-
1 εηος
-
2 εηος...
-
3 εήος
-
4 ἐῆος
-
5 ἐῆος
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἐῆος
-
6 ἐῆος
Βλ. λ. εήος -
7 ἑῆος
Βλ. λ. εήος -
8 ἐΰς
A good, brave, noble, [dialect] Ep. word freq. in nom.,ἐῒς πάϊς Ἀγχίσαο Il.2.819
, etc.; once in acc.ἐΰν 8.303
; neut. always ἠΰ (v. ἠΰς ) (εὖ only as Adv.): irreg. gen. sg.ἐῆος, παιδὸς ἐῆος 1.393
;υἷος ἐῆος 15.138
, 24.422, 550;ἀνδρὸς ἐῆος 19.342
;φιλότητι καὶ αἰδοῖ φωτὸς ἐῆος Od.14.505
; always at end of verse (exc. in Od.15.450): freq. with v.l. ἑοῖο, as Il.18.71: irreg. gen. pl. ἐάων good things, good fortune, 24.528;θεοὶ δωτῆρες ἐάων Od.8.325
; δῶτορ ἐάων ib. 335, h.Hom.18.12, 29.8, cf. Hes.Th.46, 111. ((I) ἐῆος: for this form Zenod. read ἑοῖο; but ἐῆος ( = ἀγαθοῦ, Sch.Il.15.138) became, like ἐσθλός (v.ἐσθλός 1.3
) and φίλος, almost a possess. Pron. of [ per.] 1st, [ per.] 2nd, and [ per.] 3rd pers., and may be retained. Some Gramm. wrongly took εηος to be a form of ἑός ('his') and conversely gave to ἑός ('his') the signf. 'good' (Anon. ap. A.D.Synt.156.1, EM307.33,318.1): hence the erroneous forms ἑῆος, ἑάων (but ἐΰς rightly), Lex. de Spir.pp.194,196, 198, freq. in codd. The reading ἐῆος ([etym.] ἑῆος ) is well attested only where a substituted ἑοῖο would have had to mean my or thy: where the reference is to the [ per.] 3rd pers. we find υἷος ἑοῖο, πατρὸς ἑοῖο, παιδὸς ἑοῖο almost without v.l., Il.13.522, al. (v.l. ἑῆος Il.14.9, 18.71, 138). (2 ) The origin of the forms ἐῆος ἐάων and the variation ἐϋ-: ἠϋ- are obscure: ἐάων perh. had ϝ-, Il.24.528.) -
9 ἐΰς
ἐΰς, ἐΰ, gut, wacker, edel; Hom. im nom., ἐϋς παῖς Ἀγχίσαο Il. 2, 819, öfter, wie Hes. O. 50; acc., ἐΰν τ' ἔμεν ἀφνειόν τε, Od. 18, 127, wie Il. 8, 303; das neutr., nur adv., s. εὖ u. auch ἠΰς. Als gen. gehören hierher – a) ἐῆος, was offenbar gut, edel heißt, Od. 14, 505 φιλότητι καὶ αἰδοῖ φωτὸς ἐῆος, wie 15, 449, Il. 19, 342 πάμπαν ἀποίχεαι ἀνδρὸς ἐῆος, wo Zenod. falsch ἑοῖο lesen wollte; vgl. Ap. Rh. 1, 225. So ist es auch in den fünf anderen Stellen der Il. zu nehmen, περίσχεο παιδὸς ἐῆος 1, 393, wie 15, 138, wo es wie 24, 422. 450 des guten Sohnes, für deines Sohnes heißt, u. κάρη λάβε παιδὸς ἐῆος 18, 71, des guten Sohnes Haupt, nicht einfach ihres Sohnes, wie oft φίλος nachdrücklicher für das pron. poss. gebraucht wird, so daß also nicht an ἑῆος (wie Bekker überall schreibt) als unregelmäßigen gen. von ἑός zu denken ist. Vgl. Buttm. Lezil. I p. 85 ff. – b) ἐᾱων (wie für ἐήων, Bekk. auch ἑάων), die guten Dinge, Güter; δώρων ἐἀων, den κακῶν entgeggstzt, Il. 24, 528; ϑεοὶ δωτῆρες ἐάων, die Geber des Guten, Od. 8, 325; δῶτορ ἐάων ibd. 335. Vgl. Hes. Ih. 45. 111 H. h. 18, 12. 29, 8 Call. Iov. 91, immer von den Göttern. Alte Gramm. nahmen den nom. ἐά, ἀγαϑά dazu an u. verglichen, wie Apoll. L. H., den gen. κυανεάων.
