-
1 χαλινούς
χαλῑνούς, χαλινόςbit: masc acc pl -
2 χαλινοὺς
Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > χαλινοὺς
-
3 πάσσαλος
πάσσαλος, ὁ, att. πάτταλος (πήγνυμι, παγῆναι), ein Pflock oder hölzerner Nagel, der in der Wand befestigt ist, um Etwas daran zu hängen; αίρεῖν ἀπ ὸ πασσαλόφι, vom Nagel nehmen, Il. 24, 268, wie Pind. Ol. 1, 17; vgl. κρεμαστὰ τεύχη πασσάλων καϑαρπάσας, Eur. Andr. 1123; κρεμάσαι ἐκ πασσαλόφι, an dem Nagel aufhängen, Od. 8, 67; auch ein Pflock oder Holznagel, Etwas damit zu befestigen oder Pferde daran zu binden, τοὺς χαλινοὺς ἐκ πασσάλων δέουσι, Her. 4, 72; Alcae. bei Ath. XIV, 627 b; ἐμβαλόντες αὐτῷ πάτταλον μαγειρικῶς ἐς τὸ στόμα, ein Knebel, Ar. Equ. 376; παττάλους ἐνέκρουεν ἐς τὸν τοῖχον, Vesp. 129; Folgde. Sprichwörtlich μηδὲ πάτταλον καταλιπεῖν, Luc. iud. voc. 9; vgl. Ar. Eccl. 284; παττάλου γυμνότερος, Aristaen. 2, 18. – Auch = πόσϑη, Ar. Eccl. 1011, wie Automed. 3 (V, 129). – Ein Stellholz in der Mäusefalle.
-
4 στόμιον
στόμιον, τό, dim. von στόμα, kleiner Mund, Oeffnung, z. B. einer Höhle, Aesch. Ch. 796; vgl. Soph. Ant. 1202; Plat. Rep. X, 615 d; τῶν ὀρυγμάτων, Pol. 16, 11, 4; τὰ στόμια = στόμα, Posidipp. bei Ath. IX, 370 (v. 16). – Gebiß am Zaume, δακὼν δὲ στόμιον ὡς νεοζυγὴς πῶλος, Aesch. Prom. 1011; vgl. τόνδ' οἰωνὸν γνώμῃ στομίων ἄτερ εὐϑύνων, 287; στόμια πριονωτά, Ar. bei Poll. 10, 56; χαλινοὺς καὶ στόμια ἐμβαλεῖν, Her. 4, 72; στόμια δέχεσϑαι od. δάκνειν, Valk. Eur. Hipp. 1223; ὦ ψυχὴ χάλυβος λιϑοκόλλητον στόμιον παρέχουσα, Soph. Trach. 1251; vgl. ὡς εἴ τις ἐλπίσιν κεναῖς πάρος ἐξῄρετο – στόμια δέχηται τἀμά, El. 1462; χρυσοδαιδάλτους στομίοισι πώλους, Eur. I. A. 219; I. T. 935; sp. D., στομίοις κλεῖϑρα δέχεσϑαι, Bass. 10 (VII, 391).
-
5 χαλῑνός
χαλῑνός, ὁ, bei sp. D., wie Ap. Rh. 4, 1607 auch mit dem heterogenen plur. τὰ χαλινά (χαλάω, was man nachläßt), – 1) der Zaum od. Zügel, bes. das Gebiß daran (vgl. ἡνία); Hom. nur im plur., ἐν δὲ χαλινοὺς γαμφηλῇς ἔβαλον Il. 19, 393; so auch Aesch. Spt. 116. 375 Pers. 192; Eur. Cycl. 460 I. A. 151 u. öfter; Her. 1, 215. 4, 64 u. sonst. Im sing. bei Soph. O. C. 1069 Ant. 473 u. oft; Her. 3, 118; übertr., χαλινὸν δ' οὐκ ἐπίσταται φέρειν Aesch. Ag. 1036; χαλινὸν ἐμβάλλειν γνάϑοις, Eur. Alc. 495; u. in Prosa, ἐνδακὼν τὸν χαλινόν Plat. Phaedr. 254 d, u. öfter; χαλινὸς παρϑενίας Pind. I. 7, 45 u. sonst, Gürtel; Ἀργοῦς χαλινός, vom Anker, P. 4, 25; Διὸς χαλινός Aesch. Prom. 675, Zeus' zwingende Gewalt; überh. Alles, was zurückhält, hemmt, bändigt, Band, Fessel, χαλινοῖς ἐν πετρίνοισιν χειμαζόμενον ib. 561; χαλινόν τινα ἐμβέβληκεν αὐτῷ ἡ φιλοσοφία Luc. Herm. 82. – Im Takelwerk der Schiffe die Hißtaue an der Raa, s. Böckh Att. Seew. p. 157. – 2) der Mundwinkel, die äußersten Enden der Lippen, eigtl. bei Pferden, denen das Gebiß in diesen Winkel gelegt wird; bei Aerzten auch von Menschen. – 3) die Giftzähne der Schlangen, weil sie an den Mundenden sitzen, Nic. Th. 233.
-
6 γαμφηλαί
γαμφηλαί, αἱ (vgl. γαμψός, γναμπτός), Kinnbakken; Hom. dreimal, Iliad. 13, 200 zwei Löwen tragen eine geraubte Ziege, ὑψοῦ ὑπὲρ γαίης μετὰ γαμφηλῇσιν ἔχοντε; 16, 489 ὤλετό τεστενάχων (ὁ ταῦρος) ὑπὸ γαμφηλῇσι λέοντος; 19, 394 von Pferden, ἐν δὲ χαλινούς | γαμφηλῇς ἔβαλον. – Von Vögeln, ὀρνίϑων, die Schnäbel, Eur. Ion. 159; Ar. Equ. 198 u. sp. D.
