-
61 όπηι
-
62 ὅπηι
-
63 όππη
-
64 дырка
-и θ.τρυπίτσα, τρυπούλα, μικρή οπή τρύπα, οπή. -
65 окно
-а, πλθ. окна, окон, окнам ουδ.1. παράθυρο•комната в три окна δωμάτιο με τρία παράθυρα•
открываю окно ανοίγω το παράθυρο.
|| κατώφλι παράθυρου•сесть на окно κάθομαι στο παράθυρο.
2. οπή, τρύπα•окно для пропуска воды οπή διαρροής νερού.
|| μτφ. θεωρείο, παρατηρητήριο•окно в Европу παράθυρο προς την Ευρώπη•
окно в жизнь, в мир παράθυρο προς τη ζωή, προς τον κόσμο.
3. (διαλκ.) βαθύ μέρος βάλτου (αχορτάριαστο).4. ελεύθερη ώρα (ωρολογίου προγράμματος), χωρίς μάθημα. -
66 отверстие
-я ουδ.τρύπα, οπή, άνοιγμα•-ружейного дула η οπή (στόμιο) της κάνης του όπλου•
проломать в стене отверстие ανοίγω τρύπα στον τοίχο•
заднепроходное отверстие (ανατ.) ο πρωκτός•
заделать (заделывать) отверстие βουλώνω την τρύπα.
-
67 очко
-а, γεν. πλθ. -ов ουδ.1. (αθλτ., παιγνίδια) πόντος, βαθμός. || σημάδια μονάδων στα ζάρια, στιγμή.2. είδος χαρτοπαίγνιου.3. οπή, τρύπα•очко улья οπή της κυψέλης.
|| βρόχος, το μάτι του διχτιού.4. μάτι, οφθαλμός φυτών.εκφρ.дать десять -бв вперд- – ξεπερνώ κατά πολύ. -
68 растесать
-
69 εἰμί
εἰμί (A sum), [dialect] Aeol. [full] ἔμμι Sapph.2.15, Theoc.20.32; Cret. [full] ἠμί GDI 4959a; [ per.] 2sg. εἶ, [dialect] Ep. and [dialect] Ion.εἰς Od.17.388
, al., [dialect] Aeol. ἔσσι, [dialect] Ep. and [dialect] Dor.ἐσσί Il.1.176
, Pi.O.6.90, Sophr.134; ; [ per.] 3sg. ἐστί, [dialect] Dor.ἐντί IG12(1).677
([place name] Rhodes), Theoc.1.17, etc.; [ per.] 3 dualἐστόν Th.3.112
; [ per.] 1pl. ἐσμέν, [dialect] Ep. and [dialect] Ion. εἰμέν (also in Pi.P.3.60), , [dialect] Dor.εἰμές Theoc.15.73
, but ; [ per.] 3pl. εἰσί ([etym.] - ίν), [dialect] Ep. and [dialect] Ion. ἔασι ([etym.] - ιν) Il.7.73, Xenoph.8.1, Antim.29, Herod.4.84, [dialect] Dor.ἐντί Pi.N.1.24
, Theoc.11.45, IG9(1).32.22 ([place name] Phocis), etc.: imper. ἴσθι (ἔσθι Hecat.361
J.), [dialect] Ep. and Lyr. also in [voice] Med. formἔσσο Od.3.200
, Sapph.1.28, Maced.Pae.31, late Proseἔσο Plu.2.241d
, M.Ant.3.5, Hld.5.12, Porph.Marc.34; [ per.] 3sg. ἔστω (, and late Inscrr., CIG2664, al.; but in Pl.R. 361c leg. ἴτω), [dialect] Dor. εἴτω, ἤτω, Heraclid. ap. Eust.1411.21, Elean ; [ per.] 3pl. ἔστωσαν, butἔστων Hom.
, Pl.R. 502a, , and early [dialect] Att. Inscrr., IG12.22, etc. ( ἔστωσαν first in ii B. C., ib.22.1328), [dialect] Dor. ἐόντων ib.1126: subj. ὦ, ᾖς, ᾖ, [dialect] Ep.ἔω Od.9.18
; [ per.] 3sg.ἔῃ Il.12.300
,al. (alsoἔῃσι 2.366
, al., ᾖσι ([etym.] ν) 19.202, Hes.Op. 294), also [dialect] Boeot.ἔνθω IG7.3172.165
,μετείω Il.23.47
and perh.εἴῃ 9.245
, etc.; [dialect] Dor. [ per.] 3pl. ([place name] Crete), ([place name] Hierapytna), [dialect] Boeot.ἴωνθι IG7.3171.46
(iii B. C.): opt. εἴην, -ης (εἴησθα Thgn.715
), -η, also ἔοις, ἔοι, Il.9.284, 142, al., cf. Hdt.7.6; [ per.] 3pl.εἴοισαν Ἀρχ. Ἐφ. 1911.133
([place name] Gonni); [ per.] 3 dual , Sph. 243e; [ per.] 1pl. (lyr.), Pl.; [ per.] 2pl.εἶτε Od. 21.195
; [ per.] 3pl.εἶεν Il.2.372
, etc.,εἴησαν Hdt.1.2
, etc.; Elean ἔα, = εἴη, SIG9 (vi B. C.), and σύν-εαν, = συνεῖεν, GDI 1149 (vi B. C.): inf. εἶναι, Arc. (Tegea, iv B. C.); [dialect] Ep. ἔμμεναι (also [dialect] Aeol.ἔμμεν' Sapph.34
), ἔμμεν (also Pi.P.6.42, S.Ant. 623 (lyr.)), ἔμεναι, ἔμεν, also ([place name] Dodona); [dialect] Dor. εἶμεν Foed. ap. Th.5.77,79, IG7.1.7 ([place name] Megara),ἦμεν Test.Epict.5.16
, Tab.Heracl.1.75, Cret. ἦμεν orἤμην Leg.Gort.1.15
, al., GDI4998i 2, al., Megar. ,εἴμειν IG12(1).155.100
([place name] Rhodes), 14.952 ([place name] Agrigentum); εἶν ib. 12(9).211.10 ([place name] Eretria), SIG135.4 ([place name] Olynthus), etc.: part. ὤν, [dialect] Ep. ἐών, ἐοῦσα, ἐόν, Cypr.ἰών Inscr.Cypr.135.23
H.; [dialect] Boeot. fem.ἰῶσα IG 7.3172.116
(Orchom.), [dialect] Aeol. and [dialect] Dor. fem.ἔσσα Sapph.75.4
, IG4.952.2 (Epid.), Theoc.28.16,ἐοῖσα Pi.P.4.265
,ἔασσα Lyr.Alex.Adesp. 9
, Diotog. ap. Stob.4.7.62,εὖσα Erinn.5.5
(also [dialect] Ion., Herod.5.16,εὔντων 2.85
),ἐᾶσα Ti.Locr.96d
, IG5(1).1470.8 ([place name] Messene),ἴαττα Leg.Gort.8.47
; acc. sg.εὖντα Theoc.2.3
; nom. sg. εἴς in Heraclid. ap. Eust.1756.13, pl.ἔντες Tab.Heracl.1.117
; dat. pl. ἔντασσι ib.104; gen. pl.παρ-έντων Alcm. 64
: [tense] impf.ἦν Il.2.77
, etc., [dialect] Ep. ἔον (also [dialect] Aeol., Alc.127, Sapph.Oxy. 1787 Fr.3 ii 21), in [dialect] Att. ἦ (dub. in [dialect] Aeol., Alc. Supp.14.9), Ar.Pl.77, Pl.Phd. 61b, etc., but usu. altered to ἦν in codd. (and ἦν is required by metre in E. Ion 280), [var] contr. from [dialect] Ep. and [dialect] Ion. ἦα (Il.5.808, al., IG12(8).449.2 ([place name] Thasos), whence Hom.and later [dialect] Ion.ἔᾱ Il.4.321
, al.,ἔας Hdt.1.187
,ἔατε Id.4.119
); [dialect] Ep. [ per.] 3sg. ἦεν, always with ν in Hom.; ἔην as [ per.] 1sg., only Il.11.762 (s. v.l., al. ἔον), freq. as [ per.] 3sg. (generally before a consonant, so that ἔεν is possible), sts. also ἤην; [ per.] 2sg. ἦσθα, later ἦς (wh. is v.l. in Pi.I.1.26), sts. in LXX (Jd. 11.35, Ru.3.2,al.), cf. Pl.Ax. 365e, Erinn.4.4, Ev.Matt.25.21, al., , [dialect] Ep. ἔησθα; [ per.] 3sg. ἦν, [dialect] Ep. ἔην, ἤην, ἦεν (v. supr.), [dialect] Dor. and [dialect] Aeol.ἦς Alc.Supp.30.1
, Epich.102, Sophr.59, Theoc.2.90, SIG241.145 (Delph.); [ per.] 3 dualἤστην Il.5.10
, E.Hipp. 387, Ar.Eq. 982, Pl.Euthd. 272a, al.; [dialect] Dor. [ per.] 1pl.ἦμες Plu.Lyc.21
; [ per.] 2pl. , , Ec. 1086; [ per.] 3pl. ἦσαν, [dialect] Ion. and Poet. ἔσαν (in Hes.Th. 321, 825, ἦν is not pl. for ἦσαν, but is rather a peculiarity of syntax, v. infr. v, but is [ per.] 3pl. in Epich.46, al., SIG560.15 (Epidamnus, iii B. C.)); [dialect] Aeol. ; later (iii B. C.), SIG527.46 (Crete, iii B. C.), IGRom.4.1740 ([place name] Cyme), always in LXX as Ba.1.19, cf. Ev.Matt.23.30, Plu.2.174a, etc., and sts. in codd. of earlier writers, Lys.7.34, Trag.Adesp. 124 (cited from E. Hel. 931 by Choerob. and from Id.Tr. 474 by Aps.), X.Cyr.6.1.9, Hyp.Ath.26, [ per.] 2sg.ἦσο Epigr.Gr.379
([place name] Aezani), [ per.] 3sg.ἦστο Supp.Epigr. 1.455.7
([place name] Phrygia), [ per.] 1pl.ἤμεθα PPetr.2p.11
(iii B. C.), LXX Ba.1.19, 1 Ki.25.16, Ep.Eph.2.3; subj. (ii B. C.), ἦται GDI 1696, ἦνται prob. in IG5(1).1390.83 ([place name] Andania); [dialect] Ion. and [dialect] Ep. also ἔσκον, used by A.Pers. 656 (lyr.): [tense] fut. ἔσομαι, ἔσται, [dialect] Ep. and [dialect] Aeol. also ἔσσομαι, ἔσεται, ἔσσεται; [dialect] Aeol. [ per.] 2sg. ἔσσῃ prob. in Alc.67,87; [dialect] Dor. 2 and [ per.] 3sg. ἐσσῇ, ἐσσεῖται, Il.2.393, 13.317, Theoc.10.5, [ per.] 3pl. ἐσσοῦνται Foed. ap. Th.5.77 codd. (butἔσσονται Tab.Heracl.1.113
), inf.ἐσσεῖσθαι Sophr.57
.—All forms of the [tense] pres.ind. are enclitic (exc. [ per.] 2sg. εἶ and [ per.] 3pl. ἔασι); but [ per.] 3sg. is written ἔστι when it begins a sentence or verse, or when it immediately follows οὐκ, καί, εἰ, ὡς, ἀλλά, or τοῦτ', Hdn.Gr.1.553 (also μή acc. to EM301.3); later Gramm. wrote ἔστι as Subst. Verb, Phot., Eust.880.22.A as the Subst. Verb,I of persons, exist,οὐκ ἔσθ' οὗτος ἀνήρ, οὐδ' ἔσσεται Od.16.437
; ἔτ' εἰσί they are still in being, 15.433, cf. S.Ph. 445, etc.;τεθνηῶτος.. μηδ' ἔτ' ἐόντος Od.1.289
; οὐκέτ' ἐστί he is no more, E.Hipp. 1162; οὐδὲ δὴν ἦν he was not long- lived, Il.6.131; ὁ οὐκ ὤν, οἱ οὐκ ὄντες, of those who are no more, Th.2.45,44; οἱ ὄντες the living, Plb.9.29.2; ὁ ὤν the Eternal, LXX Ex.3.14, al., Ph.1.289;θεοὶ αἰὲν ἐόντες Il.1.290
; ἐσσόμενοι posterity, 2.119;κἀγὼ γὰρ ἦ ποτ', ἀλλὰ νῦν οὐκ εἴμ' ἔτι E.Hec. 284
; ὡς ἂν εἶεν ἅνθρωποι might continue in being, Pl.Smp. 190c;ζώντων καὶ ὄντων Ἀθηναίων D.18.72
, cf. Arist.GC 318b25; of things, εἰ ἔστι ἀληθέως [ἡ τράπεζα] Hdt.3.17, etc.; of cities,ὄλωλεν, οὐδ' ἔτ' ἐστὶ Τροία E.Tr. 1292
, cf. Heracl. 491; δοκεῖ μοι Καρχηδόνα μὴ εἶναι censeo Carthaginem esse delendam, Plu.Cat.Ma.27; ἂν ᾖ τὸ στράτευμα be in existence, D.8.17; of money, to be in hand,τῶν ὄντων χρημάτων καὶ τῶν προσιόντων IG12.91.25
; τὰ ὄντα property, Pl.Grg. 511a, Plu.Ant.24, etc.; τὸ ἐσόμενον ἐκ .. future revenue from.., BCH46.420 (Olymos, i B. C.); of place, τὴν οὖσαν ἐκκλησίαν the local church, Act.Ap.13.1; of time, τοῦ ὄντος μηνός in the current month, BGU146.4, etc.; in office,ἱερέων τῶν ὄντων PPar.5.4
(ii B. C.); αἱ οὖσαι [ἐξουσίαι] the powers that be, Ep. Rom.13.1.II of the real world, be, opp. become,γίγνεται πάντα ἃ δή φαμεν εἶναι Pl.Tht. 152d
, etc.; τὸ ὄν Being, Parm.8.35, Protag.2, Pl.Ti. 27d, etc.; opp. τὸ μὴ ὄν, Gorg.Fr.3 D., etc.;οὐδὲν γίνεται ἐκ τοῦ μὴ ὄντος Epicur.Ep. 1p.5U.
;ἐξ οὐκ ὄντων ἐποίησεν αὐτὰ ὁ θεός LXX 2 Ma.7.28
; τὰ ὄντα the world of things, Heraclit.7, Emp.129.5, etc.; ὄνindecl., τῶν ὂν εἰδῶν species of Being, Plot.6.2.10.2 of circumstances, events, etc., to happen,τά τ' ἐόντα, τά τ' ἐσσόμενα, πρό τ' ἐόντα Il.1.70
;ἡ ἐσβολὴ ἔμελλεν ἔσεσθαι Th.2.13
, etc.; τῆς προδοσίας οὔσης since treachery was there, Id.4.103; ἕως ἂν ὁ πόλεμος ᾖ so long as it last, Id.1.58;αἱ σπονδαὶ ἐνιαυτὸν ἔσονται Id.4.118
; τί ἐστιν; what is it? what's the matter? Ar.Th. 193; τί οὖν ἦν τοῦτο; how came it to pass? Pl.Phd. 58a: repeated with a relat. to avoid a positive assertion, ἔστι δ' ὅπῃ νῦν ἔ. things are as they are, i.e. are ill, A.Ag.67.III be the fact or the case, διπλασίαν ἂν τὴν δύναμιν εἰκάζεσθαι ἤ ἐστιν twice as large as it really is, Th.1.10; αὐτὸ ὅ ἐστι καλόν beauty in its essence, Pl.Smp. 211c, cf. Phd. 74b; freq. in part., τὸν ἐόντα λόγον λέγειν or φαίνειν the true story, Hdt.1.95, 116; τῷ ἐόντι χρήσασθαι tell the truth, ib. 30;τὰ ὄντα ἀπαγγέλλειν Th.7.8
; σκῆψιν οὐκ οὖσαν, λόγον οὐκ ὄντα, S.El. 584, Ar.Ra. 1052; τῷ ὄντι in reality, in fact, Pl.Prt. 328d, etc.; to apply a quotation to a case in point, τῷ ὄντι κλαυσίγελως real 'smiles through tears' (with allusion to Il.6.484), X.HG7.2.9, cf. Pl. La. 196d; κατὰ τὸ ἐόν according to the fact, rightly, Hdt.1.97; πᾶν τὸ ἐόν the whole truth, Id.9.11;τοῦ ἐόντος ἀποτεύξεται Hp.VM 2
.IV folld. by the relat., οὐκ ἔστιν ὅς or ὅστις no one,οὐκ ἔσθ' ὃς.. ἀπαλάλκοι Il.22.348
;οὐκ ἔ. οὐδεὶς ὅς E.El. 903
; οὐκ ἔ. ὅτῳ, = οὐδενί, A.Pr. 293 (anap.), cf. 989: freq. in pl., εἰσὶν οἵ, = Lat. sunt qui, used exactly like ἔνιοι, Th.6.88, 7.44, Pl.Men. 77d, Grg. 503a, etc. ( εἰσί τινες οἵ .. Th.3.24); ἐστὶν ἃ χωρία, πολίσματα, Id.1.12,65;ἐστὶν ἃ εἰπεῖν Id.2.67
;ἦσαν οἵ X.An.5.2.14
; the sg. Verb is used even with masc. and fem. pl., ἐστὶν οἵ, αἵ, Hp.Fract.1, VC4, X.Cyr.2.3.16; more freq. in oblique cases,ποταμῶν ἐστὶ ὧν Hdt.7.187
;ἐστὶν ἀφ' ὧν Th.8.65
; ἐστὶ παρ' οἷς, ἐστὶν ἐν οἷς, Id.1.23, 5.25: in questions ὅστις is used, ἔστιν ἥντινα δόξαν.. ἀπεκρίνατο; Pl.Men. 85b: with relat. Particles, ἐστὶν ἔνθα, = Lat. est ubi, X.Cyr.7.4.15, etc.; ἐ. ὅπῃ, ἔσθ' ὅπου, somehow, somewhere, Pl.Prt. 331d, A.Eu. 517, S.OT 448, etc.; in questions expecting a neg. answer, ἐ. ὁπόθεν, ὅπως; Pl.Phlb. 35a, R. 493e, etc.;οὐ γάρ ἐσθ' ὅπως Pi.Fr.61
, cf. Hdt.7.102, A.Ag. 620; οὐκ ἔ. ὅπως οὐ in any case, necessarily, Ar. Pax 188;οὐκ ἔ. ὡς Pl. Men. 76e
, etc.; ἐ. ὅτε, ἔσθ' ὅτε, sometimes, Pi.Fr.180.2, S.Aj.56, Th. 7.21, etc.V ἦν is sts. used with pl. masc. and fem., usu. at the beginning of a sentence, there was,τῆς δ' ἦν τρεῖς κεφαλαί Hes.Th. 321
; (but inἦν δ' ἐρῳδιοί τε πολλοί Epich.46
, cf. 59, al., it may be taken as [dialect] Dor. [ per.] 3pl.); (lyr.); ἦν ἄρα κἀκεῖνοι ταλακάρδιοι Epigr. ap. Aeschin.3.184; less freq.ἔστι, ἔστι δὲ μεταξὺ.. ἑπτὰ στάδιοι Hdt.1.26
, cf. 7.34;ἔστι.. ἄρχοντές τε καὶ δῆμος Pl.R. 463a
; before dual Nouns, Ar.V.58, Pl.Grg. 500d.VI ἔστι impers., c. inf., it is possible,ἔστι γὰρ ἀμφοτέροισιν ὀνείδεα μυθήσασθαι Il.20.246
;ἔστι μὲν εὕδειν, ἔστι δὲ τερπομένοισιν ἀκούειν Od. 15.392
; εἴ τί πού ἐστι (sc. πιθέσθαι) 4.193;τοιάδε.. ἐστὶν ἀκοῦσαι A. Pr. 1055
(anap.);ἔστι τεκμήρια ὁρᾶν X.An.3.2.13
, cf. Ar.Ra. 1163, Aeschin.3.105, D.18.272, Arist.Ath.53.6, etc.; so in imper., opt., and subj.,ἔστω ἀποφέρεσθαι τῷ βουλομένῳ IG12.10.7
;μυρία ἂν εἴη λέγειν Pl.Plt. 271e
;ὅπως ἂν ᾖ δρᾶν IG2.1054.91
: more freq. in neg. clauses, Il.6.267, etc.; folld. by ὥστε c. inf., S.Ph. 656: c. acc. et inf.,ἁδόντα δ' εἴη με τοῖς ἀγαθοῖς ὁμιλεῖν Pi.P.2.96
;ἔστιν ἐκπεσεῖν ἀρχῆς Δία A.Pr. 757
: sts. not impers. in this sense,θάλασσα δ' οὐκέτ' ἦν ἰδεῖν Id.Pers. 419
.b ἔστω in argument, let it be granted,ἔστω τοῦτο ἀληθὲς εἶναι D.H.Comp.25
;ἔστω σοι τοῦθ' οὕτως Plu.2.987b
; Chr.74.24.B most freq., to be, the Copula connecting the predicate with the Subject, both being in the same case: hence, signify, import,τὸ γὰρ εἴρειν λέγειν ἐστίν Pl.Cra. 398d
; esp. in the phrase τοῦτ' ἔστι, hoc est;Σκαιόλαν, ὅπερ ἐστὶ Λαϊόν Plu.Publ.17
: with numerals, τὰ δὶς πέντε δέκα ἐστίν twice five are ten, X.Mem.4.4.7; εἶναί τις or τι, to be somebody, something, be of some consequence, v. τις; οὐδὲν εἶναι Pl.R. 562d, etc.2 periphr. with the Participle to represent the finite Verb: with [tense] pf. part. once in Hom., τετληότες εἰμέν, for τετλήκαμεν, Il.5.873; so in Trag. and [dialect] Att., ἦν τεθνηκώς, for ἐτεθνήκει, A. Ag. 869; ἔσται δεδορκώς ib. 1179;εἰμὶ γεγώς S.Aj. 1299
;πεφυκός ἐστι Ar.Av. 1473
;δεδρακότες εἰσίν Th.3.68
;κατακεκονότες ἔσεσθε X.An.7.6.36
: with [tense] aor. part., once in Hom.,βλήμενος ἦν Il.4.211
; so προδείσας εἰμί, οὐ σιωπήσας ἔσει; S.OT90, 1146, cf. A.Supp. 460: with [tense] pres. part.,ἦν προκείμενον Id.Pers. 371
;φεύγων Ὀρέστης ἐστίν Id.Ch. 136
