-
1 θανατών
θανατάωdesire to die: pres part act masc voc sgθανατάωdesire to die: pres part act neut nom /voc /acc sgθανατάωdesire to die: pres part act masc nom sg (attic epic ionic)θανατάωdesire to die: pres part act masc nom sg (attic epic doric ionic)θανατόωput to death: pres part act masc voc sg (doric aeolic)θανατόωput to death: pres part act neut nom /voc /acc sg (doric aeolic)θανατόωput to death: pres part act masc nom sgθανατόωput to death: pres inf act (doric) -
2 θανατῶν
θανατάωdesire to die: pres part act masc voc sgθανατάωdesire to die: pres part act neut nom /voc /acc sgθανατάωdesire to die: pres part act masc nom sg (attic epic ionic)θανατάωdesire to die: pres part act masc nom sg (attic epic doric ionic)θανατόωput to death: pres part act masc voc sg (doric aeolic)θανατόωput to death: pres part act neut nom /voc /acc sg (doric aeolic)θανατόωput to death: pres part act masc nom sgθανατόωput to death: pres inf act (doric) -
3 Θανάτων
Θάνατοςdeath: masc gen pl -
4 θανάτων
θάνατοςdeath: masc gen plθανατάωdesire to die: imperf ind act 3rd pl (homeric ionic)θανατάωdesire to die: imperf ind act 1st sg (homeric ionic) -
5 θανατος
(θᾰ) ὅ1) смерть(ἐν τῇ ζωῇ καὴ ἐν πᾶσι θανάτοις Plat.; γένεσις καὴ θ. Arst.; θ. αἰφνίδιος Plut.)
θανέειν οἰκτίστῳ θανάτῳ Hom. — умереть самой жалкой смертью;στρατηγοῦ θάνατον ἀποθνῄσκειν Plut. — умереть смертью полководца;θ. τάδ΄ ἀκούειν Soph. — слышать это - смерти подобно (ср. «горше смерти»);ἥ πληγέ τοῦ θανάτου NT. — смертельная рана;χώρα καὴ σκιὰ θανάτου NT. = ὅ ᾅδης2) умерщвление, убийство(δεσποτῶν Aesch.; οἱ ἐν τῷ φανερῷ θάνατοι Arst.)
ἐπίκουρος ἀδήλων θανάτων Soph. — мститель за неведомо кем совершенное убийство (Лаия);θάνατοι αὐθένται Aesch. — убийство близких3) смертный приговор, казньπολλῶν θανάτων ἄξιος Dem. — достойный тысячи казней;
περὴ θανάτου διώκειν Xen. — преследовать по обвинению, грозящему смертной казнью;θανάτου χρίνεσθαι Thuc. — быть под судом по делу, угрожающему смертным приговором;(κατα)δεῖν τέν ἐπὴ θανάτῳ (sc. δέσιν) Her. — связать для ведения на казнь;4) мертвец, труп -
6 αθανάτων
ἀθάνατοςundying: fem gen pl (epic)ἀθάνατοςundying: masc /neut gen pl (epic)ἀθάνατοςundying: masc /fem /neut gen plἀ̱θανάτων, ἀθανατόωmake immortal: imperf ind act 3rd pl (doric aeolic)ἀ̱θανάτων, ἀθανατόωmake immortal: imperf ind act 1st sg (doric aeolic)ἀθανατόωmake immortal: imperf ind act 3rd pl (doric aeolic)ἀθανατόωmake immortal: imperf ind act 1st sg (doric aeolic) -
7 ἀθανάτων
ἀθάνατοςundying: fem gen pl (epic)ἀθάνατοςundying: masc /neut gen pl (epic)ἀθάνατοςundying: masc /fem /neut gen plἀ̱θανάτων, ἀθανατόωmake immortal: imperf ind act 3rd pl (doric aeolic)ἀ̱θανάτων, ἀθανατόωmake immortal: imperf ind act 1st sg (doric aeolic)ἀθανατόωmake immortal: imperf ind act 3rd pl (doric aeolic)ἀθανατόωmake immortal: imperf ind act 1st sg (doric aeolic) -
8 τυγχάνω
τυγχάνω ( Hom. nur einmal im imperf., Od. 14, 231), bildet seine tempp. von τεύχω, fut. τεύξομαι, aor. ἔτυχον, τύχωμι, Il. 7, 243, auch ἐτύχησα, bes. Hom.; perf. τετύχηκα, Il. 17, 748 Od. 10, 88 (intransit.), Xen. Cyr. 4, 1, 2 u. sonst, auch τέτευχα (s. τεύχω), u. auch τέτυχα, Lob. Phryn. 395 (vgl. auch ἀποτυγχάνω); – 1) treffen; bes. mit Schuß- oder Wurfwaffen, ein Ziel treffen, Hom. bes. im aor. I., τὸν δουρὶ τυχήσας, Il. 12, 394; ὅν ῥά ποτ' αὐτὸς ὑπὸ στέρνοιο τυχήσας, 4, 106; κατὰ ζωστῆρα τυχήσας, 12, 189; τὸν ϑηρητὴρ ἐτύχησε βαλών, 15, 581; ἤμβροτες, οὐκ ἔτυχες, 5, 287; καὶ βάλ' ἐπαΐσσοντα τυχὼν κατὰ δεξιὸν ὦμον, 5, 98, u. öfter, auch c. gen. bei leblosen Gegenständen, ὃς δέ κε μηρίνϑοιο τύχῃ, 23, 857; so Xen. Cyr. 8, 3, 28 An. 3, 2, 19; βαλὼν τύχοιμι, Her. 3, 35; – in allgemeinerer Bdtg, τύχε γὰρ ψαμάϑοιο βαϑείης, Iliad. 