-
1 ατραπος
эп. ἀταρπός ἥ тропа, тропинка Hom., Pind., Her., Thuc., Arph., Xen., Plat., Arst., Emped., Plut. -
2 ατραπός
-
3 ἀτραπός
-
4 ἀτραπός
-
5 ἀτραπός
1 path ἐπίσκοτον ἀτραπὸν ἐσσυμένα of the sun in eclipse Pae. 9.5 -
6 ἀτραπός
ἀτραπός, ἀτραπιτός, Fußsteig, Pfad -
7 ἀτραπός
Grammatical information: f.Meaning: `(foot)path' (Hdt.).Other forms: ἀταρπός (Il.). ἀταρπιτός (Il.), ἀτραπιτός (Od.) after ἁμαξιτός (s. v.; and Kretschmer KZ 38, 129). ἀτραπητός AB 460.Origin: PG [a word of Pre-Greek origin]Etymology: Generally taken as α copulativum and the verbal stem τραπ- seen in τραπέω `tread (grapes)' (s. v.), with o-grade in τροπέοντο ἐπάτουν H. Possible, though the formation is strange. Rather a substr. word given the meaning, and the change αρ\/ρα: with IE words one of the variants is analogical, which seems impossible here. Russ. tropá id. (Fraenkel Gedenkschr. Kretschmer 1, 104) could point to a European substr. word (cf. Beekes 125 J. Idg.)Page in Frisk: 1,180-181Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > ἀτραπός
-
8 ἀτραπός
-οῦ ὁ N 2 0-1-0-2-2=5 JgsB 5,6; Jb 6,19; 24,13; Wis 5,10; Sir 5,9byway, path -
9 ἀτραπός
A short cut, or generally, path, Hom., Hdt.7.215, Ar.Nu.76, Th.4.36, etc.; ἀεὶ μίαν ἀ. πάντες βαδίζουσι [μύρμηκες] Arist.HA 622b25.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀτραπός
-
10 ἀτραπιτός
ἀτραπός, ἀτραπιτός, Fußsteig, Pfad -
11 ατραπιτος
-
12 Path
subs.P. and V. ὁδός, ἡ, V. τρίβος, ὁ or ἡ (also Xen. but rare P.), οἶμος, ὁ or ἡ (also Plat. but rare P.), στίβος, ὁ, πόρος, ὁ, Ar. and P. ἀτραπός, ἡ, Ar. and V. κέλευθος, ἡ.Orbit: P. and V. δρόμος, ὁ, ὁδός, ἡ, Ar. and P. περιφορά, ἡ, V. διέξοδος, ἡ, στροφή, ἡ (Soph., frag.), περιστροφή, ἡ (Soph., frag.).met., path of life: P. and V. ὁδός, ἡ, P. ἀτραπός, ἡ, V. κέλευθος, ἡ.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Path
-
13 Walk
v. intrans.Move slowly: P. and V. βαδίζειν (Soph., El. 1502; Eur., Phoen. 544, but rare V.).Step: Ar. and V. βαίνειν, στείχειν, πατεῖν.Walk with: P. συμπεριπατεῖν (dat.).——————subs.Act of walking: P. περίπατος, ὁ.Way of walking, gait: P. βαδισμός, ὁ, βάδισμα, τό, Ar. and P. βάδισις, ἡ (Xen.), V. ἤλυσις, ἡ, κέλευθος, ἡ.Place for walking: P. περίπατος, ὁ (Xen.).Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Walk
-
14 Way
subs.Path: P. and V. ὁδός, ἡ, V. τρίβος, ὁ or ἡ (also Xen. but rare P.), οἶμος, ὁ or ἡ (also Plat. but rare P.), στίβος, ὁ, πόρος, ὁ. Ar. and P. ἀτραπός, ἡ, Ar. and V. κέλευθος, ἡ.Omens by the way: V. ἐνόδιοι σύμβολοι, οἱ (Æsch., P. V. 487).Right of way: Ar. also P. δίοδος, ἡ.Way in: P. and V. εἴσοδος, ἡ.Way through ( by sea): P. διάπλους, ὁ.In the way: use adv., P. and V. ἐμποδών.They will get in each other's way: P. ἐν σφίσιν αὐτοῖς ταράξονται (Thuc. 7, 67).Get in the way of: see collide with.Out of the way: use adv., P. and V. ἐκποδών.Put out of the way: see Remove.Remote: see Remote.They will suffer no out of the way punishment: P. οὐδὲν μεῖζον τῶν ὑπαρχόντων πείσονται (Lys. 103).Get out of the way, stand aside, v.: P. and V. ἐξίστασθαι: see give way.Have your way since such is the will of all: V. νικᾶτʼ ἐπειδὴ πᾶσιν ἁνδάνει τάδε (Eur., Rhes. 137).Make a way, v.: P. ὁδοποιεῖν.Advance, gain ground: P. and V. προκόπτειν.Make way; give way.Force one's way: P. βιάζεσθαι; see under Force.Flag: flag.met., yield: P. and V. εἴκειν ὑπείκειν, συγχωρεῖν, ἐκχωρεῖν, V. παρείκειν, Ar. and P. παραχωρεῖν, ὑποχωρεῖν, P. ὑποκατακλίνεσθαι.Be conquered: P. and V., ἡσσᾶσθαι.Give way a little: P. ὑπενδιδόναι (absol.).Give way to: P. and V. ἐνδιδόναι (dat.) (Eur., Tro. 687), συγχωρεῖν (dat.), εἴκειν (dat.), ὑπείκειν (dat.), Ar. and P. ὑποχωρεῖν (dat.), παραχωρεῖν (dat.), V. ἐκχωρεῖν (dat.), προσχωρεῖν (dat.), ἐξίστασθαι (dat.). P. ὑποκατακλίνεσθαι (dat.); see under give, indulge, yield.Get under way, v. trans.: P. and V. αἴρειν (Eur., Hec. 1141); v. intrans.: P. and V. ἀπαίρειν, P. αἴρειν.Work one's way: see Advance.Method, manner: P. and V. τρόπος, ὁ, ὁδός, ἡ.In what way: see How.In that way: P. ἐκείνῃ, V. κείνῃ (Eur., Alc. 529).In a kind of way: P. and V. τρόπον τινά.In every way: P. and V. πανταχῆ, P. πανταχῶς.In many ways: P. πολλαχῶς.In some ways... in others: P. and V. τῇ μέν... τῇ δέ (Eur., Or. 356).Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Way
-
15 παρά-κρημνος
παρά-κρημνος, an den Seiten abschüssig, jäh, steil; ὁδός, Strab. IX, 391; ἀτραπός, D. Sic. 11, 8; a. Sp.
-
16 τρίβω
τρίβω, fut. τρίψω, aor. pass. ἐτρίφϑην, Thuc. 2, 77, gew. ἐτρίβην [in diesem temp. mit kurzem ι], fut. pass. τρίψομαι, 6, 18. 7, 42; – reiben; τριβέμεναι κρῖ λευκὸν ἐν ἀλωῇ, Il. 20, 496, dreschen, eigtl. ausreiben, das Korn wurde mit Walzen ausgedroschen; μοχλὸν τρῖψαι ἐν ὀφϑαλμῷ, herumdrehen, Od. 9, 333; χρυσὸν βασάνῳ, Gold am Probirstein reiben, um seine Reinheit auszumitteln, Theogn. 450; sp. D., φάρμακον Strat. 11 (XII, 13); Plat. Phaed. 117 b u. öfter, ἔτριψε τῇ χειρὶ τὸ σκέλος Phaed. 60 b. – Bes. abreiben, abnutzen, abtragen, τετριμμένοι τὰ ἐπ' ἀριστερὰ τῶν κεφαλέων, Her. 2, 93; bes. von Kleidern und von Wegen, δίκτυον τριβέν En. ad. 129 (VI, 24), ἀτραπὸς τετριμμένη Ar. Ran. 123. – Dah. von Personen aufreiben, entkräften, schwächen, μηδὲ τρίβεσϑε κακοῖσιν, nutzt cure Kräfte nicht ab, Il. 23, 735; ἀλλήλους τρίβουσι σκολιῇσι δίκῃσι Hes. O. 251, sie reiben einander od. ihr Vermögen durch Rechtshändel auf; τριβόμενος λαός, Her. 2, 124, ein gemißhandeltes Volk; auch Geld und Gut aufzehren, mit δαπανᾶσϑαι vrbdn, 2, 37; ἄλλην γενεὰν τρίβειν ϑανάτοις αὐϑένταισιν, Aesch. Ag. 1554; Thuc. a. a. O. und öfter; τῶν στρατιωτῶν τετριμμένων ὑπὸ τῆς κακοπαϑείας, Pol. 10, 13, 11; τριβέντες ὑπὸ τύφου, Luc. Paras. 52. – Pass. sich verweilen, Aesch. Eum. 186; sich mit einer Sache viel beschäftigen, sich darin üben, πολέμῳ, Her. 3, 124; ἀμφ' ἀρετῇ, Theogn. 465. – Später auch so im act., τί, Etwas treiben, üben, βίον, eine Lebensart führen, z. B. δυςτυχῆ, ein unglückliches Leben führen, Soph. El. 592; νησιώτην, Eur. Heracl. 86; γεωργικόν, Ar. Pax 576; λυπηρόν, D. Hal. 1, 56; aber πόλεμον τρίβειν, einen Krieg in die Länge ziehen, Pol. 2, 63, 4; Iulian. Caes. 19, 10.
