-
1 κενον
τό пустота, пустое пространство Arst. -
2 κενὸν
пустоепусто пустого κενόνΕλληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > κενὸν
-
3 κενόν
пустогоκενὸνΕλληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > κενόν
-
4 κενόν
κενόςempty: masc acc sgκενόςempty: neut nom /voc /acc sg -
5 κενος
эп.-ион. κενεός и κεινός 3(compar. κενότερος и κενώτερος, superl. κενότατος и κενώτατος)1) пустой, порожний(τρυφάλεια, τὰ ὄχεα, νῆες Hom.; οἴκησις, εὐνή, τράπεζαι Soph.; τάφος Eur.)
ξὺν ἀνδράσιν κάλλιον ἢ κεινῆς (sc. γῆς) κρατεῖν Soph. — лучше управлять мужами, чем безлюдной страной2) пустой, бесплодный, напрасный(εὔγματα Hom.; ἐλπίδες Aesch.; κήρυγμα NT.)
3) пустой, неосновательный, бессмысленный(γνώμη Soph.; φόβος Eur.; φρόνημα, λόγοι Plat.; ἄνθρωπος NT.)
διὰ κενῆς Thuc., ἐν κενοῖς Soph. и εἰς κενόν Diod. — бесцельно, попусту, впустую;ἥ διὰ κενῆς ἐπανάσεισις τῶν ὅπλων Thuc. — пустое потрясание оружием;ἥκεις οὐ κενή Soph. — ты пришла не даром4) лишенный, не имеющий(τοῦ νοῦ, φρενῶν Soph.; συμμάχων, δακρύων Eur.; τὸ πεδίον κενὸν δένδρων Plat.)
κ. ἐπιστήμης Plat. — невежественный;ὑπ΄ ἄσθματος κ. Aesch. — еле переводящий дыхание (от усталости);κενέ λέαινα Soph. — покинутая (львом, т.е. одинокая) львица;σῶμα κενόν Plut. — изможденное тело;τὰ ιερὰ κενὰ πάντων Xen. — совершенно опустошенные храмы5) пустой, глупый(ἀνόητος καὴ κ. Arph.)
-
6 κενός
κενός, ή, όν, [dialect] Ion. and poet. [full] κεινός Il.3.376, 4.181, 11.160, 15.453, Pi.O.2.65, 3.45, Hdt.1.73, al.; [dialect] Ep. also [full] κενεός, as always in Hom. (exc. in Il.ll.cc., andAκενός Od.22.249
(s.v.l., fort. κενέ' εὔγματα or κείν' εὔγματα)), also Hp.Aph.7.24, Meliss.7, Timo 20.2 ([comp] Comp.), and in [dialect] Dor., IG42(1).121.73 (Epid., iv B.C.); [dialect] Aeol. [full] κέννος, acc. to Greg. Cor.p.610 S.: [comp] Sup. κεννότατος Sch.Tz.in An.Ox.3.356.18; but οἱ Αἰολεῖς.. οὐ λέγουσι κέννος Choerob.in An.Ox.2.242, cf. Hdn.Gr.2.302, and the true [dialect] Aeol. is prob. κένος or κένεος, from κενϝος, kenevos, cf. Cypr. [full] κενευϝός Schwyzer683.4.I mostly of things, empty, opp. πλέως, Ar.Eq. 280; opp. πλήρης, Id.Nu. 1054; opp. μεστός, Diph.12;κενεὰς σὺν χεῖρας ἔχοντες Od.10.42
;νοστήσαντας κεινῇσι χερσί Hdt.1.73
;κεναῖς χερσίν Pl.Lg. 796b
(v. infr. 11.2); τὸ κ. (sc. τάλαντον ) the empty one, Ar.Fr.488.5;κ. οἴκησις S.Ph.31
;γῆ Id.OT55
; ; χώματα κεινά, = κενοτάφια, Hdt.9.85;κ. τάφος E.Hel. 1057
; κατέθισαν ἐπὶ κενευϝῶν (sc. τάφων gen. sg.) Schwyzer l.c. (Cypr.); κ. χρόνος a pause in music, Anon.Bellerm.83;σφυγμὸς κ. Agathin.
