-
1 κνώδαλον
Grammatical information: n.Meaning: `wild or harmful animal' (ρ 317).Derivatives: κνωδαλώδης (Tz.). - κνώδᾱξ, -ᾱκος m. `pin, pivot', also `sockets for an axe' (Hero, Ph. Bel.) with κνωδάκιον and κνωδακίζω `hang on pivots' (Hero). - κνώδων, - οντος m., in plur. `tooths of a sword or a javelin', in sing. `sword' (S., X.).Origin: PG [a word of Pre-Greek origin]Etymology: To κνώδαλον: κνώδων remember pairs like ἀγκάλη: ἀγκών, ὀμφαλός: Lat. umbō (Schwyzer 483, Chantraine Formation 246); κνωδον-τ- could be secondary for *κνωδον- (Schwyzer 526). In any case κνώδαλον and κνώδων as well as κνώδαξ (on -ᾱξ Schwyzer 497, Chantraine 381; also Björck Alpha impurum 69: from Doric engineering?) go back on a verbal noun *κνωδ(ο-) prob `tooth', prop. "biter, gnawer", which may belong to κνῆ-ν etc. (s. - κναίω). Here also κάναδοι σιαγόνες, γνάθοι H.; κναδ-άλ-λεται κνήθεται H.; not to Lith. kándu `bite, s. on γνάθος. These words are no doubt Pre-Greek; we noted that κναδ- cannot have an IE preform (s. on - κναίω; καναδ- has a strange un-IE `ablaut'. I am not sure that κνώδαξ belongs with the other words. S. also κνώψ.See also: S. auch κνώψ.Page in Frisk: 1,887-888Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > κνώδαλον
-
2 κνώδαλον
κνώδαλον, το (wahrscheinlich von κινέω, wie κινώπετον, nicht mit ἅλς zusgstzt, wie die Alten erkl. ἐν τῇ ἀλὶ κινούμενον); ein wildes, gefährliches od. giftiges Thier; das Wild, Od. 17, 317; κνώδαλ' ὅσ' ἤπειρος πολλὰ τρέφει ἠδὲ ϑάλασσα Hes. Th. 582; vom Esel Pind. P. 10, 36; von Schlangen N. 1, 50; bei den Tragg. allgemein, auch von anderen Thieren, κἄζευξα πρῶτος ἐν ζυγοῖσι κνώδαλα, die wilden Stiere, Aesch. Prom. 460; κνωδάλων τε καὶ βροτῶν Ch. 593, allgemein Thier, wie κνώδαλα πτεροῦντα καὶ πεδοστιβῆ Suppl. 978. Ungethüm, Scheusal, ὦ παντομισῆ κνώδαλα Eum. 614; φϑείρει τὰ πάντα κνώδαλα. das Wild u. die Centauren, Soph. Trach. 713; bei Eur. Suppl. 146 sind der Eber u. der Löwe damit bezeichnet; Schlangen, Nic. Th. 98; Mücken, Mel. 93 (V, 151); schädliche Insekten, Nic. Ther. 759; Würmer, σηπόμενος εἰς εὐλὰς καὶ κνώδαλα μεταβάλλων Plat. Ax. 365 c. – Uebertr. von Menschen, Ungethüm, Cratin. bei Schol. Ar. Av. 767; auch adj., κνώδαλον εὗρε γέροντα H. h. Merc. 188, wo aber Herm. wohl richtig νωχαλόν emend.
-
3 κνωδαλον
τό1) дикое животное, зверьὕλης κ. Hom. — лесной зверь, дичь
2) живое существо, животное(κνώδαλα καὴ βροτοί Aesch.)
κνώδαλα πτεροῦντα καὴ πεδοστιβῆ Aesch. — животные пернатые и наземные3) чудовище(πόντιαι ἀγκάλαι κνωδάλων ἀνταίων βροτοῖσι Aesch.): (κώνωπες)
, νυκτὸς κνώδαλα διπτέρυγα Anth. комары, двукрылые ночные чудовища4) бран. чудовище, страшилище(ὦ παντομισῆ κνώδαλα! Aesch.)
