-
1 λώιον
-
2 λῶιον
-
3 λώϊον
λώϊον, λωΐτερον: better, preferable; ‘more liberally,’ Od. 17.417.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > λώϊον
-
4 Λώιον
Λῷοςmasc acc sg -
5 λώιον
λωίωνo: masc /fem voc comp sgλωίωνo: neut nom /voc /acc comp sg -
6 λωΐτερον
λώϊον, λωΐτερον: better, preferable; ‘more liberally,’ Od. 17.417.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > λωΐτερον
-
7 λωΐων
λωΐων, ([etym.] λῶ), ὁ, ἡ, λώϊον, τό, gen. ονος; [dialect] Att. [full] λῴων, λῷον, A.Pers. 526; acc. sg. and neut. pl.A , Pl.Phlb. 11b; acc. pl. : also an o-stem λώϊος (Hdn.Gr.1.122, Thgn.800) from which come neut. pl.λώϊα Thgn.853
, Theoc.26.32, and λῷα prob. in Thgn.96: gen. pl.τῶν λῴων IG12(9).1179.36
(Chalcis, ii A.D.):— more desirable, more agreeable, better, Hom. only in neut., πολὺ λώϊόν ἐστι, τόδε λ. ἐστι, Il.1.229, Od.2.169, al.; : as Adv.,γνωσόμεθ' ἀλλήλων καὶ λώϊον 23.109
;μετρεῖσθαι Hes.Op. 350
; butοὐκ.. ἄλλη τῆσδε λωΐων γυνή Semon. 7.30
: also [comp] Comp. λωΐτερος, α, ον, also used by Hom. only in neut.,λωΐτερον καὶ ἄμεινον Od.1.376
, 2.141: masc. in A.R.3.850, etc.: fem. in Call.Aet.4.1.7, AP5.111.6 (Phld.).—In Trag. λῴων was used generally as [comp] Comp. of ἀγαθός, A.Pers. 526, etc.;φρόνησιν λαβεῖν λῴω S. Ph. 1079
;λῷον φρονεῖ Id.OT 1038
;λῴους φρένας ἀμείψασθαι Id.Tr. 736
;βίου λῴονος κυρῆσαι Id.OT 1513
; : sts. also in Prose,ἄμεινον καὶ λῷον Pl.Lg. 828a
;ἀμείνω καὶ λῴω Id.Phlb. 11b
;λ. καὶ ἄμεινον X.An.6.2.15
, SIG398.41 (Cos, iii B.C.), 1044.4 (Halic., iv/iii B.C.), cf. Berl.Sitzb.1927.165 ([place name] Cyrene), etc.II [comp] Sup. [full] λῷστος, η, ον, Thgn.255;λῷστον δὲ τὸ ζῆν ἄνοσον S.Fr. 356
;τὰ λῷστα βουλεύων A.Pr. 206
, etc.; παραινέσαι τὰ λ. ib. 310;τὰ λ. λέγειν Id.Ag. 1053
, cf. Cratin.4 D.; ὦ λῷστε Πῶλε my good friend, like ὦ βέλτιστε, Pl.Grg. 467b, cf. X.Smp.4.1, etc. -
8 λωΐων
λωΐων, λώϊον, att. zsgzgn λῴων, λῷον, von λάω (Buttm. nimmt einen posit. λῶϊς an), erwünschter, wonach man mebr begehrt, angenehmer, καὶ γάρ σφιν ἄφαρ τόδε λώϊόν ἐστιν, Od. 2, 169 u. öfter, wie Hes.; später übh. = besser, als compar. zu ἀγαϑός betrachtet, εἴ τι δὴ λῷον πέλοι, Aesch. Pers. 518, τοῠ λῴονος δαίμονος, Soph. Phil. 1088, φρόνησιν ἐν τούτῳ λάβοι λῴω τιν' ἡμῖν, 1068, βίου λῴονος κυρῆσαι, O. R. 1513, öfter, ὁ δοὺς δὲ ταῦτ' ἐμοῠ λῷον φρονεῖ, 1038; εἰς τὸ λῷον σὸν μεϑέστηκεν κέαρ, Eur. Med. 911; folgde Dichter, wie in Prosa, ϑεοῖς οἷςτισιν ἄμεινον καὶ λῷον ϑ ύειν, Plat. Legg. VIII, 628 a, wie ἀμείνω καὶ λῴω γίγνεσϑαι, Phil. 11 b; vgl. Xen. An. 5, 10, 15, ϑυομένῳ πότερα λῷον καὶ ἄμεινον εἴη, wie Lac. 8, 5 u. Sp., woraus man sieht, daß dies bes. beim Gebet eine solenne Formel war. Auch Sp. noch, λώϊον ἔσεσϑαι σφίσι, Pol. 8, 30, 7; Theocr. 26, 32 hat auch im plur. τὰ λώϊα. – Hieraus bildete sich ein neuer comp. λωΐτερος, εἰ δ' ὕμιν δοκέει τόδε λωΐτερον καὶ ἄμεινον ἔμμεναι, Od. 1, 376. 2, 141, der sich auch bei sp. D. findet, Ap. Rh. 3, 186, Antp. Sid. 47 (VII, 713). – Bei Eustath. auch λῳότερος; vgl. Jacobs Anth. Pal. p. 75. – Superl. λώϊστος, zsgzgn λῷστος, τὰ λῷστα βουλεύειν, Aesch. Prom. 204 u. öfter, τὰ λῷστα καὶ τὰ ϑυμηδέστατα, Suppl. 940; τὰ λῷστά σοι λέγω, Soph. O. R. 1066, u. öfter bei Eur. Bei Plat. oft in freundlicher Anrede, auch ironisch, ὦ λῷστε, vgl. Gorg. 467 b Legg. I, 638 a; Xen. Conv. 4, 1 u. A.
