-
1 οδμήν
-
2 ὀδμήν
-
3 ὀδμή
ὀδμή, ἡ, = ὀσμή, Geruch, Duft; sowohl angenehmer, Wohlgeruch, κέδρου Od. 5, 59, ἡδεῖα 7, 210, ϑεσπεσίη οἴν ου 211, als unangenehmer, Gestank, von den Robben, πικρὸν ἀποπνείουσαι ἁλὸς πολυβενϑέος ὀδμήν 4, 406, δεινὴ ϑεείου Il. 14, 415; ὀδμὰ κίδναται, Pind. frg. 95; τίς ὀδμὰ προςέπτα μ' ἀφεγγής; Aesch. Prom. 115; u. in Prosa, ῥόδα ὀδμῇ ὑπερφέροντα τῶν ἄλλων, Her. 8, 138, ὀδμὴν βαρέαν παρέχεται, 2, 94, μεϑύσκεσϑαι τῇ ὀδμῇ, 1, 202; Sp., wie Plut. u. Luc., ὀδμὴ δεινὴ διεδέχετο ἡμᾶς, V. H. 2, 29.
-
4 ἀπο-πνέω
ἀπο-πνέω (s. πνέω), Hom. ἀποπνείω, 1) aushauchen, πῠρ, von der Chimära, Il. 6, 182; ὀδμήν Od. 4, 406; ϑυμόν, den Geist aushauchen, Il. 13, 654. 4, 524; ohne Zusatz, sterben, Diosc. 9 (V, 193), Batrach. 99; auch ψυχήν; ähnl. Pind. N. 1, 47 χρόνος ψυχὰς μελέων; ἔπος ἀπέπνευσε στόματος P. 4, 11; εὐανϑέα ἁλικίαν I. 6, 34; δυςμένειαν φϑόνος ἀποπνεῖ Plut. Themist. 22; Sp. bes. vom Geruch, τοῖον ἀπέπνει λεί. ψανα, so tochen, Ap. Rh. 2, 193; auch τινός Luc. conscr. hist. 15 ϑυμοῦ ἀττικοῠ; Plut. μέϑης educ. lib. 18; ἥδιστον άποπνεῖ τις τοῦ χρωτός, die Haut hat eine angenehme Ausdünstung, Alex. 4; nach Suid. feinerer Ausdruck für πέρδεσϑαι; – φῶς ἀποπνεῖται, wird ausgeblasen, Plut. qu. Rom. 72. – 2) von etwas her wehen, ἀπ ὸ ϑερμῶν χωρέων Her. 2, 27.
-
5 ὀσμήρης
ὀσμήρης, ες, riechend, sowohl wohlriechend, als stinkend; Nic. Al. 237, wo es der Schol. erkl. ὀδμὴν ἔχουσα εὐώδη.
-
6 ἀ-μβροσία
ἀ-μβροσία, ἡ (substantivirtes fem. von ἀμβρόσιος, scil. ἐδωδή), Ambrosia, die Speise der Götter, Od. 5, 199 τῇ δὲ (der Kalypso) παρ' ἀμβροσίην καὶ νέκταρ ἔϑηκαν; 93 ϑεὰ παρέϑηκε τράπεζαν ἀμβροσίης πλήσασα, κέρασσε δὲ νέκταρ ἐρυϑρόν, für Hermes; Odysseus ißt keine Ambrosia, 196 s.; aber dem Achill wird Ambrosia eingeflößt Iliad. 19, 347 (Zeus spricht zur Athene) ἀλλ' ἴϑι οἱ νέκταρ τε καὶ ἀμβροσίην ἐρατεινὴν στάξον ἐνὶ στήϑεσσ', ἵνα μή μιν λιμὸς ἵκηται, 353 ἡ δ' Ἀχιλῆι νέκταρ ἐνὶ στήϑεσσι καὶ ἀμβροσίην ἐρατεινην στάξ', ἵνα μή μιν λιμὸς ἀτερπὴς γούναϑ' ἵκοιτο; 19, 38 Πατρόκλῳ δ' αὖτ' ἀμβροσίην καὶ νέκταρ ἐρυϑρὸν στάξε (Thetis) κατὰ ῥινῶν, ἵνα οἱ χρὼς ἔμπεδος εἴη; gegen den Geruch der Robben schützt Eidothea den Menelaos u. seine Leute Od. 4, 445 ἀμβροσίην ὑπὸ ῥῖνα ἑκάστῳ ϑῆκε φέρουσα ἡδὺ μάλα πνείουσαν, ὄλεσσε δὲ κήτεος ὀδμήν; zum Waschen gebraucht Hera die A. Iliad. 