-
1 αέθλους
-
2 ἀέθλους
-
3 ἄεθλος
ἄεθλος, ὁ, ep. u. Ion. = ἆϑλος, öfter bei Hom., der es nie in der Bedeutung »Kampfpreis (ἄεϑλον)« gebraucht, Lehts. Aristarch. 151, sondern nur vom Kampfe selbst; meist von Wettkämpfen, Kampfspielen, Iliad. 16, 590 ἢ ἐν ἀέϑλῳ, ἠὲ καὶ ἐν πολέμῳ; von ernsten Kämpfen z. B. Odyss. 1, 18 οὐδ' ἔνϑα πεφυγμένος ἦεν ἀέϑλων, 3, 262 ἡμεῖς μὲνγὰρ κεῖϑιπολέαςτελέοντες ἀέϑλους ἥμεϑα, 4, 170 ὃς εἵνεκ' ἐμεῖο πολέας ἐμόγησεν ἀέϑλους, 4, 241 ὅσσοι Ὀδυσσῆος ταλασίφρονός εἰσιν ἄεϑλοι. – Auch Pind. oft, z. B. Ol. 1, 135. 2, 24; oft auch Alex. D.
-
4 ἐφ-ορμάω
ἐφ-ορμάω, antreiben, anreizen gegen Jem., erregen, πόλεμον, ἀνέμους τινί, Il. 3, 165 Od. 7, 272; ἄνδρα ναύτας ἐφορμήσαντα τὸ πλεῖν Soph. Ai. 1122, zur Schifffahrt; τινὶ κακά frg. 611. – Pass. feindlich auf Einen losstürmen, andringen; ἔγχει ἐφορμᾶσϑαι Il. 17, 465; εἴσω 18, 282; – c. acc., ὥστ' ὀρνίϑων – αἰετὸς ἔϑνος ἐφορμᾶται, er stürmt auf die Schaar der Vögel ein, Il. 15, 691, vgl. 20, 461; oft ἐφορμηϑείς, Il.; ἄκοντι ἐφορμηϑείς, mit dem Speere andringend, Pind. N. 10, 69; absolut, Aesch. Pers. 454; allgemein, darauf zueilen, nicht feindlich, Od. 11, 206 u. sp. D., wie Ap. Rh. 4, 513; Hes. Sc. 127; auch aor. med., ἐφορμήσασϑαι ἀέϑλους, = ἐπ' ἀέϑλους. Uebertr., ϑυμὸς ἐφορμᾶται, c. inf., das Herz fühlt sich getrieben, hat Luft, ἴμεν, zu gehen, Od. 4, 713, vgl. Il. 13, 74 Od. 1, 275, u. ohne ϑυμός, ἢ ὅγ' ἐφορμᾶται ποιησέμεν, 21, 399. – In Prosa, bes. der späteren, wird das act. in dieser Bdtg gebraucht, anstürmen, angreifen, vgl. Eur. Hipp. 1274 ᾧ πτανὸς ἐφορμάσῃ; so oft Plut., τινί, Pomp. 19; ἐπί τινα, D. C. 36, 7; πρὸς τοὺς πολεμίους, Plut.; σῠν, auf das Schwein, Anton. Liber. 6; absolut, Plut. Dion. 38; – ohne feindliche Beziehung, ἡ εἰς τὸ πέλαγος ἐφορμ ήσασα ναῠς Xen. Hell. 1, 6, 21, wenn die Lesart richtig ist.
