-
1 εξηλθον
-
2 εξήλθον
-
3 ἐξῆλθον
-
4 ἐξῆλθον
ἐξῆλθον, v. sub ἐξέρχομαι.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐξῆλθον
-
5 εξήλθον
αόρ. от εξέρχομαι -
6 ἐξῆλθον
вышлиЯ вышел я вышел вышел они вышли Они вышлиΕλληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > ἐξῆλθον
-
7 ἐξέρχομαι
ἐξέρχομαι fut. ἐξελεύσομαι (this fut. form M. Ant. 10, 36); 2 aor. ἐξῆλθον (but ἐξῆλθα [as e.g. 2 Km 11:23] J 21:3 D; Ac 16:40; 2 Cor 6:17 [Is 52:11]; 1J 2:19; 3J 7 v.l.; Rv 18:4.—For ἐξήλθοσαν s. Josh 8:19; 1 Ch 2, 53; Jdth 10:6; Mk 8:11 D, cp. schol. on Lycophron vs. 252 ἤλθοσαν); pf. ἐξελήλυθα (s. ἔρχομαι; Hom. et al.; ins, pap, LXX; pseudepigr.; Jos., Bell. 2, 480; Just.; Ar. [JTS 25, 1924, 76 ln. 41]).ⓐ of animate entities go out, come out, go away, retireα. of humansא. freq. w. indication of the place from which, with or without mention of destination ἔκ τινος (Hdt. 8, 75, 1; 9, 12) ἐκ τ. μνημείων Mt 8:28; 27:53. ἐκ γῆς Χαλδαίων Ac 7:4; cp. Mk 7:31; J 4:30 (ἐκ τ. πόλεως as X., Hell. 6, 5, 16); Ac 22:18; Hb 3:16; 1 Cl 10:2. ἐκ τοῦ πλοίου get out Mk 5:2; cp. Rv 14:15, 17f. ἐκ τοῦ σταδίου AcPl Ha 5, 14 (Just., A I, 45, 5 ἀπὸ Ἰ.).—ἀπό τινος (Ps.-Heraclitus, Ep. 5, 3 [=Malherbe p. 196]; Aesop, Fab. 141 P. [248b H.; 202 Ch.; 146a H-H.]; POxy 472, 1; 528, 7; LXX; JosAs 23:16 ἀπʼ αὐτου; Jos., Ant. 12, 407 ἀ. τ. Ἱερος.; Just., A I, 60, 2 ἀπὸ Αἰγύπτου, D. 91, 3 al.) ἀπὸ Βηθανίας Mk 11:12; cp. Lk 17:29; Phil 4:15. ἀπὸ τ. πόλεως Lk 9:5; cp. Mt 24:1; Ac 16:40. ἀπʼ ἐμοῦ leave me Lk 5:8; ἐξ. ἀπὸ τ. ἀνδρός leave her husband Mk 10:12 D.—ἔξω τινός Mt 10:14 (cp. Jdth 14:2); foll. by εἰς w. acc. of place Mt 21:17; Mk 14:68; foll. by παρά w. acc. of place Ac 16:13; foll. by πρός w. acc. of pers. Hb 13:13.—W. εἰς alone ἐξελεύσονται εἰς τὸ σκότος they will have to go out into the darkness Mt 8:12 v.l.—W. gen. alone (Hom. et al.; Longus 4, 23, 2; POxy 942, 4) τ. οἱκίας Mt 13:1 (vv.ll. ἐκ and ἀπό).—ἐκεῖθεν 15:21; Mk 6:1, 10; Lk 9:4; 11:53; J 4:43. οὐ μὴ ἐξέλθῃς ἐκεῖθεν you will never be released from there Mt 5:26; Lk 12:59; D 1:5. ὅθεν ἐξῆλθον Mt 12:44; Lk 11:24b.—εἰσέρχεσθαι καὶ ἐ. J 10:9; Ac 1:21.—Cp. Ac 15:24.ב. Somet. the place fr. which is not expressly named, but can be supplied fr. the context go away fr. region or house, get out (of), disembark (fr.) a ship, etc. Mt 9:31f; 12:14; 14:14; 18:28; Mk 1:35, 45; Lk 4:42; 5:27; J 8:9; 11:31, 44; 13:30f; 18:1, 4; Ac 12:9f, 17; 16:3 (go out); Hb 11:8; D 11:6; AcPl Ha 3, 26; 7, 36; AcPl Ant 13, 2 (=Aa I 236, 6). ἐ. ἔξω (cp. Gen 39:12ff) Mt 26:75; Lk 22:62; J 19:4f; Rv 3:12. Sim. to leave a place and make an appearance at another: appear (Aristoph., Av. 512, Ach. 240) ἐξῆλθον οἱ Φ. the Pharisees appeared Mk 8:11 (so LKoehler, TZ 3, ’47, 471; also KSchmidt and ADebrunner, ibid. 471–73).ג. indication of goal (get up and) go out, get ready of a servant, to fulfill a mission (Mitt-Wilck. II/2, 89, 36) οἱ ἄγγελοι Mt 13:49. Freq. w. εἴς τι (X., Hell. 7, 4, 24 al.) εἰς τὰς ὁδούς into the streets Mt 22:10. εἰς τὸν πυλῶνα 26:71; cp. Mk 14:68. εἰς τὴν ἔρημον Mt 11:7. εἰς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν to the Mount of Olives 26:30; Mk 14:26. εἰς τὴν Γαλιλαίαν J 1:43. εἰς Μακεδονίαν Ac 16:10; 2 Cor 2:13. εἰς τὸν λεγόμενον κρανίου τόπον J 19:17. εἰς τὸν κόσμον 1J 4:1; 2J 7 (Just., A I, 39, 3; cp. D 53, 3 εἰς τὴν οἰκουμένην). εἰς ὑπάντησίν τινι to meet someone (Jdth 2:6 v.l. w. gen.; cp. ἐ. εἰς ἀπάντησίν τινι 1 Esdr 1:23; 1 Macc 12:41; TestJob 9:7; or εἰς συνάντησίν τινι Tob 11:16 BA; Jdth 2:6; 1 Macc 3:11, 16; 10:2, 86; JosAs 5:3 [cod. B]; 25:8) Mt 8:34; J 12:13; also εἰς ὑπάντησίν τινος (cp. εἰς ἀπάντησίν τινος 2 Ch 19:2; Tob 11:16 S; 1 Macc 12:41 v.l. [ed. WKappler ’36]; εἰς συνάντησίν τινος 3:11 v.l. [ed. Kappler]) Mt 25:1 (EPeterson, ZST 7, 1930, 682–702); also ἀπάντησιν αὐτου 25:6; cp. Ac 28:15 v.l. πρός τινα (cp. 1 Macc 9:29; Tob 11:10 BA) to someone J 18:29, 38; 2 Cor 8:17. ἐπί τινα go out against someone (PTebt 283, 9 [I B.C.] ἐξελήλυθεν ἐπὶ τ. μητέρα μου; Jdth 2:7) Mt 26:55; Mk 14:48. ἐπί τ. γῆν step out on the land Lk 8:27.ד. w. purpose expressed by the inf. Mt 11:8; 20:1; Mk 3:21; 4:3; Lk 7:25f; 8:35; Ac 20:1; Rv 20:8; GJs 11:1; 18:1; w. gen. of the inf. τοῦ σπείρειν to sow Mt 13:3; Lk 8:5; by the ptc. Rv 6:2; 1 Cl 42:3; w. ἵνα Rv 6:2.β. of transcendent beingsא. in Johannine usage of Jesus, who comes forth from the Father: ἐκ τοῦ θεοῦ ἐξῆλθον J 8:42. ἀπὸ θεοῦ ἐξῆλθεν καὶ πρὸς τὸν θεὸν ὑπάγει 13:3. παρὰ τοῦ θεοῦ ἐξῆλθον 16:27; cp. 17:8 (for ἐξ. παρά τινος cp. Num 16:35). ἐξῆλθον παρὰ (v.l. ἐκ) τοῦ πατρός 16:28. ἀπὸ θεοῦ ἐξῆλθες vs. 30.ב. of spirits that come or go out of persons (Damasc., Vi. Isid. 56 οὐκ ἐπείθετο τὸ δαιμόνιον τῆς γυναικὸς ἐξελθεῖν; PGM 4, 1243f ἔξελθε, δαῖμον, … καὶ ἀπόστηθι ἀπὸ τοῦ δεῖνα) ἔκ τινος Mk 1:25f; 5:8; 7:29; 9:25; Lk 4:35 twice as v.l.; ἀπό τινος (cp. En 22:7 τὸ πνεῦμα … τὸ ἐξελθὸν ἀπὸ Ἄβελ) Mt 12:43; 17:18; Lk 4:35 twice, 41; 8:29, 33, 35, 38; 11:24; Ac 16:18. Abs. Mk 5:13; 7:30; 9:26, 29; Lk 4:36; Ac 8:7 (text prob. damaged or perh. anacoluthon).γ. an animal: a snake come out Ac 28:3.ⓑ of inanimate entities go out.α. of liquid come out, flow out (Judg 15:19; ViIs, ViEzk, ViHab, ViJer, et al. 3 [p. 69, 7 Sch.]) J 19:34; Rv 14:20; AcPl Ha 11, 2 (s. γάλα a).β. of noise, a message, etc.: a voice rings out Rv 16:17; 19:5 (SyrBar 13:1). The sound of proclamation goes out (cp. Mi 4:2) Ro 10:18 (Ps 18:5); also rumors and reports Mt 9:26; Lk 4:14; 7:17; Mk 1:28; J 21:23; ἡ πίστις τινός the news of someone’s faith 1 Th 1:8; cp. B 11:8; 19:4. A decree goes out (Da 2:13 Theod.) Lk 2:1. ἀφʼ ὑμῶν ὁ λόγος τ. θεοῦ ἐξῆλθεν; did the word of God (Christian proclamation) originate fr. you? 1 Cor 14:36.γ. with the source or place of origin given, of lightning ἐ. ἀπὸ ἀνατολῶν goes out fr. the east Mt 24:27. Of words ἐκ τοῦ αὐτοῦ στόματος ἐ. εὐλογία καὶ κατάρα fr. the same mouth come blessing and cursing Js 3:10. ἐκ τῆς καρδίας ἐ. διαλογισμοὶ πονηροί evil thoughts come Mt 15:19; cp. vs. 18. Of a sword ἐ. ἐκ τ. στόματος came out of the mouth Rv 19:21.δ. of time or a condition be gone, disappear (Hippocr. of diseases; X., An. 7, 5, 4 of time; Gen 47:18) ἐξῆλθεν ἡ ἐλπὶς τ. ἐργασίας αὐτῶν their hope of gain was gone Ac 16:19; cp. Mk 5:30.② to depart in death, die ἐ. ἐκ τοῦ κόσμου leave the world as a euphemism for die (so as a Jewish expr. אֲזַל מִן עָלְמָא Targ. Koh. 1:8; TestAbr A 1 p. 78, 8: Stone p. 4 [τὸν κόσμον B 4 p. 109, 6: Stone p. 66]; ParJer 4:10; s. Dalman, Worte 141. S. also HKoch, ZNW 21, 1922, 137f.—The Greeks say ἐξέρχ. τοῦ σώματος: Iambl., Myst. in Stob. 1, 49, 67 p. 457, 9; Sallust. 19, 2 p. 34, 20; also TestAbr B 7 p. 112, 7 [Stone p. 72] and ParJer 6:20 ἐκ τοῦ σώματος; or τοῦ βίου: Himerius, Or. [Ecl.] 2, 14; TestAbr B 1 p. 105, 4 [Stone p. 58]; abs. Ar. [Milne, 76, 41]) 1 Cor 5:10; 2 Cl 5:1; 8:3; AcPl Ha 6, 32. Also ἀπὸ τ. κ. ApcPt 2:5.③ to come fr. by way of ancestry, go out, proceed ἐκ τῆς ὀσφύος τινός fr. someone’s loins = be descended fr. him (Gen 35:11; 2 Ch 6:9) Hb 7:5. W. gen. of source Mt 2:6 (Mi 5:1).④ to discontinue an association, depart ἐξέλθατε ἐκ μέσου αὐτῶν come away from among them 2 Cor 6:17 (Is 52:11). Leave a congregation 1J 2:19.⑤ to get away fr. or out of a difficult situation, escape, ἐξῆλθεν ἐκ τ. χειρὸς αὐτῶν he escaped fr. them J 10:39.—M-M. EDNT. TW. -
8 ἐξέρχομαι
ἐξέρχομαι, [tense] fut. - ελεύσομαι (but in [dialect] Att. ἔξειμι (A) supplies the [tense] fut., also [tense] impf. ἐξῄειν): [tense] aor. 2 ἐξῆλθον, the only tense used in Hom.:—A go or come out of, c. gen.loci, τείχεος, πυλάων, πόληος, Il.22.237, 413, 417;ἐκ δ' ἦλθε κλισίης 10.140
; ἐ. δωμάτων, χθονός, etc., A.Ch. 663, S.El. 778, etc.;ἐ. ἐκ.. Hdt.8.75
, 9.12, S.OC37, etc.;ἔξω τῆσδ'.. χθονός E.Ph. 476
; of an actor, come out on the stage, Ar.Ach. 240, Av. 512: abs., come forth,ἐ. καὶ ἀμῦναι Il.9.576
.b rarely c. acc.,ἐξῆλθον τὴν Περσίδα χώραν Hdt.7.29
;ἐ. τὸ ἄστυ Id.5.104
, cf.Arist.Pol. 1285a5, LXXGe.44.4.c abs., march out, go forth, Th.2.11, etc.;ἐπί τινα Hdt.1.36
.d of an accused person, withdraw from the country to avoid trial, opp. φεύγω, D.23.45.e ἐ. ὑπηρέτης to be commissioned to carry out an order of the court, Mitteis Chr.89.36(ii A.D.), etc.f c. acc. cogn., go out on an expedition, etc.,ἐ. ἐξόδους X.HG1.2.17
;στρατείαν Aeschin.2.168
; so παγκόνιτ' ἐ. ἄεθλ' ἀγώνων went through them, S.Tr. 506 (lyr.);νίκης ἔχων ἐξῆλθε.. γέρας Id.El. 687
.g with Preps., ἐ. ἐπὶ θήραν, ἐπὶ θεωρίαν, etc., X.Cyr.1.2.11, Pl.Cri. 52b, etc.; ἐπὶ πλεῖστον ἐ. pursue their advantages to the utmost, Th.1.70; εἰς τόδ' ἐ. ἀνόσιον στόμα allow oneself to use these impious words, S. OC 981; also ἐ. εἴς τινας come out of one class into another, as εἰς τοὺς τελείους ἄνδρας, opp. ἔφηβοι, X.Cyr.1.2.12.h of disease, pass off,ἢν ἐκ τοῦ ἄλλου σώματος ἡ νοῦσος ἐξεληλύθῃ Hp.Morb.2.13
.i of offspring, issue from the womb,τὰ μὲν τετελειωμένα, τὰ δὲ ἀτελῆ ἐ. Arist.Pr. 896a18
;ἐκ τῆς γαστρός M.Ant.9.3
.2 ἐ. εἰς ἔλεγχον stand forth and come to the trial, E.Alc. 640;ἐς χερῶν ἅμιλλαν ἐ. τινί Id.Hec. 226