14, 170 ἀμβροσίῃ μὲν πρῶτον ἀπὸ χροὸς ἱμερόεντος λύματα πάντα κάϑηρεν, ἀλείψατο δὲ λίπ' ἐλαίῳ ἀμβροσίῳ ἑδανῷ, τό ῥά οἱ τεϑυωμένον ἦεν; also das ἀμβρόσιον ἔλαιον ist verschieden von der Ambrosia, letztere dient nur als Seife; aber des Sarpedon Leichnam wird mit Ambrosia gesalbt Iliad. 16, 670. 680 λοῠσον (λοῠσεν) ποταμοῖο ῥοῇσιν χρῖσόν (χρῖσέν) τ' ἀμβροσίῃ; von gutem Weine sagt der Cyclop Od. 9, 359 ἀλλὰ τόδ' ἀμβροσίης καὶ νέκταρός ἐστιν ἀπορρώξ; den Pferden der Hera schafft der Simoeis Ambrosia zum Futter Iliad. 5, 777 τοῖσιν δ' ἀμβροσίην Σιμόεις ἀνέτειλε νέμεσϑαι; dem Zeus bringen sie Tauben durch die Plankten fliegend Od. 12, 63 πέλειαι τρήρωνες, ταί τ' ἀμβροσίην Διὶ τατρὶ φέρουσιν; – Alkman, Sappho, Anaxandrides nannten die Götterspeise Nektar, den Trank Ambrosia, Athen. 2, 39 a; der Grund ist das Mißverstehen von Iliad. 14, 170; Aristonic. Scholl. daselbst ἡ διπλῆ, ὅτι ἐκ τούτου τοῦ τόπου πλανηϑέντες τινὲς ὑπέλαβον τὴν ἀμβροσίαν εἶναι ὑγρὰν τροφήν, ders. 19, 39 νέκταρ καὶ ἀμβροσίην στάξε κατὰ ῥινῶν: συλληπτικῶς ἐπὶ τῆς ἀμβροσίας, 348 νέκταρ τε καὶ ἀμβροσίην στάξον ἐνὶ στήϑεσσι: ἡ διπλῆ, ὅτι κατ' ἀμφοτέρων τὸ στάξον, τῆς ἀμβρο-σίας καὶ τοῠ νέκταρος· ἡ γὰρ ἀμβροσία ἐστὶ ξηρὰ τροφή; – Pind. Ol. 1, 62 ἁλίκεσσι συμπόταις νέκταρ ἀμβροσίαν τε δῶκεν; ἀμβροσίην στάζειν Philod. 18 (5, 13). – Nach Ath. XI, 473 b eine Michung von ὕδωρ ἀκραιφνές, ἔλαιον, παγκαρπία, verschiedenen Früchten). – Uebertr. ἀμβροσίαν λόγων κατεσκέδασέ μου Luc. Nigr. 3. – Bei den Aerzten ein Trank, auch ein Pflaster.
-
7 ἐξ-αν-ίημι
ἐξ-αν-ίημι (s. ἵημι, 1) heraus-, hervorsenden, -lassen; von Blasebälgen, ἀϋτμὴν ἐξανιεῖσαι, Il. 18, 471; τίς σε πολιᾶς ἐξανῆκεν γαστρός Pind. P. 4, 99; ἀρὰς σφῷν ἐξανῆκ' ἐγώ, Flüche habe ich gegen euch ausgestoßen, Soph. O. C. 1376; ϑύρσους ἐξανιεῖσαι χερῶν, aus den Händen schleudernd, Eur. Bacch. 762; κρήνην ἐξανῆκ' οἴνου ϑεός 707; ῥόον Callim. Del. 207; ὀδμὴν ἐξανίεσκον, aushauchen, Ap. Rh. 4, 622; τὴν ἀρετήν, der Tugend entsagen, Plut. Cat. mai. 11. – Med., auflösen, πλεκτὰς ἱμάντων στροφίδας ἐξανήσομαι Eur. Andr. 718; pass., πόνων, davon befrei't werden, Hippocr. – 2) intr., nachlassen; ἁνίκ' ἐξανείη ἄτα Soph. Phil. 699, ch; ὀργῆς ἐξανεὶς κακῆς, vom Zorn ablassend, Eur. Hipp. 500; – hervorströmen, vom Flusse, γῆς Ap. Rh. 4, 293.
-
8 ἡγήτειρα
ἡγήτειρα, ἡ, fem. zu ἡγητήρ, die Führerinn, Leiterinn; φωνή Plat. ep. 8 (VI, 43); ὀδμὴν ἡγήτειραν ἀμαλδῠναι φιλότητος Opp. Cyn. 1, 253.
