-
1 άκραν
ἄκρᾱν, ἄκραhighest: fem acc sg (attic doric aeolic)ἄκρᾱν, ἄκροςat the farthest point: fem acc sg (attic doric aeolic) -
2 ἄκραν
ἄκρᾱν, ἄκραhighest: fem acc sg (attic doric aeolic)ἄκρᾱν, ἄκροςat the farthest point: fem acc sg (attic doric aeolic) -
3 ακράν
-
4 ἀκρᾶν
-
5 ἄκρος
a lit. highestΖηνὸς ἐπ' ᾰκροτάτῳ βωμῷ O. 6.70
ἀπ' ἄκρας Ταινάρου i. e. the headland of Tainaron P. 4.174 καὶ σκοπιαῖσιν [ἄκρ]α ὀρέων ὕπερ ἔστα (supp. Meineke.) fr. 51a. 3. πατέρος Ἀθαναία κορυφὰν κατ' ᾰκραν ἀνορούσαισ on the highest part of O. 7.36b met.νικαφόρον ἀγλαίαν ὤπασαν ἄκραις ἀρεταῖς O. 13.15
ποτὶ γραμμᾷ μὲν αὐτὰν στᾶσε κοσμήσαις τέλος ἔμμεν ᾰκρον P. 9.118
ἔστιν δ' ἀφάνεια τύχας καὶ μαρναμένων, πρὶν τέλος ἄκρον ἱκέσθαι I. 4.32
ἀμνάμονες δὲ βροτοί, ὅ τι μὴ σοφίας ἄωτον ἄκρον κλυταῖς ἐπέων ῥοαῖσιν ἐξίκηται ζυγέν I. 7.18
c of time, first, foremost, earliestἀκρᾶν βαθμίδων ἄπο P. 5.7
ἄκρᾳ σὺν ἑσπέρᾳ P. 11.10
d met., pro subs., peak, summit τίς ἄκρον ἑλὼν ἡσυχᾷ τε νεμόμενος αἰνὰν ὕβριν ἀπέφυγεν; P. 11.55ἔστι δἐν εὐτυχίᾳ πανδοξίας ἄκρον N. 1.11
ἐπεί οἱ τρεῖς ἀεθλοφόροι πρὸς ἄκρον ἀρετᾶς ἦλθον N. 6.23
e dub. ἦ γὰρ αὐτῶν μετάστασιν ἄκραν[ θῆ]κε. (supp. Snell.) Δ. 4. 40. -
6 ἀκρό-πολις
ἀκρό-πολις, εως, ἡ, Oberstadt, Burg, der höher gelegene, befestigte Theil der Stadt, Hom. zweimal, Od. 8, 494. 504 ἐς ἀκρόπολιν; vgl. Iliad. 6, 257 ἄκρης πόλιος, 317. 7, 345 πόλει ἄκρῃ, 22, 172 πόλει ἀκροτάτῃ, s. an diesen vier Stellen Scholl. Aristonic., aus denen auch die corrupte Notiz bei Od. 8, 494 ἐς ἀκρόπολιν: νῠν μὲν εὐϑέως πόλιν ἄκραν; Ariston. schrieb etwa ὅτι νῠν μὲν συνϑέτως ἀκρόπολιν, ἐν ἄλλοις δὲ διαλελυμένως πόλιν ἄκραν; – Pind. O. 5, 49; Her 1, 60; bei den Att. bes. die Burg von Athen, häufig πόλις genannt. Uebertr. ἀκρ. καὶ πύργος ἐὼν δήμῳ Theogn. 233; der Kopf Plat. Tim. 70 a; ψυχῆς Rep. VIII, 560 b; Plut.
