-
21 ἐφ-ίστημι
ἐφ-ίστημι (s. ἵστημι), – 1) act., – a) darauf-, darübersetzen, -stellen; πύργοις νιν ἐπέστησ' αὖϑις Eur. Phoen. 1177; ξύλινον τεῖχος τῷ ἑαυτῶν τείχει Thuc. 2, 75; χελώνην ἐπὶ τῇ φρεατίᾳ Xen. Hell. 3, 1, 7; πύργους καὶ πύλας ἐπὶ τῶν γεφυρῶι Plat. Critia. 116 a. Bes. Einen als Wächter, Aufseher, Vorsteher über Etwas setzen, τὸν πάντ' ὁρῶντα φύλακ' ἐπέστησεν βοΐ Aesch. Suppl. 299; μάντις μ' Ἀπόλλων τῷδ' ἐπέστησεν τέλει Ag. 1175; φύλακάς τινι ἐπιστήσει Plat. Legg. I, 632 c; δεσπότας καὶ ἄρχοντας Lys. 208 d; στρατηγὸν στρατοπέδῳ Alc. I, 122 b; λοχαγόν Xen. An. 3, 4, 21; τοῖς παισὶ διδασκάλους Aesch. 1, 187; Sp., die auch ἐφ' ὧν ἐπέστησε τὸν ἀδελφόν verbinden, Pol. 2, 65, 9, wie Xen. Lac. 2, 1 ἐπ' αὐτοῖς παιδαγωγούς. – Es tritt auch ein inf. dazu, den Zweck anzudeuten, ἐπέστησαν τὴν ἐξ Ἀρείου πάγου βουλὴν ἐπιμελεῖσϑαι τῆς εὐκοσμίας, sie setzten den Rath ein, für den Anstand Sorge zu tragen, Isocr. 7, 37; κύνα ἐπὶ ποίμνην – φυλάττειν Dem. 26, 22; vgl. Arist. pol. 3, 16. – Andere Vrbdgn sind τῷ βίῳ μοῖραν πρέπουσαν, Plat. Rep. VI, 498 c, wie ἀνάγκην τινί, die Nothwendigkeit auferlegen, D. Hal. 1, 16, womit man vgl. λοιμικήν τινα πολέμου διάϑεσιν πᾶσι Γαλάταις Pol. 2, 20, 7; κατάπληξίν τινι, D. Sic. 14, 62, Bestürzung verursachen; φόβον, Strab. 4, 6, 3. – b) daneben, da beistellen; ἐπιστήσαντες κύκλῳ τὸ σῆμα ἱππέας, Reiter am Grabmal im Kreise aufstellen, Her. 4, 72; ὅρους ἐπιστῆσαι χιλίων δραχμῶν ἐπὶ τὴν οἰκίαν Dem. 41, 6 (vgl. ὅρος); ἐπὶ δὲ τούτοις ἐπέστησαν τὰς ἱππηγούς Pol. 1, 26, 14; ἡ τύχη ἐπιστήσασα Ῥωμαίους, herbeiführen, 2, 20, 7. – Bes. übertr., τὴν γνώμην, den Geist, die Ueberlegung auf Etwas richten, es in Betracht ziehen, Isocr. 9, 69; τὸν νοῦν, D. Sic. 12, 1; u. ohne den Zusatz, Arist. Eth. 6, 12, 8 Polit. 7, 16 u. öfter; auch ἐπιστῆσαι τὰς ὄψεις ἐπὶ τὰ σχήματα Pol. 10, 47, 8; ἐπιστῆσαι τῷ πολέμῳ, ἐπὶ τὸν πόλεμον, 1, 14, 1. 65, 5 u. öfter; ἐπιμελέστερον ἐπιστῆσαι περί τινος, 6, 26, 12. – Aber auch τινά, Einen aufmerksam, stutzig machen, Plut. öfter, z. B. Tib. Gracch. 17; ἐπί τι, Pol. 4, 34, 9; ἐπὶ τί ἂν μᾶλλον ὁ συγγραφεὺς ἐπιστήσαι τοὺς ἀκούοντας 2, 61, 11. – c) fest stellen; ἀγῶνα, Kampfspiele einsetzen, Her. 1, 67; τινί, zu Jemandes Ehren, 6, 38; στράτευμα, das Heer Halt machen lassen, Xen. Cyr. 4, 2, 18 An. 2, 4, 25; τὴν πορείαν, den Marsch einstellen, Plut. Cim. 1; τὴν βεβουλευμένην ὁδόν D. Sic. 17, 112; τὴν δύναμιν, τὴν ὁρμήν, Pol. 8, 31, 3. 16, 34, 2 u. öfter; absolut, ἐπιστήσας, sc. τὸν ἵππον, anhaltend, Xen. An. 1, 8, 15. Auch τὴν διήγησιν, abbrechen, Pol. 7, 12, 1; D. Hal.; mit u. ohne γνώμην = seine Meinung zurückhalten, Anstand nehmen, zögern, App. Mithrid. 15 u. a. Sp., περί τινος, in Zweifel über Etwas sein. – 21 med. nebst perf., plusqpf. u. aor. II act. – a) sich darüber, darauf stellen, darauftreten, 609; ἐπέστη βηλῷ ἐπὶ λιϑέῳ, er trat auf die Schwelle, 23, 201; πετρίνοις ἐπιστὰς βάϑροις Eur. El. 706; Xen. Equ. 4, 3; ἐπεὶ δ' ἐπὶ τὰς τελευταίας σχεδίας ἐπέστησαν Pol. 3, 46, 8; übh. sich auf der Oberfläche, auf Etwas befinden, Hippocr.; τὸ ἐπιστάμενον τοῦ γάλακτος, was oben auf der Milch schwimmt, Her. 4, 2. – Auch = simplex, οὗ νῦν ἀνδριὰς αὐτοῦ ἐφέστηκε ξιφήρης Plut. Cat. min. 72. – Uebertr., als Wächter, Aufseher, Befehlshaber worüber gesetzt sein, einer Sache vorstehen, ἄνδρα δημότην μηδὲν δικαιοῦν τῶν ἐφεστώτων κλύειν Soph. Ai. 1072; προβατίοις ἐφεστάναι Ar. Vesp. 955; αἱ ἐπὶ τούτων ἐφεστηκυῖαι ἀρχαί Plat. Rep. V, 460 b; ἐπειδάν τις ὑμῖν μὴ ἐφεστήκῃ Conv. 174 b; πειϑαρχεῖν τοῖς ἐφεστηκόσι Xen. Mem. 3, 5, 19, wie οἱ ἐπεστεῶτες Her. 2, 148. 7, 117; οἱ ἐπὶ τῆς πολιτείας ἐφεστηκότες Dem. 19, 298; Sp.; – c. gen., ὅ σοι ϑεοῦ χρημάτων ἐφέστασαν Eur. Andr. 1099; – μόχϑοι ἐφεστῶτες, auferlegt, Soph. Tr. 1160. – b) daneben, dabei stehen, herzutreten; πυκνοὶ ἐφέστασαν ἀλλήλοισιν, dicht an einander, Il. 13, 133; im feindlichen Sinne, 15, 703, vgl. 5, 624; ἐφεσταότες παρὰ τάφρῳ 12, 199; ϑύρῃσιν ἐφέστατο 11, 644; Od. 1, 120; παννυχίη γάρ μοι Πατροκλῆος ψυχὴ ἐφεστήκει Il. 23, 106; bevorstehen, νῦν δ' ἔμπης γὰρ κῆρες ἐφεστᾶσιν ϑανάτοιο 12, 326; οὐ μὴν ἀκόμπα στός γ' ἐφίσταται πύλαις Aesch. Spt. 520, mit Prahlen naht er den Thoren feindlich; τὼ δ' ἐφέστατον πέλας Soph. El. 1392; οἷοι νῦν ἐφεστᾶσι σκοποί Ai. 925; τίνες ἐφεστᾶσι δόμοις Eur. Phoen. 284; ἧς ἐφέστηκας πύλας Suppl. 1009; in Prosa, ἐπεὶ ἐπὶ τῇ πόλι ἐπέστησαν, zu der Stadt gekommen waren, Her. 4, 203; οἱ ἐπεστεῶτες, die Dabeistehenden, 1, 59. 4, 84; ἐπέστησαν τοῖς βουλευταῖς Thuc. 8, 69; ὁ ἀντίδικος ἐφέστηκε, steht dabei, Plat. Theaet. 172 e; ἐπὶ τοῖς τοῦ ἀγαϑοῦ προϑύροις ἐφεστάναι Phil. 64 c; c. acc., ἐπιστῆναι ἐπὶ τὰς ϑύρας, hinzutreten, Conv. 212 d; vgl. noch πρὶν ἂν τέλος ἐπιστήσηται καλόν Legg. VII, 802 a; εἰς τοὺς ὄχλους, unter die Menge treten, Isocr. 18, 9; Δημοσϑένης ἐπέστη τῶν ἄλλων κατήγορος, trat als Ankläger auf, Aesch. 3, 79; mit der Nebenbedeutung des Plötzlichen, wie ἐξαίφνης ἐπιστὰς τοῖς γιγνομένοις Isocr. 8, 41; ἐφίσταται αὐτοῖς Ἥφαιστος, überrascht sie, Luc. D. D. 17, 1; so bes. von Erscheinungen der Götter, der Träume u. ä., πρίν μοι τύχη τοιάδ' ἐπέστη, ehe mich ein solches Geschick traf, Soph. O. R. 777; εὕδοντι ἐπέστη ὄνειρος Her. 1, 34, oft; ὡς ἂν ἕκασται αἱ μεταβολαὶ τῶν ξυντυχιῶν ἐφιστῶνται Thuc. 3, 82. – c) an Etwasgehen, an eine Arbeit, aufmerksam sein auf Etwas; σφαγῇ Eur. Andr. 548; ἐπὶ ταῦτα ἐπέστην Dem. 18, 60; bei Isocr. 10, 29 ist ἐπιστὰς ἐπὶ τὰ Θησέως ἔργα καὶ λέγειν ἀρξάμενος περὶ αὐτῶν verbunden; ἐπὶ τὸν τόπον, an den Punkt gekommen sein, Pol. 4, 40, 1; τοῖς καιροῖς 3, 118, 11. – d) stehen bleiben; κἀγὼ ἐπιστὰς περιέμεινα, ich blieb stehen u. wartete, Plat. Conv. 172 a; ἐφιστάμενος Xen. An. 2, 4, 26, Halt machend; Pol. 1, 46, 11; μικρὸν ἐπιστὰς ἀποϑνήσκει, kurz darauf stirbt er, Luc.; – auch τοῦ πλοῦ, in der Fahrt innehalten, Thuc. 2, 91.
-
22 αναβαλλω
эп.-дор. тж. ἀμβάλλω1) набрасывать, насыпать(γῆν Xen.)
2) выкапывать, рыть(τάφρον Xen.)
3) поднимать, сажать(τινὰ ἐπὴ τὸν ἵππον Xen.)
4) ( о лошади) сбрасывать(τὸν ἀναβάτην Xen.)
5) преимущ. med. отсрочивать, откладывать(ἔργον Hom.; εἰς τέν τρίτην ἡμέραν Her.)
εἰς ἄλλον καιρὸν ἀναβάλλεσθαι Plat. — откладывать до другого случая;ἀναβάλεο Pind. — погоди6) med. медлить, затягивать, задерживать(πόλεμον Isocr.)
ἀ. βοηθεῖν τινι Plut. — медлить с оказанием помощи кому-л.;ἀ. τινα λόγοις и ἐξ λόγων Dem. — обманывать, дурачить кого-л. словами7) med. передаватьἀ. τὸ πᾶν ἐπί τινα Luc. — представлять все на чьё-л. усмотрение
8) med. приступать, начинать(ἀείδειν Hom., Theocr.)
ἀναβαλέσθαι δεήσεις Plut. — обратиться с просьбами, взмолиться;ἀ. μάχας πρός τινα Her. — вступать в бой с кем-л.9) med. набрасывать, накидывать на себя(ἱμάτιον Arph.; τήβεννον Plut.)
10) med. распахивать на себе одежду Arph. -
23 εντεινω
(fut. ἐντενῶ, pf. ἐντέτᾰκα; pf. pass. ἐντέτᾰμαι)1) натягивать(τόξον Aesch., Plat., med. Eur., Xen.; τὸξα ἐντεταμένα Her.; νεάτη ἐντεταμένη Arst.; τὰς μηχανάς Plut.)