: abs., stand forth, be proved to be, ; come forth (from the war), Th.5.31.3 c. acc. rei, execute, ἃ ἂν.. μὴ ἐξέλθωσιν (v.l. for ἐπεξ-) Id.1.70; τὸ πολὺ τοῦ ἔργου ἐξῆλθον (v.l. for ἐπεξ-) Id.3.108.5 with acc. of the instrument of motion,ἐ. οὐδὲ τὸν ἕτερον πόδα Din.1.82
.II of Time, come to an end, expire, Hdt.2.139, S.OT 735, PRev.Laws 48.9 (iii B.C.), etc.;τοῦ ἐξελθόντος μηνός Hyp.Eux.35
;ἐπειδὰν.. ὁ ἐνιαυτὸς ἐξέλθῃ Pl.Plt. 298e
;ἐλέγοντο αἱ σπονδαὶ ἐξεληλυθέναι X.HG5.2.2
.2 of magistrates, etc., go out of office, ἡ ἐξελθοῦσα βουλή Decr. ap. And.1.77, cf. Arist.Pol. 1273a16.III of prophecies, dreams, events, etc., to be accomplished, come true,ἐς τέλος ἐ. Hes.Op. 218
: abs.,τὴν ὄψιν συνεβάλετο ἐξεληλυθέναι Hdt.6.108
, cf. 82; ἐξῆλθε (sc. ἡ μῆνις) was satisfied, Id.7.137; ; κατ' ὀρθὸν ἐ. come out right, S.OT88;ἀριθμὸς οὐκ ἐλάττων ἐ. X.HG6.1.5
; of persons, μὴ.. Φοῐβος ἐξέλθη σαφής turn out a true prophet, S.OT 1011.2 of words, proceed,παρά τινος Pl.Tht. 161b
; of goods, to be exported, Id.Alc.1.122e.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐξέρχομαι
-
9 χρόνος
χρόνος, ὁ, 1) die Zeit; Hom. u. Folgde; τῶν δὲ πεπραγμένων ἀποίητον οὐδ' ἂν χρόνος δύναιτο ϑέμεν Pind. Ol. 2, 20; χρόνος ἐφέρπων, ἐπαντέλλων, 6, 97. 7, 28; μέλλων 11, 7, u. öfter; Tragg., Ar. u. in Prosa; χρόνου περιιόντος Her. 4, 155, u. ä. oft; auch eine gewisse, bestimmte, längere od. kürzere Zeit (näher bestimmt gew. πολύς u. ὀλίγος, auch συχνός u. βραχύς), eine Weile, Zeitdauer, μείνατ' ἐπὶ χρόνον Il. 2, 299, eine Zeit lang, auf eine Weile, vgl. Od. 14, 193; Hes. O. 755; Her. I, 116; οὐ μάλα πολλὸν ἐπὶ χρόνον Od. 12, 407, wie Her. χρόνον ἐπὶ μακρόν 1, 81; παῦρον, παυρίδιον ἐπὶ χρόνον, Hes., u. ä. auch Folgde; auch allein χρόνον, eine Weile, eine längere od. kürzere Zeit lang, wie der Zusammenhang ergiebt, Od. 4, 599. 6, 295. 9, 138, Her. 1, 175. 7, 223; οὐκ όλίγον χρόνον ἔσται φύλοπις Il. 19, 157; πολὺν χρόνον Od. 11, 161 u. Folgende; ἕνα χρόνον, in einem Augenblick, auf ein Mai, Od. 15, 511; τὸν ἀεὶ χρόνον, für alle Zeit, immerfort; ϑεσμὸν τὸν εἰς ἅπαντ' ἐγὼ ϑήσω χρόνον Aesch. Eum. 452, vgl. 542; εἰς τὸ πᾶν χρόνου 640; ἐς χρόνον, in Zukunft, hernach, Her. 3, 72. 9, 89; χρόνῳ, mit der Zeit, spät, endlich, Pind., Tragg., wie Aesch. χρόνῳ μὲν ἀγρεῖ Πριάμου πόλιν, Ag. 125; vgl. 781 Ch. 293; χρόνῳ γὰρ γνώσει Soph. O. C. 856; χρόνῳ πολλῷ φανείς, nach langer Zeit, Tr. 226; χρόνῳ βραχεῖ στραφέντες O. C. 1644, u. sonst; χρόνῳ ποτἐ, endlich einmal, Xen., Her. χρόνῳ κοτέ, 9, 62, wie Soph. Ant. 303; vgl. Pors. Eur. Med. 908; νῠν χρόνῳ, nun endlich; χρόνοις ὕστερον, geraume Zeiten (vier Jahre) später, Lys. 3, 39; χρόνοις πολλοῖς ὕστερον Plut. Thes. 6; u. so oft im plur., ὅταν ἐξήκωσιν οἱ χρόνοι Plat. Legg. 850 b; ἐξῆλϑον οἱ χρόνοι Dem. 20, 144; κατὰ χρόνους ταξάμενοι ἀποδοῦναι, in bestimmten Terminen, Thuc. 1, 117; ἐν χρόνῳ, vor Zeiten, ehemals, auch χρόνῳ allein; σὺν χρόνῳ, mit der Zeit, allmälig, wie ἀνὰ χρόνον, Her. 1, 173. 2, 151; τῷ χρόνῳ, Lob. Soph. Ai. 305; διὰ χρόνου, nach einer gewissen Zeit, nach einer Weile, Ar. Lys. 904 u. öfter; auch = nach langer Zeit, Xen. Mem. 4, 4,5; spät, διὰ μακροῦ χρόνου, Aesch. Pers. 727; διὰ πολλοῦ χρόνου, Her. 3, 27; Ar. Vesp. 1476; τοῦ λοιποῦ χρόνου Ran. 586; διὰ μακρῶν χρόνων γιγνομένη Plat. Tim. 22 d; χρόνου δεῖται, es bedarf der Zeit, d. i. es erfordert lange Zeit, Xen. Conv. 2, 4; χρόνου γενομένου, als einige Zeit verflossen war, D. Sic. 20, 109, wie ἐπειδὴ χρόνος ἐγένετο Lycurg. 21; ὁ ἄλλος χρόνος ist bei den Attikern stets die vergangene, ὁ λοιπὸς χρόνος die zukünftige Zeit, vgl. Wolf Dem. Lpt. p. 234; ὁ ἱκνούμενος χρόνος, die kommende Zeit, die Zukunft, vgl. Bast ep. crit. p. 169. – 2) Lebenszeit, Lebensdauer; χρόνος ἀνϑρώπων Soph. Phil. 306; χρόνῳ παλαιός O. C. 112; τοσόςδε τῷ χρόνῳ, in so hohem Lebensalter, Aesch. Dial. 3, 3. – Bei Sp. das Jahr, s. Hemsterh. Ar. Plut. p. 178. 407 Valck. diatr. p. 135. – 3) übh. Aufenthalt, Verzögerung, Zeitverlust; χρόνους ἐμποιεῖν, Zeitverlust verursachen, Dem. 36, 2; τὸν χρόνον αἰτιώμενοι Luc. bis acc. 4; χρόνον ἔχει, es macht Weitläufigkeit, Umstände.
-
10 θύρα
θύρα, ἡ, ion. ϑύρη, die Thür, s. Curtius Grundz. d. gr. Et. 2. Aufl. S. 233; bei Hom. von πύλαι unterschieden, s. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 124; ϑύραι nur in Häusern; sowohl Thüren einzelner Zimmer, als des ganzen Hauses; sing. Iliad. 24, 317. 453 Odyss. 1, 441. 22, 155. 157. 201. 258. 275. 394; meist plur., wobei vielleicht an Flügelthüren zu denken; πυκινὰς δὲ ϑύρας σταϑμοῖσιν ἐπῆρσεν Il. 14, 339; ϑαλάμοιο ϑύρας πυκινῶς ἀραρυίας ῥήξας ἐξῆλϑον 9, 475; οἰγνύναι, κλείω, ἐπιτιϑέναι, s.diese Verba; ϑύραι δ' εὐερκέες εἰσὶν δικλίδες Od. 17, 267; φαειναί, von polirtem Holz od. mit Metallverzierungen, wie Alkinous hat, 7, 88; ἐπὶ Πριάμοιο ϑύρῃσιν Iliad. 2, 788, παρὰ Πριάμοιο ϑύρῃσιν 7, 346, bei Priamus' Thüren, vor seiner Wohnung; Pind. braucht nur den plur.; Soph. πατρῴων πρὸ ϑυρῶν, Bl. 109, vor des Vaters Hause; gew. auch Eur. im plural., sing. Cycl. 500; ϑύρας ἄκουσον ἑρκείας κτύπον Aesch. Ch. 549; τὴν ϑύραν κόπτειν, πατάσσειν u. ä., f. diese Verba; προςϑεῖναι τὰς ϑύρας Her. 3, 78; ἐπἱ ϑύραις καὶ ἐν ὁδοῖς ὑπαίϑροις κοιμώμενος Plat. Conv. 203 d; ἐπὶ τὰς ϑύρας ἥξουσι Phaedr. 233, öfter; φοίνικος μὲν αἱ ϑύραι πεποιημέναι Xen. Cyr. 7, 5, 92. – Αἱ βασιλέως ϑύραι der Hof des Perserkönigs, wie noch heute "die ottomanische Pforte" gesagt wird, παῖδες ἐπὶ ταῖς βασιλέως ϑύραις παιδεύονται Xen. An. 1, 9, 3, sie werden am Hofe des Königs erzogen, öfter; auch ἦσαν ἐπὶ ταῖς ϑύραις Τισσαφέρνους, An. 2, 5, 31, ἐφοίτων ἐπὶ τὰς ϑύρας Κύρου Cyr. 8, 1, 8; αἱ ἐπὶ τὰς ϑύρας φοιτήσεις, das an den Hof Gehen und seine Aufwartung Machen, Hell. 1, 6, 7 u. Sp. – Vom Kutschenschlage, τὰς ϑύρας τοῦ ἁρματείου δίφρου Xen. Cyr. fl, 4, 9. – Uebh. Zugang, Eingang, zu einer Felsengrotte Od. 9, 243. 12, 256. 13, 109. 370; ἐπὶ ταῖς ϑύραις τῆς Ἑλλάδος εἶναι, ganz nahe bei Griechenland, Xen. An. 6, 3, 23; ὃς δ' ἂν ἄνευ μανίας Μουσῶν ἐπὶ ποιητικὰς ϑύρας ἀφί. κηται, zu den Musen kommen, Plat. Phaedr. 245 a. Sprichwörtlich παρὰ τὴν ϑύραν εἰςβιάζεσϑαι, Luc. Nigr. 31; Ggstz κατὰ ϑύραν εἰςιέναι, Antiph. Stob. fl. 6, 2. – Bei Her. 2, 96 ist ἐκ μυρίκης πεποιημένη ϑύρη eine aus Brettern in länglichem Viereck zusammengefügte Tafel; vgl. 8, 51.
-
11 ἐπί
ἐπί, bei, als adv. ohne Casus bei den Epikern oft, daran, dabei, wo es in der Regel als tmesis gefaßt werden kann; ἐν δ' ἄλοχοι πολιαί τ' ἐπὶ μάτερες Soph. O. R. 182; so bes. ἐπὶ δέ in Aufzählungen, Her. 7, 65. 75. 8, 67; von den Sp. bes. Arr. 5, 5, 1 u. öfter. – Gew. Präposition mit dem gen., dat. u. acc., auf, bei (vgl. ὀπίσω u. ä.).
I. Mit dem gen. – 1) vom Orte, u. zwar – a) eine Ruhe, ein Verweilen ausdrückend, auf, von Hom. an überall; ἐπὶ νηῶν Il. 8, 528; ἐπὶ νεώς Soph. Phil. 512; καϑέζετ' ἐπὶ ϑρόνου Il. 1, 536; λέξασϑαι ἐπὶ πύργων 8, 519; ἐπ' ἀγροῦ Od. 1, 185; στῆναι ἐπὶ πύργου, ἀκτάων u. ä., Il. 16, 700. 20, 15; κεῖσϑαι ἐπὶ χϑονός 20, 345; ἐφ' ἵππων χάζεσϑαι, φεύγειν u. ä., auf dem Wagen, 3, 255. 24, 356, wie ἐπ' ὀχέων 8, 455; so Folgde; ἔβαν οἱ μὲν ἐφ' ἵππων, οἱ δ' ἐπὶ νεῶν Aesch. Pers. 18; ἐπὶ πώλου βεβῶσα, ἐπ' ἀπήνης ἐμβεβῶσα, Soph. O. C. 313 O. R. 802; ἐφ' ἵππων παρῆσαν, zu Roß, Her. 3, 86. 9, 44, Thuc. u. Folgde; βαδίζειν ἐπὶ δυοῖν σκελοῖν, πορεύεσϑαι ἐφ' ἑνὸς σκέλους, Plat. Conv. 190 d; διαβαίνειν ἐπὶ γεφύρας Xen. An. 2, 4, 13; ἐφ' ἧς νήσου ναίει, ἐπ'. ὀρέων, Soph. Phil. 609 O. R. 1106; oft ἐπὶ ξένης (s. z. B. ἀλάομαι), auch Sp., ἐπὶ τῆς γῆς Pol. 1, 37, 8; ἐπὶ τοῦ προαστείου, in der Vorstadt, Thuc. 2, 34, wie ἐπ' ἀλλοτρίας πόλεως Eur. Andr. 137; ἐπὶ τῆς πατρίδος Luc. enc. patr. 9; a. Sp. oft; aber nicht so bei geographischen Eigennamen, vgl. d; ἐπ' ὤμων φέρειν Od, 10, 170, wie λαβεῖν Anacr. 12, 8; λαβὼν ἐπὶ τῆς κεφαλῆς φέρε Ar. Plut. 1198; vgl. Her. 2, 35; σῆμ' ἐπ' ἀσπίδος ἔχει Aesch. Spt. 369, u. oft in diesem Stücke, wie Pind. P. 8, 46; ὀπτᾶσϑαι ἐπὶ τῶν ἀνϑράκων Ar. Ath. III, 86 f; ἐπὶ ξυροῦ ἀκμῆς, ἐπ' ἄκρων, s. ἀκμή, ἄκρος, wie ἐπὶ τῆς γῆς βεβηκότες unter βαίνω, ἐπ' ἀγκύρας ἀποσαλεύω unter ἄγκυρα, vgl. ἐπ' ἀγκυρέων ὥρμεον Her. 7, 88; ἐπὶ κλίνης φερόμενος Andoc. 1, 61; ἐπὶ προςπόλου μιᾶς χωρεῖν, darauf gestützt, Soph. O. C. 780. Aus στὰς ἐπὶ τομίων κάπρου ὄμνυσιν, Dem. 23. 68 (vgl. D. Hal. 5. 1). erklärt sich ἐπὶ τῶν σφαγίων ὅρκους διδόναι Pol. 4, 77, 1; oft bei D. Hal.; auch ἐφ' ἱερῶν τελείων ἑστιᾶσϑαι, Luc. Philops. 21. – An ἐπὶ τοῦ στρατοπέδου εἶναι, im Lager sein, Plut. Rom. 16, u. ä. reihen sich : ἐπ' οἰκήματος καϑῆσϑαι, Hure in einem Bordell sein, Plat. Charm. 163 b; Aesch. 1, 74; ἐπ' ἰατρείου ib. 40; ἐπὶ τῶν ἐργαστηρίων καϑίζειν Isocr. 7, 15. – b) dabei, inder Nähe; ἐπὶ τῶν πηγῶν πλυνοὶ ἔασι Il. 22, 152, oft bei Thuc. ἐπὶ Θρᾴκης, an der thracischen Gränze, z. B. 5, 34, nicht ἐν Θρᾴκῃ, wie auch Her. 7, 6 αἱ ἐπὶ Λήμνου ἐπικείμεναι νῆσοι u. Soph. Ant. 1128 ch. ἐπὶ νόσου πόλις ἔχεται erklärt werden kann; aber für τὴν πόλιν οἰκοῦντες ἐπὶ τοῦ Ἰσϑμοῠ Thuc. 1, 13 steht ἐπὶ τῷ Ἰ 1, 56; μένειν ἐπὶ Θρᾴκης Xen. An. 7, 6, 25; vgl. 2, 5, 18; ἑστεῶτες ἐπὶ τῶν ϑυρέων Her. 5, 92, 3; οἱ ἐπὶ τῶν οἰκημάτων καϑήμενοι Aesch. 