-
4 κνώδαλον
κνώδαλονwild creature: neut nom /voc /acc sg -
5 κνώδαλον
1 beast γελᾷ θ' ὁρῶν ὕβριν ὀρθίαν κνωδάλων asses P. 10.36 ὅμως ἄμυνεν ὕβριν κνωδάλων serpents N. 1.50 -
6 κνώδαλον
κνώδαλον: wild animal, Od. 17.317†.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > κνώδαλον
-
7 κνώδαλον
κνώδαλον, το; ein wildes, gefährliches od. giftiges Tier; das Wild; vom Esel; von Schlangen; auch von anderen Tieren, κἄζευξα πρῶτος ἐν ζυγοῖσι κνώδαλα, die wilden Stiere; κνωδάλων τε καὶ βροτῶν, allgemein Tier. Ungetüm, Scheusal; φϑείρει τὰ πάντα κνώδαλα. das Wild u. die Centauren; schädliche Insekten; Würmer. Übertr. von Menschen: Ungetüm -
8 κνώδαλον
-ου τό N 2 0-0-0-0-3=3 Wis 11,15; 16,1; 17,9any wild creature (esp. of beasts), vermin, wild animal, brute -
9 κνώδαλον
κνώδαλ-ον, τό, anyA wild creature, Od.17.317; ; but also, of an ox or ass, h.Merc. 188; of beasts generally,κνωδάλων τε καὶ βροτῶν A.Ch. 601
(lyr.); κ. πτεροῦντα καὶ πεδοστιβῆ, of birds and beasts, Id.Supp. 1000; κ. βροτοφθόρων ib. 264; of sea-monsters,κνώδαλ' ἐν βένθεσι πορφυρέας ἁλός Alcm.60.5
, cf. A. Ch. 587 (lyr.); ; ἀνημέρωσα κνωδάλων ὁδόν (sc. Theseus) S.Fr. 905, cf. Tr. 716; of boars, lions, E. Supp. 146; asses, Pi.P.10.36; serpents, Id.N.1.50, Nic.Th.98, Pl. Ax. 365c;κώνωπες νυκτὸς κ. διπτέρυγα AP5.150
(Mel.); of persons, as a term of reproach,ὦ παντομισῆ κ. A.Eu. 644
: Com., brutes, beasts,τρία κ. ἀναιδῆ Cratin.233
, cf. Ar.Lys. 477; also ἁβρὰ Μουσᾶν κ. dainty prey of the Muses, Cerc.7.9.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κνώδαλον
-
10 κνωδάλοιν
κνώδαλονwild creature: neut gen /dat dual -
11 κνωδάλοις
κνώδαλονwild creature: neut dat pl -
12 κνωδάλου
κνώδαλονwild creature: neut gen sg -
13 κνωδάλων
κνώδαλονwild creature: neut gen pl -
14 κνώδαλα
κνώδαλονwild creature: neut nom /voc /acc pl -
15 ΔΊω
ΔΊω, nur poet., ich fürchte, ich fliehe, ich treibe in die Flucht, scheuche, jage; verwandt δίεμαι, ἐνδίημι, δείδια δέδια, δείδω, δειδίσσομαι, διώκω (?), διερός (?), δέος, δειμός, δεῖμα, δειλός, δεινός; bei Homer δίω in den Formen δίον, δίες, δίε, δίωμαι, δίηται, δίωνται, δίοιτο, δίεσϑαι. – Das activum ist bei Homer transitiv treiben in der v. l. δίες Iliad. 22, 251 οὔ σ' ἔτι, Πηλέος υἱέ, φοβήσομαι, ὡς τὸ πάρος περ τρὶς περὶ ἄστυ μέγα Πριάμου δίον (δίες), οὐδέ ποτ' ἔτλην μεῖναι ἐπερχόμενον, Scholl. Didym. γράφεται καὶ δίες· καὶ οὕτως εἶχον αἱ χαριέστεραι (vgl. Sengebusch Homer. diss. 1 p. 197 sqq.), Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι τὸ δίον ἐδιώχϑην; also Aristarch las wenigstens in seiner zweiten, von Aristonicus erklärten Ausgabe (s. Sengebusch Homer. diss. 1 p. 34) δίον, intransitiv, fliehen; vgl. Scholl. Herodian. Iliad. 