;εἴην οὐκ ἂν εὖ φρονῶν S.Aj. 1330
; τί δ' ἐστί.. φέρον; Id.OT 991, cf. 274, 708;λέγων ἐστίν τις E.Hec. 1179
;ἦν τίς σ' ὑβρίζων Id.HF 313
;πόρρω ἤδη εἶ πορευόμενος Pl.Ly. 204b
;βαδίζων εἰμί Ar.Ra. 36
; freq. in Hdt.,ἦσαν ἱέντες 1.57
, al.; evenεἰσὶ διάφοροι ἐόντες 3.49
(s.v.l.):— if the Art. is joined with the Part., the noun is made emphatic, Κᾶρές εἰσι οἱ καταδέξαντες the persons who showed her were Carians, Id.1.171;αὐτὸς ἦν ὁ μαρτυρῶν A.Eu. 798
;δόλος ἦν ὁ φράσας S.El. 197
(anap.).C εἶναι is freq. modified in sense by the addition of Advbs., or the cases of Nouns without or with Preps.:I εἶναι with Advbs., where the Adv. often merely represents a Noun and stands as the predicate,ἅλις δέ οἱ ἦσαν ἄρουραι Il.14.122
, etc.; ἀκέων, ἀκήν εἶναι, to be silent, 4.22, Od.2.82;σῖγα πᾶς ἔστω λεώς E.Hec. 532
;διαγνῶναι χαλεπῶς ἦν ἄνδρα ἕκαστον Il.7.424
; ἀσφαλέως ἡ κομιδὴ ἔσται will go on safely, Hdt.4.134; ἐγγύς, πόρρω εἶναι, Th.6.88, Pl.Prt. 356e: freq. impers. with words implying good or ill fortune, Κουρήτεσσι κακῶς ἦν it fared ill with them, Il.9.551;εὖ γὰρ ἔσται E.Med.89
, cf. Ar.Pl. 1188, etc.;ἡδέως ἂν αὐτοῖς εἴη D.59.30
.II c. gen., to express descent or extraction,πατρὸς δ' εἴμ' ἀγαθοῖο Il.21.109
;αἵματός εἰς ἀγαθοῖο Od. 4.611
, cf. Hdt.3.71, Th.2.71, etc.;πόλεως μεγίστης εἶ X.An.7.3.19
.b to express the material of which a thing is made, ἡ κρηπίς ἐστι λίθων μεγάλων consists of.., Hdt.1.93; τῆς πόλιος ἐούσης δύο φαρσέων ib. 186; τοιούτων ἔργων ἐστὶ ἡ τυραννίς is made up of.., Id.5.92.ή, etc.c to express the class to which a person or thing belongs, εἶ γὰρ τῶν φίλων you are one of them, Ar.Pl. 345;ἐτύγχανε βουλῆς ὤν Th.3.70
; ;Κριτίας τῶν τριάκοντα ὤν X.Mem.1.2.31
; ἔστι τῶν αἰσχρῶν it is in the class of disgraceful things, i. e. it is disgraceful, D.2.2.d to express that a thing belongs to another,Τροίαν Ἀχαιῶν οὖσαν A.Ag. 269
;τὸ πεδίον ἦν μέν κοτε Χορασμίων Hdt.3.117
, etc.: hence, to be of the party of,ἦσαν.. τινὲς μὲν φιλίππου, τινὲς δὲ τοῦ βελτίστου D.9.56
, cf. 37.53; to be de pendent upon, S.Ant. 737, etc.; to be at the mercy of,ἔστι τοῦ λέγοντος, ἢν φόβους λέγῃ Id.OT 917
.e to express one's duty, business, custom, nature, and the like , οὔτοι γυναικός ἐστι 'tis not a woman's part, A.Ag. 940;τὸ ἐπιτιμᾶν παντὸς εἶναι D.1.16
; τὸ δὲ ναυτικὸν τέχνης ἐστίν is matter of art, requires art, Th.1.142, cf.83.f in LXX, to be occupied about,ἦσαν τοῦ θύειν 2 Ch.30.17
; ἔσεσθαι, c. gen., to be about to,ἐσόμεθα τοῦ σῶσαί σε 2 Ki.10.11
.2 with two dats., σφίσι τε καὶ Ἀθηναίοισι εἶναι οὐδὲν πρῆγμα that they and the Athenians have nothing to do one with another, Hdt.5.84;μηδὲν εἶναι σοὶ καὶ φιλίππῳ πρᾶγμα D.18.283
; more shortly, σοί τε καὶ τούτοισι πρήγμασι τί ἐστι; Hdt.5.33; τί τῷ νόμῳ καὶ τῇ βασάνῳ; D.29.36; τί ἐμοὶ καὶ σοί; Lat. quid tecum est mihi? Ev.Marc.5.7, etc.; also ἐμοὶ οὐδὲν πρὸς τοὺς τοιούτους (sc. ἐστίν) Isoc.4.12; ; ἔσται αὐτῳ πρὸς τὸν θεόν, in tomb inscriptions, JHS18.113, etc.3 with ἄσμενος, βουλόμενος, etc., added, ἐμοὶ δέ κεν ἀσμένῳ εἴη 'twould be to my delight, Il.14.108;οὐκ ἂν σφίσι βουλομένοις εἶναι Th.7.35
;προσδεχομένῳ Id.6.46
; (lyr.); .IV with Preps., εἶναι ἀπό τινος, = εἶναί τινος (supr. 11.a), X.Mem.1.6.9;εἰσὶν ἀπ' ἐναντίων αὗται πραγμάτων Pl.Phlb. 12d
; but εἶναι ἀπ' οἴκου to be away from.., Th.1.99.2 εἶναι ἔκ τινος to be sprung from, εἴμ' ἐκ Παιονίης, Μυρμιδόνων ἔξ εἰμι, Il.21.154, 24.397, etc.; ἔστιν ἐξ ἀνάγκης it is of necessity, i. e. necessary, Pl.Sph. 256d.3 εἶναι ἐν .. to be in a certain state,ἐν εὐπαθείῃσι Hdt.1.22
; ἐν ἀθυμία, etc., Th.6.46, etc.;ἐν ταραχαῖς D.18.218
; εἶναι ἐν ἀξιώματι to be in esteem, Th.1.130; οἱ ἐν τέλεϊ ἐόντες those in office, Hdt.3.18, etc.; but εἶναι ἐν τέχνῃ, ἐν φιλοσοφία to be engaged in.., S.OT 562, Pl.Phd. 59a.b ἐν σοί ἐστι it depends on thee, Hdt.6.109, S.Ph. 963;ἐν σοὶ γάρ ἐσμεν Id.OT 314
; so also , X.Cyr.1.6.2, etc.4 εἶναι διά .., much like εἶναι ἐν .., εἶναι διὰ φόβου, = φοβεῖσθαι, Th.6.34; εἶναι δι' ὄχλου, = ὀχληρὸν εἶναι, Id.1.73;εἶναι διὰ μόχθων X.Cyr.1.6.25
; εἶναι δι' αἰτίας, = αἰτιᾶσθαι, D.H.1.70; Geom., pass through,διὰ τᾶς ἑτέρας διαμέτρου ἐόντος τοῦ ἐπιπέδου Archim.Con.Sph.20
.5 εἶναι ἐφ' ἑαυτῆς to be by oneself, D.25.23; εἶναι ἐπὶ ὀνόματος to bear a name, Id.39.21; εἶναι ἐπὶ τοῖς πράγμασιν to be engaged in.., Id.2.12; εἶναι ἐπί τινα to be against him, Id.6.33; εἶναι ἐφ' ἑξήκοντα στάδια to reach sixty stadia, X.An.4.6.11; εἶναι ἐπὶ τὰς ἁφάς pass through the points of contact, Apollon. Perg.Con.4.1; εἶναι ἐπί τινι, v. supr. 3 b.6 εἶναι πρός τινος to be in one's favour, Th.4.10,29, etc.; to suit, X.An. 1.2.11, etc.; εἶναι πρός τινι engaged in, Pl.Phd. 84c, Philostr.VA5.31; πρὸς τοῖς ἰδίοις mind one's own affairs, Arist.Pol. 1309a6, Ath.16.3;εἶναι πρὸς τὸ κωλύειν Plb.1.26.3
; πρὸς τὸ πονεῖν Telesp.46 H.;εἶναι περί τι X.An.3.5.7
, etc.7 εἶναι παρά τινι or τινα, = παρειναι, Id.Cyr.6.2.15, Hdt.8.140.ά (s.v.l.).8 εἶναι ὑπό τινα or τινι to be subject to.., X.HG5.2.17 (s.v.l.), 6.2.4.9 περὶ τούτων ἐστίν that is the question, Men.Epit.30.10 εἶναι ἀπό .., in Geom., to be constructed upon, Archim.Sph.Cyl.2.9, Con.Sph.7.D ἐστί is very freq. omitted, mostly in the [tense] pres. ind. before certain predicates, as ἀνάγκη, ἄξιον, δυνατόν, εἰκός, ἕτοιμον, οἷόν τε, ῥᾴδιον, χρεών, etc., and after the neut. of Verbals in - τέος, and such forms as θαυμαστὸν ὅσον: less freq. with other persons and moods, εἰμί omitted, S.OT92, Aj. 813; εἶ, Od.4.206; ἐσμέν, S.Ant. 634; ἐστέ, Od.10.463; εἰσί, S.OT 499 (lyr.), IG2.778 B; subj. ᾖ, Il.14.376, E.Hipp. 659, Antipho 5.32; opt. εἴη, IG22.1183.12; [tense] impf. ἦν, ib.2.778 B; [tense] fut. ἔσονται, Od.14.394.E the Inf. freq. seems redundant,1 in phrases implying power or will to do a thing, ἑκὼν εἶναι (v. ἑκών)κατὰ δύναμιν εἶναι Is.2.32
;εἰς δύναμιν εἶναι Pl.Plt. 300c
; τὸ ἐπ' ἐκείνοις εἶναι, quantum in illis esset, Th.8.48, X.HG3.5.9, cf. Lys.13.58;τὸ ἐπὶ σφᾶς εἶναι Th.4.28
;τὸ κατὰ τοῦτον εἶναι X.An.1.6.9
;κατὰ τοῦτο εἶναι Pl.Prt. 317a
; τὸ τήμερον, τὸ νῦν εἶναι, Id.Cra. 396e, La. 201c, Theopomp. Com.98, Decr. ap. Arist.Ath.31.2, etc.2 after Verbs of naming or choosing, ;σύμμαχόν μιν εἵλοντο εἶναι Hdt.8.134
; of giving,δῶκε ξεινήϊον εἶναι Il. 11.20
.F [tense] impf. ἦνissts. used where other languages take the [tense] pres.,1 after ἄρα, to express a fact which is and has always been the same, δέρμα δὲ ἀνθρώπου.. ἦν ἄρα σχεδὸν δερμάτων πάντων λαμπρότατον human skin then it appears is.., Hdt.4.64;Κύπρις οὐκ ἄρ' ἦν θεός E. Hipp. 359
; ὡς ἄρ' ἦσθ' ἐμὸς πατὴρ ὀρθῶς ib. 1169;ἦ πολύμοχθον ἄρ' ἦν γένος.. ἁμερίων Id.IA 1330
;ἦ στωμύλος ἦσθα Theoc.5.79
; so also when there is reference to a past thought, τουτὶ τί ἦν; what is this? Ar.Ach. 157, cf. Pl.Cra. 387c: so in the Aristotelian formula τὸ τί ἦν εἶναι (APo.82b38, al.), used to express the essential nature of a thing, where τί ἦν (for ἐστί) takes the place of the dat. in such phrases as τὸ ἀγαθῷ εἶναι, τὸ μεγέθει εἶναι, APr.67b12, de An.429b10.G ἐγώ εἰμι, in LXX, pleonastic forἐγώ, ἐγώ εἰμι οὐχ ἥμαρτον Jd. 11.27
, cf. 6.18; alsoἔσται πᾶς ἀποκτενεῖ με Ge.4.14
. -
70 ζόφος
ζόφος, ὁ,A nether darkness,ἱεμένων Ἔρεβόσδε ὑπὸ ζόφον Od.20.356
, cf. 11.155, Il.21.56, Ep.Jud.6; Ἀΐδης δ' ἔλαχε ζόφον ἠερόεντα obtained the realms of gloom for his share, Il.15.191, cf.Od.11.57, h.Cer. 402, 446, etc.;γῆς ὑπὸ ζόφον A.Pers. 839
.2 generally, gloom, darkness, Hes.Sc. 227, Plb.18.20.7, Arist.Mu. 400a8, Ep.Hebr.12.18, Plu.Alc.28, Luc.DMort.15.2; χειμέριος ζ. the gloom of winter, Pi.I. 4(3).18: metaph., τῆς ψυχῆς.. ζ. Plu.2.48c.II the dark quarter, i.e. the West,ἤδη γὰρ φάος οἴχεθ' ὑπὸ ζόφον Od.3.335
;οὐ γὰρ ἴδμεν ὅπῃ ζ. οὐδ' ὅπῃ ἠώς 10.190
; ποτὶ ζόφον, opp. πρὸς ἠῶ τ' ἠέλιόν τε, Il.12.240, Od.13.241, 9.26 ( the North acc. to Str.10.2.12); Γαδείρων τὸ πρὸς ζόφον to the west of.., Pi.N.4.69.—Poet. and later Prose. (Prob. cogn. with ζέφυρος.) -
71 πράσσω
πράσσω, [dialect] Ep. and [dialect] Ion. [full] πρήσσω, [dialect] Att. [full] πράττω (first in IG12.7.11, al., Ar. and X.), Cret. [full] πράδδω Leg.Gort.1.35: [tense] fut. πράξω, [dialect] Ion. πρήξω: [tense] aor. ἔπραξα, [dialect] Ion. ἔπρηξα: [tense] pf. πέπραχα, [dialect] Ion. πέπρηχα, (trans.) Hdt.5.106, X.HG5.2.32, Cyr.3.1.15, Din.3.21, Men.619, IG9(2).517.36 (Larissa, iii B. C.), PHib.1.80.11 (iii B. C.), (intr.) Pl.Com.187 codd., Arist.Rh.Al. 1440a36: [tense] plpf. ἐπεπράχει ([etym.] ν) (trans.) X. l.c., (intr.) App. BC5.83: [tense] pf. 2 πέπρᾱγα, [dialect] Ion. πέπρηγα, (intr.) Pi.P.2.73, Hdt.2.172, Ar.Pl. 629, Ra. 302, X.HG1.4.2, (trans.) Arist.EN 1168b35, al., SIG 364.70 (Ephesus, iii B. C.): [tense] plpf. ἐπεπράγεσαν (intr.) Th.2.4,7.24:— [tense] pf. πέπραγα [dialect] Att., πέπραχα Hellenistic, acc. to Moer.p.293 P., Phryn. PSp.103 B., but see above:—[voice] Med., [tense] fut.A , X. HG6.2.36 (also in pass. sense, Pi.P.4.243 (prob.), Pl.R. 452a): [tense] aor. , Th.4.65, etc.:—[voice] Pass., [tense] fut. (v.supr.), alsoπραχθήσομαι Aeschin.3.98
, Arist.Rh. 1359a11, etc.; [tense] fut. 3πεπράξομαι S.OC 861
, Ar.Av. 847, Eup.9.3 D.: [tense] aor. , Th.4.54, etc.: [tense] pf.πέπραγμαι A.Pr.75
, etc. (sts. in med. sense, v. infr. vi). [[pron. full] ᾱ by nature, as is shown by the [dialect] Ion. form πρήσσω, and by the accent in πρᾶγμα, πρᾶξις, etc.]I in [dialect] Ep. only, pass through, pass over,δὶς τόσσον ἅλα πρήσσοντες ἀπῆμεν Od.9.491
;ῥίμφα πρήσσοντε κέλευθον Il.14.282
, 23.501;ῥίμφα πρήσσουσι κέλευθον Od.13.83
;ὁδὸν πρήσσουσιν ὁδῖται h.Merc. 203
: c. gen.,ἵνα πρήσσωμεν ὁδοῖο Il.24.264
, Od.15.219; ὄφρα πρ. ὁδοῖο ib.47;ἵνα πρήσσῃσιν ὁδοῖο 3.476
: Gramm. note that this sense is found only in [tense] pres., An.Ox.1.355, EM688.1.II experience certain for- tunes, fare well or ill,ὁ στόλος οὕτως ἔπρηξε Hdt.3.26
, cf.4.77, Th.7.24; soὡς ἔπρηξε Hdt.7.18
;κατὰ νόον π. Id.4.97
, cf. Ar.Eq. 549;πράξασαν ὡς ἔπραξεν A.Ag. 1288
;εὖ πέπραγεν, ὅτι.. Pi.P.2.73
, cf. Hdt.1.24,42, etc.;φλαύρως π. τῷ στόλῳ Id.6.94
;π. καλῶς A.Pr. 979
;χαλεπώτατα π. Th.8.95
;ταπεινῶς π. Isoc.5.64
;ὅστις καλῶς πράττει, οὐχὶ καὶ εὖ πράττει; Pl.Alc.1.116b
;π. εὐτυχῶς S.Ant. 701
; ; μακαρίως, εὐδαιμόνως, Ar.Pl. 629, 802: freq. with neut. Pron. or Adj.,εὖ π. τι S.OT 1006
, cf. OC 391;μηδὲν εὖ π. X.Mem.1.6.8
;χρηστόν τι π. Ar.Pl. 341
;καλά Th.6.16
;χείρω Id.7.71
; ;πάντ' ἀγαθά Ar.Ra. 302
, cf. Eq. 683 (lyr.); (anap.);πολλὰ καὶ ἀγαθά X.An.6.4.8
;οἷον ἥθελεν S.OC 1704
(lyr.);πράξας ἅπερ ηὔχου E.Or. 355
(anap.), cf.X.Mem.3.9.14.III achieve, effect, accomplish,οὔ τι Il.1.562
, 11.552, Od.2.191, etc.; , cf. 16.88;χρῆμα μὲν οὐ πρήξεις, σὺ δ' ἐτώσια πόλλ' ἀγορεύσεις Hes.Op. 402
; κλέος ἔπραξεν won it, Pi.I.5(4).8; ἔπραξε δεσμόν achieved bondage, i.e. brought it on himself, Id.P.2.40;τινὰ Νηρεΐδων π. ἄκοιτιν Id.N.5.36
; ὕμνον π. grant power of song, ib.9.3; λεόντεσσι π. φόνον do slaughter upon them, ib.3.46;τὴν Κυπρίων ἀπόστασιν π. Hdt.5.113
; π. εἰρήνην, φιλίαν, bring it about, D.3.7, 18.162; π. τι παρά τινος get something from.., ;ἐλπὶς πράξειν τι παρὰ τῶν θεῶν ἀγαθόν Isoc.2.20
; also, attempt, plot,δήμου κατάλυσιν And.3.6
: c. dat. pers.,δαίμοσιν π. φίλα A.Pr. 660
;Αοξίᾳ χάριν E. Ion37
, cf. 896 (lyr.), El. 1133, etc.;σὺ τοῦτο πράξεις ὥστε..; A.Eu. 896
:—[voice] Pass.,πέπρακται τοὖργον Id.Pr.75
;φεῦ φεῦ πέπρακται E.Hipp. 680
;τὰ πεπραγμένα Pi.O.2.15
, etc.;ἡ ἐπὶ τοῖς πεπρ. ἀδοξία D. 1.11
;τὰ πεπρ. λῦσαι Id.24.76
;τὰ πραχθέντα A.Pr. 683
, etc.; τὰ ἔργα τῶν πραχθέντων the facts of what took place, Th.1.22; .2 abs., effect an object, be successful,δὸς Τηλέμαχον πρήξαντα νέεσθαι Od.3.60
;ἔπρηξας καὶ ἔπειτα Il.18.357
.3 of sexual intercourse,ἐπράχθη τὰ μέγιστα Theoc.2.143
.4 to be busy with, σὺ μὲν τὰ σαυτῆς πρᾶσσ' mind your own business, S.El. 678;πράττων ἔκαστος τὸ αὑτοῦ Pl. Phdr. 247a
, cf. Plt. 307e;τὰ αὑτοῦ π. καὶ μὴ πολυπραγμονεῖν Id.R. 433a
, cf. 400e, etc. (whereas πολλὰ π. = πολυπραγμονεῖν, Hdt.5.33, E.HF 266, Ar.Ra. 228, etc.);φιλοσόφου τὰ αὑτοῦ πράξαντος καὶ οὐ πολυπραγμονήσαντος Pl.Grg. 526c
, cf. Ap. 33a, etc.; οὐδ' εὖ.. οἰκοῦνται αἱ πόλεις, ὅταν τὰ αὑτῶν ἕκαστοι πράττωσι (ironical) Id.Alc.1.127b; μὴ τὰ αὑτῶν π. not to act their part, Id.R. 452c;π. τὰ δέοντα X.Mem. 3.8.1
.5 manage affairs, do business, act, εἰπεῖν τε καὶ πρᾶξαι ib.2.9.4, cf. 2.8.6; πράττειν τὰ πολιτικὰ πράγματα, τὰ τῆς πόλεως, manage state-affairs, take part in government, Pl.Ap. 31d, Lys.16.20;τὰ Ἀθηναίων Pl.Smp. 216a
;οἱ τὰ κοινὰ π. καὶ πολιτευόμενοι Arist.Pol. 1324b1
: abs., without any addition, ἱκανωτάτω λέγειν τε καὶ πράττειν, of able statesmen, X.Mem.1.2.15, cf. 4.2.1,4;πολιτεύεσθαι καὶ π. D.18.45
, cf. 59, Pl.Prt. 317a.6 generally, transact, negotiate, manage, ; Θηβαίοις τὰ πράγματα π. manage matters for their interest, D.19.77:—so in [voice] Pass., τῷ Ἱπποκράτει τὰ.. πράγματα ἀπό τινων ἀνδρῶν.. ἐπράσσετο matters were negotiated with him by.., Th.4.76: but freq. abs., treat, negotiate, manage, act, οἱ πράσσοντες αὐτῷ ib. 110, cf. 5.76;π. πρός τινα Id.2.5
, 4.73, etc.; ἐς (v.l. πρὸς) τοὺς βαρβάρους, ἐς τοὺς Εἵλωτας, Id.1.131, 132:—[voice] Pass.,ἐπράττετο οὐ πρὸς τοὺς ἄλλους Aeschin.3.64
; alsoπ. τι ὑπὲρ τῶν κοινῶν D.26.2
;π. ὑπὲρ τῆς πόλεως τὰ πάτρια Id.59.73
;π. περὶ εἰρήνης X.HG6.3.3
;π. τῇ δύναιτο ἄριστα Hdt.5.30
;π. ὡς ἄριστα καὶ πιστότατα Th.1.129
; the traitors,Id.
