-
1 προς-έσπερος
προς-έσπερος, dor. ποϑέσπερος, = Vorigem; τὰ ποϑέσπερα, als adv., gegen Abend, Theocr. 4, 3. 5, 113.
-
2 ἕσπερος
ἕσπερος, ον (v. sub fin.),A of or at evening, [ἀστὴρ] ἕ. the evening-star, Il.22.318; opp.ἑῷος ἀστήρ,AP7.670 (Pl.); prov., : as Subst., without ἀστήρ, E. Ion 1149, BionFr.8.1 ; ; esp. of the planet Venus, Eratosth.Cat.43, Cic.ND2.20.53 ; alsoἕ. σελάνας φάος Pi.O.10(11).73
; ἕ. θεός the god of darkness, i.e. Hades or death, S.OT 178(lyr.); like ἑσπέριος, joined with a Verb, h.Hom.19.14 ; ἕ. γίγνεται, of the planet Venus, Ti.Locr.96e.2 as Subst., evening,μέλας ἐπὶ ἕσπερος ἦλθε Od.1.423
; μένον δ' ἐπὶ ἕσπερον ἐλθεῖν waited the coming on of evening, 4.786 ; ποτὶ ἕσπερον at eventide, Hes.Op. 552 : also heterocl. pl.,ποτὶ ἕσπερα Od.17.191
;ὑφ' ἕσπερα AP5.304
: fem.,ἐρεμνὴ ἕσπερος A.R.4.1290
: metaph. of age, τί δ' ἕσπερός ἐστι γυναικῶν ; AP5.232 (Maced.).II western, ; ;ὠκεανός D.P.63
; ἕ. (sc. γῆ) the west country,ἀφ' ἑσπέρου Call.Del. 174
;πρὸς ἑσπέρου D.P.335
; ἑσπέρου κέρας, promontory in Africa, Ptol.Geog.4.6.2 : as Adj.,ὁ Ἥλιος..-ον κύκλον διανύων Nech.
ap. Vett.Val.154.29. (ϝέσπ-, cf. Ἑσπέριος fin.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἕσπερος
-
3 ἑσπέρα
I (sc. ὥρα), evening, at eve,Pi.
P.4.40, Eup.322, Pl.Phd. 59e, al. ;τῆς ἑσπέρας Alex.125.7
; alsoἑσπέρην Hp.Mul.2.121
; ἀπὸ ἑσπέρας εὐθύς just at nightfall, Th.3.112 ;ἄκρᾳ σὺν ἑσπέρᾳ Pi.P.11.10
; πρὸς ἑσπέραν towards evening, Ar.V. 1085, X.HG1.1.30, Ev.Luc.24.29 ;εἰς ἑσπέραν Pl.Smp. 223d
; ἐπειδὴ ἑσπέρα ἦν ib. 220c ;ἐπεὶ πρὸς ἑσπέραν ἦν X.HG4.3.22
;ἑσπέρας γιγνομένης Pl.R. 621a
; περὶ ἑσπέραν βαθεῖαν late in the evening, Plu.2.179e: metaph., ὁ βίος ἑσπέραν ἄγει life is wearing to its eve, Alex.228;ἑ. βίον Anon.
