-
1 ασεβείας
ἀσεβείᾱς, ἀσέβειαungodliness: fem acc plἀσεβείᾱς, ἀσέβειαungodliness: fem gen sg (attic doric aeolic) -
2 ἀσεβείας
ἀσεβείᾱς, ἀσέβειαungodliness: fem acc plἀσεβείᾱς, ἀσέβειαungodliness: fem gen sg (attic doric aeolic) -
3 ἀσεβείας
нечестия[в] нечестииΕλληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > ἀσεβείας
-
4 ἀσέβεια
ἀσέβεια, ας, ἡ (s. ἀσεβής; Eur., X., Pla.+; Antiphon 5:88 [=6:6] and Diod S 1, 44, 3 εἰς τοὺς θεοὺς ἀσέβεια; Epict., ins; PEleph 23, 1; 9f; PCairZen 11 verso I, 3; Sb 5680, 20; PSI 515, 18 [all III B.C.]; BGU 1578, 8; 1823, 23; PGrad 4, 20; LXX, En; EpArist 166; Philo; Jos., Ant. 9, 266, C. Ap. 2, 291; Test12Patr; Ar. 11, 7; Just.) in general ἀσέβεια is understood vertically as a lack of reverence for deity and hallowed institutions as displayed in sacrilegious words and deeds: impiety; its corollary ἀδικία refers horizontally to violation of human rights: ἐπὶ πλεῖον προκόπτειν ἀσεβείας progress further in impiety 2 Ti 2:16; ἀρνεῖσθαι τὴν ἀ. Tit 2:12; φυγεῖν τὴν ἀ. 2 Cl 10:1; ἔργα ἀσεβείας=‘impious deeds’, i.e. deeds that are the product of distorted views of God Jd 15 (En 1:9). Of polytheists, who are indicted for dishonoring God Ro 1:18 (cp. Dt 9:5). ἀσεβείας ὑπόδειγμα Papias (3:2). In imagery τῆς ἀ. πλησθήσονται they will be sated w. their impiety 1 Cl 57:6 (Pr 1:31).—Pl. (Pla., Leg. 890a; LXX; ViMi 1 [p. 81, 7 Sch.]; Jos., Bell. 7, 260) ἀποστρέψει ἀσεβείας ἀπὸ Ἰακώβ Ro 11:26 (Is 59:20). ἐπιθυμίαι τ. ἀσεβειῶν profane desires Jd 18 (cp. En 13:2 ἔργα τ. ἀσεβειῶν).—Dodd 76–81; BGärtner, The Areopagus Speech and Natural Revelation ’55, 73ff.—M-M. TW. Sv. -
5 ἀσέβεια
ἀσέβ-εια, ἡ,A ungodliness, impiety, opp.ἀδικία, διὰ τὴν ἐκείνων περὶ μὲν θεοὺς ἀ. περὶ δὲ ἀνθρώπους ἀδικίαν X.Cyr.8.8.7
;ἀ. εἰς τοὺς θεούς Antipho 5.88
, cf. Pl.R. 615c, etc.; alsoἀ. ἀπὸ τοῦ θεοῦ LXX 2 Ki.22.22
;ἀ. ἀσκεῖν E.Ba. 476
;δίκη ἀσεβείας πρὸς τὸν βασιλέα Lys.6.11
;ἀσεβείας γράφεσθαί τινα Pl.Euthphr.5c
: at Rome, disloyalty to the Emperor (as θεός), D.C.57.9; of Christianity, Id.68.1: in pl., .Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀσέβεια
-
6 προ-κόπτω
προ-κόπτω, eigtl. durch Schlagen ausdehnen, wie der Schmied das Metall durch Hänmern streckt, daher überh. weiterbringen, fördern, τῆς ἀρχῆς ἐκείνοις, Thuc. 4, 60; τοῠ ναυτικοῠ μέγα μέρος προκόψαντες, 7, 56; pass. gefördert werden, Fortgang haben, gedeihen, ἀνωτέρω οὐδὲν τῶν πρηγμάτων προκοπτομένων, Her. 1, 190; auch ἐς τὸ πρόσω οὐδὲν προεκόπτετο τῶν πρηγμάτων, 3, 56. In derselben Bdtg bei den Att. gew. das act., τί ἂν προκόπτοις; Eur. Alc. 1082; ταῠτα προκόπτοντ' οὐδὲν εἰς πρόσϑεν κακῶν, Hec. 961; κρατοῠντες τῆς χώρας οὐδὲν προὔκοπτον ἐς τὸ ἀπολέσαι ὑμᾶς, Xen. Hell. 7, 1, 6; öfter bei Sp., wie Pol. προκόπτων οὐδέν 27, 8, 14, ἐπὶ τοσοῠτο προέκοψεν ἡ δόξα αὐτοῠ 32, 9, 2; προκόψας, gedeihend, Nicarch. 21 (XI, 17); im schlimmen Sinne, ἀνόητοι, μοχϑηροί, Plut. adv. Stoic. 10; ἐπὶ πλεῖον προκόψουσιν ἀσεβείας, N. T.; Suid. führt im eigentlichen Sinne an ὀχήματι κεχρημένον καὶ διὰ τῆς λεωφόρου προκόπτοντα κατέλαβε, durch die Heerstraße fortfahren, was er διερχόμενον erkl.