-
10 ἐύς
Grammatical information: adj.Meaning: `good, brave, (in war) strong' (ep. Il.), only of men, never in fem. (s. Treu Von Homer zur Lyrik 37ff.); ntr. ἐΰ, εὖ `good' (A., E.), mostly as adverb `well' (Il.).Other forms: also ἠΰς, ἠΰ (s. below), gen. sg. ἐῆος, ἑ-, gen. pl. n. ἐά̄ων (at verse-end, e. g. δωτῆρες ἐάων θ 325)Dialectal forms: Myc. names with eu-, e.g. Eumene \/Eumenēs\/.Compounds: Very often as 1. member, both adject. and adverbial.Derivatives: ἐυτής (cod. ἐητής) ἀγαθότης H.; on the accent Wackernagel-Debrunner Philol. 95, 177. - Note further ἠέα αγαθά H.Etymology: The Greek forms present several problems. As for ἠΰς beside ἐΰς, old ablaut (Schulze Q. 33ff.) is very improbable, it must prob. be connected with metrics ( ἠΰς mostly in expressions at the end of the verse; Schwyzer IF 38, 159ff.); analogical introduction of the length from compounds, e. g. ἠΰ-κομος, where metrical lengthening was necessary, is certainly possible (cf. Leumann Hom. Wörter 317 n. 107). Metrical lengthening can also be assumed in ἐῆος for *ἐέος; often ἑῆος (so mostly the mss.) seems to stand for *ἑῆο = *ἑεῖο, *ἑέο `sui', from ε῝, ἑέ `se' (s. v.); cf. ἐμεῖο = ἐμέο from ἐμέ. The comparison of ἐυ- with Skt. su- points to * h₁su-. One should compare Hitt. aššuš `good, useful, pleasant', n. `good, possession, prosperity' (Friedrich IF 41, 370ff.; further Hier.-Hitt. wa-su(-u), with w- added?; Kronasser Μνημης χάριν 1, 201). On the one hand Skt. vásu-, Av. vohu- `good', with further Gaulish PN like Bello-vēsus and Ir. feb f. `eminence', and Illyr. gen. Ves-cleveses (cf. Εὑ-κλέης, Skt. vásu-śravas-). Further the expression δωτῆρες, δῶτορ ἐάων (ritual formula?, Shipp Studies 24) has a pendant in Skt. dātā́ vásūnām (beside dā́tā vásu [acc.]. Certain traces of digamma fail ( ἕτερος δε ἐάων Ω 528 is young). We must also reckon with merger of IE * esu- and *u̯esu-. - See Schwyzer 432 n. 8, 433 n. 1, 476: 7, 574 κ; also Chantraine Gramm. hom. 1, 201; 254; 274. - S. also ὑγιής, where the laryngeal will have been lost in the compound. - Hoffmann, (1975\/6) 593-604 suggests that ἑηος continues hysterodynamic *h₁u̯esu̯-os.Page in Frisk: 1,594-595Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > ἐύς
-
11 ευς
n ἐΰ, эп.-ион. тж. ἠΰς, n ἠΰ (эп. gen. ἐῆος и *ἑῆος, acc. ἐΰν и ἠΰν, ἠΰ, gen. pl. n ἐάων и ἑάων с ᾱ) славный, доблестный(παῖς Ἀγχίσαο, ἀνήρ Hom.; παῖς Ἰαπετοῖο Hes.). - см. тж. ἐάων
-
12 ἐύς
1.ἐύς, ἐύ, and ἠύς, ἠύ, gen. ἑῆος, acc. ἐύν, ἠύν, pl. gen. ἑάων: synonym of ἀγαθός and καλός, the neut. forms of the sing. mostly adverbial, see εὖ. ἐὺς παῖς, υἱός, θεραπών, Βίᾶς, παιδὸς ἑῆος, esp. in Il.; also μένος ἠύ, ‘noble ardor,’ Od. 2.271, etc.; ἠύς τε μέγας τε, Il. 2.653.— gen. pl. ἑάων, of good things, blessings, Il. 24.528 ; θεοὶ δωτῆρες ἑάων, Od. 8.325.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἐύς
-
13 ἐύ
1.ἐύς, ἐύ, and ἠύς, ἠύ, gen. ἑῆος, acc. ἐύν, ἠύν, pl. gen. ἑάων: synonym of ἀγαθός and καλός, the neut. forms of the sing. mostly adverbial, see εὖ. ἐὺς παῖς, υἱός, θεραπών, Βίᾶς, παιδὸς ἑῆος, esp. in Il.; also μένος ἠύ, ‘noble ardor,’ Od. 2.271, etc.; ἠύς τε μέγας τε, Il. 2.653.— gen. pl. ἑάων, of good things, blessings, Il. 24.528 ; θεοὶ δωτῆρες ἑάων, Od. 8.325.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἐύ
-
14 ἐΰς
ἐΰς, ἐΰ, gut, wacker, edel. (a) ἐῆος, gut, edel; περίσχεο παιδὸς ἐῆος, des guten Sohnes. (b) ἐᾱων, die guten Dinge, Güter; ϑεοὶ δωτῆρες ἐάων, die Geber des Guten; von den Göttern -
15 περι-έχω
περι-έχω (s. ἔχω), 1) umgeben, umfassen, umschließen; Her. im pass., περιεχόμεϑα ὑπὸ τῶν πολεμίων κύκλῳ, 8, 79. 80 u. öfter, umzingelt werden; in sich fassen, μηδέν ἐστιν ἀγαϑόν, ὃ οὐκ ἐπιστήμη περιέχει, Plat. Men. 87 d; auch ἡ βίβλος περιέχει τὰς πράξεις, D. Sic. 2, 1; ἡ περιέχουσα αὐτὸ γῆ, Plat. Tim. 25 a, πάντα τὰ μέρη ὑπὸ τοῠ ὅλου περιέχεται, Parm. 145 b; τὸ πεδίον κύκλῳ περιεχόμενον ὄρεσιν, Critia. 118 a; ὁδὸς κυκλόϑεν περιέχει χωρίον, L ys. 7, 28; πάντοϑεν περιείχετο ὑπὸ τῶν πολεμίων, Xen. Cyr. 7, 1, 24; Sp., περιέχεσϑαι τοῖς πράγμασι Pol. 24, 12, 3, τῷ πέντε περισχεϑήσεται τὰ τέσσαρα S. Emp. adv. phys. 1, 304. – Το περιέχον, oder ὁ περιέχων, sc. ἀήρ, die umgebende Luft, Himmel, Atmosphäre, Pol. 4, 21, 1; - οἱ ἐκ τοῠ περιέχοντος καιροί, 9, 13, 7; vgl. Schaef. mel. p. 38; αἱ ἐκ τοῠ περιέχοντος διαφοραί, die Verschiedenheit des Klimas, 5, 21, 8. – Aber bei Arist. Metaph. 5, 26 ist τὸ περιέχον so viel wie τὸ καϑόλου, das Generelle; so ὀνόματα περιέχοντα, Rhet. 3, 5; vgl. ἐκ τοῦ περιέ χοντος καλοῠσι πλάτακας, mit einem generellen Namen, Ath. VII, 309. – 2) übertreffen, überlegen; sein; Thuc. 5, 7; περιέσχον τῷ κέρᾳ, καὶ ἐκυκλοῠντο τὸ δεξιὸν τῶν ἐναντίων, überragen, 3, 107. – 3) med., eigentlich die Hände schützend über Einen halten, beschützen, vertheidigen, u. übh. sich Jemandes annehmen, περίσχεο παιδὸς ἑῆος, nimm dich des Sohnes an, Il. 1, 393; u. c. acc., οὕνεκά μιν περισχόμεϑα, weil wir ihn beschützten, Od. 9, 199; – τινός, sich woran festhalten, mit Liebe woran hangen, γευσάμενοι τῶν ἡμετέρων ἀγαϑῶν περιέξονται, Her. 1, 71; τοῦ νεανίεω, 3, 53; 7, 39; auch c. inf., περιείχετο αὐτοῦ μένοντας μὴ ἐκλιπεῖν, er wünschte, daß sie dort blieben und –, 8, 57; τῆς Πελοποννήσου, Plut. Them. 9, vgl. Arat. 50.
