-
1 λογισμόν
λογισμόςcounting: masc acc sg -
2 λογισμός
λογισμός, ὁ, das Rechnen, die Berechnung; αἰσϑόμενος ἐκ λογισμοῦ τῶν ἡμερῶν, ὅτι ὕστερον ἀφεστήκοιεν Thuc. 4, 122, vgl. 3, 20; καὶ ἀριϑμός, Plat. Phaedr. 274 c; neben ἀστρονομία καὶ γεωμετρία, also die Rechenkunst, Prot. 318 e, wie λογισμοί Xen. Mem. 4, 7, 8; λογισμὸν ἀποφαινόμενος, eine Berechnung angebend, 4, 2, 21; ὅταν περὶ χρημάτων ἀνηλωμένων καϑεζώμεϑα ἐπὶ τοὺς λογισμούς, – ἐπειδὰν ὁ λ. συγκεφαλαιωϑῇ, wenn die Rechnung zusammengezogen, – ὅ, τι ἂν αὐτὸς ὁ λ. αἱρῇ, was auch das Ergebniß der Rechnung sein mag, Aesch. 3, 59. – Uebertr., Erwägung, Ueberlegung, Nachdenken, Schluß; τοῦ ξυμφέροντος, Thuc. 2, 40; ἄνευ λογισμοῦ καὶ νοῦ, Plat. Rep. IX, 586 d; λογισμὸν ἔχειν περί τινος, Legg. VII, 805 a; διὰ λογισμοῦ, im Ggstz von δι' αἰσϑήσεων, Soph. 248 a; οὐ λογισμῷ δόντες τοὺς κινδύνους, die Gefahren nicht berechnend, ohne die Gefahren in Betracht zu ziehen, Lys. 2, 23; μὴ τοιοῠτός τις ὑμῖν λ. ἐμπέσῃ, Dem. 21, 129. – Vernünftige Ueberlegung, Vernunft, im Ggstz von ϑυμός, wie Thuc. sagt οἱ λογισμῷ ἐλάχιστα χρώμενοι, ϑυμῷ πλεῖστα εἰς ἔργον καϑίστανται, 2, 11, wie Pol. 2, 35, 3; u. Dem. ὀργῇ καὶ τρόπου προπετείᾳ φϑάσας τὸν λογισμόν, 21, 38; Sp., wie Plut.
-
3 λογισμός
λογ-ισμός, ὁ,A counting, calculation,τῶν ἡμερῶν Th.4.122
;τυγχάνειν τοῦ ἀληθοῦς λ. Id.3.20
;ἐκ τοιοῦδε λ. ἔξεστί τῳ σκοπεῖν Id.5.68
;ἐν λ. ἁμαρτάνειν Pl.R. 340d
;ἀριθμὸς καὶ λ. Id.Phdr. 274c
;ἐπὶ λογισμὸν ἐλθόντες Id.Euthphr.7b
;καθέζεσθαι ἐπὶ τοὺς λ. Aeschin.3.59
: in pl., numbers, arithmetic,λογισμοὺς μανθάνειν X.Mem.4.7.8
;λογισμούς τε καὶ ἀστρονομίαν καὶ γεωμετρίαν.. διδάσκειν Pl.Prt. 318e
, cf. R. 510c, al.II without reference to number, calculation, reasoning,τοῦ ξυμφέροντος λογισμῷ Th.2.40
;καθιστάναι τινὰς ἐς λ. Id.6.34
;λογισμῷ ἐλάχιστα χρώμενοι Id.2.11
;ἐνδέχεταί τι λογισμόν Id.4.92
; λ. αὐτοκράτορι (v.αὐτοκράτωρ 1.4
) ib. 108;οὐ λογισμῷ δόντες τοὺς κινδύνους Lys.2.23
;λογισμὸν περί τινος ἔχειν Pl. Lg. 805a
;ὅσον ἦν ἀνθρωπίνῳ λ. δυνατόν D.18.300
, cf. 193;τοῖς λ. τοῖς ἰδίοις πταίων ἀεί Men.380
; , cf. Philem.90.10, etc.; personified, opp. Θυμός, Cleanth.Stoic. 1.129.III reasoning power, [Epich.] 257.1, Democr. 187, X.Mem.4.3.11, Epicur. Sent.16, al.: freq. in Arist., τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος [ζῇ]καὶ τέχνῃ καὶ λογισμοῖς Metaph. 980b28
, cf. de An. 415a8, al.—Only in Prose and Com.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > λογισμός
