-
1 αμαρτήματα
-
2 ἁμαρτήματα
-
3 ἁμαρτήματα
Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > ἁμαρτήματα
-
4 ἁμάρτημα
ἁμάρτημα, τος, τό (w. mngs. ranging fr. involuntary mistake to serious moral default: Arist., EN 1135b; Pre-Socr., Soph. et al.; Diod S 14, 76, 4 εἰς θεοὺς ἁμαρτήματα; POxy 34 III, 13; PTebt 5, 3 [s. ἀγνόημα]; PParis 63 XIII, 2ff; BGU 1141, 8; 1185, 7; LXX; En; PsSol 17:8; TestSol D; TestAbr A 14 p. 94, 22 [Stone, p. 36]; ParJer 2:2; ApcEsdr, ApcMos; EpArist 297; Philo; Jos., Bell. 4, 348, Ant. 1, 22, 3:221 al.; Mel., P. 103, 788 [B; ἁμαρτιῶν Ch.]; Fgm. 12, 9; Theoph. Ant. 1, 2 [p. 60, 20]) as an individual act sin, transgression (as moral default Pla., Phd. 113e) Ro 5:16 v.l.; αἰώνιον ἁ. an everlasting sin Mk 3:29; τὰ προγεγονότα ἁμαρτήματα Ro 3:25 (s. Eunap. p. 76 [B.] τὰ προγεγενημένα τῶν ἁμαρτημάτων); cp. τῶν πάλαι αὐτοῦ ἁμαρτημάτων 2 Pt 1:9 v.l.; ἐξαλείφειν τὰ πρότερα ἁ. wipe out our former sins 2 Cl 13:1; καθαρίζεσθαι ἀπὸ τῶν ἁ. be cleansed fr. sins Hv 3, 2, 2; ποιεῖν ἁ. (Hdt. 7, 194, 2; Jdth 11:17; 13:16) 1 Cor 6:18. κρύπτειν τὸ ἁ. GJs 14:1; φανεροῦν τὸ ἁ. 16:1, 3. ἀφιέναι τινὶ τὰ ἁ. (1 Macc 13:39) forgive someone’s sins Mk 3:28; PtK 3 p. 15, 27; GJs 5:1; for this ἰᾶσθαι τὰ ἁ. (Pla., Gorg. 525b ἰάσιμα ἁμαρτήματα ἁμαρτάνειν) Hv 1, 1, 9; Hs 9, 23, 5; ποιεῖν ἴασιν τοῖς προτέροις ἁ. m 12, 6, 2; σῴζειν ἐκ τῶν ἁ. GJs 14:2. τελειοῦν τὰ ἁ. GPt 5:17=ASyn. 347, 60. ἵνα κἀκεῖνοι τελειωθῶσιν τοῖς ἁ. in order that they might be perfected in their sins = that the measure of their (i.e. the rebellious Israelites at the time of Moses) sins might be filled B 14:5. μετανοεῖν ἐπὶ τοῖς ἁ. repent of sins 1 Cl 7:7 (Wsd 12:19 ἐπὶ ἁμαρτήμασιν μετάνοια. Cp. Appian, Bell. Civ. 2, 63 §261f ἐπὶ μετάνοιαν … τὸ ἁμάρτημα). ἐφήδεσθαι τοῖς ἁ. delight in sins Dg 9:1. OHey, Philol 83, 1928, 1–17, 137–63.—DELG s.v. ἁμαρτάνω. M-M. TW. -
5 αμαρτημα
-
6 αμαρτία
αμαρτία η κ. αμάρτημα τοгрех, прегрешение, грехопадение:τα εκούσια και ακούσια αμαρτήματα — вольные и невольные прегрешения;
ΦΡ.πληρώνω αμαρτίες — платить за грехи, страдатьσιχαίνομαι (κάπιον / κάτι) σαν τις αμαρτίες μου — гнушаться (кого-то / чего-то) как своих греховαμαρτία εξομολογημένη, αμαρτία συχωρεμένη ή αμαρτία εξομολογουμένη ουκ έστι αμαρτία — грех исповеданный – прощенный грехασθενής και οδοιπόρος αμαρτίαν ουκ έχει — на больном и путешествующем нет греха (больные и путешествующие могут ослаблять пост)Этим.дргр. «ошибка, прегрешение, грех, проступок» < αμαρτάνω «погрешать против истины, грешить, совершать грех»* -
7 αμάρτημα
αμαρτία η κ. αμάρτημα τοгрех, прегрешение, грехопадение:τα εκούσια και ακούσια αμαρτήματα — вольные и невольные прегрешения;
ΦΡ.πληρώνω αμαρτίες — платить за грехи, страдатьσιχαίνομαι (κάπιον / κάτι) σαν τις αμαρτίες μου — гнушаться (кого-то / чего-то) как своих греховαμαρτία εξομολογημένη, αμαρτία συχωρεμένη ή αμαρτία εξομολογουμένη ουκ έστι αμαρτία — грех исповеданный – прощенный грехασθενής και οδοιπόρος αμαρτίαν ουκ έχει — на больном и путешествующем нет греха (больные и путешествующие могут ослаблять пост)Этим.дргр. «ошибка, прегрешение, грех, проступок» < αμαρτάνω «погрешать против истины, грешить, совершать грех»* -
