-
41 καλέω
καλέω, fut. καλέσω, ep. καλέσσω u. att. καλῶ, z. B. οὐκοῦν καλεῖς αὐτὸν καὶ μὴ ἀφήσεις Plat. Conv. 175 a; so med., καλεῖ καὶ τεύξει Soph. El. 959 in pass. Bdtg., wie καλεῖ – πεσεῖ Eur. Or. 1140; aber auch καλέσω, Aesch. 1, 67, Luc. u. a. Sp.; aor. ἐκάλεσα, ep. ἐκάλεσσα, auch Pind. Ol. 6, 58; ἔκλησα Nic. fr. 22; ἐπικλῆσαι Musae. 10; perf. κέκληκα, κέκλημαι, κεκλήαται, Ap. Rh. 1, 1128, ion. κεκλέαται, Her. 2, 164, opt. κεκλῇο, Soph. Phil. 119; aor. p. ἐκλήϑην, fut. pass. κληϑήσομαι, u. das der Bdtg nach dem perf. entsprechende κεκλήσομαι (s. unten); – rufen, – a) mit Namen rufen, nennen; ὃν Βριάρεων καλέουσι ϑεοὶ, ἄνδρες δέ τε Αἰγαίωνα Il. 1, 403; ἄρκτον ϑ' ἣν καὶ ἅμαξαν ἐπίκλησιν καλέουσιν 18, 487; εἴπ' ὄνομ' ὅττι σε κεῖϑι κάλεον μήτηρ τε πατήρ τε, womit dich nannten, Od. 8, 550; pass., Μυρμιδόνες δὲ καλεῦντο Il. 2, 684; καλεῖσϑαί μιν τοῠτ' ὄνυμ' ἀϑάνατον Pind. Ol. 6, 56; ἐκάλεσσέ μιν ἰσώνυμον ἔμμεν 9, 68; ψευδωνύμως σε δαίμονες Προμηϑέα καλοῠσιν Aesch. Prom. 86; ὥς σφας καλοῠμεν Εὐμενίδας Soph. O. C. 487; ὄνομα τί σε καλεῖν ἡμᾶς χρεών Eur. Ion 258; τί νιν καλοῦσα δυςφιλὲς δάκος τύχοιμι ἄν Aesch. Ag. 1205, wie soll ich sie recht nennen? in Prosa; ἐκαλέοντο τό πέρ τε ἠνείκαντο οὔνομα καὶ νῦν ἔτι καλέονται ὑπὸ τῶν περιοίκων Her. 1, 173; ὅπερ καλοῦμεν ὄνομα ἕκαστον, τοῠτ' ἔστιν ἑκάστῳ ὄνομα Plat. Crat. 483 b; τουτοισὶ σκέπασμασι τὸ ὄνομα ἱμάτια ἐκαλέσαμεν, wir gaben ihnen den Namen, Polit. 279 e, wie τύμβῳ δ' ὄνομα σῷ κεκλήσεται κυνὸς σῆμα Eur. Hec. 1245; ἕκαστον τῶν ὀνομάτων οὐκ ἐπί τινι καλεῖς; Plat. Parm. 147 d; τὸ ἔργον, ἐφ' ᾧ καλοῦμεν τὸ ὄνομα Soph. 218 c, bei dem wir den Namen gebrauchen, das wir nennen; ϑερμόν τι καλεῖς καὶ ψυχρόν, du nennst Etwas warm, Phaedr. 103 c; ἐν τῷ καλουμένῳ ϑανάτῳ, im sogenannten Tode, Phaed. 86 d, oft bei Folgdn; bei 80. auch ἐπ' ὀνόματός τινα, Pol. 35, 4, 11; κέκλημαι, ich heiße, δικαίως ἀνδραποδώδεις κέκληνται Plat. Phaedr. 258 e, u. A. oft, wozu das fut. κεκλήσομαι gehört, ich werde heißen, Aesch. Pers. 736 Prom. 842; bei Dichtern auch oft so viel wie sein, οὕνεκα σὴ παράκοιτις κέκλημαι Il. 4, 60, da ich deine Gattinn heiße, bin, vgl. 3, 138; ἠγάγετ' ἐς μέγα δῶμα φίλην κεκλῆσϑαι ἄκοιτιν Hes. Th. 410; οὔτινος δοῦλοι κέκληνται φωτός Aesch. Pers. 238; ἔνϑ' Ἑλλάνων ἀγοραὶ Πυλατίδες καλέονται Soph. Tr. 636, vgl. El. 233; οὐκ ἀνώνυμος ϑεὰ κέκλημαι Eur. Hipp. 1; ähnl. οἱ τῶν ὁμοτίμων καλούμενοι, die unter sie gerechnet werden, zu ihnen gehören, Xen. Cyr. 2, 1, 9. Vgl. noch σὴ κεκλημένη ἦν, sie wäre deine Tochter gewesen, H. h. Ap. 324; Λατοΐδα κεκλημένον, den Sohn des Apollo, Pind. P. 3, 67; Soph. El. 357 νῦν δ' ἐξὸν πατρὸς πάντων ἀρίστου παῖδα κεκλῆσϑαι, καλοῠ τῆς μητρός. – b) anrufen, die Götter, Ποσειδᾶνα Pind. Ol. 6, 58; ϑεούς Aesch. Spt. 205. 622 u. oft; Ζῆνα ὅρκιον καλῶ Soph. Phil. 1308, τούτων μάρτυρας καλῶ ϑεούς Tr. 1238; Ar. Ran. 479; καλῶ δ' ἐναντίον ὑμῶν τοὺς ϑεοὺς ἅπαντας Dem. 18, 141, öfter; Plat. Tim. 27 c u. Sp.; als Zeugen, Strab. VII, 303. – c) herbeirufen, zusammenrufen; ϑεοὺς ἀγορήνδε καλέσσαι Il. 20, 24; εἰς ἀγορὴν Ἀχαιούς Od. 1, 90 vgl. Il. 1, 402. 23, 203; κεκλήατο βουλήν, sie waren zum Rathe berufen, 10, 195; εὐμενεῖς γὰρ ὄντας ἡμᾶς τῶνδε συμβούλους καλεῖς, du berufst uns zu Rathgebern, Aesch. Pers. 171; ὅταν καλῶμεν, ὁρμᾶσϑαι ταχεῖς Soph. Phil. 1069; σὲ προςμολεῖν καλῶ Ant. 72; ἔξω 74; τί με καλεῖς; Ar. Nubb. 223; παῖ, κάλει Χαρμίδην Plat. Charm. 155 b; auffordern, καιρὸς γὰρ καλεῖ πλοῠν σκοπεῖν Soph. Phil. 464; καλούσης τῆς πατρίδος πρὸς τὰ κοινά Plat. Ep. IX, 358 a; εἰς μαρτυρίαν Legg. XI, 937 a; ἐμὲ νῦν ἤδη καλεῖ ἡ εἱμαρμένη, mich ruft das Schicksal, Phaed. 115 a; ού παρεγένοντο βασιλεῖ καλοῦντι, als er sie rief zum Kriege, zum Heere zu kommen, Xen. An. 5, 6, 8; – bes. zum Gastmahl, in sein Haus rufen, einladen, Od. 10, 231. 17, 382 u. öfter; εἰς ϑοίνην Eur. Ion 1140; ἐπὶ δεῖπνον Xen. An. 7, 3, 18 Mem. 2, 3, 11; Plat. Conv. 213 a; ὑπὸ σοῦ κεκλημένος 174 d; κληϑέντες πρὸς Ξενόφρονα, zum X. eingeladen, Dem. 19, 196; ὁ κεκλημένος, der geladene Gast, Damox. Ath. III, 102 d; – in der Gerichtssprache, vor Gericht rufen, vorladen; vom Richter, ὁ ἄρχων ἐκάλει εἰς τὸ δικαστήριον τοὺς ἀμφισβητοῦντας κατὰ τὸν νόμον Dem. 48, 25; ähnl. ἕως ἂν τὴν δίκην ἄρχων καλῇ Ar. Vesp. 1441, wie ἡ ἐμὴ δίκη καλεῖται Nub. 780; καλουμένης τῆς γραφῆς, als die Klage vorkam, Dem. 48, 43; vom Kläger, vor Gericht ziehen, belangen, Dem. 19, 211; häufig im med., καλοῦμαι Στρεψιάδην ἐς τὴν ἔνην τε καὶ νέαν Ar. Nubb. 1221; τὸν ἔχοντα καλείσϑω πρὸς τὴν ἀρχήν Plat. Legg. XI, 914 c. – Soph. τὰς ἀράς, ἅς σοι καλοῦμαι, die ich dir anwünsche, O. C. 1387; med. = zu sich herbeirufen Phil. 228.
-
42 ιθυνω
(ῑθῡ) тж. med.1) делать ровным, выравнивать, выпрямлять(δοῦρα ἐπὴ στάθμην Hom.)
τώ δ΄ (ἵππω) ἰθυνθήτην Hom. — обе лошади выпрямились, т.е. встали2) (прямо) направлять(νῆα Hom.; δόρυ ἐπί τινα Aesch.; δρόμον Eur.)
βέλος ῥῖνα παρ΄ ὀφθαλμὸν ἰ. Hom. — направить копье в переносицу;ἰθύνεσθαι ὀϊστὸν ἐπί τινι Hom. — пускать (свою) стрелу в кого-л.;ἀλλήλων ἰθυνομένων δοῦρα Hom. — когда (троянцы и ахейцы) метали друг в друга копья3) управлять, править(πάντα Hom.; ἅρμα Hom.; med. Hes.)
ἰθύνεσθαι πηδαλίῳ τεχνηέντως Hom. — искусно управлять рулем4) предводительствовать, командовать(στρατόν Aesch.)
5) справлять, праздновать(ἑορτάς Dem.)