-
9 αποπνεω
эп. ἀποπνείω1) выдыхать, извергать(πυρὸς μένος Hom.)
ἀ. δυσμένειαν Plut. — дышать злобой;ἀ. Batr. и ἀ. θυμόν Hom. — испускать дух, умирать2) испускать, выделять(ὀδμήν Hom.)
3) произносить(ἔπος στόματος Pind.)
4) раздувать(φῶς ἀποπνεῖται Plut.)
5) дуть, веять(ἀπὸ θερμῶν χωρεων Her.; πνεῦμα κατὰ μικρὸν ἀποπνέον Arst.)
6) задувать, гасить(χρόνος ψυχὰς ἀπέπνευσεν Pind.)
-
10 οσφραινομαι
(fut. ὀσφρήσομαι, aor. 2 ὠσφρόμην, ион. aor. 1 ὠσφράμην; adj. verb. ὀσφραντός)1) нюхать, обонять(ὀδμήν Her.; ἀκούειν καὴ ὁρᾶν καὴ ὀ. Plat.; ἥ αἴσθησις ἥ τοῦ ὀσφραίνεσθαι Arst.)
2) перен. чуять, ощущать присутствие(τῆς τυραννίδος Arph.; χρυσίου Luc.)
-
11 συνεισκρινω
-
12 συνεισκρίνομαι
A to be introduced (as into the body) with or together,ταῖς ἀναπνοαῖς τὴν ὀδμήν Placit.4.17.2
; of chemical reactions, Ps.-Democr. Alch.p.43 B.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συνεισκρίνομαι
-
13 ἀποπνέω
A- πνεύσω Gp.2.21.3
:—breathe forth, of the Chimaera,δεινὸν ἀποπνείουσα πυρὸς μένος Il.6.182
; [φῶκαι] πικρὸν ἀποπνείουσαι ἁλὸς.. ὀδμήν Od.4.406
;ἀ. ἔπος στόματος Pi.P.4.11
; θυμὸν ἀποπνείων giving up the ghost, Il.4.524; so without θυμόν, Batr.99, Nic.Dam.p.61 D., Phleg.Mir.3;ἀ. ψυχήν Simon.52
;ἡλικίαν Id.115
, Pi.I.7(6).34; ἀ. τὴν δυσμένειαν to blow it off, get rid of it, Plu.Them.22:—[voice] Pass.,ἀποπνεῖται ἡ ἀτμίς Arist.Pr. 937a7
.b causal in Pi.N.1.47 χρόνος ἀπέπνευσεν ψυχάς made them give up the ghost.2 breathe hard, take breath, Arist.HA 587a5; exhale, euaporate,ψυχὰς ὥσπερ ὁμίχλας ἀποπνεούσας τῶν σωμάτων Plu.2.560c
.3 in Com., = ἀποπέρδω, AB439.II smell of a thing, c. gen., Luc.Hist.conscr.15;χθιζῆς μέθης Plu.2.13f
; but also τοῖον ἀπέπνεε λείψανα so they smelt, A R. 2.193;τοῦ χρωτὸς ἥδιστον ἀ. Plu.Alex.4
;ἀ. τι τοιοῦτον Id.2.695e
.III blow from a particular quarter,αὔρη οὐκ ἀ. ἀπὸ θερμῶν χωρέων Hdt.2.27
, cf. 19;ἀπὸ τῆς γῆς Arist. Mete. 366a33
, al.;τὸ ἀποπνέον Id.Pr. 933a39
: impers., ἀποπνεῖ ἀπὸ τῆς θαλάττης there is a breeze from the sea, ib. 933a27, 943b4.IV [voice] Pass., to be blown out, of a light, Plu.2.281b.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀποπνέω
-
14 ἐξανίημι
Aἐξανίεσκον A.R.4.622
: [tense] fut. ἐξανήσω, also : [tense] pf. part. [voice] Pass.- ειμένος Orib.46.19.20
:—send forth, let loose,εὔπρηστον ἀϋτμὴν ἐξανῐεῖσαι Il.18.471
; [ ὀδμήν] A.R.l.c.;ἐξανῆκε γᾶ ὄψιν E.Ph. 670
(lyr.);κρήνην ἐξανῆκ' οἴνου θεός Id.Ba. 707
; ἐ. αἷμα make it spout forth, Id.IT 1460; [ ῥόον] Call.Del. 207; ἀρὰς σφῷν ἐξανῆκα I have sent forth curses against you, S.OC 1375.b c. gen., send forth from,τίς σε πολιᾶς ἐξανῆκεν γαστρός; Pi.P.4.99
;θύρσους ἐξανῑεῖσαι χερῶν E.Ba. 762
; .2 let go, Id.IA 372;τὴν ἀρετὴν ἐ.
relax, slacken,Plu.
