-
1 αιδοίων
αἰδοί̱ων, αἰδοῖονprivy parts: neut gen plαἰδοί̱ων, αἰδοῖοςhaving a claim to regard: fem gen plαἰδοί̱ων, αἰδοῖοςhaving a claim to regard: masc /neut gen pl -
2 αἰδοίων
αἰδοί̱ων, αἰδοῖονprivy parts: neut gen plαἰδοί̱ων, αἰδοῖοςhaving a claim to regard: fem gen plαἰδοί̱ων, αἰδοῖοςhaving a claim to regard: masc /neut gen pl -
3 τέρμα
τέρμα, ατος, τό, 1) Ende, Gränze, Ziel; – a) das Ziel, um welches beim Wettfahren die Wagen nach links umbiegen mußten; dah. ἑλίσσειν περὶ τέρματα, στρέφειν, βάλλειν od. εὖ σχεϑέειν περὶ τέρμα, Il. 23, 309. 323. 333. 462. 466. – b) das Ziel, bis zu welchem die Wettrenner laufen mußten, Il. 23, 332. 358. 757; δωδεκάγναμπτον περὶ τέρμα δρόμου, Pind. O. 3, 33; u. übertr., δρόμου δ' ἔσωσας τῇ φύσει τὰ τέρματα, Soph. El. 678; τί τέρμα τόλμης καὶ ϑράσους γενήσεται, Eur. Hipp. 140. – c) das Malzeichen, durch welches beim Wettkampfe mit dem Diskos die Stelle bezeichnet wurde, wo ein Diskos niedergefallen war, Od. 8, 193. – 2) das äußerste Ende, z. B. des Laufes eines Flusses, Her. 4, 52; Εὐρώπης, 7, 54; πῆ ποτε μόχϑων χρὴ τέρματα τῶνδ' ἐπιτεῖλαι, Aesch. Prom. 100; ὡς ἂν τέρματ' ἐκμάϑῃς ὁδοῦ, 708, u. öfter; vgl. πολλῶν ἄκουσον τέρματ' αἰδοίων λόγων, Suppl. 450; jedes Aeußerste oder Höchste, Gipfel, τέρμ' ἀέϑλων, Pind. I. 3, 85; τέχνης, der höchste Gipfel, die Vollendung der Kunst; βίου, das Ziel, der Gipfel des Lebens, Alter, Tod, Soph. O. R. 1530; vgl. Xen. Lac. 10, 1 u. Plut. Philop. 18; auch ϑανάτου τέρμα, Eur. Hipp. 140; auch in sp. Prosa, wie Luc. Tim. 20. – 3) bes. die oberste Gewalt, die letzte, höchste Entscheidung, ϑεοὶ ἁπάντων τέρμ' ἔχοντες, die Götter, die über Alles die höchste Gewalt od. Entscheidung haben, Eur. Suppl. 615; τέρμα σωτηρίας ἔχειν, die Macht haben Heil zu verleihen, Or. 1343; τέρμα Κορίνϑου ἔχειν, die Obergewalt über Korinth haben, Simonds. 85; ϑεοί, οἳ φιλίης τέρματ' ἐμῆς ἔχετε, Diosc. 5 (XII, 170). – Auch adv. τέρμα, endlich, zuletzt, wie τέλος, Phocylid. 130.