1, 74; ἡ ἐπὶ τοῦ ποταμοῦ μάχη Dem. 18, 216; oft Pol. αἱ ἐφ' Ἑλλησπόντου πόλεις, am H., 18, 27, 8; στρατοπεδεύεσϑαι ἐπί τινος 1, 73, 6; μένειν ἐπὶ τούτων τῶν τόπων 21, 8, 13; ἐπὶ τῆς οἰκίας, zu Hause, 14, 7, 1; während αἱ ἐπὶ τῆς Ἀσίας πόλεις oft = ἐν τῇ Ἀσίᾳ, vgl. οἱ ἐπὶ τῆς Ἀσίας κατοικοῠντες Isocr. 12, 103; übtr., ἔμενεν ἐπὶ τῆς ὀργῆς, ὑπάρχειν ἐπὶ τῆς γνώμης, dabei bleiben, Pol. 3, 9, 7. 5, 76, 6, wie Dem. 4, 6 ἐπὶ γνώμης γίγνεσϑαι u. μένειν ἐπὶ τούτων, ἃ κατέστραπται 4, 9; ἐπὶ τῆς ἀρχῆς μένειν, im Amte bleiben, Xen. Ag. 1, 37. – c) in Gegenwart, vor, bes. ἐπὶ μαρτύρων, vor Zeugen, Antiph. II γ 10; Is. 7, 29; Xen. Hell. 6, 5, 38 u. Folgende, oft N.T., ἐπ' ἐγγυητῶν Xen. Vectig. 3, 14; ἐπωμόσαντο ἐπὶ τῶν στρατηγῶν Dem. 18, 173; ἐπὶ δυοῖν κλητήρων καλεῖσϑαι Plat. Legg. VIII, 846 b; ähnlich γράψομαί σε παρανόμων ἐπὶ Ῥαδαμάνϑυος Luc. Catapl. 18; κατηγορεῖν ἐπὶ τοῦ βασιλέως D. S. 16, 93. Daher ἐπ' ἐκκλησίας, in einer Versammlung, Thuc. 8, 81, wie Po lyaen. 5, 3, 2. Hierher kann man rechnen: ἐπ' ὀμμάτων εἰςορᾶν τινα, vor Augen, Eur. Suppl. 1154; – ἐφ' ἑαυτῶν, für sich allein, von Her. an nicht selten, wie schon Hom. σιγῇ ἐφ' ὑμείων Il. 7, 195; ἐν στέγῃ ἐρήμῃ ἐφ' ἑωυτῶν κεῖσϑαι Her. 2, 2; αὐτοὶ ἐφ' ἑαυτῶν ἐχώρουν Xen. An. 2, 4, 10; ἐφ' ἑαυτῶν πλεῖν Thuc. 8, 8; σκοπεῖν 6, 40; αὐτὴ ἐφ' ἑαυτῆς, an und für sich. Plat. Conv. 180 e; αὐτὸν ἐφ' ἑαυτοῠ διεξιέναι Soph. 217 c; Ggstz ist κατὰ τωὐτό, Her. 1, 142; vgl. übrigens unten 21 b). Auch οὐδεὶς ἐπ' ἀνϑρώπων, keiner unter den Menschen, Soph. Ant. 784, gehört wohl hierher; vgl. οἱ δ' ἐπ' ᾐϑέων λεκτοί O. R. 18. – d) Bewegung wohin, das Streben andeutend, dort zur Ruhe zu kommen; τὴν μὲν καϑεῖσεν ἐπὶ ϑρόνου Il. 18, 389; κατέϑηκεν ἐπὶ χϑονός 3, 293; vgl. λέπαδν' ἐπ' αὐχένων τίϑησι Aesch. Pers. 187; ἐπὶ τῆς γῆς καταπίπτειν Xen. Cyr. 4, 5, 54; ἐφ' ἵππων βάντες Il. 18, 551, ἀναβάντες Xen. Cyr. 3, 3, 27; περάαν νήσων ἐπὶ τηλεδαπάων Il. 21, 454; κύματ' ἐπ' ήϊόνος κλύζεσκον 23, 61; προτρέποντο μελαινάων ἐπὶ νηῶν 5, 700; γεγωνεῖν ἐπὶ Αἴαντος κλισίης, bis zu dem Zelt hin, 8, 224. Von Her. an bei den Geschichtsschreibern bes. ἀποπλεῖν ἐπὶ Αἰγύπτου, ἐτράποντο ἐπ' Ἀϑηναίων, 1, 1. 5, 73. 5, 57; Xen. Hell. 1, 2, 11 Cyr. 6, 1, 25 An. 3, 1, 3; Aesch. Prom. 661 ἐπὶ Δωδώνης ϑεοπρόπους ἴαλλεν; Eur. El. 1343 στεῖχ' ἐπ' Ἀϑηνῶν; ἐπ' οἴκου ἀπελαύνειν, ἀποκομισϑῆναι, Her. 2, 121, 4; Thuc. 4, 99 u. oft Pol. – So ὁδὸς ἡ ἐπὶ Καρίας φέρουσα Her. 7, 31; ἡ ἐπὶ Βαβυλῶνος ὁδός Xen. Cyr. 5, 2, 37; προῆγε τὴν ἐφ' Ἡραίας Pol. 2, 54, 12; στέλλεσϑαι τὴν ἐπὶ Ἑλλάδος Luc. Nigr. 3. Dah. τείχεα τὰ ἐπὶ Θρᾴκης, die dorthin liegen, Her. 6, 33, wie κόλπος ἐπὶ Παγασέων φέρων 4, 193. Vgl. noch Thuc. 2, 90 ἔπλεον ἐπὶ τὴν ἑαυτῶν γῆν ἔσω ἐπὶ τοῦ κόλπου. – 2) übertr., begleitende u. veranlassende Umstände ausdrückend; – a) sagen, ἐπὶ τοῦ καλοῦ παιδός, d. i. bei dem Knaben, in Ansehung desselben, Plat. Charm. 155 d, vgl. Legg. VII, 793 e Rep. V, 475 a, wo ἐπ' ἐμοῦ λέγειν = an meinem Beispiel; bes. bei grammatischen Ausdrücken, z. B. τὸ τακερὸν ἔταξεν ἐπὶ τοῦ τρυφεροῦ, Ath. IX, 366 b; vgl. Plut. aud. poet. 4. Hieran reihen sich Wendungen des Her., nach Jemandem benannt werden, καλεῖται Γυγάδας, ἐπὶ τοῦ ἀναϑέντος, ἐπωνυμίην, 1, 14. 4, 45; ὄνομα γίγνεταί μοι ἐπί τινος 4, 148; ἐπώνυμος γίγνομαι ἐπί τινος 4, 184; δοκέουσι κληϑῆναι ἐπὶ τοῦδε, διότι 2, 57 u. öfter (anders ἐπ' ὀνόματος τούτου ἦν, ich war darauf eingeschrieben, ich führte ihn, Dem. 39, 211; εἰπεῖν ἐπ' ὅρκου Her. 9, 11. – Aehnlich ἐπί τινος ἐπαίνους ποιεῖσϑαι Dem. 60, 12; ἐπὶ πάντων ὀργίζεσϑαι, bei Allem, über Alles, 21, 183. Bei Veranlassung, bei Gelegenheit, ἐπὶ τῶν ἄλλων ἐτεϑέαντο ϑρασὺν ὄντα Dem. 21, 2, wie ἐπὶ πολλῶν ἰδεῖν 2, 1, dem ἐν τοῖς παροῠσι πράγμασι entspricht; ἐφ' ἑνὸς παριδεῖν, in einem Stücke, Lycurg. 64; öfter σκοπεῖν, ϑεωρεῖν ἐπί τινος, vgl. Xen. Mem. 3, 9, 3; Plat. Theaet. 157 a Rep. III, 406 c; τὰς ἐναντιώσεις ἐπὶ μὲν τῶν λόγων τηροῦντες, ἐπὶ δὲ τῶν ἔργων μὴ καϑορῶντες Isocr. 13, 7; ἀγνοεῖν ἐπί τινος Xen. Mem. 2, 3, 2; ἐπὶ τοῦ βοηϑεῖν τὴν χάριν ἀποδιδόναι Dem. 21, 70; οἱ ἐφ' ἑκάστης μαντείας προφαινόμενοι ϑεοί 21, 54. Stärker ἡ ἐπ' Ἀνταλκίδου εἰρήνη, auf seine Veranlassung, durch seine Vermittelung abgeschlossen, Xen. Hell. 5, 1, 35; vgl. Wolf zu Dem. Lept. 42 u. 83; ἐπ' ἀνϑρώπου 105; αἱ ἐπ' Ἀσδρούβου γενόμεναι ὁμολογίαι Pol. 3, 15, 5; λόγον ἐπέχειν ἐπὶ Ῥωμαίων 18, 35, 3, an 1) c) erinnernd; σωζοίμεϑα ἐπί τινος ἀλογίας Plat. Phil. 14 a. – b) ἐφ' ἑαυτοῦ κεῖσϑαι, οἰκῆσαι, selbstständig, unabhängig, neben αὐτόνομος Thuc. 2, 63; ἐπὶ προστάτου οἰκεῖν Lys. 31, 9, unter dem Schutze; – τὸ ἐφ' ἑαυτῶν προορώμενοι, was sie angeht, ihr Privatinteresse, Thuc. 1, 17. – c) über Etwas gesetzt werden, zur Bezeichnung des Amtes u. Geschäftes, ἐφ' οὗ ἐτάχϑημεν Her. 5, 109; ἐπὶ τοῠ νέκταρος τετάξῃ Luc. D. D. 4, 4; αἱ ἐπὶ τούτων ἐφεστηκυῖαι ἀρχαί Plat. Rep. V, 460 b; ἐπὶ τοῦ ϑεωρικοῦ κατασταϑείς, darüber gesetzt, Dem. 18, 118, im Psephisma; ἐφ' ἧς ἀρχῆς ᾕρησαι Xen. Mem. 3, 3, 2; öfter bei den Rednern u. Sp. οἱ ἐπὶ τῶν πραγμάτων, die mit Staatsgeschäften Beauftragten, Dem. 18, 147; οἱ ἐπὶ τοῦ δανείζειν ὄντες 56, 48; ähnlich ἐπὶ τῆς ἐργασίας ὤν, ἐπὶ τῆς κατηγορίας, ἀπολογίας εἶναι, 33, 4. 59, 115; vgl. πράττειν ταῠτα, ἐφ' ὧν ἐστι νῠν, wobei er jetzt ist, 6, 3; ὁ ἐπὶ τοῦ ὀρύγματος, der Henker, Lycurg. 121 (ἐπὶ τῳ ὀρύγματι Din. 1, 62), wie ὁ ἐπὶ τῶν δεσμῶν Luc. Toz. 29 u. ὁ ἐπὶ τοῦ βασάνου, = βασανιστής, Phryn. 474; ὁ ἐπὶ τῆς φρουρᾶς Plut. Arat. 34; οἱ ἐπὶ τῶν ἔργων D. Sic. 13, 47; ὁ ἐπὶ τῶν ὅπλων (στρατηγός). Oberbefehlshaber der Schwerbewaffneten, Dem. 18, 38. 115; ὁ ἐπὶ τῶν ὁπλιτῶν 116, immer in Dokumenten. Oft Pol. οἱ ἐπὶ τῶν ϑηρίων, Führer der Elephanten, 1, 34, 1; ἐπὶ πάντων καταστήσας 5, 72, 8; ἡγεμόνα ἐπὶ πάσης τῆς γῆς κατέλιπεν αὐτόν 3, 35, 4, vgl. 5, 71, 11; ὁ ἐπὶ τοῦ οἴνου, der Kellermeister, Plut. Pyrrh. 5; ὁ ἐπὶ τοῦ νομίσματος, der Münzmeister, Aem. P. 23; so bei Späteren eine gewöhnliche Umschreibung, ὁ ἐπὶ τῆς σκηνῆς, Schauspieler; οἱ ἐπ' ἀξίας, die in Amt u. Würden, Luc. Nigr. 24. Vgl. II. 3. – d) ἐπὶ καιροῦ νόμους τιϑέναι, nach Erforderniß der jedesmaligen Umstände, Dem. 20, 90, vgl. 23, 105 u. unter 3; ähnl. ἐπ' ἀληϑείας οὐδεμιᾶς εἰρημένα, gegen alle Wahrheit, 18, 17; ἐπὶ τῶν παλαιῶν νόμων, gemäß, Plat. Legg. III, 700 a. – 3) Von der Zeit, die als begleitender Nebenumstand zu betrachten, unter, während; ἐπ' εἰρήνης, im Frieden, Il. 2, 797; ἐπὶ προτέρων ἀνϑρώπων 3, 637; ἐπὶ Κρόνου Hes. O. 111, wie τὰ ἐπὶ Κρόνου καὶ 'Ρέας Plat. Crat. 402 a; ἐπὶ τῶν ἡμετέρων προγόνων Xen. Cyr. 1, 6, 31; bes. bei Geschichtsschreibern Bezeichnung der Regierungszeit, ἐπὶ τούτου τυραννεύοντος, ἐπὶ Δευκαλίωνος βασιλῆος, ἐπὶ Μήδων ἀρχόντων, Her. 1, 15. 56. 134; ἐπὶ Κέκροπος 8, 44; ἐπὶ ἐφόρο υ μὲν ὄντος – ἄρχοντος δέ Xen. Hell. 1, 2, 1, u. so gew. bei Anführung der Archonten; ἐπὶ τῶν τριάκοντα Lys. 13, 2; ἐπ' ἐμεῦ, zu meiner Zeit, im Ggstz von πρότερον, Her. 2, 46, wie ἐπ' ἐμοῠ γάρ, οὐχὶ πάλαι Dem. 3, 2; οἱ ἐφ' ἡμῶν Xen. An. 1, 9, 12 Hell. 3, 4, 16; ἐπὶ τῆς ἐμῆς ζοῆς Her. 1, 38, wie οἱ ἐπὶ τοῠ σοῠ βίου γεγονότες Plat. Phaedr. 242 a; ἐπ' ἐμῆς νεότητος, in meiner Jugend, Ar. Ach. 211; ἐπὶ γήρως Isocr. 5, 12; Pol. 18, 38, 8; ἐπὶ τελευτῆς, im Ggstz von τὴν μὲν ἀρχήν, Isocr. 4, 122; ἐπὶ τοῦ λοιποῦ χρόνου Din. 2, 22; ἐπὶ τῶν καιρῶν, zur rechten Zeit, Aesch. 3, 220; ἐπὶ τοιαύτης ἀκαιρίας, zu solcher Unzeit, 211; ἐπὶ τῶν πράξεων, bei, Xen. Cyr. 1, 6, 25; ἐπ' αὐτοῠ τοῦ κινδύνου Pol. 5, 65, 6; ἐπὶ τῶν δείπνων D. Sic. 4, 3; ἐπ ὶ τῆς τραπέζης, bei Tische, Plut. Alex. 23; ἐπὶ τοῦ ποτηρίου 53, wie ἐπὶ τῆς κύλικος Luc. pisc. 34; Paus. sagt sogar oft ἐπ' Ὀλυμπιάδος, u. Luc. D. Mort. 11, 2 ἐπὶ μιᾶς ἡμέρας; aber ἐφ' ἡμέρης ἑκάστης Her. 5, 117 ist distributiv. – Allgemeiner ἐπὶ πολλῆς ἡσυχίας καὶ ἠρεμίας ὑμῶν, während ihr ganz unthätig waret, Dem. 13, 8; ἐπὶ σχολῆς, in Mußestunden, Aesch. 3, 100; ἐπ' ἀδείας, in Sicherheit, Plut. Sol. 22. – 4) Bei Zahlen distributiv, je, zu, eigtl. das räumliche Nebeneinander andeutend, ἐπὶ τεσσάρων ταξάμενοι τὰς ναῠς Thuc. 2, 90; vgl. Xen. Hell. 1, 6, 29; bes. von der Aufstellung der Soldaten, ἐπὶ τριῶν u. ä., drei Mann hoch, An. 1, 2, 15 u. öfter; ἐπὶ πεντήκοντα ἀσπίδων συνεστραμμένοι Hell. 6, 4, 12; vgl. στρατιὰ παρατεταγμένη οὐκ ἐπ' ὀλίγων ἀσπίδων Thuc. 7, 79, d. i. in ziemlicher Tiefe; τὸ μέτωπον ἐπὶ τριακοσίων, die Fronte betrug 300 Mann, Cyr. 2, 4, 2; ἐφ' ἑνὸς ἦν ἡ κατάβασις An. 5, 2, 6, es konnte nur ein Mann nach dem andern herabsteigen; ähnlich wird ἐπὶ κέρως, ἐπὶ φάλαγγος γενέσϑαι, καϑίστασϑαι, προάγειν gesagt, Cyr. 6, 3, 21. 4, 34 An. 4, 3, 26. 6, 6; auch ὁ τοῖχος ἦν ἐπὶ ὀκτὼ πλίνϑων, acht Ziegel breit, 7, 8, 14. – 5) Meist an 21 sich anschließend, werden ganz adverbial: ἐπ' ἴσας, Soph. El. 1051; οὐδ' ἐπὶ σμικρῶν λόγων, Ai. 1247, auch nicht im Geringsten; ἐπὶ σπουδῆς, = σπουδαίως, Plat. Conv. 192 c; ἀσϑενεῖς τε καὶ ἐπὶ μιᾶς ῥοπῆς, Thuc. 5, 103; ἐπὶ τῆς ἀληϑείας, Dem. 18, 22; Pel. oft; καὶ τοῠ πράγματος, Dem. 21, 72; ἐπί κεφαλαίων εἰπεῖν, 60, 6, D. Hal.; ἐπὶ παραδείγματος ἔσται ὁ λόγος, Aesch. 1, 177; ἐπ' ἐξουσίας, Dem. 9, 61 u. Folgende; ἐπ' ἀδείας, Luc. u. A.