8 προγίνομαι
προγίνομαι (Hom. et al.) aor. ptc. pl. προγενόμενοι (Just., A I, 46, 4); pf. ptc. προγεγονώς, mid.-pass. pl. προγεγενημένοι (Just.) to originate in time before, be born earlier, happen or be done before (Hdt.+; ins, pap, LXX, Just.) τὰ προγεγονότα ἁμαρτήματα the sins that were committed in former times, in the time when God also showed forbearance Ro 3:25 (schol. on Apollon. Rhod. 4, 411–13 τὰ προγεγενημένα ἁμαρτήματα; Diod S 19, 1, 3 τὰ προγεγενημένα ἀδικήματα; cp. X., Mem. 2, 7, 9 τ. προγεγονυῖαν χάριν). τὰ προγεγονότα πονηρά Hv 1, 3, 1. ὁ προγεγονώς the former one (i.e. the Phoenix), predecessor 1 Cl 25:3.—DELG s.v. γίγνομαι. M-M. -
9 ἁμαρτία
ἁμαρτία, ίας, ἡ (w. mngs. ranging fr. involuntary mistake/ error to serious offenses against a deity: Aeschyl., Antiphon, Democr.+; ins fr. Cyzicus JHS 27, 1907, p. 63 [III B.C.] ἁμαρτίαν μετανόει; PLips 119 recto, 3; POxy 1119, 11; LXX; En, TestSol, TestAbr, TestJob, Test12Patr; JosAs 12:14; ParJer, ApcEsdr, ApcSed, ApcMos; EpArist 192; Philo; Jos., Ant. 13, 69 al.; Ar. [Milne 76, 42]; Just., A I, 61, 6; 10; 66, 1, D. 13, 1 al.; Tat. 14, 1f; 20, 1; Mel., P. 50, 359; 55, 400; s. ClR 24, 1910, 88; 234; 25, 1911, 195–97).① a departure fr. either human or divine standards of uprightnessⓐ sin (w. context ordinarily suggesting the level of heinousness), the action itself (ἁμάρτησις s. prec.), as well as its result (ἁμάρτημα), πᾶσα ἀδικία ἁ. ἐστίν 1J 5:17 (cp. Eur., Or. 649; Gen 50:17). ἁ. w. ἀνομήματα Hv 1, 3, 1; descr. as ἀνομία (cp. Ps 58:3; TestJob 43:17) 1J 3:4; but one who loves is far from sin Pol 3:3, cp. Js 5:20; 1 Pt 4:8, 1 Cl 49:5; Agr 13. ἀναπληρῶσαι τὰς ἁ. fill up the measure of sins (Gen 15:16) 1 Th 2:16. κοινωνεῖν ἁ. ἀλλοτρίαις 1 Ti 5:22. ποιεῖν ἁ. commit a sin (Tob 12:10; 14:7S; Dt 9:21) 2 Cor 11:7; 1 Pt 2:22; Js 5:15; 1J 3:4, 8. For this ἁμαρτάνειν ἁ. (Ex 32:30; La 1:8) 1J 5:16; ἐργάζεσθαι ἁ. Js 2:9; Hm 4, 1, 2 (LXX oft. ἐργάζ. ἀδικίαν or ἀνομίαν). μεγάλην ἁ. ἐργάζεσθαι commit a great sin m 4, 1, 1; 8:2. Pl. (cp. Pla., Ep. 7, 335a τὰ μεγάλα ἁμαρτήματα κ. ἀδικήματα) Hs 7:2. ἐπιφέρειν ἁ. τινί Hv 1, 2, 4. ἑαυτῷ ἁ. ἐπιφέρειν bring sin upon oneself m 11:4; for this ἁ. ἐπισπᾶσθαί τινι m 4, 1, 8 (cp. Is 5:18). προστιθέναι ταῖς ἁ. add to one’s sins (cp. προσέθηκεν ἁμαρτίας ἐφʼ ἁμαρτίας PsSol 3:10) Hv 5:7; m 4, 3, 7; Hs 6, 2, 3; 8, 11, 3; φέρειν ἁ. 1 Cl 16:4 (Is 53:4). ἀναφέρειν vs. 14 (Is 53:12). γέμειν ἁμαρτιῶν B 11:11. εἶναι ἐν ταῖς ἁμαρτίαις 1 Cor 15:17 (cp. Alex. Aphr., Eth. Probl. 9 II 2 p. 129, 13 ἐν ἁμαρτήμασιν εἶναι).—Sin viewed from the perspective of God’s or Christ’s response: ἀφιέναι τὰς ἁ. let go = forgive sins (Lev 4:20 al.) Mt 9:2, 5f; Mk 2:5, 7, 9f; Lk 5:20ff; Hv 2, 2, 4; 1 Cl 50:5; 53:5 (Ex 32:32) al. (ἀφίημι 2); hence ἄφεσις (τῶν) ἁμαρτιῶν (Iren. 1, 21, 2 [Harv. I 182, 4]) forgiveness of sins Mt 26:28; Mk 1:4; Lk 1:77; 3:3; 24:47; Ac 2:38; 5:31; 10:43; 13:38; Hm 4, 3, 2; B 5:1; 6:11; 8:3; 11:1; 16:8. διδόναι ἄφεσιν ἁ. AcPl Ha 2, 30; λαβεῖν ἄφεσιν ἁ. receive forgiveness of sins Ac 26:18 (Just., D. 54 al); καθαρίζειν τὰς ἁ. cleanse the sins (thought of as a stain) Hs 5, 6, 3; καθαρίζειν ἀπὸ ἁ. 1 Cl 18:3 (Ps 50:4; cp. Sir 23:10; PsSol 10:1); also καθαρισμὸν ποιεῖσθαι τῶν ἁ. Hb 1:3; ἀπολούεσθαι τὰς ἁ. Ac 22:16 ([w. βαπτίζειν] Just., D. 13, 1 al.). λύτρον ἁ. ransom for sins B 19:10.