-
1 ἄκρον
A like ἄκρα, highest or farthest point:1 mountain top, peak,Γάργαρον ἄκρον Ἴδης Il.14.292
;ἄκρον ὑπερβαλέειν Od.11.597
; τὰ ἄκρα heights, Hdt.6.100, Pl.Criti. 110e, etc.3 end, extremity, τὰ ἄ. τῆς θαλάσσης, [τοῦἀέρος], Pl.Phd. 109d, 109e; ἄκρα χειρῶν hands, Luc. Im.6; ἐξ ἄκρων at the end, Ar.Fr.29;ἐξ ἄκρου Com.Adesp.398
;ἐπ' ἄκροις Pl.Sph. 220d
:—border, frontier, Plb.1.42.2.II metaph., highest pitch, height,πανδοξίας ἄκρον Pi.N.1.11
; εἰς ἄκρον ἀνδρείας ἱκέσθαι to highest pitch, Simon.58; εἰς ἄκρον ἁδύς exceedingly, Theoc. 14.61; ἐπ' ἄκρον ἀφικέσθαι, ἐλθεῖν, Pl.Plt. 268e, Ti. 20a;πρὸς ἄκρῳ γενέσθαι Id.Phdr. 247b
;ἄκρον ἔχων σοφίης Epigr.Gr.442
([place name] Nabataea);ἄκρον ἐρώτων εἰδότος, ἄκρα μάχας AP7.448
(Leon.):—ἄκρα, τά, heights, highest point, οὔτοι ποθ' ἥξει (sic)τῶν ἄκρων ἄνευ πόνου S.Fr. 397
; ἄκρα φέρεσθαι win prize, Theoc.12.31;ἄκρα φέρουσ' ἀρετῆς ὑμῖν Epigr.Gr. 224.2
([place name] Samos).2 of persons, Ἄργεος ἄκρα Πελασγοί pride of Argos, Theoc.15.142.IV in Logic of Arist. τὰ ἄκρα are major and minor terms of syllogism, opp. to μέσον or middle, APr. 25b36, al. -
2 άκρον
ἄκρονhighest: neut nom /voc /acc sgἄκροςat the farthest point: masc acc sgἄκροςat the farthest point: neut nom /voc /acc sgἄκρωνmasc voc sg -
3 ἄκρον
ἄκρονhighest: neut nom /voc /acc sgἄκροςat the farthest point: masc acc sgἄκροςat the farthest point: neut nom /voc /acc sgἄκρωνmasc voc sg -
4 ἄκρον
ἄκρον, ου, τό (Hom.+; really neut. of ἄκρος W-S. §20, 12c; Rob. 775) high point, top ὄρους of a mountain (Ex 34:2) Hs 9, 1, 4; ἐπʼ ἄκρον ὄρους ὑψηλοῦ[ς] on the top of a high mountain (Is 28:4) Ox 1 recto, 16 (ASyn. 53, 22; cp. GTh 32). τὸ ἄ. τῆς ῥάβδου the top of his staff Hb 11:21 (Gen 47:31). τὸ ἀ. τοῦ δακτύλου (schol. on Nicander, Ther. 383 τὰ ἄκρα τῶν δακτύλων; cp. 4 Macc 10:7; Philo, De Prov. in Eus., PE 8, 14, 65; Jos., Ant. 11, 234; Just., D. 91, 2 of the arms of the cross) a finger tip Lk 16:24; of the tip of a stick Hs 8, 1, 14; 8, 10, 1.—Extreme limit, end (Pla., Phd. 109d ἄ. τῆς θαλάσσης; POxy 43 verso I, 17; PThéad 19, 12; En 26:4; Jos., Ant. 14, 299; τὰ ἀ. τῆς γῆς Theoph. Ant. 2, 35 [p. 188, 10]): ἀπʼ ἄ. οὐρανῶν ἕως ἄ. αὐτῶν from one end of heaven to the other Mt 24:31 (Dt 30:4; Ps 18:7; cp. Dt 4:32; Jos., Ant. 19, 6 ἀπʼ ἄκρων ἐπʼ ἄκρα; Just., D. 64, 7 ἀπʼ ἄκρων τῶν οὐρανῶν). The expr. found in the OT pass. mentioned is mixed w. the one found in Dt 13:8 and Jer 12:12 (cp. PsSol 17:31) in ἀπʼ ἄ. γῆς ἕως ἄ. οὐρανοῦ Mk 13:27.—B. 854; 856. DELG s.v. ἀκ-. M-M s.v. ἄκρο. -
5 ἄκρον
-
6 ακρον
Iτό1) вершина(Ἴδης Hom.; τὰ τῶν Ἄλπεων ἄκρα Polyb.)