4.89, 113:—folld. by dependent clauses, ; ἐς τὴν Πελοπόννησον ἔπρασσεν, ὅπῃ ὠφελία τις γενήσεται ib.65; π. ὅπως πόλεμος γένηται ib.57; π. ὅπως τιμωρήσονται ib.56, cf. 3.4,70, etc.: c. acc. et inf.,μὴ δεῦρο πλεῖν τὴν ναῦν ἔπραττεν D.32.22
.b esp. of secret practices and intrigues, εἴ τι μὴ ξὺν ἀργύρῳ ἐπράσσετ' ἐνθένδ' unless some bribery was being practised, S.OT 125;καί τι αὐτῷ καὶ ἐπράσσετο ἐς τὰς πόλεις προδοσίας πέρι Th.4.121
, cf. 5.83;μετάστασις ἐπράττετο Lys.30.10
;τούτοις ἔπρασσον τὴν πόλιν Plb.4.17.12
; νῦν δ' αὔτ' Ἀτρεῖδαι φωτὶ παντουργῷ φρένας ἔπραξαν have jobbed them (the arms) away to a villain, S.Aj. 446.IV practise,πόνῳ π. θεοδμάτους ἀρετάς Pi. I.6(5).11
;δίκαια ἢ ἄδικα Pl.Ap. 28b
, etc.;ταῦτ' ἔπραξάν τε καὶ ἔλεξαν X.Cyr.5.1.1
; : then abs., act,π. ἔργῳ μὲν σθένος βουλαῖσι δὲ φρήν Pi.N.1.26
; ὡς πράττοντες as doing, Pl.R. 527a; μεθ' ἡμῶν ἔπραττεν, i. e. he took our side, Is.5.14.2 study,δράματα Suid.
s.v. Ἀριστοφάνης; συλλογισμούς Arr.Epict.2.17.27; ἐν τοῖς πραττομένοις in the poems which are now studied, made the subject of commentaries, Sch.Nic. Th.11.V c. dupl. acc. pers. et rei, πράττειν τινά τι do something to one, E.Hel. 1394, Isoc.12.93;ἀγαθόν τι π. τὴν πόλιν Ar. Ec. 108
.VI exact payment from one,αὐτοὺς ἑκατὸν τάλαντα ἔπρηξαν Hdt.3.58
; πράσσει με τόκον he makes me pay interest, Batr.185;π. τινὰ χρέος Pi.O.3.7
, cf. P.9.104;ὅσοι πράξεις πεπράγασιν SIG364.70
(Ephesus, iii B. C.);τοὐφειλόμενον π. Δίκη A.Ch. 311
(anap.); : freq. of tax-gatherers or other collectors of public debt, IG12.116.16, al., Pl.Lg. 774d;π. τὰς εἰσφοράς D.22.77
, etc.; φόρον ἔπρησσον παρ' ἑκάστων obtained or demanded from.., Hdt.1.106: c. acc. pers., press for payment,μὴ π. τοὺς ὀφειλέτας Plb.38.11.10
; π. τινά τι ὑπέρ τινος demand from one as the price for a thing, Luc.Vit.Auct.18: metaph., φόνον π. exact punishment or vengeance for a murder: hence, avenge, punish, A.Eu. 624;τὰ περὶ τὸν φόνον ἀγριωτέρως π. Pl.Lg. 867d
:—[voice] Pass., ὑπὸ βασιλέως πεπραγμένος φόρους called on to pay up the tribute, Th.8.5; πραχθεὶςὑπὸτῶνδε Lys.9.21
codd., cf. Pl.Lg. 921c:—[voice] Med., exact for oneself,πράξασθαί τινα μισθόν Pi.O.10(11).30
; ἀργύριον, χρήματα, Hdt.2.126, Th.4.65, cf. Ar.Ra. 561, etc.;τὴν διπλασίαν π. τὸν ὑποφεύγοντα Pl.Lg. 762b
, cf. Plb.5.54.11;π. τοὺς ἐξάγοντας τριακοστήν D.20.32
;πράσσεσθαι χρέος Antipho Fr.67
; φόρους πράσσεσθαι ἀπό, ἐκ τῶν πόλεων, Th.8.5, 37;παρ' αὐτῶν ἃ ὤφειλον Lys.17.3
, cf. And.2.11: metaph. of exacting punishment, etc.,μεγάλ' ἀντ' ὀλίγων ἐπράξαο Call.Lav.Pall.91
:—[voice] Pass. [tense] pf. and [tense] plpf. in med. sense, εἰ μὲν ἐπεπράγμην τοῦτον τὴν δίκην if I had exacted from him the full amount, D.29.2.VII c. acc. pers., πράττειν τινά deal with, finish off, euphem.,ἔπρασσε δ' ᾇπέρ νιν, ὧδε θάπτει A.Ch. 440
(lyr.); πεπραγμένοι is f.l.ib. 132. -
72 τίθημι
Aτιθεῖς Pi.P.8.11
, S.Ph. 992 cod. B ( τιθείς LA rec.), E.Cyc. 545 codd. Lp (- θείς P, l), Alc. codd. pler., corrupted to Stob., Arr.Epict.3.22.76, Pl.Euthd. 301e ([etym.] ἐπι-), Lib. Or.46.28 ([etym.] προς-) ; ἐν-τιθεῖς (v.l. -εὶς) Ar.Eq. 717;περι-τιθεῖς BGU 1141.19
(i B.C.); but τίθης is found in Pl.R.l.c. codd. AD, Ar. l.c. cod. A, Lib.Or.27.11 ([etym.] προς-), etc., and is taught by Choerob. in Theod. 2.328 H.; [dialect] Ep.τίθησθα Od.9.404
, 24.476, and so in [dialect] Aeol., Alc.Supp.4.27 (τίθεισθα Hsch.
); [ per.] 3sg.τίθησι Il.4.83
, al., and [dialect] Att.; [dialect] Dor. (Megara, iv B.C.), Theoc.3.48; [ per.] 3pl.τιθέασι Th.5.96
, Alex.128; [dialect] Ep. and [dialect] Ion.τιθεῖσι Il.16.262
, Hes.Th. 597, Hdt.2.91 (also A.Ag. 466 (lyr.)); [dialect] Aeol. τίθεισι ([etym.] προ-) Schwyzer 631 A 2 (ii B.C.); [dialect] Dor.τίθεντι IG12(3).103.10
([place name] Nisvrus); [dialect] Ion. [ per.] 3sg.τιθεῖ Il.13.732
, Mimn.1.6, Hdt. 1.113, also Arc., SIG559.16 (Megalop., iii B.C. ) (τιθῶ Luc.Ocyp.43
,81, διατιθῶ cited by A.D.Synt.290.6): [tense] impf. ; , Ar.Nu.59 ([etym.] ἐν-), etc.;ἐτίθει Il.18.541
, al., Ar.Ach. 532, Nu. 63 ([etym.] προς-), etc., [dialect] Ep.τίθει Il.1.441
, al.; [dialect] Ep. [ per.] 3pl.τίθεσαν Od.22.456
;τίθεν Pi.P.3.65
;πρό-τιθεν Od.1.112
(Aristarch.); lateἐτίθουν Act.Ap.4.35
; [dialect] Ion. [tense] impf. τίθεσκον Hes Fr.112; ἐτίθεα ([etym.] ὑπερ-) Hdt.3.155: imper.τίθει Il.1.509
, etc.; inf. τιθέναι, not in Hom. or Hes.; [dialect] Ep.τιθήμεναι Il.23.83
; , Pi.P.1.40;τιθεῖν Thgn.286
, IG12(9).189.5 ([place name] Eretria); written (Phrygia, iv A.D.); part. τιθείς, but [dialect] Ion. pl. τιθεῦντες v.l. in Hdt.2.91: [tense] fut. θήσω, [dialect] Ep. inf.θησέμεναι Il.12.35
,θησέμεν Pi.P.10.58
: [tense] aor.1 ἔθηκα, only used in indic., and mostly in sg., for though [ per.] 3pl. is common, the 1 and [ per.] 2pl. are rare, X.Mem.4.2.15, ([etym.] ἀν-) Hyp.Eux.9; even ἔθηκαν is very rare in early Attic,ἀνέθηκαν IG2.1620d
, 22.2971 (both iv B.C.), but is found in Plb.8.4.4, etc.; [dialect] Ep. [ per.] 3pl.θῆκαν Il.24.795
, etc.: [tense] aor. 2 ἔθην, not used in indic. sg., whereas pl. is very common, ἔθεμεν, ἔθετε, ἔθεσαν, [dialect] Ep.θέσαν 12.29
, etc.; imper. , etc.; [dialect] Lacon. [ per.] 3sg. σέτω ib. 1081; subj. θῶ, [dialect] Aeol. and [dialect] Ion.θέω Sapph.12
, ([etym.] προς-) Hdt.1.108, [dialect] Ep.θείω Il.16.83
, al. (for Θή-ω); [dialect] Ep. 2 and [ per.] 3sg. θήῃς, θήῃ, 6.432, 16.96, Od.10.301, 341 (sts. with the opt. forms θείης, θείη as v.l.); [dialect] Ep. [ per.] 1pl. θέωμεν (disyll.) 24.485, θείομεν (for Θήο-μεν, short-vowel subjunctive) Il.23.244, Od.13.364; opt. θείην, [ per.] 1pl.θεῖμεν 12.347
, Pl.Prt. 343e ( θείημεν codd. BT),προς-θεῖμεν Id.R. 370d
, andκατα-θεῖτε D.14.27
; [ per.] 3pl. ; inf. θεῖναι, [dialect] Ep.θέμεναι Il.2.285
,θέμεν Od.21.3
, Hes.Op.61,67; [dialect] Dor.θέμειν IG 12(1).677.13
(Rhodes, iv B.C.); part.θείς Il.23.254
, etc.: [tense] pf. τέθηκα [dialect] Att. Inscrr., IG22.2490.7 (iv B.C.), ([etym.] ἀνα-) ib.839.38, 1299.44, 1534.76, also at Delos, ib.11(2).161 A6 (iii B.C.), etc., and in Papyri, POxy. 1087.42 (i B.C.); (iii B.C.), ([etym.] ὑπο-) PPetr.3p.53 (iii B.C.), ([etym.] ἐκ-) UPZ62.4 (ii B.C.), ([etym.] ἀνα-) IG22.1011.71,80 (ii B.C.), ([etym.] προς-) Str.1.2.23; hence some editors restore τέθηκα for τέθεικα in Attic authors, as X.Mem.4.4.19, D.20.55, 22.16, 27.36, Alex.15.13; Phocian [ per.] 3pl.ἀνα-τεθέκαντι BCH59.202
([place name] Daulis):—[voice] Med. τίθεμαι, [ per.] 2sg. ; τίθη or τίθῃ dub. in PTeb.768.9 (ii B.C.); as [voice] Pass., AP11.300 (Pall.); imper. , Pl. Sph. 237b, , [dialect] Dor. τίθευσο cj. in AP9.564 (Nic., τιθεύσω cod., τίθεσσο Plan., cf. ἀφίκευσο); [dialect] Ep. part.τιθήμενος Il.10.34
: [tense] fut.θήσομαι 24.402
, etc.: [tense] aor. 1 ἒθηκάμην, only in indic. and part., and never in [dialect] Att.; [ per.] 2sg.ἐθήκαο Theoc.29.18
; [dialect] Ep. [ per.] 3sg.θήκατο Il.10.31
, Hes.Sc. 128; part.θηκάμενος Thgn.1150
, Pi.P.4.29: [tense] aor. 2ἐθέμην Il.2.750
, etc.; [dialect] Ep. and Lyr. [ per.] 3sg.θέτο 10.149
, Pi.N.10.89; imper.θέο Od. 10.333
, ; subj. , etc.; [dialect] Ep. [ per.] 2sg.θῆαι Od. 19.403
; opt. , etc.; [ per.] 3sg.θεῖτο Od.17.225
, A.Pr. 527 (lyr.), Pl.Tht. 195c, etc. (πρός-θοιτο, -θοισθε, ἔν-θοιτο are found in D. 11.6, 21.188, 34.17, butπρος-θεῖτο Id.6.12
codd.; ἐπιθοίμεθα, -θοιντο, Th.6.34,11; cf.τιθοῖτο X.Mem.3.8.10
): [tense] pf. (v. infr.):—[voice] Pass. (Milet., v B.C.), Pl.Lg. 705e, 744a: [tense] fut. , Pl.Lg. 730b, D.24.17: [tense] aor. , Lys.31.28, etc. (ἐθέθην IG14.862
(Cumae, vi B.C.)): [tense] pf. τέθειμαι, rare in early Gr., LXX 1 Ki.9.24, Ev.Marc.15.47, ([etym.] προς-) Arist.Mech. 853a35; inf. codd. (but f.l.); part.τεθειμένος Demad.12
, ([etym.] προ-) X.Hier.9.11, ([etym.] δια-) Men.591; also used in med. sense, D.21.49, SIG705.17 (Delph., ii B.C.), BGU1735.11 (i B.C.), Luc.Somn.9, ([etym.] ἐν-) D.34.16, ([etym.] προ-) Supp.Epigr.7.62.6 (Seleucia Pieria, ii B.C.), ([etym.] συν-) OGI229.62 (Smyrna, iii B.C.); ὑπεκ-τεθημένος (sic) BCH54.269 (Rhamnus, iii B.C.); ἀνα-τέθηται (pass. sense) Phld.Mus.p.81 K.; Phocian [tense] pf. part. (med. sense)ἀνα-τεθεμένος BCH59.202
([place name] Daulis):— the [voice] Pass. never occurs in Hom., and is generally rare, κεῖμαι being used instead.A in local sense, set, put, place,λίθον Il.21.405
, cf. IG12.373.10, al.;θεμείλια Il.12.29
; τέρματα τ. Od.8.193; κλισίην, θρόνον τ. τινί, set a stool or chair for him, 4.123, 8.65 (so in [voice] Med., set for oneself,δίφρον 20.387
);ἐκελήσατο θέμεν τὰν κλίναν, ἐφ' ἇς τὰν Σωστράταν ἔφερον
lay down,IG
42(1).122.31 (Epid., iv B.C.); πόδα τ. plant the foot, i.e. walk, run, A.Eu. 294, E.IT32: so in [voice] Med., τετράποδος βάσιν θηρὸς τιθέμενος, i.e. going on all fours, Id.Hec. 1059 (lyr.): the mode is expressed by Advbs. or Preps.,a with Advbs., τ. τι πυρὸς ἐγγύς, ἀπάνευθε πυρός, Od.14.518, Il.18.412;προπάροιθε ποδῶν 20.324
;χαμαὶ τ. τὸν πόδα A.Ag. 906
; τὰ ἄνω κάτω and τὰ κάτω ἄνω τ. Hdt.3.3, cf. A.Eu. 651, etc.: with Advbs. implying motion,ἄλλοσε θῆκε Od.23.184
, 204;ἔχεις.. ὅποι θήσεις Pl.R. 479c
:—[voice] Med.,ὅποι.. τιθοῖτο X.Mem.3.8.10
.b with Preps. of local sense, ([voice] Med.,ἀμφ' ὤμοισι τιθήμενον ἔντεα Il.10.34
); ἀνά τινι or τι, asἂμ βωμοῖσι Il.8.441
;ἀνὰ μυρίκην 10.466
; ἐπί τινος, τινι, or τι, asεἵματα ἐπ' ἀπήνης Od.6.252
, cf. Il.16.223, etc.;ἐπὶ κρατὶ κυνέην 15.480
; (v. infr.111.2); ἐπὶ [θρόνον τὰ ἱμάτια] Hdt.1.9, cf. A.Supp. 483, etc.; τὴν ἀρχὴν (sc. τοῦ ἐπιδέσμου) κατὰ μεσοφρύου, ἐπὶ ἰνίον, etc., Sor.Fasc.1,2, al.; ὑπό τινι or τι, asδέμνι' ὑπ' αἰθούσῃ Il.24.644
;ἀμβροσίην ὑπὸ ῥῖνά τινι Od.4.445
: most freq. with the Preps. ἐν or εἰς, put in or put into.., asθῆκεν ἐν ἀκμοθέτῳ ἄκμονα Il.18.476