-
4 ὀμφαλός
ὀμφαλός, ο (vgl. ἄμβων, umbo, umbilicus; die Ableitung der Alten von ἀμπνέω, weil die Frucht im Mutterleibe durch die Nabelschnur athme, ist falsch; auch die von ὄμπνη, s. Schol. Nic. Al. 7. 348, ist unwahrscheinlich), der Nabel; Il. 4, 425 u. öfter, αἰδοίων μεσσηγὺ καὶ ὀμ φαλοῦ 13, 568; Folgde; τοὐμφαλοῠ ὑπένερϑε ἀλείψασϑαι, Ar. Nubb. 964; Her. 7, 60; βρεχόμενοι πρὸς τὸν ὀμφαλόν, Xen. An. 4, 5, 2; Plat. erkl. κατὰ μέσην τὴν γαστέρα, ὃ δὴ τὸν ὀμφαλὸν καλοῠσι, Conv. 190 e. – Alles Nabelförmige, a) der nabelförmig erhabene Theil in der Mitte des Schildes, der Schildbuckel (vgl. ὀμφαλόεις), ἀσπίδος ὀμφαλόν, Il. 13, 192, von Zinn, 11, 34. – b) am Joch der Pferde buckelartige Erhöhungen, Knöpfe, zur Befestigung der Leinen, Il. 24, 273. – c) der nabelförmige Mittelpunkt, immer mit dem Nebenbegriff einer Erhöhung, ὅϑι τ' ὀμφαλός ἐστι ϑαλάσσης, Od. 1, 50, von einer Insel, die in der Mitte des Meeres hervorragt. Der Nabel od. Mittelpunkt der Erde heißt von Pind. an gew. Delphi, od. eigtl. ein steinerner Sitz im delphischen Heiligthum, πὰρ μεσον ὀμφαλὸν εὐδένδροιο ματέρος P. 4, 74, όμφαλὸν χϑονὸς ἀένναον προςοιχόμενοι 6, 3, ἰόντι γᾶς ὀμ φαλὸν παρ' ἀοίδιμον 8, 62, vgl. 11, 10 N. 7, 33; so auch Aesch. Eum. 40. 159, we Soph. οὐκέτι τὸν ἄϑικτον εἶμι γᾶς ἐπ' ὀμφαλὸν σέβων, O. R. 898; ὀμφαλὸν γῆς ϑεσπε σιῳδόν, Eur. Med. 668, vgl. Ion 5. 223; ἐν μέσῳ τῆς γῆς ἐπὶ τοῠ ὀμφαλοῠ καϑήμενος, Plat. Rep. IV, 427 c. – d) bei Büchern, Buckel; Luc. Merc. cond. 41; D. L. 9, 61. – e) der Stiel, an welchem die Feige sitzt, Geopon.; vgl. Arist. probl. 12, 7; auch von anderen Früchten.
-
5 ἐσχάρα
ἐσχάρα, ἡ (die Ableitung war schon den Alten zweifelhaft), ion. ἐσχάρη, ep. gen. u. dat. ἀπ' ἐσχα ρόφιν, ἐπ' ἐσχαρόφιν, 1) der Heerd im Hause, nach den alten Erkl. nicht so hoch wie die ἑστία, ἀλλ' ἐπὶ τῆς γῆς ἱδρυμένη κοίλη, od. nach Apoll. Lex. H. βωμὸς ἰσόπεδος οὐδ' ἐκ λίϑων ὑψωμένος (vgl. βωμός); er dient zur Erwärmung (Kamin), Od. 6, 305, zur Opferstelle, 14, 420, u. an ihm fanden die Schutzflehenden eine Freistätte, καϑέζετο ἐπ' ἐσχάρῃ ἐν κονίῃσι Od. 7, 153. 160. 169, auf dem Heerde in der Asche sitzen. – Uebh. Brandstelle, Τρώων πυρὸς ἐσχάραι, die Brandstellen im troischen Lager, Il. 10, 418. – Bei den Tragg. oft der Opferaltar, u. zwar bes. zu Brandopfern; Porphyr. antr. Nymph. bezieht ἐσχάρα auf die ϑεοὶ χϑόνιοι καὶ ἥρωες, die βωμοί auf die olympischen Götter, βόϑροι auf die unterirdischen, vgl. Poll. 1, 8; πρὸς ἐσχάραν Φοίβου Aesch. Pers. 201; ἐπ' ἐσχάρᾳ πυρὸς ἔϑυον Eum. 108; ἁγναὶ δυεῖν ϑεαῖν ἐσχ. Eur. Suppl. 33 u. öfter; Soph. unterscheidet βωμοὶ ἐσχάραι τε παντελεῖς, Ant. 1003; frg. 36 βωμιαῖον ἐσχάραν λαβών, wie Eur. Phoen. 274. Selten in Prosa, wie Dem. 59, 116 ( in Neaer.). – 2) Uebh. eine Unterlage, Gestell, Rost, um Feuer oder Kohlen darauf zu legen, vgl. Ar. ἐξενέγκατε τὴν ἐσχάραν μοι δεῠρο καὶ τὴν ῥιπίδα, Ach. 888; Vesp. 938; Xen. Cyr. 8, 3, 12; einzeln bei Sp., κρεηδόκος Philp. 13 (v I, 101), vgl. Poll. 10, 101. 104. – 31 bei Ar. Eq. 1283 nach dem Schol. τὰ χείλη τῶν γυναικείων αἰδοίων, u. ä. auch Eust. – 41 der Schorf auf einer Brandstelle u. eine Wunde übh., B. A. 257 τὰ κοῖλα ἕλκη καὶ περιφερῆ; Arist. probl. 1, 32, Medic. oft. – 5) in den Fragmenten des Archipp. bei Ath. III, 86 c sind ἐσχάραι als Schaalthiere aufgeführt, wo Dindorf ἔσχαροι ändern will.