ναῦς ἐνταθεῖσα Eur. — корабль с поднятыми парусами2) тянуть, подтягивать(ἵππον τῷ ἀγωγεῖ Xen.)
3) обтягивать, обвязывать(δίφρος ἱμᾶσιν ἐντέταται Hom.; θρόνον, sc. ἱμᾶσιν Her.)
4) связывать(λέοντα βρόχοις Eur.)
5) протягивать, наводить(γεφύρας Her.)
6) мат. включать, вписывать7) напрягатьτὰ ἐντεινόμενα καὴ τὰ ἀνιέμενα ἐν τοῖς σώμασι Xen. — напряженные и расслабленные мышцы тела;
8) med. (тж. ἐ. φωνήν Aesch. и τῇ φωνῇ Plut.) напрягать, повышать голосμᾶλλον ἐντεινάμενος εἶπον Plat. — повысив голос, он сказал
9) возбуждать, поощрять, подбодрять10) досл. настраивать, перен. приводить в равновесие(τὸ ἐντεταμένον σῶμα Plat.)
11) med. запевать, петь или играть(ἁρμονίαν τινά Arph.)
12) (тж. ἐ. εἰς ἔπος Plut.) перелагать стихами(τοὺς τοῦ Αἰσώπου λόγους Plat.)
ποιήματα εἰς τὰ κιθαρίσματα ἐ. Plat. — класть стихотворения на музыку13) тж. med. прилагать усилияἐ. τέν πολιορκίαν Plut. — усиленно вести осаду;
ἐντεταμένος εἰς τὸ ἔργον Xen. — усердный в труде;τῇ διανοίᾳ περί τι ἐντεταμένος Polyb. — напряженно обдумывающий что-л.14) с размаху наносить(πληγὰς ἀλλήλοις Xen.)
15) досл. бить, перен. карать(τινά Plat.)
16) упорствовать(ἐντείνοντι ὑπείκειν Eur.)
17) усиливаться(πήδησις ἐντείνουσα Plut.)
-
24 ἀναβάλλω
A throw up,χοῦν ἐξ ὀρύγματος Th.4.90
, cf. X.Cyr.7.5.10, Ostr. 1399 (i A. D.); foss and dyke,X.
An.5.2.5.2 ἀ. τινὰ ἐπὶ τὸν ἵππον put on horseback, mount him, Id.An. 4.4.4, Eq.6.12; of the horse, ἀ. τὸν ἀναβάτην unseat his rider, ib.8.7.3 ἀ. τὰ ὄμματα cast up one's eyes, so as to show the whites, Arist.Pr. 876a31;τὰ λευκά Alex.222.9
, Ctes.Fr.20.6 lift, remove a tumour, Antyll.(?)ap.Orib.45.17.6.7 [voice] Pass., to be lifted up, in prayer,εὔχονται σπλάγχνοισι κακῶς ἀναβαλλομένοισι Aristeas Epic.1
.II put back, put off,μηκέτι νῦν ἀνάβαλλε.. ἄεθλον Od.19.584
(the only place in which Hom. uses the [voice] Act.); ἀ. τινά put off [with excuses], D.8.52;ἀ. τὰ πράγματα 4.14
; distract one's attention, Philostr.Im.2.24:—[voice] Pass., ἀνεβλήθη ἡ ἐκκλησία it was adjourned, Th.5.45; ὥστε.. εἰς τοὺς παῖδας ἀναβληθήσεσθαι τὰς τιμωρίας will be put off to the time of the sons, Isoc.11.25;ὑμεναίους οὐκ ἀναβαλλομένους Call.Aet.3.1.43
; cf. infr. B. 11.2 [tense] pf. part. [voice] Pass. ἀναβεβλημένος slow, measured,αὔλημα D.Chr.1.1
, cf. Hld.2.8: so in Adv.- μένως
slowly,D.H.
Dem.54.b of style, diffuse,τὸ ὕπτιον καὶ ἀ. Hermog.Id.2.11
; λέξις ἀ., opp. συνεστραμμένη, Aristid. Rh.2p.540S.B more freq. in [voice] Med., strike up, begin to play or sing (cf.ἀναβολή 11
),ἀναβάλλετο καλὸν ἀείδειν Od.1.155
, 8.266, Theoc.6.20: abs.,ἀναβάλεο Pi.N.7.77
; : c. acc.,εὐχὴν ἀ. τῷ Ἔρωτι Philostr.Im.1.29
.II put off, delay a thing in which oneself is concerned (v. supr.11),μηδ' ἔτι δηρὸν ἀμβαλλώμεθα ἔργον Il.2.436
, cf. Hes. Op. 410, Pi.O.1.80, N.9.29, Hdt.3.85;τὸ μέν τι νυνὶ μὴ λάβῃς, τὸ δ' ἀναβαλοῦ Ar.Nu. 1139
; ; εἰς τὴν ὑστεραίαν ἀναβαλέσθαι [τὴν δίαιταν] to adjourn till the morrow, D.21.84, cf. Pl.Mx. 234b;ἀ. τινας Act.Ap.24.22
: abs., defer payment, Isoc.3.33: c. [tense] fut. inf.,ἀ. κυρώσειν ἐς τέταρτον μῆνα Hdt.6.86
.β; ἀ. ἐς τρίτην ἡμέρην ἀποκρινέεσθαι 5.49
;ἀ. ποιήσειν τὰ δέοντα D.3.9
: c. [tense] aor. inf.,ἀ. ὑποκρίνασθαι Hdt.9.8
; .III throw one's cloak up or back, throw it over the shoulder, so as to let it hang in folds,ἀναβάλλεσθαι χλαῖναν Ar.V. 1132
: so also ἀναβάλλεσθαι alone, Id.Ec.97;ἀ. ἐπιδέξια Pl. Tht. 175e
, cf. Ar.Av. 1568; εἴσω τὴν χεῖρα ἔχοντα ἀναβεβλημένον with one's cloak thrown up or back, D.19.251;ἀναβεβλ. ἄνω τοῦ γόνατος Thphr. Char.4.4
; cf.ἀναβολή 1.2
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀναβάλλω
-
25 ἐλαύνω
ἐλαύνω, (1) treiben, in Bewegung setzen; νῆα, rudern; νηῦς ἐλαυνομένη, das fahrende Schiff. Daher auch οἱ δ' ἐλόωσι γαλήνην, auf dem ruhigen Meere fahren; πόντον ἐλάταις ἐλαύνειν, das Meer mit Rudern in Bewegung setzen, es befahren. Von Flüssen. Häufig ohne acc. = fahren; μάστιξεν δ' ἐλάαν, er schwang die Geißel, um die Pferde anzutreiben, zu fahren; βῆ δ' ἐλάαν ἐπὶ κύματα, er ging, um dahinzufahren über die Wogen; διὰ νύκτα ἐλᾶν, durch die Nacht fahren; vom Seefahrer; παρὲξ τὴν νῆσον ἐλαύνειν, an der Insel vorbeifahren; οἱ ἐλαύνοντες, die Rudernden. Auch vom Wagen selbst; sc. ἵππον, reiten; pass., vom Pferde: laufen; mit accusat. vom Reiten; στρατόν, στρατιήν, ein Heer in Bewegung setzen, es führen. Gew. ohne Zusatz: marschieren, anrücken (sowohl von dem Feldherrn, als vom Heere). (2) wegtreiben, wegführen. Bes. μύσος ἀφ' ἑστίας, entfernen, also = führen; φυγῇ ἀϊδίῳ ἐλαϑείς, in ewige Verbannung geschickt. (3) in die Enge treiben, bedrängen. Also ἄδην ἐλάαν τινά τινος, = einen genügend bedrängen in etwas, bei etwas, mit etwas, mit Elend, im Kampfe. Χεὶρ ὀξείῃς ὀδύνῃσιν ἐλήλαται, wird gepeinigt; δαίμων, Ἀϑάνας μῆνις ἐλαύνει με, treibt mich umher; geradezu = misshandeln, beschimpfen. Auch: unterjochen. (4) schlagen, stoßen. Bei ἐλαύνειν in dieser Bedeutung kann im accusat. sowohl dasjenige stehn, womit man stößt oder schlägt, die Waffe als auch dasjenige, welchem der Stoß oder Schlag gilt, das Ziel; man unterscheidet ἐλαύνειν genau von βάλλειν, gebraucht also ἐλαύνειν nie vom Wurfe, sondern nur vom Stoße oder Schlage im strengsten Sinne des Wortes, vom Angriff ἐκ χειρός, d. h. von solchem Angriffe, bei welchem man die Waffe nicht fahren läßt, wie beim Wurfe, sondern festhält; χϑόνα δ' ἤλασε παντὶ μετώπῳ, von einem Fallenden. Wenn die Waffe als Object im accus. bei ἐλαύνειν steht oder hinzugedacht werden muß, gebraucht man ἐλαύνειν auch vom Wurfe; ἐλαύνεται εἰς τὸν μηρόν, er wird am Schenkel verwundet; ἐ. χαμάδις ὀδόντας, herausschlagen. (5) Wie unser: treiben von Metallen; ἀσπίδα, einen Schild aus Erz treiben; geschmiedet. Übh. = hinziehen, in einer Richtung; σταυροὺς δ' ἐκτὸς ἔλασσε, stellte sie in einer Linie auf. Dah. = hervorbringen, erzeugen; κολῳόν, erregen; ἐξ ὄσσων εἰς γαῖαν δάκρυ, hervortreiben. (6) Wie es in (1) scheinbar intrans. steht, auch πόῤῥω σοφίας, φιλοσοφίας ἐλαύνειν, weit in der Weisheit vorschreiten; ἐγγὺς μανιῶν ἐλαύνει, kommt dem Wahnsinn nahe; ἔξω ἐλ. τοῠ φρονεῖν, wahnsinnig sein; εἰς κόρον τινὸς ἐλαύνειν, es bis zur Übersättigung in einer Sache treiben -
26 ἐπιδρούω
A hammer in, , cf. IG22.463.64; τὸν ἵππον καὶ τὸν ἄνδρα τὸν -κρούοντα ib.12.374.173; χθόνα βάκτροις striking the ground.., A.Ag. 202 (lyr.); ἐ. τῇ χειρὶ τὸ ξίφος clap one's hand on one's sword, Plu.Pomp.58: metaph., jeer at,εἴς τινα Macho
ap.Ath.13.579b.III. Medic., use percussion, Aret.SA1.6.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιδρούω
-
27 επιστρεφω
1) поворачивать (назад или в сторону), обращать(τὰς ναῦς Thuc.; νῶτον Her.; τὸν ἵππον εἰς φυγήν Plut.)
δεῦρ΄ ἐπίστρεψον κάρα Eur. — поверни сюда голову, т.е. взгляни сюда2) med. оглядываться, озираться3) склонять к иному мнению, переубеждать(πολλούς Luc.; ἐνίους Plut.)
4) med. принимать другой оборот, (из)меняться(δόξα τῇδε ἐπεστράφη Soph.)
5) поворачиваться(δεῦρο Arph.)
ἐπιστρέψας ᾗκεν ἰόν Soph. — он обернулся и пустил стрелу6) возвращаться7) обращать в бегство(τινά Xen.)
8) тж. med.-pass. заходить, прибывать(κατ΄ ἄλσος Aesch.; εἰς χώραν Xen.)
πόθεν γῆς τῆσδ΄ ἐπεστράφης πέδον ; Eur. — откуда занесло тебя в этот край?;κατ΄ ἄλσος ἐ. Aesch. — заходить в рощу9) med. бродить, проходить, обходить, тж. посещать(πάντῃ Hom.; γαῖαν Hes.; ὀρέων κορυφάς Anacr.)
θεοῦ νιν κέλευσμα ἐπεστράφη Eur. — веление божества настигло ее10) med. обращаться мыслью, обращать внимание, заботиться(ἐπ΄ οὐδενὴ τούτων Dem.; τῶν ἀνθρωπίνων Plut.)