-
16 γενεά
γενεά, ᾶς, ἡ, ion. γενεή, a) Geburt, Abstammung, Abkunft, bes. vornehme Abkunft, edle Geburt; Hom. Iliad. 18, 365 ἔγωγ', ἥ φημι ϑεάων ἔμμεν ἀρίστη, ἀμφότερον, γενεῇ τε καὶ οὕνεκα σὴ παράκοιτις κέκλημαι; 23, 471 Αἰτωλὸς γενεήν; 7, 128 πάντων Ἀργείων ἐρέων γενεήν τε τόκον τε, Homerisch, γενεήν und τόκον stehn παραλλήλως; 6, 211 ταύτης τοι γενεῆς τε καἰ αἵματος εὔχομαι εἶναι, γενεῆς und αἵματος stehn παραλλήλως; 10, 68 πατρόϑεν ἐκ γενεῆς ὀνομάζων ἄνδρα ἕκαστον, παραλλήλως stehn πατρόϑεν und ἐκ γενεῆς, es sind Anreden gemeint wie z.B. vs. 87 ὦ Νέστορ Νηληιάδη; 21, 157 ἐμοὶ γενεὴ ἐξἈξιοῦ, ich stamme vom Axios ab; Odyss. 1, 222 οὐ μέν τοι γενεήν γε ϑεοὶ νώνυμνον ὀπίσσω ϑῆκαν, ἐπεὶ σέ γε τοῖον ἐγείνατο Πηνελόπεια; Iliad. 11, 786 γενεῇ ὑπέρτερος, von vornehmerer Abkunft, s. unten. – Stammort, Odyss. 1, 407 ἐρέσϑαι, ὁππόϑεν οὗτος ἀνήρ, ποίης δ' ἐξ εὔχεται εἶναι γαίης, ποῦ δέ νύ οἱ γενεὴ καὶ πατρὶς ἄρουρα; Iliad. 20, 390 ἐνϑάδε τοι ϑάνατος, γενεὴ δέ τοί ἐστ' ἐπὶ λίμνῃ Γυγαίῃ, ὅϑι τοι τέμενος πατρώιόν ἐστιν; von einem Adler Odyss. 15, 175 ἐλϑὼν ἐξ ὄρεος, ὅϑι οἱ γενεή τε τόκος τε. – In Prosa, τίς ὢν γενεάν Xen. Cyr. 1, 1, 6. – b) Geschlecht, Sippschaft, Familie, Od. 16, 117 Il. 20, 306; 19, 105 τῶν ἀνδρῶν γενεῆς οἵ ϑ' αἵματος ἐξ ἐμεῦ εἰσίν; 15, 141 τῷ σ' αὖ νῠν κέλομαι μεϑέμεν χόλον υἷος ἑῆος· ἤδη γάρ τις τοῦ γε βίην καὶ χεῖρας ἀμείνων ἢ πέφατ' ἢ καὶ ἔπειτα πεφήσεται· ἀργαλέον δὲ πάντων ἀνϑρώπων ῥῦσϑαι γενεήν τε τόκον τε, γενεήν und τόκον παραλλήλως; 21, 187. 191 φῆσϑα σὺ μὲν ποταμοῦ γένος ἔμμεναι εὐρυρέοντος, αὐτὰρ ἐγὼ γενεὴν μεγάλου Διὸς εὔχομαι εἶναι – κρείσσων αὖτε Διὸς γενεὴ ποταμοῖο τέτυκται; 20, 303 ὄφρα μὴ ἄσπερμος γενεὴ καὶ ἄφαντος ὄληται Δαρδάνου. – Oft Pind.; Περσῶν Aesch. Pers. 912; Τιτάνων Eur. Hec. 472; Prosa, ταύτης τῆς γενεᾶς ἐστι Plat. Phil. 66 b; bes. Sp.; γενεὰς ἔχειν, Nachkommen haben, Pol. 20, 6, 6; χρήματα καὶ γενεὰν ἀποδιδόναι, Kinder ausliefern, Plut. Timol. 34; öfter Dion. Hal. – Hom. φύλλων γενεή wie ἀνδρῶν γενεή, das Menschengeschlecht, Il. 6, 146 οἵη περ φύλλων γενεή, τοίη δὲ καὶ ἀνδρῶν; – von Pferden, Iliad. 5, 265. 268 τῆς γάρ τοι γενεῆς, ἧς Τρωί περ εὐρύοπα Ζεὺς δῶχ' υἷος ποινὴν Γανυμήδεος, οὕνεκ' ἄριστοι ἵππων, ὅσσοι ἔασιν ὑπ' ἠῶ τ' ἠέλιόν τε. τῆς γενεῆς ἔκλεψεν ἄναξ ἀνδρῶν Ἀγχίσης, λάϑρῃ Λαομέδοντος ὑποσχὼν ϑήλεας ἵππους. – Von Menschen, mit ausdrücklicher Beziehung auf die Aehnlichkeit Odyss. 4, 27 ἄνδρε δύω, γενεῇ δὲ Διὸς μεγάλοιο ἔικτον, d. h. sie scheinen von vornehmer Familie zu sein; Iliad. 14, 474 οὐ μέν μοι κακὸς εἴδεται, οὐδὲ κακῶν ἔξ, ἀλλὰ κασίγνητος Ἀντήνορος ἱπποδάμοιο ἢ παῖς· αὐτῷ γὰρ γενεὴν ἄγχιστα ἐῴκει. – c) Geburt, Alter; ὁπλότερος γενεῇ, jünger, der Geburt, dem Alter nach, Odyss. 19, 184; ὁπλότατος γενεῆφιν Iliad. 