II. Mit dem dat., – 1) vom Orte, wie mit dem gen., – a) die Ruhe ausdrückend, auf; bei Hom. seltener als der gen.; ἕζετ' ἐπὶ ξεστοῖσι λίϑοισι Od. 3, 406; Il. 6, 354; καίειν ἐπὶ βωμῳ 8, 240; vgl. Thuc. 6, 3; ναίουσ' ἐπ' ὄχοις Aesch. Prom. 712; ἐμεῦ ζῶντος καὶ ἐπὶ χϑονὶ δεκρομένοιο Il. 1, 88; Hes. O. 90; ἄριστον ἄνδρα τῶν ἐπὶ χϑονί Soph. Tr. 808; τἀπὶ Τροίᾳ Πέργαμα Phil. 353. 607; δεῖπν' ἐπ' ἐσχάρᾳ πυρὸς ἔϑυον Aesch. Eum. 108; ἐπ' ἀλλήλαισιν ἀμφικείμεναι Soph. O. C. 1616; κείμενος ἐπὶ τῇ πυρᾷ Plat. Rep. X, 614 b; ἔκειντο ἐπ' αὐτῷ Xen. An. 1, 8, 27; ἐπὶ ταῖς οἰκίαις τύρσεις ἐπῆσαν 4, 4, 2; aber δικάζειν δίκας ἐπὶ ταῖς οἰκίαις = im Hause, Ar. Vesp. 801; vgl. ἐπὶ τοῖσι κουρείοισι τῶν καϑημένων Plut. 338 u. ἐπὶ δώμασιν ἕλκειν ζωάν Eur. Phoen. 1534; κληρούχους ἐπὶ τῇ χώρῃ λείπουσι, im Lande, Her. 5, 77; μένειν ἐπὶ τοῖς ὅπλοις, bei den Waffen, im Lager, Xen. Cyr. 7, 2, 8; – ἐπὶ τῇ κεφαλῇ ἔχειν ἄγγος Her. 5, 12; ἐπὶ ταῖς κεφαλαῖς καὶ τοῖς ὠσὶν ἀλωπεκίδας φορεῖν, über Kopf u. Ohren, Xen. An. 7, 4, 4; ἐπ' ὤμοις φέρειν Eur. Phoen. 1139; ἐφ' ἵππῳ, zu Pferde, Xen. Cyr. 5, 2, 1, mit der v. l. ἐφ' ἵππου, s. oben. – Bei, an, ἐπ' ὠκυρόῳ Κελάδοντι μάχοντο Il. 7, 133; ἐπὶ φάτνῃ 5, 271; πάϊς δέ οἱ ἦν ἐπὶ μαζῷ Od. 11, 448; ἐπ' Ἀλφεῷ ἄλσος Pind. Ol. 8, 9; oft in Prosa, bes. bei den Geschichtsschreibern, z. B. ἐπὶ τῷ ποταμῷ Her. 4, 86; ἡ ἐπὶ Λοκροῖς νῆσος Thuc. 2, 32; vgl. Her. 7, 235; ἐπὶ ϑαλάττῃ οἰκεῖν Xen. Cyr. 7, 4, 9; ἐπὶ τοῖς ὅπλοις μένειν Cyr. 7, 2, 8; oft ἐπὶ ταῖς πύλαις, am Hofe, wie an den Pforten, Soph. Ai. 49; ἐπὶ ϑύραις κοιμώμενος, an der Thür, Plat. Conv. 203 d; vgl. ἐπ' αὐτῷ νῦν ἐσμὲν ἤδη Polit. 274 b; ἐπὶ τῷ δεξιῷ κέρᾳ, auf dem rechten Flügel, Thuc. 1, 50; Xen. An. 1, 8, 20, oft; ἐπὶ τοῖς ὁρίοις, an, auf der Grenze, 5, 4, 1; ἥλιός ἐστιν ἐπὶ δυσμαῖς, dem Untergang nahe, 7, 3, 34; ἐπὶ τελευτῇ τοῠ βίου γίγνεσϑαι, dem Tode nahe sein, Mem. 1, 5, 2; – ἐπὶ τοῖς δικασταῖς λέγειν, bei, vor den Richtern, Dem. 19, 243, vgl. oben gen. – b) Auch bei Verbis der Bewegung, so daß der Ort, wo man zur Ruhe kommt, angezeigt wird, auf; ἐκ δὲ καὶ αὐτοὶ βαῖνον ἐπὶ ῥηγμῖνι ϑαλάσσης Od. 15, 498; vgl. bes. νῆα ἐπ' ἠπείροιο ἔρυσσαν ὑψοῠ ἐπὶ ψαμάϑοις Il. 1, 486; κατέδησαν ἐπὶ κάπῃσιν, banden an Krippen, 8, 434; πρήνης ἐπὶ γαίῃ κάππεσε 16, 310; πῖπτον ἐπ' ἀλλήλοις Aesch. Pers. 498; εἰ γὰρ ϑανόντι νὺξ ἐπ' ὀφϑαλμοῖς πέσοι Sept. 385; ἐπὶ γᾷ πέσε Soph. Ant. 134; χωρεῖ ἐφ' ἡμῖν El. 1425; ἥκει ἐπὶ ἀνδρὶ τῷδε τελευτή O. C. 1479; δρᾶ νῦν τάδε μηδ' ἐπ' ἄλλοισιν τρέπε Ant. 1094; βλέπειν ἐπί τινι Ai. 338; übertr., ἐπὶ φρεσὶ ϑῆκε, Hom. oft; ἐπὶ οἷ καλέσας, zu sich, Od. 17, 330; – oft auch in feindlicher Beziehung, auf, gegen, ἧκε δ' ἐπ' Ἀργείοισι κακὸν βέλος Il. 1, 382; ἐπὶ Τυδείδῃ ἐτιταίνετο τόξα 5, 97; ἐπ' ἀλλήλοισι φέρον ἄρηα 3, 132; ἰϑύνειν, ἔχειν ἵππους ἐπί τινι, 8, 110. 5, 240. 829; ἐφ' Ἕκτορι ἀκοντίσσαι 16, 358. So ἀνὴρ ἐπ' αὐτῷ τέτακται Aesch. Spt. 429; Ἀτρέως παῖδας ἐπ' Ἀλεξάνδρῳ πέμπει Ag. 61; ἐπ' ἀνδρὶ τοῦτ' ἐμήσατο στύγος Ch. 983; ἐπ' ἐχϑροῖς χεῖρα φονίαν τρέπειν Soph. Ai. 759; vgl. Eur. Rhes. 577. 580; seltener in Prosa, wie συνιστάναι τινὰ ἐπί τινι, gegen Jem. aufwiegeln, Her. 6, 74; συνομνύναι ἐπί τινι 7, 235; ἐπὶ τοῖς πλήϑεσιν ἰδίᾳ δυνάμει κεκτῆσϑαι Dem. 23, 124, wie ἐφ' ἡμῖν ὄντα 137; bes. von feindlicher Gesinnung (s. unten 5). – c) Das räumliche Nebeneinander drückt auch eine Fülle aus, ὄγχνη ἐπ' ὄγχνῃ γηράσκει, μῆλον δ' ἐπὶ μήλῳ Od. 7, 120, Birne an Birne, wie μεῖζον δ' ἐπὶ κέρδεϊ κέρδος ἔσσεται Hes. O. 642; ἐσλὰ ἐπ' ἐσλοῖς δόμεν Pind. Ol. 9, 84; ἄτην ἑτέραν ἐπάγειν ἐπ' ἄτῃ Aesch. Ch. 398; πήματ' ἐπὶ πήι μασι πίπτοντα Soph. Ant. 950; φόνος ἐπὶ φόνῳ, Mord auf Mord, Eur. I. T. 197; μυρία ἐπὶ μυρίοις ἔϑνη Plat. Legg. I, 638 e; woran sich das äußere Hinzukommen reiht, ἄλλα τε πόλλ' ἐπὶ τῇσι, zu, außer diesen, Il. 9, 639, vgl. οὐ γάρ τι στυγερῇ ἐπὶ γαστέρι κύντερον ἄλλο Od. 7, 216, wie ἄλλοισι δ' ἐπ' ἄλλοι μεγάλοι Pind. Ol. 1, 113; ἐπὶ τῷδε ἀνέστη, zu, nach ihm, Il. 7, 163; τἀπὶ τούτοις Aesch. Ag. 246; κἀπὶ τοῖςδε τὴν χάριν πρόςϑες Soph. Tr. 1242; ἐπὶ Μόσχῳ Δεξίϑεος εἰςῆλϑε Ar. Ach. 13; in Prosa, ὑποσχόμενος ἀδελφὴν ἑαυτοῦ δώσειν καὶ χρήματα ἐπ' αὐτῇ Thuc. 2, 101; öfter bei Xen., z. B. Hell. 6, 5, 38, Sp., wie Arr. An. 1, 14, 2, bes. bei Aufzählungen; ἐπὶ τούτῳ, außerdem, Her. u. A.; τἀπὶ τούτοις, das Weitere, Her. 9, 78; ἐπὶ πᾶσι, zuletzt, endlich, Sp.; – ἐπί τινι εἶναι, hinter Einem, bei Aufstellungen, Xen. Cyr. 6, 3, 24, oft; οἱ ἐπὶ πᾶσιν, das letzte Glied, ib. 25; – ἐπὶ τῷδε ἠγόρευε, nach diesem, Eur. Or. 898; Xen. An. 3, 2, 4. – Auch in Zahlenverbindungen, πέμπτος ἐπὶ εἴκοσι Pind. N. 6, 60; τρίτος ἐπὶ δέκα Aesch. Ag. 1587; bes. bei Sp., wie Plut., auch bei Cardinalzahlen, τριακόσι οι ἐπὶ χιλίοις Popl. 9. – Aehnlich ist γαμεῖν ἄλλην γυναῖκα ἐπὶ ϑυγατρὶ ἀμήτορι Her. 4, 154 u. das in späterer Prosa häufige ζῆν ἐπὶ παισίν u. τελευτᾶν, bei Kindern, d. i. Kinder habend, mit Hinterlassung von Kindern; vgl. Hdn. 4, 2, 1. 3, 15, 7; Alciphr. 1, 3; vgl. παλλακὴν ἐπ' ἐλευϑέροις παισὶν ἔχειν Dem. 23, 53. – d) übh. begleitende Umstände; εἰ δὴ καὶ ταχὺς ἔσκε ϑέειν ἐπὶ εἴδεϊ τῷδε, bei dieser Gestalt, Od. 17, 308, wie οὐκ ἄρα σοίγ' ἐπὶ εἴδεϊ καὶ φρένες ἦσαν 17, 454; vgl. Il. 13, 485; dem ἐν entsprechend, ἐνὶ πτολέμῳ ἠδ' ἀλλοίῳ ἐπὶ ἔργῳ 4, 258; καιρὸς ἐπὶ πᾶσιν ἄριστος, bei Allem, Hes. O. 692. In anderen Nebenbeziehungen, βοῦς ἐπὶ Πατρόκλῳ πέφνεν, ihm zu Ehren, Il. 23, 776, wie ἀεϑλεύειν, ἄεϑλα κατατιϑέναι ἐπί τινι, ib. 274 Od. 24, 91; vgl. Soph. Ai. 1319; ὁ λίϑινος λέων ἕστηκεν ἐπὶ Λεωνίδῃ, zu Ehren des L., auf seinem Grabe, Her. 7, 225; dah. (ἔπαινον) λέγειν ἐπί τινι, bei einem (Todten) sprechen, ihm eine Lobrede halten, Thuc. 2, 34; Plat. Menex. 234 b; ἐρῶν ἐπὶ τοῖς τετελευτηκόσι Dem. 18, 285. 20, 141; Lys. 2, 1; μονομαχίας ἐπὶ τῷ πατρὶ ποιεῖν, dem Vater zu Ehren, Pol. 32, 14, 5; κείρεσϑαι χαίτας ἐπ' Ἀδώνιδι, um den Adonis, Bion 1, 81, s. unten 4). – Vgl. ἐπὶ τῷ τεϑυμένῳ τόδε μέλος Aesch. Eum. 325; πάρεστι δ' εἰπεῖν ἐπ' ἀϑλίοισιν geht in die Bedeutung von περί über, Sept. 905; λέξωμεν ἐπ' Ἀργείοις εὐχὰς ἀγαϑάς, Wünsche für die Arg., Suppl. 625, wie ταῦτ' ἐφ' ἡμῖν Φοῖβος εἰρηκὼς κυρεῖ Soph. O. C. 415, in Beziehung auf uns; vgl. κἀπὶ τῷ λέγει τάδε Ai. 784; τἀπὶ σοὶ κακά, dein Unglück, Phil. 795; vgl. noch ϑερμὴν ἐπὶ ψυχροῖσι καρδίαν ἔχεις, für, Ant. 88; ἐπὶ τοῖς φϑίμένοις ἀμελεῖν, in Beziehung auf die Todten, an den Todten, El. 237; – ἐπὶ τῇ κύλικι ᾄδειν, beim Becher singen, Plat. Conv. 214 b (wofür Luc. Philops. 34 ἐπὶ τῆς κύλικος φιλοσοφεῖν sagt, s. oben); ἐπ' οἴνοις, Phereer. Ath. VIII, 364 c. – So ἐπὶ τῷ παρόντι, bei der gegenwärtigen Gelegenheit, Thuc. 2, 36; ἐπὶ πᾶσι παρεῖναι, bei jeder Gel., Xen. Cyr. 4, 5, 44; – nur p. ἐπὶ δακρύοις, unter Thränen, Eur. I. A. 1184 u. öfter; ἐπ' ἀσφάκτοις μήλοις, ohne geopfert zu haben, Ion 235. – 2) Von der Zeit; ἐπὶ νυκτί, ἐπ' ἤματι, bei Nacht, an dem Tage, Il. 8, 529. 10, 48, wie Od. 2, 284, an einem Tage; ἐφ' ἡμέρῃ ἠδ' ἐπὶ νυκτί Hes. O. 102; αἰὲν ἐπ' ἤματι, Tag für Tag, Soph. O. C. 694 ch., wofür Her. ἐπ' ἡμέρῃ ἑκάστῃ sagt; ἐπὶ τῷ δείπνῳ, beim Mahle, Xen. Cyr. 1, 3, 12; ähnl. ἐπὶ τῷ σίτῳ πίνειν 6, 2, 7 (vgl. Mem. 3, 14, 2 ἐσϑίειν ἐπὶ τῷ σίτῳ ὄψον, zum Brote); oft bei Sp., wie Plut. ἐπὶ χρόνῳ, ἐπὶ ὥρᾳ. – Auch nach, an 1 c erinnernd, ἐπ' ἐξειργασμένοις, nach der That, Aesch. Pers. 517, wie ἥκειν ἐπ' ἐξ. Her. 4, 164. – 31 In ὅς μ' ἐπὶ βουσὶν εἷσε Od. 20, 209, βουσὶν ἐπ' ἀλλοτρίῃσι καϑήμενος ib. 221 ist die ursprüngliche örtliche Bdtg, bei den Ochsen, verbunden mit dem dieselben Hüten; vgl. οὖρον κατέλειπον ἐπὶ κτεάτεσσιν ἐμοῖσιν 15, 89; ποιμαίνειν ἐπ' ὄεσσι Il. 6, 25. 4, 106; u. so wird – a) ἐπί c. dat. wie I. 2 c von Amt und Geschäft gebraucht; ἐπὶ σκηπτουχίᾳ ταχϑείς Aesch. Pers. 289; ἐπὶ δμωῇσι σημαίνειν, den Befehl über die Mägde haben, Od. 22, 427; ὁ ἐπὶ ταῖς μηχαναῖς, ἐπὶ ταῖς ἄρκυσι, Xen. Cyr. 6, 3, 28. 