Cat. Ma.11:—[voice] Pass., to be set free from,πόνων Hp.Nat.Hom.12
: abs., Ph. 2.371.II intr., slacken, relax, Hp.Nat.Hom.7; ἁνίκ' ἐξανείη.. ἄτα (Herm. for ἐξανίησι) S.Ph. 705: c. gen.,ὀργῆς ἐξανεὶς κακῆς E. Hipp. 900
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐξανίημι
-
15 ἐπιχέω
ἐπιχέω, [tense] fut. -χέω, [ per.] 2sg. : [tense] aor. 1 ἐπέχεα; [dialect] Ep. [tense] aor. I ἐπέχευα, inf. ἐπιχεῦαι (v. infr.):—A pour over,χέρνιβα δ' ἀμφίπολος προχόῳ ἐπέχευε..νίψασθαι Od.1.136
, etc.; in full,χερσὶν ὕδωρ ἐπιχεῦαι Il.24.303
;χερσὶ δ' ἐφ' ὕδωρ χευάντων Od.4.213
, etc.; alsoοἴνῳ ἐπιχεῖν ὕδωρ X.Oec.17.9
.2 metaph.,τοῖσι δ' ἐφ' ὕπνον ἔχευε Il. 24.445
; ;ἀνέμων ἐπ' ἀϋτμένα χεῦε Od. 3.289
; θρῆνον pour a lament over one, Pi.I.8(7).64 (tm.);ὀδμήν A.R. 2.191
(tm.); βλασφημιῶν ἐ. (gen. partit.) Luc.JTr.35.3 of solids, heap up,θανόντι χυτὴν ἐπὶ γαῖαν ἔχευαν Od.3.258
, cf. Il.23.256 ;ἐπὶ σῆμ' ἔχεεν 6.419
:—[voice] Med.,ὕπερθ' ἐπὶ σῆμα χέεσθαι A.R.3.205
.II pour in,ἀπαντλοῦντα καὶ ἐ. Pl.R. 407d
;ἓν ἀγαθὸν ἐπιχέασα, τρί' ἐπαντλεῖ κακά Diph.107
codd. Stob.; fill a cup,Ναννοῦς καὶ Λύδης ἐπίχει δύο AP12.168
(Posidipp.).B [voice] Med., pour or throw over oneself,χύσιν δ' ἐπεχεύατο φύλλων Od.5.487
; ap. Orib.10.8.4 ; ἐπεχεύατο πήχεε παιδί she threw her arms round the boy, A.R. 1.268 ; but for himself,Od.
5.257.2 pour itself over, Q.S.14.604.II have poured out for one to drink, ἐ. ἄκρατόν τινος drink it to any one's health or honour, esp. of lovers' toasts, Theoc.14.18, cf. Antiph.81.2 codd.Ath.; ἔρωτος ἀκράτω (gen. partit.)ἐπεχεῖτο Theoc.2.152
; also simplyἐπιχεῖσθαί τινος Phylarch.31J.
C [voice] Pass., to be poured over,ἰλύος ἐπιχυθείσης X.Oec.17.12
: metaph.,τοῖς Ἑλληνικοῖς ὀνόμασι τῶν Ἰταλικῶν ἐπικεχυμένων Plu.Rom. 15
.2 metaph., of a crowd, stream on or in pursuit, ἐπέχυντο ([dialect] Ep. [tense] aor. 2 [voice] Pass.) Il.15.654 ;ἀνὰ νῆας 16.295
; so, come like a stream over,τοῖσι ἐναντίοισι ἐπιχυθέντας..μῦς ἀρουραίους Hdt.2.141
;τοσούτων μοι πραγμάτων ἐπικεχυμένων Theopomp.Hist.217c
.3 to be poured in as an addition, τοῦ νῦν ἐπικεχυμένου λόγου, of the discussion, that has now been started, Pl.Plt. 302c ;ὁ νυνδὴ λόγος ἡμῖν ἐπιχυθείς Id.Lg. 793b
. -
16 ὀσμή
A smell, odour, freq. of foul smells,δεινὴ δὲ θεείου γίγνεται ὀδμή Il.14.415
; πικρὸν ἀποπνείουσαι ἁλὸς.. ὀδμήν, of seals, Od.4.406;ὀδμὰ.. κατὰ χῶρον κίδναται Pi.Fr.129.6
;ὀσμὴ βροτείων αἱμάτων A.Eu. 253
; ὀσμὴν ἀπ' αὐτοῦ (sc. τοῦ νεκροῦ).. πεφευγότες S.Ant. 412
; : pl., ;ὀσμαὶ οὐκ ἀνεκτοί Th.7.87
