-
1 δῆρις
δῆρις, ἡ, Kampf, Wettstreit; vielleicht verwandt mit δήιος. Bei Homer zweimal, im accus. δῆριν: Iliad. 17, 158 ἄνδρας οἳ περὶ πάτρης ἀνδράσι δυσμενέεσσι πόνον καὶ δῆριν ἔϑεντο; Odyss. 24, 515 υἱός ϑ' υἱωνός τ' ἀρετῆς πέρι δῆριν ἔχουσιν. – Batr. 4 δῆριν ἀπειρεσίην, πολεμόκλονον ἔργον Ἄρηος; vs. 198 δῆριν ὁρῶντες; Hes. O. 14 πόλεμόν τε κακὸν καὶ δῆριν ὀφέλλει; vs. 33 νεί. κεα καὶ δῆριν ὀφέλλοις; Scut. 241 πλέονες δ' ἔτι δῆριν ἔχοντες μάρναντο; vs. 251 Κῆρες δῆριν ἔχον περὶ πιπτόντων; vs. 306 ἀμφὶ δ' ἀέϑλοις δῆριν ἔχον καὶ μόχϑον; Epigr. bei Demosth. Cor. 289 οἵδε πάτρας ἕνεκα σφετέρας εἰς δῆριν ἔϑεντο ὅπλα. – Nominat. δῆρις Aeschyl. Suppl. 412; genit. δήριος Agam. 942. Suid. hat s. v. Δῆρις den genit. δήρεως u. den dativ. δήρει, ohne Belege.
-
2 δῆρις
δῆρις, - ιοςGrammatical information: f.Derivatives: Denomin. δηρῐ́ομαι (Pi.), aor. δηρί̄σαντο (θ 76), act. δηρῖσαι (Thgn.), pass. δηρινθήτην (Π 756) as if from *δηρίνω; perhaps for δηρῑθήτην (Schwyzer 761 n. 5; s. Chantr. Gramm. hom. 1, 404), δηρινθῆναι (A. R.), pres. metrically reshaped in δηριόωντο, δηριάασθαι etc. (Hom.; Schwyzer 727, Chantraine 1, 359); ptc. act. δηριώντων (Pi. N. 11, 26; for - όντων acc. to Schulze Q. 384 A. 3), δηριόωντες (A. R. 1, 752; s. Schwyzer-Debrunner 234, partly metrically determined). - δηρίττειν ἐρίζειν H. - Privative adj. ἀ-δήρῑ-τος `without battle' (Ρ 42; ἄ-δηρις AP); as verbal adj. to δηρίομαι `undomitable (A. Pr. 105), `undisputed' (Plb.).Etymology: Formally δῆρις agrees with Skt. - dāri- `splitting' (as second member in the Epos); verbal abstract in -i- (Osthoff ZdgP 118 and 607, Brugmann Grundr.2 2: 1, 518). So originally `splitting, discord'. Further s. δέρω.Page in Frisk: 1,382Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > δῆρις
-
3 δήρις
-
4 δῆρις
-
5 δηρις
-
6 δῆρις
δῆρις, ἡ, -
7 δῆρις
δῆρις, ἡ, Kampf, Wettstreit -
8 πολύ-δηρις
πολύ-δηρις, ὁ, ἡ, = πολυδήριτος, viel bestritten, Parmenid. bei D. L. 9, 22.
-
9 δύς-δηρις
-
10 ἄ-δηρις
-
11 δήρει
δή̱ρει, δῆριςbattle: fem nom /voc /acc dual (attic epic)δή̱ρεϊ, δῆριςbattle: fem dat sg (epic)δή̱ρει, δῆριςbattle: fem dat sg (attic ionic) -
12 δήρεις
δή̱ρεις, δῆριςbattle: fem nom /voc pl (attic epic)δή̱ρεις, δῆριςbattle: fem nom /acc pl (attic) -
13 δηριάω
δηριάω, wetteifern, Pind. N. 11, 26; δηριώντων ἀντιπάλων Theocr. 25, 82; δηριόωντες Ap. Rh. 1, 752; Opp. C. 1, 230. – Bei Homer depon. δηριάομαι, in der Bdtg des activ., = » streiten«, mit Worten und mit Thaten, absolut und περί τινος und ἀμφί τινι, in folgenden Formen: δηριάασϑον 3 pers. praes. Iliad. 12, 421, δηριαάσϑων Iliad. 21, 467 vgl. Scholl. Herodian., δηριάασϑαι Iliad. 16, 96. 17, 734, δηριόωντο Odyss. 8, 78. Homerisch ist das Wort auch bei sp. D. gebraucht. – Vgl. δηρίομαι und δῆρις.