τὰ ἄκρα τῆς Εὐβοίης Her. — (на)горная часть Эвбеи2) перен. верх, высшая степень(πανδοξίας Pind.)
πρὸς ἄκρῳ γενέσθαι или ἐπ΄ ἄ. ἀφικέσθαι Plat. — достигнуть вершины, перен. предела;εἰς ἄ. Theocr. — в высшей степени;ἄκρα φέρεσθαι Theocr. — получить высшую награду3) высшая власть(Ἄργεος ἄκρα Theocr.)
4) мыс(Σούνιον ἄ. Hom.)
5) край, конец, пределτὰ ἄκρα τῆς θαλάσσης Plat. — поверхность моря;
χειρῶν ἀκρα Luc. — кисти рук;τὰ τῆς Ἑλλάδος ἄκρα Polyb. — границы ГрецииIIadv. сверху, поверхἄ. ἐπὴ ῥηγμῖνος ἁλός Hom. — по гребням волн
-
7 Ακρον
-
8 Ἄκρον
-
9 ἄκρον
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἄκρον
-
10 ἄκρον
{сущ., 6}вершина, верх, край, конец, предел.Ссылки: Мф. 24:31; Мк. 13:27; Лк. 16:24; Евр. 11:21.*Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > ἄκρον
-
11 άκρον
{сущ., 6}вершина, верх, край, конец, предел.Ссылки: Мф. 24:31; Мк. 13:27; Лк. 16:24; Евр. 11:21.*Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > άκρον
-
12 άκρον
το см. άκρο[ν] -
13 ἄκρον
вершина, верх, край, конец, предел.Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > ἄκρον
-
14 ἄκρον
конецверхушкойΕλληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > ἄκρον
-
15 ἌΚρος
ἌΚρος ( ἀκή), in eine Spitze auslaufend, was sich am äußersten Ende und Rande befindet, das äußerste, oberste, höchste; μέσα καὶ ἄκρα entgegengesetzt Plat. Phaedr. 264 c; – a) bei Hom. immer von concreten Dingen, oft als Prädicatsnomen; πρώονες ἄκροι Iliad. 16, 299. ἄκραι ἠιόνες 17, 264, ἄκρῳ Ὀλύμπῳ Iliad 13, 523, ἀκροτάτῃ κορυφῇ Οὐλύμποιο Iliad. 5, 754, auf einer hohen Spitze, Scholl. Aristonic. ὅτι ὑπερϑετικὸν ἀντὶ ἁπλοῠ, ἀκροτάτῃ ἀντὶ τοῦ ἄκρᾳ, Lehrs Arist. p. 168; ἀνὰ Γαργάρῳ ἄκρῳ Iliad. 15, 152; häufig auch bei Anderen von Bergen; ἐπ' ἄκρῳ ῥυμῷ, an der Spitze der Deichsel, Il. 5, 729, vgl. Scholl. Aristonic.; ὕδωρ ἄκρον, die Oberfläche des Wassers, 16, 162; Πέργαμος ἄκρη Iliad. 5, 460. 6, 512, πόλις ἄκρη 6, 257. 317. 7, 345, πόλις ἀκροτἀτη ( superl. Homerisch = posit.) 22, 172, der hochgelegene Theil der Stadt, die Burg, welche Od. 8, 494. 504 ἀκρόπολις heißt, s. d. W.; πύργων ἐπ' ἄκρων στάς Eur. Phoen. 