-
1 επιφθονως
возбуждая ненависть или завистливую злобу(χρῆσθαί τινι Plut.)
ἐ. ἔχειν πρὸς ἀλλήλους Xen. — враждовать друг с другом;ὅτι ἥκιστα ἐ. Xen. — возбуждая как можно меньше неприязни;ἐ. διακεῖσθαί τινι Thuc. — быть ненавистным кому-л.;ἐ. διαπράξασθκί τι Thuc. — сделать что-л. к чьему-л. негодованию -
2 επιφθόνως
-
3 ἐπιφθόνως
-
4 διά-κειμαι
διά-κειμαι (s. κεῖμαι), in irgend eine Lage, körperlich u. geistig, versetzt worden sein (– διατέϑειμαι, s. διατίϑημι, vgl. z. B. Xen. Hell. 6, 5, 1 ὅτι οὔπω διακέοιντο οἱ Λακεδαιμόνιοι ὥςπερ τοὺς Ἀϑηναίους διέϑεσαν; vgl. Hdn. 4, 8, 19, aufgestellt sein); irgend wie beschaffen sein; ὡς δ. ὑπὸ τῆς νόσου, in welchem Zustand ich mich durch die Krankheit befinde, Thuc. 7, 77; Eur. Tr. 113; σῶμα μοχϑηρῶς δ. Plat. Gorg. 504 e, u. so öfter, bes. auf geistige und andere Zustände übertr.; so daß διακεῖσϑαι mit adv. oft = εἶναι c. adj. zu fassen ist ( μαντικὴ αὐτοῖσι ὧδε διακέεται Her. 2, 83), aber den dauernden Zustand, u. oft auch das in einen solchen Zustand durch einen Andern Versetztsein ausdrückt, affectum esse; dah. oft ὑπό τινος dabeisteht; χαλεπῶς δ. πρός τινα, Plat. Rep. VI, 500 b; ὡς μανικῶς, Phaedr. 249 d; ὁσίως, Antiph. 5, 82; ἀνοήτως, Lys. 10, 14; ἀηδῶς, ἀπόρως, 16, 2. 14; πιστότερον πρός τινα, 18, 15; οὕτω δ. τὴν γνώμην Isocr. 2, 13; εὐσεβέστατα πρὸς τοὺς ϑεούς, 4, 33; ἐπιτηδείως τινί, Is. 1, 30; ἄμεινον ὑμῖν διακείσεται, es wird besser für euch sein, Xen. An. 7, 3, 17, ἀπλήστως πρός τι, unersättlich in etwas, Cyr. 4, 1, 14; φιλικῶς διακεῖσϑαί τινι, mit Einem in freundschaftlichem Verhältniß stehen, An. 2, 5, 27; ὑπόπτως τῷ πλήϑει, bei der Menge in Verdacht stehen, Thuc. 8, 68; vgl. ἐπιφϑόνως τινὶ δ., von Einem beneidet werden, 1, 75; οὕτω αἰσχρῶς λύμ ῃ διακείμενον, beschimpft, Her. 2, 162. – Διάκειται, es ist bestimmt, angeordnet, Hes. Sc. 20; νόμῳ διάκειται, es ist durchs Gesetz bestimmt, Pythag. carm. aur. 1; τὰ διακείμενα, Verabredungen, Bedingungen, μουνομαχῆσαι ἐπὶ διακειμένοις Her. 9, 26; vgl. Dion. Hal. 9, 29 u. Sp.