-
7 τέμενος
τέμενος, εος, τό, ein ausgesondertes Stück Land, besonders ein Tempelbezirk eines Gottes und ein einem Fürsten von Staats wegen gegebenes, mit seiner Stellung verbundenes Landgut; verwandt τέμνω, schneiden, abschneiden, absondern, aussondern, vgl. Curtius Grundz. d. Griech. Etym. 2. Aufl. S. 200. 448. 625. 659. Iliad. 18, 550 τέμενος βαϑυλήιον, var. lect. τέμενος βασιλήιον, Scholl. Aristonic. ὅτι τὸν ἀποτετμημένον τόπον τέμενος λέγει; Iliad. 6, 194 καὶ μέν οἱ Λύκιοι τέμενος τάμον ἔξοχον ἄλλων, καλὸν φυταλιῆς καὶ ἀρούρης, ὄφρα νέμοιτο, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι παρετυμολογεῖ τὸ τέμενος ἀπὸ τοῦ τεμεῖν καὶ ἀφορίσαι; Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 150. Das Wort ist von Hom. an überall häufig; bei Hom. erscheint es nur in der Form τέμενος, ausgenommen eine einzige Stelle, Odyss. 11, 185 σὸν δ' οὔ πώ τις ἔχει καλὸν γέρας, ἀλλὰ ἕκηλος | Τηλέμαχος τεμένεα νέμεται καὶ δαῖτας ἐίσας | δαίνυται, ἃς ἐπέοικε δικασπόλον ἄνδρ' ἀλεγύνειν. Hierzu Scholl. Aristonic. τεμένη: σεσημείωται τὸ ὄνομα ἀδιαιρέτως ἐξενεχϑέν, Scholl. Didym. Ἀρίσταρχος τεμένεα. Also nach Didvmus schrieb Aristarch τεμένεα, nach Aristonicus τεμένη, wegen welcher Form der Vers eine Diple trage. Der Widerspruch ist nur scheinbar; in seiner ersten Ausgabe schrieb Aristarch τεμένεα, in seiner zweiten τεμένη. Aristonicus erklärte überall lediglich Aristarchs zwei te Ausgabe, s. Sengebusch Homer. dissert. 1 p. 34; ob Didymus nicht gewußt habe, daß in Aristarchs zweiter Ausgabe τεμένη stand, ob Didymus τεμένεα für die einzige Aristarchische Schreibung gehalten habe, oder ob man das freilich sehr kurze Didymeische Scholium für ein schlechtes, lückenhaftes Excerpt halten müsse, welches den Bericht des Didymus auch über die Hauptsache nur halb wiedergebe: diese Frage soll hier nicht erörtert werden. Indessen lese man aufmerksam Scholl. Odvss. 6, 54 Iliad. 2, 423. 21, 363. Die so eben gegebene Erklärung des schwierigen Falles vergleiche man mit den freilich sehr abweichenden Ansichten von Carnuth Aristonic. Odyss. 11, 185 und von La Roche Die Homer. Textkritik im Alterth. 299 Ausgabe der Odyssee Anm. zu 11, 185. Höchst interessant ist der Fall auch deshalb, weil Homer oft genug αἴσχεα, ἄλγεα, ἄλσεα, ἄνϑεα, ἄχεα, βέλεα, βένϑεα, γένεα, ἔγχεα, ἔϑνεα, ἐλέγχεα, ἕλκεα, ἔπεα, ἕρκεα, ἔτεα, ἔχϑεα, κέρδεα, κήδεα, κήτεα, λαίφεα, λέχεα, μένεα, νείκεα, νέφεα, ὀνείδεα, ὄρεα, ῥάκεα, ῥήγεα, σάκεα, στήϑεα, τείχεα, φάεα, φάρεα, χείλεα, ψεύδεα sagt, aber niemals αἴσχη, ἄλγη, ἄλση, ἄνϑη, ἄχη, βέλη, βένϑη, γένη, ἔγχη, ἔϑνη, ἐλέγχη, ἕλκη, ἔπη, ἕρκη, ἔτη, ἔχϑη, κέρδη, κήδη, κήτη, λαίφη, λέχη, μένη, νείκη, νέφη, ὀνείδη, ὄρη, ῥάκη, ῥήγη, σάκη, στήϑη, τείχη, φάη, φάρη, χείλη, ψεύδη. Sicherlich ist τεμένη ganz gegen die Analogie; diese war aber dem Aristarch ein Hauptgesetz, während sein Gegner Krates umgekehrt der Anomalie huldigte, s. Sengebusch Homer. dissert. 1 p. 59. Indem also Aristarch das analoge τεμένεα seiner ersten Ausgabe in seiner zweiten durch das anomale τεμένη ersetzte, zeigte er, daß er nicht eigensinnig an einmal gefaßten Ansichten festhielt, sondern stets bereit blieb Gründen nachzugeben und Irrthümer einzugestehn. – Τέμενος eines Fürsten auch Hom. Iliad. 20, 184. 391. 9, 578. 12, 313 Odyss. 6, 293. 17, 299. – Τέμενος einer Gottheit Iliad. 8, 48. 23, 148 Odyss. 8, 363. – Gen. τεμένους Thuc. 3, 70 φάσκων τέμ νε ιν χάρακας ἐκ τοῦ τε Διὸς τεμ έ ν ους καὶ τοῦ Ἀλκίνου; τεμένηος Alcaeus ap. Cram. An. Ox. 1, 342, 1 (Bergk L. G. ed. 2 p. 734), ἀπὸ τῶν εἰς ος τὴν τεμένηος παρὰ Ἀλκαίῳ ἅπαξ χρησαμένῳ; dat. τεμένεϊ Herodot. 2, 155, Gott; τεμένει Hesiod. Sc. 58, Gott; gen. τεμενῶν Plat. Legg. 6, 758 e, Götter; Gesetz bei Demosth. p. 1069, 26, Götter; dat. τεμένεσι Herodot. 2, 64, Götter; τεμένεσσι Pind. N. 7, 94, Gott; – τεμένεα Herodot. 4, 161, König; τεμένη Hymn. Hom. Ven. 268, ἑστᾶσ' ἠλίβατοι· τεμένη δέ ἑ κικλήσκουσιν | ἀϑανάτων; τεμένη Xen. Cyr. 7, 5, 35, Götter. – Lycurg. Leocr. 147 ἀσεβείας δ' ὅτι τοῦ τὰ τεμένη τέμνεσϑαι καὶ τοὺς νεὼς κατασκάπτεσϑαι τὸ καϑ' ἑαυτὸν γέγονεν αἴτιος. – Plat. Legg. 5, 738 c τεμένη δὲ τού των ἑκάστοις ἐτεμένισαν, Götter. – Iliad. 2, 696 bezeichnet Hom. durch Δήμητρος τέμενος als Namen eine Stadt, Demetrium, s. Scholl. Aristonic. und Nican., Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 230; Pind. P. 2, 2 ὦ Συράκοσαι, τέμενος Ἄρεος; P. 12, 27 Καφισίδος ἐν τεμένει, See des Kephisos, der Kopaissee, als Besitz der Nymphe Kephisis; P. 4, 56 Νείλοιο πρὸς πῖον τέμενος Κρονίδα, nach Afrika; Aeschyl. Pers. 365 κνέφας δὲ τέμενος αἰϑέρος λάβῃ, den Himmel; Philet. ap. Stob. Flor. 59, 5 ἀνέμων τέμενος, die Luft oder das Meer. – Soph. O. C. 136 Eur. Herc. fur. 1329 Aristoph. Pl. 659.