18, 584. 23, 475 Apollon. Lexic. p. 59, 7; Lehrs Aristarch. p. 59. 151. Ferner das activum intransitiv, in der Bedeutung fürchten, Iliad. 9, 433. 11, 557 περὶ γὰρ δίε νηυσὶν Ἀχαιῶν; 5, 566 περὶ γὰρ δίε ποιμένι λαῶν, μή τι πάϑοι, μέγα δέ σφας ἀποσφήλειε πόνοιο; Odyss. 22, 96 περὶ γὰρ δίε μή τις Ἀχαιῶν – ἐλάσειεν; Iliad. 17, 666 περὶ γὰρ δίε μή μιν Ἀχαιοὶ – λίποιεν. – Das medium, transitiv, treiben, scheuchen, verjagen: Iliad. 12, 276 αἴ κε Ζεὺς δώῃσιν Ὀλύμπιος ἀστεροπητὴς νεῖκος ἀπωσαμένους δηίους προτὶ ἄστυ δίεσϑαι; Odyss. 17, 398 ὃς τὸν ξεῖνον ἄνωγας ἀπὸ μεγάροιο δίεσϑαι μύϑῳ ἀναγκαίῳ; 20, 343 αἰδέομαι δ' ἀέκουσαν ἀπὸ μεγάροιο δίεσϑαι μύϑῳ ἀναγκαίῳ; 21, 370 μή σε καὶ ὁπλότερός περ ἐὼν ἀγρόνδε δίωμαι, βάλλων χερμαδίοισι; Iliad. 22, 456 δείδω μὴ δή μοι ϑρασὺν Ἕκτορα δῖος Ἀχιλλεύς, μοῦνον ἀποτμήξας πόλιος, πεδίονδε δίηται; 7, 197 οὐ γάρ τίς με βίῃ γε ἑκὼν ἀέκοντα δίηται; 16, 246 αὐτὰρ ἐπεί κ' ἀπὸ ναῦφι μάχην ἐνοπήν τε δίηται; 18, 162 ὡς δ' ἀπὸ σώματος οὔ τι λέοντ' αἴϑωνα δύνανται ποιμένες ἄγραυλοι μέγα πεινάοντα δίεσϑαι; 17, 110 ὥς τε λὶς ἠυγένειος, ὅν ῥα κύνες τε καὶ ἄνδρες ἀπὸ σταϑμοῖο δίωνται ἔγχεσι καὶ φωνῇ; Odyss. 17, 317 vom Hunde Argos οὐ μὲν γάρ τι φύγεσκε βαϑείης βένϑεσιν ὕλης κνώδαλον, ὅ ττι δί. οιτο· καὶ ἴχνεσι γὰρ περιῄδη, vgl. Scholl Herodian. Iliad. 23, 475; Iliad. 22, 189 ὡς δ' ὅτε νεβρὸν ὄρεσφι κύων ἐλάφοιο δίηται, ὄρσας ἐξ εὐνῆς, διά τ' ἄγκεα καὶ διὰ βήσσας· τὸν δ' εἴ πέρ τε λάϑῃσι καταπτήξας ὑπὸ ϑάμνῳ, ἀλλά τ' ἀνιχνεαων ϑέει ἔμπεδον, ὄφρα κεν εὕρῃ; 15, 681 ὡς δ' ὅτ' ἀνὴρ ἵπποισι κελητίζειν εὖ εἰδώς, ὅς τ' ἐπεὶ ἐκ πολέων πίσυρας συναείρεται ἵππους, σεύας ἐκ πεδίοιο μέγα προτὶ ἄστυ δίηται λαοφόρον καϑ' ὁδόν· πολέες τέ ἑ ϑηήσαντο ἀνέρες ἠδὲ γυναῖκες ' ὁ δ' ἔμπεδον ἀσφαλὲς αἰ. εὶ ϑρώσκων ἄλλοτ' ἐπ' ἄλλον ἀμείβεται, οἱ δὲ πέτονται. Außerdem kann man noch hierher rechnen Iliad. 12, 304, wo es von einem hungrigen Löwen heißt οὔ ῥά τ' ἀπείρητος μέμονε σταϑμοῖο δίεσϑαι, er will nicht weggehn; da aber sonst δίομαι bei Homer nur transitive Bedeutung hat, zieht man das δίεσϑαι dieser Stelle besser zu δίεμαι, δίημι, welches vgl. – Bei Aeschyl. ist δίομαι intransitiv gebraucht, »sich scheuen« »sich fürchten«, Pers. 700 δίομαι μὲν χαρίσασϑαι, δίομαι δ' ἀντία φάσϑαι, λέξας δύσλεκτα φίλοισιν, vgl. Buttmann Gramm. 2 S. 147; dagegen transitiv, »verfolgen«, Eumenid. 357. 385 διόμεναι, Suppl 819 μετά με δρόμοισι διόμενοι.
