-
1 ελκεμεν
-
2 ελκέμεν
-
3 ἑλκέμεν
-
4 ἅπτω
ἅπτω, 1) heften, anknüpfen, Plat. Crat. 417 e τὸ ἅπτειν καὶ τὸ δεῖν ταὐτόν ἐστι; Hom. activ. Od. 21, 408 ἅψας ἀμφοτέρωϑεν ἐυστρεφὲς ἔντερον οἰός; χορὸν ἅπτειν, den Reihen schlingen, vom Anfassen mit den Händen beim Tanz, Aesch. Eum. 297; πάλην τινί, einen Ringkampf mit Jem. anknüpfen, mit Einem anbinden, Ch. 855; βρόχους κρεμαστούς, die Schlinge anknüpfen, so daß sie herabhängt, Eur. Or. 1036; vgl. Hel. 135 βρόχῳ δέρην, wie Ant. Th. 84 (VII, 493). – Viel häufiger med., Od. 11, 278 ἁψαμένη βρόχον ἀφ' ὑψηλοῖο μελάϑρου; sich anheften, anknüpfen in verschiedenen Beziehungen, a) anfassen, berühren, γούνων Il. 1, 512; χειρῶν δ' ἁψάσϑην, gewaltsam, 10. 377; γενείου, am Kinn fassen, Od. 19, 473; νηῶν ἠδ' ἑλκέμεν εἰς ἅλα, Hand an die Schiffe legen u. sie ins Meer ziehen, Il. 2, 152; κύων συὸς ἠὲ λέοντος ἅπτηται κατόπισϑε, ποσὶν ταχέεσσι διώκων, ἰσχία τε γλουτούς τε Iliad. 8, 339; ohne cas., τῶν πάντων βέλε' ἅπτεται, ὅς τις ἀφείη Iliad. 17, 631; ἀμφοτέρων βέλε' ἥπτετο 8, 67; κύνει ἁπτόμενος ἣν πατρίδα Od. 4, 522; οἱ δέ τ' ἔνερϑεν ὑποσσείουσιν ἱμάντι ἁψάμενοι ἑκάτερϑε 9, 386; γονάτων Pind. N. 8, 14; Eur. Hec. 241. – b) ergreifen, antasten, sich bemächtigen, χρημάτων, τῶν ἀλλοτρίων Plat. Legg. XI, 913 a Rep. II, 360 b; πόνοι ἅπτονται τοῦ σώματος, greifen den Körper an, Xen. Cyr. 1, 6, 25; ϑανόντων οὐδὲν ἄλγος, die Todten berührt, trifft kein Schmerz, Soph. O. C. 959; Eur. Alc. 940. – c) feindlich angreifen, Aesch. Ag. 1590; Xen. Hell. 5, 4, 43 Cyr. 5, 1, 14, im Ggstz von ἀπέρχεσϑαι; – τῆς οὐραγίας Pol. 2, 34; von Krankheiten, z. B. der Pest, Thuc. 2, 48; ὀργὴ ἧπται τῆς πόλεως Pol. 31, 7; Hand anlegen, γονέων, an die Aeltern, Plat. Rep. V, 465 b; τοῦδ' ἀνδρός Soph. O. C. 826; Plat. Conv. 221 b; ἔπεσίν τινος, mit Worten angreifen, schelten; ohne ἔπεσιν Her. 5, 92, 3; τοῖς λόγοις τῆς ψυχῆς Plat. Ion. 535 a; φρενὸς ἅπτεσϑαι, kränken, Eur. Rhes. 916; χρησμὸς ἅπτεται φρενῶν Ar. Equ. 1233. – d) Speise anrühren, βρώμης, ποτῆτος Od. 10, 379; σίτου 4, 60 (zugreifen); ὅς κεν ἐμῆς γε χοίνικος ἅπτηται Od. 19, 28; Thuc. 2, 50 ὅσα ὄρνεα καὶ τετράποδα ἀνϑρώπων ἅπτεται; Sp. häufig οἴνου ἅπτεσϑαι. – e) ein Werk angreifen, sich an etwas machen, ἔργου Xen. Hell. 1, 4, 5; πολέμου Thuc. 5, 61; πράγματος Dem. 18, 141; τῆς τῶν ἱματίων ἐργασίας Plat. Polit. 