-
8 φεύγω
φεύγω, fut. φευξοῦμαι, seltner φεύξομαι, Hom. u. Folgde; bei Plat. z. B. φευξεῖται, φευξεῖσϑαι, Legg. I, 635 bc, φεύξεται, φευξόμεϑα, Rep. IX, 592 a Theaet. 181 a; bei sehr späten Schriftstellern sogar fut. φυγῶ; aor. ἔφυγον, perf. πέφευγα und in derselben Bedeutung auch perf. pass. πέφυγμαι, und wie von φύζω (vgl. φύζα) gebildet πεφυζότες, Il. 21, 6. 528. 532. 22, 1; – 1) fliehen, die Flucht ergreifen; häufig bei Hom.; ποῖ φεύγεις, μετὰ νῶτα βαλών, κακὸς ἃς ἐν ὁμίλῳ Il. 8, 94; βῆ φεύγων ἐπὶ πόντον 2, 665, dem διώκειν entgegengesetzt; φόβῳ φυγών Soph. O. R. 118; ποῖ φύγω; O. C. 832; εἰς τοὺς ἀφώνους μάρτυρας φεύγεις; Eur. Hec. 1076; Ar. u. in Prosa; φεύγει ἀπ' αὐτοῦ Plat. Phaed. 65 d; ἐνϑένδε ἐκεῖσε Theaet. 176 a, u. oft, wie Folgde. – Häufig liegt darin nur der Begriff der Absicht, des Willens, zu fliehen suchen, fliehen wollen, während die compos. ἀποφεύγω, ἐκφεύγω, προφεύγω das wirklich ausgeführte Fliehen bezeichnen, βέλτερον ὃς φεύγων προφύγῃ κακὸν ἠὲ ἁλώῃ, besser ist daran, wer, wenn er zu entfliehen trachtet, wirklich entflieht, als wer gefangen wird, Il. 14, 81; δεῖ γάρ με φεύγοντ' ἐκφυγεῖν Ἀχαρνέας Ar. Ach. 177; u. etwas anders mit der unter 3 aufgeführten Bdtg ἦ ῥᾳδίως φεύγων ἂν ἀποφύγοι δίκην Nubb. 168; vgl. Pors. Eur. Phoen. 1234. – Das perf. aber hat immer, der aorist. oft die Bdtg entgehen, entkommen, ἔνϑ' ἄλλοι μὲν πάντες, ὅσοι φύγον αἰπὺν ὄλεϑρον, οἴκοι ἔσαν, πόλεμόν τε πεφευγότες ἠδὲ ϑάλατταν, nachdem sie dem Kriege und dem Meere entronnen waren, Od. 1, 11; so öfter c. accus., Einem entfliehen, vor Einem fliehen, eine Sache meiden, oft ϑάνατον, ὄλεϑρον, πόλεμον, κακόν, Hom. oft, auch πεφυγμένος μοῖραν, ὄλεϑρον, Il. 6, 488. 22, 219 Od. 9, 455 (welches perf. pass. aber auch c. gen. verbunden ist, πεφυγμένος ἦεν ἀέϑλων Od. 1, 18, befrei't, erlös't aus den Mühen, wie sich bei befreien u. ähnl. Verbis ein gen. findet); οὐδεμίη πόλις πέφευγε δουλοσύνην πρὸς Ἱπποκράτεος Her. 7, 154. – Φεύγειν αἰτίαν τινά, sich einer Beschuldigung durch die Flucht entziehen, 7, 214; Pind. ὄνειδος, ἀμαχανίαν u. vgl., Ol. 6, 90 P. 9, 95; Νέμεσιν 10, 43; Tragg.: τὰν Διὸς γὰρ οὐχ ὁρῶμῆτιν ὅπα φύγοιμ' ἄν Aesch. Prom. 908; λευστῆρα δήμου δ' οὔτι μὴ φύγῃ μόρον Spt. 181; εἰ μόρον φευξοίαϑ' Ἕλληνες κακόν, u. öfter; φύγοι τἂν χὠ κακὸς τὸν κρείσσονα Soph. Ai. 451; O. C. 1028 u. sonst; u. in Prosa: τὴν λύπην φεύγετε ὡς κακόν Plat. Prot. 354 c; τὰς τῶν κακῶν ξυνουσίας φεῦγε ἀμεταστρεπτί Legg. IX, 854 c; auch φεύγων φυγῇ τὸ γῆρας Conv. 195 b; ο ὐκ ἔσϑ' ὅπως ἄν τις φύγοι τὸ καταγέλαστος γενέσϑαι Lach. 184 c; Ggstz ἑλεῖν – φυγεῖν Tim. 86 c, u. öfter. – Ein doppelter accus. steht in der häufigen Verbindung ποῖόν σε ἔπος φύγεν ἕρκος ὀδόντων, Il. 4, 350. 14, 83, Od. häufiger. – Auch φυγὴν φεύγειν wird verbunden, Plat. Legg. IV, 706 c; ein anderer accus. ist φεύγειν τὴν παρὰ ϑάλασσαν, sc. ὁδόν, den Seeweg fliehen, Her. 4, 12. – Andere Verbindungen sind: ὑπό τινος φεύγειν, vor Einem fliehen, Il. 21, 23. 554, Her. 4, 125. 5, 30; – ἐκ κακῶν πεφευγέναι, Soph. Ant. 434; ἐκ κακῶν μεγάλων πεφευγότας, Her. 1, 65, der es auch mit dem infin. verbindet, Bedenken tragen, sich scheuen, verschmähen, ξεινικοῖσι νομαίοισι χρᾶσϑαι αἰνῶς φεύγουσι 4, 76; ὡς εἰκότως σοι ἔφυγον κοινωνεῖν περὶ τὰ τῆς πόλεως πράγματα Plat. Ep. III, 316 b; διδάξαι ἔφυγες καὶ οὐκ ἠϑέλησας Apol. 26 a; – ἀπό τινος, Xen. Mem. 2, 6,31. – Ein bloßer genit., wie oben bei πεφυγμένος bemerkt ist, findet sich selten, s. Schäf. Schol. Par. Ap. Rh. 4, 86; Soph. vrbdt δοκοῖμ' ἂν τῆς νόσου πεφευγέναι, Phil. 1033. – Auch mit folgdm μή, ὀσμὴν ἀπ' αὐτοῦ, μὴ βάλῃ, πεφευγότες Ant. 408. – Selten von leblosen Dingen, ἡνίοχον φύγον ἡνία, dem Wagenlenker entflohen, entfielen die Zügel, Il. 23, 465, vgl. Od. 10, 131. – 2) laudflüchtig werden, aus dem Vaterlande einer Schuld wegen entweichen, Il. 9, 478 Od. 13, 259. 15, 276. 23, 120; so auch Tragg., wie Aesch. Ag. 1653 Ch. 134; ϑνήσκειν, οὐ φυγεῖν σε βούλομαι Soph. O. R. 623, vgl. 823; ὑπό τινος, vor Einem od. auf seinen Betrieb flüchtig werden, ὁρέοντες τοὺς ὁμούρους φεύγοντας ὑπὸ Σκυϑέων Her. 4, 126. – In die Verbannung gehen, in der Verbannung leben, auch φεύγειν πατρίδα, statt des gew. ἐκ πατρίδος, sein Vaterland als Landflüchtiger verlassen; Od. 15, 228; Xen. Cyr. 3, 1,24; δύο ἔτη φευγέτω Plat. Legg. IX, 867 c; τοὺς ἀδίκως φεύγοντας δικαίως κατήγαγον Menex. 242 b; ἀειφυγίαν φεύγειν, auf immer aus dem Vaterlande fliehen, in ewige Verbannung gehen, Legg. IX, 871 d 877 c e 881 b; φεύγειν ὑπὸ δήμου, vom Volke verbannt worden sein, Xen. Hell. 1, 1,27; Sp. – 3) in der att. Gerichtssprache angeklagt od. gerichtlich verfolgt werden, weil der Angeklagte in jedem peinlichen Proceß das Recht hatte, sich dem Endurtheile durch freiwillige Verbannung zu entziehen, od. weil er übh. vom Kläger, ὁ διώκων, verfolgt wurde; ὁ φεύγων, der Verklagte; φεύγων τε καὶ διώκων Plat. Rep. III, 405 b; ὁ πολλάκις μὲν φυγών, μηδεπώποτε δ' ἐξελεγχϑεὶς ἀδικῶν, der zwar oft angeklagt, aber noch nie als Uebelthäter überführt ist, Dem. 18, 251; φεύγειν δίκην, vor Gericht belangt werden; οὗ ἕνεκα τὴν γραφὴν φεύγω Plat. Euthyphr. 6 a; τινός, wegen einer Sache, ἀσεβείας φεύγοντα ὑπὸ Μελίτου Apol. 35 d; φεύγων ξενίας, δειλίας φευξούμενος, Ar. Vesp. 718 Ach. 1094; φεύγειν φόνου, sc. δίκην, des Todtschlages od. Mordes angeklagt sein, Antiph. 5, 9; Lys. 11, 12 u. sonst; auch φεύγειν ἐφ' αἵματι, Valck. Eur. Hipp. 35; φεύγει δίκην ὑπ' ἐμοῦ, er ist von mir angeklagt, Dem. – Auch = einer Anklage zu entrinnen suchen, sich vor Gericht vertheidigen.
