-
1 Πέτρους
Πέτροςstone: masc acc plΠέτρωνmasc acc pl -
2 πέτρους
πέτροςstone: masc acc plπετρόωturn into stone: imperf ind act 2nd sg (homeric ionic) -
3 περι-ξέω
περι-ξέω (s. ξέω), ringsum behauen, glätten, πέτρους Theocr. 22, 50.
-
4 μοχλεύω
μοχλεύω, mit dem Hebel fortbewegen, fortheben, ϑύρετρα, πέτρους, Eur. Herc. Fur. 999 Cycl. 239; übh. schwere Lasten heben u. fortbewegen, Her. 1, 175 u. in sp. Prosa, wie Plut. Demetr. 40; auch übertr., wie moliri, unternehmen, im med., Ioseph. – Bei den Medic. = mit der Hebemaschine einrenken; aber Plut. Symp. 3, 6, 2 scheint es = ausrenken zu sein. – Auch = μοχλόω.
-
5 ἀν-ίημι
ἀν-ίημι (s. ἵημι, imp. pr. ἀνίει Plat. Crat. 420 c; ind. ἀνιεῖς Il. 5, 880, ἀνίει Her. 3, 109; impf. sing. att. u. sonst ἀνίειν, ἀνίεις, ἀνίει, z. B. Plat. Conv. 220 c; Her. ἀνίεε 4, 125; fut. ἀνήσω, Hom. ἀνέσει Od. 18, 265; aor. I. ἀνῆκα, ion. ἀνέηκα, Hom.; ἀνέσαιμι u. ἀνέσαντες, f. ἀνέζω; ἄνεσαν Il. 21, 537; sonst aor. 2 ἀνεῖμεν, Ar. Vesp. 574, ἀνεῖτε, ἀνεῖσαν, inf. ἀνεῖναι, ἀνέντες, ἀνείην, conj. Hom. ἀνήῃ Iliad. 2, 84 = ἀνῇ; perf. ἀνεῖκα, ἀνεῖμαι), 1) hinauf-, emporsenden, -schicken, Ζεφύροιο ἀήτας ἀνίησιν Ὠκεανός Od. 4, 568; vgl. 12, 105; Aesch. Ἀϊδωνεὺς ἀνείης Δαρεῖον Pers. 641; vgl. Ch. 482; pass., ῥίζωμ' ἀνεῖται, Spt. 395; Ar. Ran. 1458; ἐκ τῆς γῆς κάτωϑεν ἀνίεται ὁ πλοῦτος Plat. Crat. 403 a. Von der Erde, hervorwachsen lassen, H. h. Cer. 332; vgl. Hes. Th. 157. 495; Xen. ὅσα φρύγανα ὄρη ἀνίησι Cyr. 5, 2, 15; μηδὲν ὧν ἡ γῆ ἀνίησι Cyn. 6, 25; Eur. πνεῦμ' ἐκ πνευμόνων ἀνείς Or. 277; φύσημα δύςτλητον Phoen. 1447; κρήνην, eine Quelle aufsprudeln lassen, Eur. Bacch. 705; φλόγα, Flamme auflodern lassen, Thuc. 2, 77. – Vgl. noch κύβον ἀνεῖναι statt ἀναῤῥῖψαι, B. A. 396; – hinauflassen auf eine Anhöhe, Xen. Hell. 2, 4, 11. – 2) zurückschicken, -lassen, εἴ κέν μ' ἀνέσει ϑεὸς ἦ κεν ἁλώω Od. 18, 265. – 3) am gebräuchlichsten: loslassen, verlassen, ὕπνος ἀνῆκεν ἐμέ, Il. 2, 71 u. öfter, Plat. Prot. 310 d; ὅταν μ' ἀνῇ νόσος μανίας Eur. Or. 227; ὥς μιν οἶνος ἀνῆκε, als ihn der Wein frei ließ, der Rausch vorüber war, Her. 1, 213; πύλας ἄνεσαν, sie machten die Thüren los u. öffneten sie, Il. 21, 537; κλῇδες ἀνῆκαν ϑύρετρα Eur. Bacch. 