-
17 ἀ-ταρπός
-
18 ἀν-έμ-βατος
ἀν-έμ-βατος, unzugänglich, γῆ D. Hal. 1, 3; von heiligen Oertern, Plut. Pyrrh. 29; ἔπαλξις Agath. 8 (V, 294); Λακεδαίμων ad. 452 (VII, 723); σκαφέεσσι ποταμοί, nicht fahrbar, Agath. 56 (IX, 641); ἄτραπος ἄλλοις ἀν. Ant. Th. 24 (VII, 409). Auch akt., nicht hinzugehend, Ῥοδίοισιν ἀν. ὄρνις Apollnds. 14 (IX, 287).
-
19 ὁδός [2]
ὁδός, ἡ, ep. auch οὐδός, Od. 17, 196, auch Her. 2, 7, der sonst nur ὁδός hat; der Weg; – 1) der Pfad, die Straße; ἐγγὺς ὁδοῖο, Il. 10, 274; ἐν ξυνοχῇσιν ὁδοῦ, 23, 330; ἱππηλασίη, 7, 340; ὁδῷ ἔπι οἰκία ναίων, an der Straße wohnend, 6, 15; ὥστε μέλισσαι οἰκία ποιήσωνται ὁδῷ ἐπὶ παιπαλοέσσῃ, 12, 168; λαοφόρος, die große Heerstraße, 15, 682; auch die Bahn des Seefahrers, 6, 292; πρὸ ὁδοῦ ἐγένοντο, sie gingen fürder des Weges, vorwärts, 4, 382 (vgl. ὅταν πρὸ ὁδοῦ γένωνται Ael. H. A. 11, 38; auch übtr., ὃ πρὸ ὁδοῦ σοι γένοιτ' ἂν ἐς τὰ μαϑήματα, förderlich, Luc. Hermot. 1); ὁδὸν ἁγεμονεῠσαι, Pind. Ol. 6, 25; ἁμαξιτός, N. 6, 56; übertr., ἐν εὐϑείαις ὁδοῖς στείχειν, 1, 25; σχιστὴ δ' ὁδός, Soph. O. R. 733; σύ μ' ἐξ ὁδοῦ πόδα κρύψον κατ' ἄλσος, O. C. 113; ὁδοῦ ἀτραπός, Ar. Nubb. 76; u. in Prosa, ἰόντες τὴν ἱρὴν ὁδόν, Her. 6, 34, ἡ ὁδὸς ἡ εἰς ἄστυ, Plat. Conv. 173 b; auch leicht zu ergänzen, ἐπορευόμην τὴν ἔξω τείχους, Lys. 203 a; ὁδῷ βαδίζειν, Dem. 25, 10 u. sonst. Auch ποταμοῦ, das Flußbett, Xen. Cyr. 7, 5, 16. – 2) die Handlung des Gehens, Gang, Reise; οὔ τοι ἔπειϑ' ἁλίη ὁδὸς ἔσσεται, Od. 2, 273; σοὶ δ' ὁδὸς οὐκέτι δηρὸν ἀπέσσεται, die Abreise, 2, 285. 8, 150; λιλαιόμενόν περ ὁδοῖο, 1, 315; ὄφρα πρήσσωμεν ὁδοῖο, 2, 404, daß wir die Reise vollenden; τελεῖν ὁδόν, 2, 256; ἦνον, 3, 496; ὁδὸν ἐλϑεῖν, einen Kriegszug machen, Il. 1, 151; ἀπ' Ἄργεος ἦλϑον δευτέραν ὁδόν, Pind. P. 8, 44; μή τι πημανϑῇς όδῷ, Aesch. Prom. 334; κατερητύσων ὁδόν, ἣν στέλλει, Soph. Phil. 1402; ἡ δ' ὁδὸς βραδύνεται, El. 1493; auch οἰωνῶν, vom Vogelfluge, O. C. 1316; τὰν νεάταν ὁδὸν στείχουσαν, d. i. den Todesweg, Ant. 801, wie βέβηκε τὴν πανυστάτην ὁδόν Trach. 872; vgl. Eur. Alc. 613; ἐκ μακρᾶς ἀναπεπαυμένος ὁδοῠ, Plat. Critia. 