280 e; oft λόγων, Eur. Ion. 544; Plat. Rep. VII, 539 a; aber Polit. 275 e ist λόγου ἅπτεσϑαι den Sinn verstehen; ἀντιλογίας V, 454 b; φιλοσοφίας Phaed. 64 a u. öfter; schlechte Thaten, Verbrechen, φόνου Eur. I. T. 381; φόνων, κλωπείας Plat. Phaed. 108 b Legg. VII, 823 e; ἀσεβημάτων Pol. 7, 13; ψευδέων Pind. P. 3, 29. – f) erreichen, ἀληϑείας Plat. Phaed. 65 b u. öfter. – g) in Vrbdgn wie εὐνῆς Eur. Phoen. 953, γυναικῶν Plat. Rep. V, 701 b, ὥρας Legg. VIII, 837 b, vgl. 840 a, τῶν καλῶν Xen. Mem. 1, 3, 8 streift die Bdtg an genießen; vgl. Arist. H. A. 5, 14. – Selten ist die Vrbdg mit dem dat., bis zu etwas hinreichen, Pind. P. 10, 28; I. 3, 30 στάλαισιν ἅπτοντ' Ἡρακλείαις. – 2) anzünden, anstecken, ἐρείκης ϑωμὸν ἅψαντες πυρί Aesch. Ag. 286; πεύκας, φῶς Eur. Or. 1543 Rhes. 81; übertr., π υρσὸν ὕμνων Pind. I. 3, 61; λύχνον ἅπτειν Com. Häufiger im pass., ἡμμένος Ar. Plut. 301; ἁφϑεὶς ὁ νηὸς κατεκαύϑη Her. 1, 19; vgl. 1, 86; ἁφϑέντα, ἡμμένον, Thuc. 4, 133; Eur. Cycl. 512; Theocr. 14. 23 u. Sp. – Hom. fut. med. in passiv. Bdtg, ὁ μοχλὸς ἐν πυρὶ μέλλεν ἅψεσϑαι Od. 9, 379.
-
5 ενδρυον
τό досл. перекладина впереди плуга ( с которой соединялось дышло), перен. плуг(ἔ. ἑλκέμεν μεσάβῳ Hes.)
-
6 εὔκηλος
A free from care, at one's ease,εὔκηλος τὰ φράζεαι ἅσσ' ἐθέλῃσθα Il.1.554
;εὗδον δ' εὔκηλοι Od.14.479
, cf. S.El. 241 (lyr.); ἡμεῖς μὲν.. πολέας τελέοντες ἀέθλους.., ὁ δ' εὔκηλος .. Od.3.263;εὔκηλοι πολέμιζον Il. 17.371
; εὔκηλος τότε νῆα θοὴν.. ἑλκέμεν ἐς πόντον, i.e. without fear, Hes. Op. 671, cf. h.Merc. 480;εὔ. τέρπου φρένα Pherecr.152
.2 in Alexandr. and later [dialect] Ep. of things, νὺξ εὔ. still, silent, Theoc.2.166; πτέρυγες εὔ. steady, even, A.R.2.935;αὖραι εὔ. Opp.H.4.415
. Adv. - λως A.R.2.861.------------------------------------Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὔκηλος
-
7 ἀπειλέω
A keep away,ἀπὸ τῶ βωμῶ GDI1159
, cf. 1150;ἀπὸ μαντείας 1154
:—[voice] Pass., ἐς ἀπορίην ἀπειληθείς or ἀπειλημένος brought into great straits, Hdt.1.24, 2.141;ἐς ἀναγκαίην ἀπειλημένος Id.8.109