τίνος πράγματος χάριν τοῦδε ἐπεστρέφοντο ; Soph. — по какой причине (Атриды) вспомнили о нем?11) крутить, скручиватьἐ. ἐπισκύνιον Anth. — морщить лоб;
οἷς ἐπέστραπται τὸ τρίχιον Arst. — те, у которых вьются волосы12) перен. накручивать, натягивать, напрягатьλέγειν μᾶλλον ἐπεστραμμένα (sc. ἔπη) Her. — говорить с большим возбуждением
13) настаивать, требоватьἐ. τέν πίστιν Soph. — требовать залога верности, ручательства
-
28 περι-άγω
περι-άγω (s. ἄγω), herumführen; περιάγουσίν σε πρὸς τἀριστερά, Eur. Cycl. 682; περιάγειν τὴν κεφαλήν, Ar. Pax 665, wie τὸν αὐχένα Plat. Rep. VII, 515 c; περιῆγε τὸν ἵππον ἀγχοῦ τῇ ἵππῳ, Her. 3, 85, vgl. 4, 73; u. mit dem accus. des Ortes. περιάγουσι τὴν λίμνην κύκλῳ, 4, 180; οἷον τροχοῠ περιαγομένου, Plat. Tim. 79 b, oft; auch οἱ τὰ μαϑήματα περιάγοντες κατὰ τὰς πόλεις, Prot. 313 d; Folgde; τὸ ἱππικὸν εἰς τὸ Μαιάνδρου πεδίον περιήγαγεν, Xen. Ages. 1, 15, u. oft; περιάγειν τὼ χεῖρε, beide Hände herum und auf den Rücken drehen, um sie zu binden, Lys. 1, 25; Long. 2, 14; pass., περιαχϑεὶς τὼ χεῖρε, Jac. Philostr. imagg. 464. – Intr. sich herumtreiben, gaffend umhergehen, N. T., z. B. περιῆγε τὰς πόλεις, Matth. 9, 35; vgl. Dem. 42, 5 περιαγαγὼν τὴν ἐσχατιάν. – Med. mit sich herumführen, immer bei sich haben, Xen. Cyr. 2, 2, 28 Mem. 1, 7, 2, u. öfter bei Ath. u. Sp.
-
29 ἀνα-βιβάζω
ἀνα-βιβάζω, 1) hinausgehen-, aufsteigen lassen, ἐπὶ τὸν ἵππον, auf's Pferd helfen, Her. 1, 63 u. sonst, z. B. Plat. Rep. V, 467 c, wie ἐπὶ τὸ ὄχημα Cyr. 4, 2, 28; ἐφ' ἅρμα Her. 4, 180; ἐπὶ τὴν πυρήν 1, 86 (wie Plut. Sol. 28); πύργον 3, 75 (u. Xen. Cyr. 6, 1, 53); ἀψῖδας 4, 72; ἐπὶ λόφον Xen. An. 1, 10, 14; ἐπὶ τροχόν, auf's Folterrad bringen, Andoc. 1, 43; ἀναβιβάζειν τοὺς στρατιώτας ἐπὶ τὸ τεῖχος, die Mauer ersteigen lassen, Polyb. 7, 17, 9; ἐπὶ τὴν ναῦν, d. i. einschiffen, Plut. Pericl. 35 (u. so med., Thuc. 7, 33. 35); aber ἀναβ. τριήρεις, die Schiffe auf's Land ziehen, Xen. Hell. 1, 1, 2; ἐπὶ τὴν σκηνήν, auf die Bühne bringen, Pol. 29, 7; Luc. Tox. 9; Xen. κατὰ τὰ ἀποτομώτατα ἀναβ. Cyr. 7, 2, 3, an dem steilsten Punkte aufsteigen lassen; εἰς τιμήν, zu Ehren erheben, Plut. Cat. mai. 16; übh. erhöhen, steigern, τὰς τιμάς, den Preis, Diod. Sic. 5, 10; φϑόγγους, den Ton herabstimmen, Plut. Tib. Graech. 2; ἀναβ. τὸν τόνον, den Accent zurückziehen, Gramm. – 2) bes. im med., auftreten lassen vor Gericht, Andoc. 1, 148; Lys. 18, 24. 20, 34; vgl. Plat. Apol. 18 d 34 c; ἀναβιβασάμενος αὐτὸν ἐρωτήσω, vorladen und befragen, Is. 11, 4, bes. vom Vorfordern der Zeugen; fut. ἀναβιβῶμαι, Amips. bei Suid.; ἀναβιβᾶται Dem. 19, 310; ἡ τύχη ἀνεβίβαζεν τὴν αὐτῶν ἄγνοιαν Polyb. 11, 6, 8, machte all ihren Unverstand kund.
-
30 ἀποδείκνυμι
ἀποδείκ-νῡμι (and [suff] ἀποδεικ-ύω X.Smp.8.20, Plb.7.14.3), [dialect] Ion. [suff] ἀποδεικ-δέκνῦμι GDI5653b14 (Chios, v B. C.), [tense] fut. -δείξω, [dialect] Ion. - δέξω:—A point away from other objects at one, and so:I point out, display, make known, whether by deed or word,σφι γνώμας Hdt.1.171
,al.;τάφους καὶ συγγένειαν Th.1.26
;ἦθος τὸ πρόσθε τοκήων A.Ag. 727
;ἀρετήν Hyp.Epit.29
;τὰ τῆς τεχνης ἐξευρήματα Hp.Praec.9
; proclaim, τὴν ἡμέρην GDI l. c.;—[voice] Pass.,τῶν οῠρων ἀποδεχθέντων SIG134b22
(Milet., iv B. C.).2 bring forward, produce,μαρτύρια τούτων Hdt.5.45
;πολλοὺς παῖδας Id.1.136
, cf. S.OT 1405, Isoc.19.6, X.Cyr. 1.2.5;ἐπόχους 8.1.35
;ἀ. τρόπαια And.1.147
;χρήματα πλεῖστ' ἀ. ἐν τῷ κοινῷ Ar.Eq. 774
;μορφὴν ἑτέραν E.Fr.839.14
(v.l. ἐπέδειξεν): c. part., ὑγιέα τινὰ ἐόντα ἀ. produce him safe and sound, Hdt.3.130, cf. 134.5 appoint, assign,τέμενος ἀ. τινί Hdt.5.67
, 89;βωμόν τινι Id.7.178
;ἓν βουλευτήριον Th.2.15
; γῆς ὅρους ib.72; τὴν τρίτην ἀ. ἐκκλησίαν to fix, prescribe it, D.24.25:—[voice] Pass.,τοῖσί ἐστι χῶρος ἀποδεδεγμένος Hdt.1.153
; .b c. inf., κώμας ὅθεν ἀπέδειξαν οἱ ἡγεμόνες λαμβάνειν τὰ ἐπιτήδεια whence they appointed that they should receive.., X.An.2.3.14:—[voice] Pass., τοῖσι ἀποδεδέχθαι.. ἕλκειν (impers.) it had been appointed them to draw, Hdt.2.124.6 show by argument, prove, demonstrate, Ar.Nu. 1334, Arist.AP0.75b37, etc.;ἀ. σαφεῖς τὰς ἀποδείξεις And.2.3
;ἀ. ὡς.. Ar.V. 548
, Pl.R. 472d; ὅτι .. Id.Prt. 323c, etc.; πότερον.. ἢ .. Id.Alc.1.114b: c. dupl. acc., prove one so and so, , etc.;τοιούτους τινάς Hp.Decent.4
: folld. by part.,ἀ. λόγῳ.. οὐδὲν μετεόν Hdt.5.94
; ἀ. τινὰ λέγοντα οὐδέν make it evident that.., 7.17, cf. 2.133.II show forth a person or thing as so and so, hence:1 appoint, proclaim, create,ἀ. τινὰ στρατηγόν X.An.1.1.2
, al.: c. inf.,στρατηγὸν εῖναι Hdt.5.25
; ἀ. τούτους τὴν πόλιν νέμειν ib.29;ἑαυτὸν ὅτι ἐστὶ θεός 2 Ep.Thess.2.4
:—[voice] Pass., to be so created, Hdt.1.124, 162; ;ἀπεδέχθη εῖναι ἵππαρχος 7.154
;αὐτοκράτωρ ἀποδέδεικται POxy.1021.7
(i A. D.); ὕπατος ἀποδεδειγμένος, = Lat. consul designatus, OGI379.5 ([place name] Tiflis), etc.2 make, render, mostly with an Adj., ἀ. τινὰς μοχθηροτάτους make them finished rascals, Ar.Ra. 1011;ἀ. κρατίστους τοὺς λόχους X.Cyr.2.1.23
;γοργότερον ἀ. τὸν ἵππον Id.Eq.1.10
;ζῷον ἀγριώτερον Pl.Grg. 516b
: with a Subst.,γέλωτα ἀ. τινά Id.Tht. 166a
, cf. Phd. 72c: c. part., ;ἀ. τινὰς ἀλλοτρίους ὄντας Pl.Smp. 179c
:—[voice] Pass., πολέμιοι ἀποδεδειγμένοι declared enemies, X.An.7.1.26, cf. D.23.200.3 represent as,ἀ. παῖδα πατρὸς ἑωυτῶν ἕκαστον ἐόντα Hdt.2.143
, cf. Lys.32.17:— [voice] Pass., is represented, considered as..,Hdt.
