-
1 απειλαί
-
2 ἀπειλαί
-
3 ἀπειλή
ἀπειλ-ή, ἡ, mostly in pl.,A boastful promises, boasts,ποῦ τοι ἀπειλαὶ ἃς.. ὑπίσχεο οἰνοποτάζων; Il.20.83
;μέχρι τῶν ἀπειλῶν γενναῖος Lib. Or.59.118
, cf. Eust.704.28.II commonly in pl., threats,ποῦ τοι ἀπειλαὶ οἴχονται τὰς Τρωσὶν ἀπείλεον υἷες Ἀχαιῶν; Il.13.219
;οὐδὲ.. λήθετ' ἀπειλάων τὰς ἀντιθέῳ Ὀδυσῆι πρῶτον ἐπηπείλησεν Od.13.126
, cf. Il.16.200, Hdt.6.32;εὐθύνειν ἀπειλαῖς καὶ πληγαῖς Pl.Prt. 325d
, cf. A.Pr. 175 (lyr.): in sg., S.Ant. 753, Th.4.126;ἀπειλῆς ἕνεκα τοῖς ἐν τῷ Ταρτάρῳ Arist.APo. 94b33
.2 of threatening conditions,ἀ. πνιγμοῦ Alex.Aphr.Pr.2.60
; τὰ ἐν ἀπειλῇ ἀποστήματα Heras ap.Gal.13.815; of storms, J.BJ1.21.5, Ael.NA7.7. -
4 παρα-κέλευσις
παρα-κέλευσις, ἡ, das Zurufen, Ermuntern; Thuc. 4, 156; καὶ βοή, 7, 70; καὶ ἀπειλαί, Plat. Tim. 70 b; Isocr. 4, 97, im plur.; Xen. Cyr. 3, 3, 50; Sp., wie Plut. Rom. 18; Aufwiegelung, D. C. 53, 21.
-
5 πολύ-γλωσσος
πολύ-γλωσσος, att. - ττος, vielzüngig; Soph. Tr. 1058 von der Eiche in Dodona, die viele Orakel giebt; βοή, Geschrei des Neides von vielen Menschen, El. 631. 788; ἀπειλαὶ τῶν βαρβάρων, Plut. Lucull. 7; Luc. Deor. conc. 14.
-
6 ποῦ
ποῦ, Fragewort, wo? ποῦ τοι τόξον, Il. 5, 171; ποῠ δέ οἱ ἔντεα κεῖται Ἀρήϊα, ποῦ δέ οἱ ἵπποι, 10, 407; auch ποῠ τοι ἀπειλαὶ οἴχονται, 13, 219, wo sind die Drohungen? denn οἴχομαι ist fortsein, ohne Beziehung auf ein bestimmtes Ziel, also nicht: wohin zu übersetzen; c. genit., ποῦ σφε ϑήσομεν χϑονός; Aesch. Spt. 993, vgl. Pers. 227, u. öfter; εἰσὶ ποῠ γῆς, Soph. O. R. 108, u. öfter, auch übertr., ποῠ χρὴ τίϑεσϑαι ταῠτα, ποῠ δ' αἰνεῖν, Phil. 449; vgl. ποῠ ποτ' εἰμὶ πράγματος, Trach. 374; ποῠ σοι τύχης ἕστηκεν, Ai. 102; ποῠ ποτ' εἶ φρενῶν, El. 382; und ähnlich in Prosa überall, z. B. ποῠ δὴ βούλει καϑεζόμενοι ἀναγνῶμεν, Plat. Phaedr. 228 e.
-
7 στερεός
στερεός, starr, hart, fest. λίϑος, Od. 19, 494; stramm, straff, βοέαι, Il. 17, 493, auch übertr., κραδίη στερεωτέρη ἐστὶ λίϑοιο, Od. 23, 103, στερεοῖς ἐπέεσσι, im Ggstz von μειλι χίοις, mit ha rten Worten, Il. 12. 267; u. adv., στερεῶς ἀρνεῖσϑαι, ἀποειπεῖν, 9, 510. 23, 42. 715, H. h. Ven 25 Cer. 330; hartnäckig, bestimmt. u. im eigtl. Sinne, στερεῶς καταδῆσαι, ἐντετάσϑαι, Od. 14, 346 Il. 10, 263; πῠρ, Pind. Ol. 11, 36, ὀδύναι, P. 4, 221, ἁμαρτήματα στερεά, ϑανατόεντα, grause, Soph. Ant. 1248, στερεαὶ ἀπειλαί, Aesch. Prom. 173, ἕρμα στερεὸν γῆς, Eur. Hel. 860; Plat. Phaedr. 246, u. öfter, Ggstz μαλϑακός, 239 c; ἦϑος, Polit. 309 b; στερεῇ φρενὶ τλῆναι ὀϊζύν, Qu. Sm. 9, 508, καὶ ἄνουσος, 9, 461. Bes. von geometrischen Körpern, u. ἀριϑμός, Kubikzahl, Plat. Theaet. 148 b; vgl. ἐπίπεδά τε καὶ στερεά, Phil. 51 c; Arist. Pol. 5, 12 u. Sp.