-
7 κάμπτω
Aκάμψω Il.7.118
, S.OC91: [tense] aor. 1ἔκαμψα Od.5.453
, Pi.P.2.51, etc.:—[voice] Pass., [tense] fut.καμφθήσομαι D.Chr.77.33
, Gal.UP2.15: [tense] aor. , Th.3.58: [tense] pf. inf.κεκάμφθαι Hp.Art.67
, part.κεκαμμένος Arist.Metaph. 1016a12
, ([etym.] ἐπι-, συγ-) Hp.Prog.3, X. Eq.7.2. (Cogn. with Lith. ka[mtilde]p-as 'corner', ku[mtilde]p-as 'curved', and prob. Lat. campus):—bend, curve, ὄφρα ἴτυν κάμψῃ that he may bend it into a chariot-rail, Il.4.486 (so metaph.,κ. νέας ἁψῖδας ἐπῶν Ar.Th.53
): freq. in phrase, γόνυ κ. bend the knee so as to sit down and rest,φημί μιν ἀσπασίως γόνυ κάμψειν Il.7.118
, cf. 19.72; ; οὐ κάμπτων γόνυ, i.e. never resting, A.Pr.32; ἄσμενός τἂν.. κάμψειεν γόνυ ib. 398;ἵζω.. κάμψας γόνυ E.Hec. 1150
; soκ. κῶλα S.OC19
; then κάμπτειν alone, sit down, rest, ib.85, E.Hec. 1080(lyr.); also γόνυ κ. bend the knee in worship, LXXIs.45.23, etc.:—[voice] Pass., bend oneself, opp. ἐκτείνεσθαι, Pl.Ti. 74b; ; ἡ κεκαμμένη (sc. γραμμή ) a bent line, Arist.Metaph.l.c.II turn or guide a horse or chariot round the turning-post (cf.καμπτήρ 11
), κάμψαι διαύλου θάτερον κῶλον πάλιν to double the post and return along the second half of the δίαυλος, A.Ag. 344;κ. δρόμον B. 9.26
; κάμπτοντος ἵππου as the horse was turning, S.El. 744;κ. περὶ νύσσαν Theoc.24.120
: metaph., κ. βίον to make the last turn in the course of life, S.OC91;κ. βίου τέλος E.Hipp.87
, El. 956;ὅταν κάμψῃς καὶ τελευτήσῃς βίον Id.Hel. 1666
; ἑξηκοστὸν ἥλιον κ. Herod.10.1; διὰ λόγου κάμψαι κακά to end evils by reasoning, E.Supp. 748.2 of seamen, double a headland,Ἡρακλέας στήλας Hdt.4.42
; τὸ ἀκρωτήριον, τὴν ἄκρην, Id.4.43, 7.122; , cf. Aeschrio 8.3; Μαλέαν κ. Poet. ap. Str.8.6.20, D.S.13.64, etc.;κ. περὶ ἄκραν Ar.Ach.96
; κ. κόλπον wind round the bay, Hdt.7.58.3 abs., πάλιν κ. turn back, E.Ba. 1225, Rh. 234 (lyr.); ἐγγὺς τῶν ἐμῶν κάμπτεις φρενῶν ( κάμπτῃ codd.) thou comest near my meaning, Id.IT 815.III in Music, κάμπτων με καὶ στρέφων ὅλην διέφθορεν (sc. Phrynis) with his turns and twists, Pherecr.145.15;κ. καμπήν Ar.Nu. 969
;κ. ᾠδάς Philostr.VA4.39
.IV metaph., κάμπτειν τινά bow down, humble, Pi.P.2.51;ὁ Χρόνος μ' ἔκαμψε Crates Theb.17
:—[voice] Pass., to be bent or bowed down, , 308, cf. 513; κάμπτομαι I submit, Pl.Prt. 320b, etc.; ; πολλὰ κάμπτονται καὶ συγκλῶνται are warped, Id.Tht. 173b: abs., to be moved to pity, Th.3.58 (in fullκ. εἰς ἔλεον Lib.Or. 59.85
). -
8 ἄκρος
A v. ἀκή A) at the farthest point or end, hence either topmost, outermost, or inmost.1 highest, topmost,ἀκροτάτῃ κορυφῇ Il.1.499
, al.; ἐν πόλει ἄκρῃ, = ἐν ἀκροπόλει, Il.6.88, cf. 257;ἄκρῳ Ὀλύμπῳ 13.523
;ἀνὰ Γαργάρῳ ἄκρῳ 14.352
; λάψοντες.. μέλαν ὕδωρ ἄκρον at its surface, 16.162; ἄκρον ῥινόν surface of skin, Od.22.278; ἐπ' ἄκρων ὀρέων o mountain tops, S.OT 1106: [comp] Sup.ἀκρότατος, ὔσδος Sapph.93.2
; ὀρόφοισι Orac. ap. Hdt.7.140.2 outermost, πεδίον ἐπ' ἄκρον to the farthest edge of the plain, S.Ant. 1197; κατ' ἄκρας σπιλάδος from the surface of a stone, Id.Tr. 678; esp. of extremities of body, ἄ. χείρ, πόδες, ὦμος, end of hand, ends of feet, tip of shoulder, Il.5.336, 16.640, 17.599;ἄκρων χειρῶν καὶ ποδῶν Hdt.1.119
, cf. Th.2.49, Pl.La. 183b, Ti. 76e; but τὸ ἄ. τῆς χειρός, τοῦ ποδός, thumb, great toe, LXX Ex.29.20, Le.18.22;γλῶσσαν ἄκραν S.Aj. 238
; πίτυν ἄκρας τῆς κόμης καθέλκων by the top of the crown, Cratin. 296:—ἐπ' ἄκρων [δακτύλων] on tiptoe, S.Aj. 1230, ubi v. Sch.; comically, ἐπ' ἄκρων πυγιδίων on tip-tail, Ar.Ach. 638; ;παρ' ἄκρας τρίχας Or. 128
;ἀκροτάτοις χείλεσι Epigr.Gr. 547.8
:— οὐκ ἀπ' ἄκρας φρενός not from the outside of the heart, i.e. from the in mostheart, A.Ag. 805, cf. E.Hec. 242; ἄκροισι λαίφους κρασπέδοις with mere edges of sail, i.e. under close-reejed sails, Id.Med. 524, cf. Ar.Ra. 999.b Geom., of the extremity of a line,ἡ ἐπ' ἄκραν τὴν ἀποληφθεῖσαν ἀγομένη Apollon.