1.136; οὐδὲ.. οὗτοι ἐν τοῖσι ἄλλοισι θεοῖσι ἀποδεδέχαται have not been considered, admitted among.., 2.43:—these two last examples may be pass. usages of ἀποδέχομαι.4 c. inf., ordain a thing or person to be, X.Oec.7.30,Lac.10.7.B [voice] Med., show forth, exhibit something of one's own, ἀποδέξασθαι τὴν γνώμην deliver one's opinion, Hdt.1.170, 207, cf. Th.1.87; alsoἀ. μεγάλα ἔργα Hdt.1.59
, al.; ἀξιαπηγητότατα ib.16; οὐδὲν λαμπρὸν ἔργον ib. 174; ἀ. ἀρετάς display high qualities, Pi.N.6.49 (cf. supr. A. 1.2);πνεύματα εἰς ἄλληλα στάσιν.. ἀποδεικνύμενα A.Pr. 1088
; of buildings and the like ,μνημόσυνα ἀ. Hdt.2.101
;χώματα ἀξιοθέητα 1.184
; οὐδεμίαν στρατηΐην ἀ. not to have any military service to show, 2.111:—[voice] Pass., ἔργα μεγάλα καὶ θαυμαστὰ.. ἀποδεχθέντα Id. Prooem., cf. 9.27.2 [voice] Med. in act. sense, ἀποδεδειγμένοι ἦσαν ὅτι had declared that.., X.An.5.2.9.C [voice] Pass., v. supr. 1.5, 11.1,2,3: [tense] aor. ἀπεδείχθην is always [voice] Pass., as Hdt.7.154; and so mostly [tense] pf. ἀποδέδειγμαι, 1.136, Antipho 2.4.10, X.An.7.1.26; but the part. of the latter is sts. [voice] Act., v. supr. B.2.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀποδείκνυμι
-
31 ἐπιβαίνω
Aἐπίβᾱ Thgn.847
, [dialect] Dor. inf. ἐπιβῆν (infr.IV): [tense] fut.- βήσομαι: [tense] pf.- βέβηκα: [tense] aor. 2 ἐπέβην: [tense] aor. 1 [voice] Med. ἐπεβησάμην (of which Hom.always uses the [dialect] Ep. form ἐπεβήσετο, imper.ἐπιβήσεο Il.8.105
, al.; laterἐπεβήσατο A.R.3.869
, [dialect] Dor.- βάσατο Call.Lav.Pall.65
).A. in these tenses, intr., go upon:I. c. gen., set foot on, tread, walk upon, γαίης, ἠπείρου, Od.9.83, h.Cer. 127; πόληος, πατρίδος αἴης, Τροίης, Il.16.396, Od.4.521, 14.229; ἀδύτων (lyr.); ἐ. τῶν οὔρων set foot on the confines, Hdt.4.125, cf. Th.1.103, Pl.Lg. 778e;τῆς Λακωνικῆς ἐπὶ πολέμῳ X. HG7.4.6
; πυρῆς ἐπιβάντ' ἀλεγεινῆς, of a corpse, placed upon.., Il.4.99;πλατείᾳ τῇ ῥινὶ ἐ. τοῦ χείλους Philostr.Im.2.18
; alsoἐ. ἐπί τινος Hdt.2.107
.2. get upon, mount on,πύργων Il.8.165
; νεῶν ib. 512;ἵππων 5.328
, 10.513;δίφρου 23.379
;εὐνῆς 9.133
;τοῦ τείχεος Hdt.9.70
; λέκτρων ἐ. A.Supp.39; alsoἐ. ἐπὶ νεός Hdt.8.118
: freq. in Hom., in [tense] aor. [voice] Med.,ἐπεβήσετ' ἀπήνης Od.6.78
, al.b. Archit., to be superposed,τὰ ἐπιβαίνοντα πάντα ἐπὶ τοὺς κρατευτάς IG7.3073.104
, cf. 111 (Lebad.).3. of Time, arrive at,τετταράκοντα ἐ. ἐτῶν Pl.Lg. 666b
; δεκάτω (sc. ἔτεος) ἐ. Theoc.26.29;δωδεκάτου ἐπιβάς IG 14.1728
;τῆς μειρακίων ἡλικίας Hdn.1.3.1
.4. metaph., ἀναιδείης ἐπέβησαν have trodden the path of shamelessness, Od.22.424; ἐϋφροσύνης ἐπιβῆτον enter into joy, 23.52; τέχνης ἐπιβήσομαι,-βήμεναι, h.Merc. 166, 465; ὁσίης ib. 173; (lyr.); ἐ. δόξης entertain an expectation, Id.Ph. 1463 (anap.); ἐ. σοφίας undertake it, Pl.Epin. 981a;λόγου Luc.Astr.8
; ἐ. τῆς ἀφορμῆς, τῆς προφάσεως, seize upon it, App.Syr.2, Sam.11, etc.; preside over, τῆς ἀνθρωπίνηςψυχῆς Iamb.Myst.9.8
, al.II. c. dat., get upon, board,ναυσί Th.7.70
; land on,ἐ. τῇ Σικελίᾳ D.S.16.66
: metaph.,ἐ. ἀνορέαις Pi.N.3.20
; also, make forcible entry into, τινός οἰκίαις, γῇ, PHamb.10.6 (ii A.D.), PAmh.2.142.7 (iv A.D.).b. with a Prep., ἐπὶ πύργῳ ἄλλος πύργοςἐπιβέβηκε Hdt.1.181
.2. c. dat. pers., set upon, assault,τινί X.Cyr. 5.2.26
, Plu.Cim.15, etc.; simply, approach, dub. in Pi.Fr.88.2.3. trample on,λὰξ ἐπίβα δήμῳ Thgn.847
.III. c. acc.loci, light upon, in Hom. twice of gods lighting upon earth after their descent from Olympus, Πιερίην ἐπιβᾶσα, ἐπιβάς, Il.14.226, Od.5.50; so πολλῶν ἐ. καιρόν light on the fit time, Pi.N.1.18; then simply, go on to a place, enter it,γῆν καὶ ἔθνος Hdt.7.50
; (anap.): with Prep., ἐ. ἐπὶ χώραν Decr.Amphict. ap. D.18.154;εἰς Βοιωτίαν D.S.14
. 84.2. rarely c. acc. pers., attack, only poet., S.Aj. 138 (anap.): metaph., of passion or suffering, Id.El. 492 (lyr.), Ph. 194 (anap.).3. mount,νῶθ' ἵππων ἐπιβάντες Hes.Sc. 286
: more freq. with Prep., ἐπὶτὸν ἵππον Hdt.4.22
;ἐπὶνέα Id.8.120
, cf. Th.1.111; but ἐ. ἐπὶ τὸ θῆλυ, of made quadrupeds, cover a female, Arist.HA 539b26; so abs., ib. 574a20, al.: c. dat., Luc.Asin.27: c. gen., Horap.1.46, 2.78.4. ἐ. ἐπὶ τὸ σκέλος use, put one's weight on, a broken leg, Hp. Fract. 18.5. with acc. of the Instr. of Motion (cf.βαίνω A.11.4
), ἐπιβῆναι τῷἀριστερῷ ἐκείνης τὸν ἐμὸν δεξιόν Luc.DMeretr.4.5
, cf. Tox.48.IV. abs., get a footing, stand on one's feet, Il.5.666, Od.12.434; μἠπιβῆν it is forbidden to set foot here, IG12(3).1381 ([place name] Thera).2. step onwards, advance,Τρώων δὲ πόλις ἐπὶ πᾶσα βέβηκε Il.16.69
, cf. Hes. Op. 679, f.l. in Pi.N.10.43;ἐπίβαινε πόρσω S.OC 179
(s.v.l., lyr.): me taph., advance in one's demands, Plb.1.68.8.3. mount on a chariot or on horseback, be mounted, Hdt.3.84; go or be on board ship, Il.15.387, S.Aj. 358 (lyr.), Hdt.8.90, Th.2.90, etc.B. Causal in [tense] fut.- βήσω Luc. DMort.6.4
, [dialect] Ep. inf.- βησέμεν Il.8.197
, Hes.Th. 396, but usu. in [tense] aor. 1 [voice] Act. (ἐπιβιβάζω, ἐπιβάσκω serve as [tense] pres.):— make one mount, set him upon,ὅν ῥα τόθ' ἵππων.. ἐπέβησε Il.8.129
; ; ὥς κ' ἐμὲ.. ἐμῆςἐπιβήσετε πάτρης Od.7.223
;ἐ. τινὰς σκάφεσιν J.BJ4.7.6
; πλοίων ib. 11.5, cf. Luc.l.c.;ὁπλίτας ὁλκάσιν App.BC5.92
; τινὰς ἐπὶ τὰς ναῦς ib.2.59 : also in [tense] aor. 1 [voice] Med.,νιν ἑῶ ἐπεβάσατο δίφρω Call.Lav.Pall. 65
.b. of things, νευρὰν ἐπέβασε κορώνας set the string on his bow's tip, B.5.73.2. metaph. (cf.A.1.4), ἐϋκλεΐης ἐπίβησον bring to great glory, Il.8.285;τιμῆς καὶ γεράων Hes. Th. 396
; χαλιφρονέοντα σαοφροσύνης ἐπέβησαν they bring him to sobriety, Od.23.13; λιγυρῆςἐπέβησαν ἀοιδῆς Hes.Op. 659
; δουλοσύνας (prob.) E.Hyps.Fr.41(64).86; εἴ σε τύχη.. ἡλικίας ἐπέβησεν had brought thee to full age, IG2.2263.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιβαίνω
-
32 ἐφίστημι
ἐφ-ίστημι (1) act., (a) darauf-, darübersetzen, -stellen. Bes. einen als Wächter, Aufseher, Vorsteher über etwas setzen. Es tritt auch ein inf. dazu, den Zweck anzudeuten, ἐπέστησαν τὴν ἐξ Ἀρείου πάγου βουλὴν ἐπιμελεῖσϑαι τῆς εὐκοσμίας, sie setzten den Rat ein, für den Anstand Sorge zu tragen; ἀνάγκην τινί, die Notwendigkeit auferlegen; κατάπληξίν τινι, Bestürzung verursachen. (b) daneben, dabeistellen; ἐπιστήσαντες κύκλῳ τὸ σῆμα ἱππέας, Reiter am Grabmal im Kreise aufstellen; ἡ τύχη ἐπιστήσασα Ῥωμαίους, herbeiführen. Bes. übertr., τὴν γνώμην, den Geist, die Überlegung auf etwas richten, es in Betracht ziehen. Aber auch τινά, einen aufmerksam, stutzig machen. (c) fest stellen; ἀγῶνα, Kampfspiele einsetzen; τινί, zu j-s Ehren; στράτευμα, das Heer Halt machen lassen; τὴν πορείαν, den Marsch einstellen; absolut, ἐπιστήσας, sc. τὸν ἵππον, anhaltend; τὴν διήγησιν, abbrechen; mit u. ohne γνώμην = seine Meinung zurückhalten, Anstand nehmen, zögern; περί τινος, in Zweifel über etwas sein. (2) (a) sich darüber, darauf stellen, darauftreten; ἐπέστη βηλῷ ἐπὶ λιϑέῳ, er trat auf die Schwelle; übh. sich auf der Oberfläche, auf etwas befinden; τὸ ἐπιστάμενον τοῦ γάλακτος, was oben auf der Milch schwimmt. Übertr., als Wächter, Aufseher, Befehlshaber worüber gesetzt sein, einer Sache vorstehen; μόχϑοι ἐφεστῶτες, auferlegt. (b) daneben, dabei stehen, herzutreten; πυκνοὶ ἐφέστασαν ἀλλήλοισιν, dicht an einander; im feindlichen Sinne; bevorstehen; οὐ μὴν ἀκόμπαστός γ' ἐφίσταται πύλαις, mit Prahlen naht er den Thoren feindlich; ἐπεὶ ἐπὶ τῇ πόλι ἐπέστησαν, zu der Stadt gekommen waren; οἱ ἐπεστεῶτες, die Dabeistehenden; εἰς τοὺς ὄχλους, unter die Menge treten; Δημοσϑένης ἐπέστη τῶν ἄλλων κατήγορος, trat als Ankläger auf; mit der Nebenbedeutung des Plötzlichen; ἐφίσταται αὐτοῖς Ἥφαιστος, überrascht sie; so bes. von Erscheinungen der Götter, der Träume u. ä., πρίν μοι τύχη τοιάδ' ἐπέστη, ehe mich ein solches Geschick traf. (c) an etwas gehen, an eine Arbeit, aufmerksam sein auf etwas; ἐπὶ τὸν τόπον, an den Punkt gekommen sein. (d) stehen bleiben; κἀγὼ ἐπιστὰς περιέμεινα, ich blieb stehen u. wartete; ἐφιστάμενος, Halt machend; μικρὸν ἐπιστὰς ἀποϑνήσκει, kurz darauf stirbt er; τοῦ πλοῦ, in der Fahrt innehalten -