-
4 λογισμός
λογισμός, οῦ, ὁ (Thu. +).① the product of a cognitive process, calculation, reasoning, reflection, thought in our lit. in pl. W. ἔννοιαι thoughts and sentiments Pol 4:3 (Ath. 9, 1). μεταξὺ ἀλλήλων τῶν λ. κατηγορούντων as their thoughts accuse one another Ro 2:15 (here the thoughts are personified as prosecution and defense; Straub 30; cp Pr 19:21). Not infreq. in an unfavorable sense (as e.g. Vett. Val. 49, 8; 173, 11; λ. κακοί Pr 6:18; cp. Wsd 1:3, 5; 11:15) οἱ προκατέχοντές σου τὴν διάνοιαν λογισμοί the (prejudiced) thoughts that preoccupy your mind Dg 2:1. λογισμοὶ ἐθνῶν the designs of nations 1 Cl 59:3. λογισμοὺς καθαιροῦντες we demolish sophistries 2 Cor 10:4.② the capability of reasoning, reasoning power, wisdom (Epicurus in Diog. L. 10, 132 νήφων λογισμός=sober reasoning; TestGad 6:2 τὸ πνεῦμα τοῦ μίσους ἐτάρασσέ μου τὸν λογισμὸν πρὸς τὸ ἀνελεῖν αὐτόν; TestJob 21:4 ἀνελάμβανον λογισμὸν μακρόθυμον; Jos., Bell. 2, 31; Just., A I, 17, 3 al.) ἄνθρωπος αἴσθησιν ἔχει κ. λογισμόν a pers. has the power to feel and think Dg 2:9 (λ. w. αἴσθησις as Philo, Praem. 28).—DELG s.v. λέγω B 2. M-M. TW. Sv. -
5 εκκρουω
1) выбивать, вышибать(τὸ προβόλιον ἐκ τῶν χειρῶν Xen.; τὸ ξίφος ἐκκρουσθὲν ὑπὸ πληγῆς Plut.)
2) отбивать, отражать(ἥ μείζων κίνησις τέν ἐλάττω ἐκκρούει Arst.; τοὺς ἐπιόντας βαρβάρους Thuc.; sc. τοὺς πολεμίους Xen.; τέν ἐπιβολήν Plut.)
ἐντὸς γενόμενοι βίᾳ ἐξεκρούσθησαν πάλιν Thuc. — вторгнувшись внутрь (укреплений), они были вновь выбиты3) перебивать(τοὺς λόγους Plat.; τινά Dem.; λέγειν τι βουλόμενον Plut.)
4) отклонять, отвращать(τινὰ τῆς προαιρέσεως Plut.)
μέλλοντας ἁμαρτάνειν ἐ. Plut. — удерживать тех, кто собирается совершить дурное;ἐ. ἑαυτὸν τοῦ παρόντος Dem. — отклониться от непосредственного вопроса5) подавлять, прогонять, уничтожать(λογισμόν, λύπην Arst.)
τῷ θορύβῳ τὸν λογισμὸν ἐκκρουσθείς Plut. — сбитый с толку шумом6) вытеснять, изгонять(τοὺς ἡγεμόνας Plut.; τὸ ἔθος ἄλλῳ ἔθει ἐκκρούεται Arst.)
βῆχα μετὰ πόνου ἐκκρούεσθαι Plut. — с трудом откашливаться7) лишать(τινὰ ἐλπίδος Plat.; τινὰ τῆς ἀρχῆς Plut.)
(εἰς ὑστεραίαν Dem.)
ἐ. καὴ παράγειν Plut. — откладывать и хитрить, т.е. под всякими предлогами затягивать дело -
6 ἐκκρούω
A knock out, ;τι ἐκ τῶν χειρῶν X.Cyn.10.12
; for Ar.Fr. 270 ([voice] Med.), v. πύνδαξ :—[voice] Pass., BGU1007.16 (iii B.C.).b metaph.,ἡ μείζων κίνησις ἐ. τὴν ἐλάττω
expels,Arist.
