-
1 ὁμαδόν
ὁμαδόν, im Ganzen, zusammen, VLL.
-
2 όμαδον
-
3 ὅμαδον
-
4 ὁμαδόν
ὁμαδόν, im Ganzen, zusammen -
5 ομαδόν
επίρρ.1) все вместе; разом; сообща; 2) воен. залпом -
6 ὅμαδος
ὅμαδος, ὁ (ὁμός), Lärm, Getöse, welches eine große Menschenmenge durch verworrenes Durcheinanderreden hervorbringt; τῶν δὲ τάχ' ἀμφὶ πύλας ὅμαδος καὶ δοῦπος ὀρώρει, Il. 9, 573, vgl. 23, 234 Od. 10, 556; συρίγγων τ' ἐνοπὴν ὅμαδόν τ' ἀνϑρώπων, 10, 13; ὅμαδος ἀλίαστος ἐτύχϑη, 12, 471; auch vom Sturmeshrausen, 13, 797. – Uebertr. die Menschenmenge selbst, ὁ μὲν μετὰ λαὸν Ἀχαιῶν ἤϊ', ὁ δ' εἰς Τρώων ὅμαδον κίε, Il. 7, 307, die lärmende Kriegerschaar; ἐνὶ πρώτῳ ὁμάδῳ Τρώεσσι μάχεσϑαι, 17, 380, vgl. 15, 689; – Kampfeslärm ist es Hes. Sc. 155. 147, wie Pind. sagt χάλκεον στονόεντ' ἀμφέπειν ὅμαδον, I. 7, 25; aber Χαρίτων ὁμάδῳ φλέγεν, N. 6, 39, vom Gesange; ὅμαδον ἔκλυον ἄλυρον, Eur. Hel. 185; die Menge übh., βίβλων ὅμαδον παρέχονται Μουσαίου, Plat. Rep. II, 364 e.
-
7 ὅμαδος
ὅμᾰδ-ος, ὁ,A noise, din, esp. of the confused voices of a number of men (coupled with δοῦπος, the tramp of men), Il.9.573, 23.234, Od.10.556 (nowh. else in Od.) ; also opp. the sound of flutes and pipes, , cf. Pi.N.6.38, Philyll.5 (lyr.) ;ὅ. ἄλυρον ἔλεγον E.Hel. 185
(lyr.) ; rarely of a tempest, Il.13.797. -
8 δια-κρίνω
δια-κρίνω (s. κρίνω), trennen, sondern, absondern, scheiden, auseinanderbringen. Bei Homer stets in dieser ursprünglichen Bedeutung: 1) Activ.: Iliad. 2, 475 ὥς τ' αἰπόλια πλατέ' αἰγῶν αἰπόλοι ἄνδρες ῥεῖα διακρίνωσιν, ἐπεί κε νομῷ μιγέωσιν; Odyss. 8, 195 και κ' ἀλαός τοι, ξεῖνε, διακρίνειε τὸ σῆμα ἀμφαφόων, ἐπεὶ οὔ τι μεμιγμένον ἐστὶν ὁμίλῳ, ἀλλὰ πολὺ πρῶτον; 4, 179 οὐδέ κεν ἡμέας ἄλλο διέκρινεν φιλέοντέ τε τερπομένω τε, πρίν γ' ὅτε δὴ ϑανάτοιο μέλαν νέφος ἀμφεκάλυψεν; besonders Kämpfende auseinanderbringen: Iliad. 2, 387 εἰ μὴ νὺξ ἐλϑοῦσα διακρινέει μένος ἀνδρῶν; 7, 292 ὕστερον αὖτε μαχησόμεϑ', εἰς ὅ κε δαίμων ἄμμε διακρίνῃ, δώῃ δ' ἑτέροισί γε νίκην; 17, 531 καί νύ κε δὴ ξιφέεσσ' αὐτοσχεδὸν ὁρμηϑήτην, εἰ μή σφω' Αἴαντε διέκριναν μεμαῶτε. – 2) Passiv.: Odyss. 9, 220 στείνοντο δὲ σηκοὶ ἀρνῶν ἠδ' ἐρίφων· διακεκριμέναι δὲ ἕκασται έρχατο, χωρὶς μὲν πρόγονοι, χωρὶς δὲ μέτασσαι, χωρὶς δ' αὖϑ' ἕρσαι; Iliad 2, 815 ἔνϑα τότε Τρῶές τε διέκριϑεν ἠδ' ἐπίκουροι; von Kämpfenden: Iliad. 