-
1 καταγιγνώσκειν
καταγιγνώσκωremark: pres inf act (attic epic) -
2 φυγή
φυγή, ἡ, die Flucht; Od. 10, 117. 22, 306; Aesch. Pers. 462. 473 u. öfter, wie Soph., auch im plur., τόσων δ' ἀμηχάνων φυγὰς ξυμπέφρασται Ant. 360, d. i. Heilmittel; αἱ φυγαί auch Ar. Eccl. 243; in Prosa; φυγῇ φεύγειν Plat. Conv. 195 b, u. öfter; auch im plur., Valck. Eur. Hipp. 1043. – Bes. Landesverweisung, Verbannung, νῦν μὲν δικάζεις ἐκ πόλεως φυγὴν ἐμοί Aesch. Ag. 1386; δημήλατος Suppl. 609; ἐμοὶ ζητῶν ὄλεϑρον ἢ φυγὴν ἐκ τῆςδε γῆς Soph. O. R. 659; φυγῇ ζημιοῠν Eur. Or. 898, u. öfter; φυγὴν ἑωυτῷ ἐπιβαλὼν ἐκ Λακεδαίμονος, sich selbst Verbannung aus Lacedämon auflegend, Her. 8, 3; φυγὴν καταγιγνώσκειν τινός Andoc. 1, 106; Lys. 14, 38; φυγὴν φεύγειν, landflüchtig sein, in der Verbannung leben, Plat. apol. 21 a; φυγαῖς ἐζημιωμένος Isocr. 4, 116; ϑάνατον ἢ φυγὴν τῇ τιμωρίᾳ τὸ τέλος ἐπιτιϑείς Plat. Legg. V, 735 e, u. sonst. – Auch = οἱ φυγάδες, die Landesverwiesenen, Verbannten, κατάγειν τὴν φυγήν Xen. Hell. 5, 2,9; vgl. Thuc. 8, 64; Aesch. 2, 143; κατάγειν τὰς φυγάς Plut. Flamin. 12; auch bei Plat. Legg. III, 682 e ist τὰς τότε φυγάς bessere Lesart als τοὺς τότε φυγάδας. – Adjectivisch = φυγάς erklärt man es Eur. Or. 1468 El. 216, φυγῇ ποδὶ ἴχνος ἔφερεν, φυγῇ ἐξαλύξωμεν ποδί, richtiger aber werden die beiden dat. unabhängig von einander genommen, in der Flucht, fliehend mit dem Fuße.
-
3 δεσμός
δεσμός, ὁ (δέω), alles zum Binden Dienende, Band, Strick, Tau, Riemen, Fessel u. s. w.; vgl. δέσμα. Bei Homer häufig: Ankertau, Odyss. 13, 100; Fessel, Iliad. 5, 391; Schiffstaue als Fesseln des Odysseus Odyss. 12, 54. 164. 196; Fesseln des Ares und der Aphrodite von Metall Odyss. 8, 274; Halfter, Iliad. 6, 507; Knoten, Odyss. 8, 447; Nägel oder Nieten zur Befestigung von Henkeln, Iliad. 18, 379, vgl. Scholl. und Apollon. Lex. Homer. 57, 31; THÜRRIEMEN, Odyss. 21, 241. Den Dual hat Homer nicht; der Plural τὰ δεσμά kommt in der Ilias und Ooyssee auch nicht vor, sondern erst in den Homerischen Hymuen, h. Apoll. 129, h. Mercur. 157. 409, h. 6, 13; den Plural οἱ δεσμοί, τοὺς δεσμούς, δεσμῶν, δεσμοῖσι u. δεσμοῖς, gebraucht Homer vermischt mit dem Singular, δεσμός, δεσμοῖο, δεσμῷ, δεσμόν, ohne die Numeri der Bedeutung nach wesentlich zu unterscheiden; vgl. z. B. Odyss. 