-
1 ξυνοικια
I.ἥ1) совместная жизньξυνοικίαν τινὸς δέχεσθαι Aesch. — соглашаться обитать вместе с кем-л.
2) поселение, община, общество Plat.αἱ κατὰ τέν χώραν συνοικίαι Polyb. — сельские поселения, деревни
3) жилище, дом Luc.4) дом с наемными квартирами Thuc., Xen., Isae., Aeschin.5) pl. соседние местности, окрестности Plut.6) пристройка Arph., Aeschin.7) соседний дом(αἱ οἰκίαι καὴ ξυνοικίαι Thuc.)
II.τά (sc. ἱερά) синэкии (афинский праздник, справлявшийся ежегодно 17-го боэдромиона в память политического объединения атт. общин Тесеем) Thuc. -
2 ξυνοικία
συνοικίᾱ, συνοικίαliving with her: fem nom /voc /acc dualσυνοικίᾱ, συνοικίαliving with her: fem nom /voc sg (attic doric aeolic)——————συνοικίαι, συνοικίαliving with her: fem nom /voc plσυνοικίᾱͅ, συνοικίαliving with her: fem dat sg (attic doric aeolic) -
3 ξυνοικίᾳ
Βλ. λ. ξυνοικία -
4 ξυνοίκια
συνοίκια, συνοίκιαa public feast in memory of Theseus' uniting all the towns of Attica into a single city-state: neut nom /voc /acc plσυνοίκια, συνοίκιονneut nom /voc /acc pl -
5 συν-οικία
συν-οικία, ἡ, att. ξυνοικία, das Zusammenwohnen, die Wohnungsgemeinschaft; δέξομαι Παλλάδος ξυνοικίαν, Aesch. Eum. 876, vgl. Suppl. 264; Wohnhaus, Ort, wo Mehrere zusammenwohnen, Aesch. 1, 124, ὅπου πολλοὶ μισϑωσάμενοι μίαν οἴκησιν διελόμενοι ἔχουσιν; vgl. ἐμπιπρᾶσι τὰς οἰκίας τὰς ἐν κύκλῳ τῆς ἀγορᾶς καὶ τὰς ξυνοικίας, Thuc. 3, 74; Is. 2, 27; Dem. 36, 6. 34; auch Nebenhaus, Aesch. 1, 105; ἐμοὶ δὲ ὑπερῷον καὶ ξυνοικία δύο, Ar. Equ. 996, wo der Schol. erkl. αἱ μικραὶ οἰκίαι καὶ ἀποστάσεις ἢ οὓς νῦν φανόπτας φαμέν; übh. Wohnung, Th. 273. – Allgemeiner, ταύτῃ τῇ ξυνοικίᾳ ἐϑέμεϑα πόλιν ὄνομα, Plat. Rep. II, 369 c; Legg. III, 679 b u. öfter; Landhäuser, αἱ κατὰ τὴν χώραν συνοικίαι, Pol. 16, 11, 1; συνοικίας ὅλας ἐπρίαντο, Luc. Fugit. 20.
