 53; Ar. Ran. 726; Plat. Gorg. 4704 Legg. III, 677 d; Dem. 18, 130 u. sonst; vgl. Wessel. D. Sic. 2, 53; eben so χϑὲς καὶ τρίτην ὴμέραν, Xen. Cyr. 6, 3,11. – Mit dem Artikel, gestrig, κατὰ τὴν χϑὲς ὁμολογίαν ἥκομεν Plat. Soph. i. A.; Tim. 26 e u. Sp. – Die ursprüngliche Form χές (vgl. χϑαμαλός) wird durch das lat. hesi, heri, hesiternus, hesternus beglaubigt.
-
12 ἐν-τίθημι
ἐν-τίθημι (s. τίϑημι), hineinlegen, -setzen, -stellen; χλαίνας τ' ἐνϑέμεναι Il. 24, 646; οἶνον ἐνϑήσω Od. 5, 166; med., ἱστία νηΐ Od. 11, 3; κτήματά τ' ἐντιϑέμεσϑα 3, 154; ἐνϑεμένη σε λεχέεσσι Il. 21, 124. Auch bei den Folgdn gew. von leblosen Dingen, χειρὶ ἔνϑες ὀξύην Eur. Heracl. 727; πολύν σοι κόσμον ἐνϑήσω τάφῳ I. T. 632; αὐχέν' ἐντιϑεὶς ζυγῷ, den Hals ins Joch steckend, Hec. 376, wie τὸν τράχηλον εἰς βρόχον D. Sic. 12, 47; εἰς πῦρ σίδηρος ἐντεϑείς Plat. Legg. II, 666 c, wie ἐνϑεὶς ἐς τίφην u. ἐς τὼ κοϑόρνω τὼ πόδ' ἐνϑείς, Ar. Ach. 884 Eccl. 346; allein, ἔνϑες πόδα Vesp. 1161; einen Buchstaben einschieben, Plat. Crat. 417 b; im Ggstz von ἐξαιρεῖν, 414 d. Oft übertr., πόλει πρόςτριμμ' ἄφερτον Aesch. Ag. 348; ταραγμόν Eur. Hec. 376; σύνεσιν Suppl. 203; λογισμὸν τῇ τέχνῃ Ar. Ran. 973; einflößen, ἀϑ υμίαν Plat. Legg. VII, 800 c; ὄκνον Rep. V, 473 e; ὁμολογίαν Conv. 187 c; παρανομίαν καὶ τόλμαν εἰς τὴν μουσικήν, hineinbringen, Legg. III, 700 e; φόβον τοῖς ἄλλοις, Furcht einjagen, Xen. An. 7, 4, 1; τούτοις βελτίω τινὰ νοῦν καὶ φρένας Dem. 18, 324. – Med., für sich hineinlegen; σάκος ἔνϑετο νώτῳ Ap. Rh. 3, 1320; ἐνϑεμένης τὸ κύμβιον εἰς τὸν κόλπον, nachdem sie ihn sich in den Busen gesteckt hatte, Dem. 47, 58; eine Waare in ein Schiff, es befrachten, εἰς ναῠν φορτία 34, 6; ἐντεϑεῖσϑαι αὐτὸν τὰ φορτία ibd. 16; εἰς τὸ πλοῖον Xen. Oec. 20, 28; Sp. – Uebertr., παιδὸς γὰρ μῦϑον ἔνϑετο ϑυμῷ, nahm sich zu Herzen, Od. 21, 335; σὺ δὲ μὴ χόλον ἔνϑεο ϑυμῷ, fasse keinen Groll, 24, 247; Il. 6, 326; der Ggstz σὺ δ' ἵλαον ἔνϑεο ϑυμόν 9, 635; Theogn. 966 u. sp. D.; τῷ μή μοι πατέρας ποϑ' ὁμοίῃ ἔνϑεο τιμῇ Il. 4, 410, setze sie mir nicht in gleiche Ehre, in gleichen Rang. – Wie Ar. Equ. 717 ἐντιϑέναι von den Ammen gesagt ist, Bissen in den Mund stecken, so ist ibd. 51 ἐνϑοῦ = nimm zu dir, neben ἔντραγε, vgl. Ath. X, 436 e; Medic.; den aor. ἐνεϑήκαο hat Callim. Del. 54; μὴ ἐνϑήσῃς Bp. ad. 694 ( App. 204).
