-
1 αἴτιος
αἴτιος, 2 End. Ar. Plut. 547; wer Ursache von etwas ist, Schuld an etwas hat, bei Hom. oft im bösen Sinne; Od. 1, 348 τί τ' ἄρα φϑονέεις ἐρίηρον ἀοιδὸν τέρπειν ὅππῃ οἱ νόος ὄρνυται; οὔ νύ τ' ἀοιδοὶ αἴτιοι, ἀλλἀ ποϑι Ζεὺς αἴτιος, ὅς τε δίδωσιν ἀνδράσιν ἀλφηστῇσιν, ὅπως ἐϑέλῃσιν, ἑκάστῳ; – mit gen. 22, 48 κεῖται ὃς αἴτιος ἔπλετο πάντων; – mit dat. der Person 2, 87 σοὶ δ' οὔ τι μνηστῆρες Ἀχαιῶν αἴτιοί εἰσιν, vgl. 8, 311 Iliad. 1, 153. 3, 164; ἄλλος δ' οὔ τις μοι τόσον αἴτιος Οὐρανιώνων, ἀλλὰ φίλη μήτηρ Iliad. 21, 275; οὐ μέν τοι ἐγὼ τόσον αἴτιός εἰμι ὅσσον οἱ ἄλλοι πάντες 370; – τίνος οὐ σύ μοι τῶνδε αἴτιος Her. 1, 45. 76; Xen. Anab. 6, 6, 15; τοῠ πατρὸς αἴτιοι, die Mörder des Vaters, Aesch. Ch. 271. Ganz allgemein auch im guten Sinne Pind. P. 5, 25 ϑεὸν παντὶ αἴτιον ὑπερτιϑέμεν, Gott als den Urheber von Allem ansehen; πάντων αἴτιος καὶτῶνκακῶν καὶ τῶν ἀγαϑῶν. Ar. Plut. 182; τοῦτο τὸ ἀγαϑὸν αἴτιον ἐλευϑερίας Plat. Gorg. 452 d. Häufig bei Plat. dat. der Person: τούτου ὑμῖν αἴτιός ἐστι Γοργίας Plat. Men. 70 b; Soph. οὐ σύ μοι τούτων αἰτία El. 295; vgl. Ar. Ach. 616. Mit folgendem ὅτι Plat. Gorg. 520 b u. öfter; mit dem bloßen inf. Soph. Ant. 1173 οἱ ζῶντες αἴτιοι ϑανεῖν; vgl. Her. 2, 20. 26; Xen. 7, 5, 17; häufiger τοῠ mit inf., Her. 3, 12 u. Attiker; ὁ αἴτιος, der Schuldige, Aesch. Ch. 66. Compar. οἴει τι ἄλλο αἰτιώτερον εἶναι, meinst du, daß etwas mehr der Grund sei, Xen. Mem. 1, 6, 8; αἰτιώτατος ἐγένετο, er war die Hauptveranlassung, Thuc. 1, 74; Lys. 12, 65.
-
2 αίτιος
-
3 αἴτιος
-
4 αἴτιος
Grammatical information: adj.Meaning: `guilty, responsible' (Il.)Derivatives: αἰτία `responsibility, guilt, cause; accusation' (or direct from *αἶτος, s. below); denominative αἰτιάομαι `accuse, charge'.Origin: GR [a formation built with Greek elements].Etymology: αἴτιος, αἰτία and αἰτέω will have been derived from *αἶτος `share' (s. αἴνυμαι, αἰτέω), which is semantically also understandable; cf. Av. aēta- `punishment'. - On retained - τι- s. Schwyzer 270.Page in Frisk: 1,47Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > αἴτιος
-
5 αιτιος
Iявляющийся причиной, виновный(τινος Hom., Her.)
