-
1 τυχείν
-
2 τυχεῖν
-
3 τυχεῖν
τυχεῖν, τύχοι s. τυγχάνω. -
4 τυγχάνω
τυγχᾰνω ( τυγχάνοντ(α); τυγχανέμεν: aor. τᾰχεν, -ον; -ῃ; -οιμεν; -ών, -όντος, -όντα, -όντες, -οῖσα; -εῖν.)a c. gen., attain to, hit, experienceπρέπει τὸν Αἰνησιδάμου ἐγκωμίων τε μελέων λυρᾶν τε τυγχανέμεν O. 2.47
ἐοικότα γὰρ καὶ τελευτᾷ φερτέρου νόστου τυχεῖν P. 1.35
“ἔν τε θεοῖς τοῦτο κἀνθρώποις ὁμῶς αἰδέοντ' ἀμφανδὸν ἁδείας τυχεῖν τὸ πρῶτον εὐνᾶς” P. 9.41νεαρὸν κατ' αἶσαν υἱὸν ἴδῃ τυχόντα στεφάνων Πυθίων P. 10.26
τῶν δ' ἕκαστος ὀρούει, τυχών κεν ἁρπαλέαν σχέθοι φροντίδα τὰν πὰρ ποδός P. 10.62
ἔλπομαι μέγα εἰπὼν σκοποῦ ἄντα τυχεῖν ὥτ' ἀπὸ τόξου ἱεὶς (Mingarelli: ἄντα σκοποῦ (τε) τυχεῖν codd.: σκοποῦ ἂν τυχεῖν Σγρ.) N. 6.27προφρόνων Μοισᾶν τύχοιμεν, κεῖνον ἅψαι πυρσὸν ὕμνων καὶ Μελίσσῳ I. 4.43
“ βροτέων δὲ λεχέων τυχοῖσα υἱὸν εἰσιδέτω θανόντ' ἐν πολέμῳ” I. 8.36 om. gen.,τοῦτο δ' ἀμάχανον εὑρεῖν· ὅτι φέρτατον ἀνδρὶ τυχεῖν O. 7.26
πρὶν ὅσα φροντίδι μητίονται τυχεῖν (i. e. τούτων ὅσα) P. 2.92b =εὐτυχέω. τὸ δὲ τυχεῖν πειρώμενον ἀγωνίας ἀφροσύνας παραλύει O. 2.51
[ εὖ δὲ τυχόντες (Boeckh: εὖ δ(ὲ) ἔχοντες codd.: ἠὺ δ' ἔχοντες Hermann) O. 5.16]χρὴ πρὸς μακάρων τυγχάνοντ' εὖ πασχέμεν P. 3.104
add. part.,εἰ δὲ τύχῃ τις ἔρδων N. 7.11
τυχεῖν δ' ἕν ἀδύνατον εὐδαιμονίαν ἅπασαν ἀνελόμενον N. 7.55
c happen to be, beI c. pr. subs., adj.οὐκ ἀποδάμου Ἀπόλλωνος τυχόντος P. 4.5
ἐν δὲ μηνὸς πρῶτον τύχεν ἆμαρ (fort. tmesis, ἐν-τύχεν) Pae. 2.76II c. part.γυναῖκας, ὅσαι τύχον Ἀλκμήνας ἀρήγοισαι λέχει N. 1.49
-
5 τυγχάνω
Aτύγχανον Od.14.231
, ([etym.] παρετ-) Il.11.74: [tense] fut.τεύξομαι 16.609
, Od.19.314, Ar.Eq. 112, Lys.18.23 (also as [tense] fut. [voice] Med. of τεύχω): [tense] aor. 2 ἔτῠχον, [dialect] Ep. τύχον, Il.5.287, 587, etc.; [dialect] Ep. subj. τύχωμι, -ῃσι, 7.243, 11.116; later also τετύχῃσι, Max.577; late [dialect] Ep. opt.τετύχοιμι Man.3.299
: [dialect] Ep. also [tense] aor. 1ἐτύχησα Il.15.581
, al., Hes.Fr.15: [tense] pf. τετύχηκα (intr.) Od.10.88 (part. τετυχηκώς, v.l. τετυχηώς. Il.17.748), Th. 1.32, (trans.) X.Cyr.4.1.2, Isoc.3.59; later also τέτευχα, D.21.150 (cod. S), Arist.EN 1119a10, PA 647b15, freq. later, PEnteux.6.7 (iii B. C.), UPZ123.30 (ii B. C.), PStrassb.98.10 (ii B. C.), Inscr.Prien.108.287 (ii B. C.), etc.; [dialect] Dor. [tense] pf. inf. (Cos, iii B. C.); but [dialect] Ion. [tense] plpf.ἐτετεύχεε Hdt.3.14
; τέτυχα v.l. in Ep.Hebr.8.6, v.l. in J.BJ7.5.4, ([etym.] συν- ) Aristeas 180, etc.; part.τετυχώς Jahresh.29
Beibl. 163 (Stara Zagora):—[voice] Med., [tense] aor. 1 :— [voice] Pass., [tense] impf.ἐτυγχάνετο Ant.Lib.39.3
(dub.): elsewh. in compds, [tense] aor. 1 ἐτεύχθην ([etym.] ἐν-) Plb.35.6.1: [tense] pf. τέτευγμαι ([etym.] ἐπι-) Id.6.53.2.A happen to be at a place, εἴ πέρ τε τύχῃσι μάλα σχεδόν even if she be quite near, Il.11.116; μὴ σύ γε κεῖθι τύχοις may'st thou not be there, Od.12.106; ;πεδίοιο διαπρύσιον τετυχηκώς Il.17.748
(but in these last two places the meaning may be ' has been made' (though not by human agency), cf. [γαῖα] οὐδ' εὐρεῖα τέτυκται Od.13.243
;γυναικὸς ἄρ' ἀντὶ τέτυξο Il.8.163
, etc.; v. ad fin.).2 of events, and things generally, happen to one, befall one, come to one's lot, c. dat. pers., οὔνεκά μοι τύχε πολλά because much fell to me, Il.11.684;καί μοι μάλα τύγχανε πολλά Od.14.231
; , cf. Pers. 706 (troch.);οἷ' αὐτοῖς τύχοι S.Ph. 275
;εἴ τι δεσπόταισι τυγχάνει E.Alc. 138
: abs.,εἰ δ' αὖθ', ὃ μὴ γένοιτο, συμφορὰ τύχοι A.Th.5
, cf. Ag. 347, etc.;ἄριστα πρὸς τὸ τυγχάνον E.Hel. 1290
, cf. Ion 1511.b [tense] aor. part. ὁ τυχών, the first one meets, any chance person, Hes.Th. 973, Pl.R. 539d, etc.;οἱ τ.
everyday men, the vulgar,X.
Mem.3.9.10, etc.;εἷς ἦν τῶν τ. Isoc.10.21
; οὐχ ὁ τ. ἀνήρ, of Moses, Longin.9.9: so of things, τὸ τυχόν any chance result, Pl.Ti. 46e; ; οὐχ ὁ τ. λόγος no common discourse, Pl.Lg. 723e;σύνεσιν οὐ τὰν τυχοῦσαν Archim.
