-
1 ἐσχατιή
ἐσχατιή ( ἔσχατος): border, edge, remotest part; λιμένος, νήσου, Od. 2.391, Od. 5.238; Φθίης, πολέμοιο, Ι , Il. 11.524; without gen., ἐσχατιῇ, at the remotest estate, Od. 14.104.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἐσχατιή
-
2 εσχατιή
-
3 ἐσχατιῇ
-
4 εσχατιή
-
5 ἐσχατιή
-
6 ἐσχατιά
A farthest part, edge, border, esp. of a place, [dialect] Ep., [dialect] Ion., Lyr., and sts. in Trag. (lyr.) ;νήσου ἐπ' ἐσχατιῆς Od.5.238
; ἀγροῦ ἐπ' ἐσχατιήν (v.l. -ῆς ) on the edge of the land, 4.517, cf. 5.489 (v.l. -ῇς, -ῇ) ; simply ἐπ' ἐσχατιῇ, -ῆς, on the edge or shore, 9.182, 280 ; ἐπ' ἐσχατιῇ λιμένος at the mouth of the harbour, 2.391 ; ἐσχατιῇ πολέμοιο on the skirts of battle (i.e. farthest parts of the field), Il.11.524, cf. 20.328 ; ἐσχατιῇ round the edge [of the funeral pile], 23.242 ; ἐσχατιαῖς, for ἐν ἐ., on the outskirts, S.Ph. 144 (anap.) ; also, of parts of the body,καρδίης ἡ ἐ. Hp.Cord.4
;γένυος Arat.57
: metaph., the extremity, highest point, ὄλβου πρὸς ἐσχατιαῖς (v.l. -ιάς) Pi.I.6(5).12 ;πρὸς ἐσχατιὰν ἀρεταῖσιν ἱκάνων Id.O.3.43
;τὸ μηδαμῶς ὂν ἐ. τῆς πρώτης αἰτίας Dam.Pr. 441
;μέχρι τῶν ἐ. Ph.1.685
.2 border of a country,ἐσχατιῇ Γόρτυνος Od.3.294
; 484 ; ἐσχατιῇ alone, Od.14.104 ;ἀν' ἐσχατιήν Archil.89.4
: pl., αἱ ἐ. τῆς οἰκεομένης the extremities of the world, Hdt.3.106 ; also, borders, frontierland,τῆς Αἰτωλίδος Id.6.127
: abs., Id.3.115, 116, X.HG2.4.4, etc.: in Attica, a boundary estate, i.e. one at the sea-side or the foot of the mountains (cf. AB256), Aeschin.1.97, D.42.5, IG22.1594 (iv B.C.), Alciphr.3.34, cf. IG12(5).872.82 ([place name] Tenos): pl., ib.88.4 in pl., = δύσεις, Arat.574.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐσχατιά
-
7 εσχατια
ион. ἐσχατιή ἥ тж. pl.1) край, конец, граница, окраина(νήσου Hom.; τῆς οἰκουμένης Her.; sc. τῇς πόλεως Arst.; sc. ἀγροῦ Theocr.): (ἐπ΄) ἐσχατιῇ и ἐπ΄ ἐσχατιῆς Hom. с краю, на краю; ἐσχατιῇ πολέμοιο Hom. в конце поля сражения; ἐπ΄ ἐσχατιῇ λιμένος Hom. в самом устье бухты; τόπον ἐσχατιαῖς (v. l. ἐσχατιᾶς) δέρκου Soph. окинь взором местность до горизонта; αἱ ἐσχατιαὴ τῆς Αἰτωλίδος Her. границы Этолиды
2) предел, верх совершенства(ἐ. ὄλβου Pind.)
πρὸς ἐσχατιὰν ἀρεταῖσιν ἱκάνειν Pind. — достигнуть вершины добродетелей3) окончание, завершение, конецἀν΄ ἐσχατιάν Pind. — наконец
-
8 ἐσχατιά
ἐσχατιά, ἡ, der äußerste Theil, der Rand, die Gränze eines Ortes, z. B. νήσου, Od. 5, 238. 9, 182. 280; λιμένος, die Mündung des Hafens, 2, 391. 10, 96; πολέμου, der entlegenste Theil der Schlacht, die äußersten, hintersten Glieder des Treffens, Il. 11, 524. 20, 328; des Scheiterhaufens, 23, 242. So auch ἀγροῠ, vom entlegensten, fernsten Theile des Landgutes, Od. 4, 517. 5, 489; auch ἐσχατιή allein, ein einzelnes von der Stadt entlegenes Landstück, bes. am Meere od. Gebirge belegenes Landgut, Gränzstück, 14, 104; Her. 6, 107; so auch bei den Attikern ( Harpocr. τὰ πρὸς τοῖς τέρμασι τῶν χωρίων, οἷς γειτνιᾷ εἴτε ὄρος εἴτε ϑάλασσα). Soph. Phil. 144; ἐπ' ἐσχατιᾶς κεκτημένος Plat. Legg. VIII, 842 e; Dem. 42, 5; vgl. Böckh's Staatshh. I p. 68. Bei Theocr. 13, 25 sind ἐσχατιαί abgegränzte Aecker. – Uebertr., die νων Pind. Ol. 3, 45; πρὸς ἐσχατιὰς ὄλβου βάλλετ' ἄγκυραν I. 6, 11; ἀν' ἐσχατιήν Archil. frg. 60; ἐσχατιῇ, endlich, Nic. Th. 437; – ἐσχατιαί = δύσις, Arat. 574.
