-
1 ευθύναι
-
2 εὐθῦναι
-
3 ευθύναι
εὐθύ̱νᾱͅ, εὔθυναsetting straight: fem dat sg (doric aeolic)εὐθύ̱ναῑ, εὐθύνωguide straight: aor opt act 3rd sg -
4 εὐθύναι
εὐθύ̱νᾱͅ, εὔθυναsetting straight: fem dat sg (doric aeolic)εὐθύ̱ναῑ, εὐθύνωguide straight: aor opt act 3rd sg -
5 εύθυναι
εὔθῡναι, εὔθυναsetting straight: fem nom /voc plεὔθῡναι, εὐθύνωguide straight: aor imperat mid 2nd sg -
6 εὔθυναι
εὔθῡναι, εὔθυναsetting straight: fem nom /voc plεὔθῡναι, εὐθύνωguide straight: aor imperat mid 2nd sg -
7 ευθυνα
εὔθυνα, εὐθύνηἥ (преимущ. pl. εὔθῡναι и εὐθῦναι)1) исправление, исправительное наказание(τῆς εὐθύνης ἀπολῦσαί τινα Arph.)
καὴ ὄνομα τῇ κολάσει ταύτῃ, ὡς εὐθυνούσης τῆς δίκης, εὐθῦναι Plat. — и имя этому наказанию, поскольку справедливость как бы выпрямляет, исправление2) (в Афинах, обязательный для должностных лиц по окончании ими срока службы) финансовый отчетный доклад, отчетεὐθύνας ( реже εὐθύνην) ἔχειν, ὑπέχειν Lys., Dem. или διδόναι Arph., Xen., Dem. — представлять, давать отчет, отчитываться;
εὐθύνας ἐγγράφειν Aeschin. — представлять письменный отчет;ἀπαιτεῖν τινα εὐθύνας τινός Dem. — требовать от кого-л. отчета в чем-л.;εὔθυναι τῆς πρεσβείας Dem. — отчет о результатах дипломатической миссии3) судебное преследование за должностные преступления (в связи с неудовлетворительным отчетом)(εὔθυναι τῶν ἀρχόντων Arst.)
τὰς εὐθύνας κατηγορεῖν или ἐπὴ τὰς εὐθύνας ἔρχεσθαι Dem. — объявлять отчет неудовлетворительным, т.е. обвинять в преступлениях по должности;εὐθύνας ὀφλεῖν Lys., Aeschin. — быть обвиняемым в должностных преступлениях; -
8 ευθυνη...
εὐθύνη...εὔθυνα, εὐθύνηἥ (преимущ. pl. εὔθῡναι и εὐθῦναι)1) исправление, исправительное наказание(τῆς εὐθύνης ἀπολῦσαί τινα Arph.)
καὴ ὄνομα τῇ κολάσει ταύτῃ, ὡς εὐθυνούσης τῆς δίκης, εὐθῦναι Plat. — и имя этому наказанию, поскольку справедливость как бы выпрямляет, исправление2) (в Афинах, обязательный для должностных лиц по окончании ими срока службы) финансовый отчетный доклад, отчетεὐθύνας ( реже εὐθύνην) ἔχειν, ὑπέχειν Lys., Dem. или διδόναι Arph., Xen., Dem. — представлять, давать отчет, отчитываться;
εὐθύνας ἐγγράφειν Aeschin. — представлять письменный отчет;ἀπαιτεῖν τινα εὐθύνας τινός Dem. — требовать от кого-л. отчета в чем-л.;εὔθυναι τῆς πρεσβείας Dem. — отчет о результатах дипломатической миссии3) судебное преследование за должностные преступления (в связи с неудовлетворительным отчетом)(εὔθυναι τῶν ἀρχόντων Arst.)