-
8 φοιτάω
φοιτάω, ion. φοιτέω, Her., φοίτεσκον Asius bei Ath. XII, 526 e, l. d., φοιτήτην = ἐφοιτάτην Il. 12, 266, – hin- und her-, aus- und eingehen, umhergehen, stets mit bes. Nebenbegriff, entweder des wiederholten und häufigen, oder des gemeinschaftlichen, oder des planlosen, unsteten, od. des raschen, hastigen Gehens; öfters bei Hom., wie Il. 24, 533, φοίτα δ' ἄλλοτε μὲν πρόσϑ Ἕκτορος, ἄλλοτ' ὄπισϑεν 5, 595, φοίτων ἔνϑα καὶ ἔνϑα ἀνὰ στρατόν 2, 779, βοῆς ἀΐοντες ἐφοίτων ἄλλοϑεν ἄλλος Od. 9, 401, u. sonst; auch φοίτα μακρὰ βιβάς, er ging mit langen Schritten umher, Il. 15, 686, u. öfter, wie Hes.; auch von Vögeln, ὄρνιϑες πολλοὶ φοιτῶσιν Od. 2, 182, wie Eur. Hipp. 1059; διὰ νηὸς φοιτᾶν, durch das Schiff hin und her gehen, Od. 12, 420; φοιτᾷ γὰρ ὑπ' ἀγρίαν ὕλαν Soph. O. R. 476, u. öfter; auch von den Anfällen einer Krankheit, ἥδε μοι ὀξεῖα φοιτᾷ καὶ ταχεῖ' ἀπέρχεται Phil. 797; bei Her. u. in Prosa bes. = häufig gehen, kommen; ἐς πολέμους, ἐς ἀγορήν, Her. 1, 37; παρ' αὐτόν 1, 96; von der Frau, zum Manne gehen, 2, 111. 4, 1; ἐς τὰ χρηστήρια 6, 125; εἰς συσσίτια u. ä. öfters, ἐπὶ τὰς ϑύρας Xen. Cyr. 8, 1,8; εἰς παλαίστραν Plat. Gorg. 456 d; εἰς τοὺς διδασκάλους Alc. 1, 121 e; häufiger εἰς διδασκάλου od. εἰς διδασκάλων, sc. οἶκον od. διδασκαλεῖον, zum Lehrer, in die Schule gehen, παῖς ὢν ἐφοίτας εἰς τίνος διδασκάλου Ar. Equ. 1231; Plat. Prot. 326 c Alc. I, 109 d u. sonst; auch πρὸς τὰς τοῦ γραμματιστοῦ ϑύρας, Eryx. 398 e; auch ohne weitern Zusatz ist φοιτᾶν so gebraucht Ar. Nub. 906. 928; ὅποι ἐφοιτῶμεν, wo wir in die Schule gingen, Is. 9, 28; ἐδίδασκες γράμματα, ἐγὼ δ' ἐφοίτων Dem. 18, 265. – Auch von leblosen Gegenständen, z. B. von Waaren, eingeführt werden, ἀπ' ὅτευ τὸ ἤλεκτρον φοιτᾷ Her. 3, 115; ὅϑεν ὁ σῖτος φοιτᾷ Xen. Hell. 1, 1,35; κέρεα τὰ εἰς Ἕλληνας φοιτέοντα, Hörner, die zu den Griechen eingeführt werden, Her. 7, 126; σῖτός σφισι πολλὸς ἐφοίτα, Getreide kam ihnen reichlich zu, 7, 23; – auch von eingehenden Tributen und Abgaben, τάλαντον ἀργυρίου Ἀλεξάνδρῳ ἡμέρης ἑκάστης ἐφοίτα, an jedem Tage ging bei Alexander ein Talent Silbers ein, 5, 17, vgl. 3, 90; – so ἐπιστολαὶ φοιτῶσιν Plat. Ep. VII, 339 d; ἀπειλαὶ ἐφοίτων παρὰ βασιλέως Legg. III, 698 a. – Wahnsinnig od. wüthend umherirren, umherrasen, Soph. Ai. 59 O. R. 1255; bes. von den Bacchantinnen u. den Priestern der Kybele, in Verzückung umherschwärmen, εἰς Διόνυσον Agath. 31 (VI, 172); vgl. Asclepiad. 22 (V, 207).