-
5 ἐπιτέλλω
Aἐπετειλάμην A.R.3.264
:—[voice] Pass., [ per.] 3sg. [tense] plpf.ἐπὶ.. ἐτέταλτο Il.2.643
:—enjoin, prescribe, command, Hom., etc.—Constr.: c. dat. pers. et acc. rei, ἀλόχῳ δ' ἐπὶ μῦθον ἔτελλεν spake a speech of command to her, Od.23.349 : c. acc. rei only,κρατερὸν δ' ἐπὶ μῦθον ἔτελλε Il.1.25
, etc. ;μῦθον.. ὃν Νέστωρ ἐπέτελλε 11.840
; ἐλήθετο συνθεσιάων ἃς ἐπέτελλε.. Διομήδης which he enjoined, prescribed, 5.320 ; ἐφετμέων ἃς ἐπέτειλας ib. 818 ; [ ἀέθλους] Hes.Th. 995 ; soθάνατον ἐπιτέλλειν Pi.N.10.77
; ἐ. μόχθων τέρματα fix them, A.Pr. 100 (where others take it intr. arise, appear): c. dat. pers. only, give orders to,ἐπὴν εὖ τοῖς ἐπιτείλω Il.10.63
, 13.753, etc.: and so abs.,ὁ δὲ σημαίνων ἐπέτελλεν 21.445
: c. dat. pers. et inf., order him to do, 12.84, 21.230 ; so πέμπων μ' ὧδ' ἐπέτελλε (sc. ποιεῖν) 24.780, cf. 11.765, Od.17.9:—[voice] Med., just like [voice] Act.,ἄλλοισιν δὴ ταῦτ' ἐπιτέλλεο Il.1.295
; [ νόστον Ἀχαιῶν]ἐπετείλατο Παλλάς Od.1.327
; ;κραδίῃ ἀνίας A.R. 3.264
: c. dat. pers. et inf., Od.21.240 : abs., 17.21 ;ἁγητὴρ υἱῷ ἐπιτελλόμενος Pi.P.1.70
:—[voice] Pass., , cf. Od.11.524.—Poet. and later Prose, BGU886.2 ([voice] Med., ii A.D.), PThead.18.4 (iii/iv A.D.).-------------------------------------------A rise, of stars,Πληϊάδων.. ἐπιτελλομενάων Hes. Op. 383
; Ἀρκτοῦρος.. ἐπιτέλλεται ib. 567 ;ἠελίοιο νέον -ομένοιο h.Merc. 371
: so intr. in [voice] Act., Hp.Int.39, Democr.14, Arist.Mete. 345b23, Plb. 9.15.9, etc.: the [tense] aor. part. ἐπιπλόμενος belongs as much to this verb as to ἐπιπέλομαι (q.v.).2 metaph. of love,ὡραῖος καὶ Ἔρως ἐπιτέλλεται Thgn.1275
. (Hence ἐπιπολή and (later) ἐπιτολή.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιτέλλω
-
6 πάσσω
πάσσω, att. πάττω, fut. πάσω, perf. pass. πέπασμαι, – a) streuen, darauf od. darüber streuen, sprengen, sowohl von trockenen als flüssigen Dingen; φάρμακα, Heilmittel auf eine Wunde legen, Il. 5, 401. 900. 15, 394 u. sonst; mit dem gen., πάσσειν ἁλός, des Salzes oder vom Salze daraufstreuen, 9, 214; so auch folgde Dichter; ϑελκτήρια φάρμακ' ἔπασσεν αἰϑέρι καὶ πνοιῇσι, Ap. Rh. 4, 442. – b) übertr. einstreuen, einweben, bes. von angebrachten Verzierungen, von gewirkter od. gestickter Arbeit; ϑρόνα πάσσειν, Blumen über eine Stickerei streuen, sie hie und da, wie darüber gestreut, hineinsticken, Il. 22, 441; eben so ἀέϑλους, Kämpfe hie und da hineinsticken, 3, 126; χρυσῷ πάττων μ' οὐ γιγνώσκεις, Ar. Nubb. 912, wie πάττε πολλοῖς τοῖς ῥόδοις, 1330; u. in sp. Prosa, κόνις ἐπὶ τῇ κεφαλῇ πάσσεται, Luc. de luct. 12. – Adj. verb. παστέος, Ar. Pax 1074.
-
7 τελέω
τελέω, ep. τελείω, fut. τελέσω, ep. τελέσσω, att. τελῶ, Plat. Prot. 311 b, vgl. Il. 8, 415, u. so auch τελεύμενα bei Her. 3, 134 zu nehmen; pass. τετέλεσμαι u. s. w.; – 1) vollenden, vollbringen, vollführen, ins Werk richten, in Erfüllung gehen lassen, was man versprochen hat, das Gebet, den Wunsch u. dgl.; πύματον δρόμον τέλεον ἵπποι, Il. 23, 373. 768, wie Soph. El. 716; ἀέϑλους, Od. 3, 262; Hes. Th. 951. 994; ἦμαρ, Od. 5, 390. 9, 76; τελέωμεν μῦϑον, 4, 776, das Wort od. Versprechen erfüllen, wie πάντα γὰρ ἤδη τοι τελέω, τὰ πάροιϑεν ὑπέστην, Il. 23, 20; vgl. 21, 457; Od. 4, 699 u. öfter; ὑπόσχεσιν, 10, 483; ἔπος, Il. 14, 44. 