-
1 παραιτησάμενος
παραιτέομαιbeg of: aor part mp masc nom sgπαραιτέομαιbeg of: aor part mid masc nom sg -
2 παραιτέομαι
A beg of or from another, ask as a favour of him, , etc.; τι Hdt.1.24,90: with inf. added,ἓν δ' αὐτοὺς παραιτησώμεθα, ἐπίδηλον ἡμῖν.. ποιεῖν, ἢν τοῖς ἔπεσι χαίρωσι Ar.Eq.37
: with inf. for acc., ; Προμηθέα -εῖται Ἐπιμηθεὺς αὐτὸς νεῖμαι asks P. for permission to.., Pl.Prt. 320d, cf. Hdt.4.146: c. acc. cogn.,παραίτησιν π. Pl.Criti. 107a
.2 παραιτησάμενος βασιλέα having obtained the king's leave, Hdt.6.24: generally, intercede with, appeal to a person, Id.3.132, 5.33;κτεῖν', οὐ παραιτοῦμαί σε E.Heracl. 1026
, cf. Ar.V. 1257; π. σφέας, ὡς ἄξουσι .. entreating them and saying that.., Hdt.4.158: c. dupl. acc., beg one's pardon for..,σὲ παραιτοῦμαι τάδε E.IA 685
: abs.,εἴ τις ὑμῶν ἀχθεσθήσεται, παραιτοῦμαι And.3.21
, cf. Plb.39.1.6.3 c. acc. et inf., entreat one to.., Hdt.1.90, 6.86. γ, X.Mem.2.2.14, etc.; παραιτήσομαιδ' ὑμᾶς μηδὲν ἀχθεσθῆναί μοι D.21.58
;π. σε συγγνώμην ἔχειν Men.867
: c. gen. pers. et inf., beg of.., : c. inf. only,π. μηδὲν τούτων δρᾶν Th.5.63
.II c. acc. rei, avert by entreaty, deprecate,τὴν ὀργήν Aeschin.3.198
;τὰς ζημίας ὑπέρ τινος Id.2.19
, cf. D.21.5;αἰκίαν Plb.1.80.8
;τὸν φθόνον Plu.Pomp.56
;τὸ ἀποθανεῖν Act.Ap.25.11
: abs., τοῖς.. παραιτουμένοις [πρᾷοί εἰσιν] Arist.Rh. 1380a28, cf. PCair.Zen.482.14 (iii B. C.).2 decline, deprecate,χάριν Pi.N.10.30
;τὴν διαίρεσιν τῶν ὀνομάτων Pl. Prt. 358a
;τοὺς πότους Plu.Them.3
;τοὺς.. γραώδεις μύθους 1 Ep.Ti. 4.7
; π. [τὰ ὦτα] refuse to hear, Philostr.Her.11; refuse,βρώσεις Id.VA1.8
, cf. Porph.Abst.4.7: c. inf., παλιλλογεῖν παρῄτηται Sch.Il.1.365; in Rev.Phil.32.252; also τοὺς πολλοὺς χαρακτῆρας παρῃτημέναι εἰσὶν αἱ ἀντωνυμίαι do not admit.., A.D.Synt.104.16; reject a theory, interpretation, or MS. reading, Theo Sm.p.200 H., Iamb.VP2.7, Sch.A.R.2.127, Sch.Ar. Pax 854; except, Hdn.Gr.2.929; reject the use of, avoid,τὴν λογικήν S.E.M.7.15
, cf. Ptol.Tetr. 107, etc.3 c. acc. pers., ask him to excuse one, decline his invitation, Plb.5.27.3; παραιτησάμενος Ἔφορον, Lat. pace Ephori, Id.5.33.2: abs., Ev.Luc.14.18:—[voice] Pass., ἔχε με παρῃτημένον ibid.4 π. γυναῖκα divorce her, Plu.2.206a; π. οἰκέτην dismiss him, D.L.6.82;π. τινὰ τῆς οἰκίας Luc.Abd.19
:—[voice] Pass., .5 of medicines, relieve,ναυσίαν Dsc.3.70