-
9 εσχατιήι
ἐσχατιῇ, ἐσχατίζωto be last: fut ind mid 2nd sgἐσχατιῇ, ἐσχατιάfarthest partfem dat sg (epic ionic) -
10 ἐσχατιῆι
ἐσχατιῇ, ἐσχατίζωto be last: fut ind mid 2nd sgἐσχατιῇ, ἐσχατιάfarthest partfem dat sg (epic ionic) -
11 βόσκω
βόσκω, fut. βοσκήσω, we id en, das Vieh hüten; εἰμποδας βοῠς βόσκ' ἐν Περκώτ ῃ Iliad. 15, 548; τόσα πώεα οἰῶν, τόσσα συῶν συβόσια, τόσ' αἰπόλια πλατέ' αἰγῶν βόσκουσι ξεῖνοί τε καὶ αὐτοῦ βώτορες ἄνδρες Odyss. 14, 102; passiv. geweidet, gehütet werden, Odyss. 14, 104 ἔνϑα δέ τ' αἰπόλια πλατέ' αἰγῶν ἕνδεκα πάντα ἐσχατιῇ βόσκοντ', ἐπὶ δ' ἀνέρες ἐσϑλοὶ ὄρονται; Iliad. 17, 62 βοσκομένης ἀγέλης βοῦν; Odyss. 21, 49 ταῠρος βοσκόμενος λειμῶνι; 12, 355 βοσκέσκονϑ' ἕλικες καλαὶ βόες εὐρυμέτωποι, vgl. 12, 128 ff; von einer Insel wird Odyss. 9, 124 gesagt βόσκει δέ τε μηκάδας αἶγας; katachrestisch wird das Wort von einem Hirsche Odyss. 4, 338 gebraucht, ἔλαφος κνημοὺς ἐξερέῃσι καὶ ἄγκεα ποιήεντα βοσκομένη; von Vögeln Iliad. 15, 691, ὀρνίϑων πετεηνῶν ἔϑνος ποταμὸν πάρα βοσκομενάων, χηνῶν ἢ γεράνων ἢ κύκνων; von Seethieren, Odyss. 12, 97 καὶ εἴ ποϑι μεῖζον ἕλῃσιν κῆτος, ἃ μυρία βόσκει ἀγάστονος Ἀμφιτρίτη: von Menschen, Odyss. 11, 365 οἷά τε πολλοὺς βόσκει γαῖα μέλαινα πολυσπερέας ἀνϑρώπους; Odyss. 14, 325 καί νύ κεν ἐς δεκάτην γενεὴν ἕτερόν γ' ἔτι βόσκοι· τόσσα οἱ ἐν μεγάροις κειμήλια κεῖτο ἄνακτος; vom Bauche, Odyss. 18, 364 ὄφρ' ἂν ἔχῃς βόσκειν σὴν γαστέρ' ἄναλτον; 17, 559 σῖτον δὲ καὶ αἰτίζων κατὰ δῆμον γαστέρα βοσκήσεις. – So bes. bei Folgdn meist mit verächtlicher Nebenbedeutung, ἄνδρας ἀργούς Ar. Nubb. 330; ἐπικούρους Her. 6, 39; ναυτικὸν βόσκοντες Thuc. 7, 48; Sp.; – βόσκειν νόσον Soph. Phil. 313: übertr., ἐλπὶς βόσκει φυγάδας Eur. Phoen. 399; vgl. Soph. Ant. 1241. – Pass., geweidet werden, βοσκηϑείς Nic. Th. 34; vgl. Aesch. Ch. 226; Soph. Ai. 559; Plat. Rep. IX, 586 a; βοσκησεῖσϑαι Theocr. 5, 103. Aber τί, Aesch. Ag. 118, verzehren; sp. D. Uebh. schwelgen in etwas, περὶ δειρήν, ἐπὶ σοῖς ἅψεσι, P. Sil. 11. 30 (V, 272. 286). – βοσκητέον, man muß ernähren, Ar. Av. 1359.