;τόξα ἐν πυρί 5.215
;ἐν κίστῃ ἐδωδήν Od.6.76
; ἐν λεχέεσσι θ. [τινά] Il.18.352 (so in [voice] Med., ἐς δίφρον ἄρνας θέτο put into the car, 3.310;ὁ θεὸς ἔθετο τὰ μέλη ἐν τῷ σώματι 1 Ep.Cor.12.18
); ἐς λάρνακα, ἐς κάπετον, Il.24.795, 797; ([voice] Med.,ἐν τάφοισι θέσθε Id.OC 1410
), cf. Ant. 504, Tr. 1254.c in Poets also with dat. only,χρήματα μυχῷ ἄντρου Od.13.364
(so in [voice] Med.,κολεῷ ἄορ θέο 10.333
), cf. S.Tr. 691, E.Hel. 1064.--The same constructions will be found under many of the following heads.II Special phrases:1 θεῖναί τινί τι ἐν χερσίν, ἐν χειρί, put it in his hands, Il.1.441, 585, etc.; ἐν χερσί orχείρεσσί τινος 6.482
, 23.597;οἶνον Ὀδυσσῆϊ ἐν χείρεσσι Od.14.448
; ἐς χεῖρά τινος into his hand, S.Aj. 751.2 of women, θέσθαι παῖδα, υἱὸν ὑπὸ ζώνῃ, to have a child put under her girdle, i.e. to conceive, h.Ven. 255, 282.3 ἐν ὄμμασι θέσθαι set before one's eyes, Pi.N.8.43.5 θέσθαι τὴν ψῆφον lay one's voting-pebble on the altar, put it into the urn, : hence simply, give one's vote, ἐπὶ φόνῳ for death, E.Or. 756 (troch.); ἑωυτῷ in one's own favour, Hdt.8.123;σὺν τῷ νόμῳ X.Cyr.1.3.17
; εὔφρονα, δικαίαν τὴν ψῆφον τ., A.Supp. 640 (lyr.), Lycurg.128, etc.; and in [voice] Pass., : also γνώμην θέσθαι, c. inf., give one's opinion, Hdt.7.82;περὶ ἡμῶν And.3.21
: τίθεσθαι abs., vote, codd. (anap., γνώμην Lambinus), Hld.2.29;μετά τινος A.Supp. 644
(lyr.);ἐναντία τινί Pl.Phlb. 58b
; τινι S.E.P.2.37 codd., Lib.Decl.1.65.6 in Hom., θεῖναί τινί τι ἐν στήθεσσι, ἐν φρεσί, etc., put or plant it in his heart,ἐν στήθεσσι τιθεῖ νόον Il.13.732
; βουλὴν ἐν στήθεσσι τ. 17.470;ἔπος ἐν φρεσί 19.121
, al.; alsoμένος δέ οἱ ἐν φρεσὶ θῆκε 21.145
:—[voice] Med., ἄγριον ἐν στήθεσσι θέτο θυμόν laid up wrath in his heart, treasured it there, 9.629; ; τοῖσιν κότον αἰνὸν ἔθεσθε harboured enmity against them, 8.449;καθαρὸν θέμενος νόον Thgn.89
;θέμενος ἄγναμπτον νόον A.Pr. 164
(lyr.); ἐνὶ φρεσὶ θέσθαι, c. inf., bear in mind, think of doing a thing, Od.4.729;θ. [τι] ἐν καρδίᾳ Ev.Luc. 1.66
.7 deposit, as in a bank,τὰ πρυτανεῖα πρὸς τοὺς ἄρχοντας IG12.22.33
; ;ἐνέχυρον τιθέναι τι Ar.Pl. 451
, cf. Ec. 755, D.41.11, PEnteux.32.7 (iii B.C.), etc.:—[voice] Med., .ά, cf. Od.13.207;τὴν τιμὴν θήσονται ἐπὶ τὴν τράπεζαν, ἕως.. PCair.Zen.723.11
(iii B.C.);ἐγγύην θέσθαι A.Eu. 898
;συνθήκας παρά τινι Lycurg.23
:—[voice] Pass.,τὰ ληφθέντα καὶ τὰ τεθεντα D.49.5
(but [voice] Act. and [voice] Med. are sts. distd., ὁ θείς the mortgagor, ὁ θέμενος the mortgagee, , cf. Hyp.Fr. 169, D.53.10; τίθεσθαι seems to have the same meaning as ὑποτίθεσθαι in IG22.43.41, 2758.4, 12(7).55.12 (Arcesine, iv/iii B.C.), but the two are distd. in Supp.Epigr.3.760 (Euboea, iv B.C.)): metaph., χάριν or χάριτα θέσθαι τινί deposit a claim for favour with one, lay an obligation on one, Hdt.9.60, 107, cf. A.Pr. 783, etc.8 pay down, pay, τόκον, εἰσφοράν, μετοίκιον, D.41.9, 22.43, 29.3;τὸ γιγνόμενον Id.18.104
;τὸν πριάμενον ἑκατοστὴν τιθέναι τῆς τιμῆς Thphr.Fr.97.1
;τὴν τιμήν PRev.Laws 18.13
(iii B.C.);τὰ μέρη PCair.Zen.218.33
(iii B.C.); [τὰς δραχμὰς] εἰς ἀνήλωμα τοῦ πλοίου ib.753.64 (iii B.C.):—[voice] Med.,θέμενος ἀρραβῶνα PFlor.303.3
(vi A.D.).b place to account, reckon, D.27.34,36, 28.13;θήσω εἰς δύο παῖδας χιλίας δραχμὰς ἑκάστου ἐνιαυτοῦ Lys.32.28
, cf. ib.21:—metaph. in [voice] Med., ; τἀγαθὰ ἐς ἀμφίβολον ἀσφαλῶς ἔθεντο reckoned as doubtful, Th.4.18.10 in military language, τίθεσθαι or θέσθαι τὰ ὅπλα has four senses,a rest arms, i.e. halt, with arms in an easy position but ready for action, Th.4.44,93, 7.3; θέμενοι ἐς τὴν ἀγορὰν τὰ ὅπλα advancing to the market-place and resting arms there, Id.2.2, cf. Hdt.9.52, X.An.1.5.14, 17, 1.6.4, etc.; εἰς τάξιν τὰ ὅπλα τ. ib.2.2.21, 5.4.11; so ἐν τάξει ib.2.2.8; ἀντία τισί over against them, Hdt.5.74 (in 1.62 ἀντία ἔθεντο τὰ ὅπλα over against it (the temple)); poet., πάτρας ἕνεκα εἰς δῆριν ἔθεντο ὅπλα Inscr. ap. D.18.289.b bear arms, fight,τὸ θυμοειδὲς.. ἐν τῇ τῆς ψυχῆς στάσει τίθεσθαι τὰ ὅπλα πρὸς τὸ λογιστικόν Pl.R. 440e
;τοῦ δήμου.. παρακαλοῦντος τοὺς στρατιώτας τίθεσθαι πρὸς τὴν πόλιν IG22.666.10
;ὃς ἂν μὴ θῆται τὰ ὅπλα μηδὲ μεθ' ἑτέρων Arist.Ath.8.5
, cf. Lys.31.14, D.21.145; so ὁπόσοιπερ ἂν ὅπλα ἱππικὰ ἢ πεζικὰ τιθῶνται who serve on horseback or on foot, Pl.Lg. 753b, cf. 756a;ἐν ταῖς ναυσὶ τὰ ὅπλα θέσθαι Plu.Cim.5
.c lay down one's arms, surrender, D.S.20.31,45; so, without the idea of surrender, θέσθαι τὰς ἀσπίδας X.HG2.4.12 (but [voice] Act.,τὰ ὅπλα θείς Plu.2.759a
).d τὰ ὅπλα εὖ τίθεσθε keep your arms in good order, X.Cyr.4.5.3;εὖ ἀσπίδα θέσθω Il.2.382
.II lay in the grave, bury, (freq. with words added, ἐν τάφοισι, ἐς ταφάς, etc., v. supr. 1 b); ποῦ σφε θήσομεν χθονός; A.Th. 1006 (lyr.):— [voice] Pass.,τὰ δὲ ὀστᾶ φασι.. τεθῆναι.. ἐν τῇ Ἀττικῇ Th.1.138
, cf. Pl.Mx. 242c, Lg. 947e;ἄλλῳ δὲ μηδενὶ ἐξεῖναι ἐν τῷ πυργίσκῳ τεθῆναι μετὰ τὸ ἐνταφῆναι αὐτήν· ἐπεὶ ὁ θείς τινα ἀσεβὴς ἔστω θεοῖς καταχθονίοις TAM 2(1).51
([place name] Telmessus), cf. 55, al., AJP48.30 ([place name] Apamea), Supp.Epigr. 6.221 ([place name] Phrygia), etc.III set up, of the prizes in games,ἄεθλα Il.23.263
, etc.; ἀέθλιον ib. 748; (so in [voice] Pass., τὰ τιθέμενα the prizes, D.61.25); also with the object offered as the prize, τ. δέπας, βοῦν, σόλον, etc., Il.23.656, 750, 826, al., cf. Hdt. 1.144, S.Aj. 573:—this is more fully expressed by ἐς μέσσον τ., Il.23.704: after Hom. more generally, lay before people as common property, ; ; so alsoτ. τι εἰς τὸ κοινὸν X.Mem.3.14.1
; reading and sense are doubtful in A.Ch. 145.2 set up in a temple, dedicate,ἀγάλματα Od.12.347
;τάσδε.. θεοῖς ἀσπίδας ἔθηκε E.Ph. 576
; so perh. Il.6.92 (v. supr. 1b).IV assign, award,τιμήν τινι Il.24.57
;ὄνομά τινι Pl.Sph. 244d
: esp. in [voice] Med., ὄνομα (or οὔνομα) θέσθαι τινί give a child a name at one's own discretion, Od.18.5, 19.406 (in 19.403 with v.l. θείης), Hdt.1.107, 113, cf. E.Ph.13: ellipt., withoutὄνομα, ᾧ δὴ ἀθροίς ματι ἄνθρωπόν τε τίθενται καὶ λίθον Pl.Tht. 157b
, cf. Cra. 402b: pleonast., .V τιθέναι νόμον down or give a law, of a legislator, S.El. 580, E.Alc.57, Ar.Ach. 532, Pl.R. 339c, D.24.99, etc.:—so in [voice] Med., of Solon, Hdt.1.29; of a people, state, or legislature, give oneself a law, make a law, Pl.R. 338e, Isoc.3.6, Arist. Pol. 1289a14 ([voice] Pass.,τίθεται νόμος Ar.Nu. 1425
, Pl.Lg. 705e, 744a; τιμωρίαι.. ἐτέθησαν ib. 943d); alsoθήσω θεσμόν A.Eu. 484
;κήρυγμα θεῖναι S.Ant.8
; σκῆψιν τιθέναι allege an excuse, Id.El. 584: c. acc. et inf., order matters so that.., [ὁ Λυκοῦργος] ἔθηκε θύειν βασιλέα πρὸ τῆς πόλεως τὰ δημόσια ἅπαντα X.Lac.15.2
, cf. 1.5, 2.11; without inf., : c. dat. et inf.,γυναιξὶ σωφρονεῖν.. θήσει Id.Tr. 1057
.2 [voice] Med., agree upon,ἡμέραν θέσθαι D.42.1
,13; so θ. συγγραφήν, ὁμολογίαν, σύμβολόν τινι, etc., PEleph. 2.16 (iii B.C.), PGoodsp.Cair. 6ii 2 (ii B.C.), PRein.11.9 (ii B.C.), etc.3 execute a document. τ. διαθήκην make a will, Stud.Pal.1.6.3 (v A.D.): so in [voice] Med., PSI10.1119.16 (ii A.D.); θέσθαι τινὸς ἀπαρχήν make out a person's birth-certificate, ib.9.1067.15 (iii B.C.), etc.VI establish, institute, , cf. X.An.1.2.10; ἐν τοῖς ἀγώνοις οἷς ἁ πόλις τίφητι (sic) Delph.3(3).120.17 (ii B.C.);πενταετηρίδα Pi.O.3.21
.VII dispose, order, ordain, bring to pass, of gods,οὕτω νῦν Ζεὺς θείη Od.8.465
, 15.180;ὣς ἄο' ἔμελλον θησέμεναι Il.12.35
; [Ζεὺς] τίθησ' ὅπῃ θέλει Semon.1.2
; τὰ δ' ἄλλα πάντ' ἄνω τε καὶ κάτω στρέφων τίθησιν (sc. Ζεύς) A.Eu. 651; πάντα παγκάκως θεοὶ θέσαν cj. in Id.Pers. 283 (lyr.);τέλος δ' ἔθηκε Ζεὺς.. καλῶς S.Tr. 26
; κόσμῳ θέντες, as etym. of θεοί, Hdt.2.52; of human beings, administer, manage, [τι] κακῶς θέμεν, εὖ θέμεν, Thgn.845, 846;τὰ δ' ἄλλα φροντὶς.. θήσει δικαίως A.Ag. 913
; ἐγὼ καὶ σὺ θήσομεν κρατοῦντε τῶνδε δωμάτων καλῶς ib. 1673 (troch.);ταῦτ' ἐγὼ θήσω καλῶς E.Hipp. 521
, cf. Andr. 737;τὰ παρ' ὑμῶν εὖ τίθει Ar.Lys. 243
;τ. τὰ τῶν φίλων ἀσφαλῶς X.Ages.11.12
; :—[voice] Med., administer for oneself,οἶκον εὖ θέσθαι Hes.Op.23
;ἄνδρας σοφοὺς χρὴ τὸ παρὸν πρᾶγμα καλῶς εἰς δύναμιν τίθεσθαι Cratin. 172
(lyr.), cf. D.23.134, Anon.ap Suid.s.v. τίθεσθαι, Hsch.s.v.τὸ παρὸν εὖ τίθεσο; ἐν ἀπόρῳ εἴχοντο θέσθαι τὸ παρόν Th.1.25
; τὸ παρὸν εὖ θέσθαι make the best of one's resources or situation, Luc.Nec.21, M. Ant.6.2, cf. Aristid.2.35 J.; ;τὰ παρόντα θέσθαι καλῶς Ach.Tat.5.11
;τὰ σεωυτοῦ τιθέμενος εὖ Hdt.7.236
;τὰ οἰκεῖα εὖ θέμενον Pl.R. 443d
; ;τὰ πάντα ὅπως ἂν αὐτῇ ἡδὺ ᾖ οὕτως τίθεσθαι X.Mem.1.4.17
;εἰ μὴ θήσομαι τἄμ' ὡς ἄριστα E.Andr. 378
;τὸ σαυτοῦ θέμενος εὖ Id.IT 1003
, cf. Ba.49, HF 605, 938, Hipp. 709, Dionys.Eleg.1.5;τὰ πρὶν εὖ θέμενος S.El. 1434
; συνετῶν ἀνδρῶν (sc. εἶναι), πρὶν γενέσθαι τὰ δυσχερῆ, προνοῆσαι ὅπως μὴ γένηται· ἀνδρείων δέ, γενόμενα εὖ θέσθαι Pittac.
ap. D.L.1.78; τὸ κοινῶς φοβερὸν ἅπαντας εὖ θέσθαι that all should face the common danger, Th.4.61; of wars, quarrels, etc., bring them to a successful issue, but sts. put a good face on them, patch them up,ἕως ἂν τὸν πόλεμον εὖ θῶνται Id.8.84
;θήσονται τὸν πόλεμον ᾗ βούλονται Id.1.31
; πόλεμον ἀραμένους οὐ ῥᾴδιον εὐπρεπῶς θέσθαι ib.82;ὅτῳ τρόπῳ.. τὸ σφέτερον ἀπρεπὲς εὖ θήσονται Id.6.11
; ;τὸν τρὸς τοὺς Ἐλευσῖνι πόλεμον ὡς μετρίως ἔθεντο Pl.Mx. 243e
; ἄμεινον ἢ τότε ἐθέμεθα τὸν πόλεμον ib. 245e; : abs.,θέσθαι καλῶς S.Fr. 350
:—pass.,εἰ τεθήσεται κατὰ νοῦν τὰ πράγματα Th.4.120
.2 in the game of πεττεία, κυβεία, Lat. tesserae (cf. Ter.Adelph.739), to place as skilfully as possible the pieces which have been assigned to one by the luck of the dice,πεττείᾳ τινὶ ἔοικεν ὁ βίος, καὶ δεῖ ὥσπερ ψῆφόν τινα τίθεσθαι τὸ συμβαῖνον Socr.