-
9 βασιλεύς
βασιλεύς, ὁ, βασιλέως, ion. ῆος, acc. βασιλῆ Orak. bei Her. 7, 220 (von βαίνω-λαός, Herzog), 1) König, Fürst. Hom. behandelt das Wort öfters als adjectiv., indem er nicht nur βασιλεὺς ἀνήρ verbindet, Iliad. 3, 170, und βασιλεὺς ἄναξ, Odyss. 20, 194, sondern auch einen comparat. βασιλεύτερος bildet und einen superlat. βασιλεύτατος: Iliad. 9, 69 Ἀτρείδη, σὺ μὲνἄρχε· σὺ γὰρ βασιλεύτατός ἐσσι; vgl. Hesiod. bei Plutarch. Thes. 16; Iliad. 9, 160 καί μοι ὑποστήτω, ὅσσον βασιλεύτερός εἰμι; 9, 392 ὁ δ' Ἀχαιῶν ἄλλον ἑλέσϑω, ὅς τις οι τ' ἐπέοικε καὶ ὃς βασιλεύτερός ἐστιν; 10, 239 μηδὲ σύ γ' αἰδόμενος σῇσι φρεσὶ τὸν μὲν ἀρείω καλλείπειν, σὺ δὲ χείρον' ὀπάσσεαι αἰδοῖ εἴκων, ἐς γενεὴν ὁρόων, μηδ' εἰ βασιλεύτερός ἐστιν; Odyss. 15, 533 ὑμετέρου δ' οὐκ ἒστι γένος βασιλεύτερον ἄλλο ἐν δήμῳ Ἰϑάκης, ἀλλ' ὑμε'ς καρτεροὶ αἰεί Der positiv. βασιλεύς bezeichnet bei Hom. vorzugsweise den, welchen allein man auf Deutsch »den König« nennen würde, d. h. den ersten unter den Häuptlingen u. Großen eines Landes, den Oberkönig; Iliad. 2, 205 οὐ μέν πως πάντες βασιλεύσομεν ἐνϑάδ' Ἀχαιοί οὐκ ἀγαϑὸν πολυκοιρανίη· εἷς κοίρανος ἔστω, εἷς βασιλεύς, ᾡ ἔδωκε Κρόνου παῖς ἀγκυλομήτεω; 1, 277 sagt Nestor, vom Agamemnon redend, zum Achilleus μήτε σύ, Πηλείδη, ἔϑελ' ἐριζέμεναι βασιλῆι ἀντιβίην, ἐπεὶ οὔ ποϑ' ὁμοίης ἔμμορε τιμῆς σκηπτοῠχος βασιλεύς, ᾡ τε.Ζεὺς κῦδος ἔδωκεν. Aber das Wort bezeichnet auch die Söhne des wirklichen Königs, ferner die Vornehmen aus anderen Geschlechtern, welche Antheil an der Regierung haben, u. endlich die Söhne dieser Großen: Iliad. 4, 96 πᾶσι δέ κε Τρώεσσι χάριν καὶ κῠδος ἄροιο, ἐκ πάντων δὲ μάλιστα Ἀλεξάνδρῳ βασιλῆι; Odyss. 8. 390 sagt Alkinoos δώδεκα γὰρ κατὰ δῆμον ἀριπρεπέες βασιλῆες ἀρχοὶ κραίνουσι, τρισκαιδέκατος δ' ἐγὼ αὐτός; vgl. 6, 54 τῷ δὲ (dem Alkinoos) ϑύραζε ἐρχομένῳ ξύμβλητο μετὰ κλειτοὺς βασιλῆας ἐς βουλήν, ἵνα μιν κάλεον Φαίηκες ἀγαυοί; u. von denselben 7, 49 δήεις δὲ διοτρεφέας βασιλῆας δαίτην δαινυμένους; Odyss. 18, 64 sagt Telemachos ξεινοδόκος μὲν ἐγών, ἐπὶ δ' αἰνεῖτον βασιλῆες, Ἀντίνοός τε καὶ Εὐρύμαχος, vielleicht in dem Sinne gesagt wie Odyss. 4, 629. 21, 187 Antinoos u. Eurymachos ἀρχοὶ μνηστήρων heißen; Ἀντίνοον βασιλῆα Odyss. 24, 179; Odyss. 