23, 543 Od. 20, 236; νόον, Einem seinen Wunsch erfüllen, Il. 23, 149; τινί τι, Einem Etwas gewähren, verleihen, 9, 157. 23, 559 Od. 22, 51; auch τελέσαι κότον, χόλον, den Groll, Zorn ausführen, sättigen, befriedigen, Il. 1, 82. 4, 178; ὅρκια τελεῖν, = ὅρκον τελευτᾶν, den Schwur gültig machen, in Kraft treten lassen, 7, 69; ἐέλδωρ, Hes. Sc. 36; c. inf., οὐδ' ἐτέλεσσε φέρων δόμεναι τεκέεσσιν, Il. 12, 222, er führte es nicht aus, es seinen Jungen zu bringen; übh. bewirken, bereiten, ἀγαϑόν, Od. 2, 34; γῆρας ἄρειον, 23, 286; κακόν τινι, Il. 18, 389; λυγρά, Od. 18, 134, κακὰ κήδεα, Il. 18, 9. Eben so pass. vollendet, erfüllt werden, in Erfüllung gehen, geschehen; ἤματα μακρὰ τελέσϑη, Od. 10, 470. 19, 153; Hes. Th. 59; τὰ δἢ νῦν πάντα τελεῖται, Il. 2, 330 u. oft; ἅ ῥ' οὐ τελέεσϑαι ἔμελλον, 2, 36, was nicht in Erfüllung gehen sollte; ὦ γέρον, οὔπω τοῠτο ἔπος τελέεσϑαι ὀΐω, Od. 3, 226, wie ὧδε γὰρ ἡμέτερόν γε νόον τελέεσϑαι ὀΐω, 22, 215; ἦ μέγα ἔργον ὑπερφιάλως τετέλεσται Τηλεμάχῳ, ὁδὸς ἥδε, er hat ein großes Werk ausgeführt; oft in der Vrbdg ὧδε γὰρ ἐξερέω, τὸ δὲ καὶ τετελεσμένον ἔσται; im masc. nur Il. 1, 388 H. h. Ven. 26; τελεύμενόν ἐστι, Her. 1, 206; αὐτίκ' ἔπειϑ' ἅμα μῦϑος ἔην, τετέλεστο δὲ ἔργον, Il. 19, 242, gesagt, gethan; χρησϑὲν τέλεσσεν, Pind. Ol. 2, 40, erfüllte die Weissagung; τελεῖ κούφαν κτίσιν, 13, 83; πεπρωμέναν τελέσει ἀρετάν, N. 4, 43; ἐτέλεσσεν βασιλεῦσιν ὕμνον, P. 2, 13; πρὶν τελέσσαι σὺν Εἰλειϑυίᾳ, 3, 9, d. i. ehe sie geboren; νεκρῶν τελεσϑέντων, Ol. 6, 15; δεσπότου τελουμένου, da der Herr getödtet worden, Aesch. Ch. 862, wie es später mit u. ohne βίον »das Leben beschließen«, »sterben« heißt. – In allen diesen Beziehungen auch bei den Tragg.: ψευδηγορεῖν γὰρ οὐκ ἐπίσταται στόμα τὸ Δῖον, ἀλλὰ πᾶν ἔπος τελεῖ, Aesch. Prom. 1035; τὰς ἐμὰς εὐχὰς τέλει, Ag. 947; τελέσαι τὰς κατάρας, Spt. 706; ἔξεστι γάρ μοι μὴ λέγειν ἃ μὴ τελῶ, Eum. 859; βίον, τελευτὴν βίου, Soph. Trach. 79; ὡς τελεσϑῆναι χρεὼν τὰ μαντεῖα, 173; ausführen, τοὔργον, El. 1391; ὑμῖν δὲ ταῦτα πάντ' ἐπισκήπτω τελεῖν, O. R. 252, vgl. Tr. 285; ἐπαίνο υ τεύξεται, ἐὰν μόνον τὸ ταχϑὲν εὖ τολμᾷ τελεῖν, Ai. 524; ἱερά (s. τέλος u. τελετή), Eur. Bacch. 485; πάντα ἤδη τετέλεσται βασιλεῠσι, Alc. 130; τὰ δοκηϑέντ' οὐκ ἐτελέσϑη, Med. 1417; u. in Prosa, τὰ προςτάγματα τελεῖν, Plat. Legg. XI, 926 a, u. öfter, wie Folgde überall. – 2) eine bestimmte Abgabe, einen Tribut erlegen, bezahlen, zollen; ϑέμιστας, Il. 9, 156. 298; darbringen, geben, δῶρα, δωτίνην, 9, 598 Od. 11, 352; gew. aber mit der Nebenbdtg, daß man zu der Gabe verpflichtet ist; in Athen von allen Abgaben an den Staat, Zöllen u. dgl., τελεῖν τὸ ἱππικόν, τὸ ϑητικόν ( Dem. 43, 54), τὸ ξενικόν ( Dem. 57, 34), die Abgabe des ϑής, ξένος entrichten, s. Böckh's Ath. Staatshaush. II p. 36; μισϑόν, Ar. Ran. 173, wie Plat. Prot. 311 c; ὃν φόρον τελοῠσιν οἱ Λακεδαιμόνιοι τοῖς βασιλεῦσι, Alc. I, 123 a; μετοίκιον, Legg. VIII, 850 b; ὃς τετέλεκε χρήματα σοφισταῖς πλείω ἤ, Apol. 20 a; ἐνοίκιον, Plut. Sull. 1; übh. ausgeben, aufwenden, εἰς τὸ δεῖπνον τετρακόσια τάλαντα τετελεσμένα, Her. 7, 118; πολλὰ εἴς τι, Xen. Cyr. 8, 1, 13. – Pass. sich bezahlen lassen, Dem. prooem. 