6) карать7) судить, присуждатьμύθους ἰ. Hes. — творить правый суд, правильно решать;
τινὴ τὸ πλέον ἰ. (v. l. εὐθύνειν) Theocr. — присудить кому-л. большую часть -
43 ἀποθνῄσκω
ἀποθνῄσκω impf. ἀπέθνῃσκον; fut. ἀποθανοῦμαι; 2 aor. ἀπέθανον; pf. 3 sg. ἀποτέθνηκεν (Tat. 2, 1) (s. θνῄσκω, θάνατος; Hom.+; on the ῃ s. B-D-F §2; Rob. 194) intensive of θνῄσκω ‘die’.① to cease to have vital functions, whether at an earthly or transcendent level, dieⓐ of death on an earthly levelα. of pers. Mt 9:24; 22:24 (Dt 25:5), 27; Mk 5:35, 39; 9:26; Lk 8:42 (ἀπέθνῃσκεν was about to die, as in Jos., Ant. 5, 4), 52; Ro 6:10; 7:2f (Artem. 4, 71 p. 246, 2 πάντων ὁ θάνατός ἐστι λυτικός); Phil 1:21; Hb 9:27 (Archinus: Orat. Att. II p. 167 πᾶσι ἀνθρώποις ὀφείλεται ἀποθανεῖν; Just., A I, 18, 1 τὸν κοινὸν πᾶσι θάνατον ἀπέθανον); GEg 252, 48 al. Of violent death (also as pass. of ἀποκτείνω=be killed: Hdt. 1, 137, 2; 7, 154, 1; Lycurgus 93; Pla., Ap. 29d; 32d; Nicol. Dam.: 90 Fgm. 30 Jac.; Lucian, Dial. Mort. 4, 4 ὑπὸ τοῦ παιδὸς ἀποθανών; Iambl., Vi. Pyth. 28, 143 ἱεροσυλῶν ἐλήφθη κ. ἀπέθανε; Josh 20:3) Mt 26:35 (for κἂν δέῃ ἀποθανεῖν cp. Lucian, Timon 43; Jos., Ant. 6, 108); J 19:7; Ac 25:11. θανάτῳ ἀ. (Od. 11, 412; Gen 2:17; 3:4) J 12:33; 18:32; cp. Hs 8, 7, 3. W. ἐπί τινι on the basis of (Dio Chrys. 47 [64], 3) ἐπὶ δυσὶν ἢ τρισὶν μάρτυσιν ἀ. suffer death on the basis of (the testimony of) two or three witnesses lit., Hb 10:28 (Dt 17:6). W. ὑπέρ τινος for (the benefit of) (Epict 2, 7, 3 ὑπὲρ αὐτοῦ; Lucian, Peregr. 23; 33: Per. dies ὑπὲρ τ. ἀνθρώπων, cp. Tox. 43; 2 Macc 7:9; 8:21; 4 Macc 1:8, 10; Jos., Ant. 13, 5; 6) J 11:50f; Ac 21:13; Ro 5:6ff. διὰ (4 Macc 6:27; 16:25) Ἰησοῦν Χριστὸν ἀ. IRo 6:1 v.l. (the rdg. varies betw. διά, εἰς, ἐν). Esp. of Christ’s death Ro 5:8; 14:15; 1 Cor 15:3; 2 Cor 5:14f; 1 Th 5:10; 1 Pt 3:18 v.l.; ITr 2:1; IRo 6:1; Pol 9:2. ἀ. ἐν κυρίῳ die in the Lord of martyrs Rv 14:13. For this ὐπὲρ θεοῦ ἀ. IRo 4:1. Not specif. of a martyr’s death τῷ κυρίῳ ἀ. die for the Lord Ro 14:8 (cp. Alciphron 4, 10, 5 δεῖ γὰρ αὐτὸν ἢ ἐμοὶ ζῆν ἢ τεθνάναι Θεττάλῃ). W. the reason given ἀ. ἔκ τινος die because of someth. (Hdt. 2, 63 ἐκ τ. τρωμάτων) Rv 8:11; ὑπὸ τοῦ πλήθους τῆς χαλάζης AcPl Ha 5, 10. The extraordinary expr. ἀ. εἰς τὸ αὐτοῦ (i.e. Jesus’) πάθος may be transl. die in order to share his experience (=his death; s. JKleist, note ad loc.) IMg 5:2.β. of animals and plants ἀ. ἐν τοῖς ὕδασιν drown Mt 8:32. Of grains of wheat placed in the ground decay J 12:24; 1 Cor 15:36; w. regard to what is being illustrated, this is called dying. Of trees die Jd 12. fig.ⓑ of death on a transcendent levelα. of losing the ultimate, eternal life Ro 8:13; Rv 3:2. So almost always in J: 6:50, 58; 8:21, 24; 11:26 al. ἡ ἁμαρτία ἀνέζησεν, ἐγὼ δὲ ἀπέθανον sin came back to life, and I died Ro 7:9, 10. Of worldly Christians: τὸ ἥμισυ ἀπέθανεν Hs 8, 1. ζῆν ἡμᾶς ἐν θεῷ … [καὶ μὴ ἀπο]|θανεῖν ἐν ἁμαρτίαις AcPl Ha 1, 15f (cp. Tat. 11:2 πολλάκις ἀποθνῄσκεις). Cp. μὴ εἰδό[τες τὴν δια]φ[ο]ρὰν τα[ύτην ἀπέ]θά̣νο̣ν not recognizing this distinction (between the transitory and the intransitory), they died Ox 1081, 22–24 (=SJCh 89, 19f) as read by Till p. 218 app.β. of mystical death with Christ ἀπεθάνομεν σὺν Χριστῷ Ro 6:8 (EKlaar, ZNW 59, ’68, 131–34). Cp. 2 Cor 5:14; Col 3:3.γ. w. dat. of pers. or thing fr. which one is separated by death, however death may be understood: τ. θεῷ Hs 8, 6, 4; 9, 28, 5; νόμῳ Gal 2:19; τ. ἁμαρτίᾳ Ro 6:2; ἀ. (τούτῳ) ἐν ᾧ κατειχόμεθα dead to that which held us captive 7:6 (for the dative constr. cp. Plut., Agis et Cleom. 819f; see s.v. ζάω 3b and CFDMoule, BRigaux Festschr., ’70, 367–75).—W. ἀπό τινος instead of the dat. Col 2:20 (cp. Porphyr., Abst. 1, 41 ἀπὸ τ. παθῶν).② the prospect of death or realization of mortality be about to die, face death, be mortal (Phalaris, Ep. 52 ἀποθνῄσκοντες=be in danger of death; Philosoph. Max 495, 125 ὁ τῶν ἀσώτων βίος ὥσπερ καθʼ ἡμέραν ἀποθνῄσκων ἐκφέρεται; Athen. 12, 552b καθʼ ἑκάστην ἡμέραν ἀποθνῄσκειν; Seneca, Ep. 24, 20 (cotidie morimur); Philo, In Flacc. 175; PGiss 17, 9 ἀποθνῄσκομεν ὅτι οὐ βλέπομέν σε καθʼ ἡμέραν) καθʼ ἡμέραν ἀ. I face death every day 1 Cor 15:31 (cp. Ps 43:23). ὡς ἀποθνῄσκοντες καὶ ἰδοὺ ζῶμεν 2 Cor 6:9. ἀποθνῄσκοντες ἄνθρωποι mortal people Hb 7:8.—B. 287. DELG s.v. θάνατος. M-M. -
44 κατα-δικάζω
κατα-δικάζω, einen Richterspruch wider Einen fällen, durch den Richterspruch verurtheilen; absol., ἡ ἀρχὴ ἡ καταδικάσασα Plat. Legg. XII, 958 c; Xen. An. 5, 8, 21; mit dem gen. der Person u. dem accus. der Sache, ἐπειδὴ σεωϋτοῦ καταδικάζεις ϑάνατον Her. 1, 45; Sp., δίκην αὐτοῦ κατεδίκασαν ἱεροσυλίας Pol. 23, 2, 7; c. inf., ἀποϑανεῖν Luc. V. H. 1, 29; pass., καταδικασϑείς Plat. Legg. XII, 958 c; ἀκρίτους καταδεδικάσϑαι Luc. Calumn. 8; ἐπὶ φόνῳ καταδικασϑείς D. Sic. 4, 76; ϑάνατον καταδικασϑείς D. Cass. 68, 1; ϑανάτῳ Plut. inst. lac. g. E.; D. Sic. 1, 77 u. A.; vgl. Lob. zu Phryn. 475. – Das med. wird vom Kläger gebraucht, verurtheilen lassen (zu seinen Gunsten), den Proceß gewinnen, τινός, gegen Jem., Plat. Legg. IX, 857 a; Lys. 17, 3; Thuc. 5, 49; κατεδικάσατο ἐμοῦ ἀδίκως Dem. 47, 18; δίκην ἐμπορικὴν καταδικασάμενός τινος 21, 176; χρημάτων τινός Paus. 6, 3, 7. – Καταδικαστέον, man muß verurtheilen, Clem. Al.
-
45 νήδυμος
νήδυμος ὕπνος, kommt bei Hom. zwölfmal vor, Iliad. 2, 2. 10, 91. 187. 14, 242. 253. 354. 16, 454. 23, 63 Odyss. 4, 793. 12, 311. 366. 13, 79. Hieran schließen sich Hom. hymn. Ven. 172 Batrachom. 47; bei Sp. einzeln, z. B. Quint. Smvrn. 2, 163; Sext. Empir. adv. math. 7, 273, mit Anspielung auf Homer, νηδύμῳ κατασχεϑέντες ὕπνῳ. Aristarch leitete νήδυμ ος von dem verneinenden νη–. und δύομαι ab, vgl. ἀμφίδυμος; νήδυμος ὕπνος also ein Schlaf, aus dem man nicht heraus kann, ein tiefer, fester, gesunder Schlaf, wie νήγρετος, mit welchem Worte νήδυμος Odyss. 13, 79 verbunden ist, καὶ τῷ νήδυμος ὕπνος ἐπὶ βλεφάροισιν ἔπιπτεν, νήγρετος ἥδιστος, ϑανάτῳ ἄγχιστα ἐοικώς. S. über Aristarchs Ansicht Scholl. Aristonic. Iliad. 2, 2. 10, 187. 16, 454. 23, 63 Odyss. 4, 793. Aus diesen Scholien geht hervor, daß es im Alterthum eine v. l. ἥδυμος gab, ἥδυμος Nebenform von ἡδύς, ἥδυμος ὕπνος = der süße Schlaf. Diese Form ἥδυμος, oder vielmehr mit Digamma Fήδυμος, hält Buttmann in der sehr tüchtigen Abhandlung Lexilog. 1 S. 179 für die ursprüngliche Lesart im Homer, aus welcher sich nach dem Verschwinden des Digamma durch Mißverständniß und Irrthum die Lesart νήδυμος herausgebildet habe, schon sehr früh. – Spätere Dichter scheinen die Form νήδυμος in der Bedeutung »süß«, »angenehm«, »lieblich« gebraucht zu haben; Hom. hymn. Pan. 16 δονάκων ὕπο μοῦσαν ἀϑύρων νήδυμ ον; Anth. Plan. 217 Καλλιόπη μὲν ἐγώ· Κύρῳ δ' ἐμὸν ὤπασα μαζόν, ὃς τρέφε ϑεῖον Ὅμηρον, ὅϑεν πίε νήδυμος Ὀρφεύς. – Vgl. ἥδυμος und νηδύμιος.
