-
1 καλάμη
καλάμη, ἡ, Halm, bes. Rohr oder Getreidehalm; σὺν τῇ καλάμῃ ἀπόκειται ὁ σῖτος Xen. An. 5, 4, 27; σῖτον τόν τ' ἐπὶ ταῖς καλάμαις καὶ τὸν ἤδη κατειργασμένον D. Hal. 5, 13; καλάμην τε καὶ ἱερὰ δράγματα ἀσταχύων Callim. Cer. 20; sprichwörtlich ἐπὶ καλάμῃ ἀροῦν, Lys. bei Suid., das Land dadurch, daß man immerfort Getreide säet, erschöpfen, so daß es nur Halme ohne Körner trägt. – Uebertr., φυλόπιδος, ἧς τε πλείστην μὲν καλάμην χϑονὶ χαλκὸς ἔχευεν Il. 19, 222, wie im Orak. bei Polyaen. 6, 53. – Die bei der Ernte stehen bleibenden Halme, Stoppeln, Arist. meteor. 1, 4; übertr., ἀλλ' ἔμπης καλάμην γέ σ' ὀΐομαι εἰςορόωντα γιγνώσκειν Od. 14, 214, ich glaube, du wirst noch die Stoppeln, die Ueberbleibsel früherer Kraft, erkennen an dem altersschwachen Leibe; Arist. rhet. 3, 10 sagt γῆρας καλάμην εἶπεν, ἄμφω γὰρ ἀπηνϑηκότα; Luc. Alex. 5 μειράκιον ἔτι ὢν πάνυ ὡραῖον, ὡς ἐνῆν ἀπὸ τῆς καλάμης τεκμαίρεσϑαι; Philip. 3 (XI, 36) τὴν καλάμην δωρῇ, δοὺς ἑτέροις τὸ ϑέρος, die Stoppeln des Alters, der Jugend, ϑέρος, entggstzt; Ῥήσου κ., d. i. sein Leichnam, Or. Polyaen. 6, 53. – Callim. bei Schol. Pind. P. 4, 376, = λινοκαλάμη.
-
2 καλαμη
(λᾰ) ἥ1) стебель, соломина, собир. соломаπλείστην μὲν καλάμην χαλκὸς ἔχευεν, ἄμητος δ΄ ὀλίγιστος погов. Hom. — множество соломы скосила медь, жатва же ничтожна;
κ. πυρῶν Her. — пшеничная солома;ὅ νέος σῖτος ξὺν τῇ καλάμῃ ἀποκείμενον Xen. — новый, (еще) необмолоченный хлеб, хлеб в снопах;καλάμην γέ σ΄ ὀΐομαι εἰσορόωντα γιγνώσκειν погов. Hom. — полагаю, что, видя солому, ты поймешь (каков был колос), т.е. по остаткам моей силы ты поймешь, каким я был в молодости;ἀπὸ τῆς καλάμης τεκμαίρεσθαι Luc. — судить по следам молодости (чем был человек)2) бамбук Her. -
3 καλάμη
καλάμηstalk: fem nom /voc sg (attic epic ionic)——————καλάμηstalk: fem dat sg (attic epic ionic) -
4 καλάμη
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > καλάμη
-
5 καλάμη
καλάμη, ἡ, Halm, bes. Rohr oder Getreidehalm; das Land dadurch, daß man immerfort Getreide säet, erschöpfen, so daß es nur Halme ohne Körner trägt. Die bei der Ernte stehen bleibenden Halme, Stoppeln -
6 καλάμη
καλάμη, ης, ἡ (Hom. et al.; pap, LXX) stalk, straw as a building material (cp. Diod S 5, 21, 5 οἰκήσεις ἐκ τῶν καλάμων ἢ ξύλων) 1 Cor 3:12 (collective singular, as Arrian, Ind. 27, 9); the mng. stubble (Hom. et al., pap) is less probable.—DELG s.v. κάλαμος 2. M-M. -
7 καλάμη
A stalk, esp. the stalk or straw of corn, metaph. in Hom., αἶψά τε φυλόπιδος πέλεται κόρος ἀνθρώποισιν, ἧς τε πλείστην μὲν καλάμην Χθονὶ Χαλκὸς ἔχευεν, ἄμητος δ' ὀλίγιστος, i.e. when there is much straw and little harvest, much slaughter and little profit, Il.19.222; κ. πυρῶν wheat- straw, Hdt.4.33;σῖτος σὺν τῇ καλάμῃ ἀποκείμενος X.An.5.4.27
;καλάμαν τε καὶ ἱερὰ δράγματα.. ἀσταχύων Call.Cer.20
; prov. of a greedy farmer, πυροὺς ἐπὶ καλάμῃ ἀροῦν to exhaust ground by one corn-crop after another, Lys.Fr.77: pl., σῖτος ἐπὶ ταῖς κ. D.H.5.13.2 stubble, Arist.Mete. 341b27, PSI4.380.6 (iii B.C.), 1 Ep.Cor.3.12, etc.: metaph., of an old man, καλάμην γέ σ' ὀΐομαι εἰσορόωντα γιγνώσκειν thou mayst still, I ween, perceive the stubble (i.e. the residue) of former strength, Od.14.214;τὸ γῆρας καλάμη Arist.Rh. 1410b14