5, 587; u. so öfters von Sachen, erzielen, erlangen, erreichen, theilhaft werden, ὄφρα τάχιστα πομπῆς καὶ νόστοιο τύχῃς Od. 6, 290, φιλότητος 15, 158, αἰδοῦς 253. 258; μὴ σύ γε κεῖϑι τύχοις, mögest du nicht dahin gelangen, 12, 106; vgl. Hes. Th. 973; προφρόνων Μοισᾶν τύχοιμεν, Pind. I. 3, 61; λυρᾶν τυγχανέμεν, Ol. 2, 47; ἀμφανδὸν τυχεῖν τοπρῶτον εὐνᾶς, P. 9, 41; σκοποῦ, das Ziel treffen, N. 6, 28; τυχόντα στεφάνων, P. 10, 26; τοιούτου τυχεῖν οὐκ ἠξιώϑην, Aesch. Prom. 239; ἐξόν σοι γάμου τυχεῖν μεγίστου, 652; εἰ γὰρ τύχοιεν ὧν φρονοῠσι, Spt. 532; σύ γε μὴν πολλῶν πενϑητήρων τεύξῃ, 1055, u. öfter; τῆς σῆς δ' οὐκ ἐρῶ τιμῆς τυχεῖν, Soph. El. 356; γάμων ἐπαξίων τεύξει, 960, u. sonst oft; selbst mit doppeltem gen., ὧν δέ σου τυχεῖν ἐφίεμαι, Phil. 1299; auch οὐκ ἔστ' ἐπαίνου τοῦτον ἐξ ἐμοῦ τυχεῖν, Ant. 661; Eur., Ar. u. in Prosa; ταφῆς καλῆς, Plat. Menex. 234 c; τοῠ σκοποῦ, Legg. IV, 717 a, u. öfter; auch übertr., οὐ πάνυ ἔτυχες οὗ λέγω, Rep. VII, 523 b, du trafft es nicht; ἀληϑείας, Theaet. 186 c; τῶν ἀξίων, Xen. Cyr. 2, 2, 21, u. sonst; τινὸς παρά τινος, von Einem erlangen, 1, 6, 10. 2, 3, 8; τετευχέναι τιμῶν, D. Sic. 3, 9. Auch im schlimmen Sinne, τραυμάτων Aesch. Ag. 840, καιρίας πληγῆς 1265; κακῶν ἐρᾷς τυχεῖν, Eur. Hec. 1280; βίης τυχεῖν, der Gewalt theilhaftig werden, für »Gewalt leiden«, Her. 9, 108; κρίσεως, Plat. Phaedr. 249 a; κατηγορίας τυχεῖν, Anklage erleiden, wie κυρῆσαι, vgl. Valck. Her. 7, 208; ἰσχυρᾶς ὀργῆς παρὰ τοῦ δήμου, Dem. 24, 133; δίκης, τιμωρίας, ϑανάτων πολλῶν, Plat. Gorg. 472 d Legg. VI, 762 d IX, 869 b. – Selten c. accus., Aesch. Ag. 1203 Ch. 700; ὅσσα μηδεὶς τῶν ἐμῶν τύχοι φίλων, Soph. Phil. 507; αἰτεῖς ἃ τεύξει, O. C. 1108; u. τινός τι, 1170; vgl. Plat. οἶμαί σου τεύξεσϑαι μεϑεῖναί με, Phil. 50 d; τὶ παρά τινος, Luc. Tox. 50. – 2) absolut, das Ziel treffen, seinen Zweck erreichen, Glück haben (einen Treffer haben), οὐκ ἐτύχησεν ἑλίξας, Il. 23, 466, er hatte nicht Glück, es gelang ihm nicht; μήτε τυχήσω, wie ἢν δὲ τυχήσω, Agath. 2. 8 (V, 278. 294). – Bes. bei sagen, das Rechte treffen, Recht haben, τί δ' ἂν εἰπόντες τύχοιμεν ἄν, Aesch. Ch. 412, vgl. Ag. 1206; und ähnlich Soph. Phil. 223, ποίας πάτρας ὑμᾶς ἂν ἢ γένους ποτὲ τύχοιμ' ἂν εἰπών, vgl. 615; Ggstz von διαμαρτάνω, Plat. Theaet. 178 a; ὀρϑῶς πράττειν καὶ τυγχάνειν, Euthyd. 280 a. – Auch zufälligantreffen, begegnen, δῶρα τά οἱ ξεῖνος Λακεδαίμονι δῶκε τυχήσας, Od. 21, 13; Hes. Th. 973; vgl. Od. 14, 334. 19, 291; οἵων ὑμῶν τεύξονται, Lys. 18, 23, was für Leute sie in euch finden werden, wie Xen. ἐρωτᾶτε αὐτούς, ὁποίων τινῶν ἡμῶν ἔτυχον, An. 5, 5, 15; ἦ γὰρ παρ' ἄλλου μ' ἔλαβες οὐδ' αὐτὸς τυχών, Soph. O. R. 1039. Daher ὁ τυχών, der Einem grade in den Wurf kommt, der Erste der Beste, Plat. Rep. VIII, 539 d u. sonst; οἱ τυχόντες, alltägliche Menschen, gemeine, geringe Leute, Dem. 19, 237; vgl. Xen. Mem. 3, 9, 10; τὰ τυχόντα, das Erste das Beste, alltägliche, gemeine Dinge; μικραὶ καὶ αἱ τυχοῦσαι πράξεις, Pol. 1, 25, 6; τοῦ τυχόντος, um jeden beliebigen Preis, bes. bei Sp. häufig, wie Luc. und Plut. – So kann man erklären die bei Plat. und Folgdn nicht seltene Verbindung οἳ ὅ τι ἂν τύχωσι, τοῠτο λέγουσι, Plat. Prot. 353 a, was sie grade treffen, was ihnen nur in den Sinn kommt; ὥςτε ἴσως ὅ τι ἂν τύχω τοῦτο πείσομαι, ich werde bald alles Mögliche leiden müssen, Gorg. 522 c; ὅ τι ἂν τύχωσι τοῦτο