-
1 στόνος
στόνος, ὁ, das Stöhnen, Seufzen; Ἔρις ὀφέλλουσα στόνον ἀνδρῶν, Il. 4, 145; στόνος ὤρνυτ' ἀεικής, 10, 483, u. öfter; στόνον οἶον ἄκουον κτεινομένων, Od. 23, 40; διήκει δὲ καὶ πόλιν στόνος, Aesch. Spt. 882, vgl. 132; Soph. Phil. 742 u. öfter; auch vom Brausen des Meeres, der Brandung, Ant. 588; u. in Prosa, neben οἰμωγή, Thuc. 7, 71.
-
2 στόνος
A sighing or groaning,Ἔρις ὀφέλλουσα στόνον ἀνδρῶν Il.4.445
;αἷμα καὶ ἀργαλέος σ. ἀνδρῶν 19.214
;τῶν δὲ στόνος ὤρνυτ' ἀεικής 10.483
, Od.22.308;στόνον.. ἄκουσα κτεινομένων 23.40
; διήκει δὲ καὶ πόλιν ς. A.Th. 900 (lyr.); στόνον σαυτοῦ ποεῖ; S.Ph. 752; in pl., A.Th. 146 (lyr.); of the sea,στόνῳ βρέμουσιν.. ἀκταί S.Ant. 592
(lyr.): rare in Prose, Th.7.71. -
3 στονος
ὅ1) стон, рыдание Hom., Aesch., Thuc.στόνον ποιεῖν τινος Soph. — рыдать о ком-л.
2) гул, рев(στόνῳ βρέμουσι ἀκταί Soph.)
-
4 στόνος
στόνοςsighing: masc nom sg -
5 στόνος
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > στόνος
-
6 στόνος
στόνος, ὁ, das Stöhnen, Seufzen; vom Brausen des Meeres, der Brandung -
7 πολύ-στονος
πολύ-στονος, viel, oft od. laut seufzend, unglücklich; Od. 19, 118; Soph. El. 1267; auch = viel Seufzer verursachend, κήδεα, Ἔρις, ἰός, Il. 1, 445. 11, 73. 15, 451; ξιφέων ἔργα, Archil. 50; φάτις, Aesch. Eum. 558 Spt. 827; Τροία, Soph. Phil. 1330; ἀρά, Eur. Or. 997; Ἐρινύς, Suppl. 835, u. öfter; einzeln bei sp. D.
-
8 φιλό-στονος
φιλό-στονος, Seufzer liebend, gern, gewöhnlich, oft seufzend, Aesch. Spt. 261 im adv. φιλοστόνως.
-
9 βροτό-στονος
βροτό-στονος, Eur. frg. bei Schol. Ar. Pax 123, l. d.
-
10 βαρύ-στονος
-
11 ναυσί-στονος
ναυσί-στονος, ὕβρις, die jammervolle Schmach der Schiffe, Pind. P. 1, 72.
-
12 δύ-στονος
δύ-στονος, schwer zu beklagen, jammervoll, κήδεα, κακά, Aesch. Spt. 971. 989.
-
13 μεγαλό-στονος
μεγαλό-στονος, von großen Seufzern, sehr zu beseufzen, πῆμα, Aesch. Prom. 411; Hesych. v. ἄστονον.
-
14 αὐτό-στονος
αὐτό-στονος, bei sich seufzend, Aesch. Sept. 899.
-
15 ἀγά-στονος
ἀγά-στονος (στένω), sehr stöhnend, dah. 1) stark brausend, Ἀμφιτρίτη Hom. Od. 12, 97 ( ἅπαξ εἰρημ.); H. Ap. 54. – 2) laut wehklagend, Aesch. Hept. 95; Epig. arithm. probl. 17 (XIV, 123).
-
16 ἁλί-στονος
ἁλί-στονος, 1) meerrauschend, ῥαχίαι Aesch. Pr. 714. – 2) im Meere sich abmühend, ἀγρευτῆρες Opp. H. 4, 149.
-
17 ἄ-στονος
-
18 ἐχέ-στονος
ἐχέ-στονος, Seufzer bringend, verursachend, ἰός Theocr. 25, 213.
-
19 στόνοι
στόνοςsighing: masc nom /voc pl -
20 στόνοις
στόνοςsighing: masc dat pl
См. также в других словарях:
στόνος — sighing masc nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στόνος — ὁ, Α 1. στεναγμός, κλάμα με αναστεναγμούς (α. «ἀλλ ἀπὸ μιᾱς ὁρμῆς οἰμωγῇ τε καὶ στόνῳ πάντες», Θουκ. β. «στόνον... ἄκουσα κτεινομένων», Ομ. Οδ.) 2. (σχετικά με θάλασσα) ρόχθος, βουητό. [ΕΤΥΜΟΛ. < ετεροιωμένη βαθμίδα στον τού στένω* (πρβλ. λέγω … Dictionary of Greek
στόνοι — στόνος sighing masc nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στόνοις — στόνος sighing masc dat pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στόνον — στόνος sighing masc acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στόνου — στόνος sighing masc gen sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στόνους — στόνος sighing masc acc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στόνων — στόνος sighing masc gen pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
στόνῳ — στόνος sighing masc dat sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
μεγαλόστονος — μεγαλόστονος, ον (Α) αυτός που προξενεί πολλούς στεναγμούς. [ΕΤΥΜΟΛ. < μεγαλ(ο) * + στόνος (< στένω «στενάζω, κλαίω»), πρβλ. αλί στονος, βαρύ στονος] … Dictionary of Greek
ναυσίστονος — ναυσίστονος, ον (Α) φρ. «ναυσίστονος ὕβρις» αξιοθρήνητη απώλεια πλοίων, στεναγμοί και γόοι που ακούγονται από πλοία εξαιτίας ήττας σε ναυμαχία. [ΕΤΥΜΟΛ. < δοτ. πληθ. ναυσί τού ναῦς «πλοίο» + στόνος (< στένω «στενάζω»), πρβλ. αλί στονος βαρύ … Dictionary of Greek