7, 306 τὼ δὲ διακρινϑέντε ὁ μὲν μετὰ λαὸν Ἀχαιῶν ἤι', ὁ δ' ἐς Τρώων ὅμαδον κίε; 3, 98. 102 φρονέω δὲ διακρινϑήμεναι ἤδη Ἀργείους καὶ Τρῶας, ἐπεὶ κακὰ πολλὰ πέποσϑε εἵνεκ' ἐμῆς ἔριδος καὶ Ἀλεξάνδρου ἕνεκ' ἀρχῆς. ἡμέων δ' ὁπποτέρῳ ϑάνατος καὶ μοῖρα τέτυκται, 102 τεϑναίη· ἄλλοι δὲ δια κρινϑεῖτε τάχιστα: zu vs. 102 vgl Scholl. Herodian.; zu vs. 99 Scholl. Aristonic. Ἀργείους καὶ Τρῶας: ἡ διπλῆ περιστιγμένη, ὅτι Ζηνόδοτος γράφει Ἀργεῖοι καὶ Τρῶες, ὡς ἀποστροφῆς τοῦ λόγου γεγονυίας πρὸς αὐτούς. ἔστι δὲ τὸ διακρινϑῆναι διχῶς χωρισϑῆναι· ὁ δὲ Ζηνόδοτος συνήϑως ἡμῖν τέταχεν (»puto pro judicium subire« Lehrs Aristarch. p. 151). – 3) Medium in passiver Bedeutung: Odyss. 18, 149 οὐ γὰρ ἀναιμωτί γε διακρινέεσϑαι ὀίω μνηστῆρας καὶ κεῖνον, ἐπεί κε μέλαϑρον ὑπέλϑῃ; 20, 180 πάντως οὐκέτι νῶι διακρινέεσϑαι ὀίω πρὶν χειρῶν γεύσασϑαι. – Bei den Folgenden: 1) von einander absondern, aus- u. unterscheiden, trennen; οὐδένα Her. 3, 39; διακρινομένη στρατιὴ ἐσχίζετο 8, 34; αἵρεσιν 1, 11; στήμονας συγκεχυμένους Plat. Crat. 388 b; φίλην καὶ ἐχϑράν Rep. II, 376 b; κατὰ γένος Soph. 253 e; Ggstz συγκρίνειν Phaed. 72 c; auch med. so, διακεκρίμεϑα χωρὶς τάς τε καϑαρὰς ἡδονὰς καὶ τὰς ἀκαϑάρτους Phil. 32 a; vgl. 46 b; τὴν κόμην, das Haar scheiteln, Plut. Rom. 15; auch τινός, von etwas, Ap. Rh. 3, 1129. – 2) entscheiden, beurtheilen, λόγον ἀνϑρώπων, ὀρϑᾷ φρενί, Pind. P. 1, 68 Ol. 8. 24; Her. 7, 54; Ἅιδης διακρίνει τοῠτο Ar. Vesp. 763; oft bei Plat., τὴν δίκην Legg. XI, 937 b; διέκρινε καὶ διεξῄει τὰ ἐρωτώμενα Prot. 315 c; ὁπότερος ἀληϑῆ λέγει Lach. 186 e; τὸν νικῶντα χει ροτονίαις Legg. II, 659 b; u. so Folgde. Auch med., διακρινώμεϑα νεῖκος Hes. O. 35. – Pass., bes. aor. διεκρίϑην, getrennt werden, aus einander kommen, Her. 7, 219; ἐκ τῆς ναυμαχίης 8, 18; ἀπ' ἀλλήλων Thuc. 1, 105; aber οὐδὲν ἔτι διεκέκριτο, 1, 49, es wurde kein Unterschied mehr gemacht; einen Streit beilegen; πόλεμος διακριϑήσεται Her. 7, 206; περί τινος Plat. Euth. 7 c; Legg. XII, 956 c; aber auch = in Streit mit Jemand gerathen, kämpfen, μάχῃ πρός τινα Her. 9, 58; ὅπλοις ἢ λόγοις, ausmachen, Dem. 12. 17 (epist. Phil.); περὶ τῶν ὅλων Pol. 3, 111; vgl. 2, 22, 11. 18, 35, 4; abs., sich streiten, Ath. XII, 554 c; – zweifeln, N. T.