55. – Weil in Athen die sämmtlichen Bürger nach ihrem Vermögen in Klassen getheilt waren und danach ihre Steuern u. Abgaben entrichteten, hieß τελεῖν εἰς ἱππάδα oder εἰς ἱππέας, zur Ritterschaft steuern, so viel wie dem Vermögen nach zum Ritterstande gehören u. danach die Abgaben entrichten; oft bei Sp., wie Plut.; auch τελεῖν τὴν ἱππάδα, Sol. 18; vgl. Isae. 7, 39. – Dah. allgemein, τελεῖν εἴς τι, εἰς τάξιν τινά, wozu gehören, zu einer Klasse gezählt werden, ἐς Βοιωτοὺς τελέειν, zu den Böotern gehören, Her. 6, 108; u. dah. ist auch die ungewöhnl. Vrbdg zu erkl. κοῖός τις δοκέοι ἀνὴρ εἶναι πρὸς τὸν πατέρα τελέσαι Κῠρον, 3, 34, um ihn mit seinem Vater Kyros zu vergleichen; ὕστερος γὰρ ἀστὸς εἰς ἀστοὺς τελῶ, Soph. O. R. 222; τί δὴ τόδ' εἰς γυναῖκας ἐξ ἀνδρὸς τελῶ, Eur. Bacch. 820; πρὶν εἰς ἄνδρας δυνατὸς εἶναι τελεῖν, Plat. Legg. XI, 923 e, Sp.; Plut. sagt auch τοὺς ἐν συγκλήτῳ τελοῠντας, Romul. 13. – 3) weihen, einweihen, bes. in die Mysterien, wahrscheinlich nicht etwa diese als das Höchste, od. dem Menschen die wahre Vollendung Gebende betrachtet, sondern von 2: zu den Eingeweihten rechnen (vgl. τέλος); Διονύσῳ Βακχείῳ τελεσϑῆναι, Her. 4, 79; Ar. Ran. 257 Nubb. 259; Plat. Euthyd. 277 d; τελούμενος μεγάλοισι τέλεσι, Rep. VIII, 560 e, u. sonst; Dem. u. A.; τετελεσμένος ϑεῷ, einem Gotte geweiht, Xen. Conv. 1, 10; auch übertr., τετελεσμένος σωφροσύνῃ, Oec. 21, 12; dah. auch wozu ernennen, erwählen, τελεσϑῆναι ἐκαστος στρατηγὸς σπουδάζων, Dem. 13, 19. – 4) intr., wie τελευτάω, in Erfüllung gehen, τάχ' εἰσόμεσϑα τἀπίσημ' ὅπη τελεῖ, Aesch. Spt. 641; Ch. 1017 Pers. 221; τελοῦσ' ἀραί, Soph. El. 1409. – Auch τελεῖν εἰς πόλιν, γῆν, nach einem Orte hingelangen, wobei man ὁδόν oder πλοῦν u. dgl. ergänzen kann, eigtl. den Weg nach einem Orte vollenden, Eur. Suppl. 1142; ἐς Φάρσαλον ἐτέλεσε, Thuc. 4, 78, vgl. 2, 97; ἐπὶ τὸ τέρμα, Luc. Tim. 20, vgl. Tex. 52. S. Schäf. melet. p. 94 u. ἀνύω.
-
8 δί-πλαξ
δί-πλαξ, ακος, doppelt zusammengelegt, aus zwei Lagen bestehend; vielleicht verwandt mit πλέκω, vgl. Latein. duplex, Curtius Grundz. d. Griech. Etymol. 1, 134. Bei Homer fünfmal: Iliad. 23, 243 δίπλακι δημῷ Versende und vs. 253 δίπλακα δημόν Versende; substantivisch ἡ δίπλαξ, ein Mantel, den man doppelt umnehmen kann, Doppelmantel, accusat. δίπλακα πορφυρέην Iliad. 3, 126. 22, 441 Odyss. 19, 241. Da es Iliad. 3, 126 heißt ἡ δὲ μέγαν ἱστὸν ὕφαινεν, δίπλακα πορφυρέην, πολέας δ' ἐνέπασσεν ἀέϑλους Τρώων ϑ' ἱπποδάμων καὶ Ἀχαιῶν χαλκοχιτώνων und Iliad. 22, 441 ἥ γ' ἱστὸν ὕφαινε – δίπλακα πορφυρέην, ἐν δὲ ϑρόνα ποικίλ' ἔπασσεν, so hielten Einige δίπλαξ für Bezeichnung eines Gewandes mit doppeltem oder doppelfarbigem Einschlag, eines buntgewirkten Mantels; beide Erklärungen neben einander in einem Schol. Iliad. 3, 126, δ ίπλα κα: διπλοΐδα χλαῖναν, οἱ δὲ δίμιτον χλαῖναν. Aristarch hielt die erste Erklärung für richtig. Scholl. Aristonic. Iliad. 3, 126 ἡ διπλῆ, ὅτι παραλέλειπται τὸ κύριον, ἡ χλαῖνα. λέγει δὲ δίπλακα χλαῖναν ἣν ἔστι διπλῆν ἀμφιέσασϑαι; vgl. Schol. Iliad. 22, 441 δίπλακα: διπλοΐδα, ἣν οἷόν τε διπλῆν περιβαλέσϑαι und Lehrs Anm. in Friedländers Aristonicus zu Iliad 3, 126. – Antp. Th. 82 (VII, 413) nominat. δίπλαξ; Orph. frgm. 2, 57 δίπλακα ϑεσμόν; Aesch. Pers. 277 πλαγκτοῖς ἐν διπλάκεσσιν sehr verschieden erklärt, s. die Ausleger, vielleicht am Einfachsten von den Mänteln zu verstehn, in denen die Leichen der Perser auf dem Meere treiben.