9, 58; γενεῆφι νεώτατος 14, 112; γενεῇ νεώτατος 7, 153; γενεῆφι νεώτερος 21, 439; πρεσβύτατος γενεῇ 6, 24; γενεῇ προγενέστερος 9, 161; γενεῇ πρότερος 15, 166; hierher zog man irrthümlich auch Iliad. 11, 786 τέκνον ἐμόν, γενεῇ μὲν ὑπέρτερός ἐστιν Ἀχιλλεύς, πρεσβύτερος δὲ σύ ἐσσι· βίῃ δ'ὅ γε πολλὸν ἀμείνων, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι Ἀρχίλοχος (frgmt. no 27 Bergk Lyr. Gr. ed. 2 p. 542) ὑπερτέραν τὴν νεωτέραν ἐδέξατο· »οἴην Λυκάμβεος παῖδα τὴν ὑπερτέρην« ἀντὶ τοῦ τὴν νεωτέραν. καὶ τὸ ἔτυμον δὲ ἀντιπίπτει· ὁ γὰρ ὑπερέχων κατά τί ἐστιν ὑπέρτερος. καὶ νῠν λέγει, τῷ γένει, τῇ εὐγενείᾳ ὑπερέχει, διὰ τὸ εἶναι ϑεᾶς μητρός· σὺ δὲ πρεσβύτερος εἶ; – ἐκ γενεῆς, von Geburt an, Her. 3, 33. 4, 23; ἀπὸ γενεᾶς Xen. Cyr. 1, 2, 8; Pol. 6, 19, 2 u. Sp. – Auch = Erzeugung, Opp. H. 1, 479. – d) Geschlecht, Menschenalter, als Zeitbestimmung, Iliad. 23, 790 ἐρέω, ὡς ἔτι καὶ νῠν ἀϑάνατοι τιμῶσι παλαιοτέρους ἀνϑρώπους. Αἴας μὲν γὰρ ἐμεῖ' ὀλίγον προγενέστερός ἐστιν, οὗτος δὲ προτέρης γενεῆς προτέρων τ' ἀνϑρώπων· ὠμογέροντα δέ μίν φασ' ἔμμεναι: προτέρης γενεῆς und προτέρων ἀνϑρώπων stehn παραλλήλως; 1, 250 τῷ δ' ἤδη δύο μὲν γενεαὶ μερόπων ἀνϑρώπων ἐφϑίαϑ', οἵ οἱ πρόσϑεν ἅμα τράφεν ἠδ' ἐγένοντο ἐν Πύλῳ ἠγαϑέῃ, μετὰ δὲ τριτάτοισιν ἄνασσεν; Odyss. 14, 325 καί νύ κεν ἐς δεκάτην γενεὴν ἕτερόν γ' ἔτι βόσκοι· τόσσα οἱ ἐν μεγάροις κειμήλια κεῖτο ἄνακτος. Nach Her. 2, 142 betragen 3 Menschenalter 100 Jahre, nach 1, 7 aber machen 22 γενεαί 505 Jahre; nach Heraklit bei Plut. def. or. 11 = 30 Jahre; übh. Zeitalter, ἀνϑρωπηΐη λεγομένη γ., das geschichtliche, im Ggstz des heroischen, mythischen, 3, 122; Thuc. 1, 14; öfter Plat.; ἐπὶ πολλὰς γενεάς Tim. 23 c; übh. für einen größeren Zeitraum, ὑπὸ ξυμφορῶν πολλαῖς γενεαῖς πιεζόμενοι Thuc. 2, 68; ἐπὶ τῆς ἡμετέρας γενεᾶς, zu unserer Zeit, Dion. Hal. 3, 15. – Uebrigens sind wenigstens bei Hom. die hier aufgestellten Bedeutungen durchaus nicht strenge geschieden; es sind vielmehr nur verschiedene Seiten einer einzigen Bedeutung; vgl. z. B. Iliad. 6, 145 sqq Τυδείδη μεγάϑυμε. τίη γενεὴν ἐρεείνεις; οἵη περ φύλλων γενεή, τοίη δὲ καὶ ἀνδρῶν. φύλλα τὰ μέν τ' ἄνεμος χαμάδις χέει, ἄλλα δέ ϑ' ὕλη τηλεϑόωσα φύει, ἔαρος δ' ἐπιγίγνεται ὥρη· ἃς ἀνδρῶν γενεὴ ἡ μὲν φύει ἡ δ' ἀπολήγει. εἰ δ' ἐϑέλεις καὶ ταῦτα δαήμεναι, ὄφρ' εὖ εἰδῇς ἡμετέρην γενεήν· πολλοὶ δέ μιν ἄνδρες ἴσασιν· ἔστι πόλις Ἐφύρη μυχῷ Ἄργεος ἱπποβότοιο, ἔνϑα δὲ.Σίσυφος ἔσκεν, ὃ κέρδιστος γένετ' ἀνδρῶν, Σίσυφος Αἰολίδης· ὁ δ' ἄρα Γλαῦκον τέκεϑ' υἱόν, αὐτὰρ Γλαῦκος ἔτικτεν ἀμυμονα Βελλεροφόντην κτἑ. Hier erscheint γενεή zuerst in der Bedeutung »Abkunst« oder in der Bdtg »Familie«, dann in der Bdtg »Gattung«, »Menschengeschlecht«, dann in der Bdtg »Generation«, »Menschenalter«, dann in der Bdtg »Stammort«. Der Dichter aber war sich schwerlich dieser seinen Unterscheidungen bewußt.