-
7 ἐμ-βάλλω
ἐμ-βάλλω (s. βάλλω), 1) hineinwersen, auf Etwas werfen, schleudern; τινὰ πόντῳ, ins Meer, Il. 14, 258; νηῒ κεραυνόν Od. 12, 415; δαλὸν νήεσσι Il. 13, 320; χιτῶνα ἔμβαλε χερσίν Od. 1, 438; σκῆπτρον δέ οἱ ἔμβαλε χειρί, gab es ihm in die Hand, 2, 37; σάκει ἔμβαλε ἔγχος Hes. Sc. 414; πέτρον στέρνῳ Pind. N. 10, 68; λίϑον τινὶ εἰς κεφαλήν Antiph. 5, 261 πῠρ ἐμβαλόντες Thuc. 7, 53; εἰς φρέαρ, εἰς ἅμαξαν, Plat. Gorg. 471 bc; εἰς τὸ βάραϑρον Ar. Ran. 754; εἰς τὰς ἄρκυς, in die Netze treiben, Xen. Cyn. 6, 25; – Hom. μὶν αὖτις χερσὶν Ἀχιλλῆος ϑεὸς ἔμβαλεν, gab ihn, ließ ihn in die Hände fallen, Il. 21, 47; εἰς τὸ δεσμωτήριον, ins Gefängniß werfen, Dem. 53, 14; oft übertr., εἰς ἀπορίαν Plat. Phil. 19 e, in Verlegenheit bringen; εἰς φαῦλον ἐρώτημα ibd. 19 a; εἰς λόγον Rep. VI, 487 e, darauf bringen; εἰς ἀτυχίας, ins Unglück stürzen, Aesch. 3, 79; εἰς αἰσχύνην καὶ ἀδικίαν Din. 3, 7; εἰς γραφάς, in Processe stürzen, Ar. Ach. 686; τὸ πρᾶγμα εἰς γέλωτα καὶ λοιδορίαν, zum Gelächter machen, Dem. 10, 75; εἰς ἔχϑραν, verhaßt machen, 18, 70; τινὶ εἰς ὑποψίαν, in Verdacht bringen, Plut. Them. 23. – Elliptisch zu erkl. sind ἐμβάλλειν κώπαις, sc. χεῖρας, rudern, Pind. P. 4, 201, wie Od. 9, 489; ohne κώπαις, Xen. Hell. 5, 1, 13; Ar. Ran. 206; komisch Equ. 602, wo ein Schol. ἰδίως τὸ κροῦσαι ναυσὶν ἐμβάλλειν λέγουσι, wenn man nicht ναῦν ergänzen od. es intraus. fassen will, sich mit den Rudern auslegen; aber εἰς τὰ πλοῖα ist »einschiffen«, Pol. 2, 7, 10; χιλόν, χόρτον, sc. εἰς τὴν φάτνην, Futter vorwerfen, Xen. An. 1, 9, 27 u. öfter; ψῆφον, das Stimmsteinchen in die Urne werfen, abstimmen, περί τινος, Cyr. 2, 2, 21; vgl. Poll. 8, 127; – πληγάς, Prügel aufzählen, schlagen, τινί, Xen. An. 1, 5, 11, wie Sp., z. B. Plut. Caes. 65, πληγὴν μίαν εἰς τὸν βουβῶνα, versetzte ihm einen Hieb in; auch ohne Zusatz, schlagen, ἐμβαλέτω ἰσχυρότατα Xen. Hipp. 8, 4. – 2) hineinfügen, einschieben; ein Wort, Plat. Prot. 342 e; einen Buchstaben, Crat. 414 b u. öfter; χαλινὸν ἵππῳ, dem Pferde den Zügel anlegen, Xen. Equ. öfter; ἐν δὲ χαλινοὺς γαμφηλῇς ἔβαλον Il. 19, 394; βρόχον ἔμβαλε τραχήλῳ Theocr. 23, 51; χεῖρα δεξιάν, die Hand geben, Soph. Tr. 1171 (wie Dem. 21, 119) u. ä. χειρὸς πίστιν, Phil. 802, wo einfach ἐμβάλλω μενεῖν, ich verspreche zu bleiben, geantwortet wird; vgl. Ar. Vesp. 554; – μοχλόν, den Riegel einschieben, vorschieben, Xen. An. 7, 1, 12; τάφρον, einen Graben aufwerfen, Plut. Pyrrh. 27. – In vielen anderen Beziehungen, z. B. φυτὰ ἀκροδρύων γενναῖα ἐμβεβλημένα, gepfropft, Dem. 53, 15; ἐμβ. δένδρα, einpflanzen; – ζεύγη εἰς τὸν ἀγρόν, hinschicken, wie εἰς τὰ πλοῖα, s. oben. Besonders auch von der Seele, einflößen, μένος τινί, σϑένος – ἑκάστῳ καρδίῃ, Il. 10, 366. 11, 151; σφῷν τὸ δεινὸν μῖσος Soph. O. C. 1394; νόσον Ai. 447; νόστον πικρὸν στρατῷ Eur. Tr. 66; ἄταν τινί Aesch. Spt. 298; φροντίδας τινί Antiph. II β 2; φόβον ἄπορον Plat. Legg. III, 698 b; φιλοπραγμοσύνην Φιλίππῳ Dem. 4, 42; προϑυμίαν καὶ ὁρμὴν τῆς στρατείας Plut. Pyrrh. 13; εἰς νοῦν ἐμβάλλειν Timol. 3; ϑάρσος τινί Pol. 10, 14, 10; λόγον περί τινος, ein Gespräch worüber einleiten, anknüpfen, Plat. Rep. I, 344 d; Xen. Cyr. 2, 2, 19; Plut. Camill. 23; absol., σὺ δὲ ἔμβαλε περὶ τούτου, gehe darüber zu Rathe, Xen. Cyr. 5, 5, 43; βουλὴν εἴς τινα ib. 2, 2, 18. – 3) intrans. hineinfallen (sich hineinwerfen, od. στρατόν), einen Einfall machen, einbrechen; εἰς χώραν Xen. u. A.; Aesch. vollständig, στράτευμα, Spt. 1010; ταῖς ναυσί, angreifen, Thuc. 4, 14; Pol. oft; von Schiffen bes. = mit dem ἔμβολον (w. m. s.) anfallen, μέσῃ Thuc. 2, 91; 7, 34; ἐμβεβληκέναι καὶ ἐμβεβλῆσϑαι 70; darauf losstürzen, κατὰ τὰς ὁδοὺς τῷ ἀεὶ ἀπαντῶντι Plat. Rep. VIII, 563 c; εἰς τοὺς προφύλακας Plut. Camill. 10; geradezu für begegnen, id. Timol. 26. – Sich wohin begeben, εἰς ἀγορὰν ἐμβάλλειν Dem. 24, 103. 165, s. unter ἀγορά. – Von Flüssen, hineinfallen, sich ergießen; εἰς τὸν Τάρταρον Plat. Phaed. 112 d; Xen. An. 1, 2, 8; Strab. XVII p. 786; eindringen, τὸ ὕδωρ ἐμβαλὸν τὰ χωρία ἐλυμήνατο Dem. 55, 11. – 4) Im med., für sich hineinlegen, bes. ins Schiff, eine Ladung einnehmen; Luc. Catapl. 5; Plut. u. a. Sp.; – μαρτυρίαν ἐνεβάλε το τοιαύτην, sc. εἰς τὸν ἐχῖνον, Dem. 27, 51, ein Zeugniß ablegen, wie vollständig ἐμβαλομένου γὰρ ἐμοῠ ὅρκον εἰς τὸν ἐχῖνον, 40, 65; – μῆτιν ἐμβάλλεο ϑυμῷ Il. 23, 313, wie φύξιν 10, 447, ins Herz legen, daran denken; τοῦτ' εἰς τὸν νοῦν ἐμβαλέσϑαι Dem. 18, 68 u. Sp. – Komisch ἐμβάλλεσϑε τῶν λαγῴων Ar. Pax 1312, in sich hineinwerfen, sich damit vollfüttern.