2, 4, 25; ἄρχων ἐπὶ τούτοις ἦν 5, 3, 56; ναύαρχος ἐπὶ ταῖς ναυσίν An. 1, 4, 2; καταλιπὼν ἐπὶ ταῖς ναυσὶν Ἀντίοχον Hell. 1, 5, 11; οἱ ἐπὶ τούτοις ὄντες, die dazu beordert waren, An. 4, 1, 13; οἱ ἐπὶ τοῖς καμήλοις ἄνδρες Cyr. 6, 3, 33; ἐπὶ τῷ ϑεωρικῳ τεταγμένος Dem. 18, 55 im Gesetz; οἱ ἐπὶ τοῖς μακροῖς πλοίοις 58, 55; οἱ ἐπὶ τοῖς πράγμασιν ὄντες, die Staatsmänner, 9, 2; Sp. sagen μάντεις ἐπ' ὄρνισι. – b) ἐπί τινι εἶναι, in Jemandes Gewalt stehen; ἄρχει τις αὐτῶν ἢ 'πὶ τῷ πλήϑει λόγος; hat das Volk zu sprechen? Soph. O. C. 66; τὰ δ' οὐκ ἐπ' ἀνδράσι κεῖται, steht nicht in ihrer Macht, Pind. P. 8, 76; so ἐπί τινι εἶναι, γίγνεσϑαι, Her. 7, 52; εἰμὶ ἐπὶ τῷ βουλομένῳ Plat. Gorg. 508 c; Xen. Cyr. 4, 2, 13. 4, 5, 15; τὰ μὲν ἐπ' ἐμοί 5, 4, 11; ἐπὶ μάντεσιν ἦν, es stand bei den Sehern, 1, 6, 2; τό γε ἐπ' ἐκείνῳ εἶναι An. 6, 4, 23; Hell. 3, 5, 9; ἐπὶ Τημένῳ ἐσώϑη ποτ' ἄν, wenn es auf den T. angekommen wäre, Plat. Legg. III, 692 b; μὴ ἐπὶ τούτοις ἐξερημῶσαι τὸν οἶκον Is. 7, 33; ἐφ' ὑμῖν ποιήσαντες, die es in eure Gewalt gaben, Dem. 18, 215; ἐπὶ τῇ τῶν λεγόντων δυνάμει τὸ πρᾶγμα κατ αστῆσαι, es solle nicht die ganze Verhandlung der Macht der Redner anheimgestellt sein, 22, 11; ἐπί τινι ποιεῖσϑαι Plut. Sert. 6; τίϑεσϑαι Aristid. 24; τὰ μὲν τότ' ἦν ἐπὶ τοῖς τότ' ἤϑεσι, hing davon ab, Dem. 20, 114; – auch ἐπὶ τοῖς ϑεοῖς ἐστιν – ὥστε καὶ διδόναι Plat. Alc. II, 148 c. – Dah. δίαιται ἐγένοντο ἐπὶ τοῖς νόμοις, unter Herrschaft der Gesetze, den Gesetzen gemäß, Dem. 24, 56; ἐπὶ πᾶσι δικαίοις, ganz dem Rechte gemäß, 20, 88; Aesch. 3, 170. – 4) Der Grund, die Veranlassung, wegen, um, aus; γελᾶν ἐπί τινι, über Einen lachen (wo man dabei steht u. das Lachen als ein äußeres Zusammentreffen erscheint), Il. 2, 170 Od. 20, 358; μογεῖν ἐπί τινι, sich um Etwas abmühen, Il. 1, 162; ἐπὶ σοὶ μάλα πόλλ' ἔπαϑον, um deinetwillen erduldet' ich viel, 9, 492; αἰκίζει τοιοῖςδ' ἐπ' αἰτιάμασιν, um solcher Beschuldigungen willen, Aesch. Prom. 255; δυςφορεῖν, κομπάζειν, Sept. 762 Ag. 1373; γελᾶν Eum. 130; ἐπ' εὐνοίᾳ, um des Wohlwollens willen, Sept. 998, wie öfter bei Sp.; Lys. 22, 11; Dem. 18, 273; γέ λωτα γενέσϑαι ἐπὶ τῇ παῤῥησίᾳ αὐτοῦ Plat. Conv. 222 c; ἐπαινεῖν ἐπί τινι Isocr. 15, 121; ἐπὶ συμφοραῖς οὐδεμίαν ἡμέραν ἀδακρυτὶ διάγομεν 14, 47; ἐφ' αἵματι φεύγειν, um einer Blutschuld, eines Mordes willen in die Verbannung gehen, Dem. Md. 105; δεϑεὶς ἐπὶ χρήμασιν 24, 168; vgl. 132; ζημιοῦσϑαι ἐπὶ τῇ ὠνῇ 24, 122; δόξαν ἔχειν ἐπ' ἀνδρίᾳ Dem. 11, 10, wie ἡ ἐπὶ τοῖς ἔργοις δόξα 3, 24; ἀδοξία ἡ ἐπὶ τοῖς πεπραγμένοις 1, 11; ἀγανακτεῖν, δακρύειν, σεμνύνεσϑαι, φιλοτιμεῖσϑαι, στεφανοῦσϑαι, Lycurg. 25. 41. 98. 139; ἐφ' ᾗ (ἀπολογίᾳ) δικαίως ἂν ἀποϑάνοιεν 63; ϑαυμάζειν, φιλεῖσϑαι u. ä.; πρᾴως, χαλεπῶς φέρειν, s. die einzelnen Verba; ἐπὶ τοῖς ἠγγελμένοις οἱ Ἀϑηναῖοι ναῦς ἐπλήρουν, auf diese Nachricht, Thuc. 8, 97; ἔγνωσαν οὐκ ἐπὶ τῷ βελτίονι λόγῳ ἀποπεμπόμενοι, daß sie nicht aus dem bessern Grunde weggeschickt worden, 1, 102; – ἐπὶ γογγυλίσι διαβιῶναι, von Rüben leben, Ath. X, 419 a. – Diesem zunächst steht – 5) die Angabe des Zweckes; ἐπ' ἀρωγῇ, um Hülfe zu leisten, Il. 23, 574, vgl. 4, 470 Od. 16, 19. 18, 414; ἐφ' οἷς ἐλήλυϑας Soph. Phil. 50, vgl. O. C. 146; ἐπὶ τῷ λέγει τάδε; Ai. 784; ἐπὶ ϑανάτῳ, ἐπὶ φίλτροις φάρμακα δοῦναι, um Jem. zu tödten, oder ihm Liebe einzuflößen, Antiph. 1, 9; ἐπ' ὠφελείᾳ ἐψεύδετο 5, 37; ἐπὶ τῇ δήμου καταλύσει, um die Volksherrschaft zu stützen, 1, 36; ἐπ' ἀγαϑῷ Κύρου, zum Vortheil des Kyrus, Xen. Cyr. 7, 4, 3, wie ἐπὶ τῷ ἐκείνου κακῷ 4, 6, 6; ἡ γενομένη ἐπὶ τῷ Μήδῳ συμμαχία, um den Krieg gegen die Meder zu führen, Thuc. 1, 102; ἐπί σφισιν ἔχοντες, indem sie es auf sie anlegten, Her. 6, 49; vgl. Soph. Ant. 974; νῆες ἐφ' ἡμῖν τετάχαται, gegen uns, um uns zu unterwerfen, Thuc. 3, 13, wie οἱ στρατηγοὶ οἱ ἐπὶ σφίσι τεταγμένοι 2, 70; νόμους ἐπὶ τοῖς ἀδικοῦσι ἀνεγράψατε, um der Unrechtthuenden willen, um sie zu strafen, Dem. 24, 5; ähnlich ἐπ' ἀνδρὶ νόμον ϑεῖναι, ἐπὶ πᾶσιν Ἀϑηναίοις Andoc. 1, 87; vgl. Plat. Gorg. 488 d; πάντες γίγνονται ἐπὶ τῷ εὖ καὶ κακῶς πράττειν, das ist ihre Bestimmung, Andoc. 2, 5; ἐπὶ τῷ ὑβρίζεσϑαι, um gemißhandelt zu werden, Thuc. 1, 38; auch ἐπὶ τούτῳ ὅπως, Xen. An. 7, 6, 16; ἐπὶ πορείᾳ ϑύεσϑαι Cyr. 2, 4, 18; οὐκ ἐπὶ τέχνῃ ἔμαϑες ὡς δημιουργὸς ἐσόμενος, ἀλλ' ἐπὶ παιδείᾳ, zur Bildung, Plat. Prot. 312 b, u. nachher ἐπὶ τέχνῃ μανϑάνει ὡς σοφιστὴς ἐσόμενος, um ein Gewerbe davon zu machen, 315 a; ἐπ' ὠφελείᾳ τῶν φίλων καὶ ἐπὶ βλάβῃ τῶν ἐχϑρῶν, zu Nutz und Frommen der Freunde, zum Schaden der Feinde, Rep. I, 334 b; ἐπὶ διαβολῇ τῇ ἐμῇ λέγει, um mich zu verleumden, Apol. 20 e; ἐπὶ σωτηρίᾳ Thuc. 2, 13; Ἐριφύλη ἐπὶ τῇ τοῦ ἀνδρὸς ψυχῇ τὸν ὅρμον δεξαμένη, um das Leben ihres Mannes zu verrathen, od. unter der Bedingung, daß sie verriethe, Plat. Rep. IX, 590 a; δωροδοκεῖν ἐπὶ πράξει Xen. An. 7, 6, 17; auch bei Sp. nicht selten, z. B. ἐπὶ πολέμῳ διαβαίνειν Ἴβηρα Pol. 2, 13, 7; ἐπ' ἐξανδραποδισμῷ πόλεμον ἐκφέρειν τινί 6, 49, 1; ἐφ' ἑτέρᾳ ἀποδημῶν ἐμπορίᾳ Dem. 52, 3. – Bes. vom Preise, vom Lohne, nach dem man strebt, um den man sich bemüht, ἐπί τινι ἁϑλεύειν Il. 23, 274; ἐπὶ ἀέϑλῳ, ἐπὶ μισϑῷ, ἐπὶ δώρῳ, um den Kampfpreis, um Lohn, um ein Geschenk, 9, 602. 10, 304. 21, 445 Od. 11, 548; ἐπ' ἀργύρῳ τὴν ψυχὴν προδούς Soph. Ant. 322; ἐπὶ κέρδεσι λέγων 1048; ἐπὶ κέρδει ποιεῖν τι Xen. Mem. 1, 2, 56; ähnlich ἐπὶ δέκα ταλάντοις γαμεῖν Andoc. 4, 13 (vgl. ἐπὶ τῇ ἀδελφῇ δέκα μνᾶς λαβεῖν προῖκα Is. 2, 5); οὐκ ἂν ἐπὶ τῷ βίῳ παντὶ βούλοιτο ἀκοῦσαι, nicht ums Leben, Xen. Mem. 2, 2, 8; ἐπ' οὐδενί, um keinen Preis, Her. 3, 38; ἐπὶ πόσῳ ἄν τις δέξαιτο, wie viel möchte Einer dafür geben, Plat. apol. 41 b. Man vgl. noch ἄγειν τὴν ἐπὶ ϑανάτῳ Polyaen. 5, 2, 12 (auch Xen. An. 1, 6, 10 lesen die besseren mss. ὅτι ἐπὶ ϑανάτῳ ἄγοιτο für den accus., vgl. auch ἐλάβοντο τῆς ζώνης τὸν Ὀρόντην ἐπὶ ϑανάτῳ ibid. u. 5, 7, 34 Mem. 4, 4, 31; ἐπὶ ϑανάτῳ συλλαβεῖν Isocr. 4, 154, wie D. Sic. 16, 6 u. Luc. D. mort. 12, 3; – ἦσϑα ἐπὶ ϑητείᾳ πλάνης, = ϑητεύων, Soph. O. R. 1029. Uebh. den Erfolg bezeichnend, μεγάλοι ϑόρυβοι κατέχουσιν ἡμᾶς ἐπὶ δυςκλείᾳ, so daß ein übler Ruf entsteht, Soph. Ai. 143; vgl. noch ἀναλκίδες, οὐδ' ἐπὶ χάρμῃ Il. 13, 104; μελέους ϑανάτους εὕροντο δόμων ἐπὶ λύμῃ Aesch. Sept. 861; εἴη δ' ἐπὶ νίκῃ Ch. 855; vgl. Ag. 995; ἐπὶ δορὶ καὶ φόνῳ καὶ ἐμῶν μελάϑρων λώβᾳ, daß Mord u. Verwüstung daraus entstehen, Eur. Hec. 649; ἐπ' εὐπραξίᾳ μέμνησϑέ μου ϑανόντος Soph. O. C. 1540. – Dah. auch bei Angabe der Zinsen, τοκοφορεῖν ἐπ' ἐννέ' ὀβολοῖς Dem. 59, 52; δανείζομαι ἐπὶ μεγάλοις τόκοις, auf hohe Zinsen, 1, 15. Dah. ἐπὶ δραχμῇ, das ist zu 1% monatlich, nach unserer Weise zu 12% ἐπὶ πέντ' ὀβολοῖς, zu 10%, u. ä. Dem. Anders aber ἐπὶ τοῖς σώμασι μηδένα δανείζειν, auf den Körper, unter Verpfändung des Leibes, Plut. Sol. 15; vgl. Dem. 21, 45. – 6) die Bedingung; von jeder näheren Bestimmung, un ter der Etwas geschieht; αἱ σπονδαὶ ἐγένοντο ἐπὶ τούτοις, unter den Bedingungen, Her. u. folgde Geschichtsschreiber oft; bes. in der Vbdg ἐφ' ῷτε mit dem inf., unter der Bedingung, daß, Ar. Ach. 722; Plat. Apol. 29 c u. oft; auch ἐπ' ᾧτε ἄρξομαι, Her. 3, 83; ἐφ' ᾧ τηρήσονται. Thuc. 4, 30; vollständig: ἐπὶ λόγῳ τοιῷδε ἐφ' ᾡ Her. 7, 158; ἐπὶ τοῖςδε ἐπ' ᾡτε 5, 82. 7, 154; ἐπὶ τούτῳ ἐφ' ᾡτε, überall; ἐπ' ἴσοις, unter billigen Bedingungen; ἐφ' ᾧ μόνον ὑμᾶς κακῶς ποιεῖν Pol. 9, 28, 7. – 7) Allgemeiner ist die Beziehung in τὸ δὲ ἔργον ἐφ' ᾡ καλοῦμεν τὸ ὄνομα, die Sache, der wir den Namen beilegen (bei der wir den Namen aussprechen), Plat. Soph. 218 c u. öfter; ἕκαστον τῶν ὀνομάτων οὐκ ἐπί τινι καλεῖς Parm. 174 d; ἐπὶ μὲν τῇ τοῦ οἰκείου ἔχϑρᾳ στάσις κέκληται, ἐπὶ δὲ τῇ τοῦ ἀλλοτρίου πόλεμος, man braucht dabei den Ausdruck Krieg, Rep. V, 470 b; vgl. Xen. Cyr. 2, 2, 12. Bei Sp. auch wie oben, I, 2 a; καλεῖν τινα ἐπί τινι, nach Jem. benennen, Plut. Demetr. 2 Rom. 19; Luc. Tim. 52.
