-
1 επεμνήσθην
ἐπιμιμνήσκομαιbethink oneself of: aor ind pass 3rd pl (epic doric aeolic)ἐπιμιμνήσκομαιbethink oneself of: aor ind pass 1st sg -
2 ἐπεμνήσθην
ἐπιμιμνήσκομαιbethink oneself of: aor ind pass 3rd pl (epic doric aeolic)ἐπιμιμνήσκομαιbethink oneself of: aor ind pass 1st sg -
3 νῦν
νῦν, nun, jetzt, sowohl von dem gegenwärtigen Augenblick, als von einem längern Zeitraume, der der Vergangenheit od. Zukunft entgegengesetzt wird; Ggstz von πάλαι, οἷον ἐγὼ νοέω ἠμὲν πάλαι ἠδ' ἔτι καὶ νῠν, Il. 9, 105; Ggstz von ὀπίσσω, 6, 354; φίλον τέως, νῠν δ' ἐχϑρόν, Aesch. Ch. 987; νῦν τε καὶ σμικρὸν ἔμπροσϑεν, Plat. Phil. 18 d; τότε μὲν – νῦν δέ, Rep. I, 329 a u. öfter; – νῦν ἄρτι, Crat. 396 c; νῦν ἡμέρη ἥδε, Il. 8, 541. – a) sehr gewöhnlich mit dem praes., Hom. u. Folgde überall; auch mit dem imperat., ἄρχετε νῦν νέκυας φορέειν, Od. 22, 437; νῦν δέρκου ϑαρσῶν, νῦν δέ μοι λέγε, Soph. Phil. 144. 152 (vgl. νύν); so auch mit dem imperat. aor., καὶ νῦν ἔασον, Aesch. Prom. 332; τὰ λοιπὰ νῦν ἀκούσατε, 705; Suppl. 315; ἐκεῖσε νῦν μέϑες με, Soph. Phil. 805; ἀλλὰ νῦν ἔτ' ἐν σαυτῷ γενοῦ, 983, öfter; u. so auch μὴ νῦν ἔτ' αὐτῶν μηδὲν ἐς ϑυμὸν βάλῃς, O. R. 975, μὴ νῦν ἔτ' εἴπῃς, El. 316; auch beim opt. aor., O. R. 1183. – b) mit dem perf.; οὓς γὰρ νῦν ἀκήκοας λόγους, Aesch. Prom. 917; εἴ τι μὴ δαίμων παλαιὸς νῦν μεϑέστηκε στρατῷ, Pers. 154; τὰ νῦν πεπραγμένα, 787; νῦν αὖ τρίτος ἦλϑέ ποϑεν σωτήρ, Ch. 1069; νῦν δ' ἠπάτημαι δύςμορος, Soph. Phil. 937; ἔγνωκα μὲν νῦν, O. C. 96, vgl. Ant. 1150 Tr. 1064, öfter; Plat. Rep. V, 473 e; ἣ ἐμοὶ ἐξαίφνης νῦν οὕτωσι προςπέπτωκεν ἄρτι, Crat. 396 c; Xen. Cyr. 5, 2, 27. – c) auffallender mit dem aor.; νῦν μὲν γὰρ Μενέλαος ἐνίκησεν, Il. 3, 439, vgl. 13, 772 Od. 1, 43. 166. 182; τοιῶνδέ γ' ἀρχῶν νῦν ἐπεμνήσϑην πέρι, Aesch. Pers. 321, vgl. 524. 885; Ag. 1248; νῦν δὲ ὤρϑωσας στόματος γνώμην, 1454; νῦν δ' εἰςῆλϑε ἔρις, Soph. O. C. 372; νῦν δ' ἔχρισα, Trach. 685, vgl. 160. 650; Ai. 18. 974; u. in Prosa, καϑάπερ νῠν εἶπες, wie du es so eben sagtest, Plat. Soph. 241 d Polit. 307 c. – d) auch mit dem imperf., vgl. weiter unten νῠν δή; so Xen. καὶ γὰρ νῦν, ὅτε ἄνευ ἡμῶν ἐκινδυνεύετε, πολὺν φόβον ἡμῖν παρείχετε, Cyr. 4, 5, 48, vgl. 5, 4, 32. 6, 1, 43; Dem. 19, 65 ὅτε γὰρ νῦν ἐπορευόμεϑα, als wir jetzt, d. i. vor Kurzem reif'ten. – e) cum futuro, den Beginn der künftigen Handlung in der Gegenwart zu bezeichnen, νῦν αὖτ' ἐγχείῃ πειρήσομαι, Il. 5, 279. 