αἴ. τινί τινος Lys., Isocr., — виновный перед кем-л. в чем-л.;αἴ. θανεῖν Soph. — повинный в (чьей-л.) смерти;οὐ σὑ μοι τοῦδε τοῦ κακοῦ αἴ. Her. — не ты виновник этого моего несчастья;τινὰ παντὴ αἴτιον ὑπερτιθέμεν Pind. — считать кого-л. первопричиной всего;αἰτ ώτατος ἐ γένετο Thuc., Lys.— он оказался главным виновникомIIὅ виновник, преступникτοῦ πατρὸς οἱ αἴτιοι Aesch. — убийцы отца
-
6 αἰτίος
αἰτίος, α, ον (τινός) ['виновник'] 1. послуживший причиной; 2. виновный, подсудимый -
7 αἴτιος
1 responsible παντὶ μὲν θεὸν αἴτιον ὑπερτιθέμεν pr. P. 5.25 -
8 αἴτιος
αἴτιος ( αἰτίᾶ): to blame, guilty; οὔ τί μοι αἴτιοί εἰσιν, ‘I have no fault to find with them,’ Il. 1.153, so Od. 2.87.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > αἴτιος
-
9 αἴτιος
αἴτιος, wer Ursache von etwas ist, Schuld an etwas hat -
10 αἴτιος
αἴτιος, ία, ον (Hom.+)① pert. to being the cause of someth., in our lit. only subst.ⓐ ὁ αἴ. one who is the cause, source αἴ. σωτηρίας Hb 5:9 (Hdt. et al.; Diod S 4, 82 αἴ. ἐγένετο τῆς σωτηρίας; SIG 1109, 80; Philo, Agr. 96, Spec. Leg. 1, 252 θεὸν τ. σωτηρίας αἴτιον al.; Jos., Ant. 14, 136; Bel 42; 2 Macc 4:47; 13:4; EpArist 205; Just., D. 3, 5; 4, 1; Tat., Ath.).ⓑ neut. cause, reason (Hdt., Thu. et al.; PHib 73, 18 [243/242 B.C.]; BGU 1121, 27; 29; Philo; Jos., Ant. 7, 75; 12, 84; Just., D. 5, 6; Tat.; Ath. 19, 2) μηδενὸς αἰ. ὑπάρχοντος i.e. the crowd will be unable to explain its action Ac 19:40.② ground for legal action. τὸ αἴτ.=αἰτία 3a in a legal expr. ground for complaint, basis for a charge αἴ. εὑρίσκειν ἔν τινι Lk 23:4, 14. οὐδὲν αἴ. θανάτου no ground for capital punishment vs. 22.—DELG. M-M. Sv. -
11 αἴτιος
A culpable, responsible,ἐπεὶ οὔ τί μοι αἴτιοί εἰσιν Il.1.153
, cf. B.10.34, Hdt.7.214: [comp] Comp.αἰτιώτερος Th.4.20
: [comp] Sup., τοὺς αἰτιωτάτους the most guilty, Hdt.6.50;αἰ. τινος Id.3.52
.2 Subst., αἴτιος, ὁ, the accused, the culprit, A.Ch.70, etc.; οἱ αἴ. τοῦ πατρός they who have sinned against my father, ib. 273:—c. gen. rei, οἱ αἴ. τοῦ φόνου ib. 117, cf. S.Ph. 590, Hdt.4.200.II responsible for, c. gen. rei, Hdt.1.1, etc. ; αἴτιός τινός τινι being the cause of a thing to a person, Lys.13.57, cf. D.23.54, Isoc.8.100: c. inf.,αἴ. τὸν ἠέρα ξηρὸν εἶναι Hdt.2.26
;τοῦ μὴ φαλακροῦσθαι Id.3.12
, etc.;αἴ. θανεῖν S.Ant. 1173
;αἰ. πεμφθῆναι ἄγγελον Antipho 5.23
, cf. Lys.13.82;αἴτιος τὸ σὲ ἀποκρίνασθαι Pl.La. 190e
: [comp] Comp.,τοῦ.. ἐλευθέραν εἶναι.. αἰτιώτερον D.24.5
, cf. 51.21: [comp] Sup. αἰτιώτατος, ἐν τῷ στενῷ ναυμαχῆσαι mainly instrumental in causing the sea-fight, Th.1.74;αἰ. τοῦ μὴ ἀποθανεῖν D.20.42
;- ώτατόν τι καὶ τελέως δραστικόν Phld.D.1.23
. -
12 αίτιος
α, ο[ν] 1. виновный;2. (ο) виновник;ο αίτιος της συμφοράς — виновник несчастья
-
13 αἴτιος
Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > αἴτιος
-
14 αίτιος
Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > αίτιος
-
15 αἴτιος
-α/ος,-ον + A 0-1-0-0-7=8 1 Sm 22,22; 2 Mc 4,47; 13,4; 4 Mc 1,11; PSal 9,5responsible for, guilty of [τινος] 1 Sm 22,22; ὁ αἴτιος accused, culprit SusTh 53τοὺς αἰτίους τῆς ἀπώλειας αὐτοῦ the ones accused of destroying him Bel 42→NIDNTT -
16 αἴτιος
причина, вина; LXX: (סבב).Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > αἴτιος
-
17 αἴτιος
виновник, причина, первопричина; LXX: (סבב).Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > αἴτιος
-
18 αἴτιος
Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > αἴτιος
-
19 αίτιος
[этнос] ουσ α виновник. -
20 πρωτ-αίτιος
πρωτ-αίτιος, erste Ursache, erster Urheber, Schol. Eur. Or. 543.