—αἴρειν J 1:29; περιελεῖν ἁ. Hb 10:11; ἀφαιρεῖν (Ex 34:9; Is 27; 9) vs. 4; Hs 9, 28, 3; ῥυσθῆναι ἀπὸ ἁ. 1 Cl 60:3; ἀπὸ τῶν ἁ. ἀποσπασθῆναι AcPlCor 2:9. Sin as a burden αἱ ἁ. κατεβάρησαν Hs 9, 28, 6; as a disease ἰᾶσθαι Hs 9, 28, 5 (cp. Dt 30:3); s. also the verbs in question.—Looked upon as an entry in a ledger; hence ἐξαλείφεται ἡ ἁ. wiped away, cancelled (Ps 108:14; Jer 18:23; Is 43:25) Ac 3:19.—Opp. στῆσαι τὴν ἁ. 7:60; λογίζεσθαι ἁ. take account of sin (as a debt; cp. the commercial metaphor Ro 4:6 and s. FDanker, Gingrich Festschr. 104, n. 2) Ro 4:8 (Ps 31:2); 1 Cl 60:2 (Just., D. 141, 3). Pass. ἁ. οὐκ ἐλλογεῖται is not entered in the account Ro 5:13 (GFriedrich, TLZ 77, ’52, 523–28). Of sinners ὀφειλέτης ἁ. Pol 6:1 (cp. SIG 1042, 14–16 [II A.D.] ὸ̔ς ἂν δὲ πολυπραγμονήσῃ τὰ τοῦ θεοῦ ἢ περιεργάσηται, ἁμαρτίαν ὀφιλέτω Μηνὶ Τυράννωι, ἣν οὐ μὴ δύνηται ἐξειλάσασθαι).—γινώσκειν ἁ. (cp. Num 32:23) Ro 7:7; Hm 4, 1, 5. ἐπίγνωσις ἁμαρτίας Ro 3:20; ὁμολογεῖν τὰς ἁ. 1J 1:9; ἐξομολογεῖσθε ἐπὶ ταῖς ἁ. B 19:12; ἐξομολογεῖσθαι τὰς ἁ. Mt 3:6; Mk 1:5; Hv 3, 1, 5f; Hs 9, 23, 4; ἐξομολογεῖσθε ἀλλήλοις τὰς ἁ. confess your sins to each other Js 5:16.—ἐλέγχειν τινὰ περὶ ἁ. convict someone of sin J 8:46; cp. ἵνα σου τὰς ἁ. ἐλέγξω πρὸς τὸν κύριον that I might reveal your sins before the Lord Hv 1, 1, 5.—σεσωρευμένος ἁμαρτίαις loaded down w. sins 2 Ti 3:6; cp. ἐπισωρεύειν ταῖς ἁ. B 4:6; ἔνοχος τῆς ἁ. involved in the sin Hm 2:2; 4, 1, 5. μέτοχος τῆς ἁ. m 4, 1, 9.—In Hb sin is atoned for (ἱλάσκεσθαι τὰς ἁ. 2:17) by sacrifices θυσίαι ὑπὲρ ἁ. 5:1 (cp. 1 Cl 41:2). προσφορὰ περὶ ἁ. sin-offering 10:18; also simply περὶ ἁ. (Lev 5:11; 7:37) vss. 6, 8 (both Ps 39:7; cp. 1 Pt 3:18); προσφέρειν περὶ ἁ. bring a sin-offering Hb 5:3; cp. 10:12; 13:11. Christ has made the perfect sacrifice for sin 9:23ff; συνείδησις ἁ. consciousness of sin 10:2; ἀνάμνησις ἁ. a reminder of sins of the feast of atonement vs. 3.ⓑ special sins (ἁ. τῆς ἀποστασίας Iren. 5, 26, 2 [Harv. II 397, 4]): πρὸς θάνατον that leads to death 1J 5:16b (ἁμαρτάνω e); opp. οὐ πρὸς θάνατον vs. 17. μεγάλη ἁ. a great sin Hv 1, 1, 8 al. (Gen 20:9; Ex 32:30 al.; cp. Schol. on Pla., Tht. 189d ἁμαρτήματα μεγάλα). μείζων ἁ. m 11:4; ἥττων 1 Cl 47:4. μεγάλη κ. ἀνίατος Hm 5, 2, 4; τέλειαι ἁ. Hv 1, 2, 1; B 8:1, cp. τὸ τέλειον τῶν ἁ. 5:11 (Philo, Mos. 1, 96 κατὰ τῶν τέλεια ἡμαρτηκότων); ἡ προτέρα ἁ. (Arrian, Anab. 7, 23, 8 εἴ τι πρότερον ἡμάρτηκας) sin committed before baptism Hm 4, 1, 11; 4, 3, 3; Hs 8, 11, 3; cp. v 2, 1, 2.② a state of being sinful, sinfulness, a prominent feature in Johannine thought, and opposed to ἀλήθεια; hence ἁ. ἔχειν J 9:41; 15:24; 1J 1:8. μείζονα ἁ. ἔχειν J 19:11; ἁ. μένει 9:41. γεννᾶσθαι ἐν ἁμαρτίαις be born in sin 9:34 (ἐν ἁμαρτίᾳ v.l).; opp. ἐν ἁ. ἀποθανεῖν die in sin 8:21, 24; AcPl Ha 1, 16. ἁ. ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστιν 1J 3:5.