-
46 ἁλίσκομαι
ἁλίσκομαι, pass. zu αἱρέω u. συλλαμβάνω; impf. stets ἡλισκόμην; fut. ἁλώσομαι; aor. ἥλω Od. 22, 230, Her. 3, 15, att. ἑάλων, ἥλων Xen. An. 4, 5, 24 u. sonst, ἑάλων = ἑάλωσαν Babr. 31, 20; conj. ἁλῶ, ἁλώω Il. 11, 405 Od. 18, 265, ἁλώῃ Iliad. 9, 592. 14, 81, optat. ἁλοίην Iliad. 22, 253, ἁλοίη Iliad. 17, 506, ἁλῴη Od. 14, 183. 15, 300, inf. ἁλῶναι Iliad. 12, 172. 21, 281 Od. 5, 312. 24, 34, ἁλώμεναι Iliad. 21, 495, partic. ἁλοῦσα Iliad. 2, 374. 4, 291. 13, 816, ἁλόντε Iliad. 5, 487; perf. ἥλωκα, att. ἑάλωκα, Xen. gew. ἥλωκα, dor. ἅλωκα mit ᾰ Pind. P. 3, 57. – Hom. nur aor. – 1) gefangen, eingenommen, erobert werden; μή πως, ὡς ἀψῖσι λίνου ἁλόντε πανάγρου, ἀνδρἂσι δυσμενέεσσιν ἕλωρ καὶ κύρμα γέ-νησϑε Iliad. 5, 487, eine Taube entkommt dem Falken, οὐδ' ἄρα τῇ γε ἁλώμεναι αἴσιμον ἦεν Iliad. 21, 495; – πόλις χερσὶν ὑφ' ἡμετέρῃσιν ἁλοῦσά τε περϑομένη τε Il. 4, 291. 2, 374, ἀνϑρώποισι τῶν ἄστυ ἁλώῃ 9, 592; – ϑανάτῳ ἁλῶναι, umkommen, 21, 281; ἕλοιμί κεν ἤ κεν ἁλοίην, tödten od. getödtet werden, 22, 253, ἠὲ κατακτάμεν ἠὲ ἁλῶναι 12, 172, Ggstz φυγεῖν u. ϑάνατον φυγεῖν Od. 14, 183. 15, 300; – Pind. hat das praes. Ol. 8, 42 u. ἀνὴρ ἁλωκώς P. 3, 57. Bei Trag. meist im Krieg erobert werden, Aesch. ἑάλωκεν Ag. 30. sonst aor.; Soph. ἀπάταις El. 124, κακοῖσι Ant. 492, μανίᾳ Ai. 215; aber προδοῠσα Ant. 46 Ai. 1246 Eur. Andr. 190, φονεὺς ἁλώσομαι Soph. O. R. 526, κακός γ' ὢν εἰς φίλους ἁλίσκεται Med. 84 vgl. Hipp. 913 Iph. T. 1419 geht in die Bedtg 2) über. Prosa, Her. τεῖχος ἥλωκε 1, 83, ἡ ἀτραπὸς δι' ἣν ἥλωσαν οἱ ἁλόντες 7, 175; Thuc. u. Xen.; εἰς τοὺς πολεμίους ἁλίσκεσϑαι, sich von den Feinden gefangen nehmen lassen, Plat. Rep. V, 468 a; ἑάλωσαν εἰς Ἀϑήνας γράμματα Xen. Hell. 1, 1, 23; aber εἰς βρόχον, in einer Schlinge, Aesop.; ὑπ' ἔρωτος Plat. Conv. 184 a; ἔρωτι Xen. Cyr. 5, 1, 17; Luc. Deor. D. 6, 3; τοῦ κάλλους, von der Schönheit, Charid. 19; μειρακίου, κόρης, Sp., sich in Jemanden verlieben. – 2) gerichtlicher Ausdruck: ertappt, überführt werden, mit dem partic. schon Her. μὴ ψευδόμενος ὑπό σευ ἁλώσεται 7, 102 vgl. 197. 2, 174; Tragg. in den oben angeführten Stellen; ἐὰν ἁλίσκηται τῶν νόμων καταφρονῶν Plat. Legg. VI, 754 e; mit dem gen., in einem Proceß verurtheilt werden, κλοπῆς, des Diebstahls überführt und deswegen verurtheilt, Dem. 24, 103; τῆς κακώσεως ibd.; ψευδομαρτυρίων, δώρων Plut. Nic. 28, ἀργίας Sol. 17, προδοσίας Rom. 17; ἂν ἁλῷ ϑανάτου S. N. V. 7; τοῖς τῆς ἐνδείξεως δικαίοις ἑάλωκεν Dem. 25, 17; ἁλοὺς τὴν γραφήν Antiph. 2, β, 9, der γ, 6 ἁλῶναι dem ἀποφυγεῖν entgegeuf.; absol., ἁλοὺς μοιχός, ein überführter Ehebrecher, Ar. Nub. 1062; τῇ δίκῃ ἁλούς Plat. Legg. XII, 955 d; ἐπὶ κακοῖς ἔργοις ἁλούς Plut. Pericl. 22; ἁλοῦσα δίκη ein entschiedener Proceß Plat. Legg. XI, 937 d.
-
47 ἈΜΦί
ἈΜΦί, Advb. u. Praepos. mit gen. accus. dat.; verwandt mit ἀμφίς, ἄμφω, ἀμφότερος, das Latein. amb–, ambo, das deutsche um (umb); unterscheidet sich eigentlich u. ursprünglich von περί dadurch, daß dieses bedeutet »auf allen Seiten«, ἀμφί »auf beiden Seiten«, d. h. auf zwei einander entgegengesetzten Seiten eines Gegenstandes. Dieser Unterschied erhielt sich in einigen Zsstzgen, wie z. B. ἀμφήκης, auf beiden Seiten scharf, zweischneidig; ἀμφίδυμος λιμήν, auf beiden Seiten zugänglich; νῆες ἀμφιέλισσαι; in anderen composs. ist ἀμφίdurchaus = περί, z. B. ἀμφίρυτος, ἀμφιμάχεσϑαι, ἀμφιτρομέω; in ἀμφίαλος ist, wenn es von einer Insel gebraucht wird, ἀμφί = περί, wenn es von einem Isthmus gebraucht wird, heißt es »auf beiden Seiten« vom Meere umgeben. Als selbstständiges Wortist ἀμφίüberall = περί, dessen einzelne Constructionen u. Bedeutungen es durchaus theilt, vgl. Epimerism. Hom. Cram. Anecd. Ox. 1 p. 41. 66. 336 Etym. m. p. 94; in Att. Prosa kommt ἀμφί cum dat. nicht vor, u. auch mit gen. u. accus. verbunden ist es seltner als περί u. hat überall den Charakter des Poetischenn der Reminiscenz oder Anspielungauf Dichterstellen; Dichtern empfahl sich ἀμφί durch seine Alterthümlichkeit u. aus metrischen Gründen, vgl. z. B. Iliad. 18, 564 ἀμφὶ δὲ κυανέην κάπετον, περὶ δ' ἕρκος ἔλασσεν κασσιτέρου, Od. 10, 262 αὐτὰρ ἐγὼ περὶ μὲν ξίφος ἀργυρόηλον ὤμοιιν βαλόμην, μέγα χάλκεον, ἀμφὶ δὲ τόξα. Man beachte die Verbindung von ἀμφί u. περί Iliad. 21. 10 ὄχϑαι δ' ἀμφὶ περὶ μεγάλ' ἴαχον, 2, 305 ἡμεῖς δ' ἀμφὶ περὶ κρήνην ἱεροὺς κατὰ βωμοὺς ἔρδομεν ἀϑανάτοισι τεληέσσας ἑκατόμβας, 23, 191 μὴ πρὶν μένος ἠελίοιο σκήλει' ἀμφὶ περὶ χρόα ἴνεσιν ἠδὲ μέλεσσιν, 15, 647 ἀμφὶ δὲ πήληξ σμερδαλέον κονάβησε περὶ κροτάφοισι πεσόντος, Od. 11, 609 σμερδαλέος δέ οἱ ἀμφὶ περὶ στήϑεσσιν ἀορτὴρ χρύσεος ἦν τελαμών, 8, 175 ἀλλ' οὔ οἱ χάρις.ἀμφιπεριστέφεται ἐπέεσσιν, Iliad. 8, 348 Ἑκτωρ δ' ἀμφιπεριστρώφα καλλίτριχας ἵππους: in allen diesen Stellen ist kein Unterschied der Bedeutung zwischen beiden Wörtern, u. eines von beiden genügte um den Sinn präcis auszudrücken, so daß hier also überall ἀμφί u. περίπαραλλήλως stehen. – Als Ad ν b. ist ἀμφί bei Hom. sicher Iliad. 10, 151 ἀμφὶ δ' ἑταῖροι εὗδον, 22, 149 ἀμφὶ δὲ καπνὸς γίγνεται ἐξ αὐτῆς, 240 ἦ μὲν πολλὰ πατὴρ καὶ πότνιαμήτηρ λίσσονϑ' ἑξείης γουνούμενοι, ἀμφὶ δ' ἑταῖροι, αὖϑι μένειν, 24, 452 ἀμφὶδέ οἱ μεγάλην αὐλὴν ποίησαν ἄνακτι σταυροῖσιν πυκινοῖσι, Od. 3, 32 ἔνϑ' ἄρα Νέστωρ ἧστο σὺν υἱάσιν, ἀμφὶ δ' ἑταῖροι δαῖτ' ἐντυνόμενοι κρέα ὤπτων, 9, 492 ἐγὼ Κύκλωπα προσηύδων· ἀμφὶ δ' ἑταῖροι μειλιχίοις ἐπέεσσιν ἐρήτυον ἄλλοϑεν ἄλλος, 10, 94 λευκη δ' ἦν ἀμφὶ γαλήνη, 11, 136. 23, 283 ἀμφὶ δὲ λαοὶ ὄλβιοι ἔσσονται, 17, 208 ἀμφὶ δ' ἄρ' αἰγείρων ὑδατοτρεφέων ἦν ἄλσος. In anderen Stellen ist es zweifelhaft, ob man nicht lieber Tmesis annehmen soll, z. B. Iliad. 15, 9 ἀμφὶ δ' ἑταῖροι εἵαϑ', 24, 83 ἀμφὶ δέ τ' ἄλλαι εἵαϑ' ὁμηγερέες ἅλιαι ϑεαί, Od. 9, 544 ἀμφὶ δ' ἑταῖροι εἵατ' ὀδυρόμενοι. Bemerkenswerth Fälle wie Iliad. 4, 328 εὗρ' υἱὸν Πετεῶο Μενεσϑῆα πλήξιππον ἑσταότ'· ἀμφὶ δ' Ἀϑηναῖοι, μήστωρες ἀυτῆς; 10, 573 αὐτοὶ δ' ἱδρῶ πολλὸν ἀπενίζοντο ϑαλάσσῃ ἐσβάντες, κνήμας τε ἰδὲ λόφον ἀμφί τε μηρούς; 18, 414 σπόγγῳ δ' ἀμφὶ πρόσωπα καὶἄμφω χεῖρ' ἀπομόργνυ αὐχένα τε στιβαρὸν καὶ στήϑεα; Od. 3, 429 δαῖτα πένεσϑαι, ἕδρας τε ξύλα τ' ἀμφὶ καὶ ἀγλαὸν οἰσέμεν ὕδωρ; Iliad. 18, 564 Od. 10, 262 s. oben; Od. 2, 153 δρυψαμένω δ' ὀνύχεσσι παρειὰς ἀμφί τε δειρὰς δεξιὼ ἤιξαν; 6, 292 δήεις ἀγλαὸν ἄλσος Ἀϑήνηςἄγχι κελεύϑου αἰγείρων· ἐν δὲ κρήνη νάει, ἀμφὶ δὲ λειμών, Scholl. ἀμφὶ δὲ λειμών: λείπει ἐστίν, ἢ ϑάλλει; – h. Merc. 172 Cer. 85, wo es den Nebenbegriff des Reichlichen hat; Hes. Sc. 172, auf beiden Seiten, s. ἀμφίς; Pind. P. 8, 88, in der Umgebung; Soph. Tr. 784; Eur. Phoen. 329; häufiger als Tmesen erklärt. – Praeposition, a) mit dem gen., 1) ein Verweilen um einen Ort ausdrückend, selten: οἱ ἀμφὶ τῆς πόλιος οἰκέοντες Her. 8, 104; wohin vielleicht Theocr. 