448; σήμαντρα, das Siegel lösen, I. A. 325; auch mit dem gen., Od. 8, 359 var. l. δεσμῶν ἀνίει, er ließ sie aus den Banden frei, Bekk. δεσμόν; vgl. δεσμοὺς ἀνεῖναι, Fesseln lösen, Plut. Al. 73; ἐμὲ δ' οὐδ' ὧς ϑυμὸν ἀνίει ἀζηχὴς ὀδύνη, der Schmerz ließ mein Gemüth nicht los, Il. 15, 24; ἀνεὶς ἵππον, dem Pferd die Zügel schießen lassend, es frei lassend, Soph. El. 711; vgl. Eur. Herc. Fur. 126; Xen. τοὺς ἱππέας ἐκέλευσεν ἐλαύνειν ἀνέντας, im gestreckten Galopp, Hell. 2, 4, 22; τῷ δήμῳ τὰς ἡνίας ἀν., dem Volke die Zügel schießen lassen, Plut. Pericl. 11; κόρην ἄνες, ἄνετέ με Soph. Ant. 1088 El. 222; οὐκ ἀνῆκεν ἐκ τῶν ὀνύχων Luc. Tox. 14; τὴν ἀρχήν, die Herrschaft aufgeben, Thuc. 1, 76, Schol. ἀπολύειν; Xen. An. 7, 6, 30, wo ἀνεῖναι richtige Lesart, freigeben; Hell. 2, 3, 51; gerichtlich freisprechen, Lys. 13, 93; pass., ἀνεϑέντα καὶ ἐλευϑερωϑέντα, Plat. Rep. IX, 575 a; vgl. Xen. Hell. 2, 3, 51; ἐξ Ἅιδου ἀνεῖναι πάλιν τὴν ψυχήν Plat. Conv. 179 c; οὐκ ἀνιέναι πρίν Theaet. 169 b und öfter. Auf Jemand loslassen, anhetzen, anreizen, σοὶ δ' ἐπὶ τοῦτον ἀνῆκε ϑεά Il. 5, 405; σὲ δ' ἐνϑάδε ϑυμὸς ἀνῆκεν ἐλϑόντ' ἐξ ἄκρης πόλιος Διὶ χεῖρας ἀνασχεῖν Iliad. 6, 256; τὸν δ' ἔτι μᾶλλον ἀνῆκεν ἀμυνέμεναι Δαναοῖσιν Il. 14, 362; ϑυμός μιν ἀνήσει νεικείειν βασιλῆας Il. 2, 276; μοῦσα ἀοιδὸν ἀνῆκεν ἀείδειν Od. 8, 73 τοῖσιν μὲν Θρασυμήδεα δῖον ἀνῆκεν, trieb zu ihrem Beistand den Thr. an, Il. 17, 705; ὅς οἱ ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ἀνῆκεν Iliad. 16, 691. – Med., κόλπον ἀνιεμένη, den Busen loslassend, von dem ihn zusammenhaltenden Gewande, ihn entblößend, Il. 22, 80; αἶγας ἀνιέμενοι, Ziegen abhäutend, Od. 2, 300; λαγόνας Eur. El. 821. – Pass., bes. zügellos, ausgelassen sein, eigtl. vom Nachlassen der Zügel, bes. im Perf. ἀνειμένη, frei, Soph. El. 506; ὅπου ἀνεῖνται Plat. Legg. I, 637 b; ἡδοναὶ ἀνειμέναι, λίαν ἀνειμένος Rep. IX, 573 a VIII, 549 d; δίαιτα ἀνειμένη Thuc. 1, 6; ἀνειμένος ἐς τὸ κέρδος Eur. Heracl. 3; εἰς ἀδικίαν, τρυφαῖς, Plut.; – τὸ ἀνειμένον, die Schlaffheit, Nachlässigkeit. Hiermit hängt zusammen – 4) die Bdtg nachlassen, im Ggstz von ἐπιτείνω, anspannen, von Saiten, Plat. Lys. 209 b; übtr., Phaed. 98 d u. sonst; vgl. Arist. rhet. 1, 4; Ggstz ἐντείνω Xen. Mem. 3, 10, 7; τὴν ἄσκησιν, die Uebung vernachlässigen, Cyr. 7, 5, 70; σῶμα ἐπὶ ῥᾳδιουργίαν 7, 5, 75, den Körper der Trägheit überlassen; daher zulassen, erlauben, ἀνιέναι αὐτοὺς ὅ, τι βούλονται ποιεῖν Plat. Lach. 179 a; Her. 4, 180 πρὶν ἀνεῖναι αὐτὰς μάχεσϑαι; 2, 36 ἀνεῖσι τὰς τρίχας