Perg.Con. 4.8: Math., of extremes in a proportion, Pl.Ti. 36a, etc.; εἰς ἄκρον καὶ μέσον λόγον τέμνειν cut in extremeand mean ratio, Euc.6.30, cf.5 Def.17.c in Tactics, ἄκροι, οἱ, flank men, Ascl.Tact.1.3, cf. 7.6.II of Time, ἄκρᾳ σὺν ἑσπέρᾳ on the edge of evening. i.e. at nightfall, Pi.P. 11.10, cf.ἄκρῃ νυκτί Arat.775
; ἄκρου τοῦ ἔαρος at beginning of spring, IPE12.352.29 (Cherson., ii B. C.); but usu. denoting completeness, ἄκρου τοῦ θέρεος at mid-summer, Hp.Aph.3.18;χειμῶνος ἄκρω Theoc. 11.37
; ἄκρας νυκτός at dead of night, S.Aj. 285.III of Degree, highest in its kind, consummate,1 of persons, Hdt. 5.112, 6.122;τοξότης ἄ. A.Ag. 628
; θεσφάτων γνώμων ἄ. ib. 1130; ;ἰατροί Phld.Lib.p.67
O.;οἱ πάντῃ ἄ., οἱ ἀκρότατοι Pl.Tht. 148c
; of any extremes, opp.τὰ μεταξύ, τοῖς ἄ. τὰ ἄ. ἀποδιδόναι Id.R. 478e
, cf. Phd. 90a; of classes in a state, Arist.Pol. 1296b39: in moral sense, both good and bad,ἐπιδικάζονται οἱ ἄ. τῆς μέσης χώρας Id.EN 1107b31
; αἱ ἄ. [διαθέσεις] ib. 1108b14, cf.ἄκρον 11.1
:—c. acc. modi, ψυχὴν οὐκ ἄ. not strong of mind, Hdt.5.124;ἄ. τὰ πολέμια 7.111
; ἄ. ὀργήν quick to anger, passionate, 1.73; : c.gen.,οἱ ἄ. τῆς ποιήσεως Pl.Tht. 152e
;ἄ. εἰς φιλοσοφίαν R. 499c
;περὶ ὁπλομαχίαν Lg. 833e
.2 of things, highest, extreme,συμφορά Alex. 222.4
(cj. Dobree);νηστεία Diph.54
: [comp] Sup., Pl.Phlb. 45a.IV as Subst., v. ἄκρα, ἄκρον.V neut. as Adv., on the top or surface,ἄκρον ἐπὶ ῥηγμῖνος Il.20.229
;ἄκρα δ' ἐπ' αὐτᾶς βαθμῖδος AP7.428.3
(Mel.).2 reg. Adv. ἄκρως, ἀνεστάλθαι to be turned up at the point, Hp.Mochl.24.b utterly, perfectly, Pl.R. 543a, Hegesand. 4;μόνος ἄκρως Euphro 1.5
; σχῆμα ἄ. στρογγύλον absolutely round, Hero *Deff.76. -
9 προς-αράσσω
προς-αράσσω, att. - ττω, daranschlagen, -stoßen, -werfen, ναῠς σκοπέλοις, Plut. Marcell. 15; ναῠν πρὸς ἄκραν D. Cass. 48, 47, u. Sp.; πρ. τινὶ τὰς ϑύρας, Einem die Thür vor der Nase zuschmeißen, Luc. D. Merc. 15, 2, vgl. Nav. 22.