Spir.Praef.; οἱ τ. φόβοι trifling fears, Lycurg.37; καίπερ τὸ τ. καταβαλοῦσιν though they may have paid a trifling sum, Str.5.2.7:—Math., τυχὸν σημεῖον any point (at random), Euc.1.5, cf. 6.9; ἄλλα, ἃ ἔτυχεν, ἰσάκις πολλαπλάσια any other equimultiples taken at random, Id.5.4.3 in [ per.] 3sg. [tense] aor. or [tense] impf., impers. (sts. also pers.) in relat. clauses, as (when, where, etc.) it (he, she, etc.) happened (may happen, etc.), i. e. anyhow, at any time, place, etc., καὶ ἀρχομένοις καὶ μεσοῦσι καὶ ὅπως ἔτυχέ τῳ at the beginning, middle, or any other point, Th.5.20; ὡς ἔτυχε ζημιοῦσθαι to be penalized just anyhow, X.Mem.3.9.13; οὐχ ὡς ἔτυχεν in no ordinary manner, Men. Sam.79, BMus.Inscr.4.481*.340 (Ephesus, ii A. D.); τὴν μὲν δικαίαν, τὴν δ' ὅπως ἐτύγχανεν just anyhow, E.Hipp. 929; ἀποτετμάσθω δύο τμάματα ὡς ἔτυχεν let two segments be cut off at random, Archim. Con.Sph.24;χώρᾳ γ' ἐν ᾗ ἔτυχε X.Oec.3.3
;ὅπου ἔτυχεν Id.Cyr.8.4.3
;ὅπου ἂν τύχῃ Pl.Prt. 242e
; sometimes,Pl.
Phd. 89b; sometimes,E.
El. 1169 (lyr.); but, at any odd time, Th.1.142;ἡνίκ' ἂν τ. D.1.3
; ἂν τύχῃ, εἰ τύχοι, it may be, Pl.Cra. 430e, Hp.Mi. 367a;τὸ δέ, εἰ ἔτυχεν, οὐχ οὕτως ἔχει Id.Cra. 439c
;εἰ οὕτως ἔτυχεν Arist.Cat. 8b12
; mere chance,Pl.
Phlb. 28d: with attraction of the relat. Pron.,τὸ οἷς ἔτυχε προσκρούειν Plu.Cic.27
;ὡμίλει ᾧ τύχοι Plb.26.1.3
;ὧν ἔτυχε πιμπλάμενος Luc.Vit.Auct.9
; οὐδὲ γὰρ ὧν ἔτυχ' ἦν they were not just any acts, D.18.130.b c. acc. et inf.,ἔτυχε ὄμβρον συνεργῆσαι Plu.Alc.28
, cf. Ael.NA5.6; ἔτυχεν ὥστε .. D.C.39.12.4 sts. the Verb agrees in person and number with the subject of the principal clause, perhaps by assimilation, ἀπαίροντες ἀπὸ τῆς Πελοποννήσου ὁπόθεν τύχοιεν, for ὁπόθεν τύχοι, Th.4.26, cf. 93, 5.56, 7.70, Pl.Tht. 179c; ὅ τι ἂν τύχωσι, τοῦτο λέγουσι they say just anything, Id.Prt. 353a;ὅ τι ἂν τύχωσι, τοῦτο πράξουτιν Id.Cri. 45d
, cf. Grg. 522c, Smp. 181b; ;ὡς ἐτύγχανον ἕκαστοι, ηὐλίζοντο X.An.2.2.17
, cf. 3.1.3;τάχ' ἄν, εἰ τύχοιεν, σωφρονέστεροι γένοιντο D.15.16
;δουλεύειν μᾶλλον ἢ μεθ' ὁποτέρου ἂν τύχωσι τούτων ἐλευθέρους εἶναι Th.8.48
; πρὸς ὀργὴν ἥν τινα τύχητε ἔστιν ὅτε σφαλέντες τὴν τοῦ πείσαντος μίαν γνώμην ζημιοῦτε yielding to the impulse of the moment, Id.3.43; Ra. 945: with attraction of the relat. Pron.,οὓς ἂν τύχῃς ἐπαινῶν Isoc.12.206
.5 neut. part. τυχόν, used abs. like ἐξόν, παρόν, etc., since it so befell,οὕτως τ. Luc.Symp.43
.b as Adv., perchance, perhaps, Isoc.4.171, X.An.6.1.20, Pl.Alc.2.140a, 150c, D.18.221, 21.41, Men.Pk. 184, 1 Ep.Cor.16.6;τ. ἴσως Epich.277
, E.Fr.953.9, Men. Epit. 287, Plb.2.58.9; τυχὸν μὲν.., τυχὸν δὲ .. Arr.An.1.10.6, etc.II joined with the part. of another Verb to express a coincidence, τύχησε γὰρ ἐρχομένη νηῦς a ship happened to be, i. e. was just then, starting, Od.14.334;ξεῖνος ἐὼν ἐτύχησε παρ' ἱπποδάμοισι Γερηνοῖς Hes.Fr.15.3
, cf. Semon.7.19, Pi.N.1.49;πρυτανεία ἣ ἂν τυγχάνῃ πρυτανεύουσα IG12.63.27
, cf. 52; τὰ νοέων τυγχάνω what I happen to have, i.e. have at this moment, in my mind, Hdt. 1.88, cf. 8.65,68.ά; ἐτετεύχεε ἐπισπόμενος Id.3.14
; ὃ τυγχάνω μαθών which I have just learnt, S.Tr. 370; παρὼν ἐτύγχανον I was by just then, Id.Aj. 748; τυγχάνει καθεύδων he is sleeping just now, Ar.V. 336 (troch.); ἔτυχον στρατευόμενοι they were just then engaged in an expedition, Th.1.104; ἔτυχε κατὰ τοῦτο καιροῦ ἐλθών he came just at this point of time, Id.7.2; ἥτις δέ τοι μάλιστα σωφρονεῖν δοκεῖ, αὕτη μέγιστα τυγχάνει λωβωμένη she is just the one who.., Semon.7.109; but freq. τυγχάνω cannot be translated at all, esp. in phrase τυγχάνω ὤν, which is simply = εἰμί, S.Aj.88, Ar.Pl.35, Pl.Prt. 313c, etc.2 the part. ὤν is sts. omitted, ; εἴ σοι χαρτὰ τυγχάνει τάδε ib. 1457; νῦν δ' ἀγροῖσι τυγχάνει ib. 313;ἔνδον γὰρ ἄρτι τυγχάνει Id.Aj.9
;εἴ τις εὔνους τυγχάνει Ar.Ec. 1141
;εἰ σὺ τυγχάνεις ἐπιστήμων τούτων Pl.Prt. 313e
, cf. Grg. 502b, R. 369b, al.: sts. τυγχάνειν is used much like εἶναι, Σωτὴρ γένοιτ' ἂν Ζεὺς ἐπ' ἀσπίδος τυχών A.Th. 520; οὐκ ἀποδάμου τυχόντος not being absent, Pi.P.4.5 (cf. τόσσαις); ποῦ χρὴ τηνικαῦτα τυγχάνειν; E.IA 730