-
6 πόλις
πόλις, poet. auch πτόλις, ἡ, gen. εως, ion. ιος, bei att. Dichtern auch εος, was auch in πόλευς zsgzgn wird, Theogn. 776. 1043, ep. πόληος, bei Hom. ist πόλιος auch zweisylbig gebraucht, Il. 2, 811. 21, 567, wie auch bei den Attikern πόλεως, vgl. Porson Eur. Med. 906; dat. πόλει u. ep. πόληϊ; acc. πόλιν u. Hes. Sc. 105 auch πόληα; plur. nom. neben πόλεις ep. πόληες, auch πόλιες, Od. 15, 412, wie Pind. N. 18, 47; gen. πόλεων, u. poet. πολίων; dat. πόλεσιν, ep. πολίεσσιν, Od. 21, 252. 24, 355, Pind. P. 7, 9 πολίεσι, auch in einem Decret der Lacedämonier Thuc. 5, 77. 79; acc. πόλεις, ep. πόληας, auch πόλιας, was Od. 5, 560 zweisylbig ist, u. Her. πόλις; gen. dual. τοῖν πολέοιν, Isocr. 4, 73 (von πόλος, πολέω, eigtl. wo man sich aufhält); – die Stadt; Hom. bes. Troja, Il. 2, 367; πόλις ἄκρη u. ἀκροτάτη, = ἀκρόπολις, der höchste, befestigte Theil der Stadt, die Stadtburg, 6, 88. 257. 20, 52; πόλις πύργοις ἀραρυῖα, 15, 737; er vrbdt auch πόϑι τοι πόλις ἠδὲ τοκῆες, Od. 1, 170 u. öfter, Vaterstadt, die Stadt, wo man wohnt, vgl. εἰ πατρίδ' ἱκοίατο καὶ πόλιν αὐτῶν, 10, 416; πατρί τε σῷ μέγα πῆμα πόληΐ τε παντί τε δήμῳ, Il. 3, 50; er bezeichnet auch eine ganze Gegend damit, insofern sie durch Gründung einer Stadt angebau't und von Menschen bewohnt ist, Od. 6, 177, wohin man auch rechnet ὅπως πόλιν καὶ ἄστυ σαώσῃς Il. 17, 144, vgl. Schol. Il. 14, 230 Strab. VIII, 3 u. Lehrs de stud. Aristarch. p. 250; Eur. sagt Ion 305 Εὔβοι' Ἀϑήναις ἐστί τις γείτων πόλις; vgl. frg. Rhadam. 2 u. Soph. frg. 360; der Schol. Ar. Pax 251 bemerkt ὅτι πόλιν εἶπε τὴν Σικελίαν νῆσον οὖσαν, καὶ Ὅμηρος πολλάκις τὰς νήσους πόλεις καλεῖ (wofür er Il. 14, 231 anführt); Lys. 6, 6, wo Σικελία, Πελοπόννησος folgt; vgl. ὑπέρ τε πόντον καὶ περιῤῥύτας πόλεις, Aesch. Eum. 77. Im Gegensatz von ἄστυ bezeichnet es aber den Verein der Bürger, u. dieses die Gebäude der Stadt selbst, vgl. Böckh expl. Pind. Ol. 7, 34 Dissen Isthm. 4, 49 ff.; ἐν πρύμνῃ πόλεως οἴακα νωμῶν, Aesch. Spt. 2; ἄνδρας ἐκκρίτους πόλεως, 57; πόλις γὰρ εὖ πράσσουσα δαίμονας τίει, 77; πύργοι μέν, οἳ πόλιν στέγουσιν, Soph. O. C. 15; πασῶν, Ἀϑῆναι τιμιωτάτη πόλις, 108, u. öfter; aber noch häufiger von der Gemeinschaft der Bürger, welche die Stadtgemeinde, den Staat bilden, z. B. πόλις γὰρ ἧμιν ἁ' μὲ χρὴ τάσσειν ἐρεῖ, Ant. 730, πόλις γὰρ οὐκ ἔσϑ' ἥτις ἀνδρός ἐστ' ἑνός, 733; vgl. bes. ὧν πόλις ἀνάριϑμος ὄλλυται, d. i. πολῖται, O. R. 179; u. so Eur. u. schon Hom. Il. 16, 69, Τρώων δὲ πόλις ἐπὶ πᾶσα βέβηκε ϑάρσυνος; Ar., bei dem es auch allein für die Burg von Athen steht, Equ. 1089 Lys. 245, wie Xen. An. 7, 1, 27; u. so ist, wo von Athen die Rede ist, πόλις die Burg, gew. ἀκρόπολις, u. ἄστυ die eigentliche Stadt; κατὰ πόλιν dem ἐν ταῖς στρατείαις entggstzt, Xen. Mem. 4, 4, 1. – In att. Prosa gew.: πόλεις κατὰ κώμας οἰκούμεναι, Thuc. 1, 5; Plat. sagt ταύτῃ τῇ ξυνοικίᾳ ἐϑέμεϑα πόλιν ὄνομα, Rep. II, 369 c, u. setzt gegenüber οὔτε πόλιν, οὔτε ἰδιώτην, Conv. 178 d; πόλεις τε καὶ ἔϑνη ἀνϑρώπων, Rep. I, 348 d. Bei Xen. Cyr. 8, 2, 28 sind πόλεις Demokratieen; τὰ τῆς πόλεως, Staatsangelegenheiten, Staatsverwaltung.