τὰς εὐθύνας κατηγορεῖν или ἐπὴ τὰς εὐθύνας ἔρχεσθαι Dem. — объявлять отчет неудовлетворительным, т.е. обвинять в преступлениях по должности;εὐθύνας ὀφλεῖν Lys., Aeschin. — быть обвиняемым в должностных преступлениях; -
9 εὔθῡνα
εὔθῡνα, ἡ, od. εὐϑύνη, Lys. 10, 27. 25, 30 (vgl. Arist. rhet. 3, 10), εὔϑυναν 11, 9, häufiger im plur. εὔϑυναι od. εὐϑῠναι, für erstere Betonung Theognost. Cram. An. 2 p. 106 u. die besseren mss., vgl. Schäs. appar. Dem. I, p. 229 ( εὐϑύνω); das richterliche Untersuchen, Prüfen, die Rechenschaft, die Jeder, der ein öffentliches Amt in Athen verwaltet hatte, innerhalb einer gewissen Zeit nach Niederlegung desselben ablegen mußte; αἱ εὔϑυναι τῶν ἀρχόντων Plat. Legg. XII, 945 d; oft bei den Rednern, τῆς στρατηγίας τινὰ ἀπαιτεῖν εὐϑύνας Dem. 18, 245; ἐν ταῖς εὐϑύναις κλοπῆς ἁλῶναι, bei der Prüfung der Rechenschaftsablegung des Betruges schuldig befunden werden, 24, 112; τὰ ὑπὲρ τούτων εὐϑύνας δικάζειν, über eine solche Rechenschaftsablegung entscheiden, 19, 132; ὑπέχειν, Rechenschaft ablegen, πρὶν τοῦτον ἀπαλλαγῆναι τῆς ἀρχῆς καὶ τῶν πεπραγμένων εὐϑύνας ὑποσχεῖν Lys. 30, 3; bei Dem. 19, 182 dem δίκην ὑπέχειν entsprechend; gew. εὐϑύνας διδόναι, 19, 2, was nachher λόγον δοῠναι τῶν πεπραγμένων heißt; Aesch. 2, 178; vgl. Ar. Pax 1187; Xen. Hell. 7, 4, 34; auch λόγον καὶ εὐϑύνας ἐγγράφειν πρὸς τὸν γραμματέα καὶ τοὺς λογιστάς, schriftliche Rechnung ablegen, Aesch. 3, 15; ἀποφυγεῖν τὰς εὐϑύνας, freigesprochen werden, wenn die Rechenschaft für zureichend erkannt wird, Plat. Legg. XII, 946 d; διαφυγεῖν 947 e; – κατηγορεῖν τὰς εὐϑύνας, auf Rechenschaftsablegung klagen, Dem. 19, 81; ἐπὶ τὰς εὐϑύνας ἔρχεσϑαι 19, 2. Uebh. Anklage, ἐν εὐϑύναις ἔστω τῶν κατηγορημάτων μεγίστων Plat. Legg. XI, 881 e; – εὐϑύνας ὀφείλειν, ὄφλειν, im Fall der Verurtheilung die Buße zahlen, schulden, Andoc. 1, 73; Lys. 10, 27; κλοπ ῆς ἕνεκα τὰς εὐϑύνας ὠφληκώς Aesch. 3, 10; dah. übh. Züchtigung, wie es Plat. Prot. 326 e erkl., ὄνομα τῇ κολάσει ταύτῃ ὡς εὐϑυνούσης τῆς δίκης εὔϑ υναι, Arist. rhet. 3, 10 ἡ εὔϑυνα βλάβη τις δικαία ἐστίν; so ist εὐϑύνης ἀπολύειν τινά Ar. Vesp. 571 zu nehmen, auch Sp. Vgl. übrigens Böckh's Staatsh. I S. 203 Meier u. Schömann att. Proceß S. 323 ff.
