-
1 άψυχον
-
2 ἄψυχον
-
3 στερέω
στερέω (vgl. στερίσκω u. στέρομαι), fut. στερήσω, auch στερέσω, Schäf. Schol. Par. Ap. Rh. 1, 850 Jac. A. P. 680. 711; aor. ἐστέρησα, auch στερέσαι, Od. 13, 262; pass. στερέομαι, dazu auch fut. στερήσομαι, Thuc. 3, 2 Xen. An. 1, 4, 8. 4, 5, 28 (s. στέρομαι), perf. ἐστέρημαι, aor. ἐστερήϑην, auch ἐστέρην, s. στέρομαι; – berauben, τινά τινος, z. B. οὕνεκά με στερέσαι τῆς ληΐδος ἤϑελε πάσης, Od. 13, 262; pass., στερηϑεὶς ὅπλων, Pind. N. 8, 27; γυνὴ γὰρ ἄνδρ' ἕκαστον αἰῶνος στερεῖ, Aesch. Prom. 864; γῆς πατρῴας ἐστερημένον, Eum. 725; φροντίδων στερηϑείς, Ag. 1312; ἦ γὰρ στερήσεις τῆςδε τὸν σαυτοῠ γόνον, Soph. Ant. 570; φωτὸς ἐστερημένη, Trach. 276, u. öfter; διπλῶν τέκνων μ' ἐστέρησε Φοῖβος, Eur. Andr. 1214; ἐσϑλῆς γυναικὸς στερηϑῆναι, Alc. 198, u. öfter; in Prosa: τῶν ὀμμάτων, τῆς ὄψιος στερηϑῆναι, Her. 6, 117. 9, 93; Thuc. 4, 20. 64. 73; ἐὰν ἄψυχόν τι ψυχῆς ἄνϑρωπον στερήσῃ, Plat. Legg. IX, 873 e; οἵου ἀνδρὸς ἑταίρου ἐστερημένος εἴην, Phaed. 117 d; φιλοσοφίας ἂν στερηϑεῖμεν, Soph. 260 a, u. öfter; τῆς κεφαλῆς στερηϑήσεσϑαι, Xen. Cyr. 4, 2, 32, wo Schneider aus mss. στερήσεσϑαι aufgenommen hat; Sp., wie Pol. 24, 8, 10. – Vgl. das in Prosa gew. ἀποστερέω.
-
4 κρεμάννῡμι
κρεμάννῡμι u. κρεμαννύω, Arist. H. A. 9, 6 u. Sp., fut. κρεμάσω, att. κρεμῶ, gedehnt in κρεμόω, Il. 7, 83, κρεμῶμεν, Ar. Plut. 312, aor. ἐκρέμασα, pass. ἐκρεμάσϑην; – aufhängen, Etwas so befestigen, daß es schwebt, es herabhangen lassen; σειρὴν ἐξ οὐρανοῠ Il. 8, 19; als Weihgeschenk aufhängen, πρὸς ναόν 7, 83; κρεμαννύντες εἴδωλον ἄψυχον Plat. Legg. VIII, 830 b; ἐμβόλου κρέμασαν ἀγκύρας ὕπερϑεν Pind. P. 4, 192; ἀπὸ κάλω καὶ ϑρανίου κρεμάσαντι σαυτόν Ar. Ran. 121; τῶν ὄρχεων κρεμῶμεν αὐτόν Plut. 312; οἱ κυνηγοὶ κρεμαννύουσιν ἐν ἀγγείῳ ἔκ τινος δένδρου τὴν κόπρον Arist. H. A. 9, 6; Sp., τούτων πολλοὺς ἐκρέμασεν, er ließ sie aufhängen, Plut. Alex. 59, κρεμᾶν αὐτοὺς ἠπείλησε Caes. 2. – Pass.; ἐκ τῶν ἀξόνων δακτύλιοι κρεμάννυνται Xen. equ. 10, 9, sie werden aufgehängt oder hangen an den Achsen; ὑπὸ Ἀλεξάνδρου κρεμασϑέντα Plut. Alex. 55; ἀπὸ ὑψηλοῦ κρεμασϑείς Plat. Theaet. 