③ a destructive evil power, sinⓐ Paul thinks of sin almost in pers. terms (cp. Sir 27:10; Mel., P. 50, 359; PGM 4, 1448 w. other divinities of the nether world, also Ἁμαρτίαι χθόνιαι; Dibelius, Geisterwelt 119ff) as a ruling power that invades the world. Sin came into the world Ro 5:12 (JFreundorfer, Erbsünde u. Erbtod b. Ap. Pls 1927; ELohmeyer, ZNW 29, 1930, 1–59; JSchnitzer, D. Erbsünde im Lichte d. Religionsgesch. ’31; ROtto, Sünde u. Urschuld ’32; FDanker, Ro 5:12: Sin under Law: NTS 14, ’67/68, 424–39), reigns there vs. 21; 6:14; everything was subject to it Gal 3:22; people serve it Ro 6:6; are its slaves vss. 17, 20; are sold into its service 7:14 or set free from it 6:22; it has its law 7:23; 8:2; it revives (ἀνέζησεν) Ro 7:9 or is dead vs. 8; it pays its wages, viz., death 6:23, cp. 5:12 (see lit. s.v. ἐπί 6c). As a pers. principle it dwells in humans Ro 7:17, 20, viz., in the flesh (s. σάρξ 2cα) 8:3; cp. vs. 2; 7:25. The earthly body is hence a σῶμα τῆς ἁ. 6:6 (Col 2:11 v.l.).—As abstr. for concr. τὸν μὴ γνόντα ἁ. ὑπέρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν (God) made him, who never sinned, to be sin (i.e. the guilty one) for our sakes 2 Cor 5:21.ⓑ In Hb (as in OT) sin appears as the power that deceives humanity and leads it to destruction, whose influence and activity can be ended only by sacrifices (s. 1a end): ἀπάτη τῆς ἁ. Hb 3:13.—On the whole word s. ἁμαρτάνω, end. GMoore, Judaism I 445–52; ABüchler, Studies in Sin and Atonement in the Rabb. Lit. of the I Cent. 1928; WKnuth, D. Begriff der Sünde b. Philon v. Alex., diss. Jena ’34; EThomas, The Problem of Sin in the NT 1927; Dodd 76–81; DDaube, Sin, Ignorance and Forgiveness in the Bible, ’61; AGelin and ADescamps, Sin in the Bible, ’65.—On the special question ‘The Christian and Sin’ see PWernle 1897; HWindisch 1908; EHedström 1911; RBultmann, ZNW 23, 1924, 123–40; Windisch, ibid. 265–81; RSchulz, D. Frage nach der Selbsttätigkt. d. Menschen im sittl. Leben b. Pls., diss. Hdlb. ’40.—JAddison, ATR 33, ’51, 137–48; KKuhn, πειρασμός ἁμαρτία σάρξ im NT: ZTK 49, ’52, 200–222; JBremer, Hamartia ’69 (Gk. views).—B. 1182. EDNT. DELG s.v. ἁμαρτάνω. M-M. TW. -
10 περι-στέλλω
περι-στέλλω, umkleiden, übh. umhüllen, ϑνατὰ περιστέλλων μέλη, Pind. N. 11, 15; einkleiden, ausputzen, bes. eine Leiche, die zur Schau gestellt werden soll, schmücken, οὐδέ ἑ μήτηρ κλαῠσε περιστείλασα, Od. 24, 293; Her. 6, 30; dah. eine Leiche bestatten, τὸ σὸν δέμας περιστέλλουσα, Soph. Ant. 894; τάφον περιστελοῠντε, Ai. 1149; vgl. Eur. Or. 1066 u. öfter; χερσὶν περισταλέντες ὧν ἐχρῆν ὕπο, Troad. 390; Sp., wie Diogen. (VII, 613); in Prosa, wie Plat. Hipp. mai. 291 d; S. Emp. pyrrh. 3, 226. – Uebh. besorgen, pflegen; ἀοιδάν, Pind. I. 1, 3; Aesch. Eum. 667; vgl. Soph. Ai. 808; εὖ περιστέλλουσιν αὐτὰ δαίμονες, Phil. 445, Schol. erkl. περικαλύπτειν; vgl. noch Theocr. 15, 75. 17, 97.; und Her. ἓν πόλισμα ποιήσασϑαι καὶ τοῦτο περιστέλλοντας τῶν ἄλλων ἧσσον ἐπιμέλεσϑαι, 1, 98; bewahren, beschützen, νόμον 3, 31, τὰ σφέτερα νόμαια 4, 80, ἀλλήλους 9, 60; τὰ πάτρια, Dem. 24, 139; Pol. vrbdt περιστέλλειν τι τοῖς κόλποις, 22, 21, 10; verdecken, ἁμαρτήματα, 30, 4, 14.