-
10 προ-κατ-έχω
προ-κατ-έχω (s. ἔχω), vorhalten; med., προκατέσχετο χερσὶ καλύπτρην, H. h. Cer. 197, sie hielt vor sich den Schleier herunter; vorher einnehmen, besetzt haben, προκατασχεῖν τὴν πόλιν, Thuc. 4, 105; διὰ τὸ προκατεσχῆσϑαι φρουρᾷ τὴν ἄκραν, Pol. 8, 33, 1. – Wie προέχω, den Vorzug haben, übertreffen, οἱ προκατέχοντες ταῖς ἡλικίαις καὶ ταῖς δόξαις, Pol. 27, 13, 7.
-
11 παρα-πίπτω
παρα-πίπτω (s. πίπτω), daneben hinfallen, ἐγγὺς τῶν τειχῶν τὸ σῶμα παραπεπτωκός, Plut. Lys. 29; – einfallen, sowohl von feindlichen Einfällen, Pol. 2, 53, 6 u. öfter, als zufällig dazukommen, hingelangen, κατὰ τύχην παραπεσοῦσα νηῦς, Her. 8, 87; εἴ ποϑεν ἀέλπτως παραπέσοι σωτηρία, Eur. Or. 1173; εἰς πόλιν, Pol. 4, 80, 9; ἀνελπίστως παρέπεσεν εἴς τινα σκηνήν, 15, 28, 4, vgl. παραπεσούσης ἐκ Μεταποντίου βοηϑείας εἰς τὴν ἄκραν, 8, 36, 1; ὁπότε καιρὸς παραπέσοι, Xen. Hipparch. 7, 4, wie Plat. ὁπόταν δόξῃ τις παραπεπτωκέναι καιρός, Legg. VIII, 842 a; τῷ παραπεπτωκότι λόγῳ, 832 b, wie τὸν νῦν δὴ παραπεσόντα λόγον λέγω, Phil. 14 c, öfter; auch ϑαυμαστὸν κτῆμα παραπεσεῖν τοῖς Ἕλλησιν, sei ihnen zu Theil geworden, Legg. III, 686 d; καιρὸς παραπίπτει, die Gelegenheit kommt vor, vgl. Dem. 1, 8; Alcidam. sophist. 674, 34; Pol. 1, 75, 9 u. öfter; ὁ παραπεσών = τυ χών, Plut. Galb. 8; – vorbeikommen, überholen, τοὺς διώκοντας, Pol. 11, 15, 2; – danebenfallen, verfehlen, τῆς ὁδοῦ, 3, 54, 5; übertr., τῆς ἀληϑείας, die Wahrheit verfehlen, 12, 7, 2; πολύ τι παρέπεσε τοῠ καϑήκοντος, 8, 13, 8; vgl. noch Xen. Hell. 1, 6, 4, διαϑροούντων ἐν ταῖς πόλεσιν, ὅτι Λακεδαιμόνιοι μέγιστα παραπίπτοιεν ἐν τῷ διαλλάττειν.
-
12 στήλη
στήλη, ἡ, dor. στάλα, eine emporstehende Säule, bes. von Stein; dah. Bild der Festigkeit, ὥςτε στήλην ἀτρέμας ἑσταότα, Il. 13, 437; ein Pfeiler zum Aufrechthalten, Stütze, 12, 259; Ἡρακλέος στῆλαι, die Säulen des Herakles, Pind. Ol. 3, 44 I. 3, 30. – Bes. Grabsäule, säulenförmiger Grabstein; ὥστε στήλη μένει ἔμπεδον, ἥτ' ἐπὶ τύμβῳ ἀνέρος ἑστήκει τεϑνηότος, Il. 17, 434; τύμβῳ τε στηλῃ τε, 16, 457, vgl. 675. 11, 371 Od. 12, 14; Her. 2, 102. 4, 87; übertr., στάλαν ϑέμεν, ein Denkmal setzen, im Liede, Pind. N. 4, 81; Plat. Legg. IX, 873 d μήτε στήλαις, μήτε ὀνόμασι δηλοῠντας τοὺς τάφους; Xen. Cyr. 7, 3, 16. – Die Säule am Ende der Rennbahn, um welche man beim Wettfahren herumbiegen mußte; λανϑάνει στήλην ἄκραν παίσας, Soph. El. 734; ὑπ' αὐτὴν ἐσχάτην στηλην ἔχων, 710; so ist auch zu erkl. Lys. bei Ath. XIII, 612 c περὶ τοῠτον τὸν κάπηλον ὡς περὶ στήλην διαφϑείρονται, wo es nicht »Klippe im Meer« zu übersetzen ist. – Uebh. jede von Staatswegen aufgerichtete Säule mit einer Inschrift, Gesetze, Verordnungen, Raths- u. Volksbeschlüsse enthaltend; vgl. Ar. Ach. 727, ἐγὼ δὲ τὴν στήλην, καϑ' ἣν ἐσπεισάμην, μέτειμ', ἵνα στήσω φανερὰν ἐν τἀγορᾷ, u. Av. 1050, ἐὰν μὴ δέχηται κατὰ τὴν στήλην, wo der Schol. erkl. κατὰ τὴν δημοσίαν ἀναγραφήν; Lys. 513 τί βεβούλευται περὶ τῶν σπονδῶν ἐν τῇ στήλῃ παρα γράψαι, u. sonst; Thuc. 5, 56; Grenzsäule, στήλαις διαλαβεῖν τοὺς ὅρους, Dem. 18, 154; vgl. Xen. An. 7, 5, 13; Schand- u. Ehrensäule, Denksäule, στήλας ἱστάναι, Denksäulen errichten, Her. 2, 102. 