1098. Bes. von Theilen des Körpers: χεῖρα ἄκρην οὔτασε, er verwundete die Spitze der Hand, Il. 5, 336; χερῶν ἄκροι κτένες Aesch. Ag. 1576; vgl. Ar. Lys. 443; Eur. I. A. 951; ἄκροι δάκτυλοι, Fingerspitzen, I. T. 251; Plat. Prot. 352 a; πόδας ἄκρους, bis zu den Fußspitzen, Il. 16, 640; vgl. Eur. Ion 1166; Plat. Lach. 183 b; übtr. Soph. Ai. 1209 ἐπ' ἄκρων ὁδοιπορεῖς, du bist stolz, hochfahrend; ἐπ' ἄκροις τοῖς κώλοις Plat. Tim. 76 e; ἄκρος μυελός, das innerste Mark, Eur. Hipp. 255; οὐ γὰρ ἄκρας καρδίας ἔψαυσέ μου, er hat das Herz im Innersten getroffen, Hec. 249. – b) von der Zeit: ἄκρας νυκτός Soph. Ai. 278, nach dem Schol. Anfang der Nacht; vgl. ἄκρᾳ σὺν ἑσπέρᾳ Pind. P. 11, 10, s. ακρέσπερος. – c) auf den Geist übertr.: ἀπ' ἄκρας φρενός, scharfer Verstand, Aesch. Ag. 805; δι' ἄκρων φρενῶν Eur. Bacch. 203; ὀργὴν οὐκ ἄκρος Her. 1, 73. ψυχὴν οὐκ ἄκρος 5, 124, nicht stark an Gemüth, Muth; ἄκρος ὀργήν = jähzornig App. Hisp. 98. Sehr gewöhnlich: das Ausgezeichnetste, Vortrefflichste seiner Art, Ἀργείων ἄκροι, die Vornehmsten unter den Argivern, Eur. Phoen. 430; ἄκρος τοξότης, ein ausgezeichneter Schütze, Aesch. Ag. 614; μάντις Soph. El. 1491; ἄκραι ἀρεταί Pind. Ol. 13, 15; Ἴωνες ἄκροι γίγνονται, zeichnen sich aus, Her. 5, 112; ἀνὴρ ἄκρος 6, 122, ein tüchtiger Mann, πολίτης Plat. Legg. VII, 823 a; εἰσὶ τὰ πολέμια ἄκροι, sind im Kriegswesen ausgezeichnet, Her. 7, 111. Bes. seit Plat. häufig δικαστής, κυβερνήτης, ἰατρός, Theaet. 201 c Rep. II, 360 e, u. sonst; Ggstz οὐ φαῦλοι ἀλλ' ὅτι μάλιστα ἄκροι Legg. XI, 753 e. Auch von Thieren: ποιμνίον ἀκρότατον Rep. V, 459 e: von Sachen: ἡδοναὶ ἀκρόταται Phileb. 45 a: μισϑὸς ἄκρος, hoher Lohn, Theocr. 7, 31; τιμωρία Plut. Cic. 19, u. ä. öfter. Dah. ἄκρος εἴς τι, περί τι, Plat. Rep. VI, 499 c Legg. VIII, 833 e. Häufig steht sowohl das fem. ἡ ἄκρα (s. oben besonders), als auch das neutr. τὸ ἄκρον substantivisch, Σούνιον, ἄκρον Ἀϑηνέων Od. 3, 278, das Vorgebirge von Attika; Γάργαρον ἄκρονἼδης Il. 14, 292; τὰ τῶνἌλπεων Pol. 3, 55, 9, u. öfter, der auch οἱ ἄκροι für Berge braucht; vgl. ἐπὴν δ' ἐς ἄκρον ἵκηαι Hes. O. 286; μοχλὸν ἐλάινον, ὀξὺν ἐπ' ἄκρῳ, an der Spitze, Od. 9. 382. Uebtr. das Höchste einer Sache, πανδοξίας ἄκρον Pind. N. 1, 13, u. öfter σοφίας u. dgl.; πρὸς ἄκρῳ γε-νέσϑαι Plat. Phaedr. 247 b, u. oft bei Sp.; εἰς ἄκρον ἱκέσϑαι, ἐπὶ τὸ ἄκρον ἄγειν, ὲλϑεῖν, Plat. Legg. III, 701 c Tim. 20 a; ἐπὶ τὰ ἄκρα τῆς ϑαλάττης ἀφῖγμαι Phaed. 109 d; φιλήματος ἄκρα φέρεσϑαι, den Preis des Kusses davontragen, Theocr. 12, 31. – Adv. ἄκρον, zu äußerst, Il. 20, 229; ἄκρα Mel. 123 (VII, 428); Theocr. 27, 43.