-
5 ἐπί-φθονος
ἐπί-φθονος, 1) akt., hassend, feindlich gesinnt, οἴκῳ γὰρ ἐπ. Ἄρτεμις Aesch. Ag. 133; Suppl. 198; Eur. Suppl. 893; neidisch, mißgönnend, τὸ ϑεῖον ἀνώμαλον καὶ ἐπίφϑονον App. B. C. 8, 59. Gew. – 2) pass., verhaßt, πόρος Aesch. Ag. 895; Eur. Med. 303; Her. 4, 205; hassens-, tadelnswerth, λοιδορῆσαι τοὺς πονηροὺς οὐδέν ἐστ' ἐπίφϑονον Ar. Equ. 1274; γνώμην ἀποδέξασϑαι ἐπίφϑονον πρὸς τῶν πλεόνων ἀνϑρώπων Her. 7, 139, eine Meinung, die von der Mehrzahl übel aufgenommen wird; ἐπίφϑονος γὰρ ἡ προςποίησις τῆς τοιαύτης ἐπιστήμης Plat. Lach. 184 b, gehässig, ὑμῖν βαρύτεραι καὶ ἐπιφϑονώτεραι αἱ ἐμαὶ διατριβαὶ γεγόνασιν Apol. 37 d; ἐπίφϑονον πρᾶγμα καὶ οὐ δίκαιον ποιεῖν Is. 2, 23; Sp.; der Mißgunst ausgesetzt, ἐπίφϑονον κτῆμα χρυσός Plat. Legg. XII, 956 a; εἴ τῳ ϑεῶν ἐπίφϑονοι ἐστρατεύσαμεν, das Mißfallen eines Gottes erregend, Thuc. 7, 77, ἐπὶ μεγίστοις τὸ ἐπίφϑονον λαμβάνειν, sich Neid zuziehen, 2, 64; Sp. – Adv. ἐπιφϑόνως, z. B. διακεῖσϑαί τινι, bei Jem. rerhaßt sein, Thuc. 1, 75; τὶ διαπράξασϑαι, so daß man sich Haß zuzieht, 3, 82; ἔχειν πρὸς ἀλλήλους, mißgünstig gegen einander sein, Xen. Cyr. 8, 2, 26.
-
6 διακειμαι
1) находиться в (каком-л.) положении или состоянии(σῶμα μοχθηρῶς διακείμενον Plat.; εὖ ἢ κακῶς Arst.; κακῶς ὑπὸ τραυμάτων διακείμενος Plut.)
ὁρᾶτε ὡς διακεῖμαι ὑπὸ τῆς νόσου Thuc. — вы видите, в каком я состоянии из-за болезни;οὔπω διακέοιντο οἱ Λακεδαιμόνιοι ὥσπερ τοὺς Ἀθηναίους διέθεσαν Xen. — (они думали, что) лакедемоняне еще не находятся в таком положении, в какое они (сами некогда) поставили афинян;ἄμεινον ὑμῖν διακείσεται Xen. — (так) для вас будет лучше2) быть расположенным или настроенным(εὖ τινι Isae.; χαλεπῶς πρός τινα Plat.; εὐθαρσῶς πρὸς τὸν κίνδυνον Plut.)
ἐπιφθόνως δ. τινι Thuc. — внушать кому-л. чувство зависти;ὑπόπτως δ. τινι Thuc. — возбуждать в ком-л. подозрение;φιλικῶς δ. πρός τινα Arst. — дружелюбно относиться к кому-л.3) быть установленным(ὥς οἱ διέκειτο Hes.)