-
6 θωραξ
1) доспех (преимущ. нагрудный), панцирь, броня(χάλκεος Hom.; ὁπλιτικός Plat.)
2) защита, прикрытие, оплот(τοῦτο τὸ τεῖχος θ. ἐστί Her.)
3) (часть тела, покрываемая панцирем, т.е.) грудь или туловище(ἐν τοῖς στήθεσι καὴ τῷ καλουμένῳ θώρακι Plat.; τὸ ἀπ΄ αὐχένος μέχρι αἰδοίων κύτος καλεῖται θ. Arst.)
ἔχων θώρακα ἄριστον. - Πῶς δ΄ ἂν μαχέσαιτο παγκράτιον θώρακα ἔχων ; Arph. ( игра на двух значениях слова θ.) — (у Эфудиона несмотря на старость), могучая грудь. - Но разве в панкратии ( всеборье) он будет бороться в нагруднике?4) ( у ракообразных) головогрудь Arst. -
7 θώραξ
θώραξ, ᾱκος, [dialect] Ep. and [dialect] Ion. [full] θώρηξ, ηκος, [dialect] Aeol. [full] θόρραξ Alc.15 (codd. Ath.), ὁ:—A corslet,θ. χάλκεος Il.23.560
;παναίολος 11.374
;πολυδαίδαλος 4.136
, cf. 11.19, etc.; ;ἔξαιρε παῖ θώρακα.. τὸν χοᾶ Id.Ach. 1133
;θ... γυάλοισιν ἀρηρώς Il.15.529
( γύαλα expld. as front- and back-piece fastened with περόναι, Paus.10.26.5);θώρηκος γύαλον Il.5.99
; ὅθι διπλόος ἤντετο θ. 4.133;κατὰ ζώνην θώρηκος ἔνερθε 11.234
; linen jerkin (not worn by Homeric Greeks acc. to Sch.Il.2.529, but cf. λινοθώρηξ), θόρρακες νέω λίνω Alc.