ap. Arist.Po. 1457b24: pl., διχομήνιδες ἑσπέραι evenings when the moon is full, Pi.I.8(7).47.2 night,μίαν ἑ. αὐλισάμενος J.BJ5.2.1
.II (sc. χώρα) the west,πρὸς ἑσπέραν φέρει E.Or. 1260
;ἡ πρὸς ἑσπέρην [χώρη] Hdt.1.82
, cf. 3.115 ;τὸ πρὸς ἑσπέρης Id.8.130
, 132, 4.38 ;τὰ πρὸς ἑσπέραν Th.6.2
;τὴν ἀνατολὴν ποιεῖσθαι ἀφ' ἑσπέρας Arist.Mete. 345a3
, cf. 344b34 ; τὰπνεύματα πνεῖ τῆς δείλης ἀπὸ τῆς ἑ. Thphr.Vent.47
: metaph. in political sense,τὰ προφαινόμενα ἀπὸ τῆς ἑ. νέφη Plb.5.104.9
, cf. 9.37.10: Ἑ., ἡ, the Western Empire, Agath.4.29,5.16. -
4 ἑσπέρα
ἑσπέρα, ἡ, der Abend, die Abendzeit; ἑσπέρας, Abends, Pind. Ol. 3, 21 P. 4, 40; ἄκρᾳ σὺν ἑσπέρᾳ, mit dem Ende des Abends, mit Einbruch der Nacht, 11, 10; auch im plur., die Abendstunden, I. 7, 44; πρὸς ἑσπέρᾳ Ar. Vesp. 1085; in Prosa die gew. Form, ἐπειδὴ ἑσπέρα ἦν Plat. Conv. 220 c; ἑσπέρας γιγνομένης Rep. X, 621 a; häufig ἑσπέρας, Abends; εἰς ἑσπέραν Conv. 223 d, wie Xen. An. 3, 1, 3, auf den Abend; ἀφ' ἑσπέρας εὐϑύς Thuc. 3, 112; πρωῒ καὶ πρὸς ἑσπέραν, früh u. Abends, Xen. Hell. 1, 1, 30, wie ἐπεὶ πρὸς ἑσπέραν ἦν 4, 3, 22; übertr., ὁ βίος ἑσπέραν ἄγει Alezis in Stob. Fl. 116, 19, wie Arist. poet. 21 das Alter βίου ἑσπέρα heißt. – Von der Himmelsgegend, πρὸς ἑσπέραν φέρει Eur. Or. 1260; τὰ πρὸς ἑσπέραν, die westlichen Gegenden, Thuc. 6, 2, wie Xen. Cyr. 1, 1, 5 u. Sp. – Vgl. ἕσπερος.
-
5 ἑσπέριος
I of Time, towards evening, Hom., esp. in Od., usu. with Verbs,ἑ. δ' εἰς ἄστυ..κάτειμι Od.15.505
; ;ἀπονέεσθαι ἑ. 9.452
;ἑ. φλέγεν Pi.N.6.38
; ἑσπερίῃσι (sc. ὥραις) at eventide, Opp.C.1.138, cf. Man.2.422 ; ἄχρι ἑσπερίου (sc. χρόνου) Arist.HA 619b21 (v. ἀκρέσπερος); ἑ. ἀοιδαί songs sung at even, Pi.P.3.19 : in late Prose,ἑσπέριος [γένεσις] Vett.Val. 72.21
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἑσπέριος
-
6 οὐρανός
οὐρᾰνός, ὁ, [dialect] Dor. and [dialect] Boeot. [full] ὠρανός Alcm.23.16, Theoc.2.147, 5.144, Corinn.Supp.2.79, Hymn.Is.19; [dialect] Aeol. [full] ὄρανος (Aὀράνω Sapph.37
, 64, Alc.34, butὠράνω Sapph.1.11
(s. v.l.), Alc.17 (s. v.l.), and v. Οὐρανία): —never used in pl. by classical writers, v. 1.4: (v. fin.):I heaven: in Hom. and Hes.,1 vault or firmament of heaven, sky,γαῖα.. ἐγείνατο ἶσον ἑαυτῇ οὐρανὸν ἀστερόεντα, ἵνα μιν περὶ πάντα καλύπτοι Hes.Th. 127
;ἔχει δέ τε κίονας αὐτὸς [Ἄτλας] μακράς, αἳ γαῖάν τε καὶ οὐρανὸν ἀμφὶς ἔχουσι Od.1.54
, cf. A.Pr. 351;χάλκεος Il.17.425
;πολύχαλκος 5.504
, Od.3.2;σιδήρεος 15.329
; wrapped in clouds, Il.15.192, Od.5.303; above the aether, Il.2.458, 17.425, 19.351, cf. Sch.Il.3.3; even Emp. continued to regard it as solid ([etym.] στερέμνιον), Placit.2.11.2 (Vorsokr. ip.209); defined as αἰθέρος τὸ ἔσχατον by Zeno Stoic.1.33, cf. Ar.Nu.95 sqq.; ἠέλιος δὲ οὐρανοῦ ἐξαπόλωλε, of an eclipse, Od.20.357, cf. S.Aj. 845;ἐν δὲ τὰ τείρεα πάντα, τά τ' οὐρανὸς ἐστεφάνωται Il.18.485