Sens. 447a15 ; [ ἡ ἡδίων ἐνέργεια]ἐ. τὴν ἑτέραν Id.EN 1175b8
; ἐ. τὸν λογισμόν, τὴν λύπην, ib. 1119b10, 1154a27.2 drive back, repulse, Th.4.131, X.HG 7.4.16 ; ἀπὸ [ λόφου] Th.4.128 : metaph., ἐ. τινὰ ἐλπίδος to frustrate, cheat one of.., Pl.Phdr. 228e ;τῆς προαιρέσεως Plu.Sol.14
;ἵνα μὴ.. τοῦ παρόντος ἐμαυτὸν ἐκκρούσω D.18.313
:—[voice] Pass.,τὸν λογισμὸν ἐκκρουσθείς Plu.Pyrrh.30
.4 put off, adjourn by evasions, εἰς ὑστεραίαν τὴν.. γνώμην ib.144 ; [ τὴν δίκην] Id.36.2, cf.54.30 ;τοσαύτας τέχνας.. εὑρίσκων ἐκκρούει Id.21.81
;ἐ. τοὺς λόγους
elude,Pl.
Prt. 336c ; ἐ. πρᾶγμα τῷ χρόνῳ 'talk out', Plu.Caes.13 :—[voice] Pass.,γραφῆς ἐκκρουομένης D.45.4
.6 Math., subtract, κοινὸν ἐκκεκρούσθω τὸ ἀπὸ BZ let the square on BZ be subtracted from both, Papp.946.16 ; cast out by division, Vett.Val.20.20, 174.2 ; deduct, in [voice] Pass., PTeb. 189, 241 (i B.C.), etc.II [voice] Med., get rid of,βῆχα Plu.2.515a
.III intr., break forth,κέρατα τῶν κροτάφων ἐκκρούει Philostr.VA1.19
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐκκρούω
-
7 πρό-βολος
πρό-βολος, Alles, was vorsteht od. vorgehalten wird, substant.; a) ein vorspringender, vorragender Ort, ἐπὶ προβόλῳ ἁλιεύς, Od. 12, 251, wie προβλής. So sagt Dem. 8, 61 ἀλλ' ἀνάγκη τούτοις ὥςπερ προβόλοις προςπταίοντας ὑστερίζειν ἐκείνων, u. ähnlich μὴ δὴ πρὸς οὓς αὐτὸς ἔχωσας λιμένας καὶ προβόλων ἐνέπλησας, πρὸς τούτους προςορμίζου, 25, 84. – b) zum Schutz vorgehaltene Waffe, Schild, Speer, bes. Jagdspieß, Her. 7, 76; übh. Schutz, neben σωτήρ, Ar. Nubb. 1145; τοῦ πολέμου, heißt eine feste Burg, Xen. Cyr. 5, 3, 11. 23; Folgde, wie Plut. τὸν λογισμὸν ὡς πρόβολον ἐμποδὼν ἀεὶ τῇ γλώττῃ κείμενον, de garrul. 14; aber Caes. 21 Wehr, um Wasser abzuhalten. – In VLL. wird es auch erkl. τὸ τῶν σιτίων δοχεῖον.
-
8 προς-ευθύνω
προς-ευθύνω, noch dazu prüfen, untersuchen, zur Rechenschaft ziehen, Arist. Pol. 6, 8, ἀρχὴ προςευϑυνοῠσα καὶ λογισμὸν ληψομένη.
-
9 νωθρο-κάρδιος
νωθρο-κάρδιος, träges Herzens, Sp.; Hesych. erklärt βραδὺς κατὰ λογισμόν.
-
10 κατα-φορέω
κατα-φορέω, = καταφέρω, herabführen; von Flüssen, ψῆγμα χρυσοῦ Her. 5, 101; pass., 3, 106; übertr., ἀμήχανον λογισμὸν καταπεφόρηκας Plat. Rep. IX, 587 e; Plut.
