-
1 ακτίν'
ἀκτῖνα, ἀκτίςray: fem acc sgἀκτῖνι, ἀκτίςray: fem dat sgἀκτῖνε, ἀκτίςray: fem nom /voc /acc dual -
2 ἀκτῖν'
ἀκτῖνα, ἀκτίςray: fem acc sgἀκτῖνι, ἀκτίςray: fem dat sgἀκτῖνε, ἀκτίςray: fem nom /voc /acc dual -
3 ἀκτίν
ἀκτίν (so Herodian Gr. index Lentz; Corp. Gloss. Lat. 3, 278; Kephal. I, 166, 4; 165, 30) ApcPt 3:7 (B-D-F §46, 4; s. Mlt-H. 135 ὠδίν); s. the foll. -
4 ακτιν(εν)έργεια
η лучистая, лучевая энергия; радиоактивность -
5 ακτιν(εν)εργός
η, ό [ός, όν ] радиоактивный -
6 ακτιν(εν)έργεια
η лучистая, лучевая энергия; радиоактивность -
7 ακτιν(εν)εργός
η, ό [ός, όν ] радиоактивный -
8 χρῡσ-άκτῑν
χρῡσ-άκτῑν, ῑνος, mit goldenen Strahlen; ἥλιος poet. bei Arcad. 10; E. M. 333, 27.
-
9 εὐ-άκτῑν
-
10 ἀκτινώδης
ἀκτιν-ώδης, ες,Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀκτινώδης
-
11 ἀκτινωτός
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀκτινωτός
-
12 ἀκτίς
ἀκτίς, ῖνος, ἡ (Hom.+; ins [e.g. IAndrosIsis 8]; LXX, En, TestAbr AB; TestJob; TestNapht 5:4; JosAs 5:6; 14:4 cod. A [p. 59, 5 Bat.]; SyrBar 12:3; GrBar; SibOr 3, 803; later form ἀκτίν, s. the foregoing) ray, beam of the sun (Straton of Lamps. [300 B.C.], Fgm. 65a Wehrli [’50] τοῦ ἡλίου ἀκτῖνες; Ps.-Pla., Axioch. 13, 371d; Diod S 3, 48, 3; Wsd 2:4; 16:27; Sir 43:4; Philo, Conf. Lingu. 157; Jos., Ant. 19, 344; Herm. Wr. 10, 4b; Ath. 10, 3) B 5:10; ApcPt 5:15. Of the heavenly radiance of angels ApcPt 3:7 Funk (cp. En 106:5, 10 ἀκτῖνες τοῦ ἡλίου). ἐξ αὐ[τῶν ἀκτῖν]ες πυρός 11, 26 (restored by Diels), [φλόγ]ες James (s. Klostermann mg. ad loc.).—DELG. -
13 ἀκτίς
ἀκτίς, ῖνος, ἡ (entstanden aus ἈΚΤΊΝΣ; es wird auch ein nom. ἀκτίν angenommen), der Strahl, Sonnenstrahl (von ἀκή; der Sonnenstrahl wird als Pfeil gedacht); Hom. viermal, im dat. plur., Iliad. 10, 547 weiße Pferde αἰνῶς ἀκτίνεσσιν ἐοικότες ἠελίοιο, Od. 11, 1 6 οὐδέ ποτ' αὐτοὺς ἠέλιος φαέϑων καταδέρκεται ἀκτίνεσσιν, 5, 479. 19, 441 οὔτε ποτ' (μιν) ἠέλιος φαέϑων ἀκτῖσιν ἔβαλλεν; – ἠελίοιο immer Aesch., z. B. Ag. 662; ohne diesen Zusatz Soph. ϑερμὴ ἀκτ. Tr. 685, ἡλιῶτις 694; ἀνὰ μέσαν ἀκτῖνα, von der Himmelsgegend, O. C. 1250; Sp. Sonnenschein im Gegensatz von σκιά, Ael. V. H. 3, 1. Vom Blitzstrahle, Διὸς ἀκτ. Soph. Tr. 1076; στεροπᾶς Pind. P. 4, 198; vgl. Ap. Rh. 1, 731 und Luc. Tim. 10; übh. Glanz, Schimmer, ἐργμἀτων καλῶν ἀκτίς, Thatenglanz, Pind. I. 3, 60; ἀγώνων Ὀλυμπικῶν P. 11, 48. – Bei Ant. Th. 39 (IX, 418) Speichen des Rades.
