-
1 ενιών
-
2 ἐνιῶν
-
3 ενίων
-
4 ἐνίων
-
5 λακτίζω
λακτίζω, mit der Ferse stoßen, mit dem Fuße ausschlagen, λακτίζειν ποσὶ γαῖαν, Od. 18, 97; zappeln, 22, 88; τὴν ϑύραν λελάκτικας Ar. Nubb. 135; λακτίζοντες καὶ κυρίττοντες ἀλλήλους σιδηροῖς κέρασι καὶ ὁπλαῖς Plat. Rep. IX, 596 a; von den Pferden, ausschlagen, Xen. Hipp. 1, 4, der auch passiv. sagt ὑπὸ ἵππου λακτισϑείς, An. 3, 2, 18; τοῖς ὄπισϑεν χρῆται κώλοις λακτίζοντα τὸ λυποῦν Arist. part. anim. 4, 10; von den mit dem Stachel angetriebenen und dagegen ausschlagenden Thieren ist das sprichwörtliche πρὸς κέντρον λακτίζειν, »gegen den Stachel läken« genommen, von thörichtem u. vergeblichem Widerstreben, Pind. P. 2, 95; Aesch. Ag. 1624; Eur. Bacch. 794 u. Sp.; πρὸς κῦμα, Eur. I. T. 1396. – Uebh. von heftigen Bewegungen, φλὸξ αἰϑέρα λακτίζοισα καπνῷ, die mit Dampf zum Himmel schlagende Flamme, Pind. I. 3, 84; κραδία φόβῳ φρένα λακτίζει, das Herz schlägt vor Furcht gegen das Zwerchfell, Aesch. Prom. 883; ἔρως λακτίζει κραδίαν Strat. 15 (XII, 16). – Uebh. schlagen, mißhandeln, τὸν πεσόντα λακτίσαι πλέον, Aesch. Ag. 859; übertr., ἀνδρὶ λακτίζοντι μέγαν Δίκας βωμόν Ag. 373, der gegen den Altar schlägt, ihn frech zertritt od. verhöhnt; ὧν σὺ λακτίσας πολλὴν χάριν φίλων νοσούντων ὑστερον βοηδρομεῖς Eur. Rhes. 411; auch in späterer Prosa, πρὸς ἐνίων ἀτίμως λακτιζόμενος καὶ λαφυσσόμενος Luc. Tim. 17.
-
6 ἀ-κρατής
ἀ-κρατής, ές (κράτος), 1) ohne Kraft, schwach, γῆρας Soph. O. C. 1237; Hippocr.; Plut. Cor. 24. – 2) τινός, schwach, in Beziehung auf Etwas, einer Sache nicht mächtig, so Hippocr. χειρῶν καὶ σκελέων, der Hände und Fuße nicht rühren kann, wie Dion. H. 1, 38; τῆς κεφαλῆς Arist. anim. gen. 2, 4, von Kindern, die den Kopf noch nicht halten können; Luc. D. mar. 9, 2 τῶν κεράτων τοῠ κριοῠ ἀκ. ἐγένετο, er konnte die Hörner nicht festhalten; häufiger übertr., γλώσσης Aesch. Pr. 886; ϑυμοῠ Plat. Legg. IX, 869 a; όργῆς Thuc. 3, 84, der seine Zunge, seinen Zorn nichtmäßigen kann; ἀκρ. γιγνόμενος ἐνίων ὧν λέγω Isocr. 12, 95, einiges nicht verschweigen könnend; ἐπιϑυμιῶν Xen. Cyr. 5, 1, 13; ἀφροδισίων Mem. 1, 2, 2; οἴνου Oec. 12, 11. Dah. absol., wer sich nicht mäßigen kann, unenthaltsam, ausschweifend, Xen. Mem. 4, 5, 4; oft Arist., z. B. Eth. N. 7, 1 ff; auch von Sachen, στόμα Ar. Ran. 887; δαπάναι, unmäßiger Aufwand, Luc. ep. 30 (XI, 867). – Adv. ἀκρατῶς, in denselben Bedign, ἔχειν πρός τι Plat. Legg. IV, 710 a.