ap. Gal.8.936; of wool and wine, dub. sens. in Archig. ap. Gal.8.945; τὸ κ. the void of space, Democr.9, Meliss.l.c., Emp.13,al., Epicur.Ep.1p.6U., etc.; τὸ κ., = τόπος ἐστερημένος σώματος, Arist.Ph. 208b26, cf. 213a13 sqq., Cael. 279a13;κ. χώρα Pl.Ti. 58a
; ἢν κενεὸν λάβῃ [ἡ διακοπή] if it penetrates the (brain-) cavity, Hp.Aph. l.c.; esp.Astrol., not occupied by a planet,κ. δρόμος Man.2.452
, cf.Vett. Val.94.27; cf. κενοδρομέω.2 empty, fruitless, void,κενὰ εὔγματα εἰπών Od.22.249
(v. supr.); ἐλπίς, ἐλπίδες, Simon.5.16, A.Pers. 804;γνώμα Pi.N.4.40
, cf. S.Ant. 753; ; ; τέρψις ib. 577; , cf.X.An.2.2.21; , etc.;κ. πρόφασις καὶ ψευδής D.18.150
;λοιδορία κ. Id.2.5
; μάταιον καὶ κ. ib.12; κενὸν ἆρα καὶ τὸ φάρμακον πρὸς τὸ κ. prob. in Men.530.19; ἀπόντων κενὴν κατηγορεῖν bring an idle charge, Arist.Resp. 470b12; ineffectual,λύγξ Th.2.49
; πουλυμαθημοσύνης, τῆς οὐ κενεώτερον ἄλλο Timo l.c.;πολλὰ κ. τοῦ πολέμου Arist.EN 1116b7
;κ. δόξαι Epicur. Sent.15
; ἐπιθυμίαι, opp. φυσικαί, Id.Ep.3p.62U., Diog.Oen.59;κ. ὀρέξεις Metrod.Herc.831.16
; freq.in adverbial usages, neut.pl.,κενεὰ πνεύσαις Pi.O.10(11).93
; ἡ διὰ κενῆς ἐπανάσεισις τῶν ὅπλων empty flourishing of arms, Th.4.126; διὰ κενῆς ῥίπτειν throw without a projectile, Arist.Pr. 881a39; κεκλάγγω διὰ κενῆς ἄλλως to no purpose, Ar. V. 929;μάτην διὰ κ. Pl.Com.174.21
;οὐ μαχοῦμαί σοι διὰ κ. Men.Sam. 260
; ;κατὰ κενῆς Procl.in Ti.2.167
D.;εἰς κενόν D.S. 19.9
, Hld.10.30;εἰς κ. ἡ δαπάνη IG14.1746
;εἰς κ. μοχθεῖν Men.Mon. 51
; κατὰ κενοῦ χανεῖν Suid.s.v. λύκος ἔχανεν; κατὰ κενοῦ φέρειν τὰς χεῖρας Ph.1.153; κατὰ κ. βαίνειν, = κενεμβατεῖν, Plu.2.463c: regul. Adv.κενῶς, διαλεκτικῶς καὶ κ. Arist.de An. 403a2
;λογικῶς καὶ κ. Id.EE 1217b21
;μὴ κ. πόνει Men.1101
, cf. Epicur.Ep.3p.61U., Polystr. p.7 W., Arr.Epict.2.17.6, Plu.2.35e.II of persons and things,1 c.gen., destitute, bereft, ; ; ;συμμάχων κ. δόρυ Id.Or. 688
;πεδίον κ. δένδρων Pl.R. 621a
; κ. φρονήσεως, ἐπιστήμης, Id.Ti. 75a, R. 486c; κ. πόνου without the fruits of toil, A.Fr. 241.2 abs., empty-handed, , cf. Od.15.214; ἀπίκατο, οἱ μὲν κεινοί, οἱ δὲ φέροντες κτλ. Hdt.7.131;κενὸς κενὸν καλεῖ A.Th. 353
(lyr.);ἥκεις οὐ κενή S.OC 359
, cf.Tr. 495;οὐθ' ὑπεργέμων.. οὔτε κ. Alex.216
; of camels, without burdens, unloaded, opp. ἔγγομοι, OGI629.166 (Pal- myra, ii A.D.);κ. ἂν ἴῃ.., κ. ἄπεισιν Pl.R. 370e
;κ. τινὰ ἐξαποστεῖλαι LXX Ge.31.42
; bereft of her mate, ; orphan, ; ὑπ' ἄσθματος κενοί exhausted.., A.Pers. 484; of places, without garrison,χῶραι Aeschin.3.146
, cf. Hdt.5.15; of the body, without flesh, Plu.2.831c.b devoid of wit, vain, pretentious,κεινὸς εἴην Pi.O.3.45
;διαπτυχθέντες ὤφθησαν κενοί S.Ant. 709
;ἀνόητον καὶ κ. Ar.Ra. 530
, cf.Ep.Jac.2.20.III [comp] Comp. and [comp] Sup.,κενότερος Stratt.10
D.; - ότατος D.27.25, Phld.Rh.1.67 S., al., cf. Choerob.in Theod.2.76, EM275.50; κενώτερος, -ώτατος, Pl.Smp. 175d, v.l. in Arist.EN 1107a30 ([comp] Comp.); κενεώτερος Timo (v. supr.); κενεώτατος v.l. in Hp.Acut.62. -
7 κενός
