-
1 Πρώνες
-
2 Πρῶνες
-
3 πρώνες
-
4 πρῶνες
-
5 πρών
Aπρωνός Id.2.35.4
, al. codd., AP9.328 (Damostr.); [dialect] Ep. dat. pl.πρώνεσσι Q.S.4.520
:—foreland, headland, Hom. only in Il.,πρὼν ἰσχάνει ὕδωρ ὑλήεις 17.747
: elsewh. in pl. πρώονες, 8.557, 12.282, 16.299; later,πρώονές τε καὶ χαράδραι Alcm.60.2
, cf. Q.S.2.120;πρῶνες ἔξοχοι Pi.N.4.52
;Λοκρῶν πρῶνες S.Tr. 788
;Πόσειδον, ὃς Αἰγαίου μέδεις πρῶνας Id.Fr. 371
(lyr.);ἔρημοι πρῶνες ἀνθρώπων E.Cyc. 116
; πορθμοῦ κάτοπτον πρῶνα, of Geraneia, A.Ag. 307; ἀμφοτέρας ἅλιον πρῶνα κοινὸν αἴας, forelands on both sides of the Hellespont, Id.Pers. 132 (lyr.); π. ἅλιος, of the Troad, ib. 879; Δελφὸς π., of Parnassus, Pae.Delph.7:—[dialect] Ep. also [full] πρηών, ῶνος, ὡς δ' ὅτ' ἀπὸ μεγάλου πέτρη πρηῶνος ὀρούσῃ Hes.Sc. 437
, cf. Nic.Al. 104, D.P.116, Coluth.14, 102: dat. pl.πρηόσιν Call. Dian.52
: in later Prose, Ant.Lib.11.1, 23.5; also [full] πρεών, όνος, AP6.253 (Crin.). (Orig. [full] πρηών, όνος, whence [full] πρεών, όνος and ῶνος, also ([var] contr.) [full] πρών, πρῶνος, pl. πρῶνες (then, by 'distraction' of ω and its accent, πρώονες).) -
6 πρών
Grammatical information: m.Meaning: `protruding rocks, mountaintop'(Il.).Other forms: πρῶνος or πρωνός, pl. πρῶνες, also πρώονες (ep. poet. Il.), also πρηών (Hes. Sc. 437, hell.), πρεών (AP), - ῶνος, - όνος.Origin: XX [etym. unknown]Etymology: If one starts from the later attested πρηών (to which πρεών, πρών), the plur. πρώονες, - ας must be explained as a metr. conditioned false interpretation of πρῶνες (Schwyzer 487 n. 3 with LSJ); so basis *πρηϜών or *πρᾱϜών (Schwyzer 377). If we assume *πρώϜων, πρώ[F] ονες becomes regular, but then must πρηών either be false analysis or old ablaut of πρών. For *πρώϜων tells undoubtedly the hardly separable πρῳ̃ρα (Bechtel Lex., Risch $ 26 b, Specht Ursprung 344). -- To the group of πρό; connection with Skt. pū́rva- `frontmost, earlier' seems possible; s. πρῳ̃ρα. Not with Bechtel to πρηνής (s.v.), not with Prellwitz to Skt. pravaṇá-'falling off, prepares, sloping' (s. Mayrhofer s.v.). -- Furnée 331 asks whether προύνος βουνούς is a variant, or a contamination of πρών βουνός.Page in Frisk: 2,608Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > πρών
-
7 πρών
πρών, ῶνος, ὁ (zsgz. aus πρηών, πρηόνος), doch auch πρωνός geschrieben, Damostrat. 2 (IX, 328); von πρό abzuleiten), alles Vorragende, Vorspringende, Gipfel, Hügel, nach VLL. ὀρῶν ἐξοχαί, βουνοί; bes. ein ins Meer hineinragender Hügel, ein Vorgebirge; ὥςτε πρὼν ἰσχάνει ὕδωρ, Il. 17, 417; sonst gedehnt, σκοπιαὶ καὶ πρώονες ἄκροι, 8, 557. 16, 299; ὑψηλῶν ὀρέων κορυφὰς καὶ πρώονας ἄκρους, 12, 282; βουβόται πρῶνες ἔξοχοι, Pind. N. 4, 52; Σαρωνικοῦ πορϑμοῠ κάτοπτον πρῶνα, Aesch. Ag. 289, vgl. Pers. 129, wo ἅλιος πρὼν ἀμφοτέρας κοινὸς αἴας nach der gew. Erklärung eine vorspringende Meerenge zwischen Europa u. Asien ist (vgl. 856), Schütz aber es von dem weit vorspringenden thracischen Chersones versteht, der beiden Erdtheilen gemeinsam heiße, weil er zwischen beiden so in der Mitte liege, daß er mit gleichem Recht zu Europa u. zu Asien gezogen werden könnte, schwerlich richtig; auch an die Brücke ist nicht zu denken, die von Asien nach Europa über den Hellespont geschlagen wurde; Soph. Trach. 785; Eur. Cycl. 116; Ar. Ran. 664; u. sp. D., ἀκρόλοφοι Opp. Cyn. 1, 418, Orph. u. A.