25, 9 ἐπ' ὄχϑαις ἀμφ' Ἐλισοῠντος gehört; ὁ ἀμφὶ Λίμνης τρόχος Eur. Hipp. 1133. – 2) Entfernung aus dem Orte: ἀμφὶ πορφυρέων πέπλων ξίφη σπάσαντες Eur. Or. 1457, aus dem umhüllenden Gewande hervorziehend. – 3) der Gegenstand, um dessentwillen etwas geschieht, zunächst in Fällen, wie μάχεσϑαι ἀμφὶ πίδακος Il. 16, 825, wo noch an den Ort selbst gedacht werden kann; dann übh. der Gegenstand einer Rede, eines Thuns, ἀείδειν ἀμφὶ φιλότητος Od. 8, 267; σπουδὰν ϑέμεν ἀμφὶ Κυράνας Pind. P. 4, 276; τὰ Περσέως ἀμφὶ Μεδοίσας, die Thaten des Perseus um die Medusa, N. 10, 4; ἀμφὶ παγκρατίου στέφανον πλέκειν I. 7, 66; vgl. O. 12, 8 P. 9, 105; Aesch. ἆϑλον ἀμφί τινος Pr. 704, παλαίσματα Ag. 62, λέγειν 1053 u. öfter, wie Eur. Hec. 580; vgl. Soph. Phil. 1354; Eur. El. 818 u. öfter. In Prosa sehr selten, τοσαῠτα ἐγένετο ἀμφὶ κρίσιος, in Bezug auf die Wahl, Her. 6, 131; ἡ δίκη ἡ ἀμφὶ τοῦ πατρός Xen. Cyr. 3, 1, 8; διαφέρεσϑαι ἀμφί τινος, um etwas in Streit sein, An. 4, 5, 17. Cigenthüml. in der Betheuerung (= πρός) Ap. Rh. 2, 216; pleonastisch ἀμφὶ σοὔνεκα Soph. Phil. 550. – b) mit dem dat., 1) Verweilen um einen Ort, Hom. Iliad. 11, 527 ἀμφ' ὤμοισιν ἔχει σάκος, 18, 538 εἷμα δ' ἔχ' ἀμφ' ὤμοισι δαφοινεόν, 2, 388 ἱδρώσει μέν τευ τελαμὼν ἀμφὶ στήϑεσσιν ἀσπίδος ἀμφιβρότης, 2, 544 μεμαῶτες όρεκτῇσιν μελίῃσιν ϑώρηκας ῥήξειν δηίων ἀμφὶ στήϑεσσιν, u. so öfter vonnäherer, anschließender Umgebung, von seinem cas. getrennt Iliad. 24, 163 ἀμφὶ δὲ πολλὴ κόπρος ἔην κεφαλῇ τε καὶ αὐχένι τοῖο γέροντος; viele Fälle können besser als Tmesis erscheinen, z. B. Iliad. 1, 481 Od. 2, 427 Iliad. 3, 328. 334. 5, 722. 12, 396. 4, 493. 1, 465. 2, 428 Od. 12, 365 vgl. 395; Od. 5, 371. 24, 80. 16, 145 vgl. 12, 45; keine Tmesis Iliad. 18, 231 ἔνϑα δὲ καὶ τότ' ὄλοντο δυώδεκα φῶτες ἄριστοι ἀμφὶ σφοῖς ὀχέεσσι καὶ ἔγχεσιν, sie stürzten über ihre Wagen u. Lanzen hin, vgl. Scholl. Ariston. u. Didym.; 3, 362 ἐρυσσάμενος ξίφος ἀργυρόηλον πλῆξεν ἀνασχόμενος κόρυϑος φάλον· ἀμφὶ δ' ἄρ' αὐτῷ τριχϑά τε καὶ τετραχϑὰ διατρυφὲν ἔκπεσε χειρός, vgl. Didym.; von nicht anschließender Umgebung, wie sonst ἀμφί u. περί cum accus., Iliad. 12, 175. 15, 414 ἄλλοι δ' ἀμφ' ἄλλῃσι μάχην ἐμάχοντο πύλῃσιν (νέεσσιν), 5, 466 ἦ εἰς ὅ κεν ἀμφὶ πύλῃς εὐποιητῇσι μάχωνται, 15, 587 ὅς τε κύνα κτείνας ἢ βουκόλον ἀμφὶ βόεσσιν φεύγει vgl. Scholl. Ariston., Od. 10, 518. 11, 26 ἀμφ' αὐτῷ (τῷ βό-ϑρῳ) δὲ χοὴν χεῖσϑαι (χεόμην) πᾶσιν νεκύεσσιν, 11, 423 ἤκουσα ὄπα Κασσάνδρης, τὴν κτεῖνε Κλυταιμνήστρη δολόμητις ἀμφ' ἐμοί, Iliad. 9, 470 εἰνάνυχες δέ μοι ἀμφ' αὐτῷ παρὰ νύκτας ἴαυον; – oft Pind. u. Tragg., πέπλους ῥήγνυσι ἀμφὶ σώματι Aesch. Pers. 195, ἀμφὶ σώμασι πεπτωκότες Ag. 317; ἀμφὶ παίδοιν κακά, die Kinder umgebende Uebel, Soph. O. C. 366; τοῖον πυλωρὸν φύλακα ἀμφί σοι λείψω Ai. 559; ἔπεσε ἀμφὶ τέκνοις, inmitten ihrer Kinder, Eur. Phoen. 1572; κείσει ἀμφὶ μαστοῖς ματέρος Andr. 510; ἁλίῳ ἀμφ' ἑνί, im Laufe desselben Tages, Pind. Ol. 13, 37; Hes. O. 205 πεπαρμένη ἀμφ' ὀνύχεσσι, gepackt von den Klauen, so daß sie diese umgiebt; ἀμφὶ κάρᾳ τιϑέναι, auf den Kopf setzen, Eur. Rhes. 209; ἀμφὶ κόμᾳ τιϑέναι Med. 980; ὄρνις ἀμφὶ κλάδοις ἑζομέναι Phoen. 1530. – 2) Die Ursache angebend; in Betreff, de, = ἀμφί u. περί cum gen.; zuerst örtlich: ἀμφὶ νέκυι μάχεσϑαι Iliad. 16, 565; dann schlechtweg den Grund angebend: νεῖκος ἐτύχϑη ἀμφὶ βοηλασίῃ 11, 672, δαίεται ἦτορ ἀμφ'Ὀδυσῆι Od. 1, 48; vgl. Iliad. 3, 70. 91. 157. 7, 408 (vgl. Scholl. Nicanor.). 9, 548. 12, 421. 13, 382 (vgl. Eust. 938, 50). 15, 633. 23, 88 Od. 4, 151. 153. 5, 287. 11, 546. 4, 338. 364. 22, 227; – δέδια ἀμφὶ σαῖς τύχαις Aesch. Prom. 182 vgl. Pers. 8. 164; στείνεις ἀμφ' ἐμοί Soph. El. 1180; λόγος ἀμφί τινι Soph. Ai. 296; Her. ἀμφὶ τῷ ϑανάτῳ λόγος λέγεται 3, 32, ἔριν ἔχειν ἀμφὶ μουσικῇ 6, 129, φοβηϑεὶς ἀμφὶ γυναικί 6, 62; Her. 5, 19 ἀμφὶ ἀπόδῳ τῇ ἐμῇ πείσομαί σοι, was meinen Abzug betrifft; das, Mittel, ἐμᾷ ποτανὸν ἀμφὶ μαχανᾷ, durch meine Kunst, Pind. P. 8, 34; Πέργαμος ἀμφὶ τεαῖς χερὸς ἐργασίαις ἁλίσκεται, durch deiner Hände Werk, Ol. 8, 42; die Ursache, ἀμφ' ὀδύνῃσι, vor Schmerz, Archil. frg. 1; Ap. Rh. 2, 96; Opp. C. 3, 426; ἀμφὶ ϑυμῷ Soph. frg. bei Ath. I, 17; ἀμφὶ φόβῳ Eur. Or. 825, aus Furcht. – c) mit dem accus., 1) vom Orte, um, herum, die nicht anschließende Umgebung bezeichnend, bes. bei verb. der Bewegung: ἀμφὶ Δωδώνην ἦλϑες, in die Umgegend von D., nahe an D., Aesch. Prom. 830; ἔμολον ἀμφὶ ψάμαϑον παρακτίαν Αὐλίδος Eur. Iph. A. 164; neben ἐπί Andr. 282; ϑαυμαστὸς ἐφάνη ἀμφὶ πανήγυριν, bei der Versammlung, Pind. Ol. 9, 96; – allgemeine Bestimmung der Gegend: ἀμφ' ἅλα, um's Meer her, Il. 1, 409; ἀμφὶ ῥέεϑρα, um die Ufer her, 2, 461; ἀμφί τε ἄστυ ἔρδομενἱρὰ ϑεοῖς 11, 706; – πυκιναὶ δέ μοι ἀμφ' ἀδινὸν κῆρ ὀξεῖαι μελε-δῶνες ὀδυρομένην ἐρέϑουσιν Od. 19, 516; – Eur. ἀμφὶ ἑπταστόμους πύλας ἔϑανον Suppl. 401 vgl. 673; ἀμφὶ μάχην Cycl. 5; ἀμφὶ Σικελίαν τρόπαια στήσαντες Plat. Men. 242 e; ἀμφὶ τὰ ὅρια Xen. Cyr. 2, 4, 16, wofür nachher πρὸς τοῖς ὁρίοις steht; ἀμφὶ ποταμόν 6, 2, 11; ἀμφὶ τὰ μέσα ᾠκῆ-σϑαι, um die Mitte, Pol. 1, 6; – häufig von der Umgebung einer Person; zunächst wie Iliad. 2, 417 πολέες δ' ἀμφ' αὐτὸν ἑταῖροι πρηνέεςἐν κονίῃσιν ὀδὰξ λαζοίατο γαῖαν; οἱ ἀμφ' Ἀτρείωνα βασιλῆες Il. 2, 445; οἱ ἀμφὶ Πρίαμον κτἑ., Priamos und sein Gefolge, 3, 146; vgl. 6, 436 f; – Her. οἱ ἀμφὶ Ξέρξεα 8, 25; οἱ ἀμφὶ Μεγαρέας 9, 69, wofür nachher einfach οἱ Μεγαρέες steht; οἱ ἀμφὶ τὸν Κῦρον Xen. Cyr. 1, 4, 21, Cyrus mit seinem Gefolge; aber 3, 2, 8. 4, 2, 3 die Truppen des Cyrus; οἱ ἀμφὶ τὸν πάππον ϑεραπευταί, die Dienerschaft, 1, 3, 7; ἀνὴρ τῶν ἀμφὶ Κῦρον πιστῶν An. 1, 8, 3; οἱ ἀμφὶ Θράσυλον καὶ Ἐρασίδην, die neun Feldherren, Mem. 1, 1, 18; οἱ ἀμφὶ Εὐϑύφρονα, Männer wie Euthyphron, Plat. Crat. 399 e; bes. zur Bezeichnung einer Schule, οἱ ἀμφὶὈρφέα, die Orphiker, ib. 400 c; οἱ ἀμφὶ Πρωταγόραν Theaet. 170 c Apol. 18 b. Bei Sp., wie Luc. u. Plut., ist oft die genannte Person allein zu verstehen, so jedoch, daß man mehr an den Charakter und die Eigenschaften, als an die Persönlichkeit denkt; so Luc. Tox. 21 οἱ ἀμφὶ τὸν Εὐϑύδικον, vgl. Philops. 23 Conv. 29. – Von Sachen: τὰ ἀμφὶ τὸν πόλεμον, alles was zum Kriege gehört, Xen. Cyr. 2, 1, 21; τὰ ἀμφὶ τὴν δίαιταν 8, 2, 10 u. ä. – 2) drückt es den Gegenstand auf den sich eine Thätigkeit bezieht aus, = ἀμφί u. περί eum gen.; so vielleicht Hom. κλαίειν ἀμφί τινα, über Einen weinen, Il. 18, 339; μνήσασϑαι, Einen erwähnen, H. h. 6, 1; häufiger bei Tragg., εἴρηκας ἀμφὶ κόσμον ἀψευδῆ λόγον Aesch. Suppl. 243; πολύϑρηνον βίον ἀμφί τι ἀνατλᾶσα Ag. 697; μέριμνα ἀμφὶ πόλιν Spt. 825; διέστειλα ἱκέσϑαι ἀμφὶ τοὺς παῖδας, über die Kinder zu berathen, Soph. Ant. 168; ἀμφί τι ἔχειν, εἶναι, sich mit etwas beschäftigen, vgl. Aesch. Spt. 98; öfter Xen., ἀμφὶ δεῖπνον ἔχειν, speisen, Cyr. 5, 5, 44; s. ἔχειν u. εἶναι. – 3) ungefähre Zeit- u. übh. Größen-Bestimmung: ἀμφὶ τὸν βίοτον, sein Leben lang, Pind. Ol. 1, 97; ἀμφὶ ὅλον τὸν χρόνον 2, 33, die ganze Zeit hindurch; ἀμφὶ Πλειάδων δύσιν Aesch. Ag. 800; ἀμφὶ τὸν χειμῶνα, τὸ ἔαρ, Xen. Cyr. 8, 6, 90; ἀμφὶ μέσον ἡμέρας, um Mittag, An. 4, 4, 1; ἀμφ' ἀγορὰν πλήϑουσαν oft; ἀμφὶ τὰς δυώδεκα μυριάδας, ungefähr 120, 000 Mann; ἤστην ἀμφὶ τετταράκοντα ἔτη 2, 6, 30, wo Krüger den Artikel hinzufügt, der sonst immer in dieser Verbindung sieht. S. Luc. Mort. D. 4, 1, 4. – Dem Worte, zu welchem es gehört, wird ἀμφί von Dichtern nachgestellt, s. z. B. Iliad. 16, 772. 18, 528. 24, 161 Od. 23, 46; aber es erleidet dabei nie Anastrophe des Accents, s. Scholl. Iliad. 17, 522 Epimer. Hom. Cram. Anecd. Oxon. 1, 41. 66. 336 f. Etymol. m. 94 Lehrs Quaestion. Epp. p. 71.