πράττειν, Conv. 181 b, vgl. Rep. VIII, 561 d; ὅτι ἂν τύχωσι, τοῦτο πράξουσι, Crito 45 d, d. i. sie werden ganz dem Zufall überlassen sein. Vgl. noch δεῖξαι αὐτῷ, ἂν μὲν τύχῃ, ἐκείνου εἰκόνα, ἂν δὲ τύχῃ, γυναικός, Crat. 430 e. – 3) intrans., sich treffen, sich zufällig ereignen, zufällig da sein, εἴπερ τύχῃσι μάλα σχεδόν, wenn sie zufällig ganz nahe ist, Il. 11, 116; πέτρη ἠλίβατος τετύχηκε διαμπερὲς ἀμφοτέρωϑεν, Od. 10, 88, der Fels war von Natur grade da; πεδίοιο διαπρύσιον τετυχηκώς, Il. 17, 748; εἰ δ' αὖϑ', ὃ μὴ γένοιτο, συμφορὰ τύχοι, Aesch. Spt. 5; Ch. 211; τινί, Einem widerfahren, vom Unglück, ϑέλοιμ' ἂν ὡς πλείστοισι πημονὰς τυχεῖν, Prom. 346; Pers. 692 Ag. 626; οἱ' αὐτοῖς τύχοι, Soph. Phil. 275; ὅτῳ κατ' ἦμαρ τυγχάνει μηδὲν κακόν, Eur. Hec. 628. Dah. τὰ τυγχάνοντα = Zufälle, Eur. Ion 1511. Vgl. noch δισσὰς φωνὰς τὴν μὲν δικαίαν, τὴν δ' ὅπως ἐτύγχανεν, wie es grade sich traf, Eur. Hipp. 929. – Dah. von Handlungen, Unternehmungen, gel i ngen, glücken, καί μοι μάλα τύγχανε πολλά, Od. 14, 231; zu Theil werden, bes. durchs Loos zufallen, οὕνεκά μοι τύχε πολλά, weil mir von der Beute Vieles durchs Loos zufiel, Il. 11, 684. – Oft bei den Folgdn; ὡς ἔτυχεν, wie es eben ging, wie es sich traf, ἂν οὕτω τύχῃ, vielleicht, Plat. Alc. II, 150 c, ᾗ ἔτυχε, ὅπου ἔτυχε, wo sichs grade traf, an jeder beliebigen Stelle; εἰώϑει γάρ, ὁπότε τύχοι, wenn es sich so traf, zuweilen, παίζειν μου εἰς τὰς τρίχας, Phaed. 89 b; τὸ ὅπῃ ἔτυχεν, der blinde Zufall, Phil. 28 d; περιτρέχων ὅπῃ τύχοιμι, Conv. 173 a; ἐφιστάμενοι ὅπου τύχοιεν, Xen. An. 5, 4, 34; Sp. – Daher wird es bei den Attikern häufig so mit dem Participium eines andern Zeitwortes verbunden, daß der im Particip enthaltene Hauptbegriff nur die Nebenbdtg des Ungefähren, Zufälligen erhält, das Particip dah. im Deutschen mit dem Verbum finit. u. τυγχάνω durch ein Adverb., zufällig, grade, von ungefähr, übersetzt werden muß; εἰ δὲ τυγχάνω τοῖς κυρίοισι λέγων, Aesch. Ch. 678; ὅτε δεόμενος τύχοι, Eum. 696; κἀν δόμοισι τυγχάνει τὰ νῦν παρών; Soph. O. R. 757; νῦν γὰρ εὐτυχοῦσα τυγχάνεις, El. 962, u. öfter; wobei aber oft für uns das Zufällige so zurücktritt, daß diese Verbindung eine bloße Umschreibung zu sein scheint, vgl. 576 O. C. 566; Eur. Hec. 963 Or. 864 u. sonst; Ar. u. in Prosa überall: ὡμολογηκὼς τυγχάνεις, du hast zugegeben, Plat. Theaet. 165 e; ἆρ' οὖν ὁ σοφιστὴς τυγχάνει ὢν ἔμπορός τις, ist er etwa, Prot. 313 c; bestimmter heißt es κατὰ ϑεὸν γάρ τινα ἔτυχον καϑήμενος ἐνταῦϑα, Euthyd. 272 e, durch eine göttliche Fügung traf es sich, daß ich da saß; ἔτυχεν ἑστηκώς Xen. An. 1, 5, 8, u. sonst überall. – Zuweilen ist das particip. aus dem Zusammenhang zu ergänzen (bes. in Relativ- u. Bedingungssätzen), ἀνεπαύοντο ὅπου ἐτύγχανον ἕκαστος, sc. ἀναπαυόμενοι, sie ruhten aus, ein Jeder wo ers traf; ὡς ἕκαστοι ἐτύγχανον, ηὐλίζοντο, sie lagerten sich, ein Jeder wo sichs grade traf, Xen. An. 3, 1, 3. 2, 2, 17; ὃν Αϑηναῖοι ϑήσουσιν ὅταν τύχωσιν, Mem. 3, 2, 11. – So steht τυγχάνω ὤν, ich bin grade, von ungefähr, Hes. frg. 22, 13, Ar. Plut. 35, u. τυγχάνω allein für zufällig, grade sein, vgl. Schäf. Bos. ellips. p. 785 u. Lob. Phryn. 277; Phryn. verwirft diese Auslassung des Particips als unattisch, vgl. Porson Eur. Hec. 788; σωτὴρ γένοιτο Ζεὺς ἐπ' ἀσπίδος τυχών, Aesch. Spt. 502; ἀνὴρ γὰρ ἔνδον ἄρτι τυγχάνει, Soph. Ai. 9, wie νῦν δ' ἀγροῖσι τυγχάνεις, El. 305; u. mit adj. auch in Prosa, εἰ σὺ τυγχάνεις ἐπιστήμων τούτων, Plat. Prot. 313 e; εἰ δέ τι τυγχάνει ἀηδὲς καὶ ὠφέλιμον, Gorg. 502 b; Phaedr. 263 d, u. sonst.