κενός, ή, όν (Hom.+) gener. ‘empty’① pert. to being without someth. material, empty (TestJob 10:4; GrBar 12:6; Jos., Vi. 167) κεράμιον empty jar Hm 11:15. σκεῦος (4 Km 4:3) m 11:13. κ. ἀποστέλλειν τινά send someone away empty-handed (cp. PRein 55, 9 [III A.D.] μὴ ἀναπέμψῃς αὐτὸν κενόν; Gen 31:42; Dt 15:13; Job 22:9) Mk 12:3; cp. Lk 1:53; 20:10f.② pert. to being devoid of intellectual, moral, or spiritual value, empty fig. extension of mng. 1ⓐ of things: without content, without any basis, without truth, without power κ. λόγοι empty words (Pla., Laches 196b; Menand., Mon. 512 [752 J.] Mei.; Herm. Wr. 16, 2; Ex 5:9; Dt 32:47; Jos., C. Ap. 2, 225; TestNapht 3:1.—PParis 15, 68 [120 B.C.] φάσει κενῇ) 1 Cor 3:18 D; Eph 5:6; Dg 8:2; AcPl Ox 6, 13 (cp. Aa I 241, 14); cp. D 2:5. πνεῦμα Hm 11:11, 17. κ. ἀπάτη empty deceit Col 2:8 (cp. Arrian, Anab. 5, 10, 4 κενὸς φόβος=false alarm). Of the things of everyday life vain Hm 5, 2, 2. τρυφή 12, 2, 1. πεποίθησις Hs 9, 22, 3. Of preaching and faith 1 Cor 15:14ab (cp. the theme of ‘empty hope’ Reader, Polemo p. 313); Js 2:20 P74 (cp. Demosth. 18, 150 κ. πρόφασις; Aeschyl., Pers. 804 κ. ἐλπίς; cp. Wsd 3:11; Sir 34:1). As κ. =μάταιος (1 Cor 15:17), the two words are found together in the same sense (cp. Demosth. 2, 12; Plut., Artox. 1018 [15, 6], Mor. 1117a; Oenomaus in Eus., PE 5, 21, 5 κενὰ καὶ μάταια of oracles; Hos 12:2; Job 20:18; EpArist 205) 1 Cl 7:2; cp. κενὴ ματαιολογία Pol 2:1.ⓑ of pers. (Pind. et al.; Soph., Ant. 709; Plut., Mor. 541a ἀνόητοι καὶ κενοί; Epict. 2, 19, 8; 4, 4, 35; Judg 9:4; 11:3 B; Philo, Spec. Leg. 1, 311; Just., D. 64, 2 οἱ προφῆται οἱ κενοί): foolish, senseless, empty Hm 12, 4, 5. οἱ προφῆται οἱ κενοί 11:15. ἄνθρωπος κ. Js 2:20; Pol 6:3; τῶν δούλων τοῦ θεοῦ τῶν κ. Hs 6, 2, 1. ἄνθρωπος κενὸς ἀπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ δικαίου empty of the upright spirit Hm 5, 2, 7. κ. ἀπὸ τῆς ἀληθείας 11:4; ἀπὸ τῆς πίστεως κ. Hs 9, 19, 2 (cp. κενοὶ τῆς τοῦ θεοῦ ἀγάπης Iren. 4, 33, 7 [Harv. II 261, 2]). In paronomasia (cp. Job 27:12) αὐτὸς κ. ὢν κενὰς καὶ ἀποκρίνεται κενοῖς he himself, empty (of God’s Spirit) as he is, gives empty answers to empty people m 11:3.—Vs. 13.③ pert. to being without purpose or result, in vain κενὰ μελετᾶν imagine vain things Ac 4:25 (Ps 2:1). κενὸν γενέσθαι be in vain: ἡ χάρις αὐτοῦ οὐ κενὴ ἐγενήθη 1 Cor 15:10. ἡ εἴσοδος ἡμῶν ἡ πρὸς ὑμᾶς οὐ κ. γέγονεν 1 Th 2:1. κόπος 1 Cor 15:58.—εἰς κενόν in vain, to no purpose (Diod S 19, 9, 5; Heliod. 10, 30; PPetr II, 37, 1b recto, 12 [III B.C.]; Kaibel 646, 10; Lev 26:20; Is 29:8; 65:23; Jer 6:29; TestJob 24:2 [εἰς τὸ κ. codd., S. and V. with Job 2:9f]; Jos., Ant. 19, 27; 96) 2 Cor 6:1. εἰς κ. τρέχειν run in vain (cp. Menand., Mon. 51 Mei. ἀνὴρ ἄβουλος εἰς κ. μοχθεῖ τρέχων) Gal 2:2; Phil 2:16a, echoed in Pol 9:2; cp. Phil 2:16b; 1 Th 3:5.—B. 932. DELG. M-M. EDNT. TW. Spicq. Sv. -
8 κενός
-ή,-όν + A 11-9-15-29-14=78 Gn 31,42; 37,24; Ex 3,21; 5,9; 23,15empty Gn 37,24; bare Jb 33,21; vain Ex 5,9; without anything, empty-handed Gn 31,42; devoid of wit, vain, pretentious Jgs 9,4; worthless Neh 5,13; without result, without effect, without reaching its goal Wis 1,11; without being used, clean 2 Sm 1,22; of no hope Jb 7,3διὰ κενῆς to no purpose, in vain Lv 26,16; εἰς κενόν id. Lv 26,20; εἰς τὸ κενόν id. Jb 2,9b Cf. LE BOULLUEC 1989 95.108.341; SPICQ 1982, 395; →NIDNTT; TWNT -