-
7 συν-οικέω
συν-οικέω, zusammenwohnen, -leben; Hom. ep. 15, 15; τινί, wie Aesch. πατροκτονοῦσα γὰρ ξυνοικήσεις ἐμοί, Ch. 896; Soph. Tr. 541 O. R. 57; u. übertr., zusammen, verbunden sein, γῆρας, ἵνα πρόπαντα κακὰ κακῶν ξυνοικεῖ, O. C. 1240; vgl. μυρίον ἄχϑος, ᾡ ξυνοικεῖ, Phil. 1153; auch vom eng anschließenden Gewande, Tr. 1044; ἂν ἡμῖν εὖ πόσις ξυνοικῇ, Eur. Med. 242, wie ἄλλῃ ξυνοικεῖ πόσις συνεύνῳ, 1001, u. öfter; Ar. Plut. 437; übrtr., μὴ συνοικοίην φόβῳ, Eur. Heracl. 996; Thuc. 2, 68; bei Her. bes. Zusammenleben von Mann u. Frau, ἀνδρί, δούλῳ, γυναικί, δεσποίνῃ, 1, 37. 91. 93. 108. 173 u. oft; τουτέων συνοικησάντων γίνεται Κλεισϑένης, 6, 131, aus dieser Ehe; vgl. noch ἐγώ τοι δίδωμι τὴν ϑυγατέρα τὴν ἐμήν· ταύτῃ συνοίκεε, 9, 111; γυναῖκες ἀνδράσιν ἐκλεκτέαι συνοικεῖν, Plat. Rep. V, 456 b; ἀδελφοὺς καὶ ἀδελφὰς δώσει ὁ νόμος συνοικεῖν, 461 e; ταῖς γυναιξίν, Xen. Cyr. 4, 4, 10; auch übertr., κακῷ, Plat. Menex. 246 e; ἀμαϑίᾳ, Alc. I, 118 b; u. umgekehrt, ᾑ δ' ἂν ξυνοικίᾳ μήτε πλοῠτος ξυνοικῇ μήτε πενία, Legg. III, 679 d; u. so bes. von schlimmen Dingen, κακῷ, φόβῳ, λύπῃ, s. Jac. Ach. Tat. 423. – Transit., zusammen bewohnen, Κυρηναίοισι Λιβύην, Her. 4, 159; dah. pass., τοῦτο πᾶν συνῳκεῖτο ὑπὸ πολλῶν οἰκήσεων, Plat. Critia 117 e; συνοικουμένη χώρα, Xen. Lac. 4, 8; Plut. Num. 15.
-
8 μυρμηδών
μυρμηδών, όνος, ὁ, der Ameisenhaufe, ξυνοικία τῶν μυρμήκων, Hesych., nach dem es dorisch auch die Ameise heißen soll.
-
9 δρακονθ-όμῑλος
δρακονθ-όμῑλος, ξυνοικία, mit Drachen verkehrend, voll Drachen, Aesch. Suppl. 264, ex em.
-
10 δρακοντομιλος
-
11 ξυνοικεω
1) жить вместе, вести совместную жизнь(τινι Aesch., Soph. и μετά τινος Plut.)
2) вместе заселять(Λιβύην τινί Her.; ἥ συνοικουμένη χώρα Xen.)
3) сожительствовать, находиться в супружестве(τινι Her.)