-
7 ελασσων
ἔλασσον, атт. ἐλάττων, ἔλαττον, gen. ονος [compar. к ἐλαχύς, μικρός и ὀλίγος] (superl. ἐλάχιστος)1) (тж. ἐ. τὸ μέγεθος Arst.) меньший(ἐξ ἐλάττονος ὄντος μεῖζον γίγνεται Plat.; γῆς ὄγκος ἐ. ἄστρων ἐνίων Arst.)
οὐκ ἐλάττους τετρακοσίων Her. — числом не менее четырехсот;δι΄ ἐλάσσονος Thuc. — на меньшем расстоянии;ἐλάχιστοι τὸν ἀριθμόν Arst. — наименее многочисленные;οὐδενὸς ἔλαττον ἁμάρτημα Isocr. — величайшее преступление2) низший, более слабый, тж. худший, уступающий(τινί Dem.)
περὴ ἐλάσσονος ποιεῖσθαι Her. и παρ΄ ἔλαττον ἡγεῖσθαι Plat. — невысоко ставить ( или ценить), относиться с пренебрежением;οὐδενὸς ἐ. Arph. — никому не уступающий;ἐν ἐλάττονι τίθεσθαι Polyb. — быть в пренебрежении;ἐ. τοῦ φθονεῖσθαι Plut. — не стоящий зависти;ἐλάττους τῶν σιτίων γίγνεσθαι Xen. — становиться чревоугодниками - см. тж. ἔλασσον -
8 ιος
I.I(χαλκήρης, πτερόεις Hom.; ἀπὸ θώμιγγος ἰοὴ προσπίτνοντες Aesch.; πτηνοῖς ἰοῖς θηροβολεῖν Soph.; εἴργειν τινὰ ἰοῖς Eur.)
II(ῑ) ὅ1) яд(ἐχιδνης Soph.; δρακόντων Eur.; ἐνίων θηρίων Plut.; θανατηφόρος NT.)
2) сокἰ. μελισσῶν Pind. — пчелиный сок, т.е. мед.
(ῑ) ὅ ржавчина(χαλκοῦ καὴ σιδήρου Plat.; ἰοῦ χρῶμα Arst.; χρυσοῦ καὴ ἀργύρου NT.)
II. -
9 θεωρητικός
A able to perceive,τοῦ περὶ τὰ σώματα κάλλους Arist.Pol. 1338b1
;μὴ πάντων θ. ἀλλὰ ἐνίων Phld.Rh.2.108S.
;τῆς ἀφροσύνης S.E.M.11.256
.2 of the mind, contemplative, speculative, ὁ περὶ τὴν.. οὐσίαν θ. Arist.Metaph. 1005a35; ὁ περὶ φύσεως θ. Id.PA 641a29: c. gen.,μαντικὴ ἐπιστήμη θ. τοῦ.. μέλλοντος Pl.Def. 414b
; ἐπιστήμη θ., διάνοια, opp. πρακτική, ποιητική, Arist. Metaph. 1064a17, 1025b25; ; θ. βίος a contemplative or speculative life (opp. ἀπολαυστικός, πολιτικός), Id.EN 1095b19, cf. Plu.Cic.3;θ. φιλόσοφος Id.Per.16
: [comp] Comp.- ώτερος Herm.in Phdr.p.59A.