-
11 θραύω
θραύω, perf. u. aor. pass. τέϑραυσμαι, ἐϑραύσϑην, zerbrechen, zerschmettern; ϑραυομένης τῆς πέτρης Her. 1, 174; ζυγόν, τὸν κωπήρη στόλον, Aesch. Pers. 192. 408; ξύλον, ἄξονος μέσας χνόας, Soph. Phil. 294 El. 735, der ϑραυσϑέντα καὶ ῥαγ ντα σίδηρον vrbdt, Ant. 472; σκάφος, auch σάρ' α, Eur. Hel. 1560 Hippol. 1237; ϑραυσϑέντες δίφροι Suppl. 713; auch in Prosa, bes. Sp.; – übertr., χρόνος ὄλβον Pind. Ol. 6, 97; vgl. Eur. Herc. Fur. 780; ἔπος ϑραύσει ψυχήν Ar. Av. 464, Schol. πραϋνεῖ; in sp. Prosa, δύναμιν, ἐλπίδα u. ä., Plut. Alc. 23 Hdn. 3, 2, 4; ϑραυόμενος τὸν λογισμόν entgeggstzt dem ἐῤῥωμένος, animo fractus, Plut. Ant. 17. – Θρα υστός, zerbrechlich, Tim. Locr. 99 c u. Sp.
-
12 θαμβέω
θαμβέω, staunen, erstaunen; λαοὶ δ' αὖ ϑηεῠντό τε ϑάμβησάν τε Il. 23, 728; 24, 484; οἱ δ' ἀνὰ ϑυμὸν ἐϑάμβεον Od. 4, 638; ϑάμβησαν καὶ πάντας ὑπὸ χλωρὸν δέος εἷλεν Il. 8, 77; c. acc., anstaunen, bewundern, Od. 17, 367. 2, 115. 16, 178, wie Pind. N. 3, 48; τέρας δὲ ϑάμβουν Aesch. Suppl. 565; καὐτὸς τεϑάμβηκα Soph. Ant. 1231, wie Eur. I. A. 1561. Später bes. = in Furcht setzen, LXX.; pass., διά τινος τεϑαμβημένος Plut. Caes. 45, vgl. Brut. 20; das act., ὑπὸ δὲ μεγέϑους τῶν κακῶν πάντα ϑαμβοῠντι καὶ παραπεπληγμένῳ τὸν λογισμὸν ἐοικώς Aem. Paul. 34. – Adj. verb. ϑαμβητός, furchtbar, Lycophr. 552.
-
13 ἀπο-φαίνω
ἀπο-φαίνω, ans Licht bringen, sichtbar machen, fertigen, ἱμάτιον Xen. Oec. 7, 6; vorzeigen, ἅπαντα εἰς τὸ κοινόν 7, 13; διαϑήκας Dem. 27, 41; Is. 5, 15; kundthun, ὡς εἰπὼν ἀπέφηνε Batrach. 144; bes. mit Worten darthun, darlegen, τὴν ἀμέλειαν αὐτῶν Plat. Apol. 25 c; εὐπορίαν ξύλων Thuc. 4, 3. Es folgt sowohl ὅτι, als ὡς, Thuc. 3, 63; acc. c. inf., Plat. Rep. I, 338 e u. öfter; partic., ἀπέφηνε τὸ ἄγαλμα ἔχον τεσσαράκοντα τάλαντα σταϑμόν Thuc. 2, 13; ἀντὶ φιλοσόφων μισοῦντας τοῦτο τὸ πρᾶγμα, daß sie die Philosophie haßten, wies er nach, Plat. Theaet. 168 b; vgl. Ar. Plut. 468; Isocr. 4, 139 αὐτὸν περιγεγενημένον; Dem. 54, 28; Pol. 1, 15. Dah. erklären, ausgeben wofür, ἑαυτὸν διδάσκαλον Plat. Prot. 349 a; ἄρχοντά τινα Polit. 275 a; ψευδῆ ἃ εἴρηκεν Rep. II, 366 c; wohin auch Arist. Eth. Nic. 10, 1 τὴν ἡδονὴν ἀποφαίνειν τῶν φαύλων gehört, sc. οὖσαν, zu den schlechten Dingen rechnen; wozu machen, περίβλεπτον τὴν πατρίδα Luc. Somn. 8. – Angaben in der Rechnung aufführen, anrech nen, ἕνδεκα μνᾶς τοῦ ἐνιαυτοῦ Dem. 27, 19, wofür hernach λογίζομαι. Aehnlich Dem. 20, 77. 80 χίλια τάλαντα ἀπὸ τῶν πολεμίων, der Staatskasse überweisen. – Vom Areopag: auf Bösewichter aufmerksam machen, sie anzeigen u. dafür erklären, Dinarch. 1, 3. 2, 17; pass., ἀποπέφανται ἔχων χρήματα καϑ' ἡμῶν 1, 6; vgl. ib. 15. – Med., 1) darlegen, bes. γνώμην, δόξαν, Plat. Gorg. 466 c Theaet. 170 d (der Artikel fehltin dieser Vrbdg oft, vgl. Krüger zu Xen. An. 1, 6. 