; τ. ἐν ἐμπύροις to be engaged in.., Id.Andr. 1113; freq. in Arist., , cf. 1289b16, Top. 151b11; also in later Gr.,τὰ ἑπτάμηνα γόνιμα τυγχάνειν Sor.1.55
, cf. 69, al.;νέος πάνυ τυγχάνων PLips. 40 ii 7
(iv A. D.), etc.:—Phryn.244 rejects this usage in Attic.b τυγχάνον, = τὸ ἐκτὸς ὑποκείμενον, the external reality, e. g. αὐτὸς ὁ Δίων as distd. both from the word ([etym.] φωνή) Δίων and its meaning, Stoic.2.48.c τὰ πράγματα τυγχάνοντα καλοῦσι (sc. οἱ Στωϊκοί) , τέλος γὰρ τὸ τυχεῖν τούτων, ib.77.3 later c. inf., τυγχάνομεν ἐπιδεδωκέναι we happen to have handed in.., we have just handed in.., PTeb.796.13 (ii B. C.), cf. PSI10.1118.8 (i A. D.), 1.39.4 (ii A. D.), Heliod. et Antyll. ap. Orib.44.8.21, 25, 44.23.21, Gal. 18(2).394.B gain one's end or purpose, succeed,οὐκ ἐτύχησεν ἑλίξας Il. 23.466
;εἰ τύχῃ τις ἔρδων Pi.N.7.11
, cf. 55; τὸ τυχεῖν, = νίκη, Id.O.2.51;πείθειν.. τυγχάνειν θ' ἅμα E.Hec. 819
;εἰ τύχοιμεν Th.4.63
; τυχόντες if successful, opp. σφαλέντες, Id.3.39, cf. 82, Pi.P.10.62;τυγχάνουσι καὶ ἀποτυγχάνουσι Arist.Po. 1450a3
;ὀρθῶς πράττειν καὶ τ. Pl.Euthd. 280a
; gain one's request, Hdt.1.213 (so τυχόντα γνώμης in Th.3.42); in speaking, to be right,τί νιν καλοῦσα.. τύχοιμ' ἄν; A.Ag. 1233
, cf. Ch.14, 317 (lyr.), S.Ph. 223, OC 1580; (lyr.):—[voice] Pass., impers., αὐτῷ πρὸς τὸ ἔργον οὐδὲν ἐτυγχάνετο nothing went right, dub. in Ant.Lib. 39.3:—in part. τυχήσας or τυχών, combined with νύξε, βάλε, οὖτα, etc., pierce, wound, etc., successfully, so that the whole phrase means hit,ἔγχεϊ νύξε κατὰ κληῗδα τυχήσας Il.5.579
, cf. 858, 12.394; βάλε δουρὶ κατὰ ζωστῆρα τυχήσας ib. 189; , cf. 5.98, 582, 13.371, 397, Od.19.452, al.; also conversely,θηρητὴρ ἐτύχησε βαλών Il.15.581
;βαλὼν τύχω Hdt.3.35
; also apart from such combinations, hit, c. gen.,προβιβάντος Il.16.609
;μηρίνθοιο 23.857
;τ. τοῦ σκοποῦ Pl.Lg. 717b
, cf. R. 523b, Th.2.35, X.An.3.2.19, Ap.1: c. dupl. gen.,εἰ.. τοῦ παιδὸς.. τύχω μέσης τῆς καρδίης Hdt. 3.35
: abs.,ἤμβροτες οὐδ' ἔτυχες Il.5.287
;αἰ κε τύχωμι 7.243
, Od.22.7.II hit upon, light upon:1 meet, fall in with persons, Αακεδαίμονι.. τυχήσας having met [him] in Lacedaemon, Od.21.13: c. gen., ; τριακτῆρος ib. 172 (lyr.);ἀγαθῶν ἀνδρῶν Lys.2.5
;γυναικῶν X.Smp.9.7
: with a predicate added,μή τευ μελαμπύγου τύχῃς Archil.110
;προφρόνων Μοισᾶν τ. Pi.I.4(3).43(61)
;θεῶν ἀμεινόνων τ. E.Heracl. 351
;ἐμοῦ.. οἰκητοῦ S.OT 1450
, cf. 677;ἡμῶν τ. οἵων σε χρή E.Hel. 1300
, cf. Lys.18.23;ἐρωτᾶτε αὐτοὺς ὁποίων τινῶν ἡμῶν ἔτυχον X.An.5.5.15
;τοῦ δαίμονος.. κακοδαίμονος Ar.Eq. 112
.2 light on a thing,τύχε γάρ ἀμάθοιο βαθείης Il.5.587
; attain, obtain a thing, c. gen.,πομπῆς καὶ νόστοιο Od.6.290
;αἰδοῦς Thgn.253
, cf. 256; [ οἴκτου] A.Pr. 241;ξυγγνώμης Th.7.15
; ; of meeting with misfortunes, βίης τυχεῖν meet with, suffer violence, Hdt.9.108; τραυμάτων, κακῶν, A.Ag. 866, E.Hec. 1280; δίκης, κρίσεως, Pl.Grg. 472d, Phdr. 249a, cf. Lg. 869b: abs., have the lot or fate,ἄλλος μὲν ἀποφθίσθω ἄλλος δὲ βιώτω, ὅς κε τύχῃ Il.8.430
; (where τὴν is governed by αἰτήσας).b after Hom. also c. acc. of neut. Adj. or Pron.,τὰ πρόσφορα A.Ch. 711
, cf. Eu.30, S.OC 1106, Ph. 509 (lyr.), E.Med. 758, Hec.51: later the acc. is used more freely,τ. ἐπίστασιν Sammelb.5235.15
(i A. D.); (ii A. D.);βοήθειαν PGoodsp.Cair.15.14
(iv A. D.); (iv A. D.); .c after either case a gen. pers. may be added, obtain a thing from a person,ὧν δέ σου τυχεῖν ἐφίεμαι S.Ph. 1315
;σου τοῦτο τ. Id.OC 1168
; or the pers. may be added with a Prep.,τ. ἐπαίνου ἔκ τινος Id.Ant. 665
;παρὰ σεῖο τ. φιλότητος Od.15.158
;τιμίαν ἕδραν παρ' ἀνδρῶν A.Eu. 856
(dub.);αἰδοῦς ὑπό τινος X.Cyr.1.6.10
, cf. Mem.4.8.10, etc.: abs.,χρὴ πρὸς μακάρων τυγχάνοντ' εὖ πασχέμεν Pi.P.3.104
.d c. inf.,οἶμαί σου τεύξεσθαι μεθεῖναί με Pl.Phlb. 50d
;ἐὰν ψαῦσαι τοῦ νεκροῦ τύχωμεν Plu.Pel.33
; οὐ τυχὼν ἐπιδείξειν ( = ἐπιδεῖξαι ) not having succeeded in proving, PPetr.3p.153 (iii B. C.). (Τυ-γ-χ-άνω, with ἐτύχησα, τετύχηκα, is formed from the [tense] aor. τυχ-εῖν, which was orig. the [tense] aor. [voice] Pass. (with act. form) of τεύχω 'make'; ἔτυχε = factum est, as ἔτραφον = I was nourished (v. τρέφω); senses A.1.1-3 are the oldest and are parallel toτεύχω 11