-
11 στερεός
στερεός, starr, hart, fest. λίϑος, Od. 19, 494; stramm, straff, βοέαι, Il. 17, 493, auch übertr., κραδίη στερεωτέρη ἐστὶ λίϑοιο, Od. 23, 103, στερεοῖς ἐπέεσσι, im Ggstz von μειλι χίοις, mit ha rten Worten, Il. 12. 267; u. adv., στερεῶς ἀρνεῖσϑαι, ἀποειπεῖν, 9, 510. 23, 42. 715, H. h. Ven 25 Cer. 330; hartnäckig, bestimmt. u. im eigtl. Sinne, στερεῶς καταδῆσαι, ἐντετάσϑαι, Od. 14, 346 Il. 10, 263; πῠρ, Pind. Ol. 11, 36, ὀδύναι, P. 4, 221, ἁμαρτήματα στερεά, ϑανατόεντα, grause, Soph. Ant. 1248, στερεαὶ ἀπειλαί, Aesch. Prom. 173, ἕρμα στερεὸν γῆς, Eur. Hel. 860; Plat. Phaedr. 246, u. öfter, Ggstz μαλϑακός, 239 c; ἦϑος, Polit. 309 b; στερεῇ φρενὶ τλῆναι ὀϊζύν, Qu. Sm. 9, 508, καὶ ἄνουσος, 9, 461. Bes. von geometrischen Körpern, u. ἀριϑμός, Kubikzahl, Plat. Theaet. 148 b; vgl. ἐπίπεδά τε καὶ στερεά, Phil. 51 c; Arist. Pol. 5, 12 u. Sp.
-
12 συ-στέλλω
συ-στέλλω, 1) zusammenziehen, einziehen; τὰ ἱστία, Ar. Ran. 997; ξυστείλασϑαι τὰ ἱμάτια, Eccl. 99; dah. verkürzen, vermindern, τὴν δίαιταν, Plut. Cat. min. 4; insbes. das Gesicht zusammenziehen und in Falten legen, Luc. D. mer. 13, 5. – Bei den Gramm. eine Sylbe kurz brauchen, u. pass. kurz sein, Ggstz ἐκτείνω. – 2) zurückziehen, zurücktreiben, abhalten. – 3) übertr., demüthigen, niederschlagen; τὰ μέγιστα πολλάκις ϑεὸς συνέστειλεν, Eur. frg. Teleph. 25; συνέσταλμαι κακοῖς, Herc. Fur. 1417; πρὸς ταῦτα συστέλλου σεαυτήν, Ar. Eccl. 486; εἰς εὐτέλειαν ξυστελλόμενοι, Thuc. 8, 4; καὶ ταπεινοῠν, Plat. Lys. 210 e; ὡς τὸ μέτριον μᾶλλον συνέστειλε, Legg. III, 691 e; ἁμαρτήματα εἰς ἐλάχιστον συστεῖλαι, Dem. 18, 246, wie γῆ ἐς βραχὺ συνεσταλμένη, Luc. Icarom. 12; συνέστειλε τὸν δῆμον εἰς ὑπηρέσιον, Plut. Them. 4; neben ἐταπείνωσε τὸ φρόνημα, Cim. 12. – Pass. niedergeschlagen, muthlos sein, Plut. Lys. 12; συσταλῆναι, bestürzt werden, Pol. 24, 5, 13.
-
13 κατ-όρθωμα
κατ-όρθωμα, τό, das Gerad-, Rechtgemachte, Wohlgelungene, das glücklich Vollbrachte; Pol. 1, 19, 12 u. öfter; D. Hal. 5, 44; D. Sic. 5, 20; Plut. Alc. 9 u. a. Sp. – Bei den Stoikern die vollkommenen Pflichten, recte factum, Cic. de fin. 3, 7 offic. 1, 3; Ggstz ἁμαρτήματα Sezt. Emp. adv. phys. 1, 16.
-
14 κατ-ηγορέω
κατ-ηγορέω, gegen Einen reden, ihn schelten; εὐλογοῦντες ἢ κατηγοροῦντες Plat. Hin. 320 e; bes. vor Gericht anklagen, verklagen; absolut, σὺ δὲ κατηγόρει παρών Ar. Vesp. 840; Plut. 917; c. gen. der Person, εὖ γὰρ φρονοῦντος ὄμμα σοῠ κατηγορεῖ Aesch. Ag. 262, im guten Sinne, daß du es wohl meinst, zeigt dein Auge; Ar. Plut. 1073; τῶν συμμάχων Her. 8, 60; τῆς πόλεως Plat. Menez. 244 e; auch κατά τινος, Xen. Hell. 1, 7, 9, N. T.; τινὸς πρὸς τὴν πόλιν, bei dem Staate anklagen, Plat. Euthyph. 9 c; Sp., wie Plut. Poplic. 4; τινὸς περί τινος, Thuc. 8, 85, wie Dem. 9, 46; τινός τι, Einem Etwas vorwerfen, Schuld geben, δείν' ἔπ η πεπ υσμένος κατηγορεῖν μου τὸν τύραννον Soph. O. R. 514; τίνα λόγον Λοξίου κατηγορεῖς; Eur. Ion 931; Φοίβου ἀδικίαν Or. 28; in Prosa, Plat. Rep. X, 605 c; ἐμοῠ τὰ τῶν τριάκοντα ἁμαρτήματα Lys. 25, 5; Dem. Mid. 5 u. sonst bei Rednern; mit dem bloßen accus. der Sache, Eur. Heracl. 418; vgl. Xen. Mem. 1, 3, 4; pass., κατηγορεῖτο τοὐπίκλημα τοῦτό μου Soph. O. R. 529; σφέων μεγάλως κατηγόρητο μηδίζειν, man klagte sie der Verbindung mit den Persern an, Her. 7, 205; τὰ πρῶτά μου ψευδῆ κατηγορημένα Plat. Apol. 18 a; τὰ κατηγορηϑέντα Antiph. 5, 85 Andoc. 1, 24 Lys. 16, 9 u. sonst, die Anklagepunkte. – Auch mit doppeltem gen., παρανόμων ἢ παραπρεσβείας ἤμελλον αὐτοῦ κατηγορεῖν Dem. 21, 5. – Allgemein, wie in der Stelle des Aesch., anzeigen, durch Zeichen zu erkennen geben, verrathen, vgl. Soph. Ai. 891; αὐτὸ κατηγορέει τὸ οὔνομα ὥς ἐστι Ἑλληνικόν Her. 3, 115; νεαρόν, ὃ κατηγορεῖ τὴν ὀλιγοετίαν Xen. Cyr. 1, 4, 3; καὶ δηλοῦν Dem. 45, 20; Sp., wie Luc. Nigr. 21 ἀπειροκαλίαν; – οὐδὲ κατηγορητέον, man muß nicht behaupten, ὡς ὁ μὲν κάμνων ἀμαϑής, ὁ δὲ ὑγιαίνων σοφός Plat. Theaet. 167 a; – von Einem Etwas aussagen, Arist. u. Folgde; ἐφ' ἑνὸς οἴονται ϑεοῦ ἑκάτερον τῶν ὀνομάτων κατηγορῆσϑαι D. Hal. 2, 48.