9), u. sonst oft; νόμους Legg. VI, 779 e; λογισμόν, Rechnung ablegen, Xen. Mem. 4, 2, 21. Auch ohne γνώμην sehr oft = sich äußern, seine Meinung aussprechen, περί τινος Plat. Lach. 186 d; Xen. Mem. 2, 1. 21; Pol. 8, 1; auch mit folgdm acc. c. inf., Plat. Theaet. 168 b; mit dem partic., Polit. 305 a. Bes. vom Richter, sein Urtheil aussprechen, ὁ κριτὴς ἀποφαίνεται Plat. Rep. IX, 580 b; vgl. Luc. V. Hist. 2, 7 ὁ Ῥαδάμανϑυς ἀποφ. – 2) ἔργα καλά, schöne Thaten ausführen, Plat. Conv. 209 e u. öfter. – 3) übh. sich sehen lassen, sich zeigen, Xen. Cyr. 8, 8, 15. Wie das act., ἕτερον οἶκον πλεόνων στεφάνων ταμίαν ἀπεφήνατο Pind. N. 6, 26.
-
14 ἐχέ-θῡμος
ἐχέ-θῡμος, Verstand habend, Od. 8, 320, Schol. λογισμὸν ἔχων, oder κρατῶν τῶν ἐπιϑυμιῶν, σώφρων, der besonnen seine Leidenschaften im Zaume hält. Vgl. ἐχέφρων.
-
15 ἐν-τίθημι
ἐν-τίθημι (s. τίϑημι), hineinlegen, -setzen, -stellen; χλαίνας τ' ἐνϑέμεναι Il. 24, 646; οἶνον ἐνϑήσω Od. 5, 166; med., ἱστία νηΐ Od. 11, 3; κτήματά τ' ἐντιϑέμεσϑα 3, 154; ἐνϑεμένη σε λεχέεσσι Il. 21, 124. Auch bei den Folgdn gew. von leblosen Dingen, χειρὶ ἔνϑες ὀξύην Eur. Heracl. 727; πολύν σοι κόσμον ἐνϑήσω τάφῳ I. T. 632; αὐχέν' ἐντιϑεὶς ζυγῷ, den Hals ins Joch steckend, Hec. 376, wie τὸν τράχηλον εἰς βρόχον D. Sic. 12, 47; εἰς πῦρ σίδηρος ἐντεϑείς Plat. Legg. II, 666 c, wie ἐνϑεὶς ἐς τίφην u. ἐς τὼ κοϑόρνω τὼ πόδ' ἐνϑείς, Ar. Ach. 884 Eccl. 346; allein, ἔνϑες πόδα Vesp. 1161; einen Buchstaben einschieben, Plat. Crat. 417 b; im Ggstz von ἐξαιρεῖν, 414 d. Oft übertr., πόλει πρόςτριμμ' ἄφερτον Aesch. Ag. 348; ταραγμόν Eur. Hec. 376; σύνεσιν Suppl. 203; λογισμὸν τῇ τέχνῃ Ar. Ran. 973; einflößen, ἀϑ υμίαν Plat. Legg. VII, 800 c; ὄκνον Rep. V, 473 e; ὁμολογίαν Conv. 187 c; παρανομίαν καὶ τόλμαν εἰς τὴν μουσικήν, hineinbringen, Legg. III, 700 e; φόβον τοῖς ἄλλοις, Furcht einjagen, Xen. An. 7, 4, 1; τούτοις βελτίω τινὰ νοῦν καὶ φρένας Dem. 18, 324. – Med., für sich hineinlegen; σάκος ἔνϑετο νώτῳ Ap. Rh. 3, 1320; ἐνϑεμένης τὸ κύμβιον εἰς τὸν κόλπον, nachdem sie ihn sich in den Busen gesteckt hatte, Dem. 47, 58; eine Waare in ein Schiff, es befrachten, εἰς ναῠν φορτία 34, 6; ἐντεϑεῖσϑαι αὐτὸν τὰ φορτία ibd. 16; εἰς τὸ πλοῖον Xen. Oec. 20, 28; Sp. – Uebertr., παιδὸς γὰρ μῦϑον ἔνϑετο ϑυμῷ, nahm sich zu Herzen, Od. 21, 335; σὺ δὲ μὴ χόλον ἔνϑεο ϑυμῷ, fasse keinen Groll, 24, 247; Il. 6, 326; der Ggstz σὺ δ' ἵλαον ἔνϑεο ϑυμόν 9, 635; Theogn. 966 u. sp. D.; τῷ μή μοι πατέρας ποϑ' ὁμοίῃ ἔνϑεο τιμῇ Il. 4, 410, setze sie mir nicht in gleiche Ehre, in gleichen Rang. – Wie Ar. Equ. 717 ἐντιϑέναι von den Ammen gesagt ist, Bissen in den Mund stecken, so ist ibd. 51 ἐνϑοῦ = nimm zu dir, neben ἔντραγε, vgl. Ath. X, 436 e; Medic.; den aor. ἐνεϑήκαο hat Callim. Del. 54; μὴ ἐνϑήσῃς Bp. ad. 694 ( App. 204).
