-
1 Αθηνάν
Ἀθηνᾶ̱ν, Ἀθήνηcasting vote: fem gen pl (attic doric aeolic)Ἀθήνηcasting vote: fem acc sg (attic epic doric ionic aeolic)Ἀθήνηcasting vote: fem gen pl (doric aeolic)Ἀθῆναιthe city of Athens: fem gen pl (doric aeolic) -
2 Ἀθηνᾶν
Ἀθηνᾶ̱ν, Ἀθήνηcasting vote: fem gen pl (attic doric aeolic)Ἀθήνηcasting vote: fem acc sg (attic epic doric ionic aeolic)Ἀθήνηcasting vote: fem gen pl (doric aeolic)Ἀθῆναιthe city of Athens: fem gen pl (doric aeolic) -
3 Αθήναν
Ἀθήνᾱν, Ἀθήνηcasting vote: fem acc sg (doric aeolic)Ἀθήνᾱν, Ἀθῆναιthe city of Athens: fem acc sg (epic doric aeolic) -
4 Ἀθήναν
Ἀθήνᾱν, Ἀθήνηcasting vote: fem acc sg (doric aeolic)Ἀθήνᾱν, Ἀθῆναιthe city of Athens: fem acc sg (epic doric aeolic) -
5 Ei [2]
Ei, ovum. – Sprichw., er sieht ihm ähnlich, wie ein Ei dem andern, s. ähnlich: das Ei will klüger sein, als die Henne, sus Minervam, ut aiunt (ὑς τὴν Άϑηνᾶν, Cic. Ac. 1, 18): er geht wie auf Eiern, pedem summis digitis suspendit.
-
6 συν-επι-λαμβάνομαι
συν-επι-λαμβάνομαι (s. λαμβάνω), mit od. zugleich anfassen, Hand anlegen, sich einer Sache mit annehmen, τινός; Her. 3, 48. 5, 45; Thuc. 3, 74; ξυνεπιλαβέσϑαι καὶ τῆς ὑπολοίπου Ἀϑηναίων καταλύσεως, 8, 76; Sp., ἔργου, D. Cass. 35, 9; auch Einem bei Etwas helfen, τινί τινος, z. B. ϑεὸς αὐτοῖς συνεπελάβετο τῆς σωτηρίας, Pol. 11, 24, 8, der es auch absolut braucht, ἐὰν μὲν ἡ τύχη συνεπιλαμβάνηται, 2, 49, 7; allein c. gen., συνεπιλήψονται τῶν πραγμάτων, 10, 19, 9, u. öfter; u. c. dat. der Person allein, 5, 90, 2; τὴν Ἀϑηνᾶν παρακαλέσας συνεπιλαβέσϑαι μοι τοῦ ἔργου, Luc. Prom. 13; – auch = mit zurückhalten, τῶν Ἑλλήνων, Plut. Themist. 12. – Selten ist das act., ἔῤῥωτο καὶ ἰδιώτης καὶ πόλις εἴ τι δύναιτο καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ ξυνεπιλαμβάνειν αὐτοῖς, Thuc. 2, 8.
-
7 κλεινός
κλεινός (κλέος), dor. auch κλεεννός, Pind. P. 5, 20 u. öfter, κλεεννότατος P. 4, 280, Simonds. 91 (VII, 514), Ἀρκαδία Scol. 8 Iac., im Or. Her. 5, 92, 52 End.; – berühmt, gepriesen, bekannt; Pind. oft, bes. von Städten; οἰκιστήρ P. 1, 59; κλεινότερος γάμος 9, 106; τόξοισι κλεινός Aesch. Prom. 874; τιμωρίαν κλεινῶν Ἀϑηνᾶν εὗρε Pers. 466, wie Soph. Ai. 848; ὁ πᾶσι κλεινὸς Οἰδίπους καλούμενος O. R. 8; ὁ κλεινὸς Αἴας Ai. 216; ὦ κλεινὰ Σαλαμίς 593; τὰ κλείν' αἰνίγματα O. R. 1525; Eur. oft; ὄνομα τῇ πόλει ϑέσϑαι τι μέγα καὶ κλεινόν Ar. Av. 810; κλεινοτάτην πόλιν 1277; seltener in Prosa, κλεινοῖς καὶ παλαιοῖς ἀνδράσιν Plat. Soph. 243 a; καὶ τοῦτο κλεινὸν αὐτοῦ, auch das ist von ihm wohlbekannt, Luc. Peregr. 18. – Bei den Kretern hieß so der geliebte Knabe, Ath. XI, 782 c u. Strab. X, 484.