l.c., cf. Hdt.2.182, 3.47, Chron.Lind.C.36, Paus.6.19.7.2 coat of mail, scale armour,θ. χρύσεος λεπιδωτός Hdt.9.22
, cf. 74;φολιδωτός Posidipp.26.7
, cf. Paus.1.21.6; of chain mail, v. ἁλυσιδωτός.II part covered by theθώραξ 1
, trunk, Hp. de Arte10, E.HF 1095, Arist.HA 493a5; ; sts. taken as extending below the midriff, Pl.Ti. 69e;ἀπ' αὐχένος μέχρι αἰδοίων Arist.HA 491a30
, cf. PA 686b5, ἐν τῷ κάτω θώρακος χωρίῳ, of the abdominal cavity, Gal.16.448; but also of the chest, thorax, Arist.HA 493a17:—there is a play on signfs. 1 and 11 in Ar.V. 1194 sq. -
8 κρόβαλος
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κρόβαλος
-
9 κυρέω
A , Hdt.1.112: [tense] aor. , Archil.18, Hom.Epigr.6.6, Hdt.1.31, E.Hec. 215 (lyr.): [tense] pf.κεκύρηκα Pl.Alc. 2.141b
:—also [full] κύρω [pron. full] [ῡ], Parm.8.49, A.R.2.363, AP9.710, etc.: [tense] impf. ; [dialect] Ep.κῦρον Il.23.821
, h.Cer. 189, h.Ven. 174: [tense] fut.κύρσω Democr.243
, S.OC 225 (lyr.): [tense] aor. ἔκυρσα, part.κύρσας Il.3.23
, Hes.Sc. 426, Op. 691, E.Med. 1363:—[voice] Med., κύρομαι [ῡ] in act. sense, Il.24.530:—poet. Verb, of which the two forms are used as required by the metre, and some tenses occur in [dialect] Ion. and (rarely) in other Prose:I folld. by a case, hit, light upon,1 c. dat., meet with, fall in with,ἄλλοτε μὲν.. κακῷ.. κύρεται ἄλλοτε δ' ἐσθλῷ Il.24.530
;πήματι κύρσαι Hes.Op. 691
; λέων ὣς σώματι κύρσας Id.Sc. l.c.; ἅρματι κύρσας having struck against it, Il.23.428; μέγα δένδρεον αἰθέρι κῦρον reaching to.., Call.Cer.38, cf. A.R.2.363, 4.945, AP9.710; soἐν πείρασι κ. Parm.8.49
.b of things, κυρεῖν τινι befall or be granted to him, S.OC 1290, Tr. 291, E.Hec. 215 (lyr.); also εἰς ὅ τι κύρει ἕκαστα 'which way the wind blows', Timo48.5.2 c. gen., hit the mark,ἔκυρσας ὥστε τοξότης.. σκοποῦ A.Ag. 628
; reach to or as far as,μελάθρου κῦρε κάρη h.Cer. 189
; meet with, find,αἰδοίων βροτῶν κυρῆσαι Hom.Epigr.6.6
;πικροῦ δ' ἔκυρσας.. μνηστῆρος A.Pr. 739
;Ἰαόνων ναυβατᾶν κύρσαντες Id.Pers. 1012
(lyr.); αἰθερίας νεφέλας κύρσαιμι would I could reach.., S.OC 1082 (lyr.).b attain to, obtain,γάμων Archil.18
;τέκνων κ. Hdt.1.31
; καθαρσίου ib.35 (v.l.); βασιληΐης ταφῆς ib. 112;δίκης Id.9.116
;ἀτιμίης πρός τινων Id.7.158
;κυρήσει νοστίμου σωτηρίας A. Pers. 797
; στυγερᾶς μοίρας τῆσδε κυρήσας ib. 910 (anap.);κυροῦντα τῶν ἐπαξίων Id.Pr.70
;βίου λῴονος κυρῆσαι S.OT 1514
;δυσπότμων γάμων κυρήσας Id.Ant. 870
(lyr.);μητρὸς ὡς κακῆς ἐκύρσατε E.Med. 1363
, cf. Ion 1105 (lyr.);ἀμοιβῆς ἔκ τινος κυρεῖν Id.Med.23
, cf. Supp. 1170;ἀγαθῶν Pl.Alc.2.141b
, Herod.3.57;ληΐης Id.2.45