-
9 λᾱός
λᾱός, ὁ, att. λεώς, ώ, auch Her., das Volk, die große Masse, der Haufen (vgl. δῆμος), bes. das Kriegsvolk, Heereshaufen, Il. oft λαὸν ἀγείρω, 16, 129, ἐπὶ δ' ἴαχε λαὸς ὄπισϑεν, 13, 833, πολὺν ὤλεσα λαόν, 2, 115, vgl. noch 7, 306 ὁ μὲν μετὰ λαὸν Ἀχαιῶν ἤϊ', ὁ δ' ἐς Τρώων ὅμαδον κίε; eben so häufig im plur., die Mannen, Krieger, ἅμα τῷ γε πολὺ πλεῖστοι καὶ ἄριστοι λαοὶ ἕποντο, 2, 578, vom ganzen Heere u. von kleineren Schaaren; auch ἔϑνος λαῶν, 13, 495, στρατός, στίχες λαῶν, 4, 76. 90, Reiterei u. Fußvolk in sich begreifend, 2, 809, aber auch im Ggstz der ἵπποι, das Fußvolk, 7, 342. 9, 708. 18, 153; als Landheer den Schiffen entgegengesetzt, 9, 424. 10, 14, u. als Masse der gemeinen Krieger den Heerführern, 2, 365. 13, 108. 24, 28 u. öfter. – In der Od. die Leute, ohne Beziehung auf den Krieg, in Unterordnung unter den König, die Unterthanen, wie auch Il. 17, 226. 24, 611 λαοί die friedlichen Bürger im Ggstz der Krieger sind. Il. 17, 390 sind es die Leute, Gesellen des Gerbers; auch werden bestimmende Prädikate hinzugesetzt, λαοὶ ἀσπισταί, ἕταροι, Kriegsleute, Kriegsgesellen, Il. 4, 90. 13, 170, λαοὶ ἀγροιῶται, Landleute, 11, 676. – Aehnlich auch Pind. λαὸν ἀγείρειν νασιώταν, P. 9, 56, ἵππαιχμος, ἱππότας, N. 1, 17 P. 1, 153; – λαοῖς μερόπεσσι Aesch. Suppl. 84, λαοὺς συγκαλῶν ἐγχωρίους 512. 954; die Krieger, λεῶν, ὧν ὅδ' ἡγεῖτο οἴκοϑεν, Soph. Ai. 1079. – Uebh. eine größere Menge, z. B. Bacchanten, Ar. Ran. 219. – Von Pind. an Volk, als Gesammtheit Vieler unter Einem Namen, Δωριεῖ λαῷ, Ol. 8, 30; λέλυται γὰρ λαὸς ἐλεύϑερα βάζειν, Aesch. Pers. 585; Λυδῶν δὲ λαὸν καὶ Φρυγῶν ἐκτήσατο, 756 u. öfter, wie λεὼς Περσικός 775, τὸν Ἀργεῖον λεών Eum. 280, obgleich auch diese Form in der ersten Bedeutung vorkommt; τὸν ἀμφιτειχῆ λεών Spt. 272, πάντα ναυτικὸν λεών Pers. 375, πεζικός frg. 415; Soph. hat die Form λαός nur Phil. 1227 O. R. 144, sonst immer λεώς, πᾶς Καδμείων λεώς O. C. 745; u. so auch Eur., ἐλϑὼν λαὸν εἰς αὐτόχϑονα κλεινῶν Ἀϑηνῶν Ion 29; – Her. hat λαός 2, 124. 129, aber auch λεώς, 1, 22. 8, 136; Ar. u. in attischer Prosa sin der es aber nicht häufig vorkommt) nur λεώς, z. B. λ. γεωργικός Pax 887; ἀκούετε λεῴ, Ruf des Herolds, hört ihr Leute, 543 Av. 448; πρὸς τὸ πείϑειν τε καὶ ἕλκειν τὸν πο λὺν λεών, die große Volksmenge, Plat. Rep. V, 458 d; sonst nur noch Legg. IV, 707 e. – Später aber wieder λαός, Pol. 4, 52, 7; D. gie. 1, 57. 3, 45; Plut. u. A. – Den Zusammenhang mit λᾶας, Stein, führten schon die Alten auf Deukalion zurück, wie Pind. Ol. 9, 44, ἄτερ δ' εὐνᾶς ὁμόδαμον κτησάσϑαν λίϑινον γένος, λαοὶ δ' ὀνόμασϑεν, vgl. Epicharm. bei Schol. zu dieser Stelle; Apoll. 1, 7. 2. Neuere nehmen Masse als den bei den Wörtern zu Grunde liegenden Begriff an. Vgl. auch λεία u. λήϊον.