;Ἕσπερος, ὃς κάλλιστος ἐν οὐρανῷ ἵσταται ἀστήρ 22.318
;οὐρανὸς ἀστερόεις 6.108
,al.2 heaven, as the seat of the gods, outside or above this skyey vault, the portion of Zeus (v. Ὄλυμπος), 15.192, cf.Od.1.67, etc.;οὐ. Οὔλυμπός τε Il.1.497
, 8.394; Οὔλυμ πός τε καὶ οὐ. 19.128; πύλαι οὐρανοῦ Heaven-gate, i. e. a thick cloud, which the Ὧραι lifted and put down like a trap-door, 5.749, 8.393; so, later, οἱ ἐξ οὐρανοῦ the gods of heaven, A.Pr. 897 (lyr.); οἱ ἐν οὐρανῷ θεοί (viz. Sun, etc.) Pl.R. 508a;εὔχετο, χεῖρ' ὀρέγων εἰς οὐ. ἀστερόεντα Il.15.371
, Od.9.527; νὴ τὸν οὐ. Ar.Pl. 267, 366.3 in common language, sky,οὐδέ τις ἄλλη φαίνετο γαιάων, ἀλλ' οὐ. ἠδὲ θάλασσα Od.14.302
;σέλας δ' εἰς οὐ. ἵκῃ Il.8.509
; κλέος οὐρανὸν ἵκει, κλέος οὐ. εὐρὺν ἱκάνει, renown reaches to heaven, ib. 192, Od.19.108; so ὀρυμαγδός, κνίση, σκόπελος οὐρανὸν ἷκεν or ἱκάνει, Il.17.425, 1.317, Od.12.73 (cf.οὐράνιος 11
, οὐρανομήκης): metaph., ὕβρις τε βίη τε σιδήρεον οὐ. ἵκει deeds of violence 'cry to heaven', 15.329, 17.565;γῇ τε κοὐρανῷ λέξαι.. τύχας E.Med.57
, cf. Philem.79.1; πρὸς οὐρανὸν βιβάζειν τι to exalt to heaven, SOC381; πρὸς τὸν οὐ. ἥλλοντο leaped up on high, X.Cyr.1.4.11;πρὸς τὸν οὐ. βλέπειν Id.Oec.19.9
.4 in Philos., the heavens, universe, Pl.Plt. 269d, Ti. 32b, Arist.Cael. 278b21, Metaph. 990a20, al.: pl. in VT, οἱ οὐρανοί the heavens, LXX Ps.96(97).6, 148.4,al.5 a region of heaven, climate, Hdt.1.142.6 Pythag. name of 10, Theol.Ar. 59.1 vaulted roof or ceiling, Hsch.4 tent, pavilion, Them.Or.13.166b.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > οὐρανός
-
7 οὐρανός
οὐρανός, ὁ, der Himmel; – a) das Himmelsgewölbe, welches, als eine hohle Halbkugel gedacht, über der Erdscheibe ruht, auf Säulen, die Erde u. Himmel von einander halten, u. die Atlas trägt, nach Od. 1, 54, wie Aesch. Prom. 349, κίον' οὐρανοῦ τε καὶ χϑονὸς ὤμοις ἐρείδων; es ist von Erz, χάλκεος, Il. 17, 425; πολύχαλκος, 5, 504 Od. 3, 2; σιδήρεος, 15, 329. 17, 565; der οὐρανός heißt sehr gewöhnlich εὐρύς, u., weil die Sterne an ihm sich befinden (ἕσπερος, ὃς κάλλιστος ἐν οὐρανῷ ἵσταται ἀστήρ, Il. 22, 318), ἀστερόεις, der gestirnte, μεσσηγὺς γαίης καὶ οὐρανοῦ ἀστερόεντος, 5, 769; er ist das eigentliche Gebiet des Zeus, Ζεὺς δ' ἔλαχ' οὐρανὸν εὐρὺν ἐν αἰϑέρι καὶ νεφέλῃσιν, 15, 192; er enthält oben den Aether u. darunter die Wolken, ὅτ' ἀπ' Οὐλύμπου νέφος ἔρχεται οὐρανὸν εἴσω αἰϑέρος ἐκ δίης 16, 364 vgl. mit 2, 458 αἴγλη παμφανόωσα δι' αἰϑέρος οὐρανὸν ἷκεν; nach 8, 16 ist der Hades so tief unterhalb der Erde, wie der Himmel hoch über derselben, vgl. 17, 425. – b) der Wohnsitz der Götter, die später geradezu über dem Himmelsgewölbe wohnend gedacht werden; ἀϑάνατοι, τοὶ οὐρανὸν εὐρὺν ἔχουσιν, Od. 1, 67, wie φὰν δέ τιν' ἀϑανάτων ἐξ οὐρανοῦ ἀστερόεντος κατελϑέμεν, Il. 6, 108, vgl. 118. 