-
14 δηρίω
δηρίω, streiten; Theocrit. 25, 82 ἐδήρισεν, τινὶ περίτινος; Lycophr. 1306 δηρίσοντας, τινί; Orph. Arg. 410 ὄφρ' ἂν ἔγωγε δηρίσω Κείρωνι; vs. 420 δήρισαν. – Depon. δηρίομαι in der Bdtg des activ.: Homer Odyss. 8, 76 ὥς ποτε δηρίσαντο ϑεῶν ἐν δαιτὶ ἐκπάγλοις ἐπέεσσιν; Iliad. 17, 734 οὐδέ τις ἔτλη πρόσσω ἀίξας περὶ νεκροῦ δηρίσασϑαι, var. lect. δηριάασϑαι; in derselben Bdtg wie in diesen Stellen der aorist. med. steht der aorist. passiv. Iliad. 16, 756 τὼ περὶ Κεβριόναο λέονϑ' ἃς δηρινϑήτην, vgl. ἱδρύνϑην ἱδρύω. Euphorio bei Tzetz. Lyc. 440 δηρινϑέντες (Meineke Anal. Alex. p. 90); Orph. Lith. 670 δῆρινϑῆναι; Apoll. Rh. 2, 16 δηρινϑῆναι; 1, 1343 δηρίσασϑαι; 4, 1767 δηρίσαντο; das Praes. bei Pind., Ol. 13, 44 δηρίομαι; das futur. bei Theocr., 22, 70 δηρισόμεϑα. – Vgl. δηριάομαι, δῆρις, ἀδήριτος.
-
15 ἄ-μουσος
ἄ-μουσος, von Musik nichts verstehend, dem μουσικός entgegengesetzt, Plat. Soph. 253 b, u. öfter, wie Xen. O. 12, 18; übh. ohne feinere musische Bildung, einfältig u. geschmacklos, ποιητής Ar. Th. 159; καὶ ἀφιλόσοφος Plat. Soph. 259 e; καὶ ἀγράμματος Tim. 23 b (wie καὶ ἀπαίδευτος Aesch. 1, 166); καὶ ἀσχήμων φύσις Rep. VI, 486 d; ἡδονή Phaedr. 2400; μεγάλα καὶ ἄμουσα ἁμαρτήματα Lys. 863 c; ungebildet, Ar. Vesp. 1074; ἀμουσόταται ᾠδαί, Eur. Phoen. 814, unmusischer, grauser Gesang, vom Räthsel der Sphinr ( Schol. κακὀμουσον τὸ αἴνιγμα), wie Orph. H. 64 δῆρις ἄμουσος, des Ares; öfter Plut.; svrüchw. ἀμουσότερος Λειβηϑρίων, Zenob. 1, 79, von höchster Rohheit. – Adv., geschmacklos, Plat. Hipp. mai. 292 c.
-
16 ἐφ-άπτω
ἐφ-άπτω, ion. ἐπάπτω, 1) daran heften, knüpfen (nach Phot. eigtl. ἐπὶ τοῦ δῆσαι λελυμένον τὸν ἱμάντα τοῦ ὑποδήματος, zubinden); μὴ καϑέλοι μιν αἰὼν πότμον ἐφάψαις ὀρφανόν, ein kinderloses Geschick verhängend, Pind. Ol. 9, 64; so pass., Τρώεσσι δὲ κήδε' ἐφῆπται, Il. 2, 15, es ist über sie verhängt, u. öfter, gew. vom bevorstehenden Unglück, wie Il. 6, 241, ὡς ἤδη Τρώεσσιν ὀλέϑρου πείρατ' ἐφῆπται 7, 402; ähnlich ἐξ ἧς ἀϑανάτοισιν ἔρις καὶ νεῖκος ἐφῆπται 21, 513; τοὔργον ὡς ἐφάψειεν τόδε, d. i. unternehmen, Soph. Trach. 929, vgl. λύουσα ἢ 'φάπτουσα Ant. 40, l. d. – 2) med., Etwas berühren, anfassen, ergreifen, gew. τινός τινι, Etwas womit, ἐπὴν χείρεσσιν ἐφάψεαι ἠπείροιο, wenn du erfaßt haben wirst, Od. 5, 348; ὀχέων χερί Pind. P. 9, 11; σκοπιᾶς ἄλλας ποδοῖν, eine andere Warte betreten, d. i. höhern Ruhm erlangen, N. 9, 47; δῆρις ῥυσίων ἐφάψεται Aesch. Suppl. 407; ἐφάψομαι γὰρ οὐ ταύταιν μόναιν Soph. O. C. 863, Hand anlegen; ἱκέτης ἔφαψαι πατρός Ai. 1151; vgl. Eur. Ion 1057 El. 1225; τῆς κεφαλῆς ἐφήψατο Ar. Plut. 728; in Prosa nicht selten, im eigtl. Sinne u. übertr., ὁπόσοι τῶν περὶ φύσεως ἐφήψαντο ζητημάτων Plat. Legg. X, 891 c; λόγων Pind. Ol. 9, 13, μαντευμάτων τέχναις P. 8, 63, sich an Etwas machen, es unternehmen; ἐπιτηδευμάτων, Plat. Rep. III, 394 e; geistig Etwas erfassen, τοῦ ἀληϑοῠς Crat. 212 a; ἀληϑείας Tim. 90 c; mit dem Zusatz ἐπιστήμῃ Rep. VII, 534 c, wie μνήμῃ Phaedr. 253 a; αἰσϑήσει τινός Phaed. 65 d; öfter Plut. – Eigenthümlich εἴδεος ἐπαμμένος, mit Schönheit ausgestattet, begabt, Her. 1, 199. 8, 105; in Verbindung mit Etwas stehen, Antheil haben an Etwas, καϑαροῦ ἐφάπτεσϑαι Plat. Phaed. 67 b. – Pind. vrbdí es auch mit dat., οὐδ' ἀκράντοις ἐφάψατ' ἔπεσιν Ol. 1, 86; κελεύϑοις ἁπλόαις ζωᾶς ἐφαπτοίμαν N. 8, 36. Bei Theocr. 9, 2 ἐφαψάσϑω absol., er soll folgen, v. l. ἐφεψάσϑω.