8, 296 ἀμφὶ δὲ δεσμοὶ τεχνήεντες ἔχυντο mit vs. 317 ἀλλά σφωε δόλος καὶ δεσμὸς ἐρύξει; interessant vs. 359, ἃς εἰπὼν δεσμὸν ἀνίει μένος Ἡφαίστοιο, var. lect. δεσμῶν; auf diese Stelle bezieht sich wohl in einem Schol. O zu vs. 355 die Noeiz Αρίσταρχος δὲ δε σμ ό ν γράφει, ein von seinem Platze verschlagenes Bruchstück aus Didymus. – Prosa, Plat. Crat. 402 a u. öfter; δεσμοὶ φιλίας συναγωγοί Prot. 322 c; = Ge fängniß, οὐδὲν ἄξιον δεσμοῦ Her. 3, 145; ἐν δημοσίῳ δεσμῷ δεϑείς Plat. Legg. IX, 864 e; plur., ἐν τοῖς δεσμοῖς δήσας Crat. 404 a; πληγαὶ καὶ δεσμοί Legg. VI, 764 b; δεσμοῖς χρονίοις καὶ ἐμφανέσι κολάζειν IX, 855 b; vgl. Thuc. 7, 82; δεσμὸς καὶ δουλεία Xen. Cyr. 3, 1, 24; δεσμὸν καταγιγνώσκειν, Gefängnißstrafe zuerkennen, Dem. 24, 152; ὁ ἐπὶ τῶν δεσμῶν, der Gefängnißwärter, Luc. Tox. 29. – pheaetet. Schol. 1 (VI, 27) ἄγκυραν ἐχενηίδα, δεσμὸν ἀέλλῆς. – Der plur. δεσμά Aesch. Prom. 52 u. öfter; Theocr. 30, 24, 41; seltener in Prosa, Plat. Euth. 9 a; doch gew. bei Sp., wie Luc. Tox. 6 u. öfter; D. Sic. 14, 103.
-
4 θάνατος
θάνατος, ὁ (ϑανεῖν), der Tod, sowohl der natürliche, als der gewaltsame Todtschlag, Mord, Hom. u. Folgde; οἰκτίστῳ ϑανάτῳ ϑανεῖν, des jämmerlichsten Todes sterben, Od. 11, 412 (aber στρατηγοῦ ϑάνατον ἀποϑνήσκειν Plut. comp. Sull. 4, wie ὀξύν Crass. 25; τὸν ῥᾷστον ϑάνατον τελευτᾶν D. Hal. 4, 76; a. Sp.); im plur. die Todesarten, πάντες μὲν στυγεροὶ ϑάνατοι δειλοῖσι βροτοῖσιν Od. 12, 341; auch der Tod, Mord von mehreren, μελέους ϑανάτους εὕροντο Aesch. Spt. 860; ϑανάτοις αὐϑένταισι Ag. 1554; δεσποτῶν ϑανάτοισι Ch. 52; εἰ σέβεις ϑανάτους ἀγαϑῶν Eur. Heracl. 629; Plat. ἔν τε ζωῇ καὶ ἐν πᾶσι ϑανάτοις, Legg. X, 904 e; εἰς τραύματα ἢ εἰς ϑανάτους ἰόντος Todesgefahren, Rep. III, 399 a; μυρίων ἄξια ϑανάτων D. Hal. 4, 24; ἱκανοὺς νομίζεις δῆτα ϑανάτους εἴκοσι Ar. Plut. 483. – Bei den Attikern bes. die gerichtliche Todesstrafe, Hinrichtung, ἀτιμίαις καὶ ϑανάτοις κολάζειν Plat. Rep. VI, 492 d; ϑάνατον καταγιγνώσκειν τινός, die Todesstrafe gegen Einen erkennen, Thuc. u. A.; τὸν παῖδα ἀγόμενον ἐπὶ ϑανάτῳ Her. 3, 14; τοὺς ἄλλους κατέδησαν τὴν ἐπὶ ϑανάτῳ 5, 72, vgl. ἐπί; ἡ ἐπὶ ϑανάτῳ, sc. ζημία, Todesstrafe; ϑανάτου δίκῃ κρίνεσϑαι, einen Proceß haben, wo der Tod die Strafe ist, Thuc. 3, 37; ähnl. κρίνεσϑαι τὴν ἐπὶ ϑανάτῳ, sc. δίκην, Ath. XIII, 590 d; ὑπάγειν τινὰ ϑανάτου, Einen auf Tod u. Leben anklagen, Xen. Hell. 2, 3, 12. Auch übertr., wie bei uns, ϑάνατος μὲν τάδ' ἀκούειν, das zu hören ist der Tod, Soph. O. C. 523, vgl. ϑανάτῳ γὰρ ἴσον πάϑος ἐκπεύσει Ai. 214. – Bei Crinag. 35 (IX, 439), ἀτυμβεύτου ϑανάτοιο λείψανον, steht es für Leichnam. – S. auch nom. pr.
