-
1 πλαγα
-
2 πλαγά
-
3 πλαγᾷ
-
4 πλαγά
-
5 πλαγά
-
6 πλαγά
πλᾱγά̱, πληγήblow: fem nom /voc /acc dual (doric)πλᾱγά̱, πληγήblow: fem nom /voc sg (doric aeolic) -
7 plaga [1]
1. plāga, ae, f. (dor. πλαγά = πληγή), der Schlag, Streich, Hieb, Stoß, I) im allg., Ter., Cic. u.a.: plagam ferre, einen Hieb tun wollen, beibringen wollen, Verg.: verbera (Schläge mit Riemen) et plagas (mit Ruten u. Stäben) repraesentare, Suet. – v. Anstoß der Atome, Lucr. u. Cic. – plagae grandinum, Hagelschlag (neben ictus fulminum), Oros. 1. prol. § 10 Z. – II) insbes., der verwundende Schlag, Hieb, Streich, Stoß, u. meton. = die Wunde selbst, plagis vulnerari, Nep.: plagam accipere, Cic.: plagam infligere, imponere, Cic., od. inferre, Plin.: foediores plagae, Liv. – bildl., plaga est iniecta (beigebracht) petitioni tuae, Cic.: oratio gravem plagam facit, dringt tief ein, Cic.: plagam accipere, Cic.: levior est plaga ab amico, Verlust, Cic.
-
8 παρά-μουσος
παρά-μουσος, wider die Musen oder den Gesang, mißtönend; ἄτης πλαγά, Aesch. Ch. 460; Ἄρης, Βρομίου παράμουσος ἑορταῖς, im Mißklang dazu stehend, Eur. Phoen. 792, Schol. ἀσύμφωνος.
-
9 πληγή
πληγή, ἡ, Schlag, Hieb, Stoß, Wunde; πληγὴ ἐκ χειρός, Ggstz von ἀκόντισμα, Plut. Timol. 4; Hom. πληγῆς ἀΐοντες, von den Pferden, dem Peitschenschlage folgend, Il. 11, 532; ϑεοῠ πληγῇ δαμασϑείς 16, 816; καί σε πληγῇσιν ἱμάσσω, 15, 17; πληγέων ἀδαήμων οὐδὲ βολάων, Od. 17, 283; von den Schlägen des Blitzstrahls, Hes. Th. 857; πλαγαὶ σιδάρου, Pind. P. 4, 246, beim Zimmern des Schiffes, vgl. Ol. 11, 38; καματωδέων πλαγᾶν ἄκος, N. 3, 17; διανταίαν λέγεις πλαγάν, Aesch. Spt. 876; στονόεσσα πλαγά, Pers. 1010, u. öfter von Schlägen des Unglücks, wie Soph. σὲ δ' ὅταν Διὸς πληγὴ ἐπιβῇ, Ai. 137, vgl. 272; Eur. oft; εἰ ἐτελεύτησεν ἐκ τῆς πληγῆς τοῦ τραύματος, Plat. Legg. IX, 877 b; οἱ κάπροι οἱ πρὸς τὴν πληγὴν ὁμόσε ὠϑούμενοι, Euthyd. 294 d; πληγαῖς δοῦναι, Rep. IX, 574 c; πολλὰς πληγὰς μαστιγούσϑω, Legg. XI, 914 b; Folgende; περιπεσὼν βιαίοις, πληγαῖς, Pol. 3, 116, 9; auch = Niederlage, τηλικαύτῃ πληγῇ περιπεπτωκότες, 14, 9, 6, vgl. 1, 15, 2; Plut. u. Sp.
-
10 στονόεις
στονόεις, εσσα, εν, seufzerreich, viel Seufzen und Stöhnen verursachend; βέλεα, Il. 8, 159. 15, 590 u. öfter; ὀϊστοί, Od. 21, 60, wie σίδηρος Soph. Trach. 882; ἀϋτή, Od. 11, 383; auch εὐνή, 17, 102, welches viele Seufzer vernimmt, wo viel geseufzt wird; ἀοιδή, traurig, klagend, Il. 24, 721; ὅμαδος, Pind. l. 7, 25; κήδεα, Archil. 48, wie Od. 9, 12; πλαγά, Aesch. Pers. 1010, klagend; auch πρόπασα δ' ἤδη στονόεν λέλακε χώρα, Prom. 405; γῆρυς, Soph. O. R. 187; ὄρνις, El. 144; vom Meere, brausend, Ant. 1131.