-
9 θάνατος
θάνατος, ὁ (ϑανεῖν), der Tod, sowohl der natürliche, als der gewaltsame Todtschlag, Mord, Hom. u. Folgde; οἰκτίστῳ ϑανάτῳ ϑανεῖν, des jämmerlichsten Todes sterben, Od. 11, 412 (aber στρατηγοῦ ϑάνατον ἀποϑνήσκειν Plut. comp. Sull. 4, wie ὀξύν Crass. 25; τὸν ῥᾷστον ϑάνατον τελευτᾶν D. Hal. 4, 76; a. Sp.); im plur. die Todesarten, πάντες μὲν στυγεροὶ ϑάνατοι δειλοῖσι βροτοῖσιν Od. 12, 341; auch der Tod, Mord von mehreren, μελέους ϑανάτους εὕροντο Aesch. Spt. 860; ϑανάτοις αὐϑένταισι Ag. 1554; δεσποτῶν ϑανάτοισι Ch. 52; εἰ σέβεις ϑανάτους ἀγαϑῶν Eur. Heracl. 629; Plat. ἔν τε ζωῇ καὶ ἐν πᾶσι ϑανάτοις, Legg. X, 904 e; εἰς τραύματα ἢ εἰς ϑανάτους ἰόντος Todesgefahren, Rep. III, 399 a; μυρίων ἄξια ϑανάτων D. Hal. 4, 24; ἱκανοὺς νομίζεις δῆτα ϑανάτους εἴκοσι Ar. Plut. 483. – Bei den Attikern bes. die gerichtliche Todesstrafe, Hinrichtung, ἀτιμίαις καὶ ϑανάτοις κολάζειν Plat. Rep. VI, 492 d; ϑάνατον καταγιγνώσκειν τινός, die Todesstrafe gegen Einen erkennen, Thuc. u. A.; τὸν παῖδα ἀγόμενον ἐπὶ ϑανάτῳ Her. 3, 14; τοὺς ἄλλους κατέδησαν τὴν ἐπὶ ϑανάτῳ 5, 72, vgl. ἐπί; ἡ ἐπὶ ϑανάτῳ, sc. ζημία, Todesstrafe; ϑανάτου δίκῃ κρίνεσϑαι, einen Proceß haben, wo der Tod die Strafe ist, Thuc. 3, 37; ähnl. κρίνεσϑαι τὴν ἐπὶ ϑανάτῳ, sc. δίκην, Ath. XIII, 590 d; ὑπάγειν τινὰ ϑανάτου, Einen auf Tod u. Leben anklagen, Xen. Hell. 2, 3, 12. Auch übertr., wie bei uns, ϑάνατος μὲν τάδ' ἀκούειν, das zu hören ist der Tod, Soph. O. C. 523, vgl. ϑανάτῳ γὰρ ἴσον πάϑος ἐκπεύσει Ai. 214. – Bei Crinag. 35 (IX, 439), ἀτυμβεύτου ϑανάτοιο λείψανον, steht es für Leichnam. – S. auch nom. pr.
-
10 ἀ-δίκημα
ἀ-δίκημα, τό, Unrecht, Beleidigung, Her. 1, 2; Verbrechen, ϑανάτων ἄξια Plat. Legg. VI, 778 d; Xen. Mem. 2, 2, 3; vgl. Arist. Eth. Nic. 5, 7; τὰ πρός τινα ἀδ. Dem. Lept. 63; das durch Unrecht erworbene, gestohlene Gut, Lys. 27, 6; vgl. Plat. Legg. X, 906 d; neben ἁρπάσματα Rep. II, 365 e.
-
11 ἄ-πονος
ἄ-πονος, ohne Mühe u. Arbeit, a) ohne schmerzliche Empfindung, leicht, neben ἀπαϑής Aesch. Prom. 846; ϑείᾳ κἀπόνῳ τύχῃ ἔχανε Soph. O. C. 1581; ἀπονώτατος τῶν ϑανάτων Plat. Tim. 81 e; χάρις μικρὰ καὶ ἄπονος ὑμῖν Andoc. 2, 22; dah. Medic. unempfindlich. – b) nicht an Anstrengung gewöhnt, träge, καὶ μαλακός Xen. Hell. 3, 4, 19; πρός τι Plat. Rep. VIII, 556 b. – Comp. ἀπονέστερος, βίοτος Pind. Ol. 2, 62. – Adv. ἀπόνως, ohne Mühe, Her. 9, 2; Ggstz ἐπιπόνως Xen. Mem. 2, 1, 31; ἀπονώτατα ib. 24; ἀπονώτερον, mit geringer Mühe, Thuc. 1, 11.
-
12 ἐπι-κραίνω
ἐπι-κραίνω, vollenden, in Erfüllung gehen lassen; ἀρὴν ἐπικρήνειε Il. 15, 599; Ζεὺς δ' ἐπέκρανεν τέλος Aesch. Suppl. 619; ςάμου πικρὰς τελευτάς Ag. 724; ἄλλων ποινὰγ ϑανάτων ἐπικρανεῖ 1313; zu Ende bringen, δαμίων, ὃς ταῦτ' ἐπέκρανεν Soph. Phil. 1454; sp. D.; τέρμα γὰρ εἴς με βίου Μοῖρ' ἐπέκρᾱνε τόδε Ep. ad. 734 ( App. 148). – In H. h. Merc. 531, (ῥάβδος) πάντας ἐπικραίνουσα ϑεούς, wird es beherrschen, lenken übersetzt, l. d., Herm. will πάντας ἐπικραίνουσ' οἴμους ἐπέων ändern.
-
13 ἐπί-κουρος
ἐπί-κουρος, helfend, beistehend; bei Hom. Il. immer subst., der Helfer im Kriege, bes. die barbarischen Hülfstruppen der Trojaner, Τρῶες ἠδ' ἐπίκουροι oder Τρῶες καὶ Δάρδανοι ἠδ' ἐπίκ., Il. 2, 815. 3, 456 u. öfter; ἡ ἐπίκουρος, die Helferinn, Ἀφροδίτη ἦλϑεν Ἄρει ἐπίκουρος 21, 431; so auch bei Folgdn, Bundesgenossen, Hülfstruppen, Söldnerheere, Aesch. Pers. 870 Her. 2, 152 u. A.; ἀπὸ Ἀρκαδίας ἐπίκ. Hermipp. bei Ath. I, 27 f; Ggstz von πολῖται Thuc. 6, 55; νεῶν ἐπικούρων, Schiffe zum Beistand, Plut. Per. 26. Auch von den um Sold dienenden Leibwachen der Könige u. Tyrannen, die sonst δορυφόροι heißen, Her. 1, 64. 6, 39; Thuc. 6, 55. 58. Bei Plat. Rep. III, 416 a heißen die Hunde ἐπίκουροι ποιμνίων, Schützer der Heerden; mit σωτῆρες verbunden, V, 463 b. – Als adj. schützend, beistehend, λόγος Plat. Theaet. 165 e; γίγνεσϑαί τινι Legg. X, 890 d; τινός, gegen Etwas schützend, χέρ' ἐπίκουρον κακῶν Eur. I. A. 1027; ἐπίκουρον τῆς τοῦ γήρως αὐστηρότητος φάρμακον Plat. Legg. II, 666 d, wie ἐπίκουρον ψύχους Xen. Mem. 4, 3, 7; anders Soph. Λαβδακίδαις ἐπίκουρος ἀδήλων ϑανάτων O. R. 496, nach Musgrave's Aenderung, als Rächer; vgl. Eur. El. 138 ἔλϑοις πατρὶ αἱμάτων ἐχϑίστων ἐπίκουρος. – Die Grammatiker unterscheiden ἐπίκουροι, als Verbündete der angegriffenen Partei, von σύμμαχοι, den Verbündeten des angreifenden Theiles; doch findet sich dieser Unterschied nicht immer beachtet.