-
13 ἐκ-πλήσσω
ἐκ-πλήσσω, 1) herausschlagen, -treiben, verscheuchen; ἐκ δ' ἔπληξέ μου τὴν αἰδῶ Aesch. Prom. 134; ὃς αὐτὸν ἐξέπληξε τῶν κομπασμάτων 360; τινὰ ὁδοῠ Eur. Ion 635; ἡ τέρψις τὸ λυπηρόν, Thuc. 2, 38; φόβος μνήμην 2, 87. – 2) erschrecken, Einen durch Staunen, Verwunderung außer sich setzen, betäuben, beunruhigen; Ar. Plut. 673; ἐὰν ἐκπλήξωσί τινας κάλλει Aeschin. 1, 134; ὁ λόγος τοὺς Ἀϑηναίους Plat. Legg. III, 698 d; βουλόμενοι τοὺς Ἀχαιοὺς εἰς τὴν ὁμολογίαν ἐκπλῆξαι, durch Furcht zur Abschließung des Vertrags bewegen, Pol. 24, 4, 11. Am häufigsten pass. aor. II. ἐξεπλάγην (ἐκπληχϑεῖσα ψυχὴν φρίκᾳ Eur. Tr. 183), in Schrecken gesetzt werden, vor Furcht, Staunen u. dgl. außer sich gerathen; ἐκ δέ οἱ ἡνίοχος πλήγη φρένας, ἃς πάρος εἶχεν, er verlor die Besinnung, Il. 13, 394; ἡνίοχοι δ' ἔκπληγεν, = ἐξεπλάγησαν, 18, 225; χαρᾷ δὲ μὴ' κπλαγῇς φρένας, laß dich nicht bethören, Aesch. Ch. 231; κακοῖς ἐκπεπληγμένη Pers. 281; φόβῳ Soph. Trach. 24; ἡδονῇ 626; ὥςτε ἐκπεπλῆχϑαι πάντας Bato Ath. III, 104 (v. 19); ἀπεϑώμαζε καὶ ἐξεπλήσσετο Her. 3, 148; ὑπὸ τῆς συμφορᾶς ἐκπεπληγμένος 3, 64; ταῖς ξυμφοραῖς Thuc. 7, 63; κέντροις ἔρωτος Eur. Hipp. 38; ϑαυμαστὰ – φιλίᾳ Plat. Conv. 192 c; ὑπὸ τῶν ἡδονῶν ἀγόμενος καὶ ἐκπλ. Prot. 355 a; neben κατέχεσϑαι Conv. 215 d; neben τεϑορυβῆσϑαι Charm. 154 c; ἐκπλαγείς oft allein, erschreckt, verdutzt, Xen. An. 1, 8, 20; ἐπί τινι, Cyr. 1, 4, 27, wie Matth. 7, 28; διά τι, Thuc. 7, 21; auch τί, sich vor Etwas entsetzen od. es anstaunen, Soph. Ai. 33; Thuc. 3, 82. 6, 33.