-
10 εὔθυνα
A setting straight, correction, chastisement, Pl.Prt. 326e (pl.); calling to account, POxy.1203.9 (i A.D.), etc.II esp. at Athens, public examination of the conduct of officials, held on the expiration of their term of office (dist. fr. λόγος 'rendering of accounts',οὔτε χρήματα διαχειρίσας τῆς πόλεως δίδωμι λόγον αὐτῶν, οὔτε ἀρχὴν ἄρξας οὐδεμίαν εὐθύνας ὑπέχω αὐτῆς Lys.24.26
;λόγον διδόντων τῶν χρημάτων.. καὶ εὐθύνας διδόντων IG12.91.27
), used in sg. by Ar.V. 571, Lys.10.27, al.;ἡ εὔ. βλάβη τις δικαία ἐστίν Arist.Rh. 1411b20
: more freq. in pl., IGl.c., Ar.Eq. 825 (anap.), etc.; πρεσβείας εὔθυναι an account of one's embassage, D.19.82; [τῆς στρατηγίας] ἔμ' ἀπαιτεῖς εὐθύνας Id.18.245
; opp.εὐθύνας διδόναι Ar. Pax 1187
, And.1.90;ὑποσχεῖν Lys.30.3
; κατηγορεῖν [τινος] εἰς τὰς εὐ. Antipho6.43; τὰς εὐ. κατηγορεῖν, ἐπὶ τὰς εὐθύνας ἐλθεῖν, D.19.81, 2;εὔθυνάν τινι ἐμβαλέσθαι Arist.Ath.48.4
, cf. Decr.ib.39.6; εὐθύνας or εὔθυναν ὀφλεῖν to be convicted, or accused, of malversation, And. 1.73, Lys.10.27;κλοπῆς ἕνεκα Aeschin.3.10
; εὐθύνας ἀποφυγεῖν, διαφυγεῖν, to be acquitted thereof, Pl.Lg. 946d, 947e;τῆς εὐθύνης ἀπολύειν τινά Ar.V. 571
: metaph., τὰς εὐ. τὰς τοῦ βίου the accounts rendered of your life, Alex.262.8, cf. Ph.2.214, al. (On the accent see Hdn.Gr.1.257.37: the later form εὐθύνη, nom. pl. εὐθὺναι is sts. found in codd. of early writers, as Lys. 10.27, Pl.Prt. 326e, but shd. prob. be corrected.) -
11 συνήγορος
συνήγορ-ος ([dialect] Aeol., etc. [full] συνάγορος [pron. full] [ᾱ] IG12(2).526b28 (Eresus, iv B.C.), etc.), ον, ([etym.] ἀγορά)A speaking with, of the same tenor with, μαντεῖα καινὰ τοῖς πάλαι ξ. S.Tr. 1165:—as Subst., one who agrees with another,συνήγορόν μ' ἔχεις A.Ag. 831
.II advocate, ἐάν τις.. σ. ὢν λαμβάνῃ χρήματα ἐπὶ ταῖς δίκαις ταῖς ἰδίαις ἢ δημοσίαις Lex ap.D.46.26:1 public advocate, chosen by the state, e.g. at Athens, to defend laws against proposed changes before the νομοθέται, D.24.36; or to conduct public prosecutions, Ar.Ach. 715 (troch.), Eq. 1358, V. 482 (troch.), Decr. ap. Plu.2.833f; also ten appointed by lot annually to represent the state at the εὔθυναι of magistrates, Arist.Ath.54.2; two appointed by εἰσαγωγεῖς in connexion with assessments of tribute, IG12.63.8 (dub.); in Boeotia the magistrates in charge of the εὔθυναι were called συνήγοροι, ib.7.303.26 ([place name] Oropus), cf.Arist.Pol. 1322b11.b σ. τοῦ ἱερωτάτου ταμιείου, = Lat. advocatus fisci, Ath.Mitt.25.124 (Lydia, ii/iii A.D.);σ. τοῦ ἐν Φρυγίᾳ ταμιείου καὶ τοῦ ἐν Ἀσίᾳ IGRom.4.819
([place name] Hierapolis).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συνήγορος
-
12 πολῑτεύω
