-
1 ταρασσόμενος
ταράσσωstir: pres part mp masc nom sg -
2 βραχύς
βραχύς, εῖα (βραχέα Her. 5, 49), ύ, kur z, Ggstz von μακρός z. B. Plat. Phaedr. 267 b; a) von räumlicher Ausdehnung, kurz, klein, βραχὺς μορφάν Pind. I. 3, 71; οἶμος, ὁδός, P. 4, 248. 9, 68; Plat. Phaedr. 272 a; βραχύτερα τοξεύειν Xen. An. 3, 3, 7; βραχὺ πετέσϑαι 1, 3, 5; αἰχμή Her. 5, 49; φάλαγγα βραχυτέραν ποιεῖν Xen. Cyr. 7, 5, 5; ebenso τάξις Pol. 1, 33. – b) von der Zeit, ἔν τινι βραχεῖ χρόνῳ Plat. Legg. III, 698 d; ἐν βραχεῖ, in kurzem, sogleich, Her. 5, 24; Plat. Conv. 217 a. Bes. von der Rede, kurz, λόγος, σκέψις u. ä., Plat.; ἐν βραχεῖ, kurz, mit wenig Worten, Pind. P. 1, 82; ἐν βραχίστοις I. 5, 56; ἐν βραχεῖ λέγειν Soph. El. 637; vgl. O. C. 1581; Eur. Suppl. 556; oft Prosa, ἐν βραχυτέροις λέγειν Plat. Prot. 334 e; ἐν βραχυτάτῳ δηλοῦν Xen. Cyr. 1, 2, 15. Ebenso διὰ βραχέων δηλοῦν Plat. Gorg. 449 a; λέγειν Pol. 1, 15; Luc. Tox. 56; διὰ βραχυτέρων, -τάτων, Plat. Euth. 14 b Gorg. 449 e; κατὰ βραχὺ ἀποκρίνασϑαι Plat. Prot. 329 b; κατὰ βραχύ »allmälig« Thuc. 4, 96; Pol. 3, 88. – c) auf die Zahl gehend, βραχέα μέρη, wenig Theile, Plat. Epin. 981 e; Tim. 47 c πλὴν βραχέων; βραχεῖς τινες ἱππεῖς Pol. 4, 19; gering, unbedeutend, οὐσία Is. 10, 26; Dem. 28, 17; κέρδος Plat. Legg. XI, 921 c; Dem. 14, 32; ἔργον Xen. Cyr. 8, 2, 5; βραχὺ καὶ οὐδενὸς ἄξιον Thuc. 8, 76; λόγοι βραχεῖς Soph. O. C. 294, vom Schol. εὐ τελεῖς erkl.; ἀφ' ὑψηλῶν βραχὺν ᾤκισε Eur. Heracl. 614; πρόφασις I. A. 1180; ἀφορμή Pol. 1, 69; βραχύ, wenig, λωφᾶν Thuc. 6, 12; φροντίζειν Dem. 17, 4. – Compar. βραχύτερος, βραχύτατος; βραχίων VLL.; βράχιστος p.; Beispiele oben. – Die von Aristarch bekämpften Glossographen zogen zu βραχύς als compar. auch die Form βράσσων Iliad. 10, 226 ἀλλά τέ οἱ βράσσων τε νόος λεπτὴ δέ τε μῆτις, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι οἱ γλωσσογράφοι βράσσων ἀντὶ τοῦ ἐλάσσων. οὐδαμοῦ κέχρηται τούτῳ Ὅμηρος. ἀποδοτέον οὖν βρασσόμενος, ταρασσόμενος διὰ τὸ δέος, οὐχ ἑστηκὼς διὰ τὴν ἀγωνίαν. ἅπαξ δὲ ἐνταῦϑα κέχρηται τῇ λέξει. Den Anfang des Scholiums schreibt Friedländer so: ἡ διπλῆ ὅτι οἱ γλωσσογράφοι βράσσων ἀντὶ τοῦ ἐλάσσων, ἀπὸ τοῦ βραχύς. ἀλλ' οὐδαμοῦ κέχρηται τούτῳ Ὅμηρος. Vgl. unter βραδύς, βράζω und βράσσων.