ἐπὴ διακειμένοισι Her. — на (заранее) определенных условиях -
7 διάκειμαι
Aδιάκηται Sapph.Supp.2.9
; inf. - κεῖσθαι: [tense] fut. - κείσομαι: first in Hes.Sc.20:—serving as [voice] Pass. toδιατίθημι, δ. ὑπό τινος X.HG4.1.33
, cf.6.5.1; to be served at table, Philostr.VA2.28; of troops, to be stationed, POxy.1204.7(iii A.D.), etc.: but mostly,II to be in a certain state of mind, body, or circumstances, to be disposed or affected in a certain manner, Hdt.2.83, etc.: freq. with Adv., ὡς διάκειμαι what a state I am in! E.Tr. 113 (lyr.);ὁρᾶτε ὡς δ. ὑπὸ τῆς νόσου Th.7.77
, etc.;σχεδόν τι οὕτω διεκείμεθα, τοτὲ μὲν γελῶντες κτλ. Pl.Phd. 59a
; μοχθηρῶς, φαυλότατα δ., to be in a sorry plight, Id.Grg. 504e, Erx. 405d;οὕτω δ. τὴν γνώμην ὡς.. Isoc.2.13
; εὖ δ. τινί, to be well disposed towards him, Is.4.18;πρός τινα κακῶς δ. Lys.16.2
;πρὸς τοὺς ἄρχοντας Isoc.3.10
; φιλικῶς τινί, οἰκείως πρός τινα, X.An.2.5.27, 7.5.16: abs., to be well-disposed,πρός τινα Philostr. VA1.7
(cf.ἀπὸ τοῦ διακειμένου ἀκροασάμενος Id.VS2.10.1
); ἐπιφθόνως δ. τινί to be envied by him, Th.1.75; ὑπόπτως τῷ πλήθει δ. to be suspected by the people, Id.8.68; ἐρωτικῶς δ. τῶν καλῶν to be in love with.., Pl.Smp. 216d;ἀπλήστως δ. πρὸς ἡδονήν X.Cyr.4.1.14
; λύμῃ δ., = λυμαίνεσθαι, Hdt.2.162; τὸ διακείμενον, of the intransitive Verb, opp. τὸ ποιοῦν, Arist.SE 166b14.2 of things, to be settled, fixed, or ordered,τώς οἱ διέκειτο Hes.
l.c.; τὰ διακείμενα conditions, terms,ἐπὶ διακειμένοισι μουνομαχῆσαι Hdt.9.26
; of a gift, ἄμεινον διακείσεται it will be better disposed of, X.An.7.3.17.3 of property, etc., to be situated, PGiss.119.3 (v A.D.), etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διάκειμαι
-
8 ἐπίφθονος
ἐπίφθον-ος, ον,A liable to envy or jealousy, looked on with jealousy, odious,αἱ λίην ἰσχυραὶ τιμωρίαι πρὸς θεῶν ἐ. γίνονται Hdt.4.205
;γνώμη πρὸς ἀνθρώπων ἐ. Id.7.139
;μηδ'..ἐ. πόρον τίθει A.Ag. 921
; τινι by one, E.Med. 303, Supp. 893 ;εἴ τῳ θεῶν ἐ. ἐστρατεύσαμεν Th.7.77
;[πενία] ἥκιστα ἐ. X.Smp.3.9
; - ώτεραι (sc. αἱ ἐμαὶ διατριβαί) Pl.Ap. 37d, cf. R. 502d ; ἐπίφθονόν ἐστι c. inf., it is invidious, hateful to.., Ar.Eq. 1274 ;εἴ τῳ μακαρίως -ώτερον εἰπεῖν Arist.EE 1215a10
; τὸ ἐ. envy,ἐπὶ μεγίστοις τὸ ἐ. λαμβάνειν Th.2.64
.2 [voice] Act., bearing a grudge against, τινι A.Ag. 133 (lyr.): abs., malignant, hostile, Id.Eu. 376 (lyr.), Sammelb.3924.35 (i A. D.) ;τὸ δαιμόνιον..ἐ. App.Pun.59
;ἐ. βλέμμα Hld.4.5
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπίφθονος
-
9 διάκειμαι