-
8 δεῖμος
δεῖμος, ὁ, der Schrecken, die Furcht; bei Homer dreimal, personificirt: Hiad. 15, 119 vom Ares ὣς φάτο, καί ῥ' ἵππους κέλετο δεῖμόν τε φόβον τε ζευγνύμεν; Iliad. 4, 440 ὦρσε δὲ τοὺς μὲν Ἄρης, τοὺς δὲ γλαυκῶπις Ἀϑήνη δεῖμός τ' ἠδὲ φόβος καὶ ἔρις ἄμοτον μεμαυῖα, Ἄρεος κασιγνήτη ἑτάρη τε; abgebildet auf einem Schilde Iliad. 11, 37 τῇ δ' ἐπὶ μὲν Γοργὼ βλοσυρῶπις ἐστεφάνωτο δεινὸν δερκομένη, περὶ δὲ δεῖμός τε φόβος τε; nach Aristarch (vgl. Lehrs Aristarch. p. 181) ist δεῖμος wie φόβος bei Homer Sohn des Ares: Scholl. Aristonic. Iliad. 15, 119 δεῖμόν τε φόβον τε: ἡ διπλῆ, ὅτι ἀντὶ τοῦ δείμῳ καὶ φόβῳ, καὶ ὅτι ἐντεῠϑεν ἡ πλάνη γέγονε τοῖς δεξαμένοις δεῖμον καὶ φόβον ἵππων ὀνόματα. εἰσὶ δὲ Ἄρεως υἱοί· ἐν ἄλλοις ( Iliad. 13, 299) γὰρ ῥητῶς φησὶ »τῷ δὲ φόβος φίλος υἱός«; Scholl. Aristonic. Iliad. 4, 439. 440 αἱ διπλαῖ, ὅτι διὰ μέσου τῶν Τρωικῶν ϑεῶν τέταχε τὴν Ἀϑηνᾶν, καὶ ὅτι δεῖμος καὶ φόβος Ἄρεος υἱοί. πλανηϑεὶς δ' Ἀντίμαχος ἵππων Ἄρεος ὀνόματα ἀποδέδωκεν· »δεῖμός τ' ἠδὲ φόβος πόδας αἰνετώ, υἷε ϑυέλης (frgm. Stoll 45)«; Iliad. 13, 299 οἷος δὲ Ἄρης πόλεμόνδε μέτεισιν, τῷ δὲ φόβος φίλος υἱὸς ἅμα κρατερὸς καὶ ἀταρβὴς ἕσπετο, ὅς τ' ἐφόβησε ταλάφρονά περ πολεμιστήν, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι ῥητῶς Ἄρεως υἱὸς φόβος. ἡ δὲ ἀναφορὰ πρὸς τὴν ἀμφιβολίαν τοῦ »καί ῥ' ἵππους κέλετο δεῖμόν τε φόβον τε ( Iliad. 15, 119)«. Hesiod nennt mit dem φόβος auch den δεῖμος ausdrücklich einen Sohn des Ares: Theog. 934 αὐτὰρ Ἄρηι ῥινοτόρῳ Κυϑέρεια φόβον καὶ δεῖμον ἔτικτε δεινούς, οἵτ' ἀνδρῶν πυκινὰς κλονέουσι φάλαγγας ἐν πολέμῳ κρυόεντι σὺν Ἄρηι πτολιπόρϑῳ; vgl. Scut. 195. Offenbar hat Hesiod die Homerischen Stellen vor Augen gehabt.
-
9 ὄφρα
ὄφρα, nur bei ion. u. dor. Dichtern, selten bei Tragg., – 1) Correlativum zu τόφρα, von einer unbestimmten Zeitdauer, während daß, so lange als; – a) c. indicat.; dem τόφρα im andern Satzgliede ausdrücklich entsprechend, ὄφρα τοὶ ἀμφεπένοντο βοὴν ἀγαϑὸν Μενέλαον, τόφρα δ' ἐπὶ Τρώων στίχες ἤλυϑον, in der Zeit, während die steh mit dem Menelaos beschäftigten, unterdeß drangen die Reihen der Troer heran, Il. 4, 220; ὄφρα μὲν ἠὼς ἦν καὶ ἀέξετο ἱερὸν ἦμαρ, τόφρα μάλ' ἀμφοτέρων βέλε' ἅπτετο, 8, 66, vgl. 9, 550. 11, 84. 12, 195 Od. 9, 56. 10, 125, öfter; auch steht das Satzglied mit τόφρα voran, 4, 289; – auch ohne diese entsprechende Partikel, ἀνδρῶν αὖ μέγ' ἄριστος ἔην Τελαμώνιος Αἴας, ὄφρ' Ἀχιλεὺς μήνιεν, während (der Zeit, daß) Achilles zürnte, Il. 2, 768; ὄφρα μὲν ἐς πόλεμον πωλέσκετο δῖος Ἀχιλεύς, οὐδέποτε Τρῶες πρὸ πυλάων οἴχνεσκον, 5, 788, vgl. 9, 352. 11, 266. 17, 271. 18, 61. 