-
3 βραδύς
βραδύς, εῖα, ύ, langsam; βραδέες ἵπποι Iliad. 8, 104; Gegensatz ὠκύς Odyss. 8, 329 κιχάνει τοι βραδὺς ὠκύν, ὡς καὶ νῦν Ἥφαιστος ἐὼν βραδὺς εἷλεν Ἄρηα, ὠκύτατόν περ ἐόντα ϑεῶν; Gegensatz ταχύς Plat. Tim. 80 a; ϑᾶττον καὶ βραδύτερον Phil. 25 c; ὀξύς Thuc.; ποδωκέστατοι – βραδύτατοι Xen. Cyn. 5, 17; τὸ βραδύ, die Langsamkeit, Plat. Legg. VI, 766 e; c. inf., ὠφελεῖν πάτραν, saumselig, Eur. bei Ar. Ran. 1427. – Vom Geiste, dem ἀγχίνους entgeggstzt, Plat. Phaedr. 239 a; vgl. Iliad. 10, 226. – Von der Zeit, spät, Thuc. 7, 43; σὺν χρόνῳ βραδεῖ μολών Soph. Tr. 395; ὀψὲ καὶ βραδὺ τῆς ἡλικίας Heliod. 2, 29; βραδέως τῆς ἡμέρας D. L. 2, 139. – Comparat. gew. βραδύτερος, βραδύτατος; auch βραδίων, Hes. O. 526; Plut. Fab. 12; βράσσων (aus βραδίων) Hom. Iliad. 10, 226 ἀλλά τέ οἱ βράσσων τε νόος λεπτὴ δέ τε μῆτις; aber Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι οἱ γλωσσογράφοι βράσσων ἀντὶ τοῠ ἐλάσσων. οὐδαμοῠ κέχρηται τούτῳ Ὅμηρος. ἀποδοτέον οὖν βρασσόμενος, ταρασσόμενος διὰ τὸ δέος, οὐχ ἑστηκὼς διὰ τὴν ἀγωνίαν. ἅπαξ δὲ ἐνταῦϑα κέχρηται τῇ λέξει. Vgl. unter βράζω, βραχύς und βράσσων. – Superl. βράδιστος, E. M.; βάρδιστος, s. oben besonders.
-
4 βράσσω
βράσσω, att. βράττω, so Plat. Soph. 226 b; Ar. bei Poll. 7, 24; fut. βράσω; 1) sieden, aufbrausen, bes. vom Meere, auswerfen, τί Theodorid. 1 (VI, 222); τινὰ εἰς ἠϊόνα Tull. Laur. 2 (VII, 294); ὀστέα βέβρασται Ant. Th. 61 (VII, 288); vgl. Nic. Al. 25. 359; ὕδωρ βρασσόμενον, aufsiedendes Wasser, Ap. Rh. 2, 323; so ϑάλασσα Opp. H. 2, 637, in heftige Bewegung gesetzt; ὑπὸ γέλωτος βράσσεσϑαι Luc. Eun. 12. – Hierher zog Aristarch die Stelle Iliad. 10, 226 βράσσων νόος, welches βράσσων er = βρασσόμενος, d. i. ταρασσόμενος nahm; s. über die Homerische Enallage der Genera des Verbs Friedlaender Aristonic. p. 2 sqq., und vgl. unter βραδύς, βραχύς und βράσσων. – 2) vom Getreide, worfeln, nach Plat. Tim. ἀνακινεῖν ὥσπερ οἱ τὸν σῖτον καϑαίροντες; s. Soph. 152 e; Geop.; vgl. ἔβρασεν Add. 1 (VI, 258). – 3) nach Poll. 5, 88 brummen, vom Bären.