-
9 κατ-αιτιάομαι
κατ-αιτιάομαι, dep. med., beschuldigen, anklagen; ἀλλήλων ἅπτοντο καταιτιώμενοι Her. 5, 92; εἰ γὰρ ἀμαϑίαν κατῃτιῶντο Thuc. 3, 42; τινά τινος, wie ἀσεβείας D. Cass. 68, 1; – aor. pass. hat passive Bdtg, τοὺς καταιτιαϑέντας ἀπέκτειναν Thuc. 6, 60; Xen. Hell. 1, 1, 32; Pol. 3, 5, 4; perf., 32, 7, 14; φήσας αὐτὸν ψευδῶς κατῃτιᾶσϑαι τὴν κλοπήν. D. Sic. 4, 31.
-
10 ἐπι-τελέω
ἐπι-τελέω (s. τελέω), vollenden, ausführen, τὰ ἐπιτασσόμενα Her. 1, 51; τὸν προκείμενον ἄεϑλον ibd. 126; ὡς ἐπετελέσϑη τὸ οἴκημα 2, 121, 1; μαϑὼν τὸ χρηστήριον ἐπιτελεύμενον, in Erfüllung gehen, 2, 152; ἐπιτελέσαι ἃ ὐπέσχετο, sein Versprechen erfüllen, Thuc. 1, 138; ἃ ὑπεδέξατο οὐκ ἐπετέλει 2, 95; ἐπετετέλεστο τὸ τεῖχος 7, 2; ἔργῳ 1, 70, wie ἅττ' ἄν σοι λογιζομένῳ φαίνηται βέλτιστα, ταῦτα τοῖς ἔργοις ἐπιτέλει Isocr. 2, 38; ἱκανοὶ ὄντες ἃ ἂν νοήσωσιν ἐπιτελεῖν Plat. Gorg. 491 b; auch im med., κάλλιον τὴν κρίσιν ἐπιτελεσαίμεϑα Phil. 27 c; ἐπιτελεσϑέντος τοῦ λόγου Isocr. 5, 23; ὅπως ἡ εἰρήνᾷ ἐπιτελεσϑῇ, zu Stande komme, Dem. 18, 29; Sp. – Bes. von Opfern, verrichten, darbringen, Her. 1, 167. 2, 37 und oft; εὐχήν 1, 86; ὁρτάς, Feste feiern, u. ä.; Sp., wie D. Hal. 2, 30; χοάς 2, 52; ohne den Zusatz, ἐπετέλουν αὐτῷ, Ael. V. H. 12, 61; γάμον, Hochzeit ausrichten, Ath. XIII, 576 a; ἀποφορήν, φόρον, Tribut abtragen, Her. 2, 109. 5, 49. – Bei Plat. Legg. X extr. οἱ νομοφύλακες τὴν τῆς ἀσεβείας δίκην τούτοις ἐπιτελούντων, Strafe auferlegen u. vollziehen. – Med., τὰ τοῦ γήρως ἐπιτελεῖσϑαι, das Alter, die Lasten des Alters über sich nehmen, Xen. Mem. 4, 8, 8; Sp.; τὰς δίκας D. Hal. 10, 42.
-
11 ὑπό-δικος
ὑπό-δικος, verklagt, schuldig, τινός, Aesch. Eum. 252 ὑπόδικος ϑέλει γενέσϑαι χερῶν, er will sich Recht sprechen lassen; dem ὑπεύϑυνος entsprechend, Andoc. 4, 31; Lys. 10, 9; τῆς κακώσεως Is. 8, 33; ψευδομαρτυριῶν ὑπόδικον ποιεῖν τινα Dem. 29, 16; τῆς ἐγγύης 33, 29; ὑπόδικος τῷ παϑόντι ἔστω 2, 10 im Gesetz; τῶν διπλασίων ὑπόδικος ἔστω τῷ βλαφϑέντι Plat. Legg. VIII, 846 b; ὑπόδικος ἀσεβείας γενέσϑω τῷ ἐϑέλοντι 868 d, u. sonst, wie Sp., z. B. Luc. Phalar. 2, 13.
-
12 ασεβεια
ἥ1) нечестие, кощунство(ἀσέβειαν ἀσκεῖν Eur.; ἀ. περὴ и εἰς θεούς Xen., Plat.; ἀσεβείας δίκη или γραφή Lys.)
2) pl. нечестивые поступки Plat. -
13 επιτελεω
реже med.1) исполнять, выполнять(τὰ ἐπιτασσόμενα Her.; τὰς πράξεις Arst.)
; pass. исполняться, сбываться(τὸ χρηστήριον ἐπιτελεύμενον Her.) или образовываться, становиться (ἐξ ᾠοῦ ζῷον ἐπιτελεσθέν Arst.)
2) доводить до конца, завершать, оканчивать(τὸν προκείμενον ἄεθλον Her.; ἐπιτελεσθέντος τοῦ λόγου Isocr.)
3) восполнять, довершать(τὰ ἐλλιπῆ Arst.)
4) совершать(θυσίας Her., Arst.)
5) устраивать, справлять(ἀγῶνα, ὁρτάς Her.; γάμον Arst., Plut.)
6) платить, уплачивать(ἀποφορήν Her.)