ap. Stob.4.56.39;ὥσπερ ἐν πτώσει κύβων πρὸς τὰ πεπτωκότα τίθεσθαι τὰ αὑτοῦ πράγματα ὅπῃ ὁ λόγος αἱρεῖ βέλτιστ' ἂν ἔχειν Pl.R. 604c
, cf. Plu.Pyrrh.26;στέργειν δὲ τἀκπεσόντα καὶ θέσθαι πρέπει σοφὸν κυβευτήν S.Fr. 947
; τὰ δεσποτῶν γὰρ εὖ πεσόντα θήσομαι I will take advantage of my master's good luck, A.Ag.32: many of the passages cited in A. v11. I may be metaph. applications of this sense.B put in a certain state or condition, much the same as ποιεῖν, ποιεῖσθαι, and so often to be rendered by our make:I folld. by an attributive Subst., make one something, with the predicate in apposition, θεῖναί τινα αἰχμητήν, ἱέρειαν, μάντιν, etc., Il.1.290, 6.300, Od.15.253, etc.;θ. τινὰ ἀρχέπολιν Pi.P.9.54
; θεῖναί τινα ἄλοχόν τινος make her another's wife, of a third person who negotiates a marriage, Il.19.298 (for [voice] Med., v. infr. 3); ἥτε με τοῖον ἔθηκεν ὅπως ἐθέλει who has made me such as she will, Od.16.208; σῦς ἔθηκας ἑταίρους thou hast made my comrades swine, 10.338; so [νῆα] λᾶαν ἔθηκε 13.163
, cf. Il.2.319, etc.;ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον LXX Ps.109(110).1
; but γέλων ἔθηκε συνδείπνοις caused them laughter, E. Ion 1172; λόγους εἰς μέτρα τ. put them into verse, Pl. Lg. 669d.2 with an Adj. for the attributive, θεῖναί τινα ἀθάνατον καὶ ἀγήρων make him undying and undecaying, Od.5.136; πηρόν, τυφλόν, ἀφνειὸν τ. τινά, Il.2.599, 6.139, 9.483;τὸν μὲν.. θῆκε μείζονά τ' εἰσιδέειν καὶ πάσσονα Od.6.229
, cf. 18.195, Pl.Prt. 344d.b of things, ἅλιον πόνον, πόνον οὐκ ἀτέλεστον, πάντα μεταμώνια, Il.4.26,57, 363;ὄλεθρον ἀπευθέα θῆκε Κρονίων Od.3.88
, cf. 11.274;ἀποίητον θέμεν ἔργων τέλος Pi.O.2.17
;ἀρὰν τ. ἀλαθῆ A.Th. 944
(lyr.); ἀναστάτους οἴκους τ. S.Ant. 674; ; τὸ πραχθὲν ἀγένητον τ. Pl.Prt. 324b.3 freq. in [voice] Med., γυναῖκα or ἄκοιτιν θέσθαι τινά make her one's wife, Od.21.72, 316, B.5.169; παῖδα τὸν αὑτᾶς πόσιν θ. take her own son as husband, A.Th. 929 (lyr.).b υἱὸν θέσθαι τινά, like ποιεῖσθαι, make one's son, adopt, Pl.Lg. 929c, etc.: abs., θέσθαι τινά adopt, Plu.Aem.5.c generally,προσφιλῆ θέσθαι τινά S.Ph. 532
; but φίλον ἐμαυτῷ θ. deem my friend, Id.Ant. 188; γέλωτα θέσθαι τινά make him one's butt, Hdt.3.29, 7.209.4 c. inf., make one do so and so, τιθέναι τινὰ νικᾶσαι make him conquer, Pi.N.10.48 (dub.);μετατραπεῖν Id.Fr. 177
; (lyr.), cf. 1036, 1174 (lyr.), E.Med. 718, Heracl. 990, etc.II in reference to mental action, when [voice] Med. is more freq. than [voice] Act., lay down. assume, hold, reckon or regard as.., τί δ' ἐλέγχεα ταῦτα τίθεσθε; Od.21.333; (lyr.); , cf. 430b ([voice] Med.); θὲς δή μοι.. now suppose so and so, Id.Tht. 191c;εὐεργέτημά τι θεῖναι D.1.10
; withὡς, θέντες ὡς ὑπάρχον εἶναι ὃ βούλονται Pl.R. 458a
, cf. Phd. 100a;μὴ τοῦτο ὡς ἀδίκημα θῇς D.18.193
.2 folld. by Advbs., ποῦ χρὴ τίθεσθαι ταῦτα; in what light must we regard these things? S.Ph. 451; οὐδαμοῦ τιθέναι τι hold of no account, E.Andr. 210; πρόσθεν or ἐπίπροσθέν τινος τιθέναι τι, Id.Hec. 129 (anap.), Supp. 515; πόρρω τίθεσθαί τί τινων set far below.., D.18.299.3 folld. by Preps.,τ. τινὰ ἐν φιλοσόφοις Pl.R. 475d
;ἐν τοῖς φίλοις X.Mem.2.4.4
; also εἰς ὁποτέραν (of two classes) Pl.Sph. 264c; εἰς τὸν δῆμον, εἰς τοὺς πλουσίους, X.Mem.4.2.39; alsoοὐκ ἐν λόγῳ τίθεσθαί τινα Tyrt.12.1
;ἐν τιμῇ τίθεσθαί τινα Hdt.3.3
;ἐν αἰτίῃ τιθέναι τινά Id.8.99
; ἐν οἰωνῷ τινι τοῦ μέλλοντος, ἐν ἐπαίνῳ, ἐν γέλωτι τίθεσθαι, Plu.Alex.31, Cat.Ma.20, TG17; θέσθαι παρ' οὐδέν set at naught, A.Ag. 230 (lyr.), E.IT 732, cf. Pl.Phdr. 252a (but (i B.C.), Supp.Epigr.7.1.6 (Susa, i A.D., Epist.Artabani));ἐν παρέργῳ θοῦ με S.Ph. 473
; πάντα ταῦτ' ἐν εὐχερεῖ ἔθου ib. 876;ταῦτ' ἐν αἰσχρῷ θέμενος E. Hec. 806
;ἐν ἀδικήματι θέσθαι τι Th.1.35
;ἐν ἀδικήματος μέρει τιθέναι τι D.23.148
; θέσθαι τὰ δίκαια ἔκ τινος estimate them by.., Id.8.8.4 c. partit. gen., ἐμὲ θὲς τῶν πεπεις μένων put me down as one of the convinced, Pl.R. 424c, cf. 376e, 437b; τῆς ἡμετέρας ἀμελείας ἄν τις θείη might reckon it as due to our carelessness, D.1.10.5 c. inf., οὐ τίθημ' ἐγὼ ζῆν τοῦτον I hold not that he lives, count him not as living, S.Ant. 1166: so in [voice] Med., Pl.Phd. 93c, D. 25.43,44: rarely c. part., θήσω ἀδικοῦντα [αὐτόν] Id.23.76, cf. Pl. Prt. 343e, Ap. 27c.6 elliptically, lay down, assume, θῶμεν δύο εἴδη (sc. εἶναι) Id.Phd. 79a, etc.; θήσω οὕτω (sc. εἶναί τι) D.23.85, cf. Arist.Pol. 1290a30.7 affirm, opp. αἴρω (deny), τὸ ἐπέκεινα ὄντος οὐ τόδε λέγει- οὐ γὰρ τίθησιν-- the phrase 'beyond being' does not denote a 'this' (for it is not an affirmation), Plot.5.5.6.C without any attributive word following, make, work, execute, of an artist,ἐν δ' ἐτίθει νειόν Il.18.541
, cf. 550, 561, 607; [δόρπον] θησέμεναι Od.20.394
.2 make, cause, bring to pass,ἔργα Il.3.321
;τ. κέλαδον καὶ ἀϋτήν 9.547
;ὀρυμαγδόν Od.9.235
;ἔριν μετ' ἀμφοτέροισιν 3.136
; φιλότητα, ὅρκια μετ' ἀμφ., Il.4.83, Od.24.546: c. dat. pers.,σῆμα τιθεὶς Τρώεσσι Il.8.171
; , etc.;πᾶσι δ' ἔθηκε πόνον 21.524
, cf. 15.721, 16.262; 6, etc.;χάρματ' ἄλλοις ἔθηκεν Pi.O.2.99
;πόλει κατασκαφὰς θέντες A. Th.47
;εἰρήνην φίλοις Id.Pers. 769
;αἷμα θήσεις E.Ba. 837
(s. v.l.).3 freq. in [voice] Med., make or prepare for oneself, θέσθαι κέλευθον make oneself a road, open a way, Il.12.418;θέτο δῶμα Od.15.241
; τίθεντο δὲ δαῖτα, δόρπα, Il.7.475, 9.88 (but δαῖτα τίθενται are holding a feast, Od.17.269); μεγάλην ἐπιγουνίδα θέσθαι to make oneself, get a large thigh, Od.17.225; θέσθαι μάχην engage in.., Il.24.402; ; ἱδρῶτα τίθεσθαι have an access of perspiration, Hp.Decent.2; μαρτύρια θέσθαι produce as testimony, Hdt.8.55; ἀνδρὸς αἰδοίου πρόσοψιν θηκάμενος putting on the aspect of a reverend man, Pi.P.4.29, cf. Hsch. s.v. θήκατο; πόνον πλέω τίθου work thyself the more annoy, A.Eu. 226;εὐκλεᾶ θέσθαι βίον S.Ph. 1422
, etc.4 periphr. for a single Verb. μνηστήρων σκέδασιν θεῖναι make a scattering, Od.1.116; θέμεν κρυφόν, νέμεσιν, αἶνον, for κρύπτειν, νεμεσῦν, αἰνεῖν, Pi.O.2.97, 8.86, N.1.5;μὴ σχολὴν τίθει A. Ag. 1059
; ὑμῖν ἔθηκε σὺν θεοῖς σωτηρίαν (v.l. προμηθίαν) E.Med. 915:— also in [voice] Med., θέσθαι μάχην, for μάχεσθαι, Il.24.402; θέσθαι θυσίαν, γάμον, for θύειν, γαμεῖσθαι, Pi.O.7.42, 13.53; σπουδήν, πρόνοιαν θέσθαι, S.Aj.13, 536, cf. Pi.P.4.276;θ. ἐπιστροφὴν πρό τινος S.OT 134
;περὶ τούτων οἰκονομίας PEnteux.22.6
(iii B.C.); and c. gen., θ. λησμοσύναν, συγγνωμοσύνην τινῶν, S.Ant. 151 (lyr.), Tr. 1265 (anap.). (Cf. Lith. dēti 'lay (eggs, etc.)', Skt. dáti 'lay down, place', Lat. -do in con-do, etc., Engl. do, doom.) -
73 ὁπῃοῦν
-
74 ὅποι
ὅποι, [dialect] Ion. [full] ὅκοι, [dialect] Dor.[full] ὅπυι, [full] ὅπυς (qq.v.), Adv. correl. to ποῖ ; on its difference from ὅπῃ, v. sub voce:1 Relat., to which place, whither,ἐκεῖσ' ὅ. πορευτέον S.Aj. 690
;ἴθ' ὅ. χρῄζεις Ar.Nu. 891
;ὅ.
thither where,E.
IT 119 ; πέμψον.. ὅ. προσωτάτω as far as possible, Id.Andr. 922, cf. X.An.6.6.1, etc. ; ὅ. ἄν, with subj., whithersoever, ἀπιέναι ὅ. ἂν βούλωνται Foed. ap. Th.5.18, cf. Pl.Ap. 37d, IG12.76.31, etc. ; ὅ. ἂν ἄλλοσε βούλῃ whithersoever else, Pl.Phdr. 230e ; also , OT 1458 (v.l. ὅπηπερ) ; , etc.2 in indirect questions, to what place, whither,ἀμηχανεῖν ὅποι τράποιντο A.Pers. 459
;ἂν σκοπῇ.. ὅποι φέρονται Antiph.40.7
; ἴστε ὅθεν ἥλιος ἀνίσχει καὶ ὅποι ( ὅπου codd. meliores)δύεται X. An.5.7.6
; μέχρι ὅ. up to what point, Pl.Grg. 487c : in repeating a question, ποῖ; Answ. ὅποι μ' ἐρωτᾷς; Crobyl.5.b in pregnant sense with Verbs of rest, διδάξαι.. μ' ὅποι καθέσταμεν (i.e. ὅποι ἐλθόντες) S.OC23 ; τοὺς δὲ σοὺς ὅποι θεοὶ πόνους κατοικτιοῦσιν, οὐκ ἔχω μαθεῖν at what point the gods will take pity on (i.e. will end) thy sorrows, ib. 383 (v.l. ὅπῃ).c c. gen., ὅποι γῆς whither in the world,ὅποι γῆς.. πεπλάνημαι A.Pr. 564
(anap.) ;ὅποι τέτραπται γῆς Ar.Ach. 209
; . -
75 πρός
πρός, dor. u. poet. ποτί u. προτί (nur in wenigen Zusammensetzungen wird ι elidirt, s. oben ποτί), kretische Form durch Buchstabenumstellung war πορτί, Greg. Cor. p. 238; – zu, adverb., ohne Casus, noch dazu, oben drein, außerdem; am häufigsten πρὸς δέ, Hom. oft, wie ϑλάσσε δέ οἱ κοτύλην, πρὸς δ' ἄμφω ῥῆξε τένοντε, Il. 5, 307; ἅπερ τελεῖται, πρὸς δ' ἃ βούλομαι λέγω, Aesch. Prom. 931; Her. 1, 71. 2, 119. 3, 135. 5, 20 u. sonst (auch in attischer Prosa nicht selten); πρὸς γάρ, 3, 91; καὶ πρὸς πιέζει χρημάτων ἀχηνία, Aesch. Ch. 299; ὄλωλα καὶ πρός γ' ἐξελαύνομαι χϑονός, Eur. Med. 704, vgl. Or. 621 Hel. 962; καὶ πρὸς οὐκ αἰτοῠμαι οὐδέν, Ar. Equ. 576; κἄγωγε πρός, Ran. 416, vgl. Plut. 1001; καὶ πρός, Her. 6, 125 u. oft bei den Attikern; πρὸς δὲ καί, Thuc. 3, 58, Xen. Hell. 6, 7, 3 Cyr. 6, 4, 8, πρὸς δ' ἔτι, Her. 3, 74; Xen. An. 3, 2, 2; πρὸς δὲ καί, Plat. Prot. 321 d; καὶ πρός γε, Rep. I, 328 a. Soph. 234 a; καὶ ἐλεεινόν γε πρός, Gorg. 469 b; vgl, noch Pors. Eur. Phoen. 629, Reisig comm. crit. Soph. O. C. 809 p. 308. Vgl. auch προςέτι.
Als Präposition mit dem gen., dat. u. accus.
I. Mit dem gen., von her, den Gegenstand bezeichnend, von dessen Seite her Etwas kommt, oder von dem Etwas ausgeht; – 1) örtlich, die Richtung oder Bewegung von einem Orte her bezeichnend, ἀλώμενος ἵκετ' ἐμὸν δῶ, ἠὲ πρὸς ἠοίων ἢ ἑσπερίων ἀνϑρώπων, Od. 8, 29; auch bei Verbis der Ruhe, so daß aber bei der Ortsbestimmung immer an ein Ausgehen von derselben zu denken ist, wie Thuc. 3, 21 sagt τὸ τεῖχος εἶχε δύο τοὺς περιβόλους πρός τε Πλαταιέων καὶ εἴ τις ἔξωϑεν ἀπ' Ἀϑηνῶν ἐπίοι, von Platää her; 4, 31 verbindet er ἔκ τε τοῠ πελάγους καὶ πρὸς τοῠ λιμένος. So schon Hom., πρὸς μὲν ἁλὸς Κᾶρες, πρὸς Θύμβρης δ' ἔλαχον Λύκιοι, Il. 10, 428; νῆσοι πρὸς Ἤλιδος, in der Nähe von Elis, wenn man von Elis kommt, Od. 21, 347; am häufigsten bei Bestimmungen der Himmelsgegenden, von Norden, von Westen her, wo uns geläufiger ist »gegen Norden« zu sagen, αἱ μὲν (ϑύραι) πρὸς Βορέαο καταιβαταὶ ἀνϑρώποισιν, αἱ δ' αὖ πρὸς Νότου εἰσὶ ϑεώτεραι, Od. 13, 110. 111, πρὸς δύνοντος ἡλίου, Aesch. Suppl. 252; πρὸς νότου ἀνέμου, Her. 3, 101. 102; πρὸς μεσαμβρίης Ἀραβίη ἐστί, ib. 107; sogar χωρίον πρὸς τοῠ Τμώλου τετραμμένον, 1, 84; τὰ πρὸς νότου, Plat. Critia. 112 c; τὰ ὑποζύγια ἔχοντες πρὸς τοῠ ποταμοῠ, auf der Seite des Flusses, Xen. An. 2, 2, 4, vgl. 4, 3, 26. So sagt auch Soph. ἐμπολᾶτε τὸν πρὸς Σάρδεων ἤλεκτρον, Ant. 1024, der von Sardes herkommt. Da aber auch die Griechen so πρός c. accus. brauchten, die Richtung wohin bezeichnend, so verbindet Her. τὸν μὲν πρὸς βορέω ἑστεῶτα, τὸν δὲ πρὸς νότον, 2, 121, vgl. 4, 17. 122. In Stellen, wie Il. 15, 669, φόως γένετ' ἀμφοτέρωϑεν, ἠμὲν πρὸς νηῶν, u. 22, 198, αὐτὸς δὲ ποτὶ πτόλιος πέτετ' αἰετός, übersetzt man hinwärts, aber in der ersten Stelle wird schon durch ἀμφοτέρωϑεν die Auffassung »von den Schiffen her« angedeutet. Einfach durch an kann es öfters übersetzt werden, εἰσὶ οὗτοι οἱ χῶροι πρὸς ϑαλάσσης, Her. 2, 154, vgl. 5, 15. 