9 ψάλλω
A , 1 Ep.Cor.14.15: [tense] aor. , etc., and in LXXἔψᾱλα Ps.9.12
, al.:—pluck, pull, twitch, ψ. ἔθειραν pluck the hair, A.Pers. 1062: esp. of the bow-string, τόξων χερὶ ψάλλουσι νευράς twang them, E.Ba. 784;κενὸν κρότον Lyc.1453
; ἐκ κέραος ψ. βέλος send a shaft twanging from the bow, APl.4.211 (Stat. Flacc.); so μιλτοχαρὴς σχοῖνος ψαλλομένη a carpenter's red line, which is twitched and then suddenly let go, so as to leave a mark, AP6.103 (Phil.): metaph.,γυναῖκας ἐξ ἀνδρῶν ψόγος ψάλλει, κενὸν τόξευμα E.Fr. 499
.II mostly of the strings of musical instruments, play a stringed instrument with the fingers, and not with the plectron, l. c., et ibi Sch.;ἐάν τις ψήλας τὴν νήτην ἐπιλάβῃ Arist.Pr. 919b15
; ; opp. κιθαρίζω, Hdt.1.155, SIG578.18 (Teos, ii B. C.); πρὶν μέν σ' ἑπτάτονον ψάλλον (sc. τὴν λύραν) Ion Eleg.3.3: abs., Hdt. l. c., Ar.Eq. 522, Hippias (?) in PHib.1.13.24; ;ψάλλειν [οὐκ ἔνι] ἄνευ λύρας Luc.Par.17
:—Prov., ῥᾷον ἤ τις ἂν χορδὴν ψήλειε 'as easy as falling off a log', Aristid.Or.26(14).31.2 later, sing to a harp, LXX Ps.7.18, 9.12, al.;τῇ καρδίᾳ Ep.Eph.5.19
; τῷ πνεύματι 1 Ep.Cor. l. c.3 [voice] Pass., of the instrument, to be struck or played,ψαλλομένη χορδή Arist.Pr. 919b2
; also of persons, to be played to on the harp, Macho ap.Ath.8.348f. -
10 κοπιάω
κοπιάω fut. κοπιάσω LXX; 1 aor. ἐκοπίασα; pf. κεκοπίακα; 2 sg. κεκοπίακες or-κας (v.l.; s. B-D-F §83, 2; Mlt-H. 221); aor. pass. 3 sg. ἐκοπιάθη (fr. κόπτω via κόπος; TestAbr B 2 p. 107, 1 [Stone p. 62]) (Aristoph. et al.; Hippocr.; Epicurus 59, 3 Us.; ins, pap, LXX, En; TestJob 24:2; ApcSed 4:3; ApcMos 24; Philo, Joseph.).① become weary/tired (Aristoph. et al.; Sir 16:27; 1 Macc 10:81; 4 Macc 9:12; Jos., Bell. 6, 142) Rv 2:3 (the pf. here expresses the thought that the Ephesian congregation has not become tired to the extent of ‘giving up’). ἔκ τινος from someth. ἐκ τῆς ὁδοιπορίας from the journey J 4:6 (cp. Jos., Ant. 2, 321 ὑπὸ τῆς ὁδοιπορίας κεκοπωμένοι; Is 40:31). οἱ κοπιῶντες those who are weary (Diocles 142 p. 186, 28; cp. 1QH 8:36) Mt 11:28 (s. φορτίζω).② to exert oneself physically, mentally, or spiritually, work hard, toil, strive, struggle (Vett. Val. 266, 6; Syntipas p. 107, 15; POslo 160, 1; Philo, Mut. Nom. 254, Cher. 41), abs. (Aesop, Fab. 391 P.) Mt 6:28; Lk 5:5; 12:27; J 4:38b; 21:6 v.l.; Ac 20:35; 1 Cor 4:12; 16:16; Eph 4:28; 2 Ti 2:6. τὶ labor for someth. (En 103:9 κόπους κ.) J 4:38a. πολλά work hard Ro 16:6, 12b; Hs 5, 6, 2; 2 Cl 7:1. περισσότερον 1 Cor 15:10. κ. ἔν τινι work at something (Sir 6:19) ἐν λόγῳ καὶ διδασκαλίᾳ work hard at preaching and teaching 1 Ti 5:17. διὰ λόγου labor by word of mouth B 19:10. The sphere in which the work is done: ἐν ὑμῖν among you 1 Th 5:12. The manner: ἐν κυρίῳ Ro 16:12ab; εἴς τινα κ. work hard for someone vs. 6; Gal 4:11. εἰς τοῦτο for this 1 Ti 4:10. εἰς ὸ̔ κοπιῶ this is what I am toiling for Col 1:29. εἰς κενόν toil in vain (cp. Is 49:4 κενῶς ἐκοπίασα; 65:23 κοπιάσουσιν εἰς κενόν; TestJob 24:2) Phil 2:16. Also εἰς μάτην (Ps 126:1) Hs 9, 4, 8.—B. 312. DELG s.v. κόπτω A1. M-M. TW. Spicq. -
11 πώς
