-
1 θυμοί
θῡμοῖ, θυμόωmake angry: pres ind mp 2nd sgθῡμοῖ, θυμόωmake angry: pres opt act 3rd sgθῡμοῖ, θυμόωmake angry: pres ind act 3rd sg -
2 θυμοῖ
θῡμοῖ, θυμόωmake angry: pres ind mp 2nd sgθῡμοῖ, θυμόωmake angry: pres opt act 3rd sgθῡμοῖ, θυμόωmake angry: pres ind act 3rd sg -
3 θυμοί
θῡμοί, θυμόςsoul: masc nom /voc plθῡμοί, θυμόωmake angry: pres subj mp 2nd sgθῡμοί, θυμόωmake angry: pres ind mp 2nd sgθῡμοί, θυμόωmake angry: pres subj act 3rd sg -
4 θύμοι
θύμοςCretan thyme: masc nom /voc pl -
5 θυμοί
Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > θυμοί
-
6 δυς-ίᾱτος
-
7 θῡμός
θῡμός, ὁ (ϑύω, Plat. Crat. 419 e ἀπὸ τῆς ϑύσεως καὶ ζέσεως τῆς ψυχῆς), die aufwallende, sich bewegende Lebenskraft; – 1) Leben, Lebenskraft, Lebensfülle, deren Sitz in der Brust, στῆϑος, u. bestimmter im Zwerchfell, φρένες ist; ϑυμὸν ἀποπνείων, das Leben aushauchend, Il. 4, 524. 13, 654; τὸν μὲν λίπε ϑυμός, ihn verließ das Leben, 4, 470; λίπε δ' ὀστέα ϑυμός 12, 386; auch von Ochsen, Od. 4, 140; ϑυμὸς ῷχετ' ἀπὸ μελέων Il. 13, 671; ἐξαίνυτο ϑυμόν, er raubte das Leben, 4, 531; ἄμφω ϑυμὸν ἀπηύρα 6, 17; μή τις ἐκ ϑυμὸν ἕλοιτο 17, 17; ῥεϑέων ἐκ ϑυμὸν ἕληται 5, 317; μή σε βάλω, ἀπὸ δὲ μελιηδέα ϑυμὸν ἕλωμαι, das süße Leben dir nehme, 22, 68; auch von Thieren, 12, 180; εἵως φίλον ὤλεσε ϑυμόν, bis er das Leben verlor, 11, 342; αὐτὸς δ' ὤλεσε ϑυμὸν ὑφ' Ἕκτορος 17, 616; ὀλίγος δ' ἔτι ϑυμὸς ἐνῆεν 1, 593; ϑυμοῦ δευομένους, des Lebenshauches ermangelnd, von Thieren, 3, 294; μόγις δ' ἐςαγείρετο ϑυμόν, er sammelte die Lebensgeister, kam wieder zu sich, 21, 417, wie ἐς φρένα ϑυμὸς ἀγέρϑη, der Geist sammelte sich wieder in das Zwerchfell, 22, 475, u. ἄψοῤῥόν οἱ ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσιν ἀγέρϑη 4, 152; vom Pferde ἀπὸ δ' ἔπτατο ϑυμός 16, 469; vom Hirsche Od. 10, 163; von der Taube ὠκὺς δ' ἐκ μελέων ϑυμὸς πτάτο Il. 23, 880. Seltner mit ψυχή verbunden, wie ϑυμοῦ καὶ ψυχῆς κεκαδών Il. 11, 334. Vgl. noch βέλος δ' ἔτι ϑυμὸν ἐδάμνα, der Wurf betäubte ihn noch, 14, 439. Selten so bei den Folgdn; οὕτω τὸν αὑτοῠ ϑυμὸν ὁρμαίνει πεσών, von Agamemnon, der im Sterben ist, Aesch. Ag. 1361. Bei Eur. Bacch. 