-
14 ἐφ-ίημι
ἐφ-ίημι (s. ἵημι), ion. ἐπίημι, – 1) zusenden, zuschicken, Ἶριν Πριάμῳ Il, 24, 117; bes. in feindlicher Beziehung, aufreizen, aufhetzen, βέλεα, ἔγχος μελίην τινί, ein Geschoß gegen Einen schleudern, schießen, 16, 812. 15, 444; ähnlich χεῖράς τινι, Od. 20, 39 u. öfter, Hand an Jemand legen; ein unglückliches Geschick über Einen verhängen, ihm auferlegen, μνηστῆρσιν ἀεικέα πότμον ἐφήσω, 19, 550 u. sonst; νόστον, ὅν μοι Ζεὺς ἐφέηκε 9, 38; Ἀργείοισι πολύστονα κήδε' ἐφῆκεν Il. 1, 445; so auch Tragg., πάντ' ἐφήσω μόρον Aesch. Eum. 478, τέκνοις δ' ἀραίας ἐφῆκεν ἐπικότους τροφάς Spt. 768; ὡς δυςτυχῆ Θήβαισιν ἀκτῖν' ἐφῆκας Eur. Phoen. 5, χέρα τινί Hec. 1128; auch μήποτ' ἐπ' ἐμοὶ τόξων ἐφείης ὀϊστόν, Med. 634; πεδία ἐς τάδ' οὐκ ἐφῆκέ πω στρατόν Heracl. 393, er hat noch kein Heer in dieses Land herangeführt; ἄγαν ἐφῆκας γλῶσσαν εἴς τι, loslassen die Zunge, Andr. 955; τὸ ὕδωρ ἐπῆκαν ἐπὶ τὴν ἔςοδον, sie leiteten es nach dem Eingange Her. 7, 176; – zulassen, ὄνους ταῖς ἵπποις, zum Bespringen, Her. 4, 30; Arist. A. H. 9, 47; – νέμονται αἱ ἀγέλαι, ἐφ' ὁποῖα ἂν αὐτὰς ἐφιῶσιν οἱ νομεῖς Xen. Cyr. 1, 1, 2, schlechtere Lesart ἐπάγωσιν, wo die Hirten sie hingehen lassen; – feindlich, angreifen lassen, τὴν ἵππον τῷ στρατοπέδῳ ἐπὶ τοὺς Ἕλληνας, Her. 5, 63. 9, 49; τὴν ἵππον ἀϑρόαν αὐ-τοῖς ἐφείς Plut. Arist. 14; Pol.; – τῷ κακῷ ἐφιέναι δεῖ τὴν ὀργήν, den Zorn gegen ihn richten, Plat. Legg. V, 731 d; – hinschleudern u. preisgeben, ἐλλοῖς ἰχϑύσιν διαφϑοράν Soph. Ai. 1276. – Bei Hom. auch c. inf., antreiben, anreizen, χόλος, ὅστ' ἐφέηκε πολύφρονά περ χαλεπῆναι Il. 18, 108, vgl. Od. 14, 464; ὅτε μ' ἐχϑοδοπῆσαι ἐφήσεις Ἥρῃ, wenn du mich anreizen wirst, mich der Hera zu verfeinden, Il. 1, 518; ἀδινὸν στοναχῆσαι ἐφείην 18, 124; auch geradezu befehlen, heißen, νῦν δ' ἐφίητι τὸ τὠργείου φυλάξαι ῥῆμα Pind. I. 2, 9; τοὺς νεωτέρους ἐφίετε διώ-κειν Xen. Cyr. 4, 2, 24. – 21 überlassen, hingeben, ταρσὸν πνοιῇ Ap. Rh. 2, 934; nachlassen, καὶ χαλάσαι τὰς ἡνίας τοῖς λόγοις Plat. Prot. 338 a; gestatten, ἐπειδή σοι ἐφῆκα πᾶν λέγειν Soph. El. 621, wie ἢν ἐφῇς μοι 544; πλὴν ὧν ὁ νόμος ἐφίησι Plat. Legg. IX, 876 e; absolut, einem vorangegangenen ἔξεστι entsprechend, Andoc. 