33 ἐπιτίθημι
ἐπιτίθημι 3 pl. ἐπιτιθέασιν Mt 23:4, impv. ἐπιτίθει 1 Ti 5:22; impf. 3 pl. ἐπετίθεσαν Ac 8:17 (ἐπετίθουν v.l.); fut. ἐπιθήσω; 1 aor. ἐπέθηκα; 2 aor. ἐπέθην, impv. ἐπίθες, ptc. ἐπιθείς. Mid. fut. ἐπιθήσομαι; 2 aor. ἐπεθέμην (s. τίθημι; Hom.+).① to place someth. on or transfer to (a place or object)ⓐ lay/put uponα. lit.: act., of placing of a physical thing τὶ (which somet. is to be supplied fr. the context; cp. Esth 5:2) ἐπί τι or τινα (X., Cyr. 7, 3, 14; SIG 1173, 9; cp. 1169, 4; PSI 442, 13 [III B.C.]; Gen 22:9; 42:26 al.; JosAs 29:5 αὐτὸν ἐπὶ τὸν ἵππον; ParJer 2:1 χοῦν ἐπὶ τὴν κεφαλήν) someth. upon someth. or someone Mt 23:4; Lk 15:5; J 9:6 v.l. (most mss. read ἐπέχρισεν), 15; Ac 15:10; 28:3; B 7:8. χεῖρα (χεῖρας) ἐπί τινα or τι lay hand(s) on someone or someth. (SIG 1173, 4; Ex 29:10; Lev 1:4; 4:4 al.—KSudhoff, Handanlegg. des Heilgottes: Archiv f. Gesch. d. Med. 18, 1926, 235–50) Mt 9:18; Mk 8:25 (v.l. ἔθηκεν); 16:18; Ac 8:17; 9:17 (cp. 1QapGen and s. SKotlek, ANRW II Principat 37/3, 2859). Also τινὶ τὰς χεῖρας (Jos., Ant. 9, 268; 16, 365) Mt 19:13, 15; Mk 5:23; 6:5; 8:23; Lk 4:40; 13:13 (v.l. ἐπʼ αὐτῇ); Ac 6:6; 8:19; 9:12; 13:3; 19:6; 28:8 (s. χείρ end [Coppens]); of authorization as an elder 1 Ti 5:22 (Goodsp., Probs. 181f; cp. 1QapGen 20, 29); cp. τὴν χεῖρα Mk 7:32; AcPl Ha 3, 31; 4, 34. ἐπὶ τὴν κεφαλήν B 13:5 (Gen 48:18). S. on ἐπίθεσις.—In other combinations ἐ. τί τινι (X., Oec. 17, 9; Esth 2:17; 1 Esdr 4:30; TestJob 7:1; JosAs 10:5; Jos., Ant. 9, 149 ἐπέθεσαν αὐτῷ τ. στέφανον) αὐτῷ τὸν σταυρόν Lk 23:26; στέφανον … αὐτοῦ τῇ κεφαλῇ J 19:2. ἐπειθήσι (=ἐπιθήσει) σοι ἐλευθέριον στέφανον AcPl Ha 2, 31. τοὺς λίθους ἐπετίθουν ἀλλήλαις they placed the stones on one another’s shoulders Hs 9, 3, 5.—τὶ ἐπί τινος (Hdt. 1, 121, 4 al.; 1 Km 6:18; Sus 34; ParJer 5:7; Just., D. 132, 2) Mt 21:7; Lk 8:16 v.l. ἐπέθηκαν ἐπὶ τ. κεφαλῆς αὐτοῦ they placed (the crown of thorns) on his head Mt 27:29. ἐπάνω τ. κεφαλῆς put above (his) head vs. 37.—τῷ μνημείῳ λίθον a stone at the grave Lk 23:53 v.l. (λίθοι) ἐπιτιθέμενοι εἰς τ. οἰκοδομήν stones put into the building Hv 3, 5, 2.β. fig.: act. (except Ac 15:28, below) ἐ. πληγάς τινι inflict blows upon someone (BGU 759, 13 [II A.D.] πληγὰς πλείστας ἐπέθηκάν μοι) Ac 16:23; cp. Lk 10:30. Differently ἐπιθήσει ὁ θεὸς ἐπʼ αὐτὸν τ. πληγάς God will bring upon him the plagues Rv 22:18b (cp. δίκην τινί Hdt., Pla. et al., also UPZ 1, 13 [IV B.C.] ὁ θεὸ αὐτῷ τὴν δίκην ἐ. Dt 26:6; τειμωρίαν τινί IAndrosIsis, Kyme 20; 35); s. BOlsson, D. Epilog der Offb. Joh.: ZNW 31, ’32, 84–86.—Pass. Ac 15:28.—ἐ. τινὶ ὄνομα give a surname to someone (cp. Hdt. 5, 68 al.; BGU 1139, 7 [I B.C.]; 2 Esdr 19:7) Mk 3:16f (on the giving of new names to disciples cp. Diog. L. 5, 38: Theophrastus’ name was Τύρταμος; his teacher, Aristotle, μετωνόμασεν and gave him the name Theophrastus because of his god-like eloquence). B 12:8f ἐ. τὸ ἔλεος ἐπί τινα bestow mercy upon someone 15:2.ⓑ give τινί τι someth. to someone, mid. (BGU 1208 1, 4 [27 B.C.]; PRyl 81, 9 τὴν ὅλου τ. πράγματος ἐξουσίαν τοῖς κατασπορεῦσι ἐπεθέμην) ἀναγομένοις τὰ πρὸς τὰς χρείας when we sailed they gave us what we needed Ac 28:10; unless the verb is to rendered here put on board the needed supplies (so NRSV, REB).ⓒ add ἐπί τι, act. ( Hom., et al.) ἐπʼ αὐτά Rv 22:18a.② to set upon, attack, lay a hand on, mid. (Jos., Ant. 1, 328) τινί (Hdt., Aristoph. et al.; Appian, Liby. 102 §482; PTebt 15, 11 [114 B.C.]; PFlor 332, 7; LXX; Philo, Leg. ad Gai. 371; Jos., Ant. 4, 96) foll. by subst. inf. of purpose in gen. (Gen 43:18) οὐδεὶς ἐπιθήσεταί σοι τοῦ κακῶσαί σε in order to harm you Ac 18:10.—M-M. TW. -
34 οἴχομαι
οἴχομαι, Hom. nur praes. u. impf., fut. οἴξομαι nur als v. l. Her. 2, 29, gewöhnlich fut. οἰχήσομαι, perf. ᾤχημαι, ion. οἴχημαι, Her. 4, 136, u. οἴχωκα, Her., partic. οἰχωκώς, οἰχώκεε mit imperf.-Bedeutung, auch ᾤχωκα, Aesch. Pers. 13, παρῳχήκει Pol. 8, 29 a. E.; – gehen, bes. weggehen, sich auf den Weg begeben, eigtl. von Menschen, und das Präsens oft mit Perfectbedeutung, fortgegangen sein, fortsein; νῦν δ' οἴχεται οἶος ἀείρας νεκρόν, Il. 17, 588; ἀναΐξας ἄφαρ οἴχεται, Od. 1, 410; τίπτε δέ μοι παῖς οἴχεται, 4, 707; so heißt Odysseus, der 20 Jahre vom Vaterlande entfernt ist, oft δὴν οἰχόμενος. – Oft steht ein Participium dabei, die Art des Entfernens angebend, οἴχεται φεύγων, fliehend geht er davon, Od. 8, 356, ᾤχετ' ἀποπτάμενος, er flog davon, Il. 2, 71, so οἴχεται ἰών, ἀπιών, ϑανών u. dgl.; νηῒ οἴχεσϑαι, zu Schiffe abfahren, Od. 16, 24. 142; selten c. accus., ὁδὸν οἴχεσϑαι, 4, 393. Die Perfectbedeutung tritt bes. bei den Attikern hervor, Περσῶν τῶν οἰχομένων Ἑλλάδ' ἐς αἶαν. die nach Griechenland gezogen sind, Aesch. Pers. 1, vgl. 174; ὁ δ' ἐξαλύξας οἴχεται, Eum. 111; ἀνὴρ οἴχεται φεύγων, 117. 120. 142; σκοπὸς δέ νιν οἴχεται στελῶν, Soph. O. C. 298; obwohl ib. 898 Κρέων οἴχεται heißt »er schickt sich an, wegzugehen«; ὥς τινα, παρά τινα, Ar. Plut. 32 Av. 1270; διαφυγὼν οἰχήσεται, Th. 653; ἀποδρὰς ᾤχου, Ran. 469; οἴχοντο πλέοντες, Her. 4, 145, öfter; ἄρτι ἐνϑένδε οἴκαδε οἴχεται, Plat. Parmen. 106 c; οἴχεται ἀποπηδήσας πρὸς ἄλλον, Legg. IV, 720 c; φεύγων οἴχομαι, Parm. 130 d; ἀδιάφϑορον οἴχεται ἀπιόν, Phaed. 106 e; οἴχεται ἀγομένη, sie wird weggeführt, 108 b, wie ᾤχετο ἄγων, er führte weg, 58 a; καταγελάσαντας οἰχήσεσϑαι, Conv. 181 d; οἶδα γὰρ ὅπη οἴχονται, wohin sie weggegangen sind, Xen. An. 1, 4, 8; ᾤχετο πλέων, 2, 6, 3; ᾤχετο ἀπιών, 3, 3, 5; ἀπελαύνων, 2, 4, 24; ὁρῶντες ὀλίγους ἤδη τοὺς λοιπούς· πολλοὶ γὰρ ᾤχοντο, Viele waren fortgegangen, 4, 3, 13; ᾤχετο ἄγων τὸν ἵππον, er führte das Pferd fort, 4, 5, 35; auffallend ᾤχοντο δ' ἐν τοῖς ὀχυροῖς, 4, 7, 17, sie waren fortgegangen und befanden sich nun in den festen Plätzen. – Bes. ist es ein Euphemismus für sterben, wie Hom. sagt οἴχεται εἰς Ἀΐδαο, Il. 22, 213, ᾤχετο ψυχὴ κατὰ χϑονός, 23, 101; ᾤχοντ' ἄφαντοι, sie kamen um, Aesch. Ag. 643; τὸ Περσῶν ἄνϑος οἴχεται πεσόν, ist dahingesunken, Pers. 248; Ὀρέστης ἐλπὶς οἴχεται δόμων, Ch. 765; οἴχομαι φόβῳ, ich komme um vor Furcht, Suppl. 767; vollständiger οὗτος οἴχεται ϑανών, Soph. Phil. 412, vgl. Ai. 778; Eur. Troad. 395 u. öfter; οἴχεται πατήρ, Soph. El. 1140; auch οἴχομαι τάλας, Trach. 1133; οἴχωκ', ὄλωλα, διαπεπόρϑημαι, Ai. 880; ἐκ γυναικὸς οἴχεται σφαγείς, Eur. I. T. 552; οἱ οἰχόμενοι, die Gestorvenen, Hec. 141, wie Aesch. Pers. 880 u. Sp.; ὅπως μὴ ἐγὼ οἰχήσομαι, Plat. Phaed. 91 c; Xen. setzt An. 3, 1, 32 einander gegenüber ὅπου μὲν στρατηγὸς σῶος εἴη –, ὁπόϑεν δὲ οἴχοιτο, wie Soph. ἢ σεσώσμεϑα – ἢ οἰχόμεσϑα, Trach. 85; vgl. noch Xen. Cyr. 5, 4, 11; Sp., οἴχεται δέ σοι ὅ τε Ῥωμαίων δῆμος καὶ τὸ πλεῖστον τοῦ στρατιωτικοῦ, Hdn. 1, 13, 4. – Auch von leblosen Dingen wird es gebraucht, sowohl übh. eine schnelle Bewegung bezeichnend, daherfahren, von Geschossen u. Stürmen, Il. 1, 53. 6, 346. 13, 505 Od. 20, 64, als bes. verloren gehen, untergehen, verschwinden, πῆ σοὶ μένος οἴχεται; wohin ist dein Muth? wo bleibt dein Muth? Il. 5, 472, vgl. 13, 220. 24, 201; οἴχεται τιμὰ φωτί, Pind. N. 10, 78; οὐ πλόκαμοι κερϑέντες ᾤχοντ' ἀγλαοί, P. 4, 82; οἴχεται δὴ πάντα ταῦτ' ἐῤῥιμμένα, Soph. Ai. 1250, der auch οἴχωκε γὰρ κροτητὰ πηκτίδων μέλη sagte, frg. Tham. 1, 1; διαλυϑεῖσαν οἴχεσϑαι πολιτείαν, Plat. Legg. XII, 945 c; Sp., οἴχεται πάντα, Alles ist fort, Luc. D. D. 25, 1; Mer. D. 4; oft bei S. Emp. – Das adj. verb. οἰχητέον steht bei Alciphr. 3, 42.
-
35 αἰσχύνω
αἰσχύνω [pron. full] [ῡ]: [dialect] Ion. [tense] impf. αἰσχύνεσκε ([etym.] κατ-) Q.S.14.531: [tense] fut.A , [dialect] Ion.- υνέω Hdt.9.53
: [tense] aor.ᾔσχῡνα Il.23.571
, Lys.1.4, etc.: [tense] pf.σχυγκα D.C. 58.16
:—[voice] Pass., [tense] fut.αἰσχῠνοῦμαι A.Ag. 856
, Ar.Fr. 200, Pl. Ti. 49d, etc., rarely αἰσχυνθήσομαι (v. sub fin.): [tense] aor.ᾐσχύνθην Hdt.