175 d, schwebend. – Med. κρέμαμαι, opt. κρέμαιο Ar. Nub. 862, κρέμαιτο Ach. 944, aber κρέμοισϑε Vesp. 298, imperf. ἐκρέμω Il. 15, 18. 21, ich hange, schwebe, im eigtl. Sinne u. übertr.; μῶμος ἐξ ἄλλων κρέμαται Pind. Ol. 6, 74, der Tadel hangt sich daran, droht; δόλιος αἰὼν ἐπ' ἀνδράσι κρέμαται I. 7, 14; ἀμφὶ φρασὶν ἀμπλακίαι κρέμανται Ol. 7, 25; κάτω κρέμανται Soph. frg. 382; κρεμάμενος Her. 2, 121. 5, 114; ἐξ ὧν κρεμαμένη πᾶσα ψυχὴ πολίτου Plat. Legg. VIII, 831 c; ἐπὶ τοῦ παττάλου Ar. Vesp. 808; ἐφ' ἵππων Xen. An. 3, 2, 19, αἱ μέλιτται ἐξ ἀλλήλων Arist. H. A. 9, 40; bes. auch = in Spannung, Erwartung, Furcht sein, Arist. rhet. 3, 14 u. Sp. – Dazu gehört der aor. κρεμάσασϑαι, Hippocr., den Hes. O. 627 mit dem accus. vrbdt, πηδάλιον δ' εὐεργὲς ὑπὲρ καπνοῠ κρεμάσασϑαι, für sich aufhängen; fut. κρεμήσομαι, Ar. Ach. 278 u. Sp. – Κρέμαται, = ὀκλάζει, Arat. Phaen. 65. – Vgl. auch κρημνάω u. κρήμνημι. – Adj. verb. κρεμαστός, s. unten.
-
5 διαῤ-ῥοθέω
διαῤ-ῥοθέω, hindurch rauschen, Hesych.; – πολίταις διεῤῥοϑήσατ' ἄψυχον κάκην Aesch. Spt. 192, gleichsam: Feigheit einrauschen, für einjagen, Schol. διὰ τοῦ ϑορύβου ἐμβεβλήκατε.
-
6 ὄργανον
ὄργανον, τό (ΕΡΓ), das Werkzeug, das, womit man Etwas ins Werk setzt; ἀϑηρόβρωτον, Soph. frg. 404, der auch κλᾶε δ' ὀργάνων ὅτου ψαύσειεν οἷς ἐχρῆτο, Trach. 901, von dem vergifteten Gewande sagt; λογχοποιῶν ὄργανα Eur. Bacch. 1206, λαϊνέοις Ἀμφίονος ὀργάνοις Phoen. 116; ἔχων τι τοιοῦτον ὄργανον, οἷον οἱ σκυτοτόμοι, Plat. Conv. 191 a; ὁπόσα ἄλλα ὄργανα τῆς περὶ τὰ ἀμφιέσματα γενέσεως κοινωνεῖ, Polit. 281 e; σίδηρος καὶ χαλκὸς πολέμων ὄργανα, Legg. XII, 956 a, öfter; auch sogar ὄργανον ἐν ὄρεσιν, von Baumholz, Legg. 678 d; κυβευτικά, Aesch. 1, 59; Xen. u. Folgde, bes. von Maschinen, z. B. im Kriege; vgl. Pol. 1, 23, 5. 8, 7, 2; Arist. eth. 8, 11 nennt ὄργανον einen δοῦλον ἄψυχον, wie δοῦλος ein ὄργανον ἔμψυχον. Auch ὄργανα δι' ὧν αἰσϑάνεται ἡμῶν τὸ αἰσϑανόμενον ἕκαστον, Plat. Theaet. 185 c; dah. unser »Organ«. – Von musikalischen Instrumenten, πολύχορδα, πολυαρμόνια, Plat. Rep. III, 399 c; Arist. u. A. – Soph. brauchte es auch = ἔργον, das Werk selbst, μελίσσης κηρόπλαστον ὄργανον, frg. 464; vgl. Valcken. zum Schol. Eur. Phoen. 115.