-
10 ἀμφι-έπω
ἀμφι-έπω, Hom. ἀμφέπω in den Formen ἄμφεπεν Iliad. 16, 124, ἄμφεπε 18. 348 Od. 8, 437, ἄμφεπον Iliad. 18, 559. 23, 167. 24, 622; von ἀμφιέπω Hom. nur part. praes. ἀμφιέποντες u. praeterit. indic. ἀμφίεπον, wie ἄμφεπον als impft. u. (Homerisch) als aor. gebraucht; – geschäftig etwas umgeben, Iliad. 16, 124 ἃς τὴν μὲν (ναῦν) πρύμνην πῦρ ἄμφεπεν, Iliad. 18, 348 Od. 8, 437 γάστρην μὲν τρίποδος πῦρ ἄμφεπε, ϑέρμετο δ' ὕδωρ, das Feuer umspielte den Dreifuß; Iliad. 18, 559 βοῠν δ' ἱερεύσαντες μέγαν ἄμφεπον, Od. 8, 61 τοὺς δέρον ἀμφί ϑ' ἕπον, τετύκοντό τε δαῖτ' ἐρατεινήν, Iliad 11, 776 σφῶι μὲν ἀμφὶ βοὸς ἕπετον κρέα, 24, 622 ἕταροι δ' ἔδερόν τε καὶ ἄμφεπον εὖ κατὰ κόσμον; 24, 804 ἃς οἵγ' ἀμφίεπον τάφον Ἕκτορος; 2, 525 οἱ μὲν Φωκήων στίχας ἵστατον ἀμφιέποντες; 19, 392 ἵππους δ' Αὐτομέδων τε καὶ Ἄλκιμος ἀμφιέποντες ζεύγνυον, geschäftig; 5, 667 τοῖον γὰρ ἔχον πόνον ἀμφιέποντες; Od. 3, 118 εἰνάετες γάρ σφιν κακὰ ῥάπτομεν ἀμφιέποντες; – Iliad. 11. 473 ἀμφὶ δ' ἄρ' αὐτὸν Τρῶες ἕπονϑ' ὡς εἴ τε δαφοινοὶ ϑῶες ὄρεσφιν ἀμφ' ἔλαφον κεραὸν βεβλημένον, homerisch med. statt des act., vgl. 482 ὥς ῥα τότ' ἀμφ' Ὀδυσῆα δαΐφρονα ποικιλομήτην Τρῶες ἕπον πολλοί τε καὶ ἄλκιμοι. – Pind. ϑεμιστεῖον σκᾶπτον ἀμφέπει, er führt, verwaltet das Scepter des Rechts, Ol. 1, 12; wie μυχὸν μαντήϊον P. 5, 68; Δάματρα, er ehrt die Demeter, Ol. 6, 95; μόχϑον, hält aus die Mühsal, P. 4, 268; ὅμαδον, er geht in das Kriegsgetümmel, I. 7, 25; ϑυμὸν ἀταλόν, er hegt freundliche Gesinnung, N. 7, 91; vgl. σύμπειρον ἀγωνίᾳ ϑυμόν 7, 10; Eur. χϑόνιον μαντεῖον Iph. T 1248; ξένον κῆδος Phoen. 342. So sp. D., πηδἀλια, δαῖτα, Ap. Rh. 1, 562. 2, 761; τιμαῖς ἀμφέπει ἀϑανάτων αὐτόν, erweis't ihm göttliche Ehre, Ep. ad. 497 ( App. 214); – folgen, τινί, Qu. Sm. 1, 47. – Vgl. περιέπω, welches anch in Prosa vorkommt.
