-
1 αποκόπτειν
-
2 ἀποκόπτειν
-
3 πρυμνήσιος
πρυμνήσιος, zum Schiffshintertheile gehörig; bes. τὰ πρυμνήσια, sc. δεσμά od. σχοινία, die Taue, mit denen das Schiff vom Hintertheile aus am Lande befestigt wurde; ἐκ δ' εὐνὰς ἔβαλον, κατὰ δὲ πρυμνήσι' ἔδησαν, Il. 1, 436 Od. 15, 498; πρυμνήσι' ἔλυσαν, 2, 418; im Ggstz von πρυμνήσι' ἀνάψαι, 9, 137; πρυμνησίων ξυνεμβόλοις, Aesch. Ag. 957; ἀνημμένοι κάλως πρυμνησίοισιν, Eur. Herc. F. 479; τὰ πρ. τῶν νεῶν ἀποκόπτειν, Plut. Lucull. 12. Uebtr. sagt Mel. 44 (XII, 159) ἐν σοὶ τἀμὰ βίου πρυμνήσι' ἀνῆπται.
-
4 ἄγκῡρα
ἄγκῡρα, ἡ, Anker (von den gekrümmten Armen desselben), zuerst Theogn. u. Pind.; Anker werfen, ἀφιέναι Xen. Hell. 3, 5, 6; βάλλειν Pind. I. 5, 11; καϑιέναι Her. 7, 36; ἐρείδειν χϑονί Pind. P. 10, 51; ῥίπτειν εἰς γῆν Orph. Arg. 497; κρεμαννύναι Pind. P. 4, 192; μεϑιέναι Aesch. Ch. 650; χαλᾶν Sp. – Anker lichten, αἴρεσϑαι Plut. Pomp. 80; ἀναιρεῖσϑαι Ath. XV, 672 c; Leon. Tar. 57 (X, 1); ἀνελκύσασϑαι Poll.; ἀνασπάω, ἀναφέρω, Long. 2, 29. 26, kappen, ἀποκόπτειν. Vor Anker liegen, ἐπ' ἀγκύρας ὁρμεῖν, ἀποσαλεύειν, ὁρμίσασϑαι, Poll. 1, 103; vgl. Eur. Hel. 1080. Dah. ἐπ' ἀγκύραιν δυοῖν ὁρμεῖν τινα ἐᾶν, Jemandem die Wahl zwischen zwei Dingen lassen, Dem. 56, 44; Plut. auch ἐπ' ἀγκύραις Sol. 19; – der Hauptanker des Schiffs hieß ἱερά, Luc. Fugit. 13 Jup. Trag. 51; Plut. reip. ger. pr. 19. Uebertr. Eur. οἴκων, vom Sohne, des Hauses Stütze, Hec. 80; wie Soph. frg. 612; Plat. Legg. XII, 961 c πόλεως. – Bei Theophr. ein Haken, als Werkzeug.
-
5 ἐλπίς
ἐλπίς, ίδος, ἡ, Erwartung künftiger Dinge; δόξας μελλόντων, οἷν κοινὸν ὄνομα ἐλπίς Plat. Legg. I, 644 c. Gew. – 1) Hoffnung; ἔτι ἐλπίδος αἶσα, noch ist Hoffnung, Od. 16, 101. 19, 84; Hes., Pind. u. Folgde; κεναῖσιν ἐλπίσιν πεπεισμένος Aesch. Pers. 790; σαίνομαι ὑπ' ἐλπίδος Ch. 192; ἐλπίδας ἔν τινι κατοικίσαι, in ihm gründen, erwecken, Prom. 250; πολλῶν ῥαγεισῶν ἐλπίδων, sind gebrochen, Ag. 491; ἔχ' ἐλπίδα, habe Hoffnung, hoffe, Soph. O. R. 835; ἐλπίδες πάρεισι El. 800; κεναῖσιν ἐλπίσιν ϑερμαίνεται, ἐξήρετο, Ai. 473 El. 1452; κοὐκ ἔστιν ἔτ' ἐλπῖς ο ὐδεμία σωτηρίας, auf Rettung, Ar. ph. 946, wie Thuc. 1, 65 u. A. Die Vrbdgn ἐλπίδα παρέχειν, προϑεῖ. ναι, ἐμποιεῖν u. ä., Hoffnung machen, λαμβάνειν, fassen, ἐπ' ἐλπίδος ὀχεῖσϑαι u. ψεύδειν, ἀποκόπτειν, ἁμαρτεῖν, καταβάλλειν, s. unter diesen Verbis. Gew. ἐλπίς ἐστιν, ἐν ἐλπίδι εἶναι, γίγνεσϑαι, ἐλπίδα ἔχειν, mit folgdm acc. c. inf., gew. fut.; Aesch. Ag. 665 u. sonst; aor., Pind. P. 3, 111; Aesch. Spt. 349; Soph. O. R. 836 Ant. 235; Plat. Phaed. 