-
7 ἄ-ψῡχος
ἄ-ψῡχος ( ψυχή), 1) leblos, νεκρός Eur. Troad. 619; βορά, Speise von einer leblosen Sache, Hipp. 959; ἄψυχον, dem ἔμψυχον entgeggstzt, Plat. Soph. 227 a u. öfter; den ζᾠα entgeggstzt Plut. Them. 11; γράμματα Num. 22. – 2) muthlos, feig, Aesch. Spt. 175, B. A. 17, was Poll. 3, 136 mißbilligt; von Schriftstellern, geistlos, Sp.
-
8 ἔμ-ψῡχος
ἔμ-ψῡχος, 1) beseelt, belebt; Soph. El. 1212; νεκρός Ant. 1152; noch am Leben, Eur. Alc. 140; von lebenden Wesen; Her. 2, 39, wie Plat. Legg. VI, 782 c, ἐμψύχων πάντων ἀπέχεσϑαι u. ἐδωδὴ ἔμ., Pythagoreer; vgl. Ath. IV, 161 a IX, 386 c; καὶ ὑποζύγια καὶ ὅσα ἄλλα ἔμψ. ἴδοιεν Thuc. 7, 29; Ggstz ἄψυχον, Plat. Phaedr. 245 e; auch δυνάμεις, πράξεις, Legg. X, 904 a 906 b; ἐμψυχότατα τῶν ὀστῶν Tim. 74 e. Von der Rede, lebhaft, Luc. Dem. enc. 14; Plat. Auch ἄγαλμα, das zu leben scheint, Mel. 11 (XII, 56). – 2) kalt, Democr. bei Theophr. – Adv., πλαττόμενον ἐμψύχως Plut. an seni 12.
-
9 ὕλη
ὕλη, ἡ, 1) Gehölz, Wald, Hom., Hes. u. Folgde; πολλὰν ὕλαν πῦρ ἀΐστωσεν, Pind. P. 3, 37; δαί. ων φλόγα ὕλης ὀρείας, Aesch. Ag. 483. – Bei Xen. An. 1, 5, 1 Gesträuch und Staudengewächse, im Ggstz zu den Bäumen, wie auch Her. 3, 112 zu verstehen. – 2) das gefällte Holz, Bau- u. Brennholz; Il. 23, 50. 111. 139 Od. 9, 234. 10, 104 u. sonst; Her. 4, 164. 6, 80. 7, 36; ναυπηγησίμη, Schiffsbauholz, Plat. Legg. IV, 705 c. – 3) Uebh. Stoff, Materie, woraus Etwas bereitet wird, der rohe, unverarbeitete Stoff, gleichviel ob Holz, wie Od. 5, 257, oder Stein, Metall u. dgl.; Soph. frg. 743 παρ' ἄκμονι τυπάδι βαρείᾳ ὕλην ἄψυχον δημιουργοῦντες; vgl. Plat. Tim. Locr. 97 e; ὕλη ἰατρική, materia medica, Galen.; τραγική, Pol. 2, 16, 14; – ἐν ὕλῃ, der Materie nach, bes. Sp. – Im chemischen Sinne, die Unterlage od. Basis, welche die eigentliche Masse giebt. – Es scheint wie υἱός von ὕω, Fύω = φύω abzuleiten, der Ort, wo das Holz wächst; davon sylva.