-
9 γιγνώσκω
γιγνώσκω, erkennen, kennen; mit Reduplication von der Wurzel ΓΝΟ, von der auch νόος, entstanden aus ΓΝΏΟΣ, vgl. nosco, in compos. gnosco, cognosco, agnosco, dignosco; Sp. γῑνώσκω, als var. lect. auch im Hom., vielleicht sogar überall als Lesart Aristarchs, s. z. B. Scholl. Aristonic. Iliad. 15, 241; fut. γνώσομαι; aor. ἔγνων, γνῶναι, γνούς; ἔγνων = ἔγνωσαν Pind. P. 9, 82 I. 2, 23; vgl. ἐπιγνώῃ; pf. ἔγνωκα, ἔγνωσμαι; aor. p. ἐγνώσϑην; – 1) kennen lernen, erkennen, wahrnehmen, nach Plat. Theaet. 209 e = ἐπιστήμην λαβεῖν; Ggstz δοξάζω Rep. V, 476 d. Von Hom. an überall; absolut, γιγνώσκω, φρονέω· τά γε δὴ νοέοντι κελεύεις, ich verstehe, ich begreife, Odyss. 16, 136. 17, 193. 281; mit accus., εὖ νύ τις αὐτὸν γνώσεται, er wird ihn (zu seinem Schaden) kennen lernen, Il. 18, 270; vgl. Theocr. 3, 15; τοὺς αἰτίους Plat. Phaed. 116 c; τὴν φωνήν, erkennen, Prot. 3100; οἵους αὐτούς, für was für Leute ihr sie ansehen, erkennen werdet, Xen. An. 1, 7, 4; τινός, Odyss. 23, 109 ἦ μάλα νῶι γνωσόμεϑ' ἀλλήλων καὶ λώιον; 21, 36 οὐδὲ τραπέζῃ γνώτην ἀλλήλων; Iliad. 4, 357 ὡς γνῶ χωομένοιο, als er bemerkte, daß der Andere zürnte, s. Scholl. Aristonic. u. vgl. Sengebusch Ariston. p. 6 sq.; vgl. Xen. Oec. 16, 3; ἐμοῦ ποιοῦντος Cyr. 7, 2, 18. Gew. folgt ὅτι, auch ὡς, Od. 21, 209; εἰ Il. 21, 266; ἔγνω τὸνἩσίοδον ὅτι ἦν σοφός Plat. Rep. V, 466 c; c. partic., ἔγνων μιν ἐσάντα ἰδὼν οἰωνὸν ἐόντα Od. 15, 532; γνόντες οὐδεμίαν σφίσι τιμωρίαν οὖσαν, daß sie keine Hülfe bekämen, Thuc. 1, 25; Xen. Hell. 3, 1, 9; ἔγνων ἡττημένος, ich merkte, daß ich besiegt sei, Ar. Equ. 658; γιγνώσκω ἀπιστούμενος Xen. Cyr. 7, 2, 17. – S. v. a. wiedererkennen, ἀναγνωρίζειν, Hom. Iliad. 15, 241 νέον δ' ἐσαγείρετο ϑυμόν, ἀμφὶ ἓγιγνώσκων ἑτάρους, s. Scholl. Aristonic. – 2) Uebh. wissen, einsehen, πᾶς ὁ γιγνώσκων, jeder Kluge, Plat. Rep. I, 347 d, wie Sp. auch χάριν γιγνώσκειν für εἰδέναι sagen. – 3) meinen, urtheilen, εἴ τις οἴεται – οὐκ ὀρϑῶς ἔγνωκεν Dem. 4, 29; ἐγνώκασι, τὸν ϑάνατον πᾶσι κοινὸν εἶναι Xen. An. 3, 1, 43; vgl. Cyr. 2, 2, 23; ὀρϑῶς περί τινος Thuc. 2, 22; Isocr. 4, 139 u. sonst; von richterlicher Entscheidung, erkennen, Her. 6, 85; τὰ δίκαια Dem. 19, 240; ἡ παρανόμως γνωσϑεῖσα δίαιτα, widerrechtlich gefälltes Erkenntniß der Schiedsrichter, Dem. 33, 33; κρίσις ἐγνωσμένη ὑπὸ τῶν ἐχϑρῶν Isocr. 6, 30; bei Aesch. Suppl. 7 = verurtheilen; auch von den Beschlüssen des Raths u. der Gesetzgeber, χαλεπόν τι γ. περί τινος, hart gegen jem. verfahren, Dion. Hal. 54, 7; übh. beschließen, bestimmen, c. acc. u. inf., Her. 1, 74; vgl. Aesch. Spt. 632 σὺ δ' αὐτὸς γνῶϑι τίνα πέμπειν δοκεῖς; ἐγνωσμένον ἐστί, es ist beschlossen, Luc. Nigr. 3. – 4) erkennen, vom Bei schlaf, Callim. ep. 58, 3; Plut. Alex. 21 u. öfter; N. T., z. B. Matth. 1, 25 u. a. Sp., bes. K. S. – 5) Pind. braucht factitiv γνώσομαι Κόρινϑον, ich will bekannt machen, preisen, Ol. 13, 3, wie man auch 6, 89 erkl.: πρῶτον μὲν Ἥραν κελαδῆσαι γνῶναί τ' ἔπειτα – εἰ φεύγομεν.