8, 120; Πελλήνη πρὸς Σικυῶνος, 1, 145; auch φυλακαὶ κατέστασαν πρὸς Αἰϑιόπων Ἀραβίων, 2, 30, sie standen von der Seite. der Araber her, d. h. vor, gegenüber, also eigtl. von feindlicher Seite her. – Daher 2) von Personen, – a) auf Jemandes Seite stehen, d. h. von seiner Partei sein, für Einen sein, πρὸς τῶν κρατούντων δ' ἐσμέν, οἱ δ' ἡσσωμένων, Aesch. Spt. 498; ἐπειδὴ Ζεὺς πρὸς ἡμῶν ἐστιν, für uns ist, Eur. Rhes. 320. auch πρὸς τῶν ἐχόντων, Φοῖβε, τὸν νόμον τίϑης, d. i. zu Gunsten der Reichen, Alc. 58; πρός τινος λέγειν, Ar. Vesp. 647; Κροῖσος ἐλπίσας πρὸς ἑωυτοῠ τὸν χρησμὸν εἶναι, daß das Orakel für ihn sei, Her. 1, 75; τὸ ἐν στενῷ ναυμαχέειν πρὸς ἡμέων ἐστί, 8, 60, 2, ist zu unserm Vortheil; dah. γενέσϑαι πρός τινος, Einem beitreten, 7, 22, ἀπ οστάντες ἀπ' ἐκείνου καὶ γενόμενοι πρὸς σέο, 1, 124; ὅ ἐστι πρὸς τῶν ἠδικηκότων μᾶλλον, Thuc. 3, 38; Καλλίας μοι δοκεῖ μάλα πρὸς Πρωταγόρου εἶναι, Plat. Prot. 336 d; daher πρὸς λόγου εἶναι, zum Zwecke dienlich sein, Gorg. 459 c; πρὸς ἐμοῦ δικαίως τὴν ψῆφον ἔϑεσϑε, zu meinen Gunsten, Dem. 39, 40; κἂν μέν τι ᾖ πρὸς τῶν ἐχϑρῶν κατὰ τῆς πόλεως ἐν τοῖς ὅρκοις, 17, 18, Folgde, vgl. οὐ κατ' αὐτοῠ, πρὸς αὐτοῠ δὲ νομίσας εἶναι τὰ συμβαίνοντα, Pol. 3, 104, 2; – τὰ πρὸς σφῷν, so viel wie das Eurige, Soph. O. R. 668. – b) von Einem ausgehend, zunächst von Einem erlangen, erhalten, vernehmen; ἔχειν τιμὴν πρὸς Διός, Od. 11, 302, Ehre von Seiten des Zeus erlangen, haben, die Zeus gewährt; ὡς ἄν μοι τιμὴν μεγάλην καὶ κῠδος ἄρηαι πρὸς πάντων Δαναῶν, Il. 16, 84, vgl. 22, 514; wie ἄρνυσϑαί τι πρός τινος, 1, 160; εἰ γὰρ τύχοιεν ὧν φρονοῠσι πρὸς ϑεῶν, wenn sie von den Göttern erlangen, die Götter ihnen gewähren, Aesch. Spt. 532; ähnlich ὅπη μέλλει τις οἴσεσϑαι δάκρυ πρὸς τῶν, κλυόντων, Prom. 642; τὰς ἡδονὰς πρὸς σοῠ λαβοῠσα ἐκτησάμην, Soph. El. 1295, vgl. Tr. 330; ἵνα κακόν τι πρὸς ϑεῶν ἢ πρὸς ἀνϑρώπων λάβοι, Her. 2, 139, vgl. 152; ἀκούειν τι πρός τινος, von Einem, aus seinem Munde hören, Il. 6, 525, Her. 7, 153; μανϑάνειν πρός τινος, Soph. Phil. 959 O. C. 13, ὅπως πρὸς σοῠ τι κερδἀναιμι, Tr. 190. – c) dann bei solchen Verbis, die einen leidenden Zustand, eine Einwirkung eines Andern andeuten, bes. bei πάσχω, οἷα πρὸς ϑεῶν πάσχω ϑεός, Aesch. Prom. 92; Ch. 413 Eum. 100, Soph. Phil. 1343; Her. 1, 73. 3, 65. 74; κακῶς κλύουσα πρὸς σέϑεν, Soph. El. 514, durch deine Veranlassung in schlimmem Rufe stehen; oft ϑανεῖν πρός τινος, Aesch. Eum. 597, Soph. O. R. 592 u. öfter, Eur. Or. 1632; πρὸς ἀλλήλοιν ϑανεῖν, Einer durch den Andern umkommen, Valck. Phoen. 1275. Auffallend braucht Soph. sogar zwei Präpositionen, πρὸς τῶν ϑανόντων μηδενὸς ϑανεῖν ὕπο, Trach. 1150. so auch ὤλετο πρὸς χειρὸς ἕϑεν, Aezeh. Suppl. 64, Soph. Ant. 51; ποίας ὄλλυμαι πρὸς αἰτίας, aus welchem Grunde, durch welche Schuld, Eur. Andr. 1126; vgl. Soph. O. R. 1236, – πρὸς ὧν ἐκπίπτει κράτους, Aesch. Prom. 950. 998; Soph. Ant. 675 u. A. – Dader auch geradezu bei Passivis statt ὑπό, bei Tragg., πρὸς τοῦ τύραννα σκῆπτρα συληϑήσεται; αὐτὸς πρὸς αὑτοῠ κενοφρόνων βουλευμάτων, Aesch. Prom. 762, von wem wird der Raub ausgehen? πρὸς ἄτης ϑηραϑεῖσαι, 1074; πρὸς ἀνδρὸς δ' ἀνὴρ ὑπὸ δορὶ καίνεται, Spt. 329; πρὸς φίλου ἔφϑισο, 954, u. oft; τῶν ἐμῶν τητώμενος πρὸς τοῠ κακίστου, Soph. Phil. 384; γελώμενος πρὸς σοῠ, 1012; πρὸς ὑμῶν λειφϑήσομαι, 1060, πρὸς τοῠ διδαχϑείς, O. R. 359: so διδάσκεσϑαι πρός τινος Il. 11, 831, von Einem belehrt werden, wie μανϑάνω, u. sonst; woran sich auch reiht αὐτὴ πρὸς αὑτῆς τέϑνηκε, Tr. 1122; αὐτὸς πρὸς αὑτοῠ, sc. αἱμάσσεται, Ant. 1162. Aber πρὸς ἀνδρὸς ἢ τέκνων φοβουμένη, Soph. Tr. 149, ist = in Ansehung; – πρὸς ἀνδρὸς ἠδικημένη, Eur. Med. 26; nicht selten λέγεσϑαι πρός τινος, von Einem erwähnt werden, Her. 3, 115; οὐ λέγεται πρὸς οὐδαμῶν, 4, 47; τετιμῆσϑαι, ἀτιμάζεσϑαι, περιϋβρίζεσϑαι πρός τινος, geehrt oder beschimpft werden von Einem, 2, 75. 5, 20. 1, 61. 2, 152; auch λόγου οὐδενὸς γιγνόμεϑα πρὸς Περσέων, 1, 221; τὸ ποιεύμενον πρὸς Λακεδαιμονίων, das von den Lacedämoniern Gethane, 7, 209; u. daher auch ἐλείπετο ἀϑάνατον μνήμην πρὸς Ἑλλησποντίων, 4, 144, wo wir übersetzen »ein Andenken bei den Hellespontiern hinterlassen«, eigentlich das von den Hell. ausgehende Andenken. – Auch bei subst. u. adj. findet sich diese Vrbdg, ἔρημος πρὸς φίλων, verlassen von Seiten der Freunde, Soph. Ant. 910; βαρείαις πρὸς ϑεῶν δυςπραξίαις, 746, die von Seiten der Götter verhängt sind; δόλος πρὸς κασιγνήτου, Eur. Phoen. 365; ἔπαινος πρὸς ἀνϑρώπων τε καὶ ϑεῶν, Lob von Seiten der Menschen und Götter, Plat. Legg. II, 663 a; γνώμη ἐπίφϑ ονος πρὸς τῶν πλεύνων, die von der Mehrzahl ungünstig betrachtet, gehaßt wird, Her. 7, 139. Vgl. noch τίς πρὸς ἀνδρὸς μὴ βλέποντος ἄρκεσις, Soph. O. C. 73; οὐδ' οἶδα τέρψιν οὐδ' ἐπ ίψογον φάτιν ἄλλου πρὸς ἀνδρός, Aesch. Ag. 598. – d) dah. auf Jemandes Veranlassung, Geheiß, Befehl, nach Jemandes Auftrag, πρὸς Διός, προς ϑεῶν, von Zeus' wegen, nach der Götter Willen; Il. 1, 239 οἵ τε ϑέμιστας πρὸς Διὸς εἰρύαται, u. πρὸς Τρώων, auf der Troer Geheiß. 6, 57, πρὸς ἄλλης ἱστὸν ὑφαίνοις, auf einer Fremden Geheiß, 6, 456; οὔκουν τάδ' ἔσται πρὸς ϑεῶν, Aesch. Spt. 199; Suppl. 992; – πρὸς Διός εἰσι ξεῖνοί τε πτωχοί τε, die Fremden stehen unter Zeus' Schutz, Od. 6, 207. 14, 57. – Hiermit kann man zusammenstellen ὅτι δικαιότατον καὶ πρὸς ϑεῶν καὶ πρὸς ἀνϑρώπων, was das Gerechteste bei ihnen ist, von Seiten der Götter als das Gerechteste angesehen wird, Xen. An. 1, 6, 6; ὃς πρὸς ϑεῶν ἀσεβής, 2, 5, 20; vgl. δρᾶν οὐδὲν ἄδικον οὔτε πρὸς ϑεῶν οὔτε πρὸς ἀνϑρώπων, nach dem Urtheile der Götter und Menschen, Thuc. 1, 71. – e) im eigentlichen Sinne, von Einem herstammend, πρὸς πατρός, πρὸς μητρός, von des Vaters, der Mutter Seite, πάππος ὁ πρὸς πατρὸς ἢ μητρός, Plat. Legg. IX, 856 d; Ἀϑηναῖον ὄντα καὶ τὰ πρὸς πατρὸς καὶ τὰ πρὸς μητρός, Dem. 57, 17, u. öfter bei den Rednern; dah. οἱ πρὸς αἵματος, die Blutsverwandten, Soph. El. 1297. – Vgl. noch, wo es mehr umschreibend ist, δύο μὲν τὰ πρὸς ἡμῶν ἀνϑρώπεια, δύο δ' αὖ τὰ πρὸς ϑεῶν ϑεῖα, Plat. Soph. 266 a. – 3) Bei Beschwörungen, bei, μάρτυροι πρὸς ϑεῶν, πρὸς ἀνϑρώπων, Zeugen bei den Göttern, den Menschen, Il. 1, 339; ἐπιορκεῖν πρὸς δαίμονος, bei einer Gottheit falsch schwören, 19, 188; bes. wird es bei betheuernden Bitten u. Beschwörungen zu dem Gegenstande gesetzt, bei welchem man Einen beschwört, bei, um willen, wobei die Götter, od. was sonst beschworen wird, als die, von deren Seite der Eid bewacht wird, anzusehen sind, πρός τ' ἀλόχου καὶ πατρός, Od. 11, 67. 13, 324; μὴ πρὸς ἀραίου Διὸς ἔλϑῃς, μὴ πρὸς ξενίας ἀνοίξῃς, Soph. Phil. 1167 O. C. 517; u. häufig πρὸς ϑεῶν, Ar. u. sonst; πρὸς τῆς δεξιᾶς, τῶν κρεῶν, Thesm. 936 Pax 374; der gen. ist zu ergänzen bei Soph. Phil. 469, πρός τ' εἴ τί σοι κατ' οἶκόν ἐστι προςφιλές, vgl. O. C. 250, u. wird häufig von der Präposition durch σέ und andere Wörter getrennt, πρὸς νύν σε πατρός τε μητρὸς ἱκέτης ἱκνοῠμαι, Phil. 466; πρὸς νῦν σε κρηνῶν, O. C. 1335; u. mit Auslassung des Verbums, μὴ πρός σε γούνων, μὴ πρός σε ϑεῶν, um der Götter willen nicht, vgl. Valck. Eur. Phoen. 1659, Pors. Eur. Med. 325, Jacobs A. P. p. 359. – 4) Uebtr. wird es auch zur Bezeichnung des Angemessenen, Gebührenden, Geziemenden gebraucht, τὸ γὰρ δολῶσαι πρὸς γυναικὸς ἦν σαφῶς, Aesch. Ag. 1619, es war etwas von der Frau Ausgehendes, was von dem Charakter der Frau herrührt, ihr angemessen ist, von Frauenart, vgl. πρὸς δυςσεβείας ἦν ἐμοὶ τόδ' ἐν φρεσίν, Ch. 693; οὐ πρὸς σοφοῠ ἰατροῠ ϑρηνεῖν, Soph. Ai. 579, vgl. 312, es ist nicht des weisen Arztes Art, der weise Arzt muß nicht; σοφοῠ πρὸς ἀνδρός, Ar. Thesm. 177 Ran. 541; πρὸς ἀνδρὸς οὐδὲν ὑγιές ἐστιν εἰργασμένου, Plut. 355; u. in Prosa, οὐ πρὸς τοῠ ἅπαντος ἀνδρός, ἀλλὰ πρὸς ψυχῆς τε ἀγαϑῆς καὶ ῥώμης ἀνδρηΐης, nicht nach der Art, nicht Sache eines jeden Mannes, sondern eines wackern Gemüthes und männlicher Kraft, Her. 7, 153; οὔτε Περσικὰ ἦν τὰ ποιεύμενα, οὔτε πρὸς τῶν ἐξ Ἀσίης οὐδαμῶν, noch in der Art irgend welcher Asiaten, 5, 12; πρὸς σοῠ ἐστι, es kommt dir zu, gebührt dir, ziemt dir, vgl. Valck. Schol. Eur. Phoen. 1686; πρὸς δίκης, dem Rechte gemäß, = δικαίως, Soph. O. R. 1014 El. 1203; οὐκ ἦν πρὸς τοῠ Κύρου τρόπου, es lag nicht in seinem Charakter, Xen. An. 1, 2, 11; ἄτοπα λέγεις καὶ οὐδαμῶς πρὸς σοῦ, Mem. 2, 3, 15; – πρὸς ὀνείδους, ἀτιμίας, αἰσχύνης u. dgl. ποιεῖσϑαι, λαβεῖν τι, Etwas als Schimpf annehmen, ansehen, Plut. Cic. 13 Flamin. 7 u. sonst, s. Lob. Phryn. 10; S. Emp. adv. math. 7, 12 vrbdt διὰ τὸ ἀνωφελὲς καὶ πρὸς κακοῠ τοῖς φιλοσοφοῠσιν ὑπάρχειν.
II. Mit dem dat. bezeichnet es den Gegenstand, an dessen Seite, bei dem Etwas ist, oder zu dem Etwas hinzukommt; – 1) örtlich, bei, an, neben; mit Verbis der Ruhe, oder mit dem Nebenbegriff der Bewegung nach einem Orte hin, aber immer mit dem Gedanken einer darauf folgenden Ruhe an dem Orte verbunden; βάλλειν ποτὶ γαίῃ, ποτὶ πέτρῃ, gegen die Erde, an den Felsen werfen, so daß es daran liegen od. hangen bleibt, Il. 1, 245. 22, 64 Od. 5, 415. 7, 279. 11, 423; χεῖρας ποτὶ γούνασι μητρὸς βάλλειν, die Arme gegen die Kniee der Mutter flehend ausstrecken, 6, 310, vgl. 3, 298. 5, 401; λαβεῖν προτὶ οἷ, an sich raffen, an sich nehmen, Il. 20, 418; ἑλεῖν προτὶ οἷ, an sich ziehen, 21, 507 Od. 24, 347; πρὸς ἀλλήλῃσιν ἔχεσϑαι, sich fest an einander halten, an einander hangen, 5, 329. 433; πασσάλευε πρὸς πέτραις, Aesch. Prom. 56, vgl. 4. 15; πρὸς ἡλίου ναίουσι πηγαῖς, 810; πρὸς βωμῷ σφαγείς, Eum. 295; πρὸς πύλαις πεπτωκέναι, Spt. 444; auch φόβος γὰρ ἤδη πρὸς πύλαις κομπάζεται, 482; νεὼς καμούσης ποντίῳ πρὸς κύματι, gegen die Wogen, 192; πρὸς πέδῳ κεῖται, Soph. O. R. 181; ὡς ὁ Λάϊος κατασφαγείη πρὸς τριπλαῖς ἁμαξιτοῖς, O. R. 730, πρὸς σοὶ κατασταϑέντες, O. C. 1270; πρὸς οὔρεσι, Her. 3, 111; τὸ πρὸς ποσί, Soph. O. R. 130; γήρως ἐσχάτοις πρὸς τέρμασιν, Eur. Andr. 1082; πρὸς αὐτῷ γ' εἰμὶ τῷ δεινῷ λέγειν, Soph. O. R. 1169; – πρὸς τοῖς ὤμοις εἶναι, an den Schultern sein, daran passen, Xen. Cyr. 1, 6, 31. – Daher auch vor, πρὸς τοῖς ϑεσμοϑέταις ἔλεγε, Dem. 20, 98; πρὸς διαιτητῇ φεύγειν, 22, 18, vor dem Schiedsrichter verklagt sein; ὅσα ἐν τῷ δήμῳ γέγονεν ἢ πρὸς τοῖς κριταῖς ἐν τῷ ϑεάτρῳ, 21, 18. – Dah. 2) von Beschäftigungen, bei denen man verweilt, πρός τινι γίγνεσϑαι, sich angelegentlich mit Etwas beschäftigen, eifrig dabei sein, πρὸς τῷ ϑείῳ γιγνόμενοι, Plat. Phaedr. 249 d; τῷ πρὸς τοῖς οὖσι τὴν διάνοιαν ἔχοντι, Rep. VI, 500 b; vgl. πρὸς τούτοις προςέχῃς, Ar. Nubb. 1008; γίγνεσϑαι πρὸς τοῖς πράγμασι, Dem. 8, 11; πρὸς τῷ σκοπεῖν, 18, 176; Folgde, wie Pol. πρὸς τῷ ναυμαχεῖν ὄντες, 1, 50, 1. 5, 79, 1; S. Emp. adv. log. 2, 192 sagt vom Feuer πρὸς μὲν κηρῷ τήκει, πρὸς δὲ πηλῷ πήσσει, πρὸς δὲ ξύλῳ καίει. – 3) Selten von der Zeit, πρὸς ἑσπέρᾳ, am Abend, Ar. Vesp. 1123. – 4) wie πρὸς τοῖς πεζοῖς γενέσϑαι, Xen. Cyr. 1, 4, 23, »zu den Fußsoldaten gekommen sein« bedeutet, so wird oft durch πρός ein Hinzukommen zu etwas Vorhandenem ausgedrückt, außer, πρὸς τοῖςδε μέντοι πῠρ ἐγώ σφιν ὤπασα, Aesch. Prom. 252, außerdem noch gab ich ihnen das Feuer; ἄασάν μ' ἕταροί τε κακοὶ πρὸς τοῖσί τε ὕπνος, und außer ihnen noch, Cd. 10, 68; vgl. Aesch. πρὸς τοῖς παροῠσι δ' ἄλλα προςλαβεῖν ϑέλεις, Prom. 321; τί πρὸς τούτοισιν ἄλλο; Pers. 233; μῶν πάρεστε πρὸς κακοῖσι πέμποντες κακόν, Soph. Phil. 1250; πρὸς ἐκείνοισιν τί φής, O. R. 1233; oft πρὸς τούτοις, außerdem, überdies, Her. 1, 32. 3, 65. 9, 110; auch πρὸς τούτῳ, 1, 41; ἡγοῠνται τὸν τοιοῠτον πρὸς τοῖς ἄλλοις καὶ πανοῠργον εἶναι, Plat. Prot. 317 b; ψυχὴ ἂν εἴη πρὸς τῷ ἀϑάνατος εἶναι καὶ ἀνώλεϑρος, Phaed. 106 c; πρὸς τοῖς αὑτοῠ καὶ τὰ τῶν ἄλλων προςαναλίσκειν, Dem. 40, 58. – So auch bei Zahlen, τρίτος γε γένναν πρὸς δέκ' ἄλλαισιν γοναῖς, Aesch. Prom. 776; ἡ πρώτη πρὸς τοῖς εἴκοσιν, die einundzwanzigste, Ath. VI, 261 a; ἔτη τρία πρὸς τοῖς τριάκοντα, dreiunddreißig, D. Sic. 1, 58.