; ὀδόντων ἀλγήματα ib.48.III c. acc. pers., intercede for, beg off, esp. from punishment, Hdt.3.119, Plb.4.51.1;π. τινὰ τιμωρίας Plu.Sull.31
; Θεσσαλοὺς τοῦ Μηδισμοῦ π. excuse them from the charge of Medism, Id.2.868d;π. περί τινων X.An.6.6.29
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παραιτέομαι
-
3 παρ-ίημι
παρ-ίημι (s. ἵημι), 1) act., herabsenden, daneben herablassen, παρείϑη μήρινϑος ποτὶ γαῖαν, hing herab zur Erde, Il. 23, 868; τοῦ νεανίσκου τὴν χεῖρα παρεικότος, Clearch. bei Ath. VI, 257 a; – vorbei, vorüberlassen, bes. von der Zeit, ενδεκα ἡμέρας παρέντες, Her. 7, 183. 8, 9; μηδὲ διαμέλλειν καιρὸν παριέντας, Thuc. 4, 27; τοὺς καιρούς, Plat. Rep. II, 374 e u. Folgde; τὸν ἑκάστου καιρὸν οὐ παρεϑέντα, Dem. 18, 303; Pol. 1, 33, 5 u. A.; – τοὺς βαρβάρους εἰς τὴν Ἑλλάδα, Her. 8, 15, zulassen, hineinlassen, wie τὸν Μαρδόνιον ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα, 9, 1; vorbei- oder durchlassen, wie Eur. ἀπαυδᾷ Ἄδραστον ἐς γῆν τήνδε μὴ παριέναι, Suppl. 468; εἰς τἡν ἀκρόπολιν, Xen. Hell. 5, 2, 29; – üdergehen, unterlassen, vernachlässigen, μὴ παρίει καλά, Pind. P. 1, 165; ὁ δ' οὔτι μέλλων οὐδ' ἀφρασμόνως ὕπνῳ νικώμενος παρῆκεν ἀγγέλου μέρος, Aesch. Ag. 282; παρεὶς τάδε, Ch. 912; εἰ μέν τι τῇδε λοιπὸν ῆ παρειμένον ἔχεις γεγωνεῖν, Prom. 821; παρῆκα ϑεσμῶν οὐδέν, Soph. Trach. 682; κοὐδὲν παρήσω τῆς ἀληϑείας ἔπος, Ant. 1193; ἄφϑογγός εἰμι καὶ παρεῖσ' ἐῶ στόμα, Eur. Troad. 690; u. in Prosa, τὰ αὐτῶν πλέω παρήσομεν, Her. 1, 177; ὃν τότε παρεῖμεν, Plat. Rep. VI, 503 e; μὴ παρῶμεν αὐτὸ ἄῤῥητον, Legg. VI, 754 a; Folgde; auch c. gen., ὅςτις τοῦ πλέονος μέρους χρῄζει τοῦ μετρίου παρεὶς ζώειν, Soph. O. C. 1212. wie Plat, Phaedr. 253 e; περί τινος, Pol. 2, 59, 3; vgl. Arist. eth. 10, 1, 2, ἥκιστα παρετέον ὑπὲρ τούτων εἶναι δόξειεν ἄν; – c. inf., Plut. Rom. 17 u. sonst; – zulassen, annehmen, συμμαχίαν, Plat. Rep. VIII, 560 d, übertr. gebraucht, vgl. λόγον ἀληϑῆ οὐ προςδεχόμενος, οὐδὲ παριεὶς εἰς τὸ φρούριον, ib. 561 b; dah. παριέναι εἰς τὴν ψυχήν, Plat. phaed. 