20, 307 Od. 1, 200; νῦν δὲ ϑεοῖσι πρῶτα δεξιώσομαι, Aesch. Ag. 825; vgl. Suppl. 49 ff, νῦν τῶν πρόσϑε πόνων μνασαμένα τά τε νῦν ἐπιδείξω πιστὰ τεκμήρια; u. Soph. νῦν δ' εὐδαίμων ἀνύσει, Phil. 710; νῦν γέ σοι ἑκὼν ἐκστήσομαι, 1042; ὡς τοῦτο νῦν πεπράξεται, O. C. 865, öfter; u. in Prosa, ταύτην καὶ ἐγὼ νῦν ἔχων διάξω, Xen. Cyr. 7, 2, 27. – f) mit dem Artikel, gew. bei einem Nomen, so daß das partic. ὤν ergänzt, u. νῦν adjectivisch betrachtet werden kann, jetzig; Aesch. ἀξιώτατος βροτῶν τῶν νῦν, Ag. 518; Plat. σοφωτάτῳ τῶν γε νῦν, Prot. 309 c; ἅπερ καὶ οἱ νῦν ἔχουσι, Rep. II, 372 e, u. sonst; auch öfter bei Soph., ἡ νῦν ἱμέρα El. 906, ἀφ' ἡμέρας τῆς νῦν O. R. 352, τῷ πότμῳ τῷ νῦν 272, ἐν νυκτὶ τῇ νῦν Ant. 16, ὁ νῦν ἔπαινος O. C. 1413, öfter; Eur.; u. in Prosa, κατὰ τὸν νῦν δή λόγον Plat. Soph. 256 c, τῶν νῦν τιμῶν, Rep. VII, 540 d. Aber auch τὸ νῦν u. τὰ νῦν, auch in einem Wort geschrieben, τονῦν, τανῦν, was das Jetzt anlangt, verstärkt = νῦν; τὰ νῦν τάδε, Her. 7, 104; oft bei den Tragg. u. in att. Prosa, ὥςπερ τὸ νῦν, Plat. Theaet. 187 b, καϑάπερ τὸ νῦν δή, Phil. 27 a, τί οὖν τὰ νῠν; Prot. 309 b, öfter; τὰ νῦν δὴ ἡμεῖς, Legg. III, 686 c; vgl. τό γε νῦν, Pind. P. 11, 44, τό περ νῦν, N. 7, 101; δαίμων τὰ νῦν γ' ἐλαύνει, Soph. O. C. 1750; τὰ δὲ νῦν τιν' ἥκειν λόγος, 132; so auch τὸ νῦν εἶναι, Xen. Cyr. 5, 3, 42 An. 3, 2, 37 u. sonst, s. εἰμί – Abgeleitet von der Bezeichnung der Gegenwart ist der Gebrauch, daß es bes. einen Ggstz gegen einen hypothetischen Satz der Nichtwirklichkeit, das, was n un wirklich ist, ausdrückt; εἰ γάρ μ' ὑπὸ γῆν ἧκεν –, νῦν δ' αἰϑέριον κίνυγμα ὁ τάλας πέπονϑα, Aesch. Prom. 157, vgl. 757, nun aber, so aber; καλῶς ἂν ἐξείρητό σοι, εἰ μὴ 'κύρει ζῶσ' ἡ τεκοῦσα· νῦν δ', ἐπεὶ ζῇ, πᾶσ' ἀνάγκη ὀκνεῖν, Soph. O. R. 985; οὐκ ἂν ὧδ' ἐγιγνόμην κακός· νῦν δ' οὐδὲν εἰδὼς ἱκόμην, O. C. 274; vgl. 911. 1369, öfter; εἰ μὲν γὰρ ἦν ἁπλοῦν –, νῦν δὲ τὰ μέγιστα τῶν ἀγαϑῶν γίγνεται διὰ μανίας, Plat. Phaedr. 244 a; Thuc. 3, 113; εἰ ἠπιστάμεϑα, ὅτι ἥξει, οὐδὲν ἂν ἔδει – · νῦν δέ, ἐπεὶ τοῦτ' ἄδηλον, δοκεῖ μοι, Xen. An. 5, 1, 10, vgl. 7, 8, 16; Sp. – Unter den Vrbdgn mit Partikeln bemerke man bes. νῦν δή, jetzt nun, auch in Beziehung auf Vergangenes, so eben, ἃ νῦν δὴ ἔλεγον, Plat. Prot. 329 c, ὅπερ νῦν δὴ σὺ ἤρου, Phaedr. 61 e, ὅσα προςετάξαμεν νῦν δή, Rep. VI, 491 a; aber auch mit dem fut., καὶ νῦν δὴ τοῦτον ϑήσομεν ἰδιώτην, Soph. 221 c; vgl. Lob. Phryn. 19.