-
48 ἜΡΔω
ἜΡΔω, nur praes. u. impf., att. ἕρδω, dazu von ἌΡΓΩ fut. ἔρξω, perf. ἔοργα, ἔοργαν, Batr. 179, plusqpf. ἐώργειν, auch ἐόργεε, Her. 1, 127, – 1) machen, thun, vollbringen, ἔρδε, thue es, Il. 4, 29; ὅσσ' ἔρξαν τ' ἔπαϑόν τε Od. 8, 490; so, thun im Ggstz des Leidens, Pind. P. 8, 6; πρὶν παϑεῖν ἔρξαντα Aesch. Ag. 1643; ἔρξον ὅπως ἐϑέλεις Od. 13, 145; φίλος εἴη καὶ φίλα ἔρδοι 15, 359; Hes., Pind. u. Tragg.; ἐπεὶ δοκεῖς τόδ' ἔρδειν καὶ λέγειν Aesch. Ag. 1633; ϑανάτῳ τίσας ἅπερ ἦρξεν 1511; ταχϑεὶς τόδ' ἔρδειν Soph. Phil. 6; ἔρδουσιν ἢ μέλλουσι O. C. 1074; τόλμαν ἃν ἔρεξα Eur. Andr. 837; ἔρδοι τις ἣν ἕκαστος εἰδείη τέχνην Ar. Vesp. 1431; τινί τι, Einem Etwas anthun, Il. 14, 261; ὃς δὴ πολλὰ κακὰ ἀνϑρώποισιν ἐώργει Od. 14, 289; 15, 360; gew. τινά τι, ὅ με πρότερος κάκ' ἔοργεν Il. 3, 351; σῦς κακὰ πόλλ' ἔρδεσκεν ἀλωήν 9, 450; ὅςτε ξεῖνον κακὸν ἔρξει Hes. O. 325; στρατὸς τοιοῦτος ἔρξας πολλὰ δὴ Μήδους κακά Aesch. Pers. 232; εὖ ἔρξαι τινά Theocr. 16, 25; κακῶς τινα, Her. 6, 88. – 21 opfern, ἱεροῖς ἐπὶ βωμοῖς Hes. G. 135; Διὶ ϑυσίας ἔρδειν Her. 1, 131, wie ἔρδομεν ἀϑανάτοισι τεληέσσας ἑκατόμβας Il. 2, 306 u. öfter. Vgl. ῥέζω.
-
49 ἰθύνω
ἰθύνω, ion. u. ep., auch bei andern Dichtern, = εὐϑύνω, gerade machen; ἐπὶ στάϑμην ἴϑυνεν, nach der Richtschnur geradmachen, richten, Od. 5, 245 u. öfter; lenken, von Schiffen, κυβερνήτης ἐνὶ πόντῳ νῆα ϑοὴν ἰϑύνει Il. 23, 317, τὴν δ' ἄνεμός τε κυβερνήτης τ' ἴϑυνεν Od. 11, 10, öfter; ἰϑύνεται ἡ νηῦς ὑπὸ δύο πλήκτρων Her. 1, 194; von Wagen u. Pferden, gerade darauf zu lenken, richten, κεὶσ' ἵππους τε καὶ ἅρμ' ἰϑύνομεν Il. 11, 528; ὅς κ' ἰϑύνοι ἡμιόνους 24, 149; so auch pass., τὼ δ' ἰϑυνϑήτην, 16, 475, sie liefen wieder gerade neben einander; κέντρα πώλοις μεταφέρων ἰϑύνει Eur. Phoen. 184; δρόμον Hipp. 1227; νο-σερὸν κῶλον Ὀρέστου Or. 1016; von Geschossen, βέλος δ' ἴϑυνεν Ἀϑήνη ῥῖνα, lenkte das Geschoß, Il. 5, 290; ἐπ' ἄλλην δ' ἄλλος ἴϑυνεν δόρυ Aesch. Pers. 403; allgemein, Ζεὺς δ' ἔμπης πάντ' ἰϑύνει, Zeus lenkt, regiert Alles, eigtl. bringt Alles in seinen rechten Gang, mit bes. Beziehung auf die Geschoffe, Il. 17, 632; vom Richter, μύϑους ἰϑύνειν, gerechte Aussprüche thun, oder krumme, falsche berichtigen, wieder grade machen, Hes. O. 265; vgl. Callim. Iov. 83; Κύρου δὲ παῖς τέταρτος ἴϑυνε στρατόν Aesch. Pers. 759; ἰϑύνεσϑαι ϑανάτῳ, mit dem Tode bestraft werden, Her. 2, 177; τινὶ τὸ πλέον ἰϑύνειν, durch den Richterspruch zuerkennen, Theocr. 5, 71. – Med., ἀλλήλων ἰϑυνομένων δοῦρα, indem sie die Speere gegen einander richteten, Il. 6, 3, ὀϊστὸν ἰϑύνετο Od. 22, 8, αὐτὰρ ὁ πηδαλίῳ ἰϑύνετο 5, 270, wie auch Hes. Sc. 324 ἰϑύνετο καμπύλον ἅρμα. – [Ι steht kurz Ep. ad. 467 ( Plan. 741, οὐ γὰρ ἄτερ μάστιγος ἰϑύνεται ἵππος ἀγήνωρ.]
-
50 αλισκομαι
(служит pass. к αἱρέω См. αιρεω; impf. ἡλισκόμην, fut. ἁλώσομαι, aor. ἥλων и ἑάλων, pf. ἥλωκα и ἑάλωκα, ppf. ἑαλῶκειν - ион. ἡλῶκειν; inf. aor. ἁλῶναι и ἁλῶμεναι - поздн. ἁλωθῆναι)1) попадать(ся), попадать в плен, быть захватываемым(χερσὴν ὑφ΄ ὑμετέρῃσιν ἁλοῦσα πόλις Hom.)
ἀψῖσι λίνου ἁλῶναι Hom. — попасться в силок;εἰς τοὺς πολεμίους ἁ. Plat. — попасть в плен к врагам;γράμματα πεμφθέντα ἑάλωσαν εἰς Ἀθήνας Xen. — посланное (в Лакедемон) письмо было перехвачено (и направлено) в Афины;ἥ σελήνη ὑπὸ τῆς σκιᾶς ἁλίσκεται Plut. — происходит затмение луны2) быть постигаемым, поражаемым(θανάτῳ ἁλῶναι Hom.)
μανίᾳ ἁλούς Soph. — охваченный безумием;τοῦ κάλλους τινὸς ἁλόντες Luc. — плененные чьей-л. красотой;ἔκ τινος ἁλοὺς ἀπάταις Soph. — ставший жертвой чьего-л. обмана;νοσήμασι ἁ. μανικοῖς Arst. — заболеть душевными недугами3) достигаться, быть обретаемым(χρήμασι Soph.; τέχνῃ Eur.)
4) гибнуть, погибатьἀνέρ ἁλωκώς Pind. — умерший5) быть уличаемым, пойманнымἁλῶναί τινος Plut. — быть изобличенным в чем-л.;
οὐ προδοῦσ΄ ἁλώσομαι Soph. — меня нельзя будет уличить в измене6) быть осуждаемымἁλῶναι θανάτου Plut. — быть приговоренным к смерти (ср. 2);
ψήφοις ἁπάσαις ἁ. Plut. — быть осужденным единогласно;ἁ. τινος и ἐπί τινι Plut. — быть осужденным за что-л.;ἥ ἁλοῦσα δίκη Plat. — решенное дело -
51 τελευταω
ион. тж. τελευτέω1) приводить в исполнение, совершать(τὰ ἔργα Hom.)
ἐπέν ταῦτα τελευτήσῃς Hom. — когда ты это устроишь;γάμον τ. Hom. — вступать в брак2) кончать, заканчивать(λόγον Eur.; τὸν αἰῶνα Her.)
τ. τὸν βίον ὑπό τινος Plat. — быть убитым кем-л.;τελευτῶν ἔλεγε Her. — наконец он сказал;ἐτελεύτα τοῦ ἐπαίνου ἐς τάδε τὰ ἔπη Thuc. — (свое) похвальное слово он закончил следующими стихами;κἂν ἐγίγνετο πληγέ τελευτῶσα Soph. — дело чуть было не дошло до драки3) кончаться, оканчиватьсяτ. ἐς τωὐτὸ γράμμα Her. — оканчиваться на ту же самую букву;
τελευτῶντος τοῦ θέρους Thuc. — с окончанием лета;τὰ κατὰ τέν στρατείαν ἐς Αἴγυπτον οὕτως ἐτελεύτησεν Thuc. — таков был исход похода в Египет;τ. εἴς, ἐπί и πρός τι Plat. — оканчиваться чем-л., переходить во что-л.;εἰς ἄνδρας ἐκ μειρακίων τ. Plat. — становиться из юношей мужами4) исполняться, осуществлятьсяὄψις ἥ ἐπιφανεῖσα τοῦ ὀνείρου τελευτήσειε! Her. — да исполнится явившееся во сне видение!
5) (тж. θανάτῳ τ. NT.) умирать, погибать(νούσῳ Her.; μάχῃ Aesch.; ἐν τῷ πολέμῳ Plat.)
τ. ἐκ τῆς πληγῆς τοῦ τραύματος Plat. — скончаться от полученной раны;ζῶν ἢ τετελευτηκώς Plat. — живой или мертвый6) доходить, граничить, простираться(ἐς τέν Αἴγυπτον τ. Her.)