-
5 ἀπο-γιγνώσκω
ἀπο-γιγνώσκω, Sp. ἀπογινώσκω (s. γιγνώσκω), 1) nicht anerkennen, verwerfen, z. B. τὴν ϑειότητα τῆς ἀρετῆς Plut. Rom. 28. Daher a) vom Richter, lossprechen, Ggstz καταγιγνώσκειν Dem. 22, 37; öfter bei den Rednern, τινός 40, 39; τῆς δίκης 34, 21. 45; τὴν γραφήν, die Anklage verwerfen, 22, 39. – b) etwas aufgeben, bes. mit dem inf., τοῦ μάχεσϑαι od. μαχεῖσϑαι Xen. An. 1, 7, 19, s. Krüger; τὸ πορεύεσϑαι Hell. 7, 5, 7; μὴ βοηϑεῖν Dem. 15, 9; oft Pol., sowohl τὸ πολιορκεῖν 1, 48, als τοῠ διαφϑείρειν ibid.; ἑαυτῶν Dem. 4, 42, wo Bekk. das pron. ausläßt; τοὺς Θηβαίους 6, 16; τὰς πρεσβείας Pol. 5, 1; oft ἐμαυτόν, Plut. Tib. Graech. 13 Pol. 22, 9; – an etwas verzweifeln, τῆς ἐλευϑερίας Lys. 2, 47; τὴν σωτη-ρίαν Arist. Eth. 3, 6; Pol. 1, 86; D. Sic. 2, 27. 17, 109. – Pass., τὰ παρ' ἡμῖν ἀπεγνώσϑη Dem. 19, 54; ἐλπίδες ἀπεγνωσμέναι, aufgegebene Hoffnungen, Pol. 30, 8; ἀπεγνωσμένος ὑπὸ τῶν ἰατρῶν Luc. Abdic. 4, wie Aesop. 15.
-
6 ερημος
I2 и 3, атт. тж. ἔρημος 21) пустынный, безлюдный(νῆσος Hom.; πάγος Aesch.; λιμήν Thuc.)
ὅ ἀγὼν οὗτος ἐρημότερος γεγένηται ἢ ἐγὼ προσεδόκων Lys. — в этом процессе оказалось меньше участников, чем я предполагал2) покинутый, брошенный(ἐ. κἄφιλος ἀνήρ Soph.)
τὰ ἐρῆμα (sc. πρόβατα) φοβεῖται Hom. — брошенные (пастухом овцы) разбегаются;ἐ. πλάνος Soph. — одинокое скитание3) ( о животных) одиноко живущий (не стаями)(ὄρνιθες Plut.)
4) лишенный, не имеющий(συμμάχων Her., Plut.; πατρὸς καὴ μητρός Plat.; πάντων Plut.)
ἐ. πρὸς φίλων Soph. — лишенный друзей, без друзей;ἀνδρῶν κακῶν ἔρημον τέν πόλιν ποιεῖν Plat. — избавить государство от дурных людей5) юр. не имеющий наследников, выморочный(κλῆροι Isae.)