-
9 μογέω
μογέω, sich anstrengen, abmühen, Anstrengung, Mühsal aushalten; bei Hom. im partic. zu einem andern Verbum hinzugesetzt, ϑεμείλια, τὰ ϑέ. σαν μογέοντες Ἀχαιοί, sie hatten mit Anstrengung den Grund gelegt, Il. 12, 29, ἄλλος μὲν μογέων ἀποκινήσασκε τραπέζης (τὸ δέπας) πλεῖον ἐόν, Νέστωρ δ' ἀμογητὶ ἄειρεν, 11, 838; c. acc., erdulden, ertragen, μάλα πόλλ' ἔπαϑον καὶ πόλλ' ἐμόγησα, Il. 9, 492, u. öfter in dieser Zusammenstellung; οὔτις Ἀχαιῶν τόσσ' ἐμόγησεν, ὅσσ' Ώδυσεὺς ἐμόγησε καὶ ἤρατο, Od. 4, 106; auch ὃς εἵνεκ' ἐμεῖο πολέας ἐμόγησεν ἀέϑλους, ib. 170; ἄλγεα πολλὰ μογήσας, 2, 343 u. öfter, wie κακὰ πολλά, z. B. 6, 175; συμπονήσατε τῷ νῦν μογοῦντι, Aesch. Prom. 275; übh. Unglük erleiden, πρὸς κέντρα μὴ λάκτιζε, μὴ πταίσας μογῇς, Ag. 1607; μογοῠντα πλευρά, Eur. Alc. 852; sp. D., μογέεσκεν ἐπ' ἰχϑύσι Agath. 64 (IX, 442), u. öfter in der Anth.; μεμογηώς hat Nic. Th. 830 Al. 529.
-
10 ἐπι-τέλλω
ἐπι-τέλλω, 1) auftragen, aufgeben, anbefehlen, σοίγ' ὧδ' ἐπιτέλλω Od. 17, 9, u. oft; τῷ μάλα πόλλ' ἐπέτελλε Il. 4, 229, öfter so mit dem dat., Einem Befehl ertheilen; ἐλήϑετο συνϑεσιάων τάων ἃς ἐπέτελλε Διομήδης 5, 320; σῶν μέμνημαι ἐφετμῶν ἃς ἐπέτειλας 5, 818; c. inf., 12, 84. 21, 230; so auch die Tmesis κρατερὸν δ' ἐπὶ μῦϑον ἔτελλεν, er befahl das ernste Wort, gebot mit einem Machtworte, 1, 25. 326. 16, 199, wie Od. 23, 349 ἀλόχῳ δ' ἐπὶ μῦϑον ἔτελλεν, wo 361 folgt σοὶ δὲ γύναι τάδ' ἐπιτέλλω, denn auch in diesen Stellen ist ein mit Nachdruck eingeschärfter Befehl enthalten; ἐμοὶ ϑάνατον σὺν τῷδ' ἐπίτειλον Pind. N. 10, 77, auch mir befiehl, verhänge den Tod (s. nachher); auch Orac. bei Ar. Av. 977. – So auch med., ἄλλοισιν δὴ ταῦτ' ἐπιτέλλεο, Il. 1, 295; neben κελεύω, 19, 192; auch c. int., σοὶ δὲ μάλιστ' ἐπιτέλλομαι ὧδέ γε ῥέξαι, 2, 802 Od. 2, 240; u. c. acc., ὁ δέ μοι χαλεποὺς ἐπετέλλετ' ἀέϑλους, gab mir auf, 11, 622, wofür Hes. Th. 995 das act. braucht, vgl. sc. 94; νόστος –, ὃν ἐπετείλατο Παλλάς, die Heimkehr, die Pallas geboten, verhängt hatte, Od. 1, 327; Pind. υἱῷ τ' ἐπιτελλόμενος P. 1, 70; – pass., in tmesi, τῷδ' ἐπὶ πάντ' ἐτέταλτο ἀνασσέμεν Αἰτωλοῖσιν, ihm war der Oberbefehl (in Allem) über die Aetoler anvertraut, Il. 2, 643, wie Od. 11, 524. – 2) intr., aufgehen, von der Sonne u. den Gestirnen, im med., H. h. Merc. 371, ἠελίοιο νέον ἐπιτελλομένοιο, wie vom Arktur, πρῶτον παμφαίνων ἐπιτέλλεται, Hes. O. 565; übertr., ὡραῖος καὶ ἔρως ἐπιτέλλεται Theogn. 1275; so auch das act., πῇ ποτε μόχϑων χρὴ τέρματα τῶνδ' ἐπιτεῖλαι; wie soll das Ende erscheinen? Aesch. Prom. 100; eigtl., von den Gestirnen, Hippocr.; Man. 6, 35; Pol. 9, 15, 9. Vgl. ἀνατέλλω u. Lob. zu Phryn. 125.