πολῑτεύω, ein πολίτης, Bürger sein, u. als solcher an der Verwaltung des Staates theilnehmen, Xen. An. 3, 2, 26 Hell. 1, 5, 19; ἐλευϑέρως πολιτεύομεν, wir sind freie Bürger, Thuc. 2, 37, vgl. 4, 130; κατ' ὀλιγαρχίαν, 1, 19. 3, 62; κατὰ νόμους im Ggstz von πᾶν ποιεῖν τὸ προςταττόμενον, Pol. 4, 76, 2. – Pass. verwaltet, regiert werden, ἡ ἄριστα πολιτευομένη πόλις, Plat. Rep. V, 462 d; IV, 427 a; τούτων πόλις ἄμοιρος γενομένη πολιτευϑῆναι δύναιτ' ἂν καλῶς, Legg. III, 693 e; auch von Menschen, τοῖς εὖ πολιτευομένοις διὰ νόμων ὀρϑῶν, XII, 950 a; πολιτεύεσϑαι ἄλλως πως, eine andere Staatsverfassung haben, Xen. Cyr. 1, 1, 1; ἄνευ ὁμονοίας οὔτ' ἂν πόλις εὖ πολιτευϑείη, οὔτ' οἶκος καλῶς οἰκηϑείη, Mem. 4, 4, 16; τὰ αὐτῷ πεπολιτευμένα, Din. 1, 46; πεπολίτευται κατὰ τοῦ δήμου, 101; αἱ τῶν πεπολιτευμένων αὐτοῖς εὐϑῦναι, Dem. 1, 28. – Aber ξένους τοὺς ἐπὶ Γέλωνος πολιτευϑέντας ist = zu Bürgern gemacht, D. Sic. 11, 72. – Am gewöhnlichsten med. mit aor. pass.; Bürger sein, ἐν ᾗ νῦν πολιτευόμεϑα, Plat. Menex. 238 c, vgl. Gorg. 513 b; Andoc. 2, 2; πολιτεύεσϑαι παρὰ Καρχηδονίοις, Pol. 7, 2, 4; den Staat verwalten, Thuc. 2, 15; ἀσφαλῶς ἐπολιτεύϑην, 6, 92; ἐπολιτεύεσϑ' ἂν ἅπαντα, Ar. Lys. 573; παρανόμως πολιτευϑῆναι, Lys. 26, 5; σωφρόνως πολιτευϑέντες, Aesch. 2, 176; ἃ καὶ πεποίηκα καὶ πεπολίτευμαι, Dem. 18, 4; ὑπὲρ τῶν ἐχϑρῶν πεπολίτευσαι πάντα, 265; ὅσοι τὰ παραπλήσια τούτοις πολιτεύονται καὶ πράττουσι, Pol. 17, 13, 11. Dah. οἱ πολιτευό-μενοι = die Staatsmänner, 27, 11, 1 u. sonst; im Ggstz von ἰδιωτεύοντες, Aesch. 1, 195; bes. Staatsredner, Dem. 24, 157.
-
13 εὐθυντικός
εὐθυντικός, die εὔϑυναι betreffend, δικαστήρι ον, wo die Rechenschaft abgelegt wird, Arist. Pol. 4, 16.
-
14 εἰς-αγγελία
εἰς-αγγελία, ἡ, 1) Ankündigung, Pol. 9, 9, 7. – 2) in Athen eine Art öffentlicher Klagen, Plat. Rep. VIII, 565 c; neben γραφή u. δίκη, Lys. 16, 12; neben γραφαί u. εὐϑῠναι, Dem. 18, 249; die Klageschrift selbst, Lycurg. 34, 137; nach Harpocr. dreierlei Art: – a) ἐπὶ δημοσίοις ἀδικήμασι μεγίστοις ( Dem. 49, 67 ἐάν τις τὸν δῆμον ὑποσχόμενος ἐξαπατήσῃ, εἰςαγγελίαν εἶναι περὶ αὐτοῠ) καὶ ἀναβολὴν μὴ ἐπιδεχομένοις, καὶ ἐφ' οἷς μήτε ἀρχὴ καϑέστηκε μήτε νόμοι κεῖνται (wobei also ein außerordentliches Verfahren beim Senat oder Volk eingeleitet wird, vgl. Dem. 21, 121 εἰςαγ. ἐδόϑη εἰς τὴν βουλὴν ὑπέρ τινος; auch εἰσαγγελίαν εἰςαγγέλλειν, 47, 421; der Kläger ward, im Fall er den Proceß verlor, nicht bestraft. – b) ἐπὶ κακώσεσιν, beim Archon Polemarchos; der Kläger bleibt straflos, selbst wenn er nicht den 5. Theil der Stimmen erhält, – c) κατὰ τῶν διαιτητῶν, gegen öffentliche Schiedsrichter, womit B. A. 244 zu vgl. Ausführlich Meier u. Schömann att. Proceß p. 260 ff Heffter p. 213.
-
15 μαστρία
μαστρία, ἡ, Untersuchung, Prüfung, nach Hesych. αἱ τῶν ἀρχόντων εὐϑύναι.
-
16 λογιστής
λογιστής, ὁ, der Rechner, Plat. Rep. I, 340 d. – In Athen eine Behörde aus zehn durchs Loos gewählten Bürgern bestehend, welche den Obrigkeiten nach Verwaltung des Amts die Rechenschaft über ihre Amtsführung, bes. die Verwaltung der Gelder abnahm (vgl. εὐϑῠναι), VLL. u. Böckh's Staatshaush. I p. 204; Ar. Av. 318; Dem. 18, 117 u. sonst. – In der späteren Römerzeit sind λογισταί die curatores urbium, denen die Verwaltung der Justiz und der Finanzen oblag. – Uebh. Beurtheiler, δίκαιος λ. τῶν παρὰ τῶν ϑεῶν Dem. 1, 10; Sp.