-
14 ἔν-νομος
ἔν-νομος, 1) (νέμομαι) der darin Wohnende, γᾶς, Einwohner, Aesch. Suppl. 560. – 2) (νόμος) gesetzlich, rechtmäßig, durch das Gesetz bestimmt; ἀγῶνες Pind. Ol. 7, 84; χϑονὸς αἶσα P. 9, 59; δίκας οὐ τυγχάνουσιν ἐννόμου Aesch. Suppl. 379, vgl. Ch. 476; οὔτ' ἔννομ' εἶπας, Gerechtes, Soph. O. R. 322; ἔννομον δίκην πράσσεσϑαι Eur. Phoen. 1645, vgl. I. T 35; ἔννομα πείσονται, die gerechte Strafe, Thuc. 3, 67; Ggstz von παράνομος, Plat. Polit. 302 e; κατὰ τὴν ἔννομον ὁμολογίαν γενομένην Legg. XI, 921 c; πολιτεία Aesch. 1, 5; ἱκετεύω τὰ πάντων ἐννομώτατα, um das Gerechteste, Xen. Hell. 2, 3, 52; τὴν ἔννομον βασιλείαν εἰς τυραννίδα μεταστῆσαι Pol. 2, 47, 3. – Von Personen, gerecht, rechtschaffen, im Ggstz von κακοί, Aesch. Suppl. 399; καὶ σπουδαῖος ἀνήρ Plat. Rep. IV, 424 e. – Vom Gesange, übereinstimmend, harmonisch, Luc. salt. 2. – Adv., Sp., wie D. Cass. 56, 7.
-
15 εκπλησσω
атт. ἐκπλήττω (fut. ἐκπλήξω, aor. ἐξέπληξα; pass. fut. ἐκπλαγήσομαι, aor. 2 ἐξεπλήγην и ἐξεπλάγην, aor. 1 ἐξεπλήχθην, pf. ἐκπέπληγμαι)1) выбиватьὁ κεραυνὸς ἐξέπληξε αὐτὸν τῶν ὑψηγόρων κομπασμάτων Aesch. — удар молнии прекратил его надменную похвальбу
2) отгонять, прогонять, тж. подавлять, заглушать(τὰν θεμερῶπιν αἰδῶ Aesch. - in tmesi; τὸ λυπηρόν Thuc.)
3) сталкивать, сбивать(τινὰ ὁδοῦ Eur.)
4) силой заставлять, принуждать(τινὰ εἰς τέν ὁμολογίαν Polyb.)
5) поражать, приводить в смущение, смятение или в изумление, ошеломлять(τινὰ κάλλει Aeschin.)
ὅ μ΄ ἐκπλέσσει λόγου (v. l. λέγειν) Eur. — мне трудно говорить об этом;преимущ. pass. — поражаться, смущаться:ἐκπεπλῆχθαι ἐπὴ τῷ κάλλει τινός Xen. — быть пораженным чьей-л. красотой;ὑπὸ τῆς συμφορῆς ἐκπεπληγμένος Her. — потрясенный этим несчастьем;ἐκπλαγεὴς τὰ προκείμενα ἀγαθά Her. — изумленный находящимися перед его глазами богатствами;διὰ τὸ τοιοῦτον ἐκπλαγέντες Thuc. — приведенные этим в замешательство;ἐκπεπληγμένος τῷ ἀπροσδοκήτῳ Plut. — опешивший от неожиданности;ἐκπεπληγμένος κέντροις ἔρωτος Eur. — сраженный стрелами любви;ὑπὸ τῶν ἡδονῶν ἐκπληττόμενος Plat. — упивающийся наслаждениями -
16 ξυμβαινω
(fut. συμβήσομαι, aor. 2 συνέβην, pf. συμβέβηκα; pass.: aor. συνεβάθην, pf. συμβέβασμαι)1) сдвигать ногиσυμβεβηκώς Xen. — со сдвинутыми ногами
2) сходиться, собиратьсяσυμβῆναι ποδί Soph. — сойтись (для боя);
ἐκ τῆς μάχης συμβῆναι Xen. — собраться после боя3) сближаться, вступать в отношенияοὐδαμοῦ συμβέβηκέν μοι Eur. — ничего общего у меня с ним нет;
Ἀθηναίοισιν οὐ συνέβαιν΄ Αἰσχύλος Arph. — Эсхил держался вдали от афинян4) присоединяться, добавляться(τοῖσδε κακοῖς Eur.)