106 a; κατὰ τὴν ὁδόν, unterwegs, Prot. 314 c. – 3) übertr., Mitteln. Weg, Etwas auszurichten, Artu. Weise; πολλαὶ ὁδοὶ εὐπραγίας, Pind. Ol. 8, 13; νόῳ ἔχει ἀλαϑείας ὁδόν, P. 3, 103; ὕβριος ἐχϑρὰν ὁδὸν εὐϑυπορεῖ, Ol. 7, 91; γλώσσης ἀγαϑῆς ὁδὸν εὑρίσκει, Aesch. Eum. 944; πολλὰς ὁδοὺς ἐλϑόντα φροντίδος πλάνοις, Soph. O. R. 67; εἴ τιν' ἄλλην μαντικῆς ἔχεις ὁδόν, 311; σῶν ὁδὸν βουλευμάτων, Eur. Hec. 744; γνώμης, Hipp. 290; λογίων, Ar. Equ. 1010; u. in Prosa, ἔλεξαν περὶ τούτου τριφασίας ὁδούς Her. 2, 20, ἐπιστάμεϑα, οἵᾳ ὁδῷ οἱ Ἀϑηναῖοι χωροὖσιν ἐπὶ τοὺς πέλας Thuc. 1, 69, ἄδικον ὁδὸν ἰέναι 3, 64, ὑπάρχουσι καὶ ἄλλαι ὁδοὶ τοῦ πολέμου 1, 122, τὴν νῦν τετμημένην ὁδὸν τῆς νομοϑεσίας Plat. Legg. VII, 810 e; bes. ὁδῷ, καϑ' ὁδὸν λέγειν, nach einem bestimmten Verfahren, methodisch, Phaedr. 263 b Rep. VII, 533 b; τίνα δὴ ὁδὸν ἰών; welchen Weg einschlagend? auf welche Weise? Xen. Cyr. 1, 6, 16, vgl. 24.
-
20 ἁλίσκομαι
ἁλίσκομαι, pass. zu αἱρέω u. συλλαμβάνω; impf. stets ἡλισκόμην; fut. ἁλώσομαι; aor. ἥλω Od. 22, 230, Her. 3, 15, att. ἑάλων, ἥλων Xen. An. 4, 5, 24 u. sonst, ἑάλων = ἑάλωσαν Babr. 31, 20; conj. ἁλῶ, ἁλώω Il. 11, 405 Od. 18, 265, ἁλώῃ Iliad. 9, 592. 14, 81, optat. ἁλοίην Iliad. 22, 253, ἁλοίη Iliad. 17, 506, ἁλῴη Od. 14, 183. 15, 300, inf. ἁλῶναι Iliad. 12, 172. 21, 281 Od. 5, 312. 24, 34, ἁλώμεναι Iliad. 21, 495, partic. ἁλοῦσα Iliad. 2, 374. 4, 291. 13, 816, ἁλόντε Iliad. 5, 487; perf. ἥλωκα, att. ἑάλωκα, Xen. gew. ἥλωκα, dor. ἅλωκα mit ᾰ Pind. P. 3, 57. – Hom. nur aor. – 1) gefangen, eingenommen, erobert werden; μή πως, ὡς ἀψῖσι λίνου ἁλόντε πανάγρου, ἀνδρἂσι δυσμενέεσσιν ἕλωρ καὶ κύρμα γέ-νησϑε Iliad. 5, 487, eine Taube entkommt dem Falken, οὐδ' ἄρα τῇ γε ἁλώμεναι αἴσιμον ἦεν Iliad. 21, 495; – πόλις χερσὶν ὑφ' ἡμετέρῃσιν ἁλοῦσά τε περϑομένη τε Il. 4, 291. 2, 374, ἀνϑρώποισι τῶν ἄστυ ἁλώῃ 9, 592; – ϑανάτῳ ἁλῶναι, umkommen, 21, 281; ἕλοιμί κεν ἤ κεν ἁλοίην, tödten od. getödtet werden, 22, 253, ἠὲ κατακτάμεν ἠὲ ἁλῶναι 12, 172, Ggstz φυγεῖν u. ϑάνατον φυγεῖν Od. 14, 183. 15, 300; – Pind. hat das praes. Ol. 8, 42 u. ἀνὴρ ἁλωκώς P. 3, 57. Bei Trag. meist im Krieg erobert werden, Aesch. ἑάλωκεν Ag. 30. sonst aor.; Soph. ἀπάταις El. 124, κακοῖσι Ant. 492, μανίᾳ Ai. 215; aber προδοῠσα Ant. 46 Ai. 1246 Eur. Andr. 190, φονεὺς ἁλώσομαι Soph. O. R. 526, κακός γ' ὢν εἰς φίλους ἁλίσκεται Med. 84 vgl. Hipp. 913 Iph. T. 1419 geht in die Bedtg 2) über. Prosa, Her. τεῖχος ἥλωκε 1, 83, ἡ ἀτραπὸς δι' ἣν ἥλωσαν οἱ ἁλόντες 7, 175; Thuc. u. Xen.; εἰς τοὺς πολεμίους ἁλίσκεσϑαι, sich von den Feinden gefangen nehmen lassen, Plat. Rep. V, 468 a; ἑάλωσαν εἰς Ἀϑήνας γράμματα Xen. Hell. 1, 1, 23; aber εἰς βρόχον, in einer Schlinge, Aesop.; ὑπ' ἔρωτος Plat. Conv. 184 a; ἔρωτι Xen. Cyr. 5, 1, 17; Luc. Deor. D. 6, 3; τοῦ κάλλους, von der Schönheit, Charid. 