-
8 ἐξ-ορμάω
ἐξ-ορμάω, heraustreiben, -schicken; Σάρδεις ἐπόχους ἅρμασιν ἐξορμῶσι Aesch. Pers. 46; πόδα, den Fuß herausbewegen, Ar. Th. 659; χαλινούς Eur. I. A. 151; ἅμα μὲν ἐξορμῶσιν, ἅμα δὲ καταπαύουσι δρόμου Plat. Polit. 294 e; καὶ παροξύνειν Thuc. 6, 88; ναῦν, auslaufen lassen, 7, 14; ἐπὶ τὴν ἀρετήν, ermuntern, antreiben, Xen. An. 3, 1, 24 u. Sp.; εἰς Εὔβοιαν, nach Euböa aussenden, Plut. Dem. 17. – Pass. herauseilen, hervorstürmen, πτηνὸν ὄφιν ϑώμιγγος ἐξορμώμενον Aesch. Eum. 173; δεῦρο Soph. O. C. 30 u. öfter; von den Pfeilen, Eur. Or. 273; πρὸς ἔργον 1240; Her. 9, 51 u. Folgde oft, aufbrechen, ausrücken. – Das act. in intrans. Bdtg, wie das pass., Od. 12, 221; ἐξόρμα κλῃϑρων, komm heraus, Eur. I. A. 149; χϑονός Troad. 1131; die Krankheit ἤνϑηκε, ἐξώρμηκε, ist ausgebrochen, Soph. Tr. 1079; in Prosa, δεῦρο ἐξωρμῶμεν πεζῇ, wir brachen auf, Xen. An. 5, 7, 17; Cyr. 5, 5, 23; Sp.
-
9 κατατεινω
1) натягивать(ἡνία ὀπίσσω Hom.; τὰ ὅπλα, χαλινούς Her.; τὰ νεῦρα Plat.)
2) растягивать на дыбе, пытать3) протягивать, простирать4) вытягивать в длину, выпрямлять(τέν κέρκον Arst.)
5) растягивать, делать длиннымδολιχὸν κ. τοῦ λόγου Plat. — произносить длинную речь;pass. — распространяться, разливаться, растекаться (ἐπὴ γῆν Plat.)6) повергать, валить(τοὺς φοίνικας ἐπὴ τῆς γῆς Arst.; τινὰ ἐπὴ τοὔδαφος Plut.)
7) стягивать, связывать(δεσμῷ Plut.)
8) протягивать, проводить по прямой линии(διώρυχας Her.)
9) протягиваться, простираться, тянуться(ἐκ τῶν Ταυρικῶν οὐρέων εἰς τέν Μαιῆτιν λίμνην Her.; διὰ τοῦ μεσεντερίου παράπαν Arst.)
10) вытягиваться(ὅ λέων τρέχει κατατείνας Arst.)
11) напрягать(τέν ῥώμην ὅλην εἴς τι Polyb.)
λόγοι κατατεινόμενοι Eur. — речи спорящих, т.е. противоположные мнения;δρόμημα κατατεταμένον Arst. — бег во всю прыть;κατατείνεσθαι ταῖς βελτίοσι (sc. κινήσεσιν) Plut. — устремиться к лучшему12) напрягать все силыὁ Κλέαρχος ἰσχυρῶς κατέτεινεν Xen. — Клеарх решительно настаивал;
λέγω κατατείνας Plat. — я решительно утверждаю -
10 πασσαλος
атт. πάττᾰλος ὅ [πήγνυμι]1) колышек, (деревянный) гвоздь(κρεμάσαι ἐκ πασσαλόφι Hom.)