τῆς γωνίης τελευτῶντος τοῦ Λαβυρίνθου ἔχεται πυραμίς Her. — к углу Лабиринта непосредственно примыкает пирамида -
52 ἑός
1 his, her, their own (suus), referring to subject of sentence or clause, but v. P. 9.105 (cf. ὅς.)αἰτέων λαοτρόφον τιμάν τιν' ἑᾷ κεφαλᾷ O. 6.60
κᾶδός τε τιμάσαις ἑόν ( νέον coni. Bergk) O. 7.5 ἐκέλευσεν νεῦσαι, μιν (= Ῥόδον) —ἑᾷ κεφαλᾷ ἐξοπίσω γέρας ἔσσεσθαι O. 7.67
ἴδε βαθὺν εἰς ὀχετὸν ἄτας ἵζοισαν ἑὰν πόλιν O. 10.38
ἔπραξε δεσμὸν ἑὸν ὄλεθρον P. 2.41
ἐνέπαξαν ἕλκος ὀδυναρὸν ἑᾷ πρόσθε καρδίᾳ P. 2.91
“ κέλεται γὰρ ἑὰν ψυχὰν κομίξαι Φρίξος” P. 4.159μή τινα τὰν ἀκίνδυνον παρὰ ματρὶ μένειν αἰῶνα πέσσοντ, ἀλλ' ἐπὶ καὶ θανάτῳ φάρμακον κάλλιστον ἑᾶς ἀρετᾶς ἅλιξιν εὑρέσθαι σὺν ἄλλοις P. 4.187
ἑὸν ἐρημώσαισα χῶρον (sc. δρῦς) P. 4.269τὸν δὲ Κένταυρος ζαμενὴς μῆτιν ἑὰν εὐθὺς ἀμείβετο P. 9.38
ἐμὲ δ' οὖν τις ἀοιδᾶν δίψαν ἀκειόμενον πράσσει χρέος αὖτις ἐγεῖραι καὶ παλαιὰν δόξαν ἑῶν προγόνων (Mosch. met. gr.: τεῶν codd., unde καὶ τεῶν δόξαν παλαιὰν προγόνων coni. Bergk) P. 9.105δισσαῖσι δοιοὺς αὐχένων μάρψαις ἀφύκτοις χερσὶν ἑαῖς ὄφιας N. 1.45
ἴχνεσιν ἐν Πραξιδάμαντος ἑὸν πόδα νέμων N. 6.15
[ἑᾷ coni. Hermann: ἐμᾷ codd.,Σ. N. 7.85
] τίς ἄρ' ἐσλὸν Τήλεφον τρῶσεν ἑῷ δορὶ; I. 5.42ξυνὸν ἄστει κόσμον ἑῷ προσάγων I. 6.69
ἄλοχον εὐειδέα θέλων ἑκάτερος ἑὰν ἔμμεν I. 8.29
τέρας δ' ἑὸν εἶπέν σφι i. e. that had happened to himΠα.. 3. ἑάν τ' ἔφανεν φυάν Pae. 20.12
πρό]θυρον ἑόν Πα. 22. 16. ἑ]άν (cf. v. 20 ubi ἑάν del. Snell: ἑ]άν e Σ G-H supp.) Δ. 1. 3. ]πατρὸς ἑοῖο[ ?fr. 335. 8. -
53 φάρμακον
a remedyγυίοις περάπτων πάντοθεν φάρμακα P. 3.53
Ἀσκλαπιόν, τὸν φαρμάκων δίδαξε μαλακόχειρα νόμον N. 3.55
b charm met. φάρμακον πραὺ τείνων ἀμφὶ γένυι (i. e. the bridle, by which Bellerophon harnessed Pegasos) O. 13.85 c. gen., ψυχρᾶν ὁπότ' εὐδιανὸν φάρμακον αὐρᾶν Πελλάνᾳ φέρε (ὅτι ἐν Πελλήνῃ χλαῖνα ἐδίδοτο τῷ νικῶντι Σ.) O. 9.97c met., c. gen., help for, means to ἐπὶ καὶ θανάτῳ φάρμακον κάλλιστον ἑᾶς ἀρετᾶς ἅλιξιν εὐρέσθαι σὺν ἄλλοις (v. Burton, 163) P. 4.187 -
54 αἷμα
-ατος + τό N 3 156-69-91-36-49=401 Gn 4,10.11; 9,4.5.6(bis)blood Ex 12,7; anything like blood, wine Gn 49,11; blood relationship, kin Nm 35,11; blood, life Ez16,36; αἵματα bloodshed, murder 1 Sm 25,33κρίνω αὐτὸν θανάτῳ και αἵματι I punish him with death and bloodshed Ez 38,22; ἀνὴρ αἱμάτων cruel man 2 Sm 16,7; τὸ αἷμά σου ἐπὶ τὴν κεφαλήν σου you are guilty for the death of sb 2 Sm 1,16; αἷμα ἀναίτιον innocent blood Sus 62; ὁ ἐκχέων αἷμα ἀνθρώπου ἀντὶ τοῦ αἵματος αὐτοῦ ἐκχυθήσεται he that sheds human blood, instead of that blood shall his own be shed Gn 9,6; πηγὴ αἵματος fountain of blood, menstrual flow Lv 12,7; ῥύσις αἵματος menstrual flow Lv 15,25דמך/מ for MT רמותיך (with) your rubble?Cf. ENGEL 1985, 131; HARL 1986a, 61; HARLÉ 1988, 34; LE BOULLUEC 1989, 45; →NIDNTT; TWNT -
55 βιάω
A constrain, [voice] Act. only in the [tense] pf., ἄχος, χρειὼ βεβίηκεν Ἀχαιούς, Il.10.145, 172, 16.22:—[voice] Pass., to be forcibly driven, of fire,ἀνέμῳ βιώμενον Hdt. 1.19
;πῦρ βεβιημένον AP9.546
(Antiphil.);θανάτῳ βιηθείς Hdt.7.83
, cf. Hp.Mul.1.40: [tense] fut., οὐ βιήσεται (in pass. sense) will not yield to force, ib.2.132; βιωομένη (v.l. βιαζ-) Mosch.2.13.II freq. as Dep. ([tense] pres. imper.βιάσθω Parm.1.34
, [tense] fut.βιήσεται Emp.4.6
) in act. sense,οἳ κεῖνον βιόωνται Od.11.503
, cf. 23.9, Pl.Ti. 63c; ὡς εἴ ἑ βιῴατο (opt.).. Τρῶες should press him hard, Il.11.467; βιήσατο κῦμ' ἐπὶ χέρσου it forced me upon.., Od.7.278; ψευδεσσι βιησάμενος over-reaching, Il.23.576; τότε νῶϊ βιήσατο μισθὸν ἅπαντα wronged us, deprived us of our wages, 21.451;τὸ δοκεῖν καὶ τὰν ἀλάθειαν βιᾶται Simon.76
, cf. Pi.N. 8.34, B. 12.200; force, ravish,παρθένον Hdt.4.43
; drive or urge on,βιᾶται δ' ἁ τάλαινα πειθώ A.Ag. 385
(lyr.). -
56 καταγιγνώσκω
I generally, καταγνοὺς τοῦ γέροντος τοὺς τρόπους having observed his foibles, Ar.Eq.46; πολλήν γέ μου δυστυχίαν κατέγνωκας I have been very unfortunate by your way of it, Pl.Ap. 25a;πολλὴν ἡμῶν ἐρημίαν Is.1.2
; οὐκ ἐπιτήδεα κατά τινος κ. having formed unfavourable prejudices against one, Hdt.6.97: c. inf., of an unfavourable judgement,κ. ἑαυτοῦ μὴ περιέσεσθαι Th.3.45
, cf. 7.51;αὐτὸς ἐμαυτοῦ κατέγνων μὴ ἂν καρτερῆσαι X.Cyr.6.1.36
, cf. Pl.Ti. 19d: folld. byὅτι, ὡς, ἐμοῦ κατέγνωκας ὅτι εἰμὶ ἥττων τῶν καλῶν Pl.Men. 76c
;οὐκ ἂν καταγνοίην ὑμῶν οὐδενὸς ὡς.. ἀμελήσετε D.21.4
(but κατεγνωκότες ὅτι.. ἐφθείρομεν despising us because.. Th.6.34, cf. PMagd. 42.4 (iii B.C.), Jul.Or.3.108b): c. part.,κ. τινὰ πράττοντα X.Oec.2.18
, cf. Cyr.8.4.9;τὸ Χωρίον νοσερὸν <ὂν> καταγνόντες D.L.2.109
:—[voice] Pass., to be judged unfavourably, lightly esteemed,παρολιγωρεῖσθαι καὶ καταγινώσκεσθαι Plb.5.27.6
; κατεγνωσμένος despised, Philostr.VS2.29.II c. acc. criminis, lay as a charge against a person,κ. ἑωυτῶν ἀνανδρείην Hp.
Aër.22;κ. τινὸς μηδὲν ἀνόσιον Antipho 2.2.12
; δειλίαν, δωροδοκίαν κ. τινός, Lys.14.16, 21.21;οὐδὲν ἀγεννὲς ὑμῶν καταγιγνώσκω D.21.152
;ἑαυτῶν ἀδικίαν And.1.3
; πολλὴν μανίαν, μωρίαν, Isoc.4.133, 5.21; ;τοσαύτην ὑμῶν εὐήθειαν D.30.38
: with gen. understood, οὐ γὰρ ἐκεῖνό γε (sc. σοῦ)καταγνώσομαι, ὡς.. Pl.Euthphr.2b
; laterκ. κατά τινος τὸν φόνον Porph.Abst.2.30
:—[voice] Pass., καταγνωσθεὶς δειλίαν being convicted of cowardice, D.H.11.22;κ. ἐπὶ λογοκλοπίᾳ D.L.8.54
; self-condemned,Ep.Gal.