-
11 κτυπεω
(aor. 1 ἐκτύπησα - Trag. κτύπησα, aor. 2 ἔκτῠπον - эп. κτύπον)1) трещать или грохотать2) греметь(Ζεὺς ἔκτυπε Hom.)
3) шуметь, гудеть(θάλαττα κτυποῦσα Plat.; ἀμφὴ δ΄ ἐκτύπουν πέτραι Soph.)
4) громко стучать(τοῖν ποδοῖν Arph.)
5) заставлять гудеть(χθόνα Her.)
6) шумом нагонять(φόβον Eur.)
7) громко ударять(κρᾶτα πλαγᾷ - v. l. πλαγάν Eur.)
8) pass. раздаваться(κτυπεῖται Κιθαιρώνιος ἠχώ Arph.)
-
12 ορμαω
(fut. ὁρμήσω - дор. ὁρμάσω с ᾱ, aor. ὥρμησα - дор. ὥρμᾱσα; pass.: aor. ὡρμήθην - дор. ὡρμάθην с ᾱ, pf. ὥρμημαι - ион. 3 л. pl. ὁρμέαται; эп. aor. med. ὡρμησάμην)1) приводить в движение или побуждать, вовлекать(τινα εἰς πόλεμον Hom., Thuc.; τινα ποτὴ κλέος Pind.)
τὸν στράτευμα ὁ. ἐπὴ τὰς Ἀθήνας Her. — повести войско на Афины;ἐπὴ πλεονεξίαν ὁ. τινα Plat. — увлечь кого-л. на путь корыстолюбия;ὁ. μέριμναν ἐπί τι Eur. — обратить свои помыслы на что-л.;ὁ. τινα ἐκ χερός (τινος) Eur. — вырвать кого-л. из чьих-л. рук;πρὸς θεῶν ὡρμημένος Soph. — по велению богов2) возбуждать, начинать, разжигать(πόλεμον Hom.)
ὅτε ὡρμάθη πλαγά Soph. — когда был нанесен удар;ὁ. διώκειν Hom. и εἰς τὸ διώκειν Xen. — начинать преследование, бросаться в погоню;(ἥ γῆ), τῆς πέρι ὅδε ὅ λόγος ὥρμηται λέγεσθαι Her. — страна, о которой начато это повествование3) пытаться, покушаться, порываться(πυλάων ἀντίον ἀΐξασθαι Hom.)
ἐξελαύνειν ὁρμῆσαι τὸν στρατόν Her. — попытаться начать сражение;νίκην ὁ. ἀλαλάξαι Soph. — готовиться провозгласить (свою) победу;ὁ. ἀντιλαμβάνεσθαι τοῦ λόγου Plat. — пытаться вмешаться в разговор;μέ φεύγειν ὁρμήσωνται Hom. — чтобы (ахейцы) не пытались бежать4) устремляться, бросаться, нападать(ὁ. τινος Hom., ἐπί τινα Her. и εἴς или κατά τινα Xen.)
5) бежать, спешить, устремляться, бросаться(πρὸς τὸν πόσιν, εἰς ἀγῶνα Eur.; ἐς μάχην Aesch.; κατὰ τοῦ κρημνοῦ εἰς τέν θάλασσαν NT.)
ὁ. ἐς φυγήν Her. — (поспешно) обратиться в бегство;ὁ. στρατείαν Xen. — отправиться в поход;ὁ. τέν ἄνω ὁδόν Xen. — двинуться в глубь страны;αἱ μάλιστα ὁρμήσασαι νῆες Thuc. — дальше всех ушедшие корабли6) (преимущ. med.) стремиться, желать, хотеть(πρὸς τέν ἡδονήν, ἐπ΄ ἀλήθειαν Plat.)
ὥσπερ ὡρμήσαμεν, ἴωμεν Plat. — поступим, как мы хотели;οἱ ὡρμηκότες ἐπὴ τὸ σκοπεῖν τὰ τῶν ἄλλων πράγματα Xen. — любители подсматривать чужие дела -
13 παραμουσος
21) противный Музам, т.е. беззаконный, преступный(ἄτης πλαγά Aesch.)
2) чуждый, несогласный(Ἄρης, Βρομίου π. ἑορταῖς Eur.)