αἱρεῖν ἀπὸ πασσαλόφι Hom. — снимать с гвоздя;χαλινοὺς ἐκ πασσάλων δῆσαι Her. — привязывать (лошадей за) уздечки к колышкам;μηδὲ πάτταλον ἔχειν погов. Arph. — не иметь ни гвоздя, т.е. не иметь решительно ничего2) затычка, кляп3) Arph., Anth. = νενβςυν φιςιμε -
11 γναμπτός
A curved, bent,ἰχθυάασκον γναμπτοῖς ἀγκίστροισιν Od.4.369
; [full] μετὰγναμπτῇ σι γένυσσιν Il.11.416
;πόρπας τε γναμπτάς θ' ἕλικας 18.401
;ὄνυχες γ. Hes.Op. 204
; γ. δρόμοι, of the diaulos, Pi.I.1.57; γ. χαλινούς, Hsch.2 supple, pliant, of the limbs of living men (opp. to the stark and stiff ones of the dead),ἐνὶ γναμπτοῖσι μέλεσσι Il.11.669
, 24.359, Od.11.394, etc.3 metaph., pliable, οὔτε νόημα γναμπτὸν ἐνὶ στήθεσσι (of Achilles), Il.24.41.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > γναμπτός
-
12 κατατείνω
A : [tense] aor. - έτεινα (v. infr.):—stretch, draw tight,κατὰ δ' ἡνία τεῖνεν ὀπίσσω Il.3.261
, 311;κ. χαλινούς Hdt.4.72
; κ. τὰ ὅπλα draw the cables taut, Id.7.36;τὰ νεῦρα εἰς τὸ ἐξόπισθεν κ. Pl.Ti. 84e
.2 stretch for the purpose of setting a bone, Hp.Fract. 15:—also [voice] Med., ib.5:—[voice] Pass., μῦς κατατεταμένος ib.8.3 rack, torture, , cf. Ael. Fr. 176;κατατείνειν ταῖς κολάσεσι Id.Fr. 279
: metaph.,κ. τὴν ψυχήν Id.Fr.60
;κατέτεινέ με διηγούμενος Lib.Decl.33.25
;κατατείνεσθαι ὑπὸ ποδάγρας Phylarch.40
J., cf. AP11.128 (Poll.).4 stretch out or draw in a straight line, κατέτεινε σχοινοτενέας ὑποδέξας διώρυχας, i.e. he marked out the ditches by drawing straight lines, Hdt.1.189; δόλιχον κ. τοῦ λόγου make a very long speech, Pl.Prt. 329b; μακρὸν λόγον, πολλοὺς καὶ μακροὺς ἐλέγχους, Phlp.in APr.262.10, in APo.243.19;φεύγουσι κατατείναντες τὴν κέρκον Arist.HA 629b35
:—[voice] Pass., extend throughout, Id.PA 650a29.5 [voice] Pass., to be tightly bound,ὑπὸ δεσμοῦ Plu.Luc.24
.6 stretch on the ground, lay at full length, [ὁ ἐλέφας] τοὺς φοίνικας κ. ἐπὶ τῆς γῆς Arist.HA 610a24
;κ. τινὰς ἐπὶ τοὔδαφος Plu. Publ.6
:—[voice] Pass., to be extended over a space, ; πρὸς γῆν πᾶν τὸ σῶμα ib. 92a;σκέλη ἐπὶ τῇ γῇ -τεταμένα Arist.IA 713a19
.7 metaph., strain, exert,κ. τὴν ῥώμην ὅλην Plb.21.34.7
(s. v.l.):—[voice] Pass., to be strained, μᾶλλον, ἧττον-τείνεσθαι, Pl.Ti. 63c, λόγοι κατατεινόμενοι words of hot contention, E.Hec. 130 (anap.);δρόμημα συνεχῶς -τεταμένον Arist.HA 629b19
; κ. τῷ προσώπῳ strain with the muscles of one's face, Plu.Ant.77; cf. infr. 11.2.II intr., extend or run straight towards,τάφρον -τείνουσαν ἐκ τῶν Ταυρικῶν ὀρέων ἐς τὴν Μαιῆτιν λίμνην Hdt.4.3
, cf. 9.15; γῆ κ. πρὸς ἑσπέρην ἐπὶ ποταμὸν Ἀγγίτην it stretches westward up to.., Id.7.113, cf. 4.19, X.HG4.4.7: abs., extend,ταύτῃ κ. Hdt.8.31
.b extend downwards, Plu.2.566d.2 strive earnestly, be vehement, E.IA 336;ἰσχυρῶς κ. X.An.2.5.30
; opp. χαλάω, Pl.R. 329c; κ. ἡ ὀδύνη v.l. for κατακτείνειε in Hp.Fract.43, cf. Gal.6.311: freq. in [tense] aor. part. with adverb. sense, with all one's force or might,κατατείνας ἐρῶ Pl.R. 358d
, cf. 367b;ὁ λέων τρέχει κ. Arist.HA 629b18
;ᾠχόμην κ. Luc.Lex.3
;ὄρνεις κατατείνασαι ἐκπτήσονται Id.Sat.35
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κατατείνω
-
13 πάσσαλος
πάσσᾰλος, [dialect] Att. [pref] πάττ-, ὁ, [dialect] Ep. gen. πασσαλόφι (v. infr.), ([etym.] πήγνυμι)A peg on which to hang clothes, arms, etc.,ἀπὸ πασσαλόφι ζυγὸν ᾕρεον Il. 24.268
, cf. 5.209 ;ἀπὸ πασσάλου αἴνυτο τόξον Od. 21.53
;ἀπὸ φόρμιγγα πασσάλου λάμβαν' Pi.O.1.17
, cf. B.Scol.Oxy.1361.1.1 ;ἐκ πασσαλόφι κρέμασεν φόρμιγγα Od.8.67
;χαλινοὺς.. ἐκ πασσάλων δέουσι Hdt.4.72
, v. ἐκ 1.6 ;[χιτῶνα] πασσάλῳ ἀγκρεμάσασα Od.1.440
;κύλιξ.. κρέμαται περὶ πασσαλόφιν Hermipp.55
;ἐπὶ τῶν παττάλων Arist.PA 681a25
; ; peg for making a hole in a vine-stem, Thphr.HP2.5.5, CP3.12.1 ; used to force open the mouth or as a gag, Ar.Eq. 376, Th. 222 ; of stakes used to mark boundaries, IG14.352i38 ([place name] Halaesa) ; pale, Apollod. Poliorc. 140.7, al.:—prov. of things very small or worthless, ἔχουσι μηδὲ πάτταλον not a pin (i. e. no part of their fee), Ar.Ec. 284 ;μηδὲ π. καταλιπεῖν Luc.Jud.Voc.9