III. Mit dem accusat., die Bewegung od. Richiung auf ein Ziel ausdrückend, – 1) örtlich, – a) darauf zu, hin, zu, zunächst bei Verbis der Bewegung; ἐπὶ νῆας ἔρχεσϑαι u. ä., Hom. u. Folgde; bes. nach einem höheren Punkte, auf, ἐπὶ πύργον βαίνειν, ἐπ' ἐπάλξεις, Il. 6, 386. 12, 375; ἀναβαίνειν ἐπὶ τὸ ὄρος u. ä., Her. 1, 131; Xen. An. 4, 1, 7; ἁναβιβάζειν ἐπὶ τὸν ἵππον 3, 4, 35, ἐπὶ τοὺς ἵππους ἀναβιβαστέον Plat. Rep. V, 467 e; προελϑεῖν ἐπὶ τὸ βῆμα Thuc. 2, 34; ἐπὶ πόλιν διώκων, zur Stadt hin, Aesch. Sept. 89; ἐς Μακεδόνων χώραν ἁφικόμεσϑ' ἐπ' Ἀξίου ποταμόν Pers. 485; κέλσας ἐπ' ἀκτάς Eum. 10; εἶμ' ἐπὶ ναῦν Soph. Phil. 622; ἐπὶ σεμνὸν ἑζόμην βάϑρον O. C. 100; ἐξῆλϑον ἐπὶ τὴν Χαλκιδικήν Thuc. 2, 70; ὅταν πρὸς δαῖτά τε καὶ ἐπὶ ϑοίνην ἴωσι Plat. Phaedr. 238 b; κληϑεὶς δεῦρ' ἐπὶ δεῖπνον Conv. 174 e; ὁδὸς ἐπὶ Σοῦσα φέρει Xen. An. 3, 2, 15. Seltener so von Menschen, auf Einen zu, 4, 7, 23; ἐπὶ πόδα ἀναχωρεῖν, s. dieses Verbum. Auch bei Verbis der Ruhe (vgl. εἰς), z. B. καταστὰς ἐπὶ τὸ πλῆϑος Thuc. 4, 84, d. i. in die Volksversammlung geführt; καταστὰς ἐπὶ τοὺς Ἀϑηναίους ib. 97; ἐπιστῆναι ἐπὶ ζυγόν Arr. An. 2, 3; παρεῖναι ἐπὶ τὰς ϑύρας Xen. Cyr. 3, 3, 12. 6, 1, 1, u. oft in dieser Vrbdg; vgl. Plat. Conv. 212 d; ἐπὶ τὸν τάφον Thuc. 2, 24; ἐπὶ τὰς εἰςόδους στῆναι Xen. Cyr. 3, 3, 68; τὰ δόρατα ἐπὶ τὸν δεξιὸν ὦμον ἔχειν, sc. λαβόντες, An. 1, 3, 25; ἦσαν ἐπὶ χαράδραν 4, 2, 3; εἴκαζεν ἐπὶ τὸ ἄκρον ἔσεσϑαί σε Luc. Hermot. 2. Bei Sp. geradezu wie ἐπί τινος, z. B. Long. 4, 34. In ἐπὶ δεξιά, ἐπ' ἀριστερά, zur Rechten u. Linken, ist immer an die Bewegung dahin zu denken, Il. 7, 238. 12, 240 u. A. Bes. in Vrbdgn, wie τὰ ἐπ' ἀριστερὰ ἐςπλέοντι τοῦ Ἑλληςπόντου αἵρεε πάντα, Her. 6, 33; vgl. Xen. An. 6, 2, 1; so ἐπ' ἐκεῖνα, was auch ἐπέκεινα geschrieben wird; ἐπὶ ϑάτερα, Thuc. 7, 37; Xen. An. 5, 4, 10 Hell. 6, 2, 7. Aehnlich ἐπὶ δόρυ ἀναστρέφειν, d. i. rechtsumkehrt machen, Xen. An. 4, 3, 29; – ἐπὶ τάδε, oft Pol., diesseits; – λέγειν ἐπί τινα, zu Jem. sprechen, Her. – Bes. im feindlichen Sinne, gegen, wider, von Hom. an überall, bes. von Menschen, ἐπ' ἄλλην ἄλλος ἴϑυνεν δόρυ Aesch. Pers. 403; ἐπιϑρώσκειν, ὁρμᾶσϑαι, Soph. O. R. 469, vgl. 215 Ai. 47. 157; ὥσπερ ϑηρίον ἧκεν ἐφ' ἡμᾶς ὡς διαρπασόμενος Plat. Rep. I, 336 b. – b) über od. durch Etwas hin, draufhin, die Ausdehnung u. Verbreitung im Raume bezeichnend, ἐπ' ἐννέα κεῖτο πέλεϑρα, er lag da über neun Morgen Landes hingestreckt, Od. 11, 577; so oft πλεῖν ἐπὶ οἴνοπα πόντον, περᾶν, ὁρᾶν, λεύσσειν, über das Meer hin; ἐπὶ πολλὰ ἀλήϑην, über viele Lande hin, Od. 14, 120; κλέος πάντας ἐπ' ἀνϑρώπους, unter allen Menschen verbreitet, Il. 10, 213, vgl. 24, 202; Hes. O. 11 Th. 95; ἐπὶ πᾶσαν χϑόνα ϑεῖον ἐλαύνει Aesch. Pers. 74; ἐπὶ τὸ πᾶν πέλαγος Plat. Critia. 108 e; ἐπὶ πᾶσαν Εὐρώπην ἐλλόγιμοι ἦσαν, durch ganz Europa hin, ing. E., 112 e; τὸ κάλλιστον γένος ἐπ' ἀνϑρώπους γεγονός Tim. 23 a. Auch bei Angabe des Maaßes, παρετέτατο ἡ τάφρος ἐπὶ δώδεκα παρασάγγας Xen. An. 1, 7, 15; πλάτος ἔχων πλεῖον ἢ ἐπὶ δύο στάδια Cyr. 7, 5, 8, öfter, s. unter 3. – 2) von der Zeit, Ausdehnung bis zu einem gewissen Punkte; ἐπὶ χρόνον, auf eine Zeit, eine Zeit lang, Il. 2, 299; Her. 9, 22; ἐπ' ἠῶ, bis, um Morgen, Od. 7, 288; ἐπὶ γῆρας 8, 226; ἐπὶ πολλὸν χρόνον 12, 407, wie ἐπὶ δηρόν, auf lange, Il. 9, 415; ὁ ἐπ' ἡμέραν ἔχων, der für den Tag zu leben hat, Her. 1, 32 u. oft; vgl. Soph. Tr. 1118. ἐπὶ χρόνον τινά, ἐπὶ πολὺν χρόνον, Plat. Prot. 344 b Phaed. 84 c; ἐπ' ἀνϑρώπων γενεάς Xen. Cyr. 5, 2, 4; ἐφ' ἡμέραν ἀρκεῖν 6, 2, 34 u. A. Aehnlich – 3) bei Zahl- u. Maaßbestimmungen, bis zu, bis auf; ἐπὶ διηκόσια, bis zu zweihundert, Her. u. A.; ἐφ' ὅσον, soweit, Il. 3, 12. 15, 358; ἐπὶ τόσον, bis zu dieser Größe, Od. 5, 251; ὅσσον τ' ἐπὶ ἥμισυ πάσης, bis zur Hälfte des ganzen Schiffes, 13, 114; ἐπὶ μακρόν, weithin, 6, 117; διασπειρόμενοι ἐφ' ὅσον καλῶς εἶχε, über einen so weiten Raum hin, als es gut war, Xen. An. 6, 1, 19, vgl. Cyr. 5, 4, 84; ἐπ' ὅσον ἔποψις τοῦ ἱροῠ εἶχεν Her. 1, 64; ἐπὶ πολύ, weithin, Thuc. 2, 79; Xen. An. 1, 8, 8; ἐπὶ πάμπολυ τῆς ϑαλάττης 7, 5, 12 (aber ὡς ἐπὶ τὸ πολύ, meistentheils, 3, 1, 42 Arist. sehr oft); ἐπὶ πολλοὺς τεταγμένοι, viel Mann hoch, 4, 8, 11; vgl. Thuc. 4, 93. 94 u. oben I, 4; ἐπὶ τρεῖς ἀσπίδας Arr.; ἐπὶ μίαν ναῦν Pol. 1, 26, 13. – 4) Uebertr., zu, Zweck u. Absicht auszudrücken; ἐπὶ ἔργα τράποντο, sie wandten sich zur Arbeit, Il. 3, 422; ἐπ' ἰϑύν, zur Unternehmung, Od. 4, 434, ἐφ' ἁρπαγὴν τραπέσϑαι Xen. An. 7, 1, 18; ἰέναι ἐπὶ τὸν ἀγῶνα 3, 1, 22; ἰέναι ἐπὶ ϑήραν Her. 1, 37; ἐπὶ ϑεωρίαν Plat. Crit. 52 b, ἐπὶ ἐμπορίαν ἀποδημεῖν Lycurg. 57, zum Handel verreisen; ἐπ' αὐτό γε τοῠτο πάρεσμεν, eben deswegen sind wir hierher gekommen, Plat. Gorg. 447 b, οὐκ ἐπὶ τοῦτο ἤλϑομεν, wir haben dies nicht unternommen, Xen. An. 2, 5, 22; ἐπὶ πᾶν ἐλϑεῖν, Alles unternehmen, Alles aufbieten, 3, 1, 18; εἰς πάντ' ἀφῖγμαι κοὐδὲν εἴργασμαι πλέον Eur. Hipp. 286; ἐπὶ πάντ' ἀφίξομαι Soph. O. R. 265, vgl. ἐπ' ἔσχατα βαίνειν, zum Aeußersten, O. C. 217; bes. um Etwas zu erreichen, bei den Verbis der Bewegung, στέλλειν ἐπ' ἀγγελίην, auf, nach Botschaft ausschicken, Il. 4, 384; ἐπὶ βοῦν ἴτω, er gehe, um den Stier zu holen, 3, 421; seltener auch von Personen, ἐπ' Ὀδυσῆα ἤϊε 5, 149; ποτὲ μὲν κακὸν ἄλλοτ' ἐπ' ἐσϑλὸν ἕρπει Soph. Ant. 364, vgl. Phil. 43; πέμπειν ἀρωγὴν ἐπὶ νίκην Aesch. Ch. 471; Sept. 843; ἐφ' ὃ ἕκαστος πέφυκεν, ὡς ἐπὶ τὸ μὴ πονεῖν γεγονότας Plat. Rep. VII, 537 a, Legg. VI, 779 a; λέγεται Ἡρακλῆς ἐπὶ τὸν Κέρβερον καταβῆναι, nach dem Cerberus, um ihn herauszuholen, Xen. An. 5, 10, 2; ἐπὶ ξύλα παρέπεμψε Thuc. 4, 13; οἱ ἐπὶ τὰ χρήματα παρόντες Pol. 29, 3, 7; 10, 34, 8; φρύγανα συλλέγειν ὡς ἐπὶ πῦρ Xen. An. 4, 3, 11. – 5) Allgemeine Beziehungen: ἐπὶ στάϑμην, nach der Richtschnur, Od. 5, 245; – ἐπ' ἴσα, adverbial, gleich, unentschieden, vom Treffen, Il. 12, 436; ἐπὶ πλέον οὐκ ἀκήκοα, mehr, Plat. Phaedr. 261 b; ἐπ' ἔλαττον 93 b; ἐπὶ τὸ βέλτιστον λέγων Gorg. 503 e; vgl. ἐπὶ τὰ γελοιότερα ἐπαινέσαι, so daß es lächerlich wird, Conv. 214 e; Phil. 40 b, ἐπὶ τὸ μεῖζον κοσμεῖν, übertreibend, Thuc. 1, 10; καϑ' ἕκαστα – ἐπὶ πάντα, im Allgemeinen, Soph. 235 c.
In Zusammensetzungen ist es 1) örtlich, auf, bei, in, an, sowohl mit dem Begriffe der Ruhe, ἐπίγειος, ἐπιπολάζω, als der Bewegung, ἐπιβαίνω, ἐπιτίϑημι; auch der Richtung nach, u. feindlich, gegen, ἔπειμι, ἐπιστρατεύω, übertr. ἐπιϑυμέω, dabei, ἐπιϑρηνέω. – 2) zeitlich, darauf, darnach, ἐπιγίγνομαι, ἐπιβιόω; u. übh. Hinzukommen, ἐπιδίδωμι. – 3) Veranlassung, ἐπιγελάω. – 4) Wiederholung, ἐπέρομαι. – 5) Abhängigkeit, Unterwerfung, ἐπαίτιος, ἐπικίνδυνος. Dah. Gemäßheit, ἐπίκαιρος. – Ueber die Zahlenverbindungen und andere s. die Composita selbst.
In der Anastrophe ἔπι, oft bei Dichtern, bes. Epikern.
-
12 ἐξ-έρχομαι
ἐξ-έρχομαι (s. ἔρχομαι), 1) aus-, herausgehen; gew. mit dem gen. des Orts, ἐκ δ' ἦλϑε κλισίης Il. 10, 104, wie Od. 21, 190; ἐξελϑέτω τις δωμάτων Aesch. Ch. 652; τῆςδε χϑονός Soph. El. 768; οἴκων Eur. Hec. 174; mit praeposit., ἐκ τῆςδ' ἕδρας Soph. O. C. 37; ἔξω τῆςδε χϑονός Eur. Phoen. 479; ἐξεληλυϑότες ἐκ Σπάρτης Her. 9, 12; οὐκ ἐπὶ ϑεωρίαν πώποτε ἐκ τῆς πόλεως ἐξῆλϑες Plat. Crit. 52 b; Phaed. 59 d; ὅϑεν, ἐνϑένδε, Tim. 79 b Crit. 44 e; absolut, fortgehen, ausziehen, Il. 9, 476; ἔξελϑε πρὸς Λέρνης λειμῶνα Aesch. Prom. 655; ἐπὶ φορβῆς νόστον ἐξελήλυϑεν Soph. Phil. 43; ἔξελϑ' ἀμείψας στέγας 1246; ἐπὶ φόνον Eur. Or. 608; εἰς ἔλεγχον, geprüft werden, Alc. 650; ἐς χερῶν ἅμιλλάν τινι, ins Handgemenge gerathen, Hec. 226; vom Heere, Thuc. 2, 21; Xen. Hell. 7, 5, 6 u. A.; ἔξοδον Xen. Hell. 1, 2, 17, στρατείαν Aesch. 2, 168; ἄεϑλα, Soph. Tr. 505, den Kampf bestehen; anders ist der acc. ἐξῆλϑον τὴν Περσίδα χώραν, aus dem Lande, Her. 7, 29; vgl. Arist. pol. 3, 14; οὐκ ἂν ἔφασκεν ἐκ τῆς πόλεως ἐξελϑεῖν οὐδὲ τὸν ἕτερον πόδα Din. 1, 82, auch nicht mit einem Fuße. – Auch von leblosen Dingen, οὐδεὶς τῶν λόγων ἐξέρχεται παρ' ἐμοῦ Plat. Theaet. 161 b; ὅϑεν ἐξῆλϑε τὸ πνεῦμα Tim. 79 b; von Krankheiten, die den Menschen verlassen, Hippocr. – Von der Zeit, vergehen, verstreichen, τίς χρόνος τοῖςδ' ἐστὶν οὑξεληλυϑώς; Soph. O. R. 735; Her. 2, 139; ἐλέγοντο αἱ σπονδαὶ ἐξεληλυϑέναι, abgelaufen, Xen. Hell. 5, 2, 2; ἐπειδὰν ὁ ἐνιαυτὸς ἐξέλϑῃ Plat. Polit. 298 e; Phaed. 108 e; Xen. An. 7, 5, 4 u. A. – Das Maaß überschreiten, εἴ ποτ' ἐξέρχεται, δυνατὸν δ' ἐστὶν ἐπανορϑοῦσϑαι Plat. Legg. I, 644 b; τὰ νόμιμα, übertreten, Ath. XII, 536 a. – 2) ausgehen, in Erfüllung gehen. εἰς τέλος ἐξέρχεσϑαι Hes. O. 215; μή μοι Φοῖβος ἐξέλϑῃ σαφής Soph. O. R. 1011, Schol. μὴ οἱ χρησμοὶ τοῠ Φοίβου τελεσϑῶσι; so von Träumen u. Orakeln, Her. 6, 82, ταύτῃ τὴν ὄψιν συνεβάλετο ἐξεληλυϑέναι 107; ähnl. ἰσόψη-φος δίκη ἐξῆλϑ' ἀληϑῶς Aesch. Eum. 763; τὰ δύςφορα εἰ τύχοι κατ' ὀρϑὸν ἐξελϑόντα, wenn es gut ausschlägt, Soph. O. R. 88; τοιόςδε δ' ἐκ-φὺς οὐκ ἂν ἐξέλϑοιμ' ἔτι ποτ' ἄλλος, ich möchte wohl nicht anders werden, ib. 1084; ἀριϑμὸς καὶ ἄλλοϑεν οὐκ ἐλάσσων ἐξέλϑοι, wo auch wir »her-»auskommen« sagen, Xen. Hell. 6, 1, 5.