-
10 άψυχος
-
11 κάκη
2 baseness of spirit, cowardice, sloth,ἄψυχον κάκην A.Th. 192
; λήματος κάκῃ ib. 616; δειλίαν καὶ κ. E.IT 676, cf. Med. 1051;εἴκοντας κάκῃ Pl.Mx. 246b
; . -
12 σῶμα
Aσωμάτεσι IG5(2).357.156
(Stymphalus, iii B.C.)), body of man or beast, but in Hom., as Aristarch. remarks (v. Apollon.Lex.), always dead body, corpse (whereas the living body is δέμας), ὥς τε λέων ἐχάρη μεγάλῳ ἐπὶ σώματι κύρσας Il.3.23
, cf. 18.161; [full] ς. ;σ. κατελείπομεν ἄθαπτον Od.11.53
;ὦν.. σώματ' ἀκηδέα κεῖται 24.187
; so also in Hes.Sc. 426, Simon.119, Pi.O.9.34, Hdt.7.167, Posidon.14 J., Ev.Marc.15.43, etc.;τὸ σ. τοῦ τεθνεῶτος Pl.R. 469d
, cf. Grg. 524c, D.43.65;σ. νεκρόν POxy.51.7
(ii A.D.); νεκρὸν ς. Gal.18(2).93, cf.νεκρός 11.1
; μέγιστον σ... σποδου, = σ. μέγιστον ὃ νῦν σποδός ἐστι, S.El. 758; also later, Wilcken Chr. 499 (ii/iii A.D.).2 the living body, Hes.Op. 540, Batr.44, Thgn.650, Pi.O.6.56, P.8.82, Hdt.1.139, etc.;δόμοι καὶ σώματα A.Th. 896
(lyr.); γενναῖος τῷ ς. S.Ph.51; εὔρωστος τὸ ς. X.HG6.1.6; τὸ σ. σῴζειν or - εσθαι save one's life, D.22.55, Th.1.136; διασῴζειν or- εσθαι Isoc.6.46
, X.An.5.5.13;περὶ πολλῶν σ. καὶ χρημάτων βουλεύειν Th.1.85
; περὶ τοῦ σ. ἀγωνίζεσθαι for one's life, Lys.5.1; ἔχειν τὸ σ. κακῶς, ὡς βέλτιστα, etc., to be in a bad, a good state of bodily health, X.Mem.3.12.1, 3.12.5.3 body, opp. spirit ([etym.] εἴδωλον), Pi.Fr. 131; opp. soul ([etym.] ψυχή), Pl.Grg. 493a, Phd. 91d; τὰ τοῦ σ. ἔργα bodily labours, X.Mem. 2.8.2; αἱ τοῦ σ. ἡδοναί, αἱ κατὰ τὸ σ. ἡδ., ib.1.5.6, Pl.R. 328d; τὰ εἰς τὸ σ. τιμήματα bodily punishments, Aeschin.2.139;τὰ εἰς τὸ σ. ἀδικήματα PHal.1.193
(iii B.C.).6 in NT, of the sacramental body of Christ,τοῦτό ἐστι τὸ σ. μου Ev.Matt.26.26
, cf. 1 Ep.Cor.10.16.b of the body of Christ's church,οἱ πολλοὶ ἓν σ. ἐσμεν ἐν Χριστῷ Ep.Rom.12.5
; ἡ ἐκκλησία ἥτις ἐστὶ τὸ σ. [τοῦ Χριστοῦ] Ep.Eph.1.23.II periphr., ἀνθρώπου σ. ἓν οὐδέν, = ἄνθρωπος οὐδὲ εἷς, Hdt.1.32; esp. in Trag., σῶμα θηρός, = θήρ, S.OC 1568 (lyr.); τεκέων σώματα, = τέκνα, E.Tr. 201 (lyr.); τὸ σὸν σ., = σύ, Id.Hec. 301; rarely in sg. of many persons,σῶμα τέκνων Id.Med. 1108
(anap.).2 a person, human being, τὰ πολλὰ σ., = οἱ πολλοί, S.Ant. 676; λευκὰ γήρᾳ ς. E. HF 909 (lyr.);σ. ἄδικα Id.Supp. 223
, cf. Pl.Lg. 908a, PSI 4.359.9 366.7 (iii B.C.), etc.; ἑκάστου τοῦ σώματος, IG12.22.14; per person,PRev.Laws