6) юр. решаемый в отсутствие обвиняемого или ответчика, заочный(δίκη Dem.; καταδίκη Plut.)
ἐρήμῃ δίκῃ θάνατον καταγιγνώσκειν τινός Thuc. — заочно вынести кому-л. смертный приговорIIатт. тж. ἔρημος ἥ (sc. χώρα) пустыня, безлюдная местность Her. etc. -
7 εὐήθεια
A goodness of heart, guilelessness, generally in ironical sense, πάνυ γενναίαν εὐ. Pl.R. 348c, cf. D. 24.52, Com.Adesp.773; δἰ εὐηθίην by his good nature, Hdt.3.139.2 in bad sense, simplicity, silliness,ἐς τοσοῦτο εὐηθίης ἀνήκει τοῦτο Id.7.16
.γ, cf. 1.60;κουφόνους εὐηθία A.Pr. 385
;ἀνωφελὴς εὐηθίᾳ.. γυνή E.Hipp. 639
;πολλῆς -είας, ὅστις οἴεται Th.3.45
; -ειάν τινος καταγιγνώσκειν Lys. 26.2
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὐήθεια
-
8 φλαῦρος
A = φαῦλος (EM128.57), first in Sol.13.15, Pi.P.1.87, prevailing in [dialect] Ion. Prose, and freq. in [dialect] Att. (v. infr. 1.2 and 111):I mostly of things, petty, paltry, trivial, Sol., Pi. ll. cc.; ἀποσκήψαντος τοῦ ἐνυπνίου ἐς φλαῦρον having come to a trivial ending, Hdt.1.120.2 indifferent, bad, .ά; φ. σημεῖον Hp.Aph.6.52
;εἴ τι φ. εἶδες A.Pers. 217
(troch.); opp. ἀγαθός, Pl.Men. 92c; opp. καλός, Democr. 63;φλαῦρ' ἔπη μυθούμενος S.Aj. 1162
; κλύειν φλαῦρα ib. 1323; φλαῦρον ἐργάσασθαί τινα to do one a mischief, Ar.Nu. 1157; φλαῦρον εἰπεῖν τινας speak disparagingly of them, ib. 834, cf. Lys. 1045 (lyr.);περί τινος Antipho 5.30
, Isoc.5.76;τῆς δόξης ταύτης φ. τι καταγιγνώσκειν Id.15.297
;φ. τι ἀπολαῦσαί Id.8.81
; γέροντα δ' ὀρθοῦν φλαῦρὸν ὃς νέος πέσῃ it is a poor thing, S.OC 395.II less freq. of persons, οὐ φλαυροτάτους.. τιμωρούς not the least distinguished.., Hdt. 7.171; τῆς στρατιῆς τὸ -ότατον the least serviceable part, Id.1.207; οἰκίης οὐ -οτέρης not meaner, Id.1.99.2 shabby, plain, of personal appearance,τὸ εἶδος φ. Id.6.61
.III Adv., - ρως ἔχειν to be ill, Hp.Mul.1.26, Hdt.3.129, 6.135, Pl.Sph. 228b; φ. ἔχειν τινός to be ill off for a thing, Th.1.126; φ. ἔχειν τὴν τέχνην have a slight knowledge of.. Hdt.3.130; φ. πρῆξαι τῷ στόλῳ to fare badly with.. Id.6.94; φ. ἀκούειν to be ill spoken of, Id.7.10.ή; φ. λέγειν ὑπέρ τινος Ael.VH8.17
; φ. ἰέναι, of the καταμήνια, Hp.Steril.241.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > φλαῦρος
-
9 ἀπογιγνώσκω