-
17 ὄνομα
ὄνομα, τό, ion. u. poet. οὔνομα, äol. ὄνυμα (ὀ ist vorgeschlagen, die Wurzel ΓΝΟ = ΝΟ), 1) Name, die Benennung einer Person oder Sache; bei Hom. der Eigenname, mit dem eine Person genannt wird, οὕς κεν ἐϋ γνοίην καὶ τοὔνομα μυϑησαίμην, Il. 3, 235, wie τῶν ἄλλων τίς κεν ᾗσι φρεσὶν οὐνόματ' εἴποι, 17, 260 (sonst nicht in der Il.); auch bestimmter, Ἀρήτη δ' ὄνομ' ἐστὶν ἐπώνυμον, Od. 7, 54, vgl. 19, 403, der Name, mit dem sie genannt wird, ἐμοὶ δ' ὄνομα κλυτὸν Αἴϑων, 19, 183, Εὐρυβάτης δ' ὄνομ' ἔσκε, 247, öfter; ὄνομα τῇ κολάσει εὐϑῦναι, Plat. Prot. 326 d, wie ὄνομα αὐτῷ εἶναι Ἀγάϑωνα, 315 e; auch parenthetisch, Δίων ὄνομα αὐτῷ, Is. 6, 20; auch εἴπ' ὄνομ', ὅττι σε κεῖϑι κάλεον, mit dem sie dich nannten, Od. 8, 550, vgl. 9, 364; ὅπερ καλοῦμεν ὄνομα ἕκαστον, Plat. Crat. 383 e, vgl. 402 d; daher ὄνομα κέκληται δημοκρατία, Thuc. 2, 37; ὄνομα ϑεῖναί τινι, einen Namen geben, beilegen, Od. 19, 403; häufiger im med., ὄνομα τίϑεσϑαι, 19, 406; so Ar. Nubb. 66 Av. 809. 923; u. in Prosa, τούτοις ὄνομα ἀποικίαν τιϑέμενος, Plat. Legg. V, 736 a; ἀντὶ τοῦ ὀνόματος, οὗ ἔϑετο αὐτῷ ὁ πατὴρ Βοιωτόν, Dem. 40, 34; Folgde häufig; – ἐπ' ὀνόματος εἶναι, s. ἐπί; – ὄνομα φέρειν, einen Namen tragen, Soph. O. C. 60; ὄνομα ἔχειν ἀπό τινος, von oder nach einem Andern den Namen haben, Plat. Hipp. mai. 282 a; Γαῖα, πολ λῶν όνομάτων μορφὴ μία, Aesch. Prom. 210, öfter; τύμβῳ ὄνομα σὸν κεκλήσεται, Eur. Hec. 1271; – πόλις Θάψακος ὀνόματι, mit Namen, Xen. An. 1, 4, 11; gewöhnlicher im absoluten accus., πόλις ὄνομα Καιναί, 2, 4, 28 u. öfter, u. Folgde; ἐπ' ὀνόματος καλεῖν τινα; bei Namen rufen, Pol. 5, 35, 2; namentlich, ἐπ' ὀνόματος δηλοῦν τὰς πόλεις, 18, 28, 4. – 2) wie bei uns, Name, Ruf, Ruhm; Hom., doch so, daß an den Eigennamen selbst zu denken ist, Ἰϑάκης γε καὶ ἐς Τροίην ὄνομ' ἵκει, Od. 13, 248; ἃς σὺ μὲν οὐδὲ ϑ ανων ὄνομ' ὤλεσας, dem nachher entspricht ἀλλά τοι αἰεὶ πάντας ἐπ' ἀνϑρώπους κλέος ἔσσεται ἐσϑλόν, 24, 93; Od. 4, 710 ἵνα μηδ' ὄνομ' αὐτοῦ ἐν ἀνϑρώποισι λίπηται, daß auch nicht der Name von ihm übrig bleibe; ὄνομα μόνον δείσαντες, den Ruf des Namens, Soph. O. C. 266; πολὺ τὸ σὸν ὄνομα διήκει πάντας, 307. – Auch in Prosa = berühmter Name, οὐδ' ἂν ἐγένετο Πρωταγόρου ὄνομα ἐν τοῖς Ἕλλησιν, Plat. Prot. 335 a; ὧν ὀνόματα μεγάλα λέγεται ἐπὶ σοφίᾳ, Hipp. mai. 281 c; καὶ τῷ μέλλοντι χρόνῳ καταλιπεῖν ὄνομα ὡς οὐδὲν σφήλας τὴν πόλιν διεγένετο, Thuc. 5, 16; ἀπὸ γὰρ τῆς μάχης τὸ τούτου ὄνομα μέγιστον ηὔξητο, Xen. Cyr. 4, 2, 3; ἐν ἀτίμῳ ὀνόματι, von unberühmtem Namen, Herkommen, An. 6, 4, 7; Sp., die auch ὄνομα καὶ δόξα, ὄνομα καὶ κλέος u. dgl. verbinden, Anth. – 3) der bloße Name in Ggstz der Person oder Sache, ὄνομα, ἔργον δ' οὐκ ἔχουσιν οἱ φίλοι, Eur. Or. 454, vgl. I. A. 128; ἐκ τῶν ὀνομάτων μᾶλλον ἢ τῶν πραγμάτων σκέπτεσϑαι, Dem. 9, 15. Daher auch der falsche Name, hinter dem man die Sache versteckt, Vorwand, καὶ πρόσχημα, Pol. 11, 6, 4; D. Hal. u. a. Sp.; vgl. auch Thuc. 4, 60. – 4) bes. bei Gramm. das nomen im Ggstz von ῥῆμα, verbum, auch im engeren Sinne Eigenname im Ggstz von προςηγορία, nomen appellativum (s. unter ῥῆμα). – Uebh. das Wort, der Ausdruck, ὀνόμασι διαϑέσϑαι, dem ἐνϑυμηϑῆναι entgegengesetzt, Isocr. 