-
4 ἐπι-μιμνήσκω
ἐπι-μιμνήσκω (s. μιμνήσκω), nur Sp. – Gew. med., aor. ἐπεμνησάμην, u. bei den Attikern gewöhnlich ἐπεμνήσϑην, u. fut. neben ἐπιμνήσομαι auch ἐπιμνησϑήσομαι, Her. 2, 3 u. D. S. 14, 117; sich woran erinnern, gedenken; ἐπιμνησαίμεϑα χάρμης, an den Kampf gedenken, an den Kampf gehen, Il. 17, 103; τοῦ ὅγ' ἐπιμνησϑείς Od. 1, 31; ὅτ' ἐπιμνησαίμεϑα σεῖο 4, 191; in tmesi, ἐπὶ δὲ μνήσασϑε ἕκαστος παίδων Il. 15, 662; ἐπεὶ δὲ ἐπεμνησάμην ἀμειλίχων πόνων, erwähnen, Aesch. Ch. 614; μηδ' ἐπιμνησϑῇς ἔτι Τροίας Soph. Phil. 1386; so mit dem gen. Her. 1, 5. 177; Thuc. 1, 97 u. Folgde; ϑαμὰ ἐπιμέμνηνται Σωκράτους Plat. Lach. 180 e, sie sprechen oft von Sokrates; διὰ βραχέων ἐπιμνηστέον Tim. 20 e; περί τινος, Her. 2, 101; καὶ περὶ γυναικῶν ἐπεμνήσϑημεν ὡς..., Plat. Tim. 18 c; Xen. Cyr. 1, 6, 12 u. Sp., wie D. Sic. 14, 117; Her. vrbdt auch τῆς μάχης τε πολλὰ ἐπιμεμνημένοι καὶ τὴν Λήμνου αἵρεσιν, 6, 136, wie der acc. der Pronomina sich bei ihm findet, τοσαῦτα ἐπιμνησϑέντες, soviel erwähnend, anführend, 1, 14, vgl. 2, 3; auch mit ὅτι, ἐπεμνήσϑη τις, ὅτι καταλελοίποιεν Xen. Hell. 3, 2, 8.
-
5 επιμιμνησκομαι
-
6 ἐπιμιμνήσκομαι
A- μνήσομαι Hdt.1.5
, etc., rarely - μνησθήσομαι (Hdt.2.3, D.19.276): [tense] aor.- εμνήσθην Od.1.31
, Hdt.1.85, etc.,- εμνησάμην Il.17.103
, A.Ch. 623 (lyr.), etc.: [tense] pf. ἐπιμέμνημαι, late (i A.D.):—bethink oneself of, remember, think of, c. gen.,ἐπὶ δὲ μνήσασθε ἕκαστος παίδων Il.15.662
; κ'.. ἐπιμνησαίμεθα χάρμης we would think of battle, 17.103;τοῦ ὅ γ' ἐπιμνησθείς Od.1.31
,4.189 (the only parts of the Verb used by Hom.).2. make mention of, ἐπιμνησαίμεθα σεῖο ib. 191, cf. Hdt.1.5,85, A.Ch.l.c., S.Ph. 1400, etc.; οὗ δ' ἐπεμνήσθην `but, by the way', Herod.5.53, cf. 6.42; alsoἐ. περί τινος Hdt.2.101
, X.Cyr.1.6.12, Pl.Mx. 239c, etc.: with neut. pron. in acc.,τοσαῦτα ἐπιμνησθέντες Hdt.1.14
, cf. 2.3; with gen. and acc.,τῆς μάχης τε πολλὰ ἐπιμεμνημένοι καὶ τὴν Λήμνου αἵρεσιν Id.6.136
; alsoἐ. ὅτι.. X.HG3.2.8
;ἐ. περὶ γυναικῶν, ὡς.. Pl.Ti. 18c
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιμιμνήσκομαι
См. также в других словарях:
ἐπεμνήσθην — ἐπιμιμνήσκομαι bethink oneself of aor ind pass 3rd pl (epic doric aeolic) ἐπιμιμνήσκομαι bethink oneself of aor ind pass 1st sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)