-
12 ἄφενος
ἄφενος (Ableitung unsicher, vgl. Buttmann Lexil. 1, 46), τό, reichlicher Vorrath, Reichthum; Hom. dreimal, Iliad. 1, 171 ἄφενος καὶ πλοῦτον ἀφύξειν, ἄφενος u. πλοῦτος steht auf Homer. Art παραλλήλως, beides bedeutet dasselbe, vgl. Apoll. lex. Hom. p. 48, 30 ἄφενος πλοῦτος – ἀπὸ τούτου καὶ ἀφνειος ὁ πλούσιος; Iliad. 23, 299 μέγα γάρ οἱ ἔδωκει Ζεὺς ἄφενος; Odyss. 14, 99 οὐδὲ ξυνεείκοσι φωτῶν ἔστ' ἄφενος τοσσοῠτον· ἐγὼ δέ κέ τοι καταλέξω. δώδεκ' ἐν ἠπείρῳ ἀγέλαι· τόσα πώεα οἰῶν, τόσσα συῶν συβόσια, τόσ' αἰπόλια πλατέ' αἰγῶν βόσκουσι ξεῖνοί τε καὶ αὐτοῦ βώτορες ἄνδρες. ἔνϑα δέ τ' αἰπόλια πλατέ' αἰγῶν ἕνδεκα παντα ἐσχατιῇ βόσκοντ, ἐπὶ δ' ἀνέρες ἐσϑλοὶ ὀρονται. – αὐτὰρ ἐγὼ σῦς τάσδε φυλάσσω τε ῥύομαί τε; – vom Reichthume der Götter, Hes. Th. 112. – Bei Hes. O. 24 ist es masc., wie Call. Iov. 96; Crinag. ep. 33 (IX, 234).
-
13 ὄρομαι
A keep watch, used only in compd. with ἐπί, which is always separated from the Verb by tmesis,αἰπόλια πλατἔ αἰγῶν.. ἐσχατιῇ βόσκοντ', ἐπὶ δ' ἀνέρες ἐσθλοὶ ὄρονται Od.14.104
;ἐπὶ δ' ἀνέρες ἐσθλοὶ ὄροντο, οἶνον οἰνοχοεῦντες 3.471
(cf. ὄρνυμι ad init.);ἐπὶ δ' ἀνὴρ ἐσθλὸς ὀρώρει Μηριόνης Il.23.112
.—So Sch.Od.14.104 (cf. ὅρει· φυλάσσει, Hsch.) rightly: ἐπὶ.. ὄρομαι is related to ἐπίουρος (ἔφορος). -
14 ἐσχατιά
ἐσχατιά, ἡ, der äußerste Teil, der Rand, die Grenze eines Ortes; λιμένος, die Mündung des Hafens; πολέμου, der entlegenste Teil der Schlacht, die äußersten, hintersten Glieder des Treffens; ἀγροῠ, vom entlegensten, fernsten Teile des Landgutes; auch ἐσχατιή allein, ein einzelnes von der Stadt entlegenes Landstück, bes. am Meere od. Gebirge belegenes Landgut, Grenzstück; ἐσχατιαί abgegrenzte Äcker
См. также в других словарях:
ἐσχατιῇ — ἐσχατίζω to be last fut ind mid 2nd sg ἐσχατιά farthest part fem dat sg (epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἐσχατιή — ἐσχατιά farthest part fem nom/voc sg (epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἐσχατιῆι — ἐσχατιῇ , ἐσχατίζω to be last fut ind mid 2nd sg ἐσχατιῇ , ἐσχατιά farthest part fem dat sg (epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
εσχατιά — η (Α ἐσχατιὰ και ιων. ἐσχατιή) [έσχατος] το έσχατο μέρος ή σημείο μιας έκτασης, το τελευταίο όριο, το τέρμα, το ακραίο σημείο («εις την εσχατιάν τού χωρίου, εις τα Λιβάδια», Παπαδ.) αρχ. 1. το ακραίο, το υψιστο σημείο («ὄλβου πρὸς ἐσχατιαῑς»,… … Dictionary of Greek
Kydonen — (myk. ku do ni jo / Kudōnios; altgriechisch Κύδωνες Kýdones oder Κυδωνιάτας Kydoniátas)[1] ist die Bezeichnung eines bronzezeitlichen Volkes auf der griechischen Mittelmeerinsel Kreta. Nach ihnen beziehungsweise ihrem mythischen König Kydon… … Deutsch Wikipedia
Кидоны — Крит в античный период. На северо западе город Кидония (ныне Хания) … Википедия