-
16 ἄκρος
a lit. highestΖηνὸς ἐπ' ᾰκροτάτῳ βωμῷ O. 6.70
ἀπ' ἄκρας Ταινάρου i. e. the headland of Tainaron P. 4.174 καὶ σκοπιαῖσιν [ἄκρ]α ὀρέων ὕπερ ἔστα (supp. Meineke.) fr. 51a. 3. πατέρος Ἀθαναία κορυφὰν κατ' ᾰκραν ἀνορούσαισ on the highest part of O. 7.36b met.νικαφόρον ἀγλαίαν ὤπασαν ἄκραις ἀρεταῖς O. 13.15
ποτὶ γραμμᾷ μὲν αὐτὰν στᾶσε κοσμήσαις τέλος ἔμμεν ᾰκρον P. 9.118
ἔστιν δ' ἀφάνεια τύχας καὶ μαρναμένων, πρὶν τέλος ἄκρον ἱκέσθαι I. 4.32
ἀμνάμονες δὲ βροτοί, ὅ τι μὴ σοφίας ἄωτον ἄκρον κλυταῖς ἐπέων ῥοαῖσιν ἐξίκηται ζυγέν I. 7.18
c of time, first, foremost, earliestἀκρᾶν βαθμίδων ἄπο P. 5.7
ἄκρᾳ σὺν ἑσπέρᾳ P. 11.10
d met., pro subs., peak, summit τίς ἄκρον ἑλὼν ἡσυχᾷ τε νεμόμενος αἰνὰν ὕβριν ἀπέφυγεν; P. 11.55ἔστι δἐν εὐτυχίᾳ πανδοξίας ἄκρον N. 1.11
ἐπεί οἱ τρεῖς ἀεθλοφόροι πρὸς ἄκρον ἀρετᾶς ἦλθον N. 6.23
e dub. ἦ γὰρ αὐτῶν μετάστασιν ἄκραν[ θῆ]κε. (supp. Snell.) Δ. 4. 40. -
17 ἄκρος
A v. ἀκή A) at the farthest point or end, hence either topmost, outermost, or inmost.1 highest, topmost,ἀκροτάτῃ κορυφῇ Il.1.499
, al.; ἐν πόλει ἄκρῃ, = ἐν ἀκροπόλει, Il.6.88, cf. 257;ἄκρῳ Ὀλύμπῳ 13.523
;ἀνὰ Γαργάρῳ ἄκρῳ 14.352
; λάψοντες.. μέλαν ὕδωρ ἄκρον at its surface, 16.162; ἄκρον ῥινόν surface of skin, Od.22.278; ἐπ' ἄκρων ὀρέων o mountain tops, S.OT 1106: [comp] Sup.ἀκρότατος, ὔσδος Sapph.93.2
; ὀρόφοισι Orac. ap. Hdt.7.140.2 outermost, πεδίον ἐπ' ἄκρον to the farthest edge of the plain, S.Ant. 1197; κατ' ἄκρας σπιλάδος from the surface of a stone, Id.Tr. 678; esp. of extremities of body, ἄ. χείρ, πόδες, ὦμος, end of hand, ends of feet, tip of shoulder, Il.5.336, 16.640, 17.599;ἄκρων χειρῶν καὶ ποδῶν Hdt.1.119
, cf. Th.2.49, Pl.La. 183b, Ti. 76e; but τὸ ἄ. τῆς χειρός, τοῦ ποδός, thumb, great toe, LXX Ex.29.20, Le.18.22;γλῶσσαν ἄκραν S.Aj. 238
; πίτυν ἄκρας τῆς κόμης καθέλκων by the top of the crown, Cratin. 296:—ἐπ' ἄκρων [δακτύλων] on tiptoe, S.Aj. 1230, ubi v. Sch.; comically, ἐπ' ἄκρων πυγιδίων on tip-tail, Ar.Ach. 638; ;παρ' ἄκρας τρίχας Or. 128
;ἀκροτάτοις χείλεσι Epigr.Gr. 547.8
:— οὐκ ἀπ' ἄκρας φρενός not from the outside of the heart, i.e. from the in mostheart, A.Ag. 805, cf. E.Hec. 242; ἄκροισι λαίφους κρασπέδοις with mere edges of sail, i.e. under close-reejed sails, Id.Med. 524, cf. Ar.Ra. 999.b Geom., of the extremity of a line,ἡ ἐπ' ἄκραν τὴν ἀποληφθεῖσαν ἀγομένη Apollon.