;παττάλου γυμνότερος Aristaenet.2.18
; alsoπάσσαλος πασσάλῳ ἐκκρούεται Eust. 126.13
, cf. Com.Adesp.494 ; εἶναι ἐν πασσάλοις, i.e. to be hung up, not in use, Lib.Or.1.268.II from the like ness of form,2 = ἵππος ὀρθόκωλος, Hippiatr.115.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > πάσσαλος
-
14 σείω
Aσεῖον Od.3.486
; [dialect] Ion. σείασκον ([etym.] ἀνας-) h.Ap. 403 (v.l. ἀνασσείσασκε): [tense] fut. , ([etym.] δια-) Hdt.6.109, ([etym.] ἐπι-) E.Or. 613: [tense] aor. , Ar.Ach.12, etc.; [dialect] Ep.σεῖσα Il.15.321
: [tense] pf. σέσεικα ([etym.] κατα-) Philem.84, ([etym.] ἐν-) Luc.Merc.Cond.30:—[voice] Med., [tense] aor. ἐσεισάμην ([etym.] ἀπ-) Thgn.348, Hdt.7.88, Ar.Nu. 287, Pl.Grg. 484a; [dialect] Ep.σείσατο Il.8.199
,ἐσείσατο Call.Ap.1
, etc.:—[voice] Pass., [tense] aor.ἐσείσθην Hdt.6.98
, etc.: [tense] pf.σέσεισμαι Pi.P.8.94
, Ar.Nu. 1276:—shake, move to and fro, Hom. (esp. in Il.); σ. ἐγχείας, ἔγχεα, μελίην, shake the poised spear, Il.3.345, 13.135 ([voice] Pass.), 22.133, etc.;αἰγίδα 15.321
; σανίδας ς. shake the door, 9.583; of chariot horses,σεῖον ζυγὸν ἀμφὶς ἔχοντες Od.3.486
; σ. λόφον, of a warrior, Alc.22, A.Th. 385; ἡνίας χεροῖν ς. S.El. 713; (anap.); σ. χαίτην, etc., Anacr.49, E.Cyc.75 (lyr.), Med. 1191;εὔπτερον δέμας Id. Ion 1204
; κάρα ς., as sign of discontent, S.Ant. 291; but of one dancing, E.Ba. 185; ἄκρᾳ τῇ οὐρᾷ ς. X.Cyn. 3.4.2 of earthquakes, which were attributed to Poseidon (cf. Pl.Cra. 403a),ὅστις νομίζει Ποσειδέωνα τὴν γῆν σείειν Hdt.7.129
; withoutτὴν γῆν, αὐτοῖς ὁ Ποσειδῶν σείσας ἐμβάλοι οἰκίας Ar.Ach. 511
, cf. Lys. 1142; βρονταῖς χθόνα ς. Id.Av. 1752;ἔσεισεν ὁ θεός X.HG4.7.4
: also impers., ἔσεισεν there was an earthquake, Th.4.52.3 metaph., agitate, disturb,πόλιν Pi.P.4.272
;τὰ πόλεος.. θεοὶ πολλῷ σάλῳ σείσαντες ὤρθωσαν πάλιν S.Ant. 163
; σ. τὴν καρδίαν turn the stomach, Ar.Ach.12; σ. τὴν κεφαλήν cause a concussion of.., Hp. Prorrh.1.143, v. infr. 11.2:—[voice] Pass.,ἐσείσθη τὴν καρδίαν Philostr.VS2.1.11
.4 in [dialect] Att., accuse falsely or spitefully, so as to extort hushmoney, blackmail,σ. καὶ ταράττων Ar.Eq. 840
, cf. Telecl.2; ; ἑτέρους τῶν ὑπευθύνων ἔσειεκαὶ ἐσυκοφάντει Antipho 6.43
, cf. BGU428.9 (ii A.D.); so perh.σείειν κατ' ἀγοράν Alciphr.3.70
(s. v.l.):—[voice] Pass., to be extorted, POxy. 1252r.37 (iii A.D.).II [voice] Pass., shake, heave, quake, of the earth,ἐσσείοντο πόδες Ἴδης Il.20.59
;Δῆλος.. πρῶτα καὶ ὕστατα.. σεισθεῖσα Hdt.6.98
: metaph., to be shaken to its foundation,τὸ τερπνὸν πιτνεῖ.. σεσεισμένον Pi.P.8.94
;οἷς.. ἂν σεισθῇ θεόθεν δόμος S.Ant. 584
(lyr.).2 generally, move to and fro, Il.14.285;φαεινὴ σείετο πήληξ 13.805
;κόμαι σείονται Ar.Lys. 1312
; ὄρχος σειόμενος φύλλοισι an orchard waving with foliage, Hes.Sc.[299]; ὀδόντων οἱ πλεῦνες ἐσείοντο his teeth were loose, Hdt.6.107;σεισθῆναι σάλῳ E.IT46
;τὸν ἐγκέφαλον σεσεῖσθαι Ar.Nu. 1276
;ὁκόσων ἂν σεισθῇ ὁ ἐγκέφαλος Hp.Aph.7.58
;σείεσθαι τὴν ὄψιν Thphr.Vert.8
.III [voice] Med., shake something of one's own, from oneself, etc.,σεισαμένας πτερὰ ματρός Theoc.13.13
;σ. γυίων ἄπο νήχυτον ἅλμην A.R.4.1367
;σ. πλοκαμῖδας AP5.272
(Agath.). -
15 στόμιον
A mouth, Posidipp.26 16 codd. Ath.;στομίοισι δυσαλθές Nic.Al.12
; of a venomous beast, ib. 524, Th. 233.II mouth of a vessel,κέρασι χρυσᾶ σ. προσβεβλημένοις A.Fr. 185
; [sc. συρίγγων] Emp.100.3; mouth of a cave used as a grave, S.Ant. 1217: hence cave, vault, as if it were the entrance of the lower world, A.Ch. 807 (lyr., of Delphi), cf. Pl.R. 615d, 615e: of any aperture or opening, Ti.Locr.101d, Arist.HA 623a4; cavity from which winds issue, Id.Mu. 395b27;σ. γαστρός Nic.Al. 509
; σ. τῆς ὑστέρας ος uteri, Sor.1.9, al.; [ τῆς κύστεως] Gal.6.65, cf. 18(2).265, Aret. SD2.1, al.; socket of a bolt,στομίοις κλεῖθρα δέχοισθε AP7.391
(Bass.); mouth of a canal, CPR42.13 (iii A.D.), etc.III bridle-bit, bit,χαλινοὺς καὶ στόμια ἐμβαλεῖν Hdt.4.72
, cf. 1.215;χάλυβος.. στόμιον παρέχουσα S.Tr. 1261
(anap.); (anap.); δακὼν δὲ σ. ὡς νεοζυγὴς πῶλος ib. 1009;στόμια δέχεσθαι S.El. 1462
;ἐνδακοῦσαι στόμια E.Hipp. 1223