, etc. ; but also of fragrant odours,ὡς καλὴν ὀσμὴν ἔχει E.Cyc. 153
, cf. Ar.Ec. 1124 ;οἴνου ὀ. Alex.222.4
, Philem.98.4 : hence, scent, perfume, X. Hier.1.4, Ach.Tat.2.38 ; on ὀ. as affecting the sense, cf. Arist.Sens. 440b28 sq., de An. 421a7 sq., Thphr.CP6.1.1 sq.II the sense of smell, = ὄσφρησις, Democr.11, Hsch.—The older form ὀδμή (cf. ὄδωδα, ὄζ-ω, od-or) is alone used by Hom., Hdt., and Pi. ; it occurs also in A.Pr. 115 (lyr.), Democr. l. c., and in later Prose, Thphr.CP6.14.1, al., Phylarch.63 J., Diocl.Fr.129, Anon.Lond.34.38, etc. ; but ὀσμή is [dialect] Att. acc. to Phryn.71 ; also [dialect] Ion., Hippon.in PSI9.1089.11. -
17 ἐξανίημι
ἐξ-αν-ίημι, (1) heraus-, hervorsenden, -lassen; von Blasebälgen; ἀρὰς σφῷν ἐξανῆκ' ἐγώ, Flüche habe ich gegen euch ausgestoßen; ϑύρσους ἐξανιεῖσαι χερῶν, aus den Händen schleudernd; ὀδμὴν ἐξανίεσκον, aushauchen; τὴν ἀρετήν, der Tugend entsagen; auflösen; pass., πόνων, davon befreit werden. (2) intr., nachlassen; ὀργῆς ἐξανεὶς κακῆς, vom Zorn ablassend; hervorströmen (vom Flusse)
См. также в других словарях:
ὀδμήν — ὀσμή smell fem acc sg (attic epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
VITRUM — quod visui pervium, recensetur Talmudicis inter tria beneficia, quae verbis illi Deuteron. c. 33. v. 19. Thesauri absconditi arenae, quibus e littorali arena, quae alioqui solet esse infecunda ac sterilis, magnas opes Zabulonitis accessuras… … Hofmann J. Lexicon universale
βαρύς — ιά, ύ και βαριός, ιά, ό (AM βαρύς, εῑα, ύ) Ι. 1. αυτός που έχει βάρος 2. δυνατός, ισχυρός («βαρύ χέρι», «χεῑρα βαρεῑαν») 3. δυσβάστακτος, επαχθής («βαρύ χρέος», «βαρεῑα ξυμφορά») 4. (για οσμή) δυνατός, δυσάρεστος («βαριά μυρωδιά», «οδμήν βαρέαν») … Dictionary of Greek
εξανίημι — ἐξανίημι (Α) [ανίημι] 1. απορρίπτω, αποβάλλω, στέλνω προς τα έξω («ἄποιν ἐπισχέτω ξίφος δέρῃ πρὸς ἀνδρὸς αἷμά τ ἐξανιέτω», Ευρ.) 2. αναδίδω («ὀδμήν ἀξανίεσκον», Απολλ. Ρόδ.) 3. (με γεν.) βγάζω, κάνω κάτι να βγει 4. (ειδ.) (με γεν.) εξακοντίζω… … Dictionary of Greek
οσμή — η (Α ὀσμή και επικ. τ. ὀδμή) το ευχάριστο ή δυσάρεστο αίσθημα τής όσφρησης, ευώδης ή δυσώδης απόπνοια πράγματος, μυρωδιά (α. «πικρὸν ἀποπνείουσα ἁλός... ὀδμήν», Ομ. Οδ. β. «ὡς καλὴν ὀσμὴν ἔχει», Ευρ.) νεοελλ. 1. (βιοχ. χημ.) η ιδιότητα διαφόρων… … Dictionary of Greek
πικρός — ή, ό / πικρός, ά, όν, ΝΜΑ 1. αυτός που έχει πικρή, ερεθιστική γεύση (α. «πικρός καφές» β. «πικρό χάπι» γ. «ὅταν δὲ τεύχῃ Ζεὺς ἀπ ὄμφακος πικρᾱς οἶνον», Αισχύλ.) 2. (σχετικά με την αφή) οξύς, οδυνηρός (α. «τρεις μπάλες τού ερίξανε, πικρές,… … Dictionary of Greek