-
1 εσχατιάι
-
2 ἐσχατιᾶι
-
3 εσχατιαί
-
4 ἐσχατιαί
-
5 ἐσχατιά
ἐσχατιά, ἡ, der äußerste Theil, der Rand, die Gränze eines Ortes, z. B. νήσου, Od. 5, 238. 9, 182. 280; λιμένος, die Mündung des Hafens, 2, 391. 10, 96; πολέμου, der entlegenste Theil der Schlacht, die äußersten, hintersten Glieder des Treffens, Il. 11, 524. 20, 328; des Scheiterhaufens, 23, 242. So auch ἀγροῠ, vom entlegensten, fernsten Theile des Landgutes, Od. 4, 517. 5, 489; auch ἐσχατιή allein, ein einzelnes von der Stadt entlegenes Landstück, bes. am Meere od. Gebirge belegenes Landgut, Gränzstück, 14, 104; Her. 6, 107; so auch bei den Attikern ( Harpocr. τὰ πρὸς τοῖς τέρμασι τῶν χωρίων, οἷς γειτνιᾷ εἴτε ὄρος εἴτε ϑάλασσα). Soph. Phil. 144; ἐπ' ἐσχατιᾶς κεκτημένος Plat. Legg. VIII, 842 e; Dem. 42, 5; vgl. Böckh's Staatshh. I p. 68. Bei Theocr. 13, 25 sind ἐσχατιαί abgegränzte Aecker. – Uebertr., die νων Pind. Ol. 3, 45; πρὸς ἐσχατιὰς ὄλβου βάλλετ' ἄγκυραν I. 6, 11; ἀν' ἐσχατιήν Archil. frg. 60; ἐσχατιῇ, endlich, Nic. Th. 437; – ἐσχατιαί = δύσις, Arat. 574.
-
6 εσχατιά
η последняя точка, конец, предел, край;αι εσχατιαί της οικουμένης — край света
-
7 ἀπείργω
Aἀπεέργει Hsch.
: [tense] fut. ἀπείρξω: [tense] aor. ἀπείργαθον (q.v.); [tense] aor. also , Th.4.37, etc.:—[voice] Pass., [tense] pf. inf.ἀπεῖρχθαι Phld.Mus.p.19
K.:—keep away from, debar from, c. gen.,ὁ δὲ Τρῶας.. αἰθούσης ἀπέεργεν Il.24.238
;σφέας θυσιέων ἀπέρξαι Hdt.2.124
;ἀ. πόλεως ζυγόν A.Th. 471
;ἐγώ σφ' ἀπείργω.. χαρᾶς S.Aj.51
(dub. sens.);οὐκ ἔστιν ὅτε ἀπείργομέν τινα.. μαθήματος ἢ θεάματος Th.2.39
, cf. 3.45; νόμων ἡμᾶς ἀπείργεις; do you exclude us from their benefit? Ar.V. 467;δείπνου ἀ. τινά Cratin.57
;ἀ. τινὰ ἀπό τινος Hdt.9.68
:—[voice] Med. like [voice] Act.,ἱκέτην ἀπείργεται A.Ch. 569
; but also, keep one's hands off, keep away from, .2 keep from doing, prevent (ἀπείργω τὸν βουλόμενον ἐνεργεῖν τι, ἀνείργω τὸν ἀρξάμενον AB1331
), c. acc. et inf., , cf. E.Rh. 432, Antiph.126; ;ἀ. τι μὴ γίγνεσθαι Pl.Lg. 837d
:—[voice] Pass., to be debarred from doing,ἅπτεσθαί τινος Id.Prm. 148e
.3 c. acc., keep back, keep off, ward off,μικρὸς δὲ λίθος μέγα κῦμ' ἀποέργει Od.3.296
; ἀπὸ πάμπαν εἴργοντες (sc. τοὺς πολεμίους) Pi.O.13.59;τίς ταῦτ' ἀπεῖρξεν; S.Aj. 1280
; : abs., ἀλλ' ἀπείργοι θεός God forfend! S.Aj. 949;ὅπου μἠ.. καῦμα ἀπείργει Pl.Ti. 22e
, etc.b νόμος οὐδεὶς ἀπεῖργε checked them, Th.2.53, cf. Democr.259; τὴν βίαιον τροφὴν ἀ. prohibit it, Arist.Pol. 1338b41:—[voice] Pass.,φυγῇ ἀπειργόμενος X.HG1.4.15
.c τὸ ἀπεργμένον the old bed of the Nile laid dry by barring or damming off the river, Hdt.2.99; ὁ ἀγκὼν.. ὡς ἀπεργμένος ῥέῃ dammed off, ibid.II part, divide, separate, :—and so, bound, skirt, of seas and rivers, etc.,ὁ Ἅλυς ἔνθεν μὲν Καππαδόκας ἀπέργει, ἐξ εὐωνύμου δὲ Παφλαγόνας Hdt.1.72
; πρὸς βορῆν ἄνεμον ὁ Κεραμεικὸς κόλπος ἀπέργει ib. 174, cf. 204, 2.99, 4.55.2 of travellers, ἐπορεύετο ἐν ἀριστερῇ μὲν ἀπέργων Ποίτειον πόλιν κτλ. keeping Rhoeteium on the left.., Id.7.43; ἐκ δεξιῆς χειρὸς τὸ Πάγγαιον ὄρος ἀ. ib. 112, cf. 109, 8.35.III shut up, confine,αἱ ἐσχατιαὶ τὴν ἄλλην χώρην ἐντὸς ἀ. Id.3.116
;ἀπεργμένον ἐν τῇ ἀκροπόλει Id.1.154
, cf. 5.64;ἐν τῷ ἱρῷ Id.6.79
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπείργω
-
8 ἐσχατιά
ἐσχατιά, ἡ, der äußerste Teil, der Rand, die Grenze eines Ortes; λιμένος, die Mündung des Hafens; πολέμου, der entlegenste Teil der Schlacht, die äußersten, hintersten Glieder des Treffens; ἀγροῠ, vom entlegensten, fernsten Teile des Landgutes; auch ἐσχατιή allein, ein einzelnes von der Stadt entlegenes Landstück, bes. am Meere od. Gebirge belegenes Landgut, Grenzstück; ἐσχατιαί abgegrenzte Äcker
См. также в других словарях:
ἐσχατιαί — ἐσχατιά farthest part fem nom/voc pl (ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἐσχατιᾶι — ἐσχατιᾷ , ἐσχατιά farthest part fem dat sg (attic doric ionic aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
εσχατιά — η (Α ἐσχατιὰ και ιων. ἐσχατιή) [έσχατος] το έσχατο μέρος ή σημείο μιας έκτασης, το τελευταίο όριο, το τέρμα, το ακραίο σημείο («εις την εσχατιάν τού χωρίου, εις τα Λιβάδια», Παπαδ.) αρχ. 1. το ακραίο, το υψιστο σημείο («ὄλβου πρὸς ἐσχατιαῑς»,… … Dictionary of Greek