7) (о наказании, возмездии) назначать, определятьτέν τῆς ἀσεβείας δίκην ἐ. τινι Plat. — карать кого-л. за нечестие;
ἥ δίκη τοῦ φόνου τοῖσι Σπαρτιήτῃσι ἐκ Μαρδονίου ἐπετελέετο Her. — за убийство (Леонида) спартанцы были отомщены смертью Мардония8) med. платиться, т.е. переносить, претерпеватьτὰ τοῦ γήρως ἐ. Xen. — терпеть тяготы старости;
ἱλαρῶς τὸν θάνατον ἐπετελέσατο Xen. — (Сократ) радостно встретил смерть -
14 καταιτιάομαι
A accuse, arraign,ἀλλήλους Hdt.6.14
; τί σαυτὸν ἀδικῶν τὴν τύχην καταιτιᾷ; Men.618;τινὰ περί τινος D.57.27
;τινὰς ἀσεβείας D.C.68.1
, cf. J.AJ8.13.3; τινα c. inf.,Χρήματα εἰληφέναι D.C.Fr.104.3
; τινος X.Cyr.6.1.4(v.l.): abs. in med.sense, accuse one another, Hdt.5.92.γ:—[voice] Pass., PTeb.64 (a).84 (ii B.C.).2 c. acc. rei, lay something to one's charge, impute,ἀμαθίαν Th.3.42
;καταιτιώμενος ταῦτα D.21.118
.II [tense] aor. 1 part. [voice] Pass. καταιτιαθείς in pass. sense, accused person, defendant, οἱ κ. Th.6.60, Plb.30.32.11; οἱ ἐκ τοῦ Περσικοῦ πολέμου κ. Id.3.5.4: c. inf.,καταιτιαθεὶς ταῦτα πρᾶξαι X.HG1.1.32
; so alsoοἱ κατῃτιαμένοι Plb.32.3.14
;κατῃτιᾶσθαι τὴν κλοπήν D.S.4.31
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > καταιτιάομαι
-
15 κολοφών
A summit, top, finishing, κολοφῶνα ἐπιτιθέναι put the finishing touch to.., Pl.Euthd. 301e, Lg. 673d;τὸν κ. προσβιβάζειν Id.Tht. 153c
;κ. ἐπάγειν τῷ λόγῳ Ael.NA13.12
;κολοφὼν ἐπὶ τῷ λόγῳ εἰρήσθω Pl.Lg. 674c
;κ. τοῦ λόγου Com.Adesp.433
; later κ. τῆς ἀσεβείας height of impiety, Jul.Gal. 333c; of persons, ὁ κ. τῆς ἀδικίας the arch-criminal, Lib.Decl.30.12;τῶν ἀτοπημάτων κ. Zos.4.15
. (Expld. by Str.14.1.28 from the belief that the cavalry of Colophon was so excellent that it always decided the contest.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κολοφών
-
16 μιαίνω
A ; [ per.] 3sg.μιᾰνεῖ Berl.Sitzb.1927.158
([place name] Cyrene), LXX Is.30.22, al.: [tense] aor.ἐμίηνα Il.4.141
, Hp.Flat.14, App. BC2.104,ἐμίᾱνα Pi.N.3.16
, S.Fr. 104, E.Hel. 1000, IA[1595], LXX Ge. 34.5, al.; part.μιάνας Sol.32.3
: [tense] pf.μεμίαγκα Plu.TG21
:—[voice] Med., [tense] aor.ἐμιήνατο Nonn.D.45.288
:—[voice] Pass., [tense] fut.μιανθήσομαι Pl.R. 621c
: [tense] aor. ἐμιάνθην, [dialect] Ep. μιάνθην (v. infr.): [tense] pf. μεμίασμαι (v. infr.), , al., D.C.51.22; [ per.] 3sg.μεμίανται Porph.Abst.4.16
(but [ per.] 3pl., Phalar.Ep.121.2); inf.μεμιάνθαι D.S.36.13
, butμεμιάσθαι Horap.1.44
: Cyrenaic [tense] aor. 2 [voice] Pass. ἐμίᾱν in [ per.] 3sg. subj.μιᾷ Berl.Sitzb. 1927.160
, al.: [tense] fut. [voice] Pass. μιᾱσέω in [ per.] 3sg. ind. μιᾱσεῖ ib. 164:—stain, dye, ;ὥσπερ ἔβενος περίδρομος ἐλέφαντα τὸν βραχίονα μιαίνων Hld.10.15
.2 stain, sully,μιάνθησαν ἔθειραι αἵματι καὶ κονίῃσι Il.16.795
, cf. 23.732;μιάνθην αἵματι μηροί 4.146
; , cf. A.Ag. 209 (lyr.);τοὺς θεῶν βωμοὺς αἵματι μ. Pl.Lg. 782c
;μ. βωμὸν εὐγενεῖ φόνῳ E.IA
l. c.;βορβόρῳ.. ὕδωρ μιαίνων λαμπρόν A.Eu. 695
.3 freq. of moral pollution, taint, defile, Pi. l. c., etc.; κλέος Sol.l. c., E.Hel. l. c.; ;ἑνὶ πόνῳ πολλὰ καὶ λαμπρὰ ἔργα μιῆναι App.BC2.104
;εὔφημον ἦμαρ κακαγγέλῳ γλώσσῃ μ. A.Ag. 637
;μιαίνων εὐσέβειαν Ἄρης Id.Th. 344
(lyr.); ; τὰ ἱερά, τὸ θεῖον, Pl.Lg. 868b, Ti. 69d;οἶκον θόρυβος μιαίνει Porph.Abst.4.12
; ;τὴν ἁγνείαν τῶν θεῶν Antipho 2.2.12
, cf. 2.1.10; dishonour a woman, LXX Ge.34.5, al.:— [voice] Pass., incur defilement, A.Supp. 366, E.Or.75, Berl.Sitzb. ll. cc., etc.; ;τῆς ἄλλης [γῆς] αὐτῷ μεμιασμένης Th.2.102
;ἡ ψυχὴ μεμιασμένη καὶ ἀκάθαρτος Pl.Phd. 81b
; μιανθέντες τῷ τῆς ἀσεβείας μολυσμῷ Aristeas 66; of ritual defilement in funeral rites, IG 12(5).593.25 ([place name] Iulis). -
17 προκόπτω
A cut one's way forward, only metaph., π. διὰ τῆς λεωφόρου advance by the high-road, Anon. ap. Suid.: c. acc. cogn.,τὴν ὁδὸν προκεκοφέναι J.AJ2.6.7
: without ὁδόν, ἐπὶ πολὺ προκεκοφότες ib. 2.16.3;π. τριάκοντα σταδίους Chio Ep.4.2
:—[voice] Pass. in Hdt., advance, prosper, ; .II with neut. Adjs., προκόψομεν οὐδέν shall make no progress, advance not at all. Alc.35; τὰ πολλὰ προκόψασ' having prepared most of the way, E. Hipp.23; τί ἂν προκόπτοις; what good would you get? Id.Alc. 1079; οὐδὲν προὔκοπτον εἰς.. they made no progress towards.., X.HG7.1.6;π. οὐδὲν ἐς πρόσθεν E.Hec. 961
;ἐν παιδείᾳ προκεκοφότες D.S.17.69
;π. ἐν Ἰουδαϊσμῷ Ep.Gal.1.14
;ἐν τοῖς μαθήμασι Luc.Herm.63
: c. dat. modi,τοῖς πλούτοις -κεκοφότες D.S.34
/5.2.26;σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ Ev.Luc.2.52
.2 c. gen. rei, τοῦ ναυτικοῦ μέγα μέρος προκόψαντες having made improvements in their navy to a great extent, Th.7.56; ἡμῶν προκοπτόντων τῆς ἀρχῆς ἐκείνοις since we promote the increase of their empire, Id.4.60; ἐπὶ πλεῖον π. ἀσεβείας having advanced further in impiety, 2 Ep.Ti.2.16: abs.,ἐπὶ τοσοῦτο π. Plb.31.23.2
;ἐπὶ πλεῖον π. D.S.14.98
.3 esp. in Philos., of moreal and intellectual progress, Zeno Stoic.1.56, Chrysipp.ib.2.337, Plu.2.543e, Arr.Epict.1.4.1,3.2.5, etc.;κατὰ φιλοσοφίαν π. Phld.Mort.17
;ὁ λόγος π. S.E.P.2.240
; προκοπτούσης τῆς θεραπείας if the treatment succeeds, Asclep. ap. Gal. 12.413, cf. Herod.Med. in Rh.Mus.58.103; εἴωθε προκόπτειν ἡ.. ἀγωγή the treatment is usually successful, Heliod. ap. Orib.46.9.1; - κεκοφυίας τῆς νόσου as the disease improves, Herod.Med. ap. Aët.9.13.b of Time, προκοπτούσης ὁδοῦ as the journey advanced, Babr. 111.4; is far spent,Ep.Rom.