90 d, eigtl. einen Gedanken ln die Seele ein-, zulassen, d. i. sich überreden; auch erlauben, ἀλλ' οὐδ' ὅτ' αὐτὸς ἤϑελον, παρίεσαν, Soph. O. C. 591; ἀλλὰ παρίημι, φάναι τὸν Φαῖδρον, ἀλλ' ἐρώτα, Plat. Conv. 199 c, vgl. 214 e; Eur. bei Schol. Ar. Vesp. 754 πάρες ὑπερβῶ κρηναῖα νάπη; c. inf., κόσμον πάρες μοι παισὶ προςϑεῖναι νεκρῶν, Eur. Herc. Fur. 393; vgl. Soph. El. 1482 u. Plat. Conv. 199 b; auch μὴ παρῇς τὸ μὴ οὐ φράσαι, Soph. O. R. 283; u. mit ὥςτε, O. C. 570, wie Her. 7, 161; – überlassen, τινί, Arist. pol. 7, 14; τὴν ἀρχήν τινι, Plut. Them. 7; Aesch. κράτος μέντοι πάρες γ' ἑκὼν ἐμοί, Ag. 917; in anderer Beziehung, ἑαυτὸν κυ-μάτων δρομήμασιν, Eur. Troad. 688, sich den Wogen überlassen, anvertrauen; – nachlassen, abspannen, τοῦ ποδὸς παριέναι, das Segeltau nachlassen, übertr. nachgeben, weichen, Ar. Equ. 437; u. pass. erschlaffen, γήρᾳ παρειμένος, Plat. Legg. XI, 931 d; ὕπνῳ, Eur. Cycl. 587; κόπου δ' ὕπο παρεῖται, Bacch. 635; von den Leidenschaften, τοὐμὸν παριεὶς καὶ καταμβλύνων κέαρ, Soph. O. R. 688; γόον, Eur. Suppl. 111; πόϑον, Troad. 645; von der Freude, χαίροντε ὀλίγον παρείϑησαν, Plat. Euthyd. 303 b; auch bei Plut. Eum. 7, πληγεὶς περὶ τὸν τράχηλον ἔπεσε καὶ παρείϑη; Pol. vrbdt τὴν δύναμιν παρελέλυντο καὶ παρεῖντο, 1, 58, 9. – Auch eine Strafe nachlassen, Lycurg. 9; ähnlich συμφοράν, Ar. Ran. 699. – 2) med., bei sich zulassen, οὓς εἰς τὰς ἀκροπόλεις παρεῖνται, Dem. 15, 15; Pol. 2, 15, 6. – Auch = παραιτοῦμαι, wie es die VLL. erklären, eigtl. Einen auf seine Seite herüberzuziehen, ihn sich zu gewinnen suchen, vgl. Ruhnk. Tim. 207; εἰ δὲ μὴ δοκῶ φρονῶν λέγειν, οὐκ ἂν παρείμην, οἷσι μὴ δοκῶ φρονεῖν, Soph. O. C. 1666; vgl. Eur. Med. 892, um Verzeihung bitten, παριέμεσϑα καί φαμεν κακῶς φρονεῖν; sich ausbitten, οὐδέν σου παρίεμαι, Plat. Rep. I, 341 b; neben δέομαι, Apol. 17 c, vgl. Legg. V, 742 b, wo die vulg. παραιτησάμενος für παρέμενος. – Sp. auch wie im act. überlassen, aufgeben, τὴν στρατηγίαν προςεποιήσατο ἐϑελοντὴς παρεῖσϑαι, D. Cass. 39, 23; παρήκατο, Ggstz von προςεδέξατο, 43, 14; auch vernachlässigen, 60, 2. – Bei den Gramm. ist παρεῖται es »ist ausgelassen und dazu zu verstehen«, Schol. Il. 9, 252.
См. также в других словарях:
παραιτησάμενος — παραιτέομαι beg of aor part mp masc nom sg παραιτέομαι beg of aor part mid masc nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
MONACHUS — Solitarius Latine dicitur ἀπὸ τοῦ μονάζειν. Eleganter Rutilius Numatianus Itinerarii l. 1. Processu pelagi iam se Capraria tollit, Squalet lucifugis insula tota viris; Ipsi se Monachos Graiô cognomine dicunt, Quod soli nullô vivere teste volunt.… … Hofmann J. Lexicon universale