621 ist ϑυμὸν ἐκπνέων, ἱδρῶτα σώματος στάζων ἄπο vom lebhaften Athem bei der Anstrengung zu verstehen; Rhes. 786 αἱ (ἵπποι) ἔρεγκον ἐξ ἀντηρίδων ϑυμόν. – Der Lebensmuth u. die frische Kraft wird durch Anstrengung geschwächt; dah. τείρετο δ' ἀνδρῶν ϑυμὸς ὑπ' εἰρεσίης, ihre Seele wurde matt, Od. 10, 78; ἐν δέ τε ϑυμὸς τείρεϑ' ὁμοῦ καμάτῳ τε καὶ ἱδρῷ Il. 17, 744. – Wie aber der Athem schneller u. hörbarer wird bei heftigen Gemüthsbewegungen, πάτασσε δὲ ϑυμὸς ἑκάστου νίκης ἱεμένων Il. 23, 370, vgl. 7, 216 (wir sagen: das Herz schlug ihnen), so bedeutet ϑυμός – 21 die auch sinnlich wahrnehmbare Begierde, die Aeußerung des Begehrungsvermögens u. des Willens, zunächst – a) Verlangen, Trieb, Neigung; nach Speise u. Trank; πιέειν ὅτε ϑυμὸς ἀνώγοι Il. 4, 263; ἔπιόν ϑ' ὅσον ἤϑελε ϑυμός 9, 117; οὐδέ τι ϑυμὸς ἐδεύετο δαιτὸς ἐΐσης 1, 468; πλησάμενος δ' ἄρα ϑυμὸν ἐδητύος ἠδὲ ποτῆτος Od. 17, 603; ἤραρε ϑυμὸν ἐδωδῇ 14, 111; ἄδος τέ μιν ἵκετο ϑυμόν Il. I1, 88. Sehr geläufig sind die Vrbdgn ϑυμὸς ἐποτρύνει καὶ ἀνώγει, Il. 6, 439, βαλέειν δέ ἑ ϑυμὸς ἄνωγεν, 8, 322, das Herz trieb ihn zu schießen, τά με ϑυμὸς ἐνὶ στή-ϑεσσι κελεύει, 7, 68, κραδίη καὶ ϑυμὸς κελεύει, 13, 784, ἵετο ϑυμῷ, 2, 589, βαλέειν δέ ἑ ἵετο ϑυμός, 8, 301, οἷ ϑυμὸς ἐβούλετο, 15, 596, εἴ τοι ϑυμὸς ἐπέσσυται, 10, 173, ϑυμὸς ἐφορμᾶται πολεμίζειν, 13, 73, Σαρπηδόνα ϑυμὸς ἀνῆκεν τεῖχος ἐπαΐξαι, 12, 307; vom Löwen κέλεται δέ ἑ ϑυμός 12, 300; – ᾡ ϑυμῷ εἴξας ἐμίγη φιλότητι, seiner Neigung nachgebend, Il. 9, 594; ἀέκοντί γε ϑυμῷ 4, 43. – Pind. ϑυμὸς ὀτρύνει, ὥρμαινε, OI. 3, 26. 40, ϑυμῷ ἐϑέλων I. 5, 40; κλαῦσαι ὅσον μοι ϑυμὸς ἡδονὴν φέρει, soviel ich will, Soph. El. 278; ϑυμῷ βουλόμενοι, von Herzen wünschend, Her. 5, 49, der auch vrbdí ἤ σφι ϑυμὸς ἐγένετο ϑεήσασϑαι τὸν πόλεμον, sie bekamen Luft, 8, 116; vgl. ὠνέεσϑαι τῶν φορτίων τῶν σφι ἦν ϑυμὸς μάλιστα 1, 1; ἀπελαύνετε ὅποι ὑμῖν ϑυμός Xen. Cyr. 3, 1, 37. – b) Muth, der sich auch durch lebhaftes Athmen äußert, als besondere Thätigkeit der Lebenskraft erscheint, vgl. σφῶϊν δ' ἐν γούνεσσι βαλῶ μένος ἠδ' ἐνὶ ϑυμῷ Il. 17, 451; μένεος δ' ἐμπλήσατο ϑυμὸν ἀγρίου 22, 312; ϑυμὸς ἄναλκις 16, 355; ὤτρυνε μένος καὶ ϑυμός 20, 174; ϑυμὸν λαμβάνω, Muth fassen, Od. 10, 461; ἵππος δ' ἐν τοῖσι δεινοῖς ϑυμὸν οὐκ ἀπώλεσεν, verlor den Muth nicht in der Gefahr, Soph. El. 26; ϑυμὸς ἀμυνίας Ar. Equ. 568; ϑυμὸν ἔχε ἀγαϑόν, habe guten Muth, Her. 1, 120; Sp., wie Luc. Hermot. 