; ἀπειληθέντες ἐς στεινόν forced into narrow compass, Id.9.34.------------------------------------ἀπειλέω (B), [ per.] 3 dual [tense] impf. [voice] Act. ἀπειλήτην, [dialect] Ep. for ἠπειλείτην, Od. 11.313: later [dialect] Ep. [tense] pres. [full] ἀπειλείω Musae.122, Nonn.D.20.204:—I sts. in good sense, promise,οὐδ' ἠπείλησεν ἄνακτι.. ῥέξειν κλειτὴν ἑκατόμβην Il.23.863
, cf. 872; also, boast or brag,ὥς ποτ' ἀπειλήσει.1; ἦ μὲν ἀπείλησας βητάρμονας εἶναι ἀρίστους Od.8.383
, cf. Jul.Or.2.57a.II commonly in bad sense, threaten, in Hom. either abs., as Il.2.665, Od.21.368: or (more freq.) c. dat. pers., ib.20.272, etc.: c.acc. cogn., αἶψα δ' ἀναστὰς ἠπείλησεν μῦθον spake a threatening speech, Il.1.388; ἀπειλὰς ἀ., v. ἀπειλή; δείν' ἀπειλήσων ἔπη E. Supp. 542: freq. with neut. Pron. or Adj.,ἀ. τόγε θυμῷ Il.15.212
; ταῦτα, πολλὰ ἀ., Hdt.7.18, 1.111, Th.8.33, etc.;πύργοις ἀ. δεινά A. Th. 426
;τοῦτ' ἀπειλήσας ἔχεις S.OC 817
.2 with acc. of the thing threatened,θάνατον ἀ. ὃς ἂν.. Hdt.4.81
;ξίφος Plu.Pomp.47
;ζημίας ἀ. κατά τινος Id.Cam.39
; ἠπείλησαν τοὺς ἄρχοντας threatened them with the prefects, Lib.Or.47.7.3 dependent clauses were added in [tense] fut. inf.,γέρας.. ἀφαιρήσεσθαι ἀπειλεῖς Il.1.161
, cf. 15.179, Od.11.313;σφέας.. ἀπείλεε ἐκτρίψειν Hdt.6.37
;ἀ. δράσειν τι E.Med. 287
;ἀ. ἀποκτενεῖν Lys.3.28
: rarely in [tense] pres. inf.,ἠπ... ἑλκέμεν Il. 9.682
: after Hom. in [tense] aor. inf., X.Mem.3.5.4, HG5.4.7, Theoc.24.16.4 ἀ. ὅτι.., ὡς.., Ar.Pl.88, X.An.5.5.22, etc.; ἀ. τινί, εἰ μή .. Id.Cyr.4.5.12.III [voice] Pass., ἀπειλοῦμαι, of persons, to be terrified by threats, Id.Smp.4.31.2 of things, τὰ ἀπειληθέντα, = ἀπειλαί, Pl.Lg. 823c.IV later in [voice] Med., with [tense] aor. 1- ησάμην App.BC3.29
, Polyaen.7.35.2: c. inf., forbid with threats,ἀπειλησώμεθα αὐτοῖς μηκέτι λαλεῖν Act.Ap.4.17
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπειλέω
-
8 ἕλκω
ἕλκω, inf. ἑλκέμεν(αι): draw, drag, mid., something of one's own; of drawing a bow, Il. 4.122, Od. 21.419; ‘raising’ the balance, and ‘hoisting’ sails, Il. 22.212, Od. 15.291; ‘tugged at it,’ Il. 12.398; pass., ‘trailing,’ Il. 5.665; ‘wrenched,’ Il. 23.715; mid., of drawing one's sword, tearing one's hair, etc., Il. 10.15, Il. 17.136, Od. 19.506.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἕλκω
См. также в других словарях:
ἑλκέμεν — ἕλκω sulcus pres inf act (epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)