(esp.[voice] Pass.); many of the forms belong equally to both verbs; τιτύσκομαι like wise belongs to both verbs; τ (ε) υχ- from Θ (ε) υχ-, cf. ἀποθύσκειν, ἐνθύσκει, συνθύξω, and perh. Germ. taugen 'to be capable, useful', Engl. dow, doughty.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > τυγχάνω
-
6 ἄντα
a adv., face to face, squarely ἔλπομαι μέγα εἰπὼν σκοποῦ ἄντα τυχεῖν ὥτ' ἀπὸ τόξου ἱείς (Mingarelli: ἄντα σκοποῦ (τε) τυχεῖν codd.: σκοποῦ ἂν τετυχεῖν Σ.) N. 6.27b prep. c. gen., against —κείνοις δ' ὑπέρτατον ἦλθε φέγγος ἄντα δυσμενέων Pae. 2.69
-
7 σκοπός
a mark, targetἔπεχε νῦν σκοπῷ τόξον, ἄγε θυμέ O. 2.89
ἄκοντι Φράστωρ ἔλασε σκοπόν O. 10.71
παρὰ σκοπὸν οὐ χρὴ τὰ πολλὰ βέλεα καρτύνειν χεροῖν O. 13.94
ἔλπομαι μέγα εἰπὼν σκοποῦ ἄντα τυχεῖν ὥτ' ἀπὸ τόξου ἱεὶς (Mingarelli: ἄντα σκοποῦ (τε) τυχεῖν codd.: σκοποῦ ἂν τετυχεῖν Σ̆γρ) N. 6.27 ἀκοντίζων σκοποἶ ἄγχιστα Μοισᾶν (Ahrens: σκοποῦ codd.) N. 9.55 οὐ πὰρ σκοπόν fr. 6a. g.b watcher οὐδ' ἔλαθε σκοπόν (Apollo) P. 3.27 c. gen.,Ὀλύμπου σκοποὶ O. 1.54
τοξοφόρον Δάλου θεοδμάτας σκοπόν (Apollo) O. 6.59 ξυνᾶνα Μαγνήτων σκοπὸν (Akastos) N. 5.27Ζεὺς ὁ θεῶν σκοπὸς Pae. 6.94
-
8 τελευτά
τελευτά (-ά, -ᾷ, -άν; -αί, -αῖς.)a conclusion, endφέρειν γῆρας εὔθυμον ἐς τελευτάν O. 5.22
τοῦτο δ' ἀμάχανον εὑρεῖν, ὅτι νῦν ἐν καὶ τελευτᾷ φέρτατον ἀνδρὶ τυχεῖν O. 7.26
ἀλλ' ἤδη τελευτὰν κεῖνος αὐταῖς ἡμιθέων πλόος ἄγαγεν P. 4.210
θνατὰ μεμνάσθω περιστέλλων μέλη, καὶ τελευτὰν ἁπάντων γᾶν ἐπιεσσόμενος N. 11.16
[ τελευτάν (v. l. τελετάν, cf. infra d.) fr. 131 ad Θρ. ] οἶδε μὲν βίου τελευτάν, οἶδεν δὲ διόσδοτον ἀρχάν sc. the initiate in the Eleusinian mysteries fr. 137. 2.ναυσιφορήτοις δ' ἀνδράσι πρώτα χάρις ἐς πλόον ἀρχομένοις πομπαῖον ἐλθεῖν οὖρον· ἐοικότα γὰρ καὶ τελευτᾷ φερτέρου νόστου τυχεῖν P. 1.35
b consummationὣς ἄρ' εἰπὼν ἔντυεν τερπνὰν γάμου κραίνειν τελευτάν P. 9.66
c conclusion, outcomeδεῖξέν τε Κοιρανίδᾳ πᾶσαν τελευτὰν πράγματος O. 13.75
τὸ δὲ πὰρ δίκαν γλυκὺ πικροτάτα μένει τελευτά I. 7.48
θεοῦ δὲ δείξαντος ἀρχάν τελευταί τε καλλίονες fr. 108a. 4. -
9 φέρτερος
φέρτερος, φέρτατος, φέριστοςa comp., betterμηδ' Ὀλυμπίας ἀγῶνα φέρτερον αὐδάσομεν O. 1.7
ἐοικότα γὰρ καὶ τελευτᾷ φερτέρου νόστου τυχεῖν ( φερτέρᾳ v. l.) P. 1.35πεπρωμένον ἦν, φέρτερον πατέρος ἄνακτα γόνον τεκεῖν ποντίαν θεόν I. 8.32
b superl., (φέρτατος, -ον, -ων; -ον nom.: φέριστον nom.)I of pers., best, matchlessφερτάτων Κρονιδᾶν O. 9.56
γόνον τέ οἱ φέρτατον ἀτίταλλεν N. 3.57
ὁ δ' ὄλβῳ φέρτατος (sc. Ζεύς) N. 10.13ἄνδωκε δ' αὐτῷ φέρτατος οἰνοδόκον φιάλαν Τελαμών I. 6.39
δεξαμένα τὸν φέρτατον θεῶν (sc. Ζεύς) I. 7.5 φ]έρτατος ἀνθρώπων Πα. 13. b. 5.II of things, best, finestλόγων φερτάτων μναμήἰ P. 5.48
ὡς ἀπὸ κρανᾶν φέρτατον ὕδωρ *fr. 104b. 2.* πολύ τοι φέριστον ἀνδρὶ τερπνὸς αἰών fr. 126. 2. add. inf.τοῦτο δ' ἀμάχανον εὑρεῖν· ὅτι νῦν ἐν καὶ τελευτᾷ φέρτατον ἀνδρὶ τυχεῖν O. 7.26
-
10 φέρτατος
φέρτερος, φέρτατος, φέριστοςa comp., betterμηδ' Ὀλυμπίας ἀγῶνα φέρτερον αὐδάσομεν O. 1.7
ἐοικότα γὰρ καὶ τελευτᾷ φερτέρου νόστου τυχεῖν ( φερτέρᾳ v. l.) P. 1.35πεπρωμένον ἦν, φέρτερον πατέρος ἄνακτα γόνον τεκεῖν ποντίαν θεόν I. 8.32
b superl., (φέρτατος, -ον, -ων; -ον nom.: φέριστον nom.)I of pers., best, matchlessφερτάτων Κρονιδᾶν O. 9.56
γόνον τέ οἱ φέρτατον ἀτίταλλεν N. 3.57
ὁ δ' ὄλβῳ φέρτατος (sc. Ζεύς) N. 10.13ἄνδωκε δ' αὐτῷ φέρτατος οἰνοδόκον φιάλαν Τελαμών I. 6.39
δεξαμένα τὸν φέρτατον θεῶν (sc. Ζεύς) I. 7.5 φ]έρτατος ἀνθρώπων Πα. 13. b. 5.II of things, best, finestλόγων φερτάτων μναμήἰ P. 5.48
ὡς ἀπὸ κρανᾶν φέρτατον ὕδωρ *fr. 104b. 2.* πολύ τοι φέριστον ἀνδρὶ τερπνὸς αἰών fr. 126. 2. add. inf.τοῦτο δ' ἀμάχανον εὑρεῖν· ὅτι νῦν ἐν καὶ τελευτᾷ φέρτατον ἀνδρὶ τυχεῖν O. 7.26
-
11 φέριστος
φέρτερος, φέρτατος, φέριστοςa comp., betterμηδ' Ὀλυμπίας ἀγῶνα φέρτερον αὐδάσομεν O. 1.7
ἐοικότα γὰρ καὶ τελευτᾷ φερτέρου νόστου τυχεῖν ( φερτέρᾳ v. l.) P. 1.35πεπρωμένον ἦν, φέρτερον πατέρος ἄνακτα γόνον τεκεῖν ποντίαν θεόν I. 8.32
b superl., (φέρτατος, -ον, -ων; -ον nom.: φέριστον nom.)I of pers., best, matchlessφερτάτων Κρονιδᾶν O. 9.56