πώς enclitic particle (Hom. et al.)① as adv.: marker of undesignated means or manner, somehow, in some way, perhaps ἐάν πως (cp. SIG 364, 24 [III B.C.]; 3 Km 18:5) ISm 4:1. W. a neg. (Il. 2, 203; 4, 158 al.; Hdt. 1, 33; Schwyzer II 580) οὐδʼ ἄν πως οἱ ἄνθρωποι ἐσώθησαν humans could in no way have been saved B 5:10 v.l.—In combination w. εἰ s. εἰ 6n (also Jos., Bell. 6, 422, Ant. 2, 159; M-M s.v. πως).② as conj.: in the form μή πως (or μήπως; since Hom., also pap, Sir 28:26; TestSol 6:14 D; TestAbr B 2 p. 106, 8 [Stone p. 60, 8]; TestJob 15:9; TestZeb 4:2; ParJer 5:5) marker of a negative perspective expressing misgiving, frequently rendered lest.ⓐ in clauses that in effect qualify as purpose clauses so that … (perhaps) not, lest somehow w. aor. subj. 1 Cor 9:27; 2 Cor 2:7; 9:4. GJs 7:1; 8:2.ⓑ in object clauses, after verbs of apprehension that perhaps, lest somehow w. aor. subj. after φοβεῖσθαι (Test. Zeb. 4:2; ParJer 5:5) Ac 27:29 v.l.; 2 Cor 11:3; 12:20a; cp. vs. 20b, where the verb (γένωνται) is to be supplied. W. ind. GJs 14:1; fut. 9:2 end. After βλέπετε take care that … not somehow 1 Cor 8:9 (cp. Sir 28:26). Referring to someth. that has already taken place, w. perf. ind. Gal 4:11 (B-D-F §370, 1; Rob. 995; 1169). Elliptically μ. οὐδὲ σοῦ φείσεται (it is to be feared) that perhaps he will not spare you, either Ro 11:21. μ. ἐπείρασεν ὑμᾶς ὁ πειράζων καὶ εἰς κενὸν γένηται ὁ κόπος ἡμῶν (in the fear) that the tempter might really have tempted you (ind., as Gal 4:11 above), and then our work might have been in vain 1 Th 3:5. μήπως τοῦτο πανοῦργος ἔδωκέν σοι lest some mischief-maker has given it to you GJs 2:3. μ. περίγελος become a laughing-stock 9:2.ⓒ in introduction to an indirect question (cp. TestJob 15:9) (lest) perhaps μ. εἰς κενὸν τρέχω ἢ ἔδραμον (fearing) that perhaps I may be running or had run in vain Gal 2:2.—DELG s.v. πο-. M-M. -
12 σχηματισμός
σχηματισμός, ὁ, Gestalt, Haltung, Gebehrde; σώματος, Plat. Rep. IV, 425 b; προςώπου, D. Hal. de vi Dem. 54; das Annehmen einer Gestalt, Haltung, Prunken, καὶ φρόνημα κενόν, Plat. Rep. IV, 494 d; αὐλῆς, Plat. Dio 13; dah. auch Verstellung, Plut. Num. 8, oft, u. a. Sp.
-
13 σύν-νομος
σύν-νομος, zusammenweidend, auf das Zusammenweiden Bezug habend, τέχναι, Plat. Polit. 287 b; – übh. zusammengesellt, Gefährte, Genosse, Λαβδακίδαισιν σύννομοι, Pind. I. 3, 17; ὡς λέοντε συννόμω, Soph. Phil. 1422; übertr., El. 590 O. C. 341; κενὸς κενὸν καλεῖ ξύννομον ϑέλων ἔχειν, Aesch. Spt. 336; τῶν ἐμῶν λέκτρων γεραιὰ ξύννομε, Pers. 690; Eur. Hel. 1504; πάντων ξύννομε τῶν ἐμῶν ὕμνων ξύντροφ' ἀηδοῖ, Ar. Av. 677; vgl. Valck. Eur. Hipp. 977; u. in Prosa: Plat. Legg. II, 666 e u. öfter; γένος ἐν αὐτοῖς ταῦτα οὐδὲν ἔχει μέγα σύννομον, verwandt, Pol. 289 b; τρόπων ἤϑη σύννομα, Legg. XI, 930 a; – λίϑος σύννομος, Strab. 5, 3, 8, ein in gleicher Größe behauener, abgepaßter Quaderstein zum Bauen. – Mit verändertem Accente συννόμος, mit Andern weiden lassend, zusammen auf die Weide treibend (?).
-
14 ψαλάσσω
ψαλάσσω, att. - ττω, berühren, betasten u. dadurch in Bewegung setzen, zupfen, erregen; ψαλάξεις εἰς κενὸν νευρᾶς κτύπον Lycophr. 139; vgl. Ael. H. A. 3, 18.