-
8 δια-πρύσιος
δια-πρύσιος, α, ον, auch 2 End., H. h. Ven. 19, sich we ithin erstreckend, hindurchdringend; Einige leiten das Wort wohl entschieden falsch von διαπρό ab; es ist vielmehr wohl aus ΔΙΑΠΕΡΆΣΙΟΣ entstanden, das Ε ausgestoßen, Υ äolisch für Α, von διαπεράω, hindurchdringen. Vgl. διαμπερές. Apollon. Lex. Homer. p. 58, 23 διαπρύσιον· διάτονον. Homer siebenmal, alle Stellen in der Ilias, accusat. singul. adverbial, fast überall in der Formel ἤυσεν δὲ διαπρύσιον, Δαναοῖσι (Τρώεσσι) γεγωνώς, weithinrief er, Iliad. 8, 227. 11, 275. 586. 12, 439. 13, 149. 17, 247; anders Iliad. 17, 748 ὥς τε πρὼν ἰσχάνει ὕδωρ ὑλήεις, πεδίοιο διαπρύσιον τετυχηκώς, ὅς τε καὶ ἰφϑίμων ποταμῶν ἀλεγεινὰ ῥέεϑρα ἴσχει, ἄφαρ δέ τε πᾶσι ῥόον πεδίονδε τίϑησιν πλάζων· οὐδέ τί μιν σϑένεϊ ῥηγνῦσι ῥέοντες, ein in die Ebene weit hinein ragender Bergrücken. – Pind. N. 4, 51 Νεοπτόλεμος δ' ἀπείρῳ διαπρυσίᾳ, βουβόται τόϑι πρῶνες ἔξοχοι κατάκεινται Δωδώναϑεν ἀρχόμενοι πρὸς Ἰόνιον πόρον, das sich weithin erstreckende, weite, große Land; – δ. κιϑαρίζων H. h. Ven. 80; vgl. Ap. Rh. 1, 1272; ὄτοβος, vom Donner, Soph. Tr. 781; κέλαδος Eur. Hel. 1324; ὀλολυγαί H. h. Ven. 19; Callim. Del. 258; Sp., die auch das adv. διαπρυσίως so gebrauchen. – Aber κεραϊστής, weit berühmt od. durchtrieben, H. h. Merc. 336; πόλεμος, heftig, D. L. 2, 143.
-
9 βου-βότης
-
10 ἀκρό-λοφος
ἀκρό-λοφος, ὁ, Hügelspitze, Plut. Popl. 22. – Adj. - φοι πέτραι, hohe Felsen, Strat. 27 (XII, 185); πρῶνες Opp. Cyn. 1, 418.
-
11 ὄρειος
ὄρειος, auch 2 Endgn, = ὀρεινός, im Gebirge sich aufhaltend; ὀρειᾶν Πελειάδων, Pind. N. 2, 11; ὕλη, Aesch. Ag. 483; ϑῆρες, die Thiere des Gebirges, Soph. Phil. 925; ποίμνια, O. R. 1028; Eur. Suppl. 49 u. öfter; δρυμός, Bergwald, Hipp. 1127; ϑεά, Rhian. 9 (VI, 173), von der Rhea, wie Eur. Hel. 1317; Ar. Av. 746; νάπαι, ib. 740; γένος, νομῆς, Plat. Critia. 109 d; Legg. III, 677 b; λαγωοί, Xen. Cyn. 5, 17; Sp., γυνή, Luc. D. D. 20, 3; auch vom Orte, gebirgig, Λοκρῶν ὄρειοι πρῶνες, Soph. Trach. 785; in ion. Form οὔρειος, H. h. Merc. 244.