τουτέων συνοικησάντων γίνεται Κλεισθένης Her. — от их брака происходит Клисфен4) быть тесно связанным, быть неразлучнымσ. ἡδοναῖς Plat. — жить среди наслаждений;
ᾗ δ΄ ἂν ξυνοικίᾳ μήτε πλοῦτος ξυνοικῇ μήτε πενία Plat. — там, где в обществе нет ни богатства, ни бедности5) сжиться, освоиться -
12 συνοικεω
1) жить вместе, вести совместную жизнь(τινι Aesch., Soph. и μετά τινος Plut.)
2) вместе заселять(Λιβύην τινί Her.; ἥ συνοικουμένη χώρα Xen.)
3) сожительствовать, находиться в супружестве(τινι Her.)
τουτέων συνοικησάντων γίνεται Κλεισθένης Her. — от их брака происходит Клисфен4) быть тесно связанным, быть неразлучнымσ. ἡδοναῖς Plat. — жить среди наслаждений;
ᾗ δ΄ ἂν ξυνοικίᾳ μήτε πλοῦτος ξυνοικῇ μήτε πενία Plat. — там, где в обществе нет ни богатства, ни бедности5) сжиться, освоиться -
13 φανόπτης
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > φανόπτης
-
14 δρακονθόμῑλος
δρακονθ-όμῑλος, ξυνοικία, mit Drachen verkehrend, voll Drachen -
15 μύρμηξ
μύρμηξ, - ηκοςGrammatical information: m.Meaning: `ant'; metaph. `submarine rocks' (IA, Lyc.), also as PN (Hdt.), on the meaning cf. μυρμηκία; `gantlet with metal studs' (Poll.).Compounds: Rare compp., e.g. μυρμηκο-λέων (LXX), λεοντο-μύρμηξ (Hdn. Gr.) name of a fabulous animal; cf. Risch IF 59, 256.Derivatives: 1. μυρμηκ-ιά f. `ant-hill' (Arist., Thphr.), metaph. `crowd' ( Com. Adesp., H.), `triller, arpeggio' (Pherecr.). -- 2. μυρμηκ-ία `wart under the skin, irritation caused by it (Hp., Ph.) with μυρμηκιάω `be afflicted with warts' (LXX.), from which - ίασις (medic.). On 1. a. 2. s. Scheller Oxytonierung 41 f. -- 3. μυρμήκ-(ε)ιον n. name of an ant-like spider (Nic., Plin.). -- 4. μυρμηκ-ίας λίθος `stone with ant- or wart-like lumps on it' (Plin.), μύρμηξ χρυσός `gold dug out by μύρμηκες' (Hld.). -- 5. - ῖτις ( λίθος) `id.' (Plin.). -- 6. μυρμηκ-ώδης `ant-like' (Plu.), - ώεις `full of warts' (Marc. Sid.; metr. lengthened from - όεις, cf. Schwyzer 527). -- 7. μυρμηκ-ίζω as medic. expression `feel as though ants were running under the finger', of the pulse, `itch' (medic.). -- On itself stands μυρ-μηδών ξυνοικία τῶν μυρμήκων, μυρμηδόνες οἱ μύρμηκες ὑπὸ Δωριέων H., transformation of μύρμηξ resp. derivation from μύρμος (s. above) after τενθρηδών and other insectnames; cf. also σφηκών and other place-indications in - ών; old variation k: d assumes Specht Ursprung 205 a. 230 [impossible].Origin: IE [Indo-European] [749] *moru̯i- `ant'Etymology: For the formation cf. σκώληξ, σφήξ a.o. (Schwyzer 497, Chantraine Form. 380 f.); a velar suffix, prob. without genetic connection with μύρμηξ, is also seen in Lat. formīca `ant' and Skt. valmīka- m. n. `ant-hill'. -- The basis is seen in different forms in many IE languages, mostly with anlaut. m and in-(aus)laut. -u̯-, also with inlaut. -r-: IE *moru̯-ī ̆ in Av. maoiri-, Celt., e.g. OIr. moirb, Slav., e.g. ORuss. morovij; IE * mour-, * meur- in Germ., e.g. OWNo. maurr -n. (PGm. * maura-), OSwed. myra f. (PGm. * meuriōn-). Besides with anlaut. u̯- and inlaut. -m-: Skt. vamrá- m. (cf. valmīka above), thus βόρμαξ, βύρμαξ with β- for Ϝ-; in ὅρμικας a Ϝ- may have been lost. On itself stand Lat. formīca, whose f- however may go back through dissimilation to m- (cf. on μορμώ) and which would then be close to μύρμηξ. -- Further details on this old and popular word with diff. hypotheses on its development in WP. 2, 306f., Pok. 749. W.-Hofmann and Ernout-Meillet s. formīca, Vasmer s. muravéj; also Fraenkel s. marvà, which however because of its deviant meaning ('horse-fly') must be kept apart.Page in Frisk: 2,272-273Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > μύρμηξ
См. также в других словарях:
ξυνοικία — συνοικίᾱ , συνοικία living with her fem nom/voc/acc dual συνοικίᾱ , συνοικία living with her fem nom/voc sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ξυνοικίᾳ — συνοικίαι , συνοικία living with her fem nom/voc pl συνοικίᾱͅ , συνοικία living with her fem dat sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ξυνοίκια — συνοίκια , συνοίκια a public feast in memory of Theseus uniting all the towns of Attica into a single city state neut nom/voc/acc pl συνοίκια , συνοίκιον neut nom/voc/acc pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
SYNOECIA — Graece Ξυνοικία, festum Athenis de quo sic Thucydides l. 1. Cercope priscisque Regibus usque ad Theseum, Attica semper oppidatim incolebatur, Πρυτανεῖά Curias habens καὶ Α῎ρχοντας et Magistratus. Neque Regem consulebant, quando nullus erat ex… … Hofmann J. Lexicon universale
συνοίκιον — και αττ. τ. ξυνοίκιον, τό, Α [συνοικος] 1. οίκημα προσαρτημένο σε άλλο μεγαλύτερο κτίσμα, παράσπιτο 2. στον πληθ. τὰ συνοικία και ξυνοίκια (στην αρχ. Αθήνα) ετήσια εορτή τελούμενη τη 17η ημέρα τού μήνα Βοηδρομιώνος ή, κατ άλλους, τη 16η τού… … Dictionary of Greek
XYNOECIA — Graece Ξυνοικία, festum publicum in honorem Minervae institutum, ab Atheniensibus, postquam Theseus, Conciliis et magistratibus coeterarum urbium sublatis (prius enim Attica κατα πόλεις ᾠκεῖτο, πρυτανεῖά τε ἔχουσα καὶ ἄρχο τας, oppidatim… … Hofmann J. Lexicon universale
συνοίκια — και αττ. τ. ξυνοίκια, τα, Α βλ. συνοίκιον … Dictionary of Greek
συνοικία — η, ΝΑ, και συFοικία και αττ. τ. ξυνοικία Α [σύνοικος] τμήμα πόλης, κωμόπολης ή χωριού με καθορισμένα τοπογραφικά όρια και ιδιαίτερη ονομασία, αλλ. γειτονιά, κν. μαχαλάς αρχ. 1. συνοίκηση 2. άθροισμα ανθρώπων που κατοικούν μαζί, κοινότητα 3. οικία … Dictionary of Greek
υπερώο — το / ὑπερῷον, ΝΜΑ, και επικ. και ιων. τ. ὑπερώϊον Α το αμέσως κάτω από τη στέγη και πάνω από όλους τους ορόφους δωμάτιο, η σοφίτα (α. «μένουν χρόνια ολόκληρα σε ένα υπερώο» β. «ἐμοὶ δ ὑπερῶον καὶ ξυνοικία δύο», Αριστοφ.) νεοελλ. εξώστης θεάτρου ή … Dictionary of Greek