5) сходиться (на чём-л), заключать условие, договариваться(πρός τινα или τινι Thuc.)
ξυμβῆναί τι и περί τινος Thuc. — договориться о чем-л.;λόγοις συμβάς Eur. — договорившись (только) на словах;ξ. καθ΄ ὁμολογίαν Thuc. — приходить к соглашению;οὐδὲν ξυμβάντων Thuc. — не прийдя ни к какому соглашению6) согласовываться, соответствовать, совпадатьσ. τινι Her., Lys.; — соответствовать чему-л., согласовываться с чем-л.;
εἰς ταὐτὸ σ. τινί Aesch. — совершенно точно совпадать с чем-л.7) случаться, приключаться, происходить, складываться(καλῶς Eur.)
αἴ μοι συμβαίνουσ΄ ἆται Eur. — приключившиеся со мной несчастья;Ὀλυμπιάδα ἀνελέσθαι συνέβη αὐτῷ Her. — ему довелось одержать победу на Олимпийских состязаниях;συνέβη βαστάζεσθαι αὐτόν NT. — его пришлось нести на руках;τὰ συμβαίνοντα и τὰ συμβάντα Xen., τὰ συμβεβηκότα Isocr., NT.; — (случайные) обстоятельства, события;8) удаваться, выходитьἢν ξυμβῇ ἥ πεῖρα Thuc. — если бы попытка удалась;
εἴ μοι ξυμβαίνει τοῦτο ; Plat. — выйдет ли у меня это?;χρησμοὴ συμβαίνουσι Arph. — предсказания складываются благоприятно;ξυνέβη αὐτοῖς ἥ τῶν Λακεδαιμονίων κακοπραγία Thuc. — им оказалось на руку бедственное положение лакедемонян9) становиться, оказываться(ταῦτα λαμπρὰ συμβαίνει Soph.)
χαλεπὸν σ. τινί Plat. — оказываться тяжелым для кого-л.;ὀρθῶς ἥ φήμη συνέβαινε ἐλθοῦσα Her. — дошедший слух оказался верным10) получаться, следовать, вытекатьτοῦτο συμβαίνει Plat. — выходит так;
ἐξ ἀμφοτέρων συμβαίνει Plat. — из обоих положений следует (что)11) наступать, приходить, являться(εἰ καιρὸς συμβαίνοι Xen.)
τῶν (εἱμαρμένων) ναμέρτεια συμβαίνει Soph. — обнаруживается истинность предсказаний12) ( о числах) доходить, достигать, составлять(σ. οὐ πλέον ἢ εἰς δώδεκα Xen.)
-
17 ομολογια
ион. ὁμολογίη ἥ1) соглашение, договоренность, условиеαἱ τῶν ὀνομάτων ὁμολογίαι Plat. — договоренность относительно (значений) слов;
παρὰ τὰς ὁμολογίας Plat. — вопреки договорным условиям2) договор о капитуляции, капитуляция3) согласие, допущение, признание(ὑπέρ τινος Plat.)
κατὰ τέν ἐμέν ὁμολογίαν Plat. — по моему (собственному) признанию4) ( у стоиков) соответствие с природой, (идеальная) гармоничность(παντὸς τοῦ βίου Diog.L.)
5) исповедование(τινός и εἴς τι NT.)
-
18 συμβαινω
(fut. συμβήσομαι, aor. 2 συνέβην, pf. συμβέβηκα; pass.: aor. συνεβάθην, pf. συμβέβασμαι)1) сдвигать ногиσυμβεβηκώς Xen. — со сдвинутыми ногами
2) сходиться, собиратьсяσυμβῆναι ποδί Soph. — сойтись (для боя);
ἐκ τῆς μάχης συμβῆναι Xen. — собраться после боя3) сближаться, вступать в отношенияοὐδαμοῦ συμβέβηκέν μοι Eur. — ничего общего у меня с ним нет;
Ἀθηναίοισιν οὐ συνέβαιν΄ Αἰσχύλος Arph. — Эсхил держался вдали от афинян4) присоединяться, добавляться(τοῖσδε κακοῖς Eur.)