;τόσσων ἐκύρησεν ὅσ' οὐ πευσεῖσθε βέβαλοι Theoc.3.51
.3 less freq. c. acc., reach, find, τί νῦν.. κυρῶ; A.Ch. 214;βίον εὖ κυρήσας Id.Th. 699
(lyr.);ἐπ' ἀκταῖς νιν κυρῶ E.Hec. 698
; τέρμονα κύρειν dub. cj. in Id.Hipp. 746 (lyr.), cf. Opp.H.1.34.II abs., happen, come to pass, τί ποτ' αὐτίκα κύρσει; S.OC 225 (lyr.); καλῶς, εὖ κυρεῖ turns out well, A.Th.23, S.El. 799; of a person, Ἀτρείδην εἰδέναι κυροῦνθ' ὅπως how he fares, A.Ag. 1371; also ἕτερα ἀφ' ἑτέρων κακὰ κυρεῖ follow, E.Hec. 690 (lyr.);ἄλλα δ' ἐξ ἄλλων κ. Id.IT 865
(lyr.).2 to be right, hit the mark, γνώμῃ κυρήσας by intelligence, S.OT 398: c. part., τόδ' ἂν λέγων κυρήσαις in saying, A.Supp. 589 (lyr.); ἐπεικάζων κυρῶ; S.El. 663.b to be successful, prosper, Democr.243.3 as auxil. Verb, c. part., turn out, prove to be so and so,σεσωσμένος κυρεῖ A.Pers. 503
, cf. Ag. 1201; ποῦ ποτ' ὢν κυρεῖς; S.Ph. 805;θύων ἔκυρον Id.OC 1159
;ἐχθρὸς ὢν κυρεῖ E.Alc. 954
;εἰ κυρεῖ τις πέλας.. οἶκτον ἀΐων A.Supp.58
(lyr.): with part. omitted, acting merely as the copula,ἐκτὸς αἰτίας κυρεῖς Id.Pr. 332
, cf. Pers. 598; ποῦ γῆς κυρεῖ; S.Aj. 984;φονέα σε φημὶ.. κυρεῖν Id.OT 362
;ἐν κακῷ τῳ φαίνῃ κυρῶν Id.Ph. 741
;ἐν πύλαισι.. κυρεῖ E.Ph. 1067
;ἔνθα πημάτων κυρῶ Id.Tr. 685
.4 κ. πρός .. refer to,οὔτ' εἶπον οὐδὲν πρός <σε> κῦρον Trag.Adesp.226
;τὰ πρὸς διαβολὴν κυροῦντα Plb. 12.15.9
. -
10 κύτος
A hollow, κύκλου, of a shield, A.Th. 495; ; ;περίπλευρον κ. E.El. 473
(lyr.); ; ;κύλικος Pl.Com.189
;λοπάδος Xenarch.1.10
; hold of a ship, Plb.16.3.4.2 vessel, jar, A.Ag. 322, 816, S.El. 1142, etc.; πλεκτὸν κ. basket, E. Ion37;κοιλοσώματον κ. Antiph.52.2
.3 of any hollow container,τὸ τῆς κεφαλῆς κ. Pl.Ti. 45a
; τὸ ὄπισθεν κ. occiput, Arist.PA 56b26; τοῦ θώρακος τὸ κ., i.e. the chest, Pl.Ti. 69e;ποδῶν κ. Achae.4.4
(leg. πλευρῶν); τὸ ἄνω κ. Arist.GA 742b14
(also of plants, = αἱ ῥίζαι, 741b35, al.); τὸ λοιπὸν ἅπαν κ., of the uterus, Gal.UP14.14, cf. Sor.1.9; of the fourth stomach of the ox, Phlp. in AP0.417.14; τὸ τῆς ψυχῆς κ., i.e. the body, Pl.Ti. 44a: hence, abs., body,ἀνδρείῳ κύτει S.Tr.12
; trunk,διὰ παντὸς τοῦ κ. Pl.Ti. 74a
;τὸ ἀπ' αὐχένος μέχρι αἰδοίων κ. Arist.HA
491a29, cf. PA 686b14;τὸ ὅλον κ. τοῦ σώματος D.S.1.35
, cf. Archig. ap.Gal.13.262: metaph., of the πόλις, Pl.Lg. 964e;τὸ σύμπαν τῆς πόλεως κ. τείχεσιν ἠσφάλισται Plb.5.59.8
. -
11 ἐσχάρα
ἐσχάρ-α, [dialect] Ion. [suff] ἐσχαρ-άρη [pron. full] [ᾰ], ἡ, [dialect] Ep. gen. and dat. ἐσχαρόφιν ( ἀπ' ἐσχ- Od.7.169,Aἐπ' ἐσχ- 5.59
, 19.389):—hearth, fire-place, like ἑστία, Hom. (esp. in Od.),ἡ μὲν ἐπ' ἐσχάρῃ ἧστο Od.6.52