-
14 επικραινω
эп. тж. ἐπικραιαίνω (fut. ἐπικρᾰνῶ, эп. 3 л. sing. aor. opt. ἐπικρήνειε)1) приводить в исполнение, свершать, осуществлять(ἀρέν πᾶσάν τινος Hom.; ποινὰς θανάτων Aesch.)
νῦν μοι τόδ΄ ἐπικρήηνον ἐέλδωρ Hom. — ныне исполни эту мою мольбу;χρυσῷ ἐπὴ χείλεα κεκράανται Hom. — края (серебряной чаши) отделаны золотом2) направлять, управлять(πάντας θεούς - v. l. οἴμους ἐπέων τε καὴ ἔργων HH.)
-
15 ἀθάνατος
ᾱθᾰνᾰτος, -α -ον (-ον; -οι, -ων, -οις, οισιν, -ους: -α, -αν; -αι, -αις(ι): -ου, -ου, ον)1 immortalκαλεῖσθαί νιν τοῦτ' ὄνυμ ἀθάνατον O. 6.57
μή, φίλα ψυχά, βίον ἀθάνατον σπεῦδε P. 3.61
ἀθανάτα Θέτις P. 3.100
Αἰήτα τό ποτε ζαμενὴς παῖς ἀπέπνευσ' ἀθανάτου στόματος (τῆς Μηδείας εἶπεν. Σ. cf. Hes. Theog. 992.) P. 4.11 “ θήσονταί τέ νιν ἀθάνατον” (sc. Ἀρισταῖον) P. 9.63ἵν' ἀθανάτοις Αἰνησιδάμου παῖδες ἐν τιμαῖς ἔμιχθεν I. 2.28
τοῦτο γὰρ ἀθάνατον φωνᾶεν ἕρπει, εἴ τις εὖ εἴπῃ τι I. 4.40
τοὶ δ' ἐπὶ γλεφάροις νεῦσαν ἀθανάτοισιν I. 8.46
ἐλπίσιν ἀθανάταις ἁρμοῖ φέρονται fr. 10. ἐμοὶ δὲ τοῦτο[ν δ]ιέδω[κ.ν] ἀθάνα- τον πόνον i. e. of creating poetry Πα. 7B. 22. —ἵπποι μὲν ἀθάναται Ποσειδᾶνος Pae. 15.2
]δολιχὰ δ' ὁδὸς ἀθανάτω[ν Δ.. 1. ἀθάναται δὲ βροτοῖς ἁμέραι, σῶμα δ ἐστὶ θνατόν “hören nimmer auf” Wil. Παρθ. 1. 1. ὁ [Λοξ]ίας [πρό]φρων ἀθανάταν χάριν Θήβαις ἐπιμείξων Παρθ. 2.. τοῦτο γὰρ ἀθανάτοις τιμαῖς ποτιψαύει μόνον fr. 121. 3. ἀ]θανάταισι πρ[ (supp. Lobel.) Θρ. 4. 10. as subs. pl., godsἀθανάτουςκλέψαις ἀθάνατοί οἱ πάλιν O. 1.65
Ζεύς τε καὶ (v. l. ἀθανάτων) O. 1.60προῆκαν υἱὸν ἀθάνατοι O. 7.55
τεθμὸς δέ τις ἀθανάτων O. 8.25
χωρὶς ἀθανάτων O. 9.41
ἓν παρ' ἐσλὸν πήματα σύνδυο δαίονται βροτοῖς ἀθάνατοι P. 3.82
ἀθανάτων ἀνδρῶν τε σὺν εὐμενίᾳ P. 12.4
παλίγγλωσσον δέ οἱ ἀθάνατοι ἀγγέλων ῥῆσιν θέσαν N. 1.58
Ζεὺς θανάτων βασιλεὺς N. 5.35
ἀλλά τι προσφέρομεν ἔμπαν ἢ μέγαν νόον ἤτοι φύσιν ἀθανάτοις N. 6.5
ἀθανάτων βασιλεὺς N. 10.16
τετίματαί τε πρὸς ἀθανάτων φίλος I. 4.59
ὀ δ' ἀθανάτων μὴ θρασσέτω φθόνος I. 7.39
ἔδοξ' ἦρα καὶ ἀθανάτοις, ἐσλόν γε φῶτα καὶ φθίμενον ὕμνοις θεᾶν διδόμεν I. 8.59
]καὶ πόθεν ἀθαν[άτων ἔρις ἄ]ρξατο (supp. Bury.) Πα... πλεῖστα μὲν δῶρ' ἀθανάτοις ἀνέχοντες fr. 119. 3. Νόμος ὁ πάντων βασιλεὺς θνατῶν τε καὶ ἀθανάτων fr. 169. 2. -
16 δείκνυμι
δείκνυμι (also [full] δεικνύω Hes.Op. 451, Men.562; [dialect] Ion. [full] δέκνυμι GDI 5653b14 (ἀπο-, Chios), 5493b25 (ἀπο-, Milet.), freq. in Hdt.; Cret. [full] δίκνυμι ([etym.] προ-) GDI5112); [ per.] 3sg.A ; imper. δείκνυε ib. 502, Pl.Phdr. 228e, [ per.] 3sg.: [tense] impf.[ per.] 3pl.ἐδείκνυσαν X.An.4.5.33
, D.18.213, also- υον Hdt.4.150
, Antipho 5.76, etc.; [ per.] 3sg.δείκνυεν Pi.P.4.220
: [tense] fut.δείξω Od.12.25
, etc., [dialect] Ion.δέξω Hdt.4.179
, al.: [tense] aor. 1 ἔδειξα, [dialect] Ep.δεῖξα Od.3.174
, etc., [dialect] Ion.ἔδεξα Hdt.2.30
, al.: [tense] pf.δέδειχα Alex.268
, ([etym.] ἐπι-) D.26.16, ([etym.] ἀνα-) Plb.4.48.3:—[voice] Med., with [tense] pf. [voice] Pass., for [dialect] Ep. forms δεικνύμενος, δείδεκτο, δειδέχαται, δειδέχατο, v. δειδίσκομαι:—[voice] Pass., [tense] fut.δειχθήσομαι Isoc.5.1
, 12.4;δεδείξομαι Plu.2.416d
, A.D.Synt.23.26, al.: [tense] aor. , etc., [dialect] Ion. ἐδέχθην ([etym.] ἀπ-) Hdt.1 Prooem.: [tense] pf. , [dialect] Ion. :—bring to light, show forth,[θεὸς] ἡμῖν δεῖξε [τέρας] Od.3.178
;δεικνὺς σῆμα βροτοῖσιν Il.13.244
;ἄγος δ. S.OT 1427
; τὸν κτανόντα ib. 278;ἵν' ἐλαίας.. ἔδειξε κλάδον Ἀθάνα E.Tr. 802
; of artists, portray, represent, Luc.Im.5; cause,δυσθέατα πήματα ἐδείξατ' A.Th. 982