21, 267 Od. 7, 199; oft neben Ὄλυμπος, wie ἀνέβη μέγαν οὐρανὸν Ὄλυμπόν τε, Il. 1, 497; πύλαι μύκον οὐρανοῦ, ἃς ἔχον Ὡραι, τῇς ἐπιτέτραπται μέγας οὐρανὸς Ὄλυμπός τε, 5, 749. 8, 393, öfter; auch allein statt Ὄλυμπος, ἔῤῥιψεν ἀπ' οὐρανοῦ, 19, 130. Die Menschen sehen daher beim Gebet nach dem Himmel u. heben die Hände gegen ihn empor, εὔχετο χεῖρ' ὀρέγων εἰς οὐρανὸν ἀστερόεντα, Il. 15, 371. 19, 257. 24, 307; u. zu ihm steigt der Opferdampf empor, 8, 549. – c) übh. wie bei uns der gesammte Luftraum oberhalb der Erde, der Himmel. – Wie vom Feuer, Dampf, auch vom Geschrei gesagt wird, daß es zum Himmel aufsteigt, Il. 8, 509. 14, 174 u. öfter, so auch übertr. τῆς κλέος οὐρανὸν εὐρὺν ἵκανεν, Od. 8, 74. 9, 20 u. öfter, ihr Ruhm erreichte den Himmel, erreichte den höchsten Grad, drang bis zu den Göttern, τῶν ὕβρις τε βίη τε σιδήρεον οὐρανὸν ἵκει, 15, 329. 17, 565, ihr Frevel u. ihre Gewaltthat reichen zum Himmel, erreichen den höchsten Grad, wie wir wohl sagen »schreien zum Himmel«. – In allen diesen Bdign bei Pind. u. Tragg.; ὁ χάλκεος οὐρανός, Pind. P. 10, 27; N. 6, 4; οὐρανοῦ πολυνεφέλα κρέοντι, 3, 10; οἰκεῖν οὐρανῷ, 10, 85; οὐρανοῦ ἐν δόμοισιν, 10, 88; οὐρανῷ χεῖρας ἀνατείνας, 5, 38; ἐς οὐρανὸν πέμπει ἔπη, Aesch. Spt. 424; Ἀπόλλω φυγάδ' ἀπ' οὐρανοῦ ϑεόν, Suppl. 214; ἔστι μέγας ἐν οὐρανᾦ Ζεύς, Soph. El. 169; αἰπύς, Ai. 832; u. übertr., πρὸς οὐρανὸν βιβῶν, O. C. 382; vgl. ὑπὲρ αὐτὸν τὸν οὐρανὸν ἀναβιβάζεις τὴν γυναῖκα, Luc. pro imag. 8; τὴν ἐν ἄστροις οὐρανοῦ τέμνων ὁδόν, Eur. Phoen. 1; Ar.; u. in Prosa, Her. 4, 158 u. Folgde, wo es sich der Bedeutung, die wir gewöhnlich mit »Himmel« verbinden, annähert; Plat., der auch ὁ μέγας ἡγεμὼν ἐν οὐρανῷ Ζεύς sagt, Phaedr. 246 e, wie τῶν ἐν οὐρανῷ ϑεῶν, Rep. VI, 508 a; ὃν οὐρανὸν καὶ κόσμον ἐπωνομάκαμεν, Polit. 269 d, vgl. Tim. 28 b Epin. 977 b; πρὶν οὐρανὸν καὶ γῆν γενέσϑαι, ehe Himmel u. Erde geworden, Euthyd. 296 d; ὕδωρ πολὺ ἦν ἐξ οὐρανοῦ, Xen. An. 4, 2, 1 Mem. 4, 3, 8 u. sonst, es regnete stark; Folgde; Arist. de mund. erkl. τοῦ κόσμου τὸ ἄνω, ϑεοῦ οἰκητήριον, u. leitet es von ὅρος τῶν ἄνω ab; andere Alte von ὁράω, Beides falsch, vielleicht mit Ο Ρ od. ἀείρω zusammenhangend. – Uebertr. – a) ein Zeltdach, ein runder Zelthimmel, Baldachin, wie οὐρανίσκος, Hesych. – b) der Gaumen, Arist. part. anim. 2, 17, nach der Gestalt benannt; vgl. Casaub. zu Ath. 48; Schäf. zu D. Hal. de C. V. p. 164. – Matro bei Ath. IV, 134 f sagt von den Köchen οἷς ἐπιτετράφαται μέγας οὐρανὸς ὀπτανιάων, von der Küche.