-
17 αδηρις
-
18 εναισιμος
21) предвещающий, служащий предзнаменованием, вещий(ὄρνιθες Hom.)
ἐναίσιμα μυθήσασθαι Hom. — предсказывать, пророчествовать2) благоприятный, сулящий успех, счастливый(σήματα Hom.)
3) достойный, порядочный(ἀνήρ Hom.)
4) надлежащий, подобающий, приличествующий(δῶρα Hom.; βίος Aesch.)
ἐναίσιμα ἐργάζεσθαι Hom. — выполнить свой долг5) роковой(δῆρις Plut.)
-
19 πολυδηρις
- ιος adj. вызывающий много споров, сильно оспариваемый(ἔλεγχος Parmenides ap. Diog.L.)
-
20 δήριν
См. также в других словарях:
δήρις — δῆρις ( ιος) και έως), η (Α) 1. αγώνας, συμπλοκή, μάχη 2. ανταγωνισμός, άμιλλα. [ΕΤΥΜΟΛ. Το δήρις συνδέεται με αρχ. ινδ. dāri «αυτός που ξεσχίζει», το οποίο μαρτυρείται μόνο ως β συνθετικό στο έπος. Ανήκει στα ρηματικά αφηρημένα ουσ. σε ι και η… … Dictionary of Greek
δῆρις — battle fem nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
δῆριν — δῆρις battle fem acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
δήρει — δή̱ρει , δῆρις battle fem nom/voc/acc dual (attic epic) δή̱ρεϊ , δῆρις battle fem dat sg (epic) δή̱ρει , δῆρις battle fem dat sg (attic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
der-, heavy basis derǝ-, drē- — der , heavy basis derǝ , drē English meaning: to cut, split, skin (*the tree) Deutsche Übersetzung: ‘schinden, die Haut abziehen, abspalten, spalten” Note: Root der , heavy basis derǝ , drē : “to cut, split, skin (*the tree)”… … Proto-Indo-European etymological dictionary
πολύδηρις — ὁ, ἡ, Α πολυδήριτος*. [ΕΤΥΜΟΛ. < πολυ * + δῆρις «μάχη» (πρβλ. δύσ δηρις)] … Dictionary of Greek
φιλόδηρις — ήριος, ὁ, ἡ, Α αυτός που τού αρέσουν οι έριδες, φιλόνικος, καβγατζής. [ΕΤΥΜΟΛ. < φιλ(ο) * + δῆρις «μάχη, ανταγωνισμός» (πρβλ. πολύ δηρις)] … Dictionary of Greek
δήρεις — δή̱ρεις , δῆρις battle fem nom/voc pl (attic epic) δή̱ρεις , δῆρις battle fem nom/acc pl (attic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
удар — род. п. а, ударить, укр. удар, ударити, др. русск., ст. слав. оударити κρούειν (Остром., Супр.) и. т. д. Связано с деру, драть, раздор, причем отражает и. е. *dōr , ср. греч. δῆρις ж. спор , др. инд. dāras трещина, щель, дыра , dr̥ṇāti… … Этимологический словарь русского языка Макса Фасмера
άδηρις — ἄδηρις ( ιος), ο, η (Α) [δῆρις] ο δίχως μάχη ή αγώνα, αδήριτος* … Dictionary of Greek
δηριώμαι — ( άομαι) (Α) [δήρις] αγωνίζομαι, μάχομαι … Dictionary of Greek