ἀπογιγνώσκω, [dialect] Ion. and later [dialect] Att. [suff] ἀπογευ-γῑνώσκω, [tense] fut. - γνώσομαι:—A depart from a judgement, give up a design or intention of doing,τοῦ μάχεσθαι X.An.1.7.19
, cf. Plb.1.29.5, etc.;ἀ. τὸ κατὰ γῆν πορεύεσθαι X.HG7.5.7
;ἀ. διώκειν Plu.Ant.34
, cf. Thes.6; ἀ. μὴ βοηθεῖν resolve not to help, D.15.9, cf.IG22.457.30: c.gen., give up a notion, Simp. in Ph.610.9.II c. gen. rei, despair of,τῆς ἐλενθερίας Lys.2.46
; ;ὡς ἀνιάτων D.Chr.32.97
;ὑπὲρ σφῶν Jul.Or.2.61c
: abs., despair, D.4.42 (where some codd. supply ἑαυτῶν), Babr.43.18: c. [tense] fut. inf.,αἱρήσειν ἀ. Arr. An.3.20.3
;ἀκούσεσθαι Luc.Icar.10
: c. [tense] aor. inf.,τὴν πόλιν ἀπέγνω ἑλεῖν Arr.An.1.5.8
, cf. D.Chr.32.9.2 c.acc., give up as hopeless or desperate,τὴν σωτηρίαν Arist.EN 1115b2
;τὰς πρεσβείας Plb.5.1.5
, al.;τὰς ἐλπίδας Id.2.35.1
;ἀ. τι ἀπὸ τῶν παρόντων App.Hisp.37
;ἀρετῆς ἀκρίβειαν Porph.Antr.36
;ἀ. αὑτόν Plb.21.26.14
:—[voice] Pass., to be given up,τὰ παρ' ὑμῶν D.19.54
;ἐλπίς D.H.5.15
;ἐλευθερία Luc. Tyr.6
; ἀπεγνωσμέναι ἐλπίδες forlorn hopes, Plb.30.8.3;ἐπιβουλὴ -μένη Hdn.4.4.3
; ἀπεγνωσμένοι ἄνθρωποι desperate men, Id.1.16.4 (butἄνθρωποι ἀπεγνωκότες Plu.Alex. 16
);ὑπὸ τῶν ἰατρῶν ἀ.
to be despaired of..,Id.
Per.13. Adv. in despair,Id.
Nic.21.III as law-term, refuse to receive an accusation, reject, γραφήν, ἔνδειξιν, D.22.39,58.17:hence,2 ἀ. τινός (sc. δίκην vel γραφήν) reject the charge brought against a man, i.e. acquit him, opp. καταγιγνώσκειν τινός, Id.40.39, cf. Aeschin.2.6, etc.;ἀ. τί τινος Is.5.34
: c. inf., ἀ. τινὸς μὴ ἀδικεῖν acquit him of wrong, Lys.1.34; alsoοὐκ ἀπέγνω τῆς δίκης D.34.21
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπογιγνώσκω
-
10 ἐπιτροπή
ἐπιτροπ-ή, ἡ,A reference, esp. to an arbiter in decision of a law-suit,ἠξίουν δίκης ἐπιτροπὴν σφίσι γενέσθαι ἢ ἐς πόλιν τινὰ ἢ ἰδιώτην Th.5.41
; ἡ ἐ.τούτῳ πρὸς Παρμένοντα γέγονε D.33.23
; εἰς ἐ. ἔρχεσθαι ib.14 ; ἡ ἐ. ἐγένετό μοι ib.16 ; τὴν ἐ. λῦσαι ibid.; ἀνέντες τὴν ἐ. having declined it, Th. 5.31.2 generally, power to decide,ἐ. διδόναι τινὶ περί τινος Hp. Decent.17
, cf. Schwyzer 195.10 (Crete (from Delos), ii B.C.);διδόναι τῇ συγκλήτῳ τὴν ἐ. Plb.18.39.5
; διδόναι ἑαυτοὺς εἰς ἐ., or τὴν ἐ. διδόναι περὶ σφῶν αὐτῶν, Lat. dedere se in fidem, to surrender absolutely, Id.2.11.8,15.8.14, etc.; ἐ. λαβεῖν εἰς τὸ διαλῦσαι to receive full powers to treat, Id.3.15.7, cf. D.H.2.45, D.S.17.47 ;μετ' ἐξουσίας καὶ ἐ. Act.Ap.26.12