1, 55; οἷς οὐκέτι ἐφίεσαν οἱ ξύμμαχοι τὴν ἡγεμονίαν Thuc. 1, 95; οὐδ' ἢν ὁ Λάκων ἐπίῃ τοι ἄρχειν ἡμεῖς ἐπήσομεν Her. 7, 161, vgl. 3, 113; Xen. Hell. 7, 4, 7 u. sonst; τὴν ἀποσκευὴν ἐφῆκε τοῖς στρατιώταις διαρπάσαι D. Sic. 14, 75; a. Sp., wie τὰς δόσεις Plut. Sol. 21; auch pass. ἐφείϑη, es wurde gestattet, Arist. u. Folgde. – In Athen, δίκην, einen Proceß einer höheren Behörde zur Entscheidung überlassen, also appelliren, z. B. vom Schiedsrichter an die Entscheidung des eigentlichen Gerichts, ἐφῆκεν εἰς τὸ δικαστήριον, τὰς μικρὰς δίκας εἰς ὑμᾶς ἐφιᾶσιν, Dem. 40, 31, vgl. 55; ähnlich ἐφῆκεν ἡμᾶς ἐς τὸ δικαστήριον, er wies uns an den Gerichtshof, forderte uns vor, 34, 21; absol., ἐφιέναι δίδωσιν ὁ νόμος εἰς ἄλλο δικαστήριον Luc. Hermot. 30; a. Sp., wie D. Cass. 37, 27; ἀπό τινος, von Jem., 64, 2. – Auch intrans., wo man ἑαυτόν hinzudenken kann, sich überlassen, hingeben, ὅταν τις ἐφιῇ ἰσχυρῷ γέλωτι Plat. Rep. III, 388 e; Tim. 59 d; ὀργῇ D. Hal.; bes. ἡδονῇ. – 31 med., – al sich wonach strecken, begehren. wonach trachten, κοὐκ ἦν ἔτ' ἀργὸν οὐδὲν ὧν ἐφίετο Soph. O. C. 1601; ὧν δὲ σοῦ τυχεῖν ἐφίεμαι ἄκουσον Phil. 1299; τῆς κακίστης δαιμόνων φιλοτιμίας Euripid. Phoen. 531; neben ϑηρεύω Plat. Phil. 20 d; τῶν πραγμάτων Crat. 419 c; τ οῦ ἀρίστου Phaedr. 237 d; τῶν κερδῶν, ἀρχῆς, Thuc. 1, 8. 128; Folgde; ἐφιέμενοι τῆς πάσης ἄρξειν Thuc. 6, 6; τῆς ἡδονῆς Arist. Eth. oft; τῶν προςώπων, nach dem Gesichte zielen, mit den Geschossen, Plut. Pomp. 71; τῶν ὄψεων Caes. 45; ὀρχηστικῆς u. ä., die Kunst erlernen wollen, sich ihr widmen, Pol. 9, 20, 7. – b) zulassen, gestatten; οὐδ' ἐφέστιον ἄλλην τραπέσϑαι Λοξίας ἐφίετο, er gestattete nicht, verbot, Aesch. Ch. 1035; κάρα τέμνειν ἐφεῖτο τῷ ϑέλοντι Soph. Phil. 615; ἡ πόλις σοι ἐφεῖτο ὅ τι ἐβούλου ποιῆσαι Xen. An. 6, 4, 31; οὐκ ἐφίετο αὐτοῖς τέχνης ἅψασϑαι βαναύσου Plut. Lyc. 24. – c) auftragen, befehlen; ἄλλο δέ τοι ἐρέω καὶ ἐφήσομαι Il. 23, 82; ἑκάστῳ ἐφιέμενος τάδε εἴρω Od. 13, 7; οὐ μέντοι τόδ' ἐφιεμένῃ ἀπιϑήσω Il. 24, 300; ἐπιστολάς, ἅς