Adv.- κῶς Epicur. Nat.28.7
, Poll.4.8, Iamb.Comm.Math.20.II = θεωρικός, Cod.Just. 10.56.1.1.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > θεωρητικός
-
10 οὔϊγγον
A Egyptian arum, Colocasia antiquorum, Thphr.HP1.1.7, 1.6.9, 11; cf. οὐϊτόν· τὸ ὑπ' ἐνίων οἰτόν, Hsch.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > οὔϊγγον
-
11 παραπολαύω
A share the fruits of,τῆς τιμωρίας Ph.2.15
;τῆς ἐνίων κακοβουλίας J.BJ2.16.4
;τῆς τινων μωρίας Luc. Alex.45
;παραπολαύειν ἐστὶ τῆς τοῦ εἴδους ὑποστάσεως τὴν ἔκπτωσιν Dam.Pr.7
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παραπολαύω
-
12 ψήφισμα
ψήφ-ισμα, ατος, τό, [dialect] Dor. [full] ψάφιγμα [ψᾱ] Inscr.Cret.1. v 20 A17 (Arcades, ii B.C.); written [[full] ψ] άπιγμα Supp.Epigr.4.171.53 (Tymnus, v/iv B.C.):—A proposal passed by a majority of votes: esp. measure passed by a popular assembly, decree, act, A. Supp. 601 (pl.), Ar.Ach. 536, al.: c. gen. suasoris, the decree proposed by him,τὸ Καννωνοῦ ψ. Id.Ec. 1090
, cf. And.1.27: but τὸ Μεγαρέων ψ. the decree concerning them, Th.1.140 (more freq. τὸ περὶ Μ. ψ. ib. 139, cf. X.HG2.1.32); alsoτὸ ψ. τὸ διὰ τὰς λαικαστρίας Ar.Ach. 536
; ἐγένετο ψ. μὴ ἐξεῖναι .. X.HG2.2.15; ψ. γράφειν bring in a decree, Ar.Nu. 1429; ψ. ἐπιψηφίζειν put it to the vote, Aeschin.2.84; ψ. νικᾶν carry it, Id.3.68; ψ. καθαιρεῖν rescind it, Th.1.140; ἐξαλεῖψαι, ἀφελέσθαι, And.1.76, 2.24: prop. concerned with special circumstances (οὐδὲν ἐνδέχεται ψ. εἶναι καθόλου Arist.Pol. 1292a37
); opp. νόμος (general law, statute),νόμους καὶ ψηφίσματα Pl.Tht. 173d
;ὅταν τὰ ψ. κύρια ᾖ ἀλλὰ μὴ ὁ νόμος Arist.Pol. 1292a6
;περὶ ἐνίων ἀδύνατον θέσθαι νόμον, ὥστε ψηφίσματος δεῖ Id.EN 1137b29
;ψηφισμάτων οὐδ' ὁτιοῦν διαφέρουσιν οἱ νόμοι, ἀλλὰ νεώτεροι οἱ νόμοι, καθ' οὓς τὰ ψ. δεῖ γράφεσθαι, τῶν ψ. αὐτῶν D.20.92
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ψήφισμα
-
13 ἐγκαλέω
A call in a debt, Isoc.17.44, X.An.7.7.33, D.31.6, 36.14: generally, demand as one's due,ἀργύριον Lys.3.26
.II bring a charge or accusation against a person:—Constr.: c. dat. pers. et acc. rei, charge something against one,φόνους ἐ. τινί S.El. 778
, cf. Pl.Ap. 26c, etc.;ἐ. ἔγκλημά τινι Hyp.Lyc.18
, cf. Eux.24; χόλον κατ' αὐτῶν ἐ. S. Ph. 328: folld. by a relat. clause, ἐ. τινὶ ὅτι .. X.An.7.5.7: c. inf.,ἐστὶν ἃ ἐνεκάλει τοῖς Ἀθηναίοις παραβαίνειν τὰς σπονδάς Th.4.123
: c. part.,ἐ. αὐτοῖς ἀμελοῦσιν Pl.Prt. 346a
: freq. c. dat. pers. only, accuse, Antipho 4.2.2, etc.;ἐ. περί τινων Inscr.Prien.28.8
(ii B. C.); ἐπὶ τοῖς διῳκημένοις ib.37.128 (ii B. C.): c. acc. rei only, bring as a charge,εἴ τι ἄλλο ἐνεκάλουν Th.5.46
, cf. 6.53; τὸ νεῖκος ἐγκαλεῖν throw the blame of quarrel on another, S.OT 702: abs.,οἱ ἐγκαλέσαντες Arist.