III. Mit dem accus. bezeichnet es den Gegenstand, nach dessen Seite hin, auf den zu Etwas gerichtet ist, nach, auf – zu, hin, gen; – 1) örtlich; Hom. u. Folgde; auch von den Himmelsgegenden, πρὸς Ἡῶ τ' Ἠέλιόν τε, πρὸς ζόφον, Il. 12, 239 Od. 9, 26. 13, 240; u. so in Prosa gew. πρὸς ἠῶ, μεσημβρίαν, ἑσπέραν, ἄρκτον, gegen Morgen, Mittag, Abend, Mitternacht; doch auch πρὸς ἠῶ τε καὶ ἡλίου ἀνατολάς, πρὸς ἠῶ τε καὶ ἥλιον ἀνίσχοντα, Her. 1, 201. 4, 40; vgl. Aesch. ἡλίου πρὸς ἀνατολὰς στρέψασα σαυτήν, Prom. 709; Ag. 1153; πρὸς βορῆν τε καὶ νότον, Her. 2, 140 (vgl. auch I, 1); κλαίειν πρὸς οὐρανόν, die Stimme gen Himmel erheben, zum Himmel schreien, Il. 8, 364; ἀκτὴ τῆς Σικελίης πρὸς Τυρσηνίην τετραμμένη, dahin gerichtet, d. i. gegenüber, Her. 6, 22. – Bes. bei Verbis der Bewegung, sowohl die bloße Richtung, als das zu erreichende Ziel ausdrückend; ποῖ ποτ' ἤγαγές με; πρὸς ποίαν στέγην; Aesch. Ag. 1057; πλεῖς ὡς πρὸς οἶκον, nach Hause hin, Soph. Phil. 58, u. so τοῠ πρὸς Ἴλιον στόλου, 247; u. ähnlich ἀφικόμενος πρὸς τὴν Τεγεᾶτιν, Thuc. 5, 65, bis an das Gebiet von Tegea hin; διασωϑῆναι βουλόμεϑα πρὸς τὴν Ἑλλάδα, Xen. An. 5, 4, 5, nach Hellas hin, worin freilich schon die Erreichung des Ziels mit ausgedrückt ist; vgl. πρὸς ἤπειρον σεσῶσϑαι τήνδε, Aesch. Pers. 723; πρὶν ἂν πρὸς Καύκασον μόλῃς, ehe du dahin gekommen sein wirst, Prom. 721; ἔςτ' ἂν ἐξίκῃ πρὸς Γοργόνεια πεδία, 795; πρὸς οἶκον οὐκέϑ' ἵκετο, Soph. O. R. 115, wie ἐλπίς τις αὐτὸν πρὸς δόμους ἥξειν πάλιν, Aesch. Ag. 665; auch übtr., πρὸς τέλος γόων ἀφίκοντο, Soph. O. C. 1617; πεσεῖν πρὸς οὖδας, Eur. Hec. 405. In Prosa überall, auch διεκρίϑησαν πρός τε Ἀϑηναίους καὶ Λακεδαιμονίους οἱ Ἕλληνες, Thuc. 1, 18, sie traten ihnen bei. – Bes. im feindlichen Sinne, wider, gegen, πρὸς Τρῶας μάχεσϑαι, gegen die Troer kämpfen, Il. 17, 471; πρὸς κρείσσονας ἀντιφερίζειν, Hes. O. 212; πρὸς κόλπον, πρὸς στῆϑος βάλλειν, gegen die Brust werfen, treffen, Hom. oft, ἐλαύνειν πρός τι, Il. 4, 108. 6, 467. 15, 250; auch φέρεσϑαι πρός τι, darauf losfahren, dagegen anstürmen, πρὸς κέντρα κῶλον ἐκτενεῖς, μὴ λάκτιζε, Aesch. Prom. 323 Ag. 1607; ξὺν δὲ γενοῠ πρὸς ἐχϑρούς, Ch. 453; auch τὰ παϑήματα κεῖνα πρὸς αὐτὸν ἐπέβη, das Leiden brach auf ihn ein, Soph. Phil. 193, wie ἦ σε λανϑάνει πρὸς τοὺς φίλους στείχοντα τῶν ἐχϑρῶν κακά, Ant. 10; πρὸς δαίμονα, gegen die Gottheit, gegen den Willen des Gottes, dem Gotte zum Trotz, Il. 17, 98. 104; μάχη Μήδων πρὸς Ἀϑηναίους, Thuc. 1, 18, u. sonst in Prosa, wie ἰέναι πρὸς τοὺς πολεμίους, Xen. An. 2, 6, 10, διαφέρεσϑαι, στασιάζειν πρός τινα, 5, 9, 29. 7, 6, 15; ἡ πρὸς αὐτὸν ἐπιβουλή, 1, 1, 8; διαγωνίζεσϑαι πρὸς τοὺς πολεμίους, Cyr. 1, 6, 26; ταῠτα πάντα πρὸς τὸν Πίττακον εἴρηται, ist gegen den Pittakus gesprochen, Plat. Prot. 345 c; κινδύνους ὅσους ἐκινδύνευσα πρός τε χειμῶνας καὶ πρὸς πολεμίους, Dem. 50, 21. – Daher in den Aufschriften gerichtlicher Anklagereden, in Privatklagen, wie das lat. adversus, Wolf Dem. Lpt. p. CLII; anders κατά, w. m. s. – Selten auch bei Verbis der Ruhe, wo immer an die vorhergegangene Bewegung zu denken ist, σκόλοπες γὰρ ἐν αὐτῇ ὀξέες ἑστᾶσιν, ποτὶ δ' αὐτοὺς τεῖχος Ἀχαιῶν, Il. 12, 64, gegen sie ist die Mauer errichtet, ἔοικα ϑρηνεῖν ζῶσα πρὸς τύμβον μάτην, Aezeh. Ch. 913, vgl. 891; vgl. τὰ πολλὰ πατρὸς πρὸς τάφον κτερίσματα, die auf das Grab gebracht werden, Soph. El. 919; πρὸς δεξιὰν αὐτοῠ στάς, nachdem er auf die rechte Seite getreten, Eur. Or. 474; vgl. πρὸς ἑσπέρους τόπους ἕστηκε, Aesch. Prom. 348; ἑστῶσα πρὸς τὸν ἥλιον, Ar. Eccl. 64; Vesp. 804, so auch in Prosa, πρὸς τὰ ἱερὰ παρεῖναι, Xen. Cyr. 3, 3, 84 u. öfter. – 2) Eine Richtung liegt auch in λέγειν πρός τινα, zu Einem sprechen, nicht in feindlichem Sinne, gegen; so bei εἰπεῖν, ἐννέπειν, φάσϑαι, μυϑήσασϑαι; sehr geläufig bei Hom.; ἀγορεύειν πρὸς ἀλλήλους, zu einander sprechen; auch ὀμόσαι πρός τινα, Einem schwören, einem Anwesenden einen Schwur leisten, Od. 14, 331. 19, 288. So Tragg. u. in Prosa : πρὸς εἰδότας λέγω, Aesch. Ag. 1375; πρὸς φρονοῠντας ἐννέπεις, Suppl. 201; τί λέγεις πρὸς ἄνδρ' ὑπόπταν; Soph. Phil. 136; τί δῆτα λέξομεν πρὸς τόνδ' ἔπος; O. R. 1419; auch bei ἀπαγγέλλειν, Aesch. Ch. 265, wie ἀγγέλλειν πρός τινα, Xen. An. 1, 7, 13 u. sonst; ἐπιδείκνυσϑαι πρὸς ἅπαντας, Plat. Phaedr. 232 a. – Auch von andern freundlichen Beziehungen; σπονδὰς ποιεῖσϑαι πρός τινα, Thuc. 4, 15; φιλοτιμεῖσϑαι, Plat. Phaedr. 234 a; πρὸς ὑμᾶς εὐσεβὴς πέλω, gegen euch, Aesch. Suppl. 335; σοὶ δ' ὁμιλία πρὸς τόνδε πιστή, Soph. Phil. 71; πρός τινα ἔχειν τὴν γνώμην, Xen. An. 2, 5, 29, φρονεῖν τὰ πρὸς σέ, 7, 7, 30; τὰ Κύρου οὕτως ἔχει πρὸς ἡμᾶς, ὥςπερ τὰ ἡμέτερα πρὸς ἐκεῖνον, 1, 3, 9, das Verhältniß des Kyros zu uns ist dasselbe wie; dah. οὐδὲν ἐμοὶ πρὸς ἐκείνους, ich stehe in keinem Verhältniß zu ihnen, ich habe mit ihnen Nichts zu schaffen, Isocr. 4, 12. – Dieselbe Verbindung liegt auch dem γράφεσϑαι πρὸς τοὺς ϑεσμοϑέτας, Dem. 21, 47, zu Grunde, » vor oder bei den Thesmotheten anklagen, belangen«; πρὸς διαιτητὴν ἐξῆν αὐτῷ λαχεῖν, 22, 28; τὰς δίκας εἶναι περὶ τούτων πρὸς τοὺς ἄρχοντας, 43, 71, im Gesetz, es war der officielle Ausdruck für diesen Fall; ähnlich ist auch μαρτυρῆσαι πρὸς τοὺς δικαστάς, Plut. Arist. 25. – Daher πρὸς ἡμᾶς αὐτοὺς διαλογισώμεϑα, wir wollen bei uns selbst überlegen, Plat. Soph. 231 c, wie Aesch. τά τ' ἄλλα πρὸς πόλιν τε καὶ ϑεοὺς βου λευσόμεσϑα, Ag. 818, wo es freilich auch allgemeiner genommen werden kann: was sich auf die Stadt bezieht. – 3) Von der Zeit, gegen, ποτὶ ἕσπερα, gegen Abend, Od. 17, 191; πρὸς ὄρϑρον, Ar. Lys. 1089; πρὸς ἕω, Eccl. 312; πρὸς ἑσπέραν, Plat. Polit. 328 a; πρὸς ἡμέραν, gegen Tagesanbruch, Xen. An. 4, 5, 21; Plat. Conv. 223 c. – Auch dei Zahlen, gegen, ungefähr, πρὸς ἑβδομήκοντα, Pol. 16, 7, 5; bes. Sp., vgl. Lob. Phryn. p. 410. – 4) Uebertr. von der Richtung oder Beziehung, die ein Gegenstand auf den andern hat, in Beziehung, in Hinsicht, in Rücksicht auf Etwas; – a) sehen auf Etwas, πρὸς πρᾶγμ' ὁρώσας, Aesch. Suppl. 706; πρὸς ἔπος κλύειν, auf das Wort hören, Ch. 408; φιλεῖ γὰρ πρὸς τὰ χρηστὰ πᾶς ὁρᾶν, Soph. El. 960; πρός σ' ἀποσκοποῠσα, O. R. 746, vgl. O. C. 280; μὴ ϑαυμάζω πρὸς τὸ λιπαρές, in Rücksicht auf, d. i. über Etwas sich wundern, 1121; auch εἰ φοβεῖ πρὸς τοῠτο, Tr. 1201; ἀϑυμεῖν πρός τι, Xen. An. 7, 1, 9; eben so ὁ πρὸς Λακεδαιμονίους φόβος, die auf die Lacedämonier bezügliche Furcht, Dem. 16, 10; οὐδὲν γὰρ ἡγοῠμαι τούτων εἶναι πρὸς ἐμέ, 18, 60; οὐδὲν αὐτῷ πρὸς τὴν πόλιν ἐστίν, 21, 44, wie πρὸς τὸν δῆμον το ύτων οὐδέν ἐστι, Nichts von dem hat auf das Volk Bezug, geht das Volk an, Pol. 6, 13, 7; οὐ νομίζω τοῠτο εἶναι πρὸς ἐμέ, 24, 10, 11; vgl. Isocr. 4, 12; u. so in dem sprichwörtlichen οὐδὲν πρὸς Διόνυσον. – Daher b) sehr gewöhnlich πρὸς ταῠτα, in Beziehung darauf, was das anbetrifft, πρὸς ταῠτα νῠν ϑαρσῶν καϑήσϑω, Aesch. Prom. 917; πρὸς ταῦτα μίμνε, Suppl. 515; oft Soph. u. in Prosa, wie Her. 5, 9; πρὸς τὰ πυνϑάνομαι κατεργάσασϑαι Τηλίνην ἔργον τοσοῦτον, was das anbetrifft, daß ich höre, daß Telines so etwas Großes gethan hat, 7, 153, was auch übersetzt werden kann »dem zu Folge, was ich vernehme«; πρὸς ταῠτα βουλεύεσϑαι, ἀποκρίνασϑαι, hierauf, hierüber berathschlagen, antworten, Xen. An. 1, 3, 19. 5, 7, 8, u. so bes. häufig in Umschreibungen, εὐσεβεῖν τὰ πρὸς ϑεούς, in Beziehung auf die Götter, in Rücksicht auf das Verhältniß gegen die Götter, in seinen Pflichten gegen die Götter fromm sein, Soph. Phil. 1427; κακοὺς ὄντας πρὸς αἰχμήν, O. C. 1291; τὰ πρὸς τοὺς ϑεοὺς εὐσεβῶς, Dem. 3, 26; τὰ πρὸς πόλιν πῶς ἔχεις, Eur. Or. 427; τὰ πρὸς τὸν πόλεμον, Alles, was sich auf den Krieg bezieht, Xen. An. 4, 3, 10; u. so gradezu für Adverbia, z. B. πρὸς βίαν = βιαίως, mit Gewalt, wider Willen, Aesch. Eum. 5 u. oft bei Folgdn, πρὸς βίαν τινός, invito aliquo, πρὸς ἀνάγκην, mit Zwang, nothgedrungen, Aesch. Pers. 561 u. A.; πρὸς ἀλκήν, Aesch. Suppl. 812; πρὸς καιρόν, zur rechten Zeit, Soph. Phil. 1263 Ai. 38; πρὸς ἡδονήν, mit Vergnügen, gern; πρὸς ἰσχύος κράτος, Phil. 594; πρὸς ὀργήν, El. 361; πρὸς φύσιν, Tr. 307; πρὸς χάριν, Ant. 30 (vgl. auch 6); πρὸς ἰϑύ, grade darauf los, Il. 14, 403; πρὸς τὸ καρτερόν = καρτερῶς, πρὸς τὸ βίαιον = βιαίως, Jac. Ach. Tat. p. 695; πρὸς τὰ μέγιστα, auf's Aeußerste, im höchsten Grade, Her. 8, 20, πρὸς πάντα, in Allem, Xen. Cyr. 3, 3, 20; πρὸς ἐμὴν χεῖρα, mir zur Hand, d. i. in Bereitschaft, um sogleich Gebrauch davon zu machen, Herm. Soph. Phil. 148. – 5) Diese Beziehung oder dies Verhältniß wird besonders in Vergleichungen hervorgehoben, wo πρός bedeutet im Vergleich mit, gegen etwas Anderes gehalten, λῆρός ἐστι τἄλλα πρὸς Κινησίαν, ist Posse, dummes Zeug, im Vergleich mit Kinesias, Ar. Lys. 860, wie Xen. An. 7, 7, 41; κοῖός τις δοκέοι ἀνὴρ εἶναι πρὸς τὸν πατέρα, Her. 3, 34, gegen den Vater gehalten, mit ihm verglichen; ἄπιστον τὸ πλῆϑος λέγεται ἀπολέσϑαι ὡς πρὸς τὸ μέγεϑος τῆς πόλεως, im Vergleich mit der Größe der Stadt, Thuc. 3, 113; ὁ ἔλεγχος οὐδενὸς ἄξιός ἐστι πρὸς τὴν ἀλήϑειαν, Plat. Gorg. 471 e; οὕτως ὀλιγωροῠσι τοῠ δοκεῖν ἐπιεικεῖς εἶναι καὶ παντελῶς τἄλλα πάρεργα πρὸς τὸ λαμβάνειν νομίζουσι, sie halten Alles im Vergleich mit dem Gewinn für Nebendinge, Dem. 51, 17; vgl. μηδενὸς ἄλλου φροντίζοντες πρὸς τὸ μὴ δοῠναι, 54, 42, Folgde, ἐν χρόνοις παμμήκεσι πρὸς τὴν ἡμετέραν ζωήν, Arist. Meteorl. 1. 14; συμβάλλειν πρός τι, womit vergleichen; οὐδὲν ὡς πρὸς Τίμωνα, Luc. Tim. 42. Vgl. noch ἔργα λόγου μέζω πρὸς πᾶσαν χώρην, im Vergleich mit jedem Lande, gegen jedes Land gehalten, Her. 2, 35; u. so auch Ἀϑηναῖοι πρὸς τοὺς ἄλλους συμμάχους παρεχόμενοι νῆας ὀγδώκοντα καὶ ἑκατόν, 8, 44, wie 3, 94, mit allen andern Bundesgenossen verglichen, worin zugleich liegt »vor allen andern«; vgl. noch Dem. Lpt. 31; auch sonst bei comparat., οἱ φαυλότεροι τῶν ἀνϑρώπων πρὸς τοὺς ξυνετωτέρους ἄμεινον οἰκοῠσι τὰς πόλεις, Thuc. 3, 37; πρὸς γὰρ ἀνϑρώπους ἡμᾶς πένητας καὶ ἀδυνάτους ἔχων ἀναλίσκειν τῶν ἀλλοτρίων πολὺ περίεστιν, Dem. 44, 28; u. so bei κρίνω, πρὸς τὰ παρ' ήμῖν κάλλη κρίνεσϑαι οὐδ' ὁπωςτιοῠν ἄξια, mit den Schönheiten bei euch zu vergleichen, darnach zu beurtheilen, Plat. Phaed. 110 a; πρὸς το τελευταῖον ἐκβὰν ἕκαστον τῶν προυπαρξάντων ὡς τὰ πολλὰ κρίνεται, Dem. 1, 1. – Woran sich die Bedeutung gemäß, nach reiht, τόλμησόν ποτε πρὸς τὰς παρούσας πημονὰς ὀρϑῶς φρονεῖν, Aesch. Prom. 1002, d. i. wie es das gegenwärtige Leiden erfordert, πρὸς ὧν τὴν ὄψιν τὸν γάμον τοῠτον ἔσπευσα, dem Gesicht zufolge, Her. 1. 38, wie πρὸς ταύτην τὴν φήμην, 3, 153, πρὸς τοῦτο τὸ κήρυγμα, zufolge dieses Heroldrufes, 3, 52; πρὸς τὴν παροῠσαν ἀῤῥωστίαν, der gegenwärtigen Schwäche entsprechend, wie diese es mit sich brachte, Thuc. 7, 47. ἐβουλεύοντο πρὸς τὴν παροῠσαν συμφοράν, u. πρὸς τὸ παρόν, den gegenwärtigen Umständen entsprechend, nach den gegenwärtigen Umständen; vgl. noch πρὸς τὰς τύχας γὰρ τὰς φρένας κεκτήμεϑα, Eur. Hipp. 708; πρὸς τὴν ἀξίαν, nach Gebühr, Xen. Cyr. 8, 4, 29; ὁρῶ γὰρ ἅπαντας πρὸς τὴν παροῠσαν δύναμιν καὶ τῶν δικαίων ἀξιούμενοι, Dem. 15, 28; εἴ τι δεῖ τεκμαίρεσϑαι πρὸς τὸν ἄλλον αὐτοῠ τρόπον καὶ τὴν ἀναίδειαν, 27, 22; πρὸς τὰ ἔργα τάττειν τὰς τιμάς, nach den Thaten, nach dem Verdienst die Ehren ertheilen; πρὸς τὰ πάτρια ἔϑη ζῆν, S. Emp. pyrrh. 1, 17. – Auch ἔπαινον ϑαυμάσιον ἔχοντες πρὸς ὠφέλειαν, in Folge des Nutzens, d. i. wegen des Nutzens, Plat. Conv. 177 b; πρὸς ταῠτα, darum, Apol. 30 b (vgl. 7). – 6) in Begleitung von, zu, πρὸς αὐλόν, zur Flöte, unter Flötenbegleitung, Eur. Alc. 347, Archil. frg. 26; πρὸς αὐλὸν ὀρχεῖσϑαι, Xen. An. 5, 9, 5; u. Sp.; auch πρὸς τὴν σελήνην, beim Mondlicht. – 7) Wie Hes. vrbdt αἰδώς τοι πρὸς ἀνολβίην, ϑάρσος δὲ πρὸς ὄλβον., O. 317. so wird oft durch πρός τι der Zweck angedeutet, um dessen willen man Etwas thut, die Anwendung, die man von Etwas macht, zu, ὅπως γένοισϑε πρὸς χρέος τόδε, Aesch. Spt. 20; πρὸς τί μενοῠμεν πράσσειν; Soph. Phil. 825; ὡς πρὸς τί χρείας; O. R. 1174; u. oft πρὸς τί; weswegen? wozu? z. B. πρὸς τί τοῠτο τοὔπος ἱστορεῖς; 1144; πρὸς οὐδέν, zu Nichts, Ai. 1018; u. wo die ursprüngliche Bedeutung der Richtung noch mehr hervortritt, πρὸς ἄριστον καταλύειν, Xen. An. 1, 10, 19, πόροι πρὸς τὸ πολεμεῖν, 2, 5, 20, πρὸς ταῠτα, deswegen, dazu, daher, Her. 5, 9. 88. 7, 163 u. sonst, wie in attischer Prosa. Eben so auch πρὸς ἡδονήν, zum Vergnügen, zur Luft, Aesch. Prom. 492 Ag. 278; οὐ πρὸς ἡδονὴν λέγω τάδε, Soph. El. 909; u. oft in Prosa, wie ἅπαντα πρὸς ἡδονὴν ζητεῖν, Dem. 1, 15; λέγειν πρὸς τὸ βέλτιστον, zum Besten reden, Plat. Alc. I, 105 d; πρὸς χάριν δημηγορεῖν, Dem. 3, 3, wie πρὸς χάριν ὁμιλεῖν τινι, Isocr. 2, 4. Mehr umschreibend οὐ τὰ πρὸς διαλύσεις πράττειν, ἀλλὰ πρὸς τὸν πόλεμον, Pol. 5, 29, 4, u. ä. öfter. – 8) τεύχεα ἀμείβειν πρός τινα, Il. 6, 235, ist eigtl. = die Rüstung an Einen vertauschen, so daß sie von Einem auf den Andern übergeht; aber es wird auch verbunden ἡδονὰς πρὸς ἡδονάς, λύπας πρὸς λύπας καταλλάττεσϑαι καὶ μείζω πρὸς ἐλάττω ὥςπερ νομίσματα, Plat. Phaed. 69 a, für das gewöhnliche τί τινος, Luft gegen Luft eintauschen; πρὸς ἅλας ἠγορασμένος, Men. b. Zenob. 2, 12.
Zuweilen folgt auf πρός ein enklitisches Pronomen, πρός με, vgl. Ar. Plut. 1055 u. Buttm. Ausf. gr. Gramm. II p. 413.
Seinem Casus nachgestellt scheint πρός nie zu sein.
In der Zusammensetzung bedeutet es: 1) Bewegung oder Richtung auf Etwas zu, an, zu, gegen, hinwärts, προςέρχομαι, προςάγω u. ä. – 2) ein Hinzukommen, Häufung, Vermehrung, dazu, obendrein, überdies, προςαδικέω, προςαιτέω. – 3) ein Daran-, Daneben-, Dabeisein, an, bei, neben, sich damit beschäftigen, πρόςειμι u. ä. – 4) angemessen, προςϑύμιος.