σοι πατὴρ ἐφεῖτο Aesch. Prom. 4; ὅντιν' ἀρτίως μολεῖν ἐφιέμεσϑα Soph. O. R. 1055; Ai. 970 El. 1100; wohin man auch rechnet χαίρειν, Ἀϑάνα, τἄλλ' ἐγώ σ' ἐφίεμαι Ai. 112, an χαίρειν σε κελεύω erinnernd, ich wünsche, daß im Uebrigen du dich freuen magst, daß sonst dein Wille geschehe; ὥςπερ σὸν κέλευσμ' ἐφίεται Eur. I. T 1483; δεῖν κἀπάγειν ἐφίετο Bacch. 439; ἡμῖν ἐφεῖτ' ἐν ὥρᾳ ἥκειν Ar. Vesp. 242; so auch wohl ὁ δὲ εἰς τὴν Λακεδαίμονα ἐφιέμενος στρατιὰν προςαποστέλλειν ἐκέλευε Thuc. 4, 108. Über die Quantität des ι s. ἵημι.
-
15 луч
1. мат. η ημιευθεία 2. (пучок света, электронов) η ακτίν/α (του φωτός)отражённый - της ανάκλασης/αντανάκλασης- ες χ(χι)Русско-греческий словарь научных и технических терминов > луч
-
16 αχτιν-
см. ακτιν\ -
17 χρυσάκτιν
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > χρυσάκτιν
-
18 ἀκτίς
A ray, beam: Hom. only dat. pl.,ἀκτῖσιν Od.5.479
, 19.441.ἀκτίνεσσιν 11.16
, Il.10.547 ;Ἠελίοιο ἀκτῖνες Mimn.11.6
, cf. Emp.84, Ar.Av. 1009, Arist.Mete. 374b4, etc.; sg., S.Tr. 685, cf. ἀνὰ μέσσαν ἀκτῖνα, i.e. from south, S. OC 1247; ἀκτῖνες μέσαι noonday, E. Ion 1136; τὰ πρὸς ἀκτῖνα ἔθνη peoples of the East, Philostr. V A2.2:— of lightning,ἀκτῖνες στεροπᾶς ἀπορηγνύμεναι Pi.P. 4.198
;ὦ Διὸς ἀκτίς, παῖσον S.Tr.10
<*>6;πυρός Sopat.13
, Pl.Ti. 78d; of the eyes, ἀκτῖνας προσώπου, Pi.Fr. 123, cf. Ar.V. 1032; visual rays, Hipparch. ap. Placit.4.13.9.2 metaph., brightness, splendour, glory, ἀ. ἀγώνων, καλῶν ἐργμάτων, Pi.P.11.48, I.4(3).42; ἀκτῖνες ὄλβου splendid fortunes, Id.P.4.255.3 ray shot from the left by planet to planet (opp. ὄψις, q.v.), Heph.Astr. 1.16, Porph.Intr.p.189; τὴν ἀ. ἐπιφέρων Vett. Val. 136.19, cf. Ptol. Tetr. 126. -
19 ἡλιώτης
A of the sun,ἀκτῖν' ἐς ἡλιῶτιν S.Tr. 697
;ἠελιῶτις αἴγλη AP7.601
(Jul.Aeg.);αὐγαί Paul.Al.M.3
; οἱ ἡλιῶται the inhabitants of the sun, Luc.VH1.17.II ἡλιῶτις, ἡ, [dialect] Ion. name for the dawn, EM440.55.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἡλιώτης
-
20 εὐάκτῑν
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ακτίν — ἀκτὶν ( ῑνος), η (Α) η ακτίνα … Dictionary of Greek
ἀκτῖν' — ἀκτῖνα , ἀκτίς ray fem acc sg ἀκτῖνι , ἀκτίς ray fem dat sg ἀκτῖνε , ἀκτίς ray fem nom/voc/acc dual … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ευάκτιν — εὐάκτιν ( ινος), ὁ, ἡ (Α) αυτός που έχει ωραίες, λαμπρές ακτίνες. [ΕΤΥΜΟΛ. < ευ + άκτιν (< ακτίς), πρβλ. χρυσ άκτιν] … Dictionary of Greek
Actinotus — Taxobox image caption = Actinotus helianthi at Henry Head Track, Botany Bay National Park name = Actinotus regnum = Plantae divisio = Magnoliophyta classis = Magnoliopsida ordo = Apiales familia = Mackinlayaceae genus = Actinotus genus authority … Wikipedia
Actinotus helianthi — Taxobox image caption = Actinotus helianthi at Henry Head Track, Botany Bay National Park name = Sydney Flannel Flower regnum = Plantae divisio = Magnoliophyta classis = Magnoliopsida ordo = Apiales familia = Mackinlayaceae genus = Actinotus… … Wikipedia
Actinotus — Actinotus … Wikipedia Español
-ίδιο(ν) — υποκορ. κατάλ. τής Ελληνικής, η οποία στη Νέα Ελληνική εμφανίζεται συνήθως με τη μορφή ίδι* (Ι), χρησιμοποιείται, όμως, συχνά και με την πρωτογενή μορφή της, ιδίως σε τεχνικούς επιστημονικούς όρους (πρβλ. αρθρ ίδιο, κρατ ίδιο, μαχαιρ ίδιο, ξιφ… … Dictionary of Greek
ακτίνα — Μια από τις φωτεινές γραμμές που εκπέμπονται από ένα φωτεινό σώμα (π.χ. οι α. του ήλιου). Γενικά, κάθε φανταστική γραμμή που ξεκινά από ένα κεντρικό σημείο προς κάθε διεύθυνση (π.χ. οπτική α.). Η έκταση έως την οποία μπορεί να φτάσει κάποια… … Dictionary of Greek
ηλιώτης — ἡλιώτης, ὁ, θηλ. ἡλιῶτις, ποιητ. τ. θηλ. ἠελιῶτις, ἡ (Α) 1. αυτός που ανήκει στον ήλιο («ἀκτῑν ἐς ἡλιῶτιν», Σοφ.) 2. (αρσ. πληθ.) οἱ ἡλιῶται οι κάτοικοι τού ήλιου 3. θηλ. ἡ ἡλιῶτις ιωνική ονομασία τής αυγής. [ΕΤΥΜΟΛ. < ηλι(ο) * + κατάλ. ωτης… … Dictionary of Greek
κρινωτός — κρινωτός, ή, όν (Α) ο στολισμένος με κρίνους. [ΕΤΥΜΟΛ. < κρίνον + επίθημα ωτός (πρβλ. ακτιν ωτός, κλιμακ ωτός)] … Dictionary of Greek
χρυσάκτινος — η, ο / χρυσάκτιν, ινος, ΝΜΑ, και χρυσάχτινος Ν, και χρυσάκτις, ινος, ΜΑ αυτός που εκπέμπει χρυσές ακτίνες. [ΕΤΥΜΟΛ. < χρυσ(ο) * + άκτινος (< ἀκτίς, ῖνος) πρβλ. εὐ άκτιν, πεντάκτινος] … Dictionary of Greek