; ἧσται ἐπ' ἐσχάρῃ ἐν πυρὸς αὐγῇ ib. 305 ; of suppliants, .3 Τρώων πυρὸς ἐσχάραι watch-fires of the camp, Il.10.418.II sacrificial hearth (hollowed out in the ground and so dist. from βωμός, structural altar, St.Byz. s.v. βωμοί, Phot.; used esp. in heroworship, Neanth.7J.), Od.14.420, S.Ant. 1016 : but freq. used generally, altar of burnt-offering,πρὸς ἐσχάραν Φοίβου A.Pers. 205
;ἐπ' ἐσχάρᾳ πυρός Id.Eu. 108
; ἡμένας ἐπ' ἐσχάραις ib. 806 ; ; at Eleusis, D.59.116, cf. Lycurg.Fr.37 ;Ἡρακλειδῶν ἐ. IG2.1658
(iv B.C.) ; so βώμιοι ἐσχάραι structured altars, E.Ph. 274 ; sometimes movable, X.Cyr.8.3.12, Callix.2, PCair.Zen.13 (iii B.C.).IV platform, stand, basis, Ph.Bel.92.13, Ath.Mech.32.10, Vitr.10.11.9.V Medic., scab, eschar on a wound caused by burning or otherwise,τὰς ἐκπτώσιας τῶν ἐ. Hp.Art.11
, cf. Pl.Com.184.4, Arist.Pr. 863a12, Dsc.1.56, Gal.10.315, etc.VI in pl., = τὰ χείλη τῶν γυναικείων αἰδοίων, Ar.Eq. 1286. -
12 ἔντασις
II tension, straining,τοῦ ὑποχονδρίου Hp.Epid.3.1
.β; τοῦ σώματος Id. Aër.4;τῶν ῥάβδων Id.Fract.30
; ὀφθαλμῶν fixed stare, prob. in Aret. CD1.3 (pl.); distension,αἰδοίων Gal.7.728
.2 exertion, Plu.2.948b, Aret.SA2.2; pl., retchings, Id.CD2.13.3 ἡ τοῦ προσώπου ἔ. the assumption of a serious face, Luc.Symp.28; earnestness,περὶ ἑκάστου Porph.Abst.1.54
; strictness,νόμων PSorb.675.14
(iii A. D.).4 Arch., swelling in the outline of a column, Vitr.3.3.13.------------------------------------Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἔντασις
-
13 ἔπαρσις
A rising, swelling,κοιλίης Hp. Coac.85
;τῶν μαστῶν Arist.HA 581a27
; ἐ. ἰονθώδεις eruptions accompanying the sprouting of the beard, Thphr.Sud.16.3 devastation, ib.La.3.47; in concrete, heap of ruins, ib.4 Ki.19.25 (pl.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἔπαρσις
-
14 κίκκη
Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > κίκκη
-
15 νομοθετέω
νομοθετέω (νόμος, θέσις [τίθημι]) fut. νομοθετήσω LXX; 1 aor. ἐνομοθέτησα; perf. νενομοθέτηκα (Tat.). Pass.: aor. subj. 3 sg.; νομοθετηθῇ Dt 17:10; pf. νενομοθέτημαι; ptc. νενομοθετημένος (Lysias, X., Pla. et al.; ins, pap, LXX, EpArist; Aristob. in Eus., PE 8, 10, 12 [Denis p. 219, 36]; Philo, Joseph., Just., Tat., Mel.)① to function as a lawgiver, legislate (of God, Orig., C. Cels. 5, 37, 2; of the Logos: Hippol., Ref. 8, 9, 8; of human lawgivers: Theoph. Ant. 3, 23 [p. 250, 11]) of Moses (Philo, Mos. 2, 9; Jos., C. Ap. 1, 284f, Ant. 1, 19) καλῶς ν. 10:11. Pass. receive laws ὁ λαὸς ἐπʼ αὐτῆς (i.e. τῆς Λευιτικῆς ἱερωσύνης) νενομοθέτηται on the basis of it (i.e. the Levit. priesthood) the people received the law Hb 7:11 (νομοθετεῖν τινα is found only Ps.