γόνον τέ οἱ φέρτατον ἀτίταλλεν N. 3.57
ὁ δ' ὄλβῳ φέρτατος (sc. Ζεύς) N. 10.13ἄνδωκε δ' αὐτῷ φέρτατος οἰνοδόκον φιάλαν Τελαμών I. 6.39
δεξαμένα τὸν φέρτατον θεῶν (sc. Ζεύς) I. 7.5 φ]έρτατος ἀνθρώπων Πα. 13. b. 5.II of things, best, finestλόγων φερτάτων μναμήἰ P. 5.48
ὡς ἀπὸ κρανᾶν φέρτατον ὕδωρ *fr. 104b. 2.* πολύ τοι φέριστον ἀνδρὶ τερπνὸς αἰών fr. 126. 2. add. inf.τοῦτο δ' ἀμάχανον εὑρεῖν· ὅτι νῦν ἐν καὶ τελευτᾷ φέρτατον ἀνδρὶ τυχεῖν O. 7.26
-
12 κρίσις
A separating, distinguishing,τοῦ πλέω καὶ τοῦ μὴ πλέω Meliss.7
; τῶν ὁμοιογενῶν, τῶν διαφερόντων, dub. l. in Arist.EN 1165a34.2 decision, judgement,περὶ τούτων Parm.8.15
;τὴν Κροίσου κ. Hdt.3.34
;ἐν θεῶν κρίσει A.Ag. 1289
;κατὰ δύναμιν καὶ κ. ἐμήν Hp.Jusj.1
; κ. οὐκ ἀληθής no certain means of judging, S.OT 501 (lyr.);πολίτης ὁρίζεται τῷ μετέχειν κρίσεως καὶ ἀρχῆς Arist. Pol. 1275a23
;κρίσεως προσδεόμενα Epicur.Nat.32
G., cf. Herc.1420.3;αἱ τῶν πολλῶν κ. Phld.Mus.p.75
K.; Κρίσις, title of a play by Sophocles on the Judgemént of Paris; κ. τινός judgement on or respecting,τῶν μνηστήρων Hdt.6.131
;ἀέθλων Pi.O.3.21
, N.10.23;μορφῆς E.Hel.26
: ἡ τῶν ὅπλων κ., referring to the story of Ajax, Pl.R. 620b, cf. Arist.Po. 1459b5;κρίσιν.. τοῦ βίου πέρι ὧν λέγομεν Pl.R. 360e
;κ. ἀμφ' ἀέθλοις Pi.O.7.80
;κ. διημαρτημένη Stoic.1.50
; κ. συνετή Cleanth.ib.128; power of judgement,κρίσει πραγμάτων διαφέρεσθαι Plb.18.14.10
; κατὰ κρίσιν with judgement, advisedly, Id.6.11.8.II judgement of a court,οὐδὲν ἂν τῆς ὑμετέρας κ. ἔδει Antipho 4.4.2
; trial, suit, ; καθιστάναι ἑαυτὸν ἐς κ. ib. 131;κρίσιν ποιεῖν τινι Lys. 13.35
; κρίσεως τυχεῖν to be put on one's trial, Pl.Phdr. 249a;εἰς κ. ἄγειν Id.Lg. 856c
; ἡ κ. γίγνεταί τινι ibid.; κρίσιν ὑποσχεῖν ib. 871d, D.21.125;τὰς κρίσεις ποιεῖσθαι περί τινος Isoc.4.40
, cf. Th.1.77;τὰς κ. διαδικάζειν Pl.Lg. 876b
; κρίσιν λελογχότα Μειδίᾳ ἐξούλης Test. ap. D.21.82;αἱ κ. τῶν συμβολαίων Plu.2.447e
.b result of a trial, condemnation, X.An.1.6.5.c ἡμέρα κρίσεως Day of Judgement, Ev.Matt.10.15.2 trial of skill or strength, πρὸς τόξου κρίσιν in archery, S.Tr. 266;δρόμον.., οὗ πρώτη κ. Id.El. 684
;κ. ποιεῖν ὁπότερος εἴη τὴν τέχνην σοφώτερος Ar.Ra. 779
;θεῶν ἔριν τε καὶ κ. Pl. R. 379e
.III event, issue, κρίσιν σχεῖν to be decided, of a war, Th.1.23, Plb.31.29.5;κρίσεως τυχεῖν Id.1.59.11
;ἐν τοῖς πεπολιτευμένοις τὴν κ. εἶναι νομίζω 1
suppose the issue depends upon my public measures, D.18.57.2 turning point of a disease, sudden change for better or worse, Hp. VM19 (pl.), Gal.9.550, etc.;κ. ξύντομος ἐπὶ τὸ κάκιον Hp.Judic.34
, cf. Gal.18(2).231.IV middle of the spinal column, Poll.2.177. -
13 λιπαρέω
A persist, persevere, hold out, of obstinate resistance,λιπαρήσομεν οὕτω, ὅκως ἂν ἔχωμεν Hdt.8.144
: in part., τοὺς Λυδοὺς τέως μὲν διάγειν λιπαρέοντας continued to hold out, under pressure of famine, Id.1.94: reversely, with part. added, λιπαρέετε μένοντες persist in holding your ground, Id.9.45; ἐλιπάρεε ἱστορέων persisted in inquiring, Id.3.51: c. dat., λ. τῇ πόσει keep on drinking, Id.5.19;λ. τῇ ἑταίρᾳ D.L.6.66
.II of persistent entreaty,1 abs., to be importunate,λιπαρεόντων δὲ αὐτῶν Hdt.1.86
, cf. 2.42, 9.111, A.Pr. 520, Pl.Cra. 413c, Men.Epit.54, Herod.6.28,93; , cf. D.21.206.2 c. acc. et inf., beseech one to do a thing, A.Pr. 1004; also τοῦ με χρείας ὧδε λιπαρεῖς τυχεῖν; to obtain what request dost thou so importune me? S.OT 1435; λιπαροῦντι μὲν τυχεῖν importunate to obtain, Id.OC 776; ξυγγενέσθαι.. μ' ἐλιπάρει.. μάζαις importuned me to become acquainted with cakes, Telecl.38 (cj. Porson), cf. X.Oec.2.16; also λ. τινὰ ὅπως .. PAmh. 2.79.47 (ii A. D.); ἐξαιτήσεσθαι καὶ λιπαρήσειν παρ' ὑμῶν αὐτόν entreat earnestly for him at your hands, D.21.208; but also λ. βωμούς importune.., Plb.32.15.7:—[voice] Pass., to be earnestly entreated,ὑπό τινων X. HG3.5.12
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > λιπαρέω
-
14 ὡραῖος
A produced at the right season ([etym.] ὥρα), seasonable, timely: esp. of the fruits of the earth, βίος or βίοτος ὡ. store of fruits gathered in due season, Hes.Op.32, 307; ὡ. καρποί the fruits of the season, καρποὺς.. κατατίθεσθαι ὡραίους to store them up in season, Hdt.1.202: freq. in neut., ὡραῖα, τά, Th.1.120, 3.58, X.An.5.3.9, Pl.Lg. 845e;ἑραίως τὰ ὡραῖα ἀποδιδόναι Hp.Aph.3.8