;συνδάκνειν X.Eq.6.9
; σ. Τροίας a bit or curb for Troy, of the Greek army, A.Ag. 132 (lyr.).2 = φορβειά, Eust.539.16.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > στόμιον
-
16 χαλινός
Aχαλινά A.R.4.1607
, Opp.H.1.191, Plu.2.613c, Sor.1.100, etc.:—bit, once in Hom.,ἐν δὲ χαλινοὺς γαμφηλῇς ἔβαλον Il.19.393
;χαλινὸν ἐμβαλεῖν γνάθοις E.Alc. 492
;χ. ἐξαιρεῖται X.Eq.3.2
; of the horse, χ. οὐκ ἐπίσταται φέρειν (metaph. of Cassandra) A.Ag. 1066; χ. δέχεσθαι, λαμβάνειν, X.Eq.3.2, 6.10; λαβεῖν, ἔχειν, Arist.Rh. 1393b16, 21; τὸν χ. ἐνδακεῖν champ the bit, Pl.Phdr. 254d; of the rider, δοτέον τὸν χ. one must give a horse the rein, X.Eq.10.12; ὀπίσω σπάσαι, ξυνέχειν ἀνάγκῃ, Pl.Phdr. 254e, Luc.DDeor.25.1; [χ.] εἰς ἄκρον τὸ στόμα καθιέμενος X.Eq.6.9
.—Expld. of the bit, opp. reins ([etym.] ἡνίαι), by Poll.1.148; soἡνίας τε.. καὶ χ. Pl.R. 601c
;χ. τινα χαλκεῖ ἐκδιδόντα σκευάσαι Id.Prm. 127a
;κατὰ [τὸν κυνόδοντα] ἐμβάλλεται ὁ χ. Arist. HA 576b18
, cf. A.Th. 123 (lyr.), S.OC 1067 (lyr.); but distd. fr. στόμιον by Hdt.1.215, cf. A.Th. 207 (lyr.), X.Eq.6.9, 10.9, etc.; and may be used generally for bit and bridle, Hdt.3.118, 4.64, IG12.374.176, PCair.Zen.659.11 (iii B. C.).2 metaph., of anything which curbs, restrains, or compels, Ἀργοῦς χ., of an anchor, Pi.P.4.25; χ. λινόδετοι, = χαλινωτήρια, E.IT 1043; παρθενίας χ. λύειν, of the virgin zone, Pi.I.8(7).48; χαλινοῖς ἐν πετρίνοισιν, of Prometheus' bonds, A.Pr. 562 (anap.); Διὸς χ., of the will of Zeus, ib. 672; χαλινῶν ἀναύδῳ μένει, of forcible constraint, Id.Ag. 238 (lyr.); πολλῶν χαλινῶν ἔργον οἰάκων θ' ἅμα, i.e. it requires much skill and force to guide, S.Fr. 869; τῷ δήμῳ χ. ἐμβαλεῖν ὕβρεως a bridle to curb their violence, Plu.Comp.Per.Fab.1, cf. Luc.Herm.82;τῆς γλώττης τὰ χ. Plu.2.613c
;ἐπέστω τῷ στόματι χ. Lib.Ep.315.4
;χ. οὐδεὶς ὀμμάτων Philostr. VA6.11
.II generally, strap, thong, E.Cyc. 461 (dual).III part of the tackle of a ship, IG22.1610.11,14.IV corner of the horse's mouth, where the bit rests, Poll.2.90 (pl.); of the human mouth, Nic.Al. 117, 223, PUniv.Giss.44.7, (ii/i B. C.), Heliod. ap.Orib 48.31.4, Sor.1.100, PSI9.1016.25 (ii B. C.), Aret.SA1.9, Cael.Aur.TP1.4, Aët.8.27; but, = ἡ σύνδεσις τῶν γνάθων, Ruf.Onom. 53, cf. Aët.8.40.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > χαλινός
-
17 ἀντέχω
ἀντέχω or [full] ἀντίσχω, [tense] fut. ἀνθέζω; part. ἀντισχήσων (in sense 11) Lib. Ep.33.2: [tense] aor. ἀντέσχον:—A hold against, c. acc. et gen., χεῖρ' ἀ. κρατός hold one's hand against one's head so as to shade the eyes, S.OC 1651: c. dat., ὄμμασι δ' ἀντίσχοις (- έχοις codd.) τάνδ' αἴγλαν may'st thou keep this sunlight upon his eyes, Id.Ph. 830 (lyr.);τοὺς χαλινοὺς τῶν ἵππων Hdn.5.6.7
.II c. dat., hold out against, withstand,Ἀρπάγῳ Hdt.1.175
, cf. 8.68.β; τοῖς δικαίοις S.Fr.78
;τῇ ταλαιπωρίᾳ Th.2.49
;πρός τινα Id.6.22
;πρὸς τοὺς καμάτους Hdn.3.6.10
, etc.: c. acc., endure,ἀντέχομεν καμάτους AP9.299
(Phil.); but in Th.8.63 ἀ. τὰ τοῦ πολέμου rather belongs to the next signf., hold out as regards the war; so πολλὰἀ. ib.86.2 hold out, endure, c. part.,ἡ Ἄζωτος.. ἐπὶ πλεῖστον χρόνον πολιορκουμένη ἀντέσχε Hdt.2.157
, cf. 5.115, Th.2.70; ; πολλάκις γιγνομένην ψυχὴν ἀντέχειν last through several states of existence, Id.Phd. 88a.3 abs., hold out, stand one's ground, Hdt.8.16, A. Pers. 413, etc.;πῶς δύσμορος ἀντέχει; S.Ph. 176
(lyr.);νόσημα ἀντίσχει τὸν αἰῶνα πάντα Hp.Fract.11
;ἔστ' ἂν αἰὼν ἀντέχῃ E.Alc. 337
;βραχὺν χρόνον D.2.10
; ἀ. ἐπὶ πολύ, ἐπί πλέον, Th.1.7,65; ἀ. ἐλπίσιν in hope, D.S.2.26;ἀ. περί τινος X.HG2.2.16
: peculiarly, ἀ. μὴ ὑπακοῦσαι I hold out against.., refuse.., Plu.2.708a.b of the rivers drunk by the Persian army, hold out, suffice, Hdt.7.196, cf. A.Pers. 413 (in fullἀ. ῥέεθρον Hdt.7.58
; ἀ. ὕδωρ παρέχων ib. 108); soἀντέχει ὁ σῖτος Th.1.65
.III [voice] Med., hold before one against something, c. acc. et gen., ἀντίσχεσθε τραπέζας ἰῶν hold out the tables against the arrows, Od.22.74.2 c. gen. only, hold on by, cling to,ἐκείνου τῆς χειρός Hdt.2.121