67 b; Xen. Hell. 6, 3, 20 Mem. 2, 6, 38; εἰς ἐλπίδα ἦλϑον τοῦ ἑλεῖν Thuc. 2, 56; praes., Aesch. Ag. 1409; Soph. Tr. 137; νῠν ἐλπὶς ἤδη καὶ ϑάτερον οὕτως ἀναφαίνεσϑαι Plat. Soph. 250 c, vgl. Apol. 40 c; ὡς ὀφϑήσομαι Eur. Tr. 487; ὥστε μὴ ϑανεῖν Or. 52; – ἐλπίδας ἔν τινι ἔχειν, auf Einen gesetzt haben, Xen. Cyr. 1, 4, 25 u. A., wie Isocr. 4, 121, ἐλπ. τῆς σωτηρίας ἐν αὐτῷ ἔχομεν; ἔς τινα, Soph. O. C. 1746; ἐπί τινι, Eur. Or. 1059; ἐπί τι, D. Sic. 14, 101; τινός, auf ihm beruhende, z. B. τοῦ ναυτικοῦ Thuc. 2, 89; vgl. Soph. El. 833; αἱ ὑμέτεραι ἐλπίδες, die auf euch gesetzten, Thuc. 1, 69; αἱ τῶν Ἑλλήνων εἰς ὑμᾶς ἐλπίδες 3, 14; ὑπὲρ τοῦ μέλλοντος Pol. 14, 1, 5; περί τινος, D. Hal. 5, 27. – 2) allgemein = Erwartung, Meinung; παρ' ἐλπίδα, wider Erwarten, Aesch. Ag. 873; Soph. Phil. 870; σοφόν τι ὑπὲρ ἐλπ ίδ' ἔχων Ant. 363; ἀπ' ἐλπίδος, Aesch. Ag. 971 Soph. El. 1116, anders als man erwartete; ϑεὸς ἅπαν ἐπὶ ἐλπίδεσσι τέκμαρ ἀνύεται, nach Erwarten, Pind. P. 2, 49; οὐκ ἐπ' ἐλπίδι φάνϑη Eur. Herc. Fur. 804; ἐπὶ τίνι ἐλπίδι ζῇς Plat. Alc. I, 105 a; ἐκτὸς ἐλπίδος γνώμης τ' ἐμῆς σωϑείς Soph. Ant. 330; ἀλλὰ ἐλπὶς πολλή, τὸ γένος ἡμῖν τοῦτο νοητὸν εἶναι Plat. Legg. X, 898 c, wir dürfen erwarten, vermuthen, daß –. – 3) von bösen Dingen, Besorgniß, Furcht; προςῆλϑεν ἐλπίς, ἣν φοβουμένη Eur. Or. 859; τῶν μελλόντων κακῶν Luc. Tyrann. 3; bes. Sp. – 4) übertr., das, worauf man seine Hoffnung setzt, wie bei uns; Ὀρέστης οἴχεται ἐλπὶς δόμων Aesch. Ch. 765; ὑμεῖς, ὦ Λακεδαιμόνιοι, ἡ μόνη ἐλπίς Thuc. 3, 57; in Grabschriften, ἡ γονέων ἐλπίς, z. B. Inscr. 948. ἔλπισις, ἡ, das Hoffen, Sp.
-
6 ἀποκόπτω
A cut off, hew off, freq. in Hom., of men's limbs,κάρη ἀπέκοψε Il.11.261
; ἀπό τ' αὐχένα κόψας ib. 146, al.; in Prose,χεῖρας ἀ. Hdt.6.91
, etc.;ἀγκύρας X.HG1.6.21
;γεφύρας Plu.Nic.26
; amputate, Archig. ap. Orib.47.13.2;νηῶν ἀποκόψειν ἄκρα κόρυμβα Il.9.241
;ἀπὸ πείσματ' ἔκοψα νεός Od.10.127
; ἀΐξας ἀπέκοψε παρήορον he cut loose the trace-horse, Il.16.474:—[voice] Pass., ἀποκεκόψονται, of buds, will be cut off, Ar.Nu. 1125, cf. M.Ant.11.8; ἀ. τὴν χεῖρα have it cut off, Hdt.6.114; ἀ.τὰ γεννητικά, of eunuchs, Ph.1.89: abs., eunuch, De.23.1, cf.Luc.Eun.8:—[voice] Med., make oneself a eunuch, Ep.Gal.5.12, cf. Arr.Epict.2.20.19.2 metaph.,ἀπ' ἐλπίδα φημὶ κεκόφθαι ναυτιλίης νόστου τε A.R.4.1272
, cf. Plb.3.63.8;ἔλεον D.S.13.23
;ἀ. τὸ ἀμφίβολον τῆς γνώμης
decide summarily,Alciphr.