-
16 ἐμ-φύω
ἐμ-φύω (s. φύω), 1) einpflanzen, (durch die Geburt) einflößen; ϑεὸς δέ μοι ἐν φρεσὶν οἴμας παντοίας ἐνέφυσεν Od. 22, 348, neben αὐτοδίδακτός εἰμι, ein Gott hat mir Gesangweisen eingepflanzt; vgl. αὐλητῆρι ϑεοὶ νόον οὐκ ἐνέφυσαν, p. bei Ath. VIII, 337 f; ἐμφῦσαι λογισμόν, ἔρωτά τινι, Xen. Mem. 1, 4, 7. 4, 3, 11; Sp.; τοὺς ὀδόντας, d. i. die Zähne fest einbeißen, Ael. H. A. 14, 8. – 2) Häufiger med. mit perf. (ἐμπέφυκα, ἐμπεφύασι, auch ἐμπέφυε, Theogn. 396) u. aor. II. act., angeboren werden, darin entstehen, u. im perf. angeboren, angeschaffen sein; τρίχες κρανίῳ ἐμπεφύασι Il. 8, 84; darin wachsen, ἐμπεφύκασι ἐν αὐτῇ φοίνικες Her. 2, 156. Gew. übertr., a) festhalten; Θέτις ὡς ἥψατο γούνων, ὥς ἔχετ' ἐμπεφυυῖα, gleichsam angewachsen, Il. 1, 513; oft ἐν δ' ἄρα οἱ φῠ χειρί, er faßte ihn fest bei der Hand, drückte ihm die Hand; auch ἐν χείρεσσι φύοντο, Od. 24, 409 (vgl. ὀδὰξ ἐν χείλεσι φύντες, Od. 1, 381, die Lippen fest einbeißen); u. so Tragg., ἐμφὺς λευκοῖς καρποῖς χειρῶν Eur. Ion 891; u. allgemeiner, ἐμφύντε τῷ φύσαντι Soph. O. C. 1115, d. i. fest umschlingen; sp. D., wie ἐμφὺς ὡς λιμνᾶτις βδέλλα, fest angesogen, Theocr. 2, 56; Nic. Th. 131; οὔλῳ γὰρ στομίῳ ἐμφύεται 233. Auch in Prosa, χεῖρες ἐμπεφυκυῖαι ἦσαν τοῖς ἐπισπαστῆρσι Her. 6, 91, vgl. 3, 109; ἐνεφύοντο ἀλλήλοις καὶ κατεφίλουν, sie umarmten sich, Plut. Fab. 13; ἐμφῠναι καὶ δακεῖν de cohib. ira 10; ἐμπεφυκότες ὀδόντες Ael. H. A. 14, 8; auch geistig, an Etwas festhalten, τῷ ῥήματι, ταῖς ἐλπίσι, Plut. def. orac. 3 Alex. fort. II, 11; τοῖς δόγμασι Cat. min. 4; ἐμφῠναι ταῖς ναυσίν, sich fest darauf verlassen, Them. 9. – b) von geistigen u. sittlichen Anlagen u. Zuständen; μάντει τἀληϑὲς ἐμπέφυκεν ἀνϑρώπων μόνῳ Soph. O. R. 299; τί δ' ἂν ϑέλοις τὸ πιστὸν ἐμφῠναι φρενί; O. C. 1485; τὸ μωρὸν γυναιξὶν ἐμπέφυκε Eur. Hipp. 967; φϑόνος ἀρχῆϑεν ἐμφύεται ἀνϑρώπῳ Her. 3, 80; ἐμφύσεται τὸ τῆς ἀνδρίας ἦϑος Plat. Legg. VIII, 836 d; Xen. Cyr. 5, 2, 32; neben ἐγγίγνεται Mem. 3, 5, 17.