-
15 νόος
νόος, ὁ, zsgz. νοῦς, so immer im Att., bei Hom. nur einmal, Od. 10, 240; Hes. frg. 48, 2; bei Her. nie zusammengezogen; bei späteren Schriftstellern, bes. im N. T. u. bei K. S. findet sich auch, nach der 3. Declination gebildet, gen. νοός, dat. νοΐ, acc. νόα, plur. νόες, vgl. Lob. Phryn. 453; – eigtl. das geistige Wahrnehmen; – a) Sinn, Gesinnung, S i nnesartin sittlicher Beziehung; Od. 1, 3; εἰπὲ δέ μοι μνηστῆς ἀλόχου βουλήν τε νόον τε 11, 177; ἐμοὶ νόος ἐστὶν ἐναίσιμος, 5, 190; ϑεουδής, 6, 121 u. öfter; ἐν στήϑεσσιν ἀκήλητος νόος, 10, 329, vgl. 20, 388; oft unserm »Herz«, »Seele« entsprechend, χαῖρε νόῳ, er freute sich im Herzen, 8, 78, κεῠϑε νόῳ, Il. 1, 366, vgl. 16, 19; χόλος νόον οἰδάνει, Zorn schwellt die Seele, 9, 554; νόος ἔμπεδος, fester, unerschütterlicher Sinn, 11, 813; – εὐμενεῖ νόῳ, Pind. P. 8, 19; ϑερμαίνει νόον, Ol. 11, 91; νόον ἰαίνει φϑονερῶν, P. 2, 89; νοῠν ἔχοντ' ἀνδρῶν φίλον, 3, 5; ἐπικότως ἀεὶ τιϑέμενος ἄγναμπτον νόον, Aesch. Prom. 103; εὐφρανεῖ νόον, Ch. 731; οὐκ ἂν γένοιτο νοῠς κακὸς καλῶς φρονῶν, Soph. O. R. 600; εἰ τάδ' ἔχει κατὰ νοὖν κείνῳ, wenn es ihm nach seinem Sinne ist, O. C. 1768; κατὰ νοῦν πράττειν, Ar. Pax 746; χωρεῖ κατὰ νοῦν, es geht nach Wunsch, 906; ἐὰν κατὰ νόον μου γένηται, Her. 7, 150, öfter; πᾶσι κατὰ νόον ποιέειν, 6, 130; ἐκ παντὸς νόου παρεσκεύασται μένειν, 8, 97, sehr gern, wie wir sagen »von ganzem Herzen«; εἰ τεϑήσεται κατὰ νοῠν τὰ πράγματα, Thuc. 4, 120; κατὰ νοῦν ἐμαυτῷ, Plat. Phaed. 97 d; Polit. 290 c u. öfter; νοῠν ἔχειν ἐκεῖσε, δεῦρο, wie wir sagen »seinen Sinn auf Etwas richten«, Eur. Or. 1181 Phoen. 363. – b) Verstand, Klugheit, Ueberlegung; οὐ γάρ πως ἂν ϑνητὸς ἀνὴρ τάδε μηχανόῳτο ᾡ αὐτοῦ γε νόῳ, Od. 16, 197; ἐπιστήμων βουλῇ τε νόῳ τε, ib. 374; ἐμὲ παρὲκ νόον ἤγαγε, Il. 16, 391; ὅππως ἐξαπάφοιτο Διὸς νόον, 14, 160; ἥτ' ἔκλεψε νόον πύκα περ φρονεόντων, ib. 217; ὃς περὶ μὲν νόον ἐστὶ βροτῶν, Od. 1, 66; auch πέπνυσαι νόῳ, Il. 24, 377; νόῳ καὶ ἐπίφρονι βουλῇ φραζόμεϑα, Od. 3, 128; νόῳ, mit Ueberlegung, vernünftig, 6, 320. Vgl. noch τῇς ἐν μὲν νόος ἐστὶ μετὰ φρεσίν, Il. 18, 419. – Νόος ὀρϑός, richtige Einsicht, Pind. P. 10, 68; σὲ χρόνος γέρονϑ' ὁμοῦ τίϑησι καὶ τοῦ νοῦ κενόν, Soph. O. C. 935; νοῦς ἐξίσταται, Ant. 560; τὸν νοῦν διδάσκαλον ἔχειν, Eur. Troad. 647; νοῠν ἔχων καὶ φρένας, Ar. Ran. 535; – σὺν νόῳ ποιεῖν, verständig, Her. 8, 86; – νοῦν ἔχων, Plat. Phaedr. 241 b. – c) der einzelne Gedanke, auch Absicht, Beschluß, Rathschluß; von den Göttern, ἀνήρ δέ κεν οὔτι Διὸς νόον εἰρύσσαιτο, Il. 8, 143, οὐ γάρ τ' αἶψα ϑεῶν τρέπεται νόος, Od. 3, 147; ὄφρα κέ τι γνῶμεν Τρώων νόον ὅντιν' ἔχουσιν, Il. 22, 382; νόον ἐβούλευσας, Od. 5, 23; αἰεὶ ἐν στήϑεσσι νόον πολυκερδέα νωμῶν, 13, 255; oft verbunden ἐμῇ βουλῇ τε νόῳ τε, wie Od. 13, 305; καὶ μῆτις, Il. 15, 509, vgl. 23, 590; – Διὸς νόος μέγας κυβερνᾷ, Pind. P. 5, 122; νόον ὑπέϑηκε φροντίσιν, Ol. 1, 19; τοῦ στρατηγοῦ ταύτῃ ὁ νόος ἔφερε, Her. 9, 120; – νοῠν ἔχειν πρός τι, seine Gedanken, seine Aufmerksamkeit auf Etwas richten, Ar. Thesm. 291; oft νοῦν προςέχειν, absolut u. τινί; πρόςεχε τὸν νοῦν ἐμοί, neben ἄκουε, schenke mir deine Aufmerksamkeit, Equ. 1009; πρός τινι, 997; oft Plat. πρός τινα, Conv. 192 b, auch absolut; – νόῳ λαβεῖν, ὡς, erwägen, Her. 3, 41. 5, 91 u. öfter; νόῳ ἴσχων ὡς, sich erinnernd, im Geiste festhaltend, 5, 92, 2; τί σοι ἐν νῷ ἐστι ποιέειν, was beabsichtigst du zu thun? 1, 109; oft ἐν νῷ ἔχειν, vorhaben, beabsichtigen (wie auch Plat. Polit. 311 c Phaed. 63 c, u. öfter, u. A.); ἐπὶ νόον ποιέειν τινί, Einem Etwas in den Sinn bringen, ihm einen Gedanken eingeben, 1, 27; ἐπὶ νόον τρέπειν τινί, mit folgdm acc. c. int., 3, 21; – Sinn, Bedeutung, Begriff eines Wortes, Satzes, einer Rede, νοῦν ἔχει τίνα; Ar. Ran. 1439; νόος ῥήματος, der Sinn eines Ausspruchs, Her. 7, 162 u. Sp.; ὁ νοῦς τῶν παρακαλουμένων, Pol. 5, 83, 4; οὗτος ὁ νοῦς ἦν τῷ λελεγμένῳ, Luc. Prom. 3; Plut. u. bes. Gramm. oft. – Anaxagoras nannte den die Materie bewegenden u. belebenden göttlichen Geist νοὖς, u. die Philosophen von Arist. an bestimmten den Begriff desselben verschieden.