-
17 δἡ
δἡ, eine Partikel, welche dazu dient, Begriffe hervorzuheben, und deren Abstammung unsicher ist. Man hat sie mit δέ, mit ἤδη, mit δῆλος, mit δαῆναι, mit dem Latein. jam in Verbindung gebracht; vgl. Curtius Grundzüge der Griech. Etymol. 2, 204. Dutch ein einzelnes Wort läßt sich δή nur selten übersetzen; in der Regel muß es durch die Wortstellung und die Betonung ausgedrückt werden. Da es den hervorgehobenen Begriff nicht selten als eine offenbare, nicht abzuläugnende Thatsache hinstellen will, so kann man es in solchen Fällen zuweilen durch » augenscheinlich«, » offenbar«, » gewiß« übersetzen; zuweilen auch durch »allerdings«, »ja«, »also«, »nun«, »eben«, »grade«, »schon«. In der Regel steht δή unmittelbar hinter dem Worte, welches durch dasselbe hervorgehoben werden soll; doch schließt es sich auch gern an μέν, δέ, τέ, καί, γάρ, γέ, ῥά und ähnliche Wörtchen; auch μὴ δή ist nicht selten, s. z. B. Hom. Iliad. 1, 545. 5, 684. Den Satz beginnt δή in wenigen Verbindungen: δὴ τότε, δή ῥα τότε ( Iliad. 12, 162), δὴ γάρ ( Iliad. 17, 546. 15, 488); Iliad. 19, 342 τέκνον ἐμόν, δὴ πάμπαν ἀποίχεαι ἀνδρὸς ἑῆος; 15, 437 Τεῠκρε πέπον, δὴ νῶιν ἀπέκτατο πιστὸς ἑταῖρος. – Häufig erscheint δή – a) temporell, jetzt eben, schon; oft bei Hom. u. sp. Ep., in Vrbdgn wie δὴ γάρ, denn schon, δὴ πάμπαν; δή ποτε, Iliad. 14, 234, schon einmal; δὴ τότε, da nun, Pind. Ol. 3, 25; auch Tragg., Aesch. Spt. 196; vgl. Ch. 1053; Eur. Tr. 59; οἶσϑα δὴ τὸ πᾶν, nun weißt du Alles, Soph. Phil. 241; bes. bei Zahlbestimmungen, ὀκτὼ δὴ προέηκα ὀιστούς Il. 8, 297; πολλάκι δή, schon oft, 19, 85; ἕκτον δὲ δὴ τόδ' ἦμαρ Eur. Or. 39; ὅσας δὴ μάχας νενικήκατε Xen. An. 6, 5, 23; – πάλαι δή, schon lange, Soph. Phil. 795, u. öfter; καὶ δή, und schon, Il. 15, 251; = ἤδη, Xen. An. 1, 10, 10; Hell. 6, 4, 13; vgl. Aesch. Spt. 455; Ar. Pax 942; auch = so gleich, unverzügl ich, von der unmittelbaren Zukunft, c. fut., Xen. Cyr. 4, 4, 11; Plat. Phaedr. 236 d; so χωρῶμεν δὴ πάντες ἀολλεῖς Soph. Phil. 1455; νῠν δὴ σὺ δηλώσεις Xen. Gyr. 4, 1. 23; – δὴ νῦν, Soph. El. 935; u. allein δή, so eben, von dem unmittelbar Vergangenen, auch c. praes., Ar. Lys. 146. – Auch sonst in Vrbdg mit anderen Zeitpartikeln, ὀψὲ δή, ὕστερον δή, πρὶν δή, νεωστὶ δή, ἐξ οὗ δή, ἐς ὃ δή, Her.; ὁπότε δή, ὅτε δή, u. mit Negationen, οὐκέτι δή, οὐ δή, nicht mehr, σοὶ μὲν γὰρ ἔστι πόλις, ἐμοὶ δ' οὐκ ἔστι δή Eur. Or. 1069. – b) auf das Vorhergehende zurückweisend, zuweilen zur Einführung des Nachsatzes, auch nach εἰ, ἐπεί, u. oft zur Fortsetzung der durch Zwischensätze unterbrochenen Rede, nun, kurz, sofort, vgl. Plat. Conv. 206 b ἔστιν ἄρα συλλήβδην ὁ ἔρως τοῦ τὸ ἀγαϑὸν αὑτῷ εἶναι – ὅτε δὴ τούτου ὁ ἔρως ἐστί, u. Xen. An. 1, 7, 17. So auch μὲν δή, wodurch die Sache als abgemacht hingestellt wird, Aesch. Ag. 1184; τοιαῠτα μὲν δὴ ταῦτα, Prom. 500; Her. 1, 32. u. oft bei Plat., Xen. u. a. Att.; auch καὶ – δή reiht so an, καὶ τὸ μέγιστον δή, und das bedeutendste endlich; so auch καἱ δὴ καί, z. B. Her. 1, 30. Eine Menge Beispiele mit feineren Distinctionen giebt Hartung über diese Partikel Bd. I, S. 245 ff. So steht es oft in der Frage, τοῠ δὴ ἕνεκα ταῦτα λέγω; weswegen denn nun? Plat. Prot. 343 b; zum Ausdinck des Unwillens, Soph. Ant. 899. 722; u. bei Aufforderungen, ἄκουε δή, Aesch. Prom. 633; λέγε δή, Plat. Prot. 312 c; so oft ἄγε δή, εἶα δή, ἴϑι δή, wohlan. – c) determinativ, den Grad od. das Maaß eines Wortes zu bestimmen (vgl. δῆταλ, gerade nur, gar, vollends; bes. 1) nach pronom.; bei personal., um im guten Sinne od. verächtlich die Person hervorzuheben, Soph. Ai. 1205; Her. 1, 115. 3, 155; besoft bei demonstr.; τούτου δὴ ἕνεκα, gerade deswegen, wie διὰ τοῠτο δή; – τὸ λεγόμενον δὴ τοῠτο, nach dem bekannten Sprichwort; bei relativ., οἷος δὴ σύ, sowie eben du, Il. 24, 376; οὗ δὴ ἕνεκα, weswegen eben; – ὅστις δή steigert die Unbestimmtheit, wer es anch sein mag, Xen. An. 4, 7, 25; so auch δή τις; ἄλλοι δή, wer sie auch sein mögen; οὕτω δή τι, ὡς δή τι, Her. 3, 108. 4, 52; Plat. Tim. 26 b; πολὺ δή τι, ich weiß nicht wie viel, Plut. Cim. 1. – 2) bei adjectivis, ebenso steigernd, πολύς, πᾶς, μέγας, u. bes. bei superl., ἠμφιεσμένων ϑαυμαστὰ δὴ ὅσα, wer weiß wie sehr, Plat. Conv. 220 b. – 3) bei verbis, allerdings, bekräftigend; dieser Ausdruck des Gewissen u. Thatsächlichen findet sich bei Partikeln schon bei Ham. u. wird im Attischen sehr geläufig, ἦ δή, ἦ μάλα δή, – οὐ δή, μὴ δή, nur ja nicht; ἴνα δή, damit gerade eben, Il. 28, 207; Her. 1, 32; ἀλλὰ δή, oft Plat.