-
10 ἀμφίς
ἀμφίς, ursprünglich eins mit ἀμφί; s. Buttmann Lexil. II, 217 ff. A) Adverbium, 1) umher, herum, ϑαλερὴ δ' ἦν ἀμφὶς ἀλοιφή, um das Fleisch herum war Fett, Od. 8, 476; ἀμφὶς ἐόντες Il. 24, 488; δεσμοὶ ἀμφὶς ἔχοιεν, möchten umschließen, Od. 8, 340; ἀμφὶς ἰδών, ringsum schauend, mit Umsicht betrachtend, Hes. O. 701; vgl. Il. 7, 342. 8, 481. 23, 330. 14, 123. 9, 464 (Scholl. Didym. v. l. ἀντιόωντες, ἐγγὺς ἐόντες). 18, 519; ὀλίγη δ' ἦν ἀμφὶς ἄρουρα Iliad. 3, 115 nach Buttmann = wenig Raum war umher. – 2) von, auf beiden Seiten, Iliad. 21, 162 ὁ δ' ἀνέσχετο δῖος Ἀχιλλεὺς Πηλιάδα μελίην. ὁ δ' ἁμαρτῇ δούρασιν ἀμφὶς ἥρως Ἀστεροπαῖος, ἐπεὶ περιδέξιος ἦεν, Scholl. Didym. v. l. ἁμάρτῃ δούρασιν ἄμφω; 12, 434 ἥ τε σταϑμὸν ἔχουσα καὶ εἴριον ἀμφὶς ἀνέλκει ἰσάζουσα; Od. 3, 486 οἱ δὲ πανημέριοι σεῖον ζυγὸν ἀμφὶς ἔχοντες, auf beiden Seiten das Joch habend. – 3) Dinge, die auf beiden Seiten eines Gegenstandes sind, werden durch diesen getrennt; daher hat ἀμφίς auch den Begriff der Trennung, τὼ ζυγὸν ἀμφὶς ἐέργει, hält sie auseinander, Il. 13, 706; κίονες, αἳ γαῖάν τε καὶ οὐρανὸν ἀμφὶς ἔχουσιν, von einander halten, Od. 1, 54; ῥόπαλα ἀμφὶς ἐάγη, Knittel wurden entzweigeschlagen, Il. 11, 559; vgl. Od. 19, 221. 24, 218; αμφὶς φρονέοντε δύω Κρόνου υἷε, verschiedener Meinung sein, Iliad. 13, 345; ἀϑάνατοι ἀμφὶς φράζονται 2, 13; mit ἕκαστος verbunden = jeder für sich, ἀμφὶς ἄγοντες ἕκαστος Od. 22, 57; ἀμφὶς ἕκαστα εἰρήσεται, jedes wird sie besonders fragen, 19, 46; Iliad. 22, 117 ἅμα δ' ἀμφὶς Ἀχαιοῖς ἄλλ' ἀποδάσσεσϑαι, ὅσα τε πτόλις ἥδε κέκευϑεν, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι ἀντὶ τοῠ ἀμφιδάσεσϑαι, δίχα μερίσεσϑαι; 15, 709 τόξων ἀικὰς ἀμφὶς μένον, in der Entfernung; 18, 502 ἀμφὶς ἀρωγοί, Helfer auf beiden Seiten; – Orac. bei Her. 1, 85 τὸ δέ σοι πολὺ λώιον ἀμφὶς ἔμμεναι, es ist dir viel besser, entfernt davon, ohne das zu sein. – B) Praeposition, meist seinem Casus nachgesetzt, 1) mit dem gen., ἅρματος ἀμφὶς ἰδών, den Wagen ringsum betrachten, Il. 2, 384; Illad. 