См. также в других словарях:
έσπερος — I Μυθολογικό πρόσωπο. Ήταν γιος ή αδελφός του Άτλαντα, πατέρας των Εσπερίδων. Ο Όμηρος τον αναφέρει ως το ωραιότερο από τα άστρα. Τα ονόματα Έ. και Εωσφόρος αφορούν την Αφροδίτη. II Άγιος της Ανατ. Ορθόδοξης Εκκλησίας. Καταγόταν από την Παμφυλία… … Dictionary of Greek
Ρουμανία — Κράτος της Νοτιοανατολικής Ευρώπης. Συνορεύει στα Β με την Ουκρανία, στα Δ με την Ουγγαρία και τη Σερβία, στα Ν με τη Βουλγαρία, ενώ στα Α βρέχεται από τη Μαύρη Θάλασσα.H Pουμανία ανήκει στην παραδουνάβια Eυρώπη κι εισχωρεί σαν σφήνα στο σλαβικό… … Dictionary of Greek
ποθέσπερος — ον, Α (δωρ. τ.) προσέσπερος. [ΕΤΥΜΟΛ. < ποτ (< ποτί* «προς» με αποκοπή) + ἑσπέρα (πρβλ. αν έσπερος, εφ έσπερος), με τροπή του τ στο αντίστοιχο δασύ θ πριν από δασυνόμενη λ.] … Dictionary of Greek
νύχτα — και νύκτα, η (ΑΜ νύξ, κτός, Μ και νύκτα) 1. το χρονικό διάστημα από τη δύση μέχρι την ανατολή τού Ηλίου, σε αντιδιαστολή προς την ημέρα (α. «μαύρη είν η νύχτα στα βουνά...» β. «καὶ ἐκάλεσεν ὁ θεὸς τὸ φῶς ἡμέραν καὶ σκότος... νύκτα», ΠΔ) 2. ζόφος … Dictionary of Greek
εσπέρα — η (AM ἑσπέρα, Α ιων. τ. ἑσπέρη) 1. (ενν. ώρα) το τέλος τής ημέρας, το χρονικό διάστημα από τη δύση τού ηλίου μέχρι να επικρατήσει το νυχτερινό σκοτάδι (ή και ακόμη περισσότερο) 2. (ενν. χώρα) το δυτικό μέρος τού ορίζοντα, η δύση μσν. νεοελλ. φρ.… … Dictionary of Greek
προσέσπερος — ον, ΜΑ, και δωρ. τ. ποθέσπερος Α 1. ο προσεσπέριος* 2. (το ουδ. πληθ. ως επίρρ.) τὰ ποθέσπερα προς το βράδυ, αργά το απόγευμα. [ΕΤΥΜΟΛ. < προσ * + έσπερος (< ἑσπέρα)] … Dictionary of Greek
τιταίνω — ΜΑ (επικ. τ.) 1. κατευθύνω κάποιον ή κάτι προς κάπου («εἰς δύσιν ὄμμα τίταινε, πότε γλυκὺς ἕσπερος ἔλθοι», Νόνν.) 2. μέσ. τιταίνομαι α) εντείνω τις δυνάμεις μου, καταβάλλω μεγάλες προσπάθειες («αὐτὰρ ὅ γ ἄψ ὤσασθε τιταινόμενος», Ομ. Οδ.) β) (για… … Dictionary of Greek
Καβάφης, Κωνσταντίνος — (Αλεξάνδρεια 1863 – Αλεξάνδρεια 1933). Ποιητής. Ο πατέρας του, Πέτρος Ιωάννης, ήταν δραστήριος έμπορος στην Αλεξάνδρεια, όπου τότε είχε αρχίσει να ακμάζει το ελληνικό στοιχείο. Η μητέρα του, Χαρίκλεια (το γένος Γεωργάκη Φωτιάδη), ανήκε σε παλιά… … Dictionary of Greek
ԵՐԵԿ — (զերեկ, ցերեկ, ընդ երեկս, առ երեկս, ցերեկս, յերեկս.) NBH 1 0674 Chronological Sequence: Unknown date, Early classical, 6c, 8c, 10c գ. ԵՐԵԿ որ եւ ԵՐԵԱԿ. այսինքն Երեկոյ. ἐσπέρα vespera, hora vespertina իրիկուն .... Իբրեւ անուն. գ. *Ե՞րբ իցէ տիւ … հայերեն բառարան (Armenian dictionary)