-
11 ἀμφέπω
1 attend to, minister toa of men, worshipἹέρων φοινικόπεζαν ἀμφέπει Δάματρα λευκίππου τε θυγατρὸς ἑορτὰν καὶ Ζηνὸς Αἰτναίου κράτος O. 6.95
b of divinities, protectτὸν δ' ἀμφέποντ αἰεὶ φρασὶν δαίμον ἀσκήσω P. 3.108
c of physician, attend to ἄλλον ἀλλοίων ἀχέων ἔξαγεν, τοὺς μὲν μαλακαῖς ἐπαοιδαῖς ἀμφέπων (sc. Asklepios.) P. 3.51d met., devote oneself toἀρίστευον παῖδες ἀνορέᾳ χάλκεον στονόεντ' ἀμφέπειν ὅμαδον I. 8.25
2 possess, enjoyaἹέρωνος θεμιστεῖον ὃς ἀμφέπει σκᾶπτον O. 1.12
νῦν δὲ παρ' Αἰγιόχῳ κάλλιστον ὄλβον ἀμφέπων ναίει (sc. Herakles.) I. 4.59b of gods, possess, be guardian of μυχόν τ' ἀμφέπει μαντήιον sc. Apollo P. 5.68 καλλίσταν πόλιν ἀμφέπει κλεινάν τ' ἀέθλοις (sc. the nymph Libya.) P. 9.70c cherish, enjoyμάλα δ' ἐθέλοντι σύμπειρον ἀγωνίᾳ θυμὸν ἀμφέπειν N. 7.10
πατρὶ Σωγένης ἀταλὸν ἀμφέπων θυμὸν N. 7.91
met., of an oak, μόχθον ἄλλοις ἀμφέπει δύστανον ἐν τείχεσιν (codd.: ἀμφέπῃ coni. Heyne.) P. 4.2683 possess, met., surround, crownἐγὼ δὲ τόδε τοι πέμπω μεμιγμένον μέλι λευκῷ σὺν γάλακτι, κιρναμένα δ' ἔερσ ἀμφέπει N. 3.78
4 frag. ]χος ἀμφέπο[ισ' ἄν]θεα δρέπῃ (supp. Lobel.) Πα. 12.. γλώ]σσαργον ἀμφέπων ἐρεθίζομαι πρὸς ἀυτά[ν fr. 140b. 13. χ]άριν [ἀμ]φέπων χρυ[σο]π[ (supp. Lobel.) fr. 215b. 8. -
12 ἀνορέα
ᾱνορέα (-ας, -ᾳ; -αις)1 manliness, courageἀνορέας δ' οὐκ ἀμπλακὼν O. 8.67
τοῦ μὲν ἀντίθεοι ἀρίστευον υἱέες υἱέων τ' ἀρηίφιλοι παῖδες ἀνορέᾳ χάλκεον στονόεντ ἀμφέπειν ὅμαδον I. 8.25
]Κάδμου στρατὸν καὶ Ζεάθου πόλιν, ἀκερσεκόμα πάτερ, ἀνορέας ἐπέτρεψας ἕκατι σαόφρονος (sc. of Teneros) Pae. 9.45 pl., manly exploits ὁ δὲ καλόν τι νέον λαχὼν ἁβρότατος ἔπι μεγάλας ἐξ ἐλπίδος πέταται ὑποπτέροις ἀνορέαις on the wings of his manly exploits P. 8.91ἀνορέαις ὑπερτάταις ἐπέβα παῖς Ἀριστοφάνεος N. 3.20
ἀνορέαις δ' ἐσχάταισιν οἴκοθεν στάλαισιν ἅπτονθ Ἡρακλείαις I. 4.11
-
13 ἀριστεύω
1 to be best, excela abs.εἰ δ' ἀριστεύει μὲν ὕδωρ O. 3.42
κατένευσέν τέ οἱ χαίταις, ἀριστεύοισαν εὐκάρπου χθονὸς Σικελίαν πίειραν ὀρθώσειν κορυφαῖς πολίων ἀφνεαῖς i. e. excelling in its fertile land N. 1.14 καὶ γυναιξὶν καλλικόμοισιν ἀριστεύει πάλαι (sc. Ἄργος) N. 10.10ἔν τ' ἀέθλοισιν ἀριστεύων ἐπέδειξεν βίαν N. 11.14
ἀριστεύοντα γὰρ εν[ fr. 6b. e. ἔνθα βουλαὶ γερόντων καὶ νέων ἀνδρῶν ἀριστεύοισιν αἰχμαί, καὶ χοροὶ καὶ Μοῖσα καὶ Ἀγλαία (Boeckh: -ουσιν, -όντων codd. Plutarchi: sc. in Sparta) fr. 199. 2.b c. acc., be best at, victorious inστάδιον μὲν ἀριστεύσεν Οἰωνός O. 10.64
ὅσσα τ' ἐν Δελφοῖσιν ἀριστεύσατε O. 13.43
στεφάνοις, τοὺς ἀριστεύων Φερένικος ἕλεν Κίρρᾳ ποτέ P. 3.74
c c. dat. & inf.τοῦ μὲν ἀντίθεοι ᾰρίστευον υἱέες υἱέων τ' ἀρηίφιλοι παῖδες ἀνορέᾳ χάλκεον στονόεντ ἀμφέπειν ὅμαδον I. 8.25
d frag. ]ἀρ[ις]τεύοντι[ (dubitanter supp. Lobel) Θρ. 6. 3. -
14 ὅμαδος
1 throngπαρὰ Κασταλίαν τε Χαρίτων ἑσπέριος ὁμάδῳ φλέγεν N. 6.38