-
11 ἐμ-πάσσω
ἐμ-πάσσω, att. - πάττω (s. πάσσω), ein-, daraufstreuen; τῆς τέφρας Plat. Lys. 210 a; τὶ εἰς τὰ ἱμάτια Theophr. Uebertr., einweben, πολέας δ' ἐνέπασσεν ἀέϑλους Il. 3, 126, vgl. 22, 441.
-
12 αθλος
эп.-ион. άεθλος ὅ1) борьба, состязание(νικᾶν ἐν τῷ ἀέθλῳ Hom.; ἆθλοι Πυθικοί Soph.; ἆθλοι γυμνικοὴ καὴ ἱππικοί Plat.)
2) труд, задание, делоὁ προκείμενος ἄ. Her. — заданная работа;
ἀέθλους προθεῖναί τινί τινας Her. — возложить на кого-л. какие-л. задачи;3) мучение, страдание Aesch., Soph. -
13 εκπονεω
1) вырабатывать, выделывать, изготовлять или сооружать(τὸ ναυτικόν Thuc.)
2) заготовлять, добывать(σῖτα Xen.)
3) строить, воздвигать(ὑψηλὰ τείχη Arph.)
4) разрабатывать, отделывать(τὸ εὐπρεπὲς τοῦ λόγου Thuc.; ὅπλα εἰς κόσμον ἐκπεπονημένα Xen.; ἐκπεπονημένα διαγράμματα Plat.)
5) обрабатывать, формировать(τέν ὕλην Plut.)
6) обрабатывать, возделывать(ἐπιτακτὸν μέτρον Pind.; χωρίον ἐκπεπονημένον Plut.)
ἐκπονεῖσθαι ποτὴ σπόρον Theocr. — возделываться под посев7) перерабатывать, переваривать(τέν δίαιταν Xen.; τέν τροφήν Arst.)
8) украшать, наряжать(ἄγαλμα πέπλοισι Eur.)
9) проделывать, совершать(δολιχὰν τρίβον Anth.; ἀέθλους Theocr.)
ἐ. τὸν βίον Eur. — вести суровую жизнь10) переделывать, превращать(τινα μαλθακὸν σιδαρίω Theocr. - v. l. ἐξ ποιέω)
11) исполнять, выполнять(τὰ ἐντεταλμένα, med. τάδε Eur.)
ἐφ΄ ᾧ τετάγμεθ΄ ἐκπονήσομεν (pl. = sing.) Eur. — я сделаю то, что мне приказано12) изыскивать(ξυνῇ ἐ. ἄκη Aesch.)
13) добиваться, разыскивать(τέν τεκοῦσαν Eur.)
μνηστεύματα γυναικός τινος ἐ. Eur. — добиваться руки какой-л. женщины14) заботитьсяτῶν ἐκδήμων φίλων ἐ. τύχας Eur. — заботиться о судьбе отсутствующих друзей;
ἐκπονεῖσθαι περὴ τὰς τροφὰς τῶν τέκνων Arst. — заботиться о пропитании детей15) давать тщательное образование, обучать, учить(τινα Eur.)
πεζοὴ ἐκπεπονημένοι Xen. — (хорошо) обученные пехотинцы;τὸ τὰ σώματα ἐκπεπονῆσθαι Xen. — физическая закаленность, выносливость;τῷ σώματι ἐ. Xen. — быть приученным к физическому труду16) прилежно заниматься, усиленно изучать(τὰ πρὸς πόλεμον Xen.; τὰς ὀρχήσεις Polyb.)
17) тяжело работать, усердно трудиться(μαθεῖν τι Plut.)
παρ΄ ἀσπίδα ἐ. Eur. — нести военные тяготы18) мучить, изнурять(ἐκπονηθεὴς περὴ ταῦτα и ἐκπονούμενος ταῖς φροντίσι Plut.)
19) заставлять, понуждать(τινα ποιεῖν τι Eur.)
20) отклонять, отвращать, удалять(θάνατόν τινος Eur.)
-
14 εμπασσω
атт. ἐμπάττω1) насыпать внутрь(τῆς τέφρας Plat.)