-
16 κενός
κενός, Hom. in dieser Form nur einmal, Od. 22, 249, sonst κεινός, Il. 3, 376. 4, 181. 11, 160, wie Pind. Ol. 2, 71. 3, 48; Her. 7, 131; auch Eur. I. T. 418; Nebenform κενεός, Il. 2, 298 Od. 15, 213. 10, 42; auch Pind. N. 4, 50. 8, 98 u. sonst. Nach Greg. Cor. äol. κεννός, – leer; τρυφάλεια Il. 3, 376; σὺν κεινῇσιν νηυσί 4, 181; ὄχεα 11, 160; κενεὸν νέεσϑαι, mit leeren Händen, Il. 2, 298; ὁρῶ κενὴν οἴκησιν Soph. Phil. 31; ξὺν ἀνδράσιν κάλλιον ἢ κενῆς κρατεῖν γῆς O. R. 55; κεναῖς δ' ἀμφίσταμαι τραπέζαις El. 185; τάφος Eur. Hel. 1063; Ggstz πλήρης, Ar. Nub. 1054, πλέος, Equ. 280, ἐγκύμων, Plat. Theaet. 148 e, μεστός, Diphil. bei Ath. XI, 499 c u. Sp.; – χρόνος, eine Pause, Music. – Häufig übertr.; τοῦ νοῦ κενός, entblößt davon, ermangelnd, Soph. O. C. 934, vgl. Ant. 750; κενὴ λέαινα Ai. 965, die verlassene; vgl. κενὸν δένδρων πεδίον Plat. Rep. X, 621 a; ὅσα κενά ἐστι φρονήσεως Tim. 75 a; untheilhaftig, ἐπιστήμης Rep. VI, 486 c; κενὰ πάντων, von Allem entblößt, Xen. Hell. 7, 3, 8; Sp. – Aehnl. ἥκεις οὐ κενή, eigtl. du kommst nicht mit leeren Händen, ohne Grund, Soph. O. C. 360; vgl. Tr. 445; – ὑπ' ἄσϑματος, erschöpft, Aesch. Pers. 426; κεναῖς χερσὶν ἀϑύρειν Plat. Legg. VII, 796 b. – Bes. leer, eitel, nichtig, κενὰ εὔγματα, leere Prahlereien, Od. 22, 249; γνώμα Pind. N. 4, 40; ἐλπίδες 8, 95; κεναῖσιν ἐλπίσιν πεπ εισμένος Aesch. Pers. 790; vgl. Eur. I. A. 987; κεναὶ γνῶμαι Soph. Ant. 749; ϑυμῷ ματαίῳ μὴ χαρίζεσϑαι κενά El. 323; κενοὶ λόγοι Plat. Lach. 196 b; λοιδορία Dem. 2, 5; dem μάταιος entsprechend, ib. 12, wie Plut. adv. Col. 17 κενὰς ἀρετὰς καὶ ματαίας vrbdt; κενὴ πρόφασις καὶ ψευδής Dem. 18, 150; Sp.; – διὰ κενῆς, s. oben διακενῆς. – Comparat. κενότερος, nach den alten Gramm., E. M. 275, 50 u. B. A. 121, 6, an das ion. κεινός erinnernd; doch steht jetzt κενώτερος Plat. Conv. 175 d, κενώτατον λόγον λέγειν Dem. 27, 25, u. jene Form findet sich nur hier u. sonst als v. l.
-
17 δέν
δέν, = τίς, Alcaeus bei E. M. 639, 3; καί κ' οὐδὲν ἐκ δενὸς γένοιτο; Democr. bei Plut. adv. Col. 4 μὴ μᾶλλον τὸ δὲν ἢ τὸ μηδὲν εἶναι, wo δέν erkl. wird σῶμα, μηδὲν – κενόν.