13.12, cf. J.BJ4.4.6; to be advanced in years, (Istropolis, ii B.C.);ὁ μὲν -κέκοφεν, ὁ δὲ νέος ἐστίν Herm.in Phdr.p.60
A.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > προκόπτω
-
18 προσκαλέω
A call on, summon, τινας Th.8.98(v.l.), S.Aj.89, Pl.Men. 82a, etc.; address, accost,ὀνόματι D.C.71.34
;ἑαυτόν A.D.Synt.218.27
([voice] Med.).II [voice] Med. with [tense] pf. [voice] Pass. (v. infr.), call to oneself, invite, summon, τινα v.l. in X.An.7.7.2, cf. PCair.Zen.647.25 (iii B.C), Plu. 2.354d, Luc.DDeor.19.1;τὰς κύνας Poll.5.85
; esp. call to one's aid, τινα Philipp. ap. D.18.166; τινὰ ἐς τὴν πολιτείαν dub.l. in Plu.Dem. 21: c. dupl. acc., τὸ ἔργον ὃ προσκέκλημαι αὐτούς to which I have called them, Act.Ap.13.2.2 as law-term, of an accuser, cite or summon into court, Telecl.2, Ar.V. 1334; π. τινὰ ὕβρεως lay an action for assault, ib. 1417; in full,π. δίκην ἀσεβείας πρὸς τὸν βασιλέα Lys.6.11
, cf. 21.19, D.18.150;π. τινὰ πρὸς τὸν πολέμαρχον Lys.23.2
;π. σε.. πρὸς τοὺς ἀγορανόμους βλάβης τῶν φορτίων Ar.V. 1406
;π. τινὰ εἰς δίκην δημοσίαν X.Mem.2.9.5
;π. τινὰ πρὸς τὸν ἄρχοντα εἰς διαδικασίαν D.43.7
, cf. 15;τραύματος εἰς Ἄρειον πάγον Luc.Tim.46
, cf. Pisc.39:—[voice] Pass., to be summoned, λιποταξίου, ξενίας, on a charge of.., D.39.17,18;φόνου δίκην Arist.Ath.16.8
; ὑπομεῖναι προσκληθεὶς δίκην εἰς Ἄρειον πάγον submitted to be summoned.. before the Areopagus, Id.Pol. 1315b21; προσκληθείς summoned, Antipho 5.13, D.49.19, cf. Ar.Nu. 1277; παρὰ τοῦ.. ἔχοντος τὸν κλῆρον προσκαλεῖσθαι that citation should be made of the party in possession, D.43.7; cf. πρόσκλησις.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > προσκαλέω
-
19 φεύγω
Aἔφευγον 22.158
, etc., Poet.φεῦγον 9.478
, Tyrt.5.8, Pi.N. 9.13: iter.φεύγεσκον Il.17.461
, Hdt.4.43: [tense] fut.φεύξομαι Il.18.307
, etc.; also φευξοῦμαι in E. and Com., E.Med. 341, 346, Hel. 500, 1041, Ba. 659, Ar.Ach. 203 (cod. R), 1129, Pl. 447, Av. 932 ([etym.] ἀπο-), Men. 283 (but dub. where found in [dialect] Att. Prose, Pl.Lg. 635c, al., D.38.19; φευξεῖται is dub. l. in IPE12.24.11 (Olbia, iv B. C.); [tense] fut. [voice] Act. ἐκ-φεύξω only late, v.l. in Aesop.349b, cf. Chambry ii p.479): [tense] aor. ἔφῠγον, [dialect] Ion.φύγεσκον Od.17.316
: [tense] pf.πέφευγα Hdt.7.154
codd. (v. infr.11.1a); opt.πεφεύγοι Il.21.609
(ἐκ-πεφευγοίην S.OT 840
), part.πεφευγότες Od.1.12
; part. [tense] pf. [voice] Pass. πεφυγμένος in act. sense, Il.6.488, Od.1.18, etc. (in pass. sense, Epicur.Fr. 423); [dialect] Ep. πεφυζότες (cf. φύζα) Il.21.6, 528, 532, 22.1, later sg. ; [dialect] Aeol. πεφύγγων, v. φυγγάνω:—[voice] Med., μὴ φεύγησθε Anon.Hist. in PLit.Lond. 115: [tense] aor. 1 δια-φεύξασθαι Decr.Ath. in Hp.Ep.25.I abs., flee, take flight, opp. διώκω, Il.22.157, etc.;βῆ φεύγων ἐπὶ πόντον 2.665
;πῇ φεύγεις; 8.94
;πόσε φεύγετε; 16.422
;ποῖ φύγωμεν.. χθονός; A.Supp. 777
(lyr.);ποῖ τις οὖν φύγῃ; S.Aj. 403
(lyr.);ἐνθένδε ἐκεῖσε φ. Pl.Tht. 176b
: with Preps.,φ. ἀπό τινος Od.12.120
; , etc.; ἐκ πολέμοιο, ἐκ θανάτοιο, Il.7.118, 20.350;ἐκ κακῶν πεφευγέναι S.Ant. 437
, cf. Hdt.1.65;ὑπὲκ κακοῦ Il.15.700
, cf. 17.461 (rarely c. gen. only, πεφυγμένος ἦεν ἀέθλων (v. infr. 11) Od.1.18;τῆς νόσου πεφευγέναι S.Ph. 1044
);φ. ἐς πατρίδα γαῖαν Il. 2.140
, 159, al.; ἐπὶ Σάρδεων, ἐπὶ τὸν Ἑλικῶνα, X.Cyr.7.2.1, Ages. 2.11;πρὸς τὸ ὄρος Id.HG3.5.19
; (lyr.);ὑπὸ δελφῖνος ἰχθύες φ. Il.21.23
, cf. 554 (cf. infr. 111.2): c. acc. cogn., φύγε λαιψηρὸν δρόμον ran the course full swiftly, Pi.P.9.121;τίνα φυγὴν φευξούμεθα; E.Hel. 1041
; φ. τὴν παρὰ θάλασσαν (sc. ὁδόν) flee by the shore route, Hdt.4.12; cf. infr. 111; for φυγῇ φεύγειν, v. infr. 11.1,φυγή 1.1
.2 [tense] pres. and [tense] impf. tenses prop. express only the purpose or endeavour to get away: hence part. φεύγων is added to the compd. Verbs καταφεύγω, ἐκφεύγω, προφεύγω, to distinguish the attempt from the accomplishment, βέλτερον, ὃς φεύγων προφύγῃ κακὸν ἠὲ ἁλώῃ it is better that one should flee and escape than stay and be caught, Il.14.81;φεύγων ἐκφεύγει Hdt.5.95
, cf. Ar.Ach. 177;φ. καταφυγεῖν Hdt.4.23
.3 φ. εἰς .. have recourse to.. take refuge in..,ἐς τοὺς ἀφώνους μάρτυρας E.Hipp. 1076
.4 c. inf., shun or shrink from doing, Hdt.4.76, Antipho 1.13, Pl.Ap. 26a; with inf. omitted, shrink back,S.