-
18 δή
δή, prop. a temporal Particle (cf. ἤδη),A at this or that point: hence, now, then, already, or at length:I in [dialect] Ep. (rarely Lyr.) sts. at the beginning of a sentence or clause,Τεῦκρε πέπον, δὴ νῶϊν ἀπέκτατο πιστὸς ἑταῖρος Il.15.437
; ;δὴ γὰρ μέγα νεῖκος ὄρωρεν 13.122
; δὴ τότε, δή ῥα τότε, 1.476, 13.719, al., cf. Pi.O.3.25, A.Th. 214 (lyr.): but usu. second (or nearly so), freq. with Numerals and temporal Particles,ὀκτὼ δὴ προέηκα.. ὀϊστούς Il. 8.297
; ἐννέα δὴ βεβάασι.. ἐνιαυτοί full nine years, 2.134; ἕκτον δὲ δὴ τόδ' ἦμαρ this is just the sixth day, E.Or.39, cf. Il.24.107, etc.: also after Advbs. of Time, πολλάκι δή many a time and oft, often ere now, 19.85;ὀψὲ δὲ δή 7.94
;τρὶς δή Pi.P.9.91
; πάλαι δή, Lat. jamdudum, S.Ph. 806; νῦν δή just now, Ar.Av. 923 (freq. written νυνδή, Pl.Tht. 145b, etc.); νῦν τε καὶ ἄλλοτε δή ib. 187d; now at length, Id.R. 353a, etc.; τότε δή at that very time, Th.1.49, etc.; αὐτίκα δὴ μάλα this very instant, Pl.R. 338b, etc.; ὕστερον δή yet later, Th.2.17: freq. with temporal Conjunctions, ἐπεὶ δή (written ἐπειδή, q. v.), etc.II without temporal significance, as a Particle of emphasis, in fact, of course, certainly, ναὶ δή, ἦ δή, Il.1.286, 518, etc.; οὐ δή surely not, S.Ph. 246, cf. E.Or. 1069, etc.; δῆλα δή, v. δῆλος; with Verbs,δὴ γὰρ ἴδον ὀφθαλμοῖσι Il.15.488
;νῦν δὲ ὁρᾶτε δή X.Cyr. 3.2.12
;καὶ ἴστε δὴ οἷος.. Pl.Ap. 21a
: less freq. with Substs., σοφιστὴν δή τοι ὀνομάζουσι τὸν ἄνδρα εἶναι they call the man a sophist as you know, Id.Prt. 311e: with Conjunctions, ἵνα δή, ὡς δή, Il.23.207, 5.24, etc.;ὅπως δή Th.5.85
; γὰρ δή for manifestly, A.Ch. 874, 891, Pl.Tht. 156c; : hence with a part. representing Conjunction and Verb, ἅτε δὴ ἐόντες since they evidently are, Hdt. 8.90; but ὡς φόνον νίζουσα δή as though she were.., E.IT 1338, cf. Hdt.1.66, X.Cyr.5.4.4, etc.; and so, ironically,ὡς δή Il.1.110
, Ar.V. 1315, Eq. 693, Pl.Prt. 342c, al.; freq. withσύ, ὡς δὴ σύ μοι τύραννος Ἀργείων ἔσῃ A.Ag. 1633
, cf. S.OC 809, E.Andr. 235, etc.; also ἵνα δή .. Pl.R. 420e, Men. 86d;ὅτι δή.. Id.Phdr. 268d
; also εἰσήγαγε τὰς ἑταιρίδας δή the pretended courtesans, X.HG5.4.6, cf. E. Ion 1181, Th.4.67,6.80.2 freq. placed immediately after Pronouns, ἐμὲ δή me of all persons, Hdt.3.155; σὺ δή you of all persons, Id.1.115, S.Aj. 1226; οὗτος δή this and no other, Hdt.1.43;ὑμεῖς δὲ κεῖνοι δὴ οἵ.. S.Tr. 1091
; οὗτος δὴ ὁ Σωκράτης, ironically, Pl.Tht. 166a; τὸ λεγόμενον δὴ τοῦτο as the well-known saying goes, Id.Grg. 514e, cf. E.Hipp. 962; δή τις some one you know of, Pl.Phd. 108c, al.: with possess. Pronouns,τὸ σὸν δὴ τοῦτο Pl.Smp. 221b
, cf. Grg. 5c8d, etc.: with relatives,ὃς δὴ νῦν κρατέει Il.21.315
;τὰ δὴ καὶ ἐγένετο Hdt.1.22
; οἷος δὴ σύ just such as thou, Il.24.376, cf. Od.1.32, S.Aj. 995, etc.;ὅσα δή Ar.Ach.1
, etc.: with Adjs., οἴη δή, μοῦνος δή, Od.12.69, Hdt.1.25;ἐν πολλῇ δὴ ἀπορίᾳ ἦσαν X.An.3.1.2
: freq. with Superlatives,μάχη ἐγένετο πλείστου δὴ χρόνου μεγίστη δὴ τῶν Ἑλληνικῶν Th.5.74
;ἁπάντων δὴ ἄλγιστον S.Aj. 992
, etc.III to mark a transition, with or without inference, so, then,νίκη μὲν δὴ φαίνετ'.. Il.3.457
;τὴν μὲν δὴ τυραννίδα οὕτω ἔσχον Hdt.1.14
;τοῦτο δὴ τὸ ἄγος οἱ Λακεδαιμόνιοι ἐκέλευον ἐλαύνειν Th.1.127
.IV with Indef. Particles, v. δήποθεν, δήποτε, δήπω, δήπουθεν: with interrogatives,τοῦ δὴ ἕνεκα; Pl.Grg. 457e
;τίδὲδή..; Id.Phd. 58c
(simply τί δή; what then? R. 357d);πότερα δή; S.Ph. 1235
(and with Advbs.,ποῖ δὴ καὶ πόθεν; Pl.Phdr.