-
14 πληγη
дор. πλᾱγά (γᾱ) ἥ1) ударπληγὰς παίειν (ἐμβάλλειν, ἐντείνεν) Xen., δοῦναι Dem., πατάσσειν Plat., καταφέρειν Plut. — наносить удары;
πληγὰς τύπτεσθαι Arph. и λαβεῖν Thuc. — получать удары;πολλὰς πληγὰς μαστιγοῦσθαι Plat. — получать много ударов кнутом;πληγαὴ στέρνων Soph. — удары в грудь;πληγαὴ τῶν ὀδόντων Xen. — удары (кабаньих) клыков;οὐ γενομένου τραύματος, ἀλλὰ πληγῆς μόνον ἐξέθανε Plut. — он умер не от раны, а от одного лишь удара (ср. 5)2) перен. удар, бедствие, несчастье(πληγαὴ βιότου Aesch.)
3) поражение, разгром(λαβεῖν πολλὰς πληγάς Polyb.)
4) ушибленное место5) (= τραῦμα См. τραυμα, ср. 1) рана(π. τῆς μαχαίρας NT.)
τελευτῆσαι ἐκ τῆς πληγῆς τοῦ τραύματος Plat. — умереть от нанесенной раны6) укол, ужаление(τῆς μελίττης Plut.)
7) физиол. толчок, раздражениеἡ δι΄ ὤτων π. διαδιδομένη Plat. — переданное через уши, т.е. слуховое раздражение
-
15 στονοεις
-
16 plaga
1. plāga, ae, f. (dor. πλαγά = πληγή), der Schlag, Streich, Hieb, Stoß, I) im allg., Ter., Cic. u.a.: plagam ferre, einen Hieb tun wollen, beibringen wollen, Verg.: verbera (Schläge mit Riemen) et plagas (mit Ruten u. Stäben) repraesentare, Suet. – v. Anstoß der Atome, Lucr. u. Cic. – plagae grandinum, Hagelschlag (neben ictus fulminum), Oros. 1. prol. § 10 Z. – II) insbes., der verwundende Schlag, Hieb, Streich, Stoß, u. meton. = die Wunde selbst, plagis vulnerari, Nep.: plagam accipere, Cic.: plagam infligere, imponere, Cic., od. inferre, Plin.: foediores plagae, Liv. – bildl., plaga est iniecta (beigebracht) petitioni tuae, Cic.: oratio gravem plagam facit, dringt tief ein, Cic.: plagam accipere, Cic.: levior est plaga ab amico, Verlust, Cic.————————2. plaga, ae, f. (vgl. πλάξ), Platte, Blatt, Fläche, I) als Körper: A) ein Netz, Garn, bei der Treibjagd gebraucht, um Eber und andere wilde Tiere zu fangen (wogegen retia Netze für Vögel und Fische sind), 1) eig. u. bildl.: tendere plagas, Cic.: lupum in plagas compellere, v. Hunden, Plaut.: in plagam (plagas) cadere, Ov. – bildl., incĭdere in plagas, Petron.: se impedire, se conicere in plagas, Plaut.: Antonium conieci in Octaviani plagas, Cic. – 2) übtr., v. Spinnengewebe, Plin. 11, 83. – B) ein Teppich, bald als Bettvorhang, bald als Bettdecke, -überzug, Pacuv. tr. 46. Varro sat. Men. 434. Varro de vit P. R. 3. fr. 21 ( bei Non. 537, 22): pulvinares plagae, Varro logist. XXXIII Riese ( bei Non. 162, 28. – II) als Raum = Gegend, Landschaft, Bezirk, Kreis, Kanton, caeli, Cic.: plaga caeli, cui lactea nomen est, Sen.: septentrionalis, Sen.: aetheria, Luft, Verg.: quattuor plagae, vier Erdstriche, Zonen, Verg.: plaga solis iniqui, die heiße Zone, Verg.: ebenso fervida od. ardens, Sen. poët.: frigida haec omnis duraque cultu et aspera plaga est, Liv.: a rigida septentrionis plaga usque ad fervores Atlantici oceani, Hieron. – zuw. v. den Bewohnern, plaga (Kanton, Bezirk) una (Materinam ipsi appellant) non continuit modo ceteros in armis, sed etc., Liv.: ad septentrionem conversa ferme plaga ferocius agebat, Flor.: Iason primus eam caeli plagam————domuisse dicitur, Iustin. -