codd.; render so and so, ;τινὰ ὑπὸ τῶν τραυμάτων δείξας νεκρόν D.S.34.2.21
:—[voice] Med., δείκνυμαι set before one,ἄεθλα Il.23.701
.2 show, point out,δ. Ἀλέξανδρον Μενελάῳ Il.3.452
; δέσμιον.. ἔδειξ' Ἀχαιοῖς (sc. αὐτόν) S.Ph. 609, cf. 492, 630; αὐτὸ δ. experiment will show, Cratin.177, cf. Pl.Tht. 200e, Hp.Ma. 288b; δείξει δὴ τάχα alone, time will show, Ar.Ra. 1261; δ. εἴς τινα point towards, Hdt.4.150:—[voice] Med.,δείξατο δ' εἰς Κρονίωνα h.Merc. 367
.3 show, make known, esp. by words, explain,ὁδόν Od.12.25
, etc.;ἀντολὰς ἐγὼ ἄστρων ἔδειξα A.Pr. 458
, cf. 482.4 show, prove, with part.,ποῦ γὰρ ὢν δείξω φίλος; E.Or. 802
;ἔδειξαν ἕτοιμοι ὄντες Th.4.73
, cf. 5.72;δεικνύω ἐσπουδακώς Men.562
; ; εἰ.. δειχθήσεται τοῦτο πεποιηκώς ib.160; : folld. by a relat. clause with ὡς.., ὅτι.., εἰ..,etc., A.Th. 176, Th.1.76, 143, etc.;πᾶσα ἀπόδειξίς τι κατά τινος δείκνυσι Arist.AP0.90b34
: ὅπερ ἔδει δεῖξαι, = Q.E.D., Euc.1.4,al.: abs., δέδεικται it is clear or proven, Pl.Phd. 66d, etc.;δεδείξεται A.D.
l.c.5 of accusers, inform against, (Dobree ex Sch. ἐγὼ ἐνδείκνυμι).7 offer, proffer,καὶ τὰ πίστ' ἐδειξάτην A.Ag. 651
. (Cf. Lat. dīco, Goth. gateihan 'announce', OHG. zeigōn 'show'.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > δείκνυμι
-
17 πύργος
πύργος, ὁ,A tower, esp. such as were attached to the walls of a city, Il.7.219, al., Hes.Sc. 242, Hdt.3.74, al., Th.2.17, al., Plb.5.99.9, etc.: in pl., city walls or ramparts with their towers, Il.7.338, 437; in sg.,ἧντ' ἐπὶ πύργῳ 3.153
, cf. 22.447;πόλιος ἣν πέρι πύργος ὑψηλός Od.6.262
; ;πύργους ἐπὶ τῶν γεφυρῶν ἐπιστῆσαι Pl.Criti. 116a
.2 metaph., tower of defence, τοῖος.. σφιν π. ἀπώλεο, of Ajax, Od.11.556;ἄνδρες πόλιος π. ἀρεύϊος Alc.Supp.1a
.10;παῖς ἄρσην πατέρ' ἔχει π. μέγαν E.Alc. 311
, cf. Med. 390;ἅπας μοι π. Ἑλλήνων πατρίς Trag.Adesp.392
; θανάτων δ' ἐμᾷ χώρᾳ π. ἀνέστα a tower of defence from deaths, S.OT 1201 (lyr.).3 the part of a house (prob. a separate building) in which the women lived and worked,αἱ ἄλλαι θεράπαιναι ἐν τῷ π. ἦσαν, οὗπερ διαιτῶνται D.47.56
; esp. if unmarried, as Hero in her tower, Musae.32, 187, cf. Philostr.Jun.Im.1; of the workman's hut of Timon the misanthrope (which also became his tomb, cf. Luc.Tim.42), Paus.1.30.4, cf. AP 7.402 (Antip.); outbuildings, esp. if used in industry, LXX Is.5.2, Mi.4.8, PStrassb.110.6 (iii B.C.), BGU1194.9 (ii B.C.), 650.8 (i A.D.), POxy.243.15 (i A.D.), Ev.Marc.12.1, Ev.Luc.14.28, PGiss.67.16 (ii A.D.), IG22.2776.65 (ii A.D.);π. ἐν ᾧ βαφεῖον καὶ ἕτερα χρηστήρια PLond.2.371.3
(i A.D.).2 at Teos, a division of the people, CIG3064,3081, al.III dice-box, AP9.482.24 (Agath.); cf. Lat. pyrgus. -
18 χρεωκοπέω
A cut down a debt, defraud one's creditors, Plu.2.829c, Str.8.3.29, Ph.1.345: metaph.,πολλῶν θανάτων ὀφειλήματα D.S.38
/9.8χ. τὸν λόγον Plu.2.764a
; withhold fraudulently, μέρος ἥμισυ ib. 968d; minimize,τι τῆς διδασκαλίας S.E.M.6.6
; cut down, Vett.Val.137.13, al.:—[voice] Pass., to be cheated or defrauded, Plu.2.829c, Phalar.Ep.81.2; to be disappointed, Herm. ap. Stob.1.49.44. (It is uncertain whether χρεοκ- or χρεωκ- should be read: v. χρεοκ-.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > χρεωκοπέω
-
19 ἀνίστημι
A causal in [tense] pres. ἀνίστημι (later [full] ἀνιστάω S.E.M. 9.61): [tense] impf. ἀνίστην: [tense] fut. ἀναστήσω, poet. ἀνστήσω: [tense] aor. 1 ἀνέστησα, [dialect] Ep. ἄνστησα, [dialect] Aeol. [ per.] 3pl.ὄστασαν Hsch.