1, 386 sagt Antinoos zum Telemachos μή σέ γ' ἐν Ἰϑάκῃ βασιλῆα Κρονίων ποιήσειεν, ὅ τοι γενεῇ πατρώιόν ἐστιν, worauf Telemachos unter Anderm vs. 392 ff erwidert οὐ μὲν γάρ τι κακον βασιλευέμεν· αἶψά τέ οἱ δῶ ἀφνειὸν πέλεται καὶ τιμηέστερος αὐτός. ἀλλ' ἤτοι βασιλῆες Ἀχαιῶν εἰσὶ καὶ ἄλλοι πολλοὶ ἐν Ἰϑάκῃ, νέοι ἠδὲ παλαιοί, τῶν κέν τις τόδ' ἔχῃσιν, ἐπεὶ ϑάνε δῖος Ὀδυσσεύς. Vgl. hiermit Iliad. 20, 84 Αἰνεία Τρώων βουληφόρε, ποῠ τοι ἀπειλαί, ἃς Τρώων βασι λεῦσιν ὑπίσχεο οἰνοποτάζων, Ἀχιλῆος ἐναντίβιον πολεμίζειν, Scholl. Aristonic. βασιλεῖς δὲ καὶ τοὺς κατὰ μέρος ἄρχοντας λέγει· »δώδεκα γὰρ βασιλῆες ἀριπρεπέες κατὰ δῆμον (Od. 8, 390)«. Iliad. 18, 556 scheint βασιλεύς = Hausherr, Gutsbesitzer zu sein, Scholl. βασιλεύς: νῠν ὁ τοῦ χωρίου δεσπότης. Iliad. 2, 188 ὅν τινα μὲν βασιλῆα καὶ ἔξοχον ἄνδρα κιχείη, Homerisch, βασιλῆα und ἔξοχον ἄνδρα stehn παραλλήλως, Beides bedeutet dasselbe; eben so Iliad. 9, 334 ἄλλα δ'ἀριστήεσσι δίδουγέρα καὶ βασιλεῦσιν. Der (wirkliche) König führt bei Hom. den Oberbefehl im Kriege, hat den Vorsitz in den Versammlungen, verrichtet die Opfer für das Volk u. ist oberster Richter, vgl. Hesiod. Op. 202. 248. 263; seine Würde ist in der Regel erblich, Odyss. 1, 386. Die Könige heißen διοτρεφέες, weil die königl. Würde von Zeus stammt, Iliad. 1, 279. 2, 205, und σκηπτοῠχοι, weil das σκῆπτρον Zeichen der königl. Würde ist, s. bes. Iliad. 2, 101; Odyss. 4, 63 ἀνδρῶν γένος ἐστὲ διοτρεφέων βασιλήων σκηπτούχων; Iliad. 1, 279 Odyss. 2, 231 σκηπτοῦχος βασιλεύς, Iliad. 2, 196 Odyss. 4. 44 διοτρεφέος βασιλῆος; Iliad. 1, 176 διοτρεφέων βασιλήων, 2, 86 σκηπτοῦχοι βασιλῆες; Odyss. 7, 49 διοτρεφέας βασιλῆας die dreizehn Fürsten der Phäaken; 8. 41 σκηπτοῦχοι βασιλῆες die zwölf Fürsten der Phäaken außer Alkinoos, von diesem selber so genannt. – Das Wort βασιλεύς findet sich bei den folgenden Autoren überall; Aeschyl. Pers. 5 ἄναξ Ξέρξης βασιλεύς, vgl. Hom. Odyss. 20, 194; auch die Tyrannen nannte man βασιλεῖς; Anruf an Götter, bes. Zeus; z. B. Aristoph. Nub. 2 ὦ Ζεῦ βασιλεῦ; vgl. Hesiod. Th. 886 Ζεὺς ϑεῶν βασιλεύς. Von den Perserkriegen an heißt, βασιλεύς schlechthin, meist ohne Artikel, auch ὁ μέγας β., ὁ ἄνω β. u. μέγας β., der Perserkönig, Thuc., Xen. u. Folgde; bei Sp. der römische Kaiser. – Bei den Athenern heißt der zweite Archon βασιλεύς, Antiph. 6, öfter, u. sonst bei Rednern, wie bei Plat. Theaet. 210 d, der die Aufsicht über den gesammten Gottesdienst u. die Leitung der Criminalprocesse hat. – 2) übertr., der Erste, Ausgezeichnetste seiner Art, οἰωνῶν Aesch. Ag. 113; bes. bei Sp., z. B. ἐν λόγοις Luc. rhet. praec. 11.