-
12 ἔξ-οχος
ἔξ-οχος, hervorragend, hervorstehend; Ἀργείων κεφαλὴν ἠδ' εὐρέας ὤμους Il. 3, 227, hervorragend vor den Argivern an Kopf; so oft in übertr. Bdtg, ausgezeichnet, vortrefflich, von Menschen, ἀνήρ Il. 2, 188. 12, 269, ἐξ. ἡρώων 18, 56, bes. ἄλλων, πάντων; von einem Stier, 2, 480, von Ziegen, Od. 21, 266, von leblosen Dingen, τέμενος, ein ausgezeichnetes Landstück, Il. 6, 194. 20, 184; μέγ' ἔξοχα δώματα Od. 1 5, 227. Seltener mit dem dat., Il. 2, 483 Od. 15, 227; verstärkt, μέγ' ἔξοχος Il. 2, 480. 21, 266. Aehnl. Pind. μάντις ἔξ. Ol. 6, 51; αἶσα, πρῶνες, N. 6, 49. 4, 52; compar. ἐξοχώτερος, 3, 124; Aesch. ἔξοχον ἀριϑμὸν σοφισμάτων Prom. 457; ἐξοχώτατοι φρενῶν ἰατρομάντεις Ag. 1605; Soph. frg. 518; εἶδος ἐξοχώτατος, an Gestalt, Eur. Suppl. 889; sp. D. Häufig adv. ἔξοχον u. ἔξοχα, ἔξοχά μιν ἐφίλατο, liebte ihn vorzugsweise, Il. 5, 61; φιλεῖν, ἐχϑαίρειν, Od. 15, 70, ἐμοὶ δόσαν ἔξοχα, mir zur Auszeichnung vor den Uebrigen voraus, 9, 551; ἔξοχα πάντων, am meisten unter Allen, vor Allen, Hom.; auch mit adj., ἔξ. λυγρά Od. 11, 432; den Superlativ verstärkend, ἔξοχ' ἄριστοι, bei weitem die besten, Il. 9, 638 u. öfter; ἔξοχα πλούτου Pind. Ol. 1, 2; ἀνϑρώπων, ἑταίρων, ibd. 1, 23 P. 5, 25; auch ἐξόχως, Ol. 9, 74, wie Eur. Bacch. 1235 – In Prosa erst Sp., wie Plut. μεγέϑει σώματος ἔξ. Γαλατῶν Marc. 7; Hdn. στρατιωτῶν τοὺς ἐξοχωτάτους 7, 1, 16; 2, 12, 10 τῶν ἐν ταῖς ἀρχαῖς ὄντων καὶ τῶν ἐξοχωτάτων τῆς βουλῆς.
-
13 εξοχος
21) выдающийся (вперед), т.е. высокий(ἔξοχοι πρῶνες Pind.)
2) превышающий, превосходящий(μεγέθει σώματος ἔ. τινος Plut.)
ἔ. τινος κεφαλήν Hom. — выше кого-л. на (целую) голову3) (тж. μέγ΄ ἔ. Hom.) превосходный, отличный(ἀνήρ, βοῦς, δώματα, τέμενος Hom.)
4) самый выдающийся, лучший(ἡρώων и ἡρώεσσιν Hom.)
ἔξοχον σοφισμάτων Aesch. — благороднейшая из наук;εἶδος (acc.) ἐξοχώτατος Eur. — необычайно красивой наружности -
14 ορειος
эп.-ион. οὔρειος 3 и 21) гористый(Λοκρῶν πρῶνες Soph.)
2) находящийся в горах, горный(ὕλη Aesch.; δρυμός Eur.; νάπαι Arph.; πρέμνον Plut.)
3) обитающий в горах, горный(θῆρες Soph.; λαγωοί Xen.; γένος Plat.)
4) рожденный в горах, т.е. дикий, вольный(θηριώδης καὴ ὄ. Luc.)