init.; ποῦ δή; πῇ δή; ib. 228e, Il.2.339, etc.): with Indef. Pronouns, δή strengthens the indef. notion, ἄλλοισιν δὴ ταῦτ' ἐπιτέλλεο others be they who they may, Il.1.295; μηδεὶς δή no one at all, Pl.Tht. 170e; δή τις some one or other, Id.R. 498a (pl.), etc. (rarely ); the neut. δή τι is common, ἦ ἄρα δή τι ἐΐσκομεν ἄξιον εἶναι; in any way, whatever it be, Il.13.446;τὸ ἱππικόν, τῷ δή τι καὶ ἐπεῖχε ἐλλάμψεσθαι Hdt.1.80
;οὕτω δή τι Id.3.108
, etc.; whosoever it be,Id.
1.86; ἐπὶ μισθῷ ὅσῳ δή, Lat. quantocumque, ib. 160, etc.;οἵα δή γε.. E.Heracl. 632
, cf. Supp. 162; butθαυμαστὰ δὴ ὅσα Pl.Smp. 220b
;ὡς δή Il.5.24
, etc.; so almost, = ἤδη, ἀναπέτομαι δὴ πρὸς Ὄλυμπον Anacr.24;καὶ δὴ φίλον τις ἔκταν' ἀγνοίας ὕπο A. Supp. 499
; ; ; οἶσθα μὲν δή ib. 627; so καὶ δή already, in fact, freq. not at the beginning of the sentence, , cf. Nu. 906, Theoc.5.83; butκαὶ δή σφε λείπω A.Supp. 507
.2 to continue a narrative, freq. after μέν, then, so,τότε μὲν δὴ.. ἡσυχίην εἶχε Hdt.1.11
; Σόλων μὲν δὴ ἔνεμε ib. 32; τὸν μὲν δὴ πέμπει ib. 116; alone, εἷς δὴ τούτων.. <*> one of these.., ib. 114, etc.: freq. in summing up, τοιαῦτα μὲν δὴ ταῦτα, Lat. haec hactenus, A.Pr. 500, cf. Hdt.1.14, Th.2.4;τούτων δὴ ἕνεκα X. Cyr.3.2.28
, etc.; in summing up numbers, γίγνονται δὴ οὗτοι χίλιοι these then amount to 1, 000, ib.1.5.5; in resuming after a parenthesis,Ἀνδρομάχη, θυγάτηρ μεγαλήτορος Ἠετίωνος.., τοῦ περ δὴ θυγάτηρ Il.6.395
;οὗτος δὴ.., ὁ μὲν δή Hdt.1.43
.b with imper. and subj.,μὴ δὴ.. ἐπιέλπεο Il.1.545
, cf. 5.684, etc.;χωρῶμεν δὴ πάντες S.Ph. 1469
; ἐννοεῖτε γὰρ δή for do but consider, X.Cyr.4.3.5; ἄγε δή, φέρε δή, ἴθι δή, σκόπει δή, λέγε δή, Pl.Sph. 235a, Phd. 63b, Sph. 224c, Phd. 80a, Prt. 312c.3 to express what follows a fortiori, καὶ μετὰ ὅπλων γε δή above all with arms, Th.4.78; μή τί γε δή not to mention, D.2.23; εἰ δὲ δὴ πόλεμος ἥξει Id. 1.27.4 καὶ δή and what is more, adding an emphatic statement, Il.1.161, 15.251, Hdt.5.67, Lys.13.4; in Prose, freq.καὶ δὴ καί.., ἐς Αἴγυπτον ἀπίκετο.., καὶ δὴ καὶ ἐς Σάρδις Hdt.1.30
, etc.; καὶ δὴ καὶ νῦν τί φῄς; and now what do you say? Pl.Tht. 187c; καὶ δὴ μὲν οὖν παρόντα yes, and actually here present, S.OC31; esp. in a series, ὑγίεια καὶ ἰσχὺς καὶ κάλλος καὶ πλοῦτος δή and of course riches, Pl.Men. 87e, cf. Tht. 159c, R. 367d; εἴτ'.. εἴτ'.. εἴτεδή ib. 493d.b καὶ δή is also used in answers, ἦ καὶ παρέστη κἀπὶ τέρμ' ἀφίκετο; Answ. καὶ δὴ 'πὶ δισσαῖς ἦν.. πύλαις yes, he was even so far as.., S.Aj.49; βλέψον κάτω. Answ. καὶ δὴ βλέπω well, I am looking, Ar. Av. 175, cf. Pax 327, Pl. 227 sq., S.El. 317 sq., 1436, etc.; πρόσθιγέ νύν μου. Answ.ψαύω καὶ δή S.OC 173
; without καί, ἀποκρίνου περὶ ὧν ἂν ἐρωτῶ. Answ. ; ἐρώτα. Answ. .c in assumptions or suppositions, καὶ δὴ δέδεγμαι and now suppose I have accepted, A.Eu. 894, cf. Ch. 565, E.Med. 386, Hel. 1059, not found in S., once in Ar.V. 1224. -
19 περιέχω
περιέχω, also [suff] περιεργ-ίσχω, Th.5.71; [dialect] Aeol. [full] περρέχω Sapph.Supp.25.9, Theoc.30.3: [tense] fut. περιέξω (andAπερισχήσω Th.5.7
): [tense] aor. περιέσχον, inf. περισχεῖν: [tense] aor. [voice] Med. περιεσχόμην, inf. περισχέσθαι :—encompass, embrace, surround, κυκλόθεν ὁδὸς π. [τὸ χωρίον] Lys.7.28;ἡ περιέχουσα [πέλαγος] γῆ Pl.Ti. 25a
, cf. Arist.Mete. 354a6;γραμμαὶ περιέχουσαι τὸ χωρίον Pl.Men. 85a
, cf.Arist.Mech. 851a14;ἡ περιέχουσα [ἶρις] Id.Mete. 375a31
;τόπον κύκλῳ πέτραις περιεχόμενον IG42(1).122.21
(Epid.); τὸ περιέχον the envelope of a seed, Thphr.HP1.11.1.b esp. of that which encompasses the earth or the universe, τὸν κόσμον πνεῦμα καὶ ἀὴρ π. Anaxim.2;ὁ περὶ χθόν' ἔχων αἰθήρ E.Fr. 919