.έ; πέπλων E.Tr. 750
, cf. Ion 1404; : metaph., ἀ. τῶν ὄχθων cling to the banks, keep close to them, Hdt.9.56; ἀ. Ἡρακλέος cleave to Hercules, i.e. worship him above all, Pi.N.1.33; ἀ. τῆς ἀρετῆς, Lat. adhaerere virtuti, Hdt.1.134;ἀ. τοῦ πολέμου Id.7.53
;τοῦ κέρδους S.Fr. 354
;τῆς θαλάσσης Th.1.13
;σωτηρίας Lys.33.6
;τῆς ἀληθείας Pl.Phlb. 58e
, cf. R. 600d, al.;τῶν παραδεδομένων μύθων Arist.Po. 1451b24
; τῆς ἐλευθερίας Decr. ap. D.18.185;τῶν δικαίων POxy.1203.30
(i A. D.). b. c. gen. pers., care for, support, 1Ep. Thess.5.14.3 abs.,αὐτὸς ἀντέχου S.Ph. 893
, cf. Ar.Ach. 1121.4 c. dupl. gen. pers. et rei, ἀνθέξεταί σου τῶν πατρῴων χρημάτων will lay claim to the property from you, dispute it with you, Ar.Av. 1658.6 adhere, Arist.HA 583a18: Medic., of constipation,γαστὴρ ἀντίσχετο Hp.Epid.4.20
; γαστρὸς ἀντεχομένης ib.17. -
18 ἐμβάλλω
ἐμβάλλω, [tense] fut. - βᾰλῶ: [tense] pf. - βέβληκα: [tense] aor. 2 ἐνέβᾰλον ([voice] Pass. is mostly supplied by ἐμπίπτω):—A throw in,τινὰ πόντῳ Il.14.258
; μιν.. χερσὶν' Ἀχιλλῆος θεὸς ἔμβαλεν let him fall into Achilles' hands, 21.47;ἐ. νιν βροτοῦ ἀνέρος εὐνῇ 18.85
;ἐ. τινὰ εἰς τὸ βάραθρον Ar.Ra. 574
, Nu. 1450;εἰς τὸ δεσμωτήριον D.53.14
;ἐ. τινὰ εἰς συμφοράς Antipho 3.4.10
;εἰς ἀτυχίας Aeschin.3.79
;εἰς αἰσχύνην καὶ ἀδικίαν Din.3.7
;εἰς ὑποψίαν Plu.Them.23
; , cf. Hdt.4.72, etc.;εἰς ἀπορίαν Pl.Phlb. 20a
;εἰς ἔχθραν D.18.70
.2 of things, ἵπποις χαλινοὺς ἐ. Thgn.551, X.Eq.6.7 ([voice] Pass.), 9.9, cf. Il.19.394;πώλοις ἡνίας E.IT 1424
;ἐ. ψήφους εἰς τὸν καδίσκον D.57.13
, cf. X.Cyr.2.2.21; ἐ. μοχλόν (sc. εἰς τὴν θύραν) Id.An.7.1.12; ἐ. σῖτον (sc. εἰς τὴν φάτνην) Id.Cyr.8.1.38; τοῖς ὑποζυγίοις ἐ. throw food to.., Thphr.Char.4.8; simply, lay or put in, [ἱμάντα] οἱ ἔμβαλε χερσίν put it into his hands, Il.14.218; ἐνέβαλον τῶν χρημάτων [εἰς τὸ κανοῦν] Arist.Pol. 1304a3, cf. Ael.VH11.5; hand in, submit a petition, PPetr.3P.39 (iii B.C.), etc.; ἐ. τὴν χεῖρά τινι slide one's hand into another's, Ar.V. 554; ἔμβαλλε χεῖρα δεξιάν as a pledge of good faith, S.Tr. 1181, cf. Ar.Ra. 754; ἔμβαλλε χειρὸς πίστιν, to which Neoptolemus answers— ἐμβάλλω μενεῖν I give my pledge to remain, S.Ph. 813 (troch.).3 freq. of the mind, ἐνὶ φρεσὶν ἐ. Od.19.10 (cf. infr. 111.2);εἰς νοῦν τινί Plu. Tim.3
; ἐ. ἵμερον, μένος τινί, Il.3.139, 16.529; ἐ. νεῖκός τισι to throw in strife between them, 4.444; τισὶ λύσσαν ἐρισμοῦ Timo 28.3;ἐ. λόγον Pl.R. 344d
;βουλὴν ἐ. περί τινος X.Cyr.2.2.18
(and abs., ἐ. τινὶ περί τινος to give one advice on a thing, ib.5.5.43 (nisi addendum <βουλήν>)); ἐ. πρᾶγμα εἰς γέλωτα καὶ λοιδορίαν D.10.75
.4 throw upon or against,νηῒ κεραυνόν Od.12.415
;δαλὸν νήεσσι Il.13.320
;πέτρον στέρνῳ Pi.N.10.68
; [Ἀχαιοὺς] πέτραις E.Hel. 1129
(lyr.);πῆχυν στέρνοις Id.Or. 1466
(lyr.); ;πληγάς τινι X.An.1.5.11
, cf. Plu.Caes.66; so ἐμβαλέτω ἰσχυρότατα (sc. πληγάς) let him lay on.., X.Eq.8.4; ἐ. ἕλκεα to inflict them, Pi.Fr. 111; ἐ. πῦρ set fire to.., Th.7.53; ἐ. ῥήγεα lay on blankets, Od.4.298: metaph., ἐ. φόβον τινί strike fear into him, Hdt.7.10.έ; ἄταν A.Th. 316
(lyr.); φροντίδας v.l. in Antipho 2.2.2; impose,ἔργα εἰς τὴν γῆν PTeb.37.7
([voice] Pass., i B. C.); of a fine, BCH8.307 ([place name] Delos).5 ἐ. ὦμον put one's shoulder to the work, in archery, Hp.Fract.2.6 put into its place, to set a broken or dislocated limb, ib.24 ([voice] Pass.), Art.1, al., Arist.PA 685b6.7 Medic., put in, ἀμυχάς, διαίρεσιν, Philum.Ven.7.4, Antyll. ap. Orib.45.24.4.9 ἐ. τινί (sc. μάρμαρον) to throw at another, Il.12.383.II intr. (sc. στρατόν), make an inroad or invasion, v.l. for ἐσβ. in Hdt.4.125,5.15,9.13, cf. X.Ages.1.29; in full,ἐ. στράτευμα A.Th. 583
, 1024: metaph., attack, Pl.Tht. 165d.b generally, burst, rush in,ἐμβάλλειν εἰς τὴν ἀγοράν Aeschin.2.164
, Lycurg.5, etc.; embark upon,ἐμβάλωμεν εἰς ἄλλον λόγον E.El. 962
: c. dat., εἰκασίαις Hierocl.p.37 A.;βίβλοις μακραῖς καὶ δυσελίκτοις Jul.Or.7.227b
.2 strike a ship with the ram (ἔμβολος 1.3
), charge or ram it,νηΐ Hdt.8.84