4, 9, der auch ὀνόματα = λέξις den ἐνϑυμήματα gegenüberstellt.
-
18 εφορος
ὅ [ὁράω]1) хранитель, правитель(χώρας Soph.)
2) начальник, глава(στρατιᾶς Aesch.)
ἔ. τῶν σφαγίων Eur. — распорядитель жертвоприношений ( наблюдавший и за внутренностями закланных животных)3) руководитель, воспитатель(τῶν παίδων Plat.)
4) эфор ( в Спарте ежегодно в день осеннего равноденствия избиралась пять ἔφοροι; вначале им принадлежала только судебная власть, но впоследствии они осуществляли контроль - εὔθυναι - над всеми государственными учреждениями и даже над царями; именем первого из эфоров - ἐ. ἐπώνυμος - назывался год их полномочий; в Афинах должность пяти эфоров была учреждена только после поражения афинян при Эгоспотамах в 405 г. до н.э., как орган аристократической олигархии) Her., Thuc., Xen., Plat., Arst. -
19 γραφή
γρᾰφ-ή, ἡ,A representation by means of lines: hence,I drawing, delineation, Hdt.4.36; κατὰ γραφήν in outline, cj. in Pl.Smp. 193a; also of painting,γραφῇ κοσμέειν Hdt.3.24
;εἰκὼν γραφῇ εἰκασμένη Id.2.182
; the art of drawing or painting, Pl.Plt. 277c, Ti. 19b.2 that which is drawn or painted, drawing, picture, ὅσον γραφῇ only in a picture, Hdt.2.73;πρέπουσά θ' ὡς ἐν γραφαῖς A.Ag. 242
(lyr.); σπόγγος ὤλεσεν γραφήν ib. 1329;μήτε ἄγαλμα μήτε γ. Arist.Pol. 1336b15
; also of embroidery, A.Ch. 232;γραφαὶ ἀπὸ κερκίδος Philostr.Im.2.5
.3 γ. παρειῶν painting, rouging the cheeks, Id.Ep.22.II writing or the art of writing, Pl.Phdr. 274b, etc.: pl., αἱ γ. τῶν δικῶν the registration of.., Arist.Pol. 1321b36; γραφαὶ περὶ συμμαχίας, of treaties, ib. 1280a40.2 that which is written, writing, S.Tr. 683, Agatho 4: hence, of various written documents, letter, Th.1.129: also in pl., E.IT 735; ψευδεῖς γ. spurious documents, ap.D.18.55 (but in E.Hipp. 1311 false statements); of published writings, τῶνφιλοσόφων Phld.Ir.p.73
W., cf. D.H.Orat.Vett.4; ἐν τῇ πρώτῃ γ. in the first book, Epicur.Nat.Herc.1431.16; written law, Pl.Lg. 934c; contract, PAmh.2.43.13 (ii B. C.): pl., copies of judgements delivered in court, IG12(2).526d8 ([place name] Eresos).b catalogue, list, return,ἱερῶν PTeb.88.2
(ii B. C.);τοῦ κατ' ἄνδρα OGI179.21
(Egypt, i B. C.);τὰς κατ' ἄνδρα γραφάς PTeb.27.7