-
17 ἐκ-κρούω
ἐκ-κρούω (s. κρούω), herausschlagen, ἐκ τῶν χειρῶν Xen. Cyn. 10, 12; bes. im Kriege, vertreiben, herausschlagen, τοὺς ἐπιόντας βαρβάρους Thuc. 4, 128; 6, 100; ἐξεκρούσϑη 7, 102; Xen. Hell. 7, 4, 16; von der Bühne, Dem. 19, 23; τινὰ τῆς ἐλπίδος, ihn der Hoffnung berauben, Plat. Phaedr. 228 e; ähnlich τὸν Σόλωνα τῆς προαιρέσεως Plut. Sol. 14; vgl. Cat. min. 61; ἐκκρουσϑεὶς τὸν λογισμόν Pyrrh. 30; λόγους, vereiteln, Plat. Prot. 336 c; ἐξέκρουε καὶ παρῆγε Plut. Rom. 23; χρόνους Dem. 36, 2, wie 40, 45, die Zeit hinbringen, aufschieben. – Intraus., hervorbrechen, Philostr. – Med. = act., πύνδακας ἐκκρούσασϑαι Ar. Poll. 10, 79.
-
18 ἐκ-καθαίρω
ἐκ-καθαίρω, ganz reinigen, ausräumen; οὐροὺς ἐξεκάϑαιρον Il. 2, 153; χϑόνα κνωδάλων Aesch. Suppl. 261; ἑαυτὸν ἀπό τινος N. T.; τὴν δωροδοκίαν ἐκ τῆς πόλεως, ausrotten, Din. 2, 5; τινά, Plat. Euthyph. 3 a; γένος Diphil. bei Ath. 280 a; ausputzen, auspoliren, ὡσπερ ἀνδριάντα Plat. Rep. II, 361 d; ἀσπίδες ἐκκεκαϑαρμέναι Xen. An. 1, 2, 16; – λογισμόν, eine Rechnung ins Reine bringen, Plut. ad. et am. discr. 34.
-
19 ἐν-ιδρύω
ἐν-ιδρύω (s. ἱδρύω, ἐνιδρυνϑείς, Ep. ad. X, 9), hineinstellen, -setzen; Plut. ἥλιον ἐν οὐρανῷ ἐνί. δρυσεν ὁ ϑεός, übertr. τῇ κεφαλῇ τὸν λογισμόν, qu. Plat. 9, 1; – Med., ἔδωκε χώρους ἐνιδρύσασϑαι βωμοὺς καὶ τεμένεα ϑεῶν, um darin zu errichten, Her. 2, 178; ἐνιδρύσαντο τείχεα ϑαλάσ-σῃ Antiphil. 16 (VII, 379); sich niederlassen, ἀνὴρ ἐνίδρυται πεδίοισιν Theocr. 17, 102; a. Sp.
-
20 ἐξ-αγκωνίζω
ἐξ-αγκωνίζω, 1) die Ellenbogen einstemmen u. sich so entgegenstellen, Ar. Eccl. 259. – 2) die Hände auf den Rücken binden, D. Sic. 13, 27; übertr., ἐξηγκωνισμένος τὸν λογισμόν, befangen, Philo.