См. также в других словарях:
αἴτιος — culpable masc nom sg αἴτιος culpable masc/fem nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
αίτιος — ια, ιο (AM αἴτιος, ία, ιον και σπάνια ιος, ιον) 1. (στα νεοελλ. ως ουσ.) ο αίτιος, αυτός εξαιτίας τού οποίου συμβαίνει κάτι, υπαίτιος, υπεύθυνος 2. το ουδ. ως ουσ. το αίτιο* (μσν. αρχ.) 1. (και ως ουσ.) ένοχος κολάσιμης πράξης, υπόδικος,… … Dictionary of Greek
αίτιος — α, ο 1. ο υπεύθυνος, ο υπόλογος για κάτι: Αυτός ήταν ο αίτιος της καταστροφής τους. 2. το ουδ. ως ουσ., το αίτιο η αιτία: Το κύριο αίτιο για την κατάσταση αυτή είναι η οικονομική αστάθεια … Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)
αἰτιώτερον — αἴτιος culpable adverbial comp αἴτιος culpable masc acc comp sg αἴτιος culpable neut nom/voc/acc comp sg αἴτιος culpable masc acc comp sg αἴτιος culpable neut nom/voc/acc comp sg αἴτιος culpable adverbial … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
αἰτιωτάτω — αἴτιος culpable masc/neut nom/voc/acc superl dual αἴτιος culpable masc/neut gen superl sg (doric aeolic) αἴτιος culpable masc/neut nom/voc/acc superl dual αἴτιος culpable masc/neut gen superl sg (doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
αἰτιωτάτων — αἴτιος culpable fem gen superl pl αἴτιος culpable masc/neut gen superl pl αἴτιος culpable fem gen superl pl αἴτιος culpable masc/neut gen superl pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
αἰτιωτέρων — αἴτιος culpable fem gen comp pl αἴτιος culpable masc/neut gen comp pl αἴτιος culpable fem gen comp pl αἴτιος culpable masc/neut gen comp pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
αἰτιώτατα — αἴτιος culpable adverbial superl αἴτιος culpable neut nom/voc/acc superl pl αἴτιος culpable adverbial superl αἴτιος culpable neut nom/voc/acc superl pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
αἰτιώτατον — αἴτιος culpable masc acc superl sg αἴτιος culpable neut nom/voc/acc superl sg αἴτιος culpable masc acc superl sg αἴτιος culpable neut nom/voc/acc superl sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
αἰτίω — αἴτιος culpable masc/neut nom/voc/acc dual αἴτιος culpable masc/neut gen sg (doric aeolic) αἴτιος culpable masc/fem/neut nom/voc/acc dual αἴτιος culpable masc/fem/neut gen sg (doric aeolic) αἰτέω ask pres subj act 1st sg (doric) αἰτέω ask pres… … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
αἴτιον — αἴτιος culpable masc acc sg αἴτιος culpable neut nom/voc/acc sg αἴτιος culpable masc/fem acc sg αἴτιος culpable neut nom/voc/acc sg αἰτέω ask imperf ind act 3rd pl (doric) αἰτέω ask imperf ind act 1st sg (doric) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)