(ii B. C.), etc.; price-list, D.S.1.91.c inscription, Th.1.134, IG12(5).679 ([place name] Syros), Epigr.Gr. 347 ([place name] Cios), D.C.37.21.d MS. reading, Str.1.2.25, Gal.15.430, Alex.Aphr.in Sens.9.29, Herm.in Phdr.p.154A., etc.3 the Holy Scripture, Aristeas 155, 2 Ep.Pet.1.20: pl., Ph.1.18, J.Ap.2.4, Ev.Matt.21.42, al.: also in sg., of a particular passage, Act.Ap.8.32, al.4 γ. φαρμάκου medical prescription, Gal.12.293, 13.638, 15.918.5 record-office, archive, IG11(2).203B101 (Delos, iii B. C.).2 criminal prosecution in the interest of the state (cf. Poll.8.41), , cf. Lys.1.44, Is.11.28, etc.;γραφὴν γράφεσθαι Pl.Lg. 929e
, etc.;γρ. γ. τινά Id.Euthphr.2b
, etc.;γ. ἀπενεγκεῖν Aeschin.3.217
;γραφήν τινος διώκειν τινά D.19.293
;πολλὰς γ. διώξας οὐδεμίαν εἷλεν Antipho 2.1.5
;γραφὴν ἁλῶναι Id.2.2.9
; γ. κατασκευάζειν κατά τινος, ἐπί τινα, D.21.103, 22.2; γ. εἰσέρχεσθαι, εἰσιέναι, appear before the court in a public prosecution, either as prosecutor or prosecuted, Id.18.105.3 generally, an ordinary public action, opp. to special forms (such as εἰσαγγελία, εὔθυναι, etc.),γραφάς, εὐθύνας, εἰσαγγελίας, πάντα ταῦτ' ἐπαγόντων μοι D.18.249
, cf. X.Ath.3.2, Lys.16.12. -
20 εἰσάγω
Aἐσάγεσκον Hdt.1.196
: [tense] pf. - αγήοχα Epist. Philipp. ap. D.18.39: [tense] pf. [voice] Pass.ἐσῆγμαι Hdt.2.49
:— lead in or into, esp. into one's dwelling, introduce, c. dupl.acc.,αὐτοὺς εἰσῆγον θεῖον δόμον Od.4.43
; Κρήτην εἰσήγαγ' ἑταίρους he led his comrades to Crete, 3.191;ἐς. τινὰ ἐς.. Hdt.1.196
, etc.: c. dat.,τινὰ δόμοις E.Alc. 1112
codd.;εἰ. ψυχᾷ χάριν Id.Hipp. 526
(lyr.); ὅταν σε καιρὸς εἰσάγῃ, = ὅταν καιρὸς ᾖ σὲ εἰσιέναι, S.El.39;νὺξ εἰ. πόνον Id.Tr.29
:—[voice] Med., admit forces into a city, Th.8.16, 108; take in with one, introduce into a league or conspiracy,Ὀτάνης ἐσάγεται Ἰνταφρένεα Hdt.3.70
:— [voice] Pass.,τὴν θερμότητα εἰσάγεσθαι εἰς τοὺς πόρους Thphr.Ign.38
.2 ἐσαγαγεῖν or ἐσαγαγέσθαι γυναῖκα to lead a wife into one's house, Hdt. 5.40,6.63.3 bring in,σῖτον Th.4.26
; import,οἶνον Ἀθήναζε κατ' ἐμπορίαν D.35.35
:—[voice] Med.,εἰσάγεσθαι καὶ ἐξάγεσθαι X.Ath.2.3
, cf.D. 18.145;εἰ. ὧν ἐνδεεῖς Arist.Pol. 1257a32
:—[voice] Pass., εἰσαγόμενα καὶ ἐξαγ. imports and exports, Id.Rh. 1359b22, cf. Hdt.3.6, SIG37 (Teos, v B.C.).4 εἰ. εἰς τοὺς φράτερας introduce a child to the members of one's φρατρία, Lys.30.2 ([voice] Pass.), Is.3.75, cf. D.57.54;εἰς Κήρυκας And.1.127
;εἰ. τινὰς εἰς τὴν πολιτείαν Arist.Pol. 1308a8
; τινὰς ἐς σπονδάς secure their adhesion, Th.5.35; ἰατρὸν εἰσάγειν τινί call in a physician for another, X.Mem.2.4.3, cf. D.47.67:—[voice] Med., of the physician himself when ill,εἰσάγεσθαι ἄλλους ἰατρούς Arist.Pol. 1287a41
.5 introduce new customs, Hdt.2.49 ([voice] Pass.);τελετὰς πονηράς E. Ba. 260
; ; ; εἰ. τὰ εἴδη the doctrineofideas, Arist.EN 1096a13; .6 δούλιον εἰσᾶγον αἶσαν, for δ. ἆγον εἰς αἶσαν, A.Ch.77(lyr.).II bring in, bring forward, esp. on the stage,χορόν Ar.Ach.