αὔξεσϑαι; vgl. 4, 175; ἀνιέναι τινὰ ϑηρᾶν, ihn jagen lassen, die Erlaubniß dazu geben, Xen. Cyr. 4, 6, 3; οὐκ ἀνίεσαν ἐς τὸ πεδίον αὐτούς, sie ließen sie nicht in die Ebene kommen, Hell. 7, 2, 12; ἐπεχείρησαν μὴ ἀνιέναι αὐτούς, sie nicht zuzulassen, d. i. sie abzuhalten, 2, 4, 11; ἀνέντες τὴν ἐπιτροπήν, verzichtend auf, Thuc. 5, 31. So pass., ὅτῳ τρόπῳ μὴ ἀνεϑήσεται τὰ πράγματα Thuc. 8, 63, wie die Staatsangelegenheiten nicht vernachlässigt werden möchten. Dah. pass., der Gottheit überlassen, geweiht werden, von Thieren, Her. 2, 65; τέμενος ἀνειμένον Plat. L, egg. VI, 761 c; ἀνιέντες ἀργὸν εἶναι χωρίον τῷ ϑεῷ Plut. Poplic. 8; ἀνεῖται χῶρος ἱερὸς εἶναι, der Ort ist einem Gott zum Heiligthum überlassen, vgl. ἀνεῖται στυγερῷ δαίμονι Soph. Ai. 1193; ἀνεῖνται ἐς νομάς, zu Weiden freigelassen u. bestimmt, Strab. auch ἐμπόριον ἀνεῖ. ται, als Hafen offen stehen, Id. Daran schließt sich – 5) die intrans. Bdtg, schlaff werden, nachlassen, bei Her. u. Att. häufig, οὐ γὰρ ἀνίει πνεύματα Her. 2, 113. 4, 152; vgl. 1, 94; ἕως ἀνῇ τὸ πῆμα Soph. Phil. 753; Eur. Bacch. 651; καὶ σὺ μὴ ἀνίει Plat. Crat. 420 e; αἱ ἐπιϑυμίαι ἀνείκασιν Arist. rhet. II.; mit dem partic., ὕων οὐκ ἀνίει Her. 4, 28; κλέπτας οὐκ ἀνιέναι κεραΐζοντας 2, 121, 2; οὐκ ἀνίεμεν πέτρους βάλλοντες Eur. I. T. 318; τὴν ὁμοιότητα τιμῶντες μὴ ἀνίετε Plat. Legg. V, 741 a; οὐκ ἀνιᾶσι προςτάττοντες Dem. 17, 17; mit dem gen., προϑυμίας Eur. Hipp. 285; βοῆς, ὀργῆς Ar. Pax 318 Ran. 994; Eur. Med. 455 σὺ δ' οὐκ ἀνίης μωρίας, λέγουσ' ἀεί [ι an sich kurz, bei art. Dichtern lang, in den Formen ἀνίει und ἀνιέμενος auch bei Hom.]
-
6 ἐπι-κυλινδέω
ἐπι-κυλινδέω, darauf, darüber wälzen, καὶ ἐπὶ τοὺς λοιποὺς ἐπεκυλίνδουν πέτρους Xen. Hell. 3, 5, 20; ἐπάλληλα τὰ ὄρη Luc. Char. 5, a. Sp. – Intr., τῶν κυμάτων ἐπικυλινδούντων, wenn die Wogen sich heranwälzen, Luc. Philopatr. 3.
-
7 αστεριζω
-
8 επικυλινδεω
ἐπικυλινδέω, ἐπικῠλίω1) скатывать, наваливать(πέτρους ἐπί τινα Xen. и πέτρας τινί Polyb.)
; pass. скатываться2) нагромождать(τόκοι τόκοις ἐπικυλισθέντες Plut.; ἐπικυλινδείσθω καὴ ὅ Παρνασός, sc. τῇ Οἴτῃ Luc.)
3) катиться(κύματα ἐπικυλινδοῦντα Luc.)
-
9 επικυλιω...
ἐπικυλίω...ἐπικυλινδέω, ἐπικῠλίω1) скатывать, наваливать(πέτρους ἐπί τινα Xen. и πέτρας τινί Polyb.)
; pass. скатываться2) нагромождать(τόκοι τόκοις ἐπικυλισθέντες Plut.; ἐπικυλινδείσθω καὴ ὅ Παρνασός, sc. τῇ Οἴτῃ Luc.)