-
13 εξερχομαι
(fut. ἐξελεύσομαι, aor. 2 ἐξῆλθον, pf. ἐξελήλυθα)1) выходить, уходить(πόλεως Hom., ἐκ τῆς πόλεως Plat. и τὸ ἄστυ Her.; χθονός Soph. и τέν χώραν Her., Arst.)
ἐ. τοῦ βίου Plut. — умирать2) выступать, отправляться(ἐκ Σπάρτης Her.; πρὸς Λέρνης λειμῶνα Aesch.; ἐπὴ φορβῆς νόστον Soph.; ἐπὴ τέν θήραν Xen.; ἐκ τῆς πόλεως ἐπὴ θεωρίαν Plat.; στρατείαν Aeschin.; ἐπὴ τὸν πόλεμον Plut.)
3) переходить4) приходить, являться(ἐπί τινα Her.)
5) вступать, приступатьεἰς ἔλεγχον ἐξελθεῖν Eur. — подвергнуться испытанию;
εἰς χερῶν ἅμιλλαν ἐξελθεῖν τινι Eur. — вступить с кем-л. в рукопашный бой6) продвигаться вперед(ἐπὴ πλεῖστον Thuc.)
τὸ πολὺ τοῦ ἔργου ἐξελθεῖν Thuc. — совершить большую часть дела7) выходить, выделяться(τὸ σπέρμα ἐξέρχεται Arst.)
8) появляться (на свет), рождаться(τὸ παιδίον ἐξέρχεται Arst.)
9) высовываться(ἥ γλῶττα ἐξέρχεται μέχρι πόρρω Arst.)
10) расходоваться, тратиться11) уходить с государственного постаκαὴ ἐξεληλυθότες καὴ μέλλοντες Arst. — как прежние, так и будущие чиновники
12) ( о времени) проходить, миновать(ἐπειδὰν ὅ ἐνιαυτὸς ἐξέλθῃ Plat.)
τίς χρόνος τοῖσδ΄ ἐστὴν οὑξεληλυθώς ; Soph. — сколько времени прошло с тех пор?13) вывозиться, служить предметом вывоза14) исходить(οὐδεὴς τῶν λόγων ἐξέρχεται παρ΄ ἐμοῦ Plat.)
15) доходить, достигать(εἰς τέλος Hes.)
16) выходить за пределы, отклонятьсяεἴ ποτε ἐξέρχεται δυνατὸν δ΄ ἐστὴν ἐπανορθοῦσθαι Plat. — если есть какой-л. недочет, который может быть исправлен
17) исполняться, осуществлятьсяδοκέειν οἱ ἐξεληλυθέναι τὸν χρησμόν Her. — (он сказал, что), по его мнению, предсказание сбылось
18) становиться, оказыватьсяἐξελθεῖν κατ΄ ὀρθόν Soph. — оканчиваться благополучно;
ἀριθμὸς καὴ ἄλλοθεν οὐκ ἂν ἐλάττων ἐξέλθοι Xen. — численность (войска) и в других местах может оказаться не меньше:φίλοι γενόμενοι ἐπὴ τελευτῆς ἐξέρχονται Arst. — в конце концов они оказались друзьями -
14 οξυλαβεω
быстро улучать момент, не упускать удобного случая(ὅσοι ὠξυλάβησαν, ἐξῆλθον Xen.)
-
15 εξέρχομαι
(αόρ. εξήλθον) αμετ1) выходить; выезжать;εξέρχομαι (εκ) τού κήπου — выходить из сада;
εξέρχομαι από το σπίτι — выходить из дома;
εξέρχομαι εις συνάντησιν — выходить навстречу;
2) отправляться;εξέρχομαι εις
κυνήγιον (περίπατον) — отправляться на охоту (прогулку);3) уходить, оставлять;εξέρχομαι της υπηρεσίας — увольняться по собственному желанию; — подавать в отставку;
εξέρχομαι του στρατεύματος — демобилизоваться;
§ εξέρχομαι τής ευθείας οδού — сбиться с (правильного) пути;
εξέρχομαι εις αγώνα (αμιλλαν) — состязаться (соревноваться);
εξέρχομαι εις τούς τελείους άνδρας — становиться настоящим мужчиной
-
16 ὑπάντησις
A coming to meet,ἐξῆλθον εἰς ὑπάντησιν αὐτῷ Ev.Jo.12.13
, cf. J.AJ11.8.4, App.BC4.6 (pl.);ψήφισμα -ήσεως SIG798.16
(Cyzicus, i A. D.).II metaph., retort, answer, S.E.M.11.202; πρός τι ib.7.278, A.D.Synt.305.19.2 counter-treatment, Sor.2.41.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑπάντησις
-
17 ἐξέρχομαι
ἐξ-έρχομαι, aor. ἐξῆλθον: come or go out, march forth, Il. 9.476, ; πόληος, ‘out of the city,’ τείχεος, θύραζε, Od. 19.68.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἐξέρχομαι
-
18 ἐξέρχομαι
ἐξ-έρχομαι, (1) aus-, herausgehen; absolut: fortgehen, ausziehen; εἰς ἔλεγχον, geprüft werden; ἐς χερῶν ἅμιλλάν τινι, ins Handgemenge geraten; vom Heere; ἄεϑλα, den Kampf bestehen; ἐξῆλϑον τὴν Περσίδα χώραν, aus dem Lande; οὐκ ἂν ἔφασκεν ἐκ τῆς πόλεως ἐξελϑεῖν οὐδὲ τὸν ἕτερον πόδα, auch nicht mit einem Fuße. Von Krankheiten, die den Menschen verlassen. Von der Zeit: vergehen, verstreichen; ἐλέγοντο αἱ σπονδαὶ ἐξεληλυϑέναι, abgelaufen. Das Maß überschreiten; τὰ νόμιμα, übertreten. (2) ausgehen, in Erfüllung gehen; von Träumen u. Orakeln; τὰ δύςφορα εἰ τύχοι κατ' ὀρϑὸν ἐξελϑόντα, wenn es gut ausschlägt; τοιόςδε δ' ἐκ-φὺς οὐκ ἂν ἐξέλϑοιμ' ἔτι ποτ' ἄλλος, ich möchte wohl nicht anders werden; ἀριϑμὸς καὶ ἄλλοϑεν οὐκ ἐλάσσων ἐξέλϑοι, wo auch wir »her-»auskommen« sagen -
19 Represent
v. trans.Portray: P. and V. εἰκάζειν, P. παραδεικνύναι.Represent in a bad light: P. κακῶς εἰκάζειν περί (gen.) (Plat., Rep. 377E).Represent as: P. κατασκευάζειν, Ar. and P. ἀποφαίνειν.He will represent us as drunkards and brawlers: P, ἡμᾶς... παροίνους μέν τινας καὶ ὑβριστὰς κατασκευάσει (Dem. 1261).He tried to represent that I was the cause of what occurred in Euboea: P. τῶν ἐν Εὐβοίᾳ πραγμάτων... ὡς ἐγὼ αἴτιός εἰμι κατεσκεύαζε (Dem. 550).He has represented the rowers one and all as bowmen: P. τοξότας γὰρ πάντας πεποίηκε τοὺς προσκώπους (Thuc. 1, 10; cf. Eur., Tro. 981).Represent by imitation: P. ἀπομιμεῖσθαι.Represent ( a character): P. ὑποκρίνεσθαι.Represent Antigone: P. Ἀντιγόνην ὑποκρίνεσθαι.When he represented the sorrows of Thyestes: P. ὅτε μὲν τὰ Θυέστου... κακὰ ἠγωνίζετο (Dem. 449).It is the special privilege of third-rate actors to represent kings and sceptered personages: P. ἐξαίρετόν ἐστιν ὥσπερ γέρας τοῖς τριταγωνισταῖς τὸ τοὺς τυράννους καὶ τοὺς τὰ σκῆπτρα ἔχοντας εἰσιέναι (Dem. 418).Suggest: Ar. and P. εἰσηγεῖσθαι; suggest.Represent a person, look after his interests: P. and V. προξενεῖν (gen.).Champion: P. and V. προστατεῖν (gen.).I as representing the greatest city ask you to come to terms: P. ἐγὼ... πόλιν μεγίστην παρεχόμενος... ἀξιῶ... συγχωρεῖν (Thuc. 4, 64).I came forward though with no mandate to represent our house: V. ἐξῆλθον οὐ ταχθεῖσα πρεσβεύειν γένους (Eur., Herac. 479).Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Represent
-
20 κόσμος
κόσμος, ου, ὁ (Hom.+)① that which serves to beautify through decoration, adornment, adorning (Hom.+; Diod S 20, 4, 5 τῶν γυναικῶν τὸν κόσμον; OGI 531, 13; SIG 850, 10; IMaronIsis 41; PEleph 1, 4; PSI 240, 12 γυναικεῖον κόσμον; LXX; TestJud 12:1; JosAs 2:6 al.; Philo, Migr. Abr. 97 γυναικῶν κ.; Jos., Ant. 1, 250; 15, 5; Just., A II, 11, 4f) of women’s attire, etc. ὁ ἔξωθεν … κόσμος external adorning 1 Pt 3:3 (Vi. Hom. 4 of the inward adornment of a woman, beside σωφροσύνη; Crates, Ep. 9; Pythag., Ep. 11, 1; Plut., Mor. 141e; on the topic of external adornment cp. SIG 736, 15–26).② condition of orderliness, orderly arrangement, order (Hom. et al.; s. HDiller, Die vorphilosophische Gebrauch von κ. und κοσμεῖν: BSnell Festschr., ’56, 47–60) μετὰ κόσμου in order Dg 12:9 (text uncertain; s. μετακόσμιος).③ the sum total of everything here and now, the world, the (orderly) universe, in philosophical usage (so, acc. to Plut., Mor. 886b, as early as Pythagoras; certainly Heraclitus, Fgm. 66; Pla., Gorg. 508a, Phdr. 246c; Chrysipp., Fgm. 527 v. Arnim κόσμος σύστημα ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς καὶ τῶν ἐν τούτοις περιεχομένων φύσεων. Likew. Posidonius in Diog. L. 7, 138; Ps.-Aristot., De Mundo 2 p. 391b, 9ff; 2 and 4 Macc; Wsd; EpArist 254; Philo, Aet. M. 4; Jos., Ant. 1, 21; Test12Patr; SibOr 7, 123; AssMos Fgm. b Denis [=Tromp p. 272]; Just., A I, 20, 2 al.; Ath. 19, 2 al.; Orig., C. Cels. 4, 68, 14; Did., Gen. 36, 7; 137, 13.—The other philosoph. usage, in which κ. denotes the heaven in contrast to the earth, is prob. without mng. for our lit. [unless perh. Phil 2:15 κ.=‘sky’?]). ἡ ἀέναος τοῦ κ. σύστασις the everlasting constitution of the universe 1 Cl 60:1 (cp. OGI 56, 48 εἰς τὸν ἀέναον κ.). Sustained by four elements Hv 3, 13, 3. πρὸ τοῦ τὸν κ. εἶναι before the world existed J 17:5. ἀπὸ καταβολῆς [κόσμου] from the beginning of the world Mt 13:35; 25:34; Lk 11:50; Hb 4:3; 9:26; Rv 13:8; 17:8. Also ἀπʼ ἀρχῆς κ. Mt 24:21 or ἀπὸ κτίσεως κ. Ro 1:20.—B 5:5 ἀπὸ καταβ. κ. evidently means at the foundation of the world (s. Windisch, Hdb. ad loc.). πρὸ καταβολῆς κ. before the foundation of the world J 17:24; Eph 1:4; 1 Pt 1:20 (on the uses w. καταβολή s. that word, 1). οὐδὲν εἴδωλον ἐν κ. no idol has any real existence in the universe (Twentieth Century NT) 1 Cor 8:4. Of the creation in its entirety 3:22. ὁ κόσμος ὅλος = πᾶσα ἡ κτίσις (Sallust. 21 p. 36, 13; TestSol 5:7; TestJob 33:4) Hs 9, 2, 1; 9, 14, 5. φωστῆρες ἐν κόσμῳ stars in the universe Phil 2:15 (s. above). Esp. of the universe as created by God (Epict 4, 7, 6 ὁ θεὸς πάντα πεποίηκεν, τὰ ἐν τῷ κόσμῳ καὶ αὐτὸν τὸν κόσμον ὅλον; Wsd 9:9; 2 Macc 7:23 ὁ τοῦ κ. κτίστης; 4 Macc 5:25; Just., A I, 59, 1 al.; Ath. 8, 2 al.) ὁ ποιήσας τὸν κ. who has made the world Ac 17:24. ὁ κτίστης τοῦ σύμπαντος κ. 1 Cl 19:2; ὁ κτίσας τὸν κ. Hv 1, 3, 4; cp. m 12, 4, 2. ὁ τοῦ παντὸς κ. κυριεύων B 21:5. οὐδʼ εἶναι τὸν κόσμον θεοῦ ἀλλὰ ἀγγέλων AcPlCor 1:15. Christ is called παντὸς τοῦ κ. κύριος 5:5; and the κ. owes its origin to his agency J 1:10b. The world was created for the sake of the church Hv 2, 4, 1.—The universe, as the greatest space conceivable, is not able to contain someth. (Philo, Ebr. 32) J 21:25.④ the sum total of all beings above the level of the animals, the world, as θέατρον ἐγενήθημεν (i.e. οἱ ἀπόστολοι) τῷ κόσμῳ καὶ ἀγγέλοις καὶ ἀνθρώποις 1 Cor 4:9. Here the world is divided into angels and humans (cp. the Stoic definition of the κόσμος in Stob., Ecl. I p. 184, 8 τὸ ἐκ θεῶν καὶ ἀνθρώπων σύστημα; likew. Epict 1, 9, 4.—Acc. to Ocellus Luc. 37, end, the κ. consists of the sphere of the divine beyond the moon and the sphere of the earthly on this side of the moon).⑤ planet earth as a place of inhabitation, the world (SIG 814, 31 [67 A.D.] Nero, ὁ τοῦ παντὸς κόσμου κύριος; the meaning of the birthday of Augustus for the world OGI 458, 40 [=IPriene 105]; 2 Macc 3:12; Jos., Ant. 9, 241; 10, 205; Orig., C. Cels. 4, 68)ⓐ gener. Mk 16:15. τὰς βασιλείας τοῦ κ. Mt 4:8; ἐν ὅλῳ τῷ κ. 26:13. Cp. 13:38 (cp. Hs 5, 5, 2); Mk 14:9; Hs 9, 25, 2. τὸ φῶς τοῦ κ. τούτου the light of this world (the sun) J 11:9. In rhetorical exaggeration ἡ πίστις ὑμῶν καταγγέλλεται ἐν ὅλῳ τ. κόσμῳ Ro 1:8 (cp. the Egypt. grave ins APF 5, 1913, 169 no. 24, 8 ὧν ἡ σωφροσύνη κατὰ τὸν κ. λελάληται). Abraham as κληρονόμος κόσμου heir of the world 4:13.—Cp. 1 Cor 14:10; Col 1:6. ἡ ἐν τῷ κ. ἀδελφότης the brotherhood in the (whole) world 1 Pt 5:9. ἐγένετο ἡ βασιλεία τοῦ κ. τοῦ κυρίου ἡμῶν our Lord has assumed the sovereignty of the world Rv 11:15. τὰ ἔθνη τοῦ κ. (not LXX, but prob. rabbinic אֻמּוֹת הָעוֹלָם=humankind apart fr. Israel; Billerb. II 191; Dalman, Worte 144f) the unconverted in the world Lk 12:30. In this line of development, κόσμος alone serves to designate the polytheistic unconverted world Ro 11:12, 15.—Other worlds (lands) beyond the ocean 1 Cl 20:8.