Ant. 580.II c. acc., flee, avoid, escape,Ἕκτορα Il.11.327
, etc.;φ. τινὰ ἐκ μάχης Hdt.7.104
;φ. ἐς τὴν Ἀσίην τοὺς Σκύθας Id.4.12
;φ. θάνατον Il.1.60
;ἔνθ' ἄλλοι μὲν πάντες, ὅσοι φύγον αἰπὺν ὄλεθρον, οἴκοι ἔσαν πόλεμόν τε πεφευγότες ἠδὲ θάλασσαν Od.1.11
; ἔφυγον κακόν, εὗρον ἄμεινον, formula used by μύσται, D.18.259; with modal dat., φ. ὄνειδος λόγοις, ἀμαχανίαν ἔργῳ, Pi.O.6.90, P.9.92; avoid, shun,χρὴ.. φεύγειν τὰ παχύνοντα Gal.Vict.Att.12
; , cf. 46, al.; φόνον φ. flee the consequences of the murder, E.Med. 796;αἷμα συγγενὲς φ. χθονός Id.Supp. 148
;τὰν Διὸς μῆτιν φ. A.Pr. 906
(lyr.);ὀσμὴν.., μὴ βάλῃ, πεφευγότες S.Ant. 412
;φεύγων φυγῇ τὸ γῆρας Pl.Smp. 195b
;ἐς πόντον.. φύγε πέτρας νηῦς Od. 10.131
; οὐδεμία [πόλις] πέφευγε (sed fort. leg. ἀπέφυγε) δουλοσύνην πρὸς Ἱπποκράτεος at the hands of.., Hdt.7.154: part. [tense] pf. [voice] Pass. also retains the acc. in Hom. in periphrastic phrases, ;πεφυγμένον ἔμμεν ὄλεθρον Od.9.455
; , cf. h.Ven. 34:—but in pass. sense, τὸ πάραυτα πεφυγμένον κακόν Epicur.l.c.2 of things, escaped, slipped from his hands,Il.
23.465; , cf. 11.128; τὸ φεῦγον the part which slips, X.Eq. 10.9, cf. Hp.Off.9, Gal.18(2).735: c. dupl. acc.,ποῖόν σε ἔπος φύγεν ἕρκος ὀδόντων Il.4.350
, Od.1.64, etc.b of wine, 'go off', turn sour, Gp.7.7.8.III flee one's country, Il. 9.478, Od.13.259; οἱ φεύγοντες the exiles, Th.1.24, X.Ages.7.6;πατρίδα φ. Od.15.228
, X.Cyr.3.1.24;τὴν αὑτοῦ Th.5.26
;ἅπασαν τὴν Ἀθηναίων ξυμμαχίδα IG12.10.30
;φ. ἐξ Ἄργεος Od.15.224
, cf. Th.8.85; ἐξ Ἀθηνέων, ἐκ τῆς πατρίδος, Hdt.6.103, X.An.1.3.3.2 φ. ὑπὸ Σκυθέων to be expelled, driven out by.. Hdt.4.125: but esp. to be exiled,φ. ὑπὸ τοῦ δήμου Id.5.30
, X.HG1.1.27; φ. ἐξ Ἀρείου πάγου by their sentence, Din.1.44: also c. acc.,φ. Πεισιστρατίδας Hdt. 5.62
.3 abs., go into exile, live in banishment, A.Ag. 1668 (troch.), Antipho 2.2.9, Pl.Mx. 242b;δύο ἔτη φευγέτω Id.Lg. 867c
; φ. ἀειφυγίαν to be banished for life, ib. 871d, al.; , cf. 24 (Amphipolis, iv B. C.); but alsoἐν ἀειφυγίᾳ Pl.Lg. 877e
; ; φεύγοντες being in exile, opp. having gone into exile,Lys.
14.33; with play on words, "μέχρι τίνος φεύξῃ, Ἀρκαδίων; καὶ ὅς, ἔς τ' ἂν τοὺς ἀφίκωμαι οἳ οὐκ ἴσασι Φίλιππον" Duris 3 J.IV as law-term (mostly in [tense] pres. and [tense] impf., but cf. Lys.12.4 (v. infr.)), to be accused or prosecuted at law: ὁ φεύγων the accused, defendant, Ar.V. 893, Pl.R. 405b, etc.; opp.διώκω, οὔτε φεύγων ἁλοὺς οὔτε διώκων ἡττηθείς D.23.66
; c. acc., φ. γραφάς, δίκην, Ar.Eq. 442 (lyr.), Nu. 167;ὑπό τινος δίκας φ. Pl.Ap. 19c
, cf. D.49.1;οὐδενὶ πώποτε οὔτε ἡμεῖς οὔτε ἐκεῖνος δίκην οὔτε ἐδικασάμεθα οὔτε ἐφύγομεν Lys.
l. c.;φ. ἀπολογίας Aeschin.3.201
; the crime being added in gen.,φόνου δίκην φ. Antipho 5.9
;γραφὰς φ. παρανόμων D.18.235
; more freq. c. gen. only, φ. φόνου to be charged with murder, Lys.10.31, Lycurg.133, etc.;φ. δειλίας Ar. Ach. 1129
; (anap.); with gen. of the penalty,ἐὰν.. φεύγῃ δεσμῶν OGI218.92
(Ilium, iii B. C.); alsoπερὶ θανάτου φ. Antipho 5.95
;φ. ἐπὶ μηνύσει τινός And.1.18
; ἀσεβείας φ. ὑπό τινος is accused of impiety by.., Pl.Ap. 35d; rarely of things, τὸ φεῦγον ψήφισμα the decree that is on its defence, the decree in question, D.23.58:—in Hdt.7.214 αἰτίην φ. has the older sense, flee from a charge, quit one's country on account of a charge.2 plead in defence, δεῖ τοί σε φεύγειν.. ὡς οὐκ ἔχουσι κῦρος [οἱ νόμοι] A.Supp. 390; ἔφευγε μὴ εἰδέναι pleaded ignorance, S.Ant. 263, (Cf. Lat.fugio, Goth. biugan 'bend', etc.) -
20 ἀπάγω
ἀπάγω [ᾰγ],A lead away, carry off,ἀπάγουσι βόας καὶ ἴφια μῆλα Od.18.278
;ἀ. τινὰ ἐκτόπιον S.OT 1340
(lyr.), cf. 1521, etc.; προσάγειν.., ἀπάγειν, bring near.., hold far off, Arist.GC 336a18; ἀ. ἀχλὺν ἀπ' ὀφθαλμῶν remove it, Thphr.HP7.6.2;τὸ ἱμάτιον ἀπὸ τοῦ τραχήλου Plu.Ant. 12
; οὐκ ἀπάξετε ταῦτα; stop this fooling! Jul.Or.7.225a:—[voice] Med., take away for or with oneself,παρθένον Hdt.1.196
, cf. 4.80, Ar.Nu. 1105, etc.; or that which is one's own, X.Cyr.3.1.37, etc.:—[voice] Pass., brought to a point, tapering off,Hdt.