442 Od. 20, 136; βασιλεὺς γὰρ ἦσϑ' ὄφρ' ἔζης, Aesch. Ch. 355. – b) c. conj. u. ἄν oder κε, auf die Gegenwart u. Zukunft gehend, von einem Zeitraume, dessen Ende zwar nicht bestimmt angegeben wird, aber von der Beendigung der Thätigkeit bedingt ist, welche durch das Verbum ausgedrückt ist, ὄφρ' ἂν ἐγὼ πολεμήϊα τεύχεα δύω, τόφρ' ὑμεῖς εὔχεσϑε Διΐ, so lange ich die Rüstungen anlege, flehet ihr, worin zugleich liegt, bis ich sie angelegt haben werde, mit dem Fertigsein der Rüstung soll auch das Gebet aufhören, Il. 7, 193; οὐ δέ ποτ' ἶσα ἔσσεται, ὄφρα κεν ἥγε διατρίβῃσιν Ἀχαιούς, Od. 2, 203, worin noch bestimmter der erste Satz von dem Schlusse des zweiten abhängig gemacht wird, wie ib. 123 τόφρα γὰρ οὖν βίοτον ἔδονται, ὄφρα κε κείνη τοῠτον ἔχῃ νόον, sie werden nicht eher aufhören, das Gut zu verzehren, ehe jene nicht ihren Sinn geändert haben wird; ἀνέρες ἔστε, ὄφρ' ἂν ἐγὼ βείω προτὶ Ἴλιον, Il. 6, 113, vgl. 17, 186. 18, 409. 22, 387; mit ἄν u. κεν, ὄφρ' ἂν μέν κεν ὁρᾷ Ἀγαμέμνονα ϑύνοντ' ἐν προμάχοισιν, τόφρ' ἀναχωρείτω, Il. 11, 187. 202, vgl. Od. 5, 361. 6, 259; so hat Plat. Phaedr. 264 d in einem Ep. ὄφρ' ἂν ὕδωρ τε νάῃ, wo in der Anth. VII, 153, wo es dem Hom. oder Cleobul. zugeschrieben wird, ἔςτ' ἄν steht. So lesen Spitzner und Bekker auch Il. 24, 553 μή μέ πω ἐς ϑρόνον ἷζε, ὄφρα κεν Ἕκτωρ κῆται für die vulg. κεῖται. – Auch der conj. ohne ἄν folgt : ἔνϑα φίλ' ὀπταλέα κρέα ἔδμεναι, ὄφρ' ἐϑέλητον, Il. 4, 348, so lange ihr nur wollt; οὐ μὲν γάρ ποτέ φησι κακὸν πείσεσϑαι ὀπίσσω, ὄφρ' ἀρετὴν παρέχωσι ϑεοί, καὶ γούνατ' ὀρώρῃ, Od. 18, 132; auch Soph. El. 218 ch. οὐ σχήσω ταύτας ἄτας, ὄφρα με βίος ἔχῃ, d. i. so lange ich lebe; – u. so auch in Bezug auf die Vergangenheit, τὸν μέν τ' ἤλυξε πόδεσσιν φεύγων, ὄφρα γούνατ' ὀρώρῃ, Il. 11, 476, u. im Gleichniß, ἔμενον, νεφέλῃσιν ἐοικότες, ἅςτε Κρονίων νηνεμίης ἔστησεν, ἀτρέμας, ὄφρ' εὕδῃσι μένος Βορέαο, 5, 522, worin immer ein Hinüberführen in die Gegenwart liegt, und das Ende des Zeitraumes nicht als ein schon bestimmt gegebenes ausgesprochen wird. – 2) in vielen Fällen kann es, in Beziehung auf ein bestimmtes Ziel der Zeitdauer, durch bis, bis daß übersetzt werden u. wird auch hier – a) mit dem indic. verbunden, wenn ein wirkliches Factum angegeben wird, das in die Vergangenheit fällt, gew. ind. aor.; ἤϊεν, ὄφρα μέγα σπέος ἵκετο, bis er zur Höhle gelangte, Od. 5, 57, vgl. 9, 465. 15, 551. 23, 192; ὄφρα καὶ αὐτὼ κατέκταϑεν, bis auch sie selbst getödtet wurden, ll. 5, 557. 10, 488 u. öfter; – b) c. conj. aor., ein bedingtes Ziel ausdrückend, also auf die Zukunft gehend, ἔχει κότον, ὄφρα τελέσσῃ, er hegt den Zorn, bis er ihn vollendet, befriedigt haben wird, Il. 1, 82. 14, 87. 16, 10; auch tritt ἄν noch hinzu, μίμνετε, ὄφρα κε δῶρα ἐκ κλισίης ἔλϑῃσι, so lange, bis die Geschenke gekommen sein werden, 19, 190, vgl. 6, 258. 10, 444. 15, 23; u. so Aesch. τοῖς ὁμαρτεῖν, ὄφρ' ἄν γᾶν ὑπέλϑῃ, Eum. 323. Auch in dieser Bdtg entspricht τόφρα, Il. 1, 509 τόφρα δ' ἐπὶ Τρώεσσι τίϑει κράτος, ὄφρ' ἂν Ἀχαιοὶ υἱὸν ἐμὸν τίσωσιν, so lange verleihe den Troern Obergewalt, bis daß die Achäer meinen Sohn geehrt haben werden. – Absolut steht ὄφρα z. B. Il. 15, 547, ὁ δ' ὄφρα μὲν εἰλίποδας βοῦς βόσκε – · αὐτὰρ ἐπεὶ Δαναῶν νέες ἤλυϑον, bis dahin, so lange weidete er die Rinder; aber als die Schiffe gekommen waren – (also eigtl. bis die Schiffe kamen); – Ap. Rh. 2, 804 vrbdt sogar ἐϋξείνοισιν – ἀντιάοιτε ἀνδράσιν, ὄφρ' αὐτοῖο ποτὶ στόμα