ἀρίστευον παῖδες ἀνορέᾳ χάλκεον στονόεντ' ἀμφέπειν ὅμαδον I. 8.25
-
15 στονόεις
1 dolorous ἀρίστευον παῖδες ἀνορέᾳ χάλκεον στονόεντ' ἀμφέπειν ὅμαδον ( στονόεντά τ codd.) I. 8.25 -
16 χάλκεος
1 of bronze “ πέδασον ἔγχος Οἰνομάου χάλκεον” O. 1.76χαλκέοισι δ ἐν ἔντεσι O. 4.22
τὸν δὲ ταύρῳ χαλκέῳ καυτῆρα Φάλαριν P. 1.95
χαλκέαις δ' ὁπλαῖς P. 4.226
ἀκόντεσσίν τε χαλκέοις φασγάνῳ τε P. 9.20
χαλκέοις σὺν ὅπλοις N. 1.51
χαλκέοις ὅπλοισιν N. 9.22
ἐν χαλκέοις ὅπλοις N. 10.14
χαλκέας λόγχας ἀκμᾷ N. 10.60
χάλκεον στονόεντ' ἀμφέπειν ὅμαδον (i. e. of bronze weapons and armour) I. 8.25 χάλκεοι μὲν τοῖχοι χάλκ[εαί] θ' ὑπὸ κίονες ἕστασαν (of the third temple of Apollo at Delphi) Pae. 8.68 of heaven (cf. χαλκόπεδος),ὁ χάλκεος οὐρανὸς οὔ ποτ' ἀμβατὸς αὐτῷ P. 10.27
ὁ δὲ χάλκεος ἀσφαλὲς αἰὲν ἕδος μένει οὐρανός N. 6.3
of Ares, cf. I. 8.25,χάλκεος Ἄρης O. 10.15
χαλ-κέῳ τ' Ἄρει ἅδον I. 4.15
ἀγών τοι χάλκεος δᾶμον ὀτρύνει ποτὶ βουθυσίαν Ἥρας ἀέθλων τε κρίσιν (i. e. the Hekatombaia at Argos, in honour of Hera, where the prize was a bronze shield, cf. O. 7.83) N. 10.22 παρθένοι χαλ[κέᾳ] κελαδέοντι γλυκὺν αὐδᾷ [τρόπ]ον (i. e. ringing like bronze) Pae. 2.100 frag. ]υ πόλιν χαλκεᾳ[ Pae. 14.26
-
17 βύβλος
A the Egyptian papyrus, Cyperus Papyrus, Hdt.2.92, A.Supp. 761, Str.17.1.15: in pl., stalks of papyrus, PTeb.308.7 (ii A. D.).2 rind enclosing the pith of this plant, Thphr.HP4.8.4, etc.: generally, bark,φελλῶν καὶ βύβλων Pl.Plt. 288e
, cf. Hdt.2.96, Plot.2.7.2.b in pl., slices of the pith used as writing-material, Hdt.5.58, Hermipp.63.13: sg., strip ofβ., βύβλον εὐρύναντες ἀντὶ διαδήματος Ph.2.522
.3 roll of papyrus, book, Hdt.2.100, A.Supp. 947, etc.: heterocl. pl., βύβλα, τά, AP9.98 (Stat. Flacc.); esp. of sacred or magical writings, , cf. D.18.259, Act.Ap.19.19, PPar.19.1 (ii A. D.);ἱεραί β. OGI56.70
(Canopus, iii B. C.);β. ἱερατική PTeb.291.43
(ii A. D.); so of the Scriptures,ἡ β. γενέσεως οὐρανοῦ καὶ γῆς LXX Ge.2.4
, etc.; ἡ β. the Sacred Writings, Aristeas 316; β. Μωυσέως, ψαλμῶν, προφητῶν, Ev.Marc.12.26, Act.Ap.1.20, 7.42;β. ζωῆς Ep.Phil.4.3
: pl., of magical books, Act.Ap.19.19.II β. στεφανωτρίς flowering head of papyrus, Theopomp. Hist. 22c, Plu.Ages.36. [[pron. full] ῠ, A.Supp. 761.] (βύβλος, βύβλινος, βυβλίον, etc., are the original forms: βιβλ- seems to have arisen in Attic by assimilation in βιβλίον, and is found in earlier Attic Inscrr., cf. IG2.1b, etc., and prevails in Ptolemaic papyri; Inscrr. vary,βυβλία Test.Epict.8.32
(iii/ii B. C.);βιβλία IG5(1).1390.12
(Andania, i B. C.); in Roman times βυβλ- was restored.) -
18 δοῦπος
δοῦπος, ὁ,A any dead, heavy sound, thud,δ. ἀκόντων Il.11.364
, 16.361;δ. ὀρώρει πύργων βαλλομένων 9.573