II;Ἥραν ἠλλοιωμένην Pl.R. 381d
; , cf. Luc.Hist.Conscr.58; of an orator,εἰ. σεαυτὸν ποιόν τινα Arist.Rh. 1417b7
; represent in art, Corn.ND28, al. ([voice] Pass.).3 aslaw-term, εἰ. δίκην or γραφήν to bring a cause into court, of the prosecutor, A.Eu. 580, 582, cf. D.24.10, PHal.1.125, etc.;ὑπόθεσιν OG1669.41
(Egypt, i A.D.); also of the εἰσαγωγεύς II, Antipho6.42, IG12(7).3.40 ([place name] Arcesine), etc.; οἱ δὲ θεσμοθέται εἰσαγόντων εἰς τὴν Ἡλιαίαν Lexap.D.21.47.b εἰ. τινά bring forward the case of an officer at the εὔθυναι (q.v.), D.18.117 : generally, bring a person into court, prosecute, Pl.Ap. 25c,al.; in full, εἰ. εἰς δικαστήριον ib. 29a, Grg. 521c ([voice] Pass.), cf. Lg. 910e,al.5 enter, register, POxy.1535.8 ([voice] Pass.), etc.III introduce to a subject, instruct:—[voice] Pass., εἰσαγόμενοι, οἱ, beginners, Ph.1.175, Gal.Libr.Propr.Prooem., etc.IV intr., enter, Sch.T.Il.6.252.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
εὐθῦναι — εὐθύνω guide straight aor inf act … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
εὐθύναι — εὐθύ̱νᾱͅ , εὔθυνα setting straight fem dat sg (doric aeolic) εὐθύ̱ναῑ , εὐθύνω guide straight aor opt act 3rd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
εὔθυναι — εὔθῡναι , εὔθυνα setting straight fem nom/voc pl εὔθῡναι , εὐθύνω guide straight aor imperat mid 2nd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ευθύνη — (Νομ.). Ο όρος σημαίνει τη κατάσταση στην οποία βρίσκεται ένα άτομο που παραβίασε μια συμβατική υποχρέωση ή προκάλεσε ζημία με κάποια πράξη ή παράλειψή του αντίθετη είτε στον νόμο είτε στα ιδιαίτερα καθήκοντά του. Η έννοια της ε. έχει διάφορες… … Dictionary of Greek
ЭФОРЫ — • Έφοροι, 1. спартанская должность, состоявшая из 5 членов, назначавшихся ежегодно в осеннее равноденствие, т. е. в начале спартанского года, из среды народа, первоначально царями, позже самим народом, частью для судопроизводства в… … Реальный словарь классических древностей
λογιστήριο — το (Α λογιστήριον) [λογιστής] νεοελλ. 1. γραφείο ή τμήμα δημόσιας ή ιδιωτικής επιχείρησης, όπου τηρούνται τα λογιστικά βιβλία και διεξάγεται η λογιστική υπηρεσία («πρέπει να πάτε στο λογιστήριο να πληρωθείτε») 2. φρ. «Γενικό Λογιστήριο» η… … Dictionary of Greek
μαστρεία — και μαστρία και μαστράα, ἡ (Α) [μαστρός] ευθύνη («μαστρεῑαι αἱ τῶν ἀρχόντων εὔθυναι», Ησύχ.) … Dictionary of Greek