Θερμώδοντος, bis zur Mündung, eigtl. bis ihr zur Mündung gekommen sein werdet. – 3) die Absicht ausdrückend, damit, auf daß; – a) nach einem Präsens od. Futurum, also auf die Gegenwart od. Zukunft bezüglich, c. conj., τόνδε δ' ἐῶμεν αὐτοῠ ἐνὶ Τροίῃ γέρα πεσσέμεν, ὄφρα ἴδηται, Il. 2, 236; εἰ δ' ἄγε τοι κεφαλῇ κατανεύσομαι, ὄφρα πεποίϑῃς, 1, 524; Ἑρμείαν ὀτρύνομεν (hortat). ὄφρα τάχιστα εἴπῃ, Od. 1, 85; febr gew. bei Hom. auch nach dem imper. aor., ἐμοὶ γέρας αὐτίχ' ἑτοιμάσατ', ὄφρα μὴ οἶος Ἀργείων ἀγέραστος ἔω, Il. 1, 118. Oft erscheint, wie auch sonst, dieser conj. mit kurzem Modusvocal dem indic. fut. gleich, ὄφρα ἱλάσσεαι Il. 1, 147, ὄφρ' ἱλασόμεσϑα 444, wo vorangeht πρό μ' ἔπεμψεν ἄναξ – παῖδά τε σοὶ ἀγέμεν, Φοίβῳ ϑ' ἱερὴν ἑκατόμβην ῥέξαι; ὄφρ' ἱερεύσομεν 6, 308; ἀλλὰ μέν', ὄφρα γέροντος ἀπώσομεν ἄγριον ἄνδρα 8, 96; ἀρησόμεϑα 9, 172; obwohl die Vergleichung mit ϑάρσυνον δέ οἱ ἦτορ ἐνὶ φρεσίν, ὄφρα καὶ Ἕκτωρ εἴσεται, 16, 243, wie ὄφρα οἱ ἤ τι ἔπος ὑποϑήσεαι Od. 4, 163, ὄφρα με μήτηρ ὄψεται 17, 6 dafür spricht, daß ὄφρα wie ὅπως auch mit dem indic. fut. verbunden wird, wie auch Pind. vrbdt ὄφρα κελαδήσετε, P. 11, 9, ὄφρα αἰνἐσω, Ol. 7, 15; obwohl Ol. 6, 23 ὄφρα βάσομεν ὄκχον ἵκωμαί τε der conj. ist, den er sonst braucht, wie P. 4, 2; Hom. setzt auch hier ἄν hinzu, ἄγ' ἐς πόλιν, ὄφρ' ἄν ἐκεῖϑι δαῖτα πτωχεύῃ, Od. 17, 10. – b) auch nach dem aor. steht der conj.; τίπτ' αὖτ', ὦ δύστηνε, ἤλυϑες, ὄφρα ἴδῃ, Od. 11, 93; τοὔνεκα γὰρ καὶ πόντον ἐπέπλως, ὄφρα πύϑηαι πατρός, 3, 15, vgl. 9, 13. 6, 172; Il. 5, 327 ἀχλὺν ἀπ' ὀφϑαλμῶν ἕλον, ὄφρ' εὖ γιγνώκῃς, woraus Plat. Alc. II a. E. indirect macht φησὶ τὴν Ἀϑηνᾶν ἀπὸ τῶν ὀφϑαλμῶν ἀφελεῖν τὴν ἀχλύν, ὄφρ' εὖ γιγνώσκοι; häufig bei sp. D., ἔκ τ' ἔπεσον, ὄφρα γένωμαι παίγνιον, Callim. 31 ( App. 45); Theodorid. 2 (VI, 224); oft bei Ap. Rh., der sogar ὄφρα μή nach πέρι γὰρ δίεν hat, 4, 181. – c) nach Präteritis auch mitdem op t at.; ᾤχετο φάρμακον διζήμενος, ὄφρα οἱ εἴη ἰοὺς χρίεσϑαι, Od. 1, 260; ἔνϑα κατέσχετο, ὄφρ' ἕταρον ϑάπτοι, 3, 284; Il. 4, 300. 6, 170 u. öfter; Hes. Th. 128; λιτάς τ' ἐπαοιδὰς ἐκδιδάσκησεν σοφὸν Αἰσονίδαν, ὄφρα Μηδείας τοκέων ἀφέλοιτ' αἰδῶ, Pind. P. 4, 217, vgl. 12, 20 I. 3, 72; ὄφρα μὴ γένοιτο, P. 5, 62; sp. D., wie Ep. ad. 716 a (App. 316).
-
10 ὗς
ὗς, ὁ u. ἡ, gen. ὑός, acc. ὗν, wie σῠς, Schwein, Eber und Sau; gew. das zahme Schwein, Hom., der aber σῦς häufiger gebraucht; auch Her. hat beide Formen; ὗς ἄγριος Xen. Cyr. 1, 6,28, wie Pol. 8, 28, 10, der auch ὗς allein so braucht, 8, 31, 4 u. sonst. – Sprichwörtlich war ὗς ποτ' Ἀϑηναίαν ἔριν ἤρισε, Theocr. 5, 23, oder kürzer ὗς πρὸς Ἀϑηνᾶν, sus Minervam, vom Kampfe der Unverständigen gegen die Verständigen; ὗς διὰ ῥόδων, ἐπὶ τῶν σκαιῶν καὶ ἀναγώγων, Crates bei Phot.; ὗς ἐκώμασε, vom übermüthigen, frechen Betragen; ὗς ὑπὸ ῥόπαλον δραμεῖται, von Einem, der wissentlich in sein eigenes Verderben läuft; οὐκ ἂν πᾶσα ὗς γνοίη, Plat. Lach. 196 d. Ueber ὗς Βοιωτία s. die Erklärer zu Pind. Cl. 6, 90. – [Υ ist in allen zweisylbigen Casus kurz.]
