-
1 ἐπι-κνάω
ἐπι-κνάω (s. κνάω), dazu schaben, reiben; ἐπικνῶσιν τυρόν, ἐπικνῶ (imper. pr. med.) σίλφιον, Ar. Av. 533. 1582 (vgl. Hom. ἐπὶ δ' αἴγειον κνῆ τυρόν, Il. 11, 638); τὴν παρειὰν ἐπικνῶσα, die Backe dabei kratzen, Heliod. 2, 8.
-
2 κνάω
κνάω,Aκνᾷ Plu.2.61d
, but in correct [dialect] Att. κνῇ, inf. κνῆν (v. ἐπικνάω ) corrupted to κνεῖν Moer.p.234 P., Hsch., [dialect] Ion.κνᾶν Hdt.7.239
: [tense] fut. (prob. l.): [tense] aor.ἔκνησα Id.Int.23
, Pl.Smp. 185c (prob.l.), Arist.Pr. 965a23, ( κατ-) Ar.V. 965; but κνᾶσαι· ὀλέσαι, λυπῆσαι, Hsch.; [ per.] 3sg. [dialect] Ep. [tense] impf.ἐπι-κνῆ Il.11.639
:—[voice] Med., inf. , laterκνᾶσθαι Plu.2.89e
, etc.: [tense] fut.κνήσομαι Herod.4.51
: [tense] aor.ἐκνησάμην Luc.
Bis Acc.1, [dialect] Dor. ἐκνᾱς- Theoc.7.110:—[voice] Pass.,κνᾶται Gal.10.979
: [tense] pf.κατα-κέκνησμαι Id.13.1022
:—scrape, grate, ἐπὶ δ' αἴγειον κνῆ τυρόν Il.l.c., cf. Hp.Int. l.c.; τὸν κηρὸν κνᾶν to scrape it off, Hdt.l.c. (nisi leg. ἐκκν-), cf. Gal.13.1022:—[voice] Pass., prob. for κνισθεῖσα in Thphr.HP9.20.4.II scratch,τῇ χειρί Hp.Fract.21
; τὸν περὶ τὰς μασχάλας τόπον Arist.l.c.:—[voice] Med., scratch oneself,ἀφθόνως ἔχειν τοῦ κνῆσθαι Pl.Grg.
l.c.;κνώμενος τὸ κρανίον Timocl.2.5
D.; τὸ βρέγμα κνήσῃ Herod.l.c.; [ἔλαφοι] κνώμενοι [τὰ κέρατα] πρὸς τὰ δένδρα Arist.HA 611b16
;δακτύλῳ κνᾶσθαι τὴν κεφαλήν Plu.Pomp.48
: abs., Id.2.1091e, Jul.Caes. 323b;τρίβειν τοὺς ὀφθαλμοὺς καὶ κνᾶσθαι Phld. Rh.2.143
S.; κνήσασθαι τὸ οὖς Luc.l.c.;κνησάμενον ἑνὶ τῶν ποδῶν τὴν πλευράν Gal.8.443
.2 [voice] Med., itch, Id.10.437, 979.III tickle, τὴν ῥῖνα prob. in Pl.Smp.l.c.:—[voice] Med., κνᾶσθαι τὰ ὦτα πτερῷ tickle one's ears, Luc.Salt.2, etc.: metaph.,τοῦτο κνᾷ καὶ γαργαλίζει καὶ ἀναπείθει Plu.2.61d
:—[voice] Pass.,οὐ παρέργως ἐκνώμην πρὸς αὐτά Luc. Nec.3
. -
3 ἐπικνάω
ἐπι-κνάω, dazu schaben, reiben; τὴν παρειὰν ἐπικνῶσα, die Backe dabei kratzen -
4 επικναω
-
5 κνίζω
κνίζω (verwandt mit κνάω)=, ritzen, kratzen, schaben, ἐξ ἐπιπολῆς καὶ ἰσχνῶς καταξύω Eust. 1746; ἐπὶ βραχὺ κνίσαντες σιδηρίῳ Ath. II, 51 b; einzeln bei Sp. = verringern, E. M erkl. λεπτύνω; ὄπιν Pind. I. 4, 58; οὐ κατ' ἔπος γέ σου κνίσω τὸ ῥῆμ' ἕκαστον Ar. Ran. 1198. – Gew. übertr., reizen, durch Leidenschaft, bes. Liebe; auch = erbittern, erzürnen, aufbringen, pungere; λόγοι κνῖζον ὀργάν Pind. N. 5, 32; so vom Zorn P. 11, 23; ἔκνιξέν νιν χάρις I. 5, 48; κνιζομένα, betrübt, Ol. 6, 44; εἴ σε μὴ κνίζοι λέχος Eur. Med. 568; ἤν τι κνισϑῇς Andr. 209; von der Liebe, τὴν ἐρωτίδα, τᾶς ποκ' ἐκνίσϑη, zu der er in Liebe entbrannt war, Theocr. 4, 22; vgl. ὁ παῖς κνίζει με Strat. 47 (XII, 205), öfter in der Anth. – Auch in Prosa; τὸν δὲ ἔκνιζε τῆς γυναικὸς ταύτης ὁ ἔρως Her. 6, 62, wie Sp., App. Hisp. 37; Ath. XIII, 577 e. – Betrüben, kränken, ἐτερπόμην, ὅμως δ' ἔκνιζέ μ' ἀεὶ τοῦτο Soph. O. R. 786; τὸ βούλεσϑαί μ' ἔκνιζε Eur. I. A. 330; κακίαις μ' ἔκνισε Ar. Vesp. 1285; τὰ σμικρὰ οὐδέν μιν κνίζει Her. 7, 10, 5; ἔκνιζε Ξέρξεα ἡ γνώμη 7, 12; Sp., wie Hdn. 4, 9, 4. – [Ι im fut. ist kurz, Ar. Ran. 1198; s. Böckh Pind. P. 10, 60.] – Adj. verb. κνιστός, klein geschabt, gehackt, λάχανα Ath. IX, 373 a; VLL.
См. также в других словарях:
κνω — κνῶ, άω και κναίω και κνήθω (Α) 1. τρίβω κάτι σε σκληρή και κοφτερή επιφάνεια («ἐπὶ δ αἴγειον κνῆ τυρὸν κνῆστι χαλκείῃ», Ομ. Ιλ.) 2. ξύνω (α. «ἔλαφοι πρὸς τὰ δένδρα κνώμενοι», Αριστοτ. β. «κνῆσαι τῇ χειρί», Ιπποκρ.) 3. (ενεργ. και μεσοπαθ.)… … Dictionary of Greek