4; φρονήματος καὶ ϑυμοῦ ἐμπίπλαται καὶ ἀνδρειότερος γίγνεται αὐτὸς αὑτοῦ Plat. Rep. III, 411 c, vgl. II, 357 b; ἴωμεν ῥώμῃ καὶ ϑυμῷ ἐπὶ τοὺς πολεμίους Xen. Cyr. 4, 2, 21; auch ϑυμοὶ κυνῶν, Plut. Symp. 5, 7, 5; nach Plat. defin. 415 e ὁρμὴ βίαιος ἄνευ λογισμοῦ. – c) Zornmuth, Zorn; δάμασον ϑυμὸν μέγαν, bändige, mäßige deinen Zorn, Il. 9, 496; ϑυμὸς δὲ μέγας ἐστὶ βασιλῆος 2, 196; vgl. μάλα ϑυμὸν χολώϑη, er wurde zornig im Herzen, 4, 494, ϑυμὸν ἐχώσατο 16, 616, νεμεσίζεσϑαι ἐνὶ ϑυμῷ 17, 254, ἀπειλήσω τόγε ϑυμῷ 15, 212. So ϑυμὸς ὀξύς Soph. O. C. 1195; ϑυμὸς δὲ κρείσσων τῶν ἐμῶν βουλευμάτων Eur. Med. 1047; ϑυμὸν δσκών, den Grimm verbeißend, Ar. Nubb. 1351; ὶν' ἐγὼ γελάσω καὶ τὸν ϑυμὸν κατάϑωμαι Vesp. 567, u. meinen Unwillen unterdrücke; σχάσον ϑυμοῦ πνοάς Eur. Phoen. 457; ϑυμὸν ἐπανάγειν Her. 7, 160; οἱ λογισμῷ ἐλάχιστα χρώμενοι ϑυμῷ πλεῖστον ἐς ἔργον καϑίστανται Thuc. 2, 11; ὀργῆς καὶ ϑυμοῦ μεστοί Isocr. 12, 81; οἱ τῷ ϑυμῷ πραχϑέντες φόνοι Plat. Legg. IX, 867 b; τοῖς ϑυμοῖς καὶ ταῖς ὀργαῖς Phil. 47 e; ϑυμῷ μᾶλλον ἢ λογισμῷ Pol. 2, 35, 3; Sp., ὀργῇ καὶ ϑυμῷ χρώμενος Hdn. 8, 4, 1, εὐϑὺς ἐξέῤῥηξε τὴν ὀργὴν καὶ τὸν ϑυμὸν ἐξέχεε Luc. de calumn. 23. Von Pferden, Xen. Hipp. 9, 2. – d) übh. Empfindung, Gefühl, wo wir gew. Herz sagen; von der Freude, χαίρω ϑυμῷ Il. 14, 156, γήϑησε δὲ ϑυμῷ 7, 189, Αἰνείᾳ ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσι γεγήϑει 13, 494, γηϑήσειν κατὰ ϑυμόν 13, 416; Trauer, ἄχνυτο δέ σφιν ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσι 14, 39, ἀκαχίζω ϑυμῷ 6, 486; vgl. κῆρ ἄχνυται ἐν ϑυμῷ 6, 524, ὀδύρεο σὸν κατὰ ϑυμόν 24, 549, ἄχος κραδίην καὶ ϑυμὸν ἱκάνει 1, 17; Furcht, δέος ἔμπεσε ϑυμῷ 17, 625, δεῖσε δ' ὅγ' ἐν ϑυμῷ 8, 138; Unwillen erregen, τῇ δ' ἄρα ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ὄρινεν 3, 395; Mitleid erregen, rühren, 24, 467; Hoffnung, οἷ ϑυμὸς ἐέλπετο 12, 407, Τρωσὶν δ' ἔλπετο ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσιν ἑκάστου 15, 701, ἔλπετο ϑυμῷ 17, 