-
11 υς
ὗςὑός ὅ и ἥ (dat. ὑΐ, acc. ὗν; pl.: ὗες, ὑῶν, ὑσί, ὗς - с ῡ в односложн. формах и с ῠ в двусложн.) кабан, свинья Hom.ὗς ἄγριος Her., Xen. — дикий кабан;
ὗς ποτ΄ Ἀθαναίαν ἔριν ἤρισεν Theocr. или ὗ. τέν или πρὸς Ἀθηνᾶν Plut. — бралась свинья учить Афину (погов. о самонадеянных невеждах);λύειν τέν ἑαυτοῦ ὗν Arph. — давать волю своим звериным инстинктам, т.е. гневу -
12 Ἀθᾶναι
1 Athensκρανααῖς ἐν Ἀθάναις O. 7.82
ἐν Ἀθάναις O. 9.88
κρανααῖς ἐν Ἀθάναισι O. 13.38
αἱ μεγαλοπόλιες Ἀθᾶναι P. 7.1
ταῖς μεγάλαις Ἀθάναις N. 2.8
Κλεωναίου τ' ἀπ ἀγῶνος ὅρμον στεφάνων πέμψαντα καὶ λιπαρᾶν εὐωνύμων ἀπ Ἀθανᾶν N. 4.19
χρὴ δ' ἀπ Ἀθανᾶν τέκτον ἀεθληταῖσιν ἔμμεν N. 5.49
οἵ τε κρανααῖς ἐν Ἀθάναισιν ἅρμοζον στρατόν N. 8.11
Ἐρεχθειδᾶν χαρίτεσσιν ἀραρὼς ταῖς λιπαραῖς ἐν Ἀθάναις I. 2.20
ἐν γουνοῖς Ἀθανᾶν,ἔν τ' Ἀδραστείοις ἀέθλοις (Heyne: Ἀθηνᾶν codd.) I. 4.25 θεοί, πολύβατον οἵ τ' ἄστεος ὀμφαλὸν θυόεντ τἐν ταῖς ἱεραῖς Ἀθάναις οἰχνεῖτε πανδαίδαλόν τ εὐκλἔ ἀγοράν fr. 75. 4. ὦ ταὶ λιπαραὶ καὶ ἰοστέφανοι καὶ ἀοίδιμοι κλειναὶ Ἀθᾶναι fr. 76. 2. -
13 νή
νή, Particle of strong affirmation, with acc. of the divinity invoked, once in Trag.,Aν. τὼ Λαπέρσα, ν. τὸν Εὐρώταν τρίτον, ν. τοὺς ἐν Ἄργει καὶ κατὰ Σπάρτην θεούς S.Fr. 957
; freq. in Com. and Prose, esp. in the phrase νὴ Δία, Ar.Eq. 319, Th. 240, etc.; with the Art.,ν. τὸν Δία Id.Pl. 202
, Antiph.179.3, etc.; with the names of other gods, usu. c. Art.,ν. τὴν Δήμητρα Pherecr.24
; ;ν. τὸν Ἀπόλλω Id.Ec. 160
; ν. τὴν Ἄρτεμιν ib.90;ν. τὸν Ποσειδῶ Id.Nu.83
, Eup.265; ν. τὼ θεώ (Demeter and Cora) Ar.Lys.51, Men.Georg.24 (a woman's oath, acc. to Phryn.171; ν. τὼ σιώ (of the Dioscuri) used by a Spartan, Plu.2.234f);ν. τὴν Ἥραν Pl.Phdr. 230b
;ν. τὴν Ἑστίαν Antiph.185
;ν. τὴν Ἀφροδίτην Ar.Ec. 189
, Nicostr.Com.35; ν. τὸν κύνα, v. κύων 1 fin.;ν. τοὺς θεούς Ar.Pl.74
, Pl.R. 531a, al.;ν. θεούς Hp. Ep.17
; ν. τόν alone, Ph.2.271.II ν. (τὸν) Δία is also used,1 in answering questions, X.Cyr.1.3.6, Pl.Prt. 312a, etc.: in a supposed answer from antagonists, folld. by γάρ, D.8.16.2 in introducing objections or contentions supposed to come from antagonists, folld. by γάρ, Id.19.285; folld. by ἀλλά, Id.18.117, 19.272; preceded by ἀλλά, X.HG7.3.10, Mem.1.2.9, D.24.125, al.3 to add force by way of climax, ἄλλως τε μέντοι ν. Δία πάντως καὶ .. Pl.Ap. 35d, cf. X.HG1.7.21. -
14 ὑποδύω
2 metaph., κίνδυνον ὑποδύνειν undergo danger, Id.3.69;ταῦτα ὑποδύνειν Id.7.10
.θ.3 intr., slip in under,ὑποδύνουσι ὑπὸ τοὺς πίλους Id.4.75
: c. acc., slip into, insinuate oneself into, ;τὸ δὶς παῖδες οἱ γέροντες ὑποδῦνον αὐτοὺς νύττει Phld.Lib.p.64
O.: v. infr. 11.1d.4 slip from under,ἧττον ἂν ὑποδύοι ὁ ἵππος X.Eq.8.7
(the only place in which [tense] pres. [voice] Act. ὑποδύω is found).II mostly in [voice] Med. [full] ὑποδύομαι, [tense] fut.- δύσομαι Od.20.53
, Arr.Fr. 126 J.: [tense] aor. 1 -εδυσάμην, [dialect] Ep. [ per.] 3sg.- εδύσετο Od.4.570
(tm.): also [tense] aor. 2 [voice] Act. -έδυν, [tense] pf. - δέδῡκα:—go or get under or down into, c. acc., ὑποδῦσα θαλάσσης κόλπον having plunged into.., Od. 4.435, cf. 570 (tm.), Il.18.145 (tm.);ὑ. ὑπὸ τὴν ζεύγλην Hdt.1.31
;ὑπὸ τὴν φοινικίδα Ar.Pl. 735
;- δεδυκότος τοῦ ἄρθρου εἰς χωρίον Hp.Art. 10
;ὑ. ὑπὸ τῶν κεραμίδων
creep under,Ar.