106. 4, 87; στήλη γεγραμμένη σταϑήσεται, Andoc. 3, 35; ἐν στήλαις ἀναγραφέντες, 1, 51, wo §. 38 καϑέζεσϑαι μεταξὺ τοῠ κίονος, der Säule des Hauses, καὶ τῆς στήλης, ἐφ' ᾑ ὁ στρατηγός ἐστιν ὁ χαλκοῠς steht; μάτην ἐν ταῖς στήλαις ἐστίν, vergeblich ist auf der Säule bekannt gemacht, Isocr. 4, 176. – Vgl. über die χαλκῆ στήλη auf der Akropolis, Lycurg. 117, auf welcher die ἀλιτήριοι καὶ προδόται aufgeschrieben wurden, Funkhänel in der Zeitschrift für Alterthumswissenschaft 1841 Nro. 37; ἐν στήλῃ γεγραμμένα, Plat. Critia. 119 c; κατὰ τοὺς ἐν τῇ στήλῃ νόμους, 120 a; στήλη περὶ τῆς συμπολιτείας, Pol. 2, 41, 12, wie στήλης προγραφείσης συνεπολιτεύετο μετὰ τῶν Ἀχαιῶν ἡ Σπάρτη, 25, 2, 1; dah. παραβαίνειν τοὺς ὅρκους, τοὺς νόμους, τὰς στήλας, 26, 1, 4.
-
13 σκώψ
σκώψ, σκωπός, ὁ, 1) eine Eulenart, vielleicht der Kauz, Od. 5, 66 u. Sp., wie En. ad. 468 (IX, 380); nach Einigen von σκώπτω, wegen der spaßhaften Gestalt, nach Anderen von σκέπτομαι, wegen der großen Glotzaugen. – 2) ein lustiger Tanz, bei dem man die Gebehrden der Eule nachmacht; Poll. 4, 14; Ael. H. A. 15, 28; – bei Ath. XIV, 629 e neben σκώπευμα, wo er erkl. ἦν δὲ ὁ σκὼψ τῶν ἀποσκοπούντων τὸ σχῆμα, ἄκραν τὴν χεῖρα ὑπὲρ τοῠ μετώπου κεκυρτωκότων.
-
14 κορυφή
κορυφή, ἡ (vgl. κόρυς), eigtl. der Scheitel, Wirbel am Kopf, Medic.; Poll. 2, 38; der oberste Theil des Kopfes, nach Arist. H. A.1, 7 zwischen βρέγμα u. ἴνιον liegend; πατέρος Ἀϑαναία κορυφὰν κατ' ἄκραν ἀνορούσασα Pind. Ol. 7, 36; beim Pferde wird es Il. 8, 83 beschrieben : ἄκρην κὰκ κορυφήν, ὅϑι τε πρῶται τρίχες ἵππων κρανίῳ ἐμπεφύασι; vgl. Xen. re equ. 1, 11; des Menschen, H. h. Apoll. 309, Her. 4, 187 u. A. – Bes. auch Berghaupt, Berggipfel; οὔρεος ἐκ κορυφῆς Il. 2, 456; Οὐλύμποιο 1, 499, öfter; Αἴτνας μελάμφυλλοι Pind. P. 1, 27; Παρνησιάδες Eur. Ion 86; Ar. Nubb. 271; auch in Prosa, Her. 8, 37. 4, 181, Thuc. 2, 99 u. A.; ἀπὸ τᾶς κορυφᾶς ἐς τὰν βάσιν Tim. Locr. 98 b. – Der Scheitelpunkt des Winkels, Pol. 1, 26, 16; die Spitze des Dreiecks, 2, 14, 8; Mathem. Bei Poll. 2, 146 Fingerspitzen. Auch ein Theil eines Knochens, 2, 183. – Uebh. das Höchste, Vortrefflichste, Pind. oft, ἀέϑλων Ol. 2, 14, πάγχρυσος κτεάνων 7, 4, παντὸς ἔχει κορ υφάν, den Gipfel von Allem, P. 9, 82, ἀρετᾶν N. 1, 34, wie Gl. 1, 13; die höchste Gewalt, κορυφᾷ Διὸς εἰ κρανϑῇ πρᾶγμα τέλειον Aesch. Suppl. 86; die Hauptsache, ἔρχομαι γὰρ ἐπὶ τὴν κορυφὴν ὧν εἴρηκα Plat. Crat. 415 a; vgl. τελεύτασαν δὲ λόγων κορυφαὶ ἐν ἀλαϑείᾳ πετοῖσαι Pind. Ol. 7, 68; τὴν κορυφὴν ἐπιτιϑέναι, den Givsel hinzufügen, beendigen, vollenden, Plut. sol. an. 22.