-
15 θανατόεις
-
16 ίάσιμος
ίάσιμος, ion. ἰήσιμος, heilbar; σεαυτὸν οὐκ ἔχεις εὑρεῖν ὁποίοις φαρμάκοις ἰάσιμος Aesch. Prom. 473; ϑεός, zu besänftigen, die zürnende Göttinn, Eur. Or. 399; Ggstz ἀνίατος Plat. Gorg. 526 b; τραῦμα Legg. IX, 878 c; ἁμαρτήματα, wieder gut zu machen, Gorg. 525 b. Nach Poll. 5, 132 auch φάρμακα, heilsam.
-
17 ἀ-παρ-αίτητος
ἀ-παρ-αίτητος, 1) unerbittlich, ϑεοί Plat. Legg. X, 907 b; δαίμων Lys. 2, 75; δικασταί Lycurg. 2; Δίκη Dem. 25, 11; öfter bei Sp., bes. Pol. u. D. Hal., εἴς τινα 8, 25; τὸ ἀπ. πρός τινα, die unerbittliche Strenge gegen Jem., Plut. Popl. 3. – 2) was man sich nicht verbitten kann, unvermeidlich, τιμωρίαι Din. 1, 23; Pol. 1, 78; ζημίαι Dion. Hal.; ἁμαρτήματα, nicht abzubitten, nicht wieder gut zu machen, Pol. 30, 4; μηδὲν ἀπ. βουλεύεσϑαι περί τινος 4, 24, wie das gew. ἀνήκεστον. – Adv. ἀπαραιτήτως, Thuc. 3, 84; ἔχειν πρός τινα, unerbittlich streng sein, Pol. 22, 14; καὶ πικρῶς πρός τι D. Hal. 9, 23.
-
18 ἀ-κόλαστος
ἀ-κόλαστος, ungezügelt, ἵππος Plat. Phaedr. 255 e; ungestraft, στράτευμα Xen. An. 2, 6, 9; ἁμαρτήματα Hipp. 7, 10; gew, übertr. zügellos, unmäßig, ausschweifend, δῆμος Her. 3, 81; oft bei Plat. u. Arist. dem σώφρων, z. B. Gorg. 507 c, u. κόσμιος, 494 a entgegengesetzt; ἀκ. τοὺς τρόπους Ar. Pl. 1049; ἀκόλαστον ἔσχε τὴν γλῶσσαν Nicol. com. Stob. flor. 14, 7; bes. περὶ τὰ ἀφροδίσια, πρὸς γυναῖκας Ath. XIII, 592 f; XII, 535 a; Plut. Lyc. 19. Dah. γυνὴ ἀκ. Plut. Thes. 9; Ath. XIII, 609 a; ᾆσμα Ar. Lys. 398. – Compar., Plat. Prot. 349 d; Superl. 359 b. – Adv. - στως, oft, auch - στοτέρως ἔχειν πρός τι, zu unmäßig sein in etwas, Xen. Mem. 2, 1, 1.