7.64, cf. 2.28, Arist. PA 658b30.2 lead away, draw off troops,τῆς στρατιῆς τὸ πολλόν Hdt.1.164
, cf. Th.1.28, al.;ἄπαγε τὸν ἵππον Ar.Nu.32
.b elliptically, retire, withdraw, Hdt.5.126, X.HG1.1.34, al.; 'go off', Apollod.Epit.3.3.II bring back, bring home, Il.18.326;ἀπήγαγεν οἴκαδε Od.16.370
, cf. S.Ph. 941, X.An.1.3.14;ἀ. ὀπίσω Hdt.9.117
.III return, render what one owes, pay, , cf. X.Cyr.2.4.12, Th.5.53; render service, honour, etc.,κώμους πρὸς τάφον E.Tr. 1184
;θεωρίαν εἰς Δῆλον Pl.Phd. 58b
.IV arrest and carry off,ἀπάγετε αὐτὸν παρ' ἐμέ Hdt.2.114
, cf 6.81;δεῖν κἀπάγειν ἐφίετο E.Ba. 439
:—[voice] Pass.,ἀπαχθέντας παρ' ἑωυτόν Hdt.6.119
.2 law-term, bring before a magistrate and accuse (cf. ), Antipho5.85; ἀσεβείας for impiety, D.22.27;ἀ. ὡς θεσμοθέτας Id.23.31
;ἀ. τοῖς ἕνδεκα Id.24.113
; τὴν ἐπὶ θανάτῳ -εσθαι Sch.Arist.Rh. 1397a30ap.D.H.Amm.1.12.3 carry off to prison, Pl.Grg. 486a, Ar.Ach.57;εἰς τὸ δεσμωτήριον And.4.181
, D.23.80, 35.47 ([voice] Pass.): abs.,ὡς γόης ἀπαχθῆναι Pl.Men. 80b
;ἀπαχθείς Lys.25.15
.V lead away, divert from the subject, esp. by sophistry,ἀπὸ τοῦ ὄντος ἐπὶ τοὐναντίον Pl.Phdr. 262b
;ἀ. τινὰ ἀπὸ τῆς ὑποθέσεως D.19.242
;ἀ. τὸ ὀργιζόμενον τῆς γνώμης
divert..,Th.
2.59; ἀπὸ δεινῶν ἀ. τὴν γνώμην ib.65.b in Logic, reduce,εἰς ἀδύνατον Arist.APr. 29b9
:—impers. in [voice] Pass.,ἀπῆκται ἄρα εἰς.. Papp. 798.11
.c in later Greek, reduce, drive an opposing disputant,ἐπὶ ψεῦδος S.E.P.2.233
; εἰς ἀντίφασιν, εἰς ἄτοπον, Phlp.in APr. 21.31, 58.14:—[voice] Pass.,εἰς ἀδύνατον ἀπαχθῆναι Arr.Epict.1.7.25
, cf. Phlp.in APr.129.2.VI simply, carry,ἐν ἀριστερᾷ τόξον Id.Lg. 795a
.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ἀσεβείας — ἀσεβείᾱς , ἀσέβεια ungodliness fem acc pl ἀσεβείᾱς , ἀσέβεια ungodliness fem gen sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
безчьствиѥ — БЕЗЧЬСТВИ|Ѥ (4*), ˫А с. Нечестие; дурной поступок: ˫ако падъшиимъ оубо и застоупающиимъ бещьстви˫а отъпоущати оубо кающиимъсѩ. (τῆς ἀσεβείας) КЕ XII, 215а; обладаѥмыимъ же бещьствьѥмь и веденомъ ноуждею и бѣдою. ||=ключисѩ оубо да˫ати отъпоущениѥ … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
нечьстивиѥ — НЕЧЬСТИВИ|Ѥ (14), ˫А с. Нечестие, безбожие: призывахѹ бо ихъ нечьстивию тъщаще(и)сѧ. начѧльници. ѥже съ ними причѧститис˫а изволи. (τῆς ἀσεβείας) ЖФСт XII, 118 об.; нечьстивѣи бо ересѣ на хрьсти˫аны г҃лющиихъ и ина нечьстиви˫а послѣдоваша.… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
нечьстивыи — (408) пр. 1.Нечестивый, безбожный: добри сѹште без дѣтии сѹть и ѹбози. а дрѹзии нечьстиви сѹште дѣти имѹть и бо||гатьство и добрѹ жизнь. (ἀσεβεῖς) Изб 1076, 124–124 об.; имѣ˫аи прѣлюбодѣицю безѹмьнъ и нечьстивъ. (ἀσεβής) КЕ XII, 65б; июда… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
απάγω — (AM ἀπάγω) [άγω] αρπάζω και κρατώ κάποιον αρχ. 1. οδηγώ μακριά και κρατώ («ἀπάγουσι βόας καὶ ἴφια μῆλα» κλέβουν βόδια και παχιά πρόβατα, Όμηρος) 2. αφαιρώ, μετακινώ («ἀπάγω τὸ ἱμάτιον τοῡ τραχήλου», Πλούταρχος) 3. οδηγώ μακριά, αποσύρω («ἀπάγω… … Dictionary of Greek
Lysias — (Greek: Λυσίας) (born ca. 445 BC; died ca. 380 BC) was an Attic orator.LifeAccording to Dionysius of Halicarnassus and the author of the life ascribed to Plutarch, Lysias was born in 459 BC, which would accord with a tradition that Lysias reached … Wikipedia
Persaeus — ( el. Περσαῖος), of Citium, son of Demetrius, (lived 306 243 BC), was a Stoic philosopher, and a friend and favourite student of Zeno of Citium.He lived in the same house as Zeno.Diogenes Laërtius, [http://www.fordham.edu/halsall/ancient/diogenesl… … Wikipedia
баловьство — БАЛОВЬСТВ|О (1*), А с. Яд, отрава. Образн.: Иоустина же тогда, м҃ти ѥ(г), Арь˫аньскаго ѥрѣчиства [так!] баловьства и неч(с)ть˫а, ихъже та˫ашесѩ, соущю ѥще живоу моужю ѥ˫а, доброрѣчьѥмь прилежаще на с҃на с радостью ѡ(т)кры и преврати ѥго да… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
недоброчьстьныи — (1*) пр. Нечестивый: Тако же ѹже недоброч(с)тнымi || питахусѧ законы же и вещьми. (τῆς ἀσεβείας) ГБ XIV, 187в–г. Ср. доброчьстьныи … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
нечьстиѥ — НЕЧЬСТИ|Ѥ (99), ˫А с. Нечестие, безбожие; беззаконие: сихъ пѹтьѥ сѹть събирающеи безакониѥ нечистиѥмь [так!] свою д҃шю обиѥмлють. СкБГ XII, 10г; ѿ сихъ ѡви ѹбо нiчимь(ж) ѿ ветхыхъ елiнъ различьни суть. i неч(с)тьемь i студодѣ˫аниѥмь. КР 1284,… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
нечьстьныи — (16) пр. 1.Нечестивый, безбожный: и ови же издрѣеми ѿ пр(с)тлъ бес правды. ови же вво||дими в ни(х) мѣста i рукописань˫а неч(с)тнаго просѧще. (ἀσεβείας) ГБ XIV, 186б–в. 2. Бесчестный, недостойный, презренный: и потомь пакы различнѣи см҃рти… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)