διά-κειμαι (s. κεῖμαι), in irgend eine Lage, körperlich u. geistig, versetzt worden sein; irgend wie beschaffen sein; ὡς δ. ὑπὸ τῆς νόσου, in welchem Zustand ich mich durch die Krankheit befinde; bes. auf geistige und andere Zustände übertr.; so daß διακεῖσϑαι mit adv. oft = εἶναι c. adj. zu fassen ist ( μαντικὴ αὐτοῖσι ὧδε διακέεται), aber den dauernden Zustand, u. oft auch das in einen solchen Zustand durch einen anderen Versetztsein ausdrückt, affektum esse; dah. oft ὑπό τινος dabeisteht; ἄμεινον ὑμῖν διακείσεται, es wird besser für euch sein; ἀπλήστως πρός τι, unersättlich in etwas; φιλικῶς διακεῖσϑαί τινι, mit einem in freundschaftlichem Verhältnis stehen; ὑπόπτως τῷ πλήϑει, bei der Menge in Verdacht stehen; ἐπιφϑόνως τινὶ δ., von einem beneidet werden; οὕτω αἰσχρῶς λύμ ῃ διακείμενον, beschimpft. Διάκειται, es ist bestimmt, angeordnet; νόμῳ διάκειται, es ist durchs Gesetz bestimmt; τὰ διακείμενα, Verabredungen, Bedingungen -
10 ἐπίφθονος
ἐπί-φθονος, (1) akt., hassend, feindlich gesinnt; neidisch, mißgönnend. (2) pass., verhaßt; hassens-, tadelnswert,; γνώμην ἀποδέξασϑαι ἐπίφϑονον πρὸς τῶν πλεόνων ἀνϑρώπων, eine Meinung, die von der Mehrzahl übel aufgenommen wird; εἴ τῳ ϑεῶν ἐπίφϑονοι ἐστρατεύσαμεν, das Mißfallen eines Gottes erregend; ἐπὶ μεγίστοις τὸ ἐπίφϑονον λαμβάνειν, sich Neid zuziehen. Adv. ἐπιφϑόνως, z. B. διακεῖσϑαί τινι, bei j-m verhaßt sein; τὶ διαπράξασϑαι, so daß man sich Haß zuzieht; ἔχειν πρὸς ἀλλήλους, mißgünstig gegen einander sein -
11 Dislike
subs.P. ἀηδία, ἡ, P. and V. δυσχέρεια, ἡ.Satiety: P. and V. κόρος, ὁ (Plat.), πλησμονή, ἡ (Plat.).Viewed with dislike: use adj., P. and V. ἐπίφθονος.——————v. trans.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Dislike
-
12 Enviously
adv.P. ἐπιφθόνως, φθονερῶς.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Enviously
-
13 Grudgingly
Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Grudgingly
-
14 Invidiously
adv.P. ἐπιφθόνως.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Invidiously
-
15 Jealously
adv.P. ἐπιφθόνως, φθονερῶς.Suspiciously: P. ὑπόπτως.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Jealously
-
16 Malevolently
Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Malevolently
-
17 Maliciously
Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Maliciously
-
18 Mischievously
adv.Harmfully: P. ἀνεπιτηδείως, P. and V. κακῶς.Maliciously: P. φθονερῶς, ἐπιφθόνως.Wickedly: P. κακούργως:Ar. and P. πανούργως.Saucily - P. ὑβριστικῶς.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Mischievously
-
19 Offensively
adv.Disgustingly: P. ἀηδῶς.In a way to cause jealousy: P. ἐπιφθόνως.In bad taste: Ar. and P. ἀγροίκως.Insultingly: P. ὑβριστικῶς.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Offensively
-
20 Rancorously
Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Rancorously
- 1
- 2
См. также в других словарях:
ἐπιφθόνως — ἐπίφθονος liable to envy adverbial ἐπίφθονος liable to envy masc/fem acc pl (doric) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
επίφθονος — η, ο (Α ἐπίφθονος, ον) [φθόνος] 1. αυτός που προκαλεί φθόνο, ο μισητός («αἱ λίην ἰσχυραὶ τιμωρίαι πρὸς θεῶν ἐπίφθονοι γίνονται», Ηρόδ.) 2. άξιος να φθονείται, επίζηλος («είναι η ζωή θαυμαστή και επίφθονη», Παπαντ.) αρχ. 1. αυτός που έχει φθόνο ή… … Dictionary of Greek