V. 205; φέρει τιν' ὑποδεδυκότα underneath it, like Odysseus under the ram of Polyphemus, ib. 182; ;εἰς τὴν θάλατταν Luc. Herm.71
: c. dat.,ὑ. τῇ πέλτῃ Id.DMort.27.3
.b put one's feet under a shoe, put on, ; ὑποδύσασθαι.. δυσμενῆ καττύματα ib. 1159; ὑποδυσάμενος ib. 1168 (but in these places Scal. restored ὑποδοῦ (ὑ. δ' ἀνύσας τι Van Leeuwen), ὑποδήσασθαι, -δησάμενος, cf.ὑποδέω 111.1
).c metaph., put on a character (because the actor's face was put under a mask), ἡ κολακευτικὴ.., ὑποδῦσα ὑπὸ ἕκαστον τῶν μορίων, προσποιεῖται εἶναι τοῦθ' ὅπερ ὑπέδυ pretends to be the character which it puts on, Pl.Grg. 464c;οἱ σοφισταὶ ταὐτὸν ὑποδύονται σχῆμα τῷ φιλοσόφῳ Arist.Metaph. 1004b18
;ὑποδύεται ὑπὸ τὸ σχῆμα τὸ τῆς πολιτικῆς ἡ ῥητορική Id.Rh. 1356a27
;τὴν ἡδονὴν ὑποδύεται τὸ βλάπτον Ath.Med.
ap. Orib. inc.23.25; also ὑ. τὸν Δία, τὴν Ἀθηνᾶν, Luc.Pisc.33: c. dat.,προγόνων ἀρεταῖς Plu.Arat.1
, cf. Gal.Thras.36; for ὀνόματι ὑ. συμμάχων in D.H.15.7, ὄνομα is prob. cj.d metaph., insinuate oneself into favour with,τὸν δῆμον Plu.Cat.Mi.32
, cf. 57: abs., creep,θαύματα καὶ τότε ὑπεδύετο Pl.Lg. 967b
: v. supr. 1.3.2 c. gen., come from under, come forth from,θάμνων ὑπεδύσετο Od.6.127
: metaph.,κακῶν ὑποδύσεαι 20.53
.b metaph., undergo labour or toil, take it on oneself, c. acc.,ὑπέδυσαν τὸν πόλεμον Hdt.4.120
, cf. supr. 1.2; πόνον, κίνδυνον, X.Cyr.1.5.12, etc.; tackle,Luc.
Ind.27; ὑ. αἰτίαν make oneself subject to.., D. 23.12.c c. inf., submit, undertake,ὑποδύεσθαι διδάσκειν X.Oec.14.3
.4 of feelings, steal into or over (cf. ὑφέρπω), τίς μ' ὑποδύεται πλευρὰς ὀδύνα; A.Eu. 842
(lyr.): rarely c. dat., πᾶσιν δ' ὑπέδυ γόος sorrow stole upon all, Od.10.398;ἀλλά μοι ἄσκοπα κρυπτά τ' ἔπη.. ὑπέδυ S.Ph. 1112
(lyr.);ὑποδύεται.. ταῖς ψυχαῖς ὁρμή Luc.Anach.37
: abs., of diseases, X.Eq.4.2.5 abs., slip or slink away, D.25.28.6 submit to, τισι Arr.Parth.Fr.87 Roos;ὑποδύσεται τοῖς ἐκ Ῥωμαίων.. ἀξιουμένοις Id.Fr. 126
J.: also c. acc.,ὑπέδυσαν τὰ ἐπαγγελλόμενα Id.Fr.3
J.; μηκέτι τὸ εἱμαρμένον ἢ παρὸν δυσχερᾶναι ἢ μέλλον ὑποδύεσθαι (sic cod. P) M.Ant.2.2 (vv. ll. ἀπο-, ἀνα-: ὑπιδέσθαι cj. Wilamowitz).7 abs., ὀφθαλμοὶ ὑποδεδυκότες sunken, hollow eyes, Luc. Tim.17, Hippiatr.34. -
15 ὗς
ὗς (A), ὗν, gen. ὑός [pron. full] [ῠ]; or σῦς, σῦν, gen. σῠός, ὁ and ἡ: Hom. prefers σῦς, and uses ὗς only metri gr.: in Hdt. and [dialect] Att. ὗς is the prevailing form, as also at Rhodes, IG12(1).905, Myconos, SIG1024.16(iii/ii B. C.), etc., and ὑῶν ὄρος is an Argive place-name, ib.56.25 (V B.C.);Aὖς Alc.99
(s.v.l.); both forms in Pi., v. infr.; ὗς in PCair.Zen. 462.7 (iii B. C.), LXXLe.11.7, al. ( σῦς only as v. l. in Ps.79(80).14), and Plb.8.29.4, 31.14.3, 34.8.8 ( συναγρειον f.l. in 8.26.10, B.-W. ii Praef. p.lxxvii); but σῦς (acc. σῦν ) in IG5(1).1390.34, al. (Andania, i B. C.): pl., nom. ὕες, σύες; acc. ὕας, σύας, [dialect] Att.ὗς Pl.Tht. 166c
, Plb.12.4.5,8, GDI5633.9 ([place name] Clazomenae ) (σῦς Od.14.107