-
10 ἐπ-ανα-τείνω
ἐπ-ανα-τείνω (s. τείνω), emporstrecken, ausstrecken, τὸν τράχηλον Xen. An. 7, 4, 9; τὰ ἐπανατεινόμενα κέρατα, die ausgedehnten Flügel des Heeres, Cyr. 7, 1, 23; übertr., ἐπανέτεινε μείζονας ἐλπίδας, hielt ihm Hoffnungen vor, 2, 1, 23; τὰς χεῖ. ρας τῇ νηΐ Polemon. 1, 24. – Med. emporhalten, βάκτρον τινί, den Stock gegen Einen u. ihm drohen, Luc. Catapl. 13, wie φόβους τινί Pol. 2, 44 u. a. Sp.; ἀπειλαὶ πολέμων ἐπαναταϑεῖσαι D. Hal. 7, 53; widerstehen, Alciphr. 3, 64. – Im Reden weit ausholen, D. Hal. rhet. 8, 14.
-
11 κομπωδης
-
12 παρακελευσις
(π. καὴ βοή Thuc.; αἱ παρακελεύσεις καὴ ἀπειλαί Plat.; πληγῇ καὴ παρακελεύσει χρῇσθαι Plut.)
-
13 πολυγλωσσος
атт. πολύγλωττος 21) многоязыкий, т.е. прорицающий всеми своими листьями2) говорящий на многих языках(ἐγὼ δὲ οὐ π. εἰμι Luc.)
-
14 που
που, [dialect] Ion. [full] κου, [dialect] Aeol. [full] ποι Sapph.Supp.25.17, Pi.P.5.101, BCH37.157 (Cyme, iii B.C.), prob. in Alc.9:—enclit. Adv.A anywhere, somewhere, Il.16.514, etc.; freq. with other Advs. of Place, οὐχ ἑκάς π. somewhere not far off, S.Ph.41; πέλας π. ib. 163(anap.); μηδαμοῦ.. π. ib. 256 (dub.l.);π. πέραν τοῦ ποταμοῦ X.An.4.3.3
;ἄλλοθί π. D.4.41
;τῇδέ π. Plb.3.108.3
, etc.: c.gen., ἀλλά π. αὐτοῦ ἀγρῶν in some part there of the fields, Od.4.639; ἐμβαλεῖν π. (fort. ποι) τῆς χώρας some part of the country, X.Cyr.6.1.42;εἴ π. τῆς χώρας ταὐτὸ τοῦτο πάθος συνέβη D.18.195
.II without reference to Place, in some degree,καί πού τι Th.2.87
: freq. to qualify an expression, perhaps, I suppose, Hom., etc.; added to introductory Particles,οὕτω π... Il.2.116
;Ζεὺς μέν π. τό γε οἶδε 3.308
;ὡς ὅτε π. 11.292
; ἤν π., εἰ μή π., X.Hier.3.2, Pl.R. 372a: strengthd.,τάχ' ἄν π. S.OT 1116
;ἴσως π. E. El. 518
: attached to single words to limit their significance,πάντως κ. Hdt.3.73
; τί π. δράσεις; what in the world? A.Pr. 743;οὐδείς π. Pl.Phlb. 64d
; with numerals, ἔτεα τρία καὶ δέκα κ. μάλιστα about thirteen years, Hdt.1.119, cf. 209,7.22, etc.: οὔ τί που denies with indignation or wonder, surely it cannot be..,οὔ τί π. οὗτος Ἀπόλλων Pi.P.4.87
, cf. S.Ph. 1233, Ar.Nu. 1260, Pax 1211, Ra. 522, Pl.R. 362d, etc.; οὐ δήπου adds a shade of suspicion,οὐ δήπου Στράτων; Ar.Ach. 122
, cf. Av. 269, Pl.Smp. 194b: for δήπου, ἦπου, v. sub vocc.—In late writers ( LXX Jo.2.5, al., Ev.Jo.7.35, al., Arr.Epict.1.27.9, 4.1.93, etc.) ποῦ, που take the place of ποῖ, ποι, with Verbs of motion, as in Engl. where for whither? This idiom (condemned by Phryn.30, ποῦ ἄπει.. ἁμάρτημα) is found occasionally in early authors,ποῦ τοι ἀπειλαὶ οἴχονται; Il.13.219
;ἐξελθών που Antipho 2.4.8
;ἰόντα που X.Cyr.1.2.16
; but in pure [dialect] Att. only as f.l. for ποῖ, ποι. -
15 στερεός
A firm, solid,σ. λίθος ἠὲ σίδηρος Od.19.494
;βοέαι Il.17.493
; αἰχμὴ σ. πᾶσα χρυσέη all of solid gold, Hdt.1.52, cf. 183;ἕρμα σ. γῆς E.Hel. 854
, cf. X.Cyn.9.16;γῆ σ. καὶ ἀδιάλυτος Epicur.Nat.14.2