3) катиться(κύματα ἐπικυλινδοῦντα Luc.)
-
10 μοχλευω
1) рычагом или ломом сдвигать, поднимать, втаскивать(τέν στέγην μουνόλιθον Her.)
2) двигать, таскать, ворочать(πέτρους Eur.)
3) расшатывать, взламывать(θύρετρα Eur.)
-
11 περιξεω
-
12 μοχλεύω
A prise up, heave, or wrench by a lever, [ στέγην] Hdt.2.175; θύρετρα, πέτρους, E.HF 999, Cyc. 240;πέτρας Pl.Com. 67
;θύρας Antiph.195.6
;μόχλευσιν μοχλῷ μ. Hp.Art.74
:—[voice] Pass., Arist.Mech. 853a38.2 metaph., Porph.Chr.55:—in [voice] Med., contrive, 'engineer',μηδὲν μ. κατά τινων ἄδικον J.AJ5.1.16
:—[voice] Pass., of disease, to be dislodged, removed, Aret.CD1.2.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μοχλεύω
-
13 πέτρος
A stone (distd. from πέτρα, q. v.); in Hom., used by warriors,λάζετο πέτρον μάρμαρον ὀκριόεντα Il.16.734
;βαλὼν μυλοειδέϊ πέτρῳ 7.270
, cf. 20.288, E.Andr. 1128 (never in Od.);ἔδικε πέτρῳ Pi.O.10(11).72
;ἄγαλμ' Ἀΐδα ξεστὸν π. ἔμβαλον στέρνῳ Id.N.10.67
;νιφάδι γογγύλων πέτρων A.Fr.199.7
;ἐκ χερῶν πέτροισιν ἠράσσοντο Id.Pers. 460
;λευσθῆναι πέτροις S.OC 435
;πέτρους ἐπεκυλίνδουν X.HG3.5.20
, etc.; ἐν πέτροισι πέτρον ἐκτρίβων, to produce fire, S.Ph. 296; of a boulder forming a landmark, Id.OC 1595;τόνδ' ἀνέθηκα π. ἀειράμενος IG42(1).125
(Epid., iii B. C.).2 prov., πάντα κινῆσαι πέτρον 'leave no stone unturned', E.Heracl. 1002, cf. Pl.Lg. 843a; of imperturbability, , cf. E.Med.28. -
14 ἀστερόω
A turn into stars,πέτρους ἠστερωκέναι Placit.2.13.3
:—[voice] Pass., to be marked by stars, opp. εἶναι ἀνάστερα, Sch.Arat.273.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀστερόω
-
15 ἐπικαταβάλλω
Aδ' ἐπὶ φᾶρος κάββαλε A.R.4.187
, cf. Q.S.14.583:— cast over, Il.cc.; throw down upon, ἐ. τὸν οἶκόν τισι, of Samson, J.AJ5.8.12, cf. 14.15.5; throw down at,πέτρους D.C.50.33
.2. let fall down or droop at a thing,τὰ ὦτα X.Cyn.4.3
.3. impose a fine, Tab.Heracl.1.134, where for ἐπικαταβάνοντι Ahrens corrected - βαλίοντι ([tense] fut.part.).4. [voice] Pass., to be distrained upon by a creditor, Meyer Juristische Papyri p.224 (i B.C.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπικαταβάλλω
-
16 ἐπικυλινδέω
A roll down upon,πέτρους ἐπί τινας X.HG3.5.20
; τοῖς ὁδοιποροῦσι πέτρας D.S.l.c., cf. Plb.l.c.:—[voice] Pass.,τὰ τμήματα τοῦ πελάγους -ισθέντα Ph.2.109
; τόκων τόκοις -κυλισθέντων interest being heaped on interest, Plu.2.831e; τὸ σιτίον εἰς τὸν στόμαχον -ινδεῖσθαι is slipped into.., ib.699c; - ισθεῖσα overlaying the infant, Sor.1.106.2. [voice] Pass., to be applied by rolling,ταῖς σαρξί Gal.11.757
.3. [voice] Pass., degenerate,εἰς χρόνια πάθη Id.19.560
: metaph., [νοήσεις] δι' ἀρρωστίαν -ούμεναικαὶ ἐπιτρέχουσαι τοῖς εἴδεσιν Dam.Pr.88
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπικυλινδέω
См. также в других словарях:
Πέτρους — Πέτρος stone masc acc pl Πέτρων masc acc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
πέτρους — πέτρος stone masc acc pl πετρόω turn into stone imperf ind act 2nd sg (homeric ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Κάμπερ, Πέτρους — (Petrus Camper, Λέιντεν 1722 – Χάγη 1789). Ολλανδός γιατρός, φυσιοδίφης, συγγραφέας, εκπαιδευτικός και ζωγράφος. Διετέλεσε καθηγητής της ιατρικής στα πανεπιστήμια του Άμστερνταμ (1750) και του Γκρόνιγκεν (1763). Σε αυτόν οφείλεται η ανακάλυψη των … Dictionary of Greek
Κιπ, Πέτρους Γιάκομπους — (Petrus Jacobus Kipp, Ουτρέχτη 1808 – 1864). Ολλανδός χημικός. Το 1830 άνοιξε μια επιχείρηση εργαστηριακών συσκευών και χημικών στο Ντελφ. Το 1844 επινόησε μια γυάλινη συσκευή για την παραγωγή αερίων στο εργαστήριο, η οποία χρησιμοποιείται εν… … Dictionary of Greek
Κόιπερς, Πέτρους Γιοζέφους Χουμπέρτους — (Petrus Josephus Humbertus Cuypers, Ρέρμοντ 1827 – Άμστερνταμ 1921). Ολλανδός αρχιτέκτονας. Ήταν οπαδός του Βιολέλε Ντικ και εργάστηκε κοντά του για αρκετό διάστημα, πριν ανοίξει στην πατρίδα του το ατελιέ Κ. και Στόλτενμπεργκ για την παραγωγή… … Dictionary of Greek
Κρίστους, Πέτρους — (Petrus Christus, 1420 – Μπριζ 1473;). Φλαμανδός ζωγράφος. Στη διαμόρφωση της αντίληψής του για τη ζωγραφική επηρεάστηκε από τους Βαν Άικ και Βαν ντερ Βάιντεν. Το 1444 έγινε πολίτης της Μπριζ, όπου παρέμεινε έως τον θάνατό του. Στα έργα του… … Dictionary of Greek
Βέλγιο — Κράτος της βόρειας Ευρώπης, μέλος της Ευρωπαϊκής Ένωσης.Συνορεύει Β και ΒΑ με την Ολλανδία, Α με τη Γερμανία, ΝΑ με το Λουξεμβούργο, Ν με τη Γαλλία, ενώ ΒΔ βρέχεται από τη Βόρεια θάλασσα.Το κράτος του Β. (που τα σημερινά σύνορά του σε γενικές… … Dictionary of Greek
φλαμανδική τέχνη — Τέχνη που άνθησε στις περιοχές που αποτελούν το σημερινό Βέλγιο. Κάποτε το όνομα αυτό αποδιδόταν γενικά στην τέχνη των παλαιών Κάτω Χωρών, δηλαδή του Βελγίου και της Ολλανδίας μαζί, μέχρι τον πολιτικό χωρισμό τους από τον Φίλιππο B’ της Ισπανίας … Dictionary of Greek
BETRE seu TEMBUL — folii aromatici species celebertima, apud Indos; Salmasio est Folium Romanorum et φύλλον μαλαβάθρου Graecorum, quamvis non pauci Folium Indicum (illud cum folio Betre confundentes) malabathrum Veter. esse censeant, eo quod Tomalabathra hodieque… … Hofmann J. Lexicon universale
MALABATHRUM — apud Horat. l. 2. Carm. od. 7. Cum quo morantem saepe diem merô Fregi coronatus nitentes Malabathrô Syriô capillos: pro malabathrino unguento, quod alias Foliatums, a Malabathrô, seu Folio per excellentiam sic dicto, quod inter mirisica suavitate … Hofmann J. Lexicon universale
επικυλινδώ — ἐπικυλινδῶ, έω (Α) [κυλινδώ] 1. κυλώ κάτι πάνω σε κάποιον («επί τοὺς λοιπούς ἐπεκυλίνδουν πέτρους», Ξεν.) 2. παθ. ἐπικυλινδοῡμαι, έομαι (για τόκους) συσσωρεύομαι 3. παθ. α) εφαρμάζομαι κάπου με περιστροφή, με περιτύλιγμα β) εκφυλίζομαι γ)… … Dictionary of Greek