Rh.Al. 1437a17: rarely c. gen.rei,τῆς βραδύτητος αὐτοῖς ἐνεκάλει Plu. Arist. 10
:—[voice] Pass., ἐγκαλεῖται τῇ τύχῃ a charge is brought against.., Arist. EN 1120b17;ἐνίων ἐγκληθέντων ἐπὶ τῷ βίῳ Phld. Piet. p.93
G.; τὰ ἐγκεκλημένα charges, OGI90.14 (ii B. C.): also with person. constr.,ἐγκαλεῖσθαι ὑπέρ τινος D.H.7.46
;τινός D.C.58.4
:—[dialect] Locr. part. ἐγκαλείμενος may be either [voice] Med. or [voice] Pass., IG9(1).334.41.2 as lawterm, prosecute, take proceedings against, ;ἐ. δίκην τινί Id.40.19
;ἐ. τινὶ περί τινος Isoc.4.40
: abs., Ar. Av. 1455.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐγκαλέω
-
14 ἐνειλέω
A wrap in,τι ὀθονίῳ Dsc.5.72
:—[voice] Med.,τινὰ κακοῖσι Q.S. 14.294
:—[voice] Pass., to be enwrapped, ἐν [τῇ γῇ] Arist.Mu. 396a14;ἐν τῷ ἱματίῳ LXX 1 Ki.21.9(10)
; .1;ῥάκεσι Artem.1.13
;ἱστίοις δοράτια ἐνειλημένα Aen.Tact.29.6
, cf. 31.7;φύλλοις Dsc.2.80
.II metaph., engage,ἐνίων αὑτοὺς ἐνειληκότων οἰκονομίαις PTeb.24.62
(ii B.C.):—[voice] Pass., to be engaged, entangled in or with,τοῖς πολεμίοις Plu.Art.11
;ὅπλοις Id.Brut.45
;ὥσπερ θηρίον ταῖς πάντων χερσίν Id.Caes.66
; ὥσπερ ἄρκυσιν ἐνειλημένους prob. for -λημμ-, J.BJ6.2.8; βρέφη-ημένα τὰς χεῖρας Artem.l.c.; come to blows with, PRyl.144.18 (i A.D.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐνειλέω
-
15 βάκηλος 1
βάκηλος 1.Grammatical information: m.Meaning: `womanlike man' (Antiph.), `eunuch in service of Cybele' (Luc.). Βάκηλος ἀπόκοπος, ὁ ὑπ' ἐνίων γάλλος, οἱ δε ἀνδρόγυνος, ἄλλοι παρειμένος, γυναικώδης H.Origin: LW [a loanword which is (probably) not of Pre-Greek origin] Anat.Etymology: Cf. κάβηλος and κάληβος with comparable meaning in H. Maaß RhM 74, 472ff. and Nehring Sprache 1, 165 assume metathesis. (Kretschmer Glotta 16, 192 compares Bakkhos; improbable.) Prob. Anatolian (= Pre-Greek?). - On the meaning Lucas RhM 88, 189f., Masson Rev. Phil. 41 (1967) 229Page in Frisk: 1,211Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > βάκηλος 1
-
16 ἴτον
Grammatical information: n.Meaning: Thracian name for a kind of mushroom (Thphr. fr. 167, Plin. H.N. 19, 36)Other forms: οὐιτόν τὸ ὑπ' ἐνίων οἰτόν H.Origin: PG [a word of Pre-Greek origin]Etymology: Prob. Ϝιτόν; thus DELG. Prob. - Fur. 110, 184 connects ὕδνον, ὕτνον `truffle' which has variants οἶδνον, οἶτνον. I don't think Furnée is right when he assumes a prothetic ο- (ο- and ου- just indicate Ϝ-, a bilabial w). So we have * wit- and * wid-n-, with a suffix beginning with n-, and voicing before the nasal (Fur. 110: σπίκανος, σπιγνός; on the suffixes with nasal, added after consonant, Beekes, Pre-Greek, Suffixes, - ν-). Further the ι became υ after the w, which itself disappeared before the υ (so wit- \> wut- \> ut-).Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > ἴτον