-
15 πρων
I.- ῶνος, эп. тж. πρώων, ώονος ὅ [πρό]1) мыс или (небольшой) полуостровπ. ἅλιος Aesch. — морской мыс
2) гораπρῶνες Λοκρῶν Soph. — горы Локриды
II.стяж. adv. = πρώην -
16 ἄπειρος
a continent “ αἷμά οἱ κείναν λάβε σὺν Δαναοῖς εὐρεῖαν ἄπειρον” i. e. Libya. P. 4.48b world νιν (= Κυράναν) πολυμήλου καὶ πολυκαρποτάτας θῆκε δέσποιναν χθονὸς ῥίζαν ἀπείρου τρίταν εὐήρατον θάλλοισαν οἰκεῖν i. e. Libya, with Asia and Europe one third of the world P. 9.8c mainland Νεοπτόλεμος δ' ἀπείρῳ διαπρυσίᾳ (sc. κρατεῖ), βουβόται τόθι πρῶνες ἔξοχοι κατάκεινται Δωδώναθεν ἀρχόμενοι πρὸς Ἰόνιον πόρον ( Ἀπείρῳ i. e. Epirus Σ, fort. recte, λέγεται δὲ ὅτι μετὰ τὰ ἐν Ἰλίῳ ταύτης τῆς Ἠπείρου ἦρξεν ὁ Νεοπτόλεμος) N. 4.51------------------------------------ᾰπειρος, -ον1 inexperienced, ignorantκαὶ νεαρὰν ἔδειξαν σοφῶν στόματ' ἀπείροισιν ἀρετὰν Ἀχιλέος I. 8.48
γλυκὺ δὲ πόλεμος ἀπείροισιν, ἐμπείρων δέ τις ταρβεῖ fr. 110. c. gen.,ἥβαν γὰρ οὐκ ἄπειρον ὑπὸ χειᾷ καλῶν δάμασεν I. 8.70
κεῖνοι γάρ τ' ἄνοσοι καὶ ἀγήραοι πόνων τ ἄπειροι sc. the gods fr. 143. 2.------------------------------------1 infinite, boundless ἔνθεν τὸν ἄπειρον ἐρεύγονται σκότον βληχροὶ δνοφερᾶς νυκτὸς ποταμοὶ (v. l. ἀπείρον) fr. 130. 1. ad Θρ. 7. -
17 ἄρχω
ἄρχω (ἄρχει; ἄρχε; ἄρχειν: impf. ἆρχε: aor. ἄρξαι: med. ἄρχονται; ἀρχομένου, -μενοι, -μένοις, -μεναι: fut. ἄρξεται dub.: impf. ἄρχετο: aor. ἄρξατο.)1 act., rulea abs.ἇς Οἰνόμαος ἆρχε O. 10.51
b c. dat.ἤθελον Χίρωνά κε ζώειν βάσσαισί τ' ἄρχειν Παλίου P. 3.4
c c. gen. “βασιλεύς, ὅστις ἄρχει ναός” Jason P. 4.230 [Ἐλέλιχθον, ἄρχεις ὃς ἱππιᾶν ἐσόδων (coni. Bowra: ὀργαῖς πάσαις ὃς ἱππείαν ἔσοδον codd.) P. 6.50]2 act. and med., begina abs.ἀρχομένου δ' ἔργου πρόσωπον χρὴ θέμεν τηλαυγές O. 6.3
“ ἅμα πρώτοις ἄρξεται” (codd.: ῥάξεται coni. Wil.: loc. susp., cf. von der Mühll, M. H., 1964, 50f.) O. 8.45 καὶ πόθεν ἀθαν[άτων ἔρις ἄ]ρξατο (supp. Bury) Πα... τί κάλλιον ἀρχομένοις ἢ καταπαυομένοισιν ἢ βαθύζωνόν τε Λατὼ ἀεῖσαι; (v. l. - ομένοισιν) fr. 89a. 1.b c. acc.ἄρχε δ' οὐρανοῦ πολυνεφέλα κρέοντι, θύγατερ, δόκιμον ὕμνον N. 3.10
c c. gen. “ φιλίων δ' ἐπέων ἄρχετο” (v. l. ἄρχεται.) P. 4.30ὅθεν περ καὶ Ὁμηρίδαι ῥαπτῶν ἐπέων τὰ πόλλ' ἀοιδοὶ ἄρχονται, Διὸς ἐκ προοιμίου N. 2.3
βουβόται τόθι πρῶνες ἔξοχοι κατάκεινται Δωδώναθεν ἀρχόμενοι πρὸς Ἰόνιον πόρον N. 4.53
αἱ δὲ πρώτιστον μὲν ὕμνησαν Διὸς ἀρχόμεναι σεμνὰν Θέτιν (sc. Μοῖσαι) N. 5.25 [ ὅτε Λαομέδοντι πεπρωμένοἰ ἤρχετο μόροιο κάρυξ (expectes ἄρχ-, Snell:? was a beginning for) fr. 140a. 67 (41). v. ἔρχομαι]d c. dat., begin withτὸν μὲν ἐν ῥινῷ λέοντος στάντα κελήσατο νεκταρέαις σπονδαῖσιν ἄρξαι καρτεραίχμαν Ἀμφιτρυωνιάδαν I. 6.37