17 κτυπέω
Aκτυπέεσκον Q.S.9.135
: [tense] aor. 1 , Arr.Tact.40.6; poet. , E.Or. 1467 (lyr.): [dialect] Ep. [tense] aor. 2ἔκτῠπον Il.8.75
, al., S.OC 1456 (lyr.),κτύπον Il.8.170
:— [voice] Pass., v. infr.: ([etym.] κτύπος):— crash, as trees falling,μεγάλα κτυπέουσαι πῖπτον Il.23.119
; freq. of thunder,Ζεὺς ἔκτυπε 8.75
, cf. 7.479, Od.21.413, etc.;ἔκτυπεν αἰθήρ S.OC 1456
(lyr.); of the sea, Pl.R. 396b.2 ring, resound, κτυπέει δέ θ' ὑπ' αὐτοῦ ὕλη (sc. χειμάρρου) Il.13.140; ἀμφὶ δ' ἐκτύπουν πέτραι rang with the cries of Heracles, S.Tr. 787;Διὸς βρονταῖσιν εἰς ἔριν κ. E.Cyc. 328
;δρομήμασιν Id.Med. 1180
; τοῖν ποδοῖν κ. stamp loudly with.., Ar.Ec. 545, cf. Gal.7.60; εἰ.. ἐμπεσὸν [δόρυ] τῷ θυρεῷ κτυπήσειε Arr.l.c.;σιδηρῷ ὑποδήματι Luc.Salt.83
: c. acc. cogn., φόβον κτυπεῖν, like κλάζειν Ἄρη, E.Rh. 308.II causal, make to ring or resound,χθόνα Hes.Sc.61
;τύμπανα Opp.C.4.247
: c. dupl. acc., κτύπησε κρᾶτα.. πλαγάν (v.l. πλαγᾷ) made it ring with a blow, E.Or. l. c.: metaph.,κ. ἐν τοῖς συμβουλευτικοῖς τόποις τὰς ὀνομασίας Phld.Rh.1.208
S.:—[voice] Pass., resound, Ar.Pl. 758, Th. 995 (lyr.);κτυπηθῆναι τὰ ὦτα Philostr.VA6.26
. -
18 παράμουσος
A out of tune with, discordant with, c. dat.,Ἄρης Βρομίου π. ἑορταῖς E.Ph. 786
(lyr.); harsh, horrid,ἄτας πλαγά A. Ch. 467
(lyr.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παράμουσος
-
19 πληγή
A blow, stroke,πεπληγὼν πληγῇσιν Il.2.264
, etc.;πᾶν ἑρπετὸν πληγῇ νέμεται Heraclit.11
, cf. Pl.Criti. 109b, Erasistr. ap. Ps.-Dsc.Ther.18;ἡ π. τοῦ τραύματος Pl.Lg. 877b
: freq. joined with Verbs of cogn. signf.,πέπληγμαι καιρίαν πληγήν A.Ag. 1343
;τύπτει τὰς ἴσας πληγὰς ἐμοί Ar.Ra. 636
; τύπτεσθαι τῇ δημοσίᾳ μάστιγι ν πληγάς Lexap.Aeschin.1.139;πολλὰς πληγὰς μαστιγούσθω Pl.Lg. 914b
(but in such phrases πληγήν or πληγάς is freq. omitted,τρίτην ἐπενδίδωμι A.Ag. 1386
;τυπτόμενος πολλάς Ar. Nu. 972
, cf. D.19.197;ὀλίγας παῖσαι X.An.5.8.12
; , cf. 879e, 2 Ep.Cor.11.24): the person struck is said πληγὰς λαβεῖν, Ar.Ra. 673;ὑπὸ τῶν ῥαβδούχων Th.5.50
, etc.;πληγῶν δεῖσθαι Ar.Nu. 493
;πληγὴν ἔχω Anaxandr.72
;ὑπὸ τὴν π. τοῦ ἀκοντίου ὑπελθεῖν Antipho3.4.4
; καιρίῃ (sc. πληγῇ)τετύφθαι Hdt.3.64
; ;εἰληφέναι καὶ δεδωκέναι πληγάς D.54.14
; π. ἐμβαλεῖν, ἐντείνειν τινί, X.An.1.5.11, 2.4.11, etc.; ;ἐντρίβειν τινί Luc.Ind.25
, cf. Somn.14;προστρίβεσθαι Ar.Eq.5
;τὰς ἐξ ἀνθρώπων πληγὰς μαστιγοῦν τινα Aeschin.1.59
;πληγὴν ἐπὶ πληγῇ φέρειν Plb.2.33.6
;π. παρὰ πληγήν Ar.Ra. 643
; πληγαῖς ζημιοῦν, κολάζειν, Th.8.74, Pl.Lg. 762c, etc.;δίκη ὕβρεως ἢ πληγῶν PHal.1.115