; τὰ -ώτερα τῶν ὀστέων, opp. τὰ ἀραιότερα, Hp.Fract.33; τὸ ς., opp. κενόν, Democr. ap. Arist.Ph. 188a22, Metaph. 985b7; opp. μαλθακός, Pl.Phdr. 239c; κυσὶ σ. καὶ ἰσχνοῖς, opp. προβάτοις πίοσι καὶ ἁπαλοῖς, Id.R. 422d;ἀθλητής D.L.2.132
;βραχίονες Theoc.22.48
; ; ; σ. κέρας solid, opp. κοῖλον, Arist.HA 500a6;σ. κάλαμος Thphr.HP4.11.10
; στερεὰ τροφή solid food, D.S.2.4, Ep.Hebr.5.12, Arr.Epict.2.16.39 ([comp] Comp.); τὸ σ. σῶμα, opp. ὁ χυλός, Gal.15.463; σ. κοιλίη costive, Hp.Acut. (Sp.) 56. Adv. - ρεῶς firmly, fast,κατέδησαν Od.14.346
;ἐντέτατο Il.10.263
; νῶτα.. ἑλκόμενα ς., of wrestlers, 23.715.b of money, standard, of full value, D 20 (Delph., ii B.C.); so perh. of sums due in kind,πυροῦ στερεοῦ PRein.8.5
(ii B.C.), al.; and of linear and square measures, τῆς προσούσης αὐλῆς πηχῶν σ. ὀκτὼ τὸ ἐπιβάλλον αὐτῷ μέρος ἥμισυ πήχεις σ. τέσσερας eight (four) standard cubits, PStrassb.87 (ii B.C.), cf. PLond.3.1024.19 (ii B.C.); πόδες ς. standard feet, Milet.7p.59 ([place name] Didyma); μέτρημα ς. Supp.Epigr.4.446.11 (ibid, iii/ii B.C.).c ὠρύγη ποταμὸς ἐπὶ τὰ τρία ς. the ditch was restored by digging to its three normal dimensions, OGI672 (Canopus, i A.D.), cf. 673, where the Latin version has at tria soldu (m).2 metaph., stiff, stubborn, στερεοῖς ἐπέεσσι, opp. μειλιχίοις, Il.12.267;κραδίη -ωτέρη ἐστὶ λίθοιο Od.23.103
. Adv.-ρεῶς, ἀποειπεῖν Il.9.510
, cf. 23.42.3 later, hard, stubborn, cruel,πῦρ Pi.O.10(11).36
;ὀδύναι Id.P.4.221
; (anap.);ἁμαρτήματα S.Ant. 1262
(lyr.); ;οὕτω σ. <τι> πρᾶγμα θερμόν ἐσθ' ὕδωρ Antiph.245
;σ. φωνή Tryph.490
; τοῦτο ἤδη -ώτερον harder, more difficult, Pl.R. 348e.4 of language, τὸ εὔτονον καὶ ς. solidity, D.H.Din.8;ποιήματα Phld.Po.5.5
, cf. 4 ([comp] Sup.).5 σ. ζῴδια, i.e. productive of settled conditions, Serapio in Cat.Cod.Astr.1.100.17, Ptol.Tetr.32, PMag.Lond.46.47.II of bodies and quantities, solid, cubic, opp. ἐπίπεδος (plane), Pl.Phlb. 51c; σ. γωνία a solid angle, Id.Ti. 54e sq., cf. Euc. 11 Def.11;σ. πῆχυς POxy.669.7
(iii A.D.); σ. ἀριθμός a cubic number, Arist.Pol. 1316a8; τὰ ς. cubic numbers, representing bodies of three dimensions, Pl.Tht. 148b: dat. sg. in the third power,Theol.Ar.
4. (Cf. Skt. sthirás 'firm, hard, solid', OHG. star 'rigid', OE. starian 'stare fixedly'.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > στερεός
-
16 σφρηγίζω
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > σφρηγίζω
-
17 τοι
τοι, prop. ethical dative of σύ (q. v.), but used as an enclit. Particle,A let me tell you, mark you, look you (in Engl. we freq. convey the impression by means of emphasis or tone), implying a real or imagined audience, freq. in Hom. and always in speeches (exc.ὃς δή τοι Il.10.316
, Od.20.289),αἰσχρόν τοι δηρόν τε μένειν κτλ. Il.2.298
;ἀλλ' ἐφομαρτεῖτε· πλεόνων δέ τοι ἔργον ἄμεινον 12.412
codd.; τοῦτο δέ τοι ἐρέουσα ἔπος.. εἶμι surely I will go, 1.419; ταύτης τοι γενεῆς.. εὔχομαι εἶναι (recapitulating) 6.211 (so at the close of a narrative, Theoc. 11.80); οὗτός τοι.. ἀπὸ στρατοῦ ἔρχεται ἀνήρ here comes, look you.., Il.10.341 (vulg.,οὗτός τις Aristarch.