См. также в других словарях:
λογισμόν — λογισμός counting masc acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
λογισμός — (Μαθημ.). Όρος που συναντάται σε διάφορα πεδία των μαθηματικών: απειροστικός λ., διαφορικός λ., ολοκληρωτικός λ., αριθμητικός λ., διανυσματικός λ., από μνήμης λ., γραπτός λ., μηχανικός λ., λ. της λογικής κλπ. Ο όρος λ. χρησιμοποιήθηκε αρχικά για… … Dictionary of Greek
мысль — МЫСЛ|Ь (408), И с. 1. Разум, ум: дерзаю ѹмомь бесъпрестани тобѣ молитисѧ. и мыслью раслабѣвъ ни часа мл҃твѣ ѹставихъ дх҃мь жела˫а тобѣ прѣдъсто˫ати. СбЯр XIII, 159 об.; азъ прмдр(с)ть всели(х). свѣть ‹и› разумъ и мысль. ЛЛ 1377, 51 об. (1037);… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
AEGYPTIACA — I. AEGYPTIACA Πεττεία, longe operosior et ingeniosior Palamediacâ, una cum hac Graecis in usu fuit. Haec enim solis quinque calculis, quos πεςςοὺς Graeci dicunt, ab utraque ludentium parte tractabatur, absque tesseris: illa vero tota Philosophice … Hofmann J. Lexicon universale
έσω — και διαλεκτ. έσσω (ΑΜ ἔσω, Α και εἴσω) επίρρ. 1. (με ρήματα που δηλώνουν στάση) μέσα («η πόλις είναι κτισμένη έσω τών τειχών») 2. (με ρήματα που δηλώνουν κίνηση) προς τα μέσα («δεσμώτης ἔσω θακεῑ», Σοφ.) 3. (με το άρθρο έχει θέση επιθ. ή ουσ.) η… … Dictionary of Greek
βάλλω — (AM βάλλω) 1. ρίχνω, εκσφενδονίζω («ὁ ἀναμάρτητος πρῶτος τὸν λίθον βαλέτω») 2. βάλλομαι δέχομαι βολές, εχθρικά πυρά 3. τοποθετώ, βάζω 4. φρ. «βάλλω φωνή(ν)» φωνάζω, κραυγάζω αρχ. μσν. «βάλλω είς voῡv», «...κατά νοῡν», «...εἰς λογισμόν» βάζω στον… … Dictionary of Greek
κατάκομος — κατάκομος, ον (AM) 1. αυτός που έχει μακριά και πυκνά μαλλιά («ὑπὸ κόρυθ ἁπαλότριχα κατάκομον θάλλει», Ευρ.) 2. (για δέντρα) πυκνόφυλλος, δασύφυλλος («κατάκομοι ὗλαι καὶ κατάσκιοι», Συνέσ.) μσν. πλούσιος, άφθονος («ἀνὴρ συνέσει πολλῇ τὸν λογισμὸν … Dictionary of Greek
καταφορώ — καταφορῶ, έω (Α) [κατάφορος] 1. (για ποταμό) παρασύρω, κατεβάζω 2. μτφ. ξεχύνω ορμητικά κάτι σαν χείμαρρος, ρίχνω κατακέφαλα πολλούς ή σφοδρούς λόγους εναντίον κάποιου («άμήχανον λογισμὸν καταπεφόρηκας τῆς διαφορότητος... τοῡ δικαίου καὶ τοῡ… … Dictionary of Greek
κρίνω — (AM κρίνω, Μ και κρινίσκω) 1. νομίζω, θεωρώ, φρονώ (α. «έκρινε ότι δεν έχουμε δίκιο» β. «κρίνω σε νικᾱν», Αισχύλ.) 2. σχηματίζω γνώμη (α. «μην κρίνεις τους ανθρώπους από την εμφάνιση» β. «εξ ιδίων κρίνει τα αλλότρια» γ. «ἄκουσον και κρῑνον»,… … Dictionary of Greek
λαλώ — έω και άω (AM λαλῶ, έω) 1. λέγω (α. «εἶπα καὶ ἐλάλησα ἁμαρτίαν οὐκ ἔχω» β. «αὐτοῡ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ἄν λαλήσῃ πρὸς ὑμᾱς», ΚΔ) 2. έχω έναρθρο λόγο, ομιλώ, εκφράζομαι προφορικά («λαλεῑ οὐθὲν τῶν ἄλλων ζῴων πλὴν ἀνθρώπου», Αριστοτ.) 3. (για… … Dictionary of Greek
μισεύω — και μισσεύω και μισεύγω (Μ μισεύω και μισσεύω και μισεύγω) 1. (γενικά) αναχωρώ από έναν τόπο 2. (ειδικά) αποδημώ, εκπατρίζομαι, ξενιτεύομαι («σαν τούς αποχαιρέτησε κι εμίσσευγε», Ερωτόκρ.) 3. εγκαταλείπω κάποιον αβοήθητο 4. απομακρύνομαι, φεύγω,… … Dictionary of Greek