; ὡραῖα.. ἀποτελεῖν ἱερά to render fruits of the season as sacred offerings, Pl.Criti. 116c, cf. Orac. ap. D.21.52;τρωκτὰ ὡ. X.An.5.3.12
;ἄνθεα AP9.564
([place name] Nicias);σῦκα Aret.CD1.3
; also of animals,ὡ. ἄρνες
yearling,AP
6.157 (Theodorid.); of tunnies at a year old (from six months to one year they were called πηλαμύδες), πηλαμὺς.. ὡραία θέρους τῷ Βοσπορίτῃ S.Fr. 503
; ὡ. θύννοι Ps.-Hes. ap. Ath.3.116b, cf. Hices.ib. 116e, Archestr.Fr.38.9, Plaut.Capt.851; τάριχος ὡ. fish salted or pickled in the season, Alex.186.5;ἰχθύες ἐς τάγηνον ὡ. Babr.6.4
; σαργάναι ὡ. pickling-tubs, Poll.7.27: hence generally, agricultural produce,εἶναι ἐνεχυρασίαν Αἰξωνεῦσιν ἐκ τῶν ὡ. τῶν ἐκ τοῦ χωρίου IG22.2492.8
(iv B. C.).2 τὰ ὡραῖα, = τὰ καταμήνια, esp. at their first appearance, Hp.Superf.34.3 Subst. ἡ ὡραία (in full,ὥρη ἡ ὡραίη Aret. SD1.4
, Phryn.PSp.128 B., etc.), harvest-time, esp. the twenty days before and twenty days after the rising of the dog-star, μίμνει ἐς ὡραίην till harvest-time, A.R.3.1390.b the campaigning-season, during which the troops kept the field, D.9.48, 56.30, Plb.3.16.7.c τὴν μὲν ὡραίην οὐκ ὕει it does not rain in the season (sc. of rain), Hdt.4.28.II happening or done in due season, seasonable, ἄροτος, ἔργον, Hes.Op.617.642; πλόος ib. 630;χειμῶνες Thphr.HP4.14.1
;ὕδατα Id.CP2.2.1
; σκαπάνη ib.3.16.1;τομὴ [καλάμου] Id.HP4.11.4
; ὅτε ὡραῖον εἴη when the weather permitted, App.Pun. 120.2 metaph., ( ὥρα (C) B) seasonable, due, proper, ὡραίων τυχεῖν, = νομίμων τυχεῖν (cf. ὥριος (A). 111.2), E.Supp. 175: ἐν ὡραί[ᾳ ἐκκλησίᾳ] dub. in SIG668.4 (Delphi, ii B. C.); ἐνιαύτια ὡ. ib. 1025.37 (Cos, iv/iii B. C.), cf. Hsch.III of persons, seasonable or ripe for a thing, c.gen.,ἀνδρὸς ὡραίη Hdt.1.107
, cf. Lys.Fr.4; γάμων or γάμου ὡραῖαι, Hdt.1.196, 6.122, cf. X.Cyr.4.6.9;ἐς ἥβην ὡραίαν γάμων E.Hel.12
( ὡραίων codd.);ὅστις οὐκέθ' ὡραῖος γαμεῖ Id.Fr. 804
; ὡ. γάμος seasonable marriage, A.Fr.55; also of old persons, ripe or ready for death,πατήρ γε μὴν ὡ. E.Alc. 516
;αὐτὸς δ', ἐν ὠ. γὰρ ἕσταμεν βίῳ, θνῄσκειν ἕτοιμος Id.Ph. 968
;θάνατος ὡ. X.Ages.10.3
; ;ὡραῖος ἀποτέθνηκεν Plu.2.178e
; soὕλη ὡ. τέμνεσθαι Thphr.HP5.1.1
.2 in reference to age, in the prime of life, youthful, Hes.Op. 695: hence in the bloom of youth, opp. ἄωρος, X.Smp.8.21, Pl.R. 574c;ὡ. ἐὼν καὶ καλός Pi.O.9.94
;παιδίσκη ὡραιοτάτη Ar.Ach. 1148
(anap.), cf. Ra. 291, 514;παῖς ὡραῖος Id.Av. 138
: but not necessarily implying beauty,τοῖς τῶν ὡραίων προσώποις, καλῶν δὲ μή Pl.R. 601b
;ἄνευ κάλλους ὡραῖοι Arist.Rh. 1406b37
; cf. ὥρα (C) B. 11.3 generally, of things, beautiful, graceful, LXX Ge.3.6, 2 Ch.36.19, Ev.Matt.23.27;ἡ ὡ. πύλη τοῦ ἱεροῦ Act.Ap.3.10
, cf. 3.2.IV irreg. [comp] Sup.ὡραιέστατος Epich.186d
.V Adv.ὡραίως Hp.Aph.3.8
. -
15 σωτηρία
σωτηρία, ας, ἡ (Trag., Hdt.+)① deliverance, preservation, w. focus on physical aspect: fr. impending death, esp. on the sea (IMaronIsis 11; Diod S 3, 40, 1 λιμὴν σωτηρίας; 2 Macc 3:32; GrBar 1:3; Philo, Mos. 1, 317; Jos., Ant. 7, 5; 183; Ar. 3, 2) Ac 27:34; Hb 11:7. Of the deliverance of the Israelites fr. Egyptian bondage (Jos., Ant. 2, 331) Ac 7:25 (διδόναι σωτηρίαν on the part of a deity: Menand., Col. Fgm. 292, 5=1, 5 Kö.). Survival of a hand punished by fire GJs 20:3. A transition to mng. 2 is found in Lk 1:71, where σωτηρία ἐξ ἐχθρῶν ἡμῶν deliverance from the hand of our enemies is expected (cp. Ps 105:10 and ApcPt Rainer ἐν σωτηρίᾳ Ἀχερουσίας λίμνης, where the ref. is to a baptism marking the beginning of life in Elysium); 1 Cl 39:9 (Job 5:4).—S. λίμνη, end.② salvation, w. focus on transcendent aspects (LXX, Just., Iren; cp. Herm. Wr. 7, 2 [on salvation through gnosis s. GLuck, SBLSP 24, ’85, 315–20]; Ael. Aristid., Sacr. Serm. 3, 46 p. 424 Keil ἐγένετο φῶς παρὰ τῆς Ἴσιδος καὶ ἕτερα ἀμύθητα φέροντα εἰς σωτηρίαν; the Hymn to Attis in Firmicus Maternus, De Errore Prof. Relig. 