(s.v.l.), cf. Thphr.CP3.17.4; , cf. 33b; τὸ περιέχον the environment, Epicur.Nat.79 G.,al., Plot.2.3.14;τὸ περιέχον ἡμᾶς ἅπαντας καὶ γῆν καὶ θάλατταν, ὃ καλοῦμεν οὐρανόν Str. 16.2.35
; ὁ περιέχων ἀήρ ἠήρ) Hp. Lex 3, Arist. Mete. 379a28, D.H.3.47, Plu.2.333f, etc.; ὁ περιέχων alone, Id.Cor.38; but usu. τὸ περιέχον, Anaxag.2, Arist.Juv. 468a3, Ptol.Phas.p.10 H., S.E.M.8.286; τὸ ἄπειρον καὶ τὸ π. Arist.GC 332a25, cf. Ph. 253a13, 259b11;φαμὲν τὸ μὲν π. τοῦ εἴδους εἶναι, τὸ δὲ περιεχόμενον τῆς ὕλης Id.Cael. 312a12
, cf. Ph. 211b12.c τὸ π. the atmosphere, Plb.1.37.9, D.S.4.38, etc.; δυσκρασίαι τοῦ π. Plu.Alex.58.2 embrace, τινὰ ταῖς χερσίν Id Ant. 79, cf. Alex.51, Philostr.VS2.5.3;πατρὸς περὶ ἔχοντος Simon. 115.1
.3 surround so as to guard, Plu.Caes.16, etc.:—but, [voice] Pass., to be shut in, beleaguered, Hdt.8.10; ὑπὸ τῶν πολεμίων κύκλῳ ib.79; πανταχόθεν ib.80, cf. X.Cyr.7.1.24 : metaph., to be hard pressed, Men. Epit. 289;περισχομένη κακότητι A.R.3.95
.4 embrace, comprise, comprehend, Pl.Men. 87d, etc.;πλείω γένη Arist.Pol. 1285a2
;περιέχεται ὑπὸ τοῦ ὅλου τὰ πάντα Pl.Prm. 145c
; contain,βίβλος π. τὰς πράξεις D.S.2.1
;λόγος π. ἐγκώμιον Men.660
; of a letter, J.AJ12.4.11: impers., περιέχει ἐν γραφῇ, folld. by a quotation, 1 Ep.Pet.2.6; καθὼς ἡ ὠνὴ π. as is contained in the deed of sale, Supp.Epigr.3.421.33 ([dialect] Locr., ii A.D.).b in Logic, τὸ περιέχον universal, opp. τὰ περιεχόμενα, the individuals or particulars, Arist.Metaph. 1023b27, cf. APr. 43b23; ὀνόματα περιέχοντα generic terms, Id.Rh. 1407a31; καλοῦσι δ' αὐτοὺς πλάτακας ἀπὸ τοῦ περιέχοντος from the generic name, Ath.7.309a.5 Math., ὁ ὑπὸ δύο ἀριθμῶν περιεχόμενος [ἀριθμός] the product of two numbers, Euc.7 Def.19; but π. ἑαυτόν, of a number of which a higher power terminates in the same digit, Theol.Ar.33.6 τὸν ἔλεγχον π. to be involved in, open to criticism, Phld.Rh.1.49 S.II surpass, excel, πάντα περρέχοισ' ἄστρα, of the moon, Sapph. Supp.25.9; overcome, gain the victory or advantage, Th.5.7,8.105.III [voice] Med., hold one's hands round or over another: hence, protect, defend, c. gen. pers., περίσχεο ([dialect] Ion. imper. [tense] aor. 2 [voice] Med.)παιδὸς ἐῆος Il.1.393
: c. acc.,οὕνεκά μιν περισχόμεθα Od.9.199
.2 hold fast by, cling to, c. gen.,γούνων περισχομένη A.R.4.82
(but c. acc.,περίσχετο γούνατα χερσίν Id.3.706
);περιίσχετο κούρης Mosch.2.11
: hence, cleave to, be fond of a person or thing, , cf. 3.53, 5.40, 7.39, 160, etc.; τὠυτοῦ περιεχόμεθα we are compassing, aiming at the same end, Id.3.72, cf. Plu.Them.9; κρίσιν.. ἧς μᾶλλον περιέχομαι on which I place more reliance, Alciphr.2.4.3 rarely c. inf., περιείχετο.. μένοντας μὴ ἐκλιπεῖν τὴν τάξιν clung to his resolution that they should stay and not leave their post, Hdt.9.57.IV [dialect] Aeol. περρέχω, = ὑπερέχω, ὁπόσον τῷ ποδὶ περρέχει τᾶς γᾶς, τοῦτο χάρις, i.e. every inch of his stature is grace, Theoc.30.3.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > περιέχω
-
20 ἑήλακεν
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἑήλακεν
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ἐῆος — ἐύς good gen sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἑῆος — ἐύς good gen sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
εΰς — ἐΰς και ἠΰς, ὁ (ουδ. ἠΰ, τό) (Α) 1. γενναίος, ευγενής (α. «ἐὺς παῑς Ἀγχίσαο» β. «υἱov ἐὺν Πριάμοιο») 2. (γεν. πληθ. ουδ.) ἐάων και ἑάων τών αγαθών, τών δώρων («θεοὶ σωτῆρες ἑάων»). [ΕΤΥΜΟΛ. Επικ. τ., ο οποίος συνδέεται πιθ. με τα χεττ. aššuš… … Dictionary of Greek