: [tense] pf. , Arr.Epict.1.4.30: also in [tense] aor. 1 [voice] Med. ἀνεστησάμην (v. infr. 1.5, 111.6).I make to stand up, raise up, γέροντα δὲ χειρὸς ἀνίστη he raised the old man up by his hand, Il.24.515, cf. Od.14.319;τί μ' αὖ.. ἐξ ἑδρας ἀνίστατε; S.Aj. 788
;ἀ. τινὰ ἐκ τῆς κλίνης Pl.Prt. 317e
;ὀρθὸν ἀ. τινά X.Mem.1.4.11
;ἀπὸ τοῦ καθαρμοῦ τινα D.18.259
.2 raisefrom sleep, wake up, Il.10.32, etc.;εἰς ἐκκλησίαν ἀ. τινά Ar.Ec. 740
;ἀ. τινὰ ὠμόϋπνον Eup.305
: metaph.,ἀ. νόσον S.Tr. 979
.3 raise from the dead,οὐδέ μιν ἀνστήσεις Il.24.551
, cf. A.Ag. 1361, S.El. 139; from misery or misfortune, Id.Ph. 666, Aeschin.1.67.5 after Hom., also of things, set up, build, στήλας v.l. in Hdt.2.102;πύργους X.Cyr.7.5.12
, etc.;τρόπαια Διί E.Ph. 572
; ἀνδριάντα ἐς Δελφούς Philipp. ap. D.12.21; so ἀ. τινὰ χρυσοῦν, χαλκοῦν (in pure Attic ἱστάναι), set up a golden, brazen statue of him, Plu.2.170e, Brut.1 ([voice] Pass., v. infr. B):—so in [tense] aor. 1 [voice] Med., ἀναστήσασθαι πόλιν build oneself a city, Hdt.1.165; ἀνεστήσαντο δὲ βωμούς they set them up altars, Call.Dian. 199.6 put up for sale, Hdt.1.196.II rouse to action, stir up,ἀλλ' ἴθι νῦν Αἴαντα.. ἄνστησον Il.10.176
, cf. 179, 15.64, etc.: c. dat. pers., raise up against another, τούτῳ δὲ πρόμον ἄλλον ἀναστήσουσιν ib.7.116 (v. infr. B. 1.5): rouse to arms, raise troops, Th.2.68,96;ἀ. πόλεμον ἐπί τινα Plu.Cor.21
; ἀναστήσας ἦγε στρατόν he called up his troops and marched them, Th.4.93, cf. 112, etc.III make people rise, break up an assembly by force, Il.1.191; but ἐκκλησίαν ἀναστῆσαι adjourn it, X.HG2.4.42.2 make people emigrate, transplant (cf. infr. B. 11.2),ἔνθεν ἀναστήσας ἄγε Od.6.7
;ἀνίστασαν τοὺς δήμους Hdt.9.73
;Αἰγινήτας ἐξ Αἰγίνης Th.2.27
; evenγαῖαν ἀναστήσειν A.R.1.1349
;οἴκους Plu.Publ.21
; alsoἀ. τινὰ ἐκ τῆς ἐργασίας D.18.129
.3 make suppliants rise and leave sanctuary, Hdt.5.71, Th.1.137, S.OC 276, etc.: also ἀ. στρατόπεδον ἐκ χώρας make an army decamp, Plb.29.27.10;τὰ πράγματα ἀνίστησί τινα Plu.Alc. 31
.4 ἀ. ἐπὶ τὸ βῆμα make to ascend the tribune, Id.2.784c, cf. Cam.32.5 of sportsmen, put up game, X.An.1.5.3, cf. Cyr.2.4.20 ([voice] Pass.), Cyn.6.23, D.Chr.2.2.6 μάρτυρα ἀναστής ασθαί τινα call him as one's witness, Pl.Lg. 937a.B intr. in [tense] pres. and [tense] impf. ἀνίσταμαι, -μην, in [tense] fut. ἀναστήσομαι, in [tense] aor. 2 ἀνέστην (but ἀναστῶ, for ἀναστήσω, Crates Com.4D.), imper. ἄστηθι (for ἄν-στηθι) Herod.8.1, part.ἀστάς IG4.951.112
(Epid.): [tense] pf. ἀνέστηκα, [dialect] Att. [tense] plpf. ἀνεστήκη; also [tense] pf.ἀνεστέασι Hdt.3.62
: [tense] aor. [voice] Pass. ἀνεστάθην, [dialect] Aeol. part.ὀσταθείς Hsch.
:—stand up, rise, esp. to speak,τοῖσι δ' ἀνέστη Il.1.68
, 101, etc.;ἐν μέσσοισι 19.77
: in [dialect] Att. c. [tense] fut. part., ἀ. λέξων, κατηγορήσων, etc.: so c. inf.,ἀνέστη μαντεύεσθαι Od.20.380
: in part.,ἀναστὰς εἶπε E.Or. 885
; ; also, rise from one's seat as a mark of respect,θεοὶ δ' ἅμα πάντες ἀνέσταν Il.1.533
; ἀπὸ βωμοῦ (cf. A. 111.3) Aeschin.1.84.2 rise from bed or sleep,ἐξ εὐνῆς ἀνστᾶσα Il.14.336
, cf. A.Eu. 124;εὐνῆθεν Od.20.124
;ὄρθρου ἀ. Hes. Op. 577
; ; οὐδ' ἀνιστάμην ἐκ κλίνης, of a sick person, And.1.64: abs., rise from sleep, Hdt.1.31.5 rise as a champion, Il.23.709; θανάτων χώρᾳ πύργος ἀνέστα [Oedipus] S.OT 1201: hence c. dat., stand up [to fight against..],Ἀγκαῖον.., ὅς μοι ἀνέστη Il.23.635
;μή τίς τοι.. ἄλλος ἀναστῇ Od.18.334
; codd.; v. supr. A.11.6 rise up, rear itself, (lyr.), cf. Plb.16.1.5; of statues, etc., to be set up, Plu.2.91a, 198f: metaph.,μή τι ἐξ αὐτῶν ἀναστήῃ κακόν Pi.P.4.155
;πόλεμος D.H.3.23
;θορύβου ἀναστάντος App.BC1.56
.8 of a river, rise,ἐξ ὀρέων Plu.Pomp.34
.9 [tense] pf. part.,γῆ γηλόφοισιν ἀνεστηκυῖα Arr.Ind.4.7
: metaph., lofty,ἀ. τὴν ψυχὴν γενόμενος Eun.Hist.p.233
D.2 to be compelled to migrate (supr. A. 111.2),ἐξ Ἄρνης ἀναστάντες ὑπὸ Θεσσαλῶν Th.1.12
, cf. 8: of a country, to be depopulated,χώρα ἀνεστηκυῖα Hdt.5.29
;πόλις.. πᾶσ' ἀνέστηκεν δορί E.Hec. 494
; ἡσυχάσασα ἡ Ἑλλὰς καὶ οὐκέτι ἀνισταμένη no longer subject to migration, Th.1.12;τὴν ἀσφάλειαν.. περιείδετ' ἀνασταθεῖσαν D.19.84
.3 of a law-court, rise, Id.21.221.4 cease,οὐκ, ἀνέστη ἕως ἐνίκησε σκορπίσαι Psalm.Solom.4.13
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀνίστημι
-
20 ἄπονος
ἄπονος, ον,A without toil or trouble,βίος Simon.36
;χάρμα Pi.O.10
(II).22; (lyr.); ;ἄ. ὕπνον εὕδεις Eranos13.87
; easiest,Pl.