-
16 κνωδάλω
-
17 κνωδάλῳ
-
18 κνώδαλ'
κνώδαλα, κνώδαλονwild creature: neut nom /voc /acc pl -
19 κινώθαλον
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κινώθαλον
-
20 ἀνταῖος
A set over against, right opposite, ἀνταία πληγή a wound in front, right in the breast, S.El. 195, E.Andr. 844; ἀνταίαν ἔπαισεν (sc. πληγήν) S.Ant. 1308.2 opposed to, hostile, hateful,κνώδαλον ἀ. βροτοῖσιν A.Ch. 588
(lyr.); (lyr.), cf. S. Fr.72, 334; θεός ib. 335; τἀνταῖα θεῶν their hostile purposes, A.Pers. 604.II besought with prayers, epith. of Hecate, etc., A.R.1.1141, cf. Orph.H.41.1; ἀνταία·.. ἱκέσιος, A. (Fr. 223)ap.Hsch.; ἀνταῖος Ζεύς Sch.Il.22.113.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀνταῖος
- 1
- 2
См. также в других словарях:
κνώδαλον — wild creature neut nom/voc/acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κνωδάλοιν — κνώδαλον wild creature neut gen/dat dual … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κνωδάλοις — κνώδαλον wild creature neut dat pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κνωδάλου — κνώδαλον wild creature neut gen sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κνωδάλων — κνώδαλον wild creature neut gen pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κνωδάλῳ — κνώδαλον wild creature neut dat sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κνώδαλα — κνώδαλον wild creature neut nom/voc/acc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κνώδων — κνώδων, οντος, ὁ (Α) 1. (κυρίως στον πληθ.) οί κνώδοντες καθεμιά από τις δύο οδοντοειδείς προεξοχές τής αιχμής τού δόρατος («τὰ δὲ προβόλια, πρῶτον μὲν λόγχας ἔχοντα, κατά δὲ μέσον τὸν καυλὸν κνώδοντας», Ξεν.) 2. το ξίφος («πῶς σ ἀποσπάσω πικροῦ… … Dictionary of Greek
кус — род. п. а, кусок, укр., блр. кус, кусок, др. русск. кусъ, цслав. кѫсъ, болг. къс, сербохорв. ку̑с, кусак, словен. kȏs, чеш., слвц. kus, польск. kęs, kąsek, в. луж., н. луж. kus, полаб. kǫs. Родственно (праслав. *kǫ(d)sъ) лит. kandu, kandau,… … Этимологический словарь русского языка Макса Фасмера
κίναδος — κίναδος, εος, τὸ (Α) 1. η αλεπού («οἱ Σικελιῶται γὰρ τὴν ἀλώπεκα κίναδον προσαγορεύουσι», Σχόλ. Θεόκρ. 2. μτφ. πανούργος, δόλιος άνθρωπος («οὕς σὺ ζώντας μέν, ὦ κίναδος, κολακεύων παρηκολούθεις», Δημοσθ.) 3. θηρίο, τέρας. [ΕΤΥΜΟΛ. Αβέβαιης ετυμολ … Dictionary of Greek
κνωδάλιον — κνωδάλιον, τὸ (Α) ζωύφιο. [ΕΤΥΜΟΛ. < κνώδαλον + υποκορ. κατάλ. ιον (πρβλ. αμφόρ ιον, φιάλ ιον)] … Dictionary of Greek