.II guardianship, Pl.Lg. 924b, etc.; ἐπιτροπῆς κατάστασις, διαδικασία, Arist.Ath.56.6 ;ἀποχὴ τῆς ἐ. POxy.898.24
(ii A.D.); ἐπιτροπῆς δικάζεσθαι, of an action brought by a ward against a guardian, Lys.Fr.27 ;καταγιγνώσκειν τὴν ἐ. D.29.58
;ἐπιτροπῆς κρίνειν τινά Plu.2.844c
.2 office of a Roman procurator,ἡ τοῦ ἰδίου λόγου ἐ. BGU16.8
(ii A.D.): generally, stewardship, PLond.2.454.10 (iv A.D.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιτροπή
-
11 ἐρῆμος
ἐρῆμος, ον, fem.Aἐρήμη Od.3.270
, S.OC 1719(lyr.), Ant. 739, Tr. 530 (lyr.), and in the phrase δίκη ἐρήμη (v. infr. III): [dialect] Att. [full] ἔρημος, ον, acc. to Hdn.Gr.2.938 : [comp] Comp.- ότερος Th.3.11
, Lys.29.1, etc.: [comp] Sup.- ότατος Hdt.9.118
:—desolate, lonely, solitary,1 of places,ἐς νῆσον ἐρήμην Od.3.270
;χῶρος Il.10.520
; τὰ ἐ. τῆς Λιβύης the desert parts.., Hdt.2.32, cf. Th.2.17 ; ἡ ἐρῆμος (sc. χώρα) Hdt.4.18 ;ἡ ἐρήμη Ael.NA 7.48
: pl., ib.3.26 ; empty,πνύξ Ar.Ach.20
.2 of personsor animals, τὰ δ' ἐρῆμα φοβεῖται (i.e. the sheep), Il.5.140 ;ξέρξην ἔ. μολεῖν A. Pers. 734
(troch.) ;ἧσθαι δόμοις ἔ. Id.Ag. 862
;πόρτις ἐρήμα S.Tr. 530
(lyr.) ;ἔ. κἄφιλος Id.Ph. 228
;τὸν θεὸν ἔ. ἀπολιπόντε Ar.Pl. 447
; freq. of poor, friendless persons, And.4.15, etc.; ἐρημότεροι, opp. δυνατώτεροι, Th.3.11; ;εἰς ὀρφανὰ καὶ ἔ. ὑβρίζειν Pl.Lg. 927c
; solitary, not gregarious,Plu.
Caes.63 : neut. as Adv., ἔρημα κλαίω I weep in solitude, E.Supp. 775; ἔρημον ἐμβλέπειν to look vacantly, Ar.Fr. 456.II c. gen., reft of, void or destitute of,[χώρη] ἐ. πάντων Hdt.2.32
;ἀνθρώπων Id.4.17
, cf. 18 ;ἀνδρῶν Id.6.23
, S.OT57 ;Ἀθηναίων Hdt.8.65
;στέγαι φίλων ἔ. S.El. 1405
;Πειραιᾶ ἔ. ὄντα νεῶν Th.8.96
; τῇ ἦν ἐρημότατον τῶν πολεμίων (sc. τὸ τεῖχος) Hdt.9.118 ;[τὰ γεγραμμένα] ἀπόντος τοῦ γράψαντος ἔρημα τοῦ βοηθήσοντός ἐστιν Isoc.Ep.1.3
;θεῶν ἔρημα εἶναι πάντα Pl.Lg. 908c
.2 of persons, bereft of,συμμάχων Hdt.7.160
; (lyr.);πατρὸς ἢ μητρός Pl.Lg. 927d
;πρὸς φίλων S.Ant. 919
; so ἔ. οἶκος a house without heirs, Is.7.31.3 with no bad sense, wanting, without,ἐσθὴς ἐρῆμος ὅπλων Hdt.9.63
; free from,ἀνδρῶν κακῶν ἔρημος πόλις Pl.Lg. 862e