2.11.2 c. gen. criminis,παρανόμων κ. τινός D.25.67
;παρανοίας ὑμῶν αὐτῶν Id.Prooem.35
: c. acc. pers., κ. τινὰ φόνου pronounce a verdict of murder against.., Lex ap. Lys.1.30; μὴ καταγιγνώσκωμεν τὸ (fort. τοῦ)μηδὲν εἰρηκέναι τὸν ἀποφηνάμενον Pl.Tht. 206e
.3 c. inf., κ. σφῶν αὐτῶν, ἑαυτοῦ ἀδικεῖν, charge oneself with.., Lys.20.6, Aeschin.2.6, cf. D.21.175, 206;κ. ὡς.. Isoc.9.78
:—so in [voice] Pass., καταγνωσθεὶς νεώτερα πρήσσειν being suspected of doing, Hdt.6.2; κ. αὐθέντης (sc. εἶναι) Antipho 3.3.11; to be detected,ἔν τινι PFlor.175.16
(iii A.D.); alsoκατέγνωσται μελίκρητον ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων ὡς καταγυιοῖ τοὺς πίνοντας Hp.Acut.56
.4 c. gen. pers. only, condemn,τοῦ ἀνθρώπου Pl.Demod. 382e
.III c. acc. poenae, give judgement or sentence against a person, κ. τινὸς θάνατον pass sentence of death on one, Th.6.60; Μηδισμοῦ κ. τινὸς θάνατον for Medism, Isoc.4.157;κ. τινὸς φυγήν And.1.106
;φυγὴν αὑτοῦ καταγνούς Lys.14.38
: c. inf.,κ. αὐτοῦ ἀποτεῖσαι τὰ Χρήματα D.56.18
; later θάνατον, φυγὴν κ. κατά τινος, D.S.18.62, 19.51:—[voice] Pass., , cf. Lys.13.39, Jusj. ap. D.24.149; laterκαταγνωσθεὶς θανάτῳ Ael.VH12.49
: abs., κατεγνώσθησαν they were condemned, Th.4.74, cf. And.4.8; .Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > καταγιγνώσκω
-
57 παραδίδωμι
A give, hand over to another, transmit, [παιδίον] τινί Hdt.1.117
; τὰ ἐντεταλμένα, of couriers, Id.8.98;καθάπερ λαμπάδα τὸν βίον π. Pl. Lg. 776b
, etc.; of sentinels,π. τὸν κώδωνα Th.4.135
;τὴν ἑωθινὴν φυλακήν Plu.Arat.7
;τῷ παιδὶ π. τὴν ἀρχήν Hdt.2.159
;τὰ πάτρια τεύχεα S.Ph. 399
(lyr.); of letters to the person addressed, X.Cyr. 8.6.17; of a purchase to the buyer, Id.Oec.20.28; of articles entered in an inventory by magistrates, IG12.324.2, etc.; in Astrol.,π. τὸ ἔτος Vett.Val.100.30
, Paul.Al.I.4; of an argument,π. τινὶ τὸν ἑξῆς λόγον Pl.Criti. 106b
; π. τὴν προξενίαν hand it down to one's posterity, X.HG6.3.4;τὴν πόλιν εὐδαιμονεστάτην τοῖς ἐπιγιγνομένοις π. Isoc.8.94
, cf. Th.2.36, Pl.R. 372d; π. τὴν ἀρετήν transmit, impart as a teacher, Id.Men. 93c: c. inf., ;ἣν ἐμῇ μητρὶ παρέδωκεν τρέφειν E.Or.64
;π. τινὶ τοὺς νέους διδάσκειν Pl.Lg. 812a
, cf. Ti. 42d, al.2 give a city or person into another's hands,τὴν Σάμον π. Συλοσῶντι Hdt.3.149
;ἄλλον ἐς ἄλλην πόλιν π. Id.5.37
; esp. as a hostage, or to an enemy, deliver up, surrender,ἑωυτὸν Κροίσῳ Id.1.45
, cf. 3.13, Th.7.86;τὰς ναῦς And.3.11
, etc.: with collat. notion of treachery, betray, X.Cyr.5.4.51, Paus.1.2.1;π. ὅπλα X.Cyr.5.1.28
, etc.; τύχῃ αὑτὸν π. commit oneself to fortune, Th.5.16; ταῖς ἡδοναῖς ἑαυτὴν [τὴν ψυχήν] Pl.Phd. 84a; ἑαυτοὺς [ἐπιθυμίαις] ib. 82c: without acc., give way,ἡδονῇ παραδούς Id.Phdr. 250e
.3 give up to justice, etc.,ἥντινα μήτε.. παραδοῦναι ἐξῆν Antipho 6.42
;π. τινὰς τῷ δικαστηρίῳ And.1.17
;τοῖς ἕνδεκα παρεδόθη Lys.14.17
; alsoπ. τινὰ εἰς τὸ δεσμωτήριον D.51.8
;δεθέντα εἰς τὸν δῆμον X.HG1.7.3
([voice] Pass.); : c. inf.,π. τινὰ θανάτῳ ζημιῶσαι Lys.22.2
; give up a slave to be examined by torture, Isoc.17.15, Test. ap. D.45.61:—[voice] Pass., ἐγκλήματι π. dub. l. in D.C.62.27: metaph.,σιωπῇ καὶ λήθῃ παραδοθείς D.H.Pomp.3
.4 hand down legends, opinions, etc., by tradition, ;παραδεδομένα καὶ μυθώδη D.23.65
;οἱ παραδεδομένοι μῦθοι Arist.Po. 1451b24
;ὁ π. τρόπος Id.Pol. 1313a35
; οἱ παραδεδομένοι θεοί the traditional gods, Din.1.94;ἡ οἰκία.. ἐγκεκωμιασμένη παραδέδοται ἡμῖν Pl.Chrm. 157e
; δόγματι παραδοθῆναι to be embodied in a decree, D.C.57.20.b teach doctrine, Ev.Luc.1.2, Sor.1.124, M.Ant.1.8, Philum.Ven.37.3, Dam.Pr. 154, 433, Paul.Aeg.6.50:—[voice] Pass.,ὅταν [τέχνη] παραδιδῶται Arr.Epict.2.14.2
.II grant, bestow,κῦδός τισι Pi.P.2.52
: in [tense] pres. and [tense] impf., offer, allow,αἵρεσιν Id.N.10.83
.2 c. inf., allow one to.., Hdt.1.210, 6.103, al.: c. acc. rei, permit,ὁ θεὸς τοῦτό γε οὐ παρεδίδου Id.5.67
; πληγὴν.. παραδοθεῖσαν εἰσιδών a blow offered, i. e. opportunity of striking, E.Ph. 1393: abs., τοῦ θεοῦ παραδιδόντος if he permits, Hdt.7.18;ἢν οἱ θεοὶ παραδιδῶσιν X.An.6.6.34
;ὅπως ἂν οἱ καιροὶ παραδιδῶσιν Isoc.5.118
;τῆς ὥρας παραδιδούσης Plb.21.41.9
: less freq. in [tense] aor.,πότμου παραδόντος Pi.P.5.3
;ὡς ἂν ὁ δαίμων παραδῷ D.60.19
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παραδίδωμι
-
58 προτίθημι
Aπροτιθεῖ Hdt.1.133
, [ per.] 3pl.προτιθεῖσι Id.7.197
), [tense] fut.- θήσω Th.3.67
: [tense] aor.προὔθηκα Il.24.409
, etc. (for προθέουσι v. προθέω (B)):—[voice] Med. (v. infr.):—[voice] Pass., [tense] aor. 1 , Pl.Phd. 90b, etc.; but [tense] pres. and [tense] impf. [voice] Pass. are usu. supplied by πρόκειμαι:—set before, set out, esp. of meals, τραπέζας νίζον καὶ πρότιθεν ([dialect] Ep. for προὐτίθεσαν) Od.1.112; ;τούτοισι προθεῖναι δαῖτα Hdt.1.207
, cf. S.Aj. 1294, Ant. 775, Ph. 274, etc.;ξείνια στρατῷ Hdt.7.29
:—[voice] Med., set before oneself, have set before one,δαῖτα Id.1.133
, 4.26;κλίνας καὶ τραπέζας Plu.2.99e
; also προτίθεσθαί τισι ἄριστον cause it to be set before them, Chionid.7.b π. τινὰ κυσίν throw him to the dogs, Il.24.409; τινὰ θηρσὶν ἁρπαγὴν π. E. El. 896.2 expose a child, Hdt.1.112;π. τινὰ ἔρημον S.Ph. 268
:—[voice] Pass.,ὁ θανάτῳ προτεθείς E.Ph. 803
(lyr.).3 set up, institute, propose, esp. of contests,ἅμιλλαν λόγων E.Med. 546
;λόγων τοὺς ἀγῶνας Th.3.67
;εἰ πονηρίας ἀγὼν προτεθείη Pl.Phd. 90b
; ἄπορον αἵρεσιν offer a choice, Id.Tht. 196c (but alsoπροτίθεσθαί τινι αἵρεσιν Id.Lg. 858a
);π. νόμον E. Hipp. 1046
.b set up as a mark or prize,στέφανόν τισι τῶν ἀγώνων Th.2.46
;σκοπὸν κάλλιστον ἐν τῷ ζῆν Plb.7.8.9
:—[voice] Pass.,προὐτέθην ἐγὼ ἆθλον.. δορός E.Hel.42
.4 fix, set, ἐς ἑβδομήκοντα ἔτεα οὖρον τῆς ζόης ἀνθρώπῳ π. Id.1.32:—[voice] Med.; οὖρον π. ἐνιαυτόν ib.74.5 appoint as a task or duty, ;νεωτέρῳ τοῦτο βαστάζειν πρόθες Id.Ant. 216
; δμῳαῖς π. πένθος οἰκεῖον στένειν ib. 1249, cf. Hdt. 9.94:—[voice] Med., propose to oneself as a task or object,ὅπερ προὐθέμεθα σκέψασθαι Pl.Phdr. 259e
, R. 352d, cf. Sph. 221a, Tht. 169c;π. ψέγειν αὐτὸ ἢ ἐπαινεῖν Id.Lg. 638c
, cf. Arist.EN 1142b19 (dub.), Hipparch. 1.1.6, Luc.Nec.19.b [voice] Med., c. [tense] fut. inf., propose to oneself, intend,προτεθειμένου κατοικήσειν ἐνταῦθα Syr.D. 13.256
(Seleucia in Pieria, ii B.C.).6 [voice] Med., also, put forth on one's own part, display, show, ;ἀνδραγαθίαν Th.3.64
;ἔχθραν Id.8.85
.7 [voice] Med., θνητοὺς ἐν οἴκτῳ προθέμενος setting before oneself in pity, feeling compassion for, A.Pr. 241.8 advance money, IPE12.32B30,63 (Olbia, iii B.C.);τὸ διδόμενον ἆθλον ὑπὸ τοῦ δήμου αὐτὸς προέθηκεν ἐκ τοῦ ἰδίου IG12(9).234.18
(Eretria, i B.C.); (Istropolis, ii B.C.).II π. νεκρόν lay out a dead body, let it lie in state, Hdt.5.8:—[voice] Med., E.Alc. 664, Supp.53 (lyr.), Ar.Lys. 611, Th.2.34, Lys.12.18, etc.;ποτήρια χρύσεα προθεῖτο Hdt.3.148
.3 display a public notice,τὸ λεύκωμα πρὸ τοῦ ναοῦ IG9(2).1109.35
(Coropa, ii B.C.);ἐπ' αὐτῆς τῆς οἰκίας π. ἐν λευκώματι UPZ 106.20
(ii B.C.); (Egypt, i A.D.), cf. POxy.2108.8 ([voice] Pass., iii A.D.); notify publicly,τοὺς [προέδρους] προτιθέναι περὶ ὧν δεῖ βουλεύεσθαι IG42(1).68.80
(Epid., iv B.C.); περὶ ὧν.. οἱ ἄρχοντες προτίθεισι Ἀρχ.Δελτ.9 παρ.53 ([place name] Eresus), cf. IG 12(2).526a21 (ibid., iv B.C.), 645b35 (Nesus, iv B.C.); τὰς πράξεις (exactions).. τῶν προτιθεμένων ([voice] Pass.)κατὰ τὰς ἐγγραφάς Arist.Pol. 1321b42
; call a case for trial by means of a public notice, (ii B.C.); οἱ προτεθέντες ἐπ' ἐμὲ καὶ μὴ ὑπακούσαντες ἴστωσαν ὅτι .. PHamb.29.6 (i A.D.); advertise for sale or other purpose, BGU 992 i 7 ([voice] Pass., ii B.C.), PLips.64.44 (iv A.D.), etc.; τοῖς συλλημψομένοις ὑμῖν γέρα προτιθέντα advertising rewards to those of you who apprehend (robbers), POxy.1408.16 (iii A.D.).4 propose, bring forward a thing to be examined and debated, also give an opportunity for debate, voting,ἐς μέσον σφι π. πρῆγμα Hdt.1.206
;π. τὸν λόγον Id.8.59
;γνώμας σφίσιν αὐτοῖς Th. 1.139
; π. λόγον (sc. εἰς ἐκκλησίαν) Aeschin.2.65;λόγον περί τινος X.Mem.4.2.3
; γνώμας π. αὖθις Ἀθηναίοις, of the Prytanes, Th.6.14, cf. 3.36; π. τὴν διαγνώμην αὖθις περὶ Μυτιληναίων ib.42, cf. Isoc.8.15; π. βουλὴν εἴτε.. εἴτε .. D.H.6.15;τὸν ἐπιμήνιον, ἢν μὴ προθῇ, ἑκατὸν στατῆρας ὀφείλειν SIG58.10
(Milet., v B.C.), cf. 141.12 (Corc. Nigra, iv B.C.), 167.13 (Mylasa, iv B.C.), al.; προθεῖναι αὖθις περὶ Μυτιληναίων λέγειν propose a discussion about.., Th.3.38; , etc.; π. αὐτοῖς κρίσιν appoint a trial for them, Lys.27.8;π. αὐτοῖς ἀγορὰν δικῶν Luc.