-
17 ὀπιτίων
Grammatical information: m.Meaning: `a plant with a bulb', perh. Buneum ferulaceum (Thphr.).Origin: PG [a word of Pre-Greek origin]Etymology: Furnée 240 compares οὔιτον `an Egyptian truffle'; ουιτον τὸ ὑπ' ἐνίων οἰτόν H. beside ἴτον a Thracian mushroom (Ath. 2, 62a v.l. οἰτόν ( iton Plin.), which he analyses as ( ὀ)Ϝιτον; he further connects ὕδνον, οἴδνα. The forms point to a Pre-Greek word.Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > ὀπιτίων
См. также в других словарях:
ἐνιῶν — ἐνίζω to set in fut part act masc nom sg (attic epic doric) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἐνίων — ἔνιοι some fem gen pl ἔνιοι some masc/neut gen pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Pletho — Pletho, Georgius Gemistos, nach gewöhnlicher Annahme geb. in Constantinopel, lebte in seiner Jugend in Adrianopel bei dem jüdischen Gelehrten Elifsäus u. dann im Peloponnes, namentlich in Mistra, wo er eine Art Schule hielt u. an verschiedenen… … Pierer's Universal-Lexikon
BACELUS — vir quidam effeminatus, totusque luxuriae deditus. Unde Proverb. Bacelo similis. Hesych. Βάκηλος, ὁ μέγας καὶ ἀνόητος, ἠ ` ὁ ἀπόκοπος, ὁ ὑπ᾿ ἐνίων Γάλλος. Ο᾿ι δὲ ἀνδρόγυνος, ἄλλοι παρειμένος, γυναςκώδης παρὰ Μενάνδρῳ Υμνιδι. Nic. Lloydius … Hofmann J. Lexicon universale
DRACHMA — Gr. Δραχμὴ, genus nummi, quod interdum λεπτὸν ὁλκὴν, ὀβολὸν, δηνἀριον, quoque iidem dicebant, Romanis Denarius fuit, h. e. sesterti quatuor. Quod ad pondus, septem drachmae unciam incurrunt; unde consequitur, cum libra sit 12. unciarum, 84.… … Hofmann J. Lexicon universale
POLYBOEA — Dea. Hesych. Πολύβοια, θεός τις, ὑπ᾿ ενίων Α῎ρτεμις, ὑπὸ δὲ ἄλλων Κόρη, nempe a βόω, sive βόςκω, pasco, ut idem sit ac Homeri Πουλυβότειρα, aut Παμβῶτις γῆ, quod apud Sophoclem in Philoctete Ac fortasse similiter Heracleenses, matrem eius Cererem … Hofmann J. Lexicon universale
ίτον — ἴτον, τὸ (Α) είδος μύκητα, μανιταριού. [ΕΤΥΜΟΛ. θρακική ονομασία είδους μύκητα που προέρχεται πιθ. από Fίτον (πρβλ. γλώσσα Ησύχ. οὐϊτόν, τὸ ὑπ ἐνίων οἰτόν)] … Dictionary of Greek
υληματικός — ή, όν, Α [ὕλημα, ατος] αυτός που ανήκει ή αναφέρεται στα υλήματα («καὶ ἐνίων ὑληματικῶν ὧν αἱ μὲν ῥίζαι γλυκεῑαι τὰ δὲ ὑπὲρ γῆς οὐχ ὅμοια», Θεόφρ.) … Dictionary of Greek