-
76 πράσσω
πράσσω, ep. u. ion. πρήσσω, att. πράττω, die Tragg. immer πράσσω, vgl. Herm. Soph. Phil. 1435, fut. πράξω, ion. πρήξω u. s. w., perf. πέπραχα, z. B. Ar. Equ. 683. Xen. Cyr. 5, 5, 14, und intrans. πέπραγα, welches bei den ältern Schriftstellern auch trans. ist (ὅτι Λακεδαιμόνιοι πάντων ὧν δέονται πεπραγότες εἶεν παρὰ βασιλέως, Xen. Hell. 1, 4, 2, sie hätten ausgerichtet), u. deshalb von den Atticisten für die eigentlich attische, πέπραχα für die hellenistische Form erklärt wird; – 1) thun, handeln, Geschäfte machen; οὐδέ τι ἔργον ἐνϑάδ' ἔτι πρήξει, er soll hier weiter Nichts zu schaffen haben, Od. 19, 324; gew. ausrichten, erlangen, οὔτι πρήσσει, er richtet Nichts aus, gewinnt Nichts, Il. 11, 552. 17, 661; ἔπρηξας καὶ ἔπειτα, du hast doch endlich deinen Zweck erreicht, 18, 357; πρῆξαι δ' ἔμπης οὔτι δυνήσεαι, du wirst doch Nichts ausrichten können, 1, 362; χρῆμα μὲν οὐ πρήξεις, Hes. O. 404; bes. κέλευϑον, einen Weg vollenden, zurücklegen, Il. 14, 282. 23, 501 Od. 13, 83, ὁδόν, h. Merc. 203, ἅλα, das Meer zurücklegen, es durchfahren, Od. 9, 491 (wo schon Rhianus πλήσσοντες lesen wollte), auch c. gen., ὁδοῖο, einen Weg vollenden. Il. 24, 264 cm. 3, 476. 15, 47. 219. Einige alte Erkl. nahmen in dieser Vrbdg, in der das Wort nur bei Epikern im praes. vorkommt, ein eigenes Wort πρήσσω an, welches sie von περάω, περάσω ableiten wollten, vgl. E. M. 688, 1 Schol. Il. 16, 282 Eust. zu Od. 15, 219. Doch ist der gen. auch ohne diese Annahme zu erklären und findet sich bei den Verbis, die eine Bewegung ausdrücken, auch sonst. Vgl. übrigens Buttm. Lexil. II p. 197, der, die Ableitung von περάω beibehaltend, die Bdtg »zu Ende, zu Stande bringen« als di, ursprüngliche anerkennt. – Pind. vrbdt πράσσει ἀρετἀς herrlich, Thaten ausführen, I. 5. 11; λεόντεσσιν ἔπρασσεν φόνον, N. 3, 46; auch κλέος ἔπραξεν, bewirkte, erlangte, I. 4, 8; ὕμνον πράσσετε, N. 9, 3; ἄκοιτιν, eine Gattinn erlangen, N. 5, 36; auch pass., τῶν πεπραγμένων ἐν δίκᾳ, Ol. 2, 15; ἄτερ γνώμης τὸ πᾶν ἔπρασ-σον, Aesch. Prom. 455; τί χρὴ δρῶντ' ἢ λέ-γοντα δαίμοσιν πράσσειν φίλα, 663; πρᾶσσε τἀπεσταλμένα, Ch. 768; κλύεις τὰ πραχϑέντα, Prom. 686, u. öfter; auch mit folgdm ὥςτε, σὺ τοῠτο πράξεις, ὥςτε με σϑένειν τόσον, Eum. 856 (auffallend mit dem accus. der Person, tödten, Aesch. Ch. 434; daher πεπραγμένοι, 130, es ist um sie geschehen, sie sind verloren); ἔφυν γὰρ οὐδὲν ἐκ τέχνης πράσσειν κακῆς, Soph. Phil. 88; ὧν ἐπαινεῖς εἰς δέον πάρεσϑ' ὅδε Κρέων τὸ πράσσειν, O. R. 1417; τὰ κηρυχϑέντα, Ant. 443, u. sonst; σὺ μὲν τὰ σαυτῆς πράσσε, El. 668, besorge deine Geschäfte, womit man vgl. τὸ γὰρ περισσὰ πράσσειν οὐκ ἔχει νοῠν οὐδένα, Ant. 68; öfter im Ggstz von λέγειν u. ä.; τὰ μὴ καλὰ πράσσειν, Eur. Hec. 1251, u. öfter; τὸ ἔργον τοῠτ' ἐμοὶ πεπράξεται, Heracl. 980; πράττειν πολλά, Ar. Pax 1023; u. in Prosa: τί πολλὰ πρήσσεις, Her. 5, 33; bes. betreiben, bewerkstelligen, ὅςπερ τὴν Κυπρίων ἀπόστασιν ἔπρηξε, 5, 114; κατάλυσιν τοῦ δήμου, Andoc. 3, 6, εἰ-ρήνην, φιλίαν, Dem. 3, 7. 18, 162; u. übh. von eigenen, bes. Handelsgeschäften, wie sie der Großhändler od. Seefahrer treibt, wie von Staatsgeschäften, τὰ Ἀϑηναίων πράττω, Plat. Conv. 216 a; κατὰ νόμους, gesetzmäßig verfahren, Polit. 301 b; ἐν ταῖς πόλεσι πράττειν δυνάμενοι, die Etwas durchsetzen können, Prot. 317 a, vgl. ὅσοι δι' ἀρετὴν ἔπραξαν ὧν ἐδέοντο, Phaedr. 232 d; τὰ πολιτικὰ πράττειν, Apol. 31 d; πράττων ἕκαστος τὸ αὑτοῠ, Phaedr. 247 a; u. oft im pass., οἱ τῷ ϑυμῷ πραχϑέντες φόνοι, die im Zorn verübten Morde, Legg. IX, 867 b; ἱκανὸς πράττειν, ein geschickter Staatsmann, Xen. Mem. 1, 2, 15. 4, 2, 1; aber auch ein geschickter Geschäftsführer, Anwalt, 2, 9, 4; vgl. ἀνὴρ τὰ μεγάλα πράττειν ἱκανός, An. 2, 6, 16; Folgde; τὰ πεπραγμένα λῠσαι, Dem. 24, 76. – Es wird auch mit dem dat. der Person vrbdn, πράττειν τινί τι, Etwas für Einen bewirken, thun, Soph. Ai. 441, der sonst sagt οὐδὲν εἰς χάριν πράσσων, O. R. 1351; dah. Thuc. οἱ τοῖς Λακεδαιμονίοις πράσσοντες, die für die Lacedämonier thätig sind, es mit ihnen halten, 5, 76 (vgl. Θηβαίοις τὰ πράγματα πράττει Dem. 19, 77, u. ganz kurz ἔπραττε Φιλίππῳ, 9, 59); auch πρὸς τοὺς βαρβάρους, 1, 131, womit man vgl. ἐς τοὺς Εἵλωτας πράσσειν τι αὐτόν, 1, 132, daß er mit den Heloten unterhandeln, od. für die Heloten Etwas thun wolle, wie etwa 1, 65 ἐς τὴν Πελοπόννησον ἔπρασσεν ὅπη ὠφελία τις γενήσεται gesagt ist, u. 4, 121 καί τι αὐτῷ καὶ ἐπράσσετο ἐς τὰς πόλεις ταύτας προδοσίας πέρι. Auch μεϑ' ἡμῶν ἔπραττεν, Isae. 5, 14; οὐδὲν πράττειν δυνάμενος, Nichts ausrichten könnend, Pol. 32, 25, 10, οὐ τὰ πρὸς διαλύσεις πράττειν, ἀλλὰ πρὸς τὸν πόλεμον, 5, 29, 4. Es nimmt bei ihm noch, wie πρᾶξις, die Nebenbdtg von listig verrathen an, z. B. πράττειν τινὶ τὴν πόλιν, 4, 16, 11. 13, 4, 6. – 2) intrans., sich befinden, in einem gewissen Zustande sein, so und so ablaufen, mit adv., εὖ πέπραγεν, Pind. P. 2, 73; τοὺς κακῶς πράσσοντας, eigtl. die schlechte Geschäfte machen. denen es schlecht geht, die Unglücklichen, Aesch. Prom. 625, u. öfter; εἰ πράσσοις καλῶς, ib. 981; πόλις εὖ πράσσουσα, Spt. 77, u. öfter; πῶς ἄρα πράσσει Ξέρξης; wir sagen: was macht Xerxes? Pers. 140, u. mit accus. neutr. eines adj., δυςτυχῆ πράσσειν, Spt. 321, ἄτιμα δ' οὐκ ἐπραξάτην, Ag. 1418, was wir durch »leiden« übersetzen müssen; ἔπραξεν οἷον ἤϑελεν, Soph. O. C. 1702, es ging ihm nach Wunsch; u. oft εὖ πράσσειν, auch εὐτυχῶς, Ant. 697, καλῶς Trach. 57, und im Ggstz κακῶς, wie auch Eur. oft; ἐμοῦ πράσσοντος ὡς πράσσω τανῦν, Or. 659; χρηστόν τι, glücklich sein, Ar. Plut. 341; μακαρίως, εὐδαιμόνως, ib. 629. 809; ἀϑλίως, Eccl. 1221; u. in Prosa: πρήσσειν ᾑ δύναιτο ἄριστα, Her. 5, 30; Μαρδόνιον φλαύρως πρήσσοντα τῷ στόλῳ, 6, 94; οὐδὲν ἄμεινον φάμενος πρήσσειν οἰκεῦντες Λιβύην, es gehe ihnen nicht besser, 4, 157; ὁ στόλος οὕτως ἔπρηξε, hatte solchen Erfolg, lief so ab, 3, 25; ὡς ἔπρηξε, wie es ihm erging, 7, 18; vgl. Thuc. 7, 24; ἐξαμαρτεῖν τι καὶ κακῶς πρᾶξαι vrbdt Antiph. 2, 6; vgl. Plat. ὅστις καλῶς πράττει οὐχὶ καὶ εὖ πράττει, Alc. I, 116 b, wer recht handelt, dem geht es gut; ὅτι ἐπιστημόνως ἂν πράττοντες εὖ ἂν πράττοιμεν καὶ εὐδαιμονοῖμεν, Charm. 173 d; er abdt auch ὅτι ἂν τύχωσι τοῠτο πράξουσι, sie werden in der Lage sein, die ihnen gerade zu Theil wird, Crit. 45 d. – Es werden auch nähere Bestimmungen hinzugesetzt, καλῶς τῇ τέχνῃ πράττειν, Plat. Rep. I, 346 d, οἱ τὰ γεωργικά, ἰατρικά, πολιτικὰ εὖ πράττοντες, Xen. Mem. 3, 9, 15, die als Landmann, Arzt, Staatsmann ihre Geschäfte gut betreiben, glücklich sind, vgl. 1, 6, 8, wo dem εὖ πράττειν das καλῶς προχωρεῖν αὐτοῖς τὴν γεωργίαν entspricht (s. auch εὐπραξία); 2, 4, 6 stehen den εὖ πράττοντες die σφαλλόμενοι entgegen. – Auch adj. werden so in Prosa gebraucht (dichterische Beisp. s. oben), χείρω πράσσειν, Thuc. 7, 71; μεγάλα πράττειν, Xen. Cyr. 8, 4, 6; ἄριστα, 1, 6, 13, wie Isocr. 4, 103, ἀγαϑόν, Xen. Cyr. 5, 1, 20; vgl. An. 6, 3, 8, ἀκούοντες καὶ τοὺς ἄλλους τοὺς παρὰ Κύρῳ πολλὰ καὶ ἀγαϑὰ πράττειν, eigtl. viele gute Geschäfte machen, viel erwerben, daß es ihnen sehr gut gehe; u. Sp., ταπεινά, D. Hal. 10, 14. Ueberall ist hier das Glück od. Unglück als in Vrbdg mit den Handlungen der Menschen stehend zu denken. und erscheint als selbstverschuldet, während εὐτυχεῖν u. δυςτυχεῖν vom Schicksale od. Ungefähr abhängt, vgl. z. B. Xen. Mem. 3, 9, 14. – 3) πράττειν τινά τι, Einem Etwas anthun, zufügen, wie ποιεῖν, doch viel seltner ( Isocr. 12, 92 lies't Bekk. ἃ περὶ Πλαταιᾶς ἔπραξαν) Gew. πράττειν τινὰ ἀργύριον, Geld von Einem eintreiben, einfordern, πράσσει με τόκον, er treibt Zinsen von mir ein, Batrach. 186, χρέος, Pind. Ol. 3, 7, vgl. P. 9, 104, Her. 3, 58, der aber auch φόρον ἔπρησσον παρ' ἑκάστων vrbdt, 1, 106; einzeln auch bei Folgdn. wie Plat. Legg. VI, 774, d Xen. An. 7, 6, 17. – Häufiger im med. für sich eintreiben, einfordern, Αὐγέαν μισϑόν, Pind. Ol. 11, 30; Her. 2, 126. 5, 84, τοὐφειλόμενον, Aesch. Ch. 309; ἀντίποινα, Pers. 468; auch τὸν πατρὸς φόνον, rächen, Eum. 594; Ar. Thesm. 843; häufig auch mit dem gehässigen Nebenbegriffe gewaltsamer, unrechtmäßiger Mittel: erpressen, Geld von Einem, in att. Prosa sehr häufig, Εὐρυμέδοντα χρήματα ἐπράξαντο, Thuc. 4, 65, der auch φόρους πράσσεσϑαι ἐκ τῶν πόλεων vrbdt, 8, 37, ἀπὸ τῶν πόλεων, 8, 5; u. pass., Τισσαφέρνης ἐτύγχανε πεπραγμένος τοὺς φόρους ὑπὸ βασιλέως, es wurde dem Tissaphernes gerade vom König der Tribut abgefordert, 8, 5; ἀξίως τοῠ μισϑοῠ ὃν πράττομαι, Plat. Prot. 328 b, u. öfter; auch von. der verwirkten Buße, τὴν διπλασίαν πραττέσϑω τὸν ὑποφεύγοντα, Legg. VI, 762 b; neben αἰτεῖν, Apol. 31 c; auch pass., ὃς ἂν μισϑοὺς μὴ ἀποδιδῷ, διπλοῠν πραττέσϑω, von dem soll das Doppelte eingezogen werden, Legg. XI, 921 c, πραχϑεὶς ὑπὸ τῶνδε, Lys. 9, 21; – πράττεται τοὺς ἐξάγοντας τριακοστήν, Dem. Lpt. 32; πράξασϑαι πλέον, sich mehr geben lassen, Andoc. 2, 9, auch παρ' αὐτῶν, ἃ ὤφειλον, πράξασϑαι, Lys. 17, 3, u. sonst bei den Rednern; μὴ πράττειν τοὺς ὀφειλέτας, Pol. 38, 3, 10; ἑκατὸν τάλαντα ἐπιτίμιον αὐτοὺς πραξάμενος τῆς ἀγνοίας, 5, 45. 11; τὰ πραττόμενα, das Eingeforderte, der Tribut, 1, 72, 2.
-
77 παπταίνω
παπταίνω (mit πτήσσω zusammenhangend, durch Reduplication der Wurzel ΠΤΑ gebildet), umherblicken, um sich schauen, gew. mit dem Nebenbegriffe der Furcht, der Vorsicht oder Behutsamkeit, schüchtern um sich sehen; τρέσσε δὲ παπτήνας, Il. 17, 603; πάπτηνεν δὲ ἕκαστος, ὅπη φύγοι αἰπὺν ὄλεϑρον, 16, 283 u. öfter; πρός τι, Od. 12, 233; πάντοσε, Il. 17, 674; κατὰ στίχας, 17, 84; μεϑ' ὁμήλικας, nach den Gespielinnen gaffen, Hes. O. 446; auch ἀκόντισε δουρὶ φαεινῷ ἀμφί ἑ παπτήνας, Il. 15, 574; u. mit dem acc. der Person, nach Einem suchend umherspähen, 4, 200. 17, 115; vgl. Pind. παπταίνει τὰ πόρσω P. 3, 22, τὰ μακρά I. 6, 44; καὶ φροντίζειν, Aesch. Prom. 1036, der auch vrbdt πάπταινε δ' αὐτὸς μή τι πημανϑῇς ὁδῷ, Prom. 334, womit Il. 13, 649 zu vgl.; πάντοσε παπταίνων, μή τις χρόα χαλκῷ ἐπαύρῃ, sich vorschen, daß nicht etwa; τὸν δ' ἀγρίοις ὄσσοισι παπτήνας ὁ παῖς, Soph. Ant. 1216, vgl. Ai. 11 u. sp. D., wie εἰς γάμον ἄλλης Diod. 8 (VII, 700). – Auch in späterer Prosa, παπταίνω πρὸς τὸν Ἰσϑμόν, Plut. Them. 12, vgl. Philop. 12; ἐπὶ ϑάτερα, Pomp. 71; ἐς ἅπαντας, Luc. Philopatr. 19, ansehen.
-
78 παρ-είκω
παρ-είκω, auf die Seite gehen, weichen, nachgeben, erlauben; οἷς περ ἂν ὁ ϑεὸς παρείκῃ, Plat. Theaet. 150 d; ὅσον γ' ἂν δύναμις παρείκῃ, Rep. II, 374 e; Sp., wie Plut. Camill. 27; auch Thuc. 4, 36, κατὰ τὸ ἀεὶ παρεῖκον (v. l. παρῆκον) τοῦ κρημνώδους τῆς νήσου (nach dem Schol. ἐνδιδὸν καὶ ἀνάβασιν παρέχον), wo es vor den Klippen möglich war. – Häufig impers., es steht mir frei, hängt von mir ab, πόλλ' ἂν λέγειν ἔχοιμι πρὸς τὰ τοῦδ' ἔπη, εἴ μοι παρείκοι, Soph. Phil. 1037, wo der Schol. erkl. εἰ καιρὸς ἐπιτρέψειέ μοι; Thuc. ὅπη παρείκοι, 3, 1; καϑόσον παρείκει, soweit es angeht, Plat. Conv. 187 e, vgl. Legg. V, 734 b.
-
79 παιδ-αγωγέω
παιδ-αγωγέω, ein παιδαγωγός sein, Knaben leiten, erziehen u. übh. unterrichten, unterweisen; γέρων γέροντα παιδαγωγήσω σ' ἐγώ, Eur. Bacch. 193; Heracl. 729; Plat. Theaet. 167 c; παιδὸς ἑνὸς ἢ καὶ χοροῦ παιδαγωγηϑέντος, Legg. I, 641 b; leiten, συμποσίου ὀρϑῶς παιδαγωγηϑέντος, ibd.; vgl. Plut. Cleomen. 14, der es, wie Luc., oft übtr. braucht, πεπαιδαγωγημένος ἀκροᾶσϑαι γυναικῶν, Anton. 10; kom. αὐτὸν ἡ δίκελλα πεπαιδαγώγηκεν, Luc. Tim. 13; – geleiten, auf dem Fuße folgen, ἐπαιδαγώγουν ὅπῃ ᾔεσαν, Plat. Rep. X, 600 e, vgl. Alc. I, 135 d, wo auch παιδαγωγήσομαι für fut. pass. steht.
-
80 πλανάω
πλανάω, wie πλάζω, in die Irre, vom rechten Wege abführen; πλανᾅ τε νῆστιν ἀνὰ τὰν παραλίαν ψάμμον, Aesch. Prom. 573; Πέρσας, Her. 4, 128; durch die Rede, Dem. 19, 335; übh. verführen, täuschen, Plat. Prot. 356 d; τὸ πεπλανηκὸς ἡμᾶς, Legg. II, 655 c; τινός, Schaef. Mel. 88. – Häufiger im pass., in die Irre getrieben werden; herumirren, Il. 23, 321; καιροῦ μὴ πλαναϑέντα, Pind. N. 8, 4; ὅπη γῆς πεπλάνημαι, Aesch. Prom. 564; auch geitig, irren, 471; Soph. O. C. 348; übtr., πολλὰ δὲ ἐμπόρων ἔπη φιλεῖ πλανᾶσϑαι, 305; ib. 317 ἆρ' ἔστιν; ἆρ' οὐκ ἔστιν; ἢ γνώμῃ πλανῶ; also, wenn die Lesart richtig ist (v. l. γνώμη πλανᾷ), das act. = pass. gebraucht; Eur. öfter; Her. 7, 16, 2; ἐπλανήϑη Δημήτηρ, Isocr. 4, 28; unstät schwanken, irren, πλανῶμαι καὶ ἀπορῶ, Plat. Hipp. mai. 304 c; πλανᾶται καὶ ταράττεται, Phaed. 79 c, u. öfter; auch τὰ περὶ τὸ σῶμα πλανώμενα παϑήματα, Tim. 88 e; ὁρῶ τῶν ἀπίστων ματαίους καὶ ἀτίμους πλανωμένους τοὺς λόγους, Xen. An. 7, 7, 24, die das rechte Ziel verfehlen und deswegen nicht geachtet sind.
См. также в других словарях:
όπη — ὅπη, επικ. τ. ὅππη και κατά ορθότ. γρφ. ὅπῃ, δωρ. τ. ὅπᾳ και ὅππᾳ, ὅπη και ὅπει, αιολ. τ. ὄππα ή ὄππᾳ και ὅπα, ιων. τ. ὅκη ή ορθότ. ὅκῃ (Α) (επίρρ. σε αναφορικές προτάσεις ή πλάγιες ερωτήσεις) 1. (για τόπο) ποιο δρόμο ή από ποιο δρόμο, ποια… … Dictionary of Greek
ὀπή — opening fem nom/voc sg (attic epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ὅπη — by which indeclform (adverb) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ὅπῃ — ὅπη by which indeclform (adverb) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
οπή — η (ΑΜ ὀπή, Α δωρ. τ. ὀπά) άνοιγμα ή κοίλη εσοχή σε κάποιο σώμα, τρύπα νεοελλ. 1. (ηλεκτρον.) θετικά φορτισμένη περιοχή στη ζώνη σθένους ενός ατόμου, η οποία δημιουργείται κατά τη μετακίνηση ενός ηλεκτρονίου από τη ζώνη σθένους προς τη ζώνη… … Dictionary of Greek
ὀπῇ — ὀπάζω make to follow fut ind mid 2nd sg (doric) ὀπάζω make to follow fut ind act 3rd sg (doric) ὀπή opening fem dat sg (attic epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
χὤπη — ὅπη , ὅπη by which indeclform (adverb) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
χὤπηι — ὅπῃ , ὅπη by which indeclform (adverb) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ὅπηι — ὅπῃ , ὅπη by which indeclform (adverb) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ὅπηπερ — ὅπη , ὅπη by which indeclform (adverb) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ὀπαῖς — ὀπή opening fem dat pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)