); gen. ὑῶν, συῶν; dat. ὑσί (συσί Il.5.783
, 7.257), but [dialect] Ep. alsoὕεσσι Od.13.410
, σύεσσι (v. infr.):—the wild swine, of the boar,σῦν ἄγριον ἀργιόδοντα Il.9.539
, cf. 8.338, al.;ἀργοτέρῳ συΐ καπρίῳ 11.293
;ἀγροτέροισι σύεσσιν ἐοικότε 12.146
;ἀργιόδοντος ὑός 10.264
; also called σῦς κάπριος or κάπρος, v. sub vocc.; cf. also χλούνης; of the sow,συὸς ληϊβοτείρης Od.18.29
;ὗς ἄγριος Hdt.4.192
, cf. X.Cyr.1.6.28, etc.; ὕες (v.l. ὗς) .2 of the domesticated animal, Od. 14.14; the hogs being eaten,ὕες θαλέθοντες ἀλοιφῇ Il.23.32
; they were fed on acorns, Od. 10.243; also on μῆλα πλατανίστινα, Gal.6.597; sus foeta,Luc.
Lex.6, cf. Od. 14.16;ὗς ἐπίτεξ Alciphr. 3.73
.3 provs., Βοιωτία ὗς, of stupidity (cf. συοβοιωτοί), Pi.O.6.90, cf. Fr.83 ([etym.] σύας) ; ὗς ποτ' Ἀθαναίαν ἔριν ἤρισεν (or more shortly ἡ ὗς τὴν Ἀθηνᾶν, Lat. sus Minervam, Plu.Dem. 11), of dunces setting themselves up against wise men, Theoc.5.23;οὐκ ἂν πᾶσα ὗς γνοίη Pl. La. 196d
; ὗς διὰ ῥόδων 'a bull in a china-shop', Crates Com.4; ὗς ἐκώμασε, of arrogant and insolent behaviour, Theognost.Can.24; ὗς ὑπὸ ῥόπαλον δραμεῖται, of one who runs wilfully into destruction, Dinoloch.14; παχὺς ὗς ἔκειτ' ἐπὶ στόμα (cf. βοῦς VIII) Men.21; λύσω τὴν ἐμαυτῆς ὗν I will give my rage vent (' go the whole hog'), Ar.Lys. 684.II = ὕαινα 11, Epich.68, Archestr.Fr.22.1.III v. ὕσγη. (Cf. Lat. σῡς, OE. sú, sw-in: perh. I.-E. sū-s fem. 'mother', cf. Skt. sū-s 'mother', sū-te 'bring forth (young)'; change of meaning as in Polish maciora (1) 'mother', (2) 'sow', and in Sardinian mardi 'sow', from mater; Skt. sū-s is also masc., and σῦς is difficult.)------------------------------------ὗς (B), [dialect] Dor. for οἷ,A whither, IG4.498.4 (Mycenae, ii B. C.). -
16 ὗς
ὗς, ὁ u. ἡ, wie σῠς, Schwein, Eber und Sau; gew. das zahme Schwein. Sprichwörtlich war ὗς ποτ' Ἀϑηναίαν ἔριν ἤρισε, oder kürzer ὗς πρὸς Ἀϑηνᾶν, sus Minervam, vom Kampfe der Unverständigen gegen die Verständigen; ὗς ἐκώμασε, vom übermütigen, frechen Betragen; ὗς ὑπὸ ῥόπαλον δραμεῖται, von einem, der wissentlich in sein eigenes Verderben läuft -
17 ἔννοια
ἔννοια, ας, ἡ the content of mental processing, thought, knowledge, insight, (so esp. in the philosophers: Pla., Phd. 73c; Aristot., EN 9, 11, 1171a, 31f; 10, 10, 1179b, 13f; Epict. 2, 11, 2 and 3 al.; Plut., Mor. 900a; Diog. L. 3, 79; T. Kellis 22, 4; Herm. Wr. 1, 1; Philo; but also outside philosophic contexts: X., An. 3, 1, 13; Diod S 20, 34, 6; PRein 7, 15 [II B.C.]; UPZ 19, 111; 110, 32 [all II B.C.]; Pr 1:4; 2:11 al.; Jos., Bell. 2, 517 and Ant. 14, 481; Test12Patr; TestSol 20:5 εἰς ἔννοιαν ἐλθεῖν; Just. Tat.; Ath.; ἔ. ἔχειν τοῦ θεοῦ Orig., C. Cels. 4, 96, 3; περὶ τοῦ δημιουργοῦ ἐ. 4, 26, 46; ἔ. τῶν νόμων Did., Gen. 113, 1) κ. ὑμεῖς τ. αὐτὴν ἔννοιαν ὁπλίσασθε arm yourselves also w. the same way of thinking 1 Pt 4:1; ἐννοεῖν ἔ. Dg 8:9. ἐδόκει γ[ὰρ ἑτε]ερογνωμονεῖν τῇ ἐκ[ε]ίν[ου ἐν]νοίᾳ (what was said) appeared to differ in sense from what he (the Redeemer) had in mind GMary 463, 9–11.