50.9 (iii B.C.);καταστήσαντες τὸ σ. ἀφείσθωσαν τῆς ἐγγύης PMich.Zen.70.12
(iii B.C.); ἐργαζομένη αὑτῇ τῷ ἰδίῳ ς. working for her self, earning her own living, PEnteux.26.7 (iii B.C.); τὰ φίλτατα ς., of children, Aeschin.3.78; freq. of slaves, αἰχμάλωτα ς. D.20.77, IG12(7).386.25 (Amorgos, iii B.C.), SIG588.64 (Milet., ii B.C.), etc.; οἰκετικὰ ς. Lexap.Aeschin.1.16, cf. SIG633.88 (Milet., ii B.C.);δοῦλα Poll.3.78
; ἐλεύθερα ς. X.HG2.1.19, Plb.2.6.6, etc.; later, σῶμα is used abs. for a slave, PHib.1.54.20 (iii B.C.), Plb.12.16.5, Apoc.18.13, etc.;σ. γυναικεῖον, ᾇ ὄνομα.. GDI2154.6
(Delph., ii B.C.); a usage censured by Poll.l.c. and Phryn.355; also of troops,τὴν τῶν σ. σύνταξιν Aen.Tact.1.1
; .III generally, a body, i.e. any corporeal substance, δεῖ αὐτὸ (sc. τὸ ὄν)σ. μὴ ἔχειν Meliss.9
;ἢ μέγεθός ἐστιν ἢ σ. ἐστιν Gorg.3
; σ. ἄψυχον, ἔμψυχον, Pl.Phdr. 245e, cf. Plt. 288e, Arist.Ph. 265b29, al.;ὁ λίθος σ. ἐστι Luc.Vit.Auct.25
;φασὶν οἱ μὲν σ. εἶναι τὸν χρόνον, οἱ δὲ ἀσώματον S.E.M.10.215
; κυκλικὸν ς., of one of the spheres, Jul.Or.5.162b, al.; τὸ πέμπτον ς. the fifth element, Philol.12, Placit.1.3.22, Jul.Or.4.132c; metallic substance, Olymp. Alch.p.71 B.2 Math., figure of three dimensions, solid, opp. a surface, etc., Arist.Top. 142b24, Metaph. 1020a14, al.IV the body or whole of a thing, esp. of complete parts of the body,τὸ σ. τῶν νεφρῶν Id.HA 497a9
;τὰ σ. τῶν αἰσθητηρίων Id.GA 744b24
; τὸ σ. τῆς γαστρός, τῆς κοιλίας, Gal.15.667,806;σ. παιδοποιόν Ael.NA17.42
: generally, the whole body or frame of a thing,ὑπὸ σώματι γᾶς A.Th. 947
(lyr.); τὸ σ. τοῦ παντός, τοῦ κόσμου, Pl.Ti. 31b. 32c; ὕδωρ, ποταμοῦ ς. Chaerem.17; τὸ σ. τῆς πίστεως the body of the proof, i.e. arguments, Arist.Rh. 1354a15;τῆς λέξεως Longin.Rh.p.188
H.; of a body of writings, Cic.Att.2.1.4; text of a document, opp. ὑπογραφή, BGU187.12 (ii A.D.), cf. PFay.34.20 (ii A.D.); of a will, POxy.494.30 (ii A.D.).2 ξύλα σώματα logs, opp. κλάδοι, POxy.1738.3 (iii A.D.);σ. μέγα περσέας CPHerm. 7 ii 27
, cf. iii 8 (iii A.D.). -
13 ὕλη
A forest, woodland, Il.11.155, Od.17.316, Ep.Jac.3.5, etc.;γῆν.. δασέαν ὕλῃ παντοίῃ Hdt.4.21
;ἀπ' ὕλης ἀγρίης ζώειν Id.1.203