5) сходиться (на чём-л), заключать условие, договариваться(πρός τινα или τινι Thuc.)
ξυμβῆναί τι и περί τινος Thuc. — договориться о чем-л.;λόγοις συμβάς Eur. — договорившись (только) на словах;ξ. καθ΄ ὁμολογίαν Thuc. — приходить к соглашению;οὐδὲν ξυμβάντων Thuc. — не прийдя ни к какому соглашению6) согласовываться, соответствовать, совпадатьσ. τινι Her., Lys.; — соответствовать чему-л., согласовываться с чем-л.;
εἰς ταὐτὸ σ. τινί Aesch. — совершенно точно совпадать с чем-л.7) случаться, приключаться, происходить, складываться(καλῶς Eur.)
αἴ μοι συμβαίνουσ΄ ἆται Eur. — приключившиеся со мной несчастья;Ὀλυμπιάδα ἀνελέσθαι συνέβη αὐτῷ Her. — ему довелось одержать победу на Олимпийских состязаниях;συνέβη βαστάζεσθαι αὐτόν NT. — его пришлось нести на руках;τὰ συμβαίνοντα и τὰ συμβάντα Xen., τὰ συμβεβηκότα Isocr., NT.; — (случайные) обстоятельства, события;8) удаваться, выходитьἢν ξυμβῇ ἥ πεῖρα Thuc. — если бы попытка удалась;
εἴ μοι ξυμβαίνει τοῦτο ; Plat. — выйдет ли у меня это?;χρησμοὴ συμβαίνουσι Arph. — предсказания складываются благоприятно;ξυνέβη αὐτοῖς ἥ τῶν Λακεδαιμονίων κακοπραγία Thuc. — им оказалось на руку бедственное положение лакедемонян9) становиться, оказываться(ταῦτα λαμπρὰ συμβαίνει Soph.)
χαλεπὸν σ. τινί Plat. — оказываться тяжелым для кого-л.;ὀρθῶς ἥ φήμη συνέβαινε ἐλθοῦσα Her. — дошедший слух оказался верным10) получаться, следовать, вытекатьτοῦτο συμβαίνει Plat. — выходит так;
ἐξ ἀμφοτέρων συμβαίνει Plat. — из обоих положений следует (что)11) наступать, приходить, являться(εἰ καιρὸς συμβαίνοι Xen.)
τῶν (εἱμαρμένων) ναμέρτεια συμβαίνει Soph. — обнаруживается истинность предсказаний12) ( о числах) доходить, достигать, составлять(σ. οὐ πλέον ἢ εἰς δώδεκα Xen.)