-Galen [HWagner, Galeni qui fertur libellus Εἰ ζῷον τὸ κατὰ γαστρός, diss. Marburg 1914] p. 17, 8 v.l. ἐνομοθέτησε Ἀθηναίους ἡ Πάλλας and in LXX Ps 24:8; 26:11; 118:33. Elsewh. in Gk. νομοθετεῖν τινι; but this constr. can also yield a personal passive: Kühner-G. I 124).② to enact on the basis of legal sanction, ordain, found by law (IAndrosIsis, Kyme 4 [=New Docs 1 p. 18 ln. 8]; Tat. 8, 2 ἀποτμήσεις αἰδοίων) μηδὲν ὁρίζοντες μηδὲ νομοθετοῦντες GMary 463, 30 (s. ὁρίζω 2aα). Pass. (Appian, Bell. Civ. 4, 2 §6 καινὴν ἀρχὴν νομοθετηθῆναι=a new magistracy is to be established by law; 4, 7 §27; νομοθετούμενον ἦθος Hippol., Ref. 9, 30, 18) διαθήκη ἥτις ἐπὶ κρείττοσιν ἐπαγγελίαις νενομοθέτηται a covenant which has been (legally) enacted on the basis of better promises Hb 8:6 (cp. Philo, Migr. Abr. 91 τὰ ἐπʼ αὐτῇ νομοθετηθέντα). τὰ ὑπʼ αὐτοῦ νενομοθετημένα what was legally ordained by him (OGI 329, 13 [II B.C.] τὰ νενομοθετημένα ὑπὸ τ. βασιλέων.—τὰ νομοθετηθέντα: Philo, Spec. Leg. 1, 198 al.; Jos., Ant. 3, 317 ὑπʼ αὐτοῦ]) 1 Cl 43:1.—On Hb 7:11; 8:6 s. HHollander, BT 30, ’79, 244–47.—DELG s.v. τίθημι. M-M. TW.
См. также в других словарях:
αἰδοίων — αἰδοί̱ων , αἰδοῖον privy parts neut gen pl αἰδοί̱ων , αἰδοῖος having a claim to regard fem gen pl αἰδοί̱ων , αἰδοῖος having a claim to regard masc/neut gen pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Ampelomixia — (griech. ἀμπελομιξία; aus ἄμπελος, ámpelos, „Weinrebe“ und μείγνυμι, meígnymi, „vereinigen“) ist ein spätgriechischer Begriff, der satirisch den Geschlechtsverkehr mit Weinreben bezeichnet. Er tritt erstmals im 2. Jahrhundert n. Chr. beim… … Deutsch Wikipedia
MYRMECOLEON — Graece Μυρμηκολἐων, quasi Formicaleo, apud Iobum c. 4. v. 11. iuxta LXX. Interp. Μυρμηκολέων ώλετο παρὰ τὸ μὴ ἔχειν βορὰν, Myrmecoleo periit, eo quod non haberet escam: Gregorio in Iobum, animalculum est formicis insidiosum, quasi leo… … Hofmann J. Lexicon universale
PALLA — I. PALLA Graece πάλλα, globus, Germanis Ballen: Gallis Bale, Italis Palla et Bala, pro pila. Hesych. Πάλλα, σφαῖρα ἐκ ποικίλων νημάτων πεποιημένη. Sed et sic globum crucigerum Imperrialem, qui inter Regalia insignia reponitur, appellat Gotefridus … Hofmann J. Lexicon universale
κρόβαλος — (Α) (κατά τον Ησύχ.) «ὁ μάλλος τῶν παιδίων, και αἱ τρίχες τῶν αἰδοίων» … Dictionary of Greek
κύτος — το (Α κύτος) 1. καθετί που χωράει κάτι, κοιλότητα, κοίλωμα, βαθούλωμα («τί δαὶ δεκάμνῳ τῷδε θώρακος κύτει», Αριστοφ.) 2. το κοίλο μέρος τού πλοίου μεταξύ εσωτροπίου και καταστρώματος, το αμπάρι (α. «οι αντλίες έβγαλαν τα νερά που είχαν εισδύσει… … Dictionary of Greek