404, οὐκ ἔλπετο ὃν κατὰ ϑυμόν 13, 8; – ϑυμὸν ἔϑελξε Il. 15, 321; die Neigung gewinnen, besänftigen, ἐμῷ κεχαρισμένε ϑυμῷ, meinem Herzen, 5, 243; ἐγὼ τὴν ἐκ ϑυμοῦ φίλεον, von Herzen lieben, 9, 343; ἀπὸ ϑυμοῦ εἶναι, vom Herzen fern, nicht geliebt sein, 1, 562; ἐκ ϑυμοῦ πίπτειν, aus dem Herzen fallen, ihm verhaßt werden, 23, 595; vgl. ἔρωτι ϑυμὸν ἐκπλαγεῖσα Eur. Med. 8; ϑυμὸς πρόφρων, ἵλαος, Il. 8, 39. 19, 178, ἀπηνής Od. 23, 97, νηλεής II. 19, 229, σιδήρεος 22, 357, ἄπιστος 23, 72; σιδηρόφρων Aesch. Spt. 52; γελανής, ἀταλός, Pind. P. 4, 181 N. 7, 92; ὑψηλόφρων Eur. I. A. 919. – 31 Gesinnung, Sinn; ἕνα φρεσὶ ϑυμὸν ἔχοντες Il. 15, 710; τόνδε νόον καὶ ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ἔχοντες 4, 309; ἶσον ϑυμὸν ἔχοντες, gleiche Gesinnung hegend, 17, 720; auch von Ochsen, 13, 704, vgl. οὐδὲ λύκοι τε καὶ ἄρνες ὁμόφρονα ϑυμὸν ἔχουσιν 22, 263; δόκησε δ' ἄρα σφίσι ϑυμὸς ἃς ἔμεν, so dünkte ihnen ums Herz, zu Muthe zu sein, Od. 10, 415; vgl. noch αἰδῶ ϑέσϑ' ἐνὶ ϑυμῷ Il. 15, 561. – 41 Gedanke, Erwägung; ἕτερός με ϑυμὸς ἔρυκε, ein anderer Entschluß hielt mich zurück, Od. 9, 302; ἥδε δέ οἱ κατὰ ϑυμὸν ἀρίστη φαίνετο βουλή Il. 2, 5; φράζετο ϑυμῷ 16, 646; ἐν ϑυμῷ δ' ἐβάλοντο ἔπος, sie überlegten es, 15, 566; Aesch. τοὺς ἐμοὺς λόγους ϑυμῷ βάλε Prom. 708; μή νυν ἔτ' αὐτῶν μηδὲν ἐς ϑυμὸν βάλῃς Soph. O. R. 975; οὐδέ γ' ἐς ϑυμὸν φέρω, ich bringe ihn mir nicht in die Gedanken, kann mich seiner nicht erinnern, El. 1347; – σύνϑετο ϑυμῷ βουλήν Il. 7, 44; ὃς σάφα ϑυμῷ εἰδείη τεράων 12, 228; ᾔδεε γὰρ κατὰ ϑυμόν 2, 409; οἶδα κατὰ φρένα καὶ κατὰ ϑυμόν 4, 163; οὐδ' ἃς τοῦ ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ἔπειϑον 9, 587. – Nach Homer herrscht die Bdtg des Begehrungsvermögens, Willens vor, gew. mit der Nebenbdtg des heftig Erregten.
-
8 ἑπτα-βόειος
ἑπτα-βόειος, aus sieben (über einander gelegten) Rindshäuten bestehend, σάκος, der siebenhäutige Schild des Ajas Telamonius, Il.; komisch ϑυμοὶ ἑπταβόειοι Ar. Ran. 1017, fest, unerschütterlich.
-
9 επταβοειος
-
10 κηρινος
31) восковой(πλάσμα Plat.; ἀγγεῖον Arst., Plut.)
2) покрытый воском, навощенный(ἐκμαγεῖον Plat.)
3) мягкий (податливый) как воск(οἱ θυμοί Plat.)