and [dialect] Att., poet. inf.αἰσχυνθῆμεν Pi.N.9.27
: [tense] pf. ᾔσχυμμαι (v. infr. B. I):—make ugly, disfigure, πρόσωπον, κόμην, Il.18.24, 27, cf. S.Ant. 529; αἰ. τὸν ἵππον give the horse a bad form, X.Eq.1.12.2 mostly in moral sense, dishonour, tarnish,μηδὲ γένος πατέρων αἰσχυνέμεν Il.6.209
, cf. 23.571;τὴν Σπάρτην Hdt.9.53
;ξενίαν τράπεζαν A.Ag. 401
;τοὺς πρὸς αἵματος S.Aj. 1305
;τοὺς πατέρας Pl.Mx. 246d
.b esp. dishonour a woman, E.El.44, cf. Plu.Marc.19, etc.; ; εἰς τὸ σῶμα αἰ. Arist.Pol. 1311b7; abs., Foed. Delph.Pell.2A 12.B [voice] Pass., to be dishonoured, νέκυς σχυμμένος, of Patroclus, Il. 18.180.2 more commonly, to be ashamed at a thing, c. acc. rei,αἰσχυνόμενοι φάτιν ἀνδρῶν Od.21.323
;τὴν δυσγένειαν τὴν ἐμὴν αἰ. S.OT 1079
: c. dat. rei, Ar.Nu. 992, Lys.3.9, D.4.42, etc.;αἰ. ἐπί τινι X.Mem.2.2.8
;ἔν τινι Th.2.43
;ὑπέρ τινος Lys.14.39
;περί τινος 33.6
. etc.b c. part., to be ashamed at doing a thing (which one does), A.Pr. 642 (v.l.), S.Ant. 540, Ar.Fr. 200, Pl.Grg. 494e, etc.c c. inf., to be ashamed to do a thing (and therefore not to do it), Hdt.1.82, A.Ag. 856, Ch. 917, Pl.R. 414e, Phdr. 257d, etc.; though this condition must not be pressed absolutely, cf. Ap. 22b.d foll. by relat. clause, αἰσχύνεσθαι εἰ.. to be ashamed that.., S.El. 254, And.4.42;ἐάν.. X.Oec.21.4
;μὴ.. Pl.Tht. 183e
, cf. Machoap.Ath.13.579f;ὅτι.. Lys.2.23
.3 c. acc. pers., to feel shame before one, E. Ion 934, 1074, Pherecr.23.6, Pl.Smp. 216b; τοὺς γέροντας (at Sparta) Aeschin.1.180; ὅστις γὰρ αὐτὸς αὑτὸν οὐκ αἰσχύνεται, πῶστόν γε μηδὲν εἰδότ' αἰσχυνθήσεται; Philem.229, cf. Gal. 5.26: c. acc. et inf., E.Hel. 415;ᾑσχύνθημεν θεοὺς.. προδοῦναι αὐτόν X.An.2.3.22
;αἰσχύνομαι ὑμᾶς λέγειν D.40.48
;αἰ. πρός τινα Arist.Rh. 1383b12
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > αἰσχύνω
-
36 ἡνία
A reins, Il.5.226, Od.3.483, Hes.Sc.95, Pi.P.4.18, I.1.15: rare exc. in Poets, ἐφ' ἡνία,= ἐφ' ἡνίαν (v. sq.), Ael.Tact.19.12.II sg., [full] ἡνίον, τό, bit, Poll.1.148. (I.-E. [nmacrnull]siyo-, cf. Skt. nāsyam 'nose-rein', Ir. éssi 'reins'.)------------------------------------A bridle, reins, in pl., Pi. P.5.32, A.Pers. 193, etc.;πρὸς ἡνίας μάχεσθαι Id.Pr. 1010
; εἰς τοὐπίσω ἑλκύσαι τὰς ἡ. Pl.Phdr. 254c: less freq. in sg., Ἥλιε.. ἐπισχὼν χρυσόνωτον ἡ. S.Aj. 847;ἡ. χαλᾶν E.Fr. 409
: the sg. for one rein,ἔπειτα λύων ἡ. ἀριστεράν S.El. 743
.2 metaph.,Ἔρως.. ἡνίας ηὔθυνε παλιντόνους Ar.Av. 1739
; ;ἐφεῖναι καὶ χαλάσαι τὰς ἡ. τοῖς λόγοις Pl.Prt. 338a
; παραλαβοῦσαι τῆς πόλεως τὰς ἡ. Ar.Ec. 466; τούτῳ παραδώσω τῆς πυκνὸς τὰς ἡ. Id.Eq. 1109;γαστρὸς πᾶσαν ἡ. κρατεῖν Men.Mon.81
;τῷ δήμῳ τὰς ἡ. ἀνείς Plu.Per.11
; ἐνδιδόναι τοῖς βουλήμασι τὰς ἡ. D.H.7.35;παρὰ τὴν ἡ. πράττειν Philostr.Im.2.18
; πρὸς ταῖς ἡ., of high officials, BCH32.431 ([place name] Delos); ἐπὶ τῶν ἡ. LXX 1 Ma.6.28.3 as a military term, ἐφ' ἡνίαν wheeling to the left ( the left being the bridle hand), Plb. 10.23.2, Ascl. Tact.10.2, Polyaen.4.3.21; [τὸν ἵππον] περισπάσας ἐφ' ἡνίαν τῷ χαλινῷ Plu.Marc.6
; ἐξ ἡνίας, opp. ἐκ δόρατος, Plb.11.23.6. -
37 ἐντείνω
ἐν-τείνω, (1) hineinspannen; δίφρος ἱμᾶσιν ἐντέταται, ist in Riemen eingespannt, hing in, Riemen; κυνέη ἔντοσϑεν ἱμᾶσιν ἐντέτατο στερεῶς, der Helm war von innen mit Riemen dicht überspannt; κλίνη οὐκ ἐντεταμένη, mit Gurten überspannt; ϑρόνον ἐνέτεινε, überspannte den Sessel; χωρίον εἰς τὸν κύκλον ἐνταϑῆναι, darin eingeschlossen werden. (2) anspannen; τόξον, den Bogen spannen; seinen Bogen spannen; von Brücken; γεφύρας, noch aufgeschlagen; τὴν ἁρμονίαν, sie gehörig temperieren; φωνὴν ἐντεινάμενος, anstrengen, sie erheben; μᾶλλον ἐντεινάμενος εἶπον, mit mehr Nachdruck, heftiger; τὴν πολιορκίαν, die Belagerung nachdrücklich betreiben; von den Gliedern, bes. vom männlichen Gliede; πρόςωπον ἐντεταμένον, ein ernsthaftes Gesicht. Geistig: sich anstrengen; ϑυμόν, erregen. (3) πληγὰς ἀλλήλοις ἐνέτειναν, sie versetzten sich Hiebe, Schläge; ἵππον τῷ ἀγωγεῖ, das Pferd mit dem Leitseil vorwärts ziehen. (4) Intrans., πήδησις ἐντείνουσα, Ggstz κατασβεννυμένη, sich steigernd; anstreben -
38 ἀνα-λαμβάνω
ἀνα-λαμβάνω (s. λαμβάνω), 1) wieder nehmen, wieder erlangen, τὴν ἀρχήν Her. 3, 73; Thuc. 2, 16; ἣν ἐκέκτησϑε Xen. Hell. 3, 5, 8; mit πάλιν, Piat. Ep. VIII, 352 c, vgl. Rcp. VI, 490 d; πάλιν τὰ κατεῤῥᾳϑυμημένα ἀναλήψεσϑαι Dem. 4, 7 u. öfter. Uebertr. auf die Rede, λόγον, wieder aufnehmen, nach einer Unterbrechung, Her. 5, 62; ἐξ ἀρχῆς Plat. Gorg. 506 c; ohne λόγον, ἐξ ἀρχῆς ἀναλ. Apol. 19 a; ἀπ' ἀρχῆς, wieder von Anfang anfangen, Arist. Eth. 10, 4, 1; ἀναλ. allein, Plut. Alc. 10. Bes. vom Wiedererhalten der Kräfte, sich erholen, ἀπὸ νόσου; ἀνέστη ἐξ ἀσϑενείας καὶ ἀνέλαβεν ἑαυτόν Dem. 59, 58; οἱ δυςτυχήσαντες ἀνέλαβον ἑαυτούς Isocr. 6, 40; ohne ἑαυτόν, z. B. ποιῆσαι καὶ τὴν ἄλλην πόλιν ἀδύνατον ἀναλαβεῖν, daß sie unmöglich wieder zu Kräften kommen kann, Plat. Rep. V, 467 b; vgl. Pol. 12, 26. Aehnl. τὴν πόλιν ἐκ τῆς πρόσϑεν ἀϑυμίας ἀνέλαβε Xen. Hell. 6, 5, 21, er erhob die Stadt zum Muthe; τὰς δυνάμεις, er stärkte die Truppen, Pol. 3, 60; τοὺς τετρωμένους, oft bei Xen.; τραυματίας Thuc. 8, 27, die Verwundeten mit sich, in seine Obhut nehmen. Uebtr., a) τὰς άμαρτίας Soph. Phil. 1233, die Fehler wieder gut machen, die schlechte That zurücknehmen; Eur. Ion. 426; τὴν προτέρην κακότητα Her. 8, 109; τὸ τρῶμα, die Niederlage, 5, 121; αἰτίαν 7, 231; τὰς κατασκευάς, die Einrichtungen wiederherstellen, erneuern, Thuc. 2, 16. – b) auf den Gemüthszustand, sich sammeln, zu sich kommen, ἐμαυτόν Plat. Lys. 210 e; ἐκπλαγείς Isocr. 5, 22. – 2) hieran schließt sich die Bdtg: hemmen, anhalten, eigtl. zurücknehmen, ἵππον Xen. Equ. 3. 5; κύνας, Hunde zurückrufen, Cyn. 7, 10; νεὼς ὁρμήν Pol. 16, 3, 4. Dah. Plat. Legg. III, 701 c οἷόνπερ ἴππον τὸν λόγον ἀναλαβεῖν sagt. – 3) in die Höhe nehmen, aufnehmen, τόξα, ὅπλα, den Bogen, die Waffen ergreifen, Her. 1, 78. 9, 53; παιδίον, ein Kind auf den Arm nehmen, 1, 111; ἐπὶ τὴν ἁρμάμαξαν, auf den Wagen zu sich nehmen, Xen. Hell. 6. 5, 9; εἰς τὴν ναῠν Pol. 30, 9, 8; ἐν πόλει, in die Stadt aufnehmen, Plut. So βίβλον εἰς τὰς χεῖρας Pol. 30, 4, 11; ἐπιστήμην ἐν ἑαυτῷ Plat. Men. 85 d; εἰς μνήμην u. μνήμῃ, mit dem Gedächtniß auffassen, Legg. IX, 864 b Polit. 294 d; ohne Zusatz auch: auswendig lernen, Plut. Ages. 20; daran reiht sich: πρόσωπον Κρέοντος, die Maske, Rolle des Kreon übernehmen, Luc. Nigr. 11; σχῆμα δουλοπρεπές, das Aeußere eines Sklaven annehmen, Somn. 13. Bes. von Soldaten, den Kriegsbedarf mit sich nehmen, bei Historikern häufig; das partic. τοὺς στρατιώτας ἀναλαβών, geradezu f. v. a. mit den Soldaten. – Ein Kleid anlegen, Plut. Aristid. 21 u. oft; πόλεμον, Krieg aufnehmen. anfangen, Pol. 2, 46, 1. – 4) aufnehmen, φιλοφρόνως Plat. Ep. VII. 329 d; bes. oft bei Plut. in die Bdtg »durch etwas für sich gewinnen« übergehend, z. B. δῆμον ἑστιάσεσι καὶ ϑυσίαις, Caes., διανομαῖς χρημάτων τοὺς πολλούς, Pericl., wie schon Arist. rhet. 1, 1 τὸν ἀκροατήν. – Med., über sich nehmen, sich unterziehen, κίνδυνον, μάχην, Her. 3, 69. 5, 49. Auch im act. so, δόξαν Xen. Hier. 2, 15; bes. oft Pol. πόλεμον, ἀπέχϑειαν, 2, 46; τὴν αἰτίαν τῶν συμβάντων, die Schuld auf sich nehmen, 2, 51, 8; ἀρχήν, δυναστείαν, 22, 8. 3, 8, die Herrschaft übernehmen; τέχνας καὶ ἐμπειρίας, die Künste lernen.
-
39 ἀνίημι
ἀνίημι, ης (ἀνιεῖς, as if from ἀνιέω, dub. in Il.5.880), ησι: [tense] impf. ἀνίην, Hom. and [dialect] Att. 2 and [ per.] 3sg. εις, ει, [dialect] Ion. [ per.] 3sg.A (Abu Simbel, vi B. C., Iterat. ; alsoἠνίει Hp.Epid.7.46
; [ per.] 1sg.ἀνίειν Luc.Cat.4
: [tense] fut. ἀνήσω: [tense] pf. ἀνεῖκα: [tense] aor. 1 ἀνῆκα; [dialect] Ion. ἀνέηκα.:—the Homeric formsἀνέσει Od.18.265
, [tense] aor. opt.ἀνέσαιμι 14.209
, part.ἀνέσαντες 13.657
should be referred to ἀνέζω, butἄνεσαν Il.21.537
is from ἀνίημι: [tense] aor. 2, [ per.] 3pl.ἀνεῖσαν Th.5.32
, imper. , S.Ant. 1101, E.Hel. 442, subj. , [dialect] Ep. [ per.] 3sg. subj.ἀνήη Il.2.34
, opt. ἀνείη, inf. ἀνεῖναι, part. ἀνείς:—[voice] Pass., ἀνίεμαι: [tense] pf.ἀνεῖμαι Hdt.2.65
, A.Th. 413, [ per.] 3pl. [tense] pf.ἀνέωνται Hdt.2.165
(v.l. ἀνέονται), inf. ἀνἑῶσθαι (sic) Tab.Heracl.1.153: [tense] aor. part. e: [tense] fut.ἀνεθήσομαι Th.8.63
. [ ἀνῐ- [dialect] Ep., ἀνῑ- [dialect] Att.: but even Hom. has ἀνῑει, ἀνῑέμενος, and we find ἀνῐησιν in Pl.Com.153 (anap.).]: — send up or forth,Ζεφύροιο.. ἀήτας Ὠκεανὸς ἀνίησιν Od.4.568
; of Charybdis,τρὶς μὲν γάρ τ' ἀνίησιν.. τρὶς δ' ἀναροιβδεῖ 12.105
;ἀφρὸν ἀ.
spew up, vomit,A.