e begin, start upon ναυσιφορήτοις δ' ἀνδράσι πρώτα χάρις ἐς πλόον ἀρχομένοις πομπαῖον ἐλθεῖν οὖρον (v. l. ἐρχομένοις) P. 1.34f frag. ]ἀρχομ[ Πα. 7B. 8. -
18 βουβότας
a giving pasturage for oxenβουβόται τόθι πρῶνες ἔξοχοι κατάκεινται Δωδώναθεν ἀρχόμενοι N. 4.52
b pro subs., herdsman καὶ τὸν βουβόταν οὔρει ἴσον Ἀλκυονῆ (βουβόταν δὲ τὸν βουκόλον φησί, παρόσον τὰς Ἡλίου βοῦς ἀπήλασεν. Σ.) I. 6.32 -
19 Δωδώναθεν
1 from Dodona Νεοπτόλεμος δ' ἀπείρῳ διαπρυσίᾳ (sc. κρατεῖ)βουβόται τόθι πρῶνες ἔξοχοι κατάκεινται Δωδώναθεν ἀρχόμενοι πρὸς Ἰόνιον πόρον N. 4.53
-
20 ἔξοχος
a standing out, juttingβουβόται τόθι πρῶνες ἔξοχοι κατάκεινται Δωδώναθεν ἀρχόμενοι πρὸς Ἰόνιον πόρον N. 4.52
b outstanding, supremeπερὶ θνατῶν δ' ἔσεσθαι μάντιν ἐπιχθονίοις ἔξοχον O. 6.51
“ Διὸς ἔξοχον ποτὶ κᾶπον” P. 9.53Διὸς ὑψίστου προφάταν ἔξοχον ὀρθόμαντιν Τειρεσίαν N. 1.60
ὅσσα δ' ἀμφ ἀέθλοις, Τιμοδημίδαι ἐξοχώτατοι προλέγονται pr. N. 2.18 ἐν δὲ πείρᾳ τέλος διαφαίνεται ὧν τις ἐξοχώτερος γένηται i. e. of those things in which a man is superior N. 3.71 τὰ δ' αὐτὸς ἀντιτύχῃ, ἔλπεταί τις ἕκαστος ἐξοχώτατα φάσθαι (“das wünscht jeder als das Vornehmste zu nennen” Schadewaldt, 268̆{1}) N. 4.92ἐπεί σφιν Αἰακίδαι ἔπορον ἔξοχον αἶσαν N. 6.47
Σκύριαι δ' ἐς ἄμελξιν γλάγεος αἶγες ἐξοχώταται pr. fr. 106. 4.c n. pl. pro prep. c. gen.ὁ δὲ χρυσὸς διαπρέπει νυκτὶ μεγάνορος ἔξοχα πλούτου O. 1.2
Αἴγιναν ἔνθα ἀσκεῖται θέμις ἔξοχ' ἀνθρώπων more than among all other men Sandys O. 8.23φιλεῖν δὲ Κάρρωτον ἔξοχ' ἑταίρων P. 5.26
d adv., ἐξόχως, especiallyυἱὸν δ' Ἄκτορος ἐξόχως τίμασεν ἐποίκων O. 9.69
- 1
- 2
См. также в других словарях:
Πρῶνες — Πρών foreland masc nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
πρῶνες — πρών foreland masc nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
COELESYRIA vel COELOSYRIA — COELESYRIA, vel COELOSYRIA tota est regio ultra Seleucidem in Aegyptum et Arabiam recedens. Sed proprie quae Libanô, et Antilibanô terminatur. Nomen sortita est a concavitate, quam Graeci κοιλότητα vocant: Inter Libanum namque et Antilibanum,… … Hofmann J. Lexicon universale
EPIRUS — regio Graeciae finitima ad Ort. Acheloo fluv. discreta: ad Occas. Acrocerauniis montibus, quâ mari Adriatico incumbunt: Ad Septentr. Macedoniae parte terminatâ: Ad Merid. Ionio mari abluta. Primum Molossia dicta, deinde Chaonia, a Chaone Heleni… … Hofmann J. Lexicon universale
έξοχος — η, ο (AM ἔξοχος, ον) 1. (για πρόσ.) αυτός που υπερέχει, υπέροχος, διακεκριμένος («έξοχος συγγραφέας») 2. (για πράγμ.) εξαίρετος, άριστης ποιότητας («έξοχη παράσταση») 3. (υπερθετικό) τιμητικός τίτλος επίσημων προσώπων («εξοχότατε κύριε πρόεδρε»)… … Dictionary of Greek