19; μειρακίου, κόρης, Sp., sich in Jemanden verlieben. – 2) gerichtlicher Ausdruck: ertappt, überführt werden, mit dem partic. schon Her. μὴ ψευδόμενος ὑπό σευ ἁλώσεται 7, 102 vgl. 197. 2, 174; Tragg. in den oben angeführten Stellen; ἐὰν ἁλίσκηται τῶν νόμων καταφρονῶν Plat. Legg. VI, 754 e; mit dem gen., in einem Proceß verurtheilt werden, κλοπῆς, des Diebstahls überführt und deswegen verurtheilt, Dem. 24, 103; τῆς κακώσεως ibd.; ψευδομαρτυρίων, δώρων Plut. Nic. 28, ἀργίας Sol. 17, προδοσίας Rom. 17; ἂν ἁλῷ ϑανάτου S. N. V. 7; τοῖς τῆς ἐνδείξεως δικαίοις ἑάλωκεν Dem. 25, 17; ἁλοὺς τὴν γραφήν Antiph. 2, β, 9, der γ, 6 ἁλῶναι dem ἀποφυγεῖν entgegeuf.; absol., ἁλοὺς μοιχός, ein überführter Ehebrecher, Ar. Nub. 1062; τῇ δίκῃ ἁλούς Plat. Legg. XII, 955 d; ἐπὶ κακοῖς ἔργοις ἁλούς Plut. Pericl. 22; ἁλοῦσα δίκη ein entschiedener Proceß Plat. Legg. XI, 937 d.
См. также в других словарях:
ἀτραπός — fem nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ατραπός — Ορεινός οικισμός (υψόμ. 880 μ., 174 κάτ.) του νομού Φλωρίνης. Βρίσκεται στα νότια της πόλης. Υπάγεται διοικητικά στον δήμο Περάσματος. * * * η (AM ἀτραπός, Α και ἀτραπός και ἀταρπιτός) στενό πέρασμα, μονοπάτι νεοελλ. (τοπογρ.) όρος που… … Dictionary of Greek
ατραπός — η πολύ στενός δρόμος, μονοπάτι: Στο χωριό οδηγούσε μονάχα μια ατραπός … Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)
ἀταρπιτοί — ἀτραπός fem nom/voc pl (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἀταρπιτοῦ — ἀτραπός fem gen sg (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἀταρπιτῶν — ἀτραπός fem gen pl (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἀταρπιτόν — ἀτραπός fem acc sg (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἀταρπιτός — ἀτραπός fem nom sg (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἀταρποῖς — ἀτραπός fem dat pl (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἀταρποί — ἀτραπός fem nom/voc pl (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ἀταρποῦ — ἀτραπός fem gen sg (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)