-
19 ἀμαριαῖον
ἀμαριαῖον, ὕδωρ, Wasser eines Grabens, Theophr. ἁμαρτάνω, aor. ἥμαρτον, ep. ἤμβροτον (aus ἥμαρτον wird mit Umlaut ἭΜΟΡΤΟΝ, daraus mit Umstellung des Ρ ἭΜΡΟΤΟΝ, des Wohllauts halber ἤμβροτον); fut. ἁμαρτήσομαι, ἁμαρτήσω nur Sp., wie άμαρτήσας als aor. I., Ep. ad. 79 (VII, 339) u. Diod. 2, 14; vgl. Lob. zu Phryn. p. 732; perf. ἡμάρτηκα; Hom. ἡμάρτανε z. B. Od. 11, 511, ἁμαρτήσεσϑαι 9, 512, ἅμαρτε 6, 116, ἁμάρτῃ 13, 214, ἁμαρτεῖν 21, 155, ἁμαρτών Iliad. 23, 857, ἤμβροτον 1 sing. Od. 22, 154, ἤμβροτες Iliad. 22, 279, ἤμβροτεν Od. 7, 292, ἤμβροτον 3 plur. Iliad. 16, 336; – nicht theilhaft sein werden, verfehlen, verlieren, vgl. μέρος, ἀμέρδω, ἀμείρω, Buttm. Lexil. 1, 137; Hom. oft, Iliad. 5, 287 ἤμβροτες, οὐδ' ἔτυχες, mit dem Speere; 13, 518 ἀλλ' ὅ γε καὶ τόϑ' ἅμαρτεν, ὁ δ' Ἀσκάλαφον βάλε δουρί; cum gen. 4, 491 τοῠ μὲν ἅμαρϑ', ὁ δὲ Λεῠκον βεβλήκει; 23, 857 ὄρνιϑος ἁμαρτών; 865 ὄρνιϑος μὲν ἅμαρτε, αὐτὰρ ὁ μήρινϑον βάλε; 16, 336 ἔγχεσι μὲν γὰρ ἤμβροτον ἀλλήλων, μέλεον δ' ἠκόντισαν ἄμφω; Od. 21, 425 οὐδέ τι τοῦ σκοποῦ ἤμβροτον; 21, 421 πελέκεων δ'οὐκ ἤμβροτε πάντων πρώτης στειλειῆς, διὰ δ' ἀμπερὲς ἦλϑε ϑύραζε ἰὸς χαλκοβαρής, d. h. πάντων τῶν πελέκεων οὐκ ἤμβροτε, ἀλλὰ ἔτυχεν, er traf alle, vgl. ἀλλά; Iliad. 10, 372 ἦ ῥα, καὶ ἔγχος ἀφῆκεν, ἑκὼν δ'ἡμάρτανε φωτός, v. l. καὶβάλεν οὐδ'ἀφάμαρτεν, ἑκὼν δ'ἡμάρτανε φωτός, s. Scholl. Aristonic. u. Lehrs Aristarch. 211; geistig verfehlen, nicht erreichen, Od. 21, 155 ἐπεὶ ἦ πολὺ φέρτερόν ἐστιν τεϑνάμεν ἢ ζώοντας ἁμαρτεῖν, οὗ ϑ' ἕνεκ' αἰεὶ ἐνϑάδ' ὁμιλέομεν, ποτιδέγμενοι ἤματα πάντα, die Heirath der Penelope nicht zu erreichen; man kann es auch intransit. nehmen = sündigen, wie Iliad. 9, 501 ὅτε κέν τις ὑπερβήῃ καὶ ἁμάρτῃ. Od. 13, 214 τίνυται ὅς τις ἁμάρτῃ; verschieden von den Genitiven des Zieles sind die Genitive Od. 11, 511 αἰεὶ πρῶτος ἔβαζε καὶ οὐχ ἡμάρτανε μύϑων, machte keine Fehler in den Reden, 7, 292 ἡ δ' οὔ τι νοήματος ἤμβροτεν ἐσϑλοῦ, sie traf das Richtige in ihrem tüchtigen Geiste, Iliad. 24, 68 οὔ τι φίλων ἡμάρτανε δώρων, machte keinen Verstoß in Betreff der Opfer, homerische Genitive der adverbialen Bestimmung; mit accus. Od. 22, 154 αὐτὸς ἐγὼ τόδεγ' ἤμβροτον, in diesem Stücke fehlte ich; = verlieren Od. 9, 512 χειρῶν ἐξ Ὀδυσῆος ἁμαρτήσεσϑαι ὀπωπῆς; – mit gen. des Zieles Aesch. Ag. 1206 u. öfter; Soph. Ai. 155; auch in Prosa, ϑηρίων. λέοντος, Xen. Cyr. 1, 4, 11. 4, 6, 4; τοῦ σκοποῦ Plat. Hipp. min. 375 a; häufiger in allgemeinerer Bdtg, verfehlen, verlustig gehen, τινός, ἡμάρτομεν Βοιωτίας, wir sind um B. gekommen, Her. 9, 7; nicht erlangen können, τινός τι, etwas von Jemandem, Soph. Phil. 231 vgl. El. 1312; τὰ τοῦδε μὲν πεπραγ μέν' ἔσται, τἀμὰ δ'ἡμαρτημένα, mein Unternehmen wird vereitelt sein; ἐσϑλῆς γυναικός Eur. Alc. 619 u. 882, des trefflichen Weibes beraubt werden; vgl. Or. 1207; ἄγρας 853; τοῦ παντός Plat. Phaedr. 235 e; ἡμάρτηται Thuc. 3, 56; ἡμαρτήϑη 2, 65; das Rechte verfehlen in etwas, γνώμης Thuc. 1, 33. 6, 78, so für γνώμῃ richtig em., vgl. aber Krüger; Her. 7, 139 τὸ ἀληϑὲς ἁμ.; übh. fehlen, irren, sündigen, bei Tragg. u. in Prosa die gewöhnlichste Bdtg, absolut Aesch. Prom. 260. 266, Plat. sehr oft; τοιαῦτα ἔπη Soph. Ai. 1075; ἁμαρτίαν ἁμ. Phil. 1233; μεγάλα ἁμαρτήματα Plat. Phaed. 113 e Legg. V, 730 a; ἀνϑρώπινα Xen. Cyr. 3, 1, 40; pass. τὰ ἡμαρτημένα, die Vergehen, Soph. O. C. 440 Tr. 1117; κακαὶ πολιτεῖαι καὶ ἡμαρτημέναι Plat. Rep. V, 449 a; εἴς τι Soph. O. C. 972; Eur. Hipp. 21. 320 Androm. 318; εἰς τὸ ϑεῖον Plat. Phaedr. 243 c; εἰς ἀνϑρώπους Alc. II, 150 a; περὶ τὸν ἔρωτα, μυϑολογίαν, Phaedr. 242 e 243 a; τὰ περὶ τὴν πόλιν ἁμαρτανόμενα Xen. Mem. 1, 2, 9; περί τινος, in Betreff einer Sache fehlen, Hell. 1, 7, 27; Dem. 20, 143; ῥήματι, in einem Worte, Plat. Gorg. 489 c; ἐν λόγοις Rep. III, 396 a.