(iii B.C.); πληγῆς ἄρχειν strike the first blow, Antipho 4.2.2; τὰς π. στέγειν, of the shell of a tortoise, Ar.V. 1295.2 stroke by lightning, Hes.Th. 857 (pl.); πλαγαὶ σιδάρου strokes of axe or sword, Pi.P.4.246, O.10(11).37;κλυδωνίου.. πληγαῖς A.Th. 796
; στέρνων πλαγαί beating of breasts, S.El. 90 (anap.); π. τῶν ὀδόντων strokes from boars' tusks, X.Cyn.10.5; spearing of fish, Pl.Lg. 824 (pl.); of pig-sticking,οἱ κάπροι οἱ πρὸς τὴν π... ὠθούμενοι Id.Euthd. 294d
: in sg., fight with clubs, Hdt.2.63.3 stroke or impression on the ears or eyes, Pl.Ti. 67b, Plu. 2.490c, etc.;αἱ νοήσεις τύποι ἔσονται· εἰ δὲ τοῦτο, καὶ ἐπακτοὶ καὶ πληγαί Plot.5.5.1
.5 beat of the pulse, Gal.9.464.6 metaph., blow, stroke of calamity, esp. in war,ἐν μιᾷ π. κατέφθαρται.. ὄλβος A.Pers. 251
, cf. Hell.Oxy.16.2; ἐν πληγαῖς ὄντες ibid.;πληγὴν ὑπήνεγκεν ἡ πόλις Arist.Pol. 1270a33
;πληγῇ περιπεπτωκέναι Plb.14.9.6
;πληγαὶ βιότου A.Eu. 933
(anap.); π. Διός α heaven-sent plague, Id.Ag. 367 (lyr.), S.Aj. 137 (anap.); μὴ 'κ θεοῦ π. τις ἥκει ib. 279;δμαθέντες πλαγαῖσι ποντίαισιν A.Pers. 908
(lyr.); of the ten plagues of Egypt, J.BJ5.9.4. -
20 στονόεις
A causing groans or sighs,βέλεα Il.8.159
; στονόεσσαν ἀϋτήν (war-cry) Od.11.383;στονόϝεσσαν ἀϝυτάν IG9(1).868
(Corc., vi B.C.);ὅμαδος Pi.I.8(7).25
;ὀϊστοί Od.21.60
;κήδεα 9.12
;εὐνή 17.102
; ; (lyr.); (lyr.); ;τύμβος IG3.1354
.2 full of moaning,ἀοιδή Il.24.721
; (lyr.); ἁ σ. ὄρνις, of the nightingale, Id.El. 147 (lyr.); στονόεντα πορθμόν the moaning sea, Id.Ant. 1145 (lyr.): neut. as Adv.,στονόεν λέλακε χώρα A.Pr. 407
(lyr.), cf. Opp.C.3.213.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > στονόεις
- 1
- 2
См. также в других словарях:
πλαγά — ἡ, Α (δωρ. τ.) βλ. πληγή … Dictionary of Greek
πλαγᾷ — πλᾱγᾷ , πληγή blow fem dat sg (doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
πλαγά — πλᾱγά̱ , πληγή blow fem nom/voc/acc dual (doric) πλᾱγά̱ , πληγή blow fem nom/voc sg (doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ζερβόπλαγα — επίρρ. πλαγίως προς τα αριστερά («τούτη είναι η Μέγαιρα ζερβόπλαγα μας», Καζαντζ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < ζερβά + πλαγα (< πλάγια)] … Dictionary of Greek
παράμουσος — ον, Α 1. παράφωνος 2. δριμύς, αυστηρός («παράμουσος ἄτας αἱματόεσσα πλαγά», Αισχύλ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < παρ(α) * + μοῦσα] … Dictionary of Greek
πλήττω — και πλήσσω ΝΜΑ καταφέρω πλήγμα, χτυπώ κάποιον με κάτι νεοελλ. 1. τραυματίζω, πληγώνω 2. καταλαμβάνομαι από ανία, αισθάνομαι πλήξη, βαριέμαι 3. στενοχωριέμαι, μελαγχολώ 4. μτφ. πληγώνω ψυχικώς («τὸν έπληξε μεγάλη συμφορά») αρχ. 1. (για τον Δία)… … Dictionary of Greek
στονόεις — και στενόεις εσσα, εν, Α 1. αυτός που προκαλεί κλάμα με αναστεναγμούς (α. «στονόεντος ἐν τομᾷ σιδάρου» Σοφ. β. «στονόεσσα πλαγά», Αισχύλ. γ. «βέλεα στονόεντα», Ομ. Ιλ.) 2. γεμάτος στεναγμούς, θλιβερός, θρηνώδης (α. «Παιὰν δὲ λάμπει στονόεσσα τε… … Dictionary of Greek