Perg.Con. 4.8: Math., of extremes in a proportion, Pl.Ti. 36a, etc.; εἰς ἄκρον καὶ μέσον λόγον τέμνειν cut in extremeand mean ratio, Euc.6.30, cf.5 Def.17.c in Tactics, ἄκροι, οἱ, flank men, Ascl.Tact.1.3, cf. 7.6.II of Time, ἄκρᾳ σὺν ἑσπέρᾳ on the edge of evening. i.e. at nightfall, Pi.P. 11.10, cf.ἄκρῃ νυκτί Arat.775
; ἄκρου τοῦ ἔαρος at beginning of spring, IPE12.352.29 (Cherson., ii B. C.); but usu. denoting completeness, ἄκρου τοῦ θέρεος at mid-summer, Hp.Aph.3.18;χειμῶνος ἄκρω Theoc. 11.37
; ἄκρας νυκτός at dead of night, S.Aj. 285.III of Degree, highest in its kind, consummate,1 of persons, Hdt. 5.112, 6.122;τοξότης ἄ. A.Ag. 628
; θεσφάτων γνώμων ἄ. ib. 1130; ;ἰατροί Phld.Lib.p.67
O.;οἱ πάντῃ ἄ., οἱ ἀκρότατοι Pl.Tht. 148c
; of any extremes, opp.τὰ μεταξύ, τοῖς ἄ. τὰ ἄ. ἀποδιδόναι Id.R. 478e
, cf. Phd. 90a; of classes in a state, Arist.Pol. 1296b39: in moral sense, both good and bad,ἐπιδικάζονται οἱ ἄ. τῆς μέσης χώρας Id.EN 1107b31
; αἱ ἄ. [διαθέσεις] ib. 1108b14, cf.ἄκρον 11.1
:—c. acc. modi, ψυχὴν οὐκ ἄ. not strong of mind, Hdt.5.124;ἄ. τὰ πολέμια 7.111
; ἄ. ὀργήν quick to anger, passionate, 1.73; : c.gen.,οἱ ἄ. τῆς ποιήσεως Pl.Tht. 152e
;ἄ. εἰς φιλοσοφίαν R. 499c
;περὶ ὁπλομαχίαν Lg. 833e
.2 of things, highest, extreme,συμφορά Alex. 222.4
(cj. Dobree);νηστεία Diph.54
: [comp] Sup., Pl.Phlb. 45a.IV as Subst., v. ἄκρα, ἄκρον.V neut. as Adv., on the top or surface,ἄκρον ἐπὶ ῥηγμῖνος Il.20.229
;ἄκρα δ' ἐπ' αὐτᾶς βαθμῖδος AP7.428.3
(Mel.).2 reg. Adv. ἄκρως, ἀνεστάλθαι to be turned up at the point, Hp.Mochl.24.b utterly, perfectly, Pl.R. 543a, Hegesand. 4;μόνος ἄκρως Euphro 1.5
; σχῆμα ἄ. στρογγύλον absolutely round, Hero *Deff.76. -
18 τάκρον
Ἄκρον, Ἄκρωνmasc voc sgἄκρον, ἄκρονhighest: neut nom /voc /acc sgἄκρον, ἄκροςat the farthest point: masc acc sgἄκρον, ἄκροςat the farthest point: neut nom /voc /acc sgἄκρον, ἄκρωνmasc voc sg -
19 τἄκρον
Ἄκρον, Ἄκρωνmasc voc sgἄκρον, ἄκρονhighest: neut nom /voc /acc sgἄκρον, ἄκροςat the farthest point: masc acc sgἄκρον, ἄκροςat the farthest point: neut nom /voc /acc sgἄκρον, ἄκρωνmasc voc sg -
20 άκρος
α, ον1) см. ακραίος; 2) предельный, совершенный, полнейший;άκρον αγαθό — высшее благо;
άκράσκοπη — полное молчание;
άκρα γαλήνη — полнейшая тишина;