-
11 διαφλέγω
A burn up, LXXPs.82(83).15:—[voice] Pass., Plu.Alc.39: metaph., inflame,τὰς ψυχάς Id.Mar.16
;οἱ διαφλέξαντες Ἀχιλλέα θυμοί Heraclit.All.20
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διαφλέγω
-
12 θυμόω
θῡμόω [(A)],II [voice] Med. and [voice] Pass., [ per.] 2sg. : [tense] fut. , , Phld.Ir. p.89W.: [tense] aor.ἐθυμωσάμην E.Hel. 1343
(lyr.), more freq.ἐθυμώθην Hdt.3.1
, al.; part. , Pl.Lg. 931b: [tense] pf. inf.τεθυμῶσθαι Hdt.3.52
, A.Fr. 478, Pl.Ep. 346a:— to be wroth or angry, abs., Hdt. 3.1, A.Ag.l.c., Sor.1.88, etc.; ; εἰς ἔριν θ. Id.Aj. 1018; of animals, to be wild, restive, Id.Ant. 477, X.Eq.1.10; θυμοῦσθαι εἰς κέρας vent fury with the horns, Virgil's irasci in cornua, E.Ba. 743; cf.ἀοιδὸς ἐς κέρας τεθύμωται Call.Iamb. 1.321
; τὸ θυμούμενον passion, Antipho 2.3.3, Th.7.68; θυμοῦσθαί τινι to be angry with one, A.Eu. 733, S.Tr. 543, 1230, Pl.Prt. 324a;ἔς τινα Hdt.3.52
;περί τινος A.Ag. 1368
(prob. for μυθοῦσθαι); βοῦς πρὸς τὸν ἐλαύνοντα -ωθείς Plu. Dio38
;σοι θυγατέρος -ούμενος E.Or. 751
(troch.): c. dat. rei,τῇ ξυντυχίᾳ Ar.Ra. 1006
.------------------------------------θῡμώδης [(B)], ες,= -
13 ἑπταβόειος
ἑπτᾰ-βόειος, ον,Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἑπταβόειος
-
14 ὑπαλλάσσω
A exchange, Plb.5.8.9, Luc.Sol.10:—[voice] Med.,θνητὸν βίον ἀντ' ἀθανάτου Ph.1.37
; but τὸ μῖσος τῇ εὐνοίᾳ by the goodwill, J.AJ15.3.2.2 change a little, Plu.2.930c;τὸ τὴν οἰκείαν χώραν ὑπηλλαχός Gal.10.160
;λουτρὰ καὶ θυμοὶ κτλ. ὑπαλλάττοντα τὴν κρᾶσιν Id.6.28
, cf. 307, al.; alter the text of a book,τὰς παλαιὰς γραφάς Id.15.21
, cf. 16.679, al.:—[voice] Med., change one's place, Poll.6.194; change one's bearing,πρός τινας Phot.
, Suid. s.v. Κωρυκαῖος:—[voice] Pass., ὑπηλλάχθαι εἰς .. Arist.Fr. 580; ὅταν [βιβλίον].. τινὰ.. ὑπηλλαγμένα ἔχῃ altered (from the first draft), Gal.15.424.II intr. in [voice] Act., change gradually,εἰς ἀνδρῶν ἡλικίαν Poll.2.10
; of wine, Gal.15.629.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑπαλλάσσω
-
15 ἑπταβόειος
ἑπτα-βόειος, u. ἑπτά-βοιος, aus sieben (über einander gelegten) Rindshäuten bestehend, σάκος, der siebenhäutige Schild des Ajas Telamonius; komisch ϑυμοὶ ἑπταβόειοι, fest, unerschütterlich -
16 θυμός
θυμός, οῦ, ὁ (Hom. +).① intense expression of the inner self, freq. expressed as strong desire, passion, passionate longing (Hom. et al.; Pla., Cratyl. 419e θυμὸς ἀπὸ τῆς θύσεως κ. ζέσεως τ. ψυχῆς) ἐκ τ. οἴνου τοῦ θυμοῦ τῆς πορνείας αὐτῆς πεπότικεν τ. ἔθνη she has caused the nations to drink the wine of her passionate immorality Rv 14:8; cp. 18:3. τὸ ποτήριον τ. οἴνου τ. θυμοῦ τ. ὀργῆς αὐτοῦ the wine-cup of God’s passionate wrath 16:19; cp. 19:15. But in all these cases mng. 2 may be the correct one; for the other pass. in Rv where θ. occurs, mng. 2 is prob. the only one possible.② a state of intense displeasure, anger, wrath, rage, indignation Rv 12:12 (θυμὸν ἔχειν as Theognis 748 Bergk). ὁ οἶνος τ. θυμοῦ τ. θεοῦ the wine of God’s wrath or indignation (s. ἄκρατος) 14:10; cp. vs. 19; 15:1, 7; 16:1 (the figure of the outpouring of wrath freq. in OT). If this mng. holds true for all the Rv pass., the combination of genitives of θυμός and ὀργή in 16:19; 19:15 is to be taken as a strengthening of the thought (cp. Ex 32:12; Jer 32:37; 37:24; La 2:3; CD 10, 9; En 5:9; PsSol 2:23; Ath. 21, 1), and in 14:8; 18:3 we have a complex metaphor (cp. Pind., P. 10, 51–54 and BGildersleeve’s comment on ‘telescoped’ metaphor [Pindar: The Olympian and Pythian Odes 1885, 355]): the wine of harlotry, w. which Babylon intoxicates the nations, becomes the wine of God’s wrath for them.