22, 1 Θαρρεῖτε μύσται τοῦ θεοῦ σεσωσμένου. Ἔσται γὰρ ὑμῖν ἐκ πόνων σωτηρία [HHepding, Attis, seine Mythen u. sein Kult 1903, 167]. The Lat. ‘salus’ in the description of the Isis ceremony in Apuleius corresponds to the Gk. σωτηρία [GAnrich, Das antike Mysterienwesen 1894, 47f; Rtzst., Mysterienrel.3 39]). In our lit. this sense is found only in connection w. Jesus Christ as Savior. This salvation makes itself known and felt in the present, but it will be completely disclosed in the future. Opp. ἀπώλεια Phil 1:28 (Mel., P. 49, 356; on the probability of military metaphor s. EKrentz, in Origins and Method, JHurd Festschr., ed. BMcLean, ’93, 125f); θάνατος (cp. Damasc., Vi. Isid. 131: through Attis and the Mother of the Gods there comes ἡ ἐξ ᾅδου γεγονυῖα ἡμῶν σωτ.) 2 Cor 7:10; ὀργή 1 Th 5:9. W. ζωή 2 Cl 19:1; ζωὴ αἰώνιος IEph 18:1. σωτηρία αἰώνιος (Is 45:17) Hb 5:9; short ending of Mk; ἣ κοινὴ ἡμῶν σωτ. Jd 3 (SIG 409, 33f ἀγωνιζόμενος ὑπὲρ τῆς κοινῆς σωτηρίας); σωτ. ψυχῶν salvation of souls 1 Pt 1:9 (ς. τῶν ψυχῶν Hippol., Ref. 10, 19, 3); cp. vs. 10 (ESelwyn, 1 Pt ’46, 252f). σωτηρία ἡ τῶν ἐκλεκτῶν MPol 22:1. ἡ τῶν σῳζομένων σωτ. 17:2 (ἡ ς. τῶν μετανοούντων Did., Gen. 71, 28; σωτηρία τῶν ἀγαθῶν Hippol., Ref. 7, 28, 6; ἡ τῶν ἀνθρώπων ς. Orig., C. Cels. 4, 73, 13). On κέρας σωτηρίας Lk 1:69 s. κέρας 3. σωτηρίας as objective gen. dependent upon various nouns: γνῶσις σωτηρίας Lk 1:77; ἐλπὶς σωτ. (TestJob 24:1; cp. Philemo Com. 181 οἱ θεὸν σέβοντες ἐλπίδας καλὰς ἔχουσιν εἰς σωτηρίαν) 1 Th 5:8; 2 Cl 1:7; ἔνδειξις σωτ. Phil 1:28 (opp. ἀπώλεια). τὸ εὐαγγέλιον τῆς σωτηρίας ὑμῶν Eph 1:13. ὁ λόγος τῆς σωτηρίας ταύτης Ac 13:26. ὁδὸς σωτηρίας way to salvation 16:17; περιποίησις σωτ. 1 Th 5:9. ἡμέρα σωτηρίας (quot. fr. Is 49:8) of the day when the apostle calls them to salvation 2 Cor 6:2ab (cp. the mystery in Apuleius, Metam. 11, 5 ‘dies salutaris’ = ‘day of initiation’). Christ is ὁ ἀρχηγὸς τῆς σωτ. Hb 2:10 (ἀρχηγός 3). ὁ θεὸς τῆς σωτ. μου 1 Cl 18:14 (Ps 50:16).—Used w. verbs: ἔχειν σωτηρίαν Hv 2, 2, 5; 3, 6, 1; m 10, 2, 4; 12, 3, 6. κληρονομεῖν σωτηρίαν Hb 1:14. τὴν ἑαυτοῦ σωτ. κατεργάζεσθαι Phil 2:12 (κατεργάζομαι 2). σωτηρίας τυχεῖν τῆς ἐν Χριστῷ Ἰ. 2 Ti 2:10 (τυχεῖν σωτηρίας: Diod S 11, 4, 4; 11, 9, 1). εἰς σωτηρίαν for salvation (i.e. to appropriate it for oneself or grant it to another) Ro 1:16; 10:1, 10; 2 Cor 7:10; Phil 1:19 (ἀποβαίνω 2); 2 Th 2:13; 2 Ti 3:15; 1 Pt 2:2. πόρρω … ἀπὸ τῆς σωτ. 1Cl 39:9 (Job 3:4). τὰ ἀνήκοντα εἰς σωτηρίαν the things that pertain to salvation 1 Cl 45:1; B 17:1 (cp. SIG 1157, 12f).—σωτηρία is plainly expected to be fully culminated w. the second coming of the Lord Ro 13:11; Hb 9:28; 1 Pt 1:5.—(ἡ) σωτηρία without further qualification= salvation is also found Lk 19:9 (cp. GJs 19:2); J 4:22 (ἡ σωτ. ἐκ τῶν Ἰουδαίων ἐστίν); Ac 4:12 (cp. Jos., Ant. 3, 23 ἐν θεῷ εἶναι τ. σωτηρίαν αὐτοῦ καὶ οὐκ ἐν ἄλλῳ); Ro 11:11; 2 Cor 1:6; Hb 2:3 (τηλικαύτη σωτ.); 6:9. ἡ σωτ. ἡμῶν 2 Cl 1:1; 17:5; B 2:10.—Christ died even for the salvation of the repentant Ninevites in the time of Jonah 1 Cl 7:7; cp. vs. 4.—σωτηρία stands by metonymy for σωτήρ (in the quot. fr. Is 49:6) τοῦ εἶναί σε εἰς σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς Ac 13:47; B 14:8. On the other hand, for a circumstance favorable for our attainment of salvation ἡγεῖσθαί τι σωτηρίαν 2 Pt 3:15.—In the three places in Rv in which σωτ. appears as part of a doxology we have a Hebraism (salvation as victory intimately associated w. God; PEllingworth, BT 34, ’83, 444f; cp. Ps 3:9 and PsSol 10:8 τοῦ κυρίου ἡ σωτηρία) 7:10; 12:10; 19:1.—LMarshall, Challenge of NT Ethics ’47, 248–66; HHaerens, Σωτήρ et σωτηρία dans la religion grecque: Studia Hellenistica 5, ’48, 57–68; FDölger, Ac 6, ’50, 257–63.—DELG s.v. σῶς. RLoewe, JTS 32, ’81, 341–68 (ins pp. 364–68). DBS XI 486–739. M-M. TW. Spicq. Sv. -
16 ἀγωνία
1 contesting, competitionτὸ δὲ τυχεῖν πειρώμενον ἀγωνίας O. 2.52
ἀγωνίας δ, ἕρκος οἷον, σθένος “his strength in competition” P. 5.113μάλα δ' ἐθέλοντι σύμπειρον ἀγωνίᾳ θυμὸν ἀμφέπειν N. 7.10
-
17 ἀδύνατος
1 impossible c. acc. and inf.ἀδύνατα δ' ἔπος ἐκβαλεῖν κραταιὸν ἐν ἀγαθοῖς δόλιον ἀστόν P. 2.81