-
15 κάμπτω
κάμπτω, 1) beugen, krümmen; ὄφρα ἴτυν κάμψῃ Il. 4, 486; ὑπὸ γλωχῖνα δ' ἔκαμψαν 24, 274; γόνυ u. γόνατα κάμπτειν, die Kniee beugen, um sich zu setzen u. auszuruhen, 7, 118. 19, 72; γόνατα χεῖράς τε, er bog die Kniee u. die Arme, ließ sie ermattet ruhen, Od. 5, 453; Aesch. οὐ κάμπτων γόνυ, ungebeugt, das Kniee nicht ausruhend, Prom. 32; ἄσμενος δὲ τἂν σταϑμοῖς ἐν οἰκείοισι κάμψειεν γόνυ, er möchte gern ausruhen, 396; κῶλα κάμψον τοῠδ' ἐπ' ἀξέστου πέτρου Soph. O. C. 19; so auch εὖτε νῦν ἕδρας πρώτων ἐφ' ὑμῶν τῆςδε γῆς ἔκαμψ' ἐγώ, da ich bei euch zuerst mich niedergelassen, 85; vgl. Eur. Hec. 1150; Ggstz εὐϑύνω, Plat. Prot. 325 d; im med., καμπτόμενον τὸ σῶμα, sich krümmen, im Ggstz von ἐκτεινόμενον, Tim. 74 b; von Linien u. Flächen, dem διατείνεσϑαι entggstzt, Plut. de ad. et amic. discr. 31; γραμμή, gekrümmte u. auch gebrochene Linie, Arist. Metaph. 4, 6 γραμμὴ κἂν κεκαμμένη ᾐ, συνεχὴς δέ, μία λέγεται u. τὴν δὲ κεκαμμένην καὶ ἔχουσαν γωνίαν. – 2) von der Rennbahn entlehnt, um das Ziel herumbiegen, umlenken u. auf der andern Seite zurückfahren; κάμπτοντος ἵππου Soph. El. 734; vgl. Aesch. Ag. 335; περὶ νύσσαν Theocr. 24, 119; sc. ἵππους od. ἅρμα u. dgl., übh. herumfahren, κάμψας τὸ ἀκρωτήριον, nachdem er um das Vorgebirge herumgefahren war, Her. 4, 43. 42. 7, 122 u. Folgde, wie Strab. VIII, 378 D. Sic. 13, 64; Ar. sagt περὶ ἄκραν κάμπτων Ach. 96; τὸν κόλπον κάμπτων Her. 7, 58; κάμψειε πάλιν ϑυμέλας οἴκων πάτρας Eur. Rhes. 235; absolut, πάλιν δὲ κάμψας εἰς ὄρος κομίζομαι τὸν παῖδα Bacch. 1225. – Uebertr., ἐνταῦϑα κάμπτειν τὸν ταλαίπωρον βίον Soph. O. C. 91, enden den Lebenslauf, wie Eur. ὅταν δὲ κάμψῃς καὶ τελευτήσῃς βίον Hel. 1666. – Nach Hesych. auch τὸ ἐν τῇ ᾠδῇ καμπὰς ποιεῖν, wie νέας ἁψῖδας ἐπῶν Ar. Th. 53; Philostr. – 3) übertr., bewegen, rühren, u. stärker, demüthigen; ὑψιφρόνων τινὰ βροτῶν Pind. P. 2, 51; τοιαῖσδε πημοναῖσι κάμπτομαι Aesch. Prom. 237, vgl. 306. 511; ἐπειδὴ δὲ σοῦ ἀκούω κάμπτομαι Plat. Prot. 320 b; Ggstz καρτερεῖν, Lach. 192 e; ἐὰν κάμπτηται καὶ ἕλκηται πρὸς φιλοσοφίαν Rep. VI, 494 e; im schlechten Sinne, ἐπὶ τὸ ψεῦδος τρεπόμενοι πολλὰ κάμπτονται καὶ συγκλῶνται Theaet. 173 a; – καμφϑῆναι καὶ μεταγνῶναι Thuc. 3, 58; Sp.