-
20 ἀνα-καλέω
ἀνα-καλέω (s. καλέω), laut rufen, a) preisen, πῦρ ἀνακαλούμενον, das viel gepriesene, Soph. Phil. 789; Ἀργεῖος, als Sieger ausgerufen, El. 683. – b) benennen, nennen, Ἀχαιοὺς ἐν τοῖς ἔπεσιν ἀνακαλεῖ Thuc. 1, 3 τινὰ ἀδελφόν Plat. Rep. V, 471 d; εὐεργέτην Xen. Cyr. 3, 3, 4; ὀνομαστί, namentlich aufrufen, 2, 2, 28. – c) ermuntern, Xen. Cyr. 1, 4, 22. – Med., zu sich rufen, Aesch. Pers. 613; Thuc. 7, 73; zurückrufen, ἀγκαλέσαιτο Aesch. Ag. 993; πεφευγότας Plat. Phaed. 89 a; τῇ σάλπιγγι Xen. An. 4, 4, 22; Thuc. 1, 131 im act.; wieder gut machen, ungeschehen machen, αἷμα Aesch. Ag. 993, ἁμαρτήματα Lys. 6, 49; – die Götter anrufen, Soph. O. C. 1378 Trach., 906; durch Zuruf ermuntern, κύνας Xen. Cyr. 1, 6, 19; vorfordern, vor Gericht, Hell. 7, 4, 33; oft Pol., ἀνακληϑεὶς εἰς Ῥώμην, nach Rom beordert, 20, 11, 10.
См. также в других словарях:
ἁμαρτήματα — ἁμάρτημα failure neut nom/voc/acc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
θἀμαρτήματα — ἁμαρτήματα , ἁμάρτημα failure neut nom/voc/acc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἁμαρτήματ' — ἁμαρτήματα , ἁμάρτημα failure neut nom/voc/acc pl ἁμαρτήματι , ἁμάρτημα failure neut dat sg ἁμαρτήματε , ἁμάρτημα failure neut nom/voc/acc dual … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Ινδία — Επίσημη ονομασία: Δημοκρατία της Ινδίας Έκταση: 3.287.590 τ. χλμ. Πληθυσμός: 1.029.991.145 (2001) Πρωτεύουσα: Νέο Δελχί (12.791.458 κάτ. το 2001)Κράτος της νότιας Ασίας. Συνορεύει Α με το Μπαγκλαντές και τη Μυανμάρ (Βιρμανία), Β με την Κίνα και… … Dictionary of Greek
Kathekon — (Greek:Καθήκον) (plural: kathekonta ) is a Greek concept, forged by the founder of Stoicism, Zeno of Citium. It may be translated as befitting actions, or convenient action for nature , [http://www.novaroma.org/expert/poliseno2.htm Nova Roma] ,… … Wikipedia
Stoicism — Stoicism, a school of Hellenistic philosophy, was founded in Athens by Zeno of Citium in the early third century BC. It concerns the active relationship between cosmic determinism and human freedom, and the belief that it is virtuous to maintain… … Wikipedia
Kathekon — Kathèkon Kathekon (du grec ancien Καθῆκον, au pluriel kathekonta, καθήκοντα) est un concept stoïcien fondé par Zénon de Citium. Il peut être traduit comme « actions appropriées, » ou « action convéniente avec la nature » [1]… … Wikipédia en Français
Kathèkon — Kathekon (du grec ancien Καθῆκον, au pluriel kathekonta, καθήκοντα) est un concept stoïcien fondé par Zénon de Citium. Il peut être traduit comme « actions appropriées, » ou « action convéniente avec la nature » [1] ou encore… … Wikipédia en Français
FATUI — inter alia Naturae ludibria, sequioris aevi Romanis in delitiis fuêre. Senec. Ep. 2. Harpasten uxoris meae fatuam scis hereditarium nous in domo mea remansissc. Cuiusmodi, et Dendetis ille fuit, de quo Cedren. refert, in Rebus Theophili Imp. Sic… … Hofmann J. Lexicon universale
Λουθηρανισμός — Η διδασκαλία του μεταρρυθμιστή της χριστιανικής θρησκείας Μαρτίνου Λούθηρου (βλ. λ.) και των μαθητών του· οι οπαδοί του λ. ονομάζονται ευαγγελικοί. Στη βάση της διδασκαλίας του Λούθηρου υπάρχει μια απαισιόδοξη ενατένιση της ανθρώπινης φύσης, που… … Dictionary of Greek
Μολώχ — Ονομα που λαθεμένα θεωρείται ότι υποδηλώνει μια θεότητα, ενώ προέρχεται από τη φοινικική λέξη μολκ, η οποία σήμαινε τις ανθρωποθυσίες, τις οποίες πρόσφεραν οι Καρχηδόνιοι στον θεό Βάαλ Αμών και στη θεά Τάνιτ, υπέρτατο ζευγάρι των θεοτήτων της… … Dictionary of Greek