-
5 βράσσων
-
6 κλυδωνίζω
A to be buffeted, swept by heavy seas, τὸν κυβερνήτην -ίζεσθαι καὶ ἀστοχεῖν θαλασσομαχοῦντα Vett. Val. 354.26; -ομένη ναῦς Phlp.in APo.381.7
: usu. metaph., to be disturbed, thrown into confusion,οἱ ἄδικοι κλυδωνισθήσονται LXX Is.57.20
;δῆμος ταρασσόμενος καὶ -ιζόμενος J.AJ9.11.3
; to be tossed about,παντὶ ἀνέμῳ τῆς διδασκαλίας Ep.Eph.4.14
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κλυδωνίζω
-
7 κραυγή
Grammatical information: f.Meaning: `cry, loud crying' (Att.).Derivatives: κραυγίας ἵππος, ὁ ὑπὸ κραυγῆς καὶ ψόφου ταρασσόμενος H. and κραυγός δρυοκολάπτου εἶδος H. Denomin. κραυγάζω `cry, crack' (unknown poet ap. Pl. R. 607b, D., hell.) with κραυγασμός `crying' (Diph.), - αστής `cryer' (AB), - άστρια f. (H.), - αστικός `crying' (Procl., sch.). Also κραύγασος `cryer' (Gloss.; Schwyzer 516, Chantraine Formation 435) with Κραυγασίδης (Batr.), κραύγαζος (Ptol.). - Other formation κραυγανάομαι in κραυγανώμενον (Hdt. 1, 111; v. l. - γόμενον; cf. Schwyzer 770); uncertain sch. Call. Aet. Fr. 1, 20. - Further the PN Κραῦγις, Κραυξίδας, Κραυγαλίδαι (Bechtel Hist. Personennamen 496).Etymology: With κραυγ-ή, which as nomen actionis could point to a primary verb, agree in Germanic and Balto-Slavic several forms. With κραυγός OWNo. hraukr `searaven' could be directly equated (Fick KZ 43, 144; rejected by Falk-Torp Wb. s. raage II). Besides with ablauting ū Goth. hrūk acc. sg. `crowing' and hrūkjan `to crow' (would be Gr. *κρυγέω; [not to κορύγης κῆρυξ. Δωριεῖς H.; s.v. κῆρυξ]; Fick l.c.). Final tenuis is seen in Lith. kraukiù, kraũkti `screech', Slav., e.g. Russ. kruk `raven' (IE * krauk-os). Note further, with palatal final, Skt. króśati = Av. xraosaiti `screem, cry'. - As in comparable κράζω, κρώζω, κραυγή is based on an old soundimitation. Pok. 571, Vasmer Russ. et. Wb. s. kruk, Feist Vgl. Wb. d. got. Spr. s. hruk, W.-Hofmann s. cornīx.Page in Frisk: 2,10-11Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > κραυγή
-
8 κλυδωνίζομαι
κλυδωνίζομαι (s. κλύδων; Vett. Val. 354, 26; Aristaen., Ep. 1, 27 H.; Is 57:20; Jos., Ant. 9, 239 ὁ δῆμος ἅπας ταρασσόμενος κ. κλυδωνιζόμενος; SibOr 1, 289) be tossed here and there by waves fig. κλυδωνιζόμενοι καὶ περιφερόμενοι παντὶ ἀνέμῳ τ. διδασκαλίας tossed about by the waves and blown about by every wind of teaching Eph 4:14.—DELG s.v. κλύζω. M-M.Ελληνικά-Αγγλικά παλαιοχριστιανική Λογοτεχνία > κλυδωνίζομαι
См. также в других словарях:
ταρασσόμενος — ταράσσω stir pres part mp masc nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
αεικύμαντος — η, ο και ος, ο (Μ ἀεικύμαντος, ον) ο αδιάκοπα ταρασσόμενος από τα κύματα, πολυκύμαντος, τρικυμιώδης. [ΕΤΥΜΟΛ. < ἀεὶ + κυμαίνω] … Dictionary of Greek