-
16 βαθμίς
-
17 θερίζω
θερίζω, 1) die Sommersaat ( ϑέρος) mähen u. einernten, nach Moer. hellenistisch für ἀμᾶν; τὰς κριϑὰς ἐν τοῖς πεδίοις ἐϑέριζον Ar. Av. 506; τῶν ϑεριζόντων καὶ τῶν τρυγώντων Plat. Theag. 124 a; καρπόν Phaedr. 260 d; Xen. Hell. 7, 2, 8 u. Folgde. – Uebh. abmähen, abschneiden, τοῦ μὲν κεφαλὴν καὶ γλῶσσαν ἄκραν ῥίπτει ϑερίσας Soph. Ai. 235, τραχήλους Eur. Suppl. 738; übh. tödten, wegtilgen, τὸν ἀρότοις ϑερίζοντα βροτοὺς ἐν ἄλ-λοις Aesch. Suppl. 629, sp. D. – Das med. braucht Ar. Plut. 515, καρπὸν Δηοῦς ϑερίσασϑαι. – 2) den Sommer zubringen, Ggstz von χειμάζω u. ἐαρίζω; Xen. An. 3, 5, 15; Arist. H. A. 8, 19; VLL., wie B. A. 43.
-
18 θάσσω
θάσσω, sitzen, ruhen, vgl. oben das ep. ϑαάσσω; στρατὸς ϑάσσει Eur. Suppl. 408; ἐν τρίποδι I. T. 1253; – c. acc., ἃ κυκλόεντ' ἀγορᾶς ϑρόνον εὐκλέα ϑάσσει, sitzt auf dem ruhmvollen Throne, Soph. O. R. 161; τρίποδα Eur. Ion 91; ἄκραν Or. 861; ἕδρας Ar. Th. 889.
-
19 οὐράνιος
οὐράνιος, Sp., wie Luc. Dem. enc. 13 auch 2 Endgn, himmlisch, an, in, von dem Himmel; bes. ϑεοί, die im Himmel wohnen, H. h. Cer. 55; Θέμις, Ἀφροδίτη, Pind. frg. 6. 87 (wie Soph. El. 1053 u. Eur. Hipp. 59); auch οὐράνιαι allein, die Göttinnen, P. 2, 38; ἀστήρ, 3, 75; κίων, 1, 19; auch ὕδατα, Regen, Ol. 10, 2, wie Theophr. auch τὰ οὐράνια allein braucht; Aesch. unterscheidet Ag. 90 ϑεῶν τῶν τ' οὐρανίων τῶν τ' ἀγοραίων; auch οὐρανία γέννα, Prom. 164; οὐράνιος πόλος, 927; ἄστρα, 1051; αἰϑήρ, Soph. O. R. 866 (wie Eur. αἰϑέρα οὐράνιον, Hec. 1100); ἀστραπή, O. C. 1465, wo man des Metrums wegen οὐράνια ändert, was adverbialisch zu fassen, vom Himmel, wie etwa ἵππον οὐράνια βρέμοντα, Eur. Troad. 1159, s. aber unten; φῶς, Soph. Ant. 935, der οὐράνια καὶ χϑονοστιβῆ einander gegenübersetzt, O. R. 301; οὐρανίων μακάρων, Eur. Herc. Fur. 758; ϑεοί, El. 1235; u. in Prosa, οὐρανίη Ἀφροδίτη, Her. 4, 59; Plat. Conv. 181 c; ἄκραν ὑπὸ τὴν οὐρανίαν ἁψῖδα πορεύονται, Phaedr. 247 b; ϑεοί, Legg. VIII, 828 c u. öfter; οὐράνια σημεῖα, Himmels-, Lufterscheinungen, Xen. Cyr. 1, 6, 2; ῥῖπτε σκέλος οὐράνιον, zum Himmel, Ar. Vesp. 1530. – Auch übertr., gewaltig, groß, den höchslmöglichen Grad einer Sache bezeichnend, ἀμβόασαν οὐράνι' ἄχη, Aesch. Pers. 565; vgl. B-A. 4, 20, ἀνεβόησεν οὐράνιον ὅσον, σημαίνει τὸ ὑπερβεβηκὸς καὶ μέχρι τοῦ οὐρανοῦ ἧκον; Soph. vrbdt Τυφὼς ἀείρας σκηπτόν, οὐράνιον ἄχος, Ant. 414, nach den Alten Staubwolke, Andere fassen es in eigentlicher Bdtg, Himmelsleid; aber ἄταν οὐρανίαν φλέγων ist »gewaltig groß« Ai. 194; dah. Ar. Ran. 781. 1131 οὐράνιον ὅσον ἡμάρτηκα, wie ϑαυμαστὸν ὅσον.