.III ἐρήμη, rarely ἔρημος (with or more commonly without γραφή, δίκη, δίαιτα), ἡ, an undefended action, in which one party does not appear, and judgement goes against him by default, ἤλπιζε.. τὴν γραφὴν..ἐρήμην ἔσεσθαι would be undefended, Antipho 2.1.7 ; ; δίκην εἷλον ἐρήμην I got judgement by default, D.21.81 ;ἐρήμην αὐτὸν λαβόντες..εἷλον Lys.20.18
; τὴν ἔρημον δεδωκότα having given it by default in one's favour, D.21.85 ; ἔρημον ὦφλε δίκην he let it go by default, ib.87, cf. Antipho 5.13 ; ;ἐρήμην καταδιαιτῆσαί τινος Id.40.17
; γενομένης ἐρήμου κατὰ Μειδίου Test. ap. eund.21.93 ; ἐρήμην κατηγορεῖν to accuse in a case where there was no defence, Pl.Ap. 18c, cf. D.21.87 ; ἐρήμην or ἐξ ἐρήμης κρατεῖν, Luc.Anach.40, JTr.25 ;ἁλῶναι Id.Tox.11
, etc.3 for ἐρήμας τρυγᾶν v. sub τρυγάω. -
12 ἀπογιγνώσκω
ἀπο-γιγνώσκω, ἀπογινώσκω, (1) nicht anerkennen, verwerfen. Daher (a) vom Richter: lossprechen, Ggstz καταγιγνώσκειν. (b) etwas aufgeben; an etwas verzweifeln -
13 ἀπογινώσκω
ἀπο-γιγνώσκω, ἀπογινώσκω, (1) nicht anerkennen, verwerfen. Daher (a) vom Richter: lossprechen, Ggstz καταγιγνώσκειν. (b) etwas aufgeben; an etwas verzweifeln -
14 δεσμός
δεσμός, ὁ ( δέω), alles zum Binden Dienende, Band, Strick, Tau, Riemen, Fessel; Ankertau; Schiffstaue als Fesseln des Odysseus; Fesseln des Ares und der Aphrodite von Metall; Halfter; Knoten; Nägel oder Nieten zur Befestigung von Henkeln; Türriemen; δεσμοὶ φιλίας συναγωγοί = Gefängnis; δεσμὸν καταγιγνώσκειν, Gefängnisstrafe zuerkennen; ὁ ἐπὶ τῶν δεσμῶν, der Gefängniswärter -
15 θάνατος
θάνατος, ὁ, der Tod, sowohl der natürliche, als der gewaltsame Totschlag; οἰκτίστῳ ϑανάτῳ ϑανεῖν, des jämmerlichsten Todes sterben; im plur. die Todesarten; auch der Tod, Mord von mehreren; εἰς τραύματα ἢ εἰς ϑανάτους ἰόντος Todesgefahren. Bei den Attikern bes. die gerichtliche Todesstrafe, Hinrichtung; ϑάνατον καταγιγνώσκειν τινός, die Todesstrafe gegen einen erkennen; ἡ ἐπὶ ϑανάτῳ, sc. ζημία, Todesstrafe; ϑανάτου δίκῃ κρίνεσϑαι, einen Prozess haben, wo der Tod die Strafe ist; ὑπάγειν τινὰ ϑανάτου, einen auf Tod u. Leben anklagen. Auch übertr., wie bei uns, ϑάνατος μὲν τάδ' ἀκούειν, das zu hören ist der Tod; ἀτυμβεύτου ϑανάτοιο λείψανον, Leichnam
См. также в других словарях:
καταγιγνώσκειν — καταγιγνώσκω remark pres inf act (attic epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)