; ὕλα ἀεργός virgin forest, Berl.Sitzb.1927.167 ([place name] Cyrene); τὰ δένδρα καὶ ὕλη fruit-trees and forest-trees, Th.4.69 (cf. δένδρον); not only of forest-trees, but also of copse, brushwood, undergrowth (cf. ὕλημα), directly opp. to timber-trees, X.An.1.5.1, Oec.16.13, 17.12, PSI6.577.8 (iii B. C.), Sor.1.40: also in pl., h.Cer. 386, Hecat.291 J., Mosch.3.88, Plb. 5.7.10, D.S.3.48, D.H.Th.6, Str.5.1.12, 15.1.60, Plu.Pyrrh.25, Cat. Ma.21, Comp.Cim.Luc.3, Luc.Prom.12, Sacr.10, Am.12, Babr.12.2, al., Nonn.D.3.69, 252, 16.91, 36.70, etc.II wood cut down, Od.5.257 (cf. III); firewood, fuel, Il.7.418, 23.50, 111, al., Od.9.234, Hdt.4.164,6.80; brushwood, Id.7.36, Th.2.75, etc.; timber,ὕ. ναυπηγησίμη Pl.Lg. 705c
;ναυπηγήσιμος καὶ οἰκοδομική Thphr.HP5.7.1
, cf. IG42(1).102.50 (Epid., iv B. C.); also, twigs for birds' nests, Arist.HA 559a2.III the stuff of which a thing is made, material, (perh. so of wood), Od.5.257; rarely of other material, as metal,οἱ παρ' ἄκμονι.. ὕλην ἄψυχον δημιουργοῦντες Plu.2.802b
(cf. S.Fr. 844, but ὕλη is Plutarch's word): generally, materials, PMasp.151.91 (vi A. D.).2 in Philosophy, matter, first in Arist. (Ti.Locr.93b, al. is later); defined as τὸ ὑποκείμενον γενέσεως καὶ φθορᾶς δεκτικόν, GC320a2; as τὸ ἐζ οὗ γίγνεται, Metaph.1032a17; οὐσία ἥ τε ὕ. καὶ τὸ εἶδος καὶ τὸ ἐκ τούτων ib.1035a2; opp. as δυνάμει τόδε τι to τόδε τι ἐνεργεία, ib. 1042a27; opp. ἐντελέχεια, ib.1038b6: in later philosoph. writers, mostly opp. to the intelligent and formative principle ([etym.] νοῦς), Procl. Inst.72, etc.;ὕ. τῶν ἀριθμῶν Iamb.Comm.Math.4
.3 matter for a poem or treatise, ὕ. τραγική, ποιητικαὶ ὗλαι, Plb.2.16.14, Longin. 13.4, cf. 43.1, Vett.Val.172.1, etc.; ἡ ὑποκειμένη ὕ. the subject-matter, Arist.EN 1094b12, cf. Phld.Rh.2.124 S.4 ὕ. ἰατρική materia medica, Dsc.tit.; so ὕλη alone, materia medica, Id.1 Prooem., Gal. 17(2).181; ὗλαι τῆς τέχνης ibid., cf. 6.77, Sor.1.83, 110, 2.15,28;ἡ ὕ. τῶν ὁπλομαχικῶν ἐνεργειῶν Gal.6.157
.b ἡ μέση ὕλη the middle range of diet, Sor.1.46, 2.15;τροφιμωτέρα ὕλη Id.1.95
, cf. 36.5 pl., material resources,βασιλικαὶ ὗλαι Ph.1.640
.IV sediment, Ar.Fr. 879, cf. Sch.Ar.Pl. 1086, 1088 (hence ὑλίζω ([etym.] ἀφ-, δι-), ὑλώδης 11
); mud, slime, UPZ70.9 (ii B. C.); ὕλῃ, ὕλει, and ἰλυῖ are cj. for ὕδει in Thgn.961.2 matter excreted from the human body, Sor.1.22,23,25, al.;ἡ ὕ. τῶν ἐμπυημάτων Gal.18(2).256
; phlegm, catarrh, PMed. in Arch.Pap.4.270 (iii A. D.). -
14 διαῤῥοθέω