-
20 ἀ-σφαλίζω
ἀ-σφαλίζω, sichern, schützen, Pol. 18, 23; bes. med., in derselben Bdtg, χώραν 4, 60; ἄκραν τείχεσι 4. 65 u. öfter; τί, gegen etwas, 6, 22. 9, 3; ἠσφάλισμαι ist sowohl pass., 1, 42 u. sonst, als act., 5, 43. Ebenso N. T.
См. также в других словарях:
ἀκρᾶν — ἄκρα highest fem gen pl (doric aeolic) ἄκρος at the farthest point masc/fem gen pl (doric) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἄκραν — ἄκρᾱν , ἄκρα highest fem acc sg (attic doric aeolic) ἄκρᾱν , ἄκρος at the farthest point fem acc sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
PATARORUM urbs — seu Patara nunc Patera, seu Paterea Castaldo. urbs Lyciae, Baudrando in ora maris Pamphylii, prope ostia Xanthi fluv. Patari opus. Strab. l. 14. in qua Apollo 6. hibernis mensibus oracula reddebat. Patria S. Nicolai, Myrae Episcopi. Hinc… … Hofmann J. Lexicon universale
PROMONTORIUM — I. PROMONTORIUM Aromata, Cap de Guardafuy, in Africa, et in ora maris Arabici. II. PROMONTORIUM Condaeum, Cap de Conde Gallis, Cap Cecil Anglis, Cad d Orange Belgis, est in Guiana regione Americae meridionalis, in ora maris Borealis, atque inter… … Hofmann J. Lexicon universale
ARICIA — I. ARICIA Latii oppid. post Albnum montem in via Appia, ab Hippolyto Thesei filio conditum; ita dictum ab Aricia, nobili Atticae femina, quam idem fertur adamâsle. In agro Aricino praestantissimi proveniebant porri, de quibus Columella l. 10.… … Hofmann J. Lexicon universale
BARBARICUS Sinus — pars maris Indici, ad Prasum pro montor. quod hodie Mozambicum, in cuius ora Aethiopes Barbari, sic proprie nominati, quorum regio Barbaria dicta est, habitabant. In eius medio Apocopa fuêre quorum Ptolemaeus meminit et Stephanus. Exstatque… … Hofmann J. Lexicon universale
BILINGUES — Plauto non semel serpentes dicti, in Persa, Actu 2. sc. 4. v. 28. in Asinaria etc. Nempe, si Salmasio credimus, serpentes tam tremulô motu crispant linguam, ut non una, sed gemina, videatur esse, Quomodo sarissam duplicare dicebantur, qui… … Hofmann J. Lexicon universale
CACYPARIS — Siciliae fluv. Thucyd. l. 7. Ita dictus, ut putat Bochartus, a sinu magno, in quem se infundit, prope Ptolemaei Μακρὰν ἄκραν, longum promontorium. Punice enim Cacyparis videtur esse ebec babir, i. e. sinus magnus … Hofmann J. Lexicon universale
CELTICI — Hispaniae populi a Celtis oriundi. Meminit corum Strabo, l. 3. ὕςτατοι δὲ οἰκοῦςιν Α῎ρταβροι περι την` ἄκραν, ἣ καλεῖται Νέριον; ἣ καὶ τῆς Ε῾ςπερίου πλευρᾶς καὶ τῆς Βορείου πέρας ἐςτὶ, περιοικοῦςι δὲ αὐ την` Κελτικοὶ, Ultimi autem habitant… … Hofmann J. Lexicon universale
COTES aliis COTTES — COTES, aliis COTTES Africae promontorium in Mauritania Tingitana, in extremo freto situm, ut constat ex his Strabonis, postquam de freto actum: Ε᾿ντεῦθεν δὲ πρόπους ἔκκειταί τις ὕςτατος πρὸς δύσιν τῆς Μαυρουσίας, αἱ Κώτεις λεγόμεναι, i. e. Inde… … Hofmann J. Lexicon universale
EXTREMA Linea — apud Terent. Eunucho. Act. 4. fc. 2. v. 10. et seqq. Quid nihil? si non tangendi copia est, Eho ne videndi quidem erit? Si illud non licet, Saltem hoc licebit certe extremâ lineâ Amare haud nihil est Vox est e Stadi desnmpta, in quo extrema lineâ … Hofmann J. Lexicon universale