, cf. 12.289; of the distant din of battle, 16.635; of the sound of footsteps, 10.354, Od.16.10; of the measured tread of infantry, Il.23.234, Hes.Th.70; ὅμαδον καὶ δ., of a multitude, Od.10.556; of the roar of the sea dashing against rocks or of a distant torrent, 5.401, Il.4.455.—Rare in Trag.,δ. μαράγνης A.Ch. 376
(lyr.); χερόπλακτοι δ' ἐν στέρνοισι πεσοῦνται δοῦποι the loud beating of breasts, S.Aj. 634, cf. E.Ba. 513; ἀκούομεν πυλῶν δ. the noise of opening gates, Id. Ion 516. Rare in Prose, Th. 3.22 (v.l. ψόφον); θόρυβος καὶ δ. X.An.2.2.19
. -
19 χάλκεος
χάλκεος, έα, [dialect] Ion. - έη (Hom. always - είη (v. χάλκειος)), εον (also εος, εον Il.18.222 (ὄπα χάλκεον Αἰακίδαο, where Zenod. χαλκέην as disyll.), Hdt. (v. infr.): rarely in Trag., A.Ch. 686, S.Fr.534.3,7 (anap.), E. Ion1; [dialect] Aeol., [dialect] Dor. [full] χάλκιος Epich.79, Alc.15.3, SIG 945.6 (Assos, iv B. C.), IGRom.4.1302.35 (Cyme, i B. C./i A. D.), also [dialect] Boeot., cf. χαλκοῦς; [dialect] Att. [full] χαλκοῦς, ῆ, οῦν (IG12.313.55, etc., butAχαλκέων δέλτων Pl.Ax. 371a
codd.); [dialect] Ep. also [full] χάλκειος, v. χάλκειος: ([etym.] χαλκός):— of copper or bronze, brazen, οὐδός, δόμος, τεῖχος, Il.8.15, 18.371, Od.10.4; ἄξων, κύκλα, Il.13.30, 5.723;χ. Ἀράων θάλαμοι Antim.
in PMilan.17.48;χ. καὶ ἀδαμαντίνοις τείχεσι Aeschin.3.84
;ὀδός Astyd.9
, Ister 30; esp. of arms and armour, ἔγχος, ξίφος, Il.3.317, 335;σάκος 7.220
; θώρηξ, χιτών, 13.398, 440;ἔντεα 18.131
, etc.;χαλκέοις ὅπλοις E.Ph. 1359
; alsoλέβητος χαλκέου A.Ch. 686
, cf. E.Cyc. 392; χαλκέοισικάδοις, χαλκέοις δρεπάνοις, S.l.c.; in Trag. mostly [var] contr.,χαλκοῖς βάθροισι Id.OC1591
;χαλκῆς ὑπαὶ σάλπιγγος Id.El. 711
;χαλκῆς ἐκ δέλτου Id.Tr. 683
.b of statues, χ. Ζεύς, χ. Ποσειδέων, a bronze statue of.., Hdt.9.81;χ. ταῦρος Pi.P.1.95
;ἡ χαλκῆ Ἀθηνᾶ D.19.272
;ἱστάναι τινὰ χαλκοῦν Id.13.21
;ἄξιος σταθῆναι χαλκοῦς Arist.Rh. 1410a33
; ; cf. χαλκῆ.c χ. ἀγών a contest for a shield of brass, Pi.N.10.22.2 metaph., brazen, i. e. hard, stout, strong,χάλκεος Ἄρης Il.5.704
, etc. (unless wearing brazen armour, cf. χάλκεοι ἄνδρες Orac. ap. Hdt.2.152); Χαλκοῦς, nickname of Aristomedes, Din. ap. Did.in D.9.57, Philem.1.2 D., Plu.Dem.11;χ. στονόεντ' ὅμαδον Pi.I.8(7).27
;χ. αὐδά Id.Pae.2.100
; χάλκεον ἦτορ a heart of brass, Il.2.490;ὄπα χ. 18.222
; χ. ὕπνος, i. e. the sleep of death, 11.241; χαλκέοισι νώτοις, of Atlas, E. Ion1.3 χαλκῆ μυῖα, a boy's game, a sort of blind-man's-buff, Herod.9a, Poll.9.123.II as Subst., v. χαλκοῦς. [χάλκεοι is disyll. in Hes. Op. 150.]Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > χάλκεος
-
20 ὅμαδος
ὅμαδος, ὁ, Lärm, Getöse, welches eine große Menschenmenge durch verworrenes Durcheinanderreden hervorbringt; auch vom Sturmesbrausen. Übertr. die Menschenmenge selbst; ὁ μὲν μετὰ λαὸν Ἀχαιῶν ἤϊ', ὁ δ' εἰς Τρώων ὅμαδον κίε, die lärmende Kriegerschar; Kampfeslärm; aber Χαρίτων ὁμάδῳ φλέγεν, vom Gesange; die Menge
