-
1 ονείδεσιν
-
2 ὀνείδεσιν
-
3 ὄνειδος
ὄνειδος, τό (ὄνομα, eigtl. übh. Ruf s. a. E., oder richtiger mit vorgeschlagenem ο von der Wurzel νιδ, Neid), Schimpf, Schmach, Vorwurf, bes. Schmährede, Schimpfwort; ὀνείδεα μυϑήσασϑαι, Il. 1, 291; λέγειν, προφέρειν, 2, 222. 251; βάζειν, Od. 17, 461; αἳ δὴ ἐμῇ κεφαλῇ κατ' ὀνείδεα χεῦαν μητέρι ϑ' ἡμετέρῃ, 22, 463, öfter; ἀρχαῖον, κακοποιόν, Pind. Ol. 6, 80 N. 8, 33; τοιάδ' ἐξ ἀνδρῶν ὀνείδη πολλάκις κλύων κακῶν, Aesch. Pers. 743; ἄλγησον ἦπαρ ἐνδίκοις ὀνείδεσιν, Eum. 130, öfter; τοὔνειδος ὀνειδίσαι, Soph. Phil. 519 (s. auch das verb.); κοὔπω τις λόγον κακὸν ἠνέγκατ' οὐδ' ὄνειδος, Tr. 462; ἐμοὶ ὄνειδος μὴ ϑανεῖν ὑπὲρ τέκνου, mir ist es Schande, Eur. Andr. 411; τέκνοις ὄνειδος λιπεῖν, Heracl. 302; auch in Prosa, Her. 7, 160; ὅτι τὸ φιλότιμόν τε καὶ φιλάργυρον εἶναι ὄνειδος λέγεταί τε καὶ ἔστιν, Plat. Rep. I, 347 b; καὶ ψόγος, Legg. XI, 926 d; ὀνείδει ἔνοχος ἔστω, V, 742 b, wie ὀνείδει ἐνεχέσϑω τῷ μεγίστῳ XII, 808 e; auch ὀνείδη ἐχέτω, VI, 762 a, öfter. – Auch der Gegenstand des Schimpfes, der Schande, σοὶ γὰρ ἐγὼ καὶ ἔπειτα κατηφείη καὶ ὄνειδος ἔσσομαι, Il. 16, 498, vgl. 17, 556; Her. 2, 36; u. concret, der mit Schande bedeckt ist u. Andern Schande bringt; so heißen τοιαῦτ' ὀνείδη die Töchter des Oedipus, Soph. O. R. 1494; Λυσίστρατος Χολαργέων ὄνειδος, Ar. Ach. 820; τῆς πόλεως ὄνειδος γεγενημένος, Lycurg. 5; vgl. Dem. ep. 3 p. 644; τῇ πόλει, Mid. 132. – Wie Soph. Phil. 475 sagt σοὶ δ' ἐκλιπόντι τοῦτ' ὄνειδος οὐ καλόν, diesen nicht schönen Leumund, so ist Eur. Phoen. 828 Θήβαις κάλλιστον ὄνειδος verbunden, Ruhm, Ehre (guter Leumund).
-
4 ἐξ-εγείρω
ἐξ-εγείρω (s. ἐγείρω), aufwecken, erwecken; οὐ μὴ 'ξεγερεῖς τὸν ὕπνῳ κάτοχον Soph. Tr. 974; ὥστ' οὐχ ὕπνῳ γ' εὕδοντά μ' ἐξεγείρετε O. R. 65; ὑπαὶ κώνωπος ἐξηγειρόμην Aesch. Ag. 866; ὀνείδεσιν Ch. 488; oft Eur., auch übertr., φόνον El. 41; ἄνϑρακα, anfachen, Ar. Lys. 315 u. Sp.; Pol. 18, 2, 5; πόλεμον D. Sic. 14, 44. – Pass., aufgeweckt werden, aufwachen, ἐπεί τε ἐξηγέρϑη Her. 1, 34; Xen. Cyr. 8, 7, 2 u. A. Eben so der aor. II. med.; κᾆτ ἔγωγ' ἐξηγρόμην Ar. Ran. 51, wie γρεσϑαι geschrieben ist; auch perf. II., τὸ κακὸν οὐ φαῦλον ἐξεγρήγορεν Ar. Av. 1413, hat sich erhoben.
-
5 ἧπαρ
ἧπαρ, ατος, τό, die Leber; ἧπαρ ἔδειρον δέρτρον ἔσω δύνοντες Od. 11, 577; φασγάνῳ οὖτα καϑ' ἡπαρ Il. 20, 469; πρὸς στῆϑος, ὅϑι φρένες ἦπαρ ἔχουσιν Od. 9, 301; ἧπαρ ὑπὸ πραπίδων Il. 11, 578; öfter Tragg. u. in Prosa; ἔφερον ὑφ' ἥπατος, von der schwangeren Frau, Eur. Suppl. 919; vgl. Bion. 4, 85. – Oft als Sitz der Empfindungen und Leidenschaften, bes. des Zorns u. der Liebe, Tim. Locr. 100 a τῶ ἀλόγω μέρεος τὸ ἐπιϑυματικὸν περὶ τὸ ἧπαρ, wo wir Nieren oder Herz sagen; so Aesch. ἄλγησον ἧπαρ ἐνδίκοις ὀνείδεσιν, Eum. 130; δῆγμα δὲ λύπης οὐδὲν ἐφ' ἧπαρ προςικνεῖται Ag. 766; Ch. 270; χωρεῖ πρὸς ἧπαρ γενναία δύη Soph. Ai. 918; ὥς μ οι ὑφ' ἥπατι δεῖμα χλοερὸν ταράσσει Eur. Suppl. 599; von der Liebe, ἧπαρ ἄμυσσεν Theocr. 13, 71, vgl. 11, 16. – Nach Plin. H. N. 32, 11, 53 auch = ἥπατος.
-
6 ενιπτω
(эп. aor. 2 ἐνένισπον, ἐνένῑπον и ἠνίπᾰπον с ῑ)1) порицать, бранить, упрекать2) возвещать или внушать(ἁδείας ἐλπίδας Pind.)
-
7 ἐνίπτω
ἐνίπτω, opt. ἐνίπτοι, imp. ἔνιπτε, aor. 2 ἐνένῖπε and ἠνίπαπε: chide, rebuke, upbraid; Odysseus chides himself, to repress his wrath, κραδίην ἠνίπαπε μύθῳ· | ‘τέτλαθι δή, κραδίη, υ’ 17; usually w. specifying terms in dat., χαλεποῖσιν ὀνείδεσιν, ὀνειδείοις ἐπέεσσιν, χαλεπῷ or κακῷ μύθῳ, Il. 2.245, Il. 3.438, Ρ 1, Od. 18.326.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἐνίπτω
См. также в других словарях:
ὀνείδεσιν — ὄνειδος reproach neut dat pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)