διαῤ-ῥοθέω, hindurchrauschen; πολίταις διεῤῥοϑήσατ' ἄψυχον κάκην, gleichsam: Feigheit einrauschen, für einjagen -
15 Clamour
v. intrans.P. and V. βοᾶν, ἀναβοᾶν, κεκραγέναι (perf. of κράζειν) (also Ar., rare P.), Ar. and P. θορυβεῖν. V. θροεῖν; see Shout.Clamour against: P. καταβοᾶν (gen.).Clamour for: see Demand.——————subs.P. and V. θόρυβος, ὁ, P. θροῦς, ὁ.Clamour against a thing: P. καταβοή, ἡ.Ye have inspired base cowardice by your clamour: V. διερροθήσατʼ ἄψυχον κάκην (Æsch., Theb. 192).Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Clamour
См. также в других словарях:
ἄψυχον — ἄψῡχον , ἄψυχος lifeless masc/fem acc sg ἄψῡχον , ἄψυχος lifeless neut nom/voc/acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
бездоушьныи — (86) пр. Не имеющий души, без души: бездоушьноу гл҃˫а г҃ню плъть. (ἄψυχον) КЕ XII, 283а; преже бо созда б҃ъ тѣло адама бездушно потомь же д҃шю СбЧуд XIV, 289а; пло(т) безумну и бе||здушну имѣти х(с)у. ГБ XIV, 59а б; а иже комкаѥть оплатки… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
DORYPHORI — Persicae militiae genus. Curt. l. 3. c. 3. ubi de Darii exercitu, Doryphori vocabantur, proximum his (Cognatis Regiis sic dictis) agmen, soliti vestem excipere regalem, hi currum Regis anteibant; quo ipse eminens vehebatur. Ex Graeco Δορυφόροι,… … Hofmann J. Lexicon universale
σωματέμψυχος — ον, Μ αυτός που έχει και σώμα και ψυχή («ὁ λόγος ἑαυτῷ ἥνωσε τὴν ἡμετέραν σωματέμψυχον φύσιν οὐκ ἄψυχον», Ευλόγ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < σῶμα, σώματος + ἔμψυχος] … Dictionary of Greek
ύλη — Στην ευρεία έννοια, ύ. είναι καθετί που γίνεται αντιληπτό από τις αισθήσεις μας ή, πιο γενικά, καθετί που μπορεί να μετρηθεί με οποιοδήποτε όργανο μέτρησης. Στη στενή έννοια, ύ. και μάζα ταυτίζονται: ακριβέστερα, ύ. είναι καθετί που… … Dictionary of Greek
ЕВСТАФИЙ — [греч. Εὐστάθιος], свт. (пам. 21 февр., пам. греч. 23 авг.), еп. Антиохийский (до 337?), отец Церкви. Жизнь Согласно блж. Иерониму Стридонскому, Е. род. в г. СидаПамфилийская (на юге М. Азии) (Hieron. De vir. illustr. 85). О его жизни до… … Православная энциклопедия
ЖИЗНЬ — Иисус Христос Спаситель и Жизнеподатель. Икона. 1394 г. (Художественная галерея, Скопье) Иисус Христос Спаситель и Жизнеподатель. Икона. 1394 г. (Художественная галерея, Скопье) [греч. βίος, ζωή; лат. vita], христ. богословие в учении о Ж.… … Православная энциклопедия