—αὕτη ἡ ἀπό[ρ]ροια τῆ[ς ἐ]ννοίας, this emanation of the (divine) mind Ox 1081, 30f=SJCh 90, 7f; cp. Just., A I, 64, 5 πρώτην ἔννοιαν ἔφασαν τὴν Ἀθηνᾶν ‘they called Athena the first thought [of Zeus]’, sim. Helen as wife of Simon Magus 26, 3. Pl. (Jos., Ant. 6, 37; Just., D. 93, 1; Tat., Ath.) w. διαλογισμοί 1 Cl 21:3. W. ἐνθυμήσεις (Job 21:27 Sym.) Hb 4:12; 1 Cl 21:9. W. λογισμοί Pol 4:3.—B. 1212. DELG s.v. νόος. M-M. TW. Sv.
См. также в других словарях:
Ἀθηνᾶν — Ἀθηνᾶ̱ν , Ἀθήνη casting vote fem gen pl (attic doric aeolic) Ἀθήνη casting vote fem acc sg (attic epic doric ionic aeolic) Ἀθήνη casting vote fem gen pl (doric aeolic) Ἀθῆναι the city of Athens fem gen pl (doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Ἀθήναν — Ἀθήνᾱν , Ἀθήνη casting vote fem acc sg (doric aeolic) Ἀθήνᾱν , Ἀθῆναι the city of Athens fem acc sg (epic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Ὕς τήν Ἀθηνᾶν. — ὕς τήν Ἀθηνᾶν. См. Хавронья … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
Kostis Palamas — Die Dichter (1919) von Georgios Roilos. Abgebildet sind verschiedene Dichter der Generation von 1880; in der Mitte Kostis Palamas. Kostís Palamás (gr. Κωστής Παλαμάς; * 13. Januar 1859 in Patras; † 27. Februar 1943 in Athen) war ein ne … Deutsch Wikipedia
Хавронья — (злостный и безсмысленный критикъ). На то хавроньѣ дано рыло, чтобъ она рыла. Ср. Хавронья хрюкаетъ: ну, право, порютъ вздоръ; Я не замѣтила богатства никакого: Все только лишь навозъ да соръ; А кажется, ужъ, не жалѣя рыла, Я тамъ… … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
Паламас, Костис — Костис Паламас Κωστής Παλαμάς … Википедия
εργάν — η (AM ἐργάνη) νεοελλ. εργαλείο που χρησιμοποιείται στη συλλογή τών καρπών τής ελιάς αρχ. μσν. εργασία, έργο αρχ. (επίκληση τής Αθηνάς ως προστάτριας τής εργασίας) εργάτρια («Ἀθηνᾱν ἐπωνόμασαν ἐργάνην», Παυσ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < έργov. Ο τ. εμφανίζει… … Dictionary of Greek
προασπίζω — ΝΜΑ υπερασπίζω, προφυλάσσω, προστατεύω αρχ. 1. κρατώ την ασπίδα μπροστά από κάποιον και τόν προφυλάσσω 2. προβάλλω κάτι σαν ασπίδα («ἡ περόνη δὲ Ἀθηνᾱν ἠλεκτρίνην ἔστεφε, τὴν Γοργοῡς κεφαλὴν εἰς θώρακα προασπίζουσαν», Ηλιόδ.) 3. παθ. προασπίζομαι … Dictionary of Greek
ύς — ὁ, Α (συνηρ. τ.) βλ. υιός. ὑός, ὁ, ἡ, Α 1. αγριόχοιρος, κάπρος («ἔλαφος δὲ καὶ ὗς ἄγριος ἐν Λιβύη πάμπαν οὐκ ἔστι», Ηρόδ.) 2. κατοικίδιος χοίρος, γουρούνι 3. ύαινα 4. το φυτό ύσγη 5. παροιμ. φρ. α) «Βοιωτία ὗς» δηλώνει έλλειψη αγωγής και… … Dictionary of Greek
Εφταλιώτης, Αργύρης — (Μόλυβος, Λέσβος 1849 – Αντίμπ, Γαλλία 1923).Φιλολογικό ψευδώνυμο του ποιητή και συγγραφέα Κλεάνθη Μιχαηλίδη. Σε ηλικία 17 ετών διαδέχτηκε τον πατέρα του στη διεύθυνση του λυκείου στη γενέτειρά του. Σύντομα όμως ξενιτεύτηκε για να ασχοληθεί με το … Dictionary of Greek