2) вплетать в ткань, изображать узорами на ткани, вышивать -
15 εφορμαω
1) возбуждать, насылать, напускать(ἀνέμους τινί, πόλεμόν τινι Hom.; κακά τινι Soph.)
2) побуждать, заставлять(ναύτας τὸ πλεῖν Soph.)
3) устремляться, пускаться(εἰς τὸ πέλαγος Xen.)
4) тж. med. и pass. в знач. med. стремительно бросаться, нападать(τι Hom., τινι Eur., Plut. и πρός τινα Plut.)
ἐφορμᾶσθαι ἔγχει Hom. и ἄκοντι Pind. — устремляться с копьем;ἐφορμᾶσθαι ἀέθλους Hes. — бросаться в сражение5) med. стремиться, жаждать, рваться(πολεμίζειν Hom.)
-
16 πασσω
атт. πάττω (fut. πάσω с ᾰ, эп. 3 л. sing. impf. πάσσε; pass.: aor. ἐπάσθην, pf. πέπασμαι)1) посыпать, насыпать(φάρμακα Hom.)
π. ἁλός Hom. — посыпать солью;2) перен. там и сям рассыпать, т.е. вышивать(θρόνα, ἀέθλους Hom.)
-
17 τελεω
эп. тж. τελείω (fut. τελέσω - эп. τελέσσω и τελέω, атт. τελῶ, aor. ἐτέλεσα - эп. ἐτέλεσσα, pl. τετέλεκα; pass.: aor. ἐτελέσθην, pf. τετέλεσμαι)1) кончать, оканчивать(τι, τετέλεστο ἔργοι Hom.)
τελέσαι δόμον Theocr. — выстроить дом;τετελεσμένον γενέσθαι Arst. — возникнуть в законченном виде;τελέσασθαι δίκην Dem. — довести судебное дело до конца2) совершать, выполнять(ἱερά Eur.)
τ. ἀέθλους Hom. — сражаться;νόμους σώζοντα τὸν βίον τ. Soph. — всю жизнь соблюдать законы, жить согласно законам;τελέσαι ἔργον τε ἔπος τε Hom. — сказать и тут же сделать;ἅμα μῦθος ἔην, τετέλεστο δὲ ἔργον Hom. — сказано - сделано;ὅτε τρίτον ἦμαρ τέλεσ΄ Ἠώς Hom. — с наступлением третьего дня (досл. когда свершила третий день Эос)3) осуществлять, исполнять(ὑπόσχεσιν Hom.; λιτάς Aesch.; τελεσθήσεται πάντα τὰ γεγραμμένα NT.)
ἅ ῥ΄ οὐ τελέεσθαι ἔμελλον Hom. — то, чему не суждено было сбыться;τὸ δὲ καὴ τετελεσμένον ἔσται Hom. — и это исполнится;τ. κότον или χόλον Hom. — удовлетворять (свой) гнев, вымещать злобу;σὺ δέ οἱ νόον οὐκ ἐτέλεσσας Hom. — ты не исполнил его желания;Διὸς δ΄ ἐτελείετο βουλή Hom. — свершалась воля Зевса4) осуществляться, сбываться Aesch.τελοῦσιν ἀραί Soph. — сбываются проклятья
5) умерщвлять, убиватьοἴμοι τελουμένου! Aesch. — увы, он убит!
6) доводить до совершенства(ἀρετάν Pind.; τελεσθεὴς ὄλβος Aesch.)
7) делать счастливым(τινα Pind.)
8) делать(ἡμέρους ἅπαντας Men.)
9) производить на свет, создавать(ταυρόκερων θεόν Eur.)
10) причинять, доставлять, ниспосылать(γῆρας ἄρειόν τινι Hom.; κακά τινι Soph.)
11) вносить, платить, уплачивать(μισθόν Hom.; ἀργύριόν τινι Plat.; φόρους NT.)
τ. τὸ μετοίκιον Plat. — платить установленный для метэков налог;τ. τέν ἱππάδα Isae., Plut.; — платить налоги по всадническому цензу12) (от)давать, приносить(δῶράτινι Hom.)
ψυχὰν Ἀΐδᾳ τ. Pind. — отдавать душу Аиду, т.е. умирать13) платить налогиκατὰ λόγον τῆς τεταγμένης ἀποφορῆς τ. Her. — платить налоги в соответствии с установленной податной разверсткой;
τὸν σῖτον τ. Her. — вносить (натуральный) налог хлебом;τ. εἰς ἱππέας Plut. — платить налоги по списку всадников, т.е. принадлежать к сословию всадников14) принадлежать, относиться(ἐς Ἕλληνας Her.; εἰς ἄνδρας Plat.; ἐν συγκλήτῳ Plut.)
εἰς ἀστοὺς τ. Soph. — числиться горожанином;πρός τινα τελέσαι Her. — сравнить (кого-л.) с кем-л.15) расходовать, тратить(χρήματα πολλά Her.)