См. также в других словарях:
ομαδόν — (Μ ὁμαδόν) επίρρ. ομαδικά, όλοι ή όλα μαζί και ταυτοχρόνως («ὁμαδὸν διανήξασθαι τὸν πορθμόν», Ανν. Κομν.) νεοελλ. φρ. «πυρ [ή πυρά] ομαδόν» στρ. πυρά που εκτελούνται από όλους συγχρόνως τους άνδρες στρατιωτικής μονάδας. [ΕΤΥΜΟΛ. < ὁμός +… … Dictionary of Greek
ὅμαδον — ὅμαδος noise masc acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
όμαδος — ὅμαδος, ὁ (Α) 1. θόρυβος, βοή που προκαλείται από μεγάλο πλήθος ανθρώπων οι οποίοι έχουν συγκεντρωθεί σε έναν χώρο και μιλούν όλοι μαζί, σε αντιδιαστολή με τον ήχο που παράγεται από το βάδισμα ατόμων, οχλαγωγία 2. εύθυμο άσμα που ψάλλεται από… … Dictionary of Greek
CHIRONOMIA — quam vocem interpretatur Quintilianus, l. 1. c. 19. Legem gestus, a qua Chironomi Pantomimi sunt appellati; non a Pylade demum et Bathyllo, qui Augusti tempore in scena floruêre, inventa est. Notum enim, etiam Veteres saltationis illud genus… … Hofmann J. Lexicon universale
PANTOMIMUS — Graece Παντόμιμος, in vett. Glossis notare Histrionem dicitur: l. 27. ff. de oper. libert. qui scenicis ludis operam navat: Luciano Παντόμιμοι iidem sunt, qui ὀρχηςταὶ, i. e. saltatores. Vide cum περὶ ὀρχήσεως. Sed priusquam οἰ ὀρχηςταὶ se a… … Hofmann J. Lexicon universale
PYLADES — I. PYLADES Pantominus celebris, primus saltationis Artem, a Tragoedia et Comoedia separatem in scenam Latinam introduxit, eamque ex tribus saltationibus compositam, Tragicâ, Comicâ et Satyricâ excoluit expolivitque, ac Italicam vocavit, quod… … Hofmann J. Lexicon universale
ενοπή — ἐνοπή, η (Α) 1. φωνή, βοή, κραυγή, θρήνος («Τρῶες μὲν κλαγγῇ τ ἐνοπῇ τ ἴσαν ὄρνιθες ὥς», Ομ. Ιλ.) 2. (ειδ.) πολεμική κραυγή, βοή 3. γεν. φωνή («εἴ πως... βροτῶν ἐνοπήν τε πυθοίμην» μήπως άκουγα φωνή ανθρώπων, Ομ. Οδ.) 4. (για πράγμ.) ήχος, κρότος … Dictionary of Greek
λαός — Κράτος της νοτιοανατολικής Ασίας. Συνορεύει στα B με την Κίνα και το Βιετνάμ, στα Α με το Βιετνάμ, στα Ν με την Καμπότζη, στα Δ με τη Ταϊλάνδη και στα ΒΔ με τη Μυανμάρ.Tο Λ. είναι το μοναδικό κράτος της χερσονήσου της Ινδοκίνας που δεν βρέχεται… … Dictionary of Greek
μεριά — και μερέα και μερά, η (Μ μερέα και μερεά και μεριά και μερία και μερά) 1. τόπος, θέση, μέρος («κάτσε επιτέλους σε μια μεριά») 2. τοποθεσία, τοπική περιοχή («η ανατολική μεριά τού δάσους») 3. κατεύθυνση 4. πλευρά, όψη, καθεμιά από τις πλευρές ή… … Dictionary of Greek
ομός — ὁμός, ή, όν (Α) 1. όμοιος, ενωμένος, κοινός («ὁμὴν ἀνεδέγμεθ ὀιζύν» περάσαμε κοινή δυστυχία, Ομ. Οδ.) 2. φρ. «ἱκνοῡμαι εἰς όμόν» γίνομαι κοινός, ενώνομαι β) «καθ ὁμά» ομοίως. επίρρ... ὁμῶς (Α) 1. κατά τον ίδιο τρόπο, ομοίως 2. σε ίσα μέρη.… … Dictionary of Greek