, etc.); freq. it is hard to dist. from the [dialect] Ep. dat., as inποῦ τοι ἀπειλαὶ οἴχονται; 13.219
; so in Hes.Op. 287 (addressed to Perses), 347, 719, cf. Emp.17.14 (addressed to Pausanias), Pi.P.2.72 (addressed to Hiero), al.; and so in Trag. dialogue, A.Eu. 729, etc.;σέτοι κικλήσκω S.OC 1578
(lyr.); betw. chorus and actor, Id.Ph. 855 (lyr.), etc.; folld. by a plural, Tyrt.10.11 (cf. 13); so : hence, as addressed to an imaginary audience, without personal reference, introducing a general sentiment or maxim, Thgn.153;τὸ συγγενές τοι δεινόν A.Pr.39
, al.II in subordinate clauses,1 temporal and causal, , Pi.I.2.45, S.Tr. 321; freq.ἐπεί τοι καί E.Med. 677
, Ar.Ach. 933, Pl.Tht. 142b, etc.; .2 conditional, εἴ τοι.., ἐὰν δέ τοι .., S.OT 549, 551, Ant. 327; in apodosi,εἰ γὰρ κτενοῦμεν.., σύ τοι πρώτη θάνοις ἄν Id.El. 582
, cf. Il.22.488.3 final,ὅπως.. τοι S.El. 1469
, cf. Hp.Morb.2.33.III freq. combined with other Particles,ἀλλά τοι Thgn.656
, Pi.P.3.19, etc.;ἀλλὰ.. τοι A.Pers. 795
, Ag. 1304, etc.; γάρ τοι (γάρ A. 11.9
); γέ τοι (γε 1.5); ἤτοι, καίτοι (v. sub vv.); μέν τοι (μέν B. 11.4
); μή τοι, οὔ τοι; cf. also τοιγάρ, τοιγάρτοι, τοιγαροῦν, τοίνυν; so in τοι ἄρα, τοι ἆρα, which however are mostly contracted by crasis into τἆρα; as also τοι ἄν into τἄν, μέντοι ἄν into μεντἄν.B Position: τοι usually stands early in the sentence (or clause), e.g.Ζεύς ἐστιν αἰθήρ, Ζεὺς δὲ γῆ, Ζεὺς δ' οὐρανός, Ζεύς τοι τὰ πάντα A.Fr.70
, etc.2 hence τοι is sts. placed betw. Art. and Subst. or Adj., or betw. Prep. and Subst.,τό τ. μέγιστον Pl.Sph. 261c
;ἐπί τ. Ἀκράγαντι Pi.O.2.90
, cf. Ar.Ec. 972, etc.; also after Prep. in compd. Verb,ἔκ τ. πέπληγμαι E.Hipp. 934
, cf. Or. 1047, Ar.V. 784.------------------------------------ -
18 ἀπειλέω
A keep away,ἀπὸ τῶ βωμῶ GDI1159
, cf. 1150;ἀπὸ μαντείας 1154
:—[voice] Pass., ἐς ἀπορίην ἀπειληθείς or ἀπειλημένος brought into great straits, Hdt.1.24, 2.141;ἐς ἀναγκαίην ἀπειλημένος Id.8.109
; ἀπειληθέντες ἐς στεινόν forced into narrow compass, Id.9.34.------------------------------------ἀπειλέω (B), [ per.] 3 dual [tense] impf. [voice] Act. ἀπειλήτην, [dialect] Ep. for ἠπειλείτην, Od. 11.313: later [dialect] Ep. [tense] pres. [full] ἀπειλείω Musae.122, Nonn.D.20.204:—I sts. in good sense, promise,οὐδ' ἠπείλησεν ἄνακτι.. ῥέξειν κλειτὴν ἑκατόμβην Il.23.863
, cf. 872; also, boast or brag,ὥς ποτ' ἀπειλήσει.1; ἦ μὲν ἀπείλησας βητάρμονας εἶναι ἀρίστους Od.8.383
, cf. Jul.Or.2.57a.II commonly in bad sense, threaten, in Hom. either abs., as Il.2.665, Od.21.368: or (more freq.) c. dat. pers., ib.20.272, etc.: c.acc. cogn., αἶψα δ' ἀναστὰς ἠπείλησεν μῦθον spake a threatening speech, Il.1.388; ἀπειλὰς ἀ., v. ἀπειλή; δείν' ἀπειλήσων ἔπη E. Supp. 542: freq. with neut. Pron. or Adj.,ἀ. τόγε θυμῷ Il.15.212
; ταῦτα, πολλὰ ἀ., Hdt.7.18, 1.111, Th.8.33, etc.;πύργοις ἀ. δεινά A. Th. 426
;τοῦτ' ἀπειλήσας ἔχεις S.OC 817