οὐ πολὺ τελέσας Xen. — без больших расходов;τὰ τελούμενα εἴς τι Plat. — расходы на что-л.16) приходить, доходить(ἐξ Ἀβδήρων ἐς Ἴστρον Thuc.)
τ. ἐπὴ τὸ τέρμα Luc. — достигать места назначения;τὰς πόλεις τ. NT. — обойти (все) города;εἰς ἐνενήκοντα τ. ἔτη Luc. — дожить до девяностолетнего возраста;ἄχρι τελεσθῇ τὰ χίλια ἔτη NT. — пока не пройдет тысяча лет17) вводить в таинства, посвящать(τινα Plat.)
τελεῖσθαι τελετέν или τέλεσι Plat. — получать посвящение;τετελεσμένος σωφροσύνῃ Xen. — приобщившийся к благоразумию, благоразумный;στρατηγὸς τελεσθῆναι Dem. — быть назначенным в полководцы -
18 εὔκηλος
A free from care, at one's ease,εὔκηλος τὰ φράζεαι ἅσσ' ἐθέλῃσθα Il.1.554
;εὗδον δ' εὔκηλοι Od.14.479
, cf. S.El. 241 (lyr.); ἡμεῖς μὲν.. πολέας τελέοντες ἀέθλους.., ὁ δ' εὔκηλος .. Od.3.263;εὔκηλοι πολέμιζον Il. 17.371
; εὔκηλος τότε νῆα θοὴν.. ἑλκέμεν ἐς πόντον, i.e. without fear, Hes. Op. 671, cf. h.Merc. 480;εὔ. τέρπου φρένα Pherecr.152
.2 in Alexandr. and later [dialect] Ep. of things, νὺξ εὔ. still, silent, Theoc.2.166; πτέρυγες εὔ. steady, even, A.R.2.935;αὖραι εὔ. Opp.H.4.415
. Adv. - λως A.R.2.861.------------------------------------Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὔκηλος
-
19 μογέω
A : [dialect] Ep. [tense] impf.μογέεσκον Nonn.D.1.312
, al., AP9.442 (Agath.): [dialect] Ep. [tense] aor.μόγησα Il.9.492
, al.: [dialect] Ep. [tense] pf. part. , Al. 529: ([etym.] μόγος):—poet. Verb, toil, suffer, in Hom. usu. with a cogn. acc.,ὅσσα γε.. θεῶν ἰότητι μόγησα Od.7.214
;μάλα πόλλ' ἔπαθον καὶ πολλ' ἐμόγησα Il.9.492
;πολλὰ μογήσας 2.690
, etc.; τῷ ἔπ' ἄλγεα πολλὰ μογήσῃ for whom he suffers.., Od.16.19, cf. Il.1.162;ὅσα.. ἐμόγησεν ἀμφ' ἐμοί Od.4.152
; εἵνεκ' ἐμεῖο πολέας ἐμόγησεν ἀέθλους ib. 170, cf. Hes.Th. 997, Thgn.71: abs. in part., ἐξ ἔργων μογέοντες tired after work, Od.24.388: hence nearly = μόγις, with pain or trouble, hardly,μογέων ἀποκινήσασκε Il. 11.636
;θέσαν μογέοντες 12.29
.2 in Trag., suffer pain, be distressed, ;μὴ παίσας μογῇς Id.Ag. 1624
; μογοῦντα πλευρά in the side, E.Alc. 849: c. dat.,δυστοκίαις μ. Call.Del. 242
(- τοκέες codd.); : metaph., χαλκοῖο πάλαι μεμογηότος ἄνθην having lost its sheen, Id.Al. 529.II trans., labour at,ὁ λιθουργὸς.. ἐμόγησε κόρας Posidipp.
ap. Tz.H.7.662. -
20 μόγος
μόγος, ὁ,A toil,ἱδρῶ θ', ὃν ἵδρωσα μόγῳ Il.4.27
;ἀέθλους ἐξανύσαντα μόγῳ IG3.900
;μόγῳ πολλῷ κάμηλον ἐξειλκύσαμεν Alciphr.1.17
.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ἀέθλους — ἆθλος contest masc acc pl (epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
SPARSUM auro pallium — apud Ael. Lamprid. in Alexandro, c. 41. dicens matornas regias contentas esse debere unicô palliô aurô sparsô et cyclade, quae sex unciis auri plus non haberet: Graece est χρυσόσημον, χρυσόπαςτον, χρυσῷ χατάπαςτον καὶ κατάςτικτον: quod acu fiebat … Hofmann J. Lexicon universale
εμπάσσω — ἐμπάσσω (AM) (Α και ἐμπάττω) 1. ραίνω, πασπαλίζω 2. σκορπάω κατά την ύφανση, ενυφαίνω («πολέας δ ἐνέπασσεν ἀέθλους») … Dictionary of Greek