τυχεῖν δ' ἕν ἀδύνατον εὐδαιμονίαν ἅπασαν ἀνελόμενον N. 7.55
-
18 ἁδύς
ᾱδύς (ἁδεῖα, -είας, -εῖαν; -είας, -εῖαι: ἁδύ acc.: superl. ἁδίσταν.) γλεφάρων ἁδὺ κλάιθρον (sc. ὕπνον.) P. 1.81εἴπερ τι φιλεῖς ἀκοὰν ἁδεῖαν αἰεὶ κλύειν P. 1.90
ἁδείας ἐνίπτων ἐλπίδας P. 4.201
” ἁδείας τυχεῖν τὸ πρῶτον εὐνᾶς” P. 9.41 ἁδεῖαί γε μὲν ἀμβολάδαν ἐν τελεταῖς δὶς Ἀθαναίων μιν ὀμφαὶ κώμασαν ( ἁδείᾳ ἐν τελετᾷ Σγρ.) N. 10.33ἁδεῖα δ' ἔνδον μιν ἔκνιξεν χάρις I. 6.50
ὅστις ἐὼν καλὸς εἶχεν Ἀφροδίτας εὐθρόνου μνάστειραν ἁδίσταν ὀπώραν I. 2.5
-
19 αἰδέομαι
a pay due reverence to aor. pass. pro med., δοιοὶ δ' ὑψιχαῖται ἀνέρες, Ἐννοσίδα γένος, αἰδεσθέντες ἀλκάν obeying their innate valour. P. 4.173b feel ashamed, hesitate c. inf., “ἐν τε θεοῖς τοῦτο κἀνθρώποις ὁμῶς αἰδέοντ, ἀμφανδὸν ἁδείας τυχεῖν τὸ πρῶτον εὐνᾶς” P. 9.41αἰδέομαι μέγα εἰπεῖν ἐν δίκᾳ τε μὴ κεκινδυνευμένον N. 5.14
-
20 ἀμφανδόν
1 in daylight, openly “τοῦτο αἰδέοντ, ἀμφανδὸν ἁδείας τυχεῖν τὸ πρῶτον εὐνᾶς” (Er. Schmid: ἀμφαδόν codd.) P. 9.41
См. также в других словарях:
τυχεῖν — τυγχάνω happen to be at aor inf act (attic epic doric) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
τυγχάνω — ΝΜΑ, και τυχαίνω Ν 1. αξιώνομαι να αποκτήσω κάτι, απολαμβάνω κάτι, πετυχαίνω κάτι (α. «έτυχε μεγάλου σεβασμού» β. «έτυχε μεγάλων τιμών» γ. «οἴκτου τυχεῑν», Αισχύλ. δ. «ἐπιμελείας τυχεῑν», ΚΔ) 2. συναντώ κάποιον τυχαία (α. «τόν έτυχα προχθές στον… … Dictionary of Greek
Thales — von Milet Thales von Milet (griech. Θαλῆς ὁ Μιλήσιος; * um 624 v. Chr. in Milet, Kleinasien; † um 546 v. Chr.) war ein griechischer Naturphilosoph, Staatsmann, Mathematiker, Astronom und Ingenieur. Seit Aristoteles gilt er als Begründer von… … Deutsch Wikipedia
Thales aus Milet — Thales von Milet Thales von Milet (griech. Θαλῆς ὁ Μιλήσιος; * um 624 v. Chr. in Milet, Kleinasien; † um 546 v. Chr.) war ein griechischer Naturphilosoph, Staatsmann, Mathematiker, Astronom und Ingenieur. Seit Aristoteles gilt er als Begründer… … Deutsch Wikipedia
Thales von Milet — (griech. Θαλῆς ὁ Μιλήσιος; * um 624 v. Chr. in Milet, Kleinasien; † um 546 v. Chr.) war ein griechischer Naturphilosoph, Staatsmann, Mathematiker, Astronom und Ingenieur. Seit Aristoteles gilt er als Begründer von Philosophie und Wissenschaft… … Deutsch Wikipedia
Zeug, der (das) — Der und das Zeug, des es, plur. der doch nur in einigen Bedeutungen üblich ist, die e, ein Wort, welches überhaupt theils den Stoff, die Materie, woraus etwas bereitet wird, theils das Werkzeug, womit solches geschiehet, theils aber auch die… … Grammatisch-kritisches Wörterbuch der Hochdeutschen Mundart
Zeugen (1) — 1. Zeugen, verb. regul. act. ein Ding seiner Art aus sich selbst, oder durch unmittelbare Mittheilung seines Wesens hervor bringen. 1. Eigentlich; da es denn allein von vernünftigen Wesen, zunächst nur von dem Vater gebraucht wird. Er hat nur… … Grammatisch-kritisches Wörterbuch der Hochdeutschen Mundart
BABYLON vulgo BAGDET — BABYLON, vulgo BAGDET urbs Babyloniae regni maxima ad Euphratem fluv. etiamnum regionis caput, et sedes Praefecti. De qua praeter Auctores sparsim hîc citatos, vide Gen. c. 11. loseph. Iud. Antiq. l. 1. c. 4. Epiphan. in Panar. l. 1. n. 7.… … Hofmann J. Lexicon universale
CELEBRES Coronae — περιβόητοιςτέφανοι, dicuntur Artemidoro, l. 1. c. 79. proprie coronae querceae, laureae, myrteae et oleagineae: quas cum non nisi universorum sufragiis conferri mos esset, merito, qui istiusmodi coronam impetrabat, se apud omnem posteritatem… … Hofmann J. Lexicon universale
NUPTIAE — a nubendo, quod nova Nupta seu Sponsa flammeô obnupta seu obvelata ad Sponsum olim deducebatur, Alias Matrimonium, Coniugium etc. erat viri et mulieris coniunctio legitima, vitae societatem continens, Ioh. Rosin. Antiqq. Rom. l. 9. c. 3. Quod… … Hofmann J. Lexicon universale
UXOR — quasi Unxor, quod apud Romanos Sponsa, antequam aedes Mariti ingrederetur, postes ianuae laneis vittis ornaret, oleôque, vel, ut Plinius habet l. 28. c. 9. adipe lupinô, inungeret ac obliniret, dein demum limen ianuae transiliret, eôque modô in… … Hofmann J. Lexicon universale