—Many of these pass. bear the connotation ofⓑ the world as the habitation of humanity (as SibOr 1, 160). So also Hs 9, 17, 1f. εἰσέρχεσθαι εἰς τὸν κ. of entrance into the world by being born 1 Cl 38:3. ἐκ τοῦ κ. ἐξελθεῖν leave this present world (Philo, Leg. All. 3, 5 ἔξω τ. κόσμου φεύγειν; s. ἐξέρχομαι 5; cp. Hippol., Ref. 5, 16, 7) 1 Cor 5:10b; 2 Cl 8:3. γεννηθῆναι εἰς τὸν κ. be born into the world J 16:21. ἕως ἐσμὲν ἐν τούτῳ τῷ κ. 2 Cl 8:2. οὐδὲν εἰσφέρειν εἰς τὸν κ. (Philo, Spec. Leg. 1, 294 τὸν μηδὲν εἰς τὸν κόσμον εἰσενηνοχότα) 1 Ti 6:7 (Pol 4:1). πολλοὶ πλάνοι ἐξῆλθον εἰς τὸν κ. 2J 7.—ἐν τῷ κόσμω τούτῳ J 12:25 (κ. need not here be understood as an entity hostile to God, but the transition to the nuance in 7b, below, is signalled by the term that follows: ζωὴν αἰώνιον). ἵνα εἰς κόσμον προέλθῃ AcPlCor 2:6.ⓒ earth, world in contrast to heaven (Dio Chrys. 19 [36], 59; Iren., 1, 4, 2 [Harv. I 35, 5]; Orig., C. Cels. 8, 15, 24) ἐν τῷ κόσμῳ τούτῳ 2 Cl 19:3.—Esp. when mention is made of the preexistent Christ, who came fr. another world into the κόσμος. So, above all, in John (Bultmann, index I κόσμος) ἔρχεσθαι εἰς τὸν κ. (τοῦτον) J 6:14; 9:39; 11:27; 16:28a; 18:37; specif. also come into the world as light 12:46; cp. 1:9; 3:19. Sending of Jesus into the world 3:17a; 10:36; 17:18; 1J 4:9. His εἶναι ἐν τῷ κόσμῳ J 1:10a; 9:5a; 17:12 v.l. Leaving the world and returning to the Father 13:1a; 16:28b. Cp. 14:19; 17:11a. His kingship is not ἐκ τοῦ κ. τούτου of this world i.e. not derived from the world or conditioned by its terms and evaluations 18:36ab.—Also Χρ. Ἰησοῦς ἦλθεν εἰς τ. κόσμον 1 Ti 1:15; cp. ἐπιστεύθη ἐν κόσμῳ (opp. ἀνελήμφθη ἐν δόξῃ) 3:16.—εἰσερχόμενος εἰς τὸν κ. Hb 10:5.ⓓ the world outside in contrast to one’s home PtK 3 p. 15, 13; 19.⑥ humanity in general, the world (TestAbr B 8 p. 113, 11 [Stone p. 74]; ApcEsdr 3:6 p. 27, 14; SibOr 1, 189; Just., A I, 39, 3 al.)ⓐ gener. οὐαὶ τῷ κ. ἀπὸ τῶν σκανδάλων woe to humankind because of the things that cause people to sin Mt 18:7; τὸ φῶς τοῦ κ. the light for humanity 5:14; cp. J 8:12; 9:5. ὁ σωτὴρ τοῦ κ. 4:42; 1J 4:14 (this designation is found in inscriptions, esp. oft. of Hadrian [WWeber, Untersuchungen z. Geschichte des Kaisers Hadrianus 1907, 225; 226; 229]).—J 1:29; 3:17b; 17:6.—κρίνειν τὸν κ. (SibOr 4, 184; TestAbr A 13 p. 92, 11 [Stone p. 32]; ApcMos 37) of God, Christ J 12:47a; Ro 3:6; B 4:12; cp. Ro 3:19. Of believers 1 Cor 6:2ab (cp. Sallust. 21 p. 36, 13 the souls of the virtuous, together w. the gods, will rule the whole κόσμος). Of Noah διʼ ἧς (sc. πίστεως) κατέκρινεν τὸν κ. Hb 11:7. ἡ ἁμαρτία εἰς τὸν κ. εἰσῆλθεν Ro 5:12; likew. θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κ. 1 Cl 3:4 (Wsd 2:24; 14:14). Cp. Ro 5:13; 1 Cor 1:27f. περικαθάρματα τοῦ κ. the refuse of humanity 4:13. Of persons before conversion ἄθεοι ἐν τῷ κ. Eph 2:12.—2 Cor 1:12; 5:19; Js 2:5; 1J 2:2; 4:1, 3. ἀρχαῖος κόσμος the people of the ancient world 2 Pt 2:5a; cp. vs. 5b; 3:6. Of pers. of exceptional merit: ὧν οὐκ ἦν ἄξιος ὁ κ. of whom the world was not worthy Hb 11:38.—ὅλος ὁ κ. all the world, everybody Ac 2:47 D; 1 Cl 5:7; cp. ἐν ὅλῳ τῷ κ. 59:2; εἰς ὅλον τὸν κ. Hs 8, 3, 2. Likew. ὁ κόσμος (cp. Philo, De Prov. in Eus., PE 8, 14, 58) ὁ κ. ὀπίσω αὐτοῦ ἀπῆλθεν J 12:19. ταῦτα λαλῶ εἰς τὸν κ. 8:26; ἐν τῷ κ. 17:13; ἐγὼ παρρησίᾳ λελάληκα τῷ κ. 18:20; cp. 7:4; 14:22. ἵνα γνῷ ὁ κ. 14:31; cp. 17:23; ἵνα ὁ κ. πιστεύῃ 17:21.ⓑ of all humanity, but especially of believers, as the object of God’s love J 3:16, 17c; 6:33, 51; 12:47b.⑦ the system of human existence in its many aspects, the worldⓐ as scene of earthly joys, possessions, cares, sufferings (cp. 4 Macc 8:23) τὸν κ. ὅλον κερδῆσαι gain the whole world Mt 16:26; Mk 8:36; Lk 9:25; 2 Cl 6:2 (cp. Procop. Soph., Ep. 137 the whole οἰκουμένη is an unimportant possession compared to ἀρετή). τὰ τερπνὰ τοῦ κ. the delightful things in the world IRo 6:1. οἱ χρώμενοι τὸν κ. ὡς μὴ καταχρώμενοι those who use the world as though they had no use of it or those who deal with the world as having made no deals with it 1 Cor 7:31a. ἔχειν τὸν βίον τοῦ κ. possess worldly goods 1J 3:17. τὰ τοῦ κόσμου the affairs of the world 1 Cor 7:33f; cp. 1J 2:15f. The latter pass. forms an easy transition to the large number of exprs. (esp. in Paul and John) in whichⓑ the world, and everything that belongs to it, appears as that which is hostile to God, i.e. lost in sin, wholly at odds w. anything divine, ruined and depraved (Herm. Wr. 6, 4 [the κόσμος is τὸ πλήρωμα τῆς κακίας]; 13, 1 [ἡ τοῦ κ. ἀπάτη], in Stob. p. 428, 24 Sc.; En 48:7; TestIss 4:6; AscIs 3:25; Hdb., exc. on J 1:10; Bultmann ad loc.—cp. Sotades Maronita [III B.C.] 11 Diehl: the κόσμος is unjust and hostile to great men) IMg 5:2; IRo 2:2. ὁ κόσμος οὗτος this world (in contrast to the heavenly realm) J 8:23; 12:25, 31a; 13:1; 16:11; 18:36; 1J 4:17; 1 Cor 3:19; 5:10a; 7:31b; Hv 4, 3, 2ff; D 10:6; 2 Cl 5:1, 5; (opp. ὁ ἅγιος αἰών) B 10:11. ‘This world’ is ruled by the ἄρχων τοῦ κ. τούτου the prince of this world, the devil J 12:31b; 16:11; without τούτου 14:30. Cp. ὁ κ. ὅλος ἐν τῷ πονηρῷ κεῖται the whole world lies in the power of the evil one 1J 5:19; cp. 4:4; also ὁ αἰὼν τοῦ κ. τούτου Eph 2:2 (s. αἰών 4).—Christians must have nothing to do with this world of sin and separation fr. God: instead of desiring it IRo 7:1, one is to ἄσπιλον ἑαυτὸν τηρεῖν ἀπὸ τοῦ κ. keep oneself untainted by the world Js 1:27. ἀποφεύγειν τὰ μιάσματα τοῦ κ. 2 Pt 2:20; cp. 1:4 (s. ἀποφεύγω 1).—Pol 5:3. ἡ φιλία τοῦ κ. ἔχθρα τ. θεοῦ ἐστιν Js 4:4a; cp. vs. 4b. When such an attitude is taken Christians are naturally hated by the world IRo 3:3; J 15:18, 19ad; 17:14a; 1J 3:13, as their Lord was hated J 7:7; 15:18; cp. 1:10c; 14:17; 16:20.—Also in Paul: God and world in opposition τὸ πνεῦμα τοῦ κ. and τὸ πνεῦμα τὸ ἐκ θεοῦ the spirit of the world and the spirit that comes fr. God 1 Cor 2:12; σοφία τοῦ κ. and σοφία τοῦ θεοῦ 1:20f. ἡ κατὰ θεὸν λύπη and ἡ τοῦ κ. λύπη godly grief and worldly grief 2 Cor 7:10. The world is condemned by God 1 Cor 11:32; yet also the object of the divine plan of salvation 2 Cor 5:19; cp. 1 Cl 7:4; 9:4. A Christian is dead as far as this world is concerned: διʼ οὗ (i.e. Ἰ. Χρ.) ἐμοὶ κ. ἐσταύρωται κἀγὼ κόσμῳ through Christ the world has been crucified for me, and I have been (crucified) to the world Gal 6:14; cp. the question τί ὡς ζῶντες ἐν κ. δογματίζεσθε; Col 2:20b. For στοιχεῖα τοῦ κ. Gal 4:3; Col 2:8, 20a s. στοιχεῖον.—The use of κ. in this sense is even further developed in John. The κ. stands in opposition to God 1J 2:15f and hence is incapable of knowing God J 17:25; cp. 1J 4:5, and excluded fr. Christ’s intercession J 17:9; its views refuted by the Paraclete 16:8. Neither Christ himself 17:14c, 16b; 14:27, nor his own 15:19b; 17:14b, 16a; 1J 3:1 belong in any way to the ‘world’. Rather Christ has chosen them ‘out of the world’ J 15:19c, even though for the present they must still live ‘in the world’ 17:11b; cp. 13:1b; 17:15, 18b. All the trouble that they must undergo because of this, 16:33a, means nothing compared w. the victorious conviction that Christ (and the believers w. him) has overcome ‘the world’ vs. 33b; 1J 5:4f, and that it is doomed to pass away 2:17 (TestJob 33:4; Kephal. I 154, 21: the κόσμος τῆς σαρκός will pass away).⑧ collective aspect of an entity, totality, sum total (SIG 850, 10 τὸν κόσμον τῶν ἔργων (but s. 1 above); Pr 17:6a) ὁ κ. τῆς ἀδικίας ἡ γλῶσσα καθίσταται the tongue becomes (or proves to be) the sum total of iniquity Js 3:6 (so, approx., Meinertz; FHauck.—MDibelius, Windisch and ASchlatter find mng. 7b here, whereas ACarr, Exp. 7th ser., 8, 1909, 318ff thinks of mng. 1). Χρ. τὸν ὑπὲρ τῆς τοῦ παντὸς κόσμου τῶν σῳζομένων σωτηρίας παθόντα Christ, who suffered or died (s. πάσχω 3aα) for the salvation of the sum total of those who are saved MPol 17:2.—FBytomski, D. genet. Entwicklung des Begriffes κόσμος in d. Hl. Schrift: Jahrb. für Philos. und spekul. Theol. 25, 1911, 180–201; 389–413 (only the OT); CSchneider, Pls u. d. Welt: Αγγελος IV ’32, 11–47; EvSchrenck, Der Kosmos-Begriff bei Joh.: Mitteilungen u. Nachrichten f. d. evang. Kirche in Russland 51, 1895, 1–29; RLöwe, Kosmos u. Aion ’35; RBultmann, D. Verständnis v. Welt u. Mensch im NT u. im Griechentum: ThBl 19, ’40, 1–14; GBornkamm, Christus u. die Welt in der urchr. Botschaft: ZTK 47, ’50, 212–26; ALesky, Kosmos ’63; RVölkl, Christ u. Welt nach dem NT ’61; GJohnston, οἰκουμένη and κ. in the NT: NTS 10, ’64, 352–60; NCassem, ibid. 19, ’72/73, 81–91; RBratcher, BT 31, ’80, 430–34.—B. 13; 440. DELG. M-M. EDNT. TW.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ἐξῆλθον — ἐξέρχομαι go aor ind act 3rd pl ἐξέρχομαι go aor ind act 1st sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Papyrus 5 — Manuskripte des Neuen Testaments Papyri • Unziale • Minuskeln • Lektionare Papyrus 5 Name P. Oxy. 208 Text Johannes 1; 16; 20 † Sprache … Deutsch Wikipedia
ANTIPHONA — Cantus Ecclesiasticus alternus, cum scil. a duobus Choris alternatim Psalmi aut Hymm concinuntur. Isidor. Origin l. 6. c. 19. et de Eccles. Offic. l. 1. c. 7. Τὰ Ἀντίφωνα, Germano Patriarch. Constantinopolit. in Sacra Theor. Concilium Ephes. Καὶ… … Hofmann J. Lexicon universale
APPII Forum — Hieronym. putat ab Appio quodam Consule appellatum, a quo Via Appia dicta. Oppidum fuit longius a Roma, quam Aricia distans, quod Horat. ostendit Sermon. 1. Sat. 5. v. 1. Egressum magnâ me accepit Aricia Româ. Hospitiô modicô, Rhetor comes… … Hofmann J. Lexicon universale
βάγιο — και βάγι, το (AM βαΐον) κλαδί φοινικιάς («ἀκούσαντες ὅτι ἔρχεται ὁ Ἰησοῡς εἰς Ἱεροσόλυμα ἔλαβον τὰ βαΐα τῶν φοινίκων καὶ ἐξῆλθον εἰς ὑπάντησιν αὐτοῡ» (Ιωάν. 12.13) μσν. νεοελλ. φρ. «μετά βαΐων και κλάδων» με μεγάλη επισημότητα, με θερμές… … Dictionary of Greek
εξέρχομαι — (AM ἐξέρχομαι) [έρχομαι] βγαίνω έξω («τείχεος ἐξελθεῑν», Ομ. Ιλ.) μσν. νεοελλ. αποχωρώ από υπηρεσία ή αξίωμα («εξέρχεται τής υπηρεσίας») αρχ. μσν. 1. ξεκινώ, πηγαίνω να ασχοληθώ με κάτι 2. (για αίμα ή δάκρυα) πηγάζω, βγαίνω 3. (για νερό) πηγάζω,… … Dictionary of Greek
λαμπάδα — η (AM λαμπάς, άδος) μεγάλο κερί, μεγάλη ράβδος από κερί ή άλλο υποκατάστατό του η οποία χρησιμοποιείται συνήθως σε επίσημες ή σε θρησκευτικές τελετές (α. «λαμπάδα τού Επιταφίου» β. «λαμπάδα κηροχίτωνα», Ανθ. Παλ.) νεοελλ. φλόγα, πύρινη γλώσσα… … Dictionary of Greek
ταβέρνα — η, ΝΑ οινοπωλείο, κρασοπουλειό, καπηλειό νεοελλ. λαϊκό εστιατόριο αρχ. πανδοχείο («ἐξῆλθον εἰς ἀπάντησιν ἡμῑν ἄχρις Ἀππίου φόρου καὶ Τριῶν ταβερνῶν», ΚΔ). [ΕΤΥΜΟΛ. < λατ. taberna «σκηνή, καλύβα, καπηλειό»] … Dictionary of Greek