Eu. 183;σταγόνας [αἵματος] ἀ. S.OT 1277
; of the earth, καρπὸν ἀ. make corn or fruit spring up, h.Cer.333; ; also of the gods,ἀ. ἄροτον γῆς S.OT 270
, etc.; so of females, produce, ib. 1405:—in [voice] Pass., : then in various relations,συὸς χρῆμα ἀ. S.Fr. 401
; ; of a forest,πῦρ καὶ φλόγα Th.2.77
;πνεῦμ' ἀνεὶς ἐκ πνευμόνων E.Or. 277
:— send up from the grave or nether world, A.Pers. 650, Ar.Ra. 1462, Phryn.Com.1 D., Pl.Cra. 403e, etc.:— [voice] Pass., ἐκ γῆς κάτωθεν ἀνίεται ὁ πλοῦτος ibid.; of fruit, Thphr.CP5.1.5.II let go, from Hom. downwds. a very common sense, ἐμὲ δὲ γλυκὺς ὕπνος ἀνῆκεν, i.e. left me, Il.2.71, etc., cf. Pl.Prt. 310d: —[voice] Pass., wake up,D.S.
17.56; set free,ἐκ στέγης ἀ. S.Ant. 1101
; let go unpunished,ἄνδρα τὴν ὀλιγαρχίαν λυμαινόμενον X.HG2.3.51
, cf. Lys.13.93; ἄνετέ μ' ἄνετε leave me alone, forbear, S.El. 229 (lyr.); of a state of mind,ἐμὲ δ' οὐδ' ὣς θυμὸν ἀνίει.. ὀδύνη Il. 15.24
;ὅταν μ' ἀνῇ νόσος μανίας E.Or. 227
;ὥς μιν ὁ οἶνος ἀνῆκε Hdt.1.213
, etc.; ἀ. ἵππον to let him go (by slackening the rein), S.El. 721;ἵππους εἰς τάχος ἀ. X.Eq.Mag.3.2
;τῷ δήμῳ τὰς ἡνίας ἀ. Plu.Per. 11
.b loosen, unfasten,δεσμόν Od.8.359
(v.l. δεσμῶν); δεσμά τ' ἀνεῖσαι Call.Hec.1.2.13
: hence, open,πύλας ἄνεσαν Il.21.537
;ἀ. θύρετρα E.Ba. 448
; ἀ. σήμαντρα break the seal, Id.IA 325:—[voice] Pass.,πύλαι ἀνειμέναι D.H.10.14
.2 ἀ. τινί let loose at one, slip at,ἀ. τὰς κύνας X.Cyn.7.7
: henceἄφρονα τοῦτον ἀνέντες Il.5.761
, cf. 880: c. acc. et inf., Διομήδεα μαργαίνειν ἀνέηκεν ib. 882: generally, set on or urge to do a thing, c. inf., , cf. 17.425, Il.2.276, 5.422: freq. c. acc. pers. only, let loose, excite, asοὐδέ κε Τηλέμαχον.. ῷδ' ἀνιείης Od.2.185
;μέγας δέ σε θυμὸς ἀνῆκεν Il.7.25
; τοῖσιν μὲν Θρασυμήδεα δῖον ἀνῆκεν urged Thrasymedes to their aid, 17.705:—so in [voice] Pass.,ἅπας κίνδυνος ἀνεῖται σοφίας Ar.Nu. 955
.3 ἀ. τινὰ πρός τι to let go for any purpose,τὸν λεὼν.. ἀνεῖναι πρὸς ἔργα τε καὶ θυσίας Hdt.2.129
; ἐς παιγνίην ἑωυτὸν ἀ. ib. 173;τὰ μικρὰ εἰς τύχην ἀνείς E.Fr. 974
(v.l. ἀφείς); τὰ σώματα ἐπὶ ῥᾳδιουργίαν X.Cyr.7.5.75
; ἐὰν δ' ἀνῇς, ὕβριστον χρῆμα κἀκόλαστον [γυνή] if you leave her free, Pl.Com.98.4 let, allow, c. acc. et inf., ;ἀ. τρίχας αὔξεσθαι Hdt.2.36
, cf. 4.175: with inf. omitted,ἀνεῖσα πένθει κόμαν E. Ph. 323
; ἀ. στολίδος κροκόεσσαν τρυφάν ib. 1491;κόμας Plu.Lys.1
: c. dat. pers. et inf., ἀνεὶς αὐτῷ θηρᾶν having given him leave to hunt, X.Cyr.4.6.3.5 [voice] Med., loosen, undo, c. acc., κόλπον ἀνιεμένη baring her breast, Il.22.80; αἶγας ἀνιέμενοι stripping or flaying goats, Od.2.300; soἀνεῖτο λαγόνας E.El. 826
; so in [voice] Act., ἀνιέναι· δέρειν, Hsch.6 let go free, leave untilled, of ground dedicated to a god,τέμενος ἀνῆκεν ἅπαν Th.4.116
;ἀργὸν παντάπασι τὸ χωρίον ἀνιέντες τῷ θεῷ Plu.Publ.8
; generally,τὴν χώραν ἀ. μηλόβοτον Isoc.14.31
;ἀρούρας ἀσπόρους ἀ. Thphr.HP8.11.9
; allowed to run wild, Ge.49.21:—but this sense mostly in [voice] Pass., devote oneself, give oneself up,ἐς τὸ ἐλεύθερον Hdt.7.103
; esp. of animals dedicated to a god, which are let range at large (cf. ἄνετος), ἀνεῖται τὰ θηρία Id.2.65
; of a person devoted to the gods, ; of places, etc.,θεοῖσιν ἀ. δένδρεα Call. Cer.47
; ἄλσος ἀνειμένον a consecrated grove, cj. in Pl.Lg. 761c; of land,ἀ. εἰς νομάς PTeb.60.8
,72.36 (ii B.C.): hence metaph., ἀνειμένος εἴς τι devoted to a thing, wholly engaged in it, e.g.ἐς τὸν πόλεμον Hdt.2.167
; ἀνέωνται ἐς τὸ μάχιμον they are given up to military service, ib. 165; ἐς τὸ κέρδος λῆμ' ἀνειμένον given up to.., E.Heracl. 3: hence [tense] pf. part. [voice] Pass. ἀνειμένος as Adj., going free, left to one's own will and pleasure, at large, S.Ant. 579, El. 516;ἀ. τι χρῆμα πρεσβυτῶν γένος καὶ δυσφύλακτον E.Andr. 727
; πέπλοι ἀνειμένοι let hang loose, ib. 598; τὸ εἰς ἀδικίαν καὶ πλεονεξίαν -μένον unrestrained propensity to.., Plu.Num.16;σώματα πρὸς πᾶσαν ἐπιθυμίαν ἀνειμένα Id.Lyc.10
.7 slacken, relax, opp. ἐπιτείνω or ἐντείνω, of a bow or stringed instrument, unstring, as Hdt.3.22, cf. Pl.R. 442a, Ly. 209b, X.Mem.3.10.7, etc.; esp. of musical scales, ἁρμονίαι ἀνειμέναι, opp. σύντονοι, Arist.Pol. 1342b22, al.; ἀνειμένα Ἰαστὶ μοῦσα Pratin.Lyr.5: metaph.,ὀργῆς ὀλίγον τὸν κόλλοπ' ἀ. Ar.V. 574
, cf. Pherecr.145.4, Pl.R. 410e;πολιτεῖαι ἀνειμέναι καὶ μαλακαί Arist.Pol. 1290a28
; ; ἀνειμένη τάσις the grave accent, Sch.D.T.p.130H.;οἱ πάγοι τὰς φλόγας ἀ.
temper,Arist.
Mu. 397b2: hence,b remit, neglect, give up,στέρνων ἀραγμούς S.OC 1608
;φυλακὰς ἀνῆκα E.Supp. 1042
; φυλακήν, ἄσκησιν, etc., Th.4.27, X.Cyr.7.5.70, etc.; ἀ. θάνατόν τινι to remit sentence of death to one, let one live, E.Andr. 531;ἔχθρας, κολάσεις τισί Plu.2.536a
; ἀ. τὰ χρέα, τὰς καταδίκας, Id.Sol.15, D.C.64.8, cf. 72.2; ἄνες λόγον speak more mildly, E.Hel. 442; soἀ. τινὸς ἔχθραν Th.3.10
; ἀ. ἀρχήν, πόλεμον, etc., Id.1.76, 7.18, etc.:—[voice] Pass., to be treated remissly,ἀνεθήσεται τὰ πράγματα Id.8.63
; has become effete, powerless,E.
Or. 941: freq. in [tense] pf. part. ἀνειμένος as an Adj., ἐν τῷ ἀνειμένῳ τῆς γνώμης when their minds are not strung up for action, Th.5.9; ἀνειμένῃ τῇ διαίτῃ relaxed, unconstrained, of the Athenians, Id.1.6; δίαιτα λίαν ἀ., of the Ephors, Arist.Pol. 1270b32;ἀ. ἡδοναί
dissolute,Pl.
R. 573a; ἄνανδρος καὶ λίαν ἀ. ib. 549d;ἀ. χείλεα
parched,Theoc.
22.63; of climate,ἀ. καὶ μαλακός Thphr.CP5.4.4
;ὀσμὴ μαλακὴ καὶ ἀ. 5.7.1
: [comp] Comp.ἀνειμενώτερος Iamb.VP15.67
:—but,8 the sense of relaxation occurs also as an intr. usage of the [voice] Act., slacken, abate, of the wind,ἐπειδὰν πνεῦμ' ἀνῇ S.Ph. 639
, cf. Hdt.2.113, 4.152;ἕως ἀνῇ τὸ πῆμα S.Ph. 764
, cf. Hdt.1.94; ἐμφῦσα οὐκ ἀνίει, of a viper, having fastened on him she does not let go, Id.3.109: esp. in phrase οὐδὲν ἀνιέναι not to give way at all, X.HG2.3.46, cf. Cyr.1.4.22; τὰς τιμὰς ἀνεικέναι ἤκουον that prices had fallen, D.56.25, cf. Arist.Rh. 1390a15; σιδήρια ἀ. ἐν τοῖς μαλακοῖς lose their edge, Thphr.HP5.5.1.b c. part., give up or cease doing, ὕων οὐκ ἀνίει [ὁ θεός] Hdt.4.28, cf. 125, 2.121.β, E.IT 318, etc.c c. gen., cease from a thing, ; , D.21.186;φιλονικίας Th.5.32
; ἀνῆκε τοῦ ἐξελθεῖν forbore to come forth, LXX 1 Ki.23.13.9 dilute, dissolve, διά τινος or τινί, Gal.13.520, al., Gp.4.7.3, cf. Arr.An.7.20.5 (Phryn.19 says that διΐημι is more correct in this sense);διυγραινομένων καὶ ἀνιεμένων Thphr.Vent.58
. -
40 αγω
I.II.III.(impf. ἦγον - эп. ἄγον, fut. ἄξω - дор. ἀξῶ, aor. 1 ἦξα, aor. 2 ἤγαγον, pf. ἦχα, ppf. ἀγηόχει; pass.: fut. ἀχθήσομαι и ἄξομαι, aor. 1 ἤχθην - ион. ἄχθην, pf. ἦγμαι; adj. verb. ἀκτέον)1) вести(βοῦν κεράων Hom.; ἵππον τῆς ἡνίας, τὸ στράτευμα τέν ἐπὴ Μέγαρα (sc. ὁδόν) Xen.; τινὰ παρά τινα Plat.)