, al., cf. 7.10.β; ἐ. ταῖς λοιπαῖς (sc. ναυσί) Th.4.14; ξυνετύγχανε.. διὰ τὴν στενοχωρίαν τὰ μὲν ἄλλοις ἐμβεβληκέναι τὰ δὲ αὐτοὺς ἐμβεβλῆσθαι on one side had charged others, on the other had been charged themselves, Id.7.70.b of water, ἐ. τοῖς ὄρεσι to dash against them, Hdt.2.28: abs., .3 κώπῃς ἐ. (sc. χεῖρας) lay oneself to the oars, Od.10.129, cf. Pi.P.4.201; ἐ. alone, pull hard, Ar.Eq. 602, Ra. 206, X.HG5.1.13.4 of a river, empty itself, εἰς .. Pl.Phd. 113c.III [voice] Med., throw in what is one's own,ὅρκον εἰς τὸν ἐχῖνον D.49.65
, cf. 27.51: abs., draw lots, SIG1006.3 (Cos, iii B.C.).2 metaph.,μή μοι φύξιν ἐμβάλλεο θυμῷ Il.10.447
; μῆτιν ἐ. θ. 23.313;εἰς τὸν νοῦν ἐμβάλλεσθαί τι D.18.68
(later in [voice] Act., PTaur.4.9);τὸ καρτερὸν ἐμβαλόμενοι X.Cyr.4.2.21
(cf. supr. 1.3).3 c. gen., ἐμβάλλεσθε τῶν λαγῴων fall upon the hare's flesh, Ar. Pax 1312.4 put on board ship, PHib.1.152 (iii B.C.), POxy. 1292.3 (i A.D.), Luc.VH1.5, etc.IV [voice] Pass., to be dashed against: of ships, charge (v. supr. 11.2), Th.7.34,70.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐμβάλλω
-
19 γναμπτούς
Grammatical information: adj.Meaning: χαλινούς H.Other forms: Also γλαμψοί χαλινοὶ στόματος H.Origin: PG [a word of Pre-Greek origin]Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > γναμπτούς
-
20 χαλινός
χαλινός, οῦ, ὁ (Hom. et al.; PSI 543, 50; PCairZen 659, 11 [both III B.C.]; LXX; Jos., Ant. 18, 320; loanw. in rabb.) bit, bridle Js 3:3 (cp. Theognis 551 ἵπποισʼ ἔμβαλλε χαλινούς; Soph., Antig. 477; X., Res Equ. 6, 7 ἵνα τὸν χ. ὀρθῶς ἐμβάλῃ; Philo, Agr. 94; cp. the Plut. quot. s.v. πηδάλιον); Rv 14:20.—DELG. M-M.
См. также в других словарях:
χαλινούς — χαλῑνούς , χαλινός bit masc acc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
διάβρωση — Όρος που χρησιμοποιείται στη γεωλογία και, υπό ευρεία έννοια, αναφέρεται στο σύνολο των διεργασιών που προκαλούν διάφοροι φυσικοί παράγοντες, με αποτέλεσμα την αργή αλλά συνεχή αποσύνδεση και αποκομιδή, λιγότερο ή περισσότερο έντονη κατά τόπους,… … Dictionary of Greek
εμπραΰνω — ἐμπραΰνω (Α) καταπραΰνω, μαλακώνω κάτι μέσα σε άλλο, τό κάνω υποφερτό λειαίνοντάς το («ἔστι δὲ καὶ τοὺς σκληρούς χαλινοὺς ἐμπραΰνειν καταλειοῡντα», Πολυδ.) … Dictionary of Greek
ηνιοποιώ — ἡνιοποιῶ, έω (Α) [ηνιοποιός] κατασκευάζω ηνία, χαλινούς … Dictionary of Greek
ηνιορράφος — ἡνιορράφος, ὁ (Α) αυτός που ράβει ηνία, χαλινούς. [ΕΤΥΜΟΛ. < ηνίο + ρραφος (< ραφή), πρβλ. ιστιο ρράφος, μηχανο ρράφος] … Dictionary of Greek
ηνιόστροφος — ἡνιόστροφος, ον (Α) αυτός που οδηγείται με ηνία, με χαλινούς. [ΕΤΥΜΟΛ. < ηνία + στροφος (< στρό φος < στρέφω), πρβλ. αγχί στροφος «αυτός που στρέφεται γρήγορα»] … Dictionary of Greek
κατολίσθηση — Γεωλογικό φαινόμενο κατά το οποίο μάζες πετρωμάτων ξεκολλούν από τις πλαγιές των ορεινών αναγλύφων και ολισθαίνουν προς τα χαμηλότερα μέρη, επάνω σε ένα υπόβαθρο ολίσθησης, που αποτελείται από τα υποκείμενα πετρώματα. Κ. επίσης ονομάζεται το… … Dictionary of Greek
ορειβάσια — Η τέχνη της αναρρίχησης στα βουνά και κυρίως στις δυσπρόσιτες κορυφές. Η ο. εκτελείται συνήθως από ομάδες με τους κατάλληλους τεχνικούς τρόπους και τα απαραίτητα μέσα. Και στην Ελλάδα χρησιμοποιείται συχνά και ο διεθνής όρος αλπινισμός, από το… … Dictionary of Greek
ορειβασία — Η τέχνη της αναρρίχησης στα βουνά και κυρίως στις δυσπρόσιτες κορυφές. Η ο. εκτελείται συνήθως από ομάδες με τους κατάλληλους τεχνικούς τρόπους και τα απαραίτητα μέσα. Και στην Ελλάδα χρησιμοποιείται συχνά και ο διεθνής όρος αλπινισμός, από το… … Dictionary of Greek
πάσσαλος — ο, ΝΜΑ, αττ. τ. πάτταλος, Α 1. ράβδος από ξύλο με μυτερό το ένα άκρο για να μπορεί να μπήγεται στο έδαφος, παλούκι («χαλινούς... ἐκ πασσάλων δέουσι», Ηρόδ.) 2. παροιμ. φρ. «πάσσαλος πασσάλῳ ἐκκρούεται» το κακό καταπολεμάται με κακό νεοελλ. τεχνολ … Dictionary of Greek
σιγαλόεις — εσσα, εν, Α (επικ. τ.) 1. (ιδίως για γυναικεία ενδύματα διακοσμημένα, κεντημένα, με πολλά και λαμπερά χρώματα) λείος, στιλπνός, γυαλιστερός («χιτῶνα... σιγαλόεντα», Ομ. Οδ.) 2. (για τους χαλινούς τών αλόγων) αυτός που λάμπει από τα μεταλλικά… … Dictionary of Greek