—In the other occurrences of θ. in our lit., the same mng. is indicated: of God (w. ὀργή; both words are oft. used together thus in the LXX) Ro 2:8; 1 Cl 50:4. Of humans Hb 11:27; (w. ὀργή, as Aelian, VH 15, 54; Ael. Aristid. 35, 10 K.=9 p. 101 D.; Herodian 8, 4, 1; Sir 45:18; Jos., Bell. 2, 135, Ant. 20, 108) Col 3:8; (w. πικρία and ὀργή) Eph 4:31; cp. Hm 5, 2, 4 and Js 3:11 P74. ἐξερίσαι εἰς τοσοῦτο θυμοῦ reach such a pitch of fury 1 Cl 45:7; ἀκατάσχετος θ. MPol 12:2. πλησθῆναι θυμοῦ be filled w. anger Lk 4:28; cp. Ac 19:28.—Pl. θυμοί (Herm. Wr. 12, 4; Philo, Rer. Div. Her. 64; Jos., Bell. 4, 314) outbursts of anger 2 Cor 12:20; Gal 5:20; 1 Cl 46:5.—JIrmscher, Götterzorn bei Homer ’50. SSullivan, Glotta 59, ’81, 147–55 (Hesiod and Gk. lyric poets). B. 1087; 1134. DELG. M-M. TW. -
17 σχίσμα
σχίσμα, ατος, τό(σχίζω; Aristot. et al.; ‘split, division’)① the condition resulting from splitting or tearing, tear, crack (Aristot., HA 2, 1; Physiogn. I 372, 6; En 1:7) in a garment Mt 9:16; Mk 2:21; in a stick Hs 8, 5, 1; in a stone 9, 8, 3.② the condition of being divided because of conflicting aims or objectives, division, dissension, schism fig. ext. of 1 (PLond 2710 recto, 13 [=Sb 7835—I B.C.] the ἡγούμενος of the brotherhood of Zeus Hypsistos forbids σχίσματα most strictly; Cat. Cod. Astr. XI/2 p. 122, 24 πολέμους, φόνους, μάχας, σχίσματα; Hippol., Ref. 6, 35, 5 w. διαφορά; Iren. 4, 33, 7 [Harv. II 261, 1], opp.: ἡ ἕνωσις τῆς ἐκκλησίας) J 7:43; 9:16; 10:19; 1 Cor 1:10; 11:18; 12:25; 1 Cl 46:9; 49:5 (ἔσονται σχίσματα καὶ αἱρέσεις Just., D. 35, 3 [Gospel quot. of unknown origin; s. Unknown Sayings 59–61]). W. στάσις 2:6; w. στάσις, ἔρις 54:2. ἔρεις, θυμοί, διχοστασίαι, σχίσματα, πόλεμος 46:5. ποιεῖν σχίσμα cause a division D 4:3; B 19:12. σχίσματα ἐν ἑαυτοῖς ἐποίησαν they brought about divisions (of opinion) in their own minds (or among themselves; s. ἑαυτοῦ 2) Hs 8, 9, 4.—MMeinertz, BZ n.s. 1, ’57, 114–18.—M-M. DELG s.v. σχίζω. TW. Sv.
См. также в других словарях:
θυμοῖ — θῡμοῖ , θυμόω make angry pres ind mp 2nd sg θῡμοῖ , θυμόω make angry pres opt act 3rd sg θῡμοῖ , θυμόω make angry pres ind act 3rd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
θυμοί — θῡμοί , θυμός soul masc nom/voc pl θῡμοί , θυμόω make angry pres subj mp 2nd sg θῡμοί , θυμόω make angry pres ind mp 2nd sg θῡμοί , θυμόω make angry pres subj act 3rd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
θύμοι — θύμος Cretan thyme masc nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
επταβόειος — ἑπταβόειος, ον (Α) 1. ο καλυμμένος με επτά επάλληλα βοδινά δέρματα («σάκος... ἑπταβόειον» ασπίδα χάλκινη ή ξύλινη ντυμένη με επτά δέρματα, Ομ. Ιλ.) 2. μτφ. κωμικά («θυμοὶ ἑπταβόειοι» θυμοί όσο επτά βοδιών μαζί, Αριστοφ.) … Dictionary of Greek
Плоть (христианство) — У этого термина существуют и другие значения, см. Плоть. Плоть (лат. caro) в христианстве: земное начало в человеке, враждебное духу, а также мягкие части человеческого тела, противостоящие как костям (Быт.2:23), так и крови. Весь человек с… … Википедия