Ti. 81e; ἄ. τινι χάρις costing one no trouble, And.2.22;ἄ. τὸ εὖ πάσχειν Arist.EN 1168a24
; -ώτερον τὸ ὀξύ, in playing the flute, Thphr.Fr.89.6; opp. μετὰ βίας, Arist.PA 668b19.2 of persons, work-shy, lazy,μαλακὸς καὶ ἄ. X.HG3.4.19
;ἄ. πρός τι Pl.R. 556b
; of the heaven, free from the necessity of labour, Arist.Cael. 284a15.b free from pain, Dsc.3.96, Aret.SA2.1; in [comp] Sup., least painful, Id.CA1.6.3 relieving pain, Id.CD2.12.II Adv.- νως Hdt.9.2
; ἀπόνως ἔχειν feel easy, of a sick person, Hp.Prog.23(but with v.l. ἀποβήσσειν ἀ.) ; ἀπόνως λιπαροί, opp. ἐπιπόνως αὐχμηροί, X.Mem.2.1.31.III irreg. [comp] Comp.ἀπονέστερος Pi.O.2.68
; regul. [comp] Comp.- ώτερος Hp.Art. 79
, cf. supr. Adv., [comp] Comp.- ώτερον Th.1.11
.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
θανατῶν — θανατάω desire to die pres part act masc voc sg θανατάω desire to die pres part act neut nom/voc/acc sg θανατάω desire to die pres part act masc nom sg (attic epic ionic) θανατάω desire to die pres part act masc nom sg (attic epic doric ionic)… … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Θανάτων — Θάνατος death masc gen pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
θανάτων — θάνατος death masc gen pl θανατάω desire to die imperf ind act 3rd pl (homeric ionic) θανατάω desire to die imperf ind act 1st sg (homeric ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
θνησιμότητα — Η αναλογία θανάτων σε έναν πληθυσμό σε μία συγκεκριμένη χρονική περίοδο. Συνήθως η θ. υπολογίζεται με βάση τον αριθμό των θανάτων ανά 1.000 κατοίκους στη διάρκεια ενός έτους. Η θ. μεταβάλλεται στον χώρο και στον χρόνο και εξαρτάται από πολλούς… … Dictionary of Greek
δημογραφικό πρόβλημα — Όρος που περιγράφει τα προβλήματα που δημιουργούνται από τη δυσανάλογη αύξηση ή μείωση του πληθυσμού καθώς και τις αλλαγές της πληθυσμιακής σύνθεσης μιας χώρας ή περιοχής. Ο Αριστοτέλης έγραψε: «Μίαν γαρ πληγήν ουχ’ υπήνεγκεν η πόλις, αλλ’… … Dictionary of Greek
δημογραφία — Επιστήμη που μελετά τη σύνθεση, τις μεταβολές και τη δυναμική του πληθυσμού. Αντικείμενο της μελέτης της δ. είναι επομένως όλα τα φαινόμενα βιολογικού χαρακτήρα –όπως οι γεννήσεις και οι θάνατοι– ή κοινωνικού –όπως οι γάμοι και οι μεταναστεύσεις– … Dictionary of Greek
πληθυσμός — Το σύνολο των ανθρώπων που ζουν σ’ έναν ορισμένο χώρο. Κατ΄ επέκταση, ο όρος, κυρίως υπό την επίδραση της αγγλοσαξονικής ορολογίας, πήρε πλατύτερη έννοια, ώστε σήμερα να γίνεται λόγος π.χ. για αγροτικό π., για αστικό π., για π. μαθητών ή ακόμα… … Dictionary of Greek
φυσικός — ή, ό / φυσικός, ή, όν, ΝΜΑ, θηλ. και ός Ν [φύσις] 1. αυτός που ανήκει ή αναφέρεται στη φύση ή αυτός που προέρχεται από τη φύση, εγγενής (α. «φυσικά χαρίσματα» β. «πάλιν δὲ ἐρωτώμενος, ἡ ἀνδρεία πότερον εἴη διδακτὸν ἤ φυσικόν», Ξεν.) 2. αυτός που… … Dictionary of Greek
Ιταλία — Επίσημη ονομασία: Δημοκρατία της Ιταλίας Έκταση: 301.230 τ. χλμ. Πληθυσμός: 56.305.568 (2001) Πρωτεύουσα: Ρώμη (2.459.776 κάτ. το 2001)Κράτος της νότιας Ευρώπης. Συνορεύει στα ΒΔ με τη Γαλλία, στα Β με την Ελβετία και την Αυστρία, στα ΒΑ με τη… … Dictionary of Greek
ἀθανάτων — ἀθάνατος undying fem gen pl (epic) ἀθάνατος undying masc/neut gen pl (epic) ἀθάνατος undying masc/fem/neut gen pl ἀ̱θανάτων , ἀθανατόω make immortal imperf ind act 3rd pl (doric aeolic) ἀ̱θανάτων , ἀθανατόω make immortal imperf ind act 1st sg… … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Papyrus 46 — New Testament manuscripts papyri • uncials • minuscules • lectionaries Papyrus 46 A folio … Wikipedia