ὁδὸς ἥ ἐπὴ τοῦτο ἄγουσα Plat. — ведущая к этому дорога;σχιστέ ὁδὸς ἐς ταὐτὸ ἄγει Soph. — разошедшиеся дороги сходятся;ἄγομαι τάνδ΄ ὁδόν Soph. — я вынужден идти по этому пути2) гнать, изгонять(τινὰ ἔκ τινος Eur.)
3) предводительствовать, командовать, управлять, руководить(ἄρχειν καὴ ἄ. Plat.)
τὰς Φοινίσσας ναῦς ἄξων Thuc. — командуя финикийским флотом;τέν πολιτείαν ἄ. Thuc. — управлять государством;θεῶν ἀγόντων Soph. — по воле богов;ἥ πεπρωμένη ἄγει θανεῖν τινα Eur. — судьба определила кому-л. умереть;τοῖς ἔξωθεν λόγοις ἠγμένος Dem. — руководствуясь посторонними соображениями4) привозить, приносить, доставлять(οἶνον Hom.; ἀγώγιμα Plat.)
πλοῖα τὰ ἡμᾶς ἄξοντα Xen. — суда для перевозки нас5) проводить, прокладывать(ὄγμον Theocr.; τάφρον Plut.)
ἐπὴ τὸν τόπον τινὰ ἄ. ὕδωρ Plat. — проводить воду в какое-л. место;γραμμὰς ἄ. μέ ὡς ἂν ἀχθείησαν Arst. — чертить линии не так, как они должны были бы быть начерчены;ἄξειν τὸ τεῖχος Thuc. — построить стену;κόλπου ἀγομένου τῆς γῆς ταύτης Her. — поскольку эта область образует залив6) приводить, подводить, доводитьαὐτέν ἐς θρόνον εἶσεν ἄγων Hom. — он подвел ее и посадил в кресло;
ἄγεσθαι γυναῖκα Her. — приводить к себе жену, т.е. жениться;οὔτε ἐκδοῦναι οὐδ΄ ἀγαγέσθαι παρά τινων Thuc. — не выдавать замуж за кого-л. и не жениться (на их дочерях);τὸν υἱὸν ἧκεν ἄγων Xen. — он прибыл с сыном;ἄ. τινὰ εἰς δίκας (εἰς τέν δίκην) Xen. или εἰς δικαστήριον (εἰς κρίσιν, ἐπὴ τοὺς δικαστάς) Plat. — приводить кого-л. на суд;ἐπειδάν σου ἐπιλαβόμενος ἄγῃ Plat. — после того, как тебя схватят и приведут на суд;φόνου ἄγεσθαι Plut. — быть преданным суду за убийство;εἰς μέγαν φόβον ἄ. τινά Polyb. — приводить кого-л. в ужас;εἰς οἶκτον ἄ. τινά Eur. — внушать кому-л. сострадание;εἰς μνήμην ἄ. τι καὴ παράδοσιν τοῖς ἐπιγινομένοις Polyb. — увековечивать что-л. в памяти потомства;εἰς φῶς ἄ. τι Plat. — выводить на свет, перен. разоблачать что-л.7) уводить или уносить, угонять(ἵππους, αἰχμαλώτους καὴ ἄνδρας, λείαν Xen.)
ἄ. εἰς δουλείαν Aeschin. — уводить в рабство;ἄ. καὴ φέρειν Her., Xen. — или φέρειν καὴ ἄ. Isocr., Xen. (τι и τινά) грабить, разорять, но тж. φέρειν καὴ ἄ. Xen., Plat. нести с собой;ἄγεσθαι, φέρεσθαι Eur. — подвергаться (полному) разграблению;ἐς δεσμοὺς ἄ. τινά Eur. — заключать в оковы (бросать в темницу) кого-л.8) вести (дела), делать, заниматься, производитьἄ. πόλεμον Dem. — вести войну;
εἰρήνην ἄ. Xen., Plat. — жить в мире;σχολέν ἄ. Plat. — пользоваться передышкой;ἀσχολίαν ἄ. Plat. — быть занятым, заниматься делом;δεχημέρους σπονδὰς ἄ. πρός τινας Thuc. — иметь десятидневное перемирие с кем-л.;γέλωθ΄ ὑφ΄ ἡδονῆς ἄ. Soph. — смеяться от удовольствия;ἀληθὲς ἄ. τὸ πένθος Luc. — испытывать неподдельную скорбь;πᾶσαν ἄδειαν ἄ. Dem. — быть в полной безопасности;κτύπον ἄ. Eur. — производить шум, шуметь;ἐλεύθερον ἄ. τινά Dem. — охранять чью-л. свободу;κλέος τινὸς ἄ. Hom. — прославлять кого-л.;εἰς τέν φωνήν τινος ἄ. τι Plat. — переводить что-л. на чей-л. язык;ἐς χεῖρας ἄγεσθαί τι Her. — принимать что-л. на себя, браться за что-л.;μῦθόν τινα διὰ στόμα ἄγεσθαι Hom. — говорить что-л.;ἀλήθειαν ἄ. Hes. — говорить правду;ἥ σελήνη διχομηνίαν ἦγε Plut. — было полнолуние9) считать, ставить, ценить(θεόν τινα Luc.)
τέν σοφίαν ἄ. (τι) Plat. — считать что-л. мудростью;πρόσθεν ἄ. τινά τινος Eur. — ставить кого-л. выше кого-л.;περὴ πλείστου ἄ. ποιεῖν τι Her. — считать какое-л. дело самым важным;τὸ πρᾶγμ΄ ἄ. οὐχ ὡς παρ΄ οὐδέν Soph. — придавать этому немалое значение;ἠγόμην ἀνέρ μέγιστος Soph. — я считался первым человеком;ἐν τιμῇ ἄγεσθαί τινα Her. — почитать кого-л.;εἰς ἐθελοκάκησιν ἄ. τι Polyb. — считать что-л. злонамеренным поступком10) притягивать, привлекатьὁ Μαγνήσιος λίθος τοὺς δακτυλίους σιδηροῦς ἄγει Plat. — магнит притягивает железные кольца;
λόγῳ τινὴ ἄ. τινά Eur. — завлекать кого-л. под каким-л. предлогом;ἄγεσθαί τινα σύμμαχον Xen. — привлекать кого-л. к военному союзу с собой11) доставлять, причинять(πῆμά τινι Hom.)
ὕπνον κἀνάπαυλαν ἄ. Soph. — давать сон и отдых;ἄ. δάκρυ Eur. — исторгать слезы, доводить до слез12) тянуть вниз, т.е. весить(τριακοσίους δαρεικούς Dem.)
χρυσίδες, ἄγουσ΄ ἑκάστη μνᾶν Dem. — золотые сосуды, весом в мину каждый13) проводить (время), жить(ἡμέρας Soph.; βίοτον ἡδέως Eur.)
κατὰ σελήνην ἄ. τοῦ βίου τὰς ἡμέρας Arph. — вести счет дням по луне, т.е. пользоваться лунным календарем;οὕτως ἦγε τοὺς χρόνους τότε τὸ τῶν Ἀχαιῶν ἔθνος Polyb. — таково было тогда летосчисление у ахейского племени14) выращивать, воспитывать(παῖδας Luc.; σκύλακας Plut.)
καλῶς ἀχθῆναι Plat. — быть хорошо воспитанным;φαύλως ἠγμένος Dem. — дурно воспитанный15) устраивать, справлять(ἑορτήν Hes., Xen., Plat.; θιάσους Eur.)
ἀχθῆναι δεῖ τήμερον τὰ Διονύσια Luc. — сегодня должны быть отпразднованы Дионисии16) (sc. στρατόν, ἑαυτόν и т.п.) идти, двигаться(ταύτῃ, sc. ὁδῷ, ἐπὴ τοὺς πολεμίους Xen.)
ἐπὴ τὸ ἄκρον τινὸς ἄ. Plat. — доходить до высшей степени чего-л. - см. тж. ἄγε, ἄγετε
См. также в других словарях:
ИОАНН БОГОСЛОВ — [Иоанн Зеведеев; греч. ᾿Ιωάννης ὁ Θεολόγος], один из ближайших учеников Иисуса Христа, св. апостол от Двенадцати (см. Апостолы), с именем к рого церковное Предание связывает создание ряда канонических текстов НЗ, в т. ч. Евангелия от Иоанна,… … Православная энциклопедия
ДИМИТРИЙ СОЛУНСКИЙ — († ок. 306), вмч. (пам. 26 окт.), один из наиболее чтимых святых в правосл. мире, покровитель г. Фессалоника (слав. Солунь). Греки именуют Д. С. Мироточцем (ὁ μυροβλύτης / μυροβλήτης), т. к. его мощи источали миро, а в визант. текстах… … Православная энциклопедия
ДАВИД СОЛУНСКИЙ — (448/50 538/40), прп. (пам. 26 июня). Согласно «Лугу духовному» Иоанна Мосха (578 582), содержащему наиболее ранние сведения об этом святом, Д. С. был родом из Месопотамии и провел ок. 70 лет в затворе за стенами г. Фессалоника. Из его кельи… … Православная энциклопедия
στρέφω — ΝΜΑ, και δωρ. τ. στράφω και αιολ. τ. στροφῶ, άω και δ. αν. στρόφω Α 1. (αμτβ.) μετακινούμαι επί τόπου αλλάζοντας μέτωπο ή καθώς κινούμαι αλλάζω κατεύθυνση (α. «έστρεψε λίγο αριστερά προκειμένου να τόν δει» β. «λίγο πιο κάτω έστριψε στον διπλανό… … Dictionary of Greek
υποτίθεμαι — ὑποτίθεμαι ΝΜΑ, και ενεργ. τ. ὑποτίθημι ΜΑ [τίθημι] νεοελλ. (γ εν. πρόσ. παθ. ενεστ.) υποτίθεται τίθεται ως προϋπόθεση ή θεωρείται πιθανό (α. «υποτίθεται ότι στο σκάνδαλο είναι αναμεμιγμένοι και υψηλά ιστάμενοι» β. «αφού ζει σε τέτοια πολυτέλεια … Dictionary of Greek
PERTINAX — I. PERTINAX equus Commodi Imper. quem ille pelle inauratâ integere solebat, quemadmodum equum suum Volucrem sagis fucô tinctis cooperire consueverat Verus Imperator. Meminit eius Dio in Pertinace: Ὕςτερον δὲ τὸν αὐτὸν τοῦτον ἵππον ἀπαλλαγέντα δὲ… … Hofmann J. Lexicon universale
κατεβαίνω — (AM καταβαίνω, Μ και κατεβαίνω και κατηβαίνω) 1. βαίνω προς τα κάτω, έρχομαι από υψηλότερο σημείο σε χαμηλότερο, κατέρχομαι (α. «κατεβαίνω τη σκάλα» β. «οὐρανόθεν καταβάς», Ομ. Ιλ.) 2. κατέρχομαι από κάπου (α. «κατέβηκε από το αυτοκίνητο» β.… … Dictionary of Greek
ИОАНН V (III) МИЛОСТИВЫЙ — [греч. ᾿Ιωάννης ὁ ᾿Ελεήμων] († 11.11.620 (или 619)), свт. (пам. 12 нояб.; пам. визант. 11 и 12 нояб.; пам. зап. 11 нояб. и 23 янв. (день перенесения мощей в Пожони)), патриарх Александрийский с 610 г. Источники сведений о жизни И. М. весьма… … Православная энциклопедия
APELLES — I. APELLES Cous, pictoreximius, ingemiô, et gratiâ, quam in se maxme iactabat, praestantissimus, voluminibus etiam apud Perseum discipulum editis, quae artis suae doctrinam continerent. Floruit Alexandri M. temporibus, qui ab illo tantum depingi… … Hofmann J. Lexicon universale
SCALAE Ferreae — apud Mauritium Στρατηγικ l. 1. ἔχειν δὲ καὶ εἰς τὰς σέλλας σκάλας σιδηρᾶς δύο: e sella equestri pensiles, sunt quos Hieronym. stapedes, Eustathius in Odyss. Α᾿ναβολεῖς vocat, qui et ferreas fuisse docet, cum τὸ σιδήριον exponit. Cum enim, ante… … Hofmann J. Lexicon universale