Bis Acc.4; προέθηκε.. λέγειν τὰ ἑκατέροισι.. κατέργασται has proposed (or initiated) a recital of what each has done, Hdt.9.27: c. dat. pers. et inf., Id.3.38: c. acc. et inf.,π. γνώμην ἀποφαίνεσθαι τὸν βουλόμενον Id.8.49
:—[voice] Med.,ἤν τις προθῆται ψῆφον, ὥστε μὴ εἶναι τὸν νόμον τοῦτον SIG45.33
(Halic., v B.C.):—[voice] Pass., οὐ προὐτέθη σφίσι λόγος speech was not allowed them, X.HG1.7.5; .IV put before or first, προτιθέντι ἀνάγκη.. λέγειν, opp. ἐπιλέγοντι, Arist.Rh. 1394a15, cf. b28;π. τοῦ λόγου προοίμιον Pl. Lg. 723c
; set down first in writing, προθεὶς ἄρχοντα Νικόμαχόν φησιν οὕτως· ἐπὶ τούτου κτλ." Did. in D.1.19, cf. 8.17, al., Gal.19.183:— [voice] Med., put in front,τοὺς γροσφομάχους Plb.1.33.9
; premise,λόγον Id.3.118.11
;τὰς προειρημένας αἰτίας Id.4.25.6
:—[voice] Pass.,τὸ μὴ καὶ τὸ οὒ προτιθέμενα τῶν ἐπιόντων ὀνομάτων Pl.Sph. 257c
: metaph., Th.2.42.3 prefer one to another,τί τινος Hdt.3.53
, E.Med. 963;ἡδονὴν ἀντὶ τοῦ καλοῦ Id.Hipp. 382
:—[voice] Med., .Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > προτίθημι
-
59 χρίω
Aχρῖον Od.4.252
, alsoχρίεσκε A.R.4.871
: [tense] fut. : [tense] aor.ἔχρῑσα Od.10.364
, etc., [dialect] Ep.χρῖσα Il.16.680
, Od.4.49: [tense] pf. , al.:—[voice] Med., [tense] fut.χρίσομαι Od.6.220
: [tense] aor. part. χρῑσάμενος ib.96, Hes.Op. 523, etc.:—[voice] Pass., [tense] fut.χρισθήσομαι LXXEx.30.32
: [tense] aor. , Achae.10: [tense] pf.κέχρῑμαι Hdt.4.189
, 195, Magnes 3, etc., later : [tense] plpf. ἐκέχριστο f. l. in X.Cyr.7.1.2; [ per.] 3pl.ἐκέχριντο Callix.2
. [Even in [tense] pres. and [tense] impf. ι is long, Od.21.179 ([etym.] ἐπι-χρῑοντες), Il.23.186, S.Tr. 675, etc.; χρῐει only in late Poets, as AP6.275 (Noss.): in [tense] fut. and all other tenses [pron. full] ῑ without exception, whence the proper accent. is χρῖσαι, κεχρῖσθαι, χρῖσμα, etc.:—touch the surface of a body slightly, esp. of the human body, graze, hence,I rub, anoint with scented unguents or oil, as was done after bathing, freq. in Hom.,λόεον καὶ χρῖον ἐλαίῳ Od.4.252
;ἔχρισεν λίπ' ἐλαίῳ 3.466
;λοέσσαι τε χρῖσαί τε 19.320
; of a dead body,χρῖεν ἐλαίῳ Il.23.186
; anoint a suppliant, Berl.Sitzb.1927.170 ([place name] Cyrene); πέπλον χ. rub or infect with poison, S.Tr. 675, cf. 689, 832 (lyr.): metaph.,ἱμέρῳ χρίσασ' οἰστόν E.Med. 634
(lyr.);οὐ μέλανι, ἀλλὰ θανάτῳ χ. τὸν κάλαμον Plu.2.841e
:—[voice] Med., anoint oneself, Od.6.96;κάλλεϊ ἀμβροσίῳ οἵῳ.. Κυθέρεια χρίεται 18.194
, cf. Hes.Op. 523;ἐλαίῳ Gal.6.417
;ἐκ φαρμάκου Luc. Asin.13
: c. acc. rei, ἰοὺς χρίεσθαι anoint (i. e. poison) one's arrows, Od.1.262:—[voice] Pass.,χρίεσθαι ὑπὸ τοῦ ἡλίου Hdt.3.124
; βακκάριδι κεχριμένος Magnes l. c.;συκαμίνῳ τὰς γνάθους κεχριμέναι Eub.98.3
: metaph., .2 in LXX, anoint in token of consecration,χ. τινὰ εἰς βασιλέα 4 Ki.9.3
;εἰς ἄρχοντα 1 Ki.10.1
;εἰς προφήτην 3 Ki.19.16
; alsoχ. τινὰ τοῦ βασιλεύειν Jd.9.15
: c. dupl. acc.,χ. τινὰ ἔλαιον Ep.Heb.1.9
.II wash with colour, coat,αἰγέαι κεχριμέναι ἐρευθεδάνῳ Hdt.4.189
; πίσσῃ ib. 195, cf. Inscr.Délos 442A 188 (ii B. C.);ἀσφάλτῳ X.Cyr.7.5.22
([voice] Pass.);στοάν Supp.Epigr.4.268
(Panamara, ii A. D.):—[voice] Med., τὸ σῶμα μίλτῳ χρίονται smear their bodies, Hdt.4.191. -
60 ἀγανακτέω
ἀγᾰνακτ-έω, properly in physical sense,A feel a violent irritation, of the effects of cold on the body, Hp.Liqu.2, cf. Heliod. ap. Orib.46.7.8; of wine, ferment, Plu.2.734e; so metaph., ζεῖ τε καὶ ἀ., of the soul, Pl.Phdr. 251c.II metaph., to be displeased, vexed,μηδ' ἀγανάκτει Ar.V. 287
; esp. show outward signs of grief, κλάων καὶ ἀ. Pl.Phd. 117d;τὰ σπλάγχν' ἀγανακτεῖ Ar.Ra. 1006
, etc.; ἀ. ἐνθυμούμενος .. And.4.18:—foll. by a relat., ἀ. ὅτι .. Antipho 4.2.1, Lys. 3.3; ἀ. εἰ.., ἐάν .. And.1.139, Pl.La. 194a.2 c. dat. rei, to be vexed at a thing, , etc.; c. acc. neut., ib. 64a; ἀ. ταῦτα, ὅτι .. Id.Euthphr.4d;ἀ. ἐπί τινι Lys.1.1
, Isoc.16.49, etc.;ὑπέρ τινος Pl.Euthd. 283e
, etc.;περί τινος Id.Ep. 349d
; ;πρός τι Epict.Ench.4
, M.Ant.7.66; and sts. c. gen. rei, AB334.3 to be vexed at or with a person,τινί X.HG5.3.11
;πρός τινα Plu.Cam.28
, Diog.Oen.68;κατά τινος Luc.Tim.18
:—c. part., to be angry at,ἀ. ἀποθνῄσκοντας Pl.Phd. 62e
, cf. 67d.III [voice] Med. in act. sense, [tense] aor. part.- ησάμενος Luc.Somn.4
; prob. in Palaeph.40;ἠγανάκτηνται τῷ πράγματι Hyp.Fr.70
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀγανακτέω
См. также в других словарях:
θάνατος — Αρχαιοελληνική θεότητα, προσωποποίηση του θανάτου. Σύμφωνα με τον Ησίοδο ήταν γιος του Ερέβους και της Νύχτας και αδελφός του Ύπνου. Ο ίδιος αναφέρει ότι ο Θ. κατοικούσε στον Τάρταρο, είχε σιδερένια καρδιά και ήταν ανελέητος και σκληρός με τους… … Dictionary of Greek
SIGNUM — I. SIGNUM in re Agrimensoria, a meta diversum. Hyginus, Conspiciamus signum, quod est inter B. et A prolatô exiguum per rigores ferramentô, normaliter paucas dictabimus metas. Frontinus in Fragmentis, Dictabimus metas non minus tres etc. Duo… … Hofmann J. Lexicon universale
MONACHUS — Solitarius Latine dicitur ἀπὸ τοῦ μονάζειν. Eleganter Rutilius Numatianus Itinerarii l. 1. Processu pelagi iam se Capraria tollit, Squalet lucifugis insula tota viris; Ipsi se Monachos Graiô cognomine dicunt, Quod soli nullô vivere teste volunt.… … Hofmann J. Lexicon universale
προγραφή — η, ΝΜΑ [προγράφω] 1. (αττ. δίκ.) η δημόσια αναγραφή τής καταδίκης φυγοδίκου και η εκποίηση τής περιουσίας του με δημοπρασία 2. (στη Ρώμη) η εξόντωση, συνήθως πολιτικών αντιπάλων, χωρίς δίκη και με μόνη την ανάρτηση καταλόγου τών ονομάτων τους… … Dictionary of Greek
Geflügelte Worte (Antike) — Alpha und Omega, Anfang und Ende, kombiniert zu einem Buchstaben Diese Liste ist eine Sammlung alt und neugriechischer Phrasen, Sprichwörter und Redewendungen. Sie beschreibt ihren Gebrauch und gibt, wo möglich, die Quellen an. Graeca non… … Deutsch Wikipedia
HOMICIDII Causa — Athanis in Areopago disceptari olim solita est, ex lege, Δικάζειν δὲ την` βουλην` εν Α᾿ρείῳ πάγῳ φόνου καὶ τραύματος ἐκ προνοίας καὶ πυρκαίας καὶ φαρμάκων ἐάν τις ἀποκτείνῃ δοὺς, Senatus Areopagiticus ius dicito de caede, aut vulnere, non casu,… … Hofmann J. Lexicon universale
Fass ohne Boden — Pi Inhaltsverzeichnis 1 πάθει μάθος 2 Παθήματα μαθήματα … Deutsch Wikipedia
αμφί — ἀμφὶ πρόθ. (Α) (κυρίως στον ποιητικό και ιωνικό πεζό λόγο, η περὶ τών κλασικών κειμένων) και στις δύο πλευρές, και στα δύο μέρη Α. (με γενική) 1. για, για χάρη, για το χατίρι κάποιου «ἀμφί λέκτρων μάχεσθαι» (Ευρ. Ανδρομ. 123) 2. (όπως η πρός, για … Dictionary of Greek
ποιώ — (I) ποιῶ, έω, ΝΜΑ, αιολ. τ. πόημι, δωρ. τ. ποιFέω, αττ. τ. ποῶ, Α 1. δημιουργώ, δίνω ύπαρξη σε κάτι (α. «ὁ πάλαι ἐξ οὐδενὸς ποιήσας τὰ σύμπαντα», Μηναί. β. «ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν», ΠΔ γ. «χρύσεον μὲν πρώτιστα γένος… … Dictionary of Greek
CYPHON — I. CYPHON catastae genus, qua rei vinciebantur aut torquebantur. Ita Aristoteles, Politic. l. 5. c. 6. Heracleae Eurytionem et Thebis Archiam, in adulterii poenam, δεθῆναι εν ἀγορᾷ εν τῷ κύφωνι, in foro cyphoni fuisse alligatos, scribit. Suidas… … Hofmann J. Lexicon universale
PRODITOR — apud Athenienses morte multatus est, neque intra Articae fines sepultus et bona illius publicata: ex Lege, Ε᾿άν τις ἢ πὁλιν προδιδῶ, ἢ τὰ ἱερὰ κλέπτῃ, κριθέντα εν δικαςτηρίῳ, αν καταγνώςθῃ, μὴ ταφῆναι εν τῇ Α᾿ττικῇ: τὰ δὲ χρήματα αὐτοῦ δημόσια… … Hofmann J. Lexicon universale