άκρα ευτυχία — предельное счастье;
μετ· άκρας προσοχής — с исключительным вниманием;
3) чрезмерный;άκρα επιμέλεια — чрезмерная забота;
§ άκρα χείρ — пальцы руки;
άκρος χαρακτήρας — непримиримый характер;
άκρον άωτον — предел, вершина;
φθάνω εις το άκρον άωτον — достигать предела (чего-л.);
εις άκρον — в высшей степени
См. также в других словарях:
ἄκρον — highest neut nom/voc/acc sg ἄκρος at the farthest point masc acc sg ἄκρος at the farthest point neut nom/voc/acc sg ἄκρων masc voc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
άκρον — (Akron). Πόλη (217.000 κάτ. το 2000) των ΗΠΑ στο βορειοανατολικό τμήμα της πολιτείας Οχάιο, στην περιοχή των Μεγάλων Λιμνών. Την ονομασία της οφείλει στην ομώνυμη ελληνική λέξη, γιατί βρίσκεται πάνω σε ένα ύψωμα. Είναι το σπουδαιότερο κέντρο της… … Dictionary of Greek
Ἄκρον — Ἄκρων masc voc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
τἄκρον — Ἄκρον , Ἄκρων masc voc sg ἄκρον , ἄκρον highest neut nom/voc/acc sg ἄκρον , ἄκρος at the farthest point masc acc sg ἄκρον , ἄκρος at the farthest point neut nom/voc/acc sg ἄκρον , ἄκρων masc voc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἄκρω — ἄκρον highest neut nom/voc/acc dual ἄκρον highest neut gen sg (doric aeolic) ἄκρος at the farthest point masc/neut nom/voc/acc dual ἄκρος at the farthest point masc/neut gen sg (doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἄκροιν — ἄκρον highest neut gen/dat dual ἄκρος at the farthest point masc/neut gen/dat dual … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἄκροιο — ἄκρον highest neut gen sg (epic) ἄκρος at the farthest point masc/neut gen sg (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἄκροις — ἄκρον highest neut dat pl ἄκρος at the farthest point masc/neut dat pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἄκροισι — ἄκρον highest neut dat pl (epic ionic aeolic) ἄκρος at the farthest point masc/neut dat pl (epic ionic aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἄκροισιν — ἄκρον highest neut dat pl (epic ionic aeolic) ἄκρος at the farthest point masc/neut dat pl (epic ionic aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἄκρου — ἄκρον highest neut gen sg ἄκρος at the farthest point masc/neut gen sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)