.2 with acc. of the thing threatened,θάνατον ἀ. ὃς ἂν.. Hdt.4.81
;ξίφος Plu.Pomp.47
;ζημίας ἀ. κατά τινος Id.Cam.39
; ἠπείλησαν τοὺς ἄρχοντας threatened them with the prefects, Lib.Or.47.7.3 dependent clauses were added in [tense] fut. inf.,γέρας.. ἀφαιρήσεσθαι ἀπειλεῖς Il.1.161
, cf. 15.179, Od.11.313;σφέας.. ἀπείλεε ἐκτρίψειν Hdt.6.37
;ἀ. δράσειν τι E.Med. 287
;ἀ. ἀποκτενεῖν Lys.3.28
: rarely in [tense] pres. inf.,ἠπ... ἑλκέμεν Il. 9.682
: after Hom. in [tense] aor. inf., X.Mem.3.5.4, HG5.4.7, Theoc.24.16.4 ἀ. ὅτι.., ὡς.., Ar.Pl.88, X.An.5.5.22, etc.; ἀ. τινί, εἰ μή .. Id.Cyr.4.5.12.III [voice] Pass., ἀπειλοῦμαι, of persons, to be terrified by threats, Id.Smp.4.31.2 of things, τὰ ἀπειληθέντα, = ἀπειλαί, Pl.Lg. 823c.IV later in [voice] Med., with [tense] aor. 1- ησάμην App.BC3.29
, Polyaen.7.35.2: c. inf., forbid with threats,ἀπειλησώμεθα αὐτοῖς μηκέτι λαλεῖν Act.Ap.4.17
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπειλέω
-
19 ποῦ
ποῦ, Fragewort, wo? ποῠ τοι ἀπειλαὶ οἴχονται, wo sind die Drohungen? denn οἴχομαι ist fortsein, ohne Beziehung auf ein bestimmtes Ziel, also nicht: wohin zu übersetzen -
20 σφρῐγάω
Grammatical information: v.Meaning: `to teem, to be full unto bursting', of women's breasts and udders, `to brim with vitality and lust', of men, animals and plants (Hp., A. Pr. 382, E., Pl.).Other forms: only pres.stem, esp. ptc.Derivatives: Backformation σφρίγος n. `power, strength' (Hermipp.), - ώδης `teeming' (Orib.), - ανός `teeming, swelling' (Theoc. 11, 21 v. l., Hp. ap. Tim. Lex., Poll., sch.).Origin: PG [a word of Pre-Greek origin]X [probably]Etymology: Intensive formation in - άω (Schwyzer 719) of popular character, which makes the search for a direct etymology a difficult enterprise. An "evident" (Persson Beitr. 2. 871 n. 2) connection with Norw. dial. sprikja, Swed. dial. sprika `unyoke, spread out, split apart etc.' in Bugge KZ 20, 40 (also in Bq, WP. 2, 683f., Pok. 1001). -- Unclear σφριαί ἀπειλαί, ὀργαί H. If this belongs here, prob. loss of the γ; cf. Hiersche Ten. asp. 200 n. 50 w. lit. -- Furnée 175 compares Celtic *brīgos `power, courage, liveliness' (It. brio REW 1297); beside σφριαί he adduces 168 βρι, βριάω, 247 βριμάω, 375 ὄβριμος, βρῑμός; the word would be Pre-Greek.Page in Frisk: 2,834Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > σφρῐγάω
См. также в других словарях:
ἀπειλαί — ἀπειλή boastful promises fem nom/voc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
απειλή — (Νομ.). Ο Ποινικός Κώδικας προβλέπει και τιμωρεί με φυλάκιση έως δύο ετών εκείνον που απειλεί άλλον με βία ή άλλη παράνομη πράξη ή παράλειψη σε βαθμό τέτοιο που να του δημιουργεί τρόμο ή ανησυχία. Στοιχείο του αδικήματος αυτού δεν είναι η άσκηση… … Dictionary of Greek
σφριαί — Α (κατά τον Ησύχ.) «ἀπειλαί, ὀργαί». [ΕΤΥΜΟΛ. Η λ. συνδέεται πιθ. με τους τ. σφρίγος, σφριγῶ με υστερογενή σίγηση τού ενδοφωνηεντικού γ ] … Dictionary of Greek