-
18 ἠρίον
ἠρίον, τό (ἔρα, s. E. M, nach Schol. Theocr. 2, 13 παρὰ τὸ ἐνηρίσϑαι τῇ γῇ, VLL. erkl. μνημεῖον oder τὸ ἐν τῇ γῇ μνῆμα), Erdhügel, bes. Grabhügel, Il. 23, 126; κενόν Diod. 10 (VII, 74); öfter in der Anth. Seltener in Prosa, οἷς ἠρία ταὐτά Dem. 57, 67, wo es eine feierliche Formel zur Bezeichnung der Verwandtschaft scheint; πατέρων ἠρία Plut. Them. 9; Luc. Deor. concil. 15; vgl. noch Harpocr.
-
19 ἠλέματος
ἠλέματος (vgl. ἠλεός u. μάταιος, od. μάτος ist als bloßes Suffixum u. das Wort nicht als zusammengesetzt anzusehen), thöricht, eitel, vergebens, ὦ τᾶς ἀλεμάτω ψυχᾶς ( conj. für ἀδαμάτω) Theocr. 15, 4; oft in der Anth., φαντασίη Agath. 76 (XI, 350), χερὸς ἑκηβολία Paul. Sil. 45 (VI, 75); ἠλέματα πτώσσουσι κενὸν φόβον Opp. Hal. 4, 590; βροντή Sotad. bei Ath. XIV, 621 b; ἀκτῖνες, nichtige, falsche, Claudian. 2 (IX, 139). Auch von Personen, Tim. D. L. 4, 42. – Adv. ἠλεμάτως, Ap. Rh. 4, 1206; in dor. Form ἀλεμ., Callim. Cer. 91.
-
20 ανωφερης
21) устремляющийся вверх(τὸ θερμὸν καὴ αἱ ὀσμαὴ πᾶσαι Arst.; τὸ πυρῶδες Diod.)
2) поднимающий вверх(τὸ κενόν Arst.)
См. также в других словарях:
κενόν — κενός empty masc acc sg κενός empty neut nom/voc/acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
вътъще — (39) нар. Напрасно: ничьсо же бл҃го вътъще творити. УСт XII/XIII, 220; имать на пожданиѥ и дрѹгыи м(с)ць. аще же и дрɤгыи м(с)ць преиде вътъще… да бѹдеть ѿлѹченъ КР 1284, 110г; вотще и въсѹѥ трѹдихсѩ. ни во что же бы(с) трѹдъ мои. ПНЧ 1296, 54;… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
κενός — ή, ό (ΑΜ κενός, ή, όν, Α αιολ., ιων. και ποιητ. τ. κεινός, επικ. τ. κενεός και αιολ. τ. κέννος) 1. αυτός που δεν περιέχει κάτι, άδειος, κούφιος 2. μτφ. μάταιος, άσκοπος, ανώφελος, ανεκπλήρωτος, αστήρικτος (α. «κενά λόγια», β. «κενές υποσχέσεις»)… … Dictionary of Greek
Universe — For other uses, see Universe (disambiguation). Physical cosmology … Wikipedia
Пространство — (филос.). Для правильного объяснения П. необходимо, прежде всего, отчетливо различить в нем чистый факт то, что дано в самом существовании П. как такового и не может подлежать сомнению, от тех суждений об этом факте, которые выражают его… … Энциклопедический словарь Ф.А. Брокгауза и И.А. Ефрона
ДЕМОКРИТ — (Demokritos) из Абдеры во Фракии (ок. 470 или 460 360 е гг. до н.э.) др. греч. философ, основоположник атомистического учения. Автор более 70 сочинений по этике, физике, математике, языку и литературе, различным прикладным наукам, в т.ч. медицине … Философская энциклопедия
ПРОСТРАНСТВО — фундаментальное (наряду с временем) понятие человеческого мышления, отображающее множественный характер существования мира, его неоднородность. Множество предметов, объектов, данных в человеческом восприятии одновременно, формирует сложный… … Философская энциклопедия
ДЕМОКРИТ — • Democrltus, Δημόκριτος, родился в городе Абдера между 470 460 гг. до Р. X., следовательно, был намного моложе Анаксагора и был еще в живых во времена Сократа. Отец его, рассказывают, был очень богат и угостил Ксеркса у себя в доме… … Реальный словарь классических древностей
Вселенная — Крупномасштабная структура Вселенной как она выглядит в инфракрасных лучах с длиной волны 2,2 мкм 1 600 000 галактик, зарегистри … Википедия
Космос (астрономия) — Космология Возраст Вселенной Большой взрыв Содвижущееся расстояние Реликтовое излучение Космологическое уравнение состояния Тёмная энергия Скрытая масса Вселенная Фридмана Космологический принцип Космологические модели Формирование галактик … Википедия
Мироздание — Космология Возраст Вселенной Большой взрыв Содвижущееся расстояние Реликтовое излучение Космологическое уравнение состояния Тёмная энергия Скрытая масса Вселенная Фридмана Космологический принцип Космологические модели Формирование галактик … Википедия