;τὴν κ. δωρῇ, δοὺς ἑτέροις τὸ θέρος AP11.36
(Phil.); Ῥήσου κ. the remains of Rhesus, i.e. his corpse, Orac. ap. Polyaen.6.53; ἀπὸ τῆς κ. τεκμαίρεσθαι to judge from the remains, Luc.Alex.5.II = κάλαμος, Hld.8.9. -
8 καλάμη
-ης + ἡ N 1 2-0-11-3-2=18 Ex 5,12; 15,7; Is 1,31; 5,24; 17,6καλάμη ἐν ἀμητῷ straw in harvest, harvest Mi 7,1; καλάμη στιππύου tow (the shorter, less desirable flax fibre) Is 1,31 -
9 καλάμῃ
Βλ. λ. καλάμη -
10 καλάμη
Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > καλάμη
-
11 καλάμη
Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > καλάμη
-
12 καλάμη
η см. καλάμι 2 -
13 καλάμη
стебель, соломина; собир. солома.Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > καλάμη
-
14 καλαμη-τόμος
καλαμη-τόμος, Halme abschneidend, mähend, An. Rh. 4, 986.
-
15 καλαμη-τομία
καλαμη-τομία, ἡ, das Halmabschneiden, Mähen, Philp. 19 (VI, 36).
-
16 καλαμη-φόρος
καλαμη-φόρος, zum Zeichen einen κάλαμος tragend, Xen. Hell. 2, 1, 2.
-
17 καλαμη-φορέω
καλαμη-φορέω, Strohhalme tragen. – Die Getreidemarken bringen, um darauf Getreide zu bekommen, Themist., vgl. κάλαμος.
-
18 καλαμη-φάγος
καλαμη-φάγος, Halme abfressend, abmähend, χάλυψ Paul. Sil. 51 (VI, 65).
-
19 λινο-καλάμη
λινο-καλάμη, ἡ, = Folgdm, Schol. Ar. Lys. 736.
-
20 καλάμαι
καλάμηstalk: fem nom /voc plκαλάμᾱͅ, καλάμηstalk: fem dat sg (doric aeolic)
См. также в других словарях:
καλάμη — καλάμη, ἡ (Α) 1. το στέλεχος τού σταχιού τών σιτηρών, κυρίως τού σταριού 2. ό,τι απομένει από τα στάχια στο έδαφος μετά τον θερισμό, η καλαμιά, το άχυρο 3. μτφ. λείψανο, νεκρός, πτώμα 4. κάλαμος, καλάμι 5. (μτφ., για γέροντα) ό,τι απόμεινε από τη … Dictionary of Greek
καλάμη — stalk fem nom/voc sg (attic epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
καλάμῃ — καλάμη stalk fem dat sg (attic epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
καλάμαι — καλάμη stalk fem nom/voc pl καλάμᾱͅ , καλάμη stalk fem dat sg (doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
καλαμῶν — καλάμη stalk fem gen pl καλαμόω bind pres part act masc voc sg (doric aeolic) καλαμόω bind pres part act neut nom/voc/acc sg (doric aeolic) καλαμόω bind pres part act masc nom sg καλαμόω bind pres inf act (doric) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
καλάμαις — καλάμη stalk fem dat pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
καλάμην — καλάμη stalk fem acc sg (attic epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
καλάμης — καλάμη stalk fem gen sg (attic epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
καλάμῃσι — καλάμη stalk fem dat pl (epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
καλάμῃσιν — καλάμη stalk fem dat pl (epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
PRAEMETIUM — Festo, quod praelibatiois causâante praemetitur: in Glossis, Praemetivum, ἡ πρὸ θερισμοῦ Δημήτρας ςθυσία, sacrificium ante messem Cereri fieri solitum, ἱερὰ δράγματα Callimacho, ubi de praemetivis illis frugum, quae ab Hyperboreis Apollini Delio… … Hofmann J. Lexicon universale