1.8; alsoἀποκοπῆναι τῆς ἐλπίδος Plu.Pyrrh.2
; exclude from the reckoning, despair of,Phld.
Herc.1251.22; reject, exclude, Id.Sign.7, D.3.13:—[voice] Med., dub.in Phld.Mort.23.3 esp. of voice or breath, cut short,τὸν τοῦ πνεύματος τόνον D.H.Comp.14
, cf. 22:—[voice] Pass.,ἀποκέκοπταί τινι ἡ φωνή Plu.Dem.25
, cf. Dsc.Eup.1.85.4 of literary periods or phrases, bring to an abrupt close,δεῖ τῆ μακρᾶ -κόπτεσθαι Arist.Rh. 1409a19
, cf. Demetr.Eloc.18, 238.5 Gramm., in [voice] Pass., to be cut short by ἀποκοπή (q.v.), Eust.487.10, EM609.54.II ἀ. τινὰ ἀπὸ τόπου beat off from a strong place, of soldiers, X.An.3.4.39, 4.2.10.III [voice] Med., smite the breast in mourning: c. acc., mourn for, .Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀποκόπτω
-
7 ἀποκόπτω
ἀποκόπτω fut. ἀποκόψω; 1 aor. ἀπέκοψα LXX; 2 aor. 3 pl. pass. ἀπεκόπησαν Judg 5:22 cod. A; inf. ἀποκοπῆναι (s. κόπτω; Hom. et al.; pap, LXX, Philo, Joseph.) to cut so as to make a separation, cut off, cut awayⓐ of body parts (Hom. et al.; Hdt. 6, 91 χεῖρας; Diod S 17, 20, 7 ἀπέκοψε τὴν χεῖρα; Dt 25:12; Judg 1:6f; Jos., Bell. 6, 164, Vi. 177) Mk 9:43, 45 (Epict 2, 5, 24 of ἀποκόπτειν the foot ὑπὲρ τοῦ ὅλου; cp. Ael. Aristid. 48, 27 K.=24 p. 472 D.: παρατέμνειν one limb ὑπὲρ σωτηρίας of the whole body); ear J 18:10, 26 (on the implications of mutilation cp. Lev 21:16–23; BViviano, RB 96, ’89, 71–80). Private parts implied make a eunuch of, castrate (Lucian, Eunuch. 8; Cass. Dio 79, 11; Dt 23:2; Philo, Leg. All. 3, 8, Spec. Leg. 1, 325; Theoph. Ant. 3, 8 [p. 222, 3]) mid. (Epict. 2, 20, 19; §317; Rob. 809) ὄφελον καὶ ἀποκόψονται would that they might make eunuchs of themselves Gal 5:12. So interpr. by many since Chrysostom and Ambrosiaster, also PDebouxhtay, RevÉtGr 39, 1926, 323–26 (against ChBruston, ibid. 36, 1923, 193f); GDuncan, Gal ’34, 154; 161.ⓑ of noncorporal things τὰ σχοινία cut the ropes (cp. Od. 10, 127; X., Hell. 1, 6, 21; Polyaenus 5, 8, 2; 6, 8) Ac 27:32; branches κλάδους in pruning procedure Hs 8, 1, 2 Joly (ἔκοπτε W.); building-stones πολὺ δεῖ ἀπʼ αὐτῶν ἀποκοπῆναι a great deal must be cut away from them Hs 9, 9, 2.—M-M. TW.
См. также в других словарях:
ἀποκόπτειν — ἀποκόπτω cut off pres inf act (attic epic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Apócope — (Del gr. apokope, amputación.) ► sustantivo femenino GRAMÁTICA Supresión de una o más letras al final de una palabra, como: ■ san, de santo. * * * apócope o, menos frec., apócopa (del lat. «apocŏpe», del gr. «apokopḗ», de «apokóptō», acortar) f.… … Enciclopedia Universal
HOMICIDII Causa — Athanis in Areopago disceptari olim solita est, ex lege, Δικάζειν δὲ την` βουλην` εν Α᾿ρείῳ πάγῳ φόνου καὶ τραύματος ἐκ προνοίας καὶ πυρκαίας καὶ φαρμάκων ἐάν τις ἀποκτείνῃ δοὺς, Senatus Areopagiticus ius dicito de caede, aut vulnere, non casu,… … Hofmann J. Lexicon universale
apócope — (Del lat. apocŏpe, y este del gr. ἀποκοπή, de ἀποκόπτειν, cortar). f. Gram. Supresión de algún sonido al fin de un vocablo; p. ej., en primer por primero. Era figura de dicción según la preceptiva tradicional … Diccionario de la lengua española