-
19 convenientia
convenientia, ae, f. (conveniens), die Zusammen-, Übereinstimmung, die Harmonie, die Sympathie, id quod ὁμολογίαν Stoici, nos appellemus convenientiam, si placet, Cic. – m. Genet., quaedam c. et coniunctio naturae, quam vocant συμπάθειαν, Cic.: in ea (in virtute) est c. rerum (Üb. in allen Dingen, d.i. völlige Harmonie), Cic.: c. partium, völlige Symmetrie, Cic. – m. cum u. Abl., c. naturae cum extis, Zusammenhang, Cic.Ausführliches Lateinisch-deutsches Handwörterbuch > convenientia
-
20 ὁμολογία
-ας + ἡ N 1 2-0-4-0-1=7 Lv 22,18; Dt 12,17; Jer 51(44),25(bis); Ez 46,12voluntary offering (semit., rendering Hebr. נדבה) Dt 12,17; acknowledgement, confession (of sin or error)Am 4,5; promise, vow Jer 51(44),25; thanksgiving 1 Ezr 9,8κατὰ πᾶσαν ὁμολογίαν as agreed Lv 22,18Cf. DOGNIEZ 1992 65.194; HARLÉ 1988, 185; LLEWELYN 1992, 32; TOV 1990 99.109-110; →TWNT
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ὁμολογιᾶν — ὁμολογία agreement fem gen pl (doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ὁμολογίαν — ὁμολογίᾱν , ὁμολογία agreement fem acc sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ομολογία — I Συμφωνία, ομοφωνία. Ο. πίστης ονομάζεται η επίσημη έκθεση των δογμάτων μιας Εκκλησίας ή και η αποδοχή ενός θρησκευτικού δόγματος. (Νομ.) Ο όρος ο. σημαίνει γενικά την αναγνώριση ή την αποδοχή κατηγορίας πταίσματος από το πρόσωπο που διέπραξε το … Dictionary of Greek
ιδιόφωνος — η, ο (Α ἰδιόφωνος, ον) νεοελλ. (το ουδ. πληθ. ως ουσ.) τα ιδιόφωνα κατηγορία μουσικών οργάνων στα οποία ο ήχος παράγεται από τις δονήσεις ενός συμπαγούς υλικού, όπως είναι το ξύλο, το μέταλλο ή η πέτρα αρχ. αυτό που λέγεται από κάποιον με τη δική … Dictionary of Greek
υπεροψία — η / ὑπεροψία, ΝΜΑ [ὑπέροπτος (Ι)] η ιδιότητα τού υπερόπτη, έπαρση, αλαζονεία, οίηση, ξιπασιά (α. «η υπεροψία του δεν έχει όρια» β. «δόξαν εἰληφὼς ὑπεροψίας», Πλούτ.) αρχ. 1. περιφρόνηση, καταφρόνια («ὑπεροψίας τῶν συμμάχων», Ισοκρ.) 2. (με θετ.… … Dictionary of Greek
φυλάσσω — ΝΜΑ, και φυλάγω και φυλάω και διαλ. τ. φλά(γ)ω Ν, και αττ. τ. φυλαττω Α [φύλαξ, ακος] 1. φρουρώ (α. «τόν φύλαγαν πέντε σωματοφύλακες» β. «αὕτη φραγμὸς ἡ ἀρετὴ... ἀσύλητα φυλάττουσα τῆς ψυχῆς τὰ κειμήλια», Νείλ. γ. «πρὸς γὰρ τῇ ἐπάλξει τὴν ἡμέραν… … Dictionary of Greek
χειρογραφώ — έω, ΜΑ [χειρογράφος] 1. γράφω, καταγράφω με το ίδιο μου το χέρι («δίκην βίβλων τῶν ὑπὸ πάντων... κεχειρογραφημένων», Ωριγ.) 2. δίνω έγγραφη εγγύηση, απόδειξη ή βεβαίωση («χειρογραφήσει ἀμφότερα τὰ μέρη ἐν ἡμέραις τριάκοντα», πάπ.) 3. μτφ.… … Dictionary of Greek
Επινός, Γιοχάνες — (Johannes Aepinus, 1499 – 1553). Γερμανός θεολόγος. Διετέλεσε πρώτος πρόεδρος του κονσιστορίου του Αμβούργου. Υπήρξε φίλος του Λούθηρου και ήταν ένας από τους πρωτεργάτες της εδραίωσης και της διάδοσης της Μεταρρύθμισης. Ασχολήθηκε με τη συγγραφή … Dictionary of Greek
ВАСИЛИЙ ВЕЛИКИЙ — [греч. Βασίλειος ὁ Μέγας] (329/30, г. Кесария Каппадокийская (совр. Кайсери, Турция) или г. Неокесария Понтийская (совр. Никсар, Турция) 1.01.379, г. Кесария Каппадокийская), свт. (пам. 1 янв., 30 янв. в Соборе 3 вселенских учителей и святителей; … Православная энциклопедия