8, 444 αἱ δ' οἶαι Διὸς ἀμφὶς Ἀϑηναίη τε καὶἭρη ἥσϑην, οὐδέ τί μιν προσεφώνεον, Buttmann Lexil. 2, 220 falsch = entfernt vom Zeus, Aristarch richtig = zu beiden Seiten des Zeus, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ πρὸς τὴν καϑέδραν, ὅτι ἑκατέρωϑεν τοῦ ΔιὸςἭρα καὶ Ἀϑηνᾶ, vgl. 24, 100 ἡ δ' ἄρα πὰρ Διὶ πατρὶ καϑέζετο, εἶξε δ' Ἀϑήνη. Ἕρη δὲ χρύσεον καλὸν δέπας ἐν χερὶ ϑῆκεν καί ῥ' εὔφρην' ἐπέεσσι· Θέτις δ' ὤρεξε πιοῦσα, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ πρὸς τὴν καϑέδραν Ἀϑηνᾶς καὶἭρας, ὅτι ἑκατέρωϑεν τοῦ Διός. καὶ ὅταν λέγῃ »αἱ δ' οἶαι Διὸς ἀμφίς«, τὸ αὐτὸ σημαίνει, Διὸς ἑκατέρωϑεν, οὐχ ὥς τινες δέχονται χωρίς; vgl. 4, 21 u. Scholl.; – Od. 14, 352 μάλα δ' ὦκα ϑὐρηϑ' ἔα ἀμφὶς ἐκείνων, weitab von Jenen; ἀμφὶς φυλόπιδος, entfernt vom Kampf, Od. 16, 267; ἀμφὶς ὁδοῦ, seitabwärts vom Wege, Il. 23, 393; Pind. ἐσϑῆτος ἀμφίς, ohne Kleid, P. 4, 258. – 2) mit dem dat., κύκλα σιδηρέῳ ἄξονι ἀμφίς, um die Achse, Il. 5, 753. – 3) mit dem accus., Κρόνον ἀμφὶς ἐόντες Il. 14, 274; Hes. Th. 8511 Od. 6, 266 ἀγορή, καλὸν Ποσιδήιον ἀμφίς; οἵ ῥά μιν ἀμφἱς ᾤκεον 9, 399; δοιαὶ δὲ πελειἀδες ἀμφὶς ἕκαστον χρύσειαι νεμέϑοντο Iliad. 11, 634; 748 πεντήκοντα δ' ἕλον δίφρους, δύο δ' ἀμφἶς ἕκαστον φῶτες ὀδὰξ ἕλον οὖδας; Od. 24, 45 πολλὰ δέ σ' ἀμφὶς δάκρυα ϑερμὰ χέον, 65 πολλὰ δέ σ' ἀμφὶς μῆλα κατεκτάνομεν; 7, 4 κασίγνητοι δέ μιν ἀμφὶς ἵσταντο. – Das Wort findet sich außerdem nur bei sp. Ep., gar nicht bei den Attikern.
-
11 αφαρ
(ᾰφ) adv.1) тотчас же, сразу же, немедленно Hom.2) после (э)того, тогда(ἄ. τόδ΄ λώϊόν ἐστιν Hom.; παραγγείλας ἄ. στρατεύματι Aesch.)
-
12 λωιων
стяж. λῴων 2, gen. ονος (superl. λῷστος) [λῶ] более желательный, лучший(πολὺ λώϊόν ἐστι Hom.; ταῦτ΄ ἐμοῦ λῷον φρονεῖ Soph.)
λῷον καὴ ἄμεινον Xen. — значительно целесообразнее; -
13 δοκέω
Aδοκέεσκον AP5.298
(Agath.): —[voice] Med.,δοκέοντο Opp.C.4.296
: part. δοκεύμενος ib. 109: the [tense] fut. and other tenses are twofold:1 [tense] fut. δόξω and [tense] aor. 1 ἔδοξα Pi.N.4.37, h.Merc. 208, etc.: [tense] pf. δέδοχα inferred from [tense] plpf.ἐδεδόχεσαν D.C.44.26
:—[voice] Pass., [tense] aor.ἐδόχθην Plb.21.10.8
, etc., ([etym.] κατ-) Antipho 2.2.2: [tense] pf.δέδογμαι Hdt.8.100
, etc.: [tense] plpf.ἐδέδοκτο Id.9.74
.2 regul. forms (chiefly Trag., Com., and late Prose), [tense] fut. , Ar.Nu. 562, etc. (once in Hdt., 4.74); [dialect] Dor. δοκησῶ or- ᾱσῶ Theoc.1.150
: [tense] aor. ἐδόκησα, [dialect] Ep.δόκ- Od.10.415
, Pi.O.13.56, A.Th. 1041, Ar.Ra. 1485, etc.: [tense] pf. (lyr.):— [voice] Pass., [tense] aor. (anap.): [tense] pf.δεδόκημαι Pi.N.5.19
, E.Med. 763 (anap.), Ar.V. 726, also in Hdt.7.16.γ; but δεδοκημένος (q. v.) belongs to δέχομαι.I expect (Iterat. of δέκομαι, cf.δέχομαι 11.3
): hence, think, suppose, imagine, (opp. φρονέω, S.Aj. 942 (lyr.), Pherecr.146.4):1 c. acc. et inf.,δοκέω νικησέμεν Ἕκτορα Il.7.192
;οὔ σε δοκέω πείθεσθαι Hdt.1.8
, cf. 11,27, al., Antipho 2.4.5, etc.: rarely with inf. omitted, δοκῶ.. οὐδὲν ῥῆμα.. κακὸν [εἶναι] S.El.61; τούτους τι δοκεῖτε [εἶναι] X. An.5.7.26; freq. in relating a dream or vision, τεκεῖν δράκοντ' ἔδοξεν she thought a serpent produced young, A.Ch. 527; ἐδόκουν αἰετὸν.. φέρειν methought an eagle was carrying, Ar.V.15; : with inf. only, ἔδοξ' ἰδεῖν methought I saw, ib. 408;ἔδοξ' ἀκοῦσαι Pl.Prt. 315e
;ἔδοξ' ἐν ὕπνῳ.. οἰκεῖν ἐν Ἄργει E.IT44
(sts. also, as in signf. 11,ἐδοξάτην μοι δύο γυναῖκε.. μολεῖν A. Pers. 181
;ἐν τῷ σταδίῳ.. μέ τις ἐδόκει στεφανοῦν Alex.272.4
).2 abs., have or form an opinion,περί τινος Hdt.9.65
; mostly in parenthetic phrases, ; δοκῶ alone, Hdt.9.65, Ar. Pax47, Pl.Prm. 126b; πῶς δοκεῖς; to call attention to something remarked,τοῦτον, πῶς δοκεῖς; καθύβρισεν E.Hipp. 446
, cf. Hec. 1160, Diph.96, etc.;πόσον δοκεῖς; Ar.Ec. 399
.3 δοκῶ μοι I seem to myself, methinks, c. inf.,ἐγώ μοι δοκέω κατανοέειν τοῦτο Hdt.2.93
, etc.;ἡδέως ἄν μοι δοκῶ κοινωνῆσαί τινος X.Cyr.8.7.25
, cf. Oec.6.11; οὔ μοι δοκῶ I think not.., Pl.Tht. 158e; δοκῶ μοι parenthetic, Id.Thg. 121d.b δοκῶ μοι I am determined, resolved, c. inf. [tense] pres., Ar.V. 177, etc.: c. inf. [tense] fut., Aeschin.3.53, etc.: c. inf. [tense] aor., dub. in Ar.Av. 671, etc.: rarely without μοι, think fit, .4 seem, pretend, c. inf. (with or without neg.), ὁρέων μὲν οὐδέν, δοκέων δὲ [ὁρᾶν] dub. l. in Alcm.87;οὔτε ἔδοξε μαθέειν Hdt.1.10
;οὐδὲ γιγνώσκειν δοκῶν Pherecr.163
;τὰ μὲν ποιεῖν, τὰ δὲ δοκεῖν Arist.Pol. 1314a39
;ἤκουσά του λέγοντος, οὐ δοκῶν κλύειν E.Med.67
;πόσους δοκεῖς.. ὁρῶντας.. μὴ δοκεῖν ὁρᾶν; Id.Hipp. 462
, cf. Ar.Eq. 1146, X.HG4.5.6.5 [voice] Pass., to be considered,δοκεῖσθαι οὕτω Pl.R. 612d
; τὰ νῦν δοκούμενα περί τινος the current opinions, ib. 490a.6 [voice] Med., Opp.C.4.296; δοκεύμενος.. ἀλύξειν ib. 109.II of an Object, seem, c. dat. pers. et inf. [tense] pres.,δοκέεις δέ μοι οὐκ ἀπινύσσειν Od.5.342
; δόκησε δ' ἄρα σφίσι θυμὸς ὣς ἔμεν ὡς εἰ .. their heart seemed just as if.., felt as though.., 10.415: c. inf. [tense] fut., seem likely,δοκέει δέ μοι ὧδε λώϊον ἔσσεσθαι Il.6.338
: c. inf. [tense] aor. (never in Hom.), τί δ' ἂν δοκεῖ σοι Πρίαμος (sc. ποιῆσαι); A.Ag. 935; seem or be thought to have done, esp. of suspected persons, Th.2.21; to be convicted, .2 abs., seem, as opp. to reality,τὸ δοκεῖν καὶ τὰν ἀλάθειαν βιᾶται Simon.76
; , cf. Pl.Grg. 527b; in full,τὸ δοκεῖν εἶναι A.Ag. 788
(anap.).4 freq. impers., δοκεῖ μοι it seems to me, methinks,ὥς μοι δοκεῖ εἶναι ἄριστα Il.12.215
; ὡς ἐμοὶ δοκεῖ as I think, A.Th. 369, etc.; τὸ σοὶ δοκοῦν your opinion, Pl.R. 487d: freq. in inf. in parenth. clause, ὡς ἐμοὶ δοκέειν to my thinking, Hdt.9.113;δοκέειν ἐμοί Id.1.172
;ἀλλ', ἐμοὶ δοκεῖν, τάχ' εἴσει A.Pers. 246
, etc.; without μοι, X.An.4.5.1.b it seems good to me, it is my pleasure,δοκεῖ ἡμῖν χρῆσθαι Th.4.118
, cf. A.Ag. 1350: freq. of a public resolution,τοῖσι Ἕλλησι δόξαι.. ἀπαιτέειν Hdt.1.3
, etc.;ἔδοξεν Ἀργείοισιν A.Supp. 605
, cf. Th. 1010; esp. in decrees and the like , ἔδοξε τῇ βουλῇ, τῷ δήμῳ, Ar.Th. 372, Th.4.118, cf. IG1.32, etc.;τὰ δόξαντα S.El.29
, D.3.14;παρὰ τὸ δοκοῦν ἡμῖν Th.1.84
, etc.:—[voice] Pass.,δέδοκται Hdt.4.68
;οὕτω δέδοκται; S.Ph. 1277
, etc.;εἰ ἐπαινῆσαι δεδόκηται Pi.N.5.19
;δεδόχθω τὸ ἄτοπον τοῦτο Pl.Lg. 799e
, etc.;τοῦτ' ἐστ' ἐμοὶ δεδογμένον E.Heracl.1
;δεδογμέν' [ἐστί].. τήνδε κατθανεῖν S.Ant. 576
, cf. OC 1431;τὰ δεδογμένα Hdt.3.76
;δεδόχθαι τῇ βουλῇ καὶ τῷ δήμῳ IG22.1.12
, etc. c. acc. abs., δόξαν when it was decreed or resolved,δόξαν αὐτοῖς ὥστε διαναυμαχεῖν Th.8.79
; δόξαν δέ σφι (sc. λιπέσθαι) Hdt.2.148;δόξαν ἡμῖν ταῦτα Pl.Prt. 314c
, cf. X.An.4.1.13; ἰδίᾳ δοκῆσάν σοι τόδ' .. ; E. Supp. 129; alsoδεδογμένον αὐτοῖς Th.1.125
, etc.; but alsoδόξαντος τούτου X.HG1.1.36
; δόξαντα ταῦτα καὶ περανθέντα ib.3.2.19.5 to be reputed, c. inf., Pi.O.13.56, P.6.40;ἄξιοι ὑμῖν δοκοῦντες Th.1.76
; δοκοῦντες εἶναί τι men who are held to be something, men of repute, Pl. Grg. 472a;τὸ δοκεῖν τινὲς εἶναι.. προσειληφότες D.21.213
;τὸ φρονεῖν ἐδόκει τις εἶναι περιττός Plu.Arist.1
;οἱ δοκοῦντες Heraclit.28
(dub.), E.Hec. 295; τὰ δοκοῦντα, opp. τὰ μηδὲν ὄντα, Id.Tr. 613; ; to be an established, current opinion, Arist.APo. 76b24, al.;τὰ δοκοῦντα Id.Metaph. 1088a16
, al.:— [voice] Pass., οἱ δεδογμένοι ἀνδροφόνοι those who have been found guilty of homicide, D.23.28; alsoαἱ δοκούμεναι Πέρσαις τέχναι Polem.Call.60
. (The two senses of δοκέω are sts. contrasted, τὰ ἀεὶ δοκοῦντα.. τῷ δοκοῦντι εἶναι ἀληθῆ that which seems true is true to him who thinks it, Pl.Tht. 158e; τὸ δοκοῦν ἑκάστῳ τοῦτο καὶ εἶναι τῷ δοκοῦντι ib. 162c.) -
14 λώψ
-
15 ἦ
ἦ, Adv., never in the form ἦε ([etym.] ἠέ):I TO CONFIRM an assertion, in truth, of a surety, , etc.; ironically, 1.229, al.; with concessive force, it is true that..: hence, although..,ἦ καὶ γένει ὕστερος ἦεν 3.215
: freq. strengthd. by the addition of one or two other Particles, asἦ ἄρα Od.24.193
;ἦ ἄρα δή Il.13.446
;ἦ ῥα 4.82
;ἦ ῥά νυ 6.215
;ἦ γάρ 1.78
;ἦ γάρ τοι Od.16.199
;ἦ δή Il.2.272
;ἦ δή που 21.583
; ;ἦ θην Il.20.452
; ;ἦ μάλα Il.3.204
;ἦ μάλα δή 5.422
; ἦ μήν and ἦ μέν (v. infr.);ἦ νυ Il.22.11
;ἦ τάχα Od.18.73
;ἦ τε 13.211
: and to express doubt, ἦ που, v. ἦ που and ποῦ: esp. ἦ μήν used in oaths and asseverations, Il.2.291, 7.393, A.Pr.73, 168, etc.; alsoἦ μάν Il.2.370
, 13.354, Sapph.Supp.23.5;ἦ μέν Od.10.65
(later εἶ μήν, v. εἷ): c. inf. in orat. obliq., after Verbs of swearing, etc.,σὺ δὲ σύνθεο, καί μοι ὄμοσσον, ἦ μέν μοι πρόφρων ἔπεσιν καὶ χερσὶν ἀρήξειν Il.1.77
; ἦ μέν also in [dialect] Ion. historical Prose, Hdt.4.154, 5.93, al.;ἐγγυᾶσθαι, ἦ μὴν παραμενεῖν Pl. Phd. 115d
; ἐγγυητὰς καταστῆσαι ἦ μὴν ἐκτείσειν Lexap.D.24.39: with other Particles,ἦ μὲν δή Il.2.798
, Od.18.257, al.;ἦ δὴ μάν Il.17.538
.2 in the combinations ἐπεὶ ἦ, ὅτι ἢ and τί ἢ; A.D.Conj.255.5, Synt.307.19(cf. Hdn.Gr.1.520), recognizes an 'expletive' ἠ ([etym.] παραπληρωματικὸς σύνδεσμος) perispom. after ἐπεί, barytone after ὅτι or τί. It is prob. the same as the affirmative ἦ (cf. A.D.Conj.l.c.), and occurs in the same combinations,ἐπεὶ ἦ πολύ.. Il.1.169
, al.; ἐπεὶ ἦ μάλα ib. 156, Od.10.465;ἐπεὶ ἦ καί.. Il.20.437
, Od.16.442. Trypho took τίη as one word, and this can be supported byτί ἢ δὲ σύ.. Il.6.55
, but A.D. (Conj.l.c.) infers from the accent of ὅτι ἢ that τί ἢ was two words. The Attic accentuation is said by Eust.45 init., 118.39, 907.14 to be τιή, ὁτιή(qq. v.).3 this ἦ (or ἢ) is prob. to be recognized inὥς τε γὰρ ἦ Il.2.289
,ὥς τέ τευ ἦ Od.3.348
, 19.109, where codd. have ἢ (in Od.3.348 ἠδέ (cj. Bekker) shd. perh. be read for ἠέ).II in Questions not involving alternatives:1 Direct questions,a epexegetic of a preceding question, suggesting the answer to it, τίπτ' εἰλήλουθας; ἦ ἵνα ὕβριν ἴδῃ Ἀγαμέμνονος; why hast thou come? is it that thou mayst see.. ? Il.1.203, cf. 5.466,7.26, Od.4.710,13.418, 17.376, B.17.5; τί δῆτα χρῄζεις; ἦ με γῆς ἔξω βαλεῖν; S.OT 622, cf. E.Or. 1425 (ἤ codd.); τίς σοι διηγεῖτο; ἦ αὐτὸς Σωκράτης; Pl.Smp. 173a (perispom., cod. B): on the accent, Hdn. Gr.2.112.b not epexegetic of a preceding question, ἦ σύ γ' Ὀδυσσεύς ἐσσι πολύτροπος; art thou the wily Odysseus? Od.10.330, cf. Il.11.666, 15.504; ἦ οὐκ ὀτρύνοντος ἀκούετε.. Ἕκτορος; do you not hear..? ib. 506, cf. Od.16.424; ἦ τὸ πλοῖον ἀφῖκται; Pl.Cri. 43c; ἦ οὐ δοκεῖ καὶ σοὶ οὕτω; don't you think so too? Id.Grg. 479b (perispom., cod. T); ἦ βούλει συλλογισώμεθα αὐτά; shall we work them (the consequences) out? ib. 479c (perispom., cod. T); ἦ τορῶς λέγω; A.Ag. 269; ἦ κἀν δόμοισι τυγχάνει τανῦν παρών; S.OT 757: freq. with other Particles, ἦ ἄρ.. ; Od.20.166, Il.19.56; mostly ἦ ῥα.. ; 5.421, 762, Od.4.632; also in Trag. (in lyr.), A.Pers. 633, S.Aj. 172, 955: esp. to mark the first of several questions, Pi.I.7(6).3 sqq.; ἦ ἄρα δή.. ; Il.13.446; ἦ ῥά νυ.. ; 4.93; ἦ νυ.. ; 15.128; ἦ ταῦτα δή.. ; S.Ph. 565, El. 385; ἦ ταῦτα δῆτα.. ; Id.OT 429; ἦ γάρ.. ; A.Pr. 745, 757, S.OT 1000: in [dialect] Att. Prose, ἦ γάρ; standing alone, is it not so? Pl.Tht. 160e, Grg. 449d, 468d; ἦ καί.. ; A.Ag. 1207, 1362:—ἦ usu. begins the sentence, except that the vocative may precede, as in Il.5.421, 762, Od.4.632, S.OC 863, 1102, or ἀλλά, as in A.Ag. 276, Ch. 774:—by Crasis ἦ combines with ἄρα in [dialect] Att. and the κοινή to ἆρα (q. v.), in all other dialects (cf. A.D.Conj.223.24 ) to ἦρα (q. v.), but ἆρα is found in Pi.P.4.78 ( ἄρα codd.), al., Archil.86, 89.2 Indirect questions, (v.l. εἰ, which alone has Ms. authority in Il.1.83, Od.19.325);ὄφρα καὶ Ἕκτωρ εἴσεται ἢ καὶ ἐμὸν δόρυ μαίνεται ἐν παλάμῃσιν Il.8.111
(v.l. εἰ) ; ἀλλ' ἄγε μοι τόδε εἰπὲ.. ἢ καὶ Λαέρτῃ αὐτὴν ὁδὸν ἄγγελος ἔλθω; Od.16.138 (v.l. εἰ) ; ἀμφίστασθαι ἦ κα πεφυτεύκωντι πάντα κὰτ τὰν συνθήκαν they shall investigate whether.. Tab.Heracl.1.125;μαντεύσασθαί οἱ.. ἦ λώϊόν οἵ κα εἴη Isyll.34
;διαφαφίξασθαι ἦ δοκεῖ αὐτὸν στεφανῶσαι IG12(3).170.12
([place name] Astypalaea): accented ἤ in codd. Hom., but it shd. perh. be perispom.------------------------------------ἦ, for ἔφη, [ per.] 3sg. [tense] impf. or [tense] aor. 2 of ἠμί (q. v.). [full] ἦ, for ἦν, [dialect] Att. [var] contr. from lon. ἔα, [tense] impf. of εἰμί (A sum). -
16 δοκέω
δοκέω, aor. δόκησε: think, fancy, usually seem; δοκέω ϝῖκησέμεν Ἕκτορα δῖον, Il. 7.192; δοκέει δέ μοι ὧδε καὶ αὐτῷ | λώιον ἔσσεσθαι, Il. 6.338.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > δοκέω
См. также в других словарях:
λῶιον — λῷον , λῷος masc acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Λώιον — Λῷος masc acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
λώιον — λωίων o masc/fem voc comp sg λωίων o neut nom/voc/acc comp sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
λωίων — λωΐων, λώιον και λωίτερος, έρα, ον, αττ. τ. λῴων, λῷον (Α) 1. ευαρεστότερος, επιθυμητότερος («τόδε λώιόν ἐστι», Ομ. Οδ.) 2. καλύτερος («εἴ τι δὴ λῷον πέλοι», Αισχύλ.) 3. (το ουδ. ως επίρρ.) λώϊον καλύτερα 4. το ουδ. ως ουσ. τὸ λώϊον μέτρο όγκου… … Dictionary of Greek
lē(i)-1 : lǝi- — lē[i] 1 : lǝi English meaning: to wish Deutsche Übersetzung: “wollen” Material: Gk. (Dor.) λῆν “wollen”, el. λεοίτᾱν “ἐθελοίτην”, gort. λείοι, λείοντι etc., Ion. λῆμα n. “volition”, *λώς “wish, Wahl” (to λῆν, as ζώς to ζῆν),… … Proto-Indo-European etymological dictionary
αρείων — ἀρείων ( ονος), ον (Α) (χρησιμοποιείται ως συγκριτικός του αγαθός πρβλ. άριστος) 1. ικανότερος, ισχυρότερος, ανώτερος ως προς τη σωματική δύναμη, την καταγωγή ή τον πλούτο 2. στη Μυκην. η λ. (aro2e και aro2a) προσδιορίζει ενδύματα και τροχούς… … Dictionary of Greek
λω — λῶ και, σπαν., λείω, άχρ. ασυναίρ. τ. λάω (Α) θέλω, επιθυμώ («άποθανεῑν οὐ λῶ», Επίχ.). [ΕΤΥΜΟΛ. Αβέβαιης ετυμολ. θα μπορούσε να αναχθεί σε ΙΕ ρίζα *lēi «επιθυμώ, θέλω